no. 3 Poetry ESSAY Tutum-Rak U PROSE Katedrala Paracelsus rozsaja Mala vrata Neko tužno zadovoljstvo drama Isečci, II deo

Átírás

1 no. 3 winter SUBOTICA Theme: Internet INTERNET, a jovo otthona? Pričaonice-sociometrija i zloupotreba Sedmo čulo - konekcija Konfetti Propast kafane A virtualis szepsegei Tiranija kiber-žudnje Letolthetlek? Spora smrt procesora sveta Poetry Umetnost radi slave Poezija geta ESSAY Tutum-Rak U PROSE Katedrala Paracelsus rozsaja Mala vrata Neko tužno zadovoljstvo drama Isečci, II deo ARTISTS Leo fon Punkerstein Ratka Lugumerski Danijel Čavić Jasna Skenderović Viktor Juriga Septic Branislav Bukvić Utcai David Damir Šmit Spartak Dulić LEO fon PUNKERSTEIN POD POKROVITELJSTVOM MINISTARSTVA KULTURE REPUBLIKE SRBIJE

2 Theme INTERNET, A JÖVo OTTHONA (?) Manapság mintha a csapból is információ folyna víz helyett, nem? Szerintem a leggyakrabban elhangzó tízbetűs szó lehet. Mondjuk nem véletlenül, hiszen társadalmunk most lépett be abba a korszakába, amikor valami materiális módon tudja megérteni önmagát, a világot és ezáltal teremteni új világokat, új önmagát. Régen is fontos volt az információ, csak talán nem mindenkinek ugyanaz és nem ugyanazon célok elérése érdekében hajszolták. Nem nehéz észrevenni, a mai technológia csak a már meglévő képességeink kiterjesztésére szolgál. A járművek a lábainkat erősebbé varázsoló protézisek, a telefon a hangunknak ad mérhetetlenül nagy erőt, hiszen a föld bármely pontján meghallhatnak minket, a számítógép és Internet kettős pedig ehhez még hozzáadja a szem felturbózását. A szatelit rendszerek segítségével nem csak messzire látunk el, hanem olyan szemszögeket vehetünk fel, melyekre a testünk nem ad lehetőséget. Azt kell észrevennünk tehát, hogy miközben az Internet azon testi funkcióinkat erősíti fel melyek a civilizált közegben a legfontosabbak számunkra, ezt valójában úgy éri el, hogy minimálisra csökkenti a valós testünk használatának szükségét. Ahhoz hogy szöveges és képi üzenetet továbbítsunk húszezer kilométerre, már nem kell mást használnunk, csak a két kezünket, illetve leginkább az ujjainkat. Testünket hátrahagyva érjük el annak legmagasabb potenciáljait. Sokaknál, akik még a tradicionálisabb információközlő társadalomban nőttek fel, ez a testetlenség mint nemkívánatos dolog értelmeződik. Kedvenc példájuk a károsságra az, hogy az emberek, leginkább gyermekeik, nem játszanak, nem lépnek kontaktusba kortársaikkal, nem tudnak egészségesen kommunikálni, nem mozognak eleget, tehát elgyengül a testük, s hogy így elidegenednek s kiszakadnak a társadalomból, haszontalanokká válnak. De vajon igazuk van-e? Vajon ez a testetlen kommunikáció és lét valóban egy kisiklott vonat utolsó függőleges állapotban levő pillanataihoz hasonlítható, mely hamarosan belezuhan a völgybe és végleg megsemmisül, vagy pont ellenkezőleg, most kapcsolódtunk rá a mágneses, súrlódás nélküli sínekre és hamarosan több-száz km/h-s sebességgel fogunk száguldani luxuskörülmények között? A társadalmunk technicizálódását felfoghatjuk természetellenesnek, ezáltal rossznak, hiszen a testünk a természet része, s ami nem a természet része az rongálja azt, így benne van az összeomlás, a rothadás lehetősége. De vajon nem természet-e az, amit egy természetes lény kreál? A madár fészke mesterségesnek számít-e? Ha nem, akkor a bicikli, a fényképezőgép, és ennélfogva a számítógép is természetes dolog. A természet több-kevesebb módosításával készültek ugyan, de természetes céljainkat szolgálják: futás, kiabálás, távollátás, stb. Másrészt, ha nem lett volna szükségünk ezekre a tárgyakra, nagyon valószínű, hogy nem is kezdtük volna készíteni őket. De vajon mi késztetett minket embereket arra, hogy addig babráljuk a világot, míg teremtőkké váltunk? Ezt nem fogjuk megtudni. Lehet hogy előre kitervelt forgatókönyvnek vagyunk csak parányi alanyai, melyek mint pici robotok végzik a beléjük programozott feladataikat, míg végül elérik azt amiért teremtődtek. Nem tudhatjuk miért jutott fejlődésünk pont az Internetig. De arra találhatunk választ, hogy mire lehet ez még jó nekünk. Tegyük fel, hogy a Földön éghajlat módosulások, hirtelen felbukkanó természeti katasztrófák alakulnak ki mert fogynak az erdők, egyre nagyobb mértékeket ölt a környezetszennyezés, fogyni kezd az ivóvíz, éhínség uralja el a társadalom nagy hányadát, nagyon extrém apokaliptikus képet festve akár azt is mondhatnám, hogy teljesen megszűnnek a testi-lét fenntartásához szükséges feltételek. Fajunknak viszont, mint minden más élőlénynek a Földön, az elsődleges ösztöne, célja a fajfenntartás. A faj, mely egyedekből áll, mely egyedek DNS kódokból és tudatból, tehát információból tevődnek össze. Az egyedüli módja az emberi faj (és akár más fajok) megőrzésének az alternatív információtároló, -kezelő, -termelő és -koordináló rendszer feltöltése és működtetése. Egészen pontosan arra gondolok, hogy ha megfelelő gyorsaságú és tárolókapacitású számítógépeket tudunk készíteni, melyek egymás között olyan hálózatba vannak kötve melyben minden gép minden másik géppel kapcsolatban van és biztosított köztük a gyors Danijel Čavić információáramlás, ez megmentheti információ szinten az emberiséget a kihalástól. Elvégre már manapság is sokan gépeken hordozzák emlékeiket, gépeken keresztül kommunikálnak egymással, avatarok segítségével fejezik ki személyiségüket, s sokan már alig használják fizikai testüket. Ha így nézzük, talán ezek a geek -ek járnak majd jól mikor eljön az ideje annak, hogy tudatunkat gépekre-töltve éljünk tovább, mert már teljesen hozzá lesznek szokva ahhoz a világhoz, amellyel már ma is találkozhatunk a kibertérben. Azt nem tudom megjósolni hogy mi fog történni, azt pedig eldönteni, hogy valami jó vagy rossz az megint csak egy egyéni erkölcsi megítélés lenne. Érveket mindig lehet találni mindkét vélemény alátámasztására, így én ugrok egy nagyot, nem megyek bele abba, hogy a kisiskolás lányok/fiúk Interneten keresztül igazából lehet több kortárssal barátkoznak egyszerre, mint ahánnyal babázás/focizás közben képesek lennének. Inkább ajánlanék egy olyan viszonyítási pontot, amely a lehető legrosszabb jövőképből a lehető legjobbat hozza ki. S hogy mi fog valójában történni, mi lesz a jó és a rossz, azt majd idővel úgyis megtudjuk. Egyelőre viszont az a fontos, hogy élvezzük a napsütést, a friss levegőt, a gyümölcsöket, a virágokat, amíg még lehet, de folyamatosan kövessük a technika fejlődését is, mert megtörténhet hogy azon fog múlni további létünk, hogy mennyire barátkoztunk össze saját fajunk gyermekével, a mesterséges világgal és annak lényeivel. Fürstner Klára ELECTIONEERING FREE RIDE Pošto je kočija u kvaru na nedeljne izbore sam pošao vozom. Na šalteru novobeogradske železničke stanice zatekao sam papir na kome je hemijskom olovkom bilo napisano: od 8.00 h do do h svim korisnicima Železnica Srbije biće obezbeđen besplatan prevoz kako bi mogli da izađu na izbore. Opa! Za svaki slučaj sam od službenice zatražio kartu, samo iz razloga što me je tog jutra na tramvajskim šinama dočekao autobus, ali me je ona uverila da se karte ne izdaju. Šarančić časti! Kakva smešna zemlja. Mogli su i sendviče i jogurte da podele. Svejedno, popeo sam se na peron i uskoro je u stanicu uz škripu i buku ušao putnički voz ruske proizvodnje, tzv. pilićar. Plavo-beli sa automatskim vratima i lepim grafitima. Unutra je bila gužva i pošten smrad. Seo sam pored najbolje cice u vozu i otvorio najnoviji broj Hupera. Cica je bila ofarbana u belo i obučena u neku vrstu svečane trenerke. Torba, na koju je naslanjala glavu pokušavajući da spava, imala je zlatne alke i cibzare (volite li ovu reč?). I trenerka je imala zlatne cibzare. Crveni lak na noktima je bio malo, skoro neprimetno oljušten. Okrenula je svoju guzicu ka meni i nastavila da spava. Posvetio sam se Huperu uz treštanje The Fall iz slušalica. Posle samo četiri sata i osamdeset i dve stranice H-a stigao sam u suncem okupanu Suboticu. Nije loš taj voz. Kad bih stigao da u klonji na miru pročitam Gavrin lucidan tekst o Indiani Jones, Marčelovu briljantnu kolumnu o Velikom Bratu, fine, nepretenciozne recenzije ili odlične Oltvanjijeve i Šelićeve preporuke iz sveta stripa i popularne subkulture? Ipak, u mojim srednjoškolskim danima postojali su Ritam i Polet, pa čak i NON. Nekako mi se čini da H ne može da se poredi sa kvalitetom pomenutih časopisa. Ili se možda varam? Kao, onda sam bio mlađi, pa sam njihove tekstove doživljavao iz pesperktive neiskustva i neobaveštenosti. Verovatno. To je, uostalom bilo predinformatičko doba i SVE je bilo drugačije. Upravo zato što trenutno vlada informatičko doba i to 2.0 web doba, stalno sam imao refleks da ostavljam komentare na tekstove iz Hupera. Kao, skrolovao bih očima do dna teksta tražeći dugme comment. Ali, to je samo geek in me. A ja vam nisam po SRB-u (ex JUS-u). Zoran Trklja Pokrajinski sekretarijat za sport i omladinu Danijel Čavić

3 Theme PRIcAONICE: SOCIOMETRIJA I ZLOUPOTREBA Matematika raspolaže pojmom metrike, koji otprilike označava rastojanje između dva elementa nekog skupa. Ako bi se posmatrao skup ljudi koji se kreću ili sede u nekom parku, i zamrzao trenutak, mogla bi se uvesti metrika kao obična razdaljina, npr. u metrima. Sa više truda, mogla bi se uvesti i naprednija metrika na primer, nad skupom đaka jednog razreda, poređenjem prosečnih ocena iz različitih predmeta (tako bi đaci sa visokim prosekom bili svi veoma blizu jedni drugima, ali bi đaci sa osrednjim prosekom mogli biti veoma udaljeni, zavisno od predmeta iz kojih imaju niske/visoke ocene). Specijalni slučaj metrike je tzv. diskretna metrika, koja kaže da je svaki element od samog sebe na rastojanju Nula, a od svakog drugog elementa na rastojanju Jedan. Na primer, temena jednakostraničnog trougla zadovoljavaju ovaj formalizam: svako je jednako udaljeno od oba preostala, dok se sa samim sobom, naravno, poklapa. Dok (ekvivalentnih) matematičkih modela ima pregršt, od najvećeg značaja je onaj društveni. Diskretna metrika je na putu da postane važeći model komunikacije u savremenom društvu. Takvu tendenciju omogućuje razvoj komunikacione tehnologije. Još kada je primljena prva telegrafska poruka, prisutni su, slušajući prevod tačaka i linija u reči pošiljaoca, izvesno zamislili tog pošiljaoca kao da je među njima, a u stvari je bio miljama daleko. Razvoj i komercijalizaciju hologramskog umesto fizičkog prisustva sagovornika verovatno treba očekivati u ne tako dalekoj budućnosti. Najživlji primer diskretne sociometrike ostaju Internet pričaonice. Prijavljujući se na server, korisnik se okružuje stotinama drugih. U mogućnosti je da se obrati bilo kome virtuelno prisutnom, i to na isti način, pošto su, u duhu diskretne metrike, svi ravnopravni. Međutim, ovaj konkretan protokol (IRC Internet Relay Chat) ostvaruje tu ravnopravnost po cenu katastrofalnog osiromašenja polazne informacije o mogućem sagovorniku. Pričaonica nije prostor ljudi, nego nadimaka. Kada se razgovor, na privatnom kanalu, najzad uspostavi, javljaju se nove implikacije. Korisnik se navikava da ne brine suviše o formi i sadržaju svojih zapisa, jer zna da do sagovornika stižu momentalno i da se svaka greška u kucanju ili nejasnoća u izrazu mogu odmah ispraviti. U tom smislu, u pričaonicama vlada klima neodgovornosti mišljenja i besmislene informacije. Engleski termin chat (ćaskanje), upoređen sa conversation ili talk, sadrži upravo tu konotaciju i pravilno karakteriše opšti virtuelni žagor informatičkog društva. Tako se neobaveznost i Danijel Čavić neozbiljnost, ponekad poželjni i u celini neophodni, transformišu u potpunu ispraznost puku zvonjavu zanemarene semantike. Labavi se i raskida veza onoga što se mislilo (implementacije) sa onim što je rečeno (sučeljem = interfejsom). Razmena podataka, pa makar i takvih, u pričaonici pomaže uspostavljanju jednokratnog (virtuelnog) poznanstva. U stvarnom (stvarnijem) svetu, ličnost pred drugom ličnošću stvara, u odnosu na prethodna poznanstva, uvek pomalo drugačiju sliku sebe. Redukcija i druga krivotvorenja su nužni, u najmanju ruku zbog vremenskog i jezičkih ograničenja. Ličnost je tada u prilici da se dinamički poistovećuje sa tim pojednostavljenim portretom, a i da se zabavi portretom sagovornika. Internet pričaonice omogućuju korisniku neuporedivo veću slobodu konstrukcije ideje o sebi, koju će plasirati u virtuelnu ravan. Korisnik je u stanju da simulira obrazovni profil, političku ideologiju, hobije, poreklo, religiju i biografiju, pa i uzrast i pol. Prava razlika ovde nije između istinite i lažne, nego između protivrečne i neprotivrečne predstave o sebi. Međutim, pošto su korisnici uglavnom nekreativni, njihove virtuelne, tekstualne instance se svode na šture, prozaične kopije ili besomučno laganje. Za program koji održava pričaonicu je potpuno svejedno da li mu zahteve upućuje ljudsko biće ili drugi program. Sa tog aspekta, ne postoji suštinska razlika između različitih klijenata pričaonice. Zato nije teško automatizovati sociometriju jedne pričaonice. Mnoge zanimljive veličine su dostupne za neprestanu računarsku analizu: posećenost i protok virtuelnog ljudstva (prijavljivanje i odjavljivanje sa javnog kanala u jedinici vremena) u različito doba dana; profili korisnika, po perzistenciji u pričaonici i učešću na javnom kanalu; poluživot tema na javnom kanalu (kroz promenu sagovornika i praćenje ključnih reči); pojavljivanje spemera (korisnika koji emituju jednu istu poruku na javnom kanalu dok ih ne izbace); klase nadimaka (npr. koliko korisnika ističe godište u nadimku, a koliko reklamira seksualnu opredeljenost); i tako dalje. Sjajan primer za moć automatizacije, ali i rudimentarnost jezičkih funkcija koje se koriste u pričaonici, pruža fenomen skriptova. Bez programerskog predznanja, moguće je zadati svom IRC klijentnom programu nekoliko linija kôda, koje automatizuju reakciju na neku izjavu (kroz prepoznavanje ključne reči). Dakle: korisnik X na javnom kanalu napiše taj i taj je retard, a skript reaguje i ispisuje nije on retard, ostavi ga na miru. Onda X dolazi u situaciju da se, ne znajući šta čini, prepire sa mašinom. Ispisuje nekoliko redova da obrazloži svoje mišljenje. Pre ili kasnije, skript će opet reagovati na neku ključnu reč. Sukcesivne reakcije često nemaju smisla (jer su nezavisne), ali kako na četu ništa nema mnogo smisla, pokazuje se da je pričaonica svet gde je mašinski sagovornik gotovo ravnopravan sa ljudskim. Svest prosečnog korisnika je toliko svedena da algoritam uspeva da je oponaša. Budući da je zastrašujuće jednostavno privući privatne sagovornike (npr. nadimkom BGdevojcica ), privatni kanali postaju novi poligon za testiranje upotrebljivosti skriptova. Video sam svojim očima kako skript, sa svojom osnovnom kontekstnom osetljivošću, dakle gotovo slučajno, nagovori živog čoveka da mu ostavi broj telefona. Većina ljudi nije toliko glupa, čak ni na pričaonici, ali dovoljno je samo nekoliko od nekoliko stotina za profitabilnu zloupotrebu. Da imam vremena, napisao bih skript koji mami muškarce da kupuju dopune i šalju mi šifre (jer ja npr. više volim SMS, ali mi se baš danas potrošio kredit). Prijavio bih se kao slatka_mawa ili raspolozena89 i ostavio program da radi u pozadini, a da me upozori kada registruje moguću šifru za dopunu. Najozbiljnije. Pokušajte i vi! Razmotrimo i sledeću situaciju. Neko (X) me klikne i napiše reč-dve da inicira privatni razgovor. Ja potom nalazim nekog (Y) ko ima nadimak sličan mom, i kopiram mu pozdrav koji mi je uputio X. Ako imam sreće, Y otpozdravlja i ja to vraćam X-u. Razgovor je, formalno, između X i mene, a drugi između mene i Y, ali je suštinski između X i Y. Na taj način, čitam tuđ razgovor, potpuno skriven za prave sagovornike. Da bi se ovaj proces automatizovao, verovatno je potrebno programirati sopstveni IRC klijent, što zahteva specifična znanja i veštine, kao i mnogo vremena. Takav klijent bi mogao da izgradi ogromnu bazu tuđeg ćaskanja. Bio bi to neprocenjiv korpus građe za lingvističke i sociometrijske algoritme, i veličanstven uzorak za nezdravo radoznale. Sa druge strane, inteligentan algoritam mašinskog učenja bi mogao, na osnovu velikog izbora stvarnih razgovora, da nauči da vodi praktično bilo koji pričaonički razgovor. Veliko je pitanje da li bi postojanje takvog programa obeshrabrilo ljude da koriste javne pričaonice, ili bi prihvatili tu simulaciju, kao što su prihvatili simulacije umreženosti i virtuelnog drugovanja. Treba, naravno, razlikovati pričaoničke sobe sa kontrolisanim pristupom (npr. kanal za radnike jedne firme, ili učenike jednog razreda, koji se i lično poznaju), od masovnih javnih kanala, gde se uspostavljaju slučajni razgovori. Pošto su pričaonice, u potonjem smislu, negativna pojava, jedina prava upotreba istih je zloupotreba; a sve drugo je otuđenje i praznina. Dušan Vasić Körülöttem villognak a csövek Körülöttem villognak a csövek és ármlik az információ, benne van minden egyes kis porszemben. Kisüléses információ, csak az értheti, aki messze áll azoktól a szabálytalan és szúrós bokroktól. A tövisektől, az oly szúrós és durva, a leveleket szegélyező szálkáktól. Kék bogyóiktól lesz édes a pite. Abban is sok az információ, amely villog és áramlik. Cső alakú bogyók. Villognak. Információ. Alig tudtam kihámozni az üvegcsőből azt a tüskés levelet. Szétkenődött a vérem és hiába itattam a timsó végtelen ozmótikus nyomásával. Nem állt el. Villogott, áramlott belőle az információ. Bárcsak más áramlott volna belőle és más szívta volna fel, másfajta... Igen az is információ, hány milliárd is. Hány milliárd kis tüskés egér és szőrtelen majom, világító csőalakú információ. Egy szőrtelen majom vákuumkamrájában kialakuló abszolut vákuum keltette információéhség, fehérjekannibalizmus. Ha most itt lenne velem valaki, könnyebb lenne elviselnem. A villogó csöveket, a kvázihélikus, királis karosszékek végtelen láncolatát, exponenciálisan lecsengő erőterekkel. Ilyen információ a függetlenség: azt jelenti, hogy a semmivel szorzott emberi maradványok, halott csírák elkülönülve is megmaradnak halottnak. Nem függnek össze, nem függnek egymástól. Valójában mindegyik egy dimenzót nyithatna egy végtelen dimenziós térben. Egy újabbat. De csak ponttá halványul a rá merőleges altérben, amit a merőleges kettészelhet, mint a fűrészlap a törzset. Elveszett tartás - függetlenség. Vonalak, csövek, geometriai formák, lepedőnyi pont, saroknyi háló. Ezekre esik szét a tér. Már mániákusan követelem a fehérjekannibalizmust. Jól esne ha leszopnának. Az is jól esne ha élvezném. Őrjöngés és hisztéria, testégetés. Leegyszerűsítés és Danijel Čavić szétzúzás. Élvezni és megélni, ahogy a másikból kikényszerül a védekezés. Cinikus mosolyt venni egy üres kalickába zárt üres lelken. Tudni és követelni az egymásra merőleges információ-dimenziókat. Villog! Áramlik! Az információ! Az orrom nyálkahártyáját marja a formális primitív gépezetek lelkületének bűze. Kudarcot vallottak. Bár ki tudja, valójában nem lehet eldönteni, vajon felülemelkedteke a parányi masinák azon a véges számú dimenzión, ami kifeszíti létüket. A gonoszok talán igen, a boldogok is gonoszok, csak nem csalnak. Kiegészíteni a dimenziókat villogással és csövekkel, kopasz majmokkal. Villog! - Én ma tüzijátékot vártam. - Nem kell várni, jön magától. - Nem jön, soha nem jön. Egy dimenziót tudatosan teszünk a többihez. Kiléphetünk a végtelen fogságából. Hozzáadni lehet. - Túlzottan szándékolt lenne így. - Igen szandékolt. Mégsem tudnánk a pontot széthúzni egyenessé. Buktak meg már birodalmak és lettek nagyok? Ez hiányzik ebből a világból, nők és birodalom. Szeretnék egy olyan világot, ahol folyton csak kríziseket kell kezelni, ahol milliókat lehet feláldozni. Szertnék egy olyan világot, ahol kevesek élveznek, és mások feláldozhatóak ezért. Nem kell ideológia ehhez, csak szopnának, és élvezném. A boldogok is gonoszok, csak nem csalnak. A kondások boldogok, és mezőkön vigyáznak egymásra. A fekete kondások a fehér kondásra. A fehér malac a fekete malacra. Mind csíra, mind független és fügettlenül él vagy hal. Fekete és fehér. Villog! Informació. Áramlik! Kitettem a címkémet, látod? Száraz Áron

4 Theme Sedmo culo konekcija Sadašnjost Duha Jasna Skenderović Ukoliko fenomen interneta pokušamo sagledati van dometa marketinškog, zabavnog, edukativnog, pa i umetničkog šuma kojeg je u poslednjih desetak godina izazvao, ako se zatim odmaknemo i od njegove tehničke gizdavosti gde, nepotkovani tehničkim znanjem, ne bismo ni imali šta da tražimo, i pokušamo da ga sagledamo kao ideju, reakciju ljudskog uma na svet oko sebe, konsekvencu čovekovog abiliteta i urođene težnje da postavi pitanje i potraži odgovor na njega možda će nas razmišljanje odvesti mnogo zanimljivijim i korisnijim putevima od uobičajenog oduševljavanja novim dobom neslućenih mogućnosti i hrljenja u susret baš svima na svetu, ili paranoične, ili pak uobražene i već romantične rezignacije prema tom nedavno otvorenom kanalu komunikacije iz koga su najednom pokuljali milioni terabitova koječega čovečjeg (mada, i oduševljenje i paranoja tu mogu naći bar malo mesta, jer oslikavaju sasvim prirodno nadmetanje straha i znatiželje). Zapitamo li se koju li je to ideju internet uobličio, koju potrebu zadovoljio ili pokušao zadovoljiti (uzgred budi rečeno, poznato je da je formalno nastao kao vojni projekat američke vlade, iz potrebe za neuništivim komunikacijskim sistemom), možemo lako natrčati na sijaset božanskih atributa: sveprisutnost, nehijerarhijska struktura, celovitost, pomerljivost odnosa prostor vreme, neuništivost, beskonačnost... Ili, ljudskije rečeno strah od odvojenosti, nerazumevanja/nerazumljivosti, ograničenosti, besmisla, nepotpunosti, konačnosti. Ako pretpostavimo da je čovek osećaj sopstvene neadekvatnosti realizovao invencijom nebrojenih oruđa koja bi ga približila idealnom sebi, onda bi jezik mogao zauzeti mesto u samom vrhu tih vrednosti. U izvesnom smislu, on predstavlja pokušaj premošćavanja gorepomenutih dualiteta. Ali, jezik kao opipljivi oblik čovekovih misli koje nikad ne miruju i koji je otuda u stalnoj ekspanziji i promeni, ne doživljava svoje metamorfoze isključivo unutar samoga sebe, već i u domenu medija kojim se prenosi. Odavno već sam govor nije dovoljan čoveku, već i prva zaodevanja govora melodijom ili obredom ukazuju na potrebu da jezik, odnosno misao, dobije adekvatniju formu kako bi se poruka efektnije prenela. Pojava pisma bila je korak ka tom idealu, a pločice klinastog pisma, svici papirusa, knjige, kompjuteri, internet i verovatno nešto što će tek uslediti, govore o potrazi za medijem koji će podnositi brzinu misli, ne gubeći pri tom ništa od sadržine. No, sam medij, kao neophodno oruđe komunikacije, fascinantan je i bez svoje osnovne funkcije, te usled toga često zasenjuje poruku koju prenosi. Jedinstvo označitelja i označenog odavno je izgubljeno, a označitelj, bivajući sve primamljiviji čulima, doprinosi tom razjedinjavanju. Ubrzano umnožavanje formi nesrazmerno sadržini i sve veća labavost njihove veze stavlja konzumenta istih usred šume neprestano nastajućih simbola i nameće problem njegovog izbora, jer neograničena mogućnost izbora čini izbor nemogućim. Takođe, poput Kule vavilonske što svoj sjaj plaća rušenjem na parčiće različitih jezika, istog značenja, a različitog pevanja, umnožavanje simbola utiče i na njihovo značenje. Confusio linguarum se može naći već i u samom imenu Vavilonske kule, gde njen prvobitni, sumerski naziv Ka Dingir Ra (Božija kapija), biva bukvalno preveden na akadski Babilu, a zatim biva samo zvukovno prilagođen hebrejskom, ali sa bitnom i vrlo slikovitom promenom u značenju, naime, dovodi se u vezu sa glagolom balal, značenja zbuniti. Ako ipak, pretpostavimo da je istina tamo negde, u tom nepreglednom mnoštvu, dodatno će nam otežati i pomisao da bi, recimo, beskonačan broj majmuna koji bi udarali po tastaturi, u jednom trenutku, po teoriji verovatnoće, napisali i Geteova dela. No, možda je komunikacija čulo kojim tek treba ovladati. Jasna Skenderović Jedna od prvih polaznih tačaka koju bismo mogli sebi dozvoliti, ako pokušamo diferencirati fenomen Duha u svom totalitetu, jeste učiniti Duh vidljivim očima kolektivne realnosti. Pošto mi jesmo individue, Život, koji nam se dešava, pogađa nas prvenstveno na individualnom nivou. Bivajući fizički međusobno odvojeni, poput atoma, mi ne razaznajemo ništa drugo do atome. Ali dovoljno je malo razmisliti, pa zaključiti da ta duhom oživljena ljudska tela nisu toliko međusobno odvojena koliko se na prvi pogled čini. Ona nisu povezana samo vremenskim kvalitetom u okviru mehanizama sopstvene generacije. Kao posledica njihovog razvoja stvara se i živuća mreža (psihološka, ekonomska, socijalna, itd...) koja se neprestano ugrađuje u jedinstvenu membranu, tim više kompleksnu i razgranatu, koliko evolucija više uzima maha. Poput kapi vode upijenih u pesak, koja podnose jednistveni pritisak sloja sa kojim se stapaju; poput električnih impulsa sprovedenih kroz jedan električni vod, potiskivanih istim potencijalom; - tako i svesna bića jesu pojedinačni elementi jedinstvenog entiteta koji obavija Zemaljsku kuglu. U empirijskom smislu, fenomen Duha nije deljiva vrednost; on poprima kvalitet opšeg, postaje kvalitativna vrednost karakteristična za naš Svet. Drukčije rečeno, ne postoje pojedinačni Duhovi u Prirodi, već samo jedan fizički odrediv naboj svesti na površini planete Zemlje. Tom živućem sloju naše planete mogao bi biti dodeljen naziv biosfera, ili još preciznije (ako se imenuje samo samosvesna nit pomenutog sloja) noosfera. Teilhard de Chardin, L énergie humaine (sa francuskog prevela: Jasna Skenderović) Tejar d Šarden ( ), bio je jezuitski sveštenik, osuđivan od strane Katoličke crkve zbog podrivanja njene doktrine o postanju. Plodni filozof, paleontolog i geolog, Tejar d`šarden je posthumno rehabilitovan upravo od strane Katoličke crkve. Poznat po tezi da se evolucija planete i čoveka može sagledati u njenim fizičkim slojevima: geosferi (neživoj materiji), biosferi (biološkom životu) i trećoj, takođe opipljivoj sferi koju uvodi noosferi sveri ljudske svesti. Za ovog autora se često kaže da je začetnik koncepta interneta. (prim. prev) Jasna Skenderović Konfetti GRATULÁLUNK! ÖN A SZÁZEZREDIK LÁTOGATÓNK! KATTINTSON IDE, HOGY MEGNÉZHESSE MIT NYERT! Nent Teri belépett. Valóban százezren voltak, mindenki vagy cocktaillal, vagy fogpálcikára fűzött ennivalóval a kezében. Mindenki hátán volt egy szám, egy papírra nyomtatott szám, ami azt jelezte, hogy hanyadik látogató. Hangos zene szólt, a hatalmas udvarra homokot szórtak, hogy tengerpart hangulatú legyen, sőt a százezerből háromezren már a gödröt ásták a sós víznek. Konfetti folyamatosan hullott az égből, nem lehetett pontosan látni, hogy honnan jön, csak annyit, hogy az égből. Teri senkit sem ismert, hihetetlen volt számára, hogy egy ilyen kicsi városban összegyűlt százezer ember és közöttük egyetlen ismerőst sem lát. Inkább az udvaron álldogált, a nagy gödör mellett, bent fülledt volt a levegő. Ő is kapott cocktailt és fogpálcikára fűzött ennivalót. Mielőtt bármelyiket is elkezdte volna fogyasztani, odarohant hozzá egy kalapos úr. A kalapon kívül volt rajta egy lila flitteres alsómajica, és egy arany színű szandál. Alul nem volt rajta semmi, a nemi szervét sem takarta el semmivel, de ez miatt sem ő, sem a vendégek nem voltak zavarban. Nent Teri egy kicsit elpirult, de pillanatok alatt megszokta. Ennek az embernek nem volt szám a hátán. - Gyere, gyere gyorsan regisztrálni! mondta a kalapos úr. Terinek a vállára tette a kezét, mintha régi jó barátok lennének és elvezette a regisztrációs pulthoz. Itt három bikinibe öltözött lány várta, mind negyvenezer körüli számot viseltek a hátukon. Ketten cigánykerekeztek, a harmadik leült egy rózsaszínű babzsákba és írta a szükséges adatokat. cím, ország, város, irányítószám, kor, nem... Ezután Teri elé tettek egy nagy kartont amire furcsa, szinte kiolvashatatlan betűtípusokkal voltak számok és betűk nyomtatva. Jasna Skenderović Ezt kellett kiolvasnia. Természetesen sikerült neki. Miután mindez megvolt, kapott ő is egy papírt egy nagy piros százezressel rajta. Ráragasztották a hátára és a kezébe nyomtak még egy cocktailt. Azt mondták a nyereményre várnia kell egy kicsit, addig barátkozzon, érezze jól magát. A zene továbbra is szólt, a konfetti még mindig hullott az égből. Teri, mivel nem ismert senkit, és különben is szégyenlős volt, sőt tulajdonképpen nem is szeretett ismerkedni, visszament a gödör mellé. A háromezer ásó embert figyelte, és a másik ötvenezret, akik már törölközőkön feküdtek felkészülve a csobbanásra. Az idő se lassan se gyorsan nem múlt, egyszerűen csak múlt, a Nap egy helyben állt, a vendégek teste lassan rákpirosra pirult. Ekkor megjelent a kalapos félmeztelen úr nagy csillogó zsákokkal a kezében, amiből napkrémet öntött a sütkérezők közé. Teri egyszercsak megpillantotta az 1-es számú vendéget. Egy ősz hajú asszony volt, ő segített a kalapos úrnak a zsákokat cipelni. Miután kiürítették a zsákokat, odaléptek Terihez. Az asszony bemutatkozott, elmondta, hogy 2 éve van itt, valójában csak egy receptet keresett, véletlenül talált ide, viszont érdemes itt maradni. Amikor a kalapos úr egy pillanatra elfordult, megsúgta Terinek, hogy abban reménykedik, hátha egyszer nem a százezredik, hanem az első vendég kap ajándékot, addig is, nem megy el, jól érzi magát ezen a helyen. A kalapos úr visszafordult és az asszonnyal együtt karon fogták Terit, eljött az idő az ajándék átadásához. A zene megállt, viszont a konfetti még sűrűbben hullott. A kalapos úr kezében egy mikrofon termett, amibe zihálva elmondta, hogy a százezredik látogató pillanatokon belül átveszi fergeteges nyereményét. A vendégek közül csupán ötezren figyeltek, a többiek olyan távol estek a hangszóróktól, hogy nem hallották, de ez az ötezer ember is olyan ünnepélyes örjöngésbe kezdett, hogy Teri a boldogsától és az izgalomtól egyszer hol elsápadt, hol elpirult. A fiatalok csókolóztak, mint amikor az óra éjfélt üt újévkor, pezsgősüvegekből folyt ki az émelyítő habos szesz. A konfetti egyre sűrűbb lett. A gödör mellett haldtak egy hatalmas ajtó felé. Nent Teri erősen gondolkodott, hogy mi lehet mögötte. Egy yacht, esetleg egy nyaralóház, vagy sok sok vásárlási utalvány??? Húsz méterre az óriási ajtó előtt fájdalmas sikoltozásra lett figyelmes a sok ünneplő ember. Az ásó vendégek menekültek a lyukból, egymást lökdösve és taposva másztak ki az oldalán, ugyanis a sós vizet elkezdték bele önteni, anélkül hogy szóltak volna bárkinek is. Olyan volt mint a konfetti, nem lehetett látni pontosan, hogy honnan jön. Miután kimásztak, a partról figyelték a tengert. Kissé sűrűre sikerült, ugyanis a gödör nem csak vízzel telítődött meg, hanem konfettivel is, és ott a tenger közepén, ott lebegett egy ember a vízen, arccal a tengerben, felpuffadt testtel. Megfulladt. Sírtak hároman, a többiek a pezsgőtől részegen csak örülni tudtak a sűrű hűs lének, így hát belevetették rákszínű testüket. A kalapos úr és az asszony eltűntek, majd visszatértek strandlabdákat osztogatva. Teri nagy szemekkel álldogált tovább, sajnálta azt az egy embert, de mégis azon gondolkodott, hogy vajon visszatér e hozzá a félmeztelen kalapos úr és kinyitja e neki az ajtót. Az úr visszatért, azonban nem nyitotta ki az ajtót, hanem letépte Teri hátáról a papírt, és egy másikat ragasztott rá, amin a es szám állt. Kapott egy strandlabdát és egy üveg pezsgőt. Az úr és az asszony eltűntek a tömegben, Teri nem tudta őket 10 másodpercnél tovább követni a szemeivel. Egy ideig a hullát figyelte, amit arra használtak a fürdőzők, hogy a vízi röplabdapálya felezővonalát bejelöljék. Mivel nem tudta merre van az exit, sőt a partról még az épületet sem látta, ahol regisztrált, lefeküdt egy törölközére napozni. Fábián Elza 4

5 Theme INTERNET ANALI: BLOG DIVERSIFIKACIJA MEDIJSKOG dubrišta ISTORIJE Na MySpace-u blog do bloga, traži majka sina svoga... Da je ovo blog, a ne časopis, onda biste čitali moje stvarno mišljenje. Ovim iskazom pokušavam da istaknem suštinsku razliku između bloga, neformalnog javnog oglašavanja, i ostalih sredstava masovne komunikacije (štampe, televizije, radija i web portala) Basic (prosto) Blogovi - su internet anali. Sama reč blog nastala je spajanjem reči web (mreža) i log (zapis). U svojoj suštini, blog je informator ili bilten, najčešće održavan i izdržavan od strane jedne jedine osobe ili malog tima ljudi, sa mogućnošću komentarisanja sadržaja i pristupa ranijim zapisima (arhivi). Dakle, samouređivanje, komentari i arhiva tri su osnovna parametra za prepoznavanje bloga, koji se naziva i drugim imenima: user-generated content (sadržaj koji stvaraju sami korisnici/ćitaoci), citizen journalism (građansko samo-informisanje ili samoinformisanje), gonzo journalism (gonzo novinarstvo)... Ovakvi zapisi postojali su i ranije, ali je internet omogućio jeftino čuvanje i pretraživanje sadržaja, pa je blog tako postao lako pristupačan a potom i prilično popularan oblik javnog informisanja. Ako izuzmemo anale a posmatramo baš blogove, prvi blogeri bili su geekovi koji su beležili svoja iskustva u radu i, u skladu sa svojom prirodom, radije delili ta iskustva i saznanja sa drugima nego ih čuvali za sebe. Blog može da pokrene bilo ko, na bilo kom od popularnih blog servisa, npr.: Blogger (uglavnom tekstovi), MySpace (uglavnom muzika), YouTube (uglavnom video) i npr. Flicker (uglavnom fotografije). Kao i obično, tehnologija (u ovom slučaju razvoj softvera) je omogućila lako ukrštanje i kombinaciju različitih sadržaja (teksta, fotografije, muzike) pa tako danas mnogi blogovi sadrže kombinaciju muzike, fotografije, teksta i videa. Intermediate (srednje) Snaga bloga u informisanju ogleda se u slabosti ostalih medija - svi ostali mediji su skuplji od bloga. Skuplji medij zahteva pažljiviji odabir sadržaja a stvara se i obaveza prema sponzorima/donatorima, pa urednici često balansiraju između stvarnog i mogućeg. Tako je vremenom, posebno među populacijom koja provodi više vremena na internetu, postalo sasvim uobičajeno da se štampani i eletkronski mediji smatraju neobjektivnim. Jasna Skenderović Blog je, pak, potpuno subjektivna forma, i toga su svesni, nadam se, svi čitaoci. Tako je počeo da se gradi sistem poverenja čitalaca u blogere, koji nemaju nikakvu potrebu da, formom ili drugim trikovima, stvaraju predstavu objektivnosti, već prosto informišu iz prve ruke. Ova forma nazivala se, i često je u sprezi sa, tzv. gonzo novinarstvom. Ovde prevashodno mislim na informativne i korporativne blogove, a u korporacije uključujem, pored profitnih preduzeća, i partije, neprofitna preduzeća i udruženja, neformalna udruženja npr. demobendove itd. Treba imati u vidu da je objavljivanje na internetu ipak javno informisanje, stoga se dešavalo da bloger biva otpušten od strane korporacije za koju je radio (zbog odavanja insajderskih informacija) ali, u ovakvim slučajevima, javnost je uvek bila na strani blogera, te su na posredan način blogeri sticali moralnu i materijalnu korist a oni, koji su ih proganjali, urušavali svoj imidž. Nisu, naravno, svi blogovi informativni. Postoji gomila zabavnih/ dosadnih, umetničkih blogova koji nemaju nikakvu informativnu vrednost, osim da informišu o senzibilitetu blogera, ali imaju druge vrednosti, bilo za samog blogera (na primer terapeutsku) ili krug njegovih prijatelja ili obožavalaca (društvenu, zabavnu). Advanced (napredno) Potrebno je još nešto reći o biznis modelu bloga. Na trulom zapadu sve je moguće: čak je moguće i živeti od blogovanja. A čim je tamo nešto moguće, znači da je barem polovično moguće kod nas. U poslednjih nekoliko godina mnoge ozbiljne profitne korporacije posvetile su pažnju blogovima. Blog je pre svega koristan kao PR oruđe: uredno vođen blog unaprediće odnose sa javnošću korporacije (udruženja). Ne treba zanemariti ni reklamne servise (poput AdSense) koji donose između 2 do 10 dolara na gledanja, već u zavisnosti od sadržaja i veštine samog blogera. Tako prosečan blog može da nakupi određenu sumu novca, koja neće isplatiti uloženi rad, ali može, ako ništa drugo, otplatiti internet vreme. Osoba kojoj je stalo do neke elementarne kulture takođe može da ima i druge, nematerijalne, koristi od blogovanja, u smislu urednog održavanja mentalne higijene. Smatram korisnim da se ponekad zabeleže i artikulišu neke ideje. Samo zapisivanje pomaže napretku (daljoj elaboraciji) mišljenja, pogodno je za povremeno provetravanje uma, i unapređenje pismenosti. Veoma je važno pri formiranju bloga kreirati uređivačku politiku: razmisliti o populaciji kojoj je sadržaj bloga namenjen, o cilju koji blog treba da postigne, i o sredstvima kojima će bloger pokušavati da dođe do cilja. Dobro definisana uređivačka politika pomoći će i blogeru i njegovim čitaocima, i svakako je neophodna. Treba biti svestan da je blog javni medij, te da bloger može da snosi posledice (privatne i pravne prirode) za tekstove koje objavljuje. Expert (u skladu sa naslovom) Blog je instrument neognostičke škole mišljenja uz pomoć kojeg (bez ikakve posebne, jasnije, predanosti i odgovornosti), bloger pokušava da nadođe na (samo)spoznaju odnosno da se oslobodi stega materijalističkog sveta koji ga okružuje. Ovaj materijalistički svet determinisan je preejakulativnom kulturom koja, najprostije rečeno, blagonaklono gleda na napaljenost, ali i dalje zazire od najprirodnijeg čina in utero svršavanja i masturbacije. Tako su i profi-blogeri, prostački rečeno, drkadžije. Stoga su blogovi najčešće apokrifna dela i, ako se slažemo da su u pre-broadband eri fanzini imali ulogu blogova, njihov najveći doprinos je u diversifikaciji i oplemenjivanju medijskog đubrišta istorije. Trivia za geekove (opciono) * Prvi gonzo novinar bio je Hunter Stockton Thompson, poznatiji kao autor novele Fear and Loathing in Las Vegas, po kojoj je Terry Gilliam, snimio istoimeni film. * Neki autori (Brad Templeton) smatraju da je prvi elektronski blog zapravo Usenet grupa: rec.humor.funny * Jedan od prvih zapaženih autora koji je počeo da koristi internet (odn. u to vreme usenet) za distribuciju sopstvenih ispovesti a zapravo duhovitih priča, bio je Simon Travaglia, autor serijala BOFH: Bastard Operator from Hell. * Jedan od najpoznatijih blogera današnjice je SF autor Cory Doctorow, ujedno i ko-urednik jednog od najpopularnijih blogova na svetu: boing boing * Technorati, servis za pretraživanje i evidenciju blogova, beleži preko 100 miliona blogova u svetu, najpopularniji blog servis godine bio je YouTube. Darko Kovačević WEB 2.0 PROPAST KAFANE Internet postaje deo svakodnevne infrastrukture, poput telefona, radija i televizije. Koristimo ga spontano, bez razmišljanja, jer kao kada biramo telefonski broj ili menjamo televizijski kanal, tako sada biramo Internet prezentacije, šaljemo elektronska pisma ili čestitke, i obavljamo ostale poslove (plaćamo račune, kupujemo i prodajemo robu i usluge, upoznajemo se...). Sveprisutnost i pristupačnost globalne mreže su najvažnije odlike Interneta danas. Mističnost cyber sveta je nestala. Enciklopedije i rečnike sve ređe listamo (tu je sada Wikipedia), agencije za bračna posredovanja zatvaraju svoje firme, sada su svi on-line, chat sobe su pretesne da prime sve one koji nekoga traže. Ipak, u okeanu informacija sve je teže odabrati pravu, potreban nam je kompas, pa postajemo skloni da poverujemo u prve rezultate koje nam Google ponudi. Međutim, ako znamo da se plasiranje i pozicioniranje na tom sajtu plaća, shvatamo da onaj ko daje više kontroliše i ono čemu će ljudi verovati. PRETRAŽIVANJE: Istorija pretraživača je stara koliko i Internet. Kako je rastao broj Internet prezentacija, tako se javljala i potreba za indeksiranjem i klasifikacijom, a u cilju lakšeg pronalaska određenih sadržaja. Prvi globalni pretraživač je, svakako, Yahoo, ali se on vremenom razvijao u klasičan Internet portal, i to pred naletom furije zvane Google, koji svojom jednostavnošću i preciznošću postaje lider na svetskom tržištu pretraživača. Sa poboljšanjem infrastrukture i povećanjem broja korisnika Interneta u Srbiji, javila se potreba za ubrzanim razvojem kvalitetnih sadržaja na domaćem Internetu, što je uslovilo i potrebu za njihovim lakšim i bržim pronalaženjem. Lakše i brže pronalaženje sadržaja podstiče domaće autore da ove sadržaje i stvaraju. Time se omogućava da njihovi projekti na Internetu ožive i ostvare svoje ciljeve, što stimuliše razvoj Interneta i podiže nivo kvaliteta usluga koje su na njemu dostupne. Domaći pretraživači imaju konkurenciju, a to su globalni svetski pretraživači, međutim, zbog lokalne orijentacije, boljeg poznavanja pravila srpskog jezika i problema vezanih za sličnost sa jezicima susednih država, oni daju bolje rezultate tokom lokalne pretrage u odnosu na konkurenciju. Osim boljeg poznavanja jezika, njihova je prednost i u čestom osvežavanju indeksa stranica domaćeg, zbog količine podataka nijedan globalni pretraživač ne može tako često da osvežava bazu, pa su ti rezultati pretraživanja mnogo ažurniji. Po tehnologiji, tačnosti i relevantnosti rezultata pretraživanja domaći pretraživači ne zaostaju za najpoznatijim svetskim pretraživačima. Pretraživačka tehnologija u celini je izrađena u programskom okruženju Java. Iz velike količine informacija za svaki upit se, u hiljaditom delu sekunde, analizira niz činilaca kojima se određuje relevantnost i važnost pa se po tim kriterijumima rezultati pretrage predstavljaju korisnicima. Drugim rečima, korisnici za svoje upite na prvim mestima u rezultatu pretrage dobijaju najvažnije i najrelevantnije podatke. Jasna Skenderović CHAT: Čemu kafane i diskoteke, zapitamo se, a i Korzo je davno izgubio prvobitnu funkciju. Ko još partnera traži u RW (realnom svetu)? Internet poznanstva postaju deo svakodnevlja, a i Hollywood ih se dočepao, te, malo-malo, pa se mega hitovi bave svim aspektima ovog načina komunikacije. Sve je počelo kad i Internet, ali je masovnost došla devedesetih u razvijenom svetu, a od nedavno i kod nas. Sobe za ćaskanje, popularne chat-rooms, prepune su vrelih studentica, masnih freakova, zajapurenih kućanica, izboranih i ocvalih starleta, gojaznih srednjoškolaca, banalnih fudbalera, dražesnih manekenki (koje u realnosti tako divno njišu kukovima), naših komšija (inženjera, lekara, kamiondžija, filozofa, političara, taksista, popova, učitelja i KV bravara). Sobe se nalaze na svakom ćošku i podeljene su po regionalnom principu (Tokio, New York, Beč, Sarajevo, Split, Podgorica, Tuzla, Subotica, Svrljig, Bačko Dušanovo) ili, pak, oblastima interesovanja kukičanje, lepa umetnost, kvalitetna vina, poštanske markice (tj. značke i salvete), ljubitelji Željka Joksimovića, Lepe Lane (ili Bore), istorija civilizacije, ratovi u prošlosti (ili ovi novi), poreklo naroda (jesu li Srbi Hrvati ili Hrvati Srbi?), a o svetskim teorijama zavere da ne govorimo. Naturalno, najčešće oblasti interesovanja i ključna reč svih četera je SEKS. Sad, odmah, bilo kad, imaš sliku, opiši se... Ljudi koji odlaze u blablaonice i pričaonice (dvoje su se tako smuvali) uvaljeni u svoje manje ili više udobne fotelje (i manje ili više brze Internet konekcije) započinju svoje virtualne živote. Kada se opreme (prosečna konfiguracija, običan monitor, miš i sve to) biraju sobu u kojoj će ćaskati, a zatim biraju svoj virtualni identitet daju sebi Internet ime (nick name), osmatraju dešavanja u sobi, tj. dijalog koji se vodi na glavnom terminalu, a zatim se u isti uključuju ili, češće, biraju neki ljupki nadimak, dva puta ga klikću i romansa počinje. Naravno, niko nikad ne zna sa kim priča. Vaš je realni identitet sačuvan, a u virtualnom okeanu možete biti bilo kakva riba. Možete biti žigolo, Kazanova, latin lover, grubijan (mekog srca), pisac atletske građe, ili, pak, milioner, preduzimljivi preduzetnik, vlasnik svega & svačega, možete biti Neo (iz Matriksa) i umisliti da spašavate svet. Možete biti stariji ili mlađi, lepši, svakako, možete biti drugi pol (ako vas to loži), a možete se praviti da ste android (da li i oni sanjaju...?). Nekad ćete se zainteresovati za nekog intrigantnog, ali će proći milenijum dok se ne dogovorite da popijete piće (negde u gradu). Ako se već dogovorite i popijete kafu, možda ćete se zaljubiti. Tada ćete pisati duge, dirljive poruke, ali ćete se neprijatno iznenaditi kada intrigantna Ona već uveliko (sa drugim nickom) osvaja nova srca. Tada vam preostaje odlazak u kafanu i dok pokušavate da se napijete ( Pijem da je zaboravim ), prići će vam ona prava. Boris Cupać 5

6 Theme A VIRTUALITÁS SZÉPSÉGEI Az internet is pont olyan, mint abbahagyhatatlan szerelmeink: szeretjük, de jobb lenne nélküle élni, jobb lenne az életet úgy megoldani, hogy közünk sincs hozzá, mindazonáltal ragaszkodunk szolgáltatásaihoz, érzelmeink, érzékleteink és pszichénk kellemes kiszolgálásához. Jobb lenne valami életszerű, valami valódi, de mivel ez a letehetetlen internet kényelmes és magától házhoz jön, egyszerűbb és gyorsabb megoldás, ha az embernek már keresni sincs kedve. Fizikailag. Mert van itt bármi, neten el lehet érni mindent. Lehet úgy kapcsolatot kialakítani és befelyezni, hogy nem is találkoztunk az illetővel, elméleti síkon lehet futtatni itt bármit (még akár virtuális lányokat is), minden nemű felelősség és valóságos következmények nélkül. Mert nagyjából minden, ami az interneten és általa történik, marad is egy adott virtuális síkon, mert ebből nem lehet kilépni sem, és áthozni sem a valós világba semmit. Az itnernet lenyel. S mi suhanunk nyálas kis gyomrába, ahol emésztetjük magunkat, a kíváncsiságunkat és a gondolatainkat. Figyelhetjük mások életét, szerezhetünk adatokat, letölthetünk bármit. Épp csak semmi valósat nem vagyunk képesek elérni ezzel. (Mert ugye téged nem tölthetlek le, bármilyen szép és erősnek is nézel ki...) Hiszen örülünk annak, ha az MSN-en megjelenik a már várt személy, a barátnőnk, az anyánk, bárki, örülünk, legalább tudjuk, hogy ő is a gép előtt ül és ugyanúgy az internettől vár megoldást, vagy legalábbis ott keresi, kicsit örülünk is, hogy neki sincs jobb dolga, ő sincs emberek közt, vagy ha van is, nem velük foglalkozik, hanem a gépével. Ez megnyugtató? És örülünk, hogy kijön egy kis ablak és a szomszéddal tudunk chattelni, nem kell átmenni hozzá. Jó ez. Beszélhetünk a világ másik végén élő emberrel találkozás és kényelmetlen körülmények nélkül. Elpirulhatunk, vághatunk pofákat, úgysem látja. A kommunikáció idejét is megnyújtja ez. A párbeszéd mondatai közti szünet kinyúlhat, nem fontos az interakció gyorsasága, válaszolhatunk késve is, nem kell azonnal választ adnunk, visszakérdeznünk, miközben a valós idő kifolyik kezeink közül, észre sem vesszük és addig beszélünk, keresünk, olvasunk, csinálunk bármit, hogy észre sem vesszük: órák hossza óta itt ülünk már a gép előtt, ahelyett, hogy a virtuális életünket lecserélnénk a valósra. Mert az internet kiszolgál. Minden házhoz jön. Mi otthon ülve tudunk már intézni bármit, sőt azt is el tudjuk vele intézni, ami elintézhetetlen. A legszebb dolog már az, hogy vannak azok a virtuális élet-játékok, amiben bármit tudunk csinálni, amit a valós életben nem. És erre pénzt is lehet költeni, és sokan költenek is. Vannak az Avatar-ok, akik egy virtuális világ rossz felbontású figurái, melyekkel jelölhetjük magunkat. És azok megcsinálnak helyettünk mindent, amit mi a valós világban nem tudun megtenni. Ott lehetünk nagymellűek és soványak, délceg és bátor férfiak, ismerkedhetünk más szögletes animált figurákkal, repülhetünk, elmehetünk vásárolni. A legszebb: pénzt kiadni a semmiért, s a mégszebb: pénzért eladni a semmit, a fizikailag megfoghatatlant: virtuális ruhát venni az Avatarunknak, vagy lakást a virtuális világ legjobb főutcáján, utaztathatjuk, jó pénzért még szeretkeztethetjük is. Ennél jobb üzletet? Árulni a semmit... Viktor Juriga Ennek hála kikapcsolhatjuk fizikai inger receptorainkat, tapintás és érintés nélkül lesz már jóérzésünk, a szemünkön keresztül befészkeli agyunkba magát a sok villogó, szines vagy épp kinek milyen megfelelő inger, s azt érezzük: érzünk. Létre lehet már hozni úgy érzékleteket és érzéseket, hogy ülünk egy helyben, nem teszünk a gombok nyomásán kívül semmit. Gombnyomásoktól leszünk boldogok, szomorúak, mindegy mik, a lényege, hogy érezzünk. Az internet lehetősége, hogy nem kell felelősséget vállalnunk, s ez által önmagunkat sem. De mindenáron nyilatkoznánk, mert a XXI. századra mindenkinek lett már véleménye és mérhetetlen késztetést érez ennek közlésére. Blogot írnak az emberek fantázianevekkel. S szólhat az bármiről: vannak fénykép blogok, szingli blogok, szingliből lett anyuka blogok, beteg a gyerekem blog, férfi blogok, tudományos blogok, verses blogok, recept blogok. Mindenki publikálni szeretne, mindenki hallatni szeretne magáról, valamilyen módon. Az internetben ez a kényelmes: nem kell vállaljuk magunkat, sem a hibáinkat. Ott már csak egy olyan képet jelenítünk meg magunkról, amit megcsinálunk, amibe már csak azt tesszük bele magunkból, ami nekünk tetszik, amire büszkék vagyunk. Itt már nem kell görcsösnek lenni, úgysem jön rá sokmindenre az olvasó közönség. De vajon ki olvassa ezt a sok közlést, ha mindenki közölni akar? A blogokon ugye van olyan rész, hogy blogroll, ahová a kedves blogoló kiírhatja, hogy kiknek a blogját olvassa. Ezáltal be is határozza magát, mert valamilyen módon egy csoportba sorolja magát a blogrollban felsorolt, általa kedvelt emberekkel. Már meg is van a valahová tartozás élménye. Jobb mint a szappanoperákat nézők közösségébe tartozni (elvégre ott sincs direkt kapcsolat és interakció), mert itt azért nagyobb értékekről beszélhetünk. (kérdéses még számomra, hogy ezek milyen értékek lehetnének, vagy lehetnek...) Aztán a blogolvasó kommentálhat. Ismét lehetőség van a vélemény közlésére. Lehet üzenni ismét. De kinek üzenünk? Eleve a netes naplókkal kinek üzenünk és mit? Van aki a szerelmét győzögeti arról minden nap, hogy számára nincs is fontosabb ember ezen a világon, tényleg hiányzik neki és jobb dolog nem is történne vele, ha együtt lennének. Van aki arról sírja tele a világ hálóját, hogy milyen magányos, dögöljön meg az egész világ, mert ő egyedül van és így nem is érez más ember, így nem is lehet élni, így nincs is értelme... mert vannak örök, tinédzser problémákkal kűzdő fiatalok. Van aki épp azért ír blogot, hogy visszaédesgesse szerelmét, van aki azért, hogy a volt kedves lássa, ő milyen jól megvan nélküle. Van aki tudományos vagy technikai dolgokról írja le véleményét, mert azt hiszi ezt feltétlen közölnie kell. Van akit sorozatban visszautasít a kortárs irodalom, s ezért létrehozza blog formában a saját folyóiratát. Van aki közli nap mint nap, mi történik vele. És még millió érvet és okot találnak emberek, hogy írjanak, hogy közöljenek, hogy véleményt nyilvánítsanak. De alapjában véve kinek, minek, miért? A Hide Park is átment virtuális létbe csak most fórum-nak hívják. Pedig nem élünk kiüresedett életet. (1950 óta ezen túl kellett volna tennie magát az emberiségnek.) Csak lusták vagyunk és zsinóron jön haza hozzánk, az abbahagyhatatlan szerelem, mert lehetőségei vannak. Több mint nekünk, s ez bosszantó, annyira, hogy szeretni kell ügyességéért. Ha másért nem is lehet. Terék Anna Internet kao svet anonimnih Uprkos tome što su blogovi i forumi sve popularniji, mnogi korisnici interneta još uvek ne znaju šta ta dva pojma zapravo označavaju. Blog (anglicizam, od we blog mi blogujemo < weblog < webblog) predstavlja mrežni dnevnik koji može da otvori svaki korisnik interneta. Prvi put se pojavio u prvoj polovini devedesetih godina XX veka. Iako su blogovi u početku imali oblik samostalnih web sajtova, danas se pokreću preko posebnih softvera ili hosting servera. Pojava masovnog blogovanja vezuje se za kraj XX i prve godine XXI veka. U Srbiji se blogovi pojavljuju tek 2005, a procenjuje se da danas oko petnaest hiljada internet korisnika iz Srbije ima svoj blog. Dok blog možemo definisati kao internet sadržaj o kome se stara prvenstveno jedna osoba, u životu jednog internet foruma učestvuje veliki broj ljudi. Internet forum prvi put je pokrenut godine i danas, uz čet (chat), predstavlja najpopularniji vid internet komunikacije. Tipični forum ima granatu strukturu u kojoj postoji nekoliko podforuma sa mnogobrojnim temama iz različitih oblasti. Forumi su najčešće tematski raznovrsni, sa uže specijalizovanim podforumima. Svaki blog i svaki forum imaju svoje ime i, uglavnom, sadržaj je javno dostupan, a postoji i mogućnost njegovog komentarisanja uz odobrenje vlasnika (ako je u pitanju blog) ili aktivnog učešća u njegovom kreiranju (ako je u pitanju forum). Komentari su zajednička komponenta oba vida internet komunikacije, pri čemu su kod bloga oni sporedan, a kod foruma glavni faktor. Najnoviji blogerski članci uglavnom se nalaze na vrhu stranice, tako da čitate ono što je poslednje napisano, za razliku od pravog dnevnika gde bi čitanje teklo od početka prema kraju. Postoje milioni blogera, a još više onih koji svakodnevno čitaju blogove ili se jednostavno gube u blogerskoj ponudi. Osnovna podela može biti na klasično-tradicionalni blog, gde osoba deli sa drugima svoja web otkrića, ili web dnevnik, gde pisac bloga iznosi svoje misli i zapažanja o raznim temama. Kada se o blogu govori, prvenstveno se misli na drugu pomenutu grupu. Kao iskusni poznavalac blogerskog sveta, blogove delim na ozbiljne i neozbiljne. Neozbiljnih, naravno, svakog dana ima sve više i više, a njihova osnovna karakteristika je emocionalno-individualna sadržina patetično-romantičnog tona, koja se ogleda kako u kratkim i smisaono nepovezanim dnevnim tekstovima, tako i u pratećem materijalu: sladunjavim slikama (kuce i mace sa tufnicama, zalazak sunca na nekoj rajskoj plaži, kvazifilozofski ambijent, zvezdane magline i sl.), raznobojnim fontovima tipa Monotype Corsiva i popularnom muzikom u pozadini. Autori ovakvih blogova su najčešće anonimni, što gotovo uvek podrazumeva objavljivanje teksta bez prethodnog stilskog i misaonog rada na njemu. Nazivi takvih blogova su u skladu sa njihovim (neobaveznim, kad-kad i poprilično beskorisnim) sadržajem. Među ovakvim blogovima najveću grupu čine oni čiji su dokoni autori pesnički nadahnuti, pa ređaju stihove služeći se popularnim rimama. Još je interesantnije kad na takvom blogu primetite podatak o velikoj posećenosti i komentare razneženih čitalaca, koji poeziju prate isključivo preko interneta (o, blagodeti dvadeset i prvog veka!). Ozbiljnih blogova u masovnoj internet produkciji ima mnogo manje. Autori tih blogova su najčešće potpisani punim imenom, što ne znači da su to uvek poznate ličnosti. Teme o kojima na takvim blogovima možemo čitati tiču se gotovo redovno javnog (kulturnog, političkog) života. Ovde, ponovo, možemo napraviti još jednu podelu: na jednoj strani su blogovi isključivo informativno-specijalizovanog karaktera, a na drugoj oni koji informacije tumače, objašnjavaju i prelamaju kroz ličnu prizmu. Ljubiteljima blogova mnogo su interesantniji ovi drugi, pa je često deo strane posvećen komentarima mnogo duži od samog blogerskog teksta. Upravo se u komentarima razvijaju prave virtuelne rasprave, posebno ako je tema iz oblasti aktuelnih nesuglasica. Ovakve blogove, kod nas, možemo pronaći na blogerskom sistemu B92, gde pored aktivnih političkih blogova, možemo pronaći i izuzetne blogove iz oblasti nauke i umetnosti. Viktor Juriga Kao fenomeni usko povezani sa virtuelnim svetom, blogovi i forumi predstavljaju dobar materijal za analizu društvenih vrednosti određene zajednice. Mnogi naučnici se slažu da je anonimnost bitan faktor internet komunikacije i da je baš zbog toga internet toliko popularan. Anonimnost dopušta pojedincu da slobodno iznese sopstveno mišljenje i time mu daje mogućnost da bude podjednako bitan i podjednako dobro saslušan kao i drugi, bez obzira na fizički izgled, nedostatke, biografiju. Sa druge strane, ovakva sloboda, bez obaveza i odgovornosti za iznesene stavove, dovodi često do suprotnih efekata ugnjetavanja, omalovažavanja i verbalnog nasilja. Na domaćim blogovima i forumima često se razvijaju dugačke, beskorisne i nekorektne rasprave, u kojima se odmah uočava internet nekultura. Ne samo što su izlivi besa, ilustrovani upotrebom velikih slova, što je u virtuelnom svetu isto što i vikanje, česti, već je u velikoj meri prisutan i netolerantni obrazac ponašanja. Netolerantnost se ne ispoljava samo na političkom nivou, već ide mnogo dalje do šovinističkog nacionalizma, rasizma i homofobije. U ovakvom svetu važi samo jedno pravilo: oni koji ne misle isto kao mi moraju biti protiv nas i treba ih što više popljuvati. To pravilo je, kada je reč o forumima, praćeno i zaključavanjem sporne teme od strane moderatora ili brzom eliminacijom neistomišljenika (isključivanjem sa foruma). Malo je virtuelnih mesta gde se bez napetosti i varničenja može diskutovati o različitim temama, što nam odlično ilustruje zatvoreno i netolerantno društvo u kome živimo. Andreje Momčilović Dodatak Nekoliko saveta za snalaženje: 1. Dobar blog je teško definisati, budući da to zavisi od ukusa posetilaca. Bitno je da znate kakvu vrstu zabave od bloga očekujete. Čitanje nekih blogova je pravo intelektualno uživanje, čitanje nekih drugih opuštanje posle napornog radnog dana, a nekih trećih gubljenje vremena. 2. Ako vam se tekst objavljen na blogu ne dopada, to ne znači da ga morate kritikovati. Pri pisanju komentara treba voditi računa o tome koliko taj komentar doprinosi temi o kojoj je reč. Prazna kritika, neargumentovana i nemotivisana, uvek više govori o kritičaru. 3. Ne treba ulaziti u široke i netolerantne rasprave. Ako se ne možete složiti sa sagovornikom, to ne znači da ga morate uniziti. Internet je svet različitih mišljenja i u tome jeste njegovo bogatstvo. 4. Ne treba verovati svemu što je na blogovima i forumima napisano, posebno ako izvori informacija nisu navedeni ili ako autor nije potpisan. Internet je, baš zbog svoje masovnosti i anonimnosti, često nepouzdan izvor informacija. 5. I na kraju, ne treba zaboraviti da pravila uspešne komunikacije koja važe u realnom svetu, važe i u virtualnom. POKRAJINSKI SEKRETARIJAT ZA KULTURU