R. Lepidoptera - lepkék. R. Lepidoptera - lepkék. R. Lepidoptera - lepkék. R. Lepidoptera - lepkék. R. Lepidoptera - lepkék. R. Lepidoptera - lepkék

Átírás

1 R. Lepidoptera - lepkék Két pár hártyás, de pikkelyekkel (lepis) fedett szárny Hiányozhat: Pikkely Szárny Kapcsolókészülék fogja össze (kivéve néhány nappali lepke) Kapcsolókaréj (jugum) Kapcsolótüske (frenulum) Szabadszárnyú lepkék Nyugalmi helyzetben: Függőleges (nappali lepkék) Vízszintes (araszolók) Háztetőszerűen összecsukott (többi) R. Lepidoptera - lepkék Két pár hártyás, de pikkelyekkel (lepis) fedett szárny Hiányozhat: Pikkely Szárny Kapcsolókészülék fogja össze (kivéve néhány nappali lepke) Kapcsolókaréj (jugum) Kapcsolótüske (frenulum) Szabadszárnyú lepkék Nyugalmi helyzetben: Függőleges (nappali lepkék) Vízszintes (araszolók) Háztetőszerűen összecsukott (többi) R. Lepidoptera - lepkék Két pár hártyás, de pikkelyekkel (lepis) fedett szárny Hiányozhat: Pikkely Szárny Kapcsolókészülék fogja össze (kivéve néhány nappali lepke) Kapcsolókaréj (jugum) Kapcsolótüske (frenulum) Szabadszárnyú lepkék Nyugalmi helyzetben: Függőleges (nappali lepkék) Vízszintes (araszolók) Háztetőszerűen összecsukott (többi) R. Lepidoptera - lepkék Csáp: Hím: fésűs Nőstény: fonalas Szájszerv: pödörnyelv Két összetett szem (esetleg 2 pontszem is) Torszelvények: egységes tok Potrohszelvények száma 10 5 lábtőíz, 2 karom R. Lepidoptera - lepkék Szaporodás: holometabólia Lárva: hernyó 13 szelvény 3 ízelt torláb 4 álláb (3-6 potrohszelvény) 1 tolóláb (10. potrohszelvény) azonban az araszolóhernyók és a kivételek! R. Lepidoptera - lepkék Lepke és hernyó különböző (!!) Lepke: Nektár, vagy virágpor Semmi (ivari kétalakúságra utalhat) Hernyó: Növények levele Farágók Ragadozók 1

2 Igen bonyolult (közel 100 család) (Alr. Jugateae kapcsolókaréjosok) Alr. Frenateae kapcsolósörtések Öcs. Microfrenatae éjjeli aprólepkék Állábon körkörös horogkoszorú Öcs. Macrofrenatae éjjeli nagylepkék Álláb külső szegélyén horogkoszorú Alr. Ropalocera nappali lepkék Rendszerük Öcs. Microfrenatae- Aprólepkék Cs. Yponomeutidae - Pókhálós molyok Cs. Coleophoridae - Zsákhordó molyok Cs. Gracillariidae - Keskenyszárnyú molyok Cs.Phyllocnistidae - Kígyóaknázó molyok Cs. Sessidae (Aegeridae) - Üvegszárnyú lepkék (Szitkárok) Cs. Cossidae - Farontó lepkék Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Cs. Tischeridae Foltaknás molyok Cs. Gelechiidae - Sarlósajkú molyok Cs. Pyralidae Fényiloncák (Cs. Tineidae Ruhamolyok) (Cs. Psychidae Zsákhordó lepkék) Cs. Yponomeutidae - Pókhálós molyok Első pár szárnyon (fonákon) stigma található, ajaktapogató kicsi Hernyók: pókháló szerű, laza szövedék Egész világon elterjedtek Mo.: 20 faj Cs. Yponomeutidae - Pókhálós molyok Yponomeuta malinellus pókhálós almamoly Argyresthia thuiella tuja aranymoly Cs. Coleophoridae Zsákhordó molyok Cs. Coleophoridae - Zsákhordómolyok Apró termet, szőrözött fej Első szárny hegyes, keskeny Hátsó szárny hosszú rojtokkal Hernyó: aknázik (levél, tű, mag) -> zsák Rendszer: Mo.: kb. 150 faj (folyamatosan változik) Coleophora laricella vörösfenyő aknázómoly gubacsképző faj: Augusma auratellum 2

3 Cs. Gracillariidae Keskenyszárnyú molyok Első szárny erősen megnyúlt Fej pikkelyes, csáp hosszú, vékony, ajaktapogató hosszú levélaknázók Egész világon elterjedtek Mo.: kb. 120 faj Rendszerük: Lithocolletinae Gracillariinae Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Parectopa robinella akácaknázó hólyagosmoly Behurcolt faj Európa: 1970 (Italy) Magyarország: 1983 Gazda: Robinia pseudoacacia Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Phyllonorycter robiniella akáclevél aknázómoly Phyllonorycter robiniella akáclevél aknázómoly Megjelenés: Elterjedés: Eredeti hazája É-Amerika, Európában behurcolt. EUR: 1983 (Basel, Svájc) HU: 1996 Gazdanövény: akác Gregár aknázó a levélke fonákán. Évente több nemzedék Jelentőség: Jelenleg nehezen meghatározható Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Phyllonorycter issikii Hárslevél sátorosmoly Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Ph. (Lithocolletis) platani platánmoly 3

4 Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Cameraria ohridella vadgesztenyelevél aknázómoly Európai faj Európa: 1986 (Ohrid) Magyarország: 1993 Gazda: Aesculus hyppocastanum Cs. Gracilariidae Keskenyszárnyú molyok Ph. roboris tölgylevél aknázómoly Cs. Phyllocnistidae - Kígyóaknázó molyok Phyllocnistis spp.- Kígyóaknázó nyármolyok Cs. Sessidae (Aegeridae) - Üvegszárnyú lepkék (Szitkárok) Közepes termet Szárny pikkelyborítása részben, vagy teljesen hiányzik Fejlett pödörnyelv Darázs mimikri (darázsderék!!) Hernyó: rejtett (faanyagban, vagy évelők szárában, gyökerében) Lepke: nappal repül Rendszerük: Mo.: 35 faj Paranthrene tabaniformis bögölyszitkár Nemző mm szárnyfesztávú lepke. A lepke második pár szárnya átlátszó, első pár szárnya barnásfekete (előfordul, hogy a tövi részén ez is átlátszó). A nőstény (nagyobb termetű) potrohán 3, a hím (kisebb termetű) potrohán 4 sárga gyűrű látható. Álca A hernyó piszkosfehér, ritkán szőrözött, utolsó szelvényén két kitinhoroggal. Kifejlődve 15 mm nagyságú. Paranthrene tabaniformis bögölyszitkár A hernyó a járatokat folyamatosan üríti, így a nyílásnál mindig található rágcsálék. A későbbi rágás helyén a vékonyabb ág egyoldalasan megduzzad, ahol az ág el is törhet. A lepke kibújásakor a bábbőr a kibújási nyílásban marad. Eurázsiai elterjedésű faj, hazánkban is gyakori. Gazdanövényei a nyárfélék, de előfordulhat fűzön is. 4

5 Paranthrene tabaniformis bögölyszitkár Nálunk egy, illetve két éves fejlődésű populációi is előfordulnak. Párosodás után a nőstény a petéit többnyire egyesével helyezi el. Ennek során előszeretettel keres föl sebzéseket (metszés!), de ha ilyet nem talál, kéregrepedésekbe és ágak elágazásába rakja petéit. A kikelő hernyók berágják magukat a fába és ott a bélben, vagy azzal párhuzamosan készítik 5-25 cm hosszú járataikat a befurakodási nyílástól fölfelé. Kétéves fejlődés esetén a hernyó kétszer telel át. Az áttelelő hernyók tavasszal még táplálkoznak, majd a kéreghez közel bebábozódnak. A bábból a nemzők április végétől augusztus közepéig repülnek ki, nagyobb számban a délelőtt folyamán. Paranthrene tabaniformis bögölyszitkár Cs. Sesidae (Aegeridae) - Üvegszárnyú lepkék (Szitkárok) Sesia apiformis darázslepke Synanthedon spheciformis égerfa szitkár Cs. Sessidae (Aegeridae) - Üvegszárnyú lepkék (Szitkárok) Synanthedon vespiformis (Szeder) Darázsszitkár Előfordulás: Palearktikus Álca polifág lombos fafajokon (tölgy, nyár, fűz) Jelentőség: Fiatal fák pusztulása Cs. Cossidae - Farontó lepkék Nagy termet (!!) Kicsi fej Csökevényes nyelv Rendszerük: Egész világon elterjedt Mo.: 7 faj Cossus cossus -nagy farontó (fűzfarontó) Nemző A nőstény lepke közel 10 cm-es szárnyfesztávolságot is elérhet, a hím ennél jóval kisebb, átlagosan 7 cm-es. Alapszíne barnásszürke, benne világosabb pikkelyekkel és sötétebb vonalakból álló mintázattal. A lepke testét sűrű szőrzettel fedett. Álca A hernyó kifejletten 10 cm hosszúságú. Kezdetben világos hússzínű, sötét feji résszel, majd a háti oldal sötét hússzínűvé, míg az oldala világos sárgás színezetűvé válik. 5

6 Cossus cossus -nagy farontó (fűzfarontó) A fák törzsi részében rág. Rágcsálékát (ecetszagú!!!) meneteiből rendszeresen üríti, amely a fa tövében jól láthatóan gyűlik össze. Menetei közel kör keresztmetszetűek. Eurázsiában és Észak-Afrikában elterjedt faj. Hazánkban is közönséges, gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Fő gazdanövényei a nyárak és füzek, de előfordul más lombos fafajokon (pl. tölgy) is. Többnyire legyengült, idős fákban készíti meneteit. Cossus cossus -nagy farontó (fűzfarontó) Fejlődése hazánkban 2 éves. A nőstény a petéit petét tartalmazó sorokban rakja le a gazdanövény kéregrepedéseibe, esetleg sebzésekre. A kikelt hernyók berágják magukat a kéregbe, majd először a szijácsban, később a fatestben készítik meneteiket. Járatait folyamatosan üríti, a kilökött rágcsálék a fa tövénél kupacokban gyűlik össze. Álca alakban telel két alkalommal. Bábozódás vagy a kéreg közelében, rágcsálékkal eltömött bábágyban történik, vagy a hernyó a talajba vonul és ott bábozódik. A bábnyugalom 3-5 hétig tart. Cossus cossus -nagy farontó (fűzfarontó) Cs. Cossidae - Farontó lepkék Zeuzera pyrina kis farontó (almafarontó) Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Apró termet Fej csupasz vagy pikkelyes. Első szárny trapéz alakú, többnyire élénk színű. Legtöbb kártevő moly innen kerül ki. Koincidencia!!! Hernyó: leveleket sodorja, illetve összeszövi Nappal, vagy este repül Rendszerük: Mo.: 430 faj Tortrix viridana tölgyilonca Nemző 9-11 mm nagyságú moly, melynek első pár szárnya egyszínű világoszöld, második pár világos szürke, szegélye rojtos. Hernyó Hernyója zöld, feketésbarna fejjel. A sodrómolyok egy részére jellemző, a több levél összeszövéséből készített hernyófészek. Európai elterjedésű faj. Hazánkban is mindenhol közönséges, elsősorban a kocsányos tölgyesekben gyakori, de előfordul más tölgyön, sőt más lombos fafajon is. 6

7 Tortrix viridana tölgyilonca Évente egy generációval szaporodik. Az áttelelő petékből kibújó hernyó csak a megfelelően megpattant rügybe képes berágni és egyedfejlődésének ebben a korai szakaszában csak ezzel a növényrésszel képes táplálkozni. A hernyók fejlődésük későbbi stádiumaiban már kifejlett levelet is képesek elfogyasztani. Egy vagy több levélből álló szövedéket készítenek és annak belsejében rágnak. Egymást követően több szövedéket is készítenek és ebben is bábulnak. Időjárástól függően májustól júniusig találkozhatunk a repülő lepkékkel. Tömegszaporodásra hajlamos faj, amely esetenként jelentékeny károkat tud okozni. Tortrix viridana tölgyilonca Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Archips xylosteana kökényszövő sodrómoly Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Rhyacionia (Evetria) buoliana fenyőilonca Rhyacionia (Evetria) duplana erdeifenyőhajtás- szövőlepke Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Retinia resinella gyantagubacs sodrómoly Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Epinotia nanana fenyősövény tükrösmoly Epinotia tedella fenyőtűmoly 7

8 Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Cydia pactolana fenyőkéregmoly Cs. Tortricidae - Sodrómolyok Cydia splendana - tölgymakkmoly Cs. Tischeridae Foltaknás molyok Apró termet (max. 10 mm) Szőrös fej, rágók maradványa Hosszú, vékony csáp lombos fák (főleg tölgy) levelében aknáznak Mo-n 8 faj: Tischeria ekebladella (complanella) -Tölgy levélaknázó moly Cs. Gelechiidae - Sarlósajkú molyok Hátsó szárny jellegzetes: Külső szegély kikanyarított Fej pikkelyes, ajaktapogató hosszú Levélsodrók (mint Tortricidae) Egész földön elterjedt Mo.: 23 faj Stenolechia gemmella tölgyfúró sodrómoly Coleotechnites piceaella fenyőtű aknázómoly Cs. Pyralidae fényiloncák Változatos testfelépítés Rendszerük: Egész földön elterjedtek Mo.: kb. 300 faj Fajok (Ephestia kuehniella lisztmoly) Dioryctria spp. fenyőrágó karcsúmolyok Dioryctria sylvestrella gyantafényilonca Acrobasis tumidana Cs. Tineidae - Ruhamolyok Népes család (Mo.: 45 faj) Borzas fej Nyelv fejletlen Növényi és állati eredetű, de már nem élő anyagban Faj: Tinea pellionella szűcsmoly T. bisselliella ruhamoly 8

9 (Cs. Psychidae Zsákhordó lepkék) Népes család (Mo.: 30 faj) növények és állati eredetű tápl. Hernyók zsákot készítenek Öcs. Macrofrenatae - Éjjeli nagylepkék Cs. Zygaenidae - Csüngőlepkék Cs. Geometridae - Araszolók Cs. Noctuidae Bagolylepkék Acs. Arctiinae - Medvelepkék Acs. Nolinae Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Cs. Lasiocampidae - Szövőlepkék Cs. Notodontidae - Púposszövők Cs. Sphingidae - Szenderek Cs. Thaumatopoeidae - Búcsújárólepkék (Cs. Bombycidae - Selyemlepkék) Cs. Zygaenidae - Csüngőlepkék Közepes termet, pontszemük, szőrös fej. Átmenet nagy - és molylepkék között. Egyszínű, vagy pettyekkel díszített pillangós virágzatúak levelein Egész földön elterjedt Mo.: 27 faj Faj: Zygaena filipendulae acélszínű csüngőlepke Cs. Geometridae - Araszolók Közepes termet Karcsú test, szárny egyenlő oldalú háromszög. Szárny nyugalmi helyzetben vízszintes Potrohukon tympanális szerv Hernyó: lombfogyasztó araszol!! Lepke: Hím: nektárfogyasztók, este és éjjel repülnek Nőstény: több fajnál csökevényes, vagy hiányzó szárny Rendszerük: Egész világon elterjedt Mo.: kb. 370 faj Erannis defoliaria nagy téliaraszoló Nemző A hím lepke mm szárnyfesztávú első szárnya sárgás, rajta két-két zegzugos barna szalaggal. A nőstény szárnyatlan. Hernyó Hernyója oldala sárgás, háta barnás színű, foltokkal és hullámokkal tarkított. Kezdetben a kibomló rügyeket rágják, később áttérnek a levelek fogyasztására. Európában mindenhol előfordul. Hazánkban sem ritka, elsősorban domb- és hegyvidéken. Erősen polifág lombfogyasztó lepkefaj. Elsősorban tölgyeken és gyertyánon, de előfordul nyáron, szilen, nyíren és több más lombos fafajon is. Erannis defoliaria nagy téliaraszoló A későősszel megjelenő lepkék az őszi / tél eleji erdő jellegzetes fajai. A tavasszal megjelenő hernyók magányosan rágnak, kezdetben a rügyeket, később a leveleket. Nagy mennyiségű lombot fogyaszt el, majd a talaj felszínén bábul. A röpképtelen nőstények a párosodás után felmásznak a fa koronájába, és ott a vékony ágakra rakják le petéiket. 9

10 Operophtera brumata kis téliaraszoló Nemző A hím lepke mm szárnyfesztávú, első szárnya sárgás-, barnásszürke színű hullámos harántsávokkal. Hátsó pár szárnya világos sárgásszürke. A nőstény itt is repképtelen, csak szárnycsonkja van. Hernyó Hernyója szürkésszöld, később világosodó, sötét fejjel, világos oldal- és sötét hátsávval. A hernyók először lyukakat rágnak a levélre az erek között, majd áttérnek a levélszegélytől kiinduló, a levéllemez nagy részét elfogyasztó táplálkozásra. Ellentétben a nagy téliaraszolóval a leveleket lazán összeszövik. Az erősebb levél erek ilyenkor épen maradnak. Operophtera brumata kis téliaraszoló Eurázsiai faj, ahol sík- és hegyvidéki területen egyaránt előfordul. Észak-Amerikába behurcolták. Sok tápnövénye van, főként a tölgyfélék és a nyárak egyes fajai, klónjai, a gyertyán és számos további lombos fa- és cserjefaj. Araszoló gradáció esetén többnyire ez a domináns faj. Operophtera brumata kis téliaraszoló A lepkék késő ősszel jelennek meg. A lepkék repülése egész tél folyamán elhúzodhat. Párosodás után a koronába felmászó nőstények a fák vékonyabb ágaira rakják le petéiket. Tavasszal a hernyók kikelése többnyire egybe esik a lombos fafajok kihajtásával. Elegyes faállomány esetén nagyban függ a gazdanövény kiválasztása attól, hogy mennyire esik egybe a kikelés az adott fafaj kihajtásával. A kifejlett hernyók a talaj felső szintjébe vonulnak bábozódni. Cs. Geometridae - Araszolók Bupalus piniarius erdeifenyő araszoló Colotois pennaria tollascsápú araszoló Cs. Noctuidae - Bagolylepkék Közepes termet Első pár szárnyon bagolyrajzolat (de ez hiányozhat is) Hernyó: csupasz, többnyire talajban bábul Lepke: éjjeli (esetleg nappali) Rendszerük (több alcsalád): Egész földön elterjedt Mo.: kb. 660 faj (erdőben mindenhol előfordulnak) Cs. Noctuidae - bagolylepkék Acs. Noctuinae Acs. Arctiinae medvelepkék Acs. Nolinae 10

11 Cs. Noctuinae - Bagolylepkék Agrotis (Scotia) segetum - vetési bagolypille Agrotis (Scotia) vestignalis erdeifenyő vetési bagolylepke Cs. Noctuidae - Bagolylepkék Panolis flammea erdeifenyő bagolypille Acs. Arctiinae - Medvelepkék Közepes termet Hernyó: lombfogyasztó (társas) Lepke: éjjel repül Faj: Hyphantria cunea - amerikai fehér medvelepke Cs. Nolidae - Pamacsosszövőlepke-félék Nycteola asiatica nyárfa apróbagoly Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Többnyire nagy termet Erős dimorfizmus Nőstény sokszor röpképtelen (Orgyia: szárnyatlanok) Test erősen szőrös Tympanális szerv az utótoron Hernyó: szőrös (gyakran mérgező) Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Hernyó: lombfogyasztó (többnyire polifág) Lepke: este és éjjel repül Rendszer: Mo.:?? faj 11

12 Euproctis chrysorrhoea - aranyfarú pille A károsítást a hernyók által az erdőszegélyen, illetve a kimagasló fákon készített hernyófészkekről lehet felismerni, ami különösen télen feltűnő. Európai faj, amelyet behurcoltak Észak-Amerikába. Magyarországon gyakori, főleg ott, ahol fő tápnövénye, a kocsányos tölgy előfordul. A tölgyeken kívül előfordulhat még galagonyán, kökényen és gyümölcsfákon. Euproctis chrysorrhoea - aranyfarú pille Egynemzedékes faj. A nemző nyár közepén rajzik. Főleg a hím lepke aktív, a nőstény alig repül. A megtermékenyített nőstény a levelek fonákjára rakja le csomóban a petéit, amelyeket potrohvégének szőrzetével fed be. A még augusztusban kikelő hernyók kezdettől fogva társasan rágnak. Először csak hámozgatják a levelet, és ezekből a levelekből készítik téli fészkeiket. Tavasszal a rügyfakadáskor előbújnak a hernyók is, és a megjelenő leveleket rágják. Fejlődésük végső szakaszában már magányosan rágnak, éjjel-nappal. Laza szövedékben bábozódik. Tömegszaporodásra hajlamos faj, gradációja főleg a kötött talajú, kiritkult kocsányos tölgyesekben gyakori, ahol 5-8 évig is eltarthat. Lymantria dispar - gyapjaspille Hernyó A hernyó sötétbarnás alapszínű, háti részén két sorban színes szemölcsökkel. Az első 5 pár kék, a hátsó 6 pár piros színű. A fajt a kárkép alapján felismerni nem lehet. Eurázsiai faj, Észak- Amerikába is behurcolták. Hazánkban mindenhol közönséges. Rendkívül sok tápnövényű faj, de főként tölgyféléken gyakori. Lymantria dispar - gyapjaspille A július-augusztusban rajzó lepke a fák alsó részére helyezi el petecsomóját, amit potrohszőrével befed. A petecsomók telelnek át, és április közepén-végén ebből bújnak ki a hernyók és kezdik meg táplálkozásukat a koronában. Főleg fiatal korban selyemszál segítségével a hernyók igen nagy távolságot tehetnek meg. Laza szövedékben bábozódnak a fa törzsén, ágain, a levelek között. Tömegszaporodásra hajlamos faj. Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Lymantria monacha - apácalepke Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Calliteara (Dasychira) pudibunda - bükk gyapjaslepke 12

13 Leucoma (Stilpnotia) salicis -nyár gyapjaslepke Álca A hernyó barna színű, hátán végighúzódó, szelvényenként párban álló 2-2 fehér folttal, illetve vörösesbarna szemölcssorral. A korai lárvastádium levélvázasító rágása iránymutató lehet. Később a hernyók a teljes levelet elfogyasztják, ekkor a károsítás már csak a faj hernyójáról ismerhető fel. Eurázsiai faj, Észak-Amerikába is behurcolták. Hazánkban minden nyárasokban előfordul. Fő gazdanövényei a nyárak és a füzek, de előfordulhat más lombosfán is. Leucoma (Stilpnotia) salicis -nyár gyapjaslepke Hazánkban egy, és két nemzedékkel szaporodó populációja is megtalálható. A két viselkedési mód között gyakori az átmenet. A laza gubókban áttelelő hernyók áprilisban bújnak elő, és ekkor már a teljes levelet elfogyasztják. Május közepétől bábozódik többnyire a fák koronájában, a levelek között, és júniusban repülnek az első generáció lepkéi. Párosodás után a nőstény vékony ágakra rakja le csomókban a petéit és potrohszőrével fedi azt. A kikelő hernyók kezdetben csak a fonák oldaláról hámozgatják a leveleket, majd gubót készítenek és áttelelnek (egy nemzedékes), vagy bebábozódnak és rövid bábnyugalom után augusztus közepén már megjelennek a második generáció lepkéi. A lerakott petékből ekkor is kikelnek a hernyók, és rövid táplálkozás után szeptember végén nyugalmi állapotba vonulnak. Cs. Lymantridae - Gyapjaslepkék Orgyia antiqua (recens) - rozsdabarna kisszövő Cs. Lasiocampidae - Szövőlepkék Nagy termet Hernyó: többnyire lombos fafajokon, ritkán fenyőféléken Lepke: éjjeli lepke Dendrolimus pini fenyőpohók Tűleveleket fogyasztják egészen a tűhüvelyig, tömegszaporodás esetén tarra rágják a fákat. Eurázsiai faj. Hazánkban mindenhol megtalálható, ahol erdeifenyő van. Tömegszaporodása fiatal (10 éves korig) erdeifenyvesben eddig két helyen Rajkán ( ) és Pakson ( ) fordult elő. Fő tápnövénye az erdeifenyő, de előfordul más Pinus, Picea és Abies fajokon is. Dendrolimus pini fenyőpohók A lepke június-augusztusban rajzik. A nőstények a petéket kisebb csomókban rakja le a tűkre és vékonyabb ágakra. A kikelt hernyók először a tűlevelek szélét csipkézik, majd a tű felső harmadát, később az egész tűlevelet elfogyasztják. A hernyók a fatörzs közelében a talajban telelnek át. Áprilistól aztán ismét táplálkozni kezdenek, és a tarrágás legtöbbször ilyenkor következik be. Júniusban az ágak közötti szövedékben bábul. 13

14 Malacosma neustria gyűrűslepke A hernyók rágása alapján a fajt felismerni nem lehet. Jellegzetes azonban az ágvilláknál készített laza szövedék, melyben a hernyók rossz időben tartózkodnak. Eurázsiai faj, de a legészakibb részekről hiányzik. Hazánkban főleg a kiritkult, meleg, ligetes erdőket szereti. Gyakori erdőszegélyen, sövényekben, parkokban, kiritkult faállományokban. Főleg fiatal tölgyesekben gyakori, de más lombos fajon (juhar, gyertyán, gyümölcsök stb.) is előfordul. Malacosma neustria gyűrűslepke A nyár közepén rajzó nemzők főleg éjjel aktívak. Párosodás után a nőstény lepke a fajra nagyon jellemző módon helyezi el a petéit: vékony ágakra spirális gyűrű formájában. A nőstény röviddel ezután el is pusztul, a peték pedig áttelelnek. Április közepétől találkozhatunk a kikelt hernyókkal. A hernyók, többnyire egy ágvilla elágazásánál, szövedéket készítenek, ahol rossz időben, illetve vedléskor tartózkodnak. Fejlődésük utolsó stádiumában már magányosan rágnak. A bábozódás egyesével történik a levelek között a gazdanövényen. Tömegszaporodásra hajlamos faj, amely a meleg, száraz és napos helyeket különösen szereti. Itt fiatal fák pusztulását is okozhatja. Cs. Lasiocampidae - Szövőlepkék Lasiocampa quercus tölgypohók Cs. Notodontidae - Púposszövők Közepes termet Rövid nyelv Első szárny hátsó szegélyén pikkelyfog Hernyók: púpok, függelékek, nyúlványok Életmód: Hernyók: laza szövedékben, lombos fafajokon Lepkék: éjjeli repülők Cs. Notodontidae - Púposszövők Phalera bucephala sárgafoltos púposszövő Cs. Notodontidae - Púposszövők Cerura vinula nagy púposszövő Clostera (Pygaera) anastomosis barna levélszövő 14

15 Család: Notodontidae Púposszövők Phalera bucephaloides Sárgaholdas púposszövő Család: Notodontidae Púposszövők Phalera bucephaloides Sárgaholdas púposszövő Megjelenés: Fénykép Előfordulás: Hazája Dél- és Közép-Európa. Életmód: Júniusban, júliusban repül tölgyerdőkben. Hernyója tölgyfélék levelét fogyasztja. Jelentőség: Védett, eszmei értéke: Ft. Cs. Sphingidae - Szenderek Nagy termet, hatalmas pödörnyelv Test orsó alakú Hernyó: lombfogyasztók Lepke: nektár (mint a kolibri), esti és éjjeli repülők Cs. Sphingidae - Szenderek Sphinx (Hyloicus) pinastri fenyőszender Cs. Sphingidae - Szenderek Laothoe (Smerinthus) populi nyárfaszender Mimas tiliae hársfaszender Acherontia atropos - Halálfejes lepke 15

16 Acherontia atropos - Halálfejes lepke Megjelenés: Szárnyfesztávolsága 12,5 centiméter. A lepke teste nagy és erős, hátsó része szőrös és lekerekített. A hím kisebb a nősténynél, ettől eltekintve hasonlóak. A lábakon jól kivehető karmok biztos fogódzást nyújtanak a leveleken. Az elülső szárny feketén erezett és barna; okkersárgás, fénylő foltok és szalagok tarkítják. Sárga hátsó szárnya feketén csíkozott. Potroha szintén sárga-fekete csíkos. A sárgás halálfejrajzolat a tor felső részén helyezkedik el. Elterjedése: Afrikától északra a Shetland-szigetekig, nyugaton az Azori-szigetekig és keleten Irán északi részéig fordul elő. Vándorlása során átrepül az Alpokon. Gyors éjjeli rovar. A hernyó tápláléka burgonyafélék és csucsorfélék. A lepke nektárral, növényi nedvekkel és mézzel táplálkozik. A mézet a méhektől lopja. Az imágó 2-3 hónapig él. Május-júniusban és szeptember-októberben repül. Szaporodása: A parányi, zöld petéket a lepke egyesével rakja a csucsorfélék leveleire. Európában 5-6 hónap kell a petéből való kibújáshoz, viszont Afrikában évente 2-3 peterakás is lehetséges. A hernyó gyönyörű színezetű, 12,5 centiméter hosszú. A hernyótest végén lévő sarkantyú az ellenség elijesztésére szolgál. Ha megérintik, ciripelő, kattogó hangot hallat. A báb barnásfekete vagy fénylő vörösesbarna; érintésre ciripelő hangot ad. A telet a föld alatt tölti. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft. A modern mezőgazdálkodás veszélyezteti a fajt. Cs. Thaumatopoeidae - Búcsújárólepkék Hernyó: Társas hernyófészek Menetekben vonul Mérgező szőrök Lepke: éjjeli repülő Thaumatopoea processionea -tölgy búcsújárólepke (T. pytiocampa fenyő búcsújárólepke) Thaumatopoea processionea -tölgy búcsújárólepke Hernyó Hernyója ritkán álló, de hosszú szőrökkel borított. A fák levelein jelentkező kárkép alapján a fajt felismerni nem lehet. A faj felismerhető azonban a többnyire a fa alsó részén található zsákszerű hernyófészekről. Közép- és Dél-Európában elterjedt faj. Hazánkban mindenhol előfordul, de nem túl gyakori. Gazdanövényei a tölgyfélék. A száraz, meleg, kiritkult cseresek jellegzetes kártevője. Thaumatopoea processionea - tölgy búcsújárólepke Az áttelelő petékből a hernyók a lombfakadással egyidőben kelnek ki. Végig együtt rágnak, kezdetben laza szövedékben, később fejlődésük harmadik harmadában nagy hernyófészket készítenek, ahol rossz idő esetén tartózkodnak. A hernyófészekben történik a bábozódás, egymáshoz közeli gubókban. A napos bábnyugalom után kikelő lepkék rögtön párosodnak, majd a nőstény a vékony ágakra rakja le téglalap alakban petéit. Utóbbi évtizedben tömegszaporodása gyakoribbá vált. Cs. Bombycidae- Selyemlepkék Bombyx mori - selyemlepke alrend: Ropalocera Nappali lepkék Család: Nymphalidae Tarkalepkék Inachis io Nappali pávaszem Vanessa atalanta Atalantalepke Polygonia c-album C-betűs lepke Család: Papilionidae Pillangók Papilio machaon - Fecskefarkú lepke Iphiclides podalirius Kardoslepke Parnassius mnemosyne Kis apollólepke Család: Pieridae Fehérlepkék Aporia crataegi - Galagonyalepke Pieris mannii Magyar fehérlepke Család: Lycaenidae Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka Maculinea teleius Vérfűboglárka 16

17 Cs. Nymphalidae - Tarkalepkék Inachis io - Nappali pávaszem Inachis io - Nappali pávaszem Megjelenés: A hím elülső szárnya mintegy 3 centiméter hosszú, a nőstényé többnyire valamivel nagyobb. Szárnyainak alapszíne különleges, vörösbarna árnyalatú bársonyos sötétbordó, némi irizálással és egy-egy nagy, színes szemfolttal, melyen magva kék színű. Szárnyai csipkésfogas szélűek. A lepke más fajokkal összetéveszthetetlen. : Elterjedési területe egész Európa, a 60. szélességi fokig. Kréta kivételével a Földközi-tenger valamennyi nagyobb szigetén is előfordul. A legtávolabbi északon, valamint Észak-Afrikában hiányzik. Tavasztól őszig gyakori. Áttelelő faj. Csaknem egész évben látni, rendszerint 2 nemzedékes. Parkokban, kertekben, erdőszéleken és más nyíltabb területeken ma még nagyon gyakori. A hegyvidékeken 2500 méter magassságig felhatol. A városokban is találkozunk vele. Nem tartozik a vándorlepkék közé, de néhány példánya ősszel és tavasszal jelentős távolságokra elkóborol. Szívesen száll a bogáncs- és aszatfélék virágaira, de nagyon gyakran megfigyelhetjük más virágokon is. A kertekben igen kedveli a nyári orgonát. A lepkék barlangokban, padlásokon, pincékben telelnek át, és már kora tavasszal megjelennek. A nőstény a petéit általában csalánra rakja. A hernyók társasan élnek, gyakran a csúcslevelekre szőtt közös szövedékben. Kb. 150 hernyó él együtt a bábozódásig, de egy-egy nagy csalánosban akár 100 fészekre is bukkanhatunk. Utolsó vedlésük előtt a hernyók szétszélednek, és védett helyre húzódnak bebábozódni. Család: Nymphalidae Tarkalepkék Vanessa atalanta Atalantalepke Család: Nymphalidae Tarkalepkék Vanessa atalanta Atalantalepke Megjelenés: Szárnyai bársonyos feketék, az elülsőt fehér foltok és piros szalag, a hátulsót piros szegély díszíti. A hátulsó szárnyak fonákjának barnássárga mintázata jó rejtőszínt biztosít a lepkének. Előfordulás: A mérsékelt égövi Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában él. Életmód: Május és október között két nemzedéke van. A nyílt területeket kedveli, kertekben, gyümölcsösökben, erdőszéleken, parkokban látható. Vándorlepke: minden évben délről vándorol be, majd az őszi példányok délre repülnek. Gyakran üldögél túlérett gyümölcsön, fatörzsek szivárgó nedvén, de virágokon is. A bevándorolt lepkék a csalán leveleire petéznek. Ritkán áttelelő példányai is láthatók. A nőstény naponta darab petét rak. A kikeléshez 4-7 nap kell, hogy elteljen. A bebábozódáshoz pedig 2-3 hét. Jelentősége: Védett, eszmei értéke 2000,- Ft. Aglais urticae - Kis rókalepke Aglais urticae - Kis rókalepke Megjelenés: Első szárnya 2,2-2,5 centiméter hosszú és élénk rókavörös, a felső szegély mentén fekete és világos foltokkal. A hátulsó szárnyak töve sötét színű. Mindkét szárnypár szegélye csipkézett és kék foltokkal díszített. Elterjedés: A kis rókalepke egész Európában honos, az Északi-fokig. Feltehetően az egyetlen nappali lepke, amely megszakítás nélkül előfordul Európa területén. A kis rókalepke ma még nagyon gyakori, mindenféle nyílt élőhelyen előfordul. Az egyik legelső tavaszi lepke Magyarországon. Élőhelye bokros erdőszélek, erdei tisztások, de szántók, kertek, parkok is, még a városok belsejében is felbukkan. A hegyvidékeken 3000 méter magasságig megtaláljuk. A lepke különböző virágokból, főleg bogáncs- és bodzafélékből, szívogatja a nektárt, de gyümölcsökön is látni. Szaporodás: Dél-Európában az első példányai már február végén megjelennek, északon azonban repülési ideje csak májusban kezdődik. Magyarországon május és október között általában 2 nemzedéke van. Az I. május végétől júliusig, a II. augusztustól októberig repül. Az utóbbi nemzedék lepke alakban telel át. A lepkék barlangokban, pincékben, padlásokon telelnek át. Ha az időjárás kedvező, az első példányok már márciusban kirepülnek. Az egyik legelső tavaszi lepke. A nőstény a csalánlevelekre petézik. A hernyók társasak, együtt maradnak. Hernyóidőszaka: az I. nemzedéké május-június, a II.-é július-augusztus. 17

18 Papilio machaon - Fecskefarkú lepke Papilio machaon - Fecskefarkú lepke Megjelenése: milliméter szárnyfesztávú. Alapszíne sárga, az elülső szárnyak hátulsó szegélyét két párhuzamos fekete sáv szegélyezi. A hátulsó szárnypáron vannak a fecskefarkak. Hernyója zöld, fekete-piros harántszalagokkal. Elterjedése: Európa és Ázsia nagy részén, valamint Észak-Afrikában fordul elő. Magyarországon elterjedt és gyakori. ja: A nyílt hegy- és dombvidéki lejtőket kedveli. A kertekben is megjelenik, főleg, ha ott sárgarépát termesztenek. A nyári réteken vitorlázó repüléssel főleg az ernyősvirágzatúakat keresi fel. Szívesen szívogatja a virágokat, gyorsan repül. Mint kifejlett lepke 3-4 hétig él. Szaporodása: Évente két nemzedéke van (IV-V és VII-VIII). Petéit egyesével rakja le különböző ernyős virágzatú növényekre. Jelentőség: Védett, eszmei értéke 2.000,- Ft. Család: Papilionidae Pillangók Iphiclides podalirius Kardoslepke Család: Papilionidae Pillangók Iphiclides podalirius Kardoslepke Megjelenés: Szárnyainak fesztávolsága 75 milliméter. Fehér alapszínét fekete csíkok díszítik. A hernyó vaskos teste zöld színű, hátán és oldalán sárga vonalak húzódnak. Elterjedése: Európában, Ázsia mérsékelt övi és Afrika északi területeinél honos. A hernyó galagonyán fejlődik ki. Életmódja: Báb alakban telel. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft Család: Papilionidae Pillangók Parnassius mnemosyne Kis apollólepke Család: Papilionidae Pillangók Parnassius mnemosyne Kis apollólepke Megjelenése: A lepke mm. Krétafehér szárnyán a rajzolat mindössze 2 fekete foltból áll, az 1. szárny pikkelytelen szárnycsúcsa üvegszerűen átlátszó. A 2. szárnyon nincs vörös szemfolt, belső szegélye fekete, olykor ekörül is kifejlődik néhány kisebb fekete folt. A 2. szárny belső szegélyének és a potrohnak a szőrzete fehér. A nőstény potrohán alul vékony falú, áttetsző tok alakul. Életmódja: Hernyója az odvas keltikén fejlődik. Lombos erdők tisztásain, erdőszegélyein a IV-VI. hónapokban csak melegben repül. Elterjedése: Nyugat-Európától Kelet-Szibériáig, még a 6000 m-es óriás hegyekben is. Számos földrajzi változatát (=alfaját) leírták. Jelentősége: Védett faj, eszmei értéke: ,- Ft. 18

19 Zerynthia polyxena - Farkasalmalepke Zerynthia polyxena - Farkasalmalepke Megjelenés: A hímek szárnyhossza 2,6 cm, a nőstényeké valamivel nagyobb, egyébként teljesen egyformák. Teste fekete, potroha szelvényein narancssárga oldalpöttyök láthatók. Jellegzetes rajzolata és szárnyformája alapján könnyű felismerni, más hazai fajjal nem téveszthető össze. Alapszíne sárga, fekete rajzolattal, a hátulsó szárnyakon piros szegélypontokkal. Élőfordulás: A mediterráneumban igen elterjedt. Meleg és száraz vidékek, főként felhagyott szőlők, gyümölcsösök. A Kárpát-medence belsejében gyakori, de a hegyvidéken szórványos és ritka. Egyetlen nemzedéke a húsvéti időszakban, április-májusban repül. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft. Cs. Pieridae - Fehérlepkék Aporia crataegi - Galagonyalepke Család: Lycaenidae Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka Megjelenés: Az első szárny hossza mm. Megfigyelhető az ivari dimorfizmus. A hímek szárnya kék, keskenyebb vagy szelesebb sötétkékes sávval és szürkés rojtocskákkal. A nőstény szárnya egyöntetű barna, szürke rojtokkal. Mindkét nem szárnyának fonákja szürke, rajta szürkésfehér gyűrűkkel körbevett fekete pontok, un. boglárok vannak. : Szinte egész Európában előfordul. Nedves, nyílt élőhelyek faja, mint a kiszáradó láprétek, illetve őszi vérfüves (Sanguisorba officinalis) nedves láp- és mocsárrétek. Közép- és Észak- Európában alföldi és dombvidéki élőhelyek faja, azonban az Alpok előterének nedves rétjein is megél Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka 19

20 Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka ja: Élőhelyétől függően, június harmadik harmadától július végéig, esetleg augusztus első feléig rajzanak az imágók. Fehér, viszonylag nagy petéit egyesével rakja a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) bimbóira, virágaira, csészeleveleire vagy a szárnak a virágokhoz közel eső, felső részére. 2-3 hétig a virágokban táplálkoznak a vörösesbarna hernyók. Háromszor vedlenek itt, azonban szinte alig nőnek: 3-4 mm hosszúak, és mindössze 1-3 mg tömegűek maradnak. A IV. lárvastádiumban levő hernyók aztán kirágják magukat a virágokból, a földre pottyannak. Ezután, ideális esetben, a Myrmica nemzetségbe tartozó valamely hangyafaj dolgozói rájuk találnak és fészkükbe cipelik őket. A leggyakoribb ilyen hangyafajok Magyarországon a Myrmica rubra, a Myrmica vandeli, a Myrmica salina és a Myrmica scabrinodis. Itt a dolgozók etetik őket (u.n. kakukk-életmód). Közel egy évig fejlődik a fészekben. Hernyóként telel át, majd nyár elején a bebábozódás is a hangyafészekben történik. A kibújt lepkének épen kell kijutnia a hangyák közül. Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka Phengaris (Maculinea) alcon Szürkés hangyaboglárka Jelentőség: A faj egész Európában a kipusztulás szélére került. Nemzetközi vörös listákon szerepel, hazánkban is védett, eszmei értéke forint. A nemzetközi konzervációbiológiai kutatások egyik fontos alanya. Hazánkban is zajlik élőhelyeinek feltérképezése és életmódjának kutatása. A területválasztását, szaporodását és egyedfejlődését befolyásoló tényezők feltárása azért is fontos, mert ezek segítségével lehet majd megfelelő, pontos kezelési tervet kidolgozni az olyan élőhelyekre, ahol területi védelme még megoldható. Család: Lycaenidae Maculinea teleius Vérfűboglárka Maculinea teleius Vérfűboglárka Megjelenés: Szárnyának alapszíne világoskék, kerek középtéri fekete pontokkal és széles, fekete szegéllyel rendelkezik. A fonákja galambszürke színű, a középtéri fekete foltjai S alakban helyezkednek el. Szárnyfesztávolsága 3-4 cm. Elterjedés: Euroszibériai faj. Hazánkba az Északi-középhegységben és a Dunántúli területeken található még meg. A három hangyaboglárka közül a vérfűboglárka a legelterjedtebb hazánkban. Erősen territoriális viselkedésű, kis mozgáskörzetű faj. A lepkék viszonylag lassan repülők. A nőstények petéiket az őszi vérfű (Sanguisorba officinalis) bordó virágzatára rakják, a kikelt hernyók először magokkal táplálkoznak. Erősen kannibálok, így egy virágbugában rendszerint csak egy hernyót találunk. A fiatal hernyó selyemszálon függve hagyja el a virágot, majd a hangyagazda megtalálja és bolyába viszi. A bolyban a hernyó élősködő életmódot folytat, hangyatojásokon és lárvákon nevelkedik. A hangyák eltűrik, mivel a hernyó, cserébe, cukros váladékkal táplálja őket. A hernyó a hangyabolyban telel, ott is bábozódik és csak a frissen kikelt lepke hagyja el a bolyt nyár közepén. Jelentőség: Magyarországon és Európában is erősen veszélyeztetetté vált élőhelyeinek szűkülése ill. eltűnése miatt. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke Ft. 20