Tartáshibák felmérése fizikális vizsgálattal és SpinalMouse felhasználásával gyógytornász hallgatók körében.

Átírás

1 Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Ápolás és Betegellátás Szak Gyógytornász Szakirány Tartáshibák felmérése fizikális vizsgálattal és SpinalMouse felhasználásával gyógytornász hallgatók körében. Koppányné Szendrák Mária konzulens Mucha Bernadett gyógytornász hallgató 2017.

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS A gerinc A gerincről általában A vertebra felépítése A gerinc összeköttetései A gerinc görbületei, funkciója A testtartás A testtartás fogalma, formái Helytelen testtartások A scoliosis SpinalMouse vizsgálati módszer ANYAG ÉS MÓDSZER Vizsgálat anyaga és módszere A vizsgálatok leírása SpinalMouse alkalmazása EREDMÉNYEK Frontális vizsgálat eredményei Sagittalis vizsgálat eredményei Mozgásterjedelem vizsgálatának eredményei MEGBESZÉLÉS ÖSSZEFOGLALÁS IRODALOMJEGYZÉK

3 1. BEVEZETÉS ÉS CÉLKITŰZÉS Manapság az emberek egyre kevesebb időt fordítanak saját magukra, a helyes mozgás és az egészséges életmód háttérbe szorul. Egyre elterjedtebb a mozgásszegény életmód, amely gyakran karöltve jár az egészségtelen táplálkozással. Testünk jelzéseit olykor már csak későn vesszük figyelembe, és előfordulhat, hogy nehezen gyógyuló vagy irreverzibilis folyamat indul el szervezetünkben. A preventív szemlélet sok kórkép kialakulását előzheti meg, így hallgatóként és leendő munkám során is mindig fontosnak fogom tartani. Gyógytornász hallgatóként felfigyeltem azokra a mellettem felcsendülő mondatokra, amelyek már a szakmában jártas gyakorlott gyógytornászok szájából hangzottak el. Érdekelt a tapasztalatuk, véleményük és a leendő generációknak szánt tanácsuk. Sok beszélgetést folytattam olyan témákról, mint például önmagunk fizikai épségének megvédése, a munkaeszközök gyakorlatias felhasználása. Úgy gondolom a leendő szakmámban mi magunk vagyunk az eszközök, amelyre vigyáznunk kell, hogy minél tovább a segítségünkre szoruló emberek szolgálatába állhassunk. Ebből a megfontolásból döntöttem úgy, hogy szakdolgozatom kutatása a most még hallgató gyógytornászokra irányul, és megismertettem velük a jelenlegi gerincstátuszukat. Egy felvilágosítást nyújtottam, hogy mire kell odafigyelniük. Tanulmányaink és munkavégzésünk alatt nem elvárás a tökéletes mozgásszervi állapot megléte, ezért úgy gondolom, hogy kevesen fektetnek rá hangsúlyt. A hallgatók testtartását figyeltem meg, melynek értékelése támpontot adott a gerincük állapotáról. Prevenciós szemszögből nézve a testtartás elváltozásai visszafordítható állapotok, amelyek korrekciója révén a jövőre vonatkozóan elkerülhetőek a sokszínű ortopédiai megbetegedések. Mindemellett szándékomban állt egy újszerű gerincdiagnosztikai eszköz felhasználása, ismertetése és ajánlása. Ezt az eszközt SpinalMouse -nak nevezzük. A fizikális testtartás vizsgálati eredmények és a SpinalMouse által elért kutatásom eredményeit összehasonlítva ismertetem a két vizsgálat közös és eltérő eredményeit, jellemzőit. 2

4 Feltételezéseim a következőképp alakultak: -Feltételezem, hogy a frontalis síkú fizikális és a SpinalMouse általi vizsgálattal kapott eredményeim alapján a hallgatók több mint 50%-ánál kimutatható lesz a scoliosis és ezen belül a thoracalis szakasz oldalirányú eltérése fog legnagyobb számban előfordulni. -Feltételezem, hogy a sagittalis síkú tartásvizsgálat és a SpinalMouse általi vizsgálat eredményeképpen a tartáshibával rendelkező hallgatók esetében a kyphoticus tartás lesz a leggyakoribb. -Feltételezem, hogy a sagittalis vizsgálat során a medence a legtöbb esetben fiziológiás helyzetű lesz. -Feltételezem, hogy a Delmas-index által kapott értékek fele a fiziológiás tartományba fog esni. -Feltételezem, hogy a flexiós mozgásterjedelem a vizsgált személyeknél fiziológiás tartományba fog esni. -Feltételezem, hogy a lateralflexio mozgásterjedelme a fizikális és a SpinalMouse vizsgálat alapján a minta nagy részénél nem lesz fiziológiás, és nem minden esetben lesz a két oldal egyforma mértékű. -Feltételezem, hogy a rotatio és extensio mozgásterjedelme a fizikális vizsgálat esetén sok esetben nem éri el a fiziológiás terjedelmet. -Feltételezem, hogy a SpinalMouse vizsgálat során mért extensios mozgásterjedelem a minta egy részénél nem lesz fiziológiás mozgásterjedelmű. 3

5 2. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1. A gerinc A gerincről általában A columna vertebralis, azaz a gerincoszlop törzsünk vázát alkotja. Két mechanikai tulajdonsággal rendelkezik: rigiditással és a plaszticitással. Rigiditása azért fontos, mivel gerincünk stabil alapul szolgál. Tartja a fejet, támasztja a belső szerveket, megvédi a gerincvelőt és a vertikálisan felegyenesedett testhelyzet alapjául szolgál. Az innen eredő és ide tapadó izmok illetve szalagok számára is stabilitást nyújt. Stabilitása mellett a mozgásokhoz a gerinc mobilitására is szükség van, nélküle a gerincben nem jöhet létre mozgás. [1] 1. ábra ( 4

6 A gerincoszlopot csigolya és a közöttük lévő 23 porckorong alkotja. 5 szakaszra oszthatjuk az eltérő csigolyaszerkezetek szerint: 7 nyaki (vertebrae cervicale), 12 háti (vertebrae thoracicae), 5 ágyéki (vertebrae lumbale), 4-5 keresztcsonti (vertebrae sacrales) és 4-5 farkcsonti (vertebrae coccygeale) csigolyákra (1. ábra). Ezen csigolyákból 24 a valódi csigolya (cervicalis, thoracalis és lumbalis). A sacralis csigolyák synostosisából az os sacrum, a coccygealis csigolyák synostosisából pedig az os coccygis jön létre. [1, 11] A vertebra felépítése Egy tipikus csigolyán két fő részt különböztetünk meg: ventralisan a corpus vertebrae-t és az erről kétoldalt eredő arcus vertebrae-t. A csigolyatest henger alakú, szélessége nagyobb, mint a magassága, a spongiosus csontot corticalis állomány határolja, hátulja belapult. A corpus felső, illetve alsó felszínét egy porcos zárólemez, a csigolyaplató borítja, amelyen kisebb kiemelkedések, sulcusok találhatóak és védenek a transzlációs erőhatásoktól. A zárólemez összetétele hasonlít a discus intervertebralishoz, viszont folyadékkoncentrációja alacsonyabb, amely a centralis rész felé nő. Stabilitását a trabekuláris szerkezete adja, amely verticalisan, illetve a processus spinosusokhoz és a processus articularisok felé húzódik. A corpus ventralis részén, ahol csak függőleges csontgerendák húzódnak, létrejön a corpus statikai gyenge pontja, a minimális rezisztencia területe. A corpusból következő csigolyaív patkó alakú, rajta ízületi nyúlványok találhatóak, amelyek kettéosztják. Elülső része a pediculus arcus vertebrae, hátsó része pedig a lamina arcus vertebrae. A csigolyaív hátsó részén a középvonalban található a processus spinosus. Az ízületi nyúlványok mellett kapcsolódnak az arcushoz kétoldalt a processus transversusok. Az egymás fölé helyezett alkotóelemek anatómiai összhangban vannak. 3 oszlopot különböztetünk meg: egy ventralis oszlopot, amelyet a corpusok alkotnak és a két lateralis oszlopot, amelyeket az ízületi nyúlványok építenek fel. A ventralis oszlopnak statikus, a dorsalis oszlopnak dinamikus szerepe van. A csigolyatestek a discus intervertebralissal kapcsolódnak egymáshoz, az ízületi nyúlványok pedig ízületekkel. Minden csigolya egy lyukat 5

7 zár közre, amelyet foramen vertebrale-nak nevezünk. Az egymás felett lévő lyukak képezik a gerinccsatornát, azaz a canalis vertebralist. A canalis vertebralisban helyezkedik el a gerincvelő. A csatorna oldal felé nyitott, elölről a corpus és a discusok, oldalról a csigolyaív és a ligamentum flavum-ok, hátulról pedig az ízületi nyúlványok határolják. Ezen keresztül lépnek ki a szegmentalis gerincvelői idegek, és itt haladnak át a gerincvelő szegmentalis erei. [1, 4, 10] A gerinc összeköttetései Gerincünket, ezen belül a csigolyatesteket a cervicalis, thoracalis, és lumbalis szakaszokon a csigolya közötti porckorong, azaz a discus intervertebralis kapcsolja össze. A discusok biztosítják a folyamatos, mégis rugalmas összeköttetést a két csigolyatest között. Az egyes szakaszokon eltérő a discusok csigolyatesthez viszonyított vastagsága. A cervicalis szakaszon a discus a corpushoz viszonyítva 2/5-e, thoracalis szakaszon 1/5-e, lumbalis szakaszon pedig 1/3-a. A nucleus nagysága ugyanúgy változik a gerincszakaszokon, mint a discus vastagsága. A discus intervertebralis két részre osztható. Belső állománya a gerinchúr maradványa a nucleus pulposus, külső rétege pedig az anulus fibrosus. Összetételükben víz, fehérje és kollagén található, viszont a két részben eltérő arányban fordulnak elő. Az anulusban az I. típusú kollagénrost fordul elő nagyobb arányban, amely a húzó erők ellen véd. A nucleusban pedig a II. típusú kollagénrost fordul elő nagyobb számban, és védi a kompressziós erőktől. A nucleus közel a discus centrumában helyezkedik el, amelyet a lamellák, azaz az anulus fibrosus rétegei vesznek körül. A rostok lefutása rétegenként eltérő. A centrum felől a periféria felé haladva a rostlefutás a vízszintestől egyre függőlegesebb lesz. [1, 4, 10] A gerinc szalagos összeköttetésekkel is rendelkezik, amit két nagy csoportba sorolhatunk: intraszegmentális és interszegmentális szalagok. Az intraszegmentális szalagok egy-egy csigolyát kötnek össze. Ide soroljuk a ligamentum flavumot, a ligamentum intertransversale-t és a ligamentum interspinale-t. Az interszegmentális szalagok a csigolyákat egységbe kötik össze, ide tartozik a ligamentum 6

8 longitudinale anterius, a ligamentum longitudinale posterius és a ligamentum supraspinale. [1] A csigolyatestek és a discus intervertebralis-ok elülső felszínén húzódik a cervicalis 2-es csigolyától a sacrumig a ligamentum longitudinale anterius. A cervicalis kettes csigolyától a koponya felé már ligamentum atlanto-axiale anteriusként szerepel. A felületes rostjai hosszabbak és több csigolyát kötnek össze, a mélyebb rostok rövidebbek és az anulus fibrosusig hatolnak. A legerősebb gerincstabilizáló szalagunk, amely flexiokor laza, extensiokor megfeszül. A corpus hátsó felszínén a canalis vertebralisban a ligamentum longitudinale posterius húzódik a cervicalis kettes csigolyától a sacrumig. Cervicalis kettes csigolyától a membrana tectoriát alkotja. Extensio során laza, flexio esetén megfeszül. A csigolyaívek összeköttetéseiben részt vesz a ligamentum flavum, amely egy elasticus rostokat tartalmazó kötőszövetes lemez és jelentős szerepe van a gerinccsatorna lezárásában, védi a gerincvelőt. Lateralis rostjai a kisízületi tokot erősítik. Háti szakaszon a legerőteljesebb, flexiokor és neutrális helyzetben is megfeszül, fontos szerepe van a gerinc stabilizálásában. A processus spinosusok között húzódnak a ligamentum interspinalia-k, amelyek lumbalis szakaszon a legerőteljesebbek. A tövisnyúlványok csúcsain pedig a ligamentum supraspinale húzódik a cervicalis hetes csigolyától a sacrumig, amely tarkó részen kiszélesedik, ezt ligamentum nuchae-nek nevezzük. Megakadályozza a processus spinosusok flexio közbeni túlzott eltávolodását. A processus transversusok között is találhatóak szalagok, amelyet ligamenta intertransversarianak nevezünk. [1, 10] A gerinc ízületei a kisízületek, amelyek izmok által mozgatott, csigolyákat mobilisan egymáshoz kapcsoló ízületek. Egy tipikus csigolyán 2-2 ízületi nyúlvány található (2 superior és 2 inferior), amelyek felszíne és helyzete szakaszonként eltérő, így különböző terjedelmű mozgásokat eredményez. Két egymás felett elhelyezkedő csigolya ízesül egymással. A felül lévő csigolya inferior ízületi nyúlványai az alatta lévő csigolya superior ízületi nyúlványaival ízesülnek. Az ízületeket tok és a tok szalagjai veszik körül, amelyek segítik a stabilitást. A lumbalis szakaszon legerőteljesebbek. A kisízületi tok a cervico-thoracalis és a 7

9 thoraco-lumbalis átmenetnél a legvastagabb. A tok axiális erőbehatás ellen is véd, ilyenkor felső rostjai feszülnek meg, így megakadályozzák az ízületi felszínek túlzott egymásba csúszását. [1] A gerincen megtalálhatóak összecsontosodások is, mint például az os sacrum és az os coccygis. Az os sacrum a sacralis csigolyák synostosisából alakult ki. Elülső felszíne a facies pelvina, amely konkáv, hátsó felszíne, azaz a facies dorsalis pedig konvex görbületű. Az os sacrum felső felszíne a basis, amely az utolsó lumbalis csigolyával alkot ízületet. Alsó részét pedig apexnek nevezzük. Az os sacrumon 4 páros foramina sacralia anteriora helyezkedik el, amelyen a gerinc idegei lépnek ki. Dorsalis felszínén megtalálhatóak a csigolyanyúlványok elcsökevényesedett maradványai, amelyek 5 taréjt alkotnak. Oldalsó felszíne az os coxae-val ízesül. Az os coccygis az elcsökevényesedett farkcsigolyák összecsontosodásából tevődik össze. [11] A gerinc görbületei, funkciója A gerincünk frontális síkban függőlegesen megtekintve egyenes. Sagittalis síkban viszont hajlított, harmonikusan ívelt, kétszeres S-alakban görbült. A nyaki szakasz előre domborodó lordosis, a háti szakasz hátra görbülő kyphosis, az ágyéki szakasz előre görbülő lordosis, a keresztcsonti és farki szakasz pedig hátrafelé görbült kyphosis. Ez a görbületrendszer állva a legkifejezettebb, a keresztcsonti görbület kivételével testhelyzetenként változik. Sagittalis síkban megtekintve az egyes szakaszok eltérő távolságra vannak a súlyvonaltól. A nyaki szakasz közel helyezkedik el a súlyvonalhoz képest, amivel biztosítja a védelmet és a mobilitást is. A háti szakasz a hozzákapcsolódott mellkas miatt dorsalisan helyezkedik el. Az ágyéki szakasz helyezkedik el a súlyvonalhoz képest a legmélyebben, mivel tovább kell adni a törzs, és a felső végtagok súlyát az alsó végtagra. [1, 4, 10] Megkülönböztethetünk elsődleges, illetve másodlagos gerincgörbületeket. Az elsődleges görbületek azok, amelyek az élet során változnak, de az íveltségük a fejlődés során megegyezik a születéskor tapasztalt irányokkal. Ilyen például a 8

10 thoracalis és a sacralis kyphosis, illetve az os coccygis, amelyek ventralisan konkávak. A másodlagos görbületek a mozgásfejlődés során ellenirányúvá alakulnak át. Ide tartoznak a cervicalis és lumbalis görbületek, amelyek ventralisan konvexek. [1] Az újszülött gerince sagittalisan csaknem egyenes, viszont a sacrum kismértékben görbült. A folyamatos mozgásfejlődés során és a testhelyzet változásaival alakulnak ki a gerinc végleges élettani görbületei. A fej emelésével majd a kúszással a cervicalis lordosis, a felüléssel a thoracalis kyphosis a felállással és járással pedig a lumbalis lordosis alakul ki. Gerincünk végleges formáját 10 éves kor körül éri el és a növekedés befejezte után stabilizálódik. [1, 3, 10] Kineziológiai szempontból a gerinc funkciói közé tartozik a stabilitás és a mobilitás fenntartása. A harmonikus görbületek teszik lehetővé a dinamikus stabilitást, amely így elnyeli az axiálisan ható erőket. A gerinc stabilitásának és mobilitásának megfigyelésekor a gerinc mozgásszegmentjeit vizsgáljuk. A mozgásszegment a két egymás felett elhelyezkedő csigolyából és a közöttük lévő képletekből tevődik össze. Ezt az szerkezetet Brueger szerint két oszlopra oszthatjuk szét. Az elülső nagy oszlop, amelyet a csigolyatestek alkotnak, inkább statikus szereppel bír, és a dinamikus szerepű hátsó oszlop, amelyet a csigolyaívek és a nyúlványok a közöttük lévő képletekkel alkotnak. Schmorl szerinti felosztás szerint a csigolyák a passzív szegmentumok, a közöttük lévő képletek pedig az aktív szegmentumok. A mozgásszegmentumot egy csipeszhez hasonlítja, amelyben az elülső pillér passzívan nyeli el az axiális erőket, a hátsó pillér pedig a szalagfeszüléssel és izommunkával kompenzálja. [1] Gerincünk teherviselő funkciója mellett mozgékonysággal is rendelkezik. A mozgások terjedelme az egyes csigolyák közötti kis mozgásokból tevődnek össze. Az intersegmentalis mozgások iránya az ízületi felszínek helyzetétől, a mozgás terjedelme pedig a discus intervertebralisok vastagságától és a szalagok feszességétől függ. A mozgásszegmentumok közötti elmozdulás lehetőségei, azaz a mozgás szabadságfokai transzlációs és rotatios elmozdulásokkal lehetségesek. A transzlációs mozgások közé tartozik a frontalis síkú gliding (oldalirányú csúszás), a 9

11 kompresszió és disztrakció (szuperior-inferior elmozdulás) és a sagittalis gliding (anterior-poszterior irányú csúszás). A rotációs elmozdulások közé tartozik a frontális síkú tilting (oldalra elfordulás), a rotáció (horizontális síkú elfordulás), és a sagittalis síkú tilting (antero-posterior irányú elfordulás). Tehát a mozgásszegmentumok mozgás szabadságfoka 6. [1] A gerinc mozgásai közé tartozik a flexio, extensio, flexio lateralis, rotatio és a rugózó mozgás. Az előrehajlás, azaz a flexio illetve a hátrahajlás más néven extensio sagittalis síkban történik, haránt tengely mentén. A flexio a cervicalis és lumbalis szakaszokon történik legfőképp, de kismértékben az alsó thoracalis szakasz is részt vesz benne. Maximális flexio során a gerinc egységes ív alakú. Az extensio irányú mozgás cervicalis és lumbalis szakaszon nagyobb mértékű, mint a thoracalis szakaszon, mivel a thoracalis szakaszi processus spinosusok torlódása akadályozza. Maximális extensionál megfigyelhető a gerincen három élesebb görbület: egy a cervico-thoracalis, egy a thoraco-lumbalis és egy a lumbo-sacralis átmenetnél. Az oldalra hajlás frontális síkban végzett mozgás, amelyben a cervicalis, a thoracalis és lumbalis szakasz is részt vesz, viszont a háti szakaszon a bordák korlátozzák. A rotatios mozgás függőleges tengely mentén jön létre. A különböző szakaszok ízületi felszínei befolyásolják a mozgásterjedelmet. Legnagyobb terjedelmű a felső cervicalis szakaszon, kisebb a thoracalis szakaszon, lumbalis szakaszon pedig teljesen hiányzik. A rugózó mozgás a gerincgörbületek eredménye, amely az agyat védi a rázkódástól. A gerinc teljes flexios mozgásterjedelme 150 fok, teljes extensios mozgásterjedelme 140 fok, teljes lateralflexios mozgásterjedelme fok és teljes rotatios mozgásterjedelme pedig fok. [4, 10] 2.2. A testtartás A testtartás fogalma, formái Tartáson a szervezet (a tartó- és mozgató-apparátus) által fenntartott helyzetet értjük. [Gárdos, 1976, 95. oldal]. Helyes vagy jó tartás esetén a test saját 10

12 erői és a nehézségi erők között egyensúlyi helyzet van. A nehézségi erő túlsúlyba kerülésekor hibás, hanyag tartás stb. alakul ki. Az aktív és passzív mozgatórendszerünk (pl. izmok, inak, szalagok, porcok, csontok) fontos szerepet játszik benne. A testtartás nem feltétlenül statikus funkció, hanem több szempontból is összefüggésben van a mozgással. A mozgás az egyenes tartás és a legkisebb tartásváltozás feltétele is. Felegyenesedett tartásnál a testünk állandó dinamikus egyensúlyi helyzetben van. Ebben a tartásban a test súlypontja a két csípőízület képzeletbeli tengelye fölött helyezkedik el, a felső testrész súlypontja pedig a mellbimbók magasságában, a gerinc előtt található meg. Előfordul, hogy testünk az egyes végtagokkal kibillen az egyensúlyi helyzetéből. Ezt megakadályozza az állandó kiegyenlítő mozgásaival, amivel a helyén tartja a súlypontot és visszaállítják a helyzetet. Egy azonos helyzet megtartása hosszútávon a tartórendszer elfáradásához vezet, ezért időről-időre változtatnunk kell testünk tartásán. Hosszútávon az álló helyzet először a hátizomzat elfáradásához vezet, az aktív tartási munka megszűnik, könnyen kyphoticus helyzetbe kerülhet a törzs. Kyphoticus helyzetben a törzs görbülete fokozódik, súlypontja előre kerül, amely előreeséshez vezethet. A törzs előreesését akadályozzák a passzív tartórendszerek, azaz a szalagok, főként a hátulsó hosszanti szalagok. A passzív tartórendszer kifáradása is megnyilvánul bizonyos idő elteltével, megnyúlás jön létre, ezért a gerincet tehermentesített, pihentető pozícióba kell helyezni. Azok az aktív izomtevékenységek, amelyek a testtartásunkért felelősek, egy összetett és bonyolult szabályzás alatt állnak. Általunk nem befolyásolható, automatikus idegfolyamatok, amelyek reflektorikusan vezéreltek. Egyfelől viszont akaratlagosan is befolyásolható, bizonyos mértékig változtatni tudjuk testünk tartását. Megemlítendő a tartás pszichikai befolyásoltsága is. Olyan pszichikai hatások, mint például az öröm, bánat vagy szomorúság meghatározhatja a testtartásunkat. Bár ezeknek a hatásoknak a mértéke az ember jellemétől és akaratától is függhet. A tartóizomzatunk aktív tartási funkcióját a csontozatunk és szalagjaink passzív tartórendszere segíti. Csontjaink akadályozzák a mozgékonyságot, de nem fáradékonyak, így erőmegtakarítást jelentenek az izmainknak. A szalagok elsősorban ízületeinket rögzítik. Fokozott igénybevételnél (mint például az izmok) 11

13 megvastagodhatnak, csökkent igénybevétel esetén visszafejlődnek. Szalagjaink tartós húzásra megnyúlhatnak, ellenkező esetben rövidülhetnek. Olyan fokú rövidülés esetén beszélünk fixációról azaz kontraktúráról, amelyben nem lehet sem aktívan sem passzív munkával kinyújtani a szalagokat. Ez a rögzült helyzet a testtartásban megjelenhet. [3] Fontos megemlíteni a testtartás összetevőit: a) a csontfelépítést b) az izomerőt c) és a beidegzést. [Gárdos, 1976, 105. oldal] Szorosan összekapcsolódik az izommunka és a csontok növekedése. Izmaink a testünk mozgásait az csontokon elhelyezkedő inas tapadásaikkal valósítják meg. Minél nagyobb az izmok húzóereje, annál erőteljesebb hatás éri a csontokat. Ez a húzó-nyomóhatás, az izom-ín összeköttetéseken keresztül erős fejlődési ingerként hat a csontozatra. A kapott inger két irányban érvényesül csontjaink szempontjából. Egyrészt hatással van a csontok növekedésére, másrészt csontjaink belső szerkezetének átalakulásában is szerepe van, amely a megnövekedett erőkifejtés hatására képes alakulni. Fontos megemlíteni, hogy az igénybevétel ideje és nagysága is jelentősen meghatározza a mozgás csontokra kifejtett hatását. [3] A normális (helyes) testtartást állandó változás jellemzi. Három testtartási formát különböztetünk meg a tartásban résztvevő izmok feszülése alapján. [3] Az első forma az aktív, feszes tartás. Ebben a helyzetben az egész test megfeszül, törzsünk előrehelyeződik. A háti kyphosis és a lumbalis lordosis görbülete csökken, medencénk is egyenesebbé válik, vállaink hátrahúzódnak, izmaink pedig feszesek. Ez a tartás akaratlagosan felvehető, mint vigyázzállás, de pszichikai folyamatok kísérő jelensége is lehet. Fárasztó, hosszú ideig nem tartható fent. [3] A második forma a laza vagy pihenőtartás. Ebben a tartásban az izomzat testünk minden részében olyan szinten ellazul, és olyan mechanikai helyzetbe kerülnek testrészeink, amely a legkisebb erőfeszítést igényli tőlünk. Háti görbületünk fokozódik, hátizomzatunk lazul. A vállaink előreesnek, lapockáink 12

14 elállnak egymástól. Törzsünk többé-kevésbé hátrahelyeződik, hogy egyensúlyi helyzetet hozzon létre. Légzésünk közbeni izommunkánk is megváltozik. Belégzéskor döntően a rekeszizom, kilégzés alatt pedig a nehézségi és rugalmassági erő segít. Ezt a tartástípust akaratlanul és tudatosan is alkalmazzuk fáradt állapotban. [3] A harmadik formája a tartásnak a szokásos, azaz habituális tartás. Ez a forma a két előzőleg megemlített tartás között van, ez az egyénre a legjellemzőbb. A gerinc fiziológiás hajlatai kissé fokozottak, a vállak középhelyzetben állnak, izmaink csak a szükséges mértékben húzódnak össze. Légzésünket rekeszizmunkkal és mellkasi légző izmainkkal befolyásoljuk. [3] A medence helyes állásakor frontális síkban a medence és a lumbalis gerinc szimmetrikus, a két spina iliaca anterior superior egy vonalba esik, a két spina iliaca posterior superior is egy vonalba esik. Sagittalis síkban mérhetőek a medencénél különböző dőlési szögek. Az első mérhető szög a sacrum dőlési szöge. A sacralis 1- es csigolya felső felszínén húzott egyenes és a vízszintes által bezárt szög alkotja, melynek értéke 30 fok. A második mérhető érték a lumbosacrális szög. A lumbalis 5-ös csigolya tengelyének és a sacralis 1-es csigolya tengelyének kereszteződése, amelynek mértéke 140 fok. A harmadik tájékozódási érték a symphysis és a sacralis 1-es csigolyát összekötő egyenes és a vízszintes által alkotott szög, azaz a medence dőlési szöge, melynek fiziológiás mértéke 60 fok. [1, 7] 2.3. Helytelen testtartások tágabb értelemben helytelen és hibás testtartás az, ami a normálistól, a helyestől többé vagy kevésbé eltér, beleértve tehát az egészen enyhe eltéréseket és a kóros elváltozásokat is. [Gárdos, 1976, 99. oldal] Szűkebb értelemben helytelen testtartás alatt azt értjük, amely esetén kóros csontrendszeri elváltozás nem észlelhető. Ebből kifolyólag a helytelen tartás az izomrendszerre eredeztethető vissza. Ezzel a helytelen tartást elkülönítjük a deformitástól, a testforma kóros elváltozásától, amikor a csontrendszerben már irreverzibilis alaki eltérések (ék alakú csigolya, deformálódott borda stb.) vannak. [Gárdos, 1976, 99. oldal] 13

15 A helytelen tartásnak négy típusát különböztetjük meg (2. ábra): 1. A lapos hát: a fiziológiás háti kifózis és ágyéki lordózis csökkent, esetenként teljesen hiányzik, ennek következtében a hát lapossá (helyesebben: a gerinc egyenessé) válik. 2. Domború hát: a háti kifózis fokozott és ráterjed az ágyéki gerincszakaszra is, és egy kifotikus görbületet mutat. 3. Fokozott kifolordotikus hát: mind a háti kifózis, mind az ágyéki lordózis fokozottabb a fiziológiásnál. 4. Nyerges hát: csak az ágyéki lordózis fokozódott, ezért sok szakleírásban egyszerűen lordotikus tartásnak nevezik. [Gárdos, 1976, 99. oldal] 2. ábra ( A lapos hát olyan helytelen tartási forma, amelyben a gerinc fiziológiás görbületei csökkent mértékűek. A háti szakasz görbülete ellapult, súlyos esetben enyhe lordosis alakulhat ki. Ágyéki szakaszon a lordosis lapos, a konkáv görbület helyett hátraívelő konvex görbület jöhet létre. Gyermekkorban nem okoz fájdalmat, a növekedés során viszont jelentkezhetnek fájdalmak, főként a gerinc ágyéki 14

16 szakaszán, többnyire legerőteljesebben a háti-ágyéki átmenetnél. Kialakulásában több tényező is részt vehet. Kisgyermekkorban okozhatja rachitis, illetőleg a túl korai felültetés is előidézheti, akár ülőkyphosis is kialakulhat ágyéki szakaszon. Előfordul, hogy elmerevedik ez a szakasz, ami kompenzatórikus jelleggel a háti kyphosis ellapulásához vezet. A fiziológiás lordosis kialakulását akadályozhatja a csípő extensorok és térd flexorok fokozott tónusa. Olyan öröklött tényezők is szerepet játszhatnak a lapos hát kialakulásában, mint például a lapos mellkasforma. Lapos hát esetén gerincünk egy bothoz hasonlít. Ez a helyzet egy statikus veszélyeztető tényező. Háti szakaszon a bordák ízesülése a csigolyákhoz lapos lefutást és mellkast eredményez, amely a szív és tüdő fejlődése illetve a vérkeringés számára akadályt jelent. A lapos hát egyik velejárója az oldalirányú deformitás, amit a gyengült izomzat és a rosszul illeszkedő csigolyák eredményeznek. Gerincünk fiziológiás görbületei egyenletes súlyeloszlással védik a gerincoszlopot, lapos hát esetén viszont rugalmas áttétel nélkül minden behatás, rázkódtatás érvényesül. A járás is erőteljes behatásként hathat gerincünkre, ezért előreláthatólag a kopás és elhasználódás erőteljesebb hatása fog érvényesülni. [3] A domború hát más néven dorsum rotundum a háti kyphosis kisebb vagy nagyobb mértékű fokozódása, amely ráterjed a lumbalis lordosisra, ezzel egy nagy kyphotikus ívet alkotva. Ebben a tartásban a vállak előreesnek, a nyaki szakasz kompenzáló lordotikus tartást vehet fel. Ez a tartási forma járhat merevséggel, amelynek egyik jellegzetessége, hogy az extensios mozgás csak a lumbalis szakaszon szembetűnő. Totálkyphosis esetén, ha a kyphosis a thoracalis és a lumbalis gerincszakaszra is ráterjed, előfordul hátradőlt medence helyzet. Ebben a helyzetben a csípő és térd extensorok rövidülése jellemző, a hát izomzata megnyújtott helyzetbe kerül. A vállak előreesésének következményeképp a trapezius és a rhomboideus izom túlnyúlása és a pectoralis minor és major izmok rövidülése léphet fel, amelyek scapula elevatat vonhatnak maguk után. Az előrehajolt helyzet miatt csökkenhet a légzőfunkció és a szív illetve keringési rendszer működése. [3] 15

17 Fokozott kypholordoticus hát esetén a thoracalis kyphosis és a lumbalis lordosis mértéke is megnövekedett. Legtöbb esetben ennek a tartásnak a háti extensorok, a has és farizomzat gyengeség illetve a mozgásszegény életmód az oka. A szakaszok görbületeinek fokozódása magával vonja a medence előrebillenését. Ebben a helyzetben a lumbalis szakasz extensor izmai, a csípő flexorok a mély hátizmok rövidülnek. Jellemző a hasizom gyengülése és a csípőextensorok nyúlása. [3] A nyerges hát gyenge hasizomzat eredményeképp alakul ki. Fokozott lumbalis lordosis jellemzi, a medence előrebillent helyzetet vesz fel. Lumbalis paravertebralisok tónusa fokozódott, a hasizom megnyújtott állapotban van. Derékfájást eredményezhet a fokozott görbület. [3] 2.4. A scoliosis A scoliosis térbeli, azaz háromdimenziós deformitás. Két típusba csoportosíthatjuk: funkcionális és strukturális scoliosis típusba. [9] A funkcionális scoliosisok ismeretlen eredetű oldalirányú gerincelhajlások, melyek okaként tartási rendellenesség hozható fel. Jellemző rá, hogy a görbületek mobilisak tehát korrigálhatóak, bordapúp nem észlelhető. A gyenge hátizomzat és mozgásszegény életmód válthatja ki. Egyéb oka lehet pszichés probléma, gyöki kompresszió okozta antalgiás tartás, gerinctumor, gyulladásos megbetegedés, és végtaghossz különbség. Leggyakoribb előfordulása lányoknál, pubertás megkezdésének idején a thoracalis vagy thoracolumbalis szakaszon figyelhető meg nagyrészt balra konvexitással. Gyakran társul ízületi lazaság illetve az ebből következő kórképek. A kiváltó ok megszüntetésével korrigálható ez a típus. [9] A strukturális scoliosisokra jellemző, hogy a tér mindhárom síkjában létrejön elváltozás, azaz frontalis síkú elhajlás, anteroposterior deviáció és horizontális síkú 16

18 gravitációs tengely körüli rotatio. A csigolyarotatio megléte a strukturális scoliosis diagnosztikus kritériuma. [Szendrői, 2009, 233. oldal] A strukturális scoliosisokat két típusra különítjük el: idopathias és ismert etiológiájú scoliosis. [9] Az idiopathias scoliosisra jellemző, hogy oka nem ismert, feltételezhető genetikai ok, a növekedés folyamata alatti elváltozások, kötőszöveti okok, neuromuscularis tényezők és biomechanikai hatások. A görbületek megjelenésének időpontja alapján besorolhatjuk infantilis (3 éves kor előtti), juvenilis (3 és 10 éves kor között) és adolescens (praepubertas-pubertas és az utáni) típusba. Lokalizáció szerint 4 formára különíthetjük el: thoracalis, kettős görbületű (egymást kompenzáló), lumbalis, és thoracolumbalis átmenetű scoliosisra. A thoracalis scoliosis járhat mellkas deformitással, légzésbeszűküléssel, a lumbalis scoliosis ferde medencét vonhat maga után. Jellemző a váll-vállöv-mellkas-csípő aszimmetria és a bordapúp jelenléte. Mozgásterjedelem beszűkülések jelentkeznek. [9] Az ismert etiológiájú scoliosisok congenitalis (fejlődési endellenesség) szindrómákra, teratogén és öröklődő betegségekre vezethetőek vissza. [9] 2.5. SpinalMouse vizsgálati módszer A SpinalMouse azaz a gerincegér egy olyan gerincdiagnosztikai eszköz, amely a gerinc függőleges helyzetének és mozgásának vizsgálatára fejlesztettek ki. Működésének fizikai alapja, hogy a hát és derék csigolyáinak processus spinosusai felett elhelyezkedő bőrfelületen húzzuk végig a mozgó mérőeszközt, tehát a bőrrétegen keresztül érzékeli a processus spinosusok elhelyezkedését az elektromágneses impulzusok alapján. Az eszköz a rajta található érzékelők által a SpinalMouse számítógépes programnak bluetooth kapcsolaton keresztül mérési adatokat küld. A program algoritmusokat képez, amelyek eredményeit már a programhoz értők is elemezni tudják. A mérés legnagyobb előnyei közé tartozik, hogy gyorsan elvégezhető, ismételhető, pontos, azonnali eredményt kapunk és nem 17

19 jelent a páciens számára sugárterhelést. Ergonomikus kialakításának köszönhetően könnyen alkalmazható, igazodik a mérés közben a gerinc görbületeihez. A méréses vizsgálat által megállapítható a gerinc sagittalis és frontalis síkú helyzete illetve elváltozásai, a csigolyaszegmentek helyzete, mozgástartományok, tartási kompetencia, a medence helyzete, esetleges gerincferdülés és a háthossz. A mérési eredmények alapján gyakorlatokat ajánl a vizsgált személy számára. Az eredményeket egy átlag populációhoz viszonyítja nem, életkor, testmagasság és a testsúly figyelembe vételével. Orvosoknak nagy segítséget jelent a preoperatív vizsgálatokhoz és a postoperatív nyomon követéshez. [2, 6, 12] 3. ábra ( 18

20 3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1. Vizsgálat anyaga és módszere Szakdolgozati kutatómunkám a megfigyelés módszerén alapult. A Miskolci Egyetem Egészségügyi Karának Gyógytornász hallgatóinak testtartását mértem fel. 49 (3 férfi, 46 nő) átlagosan 20 év körüli gyógytornászhallgató testtartását és gerincét mértem fel fizikális vizsgálattal majd SpinalMouse segítségével. A vizsgálatok a 2016/17-es tanév őszi félévében folytak a Fizioterápiás Tanszék gyakorlótermében. A tartásvizsgálat utáni SpinalMouse -szal végzett méréseim eredményeit számítógépre, illetve a tartásvizsgálati lapra rögzítettem, majd az adatokat összesítettem és kategorizáltam A vizsgálatok leírása Megtekintéses vizsgálat: az alany vizsgált testrésze lemeztelenített, kisebb terpeszben állt laza tartásban. A vizsgálat először frontális síkban zajlott. Elölről megtekintettem a test tartását, szimmetriáját. Feljegyeztem a fej állását hogy középen volt-e, megtekintettem a súlyvonalat, a nyak-váll kontúrt, a vállcsúcsok magasságát, claviculák állását, mellkas alakját, felső végtag helyzetét, a törzs-kar háromszöget és a crista iliacák magasságát. Majd ugyanebben a síkban hátulról is megvizsgáltam szintén a fej helyzetét, a nyakizmok kontúrját, vállcsúcsok magasságát és a törzs-kar háromszöget. Ezek mellett az angulus inferiorok magasságát, margo medialisok függőlegességét, margo medialisok és processus spinosusok távolságát a processus spinosusok vonalát, borda- illetve izompúpot, a crista iliacák magasságát és a spina iliaca posterior superior és sacralis 1-es csigolya távolságát vizsgáltam. Sagittalis síkban a vizsgálatot a súlyvonallal kezdtem, majd megtekintettem a thoracalis kyphosis és lumbalis lordosis csúcspontját és a megtöretéseket. Ezután vizsgáltam a spina iliaca anterior superior és symphysis illetve a spina iliaca anterior superior és spina iliaca posterior superior képezte képzeletbeli síkját, melyből megállapítottam a medence állását. [7, 8] 19

21 Méréses vizsgálataimban szerepelt a Delmas-index. Két mérés alapján kaptam meg az eredményt. A beteg háta lemeztelenített. A mérést az occiputtól a sacralis kettes csigolyáig végeztem. Az első mérésnél a gerinc aktuális hosszát mértem, második esetben pedig a tényleges hosszt jegyeztem fel. Az ábrán látható képlet alapján kaptam meg az eredményeket. [4, 7] a gerinc aktuális hossza a S1-től az atlasig egyenesen mérve x100 a gerinc teljes hossza a S1-től az atlasig Ha az eredményünk kevesebb, mint 94 akkor dinamikus gerincről beszélünk, a görbületek íveltebbek az átlagnál, nagyobb megterhelés jut a gerinc szalagjaira. 94 és 96 között normális mértékűek a görbületek, célszerű továbbra is arra törekedni, hogy ebben a tartományban maradjon. 96-nál nagyobb érték statikus gerincre utal, a görbületek elsimultak és a csigolyák közötti kisízületekre fokozott erőbehatás hat, az ízületi felszínek károsodnak. [4, 7] Flexio mérése centiméter szalaggal történt a cervicalis 7-es és sacralis 1-es csigolyák között álló és előrehajolt helyzetben. A két érték közötti különbséget vettem alapul. Csak a thoracalis szakasz mérése során a cervicalis 7-es-thoracalis 12-es csigolyaszakaszon mértem. A lumbalis szakasz flexios mozgásterjedelmére két vizsgálatot alkalmaztam. Az első vizsgálat során álló és előrehajolt helyzetben mértem a lumbalis 5-sacralis 2 processus spinosusa közötti távolságot. A második vizsgálat pedig az úgynevezett Schober-jel vizsgálata, amely során szintén álló majd előrehajolt helyzetben mértem a lumbalis gerinc flexios mozgásterjedelmét. [7] Lateralflexio mérésére során a Domján-indexet használtam. A vizsgált oldalon lemértem álló és oldalra hajolt helyzetben a hármas ujj és talaj távolságát. A két oldal értékeit a testmagassághoz viszonyítottam. [7] A rotatiot ülőhelyzetben tekintettem meg. Oldalra fordulás után a vállak elmozdulásából következtettem a rotatio mértékére. [7] 20

22 Extensio vizsgálata során az alany kis terpeszben állva hátrahajolt. Sagittalis síkban megtekintettem a processus spinosusok vonalát. [7] A vizsgálati lapon feltüntettem az alany nevét, korát, magasságát, testsúlyát, gerincének esetleges megbetegedését, és ha végez fizikai aktivitást, akkor annak formáját, időtartamát és rendszerességét. [7] 3.3. SpinalMouse alkalmazása A vizsgálatomhoz szükség volt a SpinalMouse készülékre, a számítógépre, amelyen a szoftver található illetve vattára amellyel a bőrt tisztítottam meg a vizsgálatok előtt. Vizsgálat: az alany derékig levetkőzve. Az adatbevitel során feljegyeztem a beteg nevét, nemét, életkorát, magasságát és testsúlyát, majd ezután sagittalis és frontalis síkú vizsgálatokat végeztem. Sagittalis síkú vizsgálat során egy neutrális álló, egy flexiós helyzetű és egy extensios helyzetű vizsgálatot készítettem. Neutrális helyzetben a beteg kényelmes állást vett fel. A SpinalMouse -t a cervicalis 7-es csigolyától kezdődően a sacralis 3-as csigolyáig végighúztam a processus spinosusokon. Flexios helyzetben ismét végighúztam ugyanezen a szakaszon az eszközt. Extensio vizsgálata során pedig hátrahajolt helyzetben ugyanúgy lemértem az eszközzel. [5] Frontális vizsgálat során az első vizsgálatot ugyanúgy végeztem, mint a sagittalis síkú vizsgálat első vizsgálatánál. A második vizsgálat során az alanytól baloldalra hajlást kértem kezelőágy mellett állva, végighúztam az eszközt cervicalis 7-től sacralis 3-ig. A harmadik vizsgálat során pedig az ellenkező oldalra tehát a jobbra lateralflexiot mértem. [5] 21

23 4. EREDMÉNYEK Kutatásomban 49 fő szerepelt, ezen belül 46 nő és 3 férfi. A minta átlag életkora 20,49 év, átlag testsúlya 59,71 kg, átlag testmagassága pedig 166,92 cm Frontális vizsgálat eredményei A frontális fizikális tartásvizsgálat eredményeképp a vizsgált alanyaim között 21%-ban fiziológiás állású gerincet tapasztaltam. 43%-nál a thoracalis szakasz oldalsó görbületét figyeltem meg, 8%-nál a lumbalis szakaszon mértem oldalirányú görbületet. A minta 18%-ánál a thoracalis és lumbalis szakaszt együttesen érintő görbületet fedeztem fel, 10%-nál pedig a két szakaszon két ellentétes irányú görbület volt. A SpinalMouse -szal mért frontalis vizsgálati eredményeim alapján a minta 31%-nak fiziológiás volt a thoraco-lumbalis gerincszakasza. 14% esetén fedeztem fel a thoracalis szakaszon görbületet, 27%-ban a lumbalis szakaszon találtam oldalirányú eltérést. 16%-ban a két szakaszt együttesen érintő görbületet mértem, 12%-ban pedig mindkét szakaszon megtalálható volt oldalirányú eltérés. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás TH scol. L scol. TH-L scol. kombinált scol. 4. ábra: Frontalis tartásvizsgálat eredményei (n=49) 22

24 4.2. Sagittalis vizsgálat eredményei A sagittalis síkú testtartás vizsgálati eredményeim a következőképp alakultak. A minta 33%-ánál fiziológiás görbületeket tekintettem meg, 16%-nál kyphotikus tartást mértem, 20%-ban nyerges tartást fedeztem fel, 10%-ban kypholordotikus tartást figyeltem meg, 21%-ban ellapult görbületeket találtam. A SpinalMouse sagittalis vizsgálata alapján a vizsgált alanyaim 35%-a rendelkezett fiziológiás thoracalis és lumbalis görbületekkel. 27%-ban kyphotikus tartást, 12%-ban nyerges hátat, 6%-ban kypholordotikus tartást, 20% pedig lapos gerincgörbületeket fedeztem fel. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás domború hát nyerges hát kypholordotikus hát lapos hát 5. ábra: Sagittalis tartásvizsgálat eredményei (n=49) A sagittalis síkú fizikális testtartás vizsgálatom során a medence is vizsgálatra került. A vizsgált személyek közül 55%-nak fiziológiás állású medencét állapítottam meg. 41%-nál előrebillent, 4%-nál hátrabillent helyzetű medencét mértem. A SpinalMouse vizsgálat során a minta 80%-ánál volt fiziológiás állású a medence, 16%-ban előrebillent, 4%-ban hátrabillent helyzetű állást tapasztaltam. 23

25 Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás előrebillent hátrabillent 6. ábra: Medence állása (n=49) Sagittalis síkban a Delmas-index is lemérésre került, amely eredménye vizsgálatomat segítette. A vizsgált személyek 55%-a fiziológiás görbületekkel rendelkezett, 8%-nak fokozottabb görbületei voltak, 37%-nak pedig csökkent, laposabb gerincgörbületet mértem. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Delmas-index fiziológiás dinamikus statikus 7. ábra: Delmas-index eredménye (n=49) 24

26 4.3 Mozgásterjedelem vizsgálatának eredményei A fizikális vizsgálat során a thoracalis szakasz flexios mozgásterjedelme 92% esetén fiziológiás terjedelmű volt, 8% esetén csökkent mozgásterjedelmet mértem fel. SpinalMouse vizsgálat által a vizsgált alanyok 39%-a rendelkezik fiziológiás mozgástartománnyal, 51%-nál csökkent, 10%-nál fokozott flexiós mozgásterjedelmű háti szakaszt fedeztem fel. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás csökkent fokozott 8. ábra: Thoracalis szakasz flexioja (n=49) A fizikális vizsgálat során a lumbalis gerincszakasz flexiós mozgásterjedelme 57%-ban fiziológiás értéket mutatott, 43% esetén csökkent mértékű volt. A SpinalMouse -szal mért eredményeim közül 67%-ban fiziológiás mozgásterjedelmű volt a lumbalis szakasz, 27% esetén csökkent mértékű, 6%-ban fokozott mozgást tapasztaltam. 25

27 Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat fiziológiás csökkent fokozott SpinalMouse 9. ábra: Lumbalis szakasz flexioja (n=49) A fizikális vizsgálatom során a teljes thoraco-lumbalis szakasz flexios mozgásterjedelme 57%-ban megfelelő, 43%-ban csökkent mértékű volt. A SpinalMouse -szal mért mozgásterjedelem 16%-ban fiziológiás mértékű 84%-ban csökkent mértéket mutatott. Fokozott elmozdulást nem találtam. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás csökkent fokozott 10. ábra: Thoraco-lumbalis szakasz flexiója (n=49) A lateralflexio mérése során a vizsgált személyek 73%-ánál volt megfelelő mértékű a mozgás terjedelme, 27%-ban nem érte el a fiziológiás mozgástartományt. 26

28 A két oldalon kapott értéket egymáshoz viszonyítva 57%-ban egyezett meg a két oldal mozgásterjedelme 43% esetén eltérő értékeket kaptam. A SpinalMouse frontális síkú vizsgálata során mért lateralflexios mozgásterjedelem 20%-ban esett fiziológiás mozgástartományba, 80%-ban csökkent mértékű volt. A két oldal 53%-ban volt egyforma mértékű, 47%-ban eltérést tapasztaltam. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Fizikális vizsgálat SpinalMouse vizsgálat fiziológiás csökkent egyforma eltérő 11. ábra: Lateralflexio vizsgálatának eredményei (n=49) A fizikális testtartás vizsgálat során a rotatios és extensios elmozdulást is megvizsgáltam. A rotatio a minta összes alanyánál megfelelő mértékű volt. A vizsgált személyek extensios mozgása 86%-ban fiziológiás, 14%-ban a görbületek afiziológiás ívet mutattak. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% Rotatio Extensio fiziológiás afiziológiás 12. ábra: Rotatio és extensio fizikális vizsgálata (n=49) 27

29 A SpinalMouse -szal vizsgált extensio thoracalis, lumbalis és a két gerincszakaszt együttesen vizsgálva adott meg értékeket. A thoracalis szakasz extensioja 76%-ban fiziológiás mértékű, 22%-ban csökkent mértékű volt. A lumbalis szakasz mozgásterjedelme 50%-ban normális mértékű volt, 50%-ban csökkent mozgásterjedelmet mértem. A két szakaszt együttesen vizsgálva az extensios mozgásterjedelem 57% esetén fiziológiás értéket mutatott, 22%-ban csökkent, 21%-ban fokozott mozgásterjedelmet mértem. Fő 100% 80% 60% 40% 20% 0% thoracalis lumbalis thoraco-lumbalis fiziológiás csökkent fokozott 13. ábra: SpinalMouse általi extensio vizsgálata (n=49) 28

30 5. MEGBESZÉLÉS Első feltételezésem szerint a vizsgált hallgatók között több mint 50%-ban fordul elő frontalis síkban oldalirányú görbület, és ezen belül a thoracalis szakaszon a leggyakoribb a megjelenése. Az eredményeim alapján az állításom csak részben nyert igazolást. A fizikális és a SpinalMouse vizsgálat eredménye is alátámasztja, hogy a hallgatók több mint 50%-ánál található oldalirányú gerincgörbület. A fizikális vizsgálat során a vizsgált személyek 79%-ánál, a SpinalMouse vizsgálat során pedig 69%-nál találtam oldalirányú eltérést, tehát a feltételezésem első része igazolódott. Az állításom második felére vonatkozóan csak részben nyertem igazolást. A fizikális vizsgálat során mért oldalirányú eltérések közül 41%-ban, tehát a legnagyobb számban a thoracalis szakasz oldalirányú görbülete fordult elő. A SpinalMouse által kapott eredményeim között viszont a legtöbb esetben tehát 28% esetén a thoraco-lumbalis szakaszt érintette az elváltozás, így ez alapján az állításom második fele részben igazolódott. Úgy gondolom, hogy a nagyszámú oldalirányú görbület oka a helytelen ülés, egyoldalú cipekedés és terhelés, és helytelen tartás eredménye, de persze közrejátszhat benne a növekedés alatt felborult izomegyensúly és jelentős mértékben a mozgásszegény életmód. Második feltételezésem szerint a vizsgált személyek körében előforduló tartáshibák közül a kyphoticus tartás fog a legnagyobb számban előfordulni. Az állításom részben igazolást nyert a kapott eredmények alapján. A fizikális vizsgálat során a legnagyobb számban, azaz 21%-ban a lapos hát fordult elő, tehát a feltételezésem nem igazolódott. A SpinalMouse általi vizsgálat szerint viszont 27%-ban azaz a legnagyobb számban a kyphoticus tartás fordult elő, így az állításom részben igazolást nyert. Hozzátenném, hogy a fizikális vizsgálat során a minta 33%-a, a SpinalMouse vizsgálat esetén a minta 35%-a fiziológiás gerincgörbületekkel rendelkezett. Azért feltételeztem legnagyobb számban kyphoticus tartást, mivel a sok ülve töltött óra, az előregörnyedt testhelyzet a hátizmok fáradásához és gyengüléséhez vezet, amely előreesett vállakat és egy feszülő megnyúlt izomzatú, fokozottabb görbületű hátat eredményez. 29

31 A harmadik feltételezésem szerint a medence a vizsgált személyek eredményei alapján a legtöbb esetben fiziológiás állású lesz. Az állításom igazolást nyert mindkét vizsgálat esetén. A fizikális vizsgálat során a minta 55%-ánál tekintettem meg fiziológiás medenceállást, a SpinalMouse vizsgálat során pedig a minta 80%-a rendelkezett fiziológiás medenceállással. Véleményem szerint az első hipotézisemre visszamenően azért fordulhat elő legnagyobb számban fiziológiás állású medence, mivel a kyphoticus tartásnál a lumbalis lordosis a saját görbületének csökkentésével kompenzálhatja a fokozott thoracalis kyphosist. A lordosis mértéke befolyásolja medence állását, ami ez által nem kerül sem előrebillent sem hátrabillent helyzetbe. Negyedik feltételezésem szerint a mintán mért Delmas-index által kapott értékek fele a fiziológiás tartományba fog esni. Állításom igazolást nyert. A eredmények 55%-a fiziológiás tartományba esett a vizsgált alanyok között. Az a véleményem, hogy azért került sok érték a fiziológiás tartományba mivel egy adott szakasz görbülete mellett a belőle folytatódó gerincszakasz ellapulása következett. A centiméter szalaggal mért gerinchossz eredmények kiegyenlítették egymást és fiziológiás értékeket kaptam. A fizikális vizsgálat során 33%-ban fiziológiás tartást mértem, emellé 36% esetén csak az egyik szakaszt érintette valamely gerincgörbület fokozódása, így nem gondolom kiugró értéknek az előbb megemlített ok alapján hogy a minta fele fiziológiás tartományba esett. 10%-ban kypho-lordotikus tartást fedeztem fel tehát mindkét görbület fokozott mértékű volt, hozzávetve a Delmasindex 8%-ban mutatott dinamikus értékeket. Számomra szintén érdekesség, hogy a fizikális vizsgálatom során a minta 21%-a lapos görbületekkel rendelkezett, a Delmas-index során 37%-ban mértem csökkent görbületeket. Ezt az eredményt is azzal tudom magyarázni, hogy egy fokozottan kompenzáló görbületcsökkenés jött létre a hozzá kapcsolódó fokozott görbület miatt, amely az ellapult hátra jellemző értéket adta számomra. Ötödik hipotézisemben azt állítottam, hogy a vizsgált alanyaim között a flexiós mozgásterjedelem nagyrészt fiziológiás értékeket fog adni. A flexios mozgásterjedelem mérése során mértem önmagában a thoracalis és a lumbalis szakasz mozgásterjedelmét, majd a két szakaszt együtt mértem fel. Úgy gondolom, 30

32 hogy a minta életkorát figyelembe véve a flexio mozgásterjedelmének fiziológiás terjedelműnek kellene lennie. A thoracalis szakasz flexios mozgásterjedelmére vonatkozóan a fizikális vizsgálat esetén 92%-ban mértem fiziológiás mozgásterjedelmet, a SpinalMouse vizsgálattal csak 39% esetén kaptam fiziológiás eredményt. A thoracalis szakaszt tekintve a fizikális vizsgálat során 57%-ban, a SpinalMouse esetén 67%-ban mértem fiziológiás mozgástartományt. A két szakaszt együttesen vizsgálva a fizikális vizsgálat eredményeképpen 57% esetén, a SpinalMouse vizsgálat során viszont csak 16%-ban mértem fiziológiás flexiós mozgásterjedelemre vonatkozó értéket. Összesítve tehát a feltételezésem nem nyert igazolást, mivel minden szakaszon előfordult a flexiora vonatkozó mozgásterjedelem beszűkülése. Meggyőződésem, hogy a mozgásterjedelem egyik legnagyobb okozója a mozgásszegény életmód. A gerincünk fiziológiás mozgáshatárait időről-időre ki nem használva, a gerincet körülvevő izomzat rövidüléséhez, gyengüléséhez vezethet. Megemlítendő, hogy adott izmok túlzott tónusa illetve feszülése is korlátozza a gerinc elmozdulásait. Fontos megemlíteni a rugalmatlan szalagrendszert, és a beszűkült elmozdulású kisízületeket a gerincre vonatkozóan. Az eredményekre visszatérve véleményem szerint a két vizsgálat eredményei közötti nagyfokú eltérésének az oka, hogy méréseimben még pontatlanság fordulhatott elő, amelyet a rutin hiányának róhatok fel. További oka lehet, hogy a SpinalMouse vizsgálat precíz, pontos értékeket adott meg. A pontosság a fizikális vizsgálat során a centiméter szalaggal történő mozgásterjedelem méréssel nem oldható meg ugyanolyan minőségben. Továbbá az eredmények között a SpinalMouse által fokozott mozgásterjedelmet is felmutatott, amelyet a centiméter szalagos vizsgálattal ismételten nem lehet kivitelezni így nem tudtam összehasonlítást végezni. Hatodik feltételezésem szerint a vizsgált személyek lateralflexioja nagyobb részt nem éri el a fiziológiás mozgástartományt, és a két oldal mozgásterjedelme sem fog közel egyforma értéket mutatni. Az eredményeket tekintve a fizikális vizsgálat során 73%-ban, a SpinalMouse vizsgálat során pedig 20%-ban mértem fiziológiás mozgásterjedelmet. A két oldal értékeit összehasonlítva ±5 eltérést még nem vettem figyelembe, amely alapján a fizikális vizsgálat eredményei 57% esetén, 31