Mindennapi testnevelés

Átírás

1 ÚJ KATEDRA Új Katedra Pedagógusok lapja Kiadja: COMMITMENT Kommunikációs Iroda Kft Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Felelős kiadó: Ekler Gergely Alapító-főszerkesztő: Pecsenye Éva Felelős szerkesztő: Varga Gabriella Varga.Gabriella@cki.hu Szerkesztőbizottság: Kojanitz László (elnök), Barlai Róbertné, Szebedy Tas Főmunkatárs: Horváth Gábor Miklós Munkatársak: Gyulai Zsófia, Simonyi Gáspár Tervezőszerkesztő: Molnár Tamás Olvasószerkesztő: Nagy Márton A szerkesztőség címe: 1095 Budapest, Máriássy u Tel.: , fax: Hirdetésfelvétel: Kovács Balázs, 30/ Nyomdai munkák: OOK-Press, Veszprém Felelős vezető: Szathmáry Attila ISSN (nyomtatott) ISSN (online) A tartalomból Törvénymódosításokkal indul az új tanév Tusnád 2010 Oktatási körkép: Az önálló erdélyi magyar egyetemről Remény és lehetőség a Kárpát-medencében Nincs több agresszió az iskolában, mint a társadalomban Változások előtt a szakképzés Sikeres TÁMOP-TIOP projekt Pápán Elfelejtett iskolák: Boldogasszonyfa Az identitás kialakulása Csokonai katedrája Az Ethnofil a magyar népzenét népszerűsíti Egyéves a Magyar Teátrum Nyár és ősz a Magyar Nemzeti Galériában Edelényi gyermekek a Parlamentben Mosolytábor másodszor ezúttal Pottyandon Beköszöntő Mindennapi testnevelés Nyár végén tárgyalta az Országgyűlés a mindennapos testnevelés bevezetéséről szóló egyéni képviselői kezdeményezést. A javaslat szerint az általános iskola évfolyamain legalább heti öt testnevelésórát kell a heti órarendbe beépíteni, a nem kötelező tanórai foglalkozások keretének terhére pedig további testnevelési órák is tarthatók. A kezdeményezés természetesen támogatható, ugyanakkor még felmenő rendszerű bevezetés esetén is lényegében megoldhatatlan feladatokat és súlyos konfliktusokat jelent, amelyekre a javaslat nem adott megnyugtató választ. Az első kérdés az: rendelkezésre áll-e a megfelelő infrastruktúra a mindennapos testneveléshez? Van-e elég tornaterem, sportpálya, uszoda és más létesítmény? Mert ha nincs, akkor a megvalósuláshoz százmilliárdos nagyságrendű fejlesztési forrás szükséges. A javaslat ugyanis azt jelenti, hogy már egy egyszerű, évfolyamonként egyetlen osztállyal működő iskolában is heti negyven óra, azaz napi nyolc óra kapacitásra lenne szükség (reggel nyolctól délután négyig pattogna a labda a tornateremben), egy párhuzamos osztályokkal működő intézménynek pedig már nyolcvan óra a kapacitásigénye, vagyis vagy két tornaterem kellene, vagy a napi tizenhat órás tanítást kellene megszervezni. Kompromisszumos megoldásnak természetesen ott az udvar, a lépcsőház vagy a folyosó, kérdés azonban, hogy ezeken a helyszíneken milyen színvonalú testnevelésórákat lehetne tartani. Márpedig a minőséget nyilván fontos szempontnak tekintették az előterjesztők, hiszen a törvénymódosításba foglalták azt is, hogy a testnevelés tantárgyat az alsó tagozaton csak megfelelő szakos tanári diplomával, illetve a testnevelés műveltségterületnek megfelelő képesítést nyújtó tanítói végzettséggel lehetne tanítani. Azaz a tanítók döntő többségét kizárták volna ennek a feladatnak az ellátásából. Sőt, szeptember 1-jétől már valamennyiüket, ugyanakkor szakedzői, okleveles szakedzői vagy testnevelő-edzői végzettséggel rendelkező nem pedagógusok taníthatnának az iskolákban. Nehéz szakmai indokot találni minderre (az egyetlen talán az lehetne, hogy már alsó tagozaton sem a mozgás megszerettetése, az alapvető mozgásformák elsajátíttatása lenne a cél a jövőben, hanem a sportági előkészítés), így valószínűbbnek tűnik, hogy szakmai lobbi érdekek állnak a javaslat ezen eleme mögött. Ugyanakkor látni kell, hogy a tanítók kizárása a testnevelés oktatásból nem egyszerűen szakmailag értelmezhetetlen, megalázó és számos iskolaszervezési probléma okozója, de jó eséllyel az alaptörvénybe is ütközik. A tanítókat ugyanis diplomájuk feljogosítja e tárgy oktatására is, amely jog korlátozása aligha állná ki az alkotmányosság próbáját. Külön kérdés a kötelező tanórák számának kérdése. A javaslat e tekintetben nem fogalmaz egyértelműen, bár az indoklásból úgy tűnik, a kötelező órák számának emelésével teremtenék elő a mindennapos testneveléshez szükséges időt. Ennek kockázata kettős: egyfelől más műveltségterületek (pl. természettudományok) oktatói is felvethetik, hogy növeljék óraszámukat, másrészt a megemelt óraszámhoz szükséges többletfinanszírozás sem látszik biztosítottnak. A mindennapos testnevelés bevezetésére vonatkozó javaslat végül további előkészítési igény miatt lekerült a napirendről. Nem vitatva a felvetés indokoltságát, azt mondhatjuk, jobb ez most így szeptember 1

2 Interjú Az oktatás ügye nem tűr halasztást ÚJ KATEDRA Hoffmann Rózsa szerint nem folytatható tovább a pedagógusok megnyomorítása, az oktatás, az iskolák működésének anyagi ellehetetlenítése A több mint százszor módosított, tizenhét esztendős, túlbürokratizált, túlbonyolított, agyonszabályozott és ellentmondásokkal tele rendszert eredményező közoktatási törvény helyett egyszerűbb, követhető, átlátható, iskolabarát törvényeket, emellett ismeretközpontú tantervi szabályozáson és a nemzeti műveltségi kánon újrafogalmazásán alapuló új Nemzeti Alaptanterv kidolgozását, egy igazságosabb finanszírozási rendszer bevezetését, a pedagógusszakma elismertségének növelését és a valódi integráció lehetőségének megteremtését tartja legfontosabb feladatának Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára, aki mindezekről és más elképzeléseiről, terveiről a nyári szünetben nyilatkozott lapunknak. Amikor döntés született arról, hogy az oktatásügy a következő években nem kap önálló minisztériumot, illetve kiderült, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium élére egy egészségügyi szaktekintély került, sokan vélelmezték, hogy bizonyára ez azt jelenti majd: az oktatásügy nem fog prioritást élvezni az elkövetkező évek kormányzati politikájában. Kell ettől tartani? Tudom, hogy van ilyen olvasata is ennek a döntésnek, de a sommás következtetések levonása előtt érdemes végiggondolni, hogy az elmúlt nyolc évben, amikor önálló tárcája volt az oktatásnak, ez a terület minden tekintetben alul maradt, kisemmiződött, kiüresedett, pénzügyileg és az eredményeket illetően egyaránt lenullázódott. Az oktatási terület kudarca jól láttatja, hogy a struktúrából nem következik eredményesség. Másrészt annak az elgondolásnak, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban most együtt vannak azok az ágazatok, amelyek az emberrel foglalkoznak, nagyon sok előnyös oldalát láthatjuk már ma is: a heti rendszeres miniszteri értekezletek, a közös előterjesztések, a közös kormányrendeletek kapcsán sokkal szorosabb az együttműködés, mint korábban volt az egyes tárcák között. Harmadrészt bármelyik szakterületről választottak volna minisztert, a többi négy mondhatná, hogy neki rosszabb lesz a helyzete, mert a miniszter nem az ő területét képviseli. A vezetéstudomány álláspontja és az emberi tapasztalatok szerint felső vezetői szinten már nem elvárás a vezetővel szemben, hogy az általa irányított terület minden egyes szegmenséhez értsen. Abból, hogy egy orvosprofesszor áll a Nemzeti Erőforrás Minisztérium élén, számtalan előny származhat, például hogy nem a pedagógia részletei felől, hanem holisztikus szemlélettel látja az oktatást. A struktúrát a magam részéről logikusan átgondoltnak tartom, és bízom benne, hogy nem féke, hanem motorja lesz e sokszínű munkának, amelynek középpontjában az ember áll. A nyár hagyományosan a költségvetés előkészítésének időszaka. Milyen szándékokkal, prioritásokkal, reményekkel vágnak neki a kormányon belüli egyeztetéseknek? Lesz-e pénz a nagy programokra? Nem kezdődtek el a jövő évi költségvetés tényleges előkészítő munkálatai, jelenleg még csupán konzultációk folynak. Ezekben mi erőteljesen képviseljük az oktatási ágazat érdekeit, amelyek, hozzáteszem, az egész társadalom érdekei. Meggyőződésünk, hogy nem folytatható tovább a pedagógusok megnyomorítása, az oktatás, az iskolák működésének anyagi ellehetetlenítése. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben is több pénzt szeretnénk kiharcolni a kisiskoláknak, javítani kívánjuk a pedagógusok élethelyzetét, meg akarjuk szüntetni azokat a költségvetési rafinériákat, amelyek kényszertársulásokra késztették az iskolákat. A felsoroltakon túl mielőbb rendezni szeretnénk az alapfokú művészetoktatás normatívájának kérdését is. Ezeket az intézkedéseket nem lehet egyetlen év alatt végrehajtani. Ismerve az ország nehéz pénzügyi helyzetét, amely az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikájának és amorális költekezésének következtében állt elő, elégedett leszek, ha néhány dologban érdemi lépésre kerül sor a következő évben. Azt szeretnénk elérni, hogy évről évre javuljanak az oktatás pozíciói. Erre jó esély van, hiszen szándékainkkal a döntéshozók egyetértenek. A megvalósítás egyetlen akadálya az lehet, ha ebből a gazdasági és pénzügyi vákuumból, amelyben most vagyunk, nem sikerül elég gyorsan kilábalni. De bízom benne, hogy az új kormány intézkedéseinek eredményei már jövőre megmutatkoznak. Az oktatás ügye nem tűr halasztást, mert mindaz, ami az iskolarendszeren belül történik, meghatározza az ország jövőjét közép- és hoszszú távon. Miért van szükség új közoktatási törvényre, illetve mitől és miben lenne ez új? A jelenleg hatályos, 1993-ban született törvényt több mint százszor módosították. Ezáltal agyonszabályozott a rendszer, tele van ellentmondásokkal, nem működik rendszerszerűen. Még a jogkövető magatartásra kényes iskolák is képtelenek arra, hogy ismerjék és kövessék. Egyszerűbb, követhető törvényre van szükségünk, amit egy értelmes ember, ha egyszer elolvas, megért. A mostani törvény ugyanis túlbürokratizált, túlbonyolított, olyan aprólékos szabályozást ír elő, amelynek az üzenete szeptember

3 ÚJ KATEDRA az, hogy nem bízik sem a pedagógusban, sem az iskolában. Ezzel a szemlélettel egyszer és mindenkorra szakítani kell. Tudomásul kell venni, hogy az iskola nem egy gazdasági üzem, hanem olyan intézmény, ahol az emberi szellem kiteljesítése, gyermekek és ifjak nevelése folyik, így működését nem lehet a legparányibb részletre kiterjedő szabályokkal leírni. A feltétlenül szükséges szabályozáson túl a pedagógusokat hagyni kell szabadon dolgozni, hogy minél több időt tölthessenek a gyermekekkel, szükségtelen agyongyötörni őket értelmetlen és felesleges kimutatások gyártásával. Az egységes közoktatási törvényen kívül elengedhetetlen egy új Nemzeti Alaptanterv kidolgozása is, a mostaniból ugyanis hét éve hiányoznak az ismeretek. A tantervek újrafogalmazásakor egyensúlyt kell teremteni a hagyományos értékhordozó és a mai kor által megkövetelt új tartalmak között. A tananyag törzsének központi kijelölésével az állam évszázadok óta annak a kötelezettségének tesz eleget, hogy gondoskodik a nemzeti és az egyetemes műveltség iskolán keresztül történő átadásáról. A most hatályos alaptanterv szakított ezzel a gyakorlattal, ami által gyakorlatilag megszűnt a tantervi szabályozás, szétmállóban a nemzeti műveltségi kánon foglalata. Ezt a súlyos hiányt kell korrigálnunk. Újra kell fogalmaznunk a nemzeti műveltségi kánont. Említette a pedagógusok munkájának külső ellenőrzését. Lesz pedagógusminősítési rendszer? szeptember Interjú Az elmúlt esztendők tapasztalatai bebizonyították, hogy elhibázott volt az az intézkedés, amely felszámolta a külső szakmai ellenőrzést. Európában szinte sehol nem működik úgy oktatási rendszer, hogy ne lenne alapeleme a külső szakmai ellenőrzés. Nálunk ilyen nincs, és ezt nem helyettesítheti az az önvizsgálaton alapuló belső ellenőrzés, amelyet az elmúlt nyolc év oktatáspolitikája forszírozott. A korszerű ellenőrzés a kettőt kombinálja, a mi modellünk is ilyen lesz. Ha elkészül, sok szakmai fórumon fogjuk megvitatni, kísérletileg kipróbálni és csiszolni, mielőtt az egész oktatásügyben alkalmazzuk. A tanároknak, éppúgy, mint bármely más hivatás gyakorlóinak, szükségük van a munkájukat segítő, a tanítás során alkalmazott módszertan helyességét, eredményességét értékelő kontrollra. A pálya presztízsének növelése érdekében szigorúbb követelményekre van szükség a képzésben már a kiválasztásban is. Milyen további lépéseket tervez a pedagóguspolitika területén? Még a nyáron hozzáfogtunk több projekt megvalósításához, ennek egyik eleme a pedagógusképzés felülvizsgálata. Ami a képzés struktúráját illeti, hipotézisem szerint jelentősen változni fog, mert jelenleg bizony nagyon aggasztó jeleket mutat. Hivatkozhatnék azon tudományos vagy értelmiségi körök megnyilvánulására, amelyek egyértelműen kijelentették, hogy vissza kell térni az osztatlan, egységes pedagógusképzéshez. De azt mondom, hogy várjuk meg, amíg szakmai csoportok egyetértésre jutnak a lehető legjobb képzési rend kialakítását illetően. A pedagógusképzés tartalmilag is megújításra szorul, mert sok tekintetben nem megfelelőképpen reagál a mai kor kihívásaira. Olyan tartalommal kell megtölteni a pedagógusképzést, hogy ne műveletlen és tájékozatlan fiatalok kerüljenek ki a főiskolákról, egyetemekről a pályára. A mainál lényegesen jobb, és az emberre, az adottságokra, elhivatottságra koncentráló kiválasztási rendszerre is feltétlenül szükség van. Ez egy olyan humán pálya, ahol a személyiség szerepe minden másnál nagyobb, ezért lehetetlen tesztek alapján, személyes találkozás nélkül dönteni a felvételről. A 2002-ben elkészült pedagógus-életpályamodell jó alap arra, hogy ennek mentén tovább folytassuk a gondolkodást. A pedagógus-életpályamodell garanciát jelentene és egyben irányt mutatna a pedagógusoknak. Kiszámíthatósága révén vonzóbbá tenné a pályát és perspektívát nyújtana nem csak anyagi értelemben. Növelné a pedagóguspálya presztízsét, valamint az oktatásügyi döntéshozatal valódi demokráciáját is, ha a pedagóguskamara megszületését elő tudnánk segíteni. Valamennyi komoly szakmának megvan a maga kamarája: lehetetlen állapot, hogy éppen a pedagógusoknak nincsen olyan szervezetük, amely országos lefedettséggel partnere lehetne a mindenkori oktatási minisztériumnak vagy államtitkárságnak, és komoly jogosultságokkal rendelkezne. Szerepel a rövid távú tervek között a pedagógusok bérének emelése? 3

4 Interjú A pedagógusok életszínvonalát bérben is emelni kell. Mivel tudjuk, hogy ennek komoly következményei vannak a költségvetésre, nem lehet felelőtlenül, a vágyak szerinti tempóban és nagyságrendben végrehajtani. Bebizonyosodott, hogy a 2002-es 50 százalékos, fedezet nélküli közalkalmazotti béremelés máig ható súlyos hiba volt. A pluszpénznek eleinte ugyan mindenki örült, a költségvetés azonban nem garantálta a következő évre béremelésre szolgáló pénzeket, s ez az önkormányzatok többségének eladósodásához vezetett. Nem szabad folytatni azt a képmutató politikát, hogy az állam törvényben előír egy kötelező feladatot, de ahhoz nem biztosítja a pénzt. Ígérgetések helyett őszintén el kell mondani, hogy ez ügyben látványos, gyors javulást nem lehet elérni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy megfontoltan, az ország gazdasági lehetőségeit mérlegelve meg kell kezdeni az értelmiségi lét perifériájára taszított magyar pedagógustársadalom felelmelését, mert ezen áll vagy bukik az oktatásügy jövője. Amíg erre lehetőség nem nyílik, addig a megbecsülés másik két eszköze kap nagyobb hangsúlyt. Egyrészt jogalkotással helyretesszük a jogokat és a kötelességeket, visszaadjuk a pedagógusok tekintélyét, nem avatkozunk bele szakmai munkájukba, elismerjük, hogy képzettek és alkalmasak feladatukra. Másrészt gyökeres fordulatot hajtunk végre az oktatásirányításban és a kommunikációban: nem a pedagógusok ellen, hanem értük dolgozunk, és nem tűrjük el, hogy felelős vezetők megkérdőjelezzék a pedagógusok szakértelmét. A finanszírozás terén milyen lépéseket terveznek? Hogyan fog változni az állami szerepvállalás nagysága? Ma a központi költségvetés egy-egy iskola működéséhez csak százalékban járul hozzá, a többi pénzt a fenntartó teremti elő. A mi célunk az, hogy a kormányzati ciklus végére a központi szerepvállalás 90 százalékra nőjön. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok és más dolgozók bérét és járulékát a költségvetés egységesen garantálja, és csupán a maradék tíz százalék előteremtése hárul a fenntartóra, az önkormányzatra. A fejkvótarendszert mind a köz-, mind a felsőoktatásban meg akarjuk szüntetni, mert ez a fajta finanszírozás mennyiségi szemléletű, s ezáltal minőségellenes. Az iskoláztatás fenntartása az állam kötelessége és felelőssége a modern társadalmakban, ebből az következik, hogy az államnak valóban elő is kell teremtenie természetesen az adófizetők pénzéből az iskolák működtetéséhez szükséges összegeket. A normatíva eltörlésével végre megszűnhet az a minőségellenes állapot is, hogy egy kisiskola sorsa egyetlen gyermek távozásán múlhat. Lesznek állami fenntartású intézmények? Nem áll szándékunkban államilag fenntartott intézményeket létrehozni, hiszen az államnak nincs is jelenleg olyan apparátusa, amely képes lenne egy óriási intézményhálózatot működtetni, szakigazgatósággal ellátni, ellenőrizni. Szükségesnek tartjuk viszont megteremteni annak lehetőségét, hogy ha egy önkormányzat úgy látja, 4 ÚJ KATEDRA hogy képtelen anyagilag fenntartani az iskoláját, akkor azt az állam átvehesse. Mi lesz a korábban bezárt kisiskolák sorsa? Amennyiben a kistelepüléseken élő szülők is úgy gondolják, ahogy mi, hogy egy kisgyermeknek az a jó, ha nem kell utaznia, korán kelnie, hanem kipihenten mehet az iskolába, ahol olyan tanító várja, aki jól ismeri, akihez kötődik, és a település tudja ehhez biztosítani a körülményeket, akkor akár egy összevont osztállyal is újraindulhat az alsó tagozat. Az összevont osztály a magyar neveléstörténetnek egy elfeledett hagyománya, amely korszerű didaktikai eljárások alkalmazásával nagyon sikeresen működött. Ahol erre van igény, ott az új közoktatási törvény biztosítja majd. Senkire nem szeretnénk semmit rákényszeríteni, szeretnénk viszont megteremteni egy, a közösség igényeire jól reflektáló, demokratikus oktatási rendszer alapjait. Az utóbbi években nagy port kavart az integráció kérdése. Ön milyennek ítéli az integrált oktatás jelenlegi helyzetét? Milyen lépéseket tartana fontosnak ezen a területen? Az integrációt, az együttnevelést olyan célnak tekintjük, amelyhez lehetőség szerint minden gyereket el kell juttatni. De nem ám úgy, ahogy ez az elmúlt nyolc év politikájának eredményeképpen történt, hogy nagy létszámú osztályokba számolatlanul mindenféle adottságú, képességű és ambíciójú gyermekeket bezsúfolunk, akikkel egyértelmű, hogy nemhogy egy, de még három pedagógus sem boldogulna. A tényleges integráció megvalósulásához vezető utat kell megtámogatni, sok helyen szervezett, kis létszámú csoportokkal, pedagógiai asszisztensekkel, kétpedagógusos megoldásokkal és a szakértői rehabilitációs bizottságok létszámban, színvonalban történő megerősítésével. Ha egy kisgyermekkel valamilyen probléma adódik, akkor ezt a gyermeket kötelező érvénynyel el kell vinni a bizottsághoz, amely minden iskolai szereplőtől függetlenül, legjobb szakmai tudása alapján mond véleményt arról, hogy fejlesztéséhez milyen utat javasol. Maradjon a gyermek még egy évet óvodában, vagy menjen kis létszámú osztályba, mert nagyon komoly személyes fejlesztést igényel, vagy problémája ellenére bemehet egy normál osztályba. Ha egy teljes létszámú osztályba bekerül két-három felzárkóztatásra szoruló gyermek, akkor velük még a pedagógus érdemben tud foglalkozni, ám ennél nagyobb arányszám esetén a sikeres fejlesztés már lehetetlen. A külön fejlesztett gyermekeket legalább évente felül kell vizsgálni, és ha jól fejlődtek, akkor rögtön integrálni kell őket a normál osztályokba, mert ez a cél. A kis létszámú osztályok működtetése, a kisegítő személyzet beállítása, főleg a halmozottan hátrányos helyzetű zónákban, majdnem hogy megduplázza az alsó tagozat tanítói létszámigényét. Ehhez sok pénz kell. A legnagyobb összeget a valóban eredményes integráció megvalósítása igényli. Hogyan kívánják segíteni a halmozottan hátrányos helyzetű térségeket? szeptember

5 ÚJ KATEDRA Ezekben a térségekben egyrészt több pedagógusra van szükség, ezenfelül a nehezített munkakörülményeket pótlékkal kell honorálni. Ugyanakkor az állam azzal, hogy emelt bért ad a nehéz körülmények között dolgozó pedagógusnak, nem gondolhatja, hogy megtette a dolgát. Nagyon fontos, hogy olyan programokat, módszertant, eszközöket is adjon a pedagógusok kezébe, amelyek segítik őket abban, hogy sikeresen tudják végezni a munkájukat. Azt mondanám, hogy az ilyen térségekben kell a legjobban felszerelt iskolákat létesíteni, nagy anyagi ráfordítással, hogy az iskola már a küllemével is üzenjen, megjelenítse az ott folyó értékes munkát. A hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása egyértelműen pénzkérdés is, de ez a többletráfordítás nem történhet úgy, hogy odaadjuk a pénzt, több fizetést adunk, a programokkal, eredményekkel viszont már nem törődünk. Önmagában ugyanis a pénz nem hozza meg az áhított sikert. Csak akkor lehet eredményt várni, ha a pénzhez társul egy emberbarát szociálpolitika, egy munkahelyteremtő politika és egy olyan gazdaságpolitika, amely munkát, lehetőséget ad a falvak népének, a hátrányos helyzetű térségben élőknek. Milyen programokat terveznek beindítani a felzárkóztatás segítése érdekében? Vannak folytatható és folytatandó programok. Nagyon elhalványult, és sok helyről eltűnt a Tanoda program, amely különösen a cigány gyermekek felzárkóztatásában ért el komoly sikereket. A Borsod megyei Pedellus programról szintén nagyon sok pozitív beszámolót hallottam. Ennek lényege, hogy cigány közösségből kiválasztott, rövid tanfolyamon képzett szülőket állítanak be kisegítőként az iskolába. De említhetném a Wifi Falu programját, ami a számítógépeken keresztül próbálja megfogni a gyermekeket, és már most nagyon sok pozitívumot mutat. Olyan tantervi programok is sikerrel kecsegtetnek, amelyek a cigány kultúrát erőteljesebben beviszik az iskolákba és ehhez eszközöket is adnak. Még sok más elképzelésről vagy már futó programról hallottam. És itt van a pedagógustársadalom, tele kreatív emberekkel, biztos vagyok benne, hogy ha lehetőséget kapnak, sziporkázni fognak az ötletek. Ugyanakkor rendkívül fontos, hogy ezek a programok ne egyetlen megszállott emberre épüljenek. Egyegy elkötelezett pedagógusközösség, bármilyen pozitív és sikeres iskolakísérlete, ha nem tud beilleszkedni az oktatásügy rendszerébe, ha nem kap hozzá megfelelő támogatást, véget ér, amint ezek a pedagógusok elfáradnak vagy máshová mennek. Ezért fontos, hogy a programok rendszerbe szerveződjenek. Ha pedig támogatást kapnak, akkor ellenőrzés is épüljön rájuk. Nem a bizalmatlanság okán, hanem azért, hogy segítse, fejlessze, szilárdítsa meg az eredményeket, korrigálja az esetleges hibákat. Pozitív példaként említhetném az Arany János Tehetséggondozó Programot, bár az inkább a középiskolásokra vonatkozik. A kisgyermekkorra a védőnőhálózat erősítését és programmá szervezését tartom fontosnak szeptember Interjú Látható, hogy számtalan lehetőség van. Meg kell találnunk, hogy az adott intézményben mire van leginkább fogadókészség, hogy ne ad hoc jelleggel, hanem tartósan lehessen működtetni egy-egy programot. Fontos, hogy a felzárkóztató programok kiválasztásánál ne az legyen az elsődleges szempont, hogy mennyi pénz jár hozzájuk, hanem hogy melyik szolgálja leginkább a helyi közösség fejlődését. Hogyan látja az iskolai nevelés helyzetét? Milyen programokra lenne szükség? Lesz-e erre a forrás és mik lesznek a megvalósulás formái? Lesz-e például egész napos iskola? A közoktatás nem tudásgyár, amely kizárólag bizonyos ismeretanyag átadására hivatott, hanem első számú feladatai közé tartozik a teljes ember erkölcsre, tudásra, egészségre nevelése. Értékrend nélkül nem lehet nevelni. Ezért nem kell attól félni, hogy az oktatási rendszer deklarálja azon értékeket, amelyeken az európai kultúra nyugszik. Mire gondolok? Például arra, hogy nem szabad azon vitatkozni, hogy szabad-e lopni, hazudni vagy sem. Hasonlóan nem lehet vita tárgya a munka becsülete, a kötelességek teljesítése. Ezek a társadalom életét szervező egyetemes értékek. Eltökélt célunk, hogy a jelenlegi helyzeten változtatva a gyermek teljes személyiségét formáló nevelést visszahelyezzük újra méltó helyére. Támogatni szeretnénk az olyan eltűnőben lévő szabad foglalkozásokat, mint a kirándulások, szakkörök, táborok. Az egész napos iskolák, illetve osztályok számának növelése is szándékunkban áll. Hogyan látja az érettségi és a felvételi jelenlegi viszonyát? Támogatná, hogy kötelező legyen emelt szintű érettségit tennie azoknak, akik főiskolán, egyetemen akarnak továbbtanulni? A kétszintű érettségi bevezetését ellenző pedagógusok és szakértők minden előzetes jóslata, szakmai ellenvéleménye beigazolódott. Az alap- és emelt szintű vizsga nem épül egymásra, ráadásul európai mércével példátlanul alacsony az elégséges szint teljesítéséhez 20 százalékos követelményeket szab meg, ezért nem jelent húzóerőt a diákok számára. Az érettségi eredményekben nem tükröződik a középiskolában megszerzett tudás. A felsőoktatási intézmények rendre arra kényszerülnek, hogy felzárkóztató kurzusokat indítsanak az intézményekbe bekerült hallgatók számára. Professzorok elmondása szerint előfordul, hogy mérnöknek készülő fiataloknak az egyetem kénytelen megtanítani a Pitagorasz-tételt. Nem nehéz belátni, hogy ez a felsőoktatás színvonalának zuhanásával jár. A felsőoktatásban a könnyű bekerülés miatt nagyon nagy a lemorzsolódás. A felsőoktatás jelenlegi finanszírozási rendje is felülvizsgálatra szorul. Az intézmények a jelenlegi rendszerben a hallgatók felvételekor a mennyiség növelésében és nem a minőségi javulást eredményező magasabb tudásszint megkövetelésében érdekeltek. Gyulai Zsófia 5

6 Súlypont ÚJ KATEDRA Törvénymódosításokkal indul az új tanév Az új Országgyűlés egyéni képviselői indítványok eredményeként több olyan törvénymódosítást is elfogadott, amelyek érintik az oktatás világát. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a változtatások ne tükröznék az új kabinet álláspontját (az előterjesztők között ott találhatjuk Hoffmann Rózsát, Soltész Miklóst, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium államtitkárait és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest is), a parlament megalakulása és a kormányalakítás közötti időeltolódás volt az oka a javaslatok többségénél az ilyen formában történő beterjesztésüknek. A törvénymódosítások nem jelentenek átfogó, koncepcionális változást, s túlzás lenne azt állítani is, hogy egyértelműen kijelölik az oktatáspolitika új irányait. Leginkább akkor járunk közel az igazsághoz, ha úgy értékeljük őket, mint néhány, a választások előtt megfogalmazott jelentős költségvetési fedezetet nem igénylő ígéret teljesítését. Mindez természetesen a jelen időre vonatkozik, hiszen például a közoktatási intézmények egyházi fenntartónak való átadását szabályozó passzusok vagy az emelt szintű érettségi kötelező előírása a későbbiekben jelentős forrásigénnyel bír majd. Évismétlés, szöveges értékelés, nem szakrendszerű oktatás Gesztusértékűnek tekinthetők azok a változások, amelyek az évfolyamismétlést, a szöveges értékelést és a nem szakrendszerű oktatás szabályozását érintik. Az elfogadott módosítás értelmében az idei tanévtől ismét lesz lehetőség arra, hogy a második évfolyamtól kezdődően a nevelőtestület szülői beleegyezés nélkül utasítsa évfolyamismétlésre a diákot. Lényegében tehát a szülői vétó került ki a törvényi szabályozásból, ami támogatható, más kérdés, hogy a gyakorlat azt mutatta, hogy e jog megléte sem befolyásolta érdemben az intézményi döntéseket, amelyeket túlnyomó részben a pedagógusok és a szülők együttműködve hoztak meg. Változatlan ugyanakkor az a szabály, hogy a tanuló az első évfolyamon továbbra is csak abban az esetben utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesíteni. A törvénymódosítás lazította a tanulók értékelésére vo- natkozó előírásokat is. Eszerint az első és a második évfolyamon félévkor továbbra is szövegesen kell értékelni a tanulók teljesítményét, arról azonban, hogy a továbbiakban a negyedik év félévéig miként értékelnek, az intézmények dönthetnek. A szabályozás lehetővé teszi a szöveges értékelés további alkalmazását éppúgy, mint az osztályzásos módszert vagy a két eszköz együttes használatát. Az elfogadott, az eredeti javaslattól eltérő, annál megengedőbb változtatás javára írható, hogy több érdeket is figyelembe vesz: nem korlátozza azokat az intézményeket, ahol megteremtették a szöveges értékelés kultúráját, s mindenki megelégedésére használják ezt az eszközt, ugyanakkor kezeli azt a helyzetet is, ahol a szöveges értékelés alkalmazása csak formális volt, így a szülők tájékozódása valóban nehézségekbe ütközhetett. A két értékelési mód együttes alkalmazása ráadásul azoknak a szülőknek is képes választ adni, akik a Jó, de akkor ez hányas? és azoknak is, akik a Miért négyes? kérdésre keresnek választ. Szakértők szerint ugyanakkor gond lehet az átmenettel, hiszen a pedagógiai programok átalakítására a törvény az év végéig ad lehetőséget (ráadásul ezeket még a fenntartóknak is jóvá kell hagyniuk), így lehetséges, hogy tanév közben térnek majd át intézmények egyik értékelési módról egy másikra. Szerencsésebb lett volna éppen ezért a felmenő rendszerű vagy az egy évvel elcsúsztatva történő bevezetés. A harmadik fontos elem a nem szakrendszerű oktatás szabályozása. Az 1 4. évfolyamon továbbra is nem szakrendszerű oktatás folyik, az 5 6. évfolyamon azonban ennek alkalmazása választhatóvá válik. A korábbi szabályozás szerint az iskolák a jogszabály által meghatározott arányban (25 50%) voltak kötelesek megszervezni az oktatást Módosult az Óvodai nevelés országos alapprogramja A 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelettel módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Alapprogram) a szakmai és társadalmi egyeztetések lezárása utáni tárcaközi egyeztetés eredményeként két olyan elem kiegészítésével lépett hatályba, amely kiegészítések a hatálybalépést követően szakmai kételyeket, társadalmi ellenérzéseket váltottak ki. A 255/2009. (XI. 20.) Korm. rendelettel megvalósított módosítás ezen két eleme vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését, ezért a szakmai és társadalmi ellenérzéseket kiváltott módosítások vonatkozásában szükségessé vált a vonatkozó szövegrész korrekciója. A módosítás egyik utalása a nemi sztereotípiák erősödésére hivatkozva előírta, hogy az óvodai nevelés tudatosan kerüli a nemi sztereotípiák erősítését, elősegíti a nemek társadalmi egyenlőségével kapcsolatos előítéletek lebontását. A második utalás a migráns gyermekek esetében interkulturális nevelésen alapuló integráció lehetőségét kívánta meg az óvodáktól és óvodapedagógusoktól, ami valójában nyelvi, szakmai szempontból is megvalósíthatatlan, és szintén vitatható követelményeket állít mind az óvodapedagógusok, mind az intézmények elé. Tekintettel arra, hogy mindkét igény az Európai Unió elvárásaihoz kapcsolódik, és önmagukban is fontos felelősségre hívják szeptember

7 ÚJ KATEDRA ebben a formában is, a jövőben ezeken az évfolyamokon nem szakrendszerű oktatás a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások maximum 50%-ában folyhat az iskola döntése alapján. A pedagógiai program módosításához ebben az esetben szükség van közoktatási szakértő véleményére, és a felmenő rendszerben történő bevezetésre vonatkozó szabályok is érvényesek. Vagyis csak azok az intézmények s azok is csak felmenő rendszerben élhetnek ezzel a lehetőséggel, amelyek még a szeptember 1-jén kezdődő tanév elindulása előtt módosítani tudták a pedagógiai programjukat, s azt fenntartójuk is jóváhagyta. Kötelező lesz az emelt szintű érettségi Az előbbieknél szakmailag meghatározóbb az a változtatás, amely az érettségi vizsga és a felsőoktatási intézménybe való felvétel egyes szabályait módosítja. A javaslat célja az volt, hogy növekedjen az emelt szintű érettségi súlya, presztízse, legyen igazságosabb a felsőoktatási intézményekbe jelentkezők teljesítményének elbírálása. A módosítás eredményeként nem a felsőoktatási intézmények, hanem a kormány határozza majd meg, hogy a felvételhez a jelentkezőknek az érettségi vizsga mely vizsgatárgyából vagy vizsgatárgyaiból kell emelt szintű vizsgát tenniük. Az új szabályokat először a 2013/2014. évi felsőoktatási felvételi eljárás során kell alkalmazni, a kormánynak pedig október 30-ig kell rendeletben meghatároznia azt, hogy 2013-ban melyik felsőoktatási alapképzéshez, illetve egységes osztatlan képzésre történő felvételhez mely vizsgatárgyból, illetve vizsgatárgyakból kell majd emelt szintű érettségit teljesítenie a felvételizőnek. Könnyebbé válik az intézményfenntartás átadása Az Országgyűlés módosította a közoktatási törvény azon szabályait is, amelyek azokat a helyi önkormányzatokat érintik, amelyek a fenntartásukban működtetett nevelésioktatási intézményt egyházi jogi személy számára adták vagy adják át. A már évek óta érvényben lévő szabályok szerint, amennyiben egy helyi önkormányzat egyházi jogi személy fenntartásába kívánja átadni a nevelési-oktatási intézményét és az intézmény épülete, az ingatlan nem tartozik a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének Súlypont rendezéséről szóló törvény hatálya alá, közoktatási megállapodást kell kötnie vele. A törvénymódosítás lényege, hogy az egyházi fenntartó az intézmény átvételét követően (a korábbi három-, illetve ötéves határidő helyett) azonnal kérelmezheti az Oktatási Hivatalnál, hogy egyoldalú nyilatkozatot tehessen, amivel a helyi önkormányzat mentesül az egyházi kiegészítő hozzájárulás megtérítési kötelezettsége alól. Ez komoly könnyítés, hiszen az önkormányzatokat a korábbi szabályozás szinte lehetetlen helyzetbe hozta: elveszítették intézményüket, ugyanakkor még évekig fizethették ugyanazt az összeget, amit korábban, s ami miatt a fenntartás átadása mellett döntöttek. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy összhangban a valódi kormányzati szándékkal inkább bezárták óvodáikat, iskoláikat. Az új szabály június 29-től visszamenőleges hatállyal lépett érvénybe, tehát már azokra az önkormányzatokra és egyházi jogi személyekre is érvényes, amelyek idén vagy az elmúlt években adták át, illetve vették át a nevelésioktatási intézményt. A visszamenőleges hatály nem vonatkozik ugyanakkor a helyi önkormányzatok által január 1. napjáig megfizetett, illetve az eddig az időpontig a helyi önkormányzatoktól beszedett kiegészítő hozzájárulás összegére, ez ugyanis nem követelhető vissza. (A módosítás csak azokat az egyházakat érinti, amelyek a kormánnyal a közoktatási feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, így a Magyar Katolikus Egyházat, a Magyarországi Református Egyházat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat, a Budapesti Zsidó Hitközséget, a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget, a HIT Gyülekezetét, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget és a Magyarországi Baptista Egyházat.) Egyszerűsödő egyeztetések az önkormányzatoknál A törvénymódosítás értelmében egyes fenntartói döntések esetében előírt véleményezési eljárásokat bizonyos feltételek fennállása esetében úgy is lebonyolíthatja a fenntartó, hogy nem közvetlenül, hanem az intézményvezető útján tesz eleget a véleményeztetési kötelezettségnek. Ezzel a lehetőséggel csak a három vagy annál több közoktatási intézményt fel a figyelmet, a Magyar Közlöny 125. számában megjelent 221/2010. (VII. 30.) Korm. rendelettel módosított Óvodai nevelés országos alapprogramjának kiadásáról szóló 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Óvodai rendelet) Melléklet II. Gyermekkép, Óvodakép cím Gyermekkép alcím 2. pontja helyébe a következő rendelkezés került: 2. Az Alapprogram gyermekkép megrajzolásában az eltérő pedagógiai és pszichológiai irányzatok közös vonásait veszi alapul. Ezek szerint: a gyermek fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. E tényezők együttes hatásának következtében a gyermeknek sajátos, életkoronként (életkori szakaszonként) és egyénenként változó testi és lelki szükségletei vannak. A személyiség szabad kibontakoztatásában a gyermeket körülvevő személyi és tárgyi környezet szerepe meghatározó. Az óvodai nevelés gyermekközpontú, befogadó, ennek megfelelően a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférést. Nem ad helyet az előítéletek kibontakozásának sem társadalmi, sem nemi, sem egyéb értelemben. Az Óvodai rendelet Melléklet II. Gyermekkép, Óvodakép cím Óvodakép alcím 6. pontja helyébe az alábbi előírás lépett: 6. A hazájukat elhagyni kényszerülő családok (a továbbiakban: migráns) gyermekeinek óvodai nevelésében biztosítani kell az önazonosság megőrzését, ápolását, erősítését, társadalmi integrálását, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmét szeptember 7

8 Súlypont fenntartó önkormányzatok élhetnek, és a lényege abban áll, hogy az érintettek véleményét a közoktatási intézmény vezetője kéri be, majd küldi meg azokat a fenntartónak. Hangsúlyozni kell, hogy ez csupán lehetőség, azaz az önkormányzat (társulás) továbbra is lefolytathatja a véleményezési eljárást a klasszikus módon, azaz az érintett közösségek és szervezetek közvetlen megkeresése útján. Ugyancsak nagyon fontos, hogy egyes fenntartói döntések esetében nem alkalmazható az egyszerűsítés. Idetartozik a nevelési-oktatási intézmény átalakítása, megszüntetése és értelemszerűen az intézmény vezetőjének megbízása, megbízásának visszavonása. Az egyszerűsített véleményezési eljárás tehát a következő fenntartói döntéseket megelőzően alkalmazható: olyan átszervezés, amely nem minősül a nevelési-oktatási intézmény átalakításának, a közoktatási intézmény feladatának megváltoztatása, nevének megállapítása. A törvénymódosítás az intézmény költségvetésének meghatározására és módosítására vonatkozó fenntartói döntést is kiveszi abból a körből, amely meghozatala előtt véleményezési eljárást kell lefolytatni. ÚJ KATEDRA A módosítás másik eleme, hogy későbbre tolódnak az intézményátszervezésre, -megszüntetésre vonatkozó fenntartói döntéshozatali határidők. Május 15-e helyett a jövőben legkésőbb az intézkedés tervezett végrehajtása éve májusának utolsó munkanapjáig hozhat döntést a fenntartó a nevelési-oktatási intézmény fenntartói jogának átadásával, átalakításával, megszüntetésével, az alapfokú művészetoktatási intézményben a tanszak indításával és megszüntetésével kapcsolatban. Az előbbi körbe nem tartozó, ún. egyéb átszervezési döntéseket július utolsó munkanapjáig lehet meghozni (idetartozhat például az intézmény székhelyének, telephelyének megváltozása vagy az intézménybe maximálisan felvehető gyermekek, tanulók létszáma). További kivételt jelent a fenntartói jog átadásának egy speciális esete, amikor a fenntartói jog átadására helyi önkormányzat és olyan kistérségi társulás között kerül sor, amelynek az önkormányzat tagja; ebben az esetben az erre vonatkozó döntés meghozatalának határideje szintén július utolsó munkanapja. Iskolai emléknap a Nemzeti Összetartozás Napján Várhatóan az első őszi ülésnapok egyikén fogadja majd el az Országgyűlés Pokorni Zoltán kezdeményezését, amely az iskolai Nemzeti Összetartozás Napja bevezetéséről, a magyarországi és a külhoni magyar fiatalok közötti kapcsolatok kialakításáról és erősítéséről szól. Az országgyűlési határozat alapján az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a Magyarországon és a határon túl élő magyarság kapcsolatainak erősítése, egymás jobb megismerése érdekében készítse elő iskolai emléknap bevezetését a 2010/2011-es tanévtől a Nemzeti Összetartozás Napján, amely emléknap a trianoni döntésről szóló iskolai megemlékezések mellett a Kárpát-medencei magyar testvériskolai és diákközösségi kapcsolatok elmélyítését szorgalmazza. Emellett a javaslat szerint át kell tekinteni a szomszédos országokba irányuló iskolai tanulmányi kirándulások tapasztalatait, és javaslatot kell megfogalmazni a program kiterjesztésére 2013-ig pályázati formában, majd azt követően normatív módon, abból a célból, hogy valamennyi közoktatásban tanuló fiatal tanulmányai alatt legalább egyszer, a magyar állam támogatásával eljusson külhoni magyarlakta területekre. Az előterjesztők szerint az oktatás területén Magyarországnak távolról sem sikerült kiaknáznia azt a sajátságos helyzetét, hogy a magyar nyelvű oktatás állam által fenntartott és elismert intézményrendszerei Magyarországon kívül, kisebb-nagyobb kiépítettségben és hiányosságokkal bár, de a szomszédos országok többségében is jelen vannak. Az Apáczai Közalapítvány 2009-ben magyarországi és határon túli magyar tannyelvű szakképző intézmények körében végzett kutatásának tapasztalatai szerint a határon túli magyar tannyelvű intézményekkel megvalósított mobilitási programok rendkívül ritkák, annak ellenére, hogy ismerős kulturális és nyelvi közeget tudnának biztosítani a nyelvtudással nem rendelkezők számára is. Úgy vélik, a külhoni magyarság ügyét be kell vinni a tanintézmények falai közé, amelynek egyik módja, hogy bővítik az iskolai emléknapok számát, s az aradi vértanúk, a kommunizmus és a holokauszt áldozatainak emléknapja mellé beiktatják a június 4-i, a nemzeti összetartozásról szóló emléknapot is. Az iskolai megemlékezés hozzájárulhat a trianoni trauma megértéséhez, a testvériskolák és diákközösségek erre a napra időzített találkozója, valamint a szórványmagyarságért végzett iskolai cselekvések (önkéntes munkák, adománygyűjtések, kiállítások stb.) pedig a valóság nyelvére fordítják le és teszik átélhetővé azt a történelmi tényt, hogy a magyar nemzet és állam határai nem esnek egybe. Az emléknap mellett a határon túl élő magyarsággal szorosabb, élő kapcsolat kialakítása is szükséges. Ehhez minden egyes gyerek számára átélt tapasztalattá, élménnyé kell tenni a határon túli közösségekkel való találkozást. Az elmúlt években a magyarlakta területekre irányuló iskolai tanulmányutak tekintetében számos kezdeményezés történt, önkormányzatoktól, tanintézményektől kezdve a kérdést kifejezetten felvállaló, a Határtalanul!-nak elnevezett programot meghirdető Apáczai Közalapítványig. A javaslat indoklása szerint a szomszédos országokba irányuló tanulmányút egyszerűbb esetben egy tematikus, egyetlen témára felfűzött, elsősorban ismeretbővítő célú határon túli körutazás. A tanulmányi kirándulás egy rövidebb-hosszabb külhoni táborozás is lehet, ahol a magyarországiak találkoznak a helyi magyar iskolásokkal, és közös programokon, képzéseken, akár iskolai gyakorlaton (pl. a szakképzésben) vesznek részt. A program magasabb szintjén a kiutazó fiatalok egy határon túli magyar közösségben, illetve közösségnek végeznek akár többször is visszatérve önkéntes munkát. A határon túlra irányuló tanulmányutak mellett támogatandó, hogy a határon túliak is megismerjék és felfedezzék Magyarországot, hogy a testvériskolai kapcsolatok ne csak egyirányúak legyenek szeptember

9 ÚJ KATEDRA Hírek Értékalapokra helyezett oktatás kezdődik Magyarország jövőjét alapvetően az oktatás minősége határozza meg Értékalapokra akarjuk helyezni az oktatást, mindazokra az értékekre, amelyek az európai zsidó-keresztény kultúrában gyökereznek. Rend, munka, család és biztonság ennek az alappillérei kezdte a közvetlenül mintegy 2 millió gyereket, közvetve pedig több mint 5 millió embert érintő tanévkezdés alkalmával tartott sajtótájékoztatóját dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár. Elmondta: az új alapok, amelyekre az oktatás ügyét helyezik, valójában régiek. Amit tesznek nem más, mint a XXI. századra adaptálása mindannak, ami valaha jól működött. Az idei tanévnyitó jelzője nem az országos, hanem a nemzeti lett. Az oktatásirányítás ezzel is jelezni kívánja, hogy új, értékelvű korszak kezdődött a hazai oktatás történetében. A nyáron elfogadott törvények ugyan még nem jelentenek gyökeres változást, de egyértelműen azt mutatják, hogy vissza kell térni azokhoz az értékekhez, amelyek naggyá tették a magyar iskolarendszert fogalmazott. Az utóbbi években azt tapasztalhattuk, hogy megkopott a munka becsülete, felborult a jogok és kötelességek harmóniája. A szorgalmas tanulás fontosságának hangsúlyozása háttérbe szorult. A mai magyar oktatás minőségét jól jelzi az is, hogy nem jegyzik a világ ranglistáján érzékeltette a hazai oktatás minőségének hanyatlását az államtitkár, majd hozzátette: szemben azzal, hogy az előző kormány az oktatás ügyét szolgáltatásnak tekintette, az ország május 29-én alakult új, Nemzeti Együttműködés Kormánya azt közszolgálatnak, közfeladatot, közjót szolgáló állami kötelezettségnek tekinti. Az új oktatásirányítás helyreigazítja az iskolarendszer torzulásait. Ehhez megteremti azt a szabályozórendszert a köz- és a felsőoktatásban, amely értékén kezeli az embert. A tisztességes munkát végző ember (gyermek és pedagógus) kerül az oktatási rendszer középpontjába, álláspontjuk szerint ugyanis eredményesen tanulni és dolgozni csak szabályozott rendben lehet tájékoztatott Hoffmann Rózsa. Döntései meghozatalakor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága azt a nagyon fontos szempontot is szem előtt tartja, hogy az oktatáspolitikai változásoknak bírniuk kell az oktatás szereplői nagy többségének a támogatását. Ezért is kértek fel 80 pedagógust (óvónők, tanítók, tanárok, iskolaigazgatók, professzorok), akik nyáron, önként vállalva csupán sze- NTK: ingyenes tankönyvek az új tanévre! Időben elkészült a Nemzeti Tankönyvkiadó (NTK) összes kiadványa az új tanévre, és augusztus végéig ki is szállították az összes iskolába az új tankönyveket. A pedagógusok a kiadó közel kétezer, ezen belül közel 1200 darab tankönyvvé nyilvánított könyvéből választhattak. A paletta rendkívül széles, mivel az NTK minden évfolyam minden tantárgyához készít tankönyveket, sőt az alaptantárgyakból többfélét is megjelentet a tanárok, tanulók eltérő igényeinek kielégítése érdekében. A kiadó egyedülálló módon az általános és középiskolai tankönyvek mellett a speciális nevelési igényű és nemzetiségi ta nulók számára is ad ki tankönyveket. Erre a tanévre közel 4 millió tankönyve, munkafüzete, feladatlapja készült mintegy 2,5 ezer tonna papírból. A Nemzeti Tankönyvkiadó az árvíz sújtotta települések iskoláinak a 2010/2011-es tanévre rendelt könyveit térítés nélkül ajánlotta fel és szállította ki budapesti raktárából. A kiadó a tanévet idén is nagyszabású tanévnyitó rendezvénnyel nyitotta meg augusztus 24-én. Az eseményre a tavalyihoz hasonlóan több mint hatszáz pedagógust hívtak, ahol szakmai előadásokon, konzultációkon vehettek részt az érdeklődők, valamint meghallgathatták dr. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének A műveltség építőkövei a XXI. század iskolájában című előadását. A Nemzeti Tankönyvkiadó a magyar iskolák 94 százalékában van jelen, és minden harmadik használatban lévő tankönyv nekik köszönhetően látott napvilágot. (Felvételünkön Menyhártné Hámori Andrea kereskedelmi igazgató a kiadó egyik bevetésre induló gépkocsija mellett.) G. M szeptember 9

10 Hírek rény szállás és ellátás ellenében egy héten keresztül dolgoztak az új közoktatási törvény előkészítésén. Értékes anyag született tette hozzá az államtitkár. A konkrét tervekről szólva elmondta: az oktatás értékteremtő és kultúraközvetítő ágazat, az ország talpra állítását az iskolában kell megkezdeni, ezért kiemelt hangsúlyt kell fektetni a nevelésre. Az új oktatásirányítás tehát mindenekelőtt előtérbe kívánja hozni a nevelést. Ennek jegyében támogatni fogják az osztályfőnöki munkát, a délutáni foglalkozásokat, a szakköröket, a tanulmányi kirándulásokat, köztük a kormánynak a középiskolások legalább egyszeri külhonba utaztatására vonatkozó tervének megvalósítását. Ugyanilyen fontos és elodázhatatlan feladatnak tartják a pedagóguspálya presztízsének helyreállítását, a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsültségének növelését. A jó oktatás kulcsa a jól képzett, megbecsült, szakmailag értékelt pedagógus fogalmazott Hoffmann Rózsa, hozzátéve: cél, hogy a tanító és a tanár ismét megbecsült tagja legyen a társadalomnak. A pedagóguspolitika kérdésére alaposabb pályaalkalmasság-vizsgálattal és a pedagógusképzés fejlesztésével szándékoznak válaszolni. Elhangzott: a pedagógus-életpályamodell kiszámíthatóvá, tekintélyessé és fizetésben az értelmiségi átlagbért meghaladóvá teszi majd az oktatók munkáját. Az oktatás színvonalának emeléséhez jelentős mértékben hozzájárul majd a szakmai támogató-ellenőrző rendszer bevezetése. A jövő letéteményesei, legfőbb építőmesterei a pedagógusok, s ahhoz, hogy kiváló felkészültségű, jó szakemberek legyenek, a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek javításán túl elengedhetetlen a tanárképzés átalakítása. A felsőoktatásban megkezdődik a bolognai rendszer felülvizsgálata. A közoktatás tartalmi szabályozásáról szólva az államtitkár asszony elmondta: a készülő új közoktatási törvény vissza fogja állítani a közös műveltségi tartalmakat a Nemzeti Alaptantervben. A közoktatás évszázados feladata a nemzeti és az egyetemes kultúra gyarapítása és továbbadása, éppen ezért a NAT-ban benne kell lennie a nemzeti és az egyetemes műveltségminimum foglalatának. A NAT tartalmi feltöltésének célja, hogy a tizenkét évnyi tanulás után a közoktatási rendszerből kilépő diákok általános műveltsége, tudásszintje megfeleljen a hazai és a nemzetközi munkaerőpiac elvárásainak, egyéni és közösségi érdekeket szolgálva boldoguljanak, s nemzeti identitásuk valódi kötődést jelentsen hazájukhoz, szülőföldjükhöz. A NAT felülvizsgálatával kapcsolatos elvek és szempontok meghatározására összehívott szakmai bizottság ÚJ KATEDRA megkezdte munkáját. Ennek során áttekintik a dokumentum szerkezetét, a műveltségterületek tartalmát és a kulcskompetenciák körét. Az ismeretszerzés és a kompetenciafejlesztés különválasztását Hoffmann Rózsa elfogadhatatlannak, dilettantizmusnak tartja, miként a 46-féle kerettantervet (plusz az ezenfelül meglévő tantárgyi terveket) is. Véleménye szerint a tananyag mennyiségét egy-egy tantárgyon belül csökkenteni kell az engedélyezett, jóváhagyott tankönyvek mennyisége is csökkenni fog, egyúttal be kell épülniük a tananyagba az életben való boldoguláshoz nélkülözhetetlen állampolgári, jogi, pénzügyi és környezetvédelmi alapismereteknek. A kötelezően választható új kerettantervek százaléknyi időkeretben szabadságot hagynak az iskoláknak, továbbá innovatív, kezdeményező és kísérletező iskolák számára ellenőrzött, szabályozott módon a saját kerettanterv megteremtésének lehetősége is megmarad. Mint mondta: akinek a választható kerettantervek közül egyik sem felel meg, annak az egyéni, alternatív megoldás szóba jöhet. Ezeknek az elgondolásoknak igen nagy a támogatottsága tette hozzá az államtitkár. A felsőoktatás tekintetében a sajtó képviselői arról értesülhettek, hogy az új oktatásirányítás az államilag finanszírozott férőhelyek elosztását a nemzetgazdaság igényeihez igazítja az oktatás minőségének és a vidéki intézmények erősítésének egyidejű fenntartásával. A tudománypolitikában az alapkutatások erősítését tervezik. Hoffmann Rózsa végül tájékoztatott arról, hogy az Oktatásért Felelős Államtitkárság vezetői augusztus végétől szeptember közepéig országszerte több mint száz tanévnyitón vesznek részt. A közoktatási törvény, illetve a NAT módosításának előkészítő munkáját az országjáró körút után folytatják. Varga Gabriella szeptember

11 ÚJ KATEDRA Hírek I. Nemzeti Tanévnyitó Hódmezővásárhelyen Ha újjászületésről beszélünk, jellemzően a tavasz jut eszünkbe, pedig ha jobban belegondolunk, szeptember is az újrakezdés hónapja, hiszen a nyári szabadságokat követően minden visszatér a megszokott kerékvágásba. A legnagyobb szabadság, a vakáció után a diákok is visszatérnek a tanintézmények falai közé, életre keltik az oda vezető útvonalakat, és megtelnek az autóbuszok hangzott el Hódmezővásárhelyen a Kossuth Lajos téren felállított színpadon. Egy új kezdeményezés, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata által szervezett I. Nemzeti Tanévnyitó helyszíne a hagyományos tanévnyitó ünnepségektől eltérően idén nem egy kiválasztott iskola, hanem egy város volt, mi több, az egész ország, s határokon is túllépve az egész nemzet örömünnepévé tette az iskolakezdés pillanatait. Hódmezővásárhelyen az elmúlt években olyan alapvető változtatásokat eszközöltek az oktatásban, amelyek során különös tekintettel voltak a helyi sajátosságokra, és kiváltképp odafigyeltek a hátrányos helyzetű diákok beilleszkedésére. Mindezzel nemcsak helyi problémákat orvosoltak, de egyúttal az Európai Unió figyelmét és elismerését is kivívták. Az, hogy az I. Nemzeti Tanévnyitó nálunk, Hódmezővásárhelyen lehet, valódi kitüntetés, elismerés az itt élők számára. Hiszek benne, hogy az idei helyszínválasztás azonban nemcsak egy megelőlegezett bizalom, sokkal inkább Hódmezővásárhely elért teljesítményének megbecsülése. Egy egész város, egy teljes közösség, de azon belül is elsősorban a hódmezővásárhelyi pedagógustársadalom elismerése a mai alkalom. Köszönet és hála ezért a Magyar Köztársaság kormányának kezdte ünnepi köszöntőjét dr. Lázár János, a város polgármestere. Beszédében felelevenítette: tanáraik szép csöndben, nagy szavak és mindenféle önfényezés vagy heroizmus nélkül olyasmit tettek az elmúlt években, ami a Hódmezővásárhelyi Iskolát Magyarország leghaladóbb hagyományaihoz kapcsolja. Oktatási rendszerünket bántó ellentmondások feszítették és feszítik sok helyütt még ma is fogalmazott. Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben gyakran közpénzből tartottunk fenn külön iskolákat a helyi gazdagoknak. Máshová járt a szegény gyerek, és máshová a tehetősebb. Pedig mindketten állami, önkormányzati fenntartású iskola tanulói. Mintha Magyarországon léteznének első- vagy másodrendű állampolgárok. Ezt a vásárhelyiek elfogadhatatlannak tartották. Néhány éve ezért a helyi pedagógustársadalommal összefogva nagy vállalkozásba fogtunk. Egyszerre tűztük ki célul az oktatás színvonalának emelését és egy integrációs program megvalósítását. Minőség és esély ez volt a jelszavunk. Nem etnikai alapú integrációt hajtottunk végre. Kizárólag azt néztük, hogy kinek volna kevesebb esélye az életben az állam, a város, a közösség célzott segítsége nélkül. A vásárhelyi integrációt azóta nemzetközi és magyar szaktekintélyek méltatták, de ami számomra és a képviselő-testület számára a legfontosabb: visszaigazolta lépéseinket az élet. Mára Vásárhelyen az iskola nemcsak az oktatás kötelező feladatát látja el, annál sokkal többet tesz: betölti az iskola küldetését. A vásárhelyi iskola ma nem csupán számolni, írni, olvasni tanítja meg a város legifjabb polgárait, hanem esélyt is tud adni számukra. Az oktatásért és a kultúráért végzett sok évtizedes kiemelkedő munkájáért Hódmezővásárhely a nyár elején Magyar Örökség-díjat kapott, és mint ilyen, beírta magát a magyarság szellemtörténetének Aranykönyvébe ezzel már dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár egészítette ki a Lázár János által elmondottakat, majd miután szívből gratulált a Tornyai Jánosokat és Németh Lászlókat tápláló város minden polgárának az elért teljesítményért, amelyből mindannyian gazdagszunk, tájékoztatott arról is, hogy júniusban ugyancsak Magyar Örökség-díjra érdemesítették a Kárpát-medencei magyar középiskolák szellemi hagyatékát, amely elődeink és kortárs kollégáink közös teljesítményét dicséri és ismeri el. Ünnepi beszédében Hoffmann Rózsa többek között a következő gondolatokat fogalmazta meg: A nem egészen száz napja hivatalba lépett kormánynak a választások eredménye egyértelműen kijelölte az útját. Olyan új világ felépítésére kaptunk felhatalmazást, mi több kötelezvényt, amelyben már nem a hazug ügyeskedések megtévesztő öndicsérete, hanem az emberek jól létéért, a közjóért végzett munka áll a politikusok cselekvéseinek középpontjában. Ránk, az oktatásügy szolgálóira nézve értelemszerűen ugyanígy demokratikus választói parancs ennek az értékrendnek a közvetítése. És abban is hiszünk, hogy az oktatási rendszer az intézményes neveléssel megágyaz a társadalomban majdan lezajló morális, kulturális és gazdasági változásoknak. A pedagógiai fordulat elindítása tehát megkerülhetetlen kötelességünkké vált. Arra vállalkoztunk, hogy rendet, biztonságot teremtünk az oktatási rendszer egészében. Hogy szakítunk az idegen minták kritikátlan követésével, és helyettük a legnemesebb neveléstörténeti hagyományainkra támaszkodva, azokat a mai kor követelményeihez igazítva építjük tovább és újra az oktatási rendszerünket. A 2010/2011-es tanévet végül dr. Réthelyi Miklós miniszter nyitotta meg, mégpedig az ősszel az égen csoportokba rendeződve vonuló madarak példáját állítva önmagunk elé: Mindannyiunknak, tanulónak, tanárnak, szülőnek és mindenkinek, akinek a magyar nemzet jövője fontos, meg kell tanulnunk az együtt repülés szabályait, és építenünk kell a bizalmat egymás iránt. Varga Gabriella szeptember 11

12 Hirdetés Diákhitellel a hallgatókért A jól tájékozottság előny ÚJ KATEDRA A Diákhitellel egy életre el lehet adósodni mondják a jól értesültek. Nem szeretném befolyásolni a tanítványaim döntését tér ki sok pedagógus a feladat elől. Manapság sok pályaválasztás előtt álló diák családjában nem ismerik kellően a Diákhitel részleteit, előítéletekre, téves információkra támaszkodnak, vagy egyszerűen csak öszszemossák azt a banki hitelekkel. Jövő év február közepéig van még idő, és a pedagógusok segíthetnek abban, hogy a végső döntést mindenki a lehetőségei pontos ismeretében hozhassa meg. A pályaválasztás hosszú évekre, évtizedekre meghatározhatja a fiatalok jövőjét. Fontos, hogy kellő körültekintéssel, a lehetőségek maximális ismeretében szülessen meg ez a döntés. Abból válhat igazán sikeres ember, aki szereti a munkáját és elhivatottságot érez választott szakmája iránt. A pályaválasztás másik, sokkal prózaibb szempontja az anyagiak megléte. Nem olcsó a kollégium, az albérlet. Sokan eleve esélytelennek érzik a költségtérítéses képzést, pedig ha ezt választják, akkor nem kellene kivárniuk az új felvételik időpontjáig. Pénz kell a könyvekhez, a taneszközökhöz, de a számítógép-vásárláshoz, az internet-előfizetéshez vagy a nyelvtanuláshoz is. Honnan számíthat pénzre egy hallgató? Ameddig nem megy a tanulás rovására, vállalhat diákmunkát, ha tehetik, akkor segíthetik a szülők és még ott van az ösztöndíj vagy az egyéb támogatás is. Ha mindez kevésnek bizonyul, akkor jöhet jól a Diákhitel. A Diákhitel egy olyan, könnyen elérhető anyagi forrás, amely már a pályaválasztásról szóló döntést is megkönnyítheti. Ennek a speciális kölcsönnek a segítségével nem kell lemondaniuk a diákoknak terveikről: ott és azt tanulhatnak, amit valóban szeretnének, hiszen a hallgatói hitelezés alapvető célja, hogy minden fiatal számára esélyt teremtsen a felsőoktatásban való részvételre. A cél nem a rábeszélés, hanem az, hogy az érintettek már a továbbtanulásról szóló döntés során maximálisan tisztában legyenek lehetőségeikkel. Az osztályfőnökök és a továbbtanulásért felelős tanárok segítsége nagyon fontos ahhoz, hogy a szülők megfelelő módon hozzájussanak a pályaválasztással kapcsolatos összes információhoz óta összesen már több mint 290 ezren éltek a Diákhitel lehetőségével. Az eddigi diákhiteles hallgatók közül 110 ezren vallották azt, hogy nem tudtak volna diplomát szerezni Diákhitel nélkül, 73 ezren pedig már minden tartozásukat kiegyenlítették. A Diákhitel Központ rövid, alig 8 perces tájékoztató filmje szeptember elején 1300 érettségiztető középiskolába jut el. Az érdeklődő szülők akár egy szülői értekezlet, akár más rendezvény keretében megnézhetik ezt a rövid, gondolatébresztő tájékoztatást szeptember

13 ÚJ KATEDRA Újra megnyílt Kübekházán a két éve bezárt iskola Hírek július 23. gyásznap volt a Szeged melletti település, Kübekháza életében: Határkő elnevezésű Általános Iskoláját a korábbi kormányzat falusiiskola-ellenes politikája miatt be kellett zárniuk. Az önkormányzatot, amely az állami normatíva elégtelensége folytán szükségessé váló, évente kb. 40 millió Ft-os hozzájárulást nem tudta vállalni, bekényszeríttették a kistérségi társulásba; 2008 szeptemberétől száz kübekházi kisdiákot buszoztattak naponta a 12 km-re lévő Szeged-Szőreg Kossuth Lajos Általános Iskolájába. Az önkormányzat azonban nem törődött bele ebbe a helyzetbe, az iskolai-óvodai oktatás-nevelés kialakult új formájával és gyakorlatával kapcsolatban pedig a szülők elégedetlensége is egyre nőtt, éppen ezért dr. Molnár Róbert polgármester 2009 májusában megkereste dr. Kiss-Rigó Lászlót, a Szeged- Csanádi Egyházmegye megyés püspökét, aki jelezte: készséggel alapít iskolát és átveszi az óvoda fenntartását, amennyiben a szülők és az önkormányzat is támogatja azt. Az egyeztetések 2009 decemberében kezdődtek, s idén március 28-án, Virágvasárnapon már el is helyezték az iskola alapkövében annak alapítólevelét. Az együttműködés eredményeként az ütött-kopott, 1979-ben épült iskolaépületből ez év augusztus 28-án a környék legmodernebb keresztény szellemiségű iskoláját adták át, amelyhez az egyház 17 millió forinttal, Kübekháza Önkormányzata 7 millió forinttal és további 7 millió forint értékű munkával, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat pedig 3 millió forinttal járult hozzá. A beruházás részeként megvalósultak: teljes nyílászárócsere és fotocellás ajtó; külső hőszigetelés és nemesvakolat; kert-, kerítés-, park- és iskolaudvar-építés; elektromoshálózat-rekonstrukcó; informatikai rendszer kiépítése; teljes vizesblokkcsere; moziterem kialakítása; korszerű Kisdiák Étterem és Klub, valamint melegítőkonyha kialakítása; informatikaterem; kábeltévé-hálózat, folyosói információs plazmatévék; új tantermek, új beépített bútorok, iskolai táblák; klubterasz; iskolatévé-stúdió (az utóbbi decemberre készül el). A felsorolt fejlesztésekből is jól látszik, hogy az intézmény szakít a hagyományos iskolai struktúrákkal. Az önkormányzat a belső építészeti terveknél a családias, otthonos, a modern és a falusias környezet váltakozó hangulatát teremtette meg az épület falai között. Az alsó folyosó például egy utcasorhoz hasonlít, portálokkal, kirakatokkal, előtetőkkel, kerthelyiséggel, amely egy különleges, Magyarországon még nem tapasztalt egyedi arculatot ad az iskolának. Emiatt és szellemi-lelki töltete miatt lesz az intézmény több mint egy iskola. Az új iskola nemcsak nevében Reménysugár Katolikus Általános Iskola és Óvoda lesz keresztény, hanem valóban az Evangélium értékeire is épül. A 15 fős tanári kar tagjait több mint 110 jelölt közül választották ki. Fontos szempont volt a keresztény értékrend, a rendezett családi háttér, az elhivatottság, a szakmai felkészültség, a tapasztalat, s hogy állásukat a pedagógusok szolgálatnak és hivatásnak tekintsék. S hogy miért lett Reménysugár az iskola neve? A polgármester ad erre választ: Amikor 2008-ban bezáratták velünk az iskolánkat, nem gondoltuk volna, hogy alig két esztendő múlva egy reménysugár fog felvillanni annak bezárt ajtaján át. Az egyházi és önkormányzati összefogás keretében felújított Reménysugár Katolikus Általános Iskola és Óvoda ünnepélyes megnyitását több száz meghívott és érdeklődő részvételével augusztus 28-án, szombaton 18 órakor a kübekházi római katolikus templomban dr. Kiss-Rigó László püspök által bemutatott Veni Sancte szentmisével kezdték, majd az intézményt ünnepélyes keretek között dr. Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár avatta fel, egyben a tanévet is megnyitotta. Az ünnepségen a falu önkormányzata a legmagasabb helyi elismerést, Kübekháza díszpolgára címet adományozott az oktatásügyben és a keresztény értékek ápolása terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért Kiss-Rigó László Szeged- Csanádi püspöknek. Az elismerő oklevelet és az azzal járó arany pecsétgyűrűt Molnár Róbert polgármester adta át. Barabás Hunorné, a Szent Gellért Katolikus Iskolai Főhatóság igazgatónője is kitüntetésben részesült, őt a helyi iskolamentésben részt vállalt tevékenysége elismeréseként Kübekháza tiszteletbeli polgárává fogadta a falu polgármestere. A Kübekházán újra megnyitott iskolában szeptember 1-jén 65 gyermek kezdte meg a tanévet. Az önkormányzat és az iskola vezetése két éven belül gyermek beíratásával számol, azt várja ugyanis, hogy az intézmény egyedisége folytán Szegedről és a környékről is idehozzák majd gyermekeiket a szülők. Az iskola diákjai ingyenesen kapják a tízórait, és ingyenes úszásoktatásban részesülnek. Ezekhez az önkormányzat nyújt támogatást. Varga Gabriella szeptember 13

14 Közelkép ÚJ KATEDRA Egy irányba és széles mezőben repülve Az idei Tusványos kiemelt szerepet szánt az oktatásnak A Kárpát-medencei magyarság összefogása, az Erdély-kép erősítése, a határon átnyúló gazdasági kapcsolatok megszilárdítása, nem kevésbé az elmúlt két évtized politikai folyamatainak összegzése különös tekintettel a magyarországi választások utáni új lehetőségek bemutatására, valamint a magyar-magyar és a magyar-román párbeszéd, összefogás és együttműködés erősítése ezeket a célokat tűzték maguk elé a július között Tusnádfürdőn immár 21. alkalommal megrendezett Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői. A Kisebbségekért Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács közös szervezésében megvalósított, a Kárpát-medencében élő magyarság életét meghatározó kérdésekre évről évre válaszokat kereső Tusványos idén kiemelt szerepet szánt az oktatásnak. A hagyományosan főtámogatóként jelenlévő Commitment saját sátrában és a Fősátorban az oktatásirányítás legfőbb szereplői és szakértők segítségével egy hét alatt hat kerekasztal-beszélgetésen igyekezett képet adni és kapni: a Kárpát-medencei magyar oktatás egészéről; az erdélyi állami magyar egyetem lehetőségeiről; a szemünk előtt zajló infokommunikációs forradalomról; az oktatásfejlesztésbe illeszthető európai uniós források felhasználásában szerzett tapasztalatokról; az iskolai agresszió, szegregáció és szegénység egymással összefüggő kérdéseiről; és a szakképzés mai, önmaga számára utat kereső helyzetéről. A kevesebb több? Az önálló erdélyi magyar egyetemről A szabadegyetem és diáktábor idei jelmondatának megfelelően és attól függetlenül is Nyílt lapokkal! járta körül a Commitment-sátorban az erdélyi állami magyar egyetem létrehozásának esélyeit Hantz Péter egyetemi tanár, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke (Heidelberg), Dávid László, a Sapientia EMTE rektora (Marosvásárhely), Magyari Tivadar, a Babeş Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese (Kolozsvár) és Tonk Márton, a Sapientia EMTE dékánja (Kolozsvár). Az EMNT ügyvezető elnöke, ifj. Toró Tibor moderátor által is érdekesnek nevezett mintegy kétórás eszmecserében az önálló magyar állami egyetem létrehozásának szükségességét egyik előadó sem vitatta, a vélemények mindössze a megvalósítást illetően tértek el. Hantz Péter úgy vélte, hiba volna csak a már létező román egyetemeken újabb magyar tagozatokat létrehozni amelyeken a magyar oktatók felvétele, utánpótlásának biztosítása korántsem áll biztos talajon, önálló intézményekre van szükség, amelyek hosszú távon biztosíthatják a romániai magyar felsőoktatás jövőjét. A kutató az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításának két lehetséges útját látja: a Sapientia Egyetem hálózata átveszi a jelenlegi tagozatokat (a kolozsvári BBTE és a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatait) és a hiányszakok lefedésére újabb szakokat indít, vagy a Sapientia EMTE és a Partiumi Egyetem mellett létesül egy államilag támogatott új magyar egyetem. Ez esetben utóbbi venné át az említett magyar tagozatokat. Hantz tagozatokat csak nagyon kivételes esetekben, például katonai képzésen tartana fenn. A majdani önálló állami magyar egyetemi hálózat kiépítése előtt javasolja ugyanakkor egy intézmény létrehozását a leendő egyetemi oktatásban szereplő hiányszakmák oktatói gárdájának felkészítésére, illetve annak ösztönzésére, hogy Magyarországról nagyobb számban jöjjenek egyetemi hallgatók tanulni az erdélyi felsőoktatásba. A BKB alelnöke a 98-as RMDSZ-stratégiánál részletesebb, felújított stratégia elkészítését, a kívánt politikai döntés megszületéséig pedig a meglévő struktúrák maximális fejlesztését tartja szükségesnek. Végül emlékeztetett: a legtöbb európai kisebbség, mivel az állam nem engedte a kisebbségi nyelven való oktatást, először létrehozott egy magánegyetemet, azt néhány évig magán- és anyaországi támogatásból működtette, majd politikai kényszer hatására az adott ország állami egyetemmé avanzsálta. Dávid László is úgy látja: egy egyetemet a tudományos munkásságban jártas oktatókkal lehet beindítani, jelenleg azonban Erdélyben még azokon a szakokon is, ahol lehet magyarul tanulni, hiányoznak a megfelelően felkészült tanárok. Hoszszú távú felsőoktatási stratégia sem készült, és annak a programját sem dolgozták ki, hogy miként vonzzák haza külföldről a tehetséges magyar fiatalokat. Az új intézmény létrehozásával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy egy egyetem akkreditációjához megközelítőleg tíz évre van szükség, amint ez a Sapientia EMTE esetében is tapasztalható volt. Inkább a már meglévő intézményekre kellene alapozni vélelmezte Magyari Tivadar, a Sapientia állami egyetemmé válása mellett téve le a voksot. Szerinte sincs harmadik tanári kar, de elegendő diák sem egy új intézményhez. Mint fogalmazott, sokszor a kolozsvári BBTE-re is lasszóval kell fogniuk a magyar jelentkezőket. Gondnak tartja a finanszírozási problémákat, a precízen kidolgozott stratégia hiányát, az oktatás tartalmi elemeit és a gyorstalpaló tanfolyamokat szervező magánegyetemek tucatjait. Szerinte az önálló egyetem ügye politikai döntés. Az 1990-es Bolyai Egyetem -elképzelés, amely szerint ki kell válni a BBTE keretei közül, ma már nem kivitelezhető vélte Tonk Márton. E tekintetben már nincs konszenzus a magyar oktatók között, és politikai akarat sincs hozzá, ugyanakkor az eltelt idő alatt már akkreditálták a Sapientiát és a Partiumi Keresztény Egyetemet, így nincs kinek és nincs kivel egy új egyetemet beindítani. A jelenleg 12 szereplővel rendelkező erdélyi magyar nyel szeptember

15 ÚJ KATEDRA vű egyetemi képzés tehát válaszút előtt áll. Az erdélyi magyar közösség szeretné az önálló állami magyar egyetemet, ezt aláírásokkal is kifejezte. A kívánt eredmény pedig egyre inkább úgy tűnik a felsőoktatás jelenlegi szereplői közös érdekeinek egymáshoz illesztésével, erős szövetségben érhető el. Remény és lehetőség a Kárpát-medencében A Kárpát-medencei magyar oktatás nyolc prominens személyisége részvételével zajló, Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa által moderált programon az idei Tusványos egyik legérdekesebb előadását hallgathatták meg az érdeklődők a Fősátorban. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter miután elmondta, hogy családjával együtt évtizedek óta nagyon lelkes és gyakori Erdély-járó, a tusnádi programban viszont most vesz részt először, és ennek nagyon örül az általa vezetett és szavai szerint hungarikumnak nevezett, ötszárnyú minisztériumról elmondta: kialakításának alapgondolata az volt, hogy összekapcsolja azokat az ágazatokat, amelyek a fogantatástól a halálig az emberrel foglalkoznak. Az emberrel, aki tudásra éhes, akinek fontos az egészsége, akit formál a kultúrája, akinek jellemét is neveli a sport, s aki egész élete folyamán a társadalom megbecsült, hasznos tagja szeretne lenni. A minisztérium célja, hogy ezek a szárnyak oktatásügy, egészségügy, kulturális ügyek, szociális ügyek, sport egy irányba és széles mezőben repülve tudják majd előrevinni feladataink megoldását. Rávilágított arra is: e szárnyak mindegyike szoros kapcsolatban áll az oktatással. A Bölcsek Tanácsa által a Szárny és Teher című munkában megfogalmazott ajánlásokból kiemelte a fenntarthatóság pedagógiáját, amelynek célja egy új viselkedéskultúra kialakítása. A viselkedéskultúra magában foglalja a belső indítású értékrend, a természettudományos, illetve a humán műveltség kialakulását; közösséget formál; előkészít a demokratikus társadalom működésében való alkotó részvételre; megteremti a szociális érzékenységet; segít rendszerben gondolkodni. A Szárny és Teher szerzői nem tantárgyak között, hanem tantárgyak összekapcsolásával történő rendszerben gondolkoznak. Tanár és diák együtt indul egy útra, amelynek eredménye egy Közelkép környezettudatos pedagógiát szem előtt tartó irányzat megteremtése lesz. Ezt már az óvodában el kell kezdeni, az általános iskolában folytatódik, a középiskolában pedig a diákok ennek már a mesterei kell hogy legyenek... A művészeti nevelésről szólva idézte a könyvből: Az esztétikai nevelés az értékképzés igen fontos tényezője. Más módon alig megszerezhetően növeli az érzelmi intelligenciát, a rendszerben való gondolkodást, az intuíciót és a kreativitást. A sport sokoldalú szerepét illetően kiemelte a csapatsportokat, amelyek megtanítanak az egymásra figyelésre, egymás hibájának az elfogadására, a fair play játékra. A miniszter végül az élethosszig tartó tanulás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kötő József, a bukaresti parlament képviselője, az Oktatási Bizottság tagja, miután megköszönte Réthelyi Miklós miniszternek azt, hogy az általa bemutatott ötszárnyú struktúra Kárpát-medencei méretekben fogja fel a nemzetet, a romániai magyar oktatás legnagyobb kihívásait tekintette át. A legfontosabbnak egy olyan kisebbségi nevelésfilozófia kimunkálását és gyakorlatba ültetését tartotta, amely segíti a közösség talpon maradását és azt versenyképessé is teszi. Ebben a folyamatban dőreség lenne nem tudomásul venni azt mondta, hogy vége a Gutenberg-galaxisnak, a XXI. században beköszöntött a digitális éra, amely alapvetően átépíti a kultúrákat, életstílusokat; hogy egy új területi igazgatási egységben, az Európai Unióban élünk, ahol az oktatást és a kultúrát ugyan a nemzetállamokra bízzák, mégis be kell épülnünk ezzel az európai oktatási térségbe; s hogy érvényesülnie kell a sajátosság méltóságát biztosító szemléletnek. Nem kell elzárkóznunk a globalizáció technikai vívmányaitól, de lemondanunk sem kell a saját nemzeti kultúránkról. A különféleség ma már európai érték, ennek szellemében kell megszerveznünk önmagunk létét fogalmazott. Mivel szerinte minden kisebbségi közösség talpon maradásának záloga az önkormányzatra és a sajátos kulturális autonómiára épülő szemlélet, a készülő romániai új tanügyi törvény megalkotásakor legfontosabb feladatuknak tekintették, hogy kiépítsék a kisebbségi oktatás teljes körű intézményrendszerét az óvodától a felsőoktatásig, hogy átadják az oktatásirányítást és -szervezést azoknak, akikről és akikért szól. A törvény szórványvidékeken az előírt 300 fő alatti tanintézmények jogi személyiségét is megőrzi, ugyanakkor be fogja vezetni a fejkvóta-rendszert, amelynek a kiszámítása kisebbségi gyerekek esetében nagyított szorzóval történik. A törvény elfogadása esetén az oktatáskutató intézetben létrehozzák a magyar tagozatot, amely a nemzettudat megőrzésében fontos tantervek irodalom, történelem stb. átdolgozásában segít majd, sőt külön oktathatnák a kisebbségi közösségek történelmét. Románia történelmét, földrajzát is anyanyelven lehetne tanulni. A törvény szerint a romániai oktatási rendszer hárompillérű lenne: állami, magán és felekezeti, a kötelező oktatás szintjén pedig a felekezeti iskolák is állami támogatásban részesülnének. Ennek alapján létre lehetne hozni a Klebelsberg megálmodta népiskolai hálózatot, amely szórványvidékeken államtól függetlenül, saját közösségek, felekezetek szervezésében biztosíthatnák azt a tudást és intelligenciát, amely nélkül a közösségek nem lehetnek versenyképesek zárta szavait a politikus szeptember 15

16 Közelkép ÚJ KATEDRA Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora szerint az oktatásban minőség és tartalom egységes kell, hogy legyen. Attól, hogy valaki egyetemnek nevezi magát, még nem lesz minőségi jelentette ki, majd a digitális érára visszacsatolva elmondta: az csupán lehetőséget biztosít számunkra, amellyel vagy élünk, vagy nem, de nem jelenti a gondolkodásunk teljes megváltozását. Az elektronikus könyvet ugyanúgy olvassuk, mint a Gutenberg-könyveket. Csupán a hordozó más, a tartalom marad. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke szintén örömét fejezte ki azért, hogy a magyar kormány nemcsak törvényében gondolkodik egységes magyar nemzetben, hanem a kultúrát is egységében kezeli. A Kárpát-medencei egyetemes magyar kultúra fenntarthatósága mindanynyiunk érdeke és feladata, és ebben a magyar államnak óriási felelőssége van fogalmazott, majd hangsúlyozta: egyetemes kultúránk egyik legfontosabb szegmense az oktatási rendszer, amely nemcsak képzettséget jelent, hanem azt a kulturális teret, ahol az egyén kibontakoztathatja, megélheti saját énjét, identitását. Ezért Kárpát-medencei szinten a közoktatás minél teljesebb vertikumának a fenntartása lenne a kisebbségek számára a legfontosabb. Globális és lokális szinten is az a következő évtized kihívása számunkra, hogy a magyar kulturális teret megőrizzük, ha lehet, bővítsük, s ennek az intézményrendszerét és szegmenseit megtartsuk a különböző régiókban, így Kárpátalján is. János-Szatmári Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem rektora felelevenítette, hogy februárban az asztalnál ülők közül többen részt vettek Debrecenben a magyar nyelven is oktató, Magyarország határain kívül lévő felsőoktatási intézmények vezetőinek a találkozóján. Annak egyik műhelybeszélgetésén hangzott el a felvetés, hogy alakítsanak ki egy Kárpát-medencei magyar ösztöndíjat. Ez az új magyar kormány elképzeléseivel is egybevág tette hozzá, majd tájékoztatott arról, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem ennek az előkészítését elkezdte. Kidolgoztak egy koncepciót, amit el fognak juttatni minden érintett felsőoktatási intézménynek. Az Erasmus mintájára ki kell dolgoznunk egy ilyen rendszert. Ebben minden magyar hallgató számára lehetőség nyílna legalább fél évet vagy akár kevesebbet egy másik, magyar nyelven oktató intézményben eltölteni zárta szavait a rektor. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója az általuk szervezett Határtalanul! konferencia és hasonló néven meghirdetett program kapcsán elmondta: a határtalanítás gondolkodásmódot jelent, egyben üzenet a magyarországiaknak, hogy jellemzően nyugat felé forduló figyelmüket irányítsák más égtájak felé is. A munkaerő- és diákmobilitás is egy irányú: keletről nyugatra mozog mondta, hozzátéve: az így kiképzett fiatal munkaerő is nyugatra fog távozni, ott fog adót fizetni, ott fogja tudásával gazdagítani azokat az országokat. Európában a kisebbség fogalma alatt alapvetően mást értenek: bevándorlást, szeparatizmust. Nekünk, magyaroknak nagy és erőteljes kihívásunk, hogy megérttessük az Európai Unióval, hogy mi mit értünk kisebbségi ügyön hívta fel a figyelmet. Csete Örs úgy látja, az elmúlt húsz évben korántsem használtuk ki a magunk szempontjai szerint a többmilliós magyar diaszpórában rejlő lehetőségeket, de a változás, amiben benne vagyunk, a reményt és a lehetőséget hordozza. Az Apáczai Közalapítvány törekvéseit a tőle megszokott stílusban ismertette: Azért küszködünk, hogy egy temesvári egyetemista lány szavaival élve»menő legyen magyarnak lenni a Kárpátmedencében«. Hogy menő legyen magyar intézménybe járni, hogy menő legyen osztálykiránduláson átkelni a határon. Hogy menő legyen magyarul beszélni akár szórványkörnyezetben is. Ezt meglátása szerint három kihívás nehezíti: a népességfogyás, a biztonság hiánya és a széttagoltság. A népességnövekedés egyik technikája lehetne az identitás-kiterjedés. Ha identitásőrzés, vagyis bezárkózás helyett identitás-kiterjedők lennénk, számos magát magyarnak valló és a magyarok iránt érdeklődő embert megnyerhetnénk nemzetünk számára. A biztonság hiánya kapcsán leszögezte: a külhoni magyarokat és intézményeiket a magyar államnak meg kell védenie, a széttagoltságról pedig szintén úgy vélte, hogy az egység megteremtése Magyarország feladata. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a tanárképzésben nincs jelen a határon túliság, éppen ezért iskolaigazgatóknak is testvér-utakat kell szervezni. Végül tájékoztatott arról, hogy a diákok külhoni tanulmánykirándulásai, az iskolai emléknapok és a módszertani központként, támogató, oktatási intézményként tervbe vett Magyarság Háza e három aktivitás koncepciótervének kidolgozásával az Oktatásért Felelős Államtitkárság az Apáczai Közalapítványt bízta meg. Andrási Benedek, az Erdélyi Unitárius Egyház oktatási előadótanácsosa miután röviden áttekintette a romániai magyar felekezeti oktatás történetét, a jelen legnagyobb nehézségeként a tervezés lehetetlenségét említette. Az érvényben lévő tanügyi törvény nem ismeri ezt a fogalmat, hogy felekezeti oktatás mondta. Az új tanügyi törvénytervezetben ugyan megjelenik ez a szó, de egyelőre nem tudjuk, hogy a jelenlegi vokacionális iskoláinkból hogyan lesz felekezeti iskola. A törvénytervezet szerint az egyházaknak fél évük van saját iskolájuk működési rendszerének kidolgozására, amit utólag kormányhatározattal elfogadnak, de számunkra ez nem jelent garanciát. Mert tudjuk, hogy egy kormányhatározat meddig tart. Húsz év után ideje lenne hozzáfogni a tervezéshez szögezte le, majd Kötő József szavaira is reflektált: Felmértük, hogy hogyan lehetne szórványvidékeken egyházi iskolák által megmenteni az oktatást, viszont ameddig semmire nincs törvényes garancia, addig ezt nem tudjuk elkezdeni. Kandikó József, a tatabányai székhelyű Modern Üzleti Tudományok Főiskola rektora annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Kárpát-medencében a magyarság és a magyar kultúra megőrizésének egyik kulcskérdése a felsőoktatás fejlesztése. Szerinte egy a magyarországi akkreditációs szabályok átalakításával létrehozott Kárpát-medencei felsőoktatási hálózat, egy kvázi virtuális egyetem kisebb szakterületeken, hiányszakmákban is biztosíthatná az egész medencében a magyar nyelvű értelmiségképzést szeptember

17 ÚJ KATEDRA Nincs több agresszió az iskolában, mint a társadalomban Minden várakozást felülmúlóan nagy érdeklődés mellett zajlott a Commitment-sátorban a Veszélyforrások az iskolában agresszió, szegregáció, szegénység című, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman, Bardócz-Tódor András oktatási szakértő, iskolaigazgató (Budakeszi Általános Iskola) és Halász D. János, Debrecen alpolgármestere által folytatott eszmecsere, amelyben a vélemények többnyire megegyeztek, de akadt a vitának olyan pontja is, amelyben az államtitkár meglátása különbözött a többi előadóétól. Alföldi Zoltán televíziós újságíró, miután szólt arról, hogy az agresszió közvetlenül több ezer, a szegregáció több tízezer, a szegénység pedig több százezer diákot, a teljes problémakör összességében pedig közvetetten körülbelül hárommillió embert érint ma Magyarországon, bevezetésképpen szerepjátékra hívta a vendégeket. Arra kérte, egy pillanatra legyenek tanárok, s mondják el, mit tennének, ha egy jó képességű, okos, de nehéz családi háttérrel két munkanélküli szülővel rendelkező gyerek adott tanórán csúnyán beszólna nekik. Hoffmann Rózsa miután hangsúlyozta: nem esik nehezére tanárnak lenni, hiszen az voltam, az vagyok és az is maradok elmondta: nem lehet egyértelmű választ adni a kérdésre, mert az a megadott paramétereken kívül más tényezőktől is függ. Egy biztos: nem büntetéssel kell kezdeni fejtette ki válaszvariációit. A lehető legkedvesebb mosollyal és a legszelídebb tekintettel mondanám neki, hogy:»ne beszélj csúnyán, mert én sem beszélek veled csúnyán.«ha ez nem először fordul elő ezzel a tehetséges gyerekkel, akkor kicsit határozottabban, de ugyancsak kedvesen kérném erre; ha visszaválaszolna mert ez is előfordulhat, akkor megfognám a kezét, kivezetném a folyosóra és keresnék Két filmet vetítettünk A Commitment-sátor programjai sorában a XXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor résztvevői július 21-én A legbátrabb város, július 23-án pedig a Biszku Béláról készült, Bűn és Büntetlenség című dokumentumfilmeket is megtekinthették. Utóbbit az alkotóval folytatott beszélgetés követte: Novák Tamás filmrendezőt először Zelei Miklós író kérdezte, majd az érdeklődők is feltehették neki kérdéseiket. Közelkép valakit, aki elviszi és megnyugtatja, de semmiképpen nem büntetném, mert ha az agresszióra én is agresszióval válaszolok, elszabadul a pokol. Hozzátette: az eset után igyekezne minél többet beszélgetni a diákkal, megpróbálná feltárni helyzetét, hátterét, és olyan körülményt teremteni számára, amelyben megérti és elfogadja, hogy nem beszélhet csúnyán. Hoffmann Rózsa úgy vélte: pár évnyi ilyen sziszifuszi munkával talán elérné, hogy a gyerek szebben beszéljen. Aáry-Tamás Lajos megállapította, hogy mindig gondot okoz ilyen hipotetikus helyzetekről beszélni, ilyenek ugyanis nincsenek. Konkrét gyerekek és konkrét osztályszituációk vannak. Az ombudsman nem ad megoldási javaslatot, de tanárként végiggondolva annak örülnék fogalmazott, ha egyre többen tennék világossá számomra, hogy bármilyen helyzetbe kerülök a gyerekekkel, nem vagyok egyedül, nem kell minden kérdést egyedül megoldanom. Elképzelhető, hogy a tanuló viselkedése csak egy elszólás, vagy hogy emögött súlyos helyzetek vannak, például azért agresszív, mert verik őt otthon. Ha ezt nem tudom, lehet, hogy tanárként rossz válaszokat adok a helyzetre. Az lenne tehát a legjobb, ha a tanárok tudnák és éreznék, hogy vannak szakemberek, akiktől segítséget kérhetnek, akik mindig a rendelkezésükre állnak. Halász D. János is azt tartotta a legfontosabbnak, hogy az ilyen helyzetet a pedagógus nyugodtan, higgadtan kezelje, és próbálja meg megkeresni, hogy minek a következménye ez a tanulói viselkedés. Egyetértett Aáry-Tamás Lajossal abban, hogy sok szakember áll a pedagógus rendelkezésére, csak sokszor a pedagógusok először megpróbálják maguk megoldani, és megesik, hogy a dolog kicsúszik a kezükből, mert túl sokáig próbálkoznak vele állapította meg. Szavait azzal zárta, hogy bízni kell a szakemberekben, mert sokkal egyszerűbb az ilyen helyzeteket velük együtt megoldani. S mindemellett bízni kell a tanulókban is. Bardócz-Tódor András Arany Jánost idézte, aki szerint az emberi élet kettős úton halad: a gyakorlatin és az elméletin. Elméletben bizonyosan szofisztikált megoldást találna szeptember 17

18 Közelkép ÚJ KATEDRA mondta, a gyakorlatban viszont, ha nem lenne hirtelen olyan ideges, hogy megpofozza a gyereket, akkor csak rákiabálna. Ezek a válaszok jók, csak éppen, bocsássanak meg, használhatatlanok reagált az előtte szólók szavaira Hoffmann Rózsa. Éppen ez a magyar oktatás egyik legnagyobb problémája, hogy a tanár egyedül van. Az jó, hogy szakemberekhez fordulhatunk, de ott, az adott órán adódik ilyen szituáció, és ott kell a tanárnak erre választ adnia. Nincs más, nekem kell tennem valamit. Roppant fontos a tanárképzésben, hogy a hallgatók személyiségét képessé tegyük arra, hogy visszafogják a saját kezüket, ha ütésre lendül. De lehet, hogy adott szituációban az a jó döntés, hogy rákiabálok. A másik nagyon fontos dolog, amit mérlegelni kell: nemcsak az érintett gyerekre, hanem 29 társára is hatok azzal, amit az adott helyzetben válaszolok. És azért nem szabad szó nélkül tűrni ez egy alapszabály a pedagógiában, mert akkor a többi azt hiszi, hogy ez a norma. Sok pedagógus képes kezelni az ilyen helyzeteket. Az a tanár, akinek az idegrendszere már nagyon megviselt, mert tanév vége van, mert sok frusztráció érte, vagy naponta adódik ilyen szituáció, valószínűleg nem fogja tudni megoldani, de nem szabad őt hibáztatni érte. Ott kellene tartanunk, hogy jelen legyen a második ember, a pedagógiai asszisztens, aki történetesen kivezeti a gyereket az osztályteremből. Mert ha az egyedül lévő tanár vezeti ki, közben otthagyja a többi 29-et, aki lehet, hogy beveri egymás fejét. Aáry-Tamás Lajos az általa jegyzett, iskolai agresszióról végzett kutatás eredményéről elmondta: az volt számára a legmeglepőbb, hogy nem igazolta a médiavisszhangok és a hivatalába érkező panaszok alapján kialakult, a fizikai agreszszió szintjét nagynak vélelmező előfeltételezésüket. A kutatásból ugyanis az derült ki, hogy a fizikai agresszió szintje jóval alacsonyabb, a verbális agresszióé pedig jóval magasabb annál, mint amit korábban gondoltak. A gimnázium, szakközépiskola és szakiskola típusú intézmények között legjobb helyzetben a gimnáziumok vannak. Ott alacsony az agreszszió szintje, miként a tekintélytisztelet is, és bíznak a jövőben és az iskolában. A szakiskolában a legmagasabb az agresszió szintje és a tekintélytisztelet, jövőjükben, intézményükben pedig kevésbé bíznak. A szakközépiskolában az agresszió szintje átlagos. A moderátor kérdésére, hogy vajon nőtt-e az agresszió, vagy csupán a sajtó nagyítja fel az ügyet, Hoffmann Rózsa a következőket válaszolta: Nincs annyi agresszió, természetes, hogy a sajtó nagyítja fel, ez világszerte így van. Az év elején Franciaországban jártam, éppen akkor, amikor ott történt egy diákgyilkosság. Két A Commitment vezetői, munkatársai és vendégei arra is sort kerítettek, hogy megkoszorúzzák a szervezet által egy évvel korábban a Nyerges-tetőn, az es szabadságharc székely hőseinek emlékhelyén állított kopjafát. napig másról sem szóltak a tévéhíradók, a köztársasági elnök is foglalkozott vele. Ha egy tanárt bántanak vagy egy gyereket méltatlanság ér, az annyira megrázza a közvéleményt, hogy a sajtó természeténél fogva is foglalkozik vele, az ember pedig általánosít. Azt azért hozzáteszem, hogy évvel ezelőtt ilyen esetek egyáltalán nem voltak, azért is háborodott fel annyira a közvélemény. És nagyon jó, hogy ezt a kutatást elvégezték, mert egy kicsit világosabban látunk. De ez mindig olyan terület marad, ahol akár gyereket, akár tanárt bántalmaznak, azt óriási problémaként éljük meg, nagyon helyesen, mert ilyennek nem volna szabad előfordulnia. Elmondta: őt nem lepte meg a kutatás eredménye, mert nem volt olyan prekoncepciója, hogy az utóbbi időben nőtt volna az agresszió. Engem ennek a viszonylag nem magas számú, mégis nem elhanyagolható mennyiségű agressziónak inkább a háttere érdekelne, amit ez a kutatás nem tudott teljes mértékben felvállalni fogalmazott. De azért ne legyünk önámítóak: amióta ember él a földön, verbális és fizikai agresszió mindig volt, van és lesz is. Nézzük meg, mi van a Parlamentben, mi folyik a buszon, a metrón, a bevásárlóközpontban. Óriási feszültségben élünk, mai világunkból ez egyszerűen kiküszöbölhetetlen. Az arányszám, amit a kutatás föltárt, véleményem szerint nem haladja meg azt, ami a társadalomban van, sőt talán jobb is annál. De nekünk az a dolgunk, hogy bármilyen alacsony számú is, annak a csökkentését tűzzük ki célul (képmutatás lenne azt mondani, hogy a nulla elérhető), mert ez nem jó. Ettől mindannyian szenvedünk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ha a tanárt elfogja a méreg, és gorombábban szól a gyerekre, ő pedig egy ilyen kutatásban behúzza a vonalat, hogy agresszió érte, ettől a tanárnak nem kell a falra mennie. Ne állítsunk magunk elé olyan mércét sem, hogy nekünk mindig, minden helyzetben a tökéletest kell nyújtanunk. Arra kell törekednünk, hogy ha mérgesebben szóltunk a gyerekre, legalább tudjuk, hogy hibáztunk, és egy kicsit belülről fájjon nekünk. Ha ezt el tudjuk érni, akkor már nincs komoly baj. Az iskolai agresszió eseteinek a sajtóban való rendszeres megjelenése miatt az előző kormányzat részéről felvetett megoldási javaslatokhoz iskolapszichológusi hálózat, iskolák tapasztalatcseréje stb. Hoffmann Rózsa a következő gondolatokat fűzte: Meglátásom szerint az iskolapszichológus ezen tömegesen nem tud segíteni, már csak azért sem, mert nem tömeges jelenségről van szó, de a tendencia a korábbi, vélhetően nulla vagy nagyon alacsony szintről mégiscsak egy magasabb szintre jutott, és éppen a visszhangja miatt, és mert vannak követő gyerekek, akik úgy gondolják, hogy ez divat, oda kell erre figyelni. Nagyon fontosnak tartom, hogy egyértelművé szeptember

19 ÚJ KATEDRA tegyük az oktatást szabályozó jogszabályokban a normákat, hogy mi az, ami megengedett, és mi az, ami nem, mi az, ami eltűrhető, és mi az, ami büntethető, és az értékeket a politikai közbeszédben is a helyükön kezeljük. A sajtóban megjelenő agresszív cselekménysorozatnak az eredménye az volt, hogy a miniszter, nagy nyomásnak engedve, létrehozott egy bizottságot, amely az iskolai agressziót vizsgálta. Tudomásom szerint ebben egyetlenegy pedagógus sem volt, kriminológusok, jogászok, pszichológusok alkották. Ez a bizottság megállapította, hogy az iskolai agresszió okozói maguk a tanárok, és ezzel a véleménnyel a miniszter azonosult. Én ezt súlyos, nemhogy hibának, de olyan bűnnek tartom, amit egy miniszter nem követhet el. Ezek után persze megint jöttek a hírek, hogy itt rúgtak meg, ott vertek meg tanárt Bardócz-Tódor András elmondta: a média híradásai előtt az ő iskolájukban rendkívül konszolidált, nagy, sokprofilú iskola Budakeszin, 760, összességében jól szituált családból származó gyerekkel és kb. száz őket ellátó felnőttel nem fordult elő agresszió, de érdekes módon azt követően náluk is megjelent, bár nem nagy mennyiségben: mindössze hat-nyolc eset fordult elő az elmúlt egy-két évben, azok is kimerültek a verekedésekben és a mosdóban felvételek készítésében. Az oktatási szakértő ezeket mintakövető diákcsínynek nevezte. Halász D. János, miután emlékeztetett, hogy a saját, régen-volt diákéveinkben is előfordult agresszivitás, a nézeteltéréseket nem mindig a leghelyesebb módon rendeztük, konkrét példákat hozott fel arra, hogy a különböző bántalmazásokat bemutató videofelvételeken látottak gyakran kreáltak, nem valódiak. Mégis aggodalmának adott hangot ezekkel kapcsolatban, hiszen sokszor hónapok telnek el, amíg ez kiderül, addig pedig egy-egy oktatási intézményt meghurcolnak vele rendesen. Nehezményezte az előző kormánynak azt a következtetését, hogy a kialakult helyzetért a pedagógusok a hibásak. Végül tájékoztatott arról, hogy a Debrecenben működő Bocskai István Lövészdandárral (Magyarország legnagyobb katonai alakulata, itt képezik ki a misszióba készülő katonákat) kötött a város egy együttműködési megállapodást, amelynek keretében elindították a KatonaSuli programot. Óriási az érdeklődés rá: jelenleg 800 általános iskolás vesz részt benne teljesen önkéntesen, szülői beleegyezéssel. Szeptembertől két középiskolában a Katonai alapismeretek tantárgy érettségi tárgyként való oktatása is elindul, amihez nagy reményeket fűznek. A moderátor kérdésére, hogy melyek a már megtett és tervezett legszükségesebb változtatások az oktatásban, az államtitkár először felelevenítette Kurt Levin 30-as években, Németországban végzett kísérletét, amely bizonyította, hogy a tekintélytisztelettel összefüggő autokrata stílus agressziót szül. Jelentős hangsúlyt kell tehát helyezni a pedagógusképzésben arra a szakmaiságra, amely jobban tudatosítja a leendő pedagógusokban, hogy a demokrata nevelési stílust kell erősíteni az iskolában fogalmazott. A katonai alapismeretek tantárggyal kapcsolatban elmondta, hogy az oktatási rendszernek kell hogy legyen egy közös magva, amely a nemzeti kánont megerősíti, és ami a Közelkép nemzeti, illetve az egyetemes kultúrát garantáltan beviszi az iskolába. Ez lehet a tanítás időtartamának 80, 90 vagy 70%-a, iskolafoktól függően. Emellett az oktatási rendszernek nagyon színesnek kell lennie, és ebbe belefér a katonai, a vallási, a környezetvédelmi alapismeretek, a székely rovásírás, a mezőgazdasági gyakorlat és sok minden más. Az új közoktatási törvény és az új Nemzeti Alaptanterv olyan iskolarendszert alapoz majd meg, amely a központilag meghatározott, közös nemzeti tartalmak mellett, az iskola szabadságát meghagyva lehetőséget kínál arra, hogy ilyen típusú tárgyakat taníthassanak. Mint mondta: ha egy iskola megtalálja azt a tanárt, aki el tudja varázsolni a gyereket, aki olyan katonai rendgyakorlatokat tud velük végeztetni, hogy leizzadnak, de imádják, akkor ezt tehesse. Végül szavait Hoffmann Rózsa a következő gondolatkörrel zárta: Mária Terézia óta 2003-ig az állam garantálta azt, hogy Magyarországon, magyar iskolában, magyar gyerek a felső tagozat első éveiben a János Vitézt megtanulja. Ez egy szimbolikus példa részemről, amely azt jelenti, hogy a diák megtanulja legzseniálisabb magyar költőnk nevét, fejlődik a memóriája és a szókincse, azaz a kompetenciája, és beleivódik a tudatába mindaz a sok erkölcsi tartalom, amit a mű közvetít: hazaszeretet, hűség (a hazához, Iluskához), becsületesség, hősiesség, bajtársiasság. Erről lemondott az oktatási rendszer akkor, amikor 2003-ban egy olyan, nemzetinek fölöslegesen nevezett alaptantervet adott ki, amely áltudományos bikkfanyelven csak a kompetenciákat írja le. Kompetenciákra szükség van, de az oktatási rendszerben és ennek nagy tradíciói vannak a magyar nevelésügyben meg kell határozni, hogy mi az, amit tanulni kell. Emellett ha egy iskola azt mondja, hogy márpedig ő Harry Potterre is esküszik, az a 10-20%-os tanári és iskolai szabadság keretében azt is taníthassa, de János Vitéz és Arany Toldija nélkül ebben az országban belátható időn belül ne nőjön fel magyar gyerek. Én emellett kitartok az utolsó leheletig. Felháborító volt, amikor a 2003-as NAT-vitában a Műegyetemen az akkori miniszter idiótáknak nevezte azokat a pedagógusokat, akik nem azonosultak az ő modern elgondolásaival, ami mögött az volt, hogy nincs szükség nemzeti műveltségi kánonra április 25-én meglátásom szerint a magyar választópolgárok erre is azt mondták, hogy de igen, kell, erősíteni kell a nemzettudatot, a haza iránti elkötelezettséget, a műveltséget. Ez is következik a választásból, és ezt most már kötelességünk megtenni, nem pedig önös akarat. Varga Gabriella Felkerestük a nevelőotthont Természetesen idén sem maradhatott el a dévai Szent Ferenc Alapítvány tusnádfürdői bentlakó otthonának felkeresése sem. A Commitment vezetői, munkatársai és vendégei ezúttal is ellátogattak a Szent László Gyermekvédelmi Központba, ahol a gyerekek a júniusi pottyandi élményeikről is nagyon lelkesen meséltek. A Commitment által szervezett második Mosolytáborról lapunk oldalain részletesen beszámolunk szeptember 19

20 Szakképzés Változások előtt a szakképzés Gyakorlat tenné a mestert ha lenne gyakorlat és lenne mester ÚJ KATEDRA Húsz éve még olcsó és jó volt a magyar munkaerő, ma drága és már egyáltalán nem olyan jó. Közben 10 munkanélküliből 9 semmihez sem ért, nem is nagyon akar. A felnőttképzésben, átképzésben kevesen vesznek részt, negyedannyian, mint az uniós átlag. A hiányszakmák hiányszakmák maradtak. Versenyhátrányban vagyunk, akár elismerjük, akár nem. Ezen segíthet a kormányprogramban is kiemelt helyen szereplő szakképzési reform. Ahhoz viszont, hogy például a német duális képzést itthon is meg lehessen valósítani vagyis hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a gyakorlati képzés, versenyképes, korszerű technológiát alkalmazó cégekre, meg oktatási reformra is szükség van. A szakképzés reformja tehát gazdasági, oktatási kérdés is. Jelen írásban a legfontosabb adatokat gyűjtöttük össze, hogy eloszlassuk a tévhiteket, és hogy valós kiindulópontról kezdődjön a vita az évente 80 ezer gyereket és a jövőjüket is érintő szakképzésről A kormányprogram, a Nemzeti Együttműködés Programja az oktatás területei közül kiemelten foglalkozik a szakképzéssel. Ez nem véletlen, hiszen nyilvánvaló, hogy a szakképzés megkerülhetetlen szerepet játszik a munka, az alkotás becsületének, elismertségének visszaállításában. Három jelentős változtatás, fejlesztés kezdetén vagyunk ezen a területen: a TISZK-ek jövője, az előrehozott szakképzés és a német típusú duális képzés bevezetése kiemelt jelentőségű lesz az elkövetkező években. Érdemes tehát áttekinteni, hol is tartunk ma, s ennek tükrében vizsgálni a kormányzati elképzeléseket. A kormányprogram helyzetelemzése szerint Közvetlenül a rendszerváltás után a külfölditőke-befektetések egyik legfőbb motiváló tényezője a hazai munkaerő árához képest jó szakképzettsége volt. A betelepülő nagyvállalatok többnyire ki is használták ezt a lehetőséget, sőt az ezredforduló óta egyre inkább magasabb szakképzettséget igénylő munkafolyamatokat telepítenek az országba, és ehhez egyre kevésbé találnak jól képzett szakmunkásokat. Olyannyira, hogy mára a külföldi nagyvállalatok letelepedésének, de a hazai kis- és középvállalatok fejlődésének is egyik legfőbb gátjává a jól képzett szakemberek hiánya vált. Az elmúlt másfél évtizedben az oktatás területén is megbomlottak az egyensúlyok. A mérleg egyik serpenyőjét nézve a fiatal korosztályok mind nagyobb hányada vesz részt a felsőfokú oktatásban. A mérleg másik serpenyőjében viszont azt látni, hogy a szakképzés nagyot veszített presztízséből, és ma már egyes szakmákban szinte minimálisra csökkent a képzésben részt vevők száma. Nézzük, mit mutatnak a számok! 2008/2009-ben diák járt nyolcadik évfolyamra, a 2009/2010-es tanévben pedig olyan fiatal tanult az iskolák kilencedik évfolyamán, aki az előző tanévben nyolcadikos volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy az általános iskolát végzettek mindössze 4,4%-a nem iratkozott be valamely középiskola 9. évfolyamára. Ez az arány a rendszerváltozáskor 10% körül volt. Tehát többen tanulnak tovább, vagy legalábbis próbálják meg, mint 20 éve, vagy megfordítva azt is mondhatjuk, hogy jóval kevesebben kockáztatják meg, hogy mindössze egy általános iskolai papírral vágnak neki a munkaerőpiacnak. Még érdekesebb képet kapunk akkor, ha megvizsgáljuk a különböző intézménytípusokban továbbtanulók arányainak változását az utóbbi években (1. ábra). Az adatokból kitűnik, hogy az elmúlt öt évben a 9. évfolyamra belépő tanulók aránya a szakiskolákban kismértékben, de egyenletesen emelkedett, a szakközépiskolákban stagnált, a gimnáziumokban pedig folyamatosan csökkent. Elmondható tehát, hogy középfokon a tanulók kétharmada valamilyen szakképző iskolatípusban kezdi meg tanulmányait. 1. ábra: A különböző intézménytípusokban tanuló diákok aránya a 9. évfolyamon Ha megvizsgáljuk, mely szakmacsoportok a legnépszerűbbek a fiúk és a lányok között, akkor első ránézésre úgy tűnik, hogy nincs jelentős aránytalanság (1 2. táblázat), s elfogadható az eloszlás akkor is, ha a legnépszerűbb szakmákat vizsgáljuk (3 4. táblázat) táblázat: Az adott szakmacsoportban tanuló fiúk és lányok száma 2009/2010 tanévben Szakmacsoport Fiúk Építészet 9807 Gépészet 9228 Vendéglátásidegenforgalom 8300 Faipar 4902 Közlekedés 3366 Mezőgazdaság 3310 Elektrotechnikaelektronika 2808 Ker. marketing, üzleti adminisztráció 2156 Szakmacsoport Lányok Vendéglátásidegenforgalom 7506 Kereskedelemmarketing, üzleti 6612 adminisztráció Egyéb szolgáltatások 5018 Könnyűipar 2404 Szociális szolgáltatások 2334 Élelmiszeripar 1629 Ügyvitel 1296 Mezőgazdaság szeptember