2018. évi 2. versenybeszámoló V. Top-Mix Preston Feeder Kupa és edzés nap. Balatonújlak Nyugati övcsatorna (Mária-csatorna)

Átírás

1 2018. évi 2. versenybeszámoló V. Top-Mix Preston Feeder Kupa és edzés nap Balatonújlak Nyugati övcsatorna (Mária-csatorna) A beszámolót készítette: Lutor Tamás Bevezetés, a verseny körülményei Az év második megpróbáltatása a Mária-csatornán megrendezésre kerülő Top-Mix Preston Feeder Kupa volt, amit az április i hétvégén, két fordulóban rendeztek meg. A csatorna a Balatonnal van összeköttetésben, egy teljesen szabályos, 20 méter széles, kb. két méter mély, iszapos medrű, trapéz szelvényű víz. A hétvégén magához képest határozott áramlása volt a Balaton felé. A versenypálya a torkolattól közel 2 kilométerre van, a műút mellett. Ebben az időszakban egyértelműen a csatornába nagy számban érkező keszegfélék a célhalak, amik szép, viszonylag meleg időben szívesen tartózkodnak itt. Kisebb számban előfordulnak termetesebb példányok, pontyok és kárászok is, de jellemzően nem ezekről szoktak szólni a versenyek, ők inkább be-beeső bónuszhalnak számítanak. Gyakorlás gyanánt már pénteken a csatorna partjára érkeztünk Lacival, ahol próbáltunk öt óra horgászat alatt a lehető legtöbbet megtudni a vízről, fogható halakról valamint azok ízléséről, kapókedvéről, viselkedéséről. A horgászat után elfoglaltuk szállásunkat, és kiértékeltük a napot. A versenyre 71-en jelentkeztek, 70-en rajthoz is álltak szombat reggel. Az idei évben (a korábbiaktól eltérően) ez a verseny sajnos lekerült a ranglista versenysorozat palettájáról, így tavalyhoz képest a létszám is csökkent. Azért mondom, hogy sajnos, mert ezzel a húzással számos olyan potenciális indulónak tették érdektelenné ezt a hétvégét, akikkel szívesen ültem volna le a partra horgászni. Ez nem azt jelenti, hogy a verseny színvonaltalan lett. A mezőnyben továbbra is számos nagy név

2 szerepelt. Mivel a díjazott helyezésekre azonban elenyésző esélyünk se nagyon volt, szívesen pecáztam volna együtt még több híres feeder horgásszal, akik ezt a pályát nálam sokkal profibban oldják meg, és próbáltam volna jobb eséllyel több praktikát ellesni, elsajátítani. Ennek ellenére nagy kedvvel vártuk a hétvége minden percét, és ennek megfelelő lelkesedéssel álltunk a megpróbáltatás elé. A verseny valamint az edzésnap: Péntek edzésnap: Pénteken kicsit késve érkeztünk a vízpartra, kb. egy óra késéssel álltunk neki a gyakorló horgászatnak. Ha vérprofik lennénk se mondhatnám, hogy ez az eltolódás sokat számított volna. A vízpart gyakorlatilag telítve volt, szinte minden induló eljött a pénteki napon gyakorolni. Ameddig a szem ellát, versenyre gyakorló horgászok vannak Mint azt mondtam, a pályán ilyen gyönyörű időben egyértelműen a keszegféléké a szerep, így természetesen dévéres etetőanyag, és földes szúnyog alkotta az etetést. Magam részéről (szokásomhoz híven) készültem pontyos etetéssel is, erre más típusú etetőanyagot szántam, főtt maggal dúsítva. Miközben pakoltam ki a dolgaimat, a pontyos etetés szerepe egyre nagyobbnak tűnt: a túloldali nádasban termetesebb halak készülődtek ívásra, ezt intenzív locsogással

3 jelezték. Ilyenkor ugyan nem nagyon vannak étvágyuknál a halak, azért érdemes a közelükbe próbálkozni. Közepes alapozó etetést dobtam a keszegféléknek etetőanyagból és kevés földes szúnyogból 15 méterre, ez kb. háromnegyed távolságot jelentett a túlparthoz képest. A nagyhalas etetést a túlparti nádas elé jó méterrel, tőlem pontosan 19,5 méterre juttattam be, jóval kevesebb mennyiségben. Csalik és a földes szúnyog Csalik tekintetében a limiten bevihető élő csali mennyiséggel készültem: 1 doboz tűzőszúnyog, közel fél liter giliszta, egy liter csonti, kevés báb. Ezt kiegészítettem az etetőanyag limitbe beleszámító puffasztott rizs- és köles, valamint főtt mag mix csalikkal. Igyekeztem gyorsan kideríteni, hogy melyik csalikat érdemes próbálgatni, legstabilabban a giliszta és a tűzőszúnyog adta a kapásokat. Mindketten fogtunk szebb keszegeket is, már a pénteki napon

4 Voltak rendkívül határozott kapásaim ezen kívül csontira, bábra is, de ezekből a kapásokból nagyon keveset sikerült megfogni, azok is főleg kis testű karikakeszegek voltak, míg a giliszta és szúnyog csalikra a közepes dévérek érkeztek deka súlyban, elvétve egy-egy jobb példánnyal. Karikából is lehetett szép pocakosakat fogni, nem szabadott kizárni őket sem az etetésről... A felszerelés a következő volt: - a keszeges etetésre finom 360-as light bottal horgásztam, amire grammos XS-Ses drótos kosarat, sodort végszereléket kötöttem, centis, 12-es előkével és os horoggal, ezt a korábban említett 15 méteres távra húztam ki; - a nagyhalas etetésre egy 330-as medium feeder bottal készültem, amit egyébként finom methodozáshoz szoktam használni, erre M-es méretű grammos kosarat, centi erőgumit és szintén centis 14-es előkét kötöttem 12-es horoggal, amit 19,5 méteres távolságba állítottam be; - ezen kívül volt még egy durva 360-as heavy feeder botom, amit 20-as fonott zsinórral, L-es grammos kosárral kizárólag etetni használtam, azonos távolságokban megjelölve a zsinórt.

5 Lacit az edzésnapon csak így láttam Laci nagyon szépen húzta a halat, feltűnő volt viszont, hogy nekem sorban akadtak le a halaim, sőt javarészt meg sem akadtak a kapások, annak ellenére, hogy azok többnyire vehemensek és egyértelműek voltak. Nem sikerült sajnos rájönnöm horgászat végéig, mi okozta a sok halvesztésemet, ugyanis a 12-es horoggal is hasonlóan jártam a túloldali etetésen, ugyanakkor tűzőszúnyoghoz az már aránytalanul nagynak számított. Észrevettem, hogy a dévérek főleg akkor jöttek ütemesen az etetésről, ha folyamatosan juttattam be nekik a földes szúnyogot. Etetőanyagot kis túlzással nem is kellett dobni nekik az alapozó etetést követően. Ha több etetőanyagos dobás történt egymás után, a dévérek eltűntek előlem, és nehezen lehetett csak 5-6 földes szúnyogos kosárral visszaállítani őket. Elegendő volt tehát, ha etetőanyagot alapozásnál és minden ik dobásra juttatunk be, a fő csapásvonal a földes szúnyog volt. Ez egyébként az edzésnapon nem derült ki egyértelműen, ott jól működött az etetős dobálás is. Főleg a közelebbi távot erőltettem, mivel jól adta a dévért. Amint azt elhanyagoltam, és a túloldalra horgásztam (nagyon csekély eredménnyel), a közelebbi etetést is lehetett újra felépíteni, egy szóval nagyon úgy látszott, hogy értelmetlen a két távolság. Ennek ellenére óránként 1-2 dobás erejéig rápróbáltam, hátha. Végül egyértelmű lett, hogy a fő csapás a versenyen a közeli táv lesz, de szombaton még nem mertem elhagyni a túloldali lehetőséget sem.

6 Szombat 1. forduló: Szombaton a sorsoláson ismertették a szabályokat, a megjelent 70 főt öt 14 fős szektorban ültették le. A múltkori mázlis húzásom után most sikerült a szerintem viszonylag balszerencsés 14-es helyet húznom, ami a szélső (egyes) szektornak a belső felét jelentette, így az én helyem hiába volt szektor széle, már a tömegben kellett ülnöm, mintha középső helyet húztam volna. Hozzá kell tennem, ezen a versenyen annyira sok hal volt a pályán, és annyira egyenletes volt az eloszlásuk, hogy csak kevés jelentősége volt a szélső helyeknek. Sokkal inkább számított a szektorban ülők személye, mintsem a hely. Szombaton egy közepesen erős szektorban ültem. Nehezen indult a nap, sok volt a rontott kapásom, ráadásul eleinte ritkásak voltak a kapások és a halfogás is, míg mindkét oldalamon ütemesen húzták a keszegeket. Nehéz volt eljutni az első szákolásig, számos rontott kapás előzte meg ezt a pillanatot

7 Végül az első óra után kezdett összeállni a mozgásom, kezdtem fogni a halakat. 80 perccel a kezdés után egy jó 1-1,5 kg közötti ponty is tovább bővítette a fogott halaim listáját, ami némiképp segített ledolgozni az elején összeszedett hátrányt. Ehhez már fel kellett állni... a hétvége egyetlen bónusz hala, egy közel másfeles potyka Érezhető volt azért, hogy itt a versenyzők már egy teljesen más szinten mozogtak, ritkán jött össze nekem olyan gyorsasággal a halfogás, ami nekik természetes volt, igazság szerint óránként kellett volna egy pontyot fognom pluszban, hogy tudjam velük tartani a lépést. Nap végére összességében éreztem, hogy a környezetemtől kikaptam, de talán még életembe nem fogtam ennyi keszeget összesen, főleg nem finomszerelékkel, amennyit ma sikerült, tehát elégedett voltam. Amikor a mérleg hozzám ért, és kiemeltem a szákot a vízből, egészen meglepődtem, olyan nehéz volt. Végül 13,8 kg fogott hallal a 14 fős szektorban a középmezőnyt közelítő 9. helyen végeztem, ami összetettben a 42. helyre volt elég. Laci a mai napon a pálya túloldalára húzott helyet, hasonló körülményekkel és tapasztalatokkal ő 11,77 kg hallal egy szektor 8-ast horgászott, amivel a 39. helyezést érte el aznap. A napot a keszegezésre szánt szerelékkel horgásztam végig, néha átnézve a túloldali helyre, ami nem hozott eredményt. Amikor a nap első felében a pontyot megfogtam, elhatároztam, hogy vasárnap már nem fogok két távolságot etetni, marad a rövidebb egyedül, inkább két eltérő szerelékkel készülök, hátha az egyik jobban működik, mint a másik. Mindketten gilisztás horgászatot választottunk, sok földes szúnyog felhasználásával. Én a giliszta adta holt időket

8 néha tűzőszúnyogos csalizással töltöttem ki, de amikor gilisztával is lehetett kapást elérni, sokkal jövedelmezőbb volt a rövidebb csalizási idő miatt. Szombati teríték - már amennyi látszódik belőle Verseny után visszamentünk a szállásra, pótoltuk az elhasználódott szerelékeket, és előkészítettük az etetőanyagot másnapra.

9 Vasárnap 2. forduló: A vasárnapi napon bíztam benne, hogy kicsit a közepe fele sikerül helyet húznom, a sűrűben. A tegnapi 14-es helyhez képest sikeresen kiszedtem a 12-es helyet a kalapból, úgyhogy a mai húzástól sem voltam elragadtatva. Arról nem is beszélve, hogy félelmetesen erős szektort kaptam, a jobbról mellettem ülő Végh Tamás a Carp Zoom csapatból kicsivel kevesebb, mint 30 kg halat fogott vasárnap kizárólag keszegből. Egy öt órás versenyen ez óránként 6 kg, tehát 10 percenként egy kiló halat jelentett, az elképesztő teljesítmény, főleg dekás keszegekből összetéve. Valószínűleg az ő tökéletesre csiszolt technikája is eredményezhette az én nehézkes kezdésemet, vasárnap ugyanis az első két-két és fél órában ha volt egy kiló halam, lehet túlzok. A tegnapival megegyező módszerrel horgásztam, mégis szinte minden halam elment, vagy meg sem akadt. Végre megindult a halfogás

10 Az idő második felében sikerült összeszedni magamat, elkezdtem egészen jó ütemben fogni a halakat. Ehhez egyébként az is kellett, hogy a tegnapival ellentétben a gumizott előkés, kicsit merevebb botra váltsak, így majdnem minden kapásomat sikerült halra váltanom, és a végére valamilyen csodával határos módon 11,79 kg hallal zártam a napot. Egyik szemem sírt, mert sokkal több volt ebben a napban, ha az első felét a versenynek normálisan meg tudom csinálni, másik szemem viszont nevetett, hogy legalább a végén tudtam egy jót horgászni, még ha ez a szektoromban nem is jelentette az elképzelt eredményt (14-ből a 12. helyen végeztem). Laci a mai napon is hozzám hasonlóan teljesített/szenvedett, mondhatni tehát, hogy a hétvégén jóban-rosszban teljes volt az összhang. A pálya közepén ült, nem volt tőlem messze. Horgászata szintén a forduló második felére állt össze, a végén 10,97 kg halat mérlegelt, ezzel szektorában ő is a 12. helyet érte el. Összegzés: A két forduló eredményeit összesítve Lacinak 8+12=20 helyezési pontja lett, amivel a 70 fős mezőnyből az 50. helyezést érte el, míg én 9+12=21 helyezési ponttal szorosan mögötte az 51. helyen végeztem. Célunk ezen a versenyen (ahogy az idei keszeges versenyek mindegyikén) a középmezőnyben végzés volt. Eredmény szempontjából ezt úgy gondolom, sikerült megközelíteni, még ha csak alulról is. A Mária csatorna nagyon speciális pálya, rendkívüli felkészültséget igényel. Mindketten először horgásztunk itt, nem is beszélve arról, hogy rögtön egy versenyen kezdtük az ismerkedést a vízzel. Ha újra le kellene ülnöm horgászni, nagyon sok mindent máshogy csinálnék, és úgy már valószínűleg nem tűnnének irreálisnak a kg vagy e feletti fogások sem. Mellékesen jegyzem meg, az időjárás oly annyira szép arcát mutatta a hétvégén, hogy már-már elviselhetetlen volt a hőség, ez magyarázza néhány képen az árnyékolási technikákat. Ennek a verseny szempontjából nagy jelentősége volt, ugyanis elég lett volna egy éjszakai lehűlés, és a halfogások ezen a pályán a töredékükre tudnak csökkenni, amit a fehérvárcsurgói verseny után nem szerettünk volna még egyszer átélni. Ez a verseny volt az idei évben talán az, amelyiktől a legjobban tartottam, hogy nem fogok helyt állni. A félelmeimhez képest úgy gondolom, jól sikerült, és nagyon jól is éreztem magam. Valószínűleg a későbbiekben is vissza-vissza fogok térni ide, feledhetetlen élményt nyújtott ugyanis ez a kis csatorna. Következő állomásunk a május végi Method OB 1. elődöntője Székesfehérváron, a Palotavárosi Felső tavon lesz, ahol nézegetve az aktuális versenyeredményeket nagyon komoly fogásokra kell felkészülnünk, ha labdába szeretnénk rúgni. Elődöntő lévén a döntőbe jutást tűztük ki célul,

11 ami a várhatóan 60 fős mezőnyből az első 20 helyezettbe kerülést jelenti. Ez már jobb eredményeket követel, és elsőre bátor célkitűzésnek tűnhet, de fontos szempont, hogy a method módszerben jóval nagyobb tapasztalattal rendelkezünk. Két fordulós verseny lesz egy kötelező edzésnappal, tehát erre a megmérettetésre is kellően rá kell pihenni és készülni, ennél nem is lesz jobb lehetőség a május 13-án megrendezésre kerülő Egyesületi versenynél és az ezt követő három napos Pünkösdi hétvégénél. Valószínűleg ide se fogunk lejutni korábban kipróbálni a pályát, így a pénteki kötelező edzésnapra kell hagyatkoznunk, és ott a lehető legtöbb csalit és etetőanyagot kipróbálni. Százhalombatta,