Innovációs képzés az állattenyésztésben az élelmiszerbiztonság és minőség növelése érdekében

Átírás

1 Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi kar Sertés- és Kisállattenyésztési Tanszék Innovációs képzés az állattenyésztésben az élelmiszerbiztonság és minőség növelése érdekében Kutatásmódszertan az állattenyésztésben Gödöllő 2007

2 1. KUTATÁSMÓDSZERTAN AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSBEN A világ megismerése, az új keresése, a kísérletezés csaknem egyidős az emberiséggel. Természetesen a kezdeti lépésektől napjainkig jelentősen változtak a megismerés módszerei, annak céljai és az eredmények alkalmazásai. A tudományt, illetve annak egyes területeit mint például az állattenyésztést is a valóság megismerésének egy módjaként foghatjuk fel. Így az állattenyésztés, mint tudományterület művelőitől más tudományterületek művelőihez hasonlóan elvárjuk, hogy kutatási eredményeire az általánosíthatóság, megismételhetőség, bizonyíthatóság, ellentmondásmentesség (koherencia) és analitikusság legyen jellemző. Az eredmények további értéke még az, ha novum, továbbá a kompaktság és a hasznosság (alkalmazhatóság). A gazdasági állatokkal végzett kísérletek nem kis anyagi ráfordítást igényelnek. Így a fent megfogalmazott értékeken felül, jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy az eredményeket a legkisebb anyagi ráfordítással érjük el. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a kutatást előre megtervezzük A kutatás fogalma, céljai, típusai, módszerei és szintjei A kutatás fogalmán többnyire nagyszámú, előre gondosan megtervezett megfigyelést, vagy az esetenkénti megfigyelések helyett szabályos kísérletezést értünk. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nincs egységes, általánosan elfogadott meghatározása. Ez érthető is, ha belegondolunk annak eltérő céljaiból és az alkalmazott módszerek sokféleségéből adódó különbözőségeire, valamint a tudomány művelőinek eltérő szemléleteire. Néhány szerzőtől vett idézettel időrendben szeretném bemutatni a kutatás fogalmának eltérő értelmezéseit. TRUE (1907) szerint a kutatás megjelölés csak az olyan tudományos munkát illeti meg, amely meghatározott probléma megoldására irányul megfelelő tudományos módszerek alkalmazásával. BERKNER (1958) definíciója szerint a kutatás az ismereteink bővítésére irányuló alapvető tudományos tevékenység. FOLSOM (1958) az ismeretlen vizsgálatát tekinti kutatásnak és BERKNERhez, illetve TRULLINGERhez (1951) hasonlóan az alkalmazott kutatást nem vonja be ebbe a fogalomba. Györffy (1968) szerint a tanulmányozott tárgy teljesebb megismerésére irányuló szisztematikus intenzív vizsgálódás. KECSŐ (1980) szavaival: a tudományos általánosítás módszereit alkalmazó tudatos ismeretgyarapítási tevékenység illetve az ismeretlen megismerésére irányuló tudatos törekvés. MAJOROS (1997) szerint a tudományos kutatás valójában nem más, mint tudatos, módszeres megismerési gyakorlat, amely képessé tesz a világ újdonságainak megismerésére, és feltérképezésére, és ezáltal olyan eszközöket ad az ember kezébe, amelyek segítenek megbirkózni a szokatlan problémákkal és helyzetekkel." Végül álljon itt két szótári meghatározás. Akadémiai Kisszótár szerint a kutatás: valamely probléma megoldása hipotézisalkotással és annak induktív vagy deduktív bizonyításával. A Magyar Larousse enciklopédikus szótár szerint pedig: Tudományos kérdések megoldása, összefüggések feltárása érdekében folytatott tevékenység. A fentiekből egyértelműen következik tehát, hogy egyesek kutatásnak csak az alapkutatást tekintik. Vagyis az analitikus ismeretfejlesztést. Mások értelmezése ennél tágabb. Kutatás alatt értik az ún. diszciplináris kutatást, ami szintetizáló ismertfejlesztés, valamint a kettő egységét jelentő ún. alkalmazott kutatást is (analitikus és szintetizáló problémamegoldás). A kutatás célját tekintve a hazai kutatásoknál kettősséget tapasztalhatunk. Egyrészt vannak olyan témák, amelyeket csak magunknak és csak mi kutathatunk (a hazai-nemzeti 2

3 sajátságainkból adódó "hungaricumokat"), következésképpen az eredmények nem lesznek világraszólóak és azok közlésének lehetősége is korlátozott. Másrészt vannak olyanok, amiben része vagyunk a világkutatásnak. Ez utóbbi esetben a közérdek szempontjából egyenlő fontosságú de nagyobb lehetőségű, a behozó-adaptáló kutatás, mint a ritkább "kiajánlható", nemzetközi rangú eredmények. A tudomány a tudás, az ismeret bővítése, munkája a kutatás, aminek eredménye az ismeretalkotás 1. Az ismeretalkotás, vagyis a kutatás célja lehet: 1.) valamely gyakorlati vagy elméleti probléma megoldása, 2.) egy tudományág, diszciplína fejlesztése, 3.) a tudományos munkára való alkalmasság bizonyítása értekezéssel ("vizsga-" vagy versenydolgozattal, disszertációval stb.). Az ismeretbővítő (információhasznosító) kutatás összetevőit az 1-1. táblázat segítségével tekinthetjük át TOMCSÁNYI nyomán 1 : A kutatás típusa lehet új információt létrehozó primerkutatás 2, vagy meglévő információkat hasznosító szekunderkutatás 3. Az ismeretalkotás pedig: "belső", kreatív, ismeretképző vagy "külső", megismerő, ismeretfeltáró. A tényfeltáró, külső ismeretalkotás módszertana a szaktudományok szerint eltérő. Ezzel szemben általánosabb érvényű a külső és belső szekunderkutatás, valamint a primer belső ismeretalkotás. A természettudományban a saját méréseken alapuló primer kísérleti (vizsgálati) adatok uralkodnak, de ezek megalapozására és értelmezésére is nélkülözhetetlen a 1 Tomcsányi Pál (2002): Általános kutatásmódszertan. 2 primerkutatás másként alapkutatás 3 szekunderkutatás másként alkalmazott kutatás szekunderkutatás: az olyan szakirodalomkutatás, ami a szerzett irodalmi információkat kiegészíti egyéb megszerezhető saját és idegen megfigyelési, kísérleti, laboratóriumi, statisztikai stb. adatokkal, hogy valamennyit céljának megfelelően együtt, valamely konkrét probléma megoldására felhasználja. 3

4 szekunderkutatáson alapuló szakirodalmi tájékozottság. Az alkalmazott biológiában (elsősorban az orvosi és agrártudományban) is alapvető, de már problematikusabb a kísérletek végzése, eredményeik is szórnak, nehezebben ismételhetők, ezért a szekunderkutatással és heurisztikával 4 való alátámasztásuk még szükségesebb. A primer kutatás tényfeltáró eredménye lehet verbális leírás vagy számszerű adat, ami empirikus mérés, megfigyelés vagy megkérdezés eredménye. A primer megállapítást vizsgálatának ismételhetősége teszi bizonyíthatóvá. Így a nehezen ismételhető, vagy kísérletileg nem is vizsgálható jelenségek és az inkább vélemény, mint tény értékű megállapítások primer igazolásának lehetősége korlátozott. Az eredményes tudományos kutatáshoz szükséges szellemi feltételek: 1. Magas szintű szakmai ismeretek és a témakörben való gyakorlati jártasság, abban az ismeretbővítési igények (ismereti hiányok) felismerésének készsége. 2. A tényfeltáró vizsgálatok, megfigyelések, kísérletek in vivo és in vitro eljárásainak és a nyert adatok felvételi és statisztikai értékelési (bizonyítási) módszereinek ismerete. 3. A módszeres ismeretalkotásnak és közlésnek, a szekunderkutatás (nagyrészt szakirodalom-feltárás), a heurisztika és más kreativitást alátámasztó eljárások alkalmazásának képessége, a kutatás hatékonyságát befolyásoló tényezők és eredményeit értékelő módszerek ismerete. Az 1. feltételt a szaktárgyak mélyebb ismerete adja. A 2. feltétel a biometria és kísérleti (vizsgálati) technikák elsajátításával teljesíthető, ami ugyancsak szakmák szerint eltérő. Ezt nevezzük "Kísérleti-módszertan -nak, ami a szaktudományok speciális kutatási (kérdésfelvetési és értékelési) eljárásaival együtt a "speciális kutatásmódszertant" képezi. A 3. feltételre felkészítő ismeretanyag a szakmai sajátságoktól függetlenül az általános kutatásmódszertan" elsajátításával szerezhető meg, ami részletesen foglalkozik az "írottból írás" fortélyaival (lásd. 6. Fejezet). A tudományos munka információval-kommunikációval kapcsolatos feladatait és módszereit az 1-2. táblázattal szemléltetjük. Ezek a munkamódszerek csak "logikailag" választhatók el, mivel a kutatómunka tervezése (az információszerzés) és az eredményeként megjelenő írásmű (pl. disszertáció) felépítése, logikai szerkezete összefügg és analóg. (Az írásmű, illetve a prezentáció létrehozásának technikáit a 6. Fejezet ismerteti.) A kutatás különböző szintjei 4 Heurisztika: Magyar Larousse szerint a heurisztika új problémák megoldásának ismert eljárásokra alapított módszertana: a kutatás és a felfedezés szabályait igyekszik feltárni. Heurisztikus: 1/ logikai módszereken alapuló ötletekre épített (megoldás), 2/ pedagógiában a rávezető, kitaláló módszer. 4

5 SALAMON ÉS HANSON (1970) könyvükben a mezőgazdasági kutatások öt szintjét fogalmazták meg. Az egyes szintek a várható eredményesség és nehézségek tekintetében különböznek egymástól. Több mint harminc év távlatában márcsak négy szint elkülönítése indokolt. Így 1. szint: fajtaösszehasonlító, takarmányozási és állattartási vizsgálatok, valamint más hasonló, elsősorban a tudományos felismerések hasznosítási lehetőségeire, az állattenyésztésben dolgozók közvetlen problémáinak megoldására irányuló kísérletek. 2. szint: olyan megfigyelések vagy kísérletek, amelyek annak megállapítására is irányulnak, hogy például miért jobb az egyik eljárás, vagy fajta (genotípus) a másiknál. Az ilyen kutatómunkának jelentős része alapkutatás, amit rendszerint olyan kísérletekkel összekapcsolva, illetve azok részeként lehet leghatékonyabban folytatni, amely kísérletek gyakorlati problémák megoldására irányulnak. 3. szint: különböző jelenségek, mint például betegségrezisztencia fiziológiai vagy kémiai alapjainak feltárása; állatok különböző kvantitatív tulajdonságainak öröklésmenete; antibiotikumok, hormonok, aminosavak és mikroelemek kölcsönhatása az állatok takarmányozásában stb. 4. szint: ide sorolhatók a genetika különböző ágainak alkalmazott kutatásai, mint például egyes öröklődő betegségek genetikai hátterének meghatározása molekuláris genetikai kísérletekkel; géntérképezés; QTL-ek vizsgálata a MAS 5 hatékonyságának növelése érdekében; továbbá a különböző állatbiotechnológiai vizsgálatok (klónozás, transzgénikus állatok előállítása stb.) A kutatás tervezése és szervezése A feladatok végiggondolása jelenti a kutatás tervezését, melynek eredményét kutatási tervben, vagy munkatervben foglaljuk össze. Ahhoz, hogy a tervezett kutatást a rendelkezésre álló idő alatt eredményesen el is végezhessük a munkát meg kell szerveznünk, a tevékenységeket ütemeznünk kell. Az ami tudományterülettől függetlenül, minden kutatásra érvényes három tevékenységi körben foglalható össze: 1. a szakirodalom kutatás és dokumentáció, mivel az újdonság csak a meglévőtől való megkülönböztetéssel bizonyítható; 2. hipotézisek, vizsgálatuk, eredmények értékelésének módszerei; hiszen ezzel valósul meg az alkotó ismeretbővítés; 3. a kutatási eredmények publikálásának módszertana. A kutatás speciális módszertana, ami tudományterületenként eltérő: 1. a megoldandó problémák felismerése; 2. a megoldás alternatíváinak kidolgozása; 3. a kísérleti módszer megtervezése. Az 1-1. ábra az állattenyésztési kutatási feladatok végrehajtásának folyamatát, illetve a főbb mozzanataik szemlélteti (CZAKÓ, 1982 ábrája nyomán). 5 MAS = Marker Assisted Selection, markerek segítségével végzett szelekció 5

6 1-1. ábra 6

7 Az 1-1. ábrát követve röviden tekintsük át az egyes lépéseket. A kutatások célkitűzésének megfogalmazása annyira speciális, hogy mindenki számára alkalmazható példát nem lehet rá adni. Ugyanakkor a mai pályázati rendszerben a nyerési esélyek szempontjából meghatározó, hogy sikerül-e olyan megfogalmazást adnunk, ami egyrészt megfelel a kiírásnak, másrészt meggyőzi a bírálót a tervezett kutatás támogatásának szükségességéről Információgyűjtés és feldolgozás Az információgyűjtés és feldolgozás meghatározó eleme a szakirodalom kutatás és dokumentáció. A szakirodalom kutatás elnevezés helyett, mivel az nemcsak a szakirodalom felhasználása és létrehozása lehet, hanem például átvett vagy korábbi saját kísérleti adatok és gondolatok, szóbeli értesülések, jelentések stb. felhasználása is, inkább a szekunder-kutatás 6 fogalmát használjuk. A szakirodalom-kutatást magában foglaló szekunderkutatás feladatainak határát is megvonhatjuk tágabban, szűkebben, vagy beleszámíthatjuk a belőle kialakult módszereket is: 1. Tág értelemben szekunderkutatás a szakirodalom-feltárás; ami egy tárgykörben folyamatosan vagy esetenként gyűjt közzétett információkat, rendezve és analitikusan jellemezve azokat. 2. Szűkebb értelemben már valóságos szekunderkutatás az olyan konkrét probléma megoldására végzett szakirodalom-kutatás, ami a megállapításokat kommentálja, összehasonlítja és kiegészíti egyéb megszerezhető kísérleti, statisztikai adatokkal, valamennyit céljának megfelelően szintetizálva. Mivel a kutatás feladatát meghatározó igények és az alkalmazható primer kutatási módszerek előzetes tájékozódással való tisztázása is szekunderkutatásnak tekinthető, ugyanúgy, mint a szakirodalom feltárása; idézhetjük azt a paradoxonnak hangzó régi szabályt, hogy a szekunderkutatásnak időben mindig meg kell előznie a primert. A társadalomtudományokban a szekunder információk az összehasonlításhoz is szükségesek, sőt sokszor a megállapítások bizonyítására is alkalmazhatók, illetve alkalmazandók. A gyakorlatban az egyetemi hallgatók általában a tanszékek által kiadott témák közül választanak. Így első lépésként a témához kapcsolódó szakirodalom kutatása a feladatuk, ezzel szerezve meg a kellő tájékozottságot. Ritkábban fordul elő a saját kutatási ötlet megvalósítása. Ebben az esetben a szakirodalom gyűjtése, feltárása pont annak tisztázását célozza, hogy eldönthesse mennyire eredeti a kutatni kívánt téma. A szakirodalom megismerése, a források gyűjtése napjainkban többnyire az interneten kezdődik. Ugyanakkor minden kutató előbb utóbb eljut a könyvtárba, ahol mind a nyomtatott, mind az elektronikus formában tárolt információk elérhetőek. Az állattenyésztési kutatással foglalkozók szakkönyvtárának a Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ 7, továbbá a szakegyetemek könyvtárai. 6 A szekunderkutatás valamely tudományos problémát már meglévő, és hozzáférhető (mások által közzétett vagy saját korábbi) információkkal old meg. Lényege az ilyen adatok, megállapítások stb. gyűjtése, rendezése, ütköztetése és önálló véleményezése. Mint azt fentebb láthattuk alkalmazható önmagában vagy primer vizsgálatokkal együtt, azokat megalapozva, illetve kiegészítve. 7 Budapest, Attila út 7

8 A könyvtárban első feladatunk a bibliográfia készítés, majd ezt követi az olvasás, jegyzetelés (másolat készítés) és cédulázás. Az irodalomfeltárás történhet: könyvtári katalógusok alapján (lehet papíralapú és elektronikus); irodalomkövetéssel (alapja egy összefoglaló mű bibliográfiája, illetve hivatkozásai és az ott hivatkozott művek bibliográfiái alapján halad tovább); szerzők szerint; szaksajtóból (a témához közeli szaklapok áttanulmányozása) és másodlagos forrásokból (referáló folyóiratok, tárgymutatók, névmutató, kivonatok). Kutatott témánkhoz információkat úgy szerezhetünk, ha tudjuk mit keresünk, mi után érdeklődjünk. Az eredményes keresés előfeltétele, hogy a kutatásunk célját (tárgyát) először nyelvi kódokkal fogalmakkal, tárgyszavakkal (ún. kulcsszavakkal = keywords) körvonalaznunk. Hogyan kereshetünk? Az információk gyűjtésének kétségtelenül leggyorsabb és leghatékonyabb módszere az internetes keresés. A témakeresés számítógéppel a George BOOLE angol matematikus ( ) által kidolgozott egyszerű logikai műveleteken: az ÉS, VAGY, NEM, illetve a DE NEM választásán alapul. A leglényegesebb elem ebből az az eset, amikor az együtt előforduló fogalmakat (A ÉS B) keressük. A keresőprogramok általában egy ablakot mutatnak, és abba a fenti logikai operátorokkal viszünk olyan kombinációkat, ami a megfelelő műveket ki fogja keresni. Majoros (1997) szerint a számítógépes információkeresésnek két nagy buktatója van: 1/ Ha túl sok a találat, akkor igen nehéz kiválogatni; 2/ gyakran viszont túl kevés a találat. Az adatbázisokhoz tartozó tezauruszok 8 segítségével bonyolultabb módon is kereshetünk. Ezért fontos, hogy ismerjük a témánkhoz kapcsolódó tárgyszavakat és azok szinonimáit, mert így könnyen megtalálhatjuk azokat a tezauruszban. A tezaurusz használata hozzásegít a gyors és releváns információ-szerzéshez. Mielőtt bármely adatbázisban keresni kezdünk, ismerjük meg a kapcsolódó keresési módszereket. A tájékozódásban támaszkodjunk az irodalomkutatásban jártas szakemberekre, könyvtárosokra. Mit kereshetünk? 8 A tezaurusz a tárgyszók (deszkriptorok) betűrendes és fogalmi összefüggéseket is mutató rendszere. 8

9 A kereséshez fontos információ, hogy kétféle kereső létezik az egyik a kulcsszavas, a másik a tematikus. A kulcsszavas kereső programok közül ismertebb a Google, melynek nyitó oldala látható az 1-1. ábrán, internetes elérhetősége: Ezen felül ajánlható még a Yahoo, Lycos, Alta Vista (magyar verziója az Alta Vizsla). A programok segítségével kereshetünk szerzőre, a forrásmunka címére, vagy kulcsszavakkal valamely keresett téma mondanivalójára megállapításaira. A legértékesebb az, ha a dokumentum teljes szövegéhez is hozzájuthatunk. Hogy mit kereshetünk az tehát ugyanaz, akár a hagyományos könyvtári irodalomkutatással, akár számítógéppel végezzük, csak a technika más és a merítés számítógéppel sokkal szélesebb, továbbá, ha már rutinosak vagyunk, akkor gyorsabb és esetenként hatékonyabb is. Hol kereshetünk? Erre a kérdésre kaphatjuk a legtöbb tanácsot, mert a kínálat igen nagy. A kutató szempontjából azonban a hozzáférés módja elenyésző jelentőségű, az információ értékéhez képest. Gondoljuk végig azonban mégis ennek három lehetséges útelágazását : 1. kereshetünk könyvtárban más szakember segítségével vagy saját magunk; 2. kereshetünk meghatározott zárt adatbázisban vagy valamely sokfelé nyitható hálózatban; 3. kereshetünk CD-ROM lemezen, ami befejezett kiadvány vagy az adatbázisban vagy hálózaton közvetlen vonalon (on line searching), ami gyorsabb, frissebb információszerzés. A számítógépes információkereséshez felhívom a figyelmet az AGRICOLA adatbázisra [ ami az agrártudományokkal kapcsolatos, az EISZ adatbázisra, ahol használathoz regisztráltatnunk kell magunkat, valamint a PubMed (1-2. ábra) [ használatára, ami minden gépről hozzáférhető ingyenes adatbázis. Kicsit részletesebben ez utóbbit ismertetem. Az U.S. National Library of Medicine rövid nevén PubMed 17 millió citációt tartalmaz a MEDLINEból és más tudományos folyóiratokban megjelent csikkekből 1950-től napjainkig. A keresés sikeressége a megfelelően megválasztott kulcsszavakon múlik. Célszerű az általánostól a szűkített témabehatárolás felé tartani. Belépve a rendszerbe a kulcsszavas keresés eredményeként a képernyőn első információként a találatok számával találkozunk, ami a példaként az 1-2. ábrán bemutatott animal recherche kulcsszavakra

10 találatot jelez. Ami hihetetlenül sok elolvasandó cikk, de semmi a találathoz képest, amit akkor kapunk, ha csak az animal kulcsszót gépeljük be. A keresés eredményeként elsőként időrendi sorrendben a témában megjelent cikkek szerzőinek neve, a cikk címe, a szakfolyóirat neve, a megjelenés ideje, a cikk terjedelme látható. Az 1-3. táblázatban egy kiemelt hivatkozás látható. A baloldali ábra arra utal, hogy a rendszerben a cikk teljes formátumban megtalálható és megfelelő program esetén letölthető táblázat: A PubMed oldalról kiemelt hivatkozás megjelenési képe 4: Boucher P, Li WP, Matz RL, Takayama Y, Auwerx J, Anderson RG, Herz J. Related Articles, Links LRP1 Functions as an Atheroprotective Integrator of TGFbeta and PDFG Signals in the Vascular Wall: Implications for Marfan Syndrome. PLoS ONE May 16;2:e448. Ha a cím alapján a cikk a kutatási témánkhoz tartozó, akkor a kék színnel kiemelt szerzők nevére az egérrel ráklikkelve megjeleníthető az összefoglaló (absztrakt). Amennyiben az összefoglaló áttanulmányozása során megbizonyosodtunk arról, hogy a cikk számunkra fontos információkat tartalmaz, akkor a Relataed Articles links-re ráklikkelve a témához kapcsolódó további cikkeket kereshetünk. Ha az angol szaknyelvismeretünk még fejleszthető, akkor a forrás keresés során először célszerű letölteni minden olyan cikk absztraktját (Word dokumentumba egyszerű kijelöléssel, 10

11 és a másolás utasítással átmenthető), ami a cím alapján kapcsolódik a témánkhoz, így a keresés felgyorsítható. Ezt követően tanulmányozzuk át, fordítsuk le a kigyűjtött absztraktokat, és állítsuk össze azoknak a cikkeknek a jegyzékét, amelyeket ténylegesen fel fogunk használni a kutatás során (illetve később a publikáció elkészítésének alkalmával). Hogyan juthatunk a kívánt dokumentumokhoz? Az előző példát folytatva a cikkek címe melletti baloldalon lévő kis ikon tájékoztat bennünket arról, hogy csak az absztrakt, vagy az egész cikk letölthető. Sajnos ez utóbbi a ritkább. A kigyűjtött címek alapján a külföldi folyóiratok hazai megtalálásában a Nemzeti Periodika Adatbázis nyújt segítséget, amelyből megtudhatjuk a kívánt folyóirat bibliográfiai adatait, valamint azt, hogy a keresett évfolyam megtalálható-e valamely hazai könyvtárban. A könyvek vonatkozásában az Országos Széchényi Könyvtár Külföldi Könyvek Katalógusa, illetve az egyes könyvtárak Interneten lekérdezhető katalógusa ad tájékoztatást. Gyakran csak könyvtárközi kölcsönzés útján juthatunk aztán a dokumentumokhoz. A szakirodalom áttanulmányozásával adhatunk választ arra a kérdésre (1-1. ábra), hogy a célkitűzésben megfogalmazott elképzelések megvalósításával juthatunk-e új információkhoz. Továbbá elkerülhetjük a felesleges ismétléseket, és tapasztalatokat gyűjthetünk. Végeredményben a szakirodalmi következtetések analízisével és szintézisével alapozható meg a kísérlet A kutatás választható módszerei A célkitűzések megfogalmazása után azt is el kell döntenünk, hogy a kutatásunkhoz milyen módszert választunk. A kutatási módszereket két kategóriába lehet sorolni. Az egyikbe az ún. általános, logikai módszerek tartoznak, amelyek minden tudományterületre egyaránt érvényesek. Másikba a tudományáganként eltérő speciális módszerek tartoznak. Az első kategóriába tartozó módszerek fontosabb változatai: a) az indukció-dedukció módszere (általában ezt nevezik tudományos módszernek); b) empirikus módszer; c) kísérletes módszer; d) egyedi eset módszer; e) adat-felvételezési módszer; f) matematikai-statisztikai módszer; g) történelmi módszer; h) szintetikus módszer. a) Az indukció-dedukció módszere (tudományos módszer) Legegyszerűbb formájában négy, elkülöníthető lépésből áll. (1) adatok gyűjtése megfigyelésekből vagy kísérletekből; (2) olyan hipotézis felállítása, amely rendszerint okokozati összefüggésben magyarázza a vizsgált jelenséget; (3) a hipotézis vagy elmélet alapján tesztelhető következtetések levonása, amely következtetések helytállók, ha a felállított hipotézis vagy elmélet annak bizonyul; (4) a következtetések bizonyítása további megfigyelésekkel vagy kísérletekkel. 9 9 E módszer Francis Bacon "Új módszer" (Novum Organon, 1620) c. művére vezethető vissza. A hipotézis felállításának gondolati folyamatát, illetve a következtetés tervezett módját indukciónak nevezi, vagyis nem a szokásos, a dedukció ellentétének értelmében használja e szót. 11

12 b) Empirikus módszer Jellemzője, hogy a megfigyeléseket, kísérleteket elméleti hipotézis nélkül végzik, illetve az eredményekkel nem kívánnak elméleteket igazolni. Sokan hiányolják a módszer tudományos pontosságát, mégis elterjedten alkalmazzák. c) A kísérletes módszer A módszer bevezetése Roger Bacon ( ), majd Francis Bacon ( ) nevéhez fűződik. Vannak olyanok, akik e módszert tartják az egyetlen célszerű kutatási módszernek. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben ezzel a módszerrel érték el a legjelentősebb tudományos felfedezéseket. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bárki is kétségbe vonná Darwin empirikus módszerrel végzett kutatásainak eredményei. d) Egyedi eset módszer Legrégebb kutatási módszerek egyike. Jellemzője, hogy csak egy bizonyos, vagy legfeljebb néhány esetet von be a kritikai vizsgálatba. A módszer akkor nyújt jó lehetőséget, ha például egy szokatlan helyzet információs lehetőségét akarjuk kihasználni, vagy ha kevés esettel számolhatunk, továbbá ha az esetleg túl nagy költségek vagy technikai nehézségek akadályozzák a nagyobb számú eset vizsgálatát. A kapott eredmények értelmezésénél óvatosan kell eljárni, mert előfordulhat, hogy a vizsgált eset nem reprezentálja a vizsgálni kívánt átlagot. e) Adat-felvételezési módszer Összehasonlítva az egyedi eset módszerrel itt nagyon sok esetet vizsgálnak, de kevésbé behatóan. Ennek megfelelően a reprezentativitás nem lehet kétséges, ugyanakkor az egyes esetekről nem nyerünk részletes információt. Az állattudományok területén gyakran végeznek ilyen átfogó felméréseket például a betegségek fellépéséről. f) Matematikai-statisztikai módszer Napjainkban e módszer került leginkább előtérbe. A módszer lényege, hogy a kísérleti tervezéshez és a kapott eredmények interpretálásához matematikai-statisztikai elgondolásból indulnak ki. Az állattenyésztésben valójában ez nem tekinthető önálló kutató módszernek, ugyanakkor alkalmazása elengedhetetlen, hogy a megfigyelések, vagy mérések elkerülhetetlen velejárói, a véletlen hibák kiküszöbölhetőek legyenek. g) Történelmi módszer Ilyen módszert akkor alkalmaznak, ha jelenlegi eljárásokat hasonlítanak össze régebben használtakkal, hogy az előrehaladás mértékét megállapítsák. Ennél a módszernél többnyire irodalmi és statisztikai adatokra támaszkodnak. Elterjedten alkalmazzák e módszert a gazdasági állatok földrajzi és biológiai származásának meghatározására, bár meg kell jegyezni, hogy újabban ezek is kiegészülnek a mtdns vizsgálatok eredményeivel. A módszer kétségtelen előnye, hogy a mai problémák megoldásához is nyújt alapot és távlati szemléletet. h) Szintetikus módszer Ez a módszer érvényesül akkor, ha például külföldi fajták hazai alkalmazását javasoljuk. Az állattenyésztési kutatások gyakorlatában nem ritka a fenti módszerek komplex alkalmazása sem. Egy másik felfogás szerint a 1-4. táblázat szemlélteti a kutatások típusainak áttekintését. 12

13 Nagyobb tématerületeken belül is egyenként, részletenként oldjuk meg a problémákat. Sőt egy komplex gyakorlati probléma részproblémákra bontható: ezek azok az egységek, melyek vizsgálhatók, bizonyíthatók. Az ilyen vizsgálati (kutatási) egység (ismeretelem) megoldását, eldöntését szöveges tételben fejezhetjük ki. A vizsgálatra (bizonyításra) kerülő feltételezett tételt nevezik hipotézisnek. A megoldandó kutatási feladatot állítás vagy kérdés formájában fogalmazhatjuk meg: 1. Az ismeretképző feltevés (hipotézis): egy ismeretelem (összefüggés, okság, tulajdonság, eltérés vagy azonosság stb.) megfogalmazása állításként. 2. A bizonyító feltétel: ugyanennek kérdés formájában való megfogalmazása, valóságának bizonyításához. A bizonyítás operacionalizálása: a kérdés eldöntéséhez szükséges információk meghatározása, felvételük és értékelésük módja. A kísérlet és a "tudományos" igényű tényfeltárás mindig hipotetikus. A különböző kísérlet-típusokban a lényeges különbség a célnak megfelelő hipotézisben, illetve annak vizsgálatához szükséges adatfelvételben van. Empírikus vizsgálat mindaz ami tapasztalati adatok alapján történik, (ha magunk végezzük: primer kutatás); ami azonban nem feltétlenül hipotetikus megközelítésű, lehet egyszerű leírás, megfigyelés stb. is. Tételes megállapítás következhet hipotézis nélküli megfigyelésből is. A kutatás módjai ezért így is csoportosíthatók: Rekonstruktívak az induktív úton valóságfeltáró hipotetikus és empirikus primer kutatási módszerek. Konstruktívak a deduktív úton (vagy "kvázi induktív" szekunderkutatással: ismeretelemzés alapján levonható következtetésekkel) újat alkotó, vagy a nem vizsgálható valóságot feltételező kutatási módszerek. Hasonló jellegűek a hipotéziseket megfogalmazó gondolati elemzések is. Így aztán jóformán minden kutatás egyaránt tartalmaz rekonstruktív és konstruktív elemeket. Mindezek a megkülönböztetések, fogalmak mint a tudományos munka minden eleme vitathatók. Hogy milyen kutatási módszert követünk, azt a téma lehetőségei, és a vizsgálat gazdaságossága szabja meg (az utóbbi nemcsak költséget hanem időráfordítást is jelent). Ha csak lehet a tudományos módszert alkalmazzuk, vagyis olyant, ami magyarázatul is szolgál. Az okok, magyarázatok feltárása teszi lehetővé, hogy eredményeinket mások is felhasználhassák tudományos munkáikban, hiszen e módszerrel nyert eredmények bizonyíthatók a legjobban. 13

14 John Stuart Mill ( ) a XIX. század közepén, (az okozati összefüggések igazolására) az alábbi bizonyítási eljárásokat ajánlotta: Az egyezés (együtt bekövetkezés): azért tekintjük az első eseményt a második elõidézőjének, mert követik egymást. A különbözés (együtt elmaradás): ha az első elmaradása esetén a második is elmarad, az következménye volt. Az egyezés és különbözés kombináltan alkalmazható, és következetes beválásuk esetén fogadhatók el. A konkommitancia (követés): az ok növekedésével mennyiségileg arányosan (?) nő az okozat is. (Ebbe belejátszhat azonban több más ok is.) A kizárás(os módszer) : ha minden kézenfekvő és ismert magyarázat tévesnek bizonyul, (és azok kizárása után megmaradt) új feltevés bizonyítható, az meggyőző lehet. Ez a megértést is szolgáló módszer nemcsak regisztrálja a jelenséget, hanem annak miértjét és mikéntjét is keresi Kísérletek tervezése A kísérletek tervezésének bemutatásakor csak azokra az általános problémákra térünk ki, amelyek az állattartás és állattenyésztés alkalmazott kutatásaiban leggyakrabban felmerülnek. Régen köztudott és általános tételként kell elfogadnunk, hogy a környezeti hatások miatt a kutatásokat azon a tájon, vagy abban a közegben kell elvégezni, ahol a vizsgált fajta, vagy eljárás alkalmazásra kerül. Ugyancsak elvárás az előzetes helyzetelemzés, annak elbírálása, hogy csak látszólagos, átmeneti vagy tartós problémával állunk e szemben, milyen vizsgálatoktól várható a legjobb eredmény, milyen kísérletek, adatfelvételezések vagy más eljárások ígérik a legjobb hatékonyságot. Ha megszületett a döntés valamely általános probléma vizsgálatának szükségességéről, meg kell határozni a kutatási téma fokozatos szűkítéséhez szükséges lépéseket. Ugyanis a túlságosan széles spektrumú vizsgálat esetén előadódhat, hogy egyetlen kérdésre sem tudunk kellő figyelmet fordítani, így a kutatás kevés, sőt semmilyen eredményre sem vezet. Túl nagyra méretezett, időben elhúzódó kutatás veszíthet az aktualitásából is. Gyakorta szembesülhetünk azzal is, hogy a kutatás a munka során egyre összetettebbé válik, változhatnak az elképzelések és a megközelítés módja is. A kísérlet tervezésének szükségessége továbbá annak természetéből fakad. A kísérlet ugyanis abban különbözik a természeti jelenségek egyszerű megfigyelésétől, hogy az eredményt befolyásoló tényezők jelentős részét mesterségesen szabályozzuk, vagy számításba vesszük (ez utóbbi persze akkor valósítható meg, ha mérhetők). 10 A kísérletező azonban az esetek nagy részében nem tehet mást, minthogy úgy állítja be a kísérletét, hogy az össszehasonlítandó kezeléseknek, változatoknak azonos feltételeket biztosít és a lehetőségekhez mérten megfigyeli mindazoknak a szabályozhatatlan tényezőknek a hatását, amelyek a kísérleti eredményt befolyásolhatják. Célszerű a beállított kísérleteknél a valós (üzemi) helyzet modellezése, különben a kapott eredmények nem lesznek adaptálhatóak a gyakorlatban. TAMÁSSY (in CZAKÓ, 1982) megfogalmazása szerint minden kísérlet az alábbi három lépésből áll: 10 Ha új ismereteket adatgyűjtésből vezetjük le, akkor nem kísérletet, hanem ún. vizsgálatot végzünk. 14

15 1. a tervezett kezelések (a vizsgálni kívánt ható tényezők) alkalmazása; 2. a kezelések hatásának mérése; 3. a mérési eredmények alapján a kezelések hatásának, illetve hatástalanságának igazolása. Ahhoz, hogy a kezelések hatásának mértékét kellő pontossággal meg tudjuk állapítani, és bizonyítani tudjuk, hogy ez valóban a kezelés hatására jött létre, a kísérletet úgy kell tervezni, hogy 1. ne érvényesüljenek benne, vagy lemérhetőek legyenek az alkalmazott kezeléstől eltérő szisztematikus hatások; 2. a kezelések hatásának becslése (vagyis a kísérleti eredmények alapján számított értéke) jól közelítse meg a hatás valódi értékét. Ez függ a kísérleti anyag reagálóképességének változékonyságától, a kísérleti munka pontosságától és a helyes kísérleti technikától, a kísérleti egyedek számától, a kísérleti elrendezéstől, 4. a következtetések általános érvényűek legyenek, vagy ismeretesek legyenek az esetleges megszorítások; 5. a kísérleti technika egyszerű, és 6. a kísérleti elrendezés olyan legyen, hogy meg tudjuk becsülni a véletlen hibát. A kísérleteket sajnos nem lehet mindig pontosan a terv szerint végrehajtani. Valamelyik kísérleti állat megbetegedhet, megsérülhet, vagy elhullhat. Ilyen esetekben arra kell törekedni, hogy a megmaradt eredményeket minél pontosabban értelmezzük. Előfordulhat az is, hogy ún. kiugró értékeket kapunk, amire nem találunk ésszerű magyarázatot. Ennek okát a vizsgálat megismétlésével, vagy az adatfelvételezés felülvizsgálatával gyakran fel lehet deríteni. Vannak azonban olyan esetek, amikor erre nincs lehetőség. Az adatok elemzésére alkalmazott statisztikai programok többsége az ilyen kiugró értékeket kiszűrik, és nem veszik figyelembe A kísérlet típusának megválasztása Az állattenyésztési kísérletek modell szintűek, félüzemi 11 vagy üzemi jellegűek, és in vitro és/vagy in vivo kísérletek lehetnek. Az in vitro kísérletek laboratóriumi körülmények között kémiai (fizikai) módszerekkel folynak. Az in vivo kísérletek szintén folyhatnak laboratóriumban, speciális vagy általános célú istállókban. A kísérlet továbbá lehet szakaszos vagy folyamatos. A szakaszos kísérlet a modell kísérletek alapvető formája. A szakaszra bontás lényege a viszonyítás lehetősége. Az előzőszakaszban az állatok olyan kezelésben részesülnek, amelyhez mint ellenőrző szakaszhoz viszonyítjuk a következő vizsgálati szakaszt. Előnye, hogy a kísérleteket nagy pontossággal végezhetjük, továbbá a speciális berendezést igénylő kísérletek könnyebben lefolytathatók. Hátránya, hogy kevés állattal végezhetők, továbbá, hogy a környezeti hatások, egyes termelési folyamatok módosító hatást gyakorolhatnak. A folyamatos kísérletek alkalmával egyszerre csak egy kezelés alkalmazható, a kezelések rendszerint tartósak. Az üzemi kísérletek alapvető formája. Szakaszok ennél a kísérleti formánál is vannak, de a szakaszok elhatárolói nem a kezelések, hanem az állatok testsúlya, életkora stb. Előnye, hogy a kezelés hosszabb időn keresztül érvényesül, így a rövid 11 félüzemi kísérlet = üzemi körülmények között, de kisebb létszámmal folyó kísérlet 15

16 idejű hatások kiegyenlítődnek. Hátránya az előnyéből fakad, vagyis a kiegyenlítődés mértéke esetenként a kezelés hatását is kompenzálhatja. Mindként típusnál végezhetünk egyedi és csoportos kísérletet. Az egyedi kísérlet előnye, hogy minden kezelés egyedenként elemezhető. Hátránya a nagy költség igénye. A csoportos kísérleteknél az egyes csoportokkal egy időben különböző kezelések végezhetők. Mindenesetben az egyik csoportnak a kontroll csoportnak kell lennie. Előnye, hogy nagyobb létszámmal, egy időben több kérdést vizsgálhatunk, és az eredményekből közvetlen gyakorlati következtetéseket vonhatunk le. Hátránya, hogy a kísérlettervezés statisztikai szabályainak megfelelően olyan nagy létszámú állományra van szükségünk, amelynek a vizsgált tulajdonságokra a variációs koefficiense megfelelő. Végül kialakíthatunk még ún. ciklikus elrendezésű kísérletet is, ahol minden csoport váltakozva valamennyi kezelést megkapja. Előnye, hogy az egyedi különbségekből eredő hatások kiküszöbölhetők A kísérlet lebonyolítása A kísérleti állatok kiválasztása Az állattenyésztési kísérletekben nagyon fontos a kísérleti állatok helyes kiválasztása, amely először biológiai szempontok szerint, majd statisztikai elvek alapján történik. Általánosan elfogadott elv, hogy azonos fajtájú, lehetőség szerint ugyanabból a tenyészetből származó, ivar, életkor, testsúly tekintetében megegyező, a vizsgálatot megelőzően azonos körülmények között tartott állatokat állítsunk kísérletbe. Kifejlett állatok esetében fontos még az azonos szaporodásbiológiai státus. Eltérő fajták, ivarok összehasonlítása esetén fontos az azonos egyedszám. Az eredményeket azonban célszerű ivaronként külön értékelni. Egyező előfeltételek esetén is számolni kell az egyedi varianciával. Ennek jelentősége a kísérleti állatfajtól és a kísérlet céljától függően eltérő lehet. Az egyedi varianciából származó hiba kiküszöbölése a megfelelő egyedszámmal érhető el. Az állattenyésztési kísérletekben csak a véletlen elrendezéssel 12 érhetjük el azt, hogy csak olyan hibák jelentkezzenek, amelyek az ismétlésekkel az átlagban megszűnnek. A kezelésenként szükséges állatlétszámot alapvetően az határozza meg, hogy milyen fokú pontosságra kell törekedni adott kísérletben. Erről a biometriai, illetve statisztikai könyvekben részletes információkat, illetve számítás módszert találhatunk 13. A variációs koefficiens figyelembe vételével a megadott szignifikancia szintekre kiszámítható, illetve tervezhető a szükséges egyedszám Az adatfelvétel megszervezése A kísérletekről naplót, illetve jegyzőkönyvet kell vezetni. Azonban minden eshetőségre számítva ne elégedjünk meg csak az elektronikus formával. Kétségtelenül időt takarítunk meg azzal, ha a mérési eredményeinket, vagy a gyűjtött adatokat egyből Excel táblázatokba rendezzük, hiszen később az értékelés során alkalmazott statisztikai, adatbázis kezelő programhoz úgyis erre lesz szükségünk. Célszerű az eredményeket lemezen is és nyomtatott formában is megőrizni. A naplóba rögzíteni kell minden alapadatot és olyan eseményeket is, amelyek a kísérlet során felléptek és később az értékelés során magyarázatul szolgálhatnak bizonyos 12 randomizáció 13 BARÁTH CS-NÉ, ITTZÉS A., UGRÓSDY GY. (1996). Biometria; CZAKÓ J. (1982): Állattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése 16

17 jelenségekre. Esetenként a napló naprakész, rendszeres és lelkiismeretes vezetése óvhat meg bennünket a sikertelen kísérlettől (pl. nagy arányú állat elhullás) A kutatás eredményeinek 14 értékelése A primer kutatások eredményei többnyire számok formájában jelennek meg. Ennélfogva értelmezésük és értékelésük is matematikai (statisztikai). A kísérletet olyan szempontok alapján kell kiértékelni, amelyek a célkitűzésnek, a feladat megválaszolásának leginkább megfelelnek. A matematikai-statisztika a véletlen okozta változékonyság (variabilitás) mérésével (szóródás) a hibaforrások feltárását teszi lehetővé, így megállapítható, hogy az észlelt különbségek valódi különbségek-e vagy csak a különböző hibákból adódó látszatkülönbségek. Így a matematikai-statisztika (biometria) a kutatói döntések alapjaivá vált, és felhívta a figyelmet a kísérletben az ismétlés fontosságára és a vizsgálat több éven és több helyen, más körülmények közt és más személyekkel való elvégzésének jelentőségére. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az, ha a kimutatott különbség meghaladja a véletlen hibáknak betudhatót, még nem jelenti a különbség fennforgását, csak azt, hogy nem a véletlen műve. A speciális kutatásmódszertanok a szaktudományi követelmények ismeretéből és a matematikai-statisztikai (biometriai) módszereiből tevődnek össze. A biometria primer kutatásokban alkalmazott legfontosabb részei a következők: A valószínűségi változók és eloszlásuk A véletlen mintavétel és a minták középértékei Statisztikai becslések, a középérték konfidencia-intervalluma Hipotézisvizsgálat, statisztikai próbák és döntés Az első és másodfajú hiba megkülönböztetése Paraméteres és nem paraméteres próbák A variancia analizis, az F-póba, a szignifikáns differencia Regresszió és korrelációszámítás Napjainkban az adatok statisztikai elemzésékor a kutatók kedvezőbb helyzetben vannak. Hiszen régebb nemcsak a statisztikai számítások képleteit és azok alkalmazását kellett ismerniük, hanem órákat kellett eltölteniük a számítások elvégzésével, sőt 20 éve írt könyvben elismerve a számítógépek kényelmét és gyorsaságát - még arra bíztatnak bennünket, hogy gondoljuk meg mikor vesszük igénybe. Mára mindez egyszerűsödött, bár, hogy a kutatásnak ez a része valóban egyszerűen és eredményesen menjen bizonyos feltételeknek most is teljesülniük kell. A statisztikai módszerek, valamint a számítógépes programok alkalmazási lehetőségeinek ismeretét most sem nélkülözhetjük. Mivel azonban ez nem mindig teljesül, így gyakori hiba, hogy nem a legmegfelelőbb elemző módszert alkalmazzuk. Ennek két formája figyelhető meg. Az egyik hibaforrás, ha például összefüggés vizsgálatokat végzünk ott, ahol nincsenek valódi (biológiai, élettani stb.) összefüggések, bár matematikailag az adatok ezt igazolják. A másik - az elemző módszerek nem kellő ismeretéből fakadóan nem végzünk el olyan számításokat, amiket megtehetnénk, és így egyes meglévő összefüggésekre nem derül fény. 14 Kecső (1980:23) a kutatás termékét kutatmánynak nevezi mert az eredmény lehet eredménytelen is. 17

18 Mindezek alkalmazását egyre több számítógépre adaptált statisztikai programok segítik. Az 1-3. ábra az SPSS program alkalmazásának egy részletét mutatja. A program alkalmazásához először a már fentebb említett Excel táblázatba kell rendezni az adatainkat, így tudjuk azokat a programba importálni. Mai szóhasználattal élve a program rendkívül felhasználóbarát. A rendszerben az oszlopok a változók, vagyis a kezelések, hatások, melyek magunk nevezhetünk el. Ez nagymértékben megkönnyíti az adatok elemzését a korábbi programokkal összehasonlítva. A sorokban pedig az egyes egyedek változók szerinti adatai szerepelnek. Az 1-3. ábrán látható példából kiolvasható, hogy a vizsgálatba vont állatok száma (n) 136, és a kísérlet során 6 tényező (faktor) hatását vizsgáltuk. A menü sorból legörgettük az Analyze programot, melyből példaként kiválasztottuk a középértékek 1-3. ábra: Az SPSS statisztikai program kimásolt oldala összehasonlítására alkalmazható statisztikai próbákat. A program az eredmények grafikus ábrázolásához is segítséget nyújt (lásd a 6. fejezet). 18

19 Felhasznált és Ajánlott irodalom: ÁDÁM GY. (1976): Érzékelés tudat emlékezés...biológusszemmel. Gondolat, Budapest Akadémiai Kislexikon ( ). Akadémiai kiadó, Budapest ANTAL A., BOGDÁN E., PASCHKE H. (1978): Biometriai és populációgenetikai számítások az állattenyésztésben. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 157.p. BAITNER K. (1982): Hogyan írjunk tudományos közleményeket? Agroinform nyomda, Budapest BARÁTH CS-NÉ, ITTZÉS A., UGRÓSDY GY. (1996). Biometria. Mezőgazda Kiadó, Budapest BECK, M. (1999): Tévedés a tudományban. Szkeptikus lapok. 3. sz p. BENESCH, H. (1994): SH atlasz Pszichológia, Springer Hungarica, Budapest BLOCH, A. (1991): Murphy törvénykönyve. Akkord-Ciceró, Budapest BRAUN T., SCHUBERT A. (szerk.) (1993): Szakértői bírálat (peer review) a tudományos kutatásban. MTA Könyvtára CALVIN, W.H. (1997): A gondolkodó agy. Kulturtrade kiadó, Budapest. (Eredeti: 1996) CAMPBELL, W.G. ÉS BALLOU, S.V. (1974): Form and Style. Houghton Mifflin, Boston. CLARK, A. (1996): A megismerés építőkövei. Osiris kiadó, Budapest (Eredeti: Cambridge, USA, 1989) CSERMELY P., GERGELY P. (1995): A megismerés csapdái. Magyar Biológiai Társaság, Budapest CSERMELY P., GERGELY P., KOLTAY T., TÓTH J. (1999): Kutatás és közlés a természettudományokban. (Szerk.: Koltay Tibor) Osiris kiadó, Budapest. 318.p. CZAKÓ J. (1982): Állattenyésztési kísérletek tervezése és értékelése. Akadémiai Kiadó. Budapest. 545.p. DENNETT, D.C. (1996): Micsoda elmék. A tudatosság megértése felé. Kulturtrade kiadó, Budapest (Eredeti is 1996) DEZSŐ ZS-NÉ (1987): A szellemi munka technikája. OMIKK (Orsz. Műszaki Könyvtár és Dokumnetációs Központ) DOBROV, G.M. (1973): A tudomány tudománya. Gondolat és Kossuth Könyvkiadó, Budapest (Eredeti:1970) EBEL, H.F., BLIEFERT, C. (1990): Schreiben und Publizieren in den Naturwissenschaften.VCH Weinheim; New York, Basel, Cambridge ECO, U. (1996): Hogyan írjunk szakdolgozatot? Kairosz kiadó, Budapest (Eredeti: Milano 1977) FARKAS J. (1994): Perlekedő tudáselméletek. Gondolat kiadó, BME Szociológiai tanszék, Budapest FEHÉR M. ÉS HÁRSING L. (1977): A tudományos problémától az elméletig. Kossuth kiadó, Budapest GURGYÁK J. (1996): Szerkesztők és szerzők kézikönyve, Ozirisz Kiadó, Budapest. GYÖRFFY B. (1968): Tudomány kutatás növénytermesztés. Agrártudományi Közlemények, 27, p. HÁMORI J. (1988): A veszélyeztetett értelem. Kozmosz könyvek, Budapest HEGEDŰS J. (1998): Intuitív tervezési technikák. Soproni Egyetem jegyzete. HERNÁDI S. (1987): Szórakoztató szórakésztető. Móra, Budapest HIEBSCH, H. (1959): A produktív gondolkodásra nevelésről. In A tanulók személyisége és gondolkodása (szerk. Lénárd Ferenc és Surányi Gábor) Tankönyvkiadó, Budapest (az eredeti megjelenése 1957), Cit. in Lénárd (1964) HORVÁTH GY.P. (1982): Feltalálók iskolája? Élet és Tudomány. 12. sz IVÁNYI A. SZ. (1980): A gyártmányok versenyképességének fokozása értékelemzéssel. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 19

20 KECSŐ I. (1980): A kutatási folyamat az ismeretlentől a hasznosításig. Tudományszervezési füzetek. Akadémiai kiadó, Budapest KORNIS GY. (1944): Tudomány és társadalom. A tudomány szociológiája. I-III. Franklin társulat, Budapest /Cit.. in Sáringer, 2000 LÉNÁRD F. (1964): Problémamegoldó gondolkodás. Akadémiai kiadó, Budapest LÉNÁRD F. (1984): A gondolkodás hétköznapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest LENKEY M. (1975): Az értékelemzés szemlélete és gyakorlata. Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Budapest MAGYARI BECK I. (1984): Alkotáselméleti (kreatológiai) tanulmányok. Akadémiai Kiadó, Budapest MAJOROS P. (1997): Kutatásmódszertan avagy: Hogyan írjunk könnyen, gyorsan jó diplomamunkát? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest MAJOROS P. (2004): A kutatásmódszertan alapjai. Tanácsok, tippek, trükkök (nemcsak szakdolgozat-íróknak). Perfekt Gazdasági Tanácsadó kiadásában. 250.p. MANNHEIM K. (1918): Az ismeretelmélet szerkezeti elemzése. Athenaeum, Budapest MÁTRAI L. (1984): Kreativitás és deviáció. In Kreativitás és deviáció. (II. kiadás). Akadémiai kiadó, p. Szimpoziumi előadás Szentendrén április 7.-én. MIKOLA S. (1911): Die heuristische Methode in Unterricht der Mathematik der unteren Stufe. In E. Beke und S. Mikola Hrg., Abhandlungen über die Reform des mathematischen Unterrichts in Ungarn. Teubner, Leipzig-Berlin, pp./cit.. in Frank (1997) MURPHY, J. (1991): Tudatalattid csodálatos hatalma. Maecenas International, Budapest (Az eredeti angol kiadás: 1988) NALIMOV, V. V., MULCSENKO, Z.M. (1980): Tudománymetria. Akadémiai Kiadó, Budapest NYSTRÖM, H. (1983): Kreativitás és innováció. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest O.NAGY, G., RUZSICZKY, É. (1978): Magyar Szinonimaszótár, Akadémiai kiadó, Budapest PALLAS NAGY LEXIKONA. Az összes ismeretek enciklopédiája. (1904) Pallas irodalmi és nyomdai Rt. Budapest PATAKY E. (1958): A mezőgazdasági dokumentáció elméleti kérdései. OMgK Közleményei 1.sz. PERTORINI, R. (1984): A kreativitás kórlélektana. In Kreativitás és deviáció. (II. kiadás). Akadémiai kiadó, p. Szimpoziumi előadás Szentendrén április 7.-én. PLÉH CS. (1996): A gondolat elveszett rendjének nyomában. In Clark (1996) p. PÓLYA GY. (1994): A gondolkodás iskolája. Typotex kiadó, Budapest (Eredeti: Zürich, 1956) SALMON, S.C., HANSON, A.A. (1970): A mezőgazdasági kutatás elméleti és gyakorlati problémái. Mezõgazdasági Kiadó, Budapest SÁRINGER GY. (1982): A tudományos gondolkodás. Természet Világa (11). évf p. SÁRINGER GY. (2000): Tudomány és erkölcs. Gyakorlati Agrofórum. 11. évf. 4. sz p. SIMON H. A. (1982): Heurisztikus döntések logikája. (Elöször:1967) In Simon, H.A.: Korlátozott racionalitás. Tanulmányok. Közgazdaság és Jogi Könyvkiadó, Budapest, p. SZABÓ K. (1997): Kommunikáció felsőfokon. Budapest. Kossuth könyvkiadó TOMCSÁNYI P. (1966): Kutatói ismeretgazdálkodás és kézi lyukkártya technikája. K.M. Országos mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Közleményei, 8. sz p. TOMCSÁNYI P. (2000): Általános kutatásmódszertan egy új diszciplina körvonalai. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályának évi tájékoztatója p. Az MTA Székházában április 8-án elhangzott elõadás, korreferátum és hozzászólások. 20