A méret a lényeg: kecskék és a klímaváltozás

Átírás

1 Ismeretes, hogy a kérődzők emésztése közben igen jelentős mennyiségű metán szabadul fel, mely gáz feketelistás, az üvegházhatásért felelős gázok között tartják számon. A nagy testű kérődzők, mint a szarvasmarha, különösen sok metánt (és egyéb gázokat) termelnek, pont ez teszi lehetővé, hogy egyes gazdaságok fűtésre használják a megtermelt trágyát. De a metán nem csak a tárgyában, az alomban van jelen, hanem kérődzéskor, emésztéskor a bendőből távozó gázok formájában is, ami nehezebben mérhető, de ettől még jelentős mennyiségű. A kis kérődzők metángáz kibocsátása sokkal kisebb, mint a szarvasmarháké, ugyanakkor tej és hús előállítására éppúgy képesek. Ezért a klímaváltozással leginkább érintett és veszélyeztetett országokban kormányprogrammal segítik a gazdákat a szarvasmarháról a kiskérődzőre (kecske és juhtartás) való áttérésre, így csökkentve az üvegházhatás káros folyamatait. Magyarországon egyelőre úgy tűnik, ez nem cél, de vannak a kecske (és juh) tartásának, tenyésztésének olyan vonatkozásai, az ezeket kutató és alkalmazó szakembereknek olyan megfigyelései, amelyeket érdemes itthon is megfontolni. Az, hogy milyen mérvű és merre ható változás történik klímánkban, előreláthatatlan, de hogy baj van, azt mindannyian megéreztük az elmúlt néhány évben. Alkalmazkodóképesség A kistestű kérődzők sokkal gyorsabban és könnyebben alkalmazkodnak a szélsőséges időjáráshoz, mint a szarvasmarhák. A kecskék és sok juhfajta ráadásul helyből a szárazabb klímára lett kitalálva, sivatagi körülmények közé. Gondoljunk csak a manapság egyre divatosabb lógófülű fajtákra. 1. oldal (összes: 5)

2 A szarvasmarhák számára kedvező hőmérsékleti körülményeket messze meghaladó értékeken (meleg) a kecskék termeléscsökkenés nélkül megélnek, ahogy száraz és hideg időszakban is. Tűréshatáraik jóval tágabbak, mint a tejelő marháké. Igazából az esőt nem szeretik, a hosszan tartó nedves időszakokat. Indiában, amely igen komolyan érintett a témában, már olyan mélységekben tart a kutatás, hogy extrém kísérleteket végeznek kecskefajtákkal, így kialakulhat egy vagy több olyan populáció, amely az extrém, forró szárazságot hosszú távon, komolyabb termeléskiesés nélkül is kibírja. Létezik egy fehérjeszerkezet, amely genetikailag teszi strapabíróvá ezt a típust állítja NazanKoluman Darcan, hindi kutató állatorvos, aki egész életét a kecskéknek szenteli. Az a protein teszi a Salem Black nevű fajtát extrém ellenállóvá, ezzel a fajtával és keresztezéseivel próbálják meg jobban hőtűrővé tenni a jövőben egyes indiai területek állatállományát. Salem Black Afrikában, ahol a szarvasmarhatartás a szárazság miatt szó szerint bedöglött, a farmerek sorra cserélik le a marhát kecskékre, és ebben az állam is segíti őket. Ott olyannyira felértékelődtek a jó minőségű, szárazságtűrő és mégis jól termelő fajták, hogy igaz, ottani körülmények között egy 30 anyás nyáj nemcsak eltart egy családot, de az értékesített szaporulatból konkrétan házat, új istállót építenek a dél afrikai farmerek. A kormány külön támogatja, hogy a nők és a gyerekek is aktív részesei legyenek a kecskékkel való munkának, így a termelésnek, amíg a szarvasmarhákkal való munka arrafele (is) egyértelműen férfimunka. És, ahogy Indiában, úgy a fekete kontinensen is a húsés a tejhasznú állomány, illetve a kettőshasznú egyaránt növekszik. 2. oldal (összes: 5)

3 Változó táplálékforrás Amíg a szarvasmarha, pláne nagyüzemi körülmények között, folyamatos, jó minőségű rétiszénát, lucernát igényel(ne), a kecske elvileg jól megvan a silányabb legelőn. Igen ám, de a silányabb nem biztos, hogy tényleg az. A parlagfüves, gyomos, elburjánzott területet csak kecskével lehet karbantartani, és ennek kaszálmánya is értékes takarmány pedig a normális állattenyésztő ezt maximum felgyújtja. Olyan évünk volt, amikor a vetett lucernát kiölte a parlagfű, egyszerűen túlnőtte az értékes takarmánynövényt ez a parlagfüves, ürmös, mindenféle növényt és kevés lucernát tartalmazó elegy azonban télen a legjobb kecskeszénák közé tartozik majd. Várhatóan egyre több ilyen év jön, ahogy elnézem az előrejelzéseket. Az eddig lenézett, közutálatnak örvendő növények egyre nagyobb területet szakítanak ki maguknak a takarmánynövények vetésterületein, pláne a friss vetés évében, vagy amikor kezd kiöregedni az állomány. Ezt azonban a ló és a marha, de még a birka sem eszi meg. Tehát: vagy kidobjuk az első és záró év kaszálmányát, így helyből két évvel csökkentjük a betakarítható terület kihasználtságát, vagy kecskét tartunk, amely gyomosan és tisztán is tökéletesen hasznosítani fogja az anyagot. Újabb és újabb növényfajok tűnnek fel, amelyket vagy a klímaváltozás hoz ide magától, vagy mi magunk ültetjük, hogy kivédjük a klímaváltozás hatásait. A selyemkóró (vaddohány), az aranyvessző mind invazív, nagy területen elszaporodott faj, melyekkel igazán csak a kecske bír, és jó étvággyal fogyasztja (a selyemkórót csak szikkadás után, szénaként), de sok ilyen faj van. A nagy divat, a smaragdfa levele pedig elsőrendű takarmány magas fehérjetartalma miatt (az enyémek úgy rákaptak néhány pillanat alatt, hogy kitakarították az oxyfa ültetvényemet egy óvatlan délutánon). A kecske tehát képes és tud az alternatív megoldásokhoz viszonylag gyorsan alkalmazkodni, visszaesés nélkül. A nagy testű kérődzőknél ez az elsősorban fűfélékre és lucernára alapozott takarmányozás a nagyfokú monodiéta és a fiziológiás sajátosságok miatt nagyon nehéz, vagy lehetetlen oldal (összes: 5)

4 Védekezés a tüzek, sivatagosodás ellen Spanyolországban, Portugáliában az elmúlt évek komoly erdőtüzei nyomán több százas, akár ezres kecskenyájakat hajtanak ki a veszélyesnek minősíthető területekre. Ezeknek az állatoknak semmi más feladatuk nincs, mint amihez leginkább értenek: a talajszinttől kb. két méteres magasságig takarítják az erdőt, lerágják az ágakat, hajtásokat, felszedik a lehullott faleveleket, így akadályozzák meg a nagy mennyiségű száraz anyag felhalmozódását és esetleges belobbanáskor a lángok továbbterjedését. Biztosan van benne ráció, nem hinném, hogy csak úgy kitelepítenek az erdőségekbe több ezer állatot, ha ennek semmi haszna nincs. Állítólag az elsivatagosodás egyik oka is az volt, hogy a legelő állatokat (legelő és vándorló) felváltotta a helyhez kötött nagyüzemi, lezsaroló állattartás és növénytermesztés. A vándorló állatok, például a legelő kecskék ürülékükkel trágyázzák a földet, bundájukon, bogyójukkal széthordják a növényi szaporítóanyagot, így az utánpótlás folyamatos. A sivatagosodó területek zöldítési programjában (amiben magyarok is szép számmal részt vesznek) fontos szerepet kapnak bizonyos növények mellett a vándorló állatok is. A kecskék és a víz A már említett hindi kutató Törökországban, egy kísérletben vizsgálta a bajor barna (tehát tejelő állomány!) keresztezett egyedeit (75% BB és 25% parlagi jellegű ) vízhiányos környezetben. Természetesen csökkent az állatok termelése, de egészségük és kondíciójuk nem romlott az 5 hetes, július közepétől augusztus végéig tartó kísérletben. Fiziológiai eredményeik (állandó laborvizsgálatok) komoly alkalmazkodási reakciókat mutattak ki, illetve megváltozott a viselkedésük (sokkal többet pihentek, keveset mozogtak), de gyakorlatilag semmilyen hosszú távú károsodást nem szenvedtek. 4. oldal (összes: 5)

5 Gondoljunk bele, 30 napon keresztül, a napi átlag 34,2 C-fok volt, a leghidegebb 23,1, a legmelegebb 42 C. Gondoljunk bele! És abba is, hogy Magyarországon az utóbbi években milyen erősen megnövekedett a hőségnapok száma, melyek hasonló értékkel bírnak, mint a törökországi helyszínen. Zárt, tejelő marhát tartó telepeken ezt csak az állatok hűtésével (légkondicionáló, párásító ) lehet kibírni, de megtérül-e ez a többletkiadás? A válasz egyértelmű. Folytatjuk... Pallagi Zsuzsanna GerecseKecske Neszmély Szerző: Pallagi Zsuzsanna Közzététel ideje: , péntek, 13:00 A forrás webcíme: 5. oldal (összes: 5)