A lökéshullám terápia hatékonyságának vizsgálata a PHS-ben szenvedők körében

Átírás

1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és Betegellátás szak Gyógytornász szakirány A lökéshullám terápia hatékonyságának vizsgálata a PHS-ben szenvedők körében Dr. Baffi Istvánné Konzulens Juhász Vivien Gyógytornász hallgató 2018.

2 Tartalom 1. Bevezetés Irodalmi áttekintés A lökéshullám terápia ismertetése Terápiás gépek fejlődése, felépítése A lökéshullám terápia alkalmazásának ellenjavallatai A lökéshullám terápia alkalmazási területei Váll ízület anatómiája Periarthritis humeroscapularis ( PHS ) A PHS kezelése lökéshullám terápiával Hipotézisek Anyag és módszer Betegvizsgálati lap elemzése Eredmények Szubjektív adatok értékelése Objektív adatok értékelése ROM eredményei Izomerő vizsgálatának eredményei Speciális tesztek eredményei Megbeszélés Összefoglalás Irodalomjegyzék Köszönetnyilvánítás Mellékletek

3 1. Bevezetés Szakdolgozatom témájának egy egészen újnak mondható terápiás módszert, az extracorporal shock wave terapy-t választottam. A lökéshullám történetének kezdete a II. világháború idejére tehető. Orvosi célból lökéshullámot használó eljárást a német Dornier cég fejlesztette ki az 1970-es években ben egy új korszak kezdetét jelentette mivel ekkor történt az első sikeres vesekő fragmentáció a litotriptor nevű kőzúzó berendezéssel. Ez az eszköz akusztikus lencsék segítségével fókuszált, nagy intenzitású lökéshullámaival összetörte a vesekövet, így operáció nélkül, természetes vizeletürítéssel távozott a darabokra tört kő. A fizikoterápiás eszközök közé sorolandó lökéshullám terápiát, az urológia mellett számos szakterületen használják. Hatékonyságáról több tanulmány is beszámol. [4] Mint leendő gyógytornász szakmai gyakorlatok során figyeltem fel erre a kezelési formára. Sarokcsont kinövéssel érkezett egy beteg lökéshullám terápiára, ami a kezelések hatására már majdnem teljesen elmúlt. Mivel évek óta én is ezzel a problémával küzdök, úgy gondoltam érdemes lenne utánajárni a kezelésnek. Utánanézve megtudtam, hogy számos olyan betegségre megoldás lehet, amiket a konzervatív kezelés során eddig nem, vagy csak részben sikerül kezelni. Ilyen például az íngyulladás, csontkinövés, ízületek degeneratív elváltozásai, izom degeneratív elváltozásai, traumája. Ezek rendkívül gyakori jelenségek, amik kontraktúrák sorozatát, ízületek visszatérő fájdalmát, súlyos esetben a végtag funkciójának elvesztését eredményezhetik. Úgy gondolom, hogy a felsorolt probléma mindegyike előfordulhat a váll körüli képletekben, amelyek súlyos nehézségeket okozhatnak a mindennapi életben. Ezért szakdolgozatomban a periarthritis humeroscapularis (PHS) problémakörét választottam. Célkitűzésem, hogy gyakoroljam a betegekkel való kapcsolatteremtést, valamint a tanulmányaim során elsajátított vizsgálati és kezelési módszereket. Továbbiakban kíváncsi vagyok, hogy az általam választott betegség csoportban bebizonyosodik e a lökéshullám terápia hatásossága, s ha igen mennyiben járul hozzá a beteg javulásához. 3

4 2. Irodalmi áttekintés 2.1. A lökéshullám terápia ismertetése A fizioterápia magas szintű tudománnyá fejlődött. Szervezetünk és természeti környezete állandó kölcsönhatásban áll, és e kölcsönhatás egyensúlyának a megbomlása a betegség. Mindez nemegyszer fizikai okokra vezethető vissza, ezért nyilvánvaló, hogy bizonyos esetekben ez az egyensúly, fizikai eszközökkel, mint a fizikoterápia, vissza is állítható. A fizikoterápia részét képezi a mechanoterápia, ahová a lökéshullám terápia sorolható. Ezek nagy erejű, hallható hanghullámok, amelyek természetes események során a mennydörgéskor vagy a hangsebesség átlépésekor is tapasztalhatók. Az a terápia lényege, hogy az emberi testen kívül akusztikus energiát generálnak, a bőrfelszín közelében, ami a problémás területeket célozza meg a környező szövetek károsodása nélkül, extra- és intracelluláris változást okoz, amivel az érintett terület regenerálódik. [2],[5] A lökéshullámok a szövetekben elnyelődve gyógyulási folyamatokat indítanak el, ami a mechanotransductionak köszönhető. Ez egy olyan mechanizmus, amelynek során a sejtek valamilyen mechanikai stimulust biokémiai aktivitássá alakítanak át, ezáltal az adott helyen kitágulnak a véredények, fokozódik a vérkeringés, új erek képződnek. Az adott helyen a vérbőség hatására gyulladást csökkentő faktorok koncentrálódnak, a szövetek mikrocirculációja, így az anyagcseréje is javul, a kollagén termelés fokozódik. A lökéshullámnak masszírozó hatása is van, aminek eredményeként az izmok ellazulnak, csökken a szöveti feszülés, ezáltal a fájdalom is enyhébb lesz. A kifejezetten nagy energiájú lökéshullámokkal pedig keményebb anyagok szétzúzása is lehetséges, mint például vesekövek, csontkinövések. A mechanotransductiot a lökéshullámok frekvenciája, amplitudója, intenzitása - ezeket a gépen be lehet állítani - és alkalmazásuk időtartama befolyásolja. [6] 4

5 2.2. Terápiás gépek fejlődése, felépítése A technika rendkívül gyors fejlődése nyomot hagyott ezen a területen is. A lökéshullámot generáló gépek fejlesztésével, többfajta lökéshullám előállítása vált lehetségessé, így egyre több területre kiterjedt a használatuk. Megkülönböztetünk fókuszált lökés- és radiális nyomáshullámokat, valamit planáris lökéshullámokat. Ezek előállításuk technikájában, fizikai tulajdonságaikban, paramétereikben és a szövetekbe való behatolási mélységeikben is különböznek A fókuszált, azaz célzott lökéshullámok behatolási mélysége változtatható. A hatásuk a célterületre lokalizálható, így a környező területek károsodása elkerülhető. Elsősorban a fájdalmas pontok és krónikus íntapadási problémák kezelésére váltak alkalmassá. A mélyben levő fájdalmas pontok kezelését is lehetővé teszik, így az izmokban, kötőszövetekben levő fájdalmas csomók (myofascialis trigger pontszindróma) diagnosztizálására és kezelésére is sikerrel használhatók. A planáris vagyis a síkbeli lökéshullámok a testfelszín közelében fejtik ki hatásukat. A felületi fájdalmas pontok célzott kezelését teszik lehetővé, oldják az izmokban levő összenövéseket és gátolják a fájdalomérzékelő receptorok aktivizálódását. A fókuszált lökéshullámok kiegészítéseként szolgálnak a meszes váll, a teniszkönyök és a talpi bőnye-gyulladás kezelésekor. A radiális, azaz sugárirányú nyomáshullámok gömb alakban terjednek, így nagyobb területek kezelésére alkalmasak. A planáris hullámokhoz hasonlóan a testfelszínhez közel fejtik ki maximális energiájukat. A fájdalmas testfelületeket beborítva a szövetekben anyagcserét fokozó rezgéseket hoznak létre. A radiális kezelőfejek előnye, hogy könnyebbek és szabadabban mozgathatók, mint a fókuszált fejek. Myofascialis fájdalom-szindrómák esetében a radiális nyomáshullámok nélkülözhetetlenek az izmok kezelésére a fókuszált lökéshullám-kezelés kiegészítésére. 5

6 A fókuszált és radiális lökéshullámok együttes használata izomszakadás, izomhúzódás és szalagsérülés után kiválóan alkalmazható. [6] A lökéshullámok generálását egy ergonomikus kialakítású kézi egység végzi, mely speciális applikátoron keresztül juttatja el a hullámot a kezelendő területre. Az energia kb.2cm-re terjed a bőr alá, és elnyelődik. Kompresszor által létrehozott sűrített levegő mozgásba hozza a projektilt, amely magas kinetikus energiával az applikátorhoz ütődik, vibrációt kelt. Így jön létre a lökéshullám, ami közvetítő anyag segítségével a bőrfelszín alatti szövetekben kifejti gyógyító hatását. A kezelőfej részeit az 1. ábra szemlélteti. [3],[9] 1. ábra: Kezelőfej, lökéshullám generálása 2.3. A lökéshullám terápia alkalmazásának ellenjavallatai Mint minden kezelésnek, így a lökéshullám terápiának is léteznek ellenjavallatai. A kezelés szigorúan tilos véralvadási zavarok (pl. vérzékenység) esetén, valamint véralvadásgátlók használata során. Terhesség esetén, medence környékén és has tájékon sem szabad alkalmazni. Relatív kontraindikációk közé tartoznak a daganatos betegségek, TBC, láz-és influenza. Nem kaphat lökéshullám terápiát a növekedésben levő gyermek. Tilos az alkalmazása üreges szervek például a mell- és a hasüreg felett, nagy idegek, és erek, valamint a fej, a gerinc és a gerincvelő területén. 6

7 A kezelendő területen a lökéshullám alkalmazása közben jelentkezhet fájdalom, valamint kezelést követően mellékhatások is előfordulhatnak. Jelentkezhet bőrpír, duzzanat, lokális fájdalom, vérömleny. Mindig a beteg fájdalomtűrő képességéhez mérten kell beállítani az energiaszintet és a frekvenciát, hogy az esetleges problémákat elkerüljük. [3],[6] 2.4. A lökéshullám terápia alkalmazási területei Mind a mai napig használják a lökéshullámot azaz ESWL terápiát (extracorporal shock wawe lithotripsy) sikeresen a vesekövesség megszűntetésére. Az urológiában nem csak a vesekövesség gyógyítására, hanem a férfiak gondjaira is megoldást jelenthet. Ilyen probléma például a krónikus prosztata gyulladás, prosztata hiperplázia, merevedési zavar és a Peyronie megbetegedés. [11] Az ortopédiában, traumatológiában, reumatológiában és a sportorvoslásban lökéshullám terápiát alkalmaznak számos panaszra, mint például: Talpi bőnye gyulladás Az achilles-ín és körülötte lévő nyálkatömlő gyulladása Vállízületek gyulladása és elmeszesedése Ágyék környékén fellépő fájdalom Teniszkönyök, golfkönyök Ugrótérd és tibiális szindróma Csípő körüli fájdalom Fájdalom a csukló tenyéri oldalán Kis kézízületi csontkinövések korai artrózis esetén Trigger pontok fájdalma [3],[6] 7

8 2.5. Váll ízület anatómiája A váll nem egy, hanem öt ízületből álló bonyolult rendszer, ami három szabadsági fokkal és három fő mozgástengellyel rendelkezik. Az ízületek mechanikai kapcsolatban vannak egymással, egymással összehangoltan működnek. [1],[8] Mozgások során az ízületet dinamikusan stabilizáló izomcsoport a rotátor köpeny. Biztosítják a vállízület ízületi felszíneinek összetartását. Ennek az izomcsoportnak fontos szerepe van az ellenirányú erők kiegyenlítésében. A m. supraspinatus a vállízület abductor izma a mozgáspálya elején. A humerus fejét a mozgás elején szuperior irányba húzza, ez a transzláció azonban csekély, így az antagonista a gravitációs erő. A pályaszakasz többi részén a supraspinatus abductiós hatása csökken, majd megszűnik, ezzel együtt pedig centralizáló hatása nő. Ezért nevezzük a m. supraspinatust a vállízület legjelentősebb stabilizálójának. A m. subscapularis az anterior, míg a m. infraspinatus és a m. teres minor az ízület posterior irányú stabilitását biztosítják. Így vált a rotátor köpeny a vállízületi mozgások kormányosává. [1] A m. biceps brachii fontos szerepet tölt be a vállízület élettanában és kórélettanában. Mikor az izom összehúzódik egy nehéz tárgy emelésekor, működésének döntő szerepe van az ízületi felszínek összetartásában. Ha m. biceps brachii ina eléri a sulcus bicipitalis-t erősen meghajlik, mozgását pedig nem segíti szezámcsont. Így az ín ki van téve nagy mechanikai stressz hatásoknak, ami csak akkor tolerálható, ha az izom jó állapotban van. Az idő előrehaladtával a kollagén rostok degenerálódnak, az ízületi tokon belüli rész kisebb erőhatásra is elszakadhat, ami a vállízület periarthritis jellegzetes klinikai képét hozza létre. [8] 8

9 2.6. Periarthritis humeroscapularis ( PHS ) A vállfájdalom a gerincproblémákat követve a második leggyakoribb mozgásszervi betegpanasz. Gyakran az ízület körüli egyes képletek nem önállóan, hanem egymással kombinálódva betegszenek meg, ilyenkor beszélünk periarthritisről. A periarthritis egy gyűjtőfogalom, az ízület funkciózavara. A fájdalom hátterében az ízület körüli lágy részek (inak, izmok, szalagok, bursák) kóros folyamata áll. Bekövetkezhet műtét, munkahelyi ártalom, sport, vagy egyéb sérülés következtében. PHS-re hajlamosít a cukorbetegség, valamint szívbetegség, stroke. A betegség nőket és férfiakat egyaránt érint, gyakorisága a kor előrehaladtával nő, az éves korosztályt érinti leginkább. [7],[10] Több kórkép tartozik bele ebbe a gyűjtőfogalomba. Leggyakoribb ok a rotátorköpeny tendinitise, részleges ruptúrája. Legtöbbször a m. supraspinatus károsodik mikrotraumák, túlterhelés miatt. Ilyenkor főként a kar aktív-passzív elevatioja, abductiója a mozgástartomány középső részén fájdalmas, de a kifelé rotációs mozgás is beszűkülhet. A m. supraspinatus tapadása a tuberculum maiuson nyomásérzékeny. Ismétlődő túlterhelések, krónikus mikrotrauma következménye lehet az izom inának szakadása. Ekkor az abductió os terjedelemben nem váltható ki aktívan. Nagyon gyakori a m biceps brachii hosszú fejének tendinitiséből adódó problémák. Elsősorban középkorúaknál túlterhelés vagy degeneráció következményeként alakul ki. Ilyenkor a tuberculum maius és a tuberculum minus területe nyomásérzékeny. Előfordulhat még a m. subscapuláris tendinitise; impigement szindróma; bursitis subacromiale, subcoracoidea, subdeltoidea; adhesiv capsulitis. A vállízületben folyamatos mozgáskorlátozottság alakul ki, crepitatiot is lehet észlelni. Később a vállízület körüli izmok is sorvadásnak indulnak. Fontos a betegség minél előbbi diagnosztizálása, differenciál diagnosztizálás. Fizikális vizsgálattal kideríthető, hogy az ízület mely elemét érinti leginkább a betegség. 9

10 A capsula érintettségnél az aktív és passzív mozgás, és az end-feel fájdalmas. Ín fájdalom lehet tapintás során vagy ellenállásos mozgásnál. Izom aktív, passzív és ellenállásos mozgásnál egyaránt fájdalmat okoz. Bursa pedig aktív mozgásnál okoz kellemetlenséget. Képalkotó röntgen vizsgálat meszesedést mutat, pl a bursa subdeltoidában. Traumás sérüléstől, gennyes gyulladástól való elkülönítést segíti az ultrahangos vizsgálat, vagy MRI, esetleg arthroscopia. Legjobb lenne a megelőzés, az ízület tartós megerőltető igénybevételének kivédése. A kialakult tünetek enyhítésére analgetikum adása, NSAID gyulladáscsökkentők szedése, lokális kezelésként NSAID gél, vagy hideg borogatás, periarticularisan szeroid, anesztetikum bursába, illetve gyulladt ín körüli lágyrészbe adása jöhet szóba, mindemellett fizioterápiás kezelés ajánlott. A legfontosabb, az akut szakot követően az időben elkezdett gyógytorna, a mozgáspálya visszaállítása céljából. Makacs esetben az ízület narkózisban történő kimozgatása lehetséges. Műtéti megoldás lehet például a rotátorköpeny rekonstrukciója, subacromialis tér felszabadítása, acromion resectio stb. [10],[12] 10

11 2.7. A PHS kezelése lökéshullám terápiával A terápia megkezdése előtt fontos a betegvizsgálat, a probléma és a kezelni kívánt terület meghatározása céljából. Fontos ismertetni a beteggel a kezelés menetét, az esetlegesen fellépő fájdalmakról tájékoztatást adni. A beteg pozíciója függ a kezelni kívánt területtől, a lényeg, hogy biztosítsuk a kezelés ideje alatti izomlazaságot. Minden gép tartalmaz programlistát. Vállfájdalomra a következő paramétereket és kezelési eljárást ajánlja a gép: - elegendő mennyiségű gél felvitele, lökéssel, 3 bar-ral és 10 Hz kezelési frekvenciával a legfájdalmasabb pont körül érdemes kezdeni, - a legfájdalmasabb pontot kb lökéssel, - az egész vállövet az utolsó 400 lökéssel melyet 15 Hz-es frekvenciával kezeljük. A paramétereket a beteg állapotához mérten változatni lehet. Az ajánlott tényezők a minimumnak tekintendők. A kezelést 5-10 naponta ajánlott végezni. [3],[6] 2. ábra: Váll kezelés ajánlott területei 11

12 3. Hipotézisek Azt feltételezem, hogy a PHS diagnózisú betegek több mint a fele nő, akik között csekély a korkülönbség. Azt feltételezem, hogy a kezelések után a lökéshullám terápiával is kiegészített mozgásterápia (továbbiakban célcsoport) fájdalomcsökkentőbb lesz, mint a csak mozgásterápiában részesülők esetében (továbbiakban kontroll csoport). Azt feltételezem, hogy a ROM jelentősebb mértékben fog javulni a célcsoportnál, mint a kontroll csoportnál. Azt feltételezem, hogy a célcsoportban az izometriás tesztek eredményei nagyobb mértékben fognak javulni, a kontroll csoport eredményeihez képest. Azt feltételezem, hogy a célcsoportban a problémás izmok izomereje jelentősebb mértékben fog növekedni, mint a kontroll csoportnál. Azt feltételezem, hogy a speciális tesztek eredményei a célcsoportnál jelentősebb mértékben fognak javulni, mint a kontroll csoportnál. 12

13 3. Anyag és módszer Kutatásomat Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Rehabilitációs Osztályain és a Fizioterápiás Osztályon végeztem. A kutatás júniusában kezdődött és januárjáig tartott, amely idő alatt 20 fő PHS-ben szenvedő betegeket vizsgáltam meg és kezeltem. A 20 beteget két csoportra osztottam. Az első csoport a célcsoport, ahol 10 PHS-es beteget lökéshullám terápiával kezeltek, emellett egyéni tornát tartottam a problémára összpontosítva. A betegvizsgálat után a személyre szabott torna során célom, a mozgásfunkció helyreállítása és a panaszok megszüntetése volt. A Terrié-féle lágyrész technikából a lapocka körkörös-, ab-adductiós mozgatása közben lapocka körüli izmokat, és extenziós irányú mobilizálás közben m. trapesius felső részét kezeltem. Ezután passzív mozgatás során a vállízület és vállöv mozgásait végeztem. Mikor javulást éreztem, elkezdhettük az aktív tornát. Először háton fekvő, majd ülő és álló helyzetben végeztettem a feladatokat, amelyeket eszközökkel színesítettem, valamint törekedtem a maximális mozgásterjedelem kihasználására. Egy-egy torna alkalmával használtunk gumilabdát, súlylabdát, gömbvégű botot, dyn-ert, thera-band-ot. Azoknak a betegeknek, akiknek csökkent a fájdalma, és nőtt az izomereje, statikus feladatokkal egészítettem ki a kezelést, valamint kipróbáltuk a saját testsúlyos TRX szalagot. A másik 10 ember alkotja a kontrollcsoportot, ahol ugyanúgy, a problémának megfelelő egyéni tornát tartottam, az előzőekben felsorolt technikákkal, viszont egyéb kezelést nem kaptak a fájdalmas területre. A kontrollcsoport tagjai a Kardiológiai Rehabilitációs Osztályon fekvő betegek voltak, akiknek PHS-ük is volt. Három hétig tartózkodtak a kórházban. 13

14 A célcsoportba tartozó betegek kutatása nem volt egyszerű, ugyanis a lökéshullám terápia költségtérítéses, így nehezebben gyűlt össze a beteganyag. A Szent Ferenc Kórházban sok segítséget kaptam. Az ott dolgozók mindig étesítettek, ha újabb PHSes beteg érkezett kezelésre, így tudtuk a pácienssel összeegyeztetni a gyógytorna időpontját Betegvizsgálati lap elemzése A betegvizsgálati lap (1. számú melléklet) első pontjában az alapadatokat regisztráltam, amely magába foglalja a vizsgálat idejét, beteg sorszámát, nemét, életkorát, foglalkozását, hobbiját, érintett oldalt. A második pontban felmértem a szubjektív panaszokat. Főként a fájdalom erősségét tartottam fontosnak, ezt visual analóg skálával mértem fel, kíváncsi voltam a fájdalom helyére, valamint az érzéskiesés és a zsibbadás meglétére is kitértem. Az 1-10-es skálán úgy kértem a betegek értékelését a viszonyítás miatt, hogy a 10-es már elviselhetetlen fájdalmat jelent. A harmadik pont az objektív vizsgálatokat tartalmazza. Kíváncsi voltam a beteg vállízület-vállöv együttes mozgásterjedelmére, mivel a betegség kapcsán jelentős lehet a korlátozottság. A beteg ülő helyzetben végezte az általam kért mozgást, én pedig szögmérővel lemértem az értéket. Felmértem a beteg váll körüli izmainak erejét is, amihez hozzá tartozott az izometriás teszt, az 1-5-ös Oxford skálával történő mérés, valamint a maximális megnyújthatóság is. A mért izmok a rotátor köpeny tagjai, a m. deltoideus, és a m. biceps brachii voltak, mivel a PHS-ben ezek az izmok lehetnek leginkább érintettek. Az izomerő mérést nem tartottam elegendőnek a probléma feltárására, ezért speciális teszteket is végeztem a betegeken. 14

15 A m. biceps brachii esetleges tendinitisét a Speed-, valamint a Yergarson teszttel vizsgáltam. Az előbbi tesztben a beteg ül vagy áll, alkar szupinált, kar nyújtott helyzetben a törzs mellett helyezkedik el. A beteg hátulról előre lendíti a karját, én pedig hirtelen megállítottam. Ha fájdalmat érzett az izom területén, a tesztet pozitívnak tekintettem. A Yergarson tesztben a beteg ül, felkar a törzshöz szorítva, könyök 90 -os flexióban, alkar pronált helyzetű. Kitapintottam a m. biceps brachii inát, másik kezemmel pedig a beteg csuklójára pronációs irányú ellenállást adtam, eközben a beteget megkértem, hogy szupinálja az alkarját és vállból forgassa kifelé a karját. Fájdalom esetén a teszt pozitív értékelést kapott. Rotátor köpeny izmainak vizsgálatára a Drop arm tesztet használtam. A beteg karjait nyújtva lapocka síkban felemelte, és arra kértem, hogy lassan engedje le. Abban az esetben, ha valamelyik izommal probléma van, a beteg karja lezuhan, nem bírja tartani. Ekkor a teszt pozitív. A m. supraspinatus vizsgálata a Jobe teszttel is megtörtént. A beteg nyújtott karjait lapockasíkban felemelte, berotálta, majd ellenállást adtam a felkarra. A teszt pozitív, ha nem tudta ellenállással szemben megtartani a végtagot. A Belly press teszttel a m. subscapularist vizsgáltam. A beteg a tenyereit a hasára helyezte, könyökeit oldalra emelve. Két tenyerem a könyökökre helyezve megkértem, hogy nyomja bele a könyökét. Ha az izom érintett a betegségben, fájdalmat érez a tesztelés során. A terápia végén, újra felmértem a beteg állapotát. Így képet kaptam arról, hogy mennyire volt hatásos az általam összeállított terápia, valamint hogy a lökéshullám terápia mennyiben befolyásolta a beteg állapotának javulását. 15

16 4. Eredmények A betegvizsgálati lap alapján a kezelések előtt és után kapott eredményeket a Microsoft Excel programban digitalizáltam, és dolgoztam fel. A célcsoport és a kontroll csoport betegeiről külön táblázatokat készítettem, hogy az értékek minél átláthatóbbak legyenek. Miután felvittem az adatokat, átlagot, minimum és maximum értéket számoltam. Csoporton belül páros T-próbát használtam, amiből kiderült, hogy a kezelés előtti és utáni eredmények között van-e szignifikáns változás. A két csoport között pedig kétmintás T-próbával derült ki, hogy van e szignifikáns eltérés. Ha a kapott érték 5% alatt volt ( p<0,05 ), akkor az értékek közötti különbséget szignifikánsnak tekintettem Szubjektív adatok értékelése Kutatásom során 20 embert vizsgáltam és kezeltem, amelyből 13 nő és 7 férfi volt. A két csoportban lévő betegek átlagéletkora közötti eltérés nem jelentős. A célcsoportban 60 év, míg a kontroll csoportban 62 év. Az csoportokban a legfiatalabb az V. beteg, aki 40 éves, a legidősebb pedig a VI. beteg, ő 77 éves (2. számú melléklet). A betegvizsgálat előtt felvettem néhány személyes adatot, melyek között szerepelt a foglalkozás is. Arra voltam kíváncsi, hogy PHS-t nagyobb számban diagnosztizálnak-e nehéz fizikai munkát végzők esetében, mint a szellemi dolgozóknál. Az általam vizsgált személyek fele fizikai munkát végzett, míg a másik fele szellemi dolgozóként volt foglalkoztatva. Ez az információ arra adott választ, hogy nem csak a fizikai megterhelés, hanem más okok miatt is kialakulhat a betegség. Hobbi tevékenysége nem volt befolyásoló tényezője a betegségüknek. 16

17 Rákérdeztem az egyéb betegségekre is, mivel a PHS-re hajlamosít pl. a cukor-, és szívbetegségek és a stroke is. A vizsgáltak között 4 fő cukorbeteg, 9 fő magas vérnyomású, 1 fő billentyű cserén esett át, valamint 1főnek pacemakert ültettek be. Az imént említett problémák valószínűleg hozzájárultak a betegek jelenlegi állapotához. A kikérdezés során kiderült, hogy a betegek felénél körülbelül 1-5 éve kezdődtek a problémák, viszont a vizsgáltak másik fele, már éve fennálló fájdalmakra panaszkodott. A fájdalom jellegére kitérve, 12 ember szúró-, 8-an pedig tompa fájdalomról számoltak be. A betegek közül 11-et nyugalomban is kínoznak a kellemetlen tünetek, melyek kialvatlanságot, fáradságot, rosszkedvűséget is eredményezhetnek. A maradék 9 embernél, csak aktív mozgásnál jelentkeznek a panaszok. A fájdalom szubjektív, viszont nagyon fontos tényezője a kezelés minőségének megítélésében, ezért Visual Analóg Skálával (VAS) mértem fel (3. számú melléklet) a betegek fájdalmát kezelés előtt és után. 1. diagram: VAS-skála eredményei, kezelés előtt és után, csoportonként 17

18 Hárman jelezték, hogy nem csak a váll körül jelentkezik a kellemetlen érzés, hanem egészen kisugárzik a karra, kézfejre. Valakinek nem csak a fájdalom nehezíti mindennapjait, hanem időszakos vagy akár állandó zsibbadás. Előbbiről 9, utóbbiról 3 beteg számolt be. Persze ezeket a panaszokat el kell különíteni a nyaki degeneratív kórképektől. A diagramon szembetűnő a változás mindkét csoportnál. Az 1. csoportnál a kezelés előtti átlagérték 5,3, a kezelések végén pedig átlagosan 2-es lett. Ez azt jelenti, hogy a javulás 3,3. A 2. csoportban a kezelés előtt 5,7, a kezelések végén pedig 2,6- ra csökkent, itt 3,1 a változás. Mindkét csoportban az első mérésnél a maximális érték 7 volt. A minimum azonban eltért, a célcsoportnál 3, a kontroll csoportnál pedig 5 volt. A második mérésnél a minimum 1 és a maximum 4 értékeket tekintve a két csoport között nem volt eltérés. Az eredményeket összevetve, mindkét csoportban jelentős javulás történt, viszont a lökéshullámmal is kezelt betegek csoportjánál jobbak a mért eredmények. 18

19 4.2. Objektív adatok értékelése ROM eredményei A PHS-ben szenvedőknek, - az 1.ábrán is látható- nagy fájdalmaik vannak minden nap. Ez azt eredményezi, hogy próbálják kímélni az érintett végtagot, ezáltal az ép oldalt terhelik, mely szintén érintetté válhat. Ha nincs meg a kellő mozgás az izmok zsugorodnak, beszűkül a mozgástartomány. A kezelés előtt és után is felmértem mindkét csoportnál a betegek vállízületének és vállövének együttes, aktív és passzív mozgásterjedelmét szögmérővel, amit a vizsgálati lapon fokokban fejeztem ki (4. számú melléklet). A kapott eredményeket a 2. és 3. diagramon szemléltetem. 2. diagram: 1. csoport mozgásterjedelmének kezelés előtti és utáni eredményei A célcsoportban 2 embernek mindkét vállánál jelentkezett a betegség, viszont 2 beteg kivételével mindenkinél mérhető volt némi mozgásbeszűkülés az ép vállánál is. Éppen ezért az átlag számításkor a jobb és a ball váll között nem tettem különbséget. Kezelés előtti eredmények azt mutatják, hogy flexiónál átlagosan 15 os az eltérés a normális értékhez képest. 19

20 Az aktív és passzív értékeket összevetve, abductiónál még ennél is több közel 20, míg ki- és berotációnál körülbelül 12, extenziónál 3, adductionál pedig 0,6. A legrosszabb eredményei a IV.-es betegnek voltak. A kezelések utáni eredményeknél hatalmas javulás mutatkozik. A normális értéktől a flexió átlagosan 4 -kal, az abductió 9 -kal, kirotáció 5 -kal, berotáció 3 -kal, az extenzió 0,5 -kal tér el, az adductiónál nem találtam eltérést. A csoporton belül páros T- próbával kiszámoltam, hogy van-e szignifikáns eltérés az értékek között, ezt a táblázatban fekete csillaggal szemléltettem. Egyedül az adductiónál nem volt szignifikáns változás, viszont a kezdeti állapotnál sem volt jelentős eltérés a normálistól. 3. diagram: 2. csoport mozgásterjedelmének kezelés előtti és utáni eredménye A kontroll csoportban 5 betegnek mindkét válla beteg, de itt nem volt olyan egyén, akinek ne lett volna a mozgásában beszűkülés. Flexiónál 4 olyan páciens volt, akinek 100, vagy ez alatti értéket mértem, átlagosan az eltérés itt 46,5. extenziónál 8, abductiónál 69, adductiónál 13, kirotációnál 26, berotációnál 48. A kezelések utáni eredményeknél a különbségek jelentősen csökkentek. Flexiónál 25 -ra, extenziónál 3 -ra, abductiónál 42 -ra, adductiónál 8 -ra, kirotációnál 15 -ra, berotációnál pedig 25 -ra. Minden mozgásnál szignifikáns az eltérés. A betegek mindegyikénél hatalmas javulást értünk el gyógytornával. 20

21 A két csoport által elért eredményeket külön-külön megvizsgálva mindkét diagramon nagyon szembetűnő a változás, de az is megfigyelhető, hogy a 2. csoportban lévő betegek kezdeti mozgásterjedelme lényegesen beszűkültebb volt, mint az 1. csoporté. A két csoport összesített eredményeit a 4. diagramon foglaltam össze: 4. diagram: Csoportok kezelés utáni eredményeinek összehasonlítása 21

22 A kezelés utáni eredményeket a diagram alapján az 1-es táblázatban számszerűsítettem: 1. táblázat: Mozgásterjedelem, két csoport eredményeinek összehasonlítása Ez alapján is látható, hogy minden mozgásnál szignifikáns különbségek vannak a csoportok között, kivéve az extenziót. Összegezve a ROM eredményeket (lásd 3. számú melléklet), mindkét csoportnál pozitív változás tapasztalható. A lökéshullám terápiát is kapott csoportnál, a fejlődés szignifikáns majdnem minden mozgásnál, az értékek a normálhoz közelítenek. Akik pedig csak gyógytornát kaptak, a jelentős mozgásbeszűkülés ellenére, minden mozgásnál jelentős a javulás. 22

23 Izomerő vizsgálatának eredményei Az izmok vizsgálatánál (5. számú melléklet) arra voltam kíváncsi, hogy a betegeknél mely izmok váltak leginkább érintetté. 2. táblázat: Izometriás teszt eredménye csoportonként, kezelés előtt és után Az izometriás teszt eredményeit táblázatban, 1,2 és 3-as számmal jegyeztem fel. Az 1-es a fájdalmas, a 2-es a kellemetlen, a 3-as a nem fájdalmas érzést jelenti. Csoportonként átlagot számoltam, majd az adatokat az 5. táblázatban tüntettem fel. A kezelés előtti oszlopokat tekintve egy-egy izomnál az 1-es csoportban, néhánynál pedig a 2-es csoportban gyengébbek az eredmények. A kezelések végén mindkét esetben 7 izomnál lett szignifikáns a javulás, viszont a lökéshullámot is kapó csoportban minden vizsgált izomnál jobb a végeredmény. A kezelés előtt, a 3 legrosszabb állapotban lévő izmot a táblázatban színes háttér jelöli. 23

24 3. táblázat: Izomerő mérés csoportonként, kezelés előtt és után Az izomerő mérést az 1-5-ös Oxford skálával végeztem. A vizsgálatból kiderült az izomerőt tekintve, hogy átlagosan legkevésbé érintett izom az 1. csoportban a M. deltoideus elülső (4,55) és hátulsó (4,56) része. Ezen izmok a kezelés végére, átlagosan majdnem maximális 5-ös értéket értek el. Szignifikáns javulást 6 izom esetében értem el. A 2. csoportban az izmok állapota lényegesen gyengébb volt a kezelés megkezdése előtt. Egyik izom sem érte el a 4-es értéket, de a legjobb állapotban itt is a M. deltoideus elülső (3,7) és a hátulsó (3,65) része, valamint a M. teres minor (3,65) volt. A kezelés végén átlagban még mindig nem érte el egyik izom sem a 4-es eredményt, viszont 4 izomnál szignifikáns javulás mutatkozott. A három legrosszabb értékelést, akárcsak az izometriás tesztnél, itt is a M. biceps brachii, a M. deltoideus hátsó része és a M. supraspinatus kapták. 24

25 4. táblázat: Maximális megnyújthatóság csoportonként, kezelés előtt és után A maximális megnyújthatóságot az izometriás teszthez hasonlóan osztályoztam (1,2,3). Az 1-es azt jelenti, hogy az izom nyújthatósága kivitelezhetetlen, a 2-esnél kivitelezhető, de fájdalom jelentkezik, a 3-as fájdalom nélkül kivitelezhető. A 2-es csoportban a kezelés előtt rosszabb értékek szerepelnek, mint az egyes csoportban. Kezelés után 2 izom esetében az eredmények azonosak (M.biceps brachii, M. supraspinatus), a többinél pedig a célcsoportnál jobbak. Az egyes csoportban a kezelés utáni legrosszabb átlagérték 2,85, ami csupán 0,15-tel tér el a normálistól, viszont a 2-es csoportban 2,6-os ez az érték, amely már 0,4-es eltérést jelent. A maximális megnyújthatóság vizsgálatánál is 3 izmot emeltem ki színes háttérrel (4. táblázat). A vizsgálat alapján elmondható, hogy az általam megvizsgált 20 PHSben szenvedőnél a három leginkább érintett izom a M. biceps brachii, a M. deltoideus középső része és a M. supraspinatus volt. 25

26 Kiválasztottam a 3 legrosszabb állapotban lévő izmot mindkét csoportban, amit diagramon szemléltetek. Az izmok állapotát izometriás teszttel, izomerő méréssel, maximális megnyújthatósággal és speciális teszttel mértem fel. M. biceps brachii A M. biceps brachii vizsgálatának eredményeit az alábbi diagramon szemléltetem. 5. diagram: M. biceps brachii eredményei csoportonként, kezelés előtt és után A diagramról leolvasható, hogy a kezelések végére a különböző vizsgálatok eredményei szignifikáns eltérést mutatnak. Mint a mozgásterjedelem vizsgálatánál, itt is megfigyelhető, hogy a kezelés előtti érték minden esetben alacsonyabb a 2-es csoportnál, mint az 1-esnél. A M. biceps brachii esetében a célcsoportnál a javulás mértéke az izometriás tesztnél és az izomerőnél 0,6, a maximális megnyújthatóságnál pedig 0,55. A kontroll csoportnál ugyanebben a sorrendben 0,55, 0,5 és 0,6 a mért eredmény. Az adatokat tekintve a célcsoportnál az izometriánál és az izomerőnél jelentősebb a javulás mértéke, mint a kontroll csoportnál. A legnagyobb változás az izomerőnél figyelhető meg. 26

27 M. deltoideus középső része Minden izom közül, mindkét csoportban a M. deltoideus középső része volt a legrosszabb állapotban. A kezelés megkezdése előtt az izometriás teszt eredménye a célcsoportnál 1,95, a kontroll csoportnál 1,8. Az izometriás tesztnél a beteg nyújtott karjára kap ellenállást, amit érintett izom esetén különösen nehéz megtartani. A kezelés előtti értékek is ezt bizonyítják. A kezelések végére a célcsoportnál 2,6-ra, a kontroll csoport 2,4-re javultak. Az elért eredmények között a javulás mértéke csupán 0,05-dal nőtt a célcsoport javára. Izomerő mérésnél is ez az izom bizonyult a leggyengébbnek. A kezelések alatt egyik beteg gyakorlataiból sem maradhatott ki a M. deltoideus erősítése. A torna a célcsoportnál 0,95-os, a kontroll csoportnál 0,45-os javulást eredményezett. A M. deltoideus gyengülésre hajlamos izom, de a maximális megnyújthatóság vizsgálatánál több beteg is érzett fájdalmat. Az eredményeket tekintve mindkét csoportnál 0,4-es a javulás. A vonatkozó eredményeket az alábbi táblázat szemlélteti (lásd 6. diagram). 6. diagram: M. deltoideus középső részének eredményei csoportonként, kezelés előtt és után 27

28 M. supraspinatus A PHS-ben gyakran a rotátor köpeny tagjai is érintetté válnak. Az általam vizsgált izmok között is éppen ezért szerepeltek. Közülük a M. supraspinatus bizonyult a legproblémásabbnak. Az eredményeket a 7. diagramon szemléltetem. Minden vizsgálatnál az eredmények szignifikáns eltérést mutatnak. Az izometriát tekintve az 1-es csoportnál rosszabb az átlagérték, de látható, hogy a végeredmény mindkét csoportnál egyenlő, 2,8. A javulás mértéke a célcsoportnál 0,7, a kontroll csoportnál 0,6. Az izomerő az 1-es csoportnál 3,65-ről 4,25-re nőtt, a 2-es csoportnál 3,25-ről 3,8- ra. A két csoport között a javulás mértéke a célcsoport javára 0,05, annak ellenére, hogy a célcsoport jobb állapotban volt a kezelés megkezdése előtt. A maximális nyújthatóságnál a végeredmény egyenlő lett, 2,8. Itt viszont a kontroll csoportnál értem el nagyobb javulást, 0,45, a célcsoportnál ez a javulás csak 0,3. 7. diagram: M. supraspinatus eredményei csoportonként, kezelés előtt és után 28

29 Speciális tesztek eredményei Az izometriás teszt, az izomerő és a maximális megnyújthatóság mellett fontosnak tartottam az izmok speciális teszttel történő vizsgálatát is (6. számú melléklet). A tesztek esetén az eredmény lehet pozitív és negatív. A pozitív eredményt a táblázatokban 1-es, a negatívat pedig 2-es szám jelöli. A célcsoport eredményeit az 5. táblázat tartalmazza. 5. táblázat: 1. Csoport speciális teszt eredményei kezelés előtt és után, páros T-próba A M. biceps brachii inát vizsgáló Speed és Yergason teszt eredményeinél a javulás mértéke 0,3, amely szignifikánsnak tekinthető. A Speed tesztnél a kezelés előtt 8 ember eredménye lett pozitív, ebből 3 betegnek jobb-, és baloldalon is 1-es szám került feljegyzésre. A kezelések után csupán 5 embernél lett pozitív az eredmény egyegy oldalon. A Yergason tesztnél 7 ember jelzett fájdalmat a kezelés előtti vizsgálatnál, kezelések után pedig ez a szám 2-re csökkent. A Drop arm teszt a rotátor köpeny izmait vizsgálja. Az 1-es csoport esetében sem a kezelés előtt, sem pedig után nem jeleztek fájdalmat a betegek. Az izomvizsgálat eredményeinél (5. számú melléklet) ugyan az izometriás teszt és az izomerő mérésnél nem maximálisak az eredmények, viszont a tesztnél az izmok együttesen vizsgáljuk. Azt gondolom, hogy a rotátor köpeny tagjai nem voltak olyan rossz állapotban, hogy a teszt pozitív értékelést kapjon a célcsoportban. A Jobe teszt a rotátor köpeny tagját, a M. supraspinatust vizsgálja. A kezelés előtti eredmény 1,55 volt, a kezelés után 1,85-re javult. A változás ez esetben is szignifikás. 29

30 A Belly press teszt szintén a rotátor köpeny tagját, a M. subscapularist vizsgálja. A javulás mértéke 0,3. Az eltérés itt is szignifikáns. A 2. csoportnál a Speed teszt a kezdeti 1,35-ös értékről 1,7-re növekedett, ami 0,35-ös változást jelent, viszont a Yergasonnál csak 0,15-ös a javulás mértéke. A Drom arm tesztet a kezelés előtt 4 ember nem tudta kivitelezni. A kezelés végén történő visszaméréskor azonban a betegek közül egynek sem okozott problémát. A Jobe teszt a kezelés végére 6 betegnél maradt pozitív, a Belly press teszt 3 embernél. A javulás mindkét esetben 0,4, amely eltérés szignifikáns. 6. táblázat: 2. csoport speciális teszt eredményei kezelés előtt és után, páros T-próba A speciális tesztek csoporton belüli kezelés előtti és utáni eredményeinek összehasonlítása utána, a cél-, és kontroll csoport kezelés utáni értékeit a 8. diagramon szemléltetem. 30

31 8. diagram: Speciális teszt eredménye csoportonként kezelés előtt és után A két csoport eredményeit tekintve, megfigyelhető, hogy a célcsoportban minden tesztnél jobb eredmények születtek, de nincs szignifikáns eltérés a végeredmények között. Figyelembe kell venni, hogy a kontroll csoportban a kezelés előtti értékek a Yergason teszt kivételével, gyengébbek voltak, mint a célcsoportnál. A Speed és a Yergason tesztnél a javulás mértéke az 1. csoportnál 0,3, 2. csoportnál 0,35 és 0,15. A Drop arm tesztnél a célcsoportban a kezdeti érték maximális volt, és az is maradt, a kontroll csoportnál 1,7-ről 2-re emelkedett. A Jobe és a Belly press teszt esetében az 1-es csoportnál 0,3, a 2-es csoportnál 0,4 a javulás mértéke. A speciális teszteket tekintve mindkét csoportnál jelentős javulást értem el, viszont a Yergason teszt kivételével a javulás mértéke a kontroll csoportban magasabb. 31

32 5. Megbeszélés Első hipotézisem: Azt feltételezem, hogy az általam vizsgált PHS diagnózisú betegek között a férfi-nő arány közel azonos, és a két csoport átlagéletkora év közé fog esni. Azért feltételeztem ezt, mivel a szakirodalom állítása szerint a férfiakat és nőket egyaránt érint a betegség, főként 51 és 66 éves kor között. Az általam vizsgált betegek között nagyobb arányban voltak nők (7 férfi és 13 nő), viszont a kis elemszámú minta miatt nem állítható teljes bizonyossággal hogy nőket nagyobb számban érint a PHS. A két csoport átlagéletkora 60 és 62 év, így a hipotézis második része beigazolódott. Második hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoport fájdalma kisebb lesz, mint a kontroll csoporté a kezelések után. Azért gondoltam, hogy a célcsoportban (lökéshullámot is kapó csoport) kisebb lesz a fájdalom, mivel a lökéshullám terápia ellazítja az izmokat, így a szöveti feszülés csökkenésével a fájdalomnak is enyhülnie kell. A VAS-skálán mért eredmény a kezelés után célcsoportnál 2, a kontroll csoportnál 2,6 lett. A kezelés előtti állapothoz képest a célcsoportnál a javulás mértéke 3,3, míg a kontroll csoportnál 3,1. Ezek alapján elmondható, hogy a hipotézis beigazolódott. Harmadik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a ROM jelentősebb mértékben fog javulni a célcsoportnál, mint a kontroll csoportnál. A 2-es csoportnál a betegek állapota lényegesen rosszabb volt mozgásterjedelem szempontjából, mint az 1-es csoportnál. A célcsoportban a ROM minden mozgásnál a maximumhoz közelít. Az adductiót kivéve mindenhol szignifikáns a változás. A kezelés előtti és a kezelés utáni eredményeket összehasonlítva a javulás mértéke jóval nagyobb a 2-es csoportban, tehát ez a hipotézis nem igazolódott be. 32

33 Negyedik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoportban az izometriás tesztek eredményei nagyobb mértékben fognak javulni, a kontroll csoport eredményeihez képest. A célcsoport átlageredményei az izometriás tesztet tekintve jobbak voltak, mint a kontroll csoportnál. Ennek ellenére, az eredményeket összehasonlítva az 1-es csoportban nagyobb mértékű a javulás. 4 izomnál 0,05-0,2-del jobb eredmények születtek, 1 izom esetében egyelő az eredmény. Az 1-es csoportban 2 izomnál alig volt eltérés a normálistól, ezért a 2-es csoportnál figyelhető meg nagyobb javulás. Mindent összevetve a hipotézis igaznak bizonyul. Ötödik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a célcsoportban a problémás izmok izomereje jelentősebb mértékben fog növekedni, mint a kontroll csoportnál. A 2-es csoportban az izomerő az egyes izmoknál átlagosan gyengébb volt, mint az 1-es csoportban. Minden izomnál a javulás mértéke azonban a célcsoportnál jóval meghaladta a kontroll csoportét. Például a m. deltoideus hátsó részénél az 1-es csoportban a javulás mértéke 0,4-del haladta meg a 2-es csoportét. Az eredményeket a 4. táblázat szemlélteti. Így ez a hipotézis is igaznak tekinthető. Hatodik hipotézisem: Azt feltételezem, hogy a speciális tesztek eredményei a célcsoportnál jelentősebb mértékben fognak javulni, mint a kontroll csoportnál. A speciális teszteknél a végeredményeket tekintve ismét az 1-es csoport a kiemelkedőbb. Mindkét csoportban egy-egy teszt kivételével, a változások szignifikánsak. Viszont a javulás mértéke a célcsoportban csak a Yergason tesztnél jobb, így a feltételezésem nem tekinthető igaznak. 33

34 6. Összefoglalás Munkám során 20 PHS-es emberrel dolgoztam együtt, akiket két csoportra osztottam. 10 beteg alkotta a célcsoportot, akik lökéshullám terápiát kaptak és általam tartott gyógytornán vettek részt, 10 ember a kontroll csoportot, akik problémáját gyógytornával igyekeztem enyhíteni. A betegek állapotát kétszer mértem fel, a kezelések előtt és után. Problémára összpontosítva minden betegnek egyéni gyógytornát állítottam össze, melyekre szívesen tértek vissza. Számos szakirodalom átolvasása után azt gondoltam, hogy a lökéshullám terápia nagyban hozzájárul a betegek állapotának javulásához a gyógytorna mellett. A kezelések előtt 6 hipotézist állítottam fel. A feltételezések közül 3 beigazolódott, miszerint a lökéshullám terápia a fájdalom enyhítésére, és az izmok állapotának javítására alkalmasnak bizonyult. A hipotézisek közül egy részben, kettő azonban teljes mértékig téves volt. Az általam tartott tornán számos kezelési formát alkalmazva próbáltam minél jobb eredményeket elérni. Azt gondolom, hogy a lökéshullám terápia számos jótékony hatása miatt és az elért eredményeket látva, a gyógytorna kiegészítésére kiválóan alkalmazható, de önmagában - a vizsgálataim alapján - nem biztos, hogy lényeges javulást eredményezne a PHS-ben szenvedők körében. A lökéshullám terápia hatékonyságának vizsgálata mellett, az eredmények igazolják, hogy az igazán egyénre szabott gyógytorna önmagában is nagyszerű eredményeket produkál. A kezelések utáni eredményeket úgy lehetne tartani, hogy a betegek nem hagynak fel a gyógytornával, hanem szakember kísérete nélkül, otthon is végzik a tanított gyakorlatokat. Sajnos a betegek többsége ezt nem teszi, állapotuk ezáltal sok esetben visszaesik. Ebből is következik, hogy a mozgás elengedhetetlen a mindennapi életben, a betegségek kezelésében és megelőzésében egyaránt. 34

35 7. Irodalomjegyzék [1] Balogh Ildikó: Mozgás ABC Kineziológiai alapismeretek, Budapest 1999 [2] Bender Tamás: Bizonyítékokon alapuló fizioterápia Medicina könyvkiadó Zrt. Budapest [3] BTL-6000 SWT Topline Power Felhasználói útmutató [4] Charles University Prague, 2nd School of Medicine Dpt. Of Neurology and Rehabilitation- Lökéshullám terápia a mozgásszervi megbetegedések kezelésére [5] Csermely Miklós: Fizioterápia Medicina könyvkiadó Zrt. Budapest, 2009 [6] [7] [8] Ibrahim A. Kapandji: Az ízületek élettana 1. kötet Felső végtagok Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2007 [9] Osteologiai közlemény 2011/2. kiadás ifj. dr. Szokoly Miklós, Dr. Szokoly Miklós Ph. D. Dolomit-Med Eü. Bt. [10] Poór Gyula: A reumatológia tankönyve Medicina könyvkiadó Zrt. Budapest, 2015 [11] Shockwave therapy in urulogy, BTL Therapeutic Encyclopaedia [12] Szekanecz Zoltán: Reumatológia Egyetemi jegyzet SpringMed Kiadó,2011 Képek: 1. ábra: Extracorporeal shockwave therapy-biological principles and latest advances in basic research, Ondrej Prouza Charles University in Prague, BTL, ppt/11 2. ábra: Lökéshullám terápia BTL terápiás enciklopédia 37. oldal 35

36 8. Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik segítették szakdolgozatom elkészülését. Elsőként szeretném megköszönni konzulensemnek, Dr. Baffi Istvánnénak, hogy tanácsaival és szakértelmével mindig segítségemre volt, a szakdolgozat készítése közben. Szeretnék köszönetet mondani, Perjésné Bodgál Judit fizioterápiás osztályvezetőnek, szakmai tanácsaiért. Köszönöm Kottai Anikó fizikoterápiás asszisztensnek, hogy segítette a beteganyag gyűjtését, ezáltal a szakdolgozatom mihamarabbi elkészülését. Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni a PHS-es betegeknek, hogy részvételükkel és kitartásukkal segítették munkámat. 36

37 9. Mellékletek

38 1. Számú melléklet 1. Alapadatok Betegvizsgálati lap (Vizsgálat a kezelés előtt és után) Vizsgálat ideje:. Beteg sorszáma:. Beteg neme:.. Beteg életkora:... Beteg foglalkozása: Beteg hobbija:. Beteg panasz:... Egyéb betegségek:. Tünetek kezdete: Érintett oldal:.. 2. Szubjektív panaszok: Fájdalom jellege:. Helye, kisugárzása:.. Ideje: aktív mozgásnál / passzív mozgásnál / ellenállásos mozgásnál/ nyugalomban Zsibbadás, érzészavar: időszakos zsibbadás / éjszakai zsibbadás / állandó zsibbadás / tompa érzés / érzéketlenség Fájdalom erősségének értékelése VAS skálán: Kezelés előtti érték: Kezelés utáni érték:

39 3. Objektív vizsgálat 3.1. ROM vizsgálata szögmérővel 3.2. Izomvizsgálat: 4. Speciális tesztek:

40 2. Számú melléklet 1. táblázat: Célcsoport nem és életkor szerinti eloszlása 2. táblázat: Kontroll csoport nem és életkor szerinti eloszlása 3. számú melléklet 1. táblázat: Célcsoport VAS-skála eredményei kezelés előtt és után 2. táblázat: Kontroll csoport VAS-skála eredményei kezelés előtt és után

41 4. számú melléklet 4. táblázat: Célcsoport ROM eredményei kezelés előtt és után 3. táblázat: Kontroll csoport ROM eredményei kezelés előtt és után

42 5. számú melléklet 1. táblázat: Célcsoport izmok vizsgálatának eredményei kezelés előtt és után 2. táblázat: Kontroll csoport izmok vizsgálatának eredményei kezelés előtt és után

43 6. számú melléklet 1. táblázat: Célcsoport speciális tesztek eredményei kezelés előtt és után 2. táblázat: Kontroll csoport speciális tesztek eredményei kezelés előtt és után

44 7. számú melléklet

45 8. számú melléklet Nyilatkozat Alulírott engedélyezem,hogy Juhász Vivien, a Miskolci Egyetem IV. éves gyógytornász szakos hallgatója vizsgálatot végezzen, problémához igazodó kezelést alkalmazzon rajtam, valamint, hogy a vizsgálat során mért és megfigyelt eredményeket, illetve adatokat a teljes anonimitást biztosítva a szakdolgozatához felhasználja. Kelt.: Miskolc, szeptember 20.. Aláírás