A hazagondozást hátráltató, illetve segítő tényezők vizsgálata. - műhelymunka -

Átírás

1 A hazagondozást hátráltató, illetve segítő tényezők vizsgálata - műhelymunka - Készítette: Pálócziné Asztalos Ildikó pszichológus Petromán Anikó pszichológus Hajdúsági Lakásotthonok 4080 Hajdúnánás, Fürdő u január 27.

2 Tartalomjegyzék 1. Vizsgálat leírása 3 2. Módszerek bemutatása 4 3. Vizsgálati eredmények Hazagondozás iránti attitűdöt mérő kérdőív Fókuszcsoportos interjú Csoportvélemények összefoglalása Nevelők szerepe a hazagondozásban Nevelők észrevételei a gyermekek hazagondozás iránti attitűdjéről Intervíziós módszer Brainstorming (Ötletbörze) Összefoglalás Kitekintés Melléklet 2

3 A hazagondozást hátráltató, illetve segítő tényezők vizsgálata A vizsgálat célja: A hazagondozást befolyásoló tényezők vizsgálata, a sikertelenség okainak feltárása A nevelők hazagondozás, illetve szülők iránti attitűdjének feltérképezése Helyszín: Hajdúsági Lakásotthonok, Fürdő u. 1. Ideje: november-december Résztvevők: A Hajdúsági Lakásotthonban dolgozók, akik aktív kapcsolatban állnak a gyermekekkel. 5 csoportot alkottak a résztvevők: 36 fő + 3 fő családgondozó + 3 fő fejlesztőpedagógus = 42 fő. A csoportokra minden lakásotthonból egy-egy főt hívtunk meg, így lehetőség nyílt arra, hogy a team tagok megosszák egymással tapasztalataikat. Csoportvezetők: Alföldiné Ragyák Andrea - pszichológus Pálócziné Asztalos Ildikó - pszichológus Petromán Anikó - pszichológus Program leírása: 1) Vizsgálat célja, keretek tisztázása 2) Bemutatkozás 3) Hazagondozás iránti attitűdöt mérő kérdőív 4) Mit gondol a hazagondozásról? körkérdés: ráhangolódás a témára, egyéni véleményalkotás a kezdés előtt 5) Fókuszcsoportos interjú (téma: hazagondozás és szülők iránti attitűd) 6) Intervíziós módszer (esetelemzés) 7) Ötletbörze Az egyes szinteken milyen eszközökkel lehet segíteni a hazagondozás sikerességét? 8) Záró kör kérdések tisztázása 3

4 Módszerek bemutatása: 1) Hazagondozás iránti attitűdöt mérő kérdőív (ld. melléklet) A hazagondozás iránti attitűdöt mérő kérdőívet Jármi Éva gyermekvédelemben dolgozó pszichológus dolgozta ki. A csoportos munka megkezdése előtt került sor a kérdőívek felvételére, segítve ezzel a témára való ráhangolódást. A kérdőívet mindenki egyénileg töltötte ki, így az eredmények a csoportmunkát megelőző aktuális állapotról adnak képet. A kérdőív arra keres választ, hogy az intézményben dolgozó kollégák véleményét milyen gyakran kéri ki az intézményrendszer a kapcsolattartási kérdéseket illetően, milyen gyakran találkoznak a gondozott gyermek szüleivel, hogyan ítélik meg a gyermek-szülő kapcsolatot, ezen kívül vizsgálja a nevelő - szülő közötti együttműködés minőségét, valamint a kollégák megfogalmazhatják, hogy véleményük szerint az intézményrendszer egyes szintjein milyen eszközökkel támogatható a szülőgyermek kapcsolat erősítése, illetve növelhető a hazagondozás sikeressége. 2) Fókuszcsoportos interjú A fókuszcsoport egy kvalitatív módszer, mely a motivációkutatás elméletéből, illetve a pszichológiai tanácsadás gyakorlatából nőtte ki magát. A módszer egyre nagyobb teret hódít az antropológiában, a kommunikáció - és a szociológiai kutatásokban, a pedagógiában, a politikatudományban és a pszichológiában. A fókuszcsoport egy olyan kiscsoportos módszer, amelyet egy képzett csoportvezető, az ún. moderátor irányít. A fókuszcsoportban részt vevők száma 8 12 fő, ami biztosítja a csoport átláthatóságát, irányíthatóságát és kezelhetőségét. Vizsgálatunkban a csoporttagok száma 8-10 fő, ami lehetővé tette a még bizalmasabb légkör kialakulását. A fókuszcsoportos interjú nem egyszerű csoportos beszélgetés. A tagok a moderátor által feltett kérdésekre fókuszálnak, teret biztosítva a tagok közötti eszmecserének, csoport-interakciónak. A módszer a csoportfolyamatokra és a tagok között zajló kommunikációra épít. A fókusz elnevezésen azt értjük, hogy az ilyen csoportok fókuszában egy speciális téma áll, és ettől a témától a csoport nem tér el, illetve mindig visszatér rá. A moderátor feladata, hogy a beszélgetés témája mindig a fókuszban maradjon. 4

5 A fókuszcsoportos interjú témái: hazagondozás sikerének, illetve sikertelenségének okainak feltárása a lakásotthonban dolgozók szülők iránti attitűdjének vizsgálata A fókuszcsoportos interjú kérdései: 1. Milyen tényezők befolyásolják a hazagondozás sikerességét, illetve sikertelenségét? 2. Mi lehet az oka a gyermekek intézménybe kerülésének, illetve annak, hogy nem kerültek vissza a családjukhoz? 3. Véleményetek szerint milyen a lakásotthonban élő gyermekek viszonya a szüleikkel? 4. Mi jellemzi a kapcsolattartást? 5. Hogyan jellemezhető a szülő viselkedése a gyermek látogatása során? 6. Mi járhat a szülő fejében, amikor meglátogatja gyermekét a lakásotthonban? 7. Milyen áldozatokat hoznak a szülők a sikeres hazagondozás érdekében? 8. Milyennek látjátok a szülő-nevelő kapcsolatot? 9. Hogyan ítélik meg a szülők a nevelők munkáját? 10. Kialakulhat-e feszültség a szülő és a nevelő között? Miért? 3) Intervíziós módszer Az intervízió kollegiális szupervíziót jelent. A módszer segítségével (akár) különféle szakterületeken dolgozó szakemberek egy csoportja külső szupervizor jelenléte nélkül keres megoldást az őket foglalkoztató gyakorlati kérdésekre. A módszer segítségével a résztvevők a témával adott esetben a hazagondozással kapcsolatos kérdéseiket, problémáikat dolgozzák fel egy moderátor segítségével. Csoportunkban egy önként jelentkezőnek volt lehetősége, hogy bemutasson egy esetet a hazagondozás témakörén belül, amellyel kapcsolatban személyes, illetve szakmai kérdések merültek fel benne. A résztvevők körben ülnek, az önként jelentkező bemutatja az esetet, körülírja a problémát, majd megfogalmazza az őt leginkább foglalkoztató kérdést. Ezt követően a csoporttagoknak lehetőségük van kérdezni a fókuszba került kollégától a probléma mélyebb megértése céljából. A kérdések megválaszolása után a csoporttagok megfogalmazhatják hipotéziseiket a problémával kapcsolatban. 5

6 A következő szakaszban az önként jelentkező hátat fordít a csoportnak. A csoport ebben a helyzetben dolgozza fel a témát, elmondja, hogy szerinte miről szól a fókuszban lévő kolléga problémája. A csoporttagok által megfogalmazott hipotézisek a problémának különböző értelmezési keretet kínálnak. Ez elmélyítheti, és intenzívebbé teheti a probléma feldolgozását, megértését, illetve új értelmezési keretet nyújthat a problémát hozó kolléga számára, aki eközben jegyzeteli a hallottakat. Ezt követően az önként jelentkező visszafordul a körbe és reagál az elhangzottakra. 4) Brainstorming, ötletbörze Az ötletbörze csoportos feltáró munka, amelynek célja, hogy az egyének csoportos véleményalkotásából származó előnyöket hasznosítsák. Az ötletbörze során a csoport felvet egy problémát, valamint meghatároz egy célt. A moderátor ismerteti a probléma lényegét, felkéri a résztvevőket ötleteik megtételére és irányítja az ötletbörze folyamatát. Az ötleteket a moderátor jegyzeteli, és ez egészen addig folytatódik, amíg a csoportnak vannak újabb ötletei. Az ötletbörze során tilos a másik felvetését kritizálni, értékelni, vitatni annak hatékonyságát. Ezt követően az ötleteket értelmezni és csoportosítani kell. Esetünkben a cél a hazagondozás sikerességének a fokozása, így a csoportosítás aszerint történt, hogy az ötletek az ellátó intézményrendszer egyes szintjén miként valósulhatnak meg. Így az általunk feltett kérdés lényege: Melyik szinten milyen eszközökkel támogatható a hazagondozás sikeressége? A cél elérésének mikéntje a rendelkezésre álló erőforrások aktivizálásában, illetve az eddig fel nem tárt lehetőségek és eszközök felkutatásában rejlik. 6

7 Eredmények 1) Hazagondozás iránti attitűdöt mérő kérdőív a) Milyen feladatot látsz el az intézményben, ahol dolgozol? 1. ábra: A csoportbeszélgetésen résztvevők százalékos megoszlása munkakör szerint A csoportos beszélgetés résztvevőinek 86 százaléka (36 fő) gyermekfelügyelői feladatokat, 7 százaléka (3 fő) fejlesztőpedagógusi -, 7 százaléka (3 fő) család és utógondozói tevékenységet lát el. b) A gondozott gyermekek/fiatalok hány százalékának ismered a szüleit (legalább az egyiket)? A gondozott gyermekek/fiatalok hány százalékának a szüleivel tartod rendszeresen a kapcsolatot? A résztvevők a gondozott gyermekek 60 százalékának ismerik legalább az egyik szülőjét. Ugyanakkor a résztvevők a gondozott gyermekek szüleinek mindössze 25 százalékával tartják rendszeresen a kapcsolatot. 7

8 c) Milyen gyakran kérik ki a véleményed kapcsolattartási kérdésekben? 2. ábra: A résztvevők százalékos megoszlása arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran kérik ki a véleményüket kapcsolattartási kérdéseket illetően A résztvevők 57 százaléka (24 fő) szerint nem szokták kikérni a véleményét kapcsolattartási kérdéseket illetően. A csoporttagok 36 százaléka (15 fő) szerint ritkán alkothatnak véleményt, míg a tagok 7 százaléka (83 fő) szerint ugyanolyan gyakran kérik ki véleményüket a kapcsolattartásra vonatkozóan, mint bármely más kérdésben. d) Előfordult-e már olyan eset, amikor a gyermek mélyebb ismerete nélkül kértek fel kapcsolattartással összefüggő vélemény írására, vagy szóban történő kifejtésére? A szülő ismerete nélkül kértek fel kapcsolattartással összefüggő vélemény írására, vagy szóban történő kifejtésére? A válaszadók közül mindenki nemmel felelt a fenti kérdésekre. 8

9 e) Milyennek ítéled az intézményben, illetve az alapellátásban dolgozó családgondozóval való szakmai kapcsolatodat? 3. ábra: A résztvevők százalékos megoszlása az alapján, hogy hogyan ítélik meg a családgondozóval való szakmai kapcsolatukat A válaszadók 12 százalékának (5 fő) nincs szakmai kapcsolata a családgondozóval, 36 százalékuk (15 fő) ritkán konzultál velük. A résztvevők 48 százaléka (20 fő) megfelelőnek ítéli a velük való szakmai kapcsolatot. Mindössze 5 százalékuk (2 fő) szerint nem megfelelő a kapcsolat. 9

10 f) Milyen gyakran találkozol a gondozott gyermek szüleivel? 4. ábra: A résztvevő százalékos megoszlása az alapján, hogy milyen gyakran találkoznak a gondozott gyermek szüleivel A válaszadók 7 százaléka (3 fő) nem találkozik a gondozott gyermek szüleivel. A résztvevők 2 százaléka (1 fő) heti rendszerességgel, 58 százaléka (24 fő) havi rendszerességgel, 33 százaléka (14 fő) évente 1-2 alkalommal találkozik a szülőkkel. 10

11 g) Milyen gyakori téma a team-gyűléseken a gyermek-szülő kapcsolat? 5. ábra: A résztvevő százalékos megoszlása az alapján, hogy véleményük szerint milyen gyakori téma a team-gyűléseken a gyermek-szülő kapcsolat A résztvevő 2 százaléka (1 fő) szerint soha nem téma a gyermek-szülő kapcsolat a teamgyűléseken. A válaszadók 17 százaléka (7 fő) szerint ritkán esik szó róla. 2 százalék (1 fő) szerint gyakran, 79 százalék (33 fő) szerint ugyanolyan gyakran téma a team-gyűléseken a szülő-gyermek kapcsolat, mint bármilyen más téma. 11

12 h) Milyennek látod az intézmény nevelési stratégiáját a vérszerinti szülővel való kapcsolat támogatása tekintetében? 6. ábra: A résztvevő százalékos megoszlása az alapján, hogy milyennek látják az intézmény nevelési stratégiáját a vérszerinti szülővel való kapcsolattartás támogatása tekintetében A résztvevők 2 százaléka (1 fő) szerint az intézménynek nincs nevelési stratégiája, így esetleges a szülővel való kapcsolat alakulása. A válaszadók 72 százaléka (30 fő) szerint vannak jó kezdeményezések az intézmény részéről, a vezetők elismerik a szülővel való kapcsolat erősítésének fontosságát, de még sokat kell fejlődni. A csoporttagok 26 százaléka (11 fő) szerint az intézmény nagy gondot fordít a szülővel való kapcsolat megerősítésére. 12

13 i) Milyennek látod a saját, illetve kollégáid és a szülők együttműködését, viszonyát? 7. ábra: A résztvevők százalékos megoszlása az alapján, hogy milyennek látják a kollégák és a szülők együttműködését, viszonyát A résztvevők 5 százaléka (2 fő) szerint negatív a kapcsolat, 10 százalék (4 fő) szerint semleges, változó. A válaszadók 74 százaléka (31 fő) szerint a kapcsolat megfelelő. 11 százalék (5 fő) szerint még a nagyon komoly problémákkal szülőkkel is sikeres az együttműködés. 13

14 28 j) Tapasztalod-e az alábbi problémákat a gyermek-szülő kapcsolat intézményi/nevelői támogatása terén? Az optimális kapcsolattartásnak objektív akadályai vannak (pl.: megfelelő helyiség hiánya). Sor ábra: A résztvevők százalékos megoszlása az alapján, hogy véleményük szerint az 4 optimális kapcsolattartásnak vannak-e objektív akadályai 3 A válaszadók 67 százaléka (28 fő) szerint az optimális kapcsolattartásnak nincsenek objektív Nem akadályai. A Elvétve résztvevők 17 százaléka Elég (7 gyakran fő) szerint elvétve van Nagyon akadálya jellemző a kapcsolattartásnak. A csoporttagok 10 százaléka (4 fő) gondolja úgy, hogy elég gyakran ütközik objektív akadályba a kapcsolattartás. 6 százalék szerint (3 fő) nagyon jellemző az objektív akadály megléte az optimális kapcsolattartás szempontjából. 14

15 23 A kapcsolattartásról visszatérő gyermek zaklatottsága miatt előfordul, hogy nem javasolják, vagy javasoljuk a kapcsolat fenntartását. 16 Sor 2 8. ábra: A résztvevők százalékos megoszlása aszerint, hogy javasolják-e a szülővel való 3 kapcsolat megszakítását, ha a gyermek a kapcsolattartást követően zaklatott A válaszadók 38 százaléka (16 fő) a gyermek zaklatottsága esetén sem javasolja a szülőgyermek kapcsolat Elvétve megszakítását. A résztvevők Elég gyakran55 százaléka (23 Nagyon fő) jellemző szerint elvétve javasolt a Nem kapcsolat megszakítása. 7 százalék (3 fő) szerint elég gyakran előfordul, hogy a gyermek zaklatottsága miatt nem javasolt a kapcsolat fenntartása. 15

16 A szülő életvitele csökkenti a nevelők pedagógiai 18 hatását (pl.: rossz modellt nyújt a szülő) Sor ábra: A résztvevők véleményének százalékos megoszlása arról, hogy szerintük a szülő életvitele csökkenti-e a nevelők pedagógiai hatását Nem Elvétve Elég gyakran Nagyon jellemző A résztvevők 7 százaléka (3 fő) szerint a szülők életvitele nem csökkenti a nevelők pedagógiai hatását. A válaszadók 31 százaléka (13 fő) szerint elvétve, 43 százalékuk (18 fő) szerint gyakran tapasztalható, hogy a szülők életvitele csökkenti a nevelők pedagógiai hatását. 19 százalék (8 fő) szerint nagyon jellemző a fentebb leírt jelenség. 16

17 A szülő nem tartja be ígéreteit, így újra traumatizálja a gyermekét a kapcsolattartás elmulasztásával. 24 Sor ábra: A résztvevők százalékos megoszlása az alapján, hogy tapasztalatuk szerint a szülők megszegik-e 3 ígéreteiket, így traumatizálva újra a gyereket A résztvevők 10 százaléka (4 fő) szerint nem tapasztalható, hogy a szülő nem tartja be Nem ígéreteit, így traumatizálva Elvétve újra a gyereket. Elég gyakran A válaszadók 7 százaléka Nagyon jellemző (3 fő) szerint elvétve tapasztalható a szülők részéről az ígéretek elmulasztása. 57 százalék (24 fő) szerint gyakran előfordul a fenti jelenség. A csoporttagok 26 százaléka (11 fő) szerint nagyon jellemző, hogy a szülő megszegi ígéretét. 17

18 Addig nem tud beilleszkedni a gyermek az intézménybe, amíg szoros kapcsolatban áll a szülővel. Elvétve Nem Sor 2 Elég gyakran 11. ábra: A résztvevők véleményének százalékos megoszlása az alapján, hogy szerintük jellemző-e, hogy a gyermekek addig nem tudnak beilleszkedni az intézménybe, amíg szoros kapcsolatban állnak a szülővel Nagyon jellemző A résztvevők 36 százaléka szerint (15 fő) nem tapasztalható, hogy a gyerekek addig nem Nem Elvétve Elég gyakran Nagyon jellemző tudnak beilleszkedni, amíg kapcsolatban állnak a szülővel. A válaszolók 50 százaléka (21 fő) szerint elvétve tapasztalható, hogy a gyerekek nem tudnak beilleszkedni addig, amíg szoros kapcsolatban állnak a szülővel. 12 százalék (5 fő) szerint gyakran, 2 százalékuk (1 fő) szerint nagyon gyakran tapasztalható a fenti jelenség. 18

19 2) Fókuszcsoportos interjú A fókuszcsoportos interjú során elhangzottak tartalmát elemezve kiemeltük az egyes kérdéskörökre adott legtipikusabb válaszokat, melyek mentén értelmezhető válik az intézményben dolgozó kollégák hazagondozás iránti attitűdje, valamint feltárhatók a hazagondozás viszonylagos sikertelenségének hátterében meghúzódó okai természetesen a teljesség igénye nélkül. A cél elsősorban annak a feltárása, hogy mit gondolnak a témáról a lakásotthonban dolgozó kollégák. A csoportokban a gyerekekkel közvetlen kapcsolatban álló kollégák vettek részt, így észrevételeikkel hiteles képet nyújtanak arról, hogyan zajlik a hazagondozás alapját képező kapcsolattartás a gyakorlatban. Az alábbiakban az egyes kérdéseknél azokat a gondolatokat emeltük ki, amelyek a leginkább meghatározták a csoportgondolkodást: Milyen tényezők befolyásolják a hazagondozás sikerességét, illetve sikertelenségét? Mi lehet az oka a gyermekek intézménybe kerülésének, illetve annak, hogy nem kerültek vissza a családjukhoz? A résztvevők a hazagondozás sikertelenségének hátterében meghúzódó okokat az egyes szinteken az alábbiak szerint látják: Társadalmi szinten: Napjainkban egyre fokozódik a munkanélküliség mértéke, ami az alacsony szocioökonómiai státusszal rendelkező családokat, illetve az alacsony iskolai végzettségű egyéneket érinti a leginkább. A szakmai végzettség hiánya növeli annak az esélyét, hogy az egyén munka nélkül marad, illetve jellemző körükben az alkalmi munkavállalás. A családfenntartó nem rendelkezik állandó jövedelemmel, az anyagi gondok halmozódnak, és a család a spirált alkotó problémával képtelen megküzdeni. A tehetetlenség és a megküzdési stratégiák hiánya miatt a problémával küzdő egyének gyakran a szenvedélybetegség rabjaivá válnak. A szülők gyakran párkapcsolati problémával küzdenek, illetve jellemző a szociális háló meggyengülése, hiánya. A problémák gyakran halmozódnak, ami növeli a gyermekek intézménybe való bekerülésének kockázatát. 19

20 Az állam a szülők támogatására elsősorban anyagi juttatásokat (segélyrendszer) biztosít, ami a csoport véleménye szerint önmagában nem alkalmas a probléma okainak orvoslására. Ráadásul a támogató rendszer akár konzerválhatja is a társadalmi szintű problémát, mivel az egyének nincsenek rákényszerítve helyzetük felülvizsgálatára. Szükség lenne a szociálisan hátrányos helyzetbe került egyének számára egy olyan szolgáltató-rendszer kiépítése, amely alkalmassá teheti őket a társadalomba való reszocializációra. Gyermekvédelmi ellátórendszer szintjén: Alapellátás szintjén: A családsegítő központokban dolgozó családgondozók megterheltek, ami komoly hátrányt jelent a professzionális munkavégzés szempontjából. A gyermekvédelmi alapellátás nem rendelkezik megfelelő személyi - és eszközrendszerrel, amely hatékonyabbá tehetné a családok gondozását, ezáltal csökkenthetné a gyermekek intézménybe való bekerülésének esélyét. Szülők szintjén: Minden gyermek története más. Vannak, akik kisgyermekkoruk óta az intézményben nevelkednek, és egyáltalán nem ismerik a szüleiket a kapcsolat teljes megszűnése, vagy a szülők halála miatt. Mások bekerülésük óta, illetve bizonyos idő elteltével rendszeresen tartják a kapcsolatot rokonaikkal. Az is gyakran előfordul, hogy a szülő az intézetben nevelkedő gyermekével nagykorúságát megelőző években veszi fel a kapcsolatot, melynek hátterében elsősorban anyagi érdekek húzódnak meg. Látható, hogy a szülők kapcsolattartási kezdeményezésének hátterében különböző motivációk állhatnak. A motivációs háttér, illetve annak mobilizáló szintje különösen fontos a hazagondozás szempontjából. Elsősorban azoknál a családoknál lehet sikeres a hazagondozás, melyeknél a motiváció alapja az érzelem, a gyermekhez fűződő, őszinte kötődés. Amikor a család létbiztonsága veszélybe sodródik, és a gyermek intézetbe kerül, több szinten is változás következik be a családi rendszerben. Minden családtag terhelt érzelmileg. A szülőnek döntést kell hoznia, hogy szembenéz-e a problémával, és megpróbál megoldást találni a helyzetre vagy meghátrál, és beletörődik a helyzetébe. A gyermek új helyzetbe és környezetbe kerül, amihez meg kell tanulnia alkalmazkodni. 20

21 A nevelők szerint a szülők biztonságban tudják gyermekeiket az intézményben, és emiatt nem szorgalmazzák a gyermekek hazakerülését. A bekövetkezett változásoknak köszönhetően egyfajta egyensúlyi helyzet alakul ki a családi rendszerben, és emiatt csökkenhet a hazagondozás iránti motiváció. A szülők gyakran ígérgetnek a gyerekeknek a kapcsolattartást illetően, ami felelőtlen szülői magatartásra és következetlen nevelési stratégiára utal. Emellett látnunk kell azt, hogy ennek hátterében gyakran saját lelkiismeretük megnyugtatása húzódik meg, illetve nem mernek saját gyermekeik szemébe nézni lelkiismeret-furdalásuk miatt. A szülői éretlenség és a gyermeknevelés felelősségének hárítása befolyást gyakorolhat a szülő hazagondozás iránti attitűdjére. Szakellátás szintjén: Gyermek szintjén: Az időszakos kapcsolattartások iránti kedv tekintetében eltérés mutatkozik a gyerekek körében, ami utalhat a szülő-gyermek kapcsolat minőségére, a kötődés milyenségére. A gyermekeknek gyakran ambivalens érzései vannak a hazakerülésükkel kapcsolatban. Megszokottá válik a kényelem, minőségi különbség tapasztalható az otthoni és az intézeti körülmények között, ami szerepet játszhat abban, hogy nem feltétlenül motiváltak a sikeres hazagondozásra. Ha az érzelmi kapcsolat minősége megfelelő szintű, az otthoni kedvezőtlenebb körülmények ellenére könnyebben megvalósítható a hazagondozás. 21

22 Véleményetek szerint milyen a lakásotthonban élő gyermekek viszonya a szüleikkel? A kapcsolattartás során hogyan ítélhető meg a szülő-gyermek kapcsolat? A gyermek bekerülését követő időszakban a szülő bűntudata hatást gyakorolhat a gyermek-szülő kapcsolat minőségére, illetve a kapcsolattartás rendszerességére. A meghiúsuló kapcsolattartások hátterében a szülőt gyötrő bűntudat állhat, így a látogatás elhagyása egyfajta én-védő mechanizmusként értékelhető. Ehhez szorosan kapcsolódik a szülő hivatalhoz, mint intézményhez fűződő ambivalens viszonya, melyet a korábbi negatív tapasztalatai táplálhatnak (pl.: kisebbrendűségi érzése miatt az ügyintézés akadályba ütközik). Kapcsolattartások alkalmával gyakran tapasztalható szülő-gyermek közötti feszültség, mely abból adódhat, hogy nincs közös élményük és témájuk. Minél több idő telik el a bekerülést követően, annál inkább eltávolodik egymástól a szülő és a gyermek, kommunikációjuk egyre beszűkültebb. Kommunikációjuk általában nem mutat túl az általános érdeklődésen ( Mikor jössz?, Mit hoztál?, stb.). A szülő gondoskodását gyakran úgy fejezi ki, hogy a látogatások alkalmával aránytalanul nagy mennyiségű étellel halmozza el gyermekét. A jelenség hátterében tudattalan folyamatok (pl.: bűntudat enyhítése, kötődés hiányának elfedése) húzódhatnak meg. Milyen körülmények között tudnak találkozni a szülők gyerekeikkel? A kapcsolattartások tekintetében gondot okoz a lakásotthonokban a megfelelő helyiség hiánya, amely az intim légkör kialakulásának egyik alapvető feltétele. Nehezíti a kapcsolat elmélyülését, hogy a szülő a gyerekkel csak a közös helyiségekben tartózkodhat, ahol gyakran jelen van a nevelő és az ott élő gyerekek is. A fent említett helyzet a nevelő diszkréciója és a gyerekek tapintatos viselkedése ellenére is igen gyakori. A másik problémaforrás a kapcsolattartás hétvégi időpontja, amikor a gyermekfelügyelők egy személyben felelősek gyermekért. Ebben a helyzetben a kapcsolattartásra érkező szülők jelenléte feszültséget generálhat a lakásotthon lakói körében (A látogatás érzelmileg felzaklathatja a gyerekeket, pl.: gyermek elmulasztja kötelességét. Itt kell megjegyeznünk, hogy azoknak a gyerekeknek, akikhez évek óta nem érkezik látogató, gyakran komoly bánatot okoz a társához érkező szülő jelenléte; a stb.). 22

23 Hogyan jellemezhető a szülő viselkedése a gyermek látogatása során? A gyermekfelügyelők beszámolója alapján a szülők viselkedésrepertoárja széles skálán mozog. A skála két végpontján a nevelőkkel együttműködő, illetve támadó magatartást mutató szülők állnak. Az együttműködő magatartás megnyilvánulása, hogy a szülő és a gyermekfelügyelő partnerként tekint egymásra a gyermeknevelést illetően. Támadó magatartású szülők utasítgatják a nevelőket, kritizálnak, a nevelőre hárítják a felelősséget. A felelősséghárítás egyik leggyakoribb példája a nevelők tapasztalata szerint az időszakos kapcsolattartáshoz fűződik. A szülő későn vagy nem kér gyámhivatali engedélyt, a gyermekének pedig azt mondja, hogy a gyám nem engedélyezte a szünidei kapcsolattartást. Ez a szituáció komoly feszültséget szülhet az érintett felek között. Vannak-e sztereotípiák a fejünkben, melyek mentén értékeljük a lakásotthonba bekerülő gyermekek szüleit? Hogyan ítéljük meg a lakásotthonban élő gyermekek szüleit? Jelen társadalmunkban a lakásotthonba bekerülő gyermekeket és szüleiket gyakran negatívan ítélik meg. Kifejezetten negatívan ítélik meg azokat a szülőket, akiknek gyermekei elhanyagolás, szenvedélybetegség, bántalmazás miatt kerültek gyermekvédelmi gondoskodás alá. Ezek az előítéletek intézményünkbe is gyakran begyűrűznek óhatatlanul. A nevelők nem feltétlenül vannak tisztában negatív előítéletekkel, amelyek hatást gyakorolhatnak viselkedésükre, megnyilvánulásaikra. Az előítéletek megszüntetése érdekében fontos a tudatosítás, illetve a megfelelő kezelési mód megtalálása, ami mély önismeretet és komoly önreflexiót igényel. A szülők megítélése nagymértékben függ attól, hogy látogatásuk alkalmával milyen állapotban jelennek meg. Gyakran megterhelő, ambivalens érzés a nevelő számára az alkoholos állapotban lévő, rendezetlen külsővel megjelenő szülő pozitív fogadása. Ebben a helyzetben a nevelő számára komoly kihívást jelent a megfelelő magatartás tanúsítása. Meg kell őrizniük higgadtságukat, és éreztetniük kell a szülőkkel, hogy a kitessékelés nem a személyüknek, hanem az állapotuknak szól. Tehát szükség van a határok felállítására, mert a nevelők véleménye szerint a szülőknek gyakran gondot okoz a szabályok felismerése és a hozzájuk való alkalmazkodás (pl.: alkoholfogyasztás kerülése kapcsolattartás idején). 23

24 Hogyan ítéli meg a szülő a nevelő munkáját? Milyen a szülő-nevelő kapcsolat? Kezdeményez-e beszélgetést a szülő a nevelővel? A szülő lakásotthonba tett látogatása aszimmetrikus helyzetet teremt a szülő és a lakásotthonban dolgozók között. A szülő a lakásotthont, mint intézményt a hivatallal azonosíthatja, ami a fentebb leírt érzelmeket még inkább felerősítheti. Ebből következhet, hogy a látogatások során ritkán veszik magukhoz a kezdeményezés lehetőségét. A nevelők kezdeményezőkészsége és a szülőkhöz való pozitív, nyitott hozzáállása feszültségoldó, leveszi a kezdeményezés olykor nyomasztó terhét a szülő válláról. Viselkedésükkel tehermentesítik a szülőt, ami gördülékenyebbé teheti a felek közötti kommunikációt. Ez fontos szempont, mivel a felek közötti kommunikáció jelenti a további együttműködés alapját. A beszámolók (és a tapasztalataink) alapján a nevelők a legtöbb esetben megpróbálnak a lehető legpozitívabban viszonyulni a szülőkhöz. A szülők bátran kérhetnek tanácsot a lakásotthonban dolgozóktól nevelési és más kérdésekben egyaránt. Megerősítést jelenthet a szülő számára a nevelő visszajelzése pozitív viselkedéséről, az életében bekövetkező előremutató változásokról. A kapcsolatteremtés módjának megválasztása nem egyszerű feladat, mivel eltérő a felek nyelvhasználata, iskolázottsági és társadalmi szintje. A gyermekvédelmi dolgozók feladata, hogy megtalálják azt a hangnemet, kommunikációs szintet, amellyel megszólíthatja a másik felet. A szülő-nevelő kapcsolatot mindkét fél részéről belső, tudattalan folyamatok befolyásolják, ebben segítséget nyújthatnak az intézményben dolgozó pszichológusok. A szülő nevelői szerepe ideiglenesen szünetel, ami némelyekben frusztrációt indukálhat. Az egyén frusztráció-tűrésének - és a helyzetfelismerő készségének szintjétől függ, hogy milyen módon fog reagálni a fennálló szituációra. Előfordulhat, hogy ezzel kapcsolatos negatív érzéseit a nevelőre vetíti, ami ok nélküli harag, düh, féltékenység formájában mutatkozhat meg. A szülők részéről gyakoriak a nevelő iránti ellenséges megnyilvánulások, emiatt a nevelők gyakran érzik úgy, hogy a szülők ellenfélnek tekintik őket a gyermek szeretetéért való küzdelemben. A szülő gyakran irányítói szerepre kíván törni, ami a tehetetlenség-érzése miatt kellemetlen érzéseket indukálhat a nevelőben. Az adott helyzetben nehezített a valós kommunikáció kialakulása a felek között. A fentebb leírtak ellenére gyakoriak a pozitív példák is, amikor a szülő kifejezi a nevelő iránti tiszteletét és háláját. 24

25 A nevelőben is intenzív lelki folyamatok zajlanak. A nevelői munka szívet melengető sikere a nevelő és gyermek közötti kötődés kialakulása. A kötődés kialakulásával a nevelőben megfogalmazódik a féltés érzése. Tapasztaljuk, hogy a gyermekből milyen intenzív érzelmeket vált ki a szülők látogatása, illetve annak elmaradása a szülő miatt. Ebben az esetben a nevelőben féltéséből fakadóan negatív érzések alakulhatnak ki a szülő iránt, ami viselkedéses és metakommunikációs szinten egyaránt tükröződhet. Ezt a szülő észleli, és a percepció alapján ad válaszreakciót. A közöttük zajló kommunikáció a két fél közötti interakció eredménye, tehát egymás viselkedésére adott válaszok. Ha a tudattalan folyamatoknak köszönhetően negatív színezetű a kommunikáció, félreérthetik egymást a felek, kialakul egy ördögi kör. Szerencsésebb a helyzet, ha a felek között valódi párbeszéd alakul ki, ami előrevetíti a félreértések tisztázását, a szülő-nevelő kapcsolat minőségének és a közöttük zajló kommunikációs szint megváltozását. A nevelők szerepe a hazagondozásban A csoportbeszélgetések során körvonalazódott egy olyan tendencia, amely felhívta a figyelmünket arra, hogy a nevelőkben munkálkodó érzelmek közvetve hatást gyakorolhatnak a hazagondozás kimenetelére. A csoportokban felmerülő érzelmi színezetű gondolatok közül a leggyakoribbak: - Évekig gondozzuk a gyerekeket, ennek ellenére a hazagondozás után semmiféle visszajelzés nincs arra vonatkozóan, hogy a gyermek milyen életkörülmények között él. - Nem vagyunk mi boszorkányok. Miért vágják el a kapcsolatot, amikor a gyerek kikerül innen? - Mi mindent megteszünk azért, hogy a gyermek hazakerüljön, a szülő semmit. Azért nem, mert a szülő nem tudja, mit tegyen. - A szülők motivációjával van baj, nem is akarják hazavinni őket. - Még nem láttam olyat, hogy a szülő foggal-körömmel ragaszkodna a gyermekhez. - Megtanítja az állam, hogy mindent megkap ingyen. Gyakorlatilag mindent megkap, anélkül, hogy az ujját mozdítaná. - Nem rajtunk múlik a hazagondozás. - A szülő külön büszke arra, hogy munkát ad a lakásotthonban dolgozóknak. 25