Nemzeti ügyek politikája

Átírás

1 Fidesz Nemzeti ügyek politikája A választási programok bár közvetlenül nem bírnak közjogi relevanciával, ám közvetve annál inkább: lévén a leendő kormánypárt programjának alapját képezik. Ily módon a választási programok léte (esetleg hiánya) és tartalma a demokrácia fokmérője lehet. Az MPK ezért azt tűzi célul, hogy egy elemzéssorozat keretében bemutassa a 200-es országgyűlési választásra írott pártprogramokat. Célunk az, hogy pontos eligazodást kínáljunk Olvasóinknak, mindazoknak, akik érdeklődnek a választási programok politológiai elemzését illetően. Már ennek kapcsán érdemes leszögezni, hogy az elemezés tisztán politológiai, azonban annak minden eszköztárával. Nem lehet elsődleges célunk tehát a programok gazdasági értékelése, az ígéretek beárazása, gazdasági megvalósíthatóságának feltárása az ilyen típusú vizsgálatokra (üdvözlendő módon) már alakult is önkéntes kezdeményezés. Elemzői kapacitásainak arra terjednek ki, hogy elvégezzük a programok több szempontú politológiai elemzését, a következő tényezőkre vagyunk kíváncsiak: - -

2 I. Pozíció A program által vázolt jövőkép központi eleme a társadalmi koherencia újrateremtése, amely a többség által támogatott célok megvalósításán, a közös értékek felismerésén keresztül jön létre. A párt következetesen elkerüli a megkopott reform kifejezést, azonban megjelöl öt olyan területet, amelyek mentén megfogalmazza a jövőről alkotott elképzeléseit. Ezek: a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend. E vízió megteremtésének eszköze a széles társadalmi beágyazottsággal bíró kormányzat és az erős, hatékony állam. Ebből fakadóan a dokumentum kerüli az erőteljes ideológiai állásfoglalást, sokkal inkább a közösen felvállalható ügyekre koncentrál. A különböző javaslatokból azonban megrajzolható a program eszmei állásfoglalása. Megragadható egy erőteljes etatistavonás, az állam főszereplővé lép elő a munkahelyteremtésben, az egészségügyben, sőt szinte minden szakpolitikai területen. A középosztály alsó, lecsúszás által leginkább veszélyeztetett rétegét kívánja megóvni, a magyar kis- és középvállalkozásokat kiemelten támogatni. Ezek alapján egy mérsékelt konzervatív pozíció bontakozik ki. A program óvatosabb elképzeléseket tartalmaz, mint amelyeket a párt az elmúlt négy évben, ellenzékben képviselt. Kevésbé populista, ugyanakkor ugyanúgy kerüli a konkrétumokat, különösen a vállalások anyagi fedezetére vonatkozóan, mint a párt napi politikai megszólalásai. A Nemzeti Ügyek Politikája ebből a szempontból a Fidesz politikai közép felé közeledésének, illetve a magyar pártrendszer átalakulásának dokumentuma. A párt önmagát a centrális erőtérben helyezi el, a tőle jobbra, illetve balra álló politikai formációkat szélsőségesnek, kormányzásra képtelennek kiáltva ki. A program által kijelölt irányok koherenciát mutatnak a Fidesz egyéb megnyilvánulásaival abból a szempontból, hogy újra kívánják - 2 -

3 értelmezni a szélsőség fogalmát, a két pólus már nem a jobb és baloldal többé, hanem a Fiatal Demokraták és a két eltérő ideológiai pozícióban elhelyezkedő szélsőség az MSZP és a Jobbik. II. Szakpolitika kormányzóképesség A programban megfogalmazott szakpolitikák is a nemzeti ügyek köré szerveződnek: a gazdaság, a közrend, az egészségügy, a szociálpolitika és a demokratikus normák területén vázolják fel a szerzők az elképzeléseiket. Érdemes megjegyezni, hogy nem közösen írt programról van szó, az egyes fejezeteket a párt ismert politikusai önállóan jegyzik. A legszembetűnőbb közös tulajdonsága ezeknek, hogy részletesen foglalkoznak a kormányzat hibás intézkedéseinek hatásával, rögzítik a válságjelenségeket, illetve azt is, hogy a párt mit tart fontosnak, mit igyekszik megvalósítani. A honnan-hová szeretnék eljuttatni az országot kérdésre tehát viszonylag világos válaszokat kapunk. Nagyon hiányzik azonban a hogyan kérdésre adott felelet. A javaslatok a nagy ellátórendszereknek, sőt magának az államnak a hatékonyabbá, eredményesebbé tételét tűzik ki célul, de nem hirdetik meg az átalakítást, a hangsúly az állandóságon van. Annak ellenére, hogy a dokumentum valóban számos témát ölel fel, alig találunk konkrét lépésekre vonatkozó javaslatokat. A szerzők a teljességre törekednek, nincsenek határozott prioritások az egyes területek között. A dokumentum leghosszabb fejezete a gazdaságpolitikai rész, szerzője Matolcsy György 24 oldalon keresztül vázolja az elképzeléseit. A többi terület körülbelül azonos terjedelmet kap. A gazdaságpolitikai program hívószava a tíz év alatt egymillió munkahely szlogenje, amelynek kulcsa az építőipar, a mezőgazdaság, a turizmus és az innovatív iparágak. A munkahelyteremtést a bürokratikus terhektől megszabaduló, az erős államra támaszkodó magyar kkv-k - 3 -

4 hajtanák végre. Feltűnően hiányoznak azonban a makrogazdasági tényadatok és a pénzügyi politika számszerűsíthető vállalásai is. Egy szó sem esik a monetáris politikáról, az IMF hiteltörlesztésről vagy államháztartási hiánycélról, amelyek nélkül nehéz értékelni egy gazdaságpolitikai programot. Az egészségügy vagy a szociális biztonság kérdéseiben ugyanezekkel a problémákkal szembesülünk, a kitűzött célok minden választópolgár számára támogathatóak, ugyanakkor azt sugallják: nincs szükség semmilyen esetleges érdeksérelemmel járó beavatkozásra. A demokratikus normák helyreállítása, illetve a közrend megerősítése esetében jóval könnyebben tetten érhető az elvekből megvalósítható politikai gyakorlat. Az elszámoltatás, a Büntető Törvénykönyv szigorítása, vagy az állam erőszak monopóliumának deklarálása fontos és végrehajtható elem. A Navracsics Tibor által jegyzett a demokrácia megújítását meghirdető írás a konzervatív eszméknek megfelelően a politika erkölcsi mozzanatának fontos követelményét rögzíti, ugyanakkor erőteljesen és határozottan kiáll a jogállamiság eszméje mellett. A Fidesz a kampányban azt igyekszik sulykolni, hogy ő az egyetlen kormányképes erő, de a választási program alapján ez nem dönthető el. Bizonyos területeken úgy tűnik, hogy azonnali megoldásokkal állna elő a párt, az is tény, hogy egy esetleges nagyarányú választási győzelem olyan bizalmi tőkét eredményezne, amely lehetővé tenné a megroggyant bizalom helyreállítását, azonban a szakpolitika számos területén a programból lehetetlen a kormányzási kompetenciákra következtetni. III. Ígéretorientáltság A programban megjelenő ígéretek három típusba sorolhatók: jóléti-, az ehhez szorosan kapcsolódó gazdasági kilábalást hirdető vállalások, valamint a társadalmi kohézió megteremtéséhez kapcsolható ígéretek. Ezek kivétel nélkül a - 4 -

5 szociális piacgazdaság, a gondoskodó állam rendszerváltáskor deklarált igényéhez nyúlnak vissza. A konkretizáltság, számonkérhetőség szempontjából vegyes a kép. Általában jellemző, hogy kevésbé kifejtett a vállalások fedezetét illetően, míg a finanszírozást nem-, vagy csak kisebb mértékig igénylő pontok jóval konkrétabbak. A célként kitűzött egymillió új munkahely megteremtését például az évtized végére prognosztizálják, amely túlságosan hosszú periódus ahhoz, hogy egy-, vagy akár kétciklusú kormányzás után számon kérhető legyen. Feltűnő, hogy a jövőre vonatkozó konkrét számadatokkal, dátumokkal alig találkozunk. Azon ígéretek forrásai, amelyek megvalósítása jelentős költségvetési energiákat emésztene fel, nincsenek megjelölve. Nyilvánvaló, hogy az egészségügynek, a gazdaságfejlesztésnek, az oktatásnak pénzre van szüksége, azonban ezek ellentételezésére az állami adminisztráció csökkentése, vagy a korrupció visszaszorítása kevésnek tűnik, különösen úgy, hogy mindez adócsökkentéssel járna együtt. Az olyan ígéretek, mint például a rendőrség létszámának 3500 fővel történő növelése, a kórházak adósságállományának felszámolása, az ingyenes oktatási rendszer fenntartása, vagy a szociálpolitika forrásbővítése olyan összegeket emésztene fel, amelynek fedezetét nem adja meg a program. Nincsenek arra vonatkozó információk, hogy ezeket a költségvetési hiány növekedésének kárára is hajlandóak lennének-e végrehajtani, sőt az utalásokból inkább arra következtethetünk, hogy a párt nem gondolkodik a pénzügyi fegyelem lazításán. Az ígéreteket a program egyéb elemeivel összevetve megállapítható, hogy ellentmondás feszül a párt által vázolt jövőkép és a megvalósítható intézkedések között. A program ezeket az ellentmondásokat nem makrogazdasági számításokkal igyekszik cáfolni, hanem hitet tesz amellett, hogy a jó kormányzás, a tisztább közélet, és a választóktól kapott erős felhatalmazás segítségével képes lesz az ország a problémákon felülemelkedni

6 IV. Reláció A Nemzeti Ügyek Politikáját a programok szintjén a párt 2006-os Hajrá, Magyarország című választási programjával, a 2007-es Jövőnk című vitairattal, illetve az Igen, Magyarország többre képes című tavalyi EP választási anyaggal érdemes összevetni. Ezeket végigolvasva megállapíthatjuk, hogy bár néhány témában bekövetkeztek némi hangsúlyeltolódások a jobboldali párt megoldásaiban számos állandó elem van és a fő mondanivaló is szinte változatlan marad. Munkahelyteremtés, adócsökkentés a mezőgazdaság kiemelt szerepe olyan hívószavak, amely alapján kijelenthető, a párt tartósan a gondoskodó állam a szociális piacgazdaság értékei mellett teszi le a garast. A dokumentumokban a bizalom, a legitimitás kérdése 2007-től nyilván a 2006-os őszi események hatására válik egyre hangsúlyosabbá. A program tükrözi a párt hallgatag szakpolitikáját, vezető politikusai a mindennapi megszólalásaikban is kerülik jövőbeni terveik konkrét megvalósításának ismertetését, akárcsak a Nemzeti Ügyek politikája. A versenytársakat illetően a dokumentumban a Magyar Szocialista Párt, illetve a kormány jelenik meg elsőszámú ellenfélként, de közvetetten a Jobbik is szóba kerül. Ahogy már említettük a szerzők hosszasan vázolják a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, amiért egyértelmű felelősnek a kormányt teszik meg. A választási versenyfutásban a Nemzeti Ügyek Politikája a párt politikájával összhangban a Fideszt olyan erőnek láttatja, amely kizárólagosan képes arra, hogy pozitív változásokat érjen el. Az MSZP nem hiteles, mert vezetői eljátszották a választók bizalmát, visszaéltek a közhatalommal, meggyengítették a demokratikus intézményrendszert és ezen keresztül a közösséget. Tulajdonképpen a programban meg nem nevezett másik ellenfél a Jobbik megerősödését is ennek tudja be. A radikálisok megoldásai sem jók, hiszen kilépnek a jogállamiság keretei közül, veszélyeztetve a - 6 -

7 jogállamiság és a piacgazdaság működését. A közrenddel és a demokratikus értékek helyreállításával foglalkozó fejezetek tulajdonképpen már erre az erősödésére reagálnak: a teljes körű elszámoltatásnak-, a közrend helyreállításának ígéretével a Jobbik egyik fő tematizációs terepét kívánják elvenni, ugyanakkor leszögezik, hogy az állam kizárólagos joga a rendteremtés, vagyis a Fidesz nem támogat a Magyar Gárdához hasonló mozgalmakat. A Navracsiscs Tibor által jegyzett Itt az idő, hogy megmentsük a demokratikus normákat! című fejezet is ezt rögzíti, vagyis a Fidesz az az erő, amely az illegitim kormánnyal szemben képes a hiteles kormányzásra, és amely a szélsőségesekkel szemben kész a demokrácia védelmére. Ez az álláspont megfelel annak az ideológiai pozíciónak, amely a riválisokat szélsőséges, antidemokratikus erőknek szándékozik beállítani. Amennyiben a Nemzeti Ügyek Politikáját az európai jobbközép-erők által képviselt politikai térben kívánjuk elhelyezni A világ 2025-ben: Milyen válaszokat adjon az Európai Unió címet viselő az Európai Néppárt képviselőcsoportja által életre hívott szakértői anyagot illetve az Európai Néppárt parlamenti programját érdemes megvizsgálnunk. A szociális piacgazdaság fenntartása, az EU keretinek megőrzése, a demográfiai problémák kezelése, a versenyképesség növekedése olyan közös elemek, amelyek nemcsak a fenti dokumentumok, hanem szinte az összes európai jobbközép-erő programjában megtalálhatók. A Fidesz dokumentuma ugyanakkor jóval kisebb hangsúlyt fektet a biztonságpolitikai kérdésekre, a környezetvédelemre illetve bár némileg érthetően a jövőbeni bevándorlás problémáival sem foglalkozik

8 V. A program élete A párt meglehetősen későn, kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt hozta nyilvánosságra a Nemzeti Ügyek Politikáját, ennek következtében a kampány egy jelentős szakaszában a Fidesz politikusai anélkül kommunikáltak, hogy hivatkozhattak volna a választási programra. A dokumentum azonban nem ehhez képest nem szolgált újdonsággal. Ugyanazok a fő tartalmi elemek jellemzik, mint évek óta a legnagyobb ellenzéki erő hivatalos kommunikációját. A hangsúly egyik esetén sem a részletesen kidolgozott szakpolitikai elképzeléseken, hanem a politikai erkölcs, a közösség megbomlott koherenciájának a helyreállításán van. A kulcs mindkét esetben nem az alapjában véve rosszul működő társadalmi rendszerek megváltoztatásán, hanem normalitás visszaállításán van. A párt úgy tűnik tanult a korábbi választások rossz személyi döntéseinek tapasztalataiból, a leginkább megosztó személyiségek az országos kampányban szinte alig kapnak megszólalási lehetőséget, ennek nyilván az is az oka, hogy ezek az általában radikális üzenetet megfogalmazó politikusok Mikola István, Kövér László korábban a szavazóbázis jobbszélét igyekeztek megszólítani, jelenleg azonban a Jobbik radikálisaival nem vehetik fel a versenyt. Egész kampányukra a visszafogottság jellemző. A párt személyi politikája is ezt a középre húzódást jelzi, a hivatalos álláspontot leginkább maga Orbán Viktor képviseli, illetve gyakran jelennek meg olyan visszafogott gazdasági, vagy jogi szakemberek, mint Varga Mihály, vagy Navracsics Tibor. A megjelenés kapcsán már jeleztük, számos főleg korábban meghirdetett kampányígéret teljesen kimaradt a programból. Számos olyan elem került szóba a párt kampánya során, amely a programban egyáltalán nem szerepel. Ezek közül a legfeltűnőbb az adócsökkentés ígéretének hiánya, maga a szó egyszer sem fordul elő a dokumentumban, holott a mérsékelt jobboldal évek - 8 -

9 óta hangozatott hívószava, hogy a radikális adócsökkentés indítja be a gazdasági fejlődést. Ugyanígy nem nyilatkozik a dokumentum a 3. havi nyugdíjak visszaállításáról, ahogy a határainkon túl élő magyarok állampolgárságának ügyében sem. Nem találunk még utalást sem a biztonságpolitikára, a honvédelemre, a közösségi közlekedésre, vagy a főváros speciális problémáira. Általában jellemző, hogy a jóléti ígéretekkel kapcsolatban a kampány során jóval megengedőbben bánnak, mint a Nemzeti Ügyek Politikája. A pártprogram korrekciójára annak késői megjelenése miatt nem kerülhetett sor. Sőt, inkább az érződik ki belőle, hogy a dokumentumot alakították némileg a politikai helyzet változásához. Ennek egyik jele, hogy a Fidesz korábban nem foglalkozott a radikális jobboldallal, azonban a február végén, március elején tapasztalható éles szembefordulás pedig már tetten érhető a közrenddel és a demokratikus normákkal foglalkozó fejezetekben. Összegzés Általános közhely a Fidesz 200-es kampányáról, hogy kockázatminimalizáló, már-már semmitmondó. Elemzésünk keretében ezen közhelyen túllépve vizsgáltuk meg a Nemzeti Ügyek Politikája című programot. Elemzési szempontjaink alapján megállapíthatjuk: a Fidesznek kész helyzetértékelése és víziója van, ugyanakkor az ahhoz vezető útról (legalábbis ebben a programban) nem kívánt sokat a választók orrára kötni. A Fidesz egyik legfontosabb versenytárásnak (amelyhez képest meghatározza saját magát) továbbra is a szocialistákat tekinti, a programban csak közvetett módon reflektál a Jobbikra. Utóbbi egyébként (ha az egyéb kampányeszközöket nézzük) változóban van, s a választás első fordulója után tovább fokozódhat a helyzet. A kormányképesség bizonyítását nem érzi feladatának a program, a jó kormányzásba és az erős felhatalmazásba vetett bizalmat elegendőnek érzi (egyelőre) a Fidesz. Utóbbiak - 9 -

10 miatt a szakpolitikai rész teljes körű megalapozása, kisebb szakpolitikák kifejtése elmarad. Összességében a Fidesz programja nem képezi a kampány integráns részét, a fentebb elmondottak alapján talán nem is képezheti, hiszen a kommunikáció többször is elszakad, pontosabban túllép a leírtakon. A programelemzés módszertana I. Pozíció Vizsgálandó szempontok Strukturáló szempontok Kvalitatív-elemzés Kvantitatív-elemzés. Jövőkép 2. Ideológia pozíció 3. Koherencia A párt által vizionált jövőkép elemzése; Melyek a párt legfontosabb reformjavaslatai? Reálisak-e ezek a javaslatok? Milyen típusú ideológiai attitűdöt lehet a program alapján beazonosítani? A párt vélt/valós ideológiai pozíciója megfelel-e a programban kifejtettekkel? Van-e pártnak jövőképe? Kínál-e a párt rövid és középtávú terveket, programokat? Van-e a programnak ideológiai töltete? Koherens a program ideológiája a párt ideológiájához? 0 Az elemzés során az adott strukturáló szempont 0 -t kap, ha nem jellemző a programra, -t pedig akkor, ha jellemző arra

11 II. Szakpolitikai-kormányzóképesség III. Ígéret-orientáltság IV. Reláció V. A program élete 4. Mérsékelt-szélsőséges 5. Szakpolitikai faktor 6. Szakpolitikai lefedettség A program mérsékelt vagy szélsőséges attitűdöt tükröz? Mérsékelt-e a program? Összegzés Összesen 3 A párt által kínált szakpolitikai javaslat-csomag bemutatása Milyen a szakpolitikai javaslatok területi megosztottsága? Vannak-e aránytalanságok? Van-e a pártnak szakpolitikai javaslatcsomagja? Kínál-e a párt komplex szakpolitikai tervet? 7. Konkretizáltság Mennyire kifejtett, részletes? Részelesek-e a 0 szakpolitikai javaslatok? Alkalmas-e a párt a 0 8. Kormányzóképesség A szakmai program kormányzásra szakpolitikai szempontból Összegzés Összesen 9. Ígéret-szerep Milyen típusú ígéretek Vannak-e ígéretek a jelennek meg a programban? programban? 0. Konkretizáltság Mennyire kifejtett, részletes? Konkretizáltak-e az 0 ígéretek? Meg van-e határozva a Van-e a vállalásoknak 0. Egyensúly-szemlélet vállalások fedezete (vannak-e fedezet? konkrétan megnevezett átcsoportosítások, stb.) 2. Program-egyensúly Az ígéretek és a program Arányos-e a program az 0 egyéb részeinek összevetés ígéreteket illetően? Összegzés Összesen 3. Kontinuitás 4. Reflexió 5. Ellenségkép 6. Pártcsalád 7. Megjelenés 8. Megjelenítés 9. Koherencia 20. Evolúció Mi a viszonya a programnak a párt korábbi álláspontjaihoz, korábbi programjaihoz? Milyen kép rajzolódik ki a programból a versenytársakat illetően? Sugall-e program ellenségképet? Milyet? Milyen elemeket vesz át az adott pártcsalád politikájából a párt? Van-e koherencia a pártok korábbi programjaihoz képest? Reflektál-e a program más pártokra? Van-e programnak ellenségképe? Átvesz-e a párt elemeket pártcsaládja politikájából? Összegzés Összesen 4 A program álláspontjai megjelennek-e a párt hivatalos kommunikációjában? Eltér-e a párt a programtól? Alkalmasak-e a párt politikusai a program képviseletére? Vannak-e külön utakon járók? Kimutatható-e a koherencia a kampány és a program között? A program megjelenik a kampányban? A politikusok igyekeznek-e propagálni a programot? Van-e koherencia a 0 kampány és program között? Fejlődik-e a program? 0 Kimutatható-e az, hogy párt korrigálja a programját a választási kampány során vagy pedig kész tényként kezelik? Összegzés Összesen