Felsőfok-e a felsőfok? Magyar C1 szintű szóbeli nyelvvizsgák vizsgálata az elvárt kommunikatív kompetencia szempontjából

Átírás

1 Nádor Orsolya Károli Gáspár Református Egyetem Felsőfok-e a felsőfok? Magyar C1 szintű szóbeli nyelvvizsgák vizsgálata az elvárt kommunikatív kompetencia szempontjából Kulcsszavak: magyar mint idegen nyelv, C1 szintű szóbeli nyelvvizsga, anyanyelvi és idegen nyelvi kompetenciák megfeleltethetősége A kommunikatív kompetencia mint az egyes nyelvtanulói szintekhez társított cél elérése a kilencvenes évek eleje óta van jelen a magyar mint idegen nyelv tanulásában és tanításában is. A kevéssé ismert nyelvek tanulói általában és ez alól a magyar sem kivétel megállnak a B1 szint közelében. Akik ennél magasabbra jutnak, többnyire forrásnyelvi környezetben, a felsőoktatás kereteiben tanulják a nyelvet és a kultúrát, emellett fél- vagy egy évet eltöltenek célnyelvi környezetben, a számukra kifejlesztett oktatási programban is. Ők azok, akik jellemzően megpróbálkoznak a C1 szintű nyelvvizsga letételével. A Közös Európai Referenciakeret alapján, aki erre a szintre elér, már egyenrangú partnere az anyanyelvi beszélőknek, be tud kapcsolódni bármilyen témájú társalgásba, és az anyanyelvűek szintjéhez közel képes árnyaltan kifejteni a gondolatait, beleértve a lexikai és a nyelvtani pontosságot is. Az előadásban arra keresem a választ, hogy ez valóban így van-e, tényleg az anyanyelvűekhez hasonló nyelvi kompetenciával rendelkeznek-e a C1 szintű nyelvvizsgázók. Ehhez az ECL vizsgaközpont által rendelkezésembe bocsátott hangfelvételek adják a kiindulópontot. Az ott elhangzó témákat a vizsgán kapott kérdések beillesztésével hasonló korú anyanyelvűekkel is felveszem, majd összevetem a tapasztalatokat. Feltételezésem szerint a célnyelvi környezetben töltött év hozzásegíti a nyelvtanulókat a KER-ben megjelölt nyelvi-kulturális kompetencia eléréséhez.

2 Németh Miklós Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék Az ö-zés vizsgálata különféle eszközökkel a SZÖSZI-interjúkban. Helyességi ítéletek, az adatközlők választásai és beszédprodukciója Kulcsszavak: SZÖSZI, ö-zés, helyességi teszt, használati teszt, beszédprodukció A vizsgálat korpusza a Szögedi Szociolingvisztikai Interjú (SZÖSZI) 30 olyan interjúja, melyeket hatvan évnél idősebb adatközlőkkel készítettünk. Az interjúkban 27 szópárt kérdeztünk, melyekből 14 az ö-zésre vonatkozott: csendes/csöndes, ehhez/ehhöz, ember/embör, festékes/föstékös, fészek/fészök, gyerek/gyerök, kereszt/köröszt, legyen/lögyön, lehet/löhet, lehetséges/lehetségös, löhetségös/lehetségös, megy/mögy, recseg/röcsög, szeged/szögel. Az ugyanazon minipálpárokat tartalmazó első tesztsorozat a használatra vonatkozott ( Ön melyiket szokta használni? ), a második az interjú egy későbbi szakaszában pedig a helyességre ( Melyik a helyes? ) A tesztek jó lehetőséget nyújtanak arra, kontrasztba állítsuk adatközlőink saját nyelvhasználatát az általuk hozott helyességi ítéletekkel az ö-zés vonatkozásában. A helyességi ítéletek önmagukban is sokat elárulhatnak az ö-ző, nem sztenderd formák megítéléséről, de különösen érdekesek lehetnek a használati teszt adataival összevetve. Tudományosan elfogadott tény, hogy egy szerkezet használata nem implikálja elfogadását, miként elfogadása sem implikálja használatát (Greenbaum 1976, magyarul idézi: Kontra szerk.: 2003: 231), ugyanakkor a két teszt eredményeinek összevetése megmutathatja, hogy mekkora rejtett presztízse van az ö-zésnek a szegedi beszélőközösségben. A használati teszt eredményeit azután érdemes összevetnünk az adatközlők saját beszédprodukciójával is: ehhez rendelkezésünkre állnak a részletes adatok a harminc interjúalany ö-zéséről (l. Kontra Németh Sinkovics 2016: ). Ez az összevetés empirikus bizonyítékokkal szolgálhat arra, mekkora különbség van a potenciális nyelvhasználat és az aktuális nyelvhasználat között, és hogy melyik típusú adat milyen mértékben lehet adekvát egy beszélő nyelvi működésének leírásában. Hivatkozások: Kontra Miklós (szerk.) Nyelv és társadalom a rendszerváltáskori Magyarországon. Osiris. Budapest. Kontra Miklós Németh Miklós Sinkovics Balázs Szeged nyelve a 21. század elején. Gondolat. Budapest.

3 Oszkó Beatrix

4 Presinszky Károly Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem, Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet Az í-zés vizsgálata csallóközi beszélők nyelvi repertoárjában Kulcsszavak: zárt í-zés, Csallóköz, kérdőíves vizsgálat, nyelvjárási szövegek, attitűd A zárt tendencia központi tagjaként az í-zést tartja számon a nyelvjárástani szakirodalom. Nagy területen előforduló jelenségről van szó, de az érvényesülése különböző mértékű. A szlovákiai magyar nyelvjárásokban legerősebb a délnyugati területeken, a csallóközi szigetközi nyelvjáráscsoportban. Mindegyik fonetikai helyzetben több morfémát is érint ez a tendencia. Mindemellett ez az egyik leginkább feltűnő és legtöbbször megbélyegzett nyelvjárási jelenség. Az előadás e hangtani jelenség mai jellemzőire mutat rá a Csallóközben. 10 kutatópont 100 adatközlőjének válaszaiban vizsgálja a zárt í-zést. Az előadás a Bihalbocs dialektológiai szoftver segítségével először elemzi a kérdőíves vizsgálat eredményeit, és rámutat a nyelvjárási jelenség területi sajátságaira az adatközlők szociológiai jellemzőinek tükrében. A szlovákiai magyar nyelvjárási hangoskönyv alapján az í-zés gyakoriságát csallóközi nyelvjárási szövegekben is megvizsgálja az előadás, valamint bemutatja a jelenséghez kapcsolódó adatközlői attitűdöket is.

5 Salánki Zsuzsa ELTE BTK MNYFI Nyelvi változatosság, nyelvi regiszterek és hiányok oroszországi finnugor beszélőközösségeknél Kulcsszavak: Jelenleg az oroszországi finnugor/uráli nyelvű közösségek két- (vagy több)nyelvű őshonos kisebbségi közösségként határozhatók meg. Másodnyelvük egy többnyire egynyelvű többségi beszélők által használt nyelv (orosz), illetve a közvetlen nyelvi környezetükben egyéb, szintén két- (vagy több)nyelvű nyelvi kisebbségek által beszélt nyelv(ek) találhatók. Ezen finnugor/uráli nyelvek régóta kutatás tárgyát képezik a (magyar) nyelvészetben: hagyományosan történeti-összehasonlító keretben illetve leíró szempontból. A vizsgálatok kezdetektől a területi nyelvváltozatokon, továbbá az irodalmi nyelven vagy az ahhoz való viszonyításon alapulnak, valamint legújabban a kétnyelvű nyelvhasználat, az előrehaladott nyelvcsere-helyzet is előtérbe került, azonban a társadalmi meghatározottságú modern nyelvváltozatok, stílusrétegek egységes szempontok szerint történő leírása kevéssé kidolgozott téma. Ez az előadás a finnugor/uráli nyelvi közösségek által használt nyelvek változatosságát, nyelvhasználati színtereit mutatja be, a változatokhoz kapcsolódó értékítéletek, attitűdök számbavételével. A nyelvhasználatot meghatározó szocioökonómiai tényezők közül két, egymással összefüggő tényezőt emelek ki: a nyelvpolitikát és az oktatási rendszert, mint amelyek a legutóbbi jogi-törvényhozási változtatások következtében az adott nyelvek közötti funkciómegoszlás jelentős megváltozásának lehetnek okozói.

6 Sárosi-Márdirosz Krisztina-Mária Sapientia Emte, Marosvásárhelyi Kar Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék A kontaktushatás jelensége erdélyi magyar jogászok szaknyelvhasználatában. A román nyelv hatása a magyar jogi szaknyelvre. Kulcsszavak: kontaktushatás, jogi szaknyelv, erdélyi magyar hivatalos nyelv, nyelvi jogok A romániai nyelvi jogi rendszer 2001 óta, amikor megjelent a 215. számú közigazgatási törvény, lehetővé teszi, hogy az anyanyelvet szélesebb körben használják a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok. A törvény biztosítja, hogy azokon a településeken, ahol a kisebbséghez tartozó lakosok részaránya eléri a 20%-ot, az anyanyelvet használni lehessen a közigazgatásban és a hivatalos ügyintézések során. Ez a jog továbbra is sokáig csak lehetőség sok állampolgár számára, mivel az erdélyi magyar hivatalos nyelvi regiszter hiányossága, illetve a magyar nyelv presztízsének hiánya meggátolta a polgárokat és a szakembereket is abban, hogy használják az anyanyelvet a hivatalos szférában. Vizsgálatunkban arra szeretnénk választ kapni, hogy az erdélyi magyar jogászok szaknyelvi ismeretei mennyire teszik lehetővé, hogy a kisebbséghez tartozó ügyfeleiknek anyanyelvükön biztosítsanak jogi szolgáltatásokat. Feltételezésünk szerint a román nyelvnek az írott jogi nyelvre kifejtett hatása jelentős mértékű. Jelen kutatásban amelynek keretében erdélyi magyar jogászok által írt magyar nyelvű jogi iratokat kívánunk vizsgálni az erdélyi magyar jogi szaknyelv tulajdonságait szeretnénk vizsgálni a román-magyar kontaktushatás jelenségének figyelembe vételével.

7 Siklósi Beáta Eötvös Loránd Tudományegyetem, Nyelvtudományi Doktori Iskola Kontaktusjelenségekkel kapcsolatos attitűdök a horvátországi magyarok körében Kulcsszavak: attitűd, kölcsönszók, megbélyegzés, Horvátország A horvátországi magyarok mindennapi szinten használják a horvátból származó kölcsönszókat a két nyelv érintkezésének következményeként. A kontaktusjelenségeket mind a kétnyelvű, mind az egynyelvű beszélők gyakran megbélyegzik: helytelennek, csúnyának, veszélyesnek tartják őket. Bizonyos beszélők purista hozzáállása normaszegésnek illetve abnormális jelenségnek tekinti a kölcsönszavak használatát és a kódváltást, a két legszembetűnőbb jelenséget. Mások a kontaktusjelenségeket a kisebbségi lét természetes velejárójának tekintik. Előadásomban a horvátországi magyarok által széles körben használt négy közvetlen kölcsönszót, azaz az átadó, esetünkben a horvát nyelvből hangalakjával együtt az átvevő nyelvbe került szót (Lanstyák 2006:38) vizsgálok. A szavak a következők: patika tornacipő, szelotép ragasztószalag, kolodvor pályaudvar, oszobna személyi igazolvány. A vizsgált lexémákat a kérdőíves kutatás során a beszélők kontextusba ágyazva hallották, s így értékelték őket. Az ambivalens válaszok különbséget mutatnak az egyes kölcsönszók elfogadottságát tekintve. Míg egyes horvátból átvett és a magyarba általánosan beépült szavakat az adatközlők elsőre észre sem vesznek, másokra azonnal fölfigyelnek és gyakran negatívan reagálnak. Ez részben alátámasztotta hipotézisem, miszerint negatív attitűdök kapcsolódnak a kölcsönszók használatához. Hasonló elítélő, bíráló attitűdre talált vajdasági fiatalok körében Rajsli Ilona (2003). Presinszky Károly (2009) szlovákiai magyarok nyelvhasználatát vizsgálta. Adatközlőinek kétharmada semlegesen, inkább elfogadóan viszonyul a szlovák szavak jelenlétéhez a szlovákiai magyar nyelvben. A horvátországi válaszadók egy része a szlovákiai magyarokhoz hasonlóan elfogadó, a helyi nyelvváltozat természetes részének tekinti a horvát kölcsönszókat. Hivatkozások: Rajsli Ilona Nyelvi attitűdök a vajdasági fiatalok körében. In Kisebbségi létjelenségek, Szórvány- és szociolingvisztikai kutatások. Gábrityné dr. Molnár Irén Mirnics Zsuzsa (szerk.) MTT Könyvtár. Szabadka Lanstyák István Nyelvből nyelvbe. Kalligram Könyvkiadó. Pozsony. Presinszky Károly (2009): Nyelvi attitűdök vizsgálata nyitrai magyar egyetemisták körében. In: Borbély Anna, Vančoné Kremmer Ildikó és Hattyár Helga (szerk.): Nyelvideológiák, attitűdök és sztereotípiák. Tinta Kiadó, Budapest Dunaszerdahely Nyitra

8 Sinkovics Balázs Szegedi Tudományegyetem Magyar Nyelvészeti Tanszék A fel~föl váltakozás szegedi beszélők nyelvhasználatában kulcsszavak: standard e~ö váltakozás, fel~föl igekötő, SZÖSZI, nyelvi változó A standardban váltakozást mutató szavak (seper~söpör, csend~csönd, feláll~föláll) használatában kimutathatók területi különbségek. A nyelvjárási adatközlések alapján a valamilyen mértékben ö-ző (dunántúli és déli) nyelvjárásterületeken az ö-ző változatok gyakoribbak. Jelen előadásban a sztenderdben is váltakozó alakok közül a fel~föl igekötőt vizsgálom szegedi beszélőkkel készített interjúkban. A Szögedi Szociolingvisztikai Interjú (SZÖSZI) több adatközlője is azt állította, hogy bár az interjú készítése idején már alig beszél szegediesen, ö-zve, de a föl igekötőt még ö-vel szokta használni. Néhány középiskolás adatközlőnk is említette, hogy szülei szoktak ö-zni, például föl-t mondanak fel helyett. Előadásomban három különböző korcsoportba (15 17 éves, éves, 60 év fölötti) tartozó szegedi adatközlők nyelvhasználata alapján a következő kérdésekre keresem a választ: 1) Van-e különbség a különböző életkorú adatközlőknél a fel~föl váltakozás tekintetében? 2) Van-e különbség a fel~föl használatában a szegedi e-ző beszélők és azok között, akik tudnának szegediesen, ö-vel beszélni, az interjúban mégsem teszik (mekegők)? 3) Összefügg-e a föl igekötő gyakorisága azzal, hogy valaki született szegedi vagy felnőttként távolabbról került Szegedre? 4) Ugyanúgy érvényesül-e a váltakozás a különböző szófaji kategóriákban (fölír, fölírás, fölirat)? 5) Az interjú folyamán mindvégig ö-zve beszélő terepmunkás beszéde változik-e a föl igekötő tekintetében attól függően, hogy ö-ző vagy e-ző adatközlővel beszél?

9 Sipos Mária MTA Nyelvtudományi Intézet Az orosz naverno szerepe hanti spontánbeszédben Kulcsszavak: szókölcsönzés, beszélt nyelv, modális partikula, hanti, orosz Előadásomban egy kölcsönzött modális partikula használatát elemzem az átvevő nyelv más hasonló funkciójú elemeivel összefüggésben. A vizsgálat egy északnyugat-szibériai uráli nyelvre, a hantira irányul, és Ruttkay-Miklián Eszter által gyűjtött spontánbeszéd-jellegű szinjai hanti szövegek alapján történik (Ruttkay-Miklián 2011). A beszélő hanti orosz kétnyelvű, produkciójában bőségesen fellelhetők orosz kölcsönszavak, és nem ritka a kódváltás sem. A modális partikulák előfordulásának kutatása különböző szövegtípusokban korábban nem volt jellemző, de az utóbbi időben vannak rá példák (Pic Furmaniak 2012). Az előadás középpontjában az orosz naverno bizonyára, vélhetőleg, alighanem jelentésű episztemikus adverbium átvétele és használata áll, amelynek forrásnyelvi funkciója jól kutatott (pl. Grenoble 1998). Ez a szó jellemzően az oroszországi kisebbségi nyelvek szókincsébe is bekerült, és a szókincs gyarapításán túlmenően szintaktikai változásokat is beindíthatott (pl. Kehayov 2017). A vizsgált szöveganyag specialitását a következők adják meg. A terepmunka során a beszélő feladata az volt, hogy Wolfgang Steinitz nyelvjárási és etimológiai szótárának (Steinitz ) szócikkeiből kiindulva a megadott hanti szavak jelentését, illetve használatát megvilágítsa. Egyrészt az adatközlő mindezt saját intuíciói alapján, tetszőleges megformálásban és terjedelemben tehette, mivel a gyűjtés célja az adott fogalom émikus (helyi, önálló, saját kultúrán alapuló) megragadásának lejegyzése volt. Másrészt a beszélő nem minden esetben tudott kimerítő vagy biztos választ adni, mivel a feladatok egy külső lista (szótár) alapján fogalmazódtak meg. Ezért megnyilatkozásaiban sűrűn fordulnak elő olyan elemek, amelyekkel az általa elmondottak valószínűségét, illetve saját bizonytalanságát jelzi. Ezek között vannak hanti elemek, továbbá vannak az egyértelmű pragmatikai dominanciával bíró orosz nyelvből kölcsönzöttek is. A gyűjtött szövegben a beszédszituáció, a beszédaktus jellege, a diskurzus szerkezete, a diskurzus szereplői stb. állandók (Andersen 2014). Éppen homogén jellege, valamint nagy terjedelme miatt azonban olyan kérdések megválaszolására kiváló alapot szolgáltat, mint pl. (1) az orosz eredetű elemnek a forrásnyelvben meglévő pragmatikai értéke és jelentése hogyan viszonyul a hasonló funkciójú hanti elemek pragmatikai értékéhez és jelentéséhez; (2) milyen összefüggés van a hasonló jelentésű elemek sűrűsége és funkciója között; illetve (3) különbözik-e az orosz naverno funkciója a többi hasonló jelentésű hanti elemtől olyan mértékben, hogy előfordulása megjósolható legyen ami a kölcsönzés és kódváltás elhatárolásának egyik kritériuma lehet (Myers-Scotton 2002: 41). Hivatkozások: Andersen, Gisle Pragmatic borrowing. Journal of Pragmatics 67: Grenoble, Lenore A Deixis and Information Packaging in Russian Discourse. John Benjamins, Amsterdam. Kehayov, Petar The Fate of Mood and Modality in Language Death: Evidence from Minor Finnic. Mouton De Gruyter, Berlin. Myers-Scotton, Carol Contact Linguistics: Bilingual Encounters and Grammatical Outcomes. Oxford University Press, New York. Pic, Elsa Furmaniac, Gregory A Study of Epistemic Modality in Academic and Popularised Discourse: The Case of Possibility Adverbs Perhaps, Maybe and Possibly. Revista de Lenguas para Fines Específicos 18:

10 Ruttkay-Miklián Eszter Szinjai hanti értelmező szótár. Weboldal. Hanti módon: Szinjai hanti néprajzi és nyelvészeti gyűjtemény. Multimédiás adatbázis a szerző szinjai hantik között végzett néprajzi-nyelvészeti terepmunkájának eredményeiből. [2017. december 1.]. Steinitz, Wolfgang Dialektologisches und etymologisches Wörterbuch der ostjakischen Sprache. Akademie Verlag, Berlin.

11 Sitkei Dóra ELTE Magyarul tanuló japán hallgatók kérési megnyilatkozásainak célnyelvi udvariassági értékelése Kulcsszavak: köztesnyelvi pragmatika, udvariasság, a kérés beszédaktusa, japán kultúra, MID, hallgatói értékelés Ahhoz, hogy megállapítsuk magyarul tanulók köztesnyelvi megnyilatkozásainak udvariassági jellemzőit, többféle módszer áll rendelkezésünkre. Objektív értékelésként meg lehet számolni például az enyhítő külső és belső módosítók (Blum-Kulka és Olshtain, 1984) számát megnyilatkozásonként, amit össze lehet vetni a megfelelő célnyelvi értékekkel, de lehetőség van a szubjektív értékelésre is. Ekkor a célnyelvi hallgató értékeli (l. Eelen, 2001) udvariassági szempontok alapján a megnyilatkozásokat, amely során összeveti a köztesnyelvi produktumokat elvárásaival. Előzetes kutatásomban (Sitkei, megjelenés alatt) nyílt végű diskurzuskiegészítő tesztre 35 fő magyarul tanuló, japán anyanyelvű hallgató magyar, valamint kontrollcsoportként 40 fő magyar anyanyelvű hallgató magyar, valamint 25 fő japán anyanyelvű hallgató által adott japán nyelvű megnyilatkozásokat vizsgáltam 3+1 kérésszituációban. A kérésszituációk szociopragmatikai és beszédaktus-specifikus tényezőkben (a kérés szívességkérő, illetve jogos jellege) különböztek egymástól. A célnyelvi eredményekhez képest a köztesnyelvi beszélők ismeretlen, illetve idősebb személlyel szemben több külső módosítóval éltek, illetve produktumaik a belső módosítók tekintetében is eltérő jellegzetességeket mutattak az anyanyelvi transzfer eredményeként. A jelen kutatás során a megnyilatkozások célnyelvi udvariassági értékeléséhez 12 fő magyar L1 adatközlő 5-fokú Likert-skálán értékelte udvariassági szempontrendszer alapján a köztesnyelvi produktumokat. Az eredmények hozzájárulnak a köztesnyelvi megnyilatkozások udvariassági szintjének pontosabb beazonosításához, amely szükséges a megfigyelések értelmezéséhez, valamint különféle következtetések, mint például sajátos köztesnyelvi stratégiák megállapításához. Hivatkozások: Blum-Kulka, Shoshana Olshtain, Elite Requests and apologies: A cross-cultural study of speech act realization patterns (CCSARP). Applied Linguistics 5(3): Eelen, Gino A Critique of Politeness Theories. St. Jerome. Manchester. Sitkei Dóra, megjelenés alatt. Magyarul tanuló japán hallgatók megnyilatkozásainak udvariasságot érintő jellegzetességei a kérés beszédaktusában. In: Endrődy-Nagy Orsolya (szerk.) Gyermekkép, oktatás, társadalom Japánban. ELTE Eötvös. Budapest.

12 Sólyom Réka Károli Gáspár Református Egyetem BTK Magyar Nyelvtudományi Tanszék Bezzeg a nyolcvanasévekbenezisjobbvoltozik, buszsávozik; árfolyamrögzít, munkamegbeszél: figyelemfelkeltés képzéssel és elvonással keletkezett új igékkel Kulcsszavak: neologizmus, elvonás, szóképzés, figyelemfelkeltés Az előadás napjaink magyar nyelvében elvonással (például árfolyamrögzít, munkamegbeszél), illetve képzéssel (-l és -z[ik] igeképzőkkel) létrejövő neologizmusokat (például buszsávozik; munkamegbeszél) elemez funkcionális-kognitív keretben. Az elemzett igék grammatikai jellemzőin túl vizsgálja az ezekbe a csoportokba tartozó neologizmusok szemantikai felépítését, illetve a befogadásuk és használatuk során megjelenő stílustulajdonítást, különös tekintettel arra, hogy ezek a jellemzők milyen módon segítik elő a figyelem felkeltését. Előbbi jellemzőt elsősorban a fogalmimetafora- és -metonímia-elmélet (Lakoff Johnson 1980, Kövecses 2005, 2015), valamint a fogalmi integráció (blending) elméletének (Fauconnier Turner 1998, 2002) keretében, utóbbit pedig a stílus szociokulturális rétegzettségének mentén (Tolcsvai Nagy 2012) elemzi az előadás. Írott és beszélt nyelvi példákon, adatközlőktől származó válaszok segítségével mutatja be a jelentéskonstruálás és a stílustulajdonítás folyamatát; ilyen módon szerves folytatását jelenti a szerző által az elmúlt tíz évben végzett kérdőíves felméréseknek, amelyek eredményeképpen a mai magyar nyelv anyanyelvi (és néhány esetben külföldi) beszélőitől (ez idáig mintegy 1500 adatközlőtől) származó adatok nyújtottak betekintést napjaink neologizmushasználatának szemantikai és stilisztikai jellemzőibe (vö. pl. Sólyom 2014, 2015). Az elemzéseket a szerző által 2018-ban felvett friss kérdőíves felmérés gazdagítja: a vonatkozó eredmények bemutatására szintén sor kerül az előadásban. Hivatkozások Fauconnier, Gilles Turner, Mark Principles of Conceptual Integration. In: Koenig, Jean-Pierre (ed.) Discourse and Cognition. CSLI Publications. Stanford, California Fauconnier, Gilles Turner, Mark The Way We Think. Basic Books. New York. Kövecses Zoltán A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Typotex Kiadó. Budapest. Kövecses, Zoltán Where Metaphors Come From. Reconsidering Context in Metaphor. Oxford University Press. Oxford, New York. Lakoff, George Johnson, Mark Metaphors we live by. The University of Chicago Press. Chicago London. Sólyom Réka A mai magyar neologizmusok szemantikája. Nyelvtudományi Értekezések 165. sz. Akadémiai Kiadó. Budapest. Sólyom Réka Nyelvi változás, kreativitás és megértés. Napjaink magyar nyelvének neologizmusairól. Hungarológiai Közlemények 16 (4): Tolcsvai Nagy Gábor A stílus szociokulturális tényezőinek kognitív nyelvészeti megalapozása. In: Tátrai Szilárd Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.) A stílus szociokulturális tényezői. Kognitív stilisztikai tanulmányok. ELTE. Budapest

13 Szabó Gergely ELTE Mit mixingolod itt a lengvidzseket? Amerikai magyar iskolák osztálytermi interakcióinak szociolingvisztikai vizsgálata Kulcsszavak: transzlingválás, amerikai magyarok, hétvégi iskolák, osztálytermi interakciók A nyugati nagyvárosokban élő bevándorlók által szervezett és működtetett hétvégi iskolák nyelvszemlélete gyakran megjelenő téma a nemzetközi kortárs szociolingvisztikában (l. Blackledge Creese 2012, Panagiotopoulou et al. 2016). Ezzel szemben a hasonló kérdéseket vizsgáló magyar nyelvtudományi kutatások száma limitált, az Amerikai Egyesült Államok magyar iskoláira vonatkozóan pedig eddig csak szociológiai áttekintések születtek (Németh 2008). Előadásomban elsősorban osztálytermi interakciókat fogok elemezni három amerikai magyar iskolában végzett terepmunka során készített hospitálási jegyzőkönyvek és etnográfiai jegyzetek alapján. A hétvégi iskolák közege alapvetően egy egynyelvű normatív beszédmód fenntartásának elvárását teremti meg, ez azonban nem minden esetben egyezik az ott megvalósuló nyelvi tevékenységgel, hiszen az eltérő nyelvi repertoárokkal rendelkező diákok számos transzlingváló eljárást, tehát a különböző néven nevezett nyelvekhez vagy nyelvváltozatokhoz kapcsolt nyelvi források integrált felhasználásával operáló gyakorlatot hajtanak végre (García Wei 2014), ehhez a változatossághoz pedig különféle tanári attitűdök is járulnak. A vizsgálat adatai azt mutatják, hogy az iskolák pedagógiai célkitűzéseinek homogenitása ellenére mind a tananyag, mind a pedagógusi felkészültség tekintetében diverzitás jellemzi az amerikai magyar iskolákat, a többnyelvűséghez való viszonyulás pedig a szociolingvisztikai komplexitás új mintázatait demonstrálja. Hivatkozások: Blackledge, Adrian Creese, Angela Pride, Profit and Distinction. Negotiations Across Time and Space in Community Language Education. In: Duchêne, Alexandre Heller, Monica (eds.): Language in Late Capitalism. New York London: Routledge. García, Ofelia Wei, Li Translanguaging: Language, Bilingualism and Education. New York: Palgrave Macmillan. Németh Szilvia Hétvégi magyar iskolák az USA-ban 2008 (Interjú- és dokumentumelemzés). In: Papp Z. Attila (szerk.): Beszédből világ. Elemzések, adatok amerikai magyarokról. Budapest: Magyar Külügyi Intézet Panagiotopoulou, Argyro Rosen, Lisa García, Ofelia Language Teachers Ideologies in a Complementary Greek School in Montreal: Heteroglossia and Teaching. In: Trifonas, Peter Pericles Aravossitas, Themistoklis (eds.): Handbook of Research and Practise in Heritage Language Education. Cham: Springer

14 Szabó T. Annamária Ulla ELTE BTK A származásnyelvi repertoár szerepe kétnyelvű családok nyelvi szocializációjában Kulcsszavak: attitűdtipológia, kétnyelvűség, identitásképzés, nyelvi szocializáció, származásnyelvi repertoár A kutatás (Szabó T. 2012, Szabó T. 2013) Franciaországban élő másod- és harmadgenerációs magyar francia kétnyelvű beszélők nyelvi szocializációját vizsgálja a családon belüli nyelvhasználattal, nyelvi repertoárral összefüggő kommunikációs stratégiák és az ehhez kapcsolódó attitűdök szempontjából (Szabó T. 2012, Borbély 2014). A kétnyelvű nyelvi szocializációs modellek (Bartha 1999) bemutatásának célja elsősorban a magyar mint származásnyelv (Szili 2008, Illés-Molnár 2009, Illés-Molnár 2010) nyelvi szocializációban betöltött szerepének, megítélésének az értékelése. A kétnyelvűség fogalomkörén belül a származásnyelv terminus (Van Deusen Scholl 2003) használatát az teszi indokolttá, hogy a meglévő érzelmi azonosulás mellett, magyar nyelvtudásuk szintjét maguk a beszélők sem tekintik anyanyelvinek (Skutnabb-Kangas 1997, Csire Laakso 2014). Az előadás ismerteti az adatközlők kétnyelvű nyelvi repertoárjának sajátosságait, a családon belüli nyelvi identitásképzés típusait (Szabó T. 2013). Bemutatja, hogy mitől függ a francia, illetve mitől a magyar nyelvhez kötött nyelvi források (Heltai 2016) mozgósítása, használata. Fontos kérdés továbbá, hogy milyen értéktulajdonítások befolyásolják a magyar mint származásnyelvi repertoár családon belüli használatát, mely tényezők erősítik, illetve gyengítik ennek alkalmazását. A vizsgálat tárgyát képezi tehát a származásnyelvi attitűdtipológia elkészítése, és az ezek mögött meghúzódó ideológiák feltárása. Hivatkozások: Bartha Csilla A kétnyelvűség alapkérdései. Beszélők és közösségek. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Borbély Anna Kétnyelvűség. Budapest. L'Harmattan. Csire Márta Johanna Laakso Származásnyelv mint célnyelv: a bécsi hungarológiaoktatás tapasztalatai. In: THL2 2: Heltai János Imre Az egységes nyelvi repertoár pedagógiája. In: Magyar Nyelvőr 4: Illés-Molnár Márta Anyanyelv és idegen nyelv között félúton. THL2 1 2: Illés-Molnár Márta A magyar mint származási nyelv módszertanához. THL2 1 2: Skutnabb-Kangas, Tove Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Teleki László Alapítvány. Budapest. Szabó T. Annamária Studies about French Hungarian bilingual identity. In: Bárdosi Vilmos (főszerk.) Tanulmányok. Nyelvtudományi Doktori Iskola. (Asteriskos 1.) ELTE BTK. Budapest Szabó T. Annamária Nyelvek és kultúrák találkozásának identitásképző szerepe a nyugati magyar diaszpórában. In: Szoták Szilvia Vargha Fruzsina Sára (szerk.) Változó nyelv, nyelvváltozatok, területiség. A VII. Hungarológiai Kongresszus nyelvészeti tanulmányai. Bolyai Társaság. Kolozsvár Szili Katalin Magyar mint idegen nyelv magyar mint származási nyelv oktatás. In: THL2 1 2: 63. Van Deusen-Scholl, Nelleke Toward a Definition of Heritage Language: Sociopolitical and Pedagogical Considerations. In: Journal of Language, Identity and Education 2:

15 Szentpály Miklós A magyar mint idegen nyelv tankönyvek nyelvi repertoárja és a (pesti) köznyelv A helyhatározó ragok alaktana, a rendkívül változékony ikes ragozás, a felszólító mód alanyi ragozású egyes szám második személyű alakjának változatai vagy az igekötők használata csupán a felszínét jelzik egy összetett problémarendszernek. Ezekben a jelenségekben érhető tetten az a nyilvánvaló tény, hogy a nyelv egy változó rendszer, ami ezáltal kihívások elé állítja a magyar mint idegen nyelv tanárait is. Hiszen az az alapvető cél, hogy a diák képes legyen használni a nyelvet, a fent említett esetekben gyakran felülírja a tanulás során a sztenderd nyelv szigorú nyelvtani elvárásait, illetve azt a belső kényszert, hogy ezeknek az elvárásoknak a nyelvtanuló megfeleljen. A nyelvtanuló környezetéből érkező ingerek ugyanis gyakran szembe mennek a tankönyv egyszerűsített elvárásaival. Gondolok itt például a nyelvkönyvek által stigmatizált eszek forma gyakori felbukkanására anyanyelvi beszélők írott vagy beszélt szövegében. A fentiek alapján úgy vélem, érdemes lenne a nyelvórán szerzett tapasztalatokat az élőnyelvvel kapcsolatos kutatási eredmények fényében is megvizsgálni. Az előadásomban tehát, az eddigi kutatásokra építve, arra teszek javaslatokat, hogy hogyan lehet egymás mellé helyezni a nyelvórai nyelvtanulás kedvéért szabályok közé szorított, a Közös Európai Referenciakeret szintjeihez igazított és így bemutatott magyar nyelvváltozatot és az állandó változásban lévő pesti nyelv jelenségeit. Tehát alapvetően módszertani kérdéseket járnék körbe, miközben természetesen hoznék példákat konkrét elemzésekre is. Természetesen bár már rengeteg magyar mint idegen nyelv tankönyv van a piacon, komoly nyelvi korpusszal a nyelvkönyvek által létrehozott nyelvi repertoár nem veheti fel a versenyt a mindennapok sokszorosan rétegzett, eredendően nem szintezett, a nyelvi jelenségeket véletlenszerűen egymás mellé helyező, gyakorlatilag végtelennek tekinthető nyelvfolyamával. Az összevetést tehát ellehetetlenítené utóbbi reprezentálhatóságának megoldhatatlansága. Mindezt valamennyire oldani lehet a nyomtatott és internetes sajtó spontán beszédet imitáló vagy tükröző műfajainak (körkérdés, interjú, blogbejegyzés, komment) szövegmutatványaival, illetve a sportközvetítések elemzésével. Ezeket a szövegeket vetném össze a legtöbbet használt tankönyvek (Halló itt Magyarország, Hungarolingua, Lépésenként magyarul, Magyarok) nyelvi repertoárjával, miközben vizsgálnám a nyelvkönyvekhez tartozó hangzóanyagot is. Egyfelől az A2-es (illetve B1-es) nyelvi szintig tanult nyelvtani szerkezetek megfelelőit, variánsait keresném autentikus szövegekben, másfelől a teszteknél felmerülő elvárásokat vetném össze anyanyelvi beszélők nyelvi viselkedésével. Tehát három (négy) nyelvi repertoárt helyezek tehát egymás mellé. A nyelvkönyvekét, az anyanyelvi beszélőkét (az ezek mindegyikéhez köthető a nyelvtanárét), és ezekmetszéspontjában a nyelvtanuló kialakuló nyelvének jelenségeit.

16 Szilágyi-Kósa Anikó KRE BTK Német Nyelv és Irodalom Tanszék Onogramok Mérhető-e az utónevek megítélése a nyelvhasználó közösségben? Kulcsszavak: utónév, névízlés, névkonnotáció, szocioonomasztika, onogram Az előadás a nyelvi repertoár egy speciális szeletére, a tulajdonnevekre irányítja a figyelmet: a nyelvhasználóknak az utónevekről alkotott értékítéleteit kívánja bemutatni. Ezek alapján (az utónevek nyelvi eredetétől, jelentésétől stb. függetlenül) fény derülhet az egyes utónevek konnotációjára, a névdivatot irányító tényezőkre. A vizsgálat eszköze a Lipcsei Egyetem Névtudományi Központjában (Namenkundliches Zentrum) létrehozott és kipróbált felmérési módszer, az onogram, tkp. egy névszociológiai asszociációs diagram, amely ellentétes jelentésű jelzőpárok segítségével derít fényt az utónevekkel kapcsolatos legfontosabb attitűdökre. (A német kutatások legfontosabb eredményeit is szeretném nagyon röviden ismertetni.) A felmérést egyetemi hallgatók körében végezzük, ezzel egy korban és szociológiai jellemzőiben viszonylag homogén csoportot tudunk vizsgálni, és az eredményeket is ennek fényében próbáljuk értelmezni. Az onogram azon a névpszichológiai feltevésen alapul, hogy az egyes nevek (konkrét viselők ismerete nélkül is) képesek arra, hogy a nyelvhasználó közösség tagjaiban érzelmeket váltsanak ki, képeket hívjanak elő és sejtéseket sugalljanak a névviselőkkel kapcsolatban. Ezek az érzelmek, képek ugyan messzemenően egyediek a nyelvhasználók körében, az eddigi kutatások azonban azt mutatják, hogy közösségek tagjai gyakran osztoznak a nevekkel kapcsolatos értékítéletekben. Hivatkozások: Bauko János Bevezetés a szocioonomasztikába. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara. Nyitra. Büky Béla Névadás és lakóhely. In: Magyar Nyelvőr 98/ Fekete Ágnes A miskolci névadást befolyásoló tényezők. In: A Hermann Ottó Múzeum évkönyve. Miskolc. Fercsik Erzsébet Raátz Judit Keresztnevek enciklopédiája. Tinta. Budapest.

17 Tódor Erika-Mária Sapientia EMTE Otthonias idegenek. Nyelvhasználati szokások és nyelvi értékítéletek erdélyi magyar fiatalok körében Kulcsszavak: kétnyelvűség, erdélyi magyar, nyelvhasználati szokás, vendégszavak Előadásom témája az erdélyi magyar nyelvhasználatra is jellemző jelenség, nevezetesen a vendégnyelvi elemek (Lanstyák 2006) beépülése a mindennapi nyelvhasználatba. A szakirodalomban az említett jelenséget a diglosszia, a nyelvi kódváltás és a transznyelvű ( translanguaging, Gorter - Cenoz 2015) beszédhelyzetek kifejezésekkel jelölik. Egy között zajló, vizuális nyelvhasználatra vonatkozó kutatásunk adatai azt bizonyítják, hogy az említett beszédhelyzetekkel kapcsolatosan kettős értékítéleteket fogalmaznak meg: nem tartják jónak, megfelelőnek, de sok esetben mégis hatékonynak, találóbbnak ítélik meg a vendégnyelvi elemek használatát. Bemutatómban arra próbálok válaszokat megfogalmazni, hogy hogyan éli meg és hogyan értékeli a fiatal generáció az említett beszédhelyzeteket. Ebből a célból a viszonyulások külső és belső vonatkozásainak megismerésére törekedtem, ennek függvényében terveztem meg a kutatás módszertanát. Előadásban egy 70 fős egyetemista csoporttal végzett elemzés tanulságait fogom bemutatni, melynek első szakaszában az ügynökvizsgálat módszerét alkalmaztam: a megadott nyelvi produkciók kapcsán a beszélők nyelvi attitűdjének, értékítéleteinek feltárására összpontosítva. Az adatgyűjtés második szakasza, az egyéni viszonyulások megismerésére irányult, amikor a válaszolók a saját nyelvhasználati szokásaikra kellett reflektáljanak, megadott szempontok mentén. A megfogalmazott következtetések, magyar-domináns kétnyelvűségi beszélők viszonyulásainak jellemzőit fogják szemléltetni. Hivatkozások Lanstyák István: 2006 Nyelvről nyelvre. Tanulmányok a szókölcsönzésről, kódváltásról és fordításról. Pozsony, Kalligram. Gorter, Durk Cenoz, Jasone: 2015 Translanguaging and linguistic landscapes. Linguistic Landscape 1, 1,

18 Turai Katalin Ráhel Szabó Gergely Bodó Csanád Közép-Európai Egyetem (CEU) ELTE - ELTE Megnyalom a szádat! A maszkulinitás nyelvi-diszkurzív konstrukcióinak változatossága Kulcsszavak: maszkulinitás, globalizáció, társalgáselemzés, diverzifikálódás A maszkulinitás nyelvi-diszkurzív konstrukcióinak globális változásait különböző fogalmakkal közelíti meg a szakirodalom, például a hegemón maszkulinitás újraértelmezésében (Connell Messerschmidt 2005), vagy a hibrid, illetve többszörös maszkulinitás koncepciójában (Bridges Pascoe 2014). Mindeddig azonban kevés kísérlet történt arra, hogy e változásokat lokális kontextusokban etnográfiai megközelítéssel vizsgálják meg. Előadásunkban arra teszünk kísérletet, hogy a férfiak hétköznapi társalgásairól szóló korábbi kutatások (Cameron 1997, Coates 2003, Kiesling 2005, 2006, Pujolar 1997) megállapításait egy újabb empirikus vizsgálat adataival összevetve mutassuk be a változások jellemzőit. Ehhez a Budapesti Egyetemi Kollégiumi Korpusz (BEKK) 2015 és 2017 között készült közel 20 órányi, egyetemista férfiak és nők hétköznapi társalgásaiból álló felvételeit elemezzük. Adatainkból az olvasható ki, hogy a maszkulinitás korábban megfigyelt nyelvidiszkurzív konstrukcióinak meghatározó jellemzői (például a nők tárgyiasítása vagy a homoszexuális ráfogás) nem kizárólagosak, hanem azok mellett megjelennek más aspektusok is; ezekben a változásokban és változatosságban a globalizáció hatásainak lokális értelmezései is szerepet játszanak. Ezzel arra is rá kívánunk mutatni, hogy a nyelvészeti elemzés hogyan kapcsolódhat a globális folyamatok kurrens szociológiai és antropológiai leírásaihoz. Hivatkozások: Bridges, Pascoe Pascoe, C. J Hybrid Masculinities: New Direction in the Sociology of Men and Masculinities. Sociology Compass 8: Cameron, Deborah Performing gender identity: Young men s talk and the construction of heterosexual masculinity. In: Johnson, Sally Meinhof, Ulrike Hanna (eds.) Language and Masculinity. Blackwell. Oxford Coates, Jennifer Men Talk. Stories in the Making of Masculinities. Blackwell. Oxford. Connel, Robert Messerschmidt, James Hegemonic Masculinity: Rethinking the concept. Gender & Society 19: Kiesling, Scott F Homosocial desire in men s talk: Balancing and re-creating cultural discourse of masculinity. Language in Society 34: Kiesling, Scott F Playing the straight man: Displaying and maintaining male heterosexuality in discourse. In: Deborah, Cameron Kulick, Don (eds.) The Language and Sexuality Reader. New York. Routledge Pujolar, Joan Masculinities in a Multilingual Setting. In: Johnson, Sally Meinhof, Ulrike Hanna (eds.) Language and Masculinity. Blackwell. Oxford

19 Vančo Ildikó Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet A szlovákiai magyar nyelvváltozat mint identitásformáló tényező Kulcsszavak: identitás, szlovákiai magyar nyelvváltozat, kérdőíves vizsgálat A magyar nyelv többközpontúsága az 1990-es évek első felében vált a tudományos közbeszéd tárgyává, s az azóta folytatott nyelvészeti kutatások jól dokumentálják azt a tényt, hogy a magyar nyelv a Kárpát-medencében több változatában létezik. Ugyanakkor a kárpát-medencei magyarság számára a nyelv központi identitásképző elem. Általánosságban elmondható, hogy a csoportok számára az identitás olyan létező adottságként értelmezhető, ahol a kulturális értékek azonosak, s legtöbbször a közös nyelvre és a közös történelemre támaszkodnak. A közösség tagjai számára meghatározó a közös értékek és gyökerek ismerete. Ebben a kontextusban a kérdés az, hogy az elmúlt majd 100 év során kialakult szlovákiai magyar nyelvváltozat milyen szerepet játszik a szlovákiai magyar közösség egy meghatározott csoportja identitásának alakításában. A népszámlálási adatok alapján elmondható, hogy azok a magyar származású szlovákiaiak, akik feladják magyar nyelvüket, egyben megszűnnek magyarok lenni. Vizsgálatom célja, hogy feltárjam a szlovákiai magyar nyelvváltozat szerepét a szlovákiai magyar identitás alakításában egy jövendő véleményformáló csoport, a szlovákiai magyar egyetemisták, főként magyar nyelv és irodalom szakos tanárjelöltek között. Az alkalmazott kutatás módszere kérdőíves vizsgálat, melyet 255 adatközlő töltött ki. A válaszadás anonim és önkéntes volt. Az adatközlőknek többek között állást kellett foglalniuk olyan, az identitással kapcsolatos állításokkal kapcsolatban, melyek a magyarországi standard nyelvre, mint identitásképző elemre, a szlovákiai magyar nyelvváltozatra és a kulturális, lokális identitásra vonatkoztak. Az adatok elsődleges elemzése alapján jól kirajzolható a magyarországi standard magas presztízsének és a szlovákiai magyar nyelvváltozathoz való kötődésnek a kettőssége.

20 Vargha Fruzsina Sára ELTE BTK Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék A zárt ë fonetikai minősége a magyar nyelvjárásokban Kulcsszavak: magyar nyelvjárások, nyelvföldrajz, zárt ë, fonetikai minőség Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere című monográfiájában (1971: ) külön fejezetet szentel a hangszín-realizációkban mutatkozó területi különbségeknek. A magyar nyelvjárások atlasza (MNyA.) adatait kvantitatív keretben vizsgálja, eredményeit térképen is szemléltetve. A zárt ë esetében más magánhangzókkal ellentétben a lejegyzés nem tükröz árnyalatnyi különbségeket. Imre megjegyzi azonban, hogy személyes tapasztalatai szerint van eltérés a nyugati és a keleti nyelvjárások között, ez azonban az atlaszadatokból nem kimutatható (272). A MNyA. ellenőrző gyűjtése során készült hangfelvételek elemzésével lehetőségünk van a kérdést akusztikai fonetikai módszerekkel is vizsgálni (Vargha 2013), az első két formáns (F1, F2) értékének meghatározásával. Így az egyes atlaszbeli jelkombinációkkal lejegyzett magánhangzó-árnyalatokhoz statisztikailag becsült, normalizált formánsértékeket rendelhetünk, és az egyes magánhangzók fonetikai minőségét az atlasz kutatópontjain színárnyalatokkal szemléltető térképes kimutatásokat készíthetünk (l. az e hang becsült formánsértékeiről készült térképet). Mivel az egyes magánhangzók minőségei nem csupán önmagukban, sokkal inkább az akusztikai tér többi elemének függvényében értelmezhetők, feltételezhetjük, hogy a zárt ë minősége más magánhangzók, legfőképpen a nyílt e minőségével összefügg, illetve abból megjósolható. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy akusztikai mérések és atlaszadatok alapján rekonstruáljam a zárt ë tényleges minőségének területi jellegzetességeit, amelyet a MNYA. hangjelölése elfed. Hivatkozások: Imre Samu A mai magyar nyelvjárások rendszere. Akadémiai Kiadó. Budapest. Vargha Fruzsina Sára A hangzó adat szerepe a magyar dialektológiában. In: Szoták Szilvia Vargha Fruzsina Sára (szerk.) Változó nyelv, nyelvváltozatok, területiség. A VII. Hungarológiai Kongresszus nyelvészeti tanulmányai. Egyetemi Műhely Kiadó. Kolozsvár

21 Velki Magdolna Kanadai Magyar Műhely Elvárt és használt nyelvtani ismeretek a magyar mint idegen nyelvi fogalmazásfeladatokban. (Szemiotikai megközelítés). Kulcsszavak: KER, MID írásbeli vizsga, magyar nyelvi sztenderdtől való eltérés, nyelvtani ismeretek, szemiotikai elemzés A magyar mint idegen nyelv (MID) tanulásának fő célja, mint bármely nyelv elsajátítása esetében is, a tanult ismeretek kommunikációra való felhasználása. Az elsajátítás eredményességének mérésére nyelvvizsga-rendszerek hivatottak, melyek a Közös Európai Referenciakeretben (KER) meghatározott nyelvismereti szintek leírása és a szinteknek megfelelő elvárások alapján értékelik a tanulók eredményességét. A KER elvárásainak figyelembevételével készültek tankönyvek és segédanyagok, melyek többszempontú kritikiai áttekintésével találkozhatunk a szakirodalomban. A MID tanítására és az ismeretek mérésére vonatkozóan is számos tanulmány látott már napvilágot. Ugyanakkor az elsajátítási folyamat eredményének bemutatásával, a vizsga fogalmazásfeladatainak elemzésével ritkán találkozunk annak ellenére, hogy ezekben a dolgozatokban mint korpuszban fontos ismeretek lelhetők a problémákról, melyekkel a magyar nyelv elsajátítása során küzdenek a tanulók. A nyelvi repertoár véletlenszerű szegmensei ezek a fogalmazásfeladatok, melyekben a tanulóknak egy adott témával kapcsolatban, irányítottan kell kifejteniük gondolataikat. Jelen tanulmányunkban az ELTE Origó Nyelvi Centrum szervezésében 2015-ben írott vizsgadolgozatok fogalmazásfeladatait vizsgáltuk. Rendszereztük és értelmeztük a magyar nyelvi sztenderdtől való eltéréseket a szemiotika kvantitatív és kvalitatív eszközeivel. Különös figyelmet fordítottunk az igenevek használatára. A bemutatott eredmények hozzájárulhatnak a nyelvi ismeretek tanítása módszertanának fejlesztéséhez, valamint segédanyagok, tankönyvek elkészítéséhez.

22 Waseda Mika Oszakai Egyetem Hogyan tanítsuk, hogy a tanárok szobája a helyes és a tanárok szobájuk a helytelen kulcsszavak: birtokos jelzős szerkezet, birtokos személyjel, magyar mint idegen nyelv A magyarul tanuló japán anyanyelvű diákok sok nehézséggel szembesülnek a tanulás közben. Többek között a tárgyas és a tárgyatlan igeragozás, az igekötők és a szórend a legnehezebben elsajátítható nyelvtani elemek. Néha úgy érezzük, hogy nekünk elsajátíthatatlan. Ehhez képest nem okoz különösen nagy problémát megtanulni, hogy a tanárok szobája a helyes és a tanárok szobájuk a helytelen. Megtanulható, ha egyszerűen nyelvi tényként fogadjuk el, hogy ez így helyes, bár a tanulók szempontjából ez nem logikus. A tanulók számára az lenne a logikus, hogy a lányok autójuk és az önök kertjük. Hiszen a birtokos személyjeles paradigmában ezt találjuk: az ő autójuk és az ő kertjük, és a birtoklás kifejezésében A lányoknak van autójuk és Önöknek van kertjük. A Gyakorló magyar nyelvtan (Szita - Görbe: 134) arra figyelmeztet, hogy többes szám harmadik személyben más a birtok végződése, ha a birtokost főnévvel fejezzük ki, és más, ha személyes névmással: a lányok autója, az ő autójuk. Hasonlóan változik meg a birtok végződése, ha az önök névmás nem szerepel a mondatban: az önök kertje, a kertjük. Magyar Grammatika (Keszler szerk. 2000: 450) is azt írja, hogy többes szám harmadik személyű birtokos esetén nincs is teljes (számbeli) egyeztetés a birtokos és a birtok között: a fiúk könyve, az ő könyvük. Szili (2006: 44) azzal magyarázza ezt az ellentmondást, hogy el kívánjuk kerülni a többes szám kétszeri jelölését. Ez nem nagyon meggyőző magyarázat, hiszen a nyelvekben általában elég gyakori az ilyen redundancia jelensége. Ennek az ellentmondásnak a megoldásaként Cseresnyési László Melcsukra (1965) hivatkozva azt javasolta, hogy az egyes szám harmadik személyű személyjel nem személyjel, hanem a birtokviszony jele. Melcsuk felfogása szerint a birtokos tömbök jelentését négy szemantikai részre lehet bontani: a birtok száma, a birtok viszony, a birtokos személy és a birtokos száma. A házaim alakban -a a birtokviszony jele, -i a birtoktöbbesítő jel, -m a birtokos egyes szám első személyű jele. Ennek alapján azt javaslom, hogy először az A-nak a B-je birtokviszonyt kifejező szerkezetet tanítsuk: A tanár (tanárok) szobája vagy az ön (önök) kertje. A -a/-e, -ja/-je végződése birtokviszony jele, amely megegyezik az egyes szám harmadik személyű személyjellel. Ilymódon logikusan és könnyen érthetően tudjuk tanítani a ellentmondásos jelenséget. Hivatkozások: Keszler, Borbála (szerk.) Magyar Grammatika. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest. Melcsuk, Igor A magyar főnév birtokos személyragjainak morfológiai felépítéséről. Magyar Nyelv LVI Szili, Katalin Vezérkönyv a magyar grammatika tanításához (A magyart idegen nyelvként oktató tanároknak). Enciklopédia Kiadó. Budapest. Szita Szilvia - Görbe Tamás Gyakorló magyar nyelvtan. Akadémiai Kiadó. Budapest.

23 Dokumentáció és szakírás a műszaki dokumentáció mint nyelvi repertoár Szervezők: Fóris Ágota, Bölcskei Andrea A szociolingvisztika tárgykörébe tartozik a nyelv és a társadalom kapcsolatainak, egymásra hatásának vizsgálata, közöttük a szaknyelvekkel kapcsolatos kérdések is. Az egyes társadalmi csoportok szociológiai jellegű, foglalkozás szerinti elkülönülése egyben speciális célú és speciális jellegzetességeket mutató nyelvi-nyelvhasználati jellemzőket is kimutathatóvá tesz. A szaknyelvekkel foglalkozó nyelvészek egyik fontos célja és feladata annak vizsgálata, hogy melyek azok a nyelvi jellemzők, amelyek a szaknyelveket, ezen belül az egyes szaknyelvi műfajokat jellemzik. A terminológus feladata sokrétű: ha általánosságban kívánjuk megfogalmazni, akkor feladata a tudásmenedzsment, azaz a céggel, a termékkel és a szakterülettel kapcsolatos információk gyűjtése, rendszerezése, karbantartása és hozzáférhetővé tétele, általában több nyelven. A terminológus konkrét feladatköre a munkaadó pontos tevékenységeinek és igényeinek megfelelően változatos lehet, ennek megfelelően széles körű ismeretekre és kompetenciákra van szüksége, többek között arra, hogy dokumentációs és szakírói ismeretekkel is rendelkezzen. A dokumentáció (a szó írott anyag értelmében) minden szakterületen előfordul, az iparban pedig mindazokat az adatokat tartalmazza, amelyek egy kész terméket egyértelműen meghatároznak: a műszaki adatok mellett a gyártás, összeállítás műveleti sorrendjét, a beállítási, beszerelési utasításokat, valamint a használati és karbantartási útmutatókat is. A dokumentáció megírásának alapfeltétele, hogy a szakíró (technical writer) rendelkezésére álljon minden releváns információ, és a szövegbe belefoglalandó terminusok listája. Ezzel biztosítható, hogy ugyanazt az alkatrészt vagy elemet a szövegben minden alkalommal ugyanazzal a terminussal jelölje az író, ezzel segítve az olvasót a szöveg megértésében. Ezért a szakíró és a terminológus munkakörök között nagy az átfedés. A műhely célja egyrészt bemutatni a különböző szaknyelvi műfajok jellemzőit, másrészt a dokumentációnak és a szakírásnak a terminológiával és a fordítási gyakorlattal való kapcsolatát, ezek elvi és gyakorlati vonatkozásait, harmadrészt ismertetni mindezek oktatási vonatkozásait a terminológia mesterszakban hasznosítható módon. Előadások: 1. Fóris Ágota Faludi Andrea: A műszaki dokumentáció, a szakírás és a terminológia kapcsolatainak áttekintése 2. Fehér Ildikó Czinkóczki Ágnes: Szakszövegírás, tartalomfejlesztés 3. B. Papp Eszter: A professzionális dokumentáció gazdasági haszna 4. Bölcskei Andrea: Mivel foglalkozik és mit tanul a szakíró? 5. Dér Csilla Ilona: A tudományos szövegek mint a szakszövegek típusai 6. Csontos Nóra: A műszaki szöveg mint szövegtípus 7. Kóbor Márta: A honlapok szövege és a honlap-fordítások jellemzői

24 A magyar orvosi nyelv alakulástörténete, múltja és jelene A műhely fő célja, hogy lehetőséget teremtsen a magyar orvosi nyelvre és nyelvhasználatra vonatkozó, elsődlegesen nyelvészeti indíttatású kutatások bemutatására. Ezzel összhangban a Magyar orvosi nyelvi kutatócsoport is bemutatkozik, amely július 13-án alakult Kuna Ágnes vezetésével. A tudomány- és intézményközi kutatócsoport a magyar orvosi nyelv alakulástörténetét annak komplexitásában kívánja megragadni. Ezzel összefüggésben két alapvető célkitűzést fogalmaz meg: 1) Egyrészt feladatának tekinti a Magyar orvosi nyelvi korpusz létrehozását, amelyet a magyar orvosi nyelv kezdeteitől kíván megvalósítani (Kuna 2016; Kuna Kocsis Ludányi 2017). A korpusz többek között lehetőséget ad arra, hogy új nézőpontokat bevonva összefogja a magyar orvosi nyelv történetének nyelvészeti vizsgálatát. 2) Másrészt a kutatócsoport a modern kori orvosi nyelvi kutatások nyelvészeti megközelítését, módszertani megújítását célozza meg az orvos-beteg találkozásokra és a 21. századi szövegtípusokra koncentrálva. Ennek megfelelően a pszichológiai, szociológiai kutatásokat kiegészítve, a nemzetközi trendekkel összhangban a nyelvészeti módszereket és kutatási szemléletet is bevonja az orvos-beteg közötti viszony működésének a leírásába (vö. Nowak 2010; Menz 2011; Busch Spranz-Fogasy 2015; Bigi 2016; Koerfer Albus 2018). A megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően a műhely a magyar orvosi nyelv alakulástörténetéből, múltjából és jelenéből mutat be néhány kutatást, problémafelvetést előadások és poszterek formájában. Előadások: Kuna Ágnes: A műhely bevezetése, a Magyar orvosi nyelvi kutatócsoport bemutatása Történeti kutatások: 1. Kocsis Zsuzsanna Ludányi Zsófia Kuna Ágnes: A Magyar orvosi nyelvi korpusz középmagyar alkorpusza (ELTE BTK EKE, MTA NYTI MTA TKI, PPKE, KRE) 2. Keszler Borbála: A magyar orvosi nyelv történeti szótára források, lehetőségek (ELTE) 3. Varga Éva Katalin: Fejezetek a magyar anatómiai nevek történetéből (SE) Modern kori kutatások: 4. Novák Borbála: Egy leletkorpusz által felvetett nyelvtechnológiai problémák rövid illusztrációja (PPKE) 5. Kárpáti Eszter: Orvos-beteg kommunikáció. Kérdések és válaszok (PTE) 6. Udvardi Anna: Az orvos-beteg interakciókban megjelenő kommunikációs modellek áttekintése (SE, SZTE) 7. Hambuch Anikó Kránicz Rita Lőrinc Anita: A Folker 1.2. transzkripciós program alkalmazása orvos-beteg párbeszédek elemzésében (PTE) 8. Koppán Ágnes Eklics Kata Halász Renáta: Az orvosi kommunikáció oktatásának Pécsi modellje (PTE) 9. Zrínyi Andrea: Meggyőzési technikák a fogorvos-beteg kommunikációban (PTE) 10. Skordai Anna: A fogorvosok nyelvi identitásképzése (KRE) (poszter) 11. Ludányi Zsófia: Orvosi nyelvről szóló metanyelvi diskurzusok vizsgálata a nyelvi ideológiák tükrében (EKE, MTA NYTI) (poszter) 12. Domonkosi Ágnes Kuna Ágnes: A megszólítás szerepe az orvos-beteg kapcsolat alakításában (EKE MTA TKI, PPKE, KRE) (poszter) Kuna Ágnes: A műhely összegzése. Zárszó Hivatkozások: Bigi, Sarah Communicating (with) care. A linguistic approach to the study of doctorpatient interactions. IOS Press. Amsterdam, Berlin, Washington.