Balesetelmélet, amely összekapcsolja a biztonságot és a termelékenységet

Átírás

1 MUNKAVÉDELEM 1.1 Balesetelmélet, amely összekapcsolja a biztonságot és a termelékenységet Tárgyszavak: kockázatkezelés; entrópiakockázat; maradék kockázat. A kockázat negatív eredményekhez baleset, veszteség kapcsolódó fogalom. A foglalkozás-egészségügyi és biztonságtechnikai (OHS) menedzsment szerint olyan veszélyek jelenléte okozza, amelyek hátrányos következményekkel járnak, pl. személyi sérüléssel vagy a vagyontárgyak, ill. a környezet károsításával. Ezen események bekövetkezésének valószínűsége a kockázat. Az OHS szakértői az időhorizont és a súlyossági fok szerint tovább pontosítják a kockázatot, a megelőzéssel kapcsolatos intézkedések meghatározása és besorolása érdekében. A kockázat azonosítása Az alábbiak bemutatják a balesetokozás egyik modelljét az entrópiamodellt amely a kockázat alábbi két kategóriáját azonosítja: az entrópiakockázatot, amely a működő rendszerek fokozatos degradációjával kapcsolatos kockázat, a maradék kockázatot, amely minden szervezeti tevékenységben benne rejlő veszély. A modell utal arra, hogy a termelés és a biztonság általában egymással összeegyeztethetetlen vállalati célok. Rámutat arra, hogy a rendszerek meghibásodásakor a teljesítmény és a biztonság veszélybe kerül. Kockázatkezelési javaslatot tartalmaz a veszélyes iparágakra, meghatározza a szervezeti kultúra fejlesztésének lehetőségeit annak érdekében, hogy a termelés és a biztonság egyidejűleg érvényesüljenek. A balesetokozási korábbi modellek megerősítik az OHS rendszer kifejlesztésének szükségességét. Az első modellek hiányossága az volt, hogy a kockázatot átfogó koncepcióként kezelték, nem tudták megfelelően megmagyarázni az előre nem látható és a maradék kockázatot, és nem tudták bemutatni, hogy a kockázatot hogyan befolyásolja az adott tevékenység. Így nem tudtak átfogó stratégiai iránymutatást adni a kockázat csökkentésére. Problémát jelentett a munkások viselkedésének hangsúlyozott figyelembevétele.

2 A balesetek csak igen korlátozottan vizsgálhatók, ha az OHS csak az emberi tényezőkre vagy a biztonságos viselkedésre összpontosít. Az ilyen megközelítés szerint ha az emberi hibát kiküszöbölik, a balesetek elkerülhetők. Nem veszik ugyanakkor figyelembe a rendszerek természetes elhasználódását és a minden rendszerrel járó kockázatot, amelyet teljesen nem lehet ellenőrzés alatt tartani. Ha a kockázat nem iktatható ki, hogyan kerülhetők el mégis a balesetek? A maradék kockázat jelenléte miatt: sehogy. A kockázatkezelési stratégiákat tehát a saját, a folyamattal vele járó veszély kezelése érdekében meg kell tervezni. Az entrópiamodell A szervezetekben két típusú kockázat van jelen: a maradék kockázat, amely nem küszöbölhető ki teljesen és az entrópiakockázat, amely a rendszerek elhasználódásakor lép fel. Az entrópia a vállalat rendszertényezőinek a degradációja. A rendszertényezők az alábbiak: folyamatok (gyakorlati munka) technológia (berendezés, felszerelés, eszközök, vegyszerek) fizikai környezet (hely és szerkezeti tényezők) emberi erőforrások. A vállalatok technológiákat és embereket alkalmaznak és termékeket vagy szolgáltatásokat állítanak elő. A rendszertényezők a folyamatok végbemenetele során kölcsönhatásban vannak egymással. Az entrópiamodell felépítését az 1. ábra mutatja be. A modell egy ideális szervezet létrehozásával indul (1. szakasz): a vállalat megfelelő biztonsággal, termelési hatékonysággal és megfelelő minőségű rendszerrel dolgozik, a rendszertényezők teljes mértékben és hatékonyan ki vannak használva. A balesetek bekövetkezésének valószínűsége és a kockázat szintje nulla. A valóságban a vállalatok általános törvények szerint, természetes rendszerekként működnek. A rendszertényezők az idővel leromlanak; a technológia elavul, a fizikai környezet instabillá és rendetlenné válik, az infrastruktúra elhasználódik. A munkások elfáradnak, koncentrációkészségük és a fizikai erőnlétük csökken. Az entrópiát a 2. szakasz mutatja be (a rendszertényezők lefelé haladó vonalai). Ezzel ellentétes irányban haladva a rendszertényezők romlásával bekövetkezik a zűrzavar állapota, exponenciálisan nő a balesetek bekövetkezésének valószínűsége. Ekkor a vállalat termelékenységi mutatóinak fenntartása kockázatos, mert a rendszertényezők minősége szintén befolyásolja a termelékenységet. Ha például az emberek betegek vagy fáradtak, nem tudnak hatékonyan dolgozni. Ha a berendezések nincsenek karbantartva, a termelés nem valósulhat meg optimális szinten. A modell bemutatja, hogy a rendszertényezők romlása negatívan befolyásolja a szervezet biztonságát és teljesítményét.

3 az ideális folyamat folyamatok a természetes rendszer a szervezet rendszertényezők technológia fizikai környezet humán erőforrások optimális biztonság, teljesítmény és a rendszer- tényezők tökéletes biztonság, teljeés a rendszer- sítmény tényezők minősége entrópia javító tevékenység karbantartás entrópia (1) (2) (3) (4) (5) (6) idő a kockázat valószínűsége maradék kockázat a rendszertényezők állapota 1. ábra Az entrópiamodell felépítése A vállalatok folyamatosan küzdenek a kockázatot növelő entrópia ellen. Ráadásul van maradék kockázat is, amely az ábrán látható módon állandó. A rendszertényezők is hozzájárulnak ehhez a belső veszélyhez. A vállalatok és a társadalom elfogadják a maradék kockázatot, ami rövid idő alatt nem csökkenthető, a technológiákat biztonságosabbá tevő költségek mértéke miatt. A munkavégzésnek is van maradék kockázata, mert az embereknek észlelési és fizikai korlátaik vannak, amelyek sebezhetővé teszik őket a veszélyekkel szemben. Ezen veszélyek csökkentése hosszabb távú beavatkozásokat igényel (biztonságosabb berendezések kifejlesztése és vásárlása, a folyamatok újratervezése, a munkahelyek átalakítása, oktatások szervezése). A vállalat hosszú távon is csak korlátozottan tudja minimálisra csökkenteni a maradék kockázatot, a források korlátozott volta miatt. A maradék kockázat rövid távon állandósul, míg az entrópiakockázat változik. A rendszertényezők nem szükségszerűen romlanak azonos sebességgel vagy azonos idő alatt. A fentiek illusztrálására egy új vállalkozást az A vállalatot hasonlították össze a már régebben működő B vállalattal. A vállalatnak korszerű infrastruk-

4 túrája és technológiája van, amelyeknek a meghibásodásuk előtt elfogadható futamidejük van. Ha a vállalat folyamatait korábban egy másik vállalatnál már szabványosították, a technológiájának, az infrastruktúrájának és a folyamatainak kicsi a maradék kockázata és rövid időn belül kis valószínűséggel hibásodik meg. Ha a munkaerő tapasztalatlan, nem optimálisak a kölcsönhatások a munkások és a rendszertényezők között, ami a szabványosított feladatoktól való eltérésekhez és eredménytelen működéshez vezethet. A B vállalatnak régebbi, elavult infrastruktúrája és technológiája van. A maradék kockázat és az entrópiakockázat mértéke nagyobb, mint az A vállalat esetében. Ha a munkafolyamatokat felülvizsgálják, és a vállalatnak vannak gyakorlott, stabil munkavállalói, a folyamat entrópiája kicsi, mert a munkavállalók biztonságosan dolgoznak. A rendszer változói befolyásolják a működéssel kapcsolatos kockázatok természetét, amelynek figyelembevételével kockázatkezelési stratégiákat kell kidolgozni. Az A vállalatnál az oktatás kiemelt jelentőségű, a B vállalatnál a technológia és a fizikai környezet karbantartása további forrásokat igényel. Amikor egy vállalat az entrópiakockázat növekedését tapasztalja, intézkednie kell a jobbítás érdekében (az ábra 3. szakasza). A kockázat jövőbeni ismétlődését karbantartási programmal kell megelőzni (4. szakasz). A karbantartási stratégiák magukban foglalják az adott tevékenység biztonságtechnikai elemzését a folyamatban rejlő veszélyek csökkentésére, a technológiák rendszeres karbantartását, egészséges munkahelyi környezet kialakítását, a munkavállalók képzését és a biztonság növelését. A hatékony karbantartás növeli a vállalat biztonságát, teljesítményét és a rendszertényezők minőségét (5. szakasz). A helyzet a karbantartás után rövid ideig stabilizálódik. Ha a karbantartás nem folyamatos, a természeti törvények hatásai ismét a rendszer romlását idézik elő (6. szakasz). A modell szerint a rendszeres karbantartás szükséges része a kockázatkezelésnek. Az 5. szakaszban látható, hogy ha az entrópiakockázatot kiiktatják, a maradék kockázat megmarad. A folyamatok maradék kockázata változó és olyan paraméterektől függ, mint a komplexitás és a munkások fizikai/szellemi állapota. Minél igényesebb egy feladat, annál veszélyesebb a folyamat. A munkások is bevisznek a rendszerbe maradék kockázatot a korlátozott fizikai és helyzetfelismerő képességük miatt. Ezt a kockázatot a rendelkezésre álló források korlátai miatt rövid idő alatt nehéz csökkenteni, ezért az alkalmazottak tudatos tevékenységén át kell kezelni. Hosszabb távon a vállalatok a rendszertényezők javítása érdekében tőkebefektetéssel csökkenthetik a maradék kockázatot. A négy elemű stratégia Az entrópiamodell a szervezeteknek stratégiai megközelítést ad a rövid és a hosszú távú kockázatkezelésre. Ennek módszere a négy elemű straté-

5 gia az entrópiát és a maradék kockázatot alkalmazza több területet átfogó megközelítésben. Elemei: 1. azonnali javítás végrehajtása az entrópiakockázat kiküszöbölésére, 2. karbantartási stratégiák kidolgozása az entrópiakockázat jövőbeni kialakulásának megelőzésére, 3. a maradék kockázat kezelése rövid távon, 4. a maradék kockázat minimálásra csökkentése hosszú távon. A modell alapul szolgál az integrált kezelési rendszerek kifejlesztésére, amelyek a termelés és a biztonság párhuzamosságának a megvalósítására törekszenek, lehetővé téve, hogy a vállalatok tevékenysége a törvényi előírásoknak megfelelő és társadalmilag nézve felelősségteljes legyen. Hogyan alkalmazza az entrópiamodell a több területet átfogó megközelítést? A kockázat ellenőrzéséhez és kezeléséhez az egyes rendszertényező- kön belül szakemberek alkalmazása szükséges. Gépészmérnökök kellenek pl. a maradék kockázatok áttekintésére a technológiák kiválasztásakor és megvásárlásakor. Ők dolgozzák ki a karbantartási terveket a berendezések meghibásodásának elkerülésére. A humán erőforrás menedzserek megtervezik az új munkaerő-felvételeket, az oktatási és bérezési rendszert, fejlesztik a munkások alkalmasságát és elősegítik a biztonság kultúrájának kialakítását, csökkentve ezáltal az emberi erőforrások rendszertényezőkön belüli kockázatát. A környezetvédelmi szakemberek ellenőrzik a maradék kockázatok fizikai helyeit. Az entrópiamodell és a négy elemű stratégia tehát bemutatja a vállalati rendszerekben rejlő kockázatot és segítséget nyújt bármely szervezetnek a kockázataik hatékonyabb kezelésében. A maradék kockázat azonosítása különösen fontos a bányászatban, az építőiparban, a vegyiparban és az olaj- és gáziparban, ahol veszélyes technológiai folyamatok zajlanak, ill. veszélyes környezetben történik a munkavégzés. A modell alkalmazható a nem termelő ágazatokban is. A közlekedés szervezése során például lehetővé teszi a hatékony ellenőrzési folyamatok kialakítását (a közlekedési szabályok, az út és a gépjárművek megtervezése, a gépjárművezetők oktatása). A közlekedés szintén entrópiakockázatok forrása lehet (ilyen például a gépjárművezető fáradtsága vagy az alkoholfogyasztás, ami csökkenti a vezető éberségét és vezetésre való alkalmasságát). Más modellekkel összehasonlítva az entrópiamodell lehetővé teszi a vállalatok számára a stratégiai megközelítés alkalmazását a kockázatkezelésben. A gyakorlatban a társaságok megfelelő biztonsági eredményeket érnek el, amit a rendszerek meghibásodásakor bekövetkező baleseti sérülések miatt kiesett munkaidő alacsony volta mutat. Ez azonban nem elégséges jelzője a kockázat ellenőrizhetőségének vagy kezelhetőségének, mert csak a végeredményt méri és nem tárja fel a háttérben levő, a balesetek bekövetkezéséhez hozzájáruló változókat. Az entrópiamodell szerint a rendszertényezők minőségét is értékelni kell. A több területet átfogó mérések előnye, hogy jobban áttekinthető a vállalat

6 kockázatkezelésének hatékonysága és azonosíthatók a javítás területei. A modell támogatja a kockázatkezelést is. A biztonságot és a teljesítményt veszélyezteti, ha a rendszer degradációja nő és a maradék kockázatot nem ellenőrzik. Ez a termelésközpontú kultúrákban arra vezet, hogy a termelési eredmény és a biztonság egymással öszszeegyeztethetetlen célok. A modell alapul szolgál az integrált kockázatkezelő rendszerek kifejlesztéséhez, amelyek összeegyeztethetővé teszik a termelést és a biztonságot, biztosítva, hogy a vállalatok tevékenysége megfeleljen a törvényi előírásoknak és a társadalmi elvárásoknak. Az OHS menedzsment Az entrópiamodell által irányított OHS menedzsment jellemzői az alábbiak: A veszélyes tevékenységek, illetve veszélyes körülmények helyett a modell a rendszer minőségére összpontosít. Sokkal kisebb hangsúlyt fektet az emberi hibákra, mint a balesetek okaira. Feltételezi, hogy a munkások nem akarnak megsérülni a munkavégzés során és ritkán cselekszenek a saját akaratukból szándékosan veszélyes módon. A veszély a rendszerben jelentkező olyan problémák tünete, mint például a nem megfelelő oktatás, a feszített munkatempó vagy a túlzott munkahelyi vagy környezeti igénybevétel. Az emberi hiba nem zárható ki a modellből. Az emberi erőforrások minősége befolyásolja a kockázat szintjét. Megállapítható, hogy egy baleset elsődlegesen a munkahelyi speciális ismeretek hiánya (maradék kockázat) vagy pl. egy javítás alatt álló berendezésen végzett munka miatt (entrópiakockázat) következett-e be. Az entrópiamodell feltárja a biztonságos viselkedés módjait is. Elsődlelesztése. A biztonságos dolgozó egy biztonsági kultúrában tevékenykedik, ges cél az alkalmazottak alkalmasságának és elővigyázatosságának a kifejezért úgy definiálható, mint akit kioktattak a maradék kockázatokról, kellően óvatosan dolgozik a maradék kockázat figyelembevételével, biztonságosan és hatékonyan dolgozik az entrópiakockázat alacsonyan tartása érdekében, ismeri az entrópia- és a maradék kockázatok változását, javaslatot tud tenni a biztonság és a rendszertényezők minőségének a javítására és a termelékenység növelésére. Az entrópiamodell lehetővé teszi a kockázatcsökkentés multidiszciplináris megközelítését. Integrálja az OHS-t a humán erőforrással, a környezettel, a karbantartással és egyéb kezelési előírásokkal, biztosítja a veszély csökkentését a négy elemű stratégia alkalmazásával. Az OHS-t stratégiailag a teljes

7 körű irányítási rendszerek középpontjába állítja, így a biztonság részévé válik a szervezet életének. A modell szerint a biztonság jó üzlet. Amikor a vállalatoknál a rendszerek meghibásodnak, a kockázat nő, a termelékenység pedig csökken. Ezzel ellentétben egy jól karbantartott, megfelelő minőségű rendszer lehetővé teszi a vállalatok számára a kockázatok kezelését, a termelékenység növelését, megadja a lehetőséget a szervezeti kultúrák kialakítására, ahol a termelékenység és a biztonság már egymással együttműködő célok. (Regősné Knoska Judit) Mol, T.: An accident theory, that ties safety and productivity together. = Occupational Hazards, 64. k. 10. sz p Toulouse, G.: Accident risk in disturbance recovery in an automated batch production system. = Human Factors and Ergonomics in Manufacturing, 12. k. 4. sz p