2018. évi 1. versenybeszámoló VIII. Feeder Zoom Kupa és edzés nap. Fehérvárcsurgó Fehérvárcsurgói-víztározó

Átírás

1 2018. évi 1. versenybeszámoló VIII. Feeder Zoom Kupa és edzés nap Fehérvárcsurgó Fehérvárcsurgói-víztározó A beszámolót készítették: Bandzi László, Lutor Tamás Bevezetés A 2018-as évben az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a Dinasztia Horgászegyesület a 2017-ben, házi versenyeken elért eredményeink alapján felkért az Egyesület képviselete és népszerűsítése céljából, rangos versenyeken történő részvételre. Ugyan az ilyen szintű versenyzés gyakorlata eddig idegen vagy csak kevéssé gyakorolt volt számunkra, az eddig elsajátított ismereteink és buzgóságunk arra ösztönöztek, hogy ezt a lehetőséget nem utasíthatjuk vissza. Hárman lettünk kiválasztva az Egyesületből: Papp Emil, Bandzi László és Lutor Tamás. Emil főleg úszós versenyekre szándékozik elmenni az idei évben, viszont mi ketten a feeder technika szerelmesei vagyunk, így célszerűnek láttuk többnyire ugyanazokon a versenyeken való részvételt, a közös felkészülést. A versenyeket melyeken szándékozunk idén indulni igyekeztünk kellő megfontoltsággal kiválasztani. Mindenképpen szerettünk volna részt venni legalább egy rangosabb hagyományos (finomszerelékes) feeder versenyen, ami nem a method módszerről és a számos nagytestű hal megfogásáról szól viszonylag egyszerű módszerrel, hanem a nagy mennyiségű apróhal pörgős horgászatán alapszik. Így esett a választásunk az április második felében megrendezésre kerülő V. Top-Mix Preston Feeder Kupára, ami a Nyugati-övcsatorna balatonújlaki szakaszán kerül megrendezésre és eddig minden évben a ranglista versenysorozatba tartozott. Annak érdekében, hogy ne ezen a versenyen jöjjenek elő a ritkás versenyzői múltunkból eredő hiányosságok, mindenképpen terveztünk egy ennél korábbi, rangos, de mégsem ilyen szintű, hasonló profilú versenyre elmenni. Így tűztük ki az idei első megmérettetésünk helyszínéül Fehérvárcsurgót, ahol március 24-én került megrendezésre a Carp Zoom csapat szervezésében a VIII. Feeder Zoom Kupa. A verseny körülményei Az említett verseny a Fehérvárcsurgói-víztározón került megrendezésre. Ez egy festői környezetben elterülő, nagy kiterjedésű völgyzárógátas tározó, amit a Gaja-patak táplál. A tározó elsődleges hasznosítási célja napjainkban a patak árvízcsúcs-csökkentése, ebből eredően a víz felületét vízgazdálkodási szempontok erősen befolyásolják, vízállástól függően

2 90 és 220 hektár között szokott alakulni. Az edzés-, valamint a verseny napján viszonylag magas vízállás, tehát kb. 200 ha-os vízfelszín fogadott minket. A tározó híres nagytestű ponty, harcsa valamint fehérhal állományáról, természetesen mi a keszegféléket tűztük ki célhalul. A versenypálya középső szakasza, az edzésnapra érkezve A verseny az országos feeder versenyszabályzat szerint került lebonyolításra. A versenyt ahogy korábban említettem a Carp Zoom csapata szervezte. Természetesen feeder csapatuk (akik közül többen is dobogón végeztek az elmúlt évek Magyar Bajnokságain, illetve válogatott kerettagok is) is képviselte magát a versenyen. Mellettük még számos más híres márka képviseletében érkeztek profi teszthorgászok, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy a hideg idő ellenére megjelent 39 versenyző közül legfeljebb tízen voltunk amatőrök. A parton három, egyenként 13-13fős szektor került kijelölésre. A víz kívülről egyenletesnek tűnt, azonban a vízfelszín jelentős mennyiségű gödröt, iszapot, hínárt és más egyéb meglepetést rejtett, így egyáltalán nem volt mindegy, hogy az ember hova ül le horgászni. A verseny díjazása a következőképp alakult: a szektorok első három helyezettjei, tehát összesen az első kilenc helyezett lesz díjazva. Amennyiben a szervező csapat tagjai közül valaki szerepel a helyezést elérők között, a serleget megkapja, de a tárgyi ajándékot csúsztatva a következő helyezést elérő kapja meg. Összetettben a dobogós helyezéseket a szektor győztesek között osztják el a fogott súly alapján, az elvet tovább gondolva a szektor

3 másodikok a 4-6 helyezésekért versenghetnek, a szektor harmadikok pedig a 7-9 helyezésekért, stb. A versenypálya látképe a verseny hajnalán A tél az idei évben hosszan elnyúlni látszott, így az edzésnap kiválasztását ez erősen befolyásolta. A verseny valamint az edzésnap történéseit mindkettőnk szemszögéből bemutatjuk, hátha így tanulságosabb lesz. A verseny valamint az edzésnap Laci szemszögéből: A korábbi versenyek beszámolói alapján a keszeg horgászat volt a taktika alapja, ezt a korábban megtartott próbahorgászatunk is igazolta. Ennek megfelelően keszeges etetőanyaggal és földes szúnyoggal készültünk a halak kedvében járni. A versenyre ezt annyiban változtattuk, hogy más jellegű, édesebb etetőanyagra váltottunk és kevesebb etetőszúnyogot vittünk magunkkal. A versenyt megelőző napokban a kedvezőtlen, hideg időjárás sajnos hatással volt a halak étvágyára is illetve a nagy vízfelület miatt nem volt könnyű a halakat egy helyre koncentrálni. A sors úgy hozta, hogy Tamással mindketten az I. szektorba kerültünk, ő a 2. míg én a 6. helyen ültem. Tamás ügyesen élt a szélső pálya előnyével, valamivel az első óra után szabályos időközönként fogta a kb dkg átlagsúlyú dévérkeszegeket. Az öt órás forduló végén 5kg körül mérlegelve a szektor második, míg összetettben az elismerésre méltó, negyedik helyet szerezte meg az igen erős mezőnyben!

4 Jómagam, Tamástól mintegy 50m-re fagyoskodtam hal nélkül, az egyetlen élvezetet a magammal hozott, forró tea jelentette. A 9.00 órai kezdést követően, négy órán keresztül egyetlen kapásom volt, illetve 1-2alkalommal észrevétlenül tűnt el a szúnyog a 0,10-es előkére kötött, 20-as horogról. A mellettem jobbra-balra helyet foglaló, 4-5 versenytársnak is hasonlóan aktív pecában volt része. A belső helyeken ugyanilyen gyászos volt a helyzet, csak az elit horgászoknak sikerült 2-3keszeget kivarázsolni, jellemzően irreális, 60-70m távolságból. 42m távolságban horgásztam, végig folyamatosan dobálva, először 2 majd 5 végül 10perces időközökben. A mellettem ülők váltogatták a távolságot, de eredménytelenül ezért én inkább kitartottam a folyamatosan etetett helyemen, ami a végkifejlet szempontjából kulcsfontosságú volt... Az utolsó óra elején, amikor már-már elkönyveltem a betlit, határozott kapás látszott a spiccen és innentől felgyorsultak az események A halak láthatóan a szektor eleje felöl érkeztek, mivel először a tőlem balra ülők fogtak 1-2 halat, majd hozzám is megérkezett a keszegcsapat. Az egy helyre koncentrált, egész napos etetés helyben is tartotta őket, tőlem jobbra csak elvétve tudtak egyet-egyet elcsípni. A hátralévő alig egy órában 2-5percenként jelentkeztek a gyors, maszatolós kapások, melyeket elég nehéz volt halra váltani. Végül 6db halat sikerült fognom 2,3kg súlyban. Ezzel sikerült elérnem a szektor 4. illetve az összetett verseny 13. helyét. Régi igazság: A versenynek csak a végén van vége! A finom ebéd utáni eredményhirdetés alkalmával, Tamással mindketten hasznos ajándékokkal gazdagodtunk a Carp Zoom jóvoltából. Első, közös versenyünk alkalmával, becsülettel helytálltunk, Tomi pedig elváráson felül teljesített! A következő verseny április végén vár minket Balatonújlakon, a Nyugati-főcsatornán, két fordulóban megrendezett V. Top-Mix-Preston Országos Feederkupán. Itt megint csak a keszegek illetve a nagytestű kárászok lesznek a célhalaink. A verseny valamint az edzésnap Tomi szemszögéből: Első állomása volt az idei versenyszezonunknak ez a horgászverseny. Az időjárást és szabadidőnket figyelembe véve adta magát, hogy a március 24-én megrendezésre kerülő egyfordulós versenyre az egy héttel előtte levő március 15-i hosszú hétvégén kezdjük meg a felkészülést, erre egy edzésnap tökéletesnek tűnt. Az időjárás megtréfált minket, a tél március elején még javában tombolt, abban sem voltam biztos, hogy a versenyre nem lesz vastagon jégpáncél alatt a tározó vize. Szerencsénkre 10-e körül enyhült az idő, és a hosszú hétvége előtti héten kifejezetten szép tavaszi időnk volt, ugyan a hőmérséklet még igen szerény maradt. Sűrűn tekingetve a meteorológiai előrejelzéseket egyetlen esélyünk maradt a

5 felkészülés elkezdésére, a március 15-e, ugyanis a hétvége többi napjára horgászásra alkalmatlan hideg, szeles, esős időt jósoltak (ami be is jött). Párommal (egyben lelkes segítőmmel, fényképészemmel, stb.) mi már fél hét körül megérkeztünk, és amit láttunk, az egészen bíztató volt. A pálya közepén álltunk meg szándékosan, nem szerettünk volna szélső helyen gyakorolni, nehogy speciális viszonyokból következtessünk a versenyre vonatkozóan. A víz szinte pezsgett, hihetetlenül sok halfordulást lehetett látni a tükörsima felszínen. Köszönhető volt a jelenség valószínűleg az elmúlt néhány nap enyhébb időjárásának. Szembetűnő volt azonban, hogy a halak a parttól viszonylag távol, jellemzően 50 méter távolságban vagy attól még távolabb forgolódtak, elvétve lehetett csak látni parthoz közelebbi, méteren mozgást. Tisztában voltunk a képességeinkkel, nem terveztünk végtelen sok módszert kipróbálni ebben a fél napban. Egyértelmű volt, hogy a célhalak a keszegfélék, be-beeshet esetleg kárász, ponty. Ami igazán nagy kérdést jelenthetett, hogy milyen etetőanyaggal és milyen távolságba horgásszunk. Személy szerint nekem a keszeges etetőkaják terén nincs túl nagy tapasztalatom, így egy enyhén fűszeres jellegű kaját, meglocsoltam kevés édeskés dévér aromával, valamint adagoltam hozzá némi piros színű süllyedő angol morzsát. Az etetőanyag másik részét a földes szúnyog jelentette. Ezt otthon szedett földből készítettem, jó 5-6 litert egy levél etetőszúnyoghoz. A bekevert etetőanyagok

6 Miután a csalogatóanyagok előálltak, már csak a meghorgászandó távolság volt a kérdés. Lacival természetesen egymás mellé, kb. 20 méterre ültünk le horgászni, és vizsgálatunk fókuszába a távolságot helyeztük: nem versenyre jöttünk ma, normál napijegyet váltottunk, így ha nem is versenyen elvárt pörgéssel két távolságot két-két bottal tudunk felderíteni. Laci precízebb volt, ólommal végigpásztázva a medret keményebb, kevésbé iszapos helyeket keresett, egy kb. 25 valamint 40 méteres távolságokba be is állította a botjait. Én kevésbé voltam alapos, de kicsit korábban érkeztem és a szememre hagyatkoztam; láttam a halak mozgását reggel, így majdnem 50 méterre és jó 30 méterre húztam ki a botjaimat. Keszeges horgászatnál az 50 méteres távolság már nagyon rizikós lehet, a finom botokkal eleve nem könnyen és a legkevésbé sem olyan pontosan meghorgászható, mint ahogyan az szükséges lenne. Tetézi mindezt, ha esetleg a verseny közben olyan szél fúj be a pályára, ami lehetetlenné teszi a távoli pontos horgászatot. De pontosan azért van edzésnap, azért próbálunk ki több távolságot, hogy kiderüljön, mekkora rizikót érdemes bevállalni, van-e egyáltalán értelme kockáztatni. Sajnos reggel már érezhető volt, hogy a hosszúhétvége legenyhébb napját sem fogjuk megúszni eső nélkül, így az első órában már ernyőt kellett állítanom, ami főleg a felszerelést és a csalikat-etetőanyagokat védte, nem is engem arra ott van az esőkabát. A lényeg, hogy a felszerelés az ernyő alatt legyen - a többi nem számít

7 A horgászat megkezdését alapozó etetés bejuttatásával kezdtem, amit először a közeli távolságra juttattam be egy erős etetőbot segítségével, kiakasztott zsinórklipsszel, majd a távolabbi helyet etettem meg, azonos mennyiséggel. Év elejére való tekintettel nem gondoltam túl sok etetésre, nagy feeder kosárral 5-6-t dobtam keverve kétharmad rész földesszúnyogot és egyharmad rész etetőanyagot. A nagyobb távolságon bíztam beeső pontyban is, így kicsit durvább felszereléssel, 14-es 75 cm-es gumizott előkével és 12-es horoggal próbálkoztam giliszta-csonti csalival. A közelebbi távon maradtam a finomabb pecánál, 12-es 75 cm-es előkére 16-os horgot és 4-5 szál tűzőszúnyogot csaliztam. Eleinte sűrűbben, majd egyre ritkulva dobáltunk, a benti botot kb percenként, majd percenként, a kinti botot 2-3 percenként, majd percenként dobtam újra, az erős szél és eső miatti kisebb megszakításokkal. Nem emésztettek fel a kapások, mondhatni legalább egy órán át tétlenül ültünk, ekkor fogtam egy gyönyörű dévért a kinti botról. Kicsit ekkor kezdtünk ritkább dobálásra váltani, gondoltam, ha már itt vannak a halak, inkább kivárom a kapást. A közelebbi boton voltak kisebb kapások, de nem tudtam halra váltani egyiket sem. Laci is elkezdte fogni a halakat, elvétve 1-1 közepes keszeget és bodorkát, de sajnos nem találtuk a módját, hogyan kéne kicsit sűrűbben halat csalni a horogra. A benti botomon kb. három óra horgászat után erős kapás jelentkezett, de sajnos lehúzta a gilisztát a horogról, nem lett semmi. Miután visszadobtam szintén egy szál középen tűzött gilisztával, már nem volt rá kapás. Az első halam a merítőben

8 Delet ütött az óra, úgy gondoltam, itt valamit változtatni kell, így felkerült a benti és a kinti botra is az élő csali mellé fél-fél szem puffasztott rizs. A kinti boton sajnos továbbra sem történt semmi, viszont a bentin ugyan nem mindig gyorsan, de szépen kezdtek jelentkezni a kapások, amiket követően több szép halat is sikerült fogni, ráadásul vegyesen minden fajtából (dévér, karika, vörösszárnyú és bodorka). Összesen olyan 7-8 halat foghattam, kis kockázattal mondhatom, hogy az átlag súlyuk keszegfélék ellenére közelítette a fél kilót. Ami érdekes volt, hogy Laci első hala és az én utolsó halam is közel kilós dévér volt, és mindkettő kapás nélkül jelentkezett. Nem gondoltam és nem vontam le ebből messze menő következtetéseket, de a későbbi versenyen ennek is hatalmas jelentősége volt. Kiértékelve a verseny napját tisztázódott, hogy nem a tenyeres dévérek, tucatszámra történő fogásáról fog szólni a verseny deka átlagsúllyal, hanem viszonylag kevés, de termetesebb keszegféle horgászatáról, amit bizony ki kell várni, vagy meg kell találni. Meglepő volt, hogy Laci lebegtetés nélkül csonti és szúnyog csalikkal tudott halat fogni, addig én szúnyog illetve leginkább lebegtetett giliszta csalival értem el a kapásokat, ráadásul a 70 centis előke egy kivételével tökéletesen szájszélbe akadva, kicsit durvább bottal is megtartotta a keszegeket. És ha egy üzlet beindul...

9 Kikértem egy versenyző ismerősöm tanácsát a tapasztalatok alapján, amiket természetesen Lacival megosztottam, és ennek alapján újragondoltuk a stratégiát. Az etetőanyag, amit használtunk, túlságosan fűszeres jellegű volt, így a hidegben és főleg vadvízen édeskésebb kajákat javasoltak. Ráadásul az elv, hogy kevesebb etető és több földes szúnyog menjen be, valószínűleg hibás volt, ezt az arányt is megfordítottam a versenyre. Kicsit hosszabb előkékkel kezdtem a horgászatot végigpásztázva ezzel az edzésen halat adó vízközti réteget és az etetést követően egészen kicsi kosárral, sűrűbben, 1-2 percenként később közepes kosárral 5-10 percenként újat dobálva. A verseny előtti hétvégén rettentően lehűlt a levegő, nappal tartósan 5 fok alatt maradt a hőmérséklet, és éjszaka újra beköszöntöttek a -10 C körüli fagyok. Elnézve a meteorológiai jelentést felhős-napos időt jósoltak szombatra, de maximálisan tíz fokot, éjszakai faggyal. Fél hatra érkeztünk párommal a verseny helyszínére szombaton, le is mentem a partra etetőanyagot keverni. A hideg teljesen lesokkolt, a fű teljesen bederesedett, és a víz széle is jéghártyás volt. Már az etetőanyag bekeverésénél is lefagyott a kezem. A csalogatóanyagok a múlt hetihez képest annyiban változtak, hogy édeskésebb etetőanyagot használtam, és etetőszúnyogból fél-fél adagot kevertünk csak földbe, felesleges volt többet. Miközben a kaját kevertem, feltűnt, hogy mintha teljesen eltűntek volna a múlt heti lubickoló halak. Érthető persze, szerintem fokokat hűlhetett a víz ebben az egy hétben. Egy-egy fordulást láthattunk csupán, azt is közel 100 méterre a parttól, finomszerelékkel ez sajnos meghorgászhatatlan távolság. Ez viszont megerősítette a távoli horgászat elvünket, aminek valahol örültem. A rendezvény egy finom reggelivel, virslivel és meleg teával indult, majd a szabályok rövid ismertetésével és a sorsolással folytatódott. Ahogy az köztudott, a versenyeken a pálya szélének a közelsége mindig jót jelent, így mindenki az 1-es helyért áhítozott, ami a félsziget csúcsánál volt. Lacival sikeresen egy szektorba húztunk, ennek utólag azért örültünk, mert így mindketten a halas szektorba foglalhattunk helyet. Ő a 6-os, míg én a rendkívül szerencsés 2-es helyet húztam ki a kalapból. Ezek után én egy kicsit nyomást éreztem a vállamon, de ez teljesen normális, ha az ember a széléhez közel ül. Innen illik jót horgászni. Életem első feeder versenyén valahogy jobban szerettem volna egy középső helyet kapni, és onnan egy átlagosat horgászni, mint egy szélső helyről nem túl jót, de mindegy, ezt dobta a gép

10 szokták mondani úgyhogy nincs mese, jót kell horgászni. Előkészültem, a botok kihúzva a kellő távba, előkék bekészítve, kosarak úgyszintén. Megtörtént a limitellenőrzés is, minden rendben volt. Annyi nehézsége azért volt a pályának, hogy rendkívül sekély víz terült előttem, így kénytelen voltam a ládát és a bázist sípcsont középig vízbe menetelve felállítani annak érdekében, hogy az esetlegesen szákba kerülő halaknak ne csak a hasuk legyen a vízben (ezt a versenyen megengedték, de az országos feeder versenyszabályzat csak kivételes esetekben engedélyezi). Ez mondhatni nem növelte az egyébként nagyon is hűvös időjárásban a melegérzetemet. Az etetés is rendben megkezdődött 8:50-kor. Az 1-es pályán ülő horgásztárs legfeljebb 30 méterre etetett, és ráadásul ő is úgy tűnt, hogy nem profi versenyző (habár nálam azért jelentősen összeszedettebbnek bizonyult). Kicsit felcsillant a szemem, gondoltam, ha ő nem tudja, hogy bent kell keresni a halakat, akkor olyan, mintha szélső pályán horgásznék. Elkezdődött a verseny (pontban 9 órakor), az előbbi érzés gyorsan el is múlt, ugyanis a tőlem balra 1-es pályán helyet foglaló sporttárs kb. 20 perc elteltével halat fárasztott. Az első dobásra egyébként nekem is volt egy kapásom, de nem tudtam rá berántani, lelopta a csalit. Néztem azért jobbra is, ott mindenki csak ült és dobott, semmi nem történt. Eltelt az első óra, borzasztóan hideg volt, nehéz volt rávenni magam a sűrű dobálásra és az ezt követő kézmosásra, de muszáj volt, ha szerettem volna valamit. Bázis a vízben 110 centis előkével kezdtem a horgászatot, a szomszédom már a 4-5. halat fogta, amikor én még csak az első öt percben történt kapásig jutottam. Kifigyeltem, hosszú előkével horgászott ő is, úgyhogy én is hagytam fent azt. Valahol vígasztalt, hogy a pályán senki más nem fogott még halat rajta kívül, mégis zavart, hogy mindössze 15 méterre ülök tőle, valamit biztosan nem jól csinálok. Próbálkoztam a lebegtetéssel, más csalival, de a távolságot nem akartam

11 bántani, hisz meggyőződtünk róla, hogy ez vált be. Az időjárás többé-kevésbé tartotta a beígértet, habár a hőmérsékletet én jóval hidegebbnek éreztem (0 C közelinek), valamint a napsütéses felhős időt inkább felhős-szelesnek, ugyanis közepes lökésekkel kezdett a szél is feltámadni, bizonytalanítva így a pontos távoli horgászatot. Eltelt közel két óra, végre valami kis kapásszerűség jelentkezett, gyorsan kihasználva a lehetőséget be is rántottam. Egy szem csontira jelentkezett az első hal. Meg is érkezett a merítőbe, jó 30 dekás dévér volt, és lám-lám, a tarkójába (ha van nekik olyan) akadt a pici horog. Első hal a merítőben! A verseny szabályzat szerint beleszámít az eredménybe a kívülről akasztott hal is, ha kapásra rántottam be, így ment a haltartóba, de erre sajnos nem lehetek büszke. Viszont így a mezőnyben én voltam tudomásom szerint a második 11 órakor, aki halat fogott, miközben a szomszéd közel 10 halnál járt. Ez viszont rávilágított arra, hogy a csonti nem kell nekik, mivel csak kerülgetik, így azt a mai napra félre is raktam, elkezdtem vágott gilisztát rakni az etetőanyagba és egy szál gilisztát középen tűzve a horogra. Nem telt el 5 perc, újabb kapás jelentkezett, és ez is megvan! Sikeresen kijött, szájba akadt szép 40 deka körüli dévér. Innentől elkezdett felgyorsulni a verseny, bedobástól számított 5-10 percenként elkezdtem újakat dobálni, de általában volt is kapásom ennyi idő alatt. Egy-másfél óra alatt kb. 7-8 szép halat sikerült fogni, némelyik sajnos nagyon benyelte és a horogkiszedővel kellett bajlódnom, de majdnem utolértem a szomszédomat. A többiek továbbra is kapás nélkül ültek a helyükön. Próbáltam a mélyre nyelések miatt rövidebb előkével, de azt is hol túl mélyre nyelték, hol nem akadt nekik jól. Az érződött, hogy előttem van a hal, felraktam tűzőszúnyog csalit, hátha azt óvatosabban kapják el, és nem nyelik le úgy, mint a szabadon mozgó gilisztát. Így is történt, szépen akadt a szúnyoggal csalizott horogra a hal, viszont az elfagyott kezemmel jó három percig tartott a vékonyka szúnyogok feltűzése, mondhatni többször szúrtam az ujjamba

12 a horgot, mint ahány szúnyogot eltaláltam vele. Így elvetettem az ezzel történő csalizást, féltem, hogy ha ritkábban megy be a kosár tele finomsággal, elpártolnak a halaim, maradt a giliszta. Azért is kellett a sűrű dobálás, mert a halaim felét kapás nélkül fogtam (szájba akasztva!). Érdekes jelenség volt ez, amit már múlt héten is tapasztaltunk, de nem volt mit tenni, 10 percnél többet nem szabadott várni, mert gyakorlatilag szinte minden alkalommal, amikor kihúztam, rajta volt egy hal. Sajnos a "műtétek" sok értékes időt elvittek Ezeknek jelentős része egyébként sajnos útközben lemaradt. Volt egy pörgős másfél órám, közben a jobb oldali szomszédok is elkezdték fogdosni a halakat, érezhető volt, hogy mennek feléjük. Kicsit lelassultak az események, volt elvétve kapás, de alig tudtam halra váltani ezeket, a hideg és az átfagyás is eluralkodott a testemen, a bal oldali szomszéd ismét elkezdte rohamtempóban húzni a halat, tovább növelve az egyébként akkora már nem túl nagy előnyét, azt kívántam, amit még horgászat közbe talán soha: bárcsak lefújnák most a versenyt és mehetnék a meleg autóba, vagy a meleg házikóba haza.

13 Újabb egy óra szenvedés következett, szinte hal nélkül. A szektor közepe fele indult meg a hal, szépen ütemesen ott is elkezdődött a halfogás. Végül az utolsó egy órában még visszatértek elém a keszegek, talán 3-4 darabot sikerült elejteni, így összesen 15 fogott hal körül zárthattam a versenyt, ez kb. 5,5 kg-ot jelentett súlyban. Egy biztos volt, az 1-es helyen helyet foglaló versenyző pálya 1-et horgászott. Laci közelített a mérlegelés után széles mosollyal, kérdezte, hogy na, szektor 2?, amire én nem tudtam mit mondani, mivel párom a mérlegelésnél 5,5 kg helyett 2,5 kg-ot értett, ez elbizonytalanított. Végül kiderült, valóban szektor 2. helyet sikerült horgásznom. A verseny közben Lacit nem láttam halat fogni, de érthető volt miért: az utolsó órában fogta minden halát, amikor én se annyira nézelődtem a visszatérő halaknak megörülve. Ő a szélétől számított 6. helyen ült, és a szektorban a 4. helyezést érte el, ami azért nagyon szép eredmény, mert a halak egyértelműen az 1-es hely felől indultak meg a szektor belseje fele (félelmetesen lassú tempóban, hozzám is csak 2 óra alatt értek el!). A 3-as helyen ülő kolléga ugyan 4 kiló körüli fogással megelőzte, így stílusosan a 3. helyet érte el a szektorban, de a 4-5. helyen ülő profi versenyzőket meg tudta előzni Laci, pedig biztos, hogy hozzájuk előbb érkeztek a halak. Végül összepakoltuk, és egy finom ebédre mentünk, ahol a jó meleg babgulyást lángossal lefojtottuk, majd vártuk az eredményhirdetést. A beszámoló elején bemutatott elven történt a díjazás. Mivel bőven volt Carp Zoom-os a díjazottak között, az ő tárgynyereményeiket tovább csúsztatták, és így Laci is egy hasznos és értékes ajándékkal lett gazdagabb, aki a szektor 4. helyével így összetettben a 13. helyezést érte el. Csoportkép

14 Jómagam a szektor második helyemmel összetettben a 4. helyen végeztem, köszönhető ez a szélső pályának, és a jó szektornak, mivel a többi szektor második helyezettjei kevesebb, mint 2 kg fogással érték el ezt az eredményt. Összegzés: Minden szerénységünket félretéve bátran állíthatjuk, hogy az elvártnál talán nem is egy, inkább két vagy több fokkal felülteljesítettünk magunkon. Ehhez nyílván hozzájárult a viszonylag kedvező sorsolás, de egy tudatos horgászat nélkül lehetetlen lett volna szinte kezdőként a szakmában a többiekhez képest ilyen fogásokat felmutatni. Nagyon tanulságos verseny volt, elsősorban a szélső pálya előnyei mutatkoztak meg, amit most már tudunk, hogy valóan érdemes kihasználni. Ezen kívül kiváló gyakorlás volt ez a verseny az április én megrendezésre kerülő következő verseny-állomásunkra, a Nyugati övcsatornára, ami ennek a versenynek az apropóját is jelentette. A Nyugati övcsatorna egy nagyon speciális pálya, ahol ráadásul ívó halakra kell majd horgásznunk. Közvetlenül a verseny előtti napon, pénteken megyünk le gyakorolni, úgy gondolom, oda egy nap semmiképpen sem elegendő, ráadásul a kis vízterület miatt napról napra nagyon változékony terepről beszélünk, egyik napról a másikra eltűnhet a hal belőle, vagy fel is töltődhet hallal. Ettől függetlenül igyekszünk minél több információt szerezni a vízről, és a legjobb tudásunkat megmutatni. Budapest,