ehealth szolgáltatások elterjedése a klasszikus egészségügyi ellátó rendszerekben

Átírás

1 ehealth szolgáltatások elterjedése a klasszikus egészségügyi ellátó rendszerekben Miletics Pál, Magyar Telemedicina és ehealth Egyesület Kocsis Gábor, Mezei Rudolf, PROMEDCOM Kft. Dr. Kósa István, Pannon Egyetem Világszerte több száz cég foglalkozik az ehealth szolgáltatások különbözô területeivel, de a kézzelfogható elônyök ellenére még nagyon az elején járunk, hiszen minden távoli egészségügyi mérésre lehetôséget adó megoldás megkerülhetetlen eszközzé fog válni. Az egészségügy területén a távmérés elterjedésnek számos akadálya is van, megfelelô motivációval értékes eredményeket lehet elérni. Worldwide, hundreds of companies dealing with the ehealth services in different areas, but despite the tangible benefits of the very early stages, since each measurement, remote health care solution with an opportunity to become an indispensable tool. The health of the numerous barriers to the spread of telemetry is adequate motivation to valuable results. AZ ehealth FEJLESZTÉSEK MOZGATÓRUGÓI A XX. század javuló egészségügyi, szociális ellátásának köszönhetôen a világ valamennyi országában az életkilátások jelentôs javulása figyelhetô meg. Az idôsödô populáció tovább bôvülô egészségügyi ellátási igénye azonban valamennyi társadalom számára újabb feszültségek forrása. A számítástechnikai, telekommunikációs kapacitás gyors bôvülése, a szenzorok árcsökkenése révén az egyes telemedicinális megoldások valamennyi országban elôbb utóbb olyan olcsóvá válnak, hogy alkalmazásuk gazdaságilag is racionálissá válik. AZ ehealth ALKALMAZÁSOK HÁTRÁLTATÓI Fnanszírozási korlátok A telemedicinális megoldások azonban nem minden egészségügyi rendszerbe illeszthetôk be zökkenômentesen, a rendszer alapvetô átalakítása nélkül. A világ legtöbb országában az egészségügy fee-for-sercive elven mûködik, bár a szolgáltatás anyagi ellentételezése meghatározó részben, vagy akár teljes mértékben az egészségügyi rendszer finanszírozójára (biztosító, nemzeti egészségügyi szolgálat stb.) hárul. Ebben a környezetben az egyes szolgáltatók ellátási volumen bôvítésre irányuló törekvése aggregálódik, ami a globális egészségügyi kassza túlfeszítését inspirálja. A telemedicinális szolgáltatások bevezetésével járó forrásigény ezen rendszerekben alapvetôen akkor teremthetô elô, ha ezzel más szolgáltatásoktól finanszírozást vonhatunk meg. A finanszírozás központi elosztása azonban alapvetôen érzéketlen az ellátási formák konvertálására, egy szolgáltatás finanszírozásának csökkentése nem konvertálható automatikusan más ellátási forma volumen bôvítésébe. Az egyes ellátások hatékonyságának összehasonlítása, alternatívák közötti konverzió a beteg közeli managed care típusú rendszerekben mint hazánk egykori irányított betegellátási kísérlete várható. Amennyiben ilyen típusú egészségfinanszírozási átalakulás hazánkban ismét napirendre kerül, az a telemedicinális rendszerek alkalmazásának lendületet adhat. A hazai egészségfinanszírozási rendszer sajátos vonása, hogy a szolgáltatások megfizetése részben informális csatornákon keresztül, a beteg és az orvos között közvetlenül történik ( paraszolvencia ). Ezen informális finanszírozás jellegénél fogva formális csatornákra (pl elektromos banki átutalás) értelemszerûen nem konvertálható, ami telemedicinális alkalmazások kapcsán egyenesen forráskivonást eredményezhet a rendszerbôl. Technikai korlátok Ahogy minden gazdasági tevékenységre, a telemedicinális megoldásokra is különösen érvényesek a volumengazdaságosság szempontjai. Amíg a telemedicinális szolgáltatást más ellátási forma kiegészítéseként, kis esetszámmal nyújtják, a rendszer kiépítésének és mûködtetésének ráfordításigénye általában lényegesen meghaladja a rendszer mûködtetésével járó elônyöket. A telemedicinális alkalmazások elterjedéséhez ráadásul az egészségügyi szolgáltatásokban közremûködô mindhárom fél (szolgáltató orvos, igénybevevô beteg, és finanszírozó biztosító) egyidejû megnyerése, affinitása szükséges. Bármelyikük támogatásának hiányában, a telemedicinális alkalmazás igénybevétele meghiúsul. Amennyiben egy-egy telemedicinális kontaktushoz mindhárom fél vonatkozásában elôzetes formális szerzôdést/regisztrációt várunk el, az alkalmas partnerek egymásra találásának esélyét kifejezetten rontjuk. POTENCIÁLIS MOTIVÁLÓ TÉNYEZÔK AZ ehealth ALKALMAZÁSÁRA Betegoldali motivációra építkezés A telemedicina alkalmazások vonatkozásában az igények betegoldali felkeltése reális piaci stratégiának tekinthetô. A társadalomban a számítástechnika iránt fogékony lakosságréteg bôvülô, ezen réteg idôráfordítása a rendszer mûködtetése vonatkozásában pénzforrásokat nem igényel, sôt önmagában ezen réteg jelenléte egy-egy alkalmazás IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS 47

2 környezetében forrást teremtô potenciálú, külsô hirdetôk bevonása esetén. A rendszer mûködôképességéhez azonban a rendszer alkalmazására hajlandó betegeknek olyan orvosokkal kell találkozniuk, akik a rendszer alkalmazását maguk számára is vonzónak tarthatják. Piaci elterjedésre legnagyobb esélye az olyan telemedicinális rendszereknek van, melyek egy fél megnyerése (jelen stratégiában ez a beteg) után a másik két féltôl minimális ráfordítást várnak el. Finanszírozói oldaltól függetlenedés A finanszírozó-biztosítói oldaltól függetlenné a rendszert leginkább akkor tudjuk tenni, ha a rendszer mûködtetéséhez társadalombiztosítói támogatást nem veszünk igénybe, a felmerülô költségeket más forrásból (pl. reklámbevételek) fedezzük. Orvosi oldal motivációjának megteremtése Az orvosi oldal affinitása a rendszer irányában direkt finanszírozással egyértelmûen növelhetô lenne, de ennek forrásigénye valószínûleg nem vállalható fel. Alternatív megoldás lehet, ha a rendszer használatával járó extra ráfordításokat más orvosi tevékenység ráfordításigényének csökkentésével tudjuk kompenzálni, árukapcsolt szolgáltatásként. Kórházi oldal érdekeltségének felkeltése Az alternatív egészségügyi költségek összehasonlító értékelése a hazai egészségügyi rendszerben jelenleg egyedül a fekvôbeteg ellátásban érhetô tetten az átalánydíjas HBCS finanszírozás révén. Amennyiben telemedicinális szolgáltatások révén az ápolási idô csökkenthetô, ezzel ágy szabadítható fel más, profitábilisabb fekvôbeteg ellátás számára, az motivációt jelenthet a fekvôbeteg intézmények számára a telemedicinális rendszer alkalmazására. Az intézmények érdekeltsége az ápolási idô rövidítésére azonban nem abszolút. Amennyiben más tényezôk miatt ágyaikat alternatív ellátásokra nem tudják igénybe venni (pl. volumenkorlát) mérlegelésük több tényezôs lesz. Egy kórházi szférából induló rendszer mûködôképességének alapfeltétele, hogy az illeszkedjék teljes mértékben a kórház meglévô információs rendszeréhez, orvos oldali adminisztrációja a kórházi információs rendszer felületén történhessen. MEGCÉLOZHATÓ BETEGCSOPORTOK A telemedicina orvos-szakmai alkalmazására az eltelt évtizedekben a következô típusos irányok alakultak ki a kardiológiai alkalmazásoktól kezdve, a belgyógyászaton keresztül a klinikai gyógyszerkipróbálások támogatásáig: Hipertónia terápia vezetés Szívelégtelenség terápia vezetés Pitvarfibrilláció antikoaguláns kezelése Aritmia monitorizálás Diabétesz kontroll Bôrfekély terápia vezetése Asztma terápia vezetése Stroke túlélôk ellátása Idôskorúak felügyelete Diabétesz; pulmonológia Klinikai gyógyszerkipróbálások támogatása HYPERTÓNIA A magasvérnyomás betegség jelentôségérôl A magas vérnyomás a fejlett országokban népbetegségnek számít. A népesség mintegy 15 százalékának van tartósan a magas vérnyomás szempontjából határérték, azaz 140/90 Hgmm fölötti vérnyomása. Azonos mért vérnyomás értékek az egyén számára rendkívül széles tartományokban változó kardiovaszkuláris rizikót jelenthetnek, jelentôsen befolyásolva a további teendôk intenzitását. A vérnyomás monitorizálás telemedicinális támogatása A magasvérnyomás betegség menedzselése a kezelés elindításáról való döntés meghozatalával nem ért véget. Világszerte tapasztalt tény, hogy a magas vérnyomással kezelésbe vett betegek jelentôs részénél nem sikerül a vérnyomást a céltartományba állítani. A nem megfelelô hipertóniakontroll okai döntôen a betegség lappangó, tünetmentes vagy klinikai tünetekben szegény jellegébôl adódnak. A beteg együttmûködése javítható az otthoni vérnyomásmérés támogatásával. Amennyiben a kezelôorvos a rendelôi vizitek közötti idôszak vérnyomásadatairól is információkat kaphat, az orvosi döntés lényegesen megalapozottabb lehet, mint ha azt csak néhány hónap távlatában, rendelôintézeti körülmények között mért vérnyomás értékekre építené. Az otthoni önvérnyomás mérés továbbfejlesztett változata a telemedicinális vérnyomás monitorozás, mely megtartja az otthoni vérnyomásmérésben rejlô elônyöket, de kiküszöböli az eseti, rendelôi mérések hibáit. A monitorizálás ténye önmagában a vérnyomás csökkentése irányában hat, feltételezhetôen elsôsorban az életmód változtatás nagyobb sikere révén. SZÍVELÉGTELENSÉG A kardiológiai ellátás javulása kapcsán a koszorúér betegség egyre inkább krónikus állapottá válik. Míg néhány évtizede a miokardiális infarktus halálozása 30% körül volt, napjainkra ezen mutató 2-5% közé mérséklôdött. A szívelégtelenség terápia vezetése A szívelégtelen betegek terápiájának alapja napjainkra a szív folyamatos terhelésének minimalizálása lett, a szívfrekvencia, illetve vérnyomás emelkedését csak fizikai tréningek idején elfogadva. Ezen elvnek megfelelôen a betegek kardiológiai ambulancián történô kontroll vizsgálatai során bizonyos vérnyomáscsökkentô és szív lassító készítmények fokozatos dózis feltitrálása történik, a beteg által tolerált maximális dózisig. Az ambuláns ellenôrzések további célja természetesen az esetleg kialakuló állapot rosszabbodások, szövôdmények felismerése, a megfelelô terápia elindítása. 48 IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS

3 Telemedicinális lehetôségek a szívelégtelenség terápia vezetésében Mivel a szívelégtelen betegek optimális hemodinamikai státuszának megôrzése olyan paraméterek (szívfrekvencia és a vérnyomás) rendszeres ellenôrzését igényli, mely paraméterek telemedicinális technikával könnyen megfoghatók, ezen betegcsoport vizsgálata az elsô telemedicinális alkalmazások közé tartozott. A betegek állapotromlásának, a szívelégtelenség súlyosbodásának ráadásul elsô jele a vesemûködés beszûkülése, víz visszatartása a szervezetben, azaz a testsúly megemelkedése, ami a testsúly napi szintû követésével szintén korai stádiumban felismerhetô. PITVARFIBRILLÁCIÓ ANTIKOAGULÁNS KEZELÉSE Pitvarfibrilláció elôfordulása az életkor elôre haladtával folyamatosan nô, 65 év feletti populációban elôfordulása már 4%. Az állapot legfôbb veszélye, hogy a fibrilláló pitvarban vérrög képzôdhet, melynek kisodródása perifériás érszakaszba érelzáródáshoz, embolizációhoz vezethet. A kialakult stroke kezelési hatékonysága igen korlátozott, a legjobb életkilátást a stroke megelôzése jelenti véralvadásgátló kezeléssel. A véralvadásgátló kezelés klasszikus technikája a K-vitamin antagonisták tablettás adagolása. Mivel ezen készítmény terápiás tartománya rendkívül szûk, ráadásul a betegek egyéni érzékenysége rendkívül variábilis, a 3-5 napos hatástartamú gyógyszerek dózisbeállítása szoros (1-2 naponkénti) laborellenôrzés (INR meghatározás) mellett történik az elsô napban, és stabil állapot esetén sem kerülhetô el a dózisigény minimum havi gyakoriságú ellenôrzése. Az állapot telemedicinális támogatásra ideális. A K-vitamin antagonista terápia vezetésének telemedicinális támogatásának addig van relevanciája, amíg más hatásmechanizmusú, rendszeres INR ellenôrzést nem igénylô véralvadást gátló készítmények el nem terjednek. ARITMIA MONITORIZÁLÁS A rendszertelen szívmûködés, mint beutaló diagnózis, kb. a kardiológiai járóbeteg rendelésre utalt személyek 10%- ában fordul elô. A beteg panaszai mögött álló ritmuszavarok azonosíthatósága nagy mértékben függ a panaszok gyakoriságától. A rendelôben készített maximum fél perces EKG a legritkább esetben visz a diagnózis közelébe, ilyen szerencsés véletlen lehet például tartós pitvarfibrilláció kialakulásának dokumentálása. 24 órás Holter EKG monitorizálás A beteg hosszabb távú monitorizálására immár évtizedek óta a 24 órás EKG Holter monitor szolgál. A Holter monitorizálás 24 órája alatt rögzített hatalmas adatmennyiség klasszikusan off-line módon, azaz a regisztrálás befejezése után kerül számítógépes kiértékelésre. A kiértékelést az egyes komplexusok típusos csoportokba foglalásával, majd elôzetes minôsítésével számítógépes algoritmusok segítik, az értékelés humán idôráfordítása így is 20 perc/regisztrátum körül marad. EKG eseményrekorderek transztelefónikus adatátvitellel A napi gyakoriságnál ritkább ritmuszavarok azonosítására a 24 órás folyamatos Holter rekorder találati biztonsága túlságosan alacsony. Ezen betegcsoportban az eseményrekorderek eredményesebben alkalmazhatóak. Ilyenkor a beteget jellemzôen 1 hét, de akár 1 hónap idôtartamra is olyan EKG rögzítésére alkalmas készülékkel látják el, mellyel az EKG görbe rögzítését a beteg panasz esetén gyorsan el tudja indítani, majd a jellemzôen 1 perces EKG szakaszt legtöbb esetben transztelefónikus úton kardiológiai véleményezésre meg tudja küldeni. EKG Loop-rekorderek transztelefónikus adatátvitellel Elsôsorban a rövidebb ritmuszavarok azonosításában nyújt segítséget az eseményrekorderek azon speciális vállfaja, mely a beteg EKG-ját folyamatosan például 1 perces kapacitású számítógépes hurokmemóriába rögzíti, majd a beteg jelzésére a jelzést megelôzô akár 1 perces EKG szakasz tartós memóriába helyezését elvégzi ( Looprecorder ). Ezen berendezések fejlettebb változatai a jelzés hatására az eltárolt EKG szakasz központi szerverre való továbbítására is képesek, azaz a klasszikus off-line (a monitorizálás befejezése utáni) értékelés helyett egy monitorizálás során többszöri, de az egyes detekciós epizódokhoz képest mégis off-line értékelést lehetôvé téve. Implantált loop-rekorderek transztelefónikus adatátvitellel A fenti problémák miatt a havinál ritkábban elôforduló, de a beteg életkilátása szempontjából veszélyesnek ítélt ritmuszavarok detektálását már implantált loop-rekorderekkel végzik, melyek pacemaker szerûen, steril körülmények között kerülnek beültetésre a mellkas bôre alá, majd 6-12 hónap elteltével újabb mûtéttel lesznek eltávolítva. Ezen implantálható rekorderek detekciós biztonsága minden más rendszert meghalad, ezért alkalmazásuk egyre szélesebb körben terjed. A rendszer telemedicinális adattovábbításra is felkészíthetô. Implantálható Kardioverter-Defibrillátorok transztelefónikus kommunikációval Napjainkban az implantált kardioverter defibrillátor beültetések száma rohamosan növekszik, az implantált rendszerek exponenciálisan növekvô kontroll igénye a klasszikus ambuláns keretek között nem elégíthetô ki. Erre tekintettel a legtöbb gyártó saját telemonitoring rendszert fejleszt implantált egységeihez vezetékes telefon, GSM telefon, vagy akár szatelit telefon kommunikációval. A beteg online állapotkövetését leginkább ez a telemedicinális alkalmazás testesíti meg, hosszú követési idôvel, minimum napi szintû állapotkövetéssel és intézkedési képességgel. Intermittáló EKG monitorizálás online telemedicinális követéssel A noninvazív monitorizálás klasszikus dilemmája, azaz a monitorizálás idôbeli elviselhetôségi terhének szembenállá- IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS 49

4 sa a monitorizálás hasznával akkor javítható, ha a monitorizálást azokra a rövid idôszakokra korlátozzuk, amikor az eltérések, ritmuszavarok, repolarizációs zavarok elôfordulási valószínûsége a legmagasabb. Ezen heti 5x30 perces idôszak azonban technikailag ideális a telemonitorizálási rendszerek mûködtetésére. A beteg a rendszer felhelyezésével biztonságot kap, ráadásul a tréning kontrollja ösztönzést is jelent számára a gyakorlatok rendszeres végrehajtására. Ezen külsô motiváció nélkül a legtöbb embernél a belsô motiváció idôvel kimerül, a beteg a rendszeres tréninggel könynyen felhagy. A tréning monitorizálás hatékonyságát tudományos publikációk bizonyítják. DIABÉTESZ KONTROLL Az intenzív beteg közremûködéssel kezelhetô krónikus betegségek közül a diabétesz tekint vissza a leghosszabb múltra. A betegek otthonában széles körben használt diagnosztikus berendezések közül a vércukormérôk terjedtek el a legkorábban. Ezen technikai feltételekre alapulva a jól szervezett diabetológiai gondozók hálózata betegedukációval egyre több, korábban orvosi kézben lévô döntést kihelyezett a beteg hatáskörébe. Manapság a legtöbb diabéteszes beteg magának méri vércukrát, és kisebb-nagyobb sikerrel állítja inzulin adagját a becsült igény függvényében. Inzulin dózis telemedicinális menedzselése vércukor értékek alapján A diabetológiai gondozás keretében hangsúlyos tevékenységgé vált a beteg otthoni vércukor adatainak, és alkalmazott inzulin dózisainak áttekintése. Ezen tevékenység támogatására több gyártó is kínál informatikai megoldást, általában a vércukor mérô infra- vagy USB portját használva adattovábbító eszközként a számítógép felé. Sok alkalmazás egyszerûen az adatoknak az orvos gépére való közvetlen feltöltését célozza, de léteznek valódi telemedicinális megoldások is, melyek a beteg otthoni számítógépét és az internetet veszik igénybe az adatoknak a kezelôorvos számítógépére juttatásához. Diéta függô inzulin dózis menedzselés A legtöbb diabetológiai rendszer a beteg inzulin igényét egyszerûen a mért vércukor értékek függvényében igyekszik meghatározni. A diabéteszes betegek számára a napi szénhidrát és kalória mennyiség minél pontosabb meghatározása a fentiekre tekintettel informatikai támogatásra érdemes. A támogatásnál a beteg oldali ráfordításigényt egyensúlyba kell hozni a rendszerrel elérhetô nyereséggel. Fizikai aktivitás függô inzulin dózis menedzselés A beteg inzulin igényének másik meghatározója a beteg fizikai aktivitása révén meghatározott szénhidrát felhasználása. Amennyiben a beteg átlag feletti, vagy alatti fizikai aktivitását a nap folyamán telemedicinális eszközökkel dokumentálni tudjuk, az inzulin igény elôre korrigálható, elkerülhetôek a standard inzulin dózisok alkalmazása mellett elôforduló vércukor kilengések. BÔRFEKÉLY TERÁPIA VEZETÉS Az elhízottság terjedésével a diabéteszes betegek száma világszerte szaporodik. Ezen betegekben a kialakuló mikroangiopátia, neuropátia törvényszerûen alsó végtagi, nehezen gyógyuló fekélyeket eredményez. Leginkább költséghatékony megoldás ezen betegek otthoni terápia vezetése szakképzett sebellátó nôvérek vizitjei révén. Mivel ilyen szakképzettséggel rendelkezô nôvérbôl a világ egy országában sincs elég, a kezelések telemedicinális eszközökkel való támogatására több kísérlet is történt. Beszámolók szerint napjaink mobiltelefonjai által biztosított, minimum 1 Megapixeles körüli felbontású állóképek, amennyiben megfelelô protokoll szerint kerülnek rögzítésre, már alkalmasak a szakápolói vizitek egy részének kiváltására. ASZTMA TERÁPIA VEZETÉS Az asztmás betegek a diabéteszesekhez hasonlóan élethosszig tartó kezelést igényelnek, bár vannak extrinzik asztmától szenvedôk, kiknek tünetei csak bizonyos évszakokban, adott pollen megjelenéséhez kapcsolódóan lángolnak fel. A betegek állapota relatíve egyszerû, elérhetô árú eszközzel (Peak flow méter) a beteg otthonában követhetô a PEFR (peak expiratory flow rate) és a FEV1 érték (forszírozott kilégzési volumen elsô percének mutatója) meghatározásával. A betegség önálló menedzselése a diabéteszhez hasonlóan ezen betegcsoportban is napirendre került, melynek telemedicinális támogatása kézenfekvô. Mivel a mérési eredmények néhány karakteres számokból állnak, az SMS adattovábbítás kapacitása a rendszereket kényelmesen kiszolgálja. A terápiás utasítás tômondatok szintjén hasonlóan SMS-ben érkezhet, a beteg online internet kapcsolat nélkül is képes lehet az orvosi utasítások követésére, ellátásának biztonsága ezzel növelhetô. STROKE TÚLÉLÔK TELEMEDICINÁLIS TÁMOGATÁSA A stroke-on átesett populáció jellemzôen igen intenzív rehabilitációs kezelést igényel ahhoz, hogy egyáltalán önellátóvá váljék, jelentôs hányaduk így is tartós ápolásra szorul. A stroke túlélôk rehabilitációja telemedicinális módszerekkel eredményesen támogatható. A betegek gyógytornája gyógytornász személyes részvétele nélkül a beteg otthonában is levezényelhetô. Hasonlóan vannak próbálkozások beszédrehabilitációs gyakorlatok telemedicinális támogatására is. IDÔSKORÚAK FELÜGYELETE Az idôskorúak felügyeletére évtizedek óta mûködnek a világon telemedicinális rendszerek. Ezek elsô generációja a teljes mértékben beteg akcióra épülô pánik gombos rendszerek. 50 IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS

5 A második generációs rendszerek a pánik gombos funkciók megôrzése mellett olyan passzív szenzorokat leggyakrabban PIR érzékelôket tartalmaztak, mely szenzor rendszerekkel kritikus állapot elôfordulása már a beteg aktív közremûködése nélkül valószínûsíthetô, az intézkedés elindítható. A harmadik generációs rendszerekben mesterséges intelligencia alkalmazásával a beteg hétköznapi aktivitási mintázatában bekövetkezett változásokból következtetnek a beteg állapotának változására, ezzel a kritikus helyzetek kialakulásának megelôzését célozzák. A negyedik generációs rendszerekben a korábban csak intézeti körülmények között használt diagnosztikus egységek sorát telepítik a beteg otthonába, a polimorbid betegek komplex otthoni terápia vezetését lehetôvé téve. GYERMEKGYÓGYÁSZAT A gyermekgyógyászati ellátás nem csak a betegségek profiljában, hanem a betegek technikai affinitásában is különbözik a felnôttkori ellátástól. A gyermekkori diabétesz, asztma ellátása sokkal nagyobb odafigyelést igényel, mint a felnôtt korosztályban, hisz ezen betegeknél a krónikus állapot stabilitását nem csak 5-15 évre, hanem sok évtizedre kell biztosítani. A betegek affinitása a telemedicinális támogatás tekintetében a felnôtt populációhoz képest lényegesen kedvezôbb. KLINIKAI GYÓGYSZERKIPRÓBÁLÁSOK TÁMOGATÁSA A klinikai gyógyszerkipróbálások rendkívül szigorúan dokumentált, hatalmas költséggel járó eljárások. Az adminisztrációs terhek csökkentésére, az esetleges dokumentációs hibák online korrekciójára, a tanulmányok dokumentációját egyre inkább elektromos alapú rendszerekre viszik át (E-CRF). Ennek a tendenciának része, hogy lehetôség szerint mind több paramétert, pl. vérnyomást, vércukrot, EKG-t, telemedicinális technikával a beteg otthonából közvetlenül a study központba továbbítják, elkerülve ezzel a különbözô dokumentációs tévesztéseket. ÖSSZEFOGLALÁS A telemedicinális alkalmazások fokozatos elterjedésének alapfeltétele, hogy a speciális három szereplôs egészségügyi piacon valamennyi érintett résztvevô a rendszer hasznáról meg legyen gyôzôdve, de legalábbis nem akadályozza elterjedését. Ez utóbbi szellemben olyan marketing stratégia, ahol egy kiválasztott, motivált szereplô mellett más szereplôket a rendszer tekintetében indifferens pozícióba hozunk, vagy csatolt szolgáltatás alkalmazásával tesszük érdekeltté, életképes lehet. A telemedicinális szolgáltatásra várhatóan legfogékonyabb betegcsoportok a hipertóniások, a szívelégtelenségben szenvedôk, a pitvarfibrillálók, a tisztázatlan szívritmuszavartól szenvedôk, az inzulinnal kezelt diabéteszesek, a krónikus bôrfekéllyel élôk, az asztmások, a stroke túlélôk, a felügyeletre szoruló idôskorúak, illetve az új telekommunikációs technológiák iránt szerencsére igen fogékony gyermekek. A módszer tekintetében a leginkább fizetôképes felvevô piac jelenleg a gyógyszergyári tanulmányok piaca lehet. IRODALOMJEGYZÉK [1] Kósa I, Vassanyi I, Butsi Z, Végsô B, Dulai T, Kozmann G. Alpha System: a multi-parameter remote monitoring system to cover the requirements of a polymorbid aging population. Global Telemedicine and ehealth Updates: Knowledge Resources Ápr 14;3: [2] Medistance szolgáltatás a vérnyomás követésben PROMEDCOM Ltd. [3] Deutsch Tibor, Gergely Tamás: Alkalmazott Logikai Laboratórium, Egy integrált telematikai rendszer a cukorbetegek gondozásában; IME Az egészségügyi vezetôk szaklapja [4] Kósa I., Vassányi I., Pintér B., Dévényi Cs.: Az otthoni monitorozás új európai tendenciái, IME Az egészségügyi vezetôk szaklapja [5] e-health-insider Media Ltd. ww.e-health-insider.com [6] 3G Doctor Blog 3gdoctor.wordpress.com A SZERZÔK BEMUTATÁSA Miletics Pál jelenleg a Pannon Távközlési Zrt., Digitális Magyarország osztályvezetôje ben szerzett BME mûszaki diplomát, mûszaki menedzser minôsítéssel ban elvégezte a BME mûszaki informatikai karát is tôl a mûszaki mendzsment doktori iskola PhD hallgatója. Tevékenységi körei: Pannon, Innováció és marketing, Pannon Mobil EKG, Termékfelelôs és Marketing szakértô, Pannon, K+F, Egészségügyi közmû, Termékmenedzser. Pannon és az ELTE Informatikai Kar közösen kifejlesztett egészségügyi adatkommunikációs rendszer kifejlesztése. Pannon, K+F, Doktor a mobilon, Termékfejlesztô, Pannon, K+F, Medistance, projekt menedzser. A Magyar Telemedicina és ehealth Egyesület elnöke. IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS 51

6 Kocsis Gábor tanulmányait a Veszprémi Egyetemen végezte, ahol 1997-ben telemetria témában írta szakdolgozatát gépész-informatikusként, 2000-ben szakközgazdász és távközlési szakmérnöki diplomát szerzett ig a MOL távközlési egységében telemetriás projekteket vezetett, majd a hazai alternatív távközlési cégeknél felelt új IP alapú szolgáltatások bevezetésért óta vezeti a Cloud Computing alapokon mûködô szolgáltatások nyújtásával foglalkozó REDMARK Kft. és ez idô alatt több egészségügyi K+F projekt vezetésében vett részt tôl a PROMEDCOM Kft. vezetôjeként az elsô mobil alapú telemedicina szolgáltatás felállításán dolgozik. Mezei Rudolf tanulmányait külkereskedelmi szakközgazdászként végezte és jelenleg a Corvinus Egyetem egészségmenedzsment specialista szakközgazdász hallgatója. Pályafutását a közelkeleti piacon tevékenykedô BUDAVOX híradástechnikai vállalatnál kezdte, majd a CHRYSLER USA Auto Import gépjármû disztribúciós és részegységek gyártásának magyarországi megszervezéséért volt felelôs óta vezeti a HUNGIMPEX Kft-t, mint az OMRON Healthcare Import Magyarország vállalkozását. Az utóbbi közel 20 évben az OMRON Healthcare -Japán- megbízatása alapján fejlesztett több új adatátviteli megoldást OMRON Intensive Control termék koncepcióhoz és ezek hazai gyártásának megszervezéséért és nemzetközi bevezetéséért volt felelôs óta a PROMEDCOM Kft vezetôjeként is a kereskedelmi és operatív irányításáért felelôs. Dr. Kósa István bemutatása lapunk IX. évfolyamának 4. számában olvasható. Új terápiás lehetôség csontjaink védelmében Az Amgen Inc. Gyógyszergyártó vállalat május 28-án bejelentette, hogy az Európai Bizottság (EC) engedélyezte a Prolia (denoszumab) forgalomba hozatalát csonttörések kockázatának fokozottan kitett változókor utáni (posztmenopauzális) nôk csontritkulásának, valamint csonttörések kockázatának fokozottan kitett prosztatarákos férfiak hormonablációhoz társuló csontvesztésének kezelésére. Európában becslések szerint a posztmenopauzában lévô nôk 30 százaléka csontritkulásos. A betegek több mint 40 százaléka szenved el oszteoporotikus csonttörést az élete folyamán. Magyarországon a betegség 600 ezer nôt és 300 ezer férfit érint. Az oszteoporotikus csonttörések jelentôs anyagi terheket róhatnak az egyénre és az egészségügyi ellátásra egyaránt. Az oszteoporózis és következményeinek orvosi költsége hazánkban egy évtizeddel ezelôtt tízmilliárd forintot tett ki évente, ma pedig körülbelül milliárd forintba kerül tudtuk meg Dr. Poór Gyula professzortól, az ORFI fôigazgató fôorvosától. Az európai férfilakosságban a rosszindulatú daganatok leggyakoribb típusa a prosztatarák, amely a diagnosztizált tumoros megbetegedések több mint 24 százalékát teszi ki. Az androgén-deprivációs terápiában (ADT) részesülô prosztatarákos betegekben felgyorsul a csontvesztés és nagyobb a csonttörés kockázata. Az ADT-vel járó hormonabláció a férfiak egyötödében öt éven belül csonttörést eredményez. A Prolia (denoszumab) hatásmechanizmusa egyedi. A törzskönyvezett terápiák között ez az elsô és ezidáig egyetlen szer, amely szelektíven hat a RANK ligandra, a csont lebontását végzô oszteoklaszt sejtek nélkülözhetetlen szabályozójára mutatott rá Dr. Lakatos Péter professzor, az SE ÁOK I. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára. Mint elmondta, a denoszumab kezelés nagymértékben csökkenti a törési kockázatot a nagyrizikójú populációban. A biotechnológiai eljárással elôállított készítményt hat, fázis III vizsgálat adatai alapján törzskönyvezték, amelyek mindegyike kimutatta, hogy a Prolia a csontváz mindegyik értékelt mérési helyén képes növelni a csont ásványi anyag sûrûségét. A meghatározó jelentôségû, 7808 posztmenopauzális oszteoporózisban szenvedô nô bevonásával elvégzett FREE- DOM vizsgálat eredményei szerint, a 36. hónapban 68 százalékkal alacsonyabb volt az új csigolyatörés relatív kockázata az évente kétszer, szubkután injekcióban adott Prolia -val kezelt nôk között, mint a placebo csoportban. Továbbá 40 százalékkal csökkent a csípôtáji törés és 20 százalékkal a nem-csigolya törések bekövetkezésének relatív kockázata. Az 1468, áttétmentes prosztatarák miatt ADT-ben részesülô férfibeteg követésével végzett HALT vizsgálat kimutatta, hogy a Prolia -val kezelt betegek esetében a 36. hónapra 62 százalékkal csökkent az új csigolyatörés elszenvedésének relatív kockázata a placebo csoporthoz képest és már a 12. hónapban statisztikailag szignifikáns mértékû csökkenést figyeltek meg. Munkatársunktól 52 IME IX. ÉVFOLYAM 5. SZÁM JÚNIUS