Az Arvisura szellemisége.

Átírás

1 Vég Csaba Az Arvisura szellemisége 2

2 Vég Csaba, 2007., 2009., 2011., Minden jog fenntartva. A kiadó elızetes írásbeli engedélye nélkül jelen könyvet vagy annak részleteit más nyelvre lefordítani, valamint bármilyen formátumban vagy eszközzel reprodukálni, tárolni és közölni tilos. A következıkben Paál Zoltán Arvisura és Vérrel pecsételve címő mőveivel kapcsolatos rövid cikkeket győjtöttem össze három részben. Minden cikk egy, az arvisurákkal kapcsolatos kérdést próbál megközelíteni. Eredeti terv szerint ezek 1-2 hetes rendszerességgel jelentek volna meg, így a cikkekben ismétlések elıfordulnak. A külön nem jelölt dıltbetős idézetek Paál Zoltán írásaiból vagy levelezésébıl származnak. Bár gondolkodtam egy objektívebb megközelítésen, érdekesebbnek és igazabbnak éreztem, ha a saját véleményeimet, ötleteimet és tapasztalataimat is leírom. A cikkeket a Szellemi úton A szellemiség képviselete c. írás zárja. Ezek után található mellékletként A Szellemiség észlelése címő 2007-es írásom, valamint a 2009-ben készült Az arvisurák szellemisége összefoglalóm, ami eredetileg az ANA A korona kalandfilm-vázlat melléklete. Köszönet mindenért Barasits Zsuzsannának. A szellemiséggel kapcsolatos szemlélet, különösen az utolsó cikk összefoglalója az ı tudásán alapszik. Budapest, Tartalom I. Ismerkedés az Arvisurával Mit adhatnak nekünk az Arvisura regéi? Az Arvisurák útja Magyarországra Medvetor és az Arvisurák átadása Arvisurák, a Manysi és az Úz kérdés Énekelj új Arvisurát! Gilgames és a rovásmásolatok Rovások és az Arvisura Kapcsolat a szellemvilággal Ősök szellemei A szellemiség közvetítői Az egyénen túl Ifjúság A rejtett világ Arvisura, Igazság

3 Közlők és szellemi közlések Az igazi szándék és az Igaz szándék Nyitottság és elfogadás Káosz vagy igaz összefogás Csillagjóslás az Arvisurában Legyen a Földön béke béke béke Emma néni a csillagokból kapom a meséket Az Élet szolgálatában Hétmérföldes lépésekkel II. Egyetlen Isten Ata-Isis Ráten Isten Ősten Életfa és a Sámán-lélek Életfa, Iz és Turu Turul és Oroszlán Nótás kedvű fejedelem Nevek Ardvisura Anyahita Nevek Nazír, Armogur és Magyar Arvisura és történelem Arvisura és tárgyi emlékek Arvisura és tudomány Fent, Északon Schmidt Éva az Arvisuráról Arvisura és ezotéria Káltesiek a legnagyobb érték Sámánok, táltosok Beavatottak az Arvisurában Karéj Üvöltő Sárkánykígyó Életfa-hit és Uruki-mani vallás Szellemiség Beavatottak Szellemiség Teljesség Szellemiség Hagyomány, Szertartás Arvisura mint beavatás III. A Tét Hideg ország varázslói a hanti sámán Áldozat és áldás

4 Rovásjelek A hosszú élet titka Féran Háromszor nyolcas istenség Enlitt Arn, a templomos lovag Indítottak Északi nyelvrokonaink Az Arvisura tanításai A látható és a láthatón túli világ Szellemi úton A szellemiség képviselete (2012) 165 A Szellemiség észleléséről (2007) 189 Az arvisurák szellemisége (2009) 199 Könyvek, filmek Az Arvisura történelmi szemlélete Szervezet nyíltság Jó és rossz Szent porok Vándorlélek Barasits Zsuzsanna Paál Zoltánról A Hetedik érzék Óm-jel Szerencse Az Arvisura igazsága

5 Az Arvisura szellemisége I. (Régi tervem szerint, készítek néhány rövid összefoglalót az Arvisurákkal kapcsolatos kérdésekbıl és témákból, esetenként a saját elképzeléseimmel és élményeimmel kiegészítve. És mert ezt-azt elnézve könnyen hibázhatok, bíztatok mindenkit a szövegek sokkal alaposabb megismerésére. Remélem, egyszer a téma egy nálam avatottabb ismerıje részletesebb és pontosabb gondolatokat fogalmaz meg.) 10 11

6 Ismerkedés az Arvisurával Megpróbáltam, de nem tudtam elolvasni, olyan szövevényes. Hogyan kellett volna neki kezdenem? Ha belelapozunk az Arvisurába, adatok, évszámok, nevek és események tömegével találkozhatunk. A tartalomjegyzék alapján láthatjuk, hogy az Arvisurák az i.e es elsıtıl kezdve a 24 hun törzs szövetségének húszévenkénti feljegyzései, egészen az 1700-as évekig, esetenként több száz év kihagyással. De mégis, mintha ez egy párhuzamos történelem lenne, amely nagyjából követi a tankönyveinkbıl ismert, a hivatalos történetírás által elfogadott fıbb vonalakat, sokszor azonban igen jelentıs és néha igen megdöbbentı részletekben tér el. Támadói gyakran pontosan ezeket az eltéréseket hozzák fel. Történelmi tényekre és évszámokra hivatkoznak, holott legtöbbször ezek a tények krónikákból származnak, azaz egyének szubjektív megfogalmazásaiból, amelyek esetenként nagyon is célzatos torzításokat tartalmaznak. Saját élményem ezzel kapcsolatban az, hogy amikor alaposabban megkíséreltem utána keresni az Arvisura és a hivatalos történetírás egy-egy eltérésének, vagy amikor újabb ismeretek kerültek elı, azok túlnyomórészt az Arvisurát igazolták. Az Arvisurából tehát kikereshetjük a minket érdeklı történeti korszakot és ebbıl a nézıpontból újabb információkat kaphatunk. Persze, csak akkor, ha általában véve nyitottak vagyunk az újdonságokra. Ha például megfellebbezhetetlen forrásként fogadjuk el Asterix meséjét, akkor különös lesz számunkra, hogy Julius Caesar az Arvisurában egy pozitív szereplı persze, ezt csak szélsıséges esetként mondtam. Ha valakibe berögzıdött a korábbi szemlélet, amely a római plebejusokról festett elınyösebb képet az arisztokráciával szemben, akkor számára érthetetlen lesz, hogy itt a patríciusok próbálták az értékeket megtartani. De, sokan még emlékeznek, hogy miért is emelhette ki elızı korszakunk történetírása a plebejusokat Az Arvisura történetként való olvasását megnehezíti, hogy a megjelent, utolsó változat a korábbiaknak az évtizedeken keresztül történt kibıvítése. Ez már nem elemekként, hanem teljességében kezeli a történéseket. Így, amikor egy adott eseményrıl ír, az ahhoz kapcsolódó továbbiakat is megemlíti. (Csak megjegyzésképpen: ez a teljességében való megragadás, szinte holografikus rendszer általában a szellemiségnek a megközelítése, szemben a ma uralkodó, a teljességet elemi részeire darabolni kívánó szemlélettel. Ugyanígy jellemzı a helyszínek, idıpontok, és az azonos nevőek közötti hirtelen váltás, ugrálás.) A második arvisurában találkozunk Buda nevével, akit elsı pillantásra Atilla testvérének gondolnánk, viszont ez többezer évvel korábbi történés. Megjelenik az apja, Armogur fejedelem neve is, és csak oldalakkal késıbb olvashatjuk, hogy ı már a 12. fejedelem ezen a néven A megjelent nagy Arvisura tehát alapvetıen olyanoknak készült, akik eléggé tájékozottak az egész történetben és a fıbb szereplıkben. Elsı olvasásra könnyebb a helyzetünk, ha az elsı, 1972-re elkészült változatot sikerül megszereznünk. Ez sajnos még nem jelent meg, bár már tervbe van véve (Interneten néha itt-ott felbukkan). Ennek a 273 gépelt oldalán a súlyponti történések szerepelnek, amely így áttekintésre is alkalmas. Ugyancsak érdemes elolvasni elıször a Vérrel pecsételve c. kötetet, a 348-ik Arvisurát, amelyben Paál Zoltán leírja, hogyan került kapcsolatba ezzel a szellemiséggel. És van még egy lehetséges ismerkedési mód. Bodnár István matematikus a nagy Arvisura kiadásból összegyőjtötte és sorrendbe állította a történeti eseményeket. Könyvébıl, amely A Hun törzsszövetség története címet kapta (Püski, 2008), a teljes történet ívét megismerhetjük, így azután már könnyen tájékozódhatunk a teljes Arvisurában

7 Mit adhatnak nekünk az Arvisura regéi? Mi is az az Arvisura? Érdemes-e azt elolvasnunk, azzal foglalkoznunk? Az Arvisura a Hun törzsszövetség összefoglalói, feljegyzései. Az Arvisurát tehát olvashatjuk úgy, mint a történeti események leírását a 24 hun törzs szövetsége nézıpontjából. Az Arvisura hangsúlyozza, hogy ezeket az összefoglalókat mindig egy-egy beavatott is ellenırizte, aki igazlátóként képes volt megállapítani a leírtak igazságtartalmát. Mivel ez a képesség jelenleg nem áll csak úgy a rendelkezésünkre, így bárki ezt az ellenırzést sajnos nem tudja elvégezni a hivatalos történelmen. Aki pedig elképzelni sem tudja ezt a képességet, az kapva-kap ezen egy újabb ellenérvként. Az Arvisura tekinthetı úgy, mint a történelmi adatok megdöbbentı részletességő tárháza. Van azonban egy különös tapasztalatom, amit már másoktól is hallottam. Ha egy bizonyos idı után újra elolvassuk a szöveget, néha olyan, mintha egy teljesen új könyvet tartanánk a kezünkben. A már ismert mondatok között mintha a semmibıl bukkannának fel újak, és csak hitetlenkedünk, hogy azokat hogy nem vettük észre korábban, hogyan lehet, hogy azok fölött elsiklottunk? Mi történhetett? Korábbi olvasásunkkor például csak a történeti adatokra figyeltünk, most azonban rájöhetünk arra, hogy az elejtett, elsıre csak kiegészítésnek, közbevetéseknek tőnı megjegyzések, vagy akár csak egyes kifejezések, mind, nagyon is lényeges részletek. Az Arvisurának valójában egyre mélyebb és mélyebb rétegei vannak, amelyek lassan, sorra feltárulkoznak a megfelelı nyitottság esetén. Úgy is tekinthetjük, mintha egy piramis lépcsıjén haladnánk felfelé. Minden lépcsıfok megmászása egy kis elszántságot igényel, azért tenni kell. Nem is biztos, hogy sikerül, mert talán nem találjuk azt az utat, amin feljebb kapaszkodhatnánk. Lehet, hogy nem is akarunk tovább menni, megelégszünk már azzal a látvánnyal is, amely az elért magasságból tárul elénk. Ha viszont feljebb jutottunk és ez önmagunk meghaladását, önmagunkon való felülemelkedést is jelent, akkor egy magasabb nézıpontot nyerünk. És mit látunk ott? Elıttünk a következı lépcsıfok A történetiség és az adatok csupán az Arvisura legkülsı rétege. Ez a fajta olvasási mód azonban egy különös hozzáálláshoz kapcsolódik. Mindig akarunk valamit a történettıl: vagy valamit bebizonyítani a segítségével, vagy esetleg valaki épp olyan részt keres, amibe beleköthet. Így azonban az elıfeltételezéseink szőrıjét teszszük a szemünk elé. Hogyan lehet valamit úgy olvasni, hogy ne akarjuk elolvasni? A könyv alcíme pontosan megadja a kulcsot: ha regeként tekintjük, akkor meg is engedjük, hogy hasson ránk a történet varázsa. És a következı réteg kulcsa? Talán az pont egy ezzel ellentétes hozzáállás És mit mutathat meg ez a teljességet és egységet ábrázoló, elsı pillantásra szövevényesnek tőnı cselekmény, ha ráérzünk az egymásba kapcsolódó gondolatok örvénylı mintázatára? Az Arvisurában a történetek és adatok mögött egy szellemiség mőködését és mőködtetését fedezhetjük fel, amely rendszert kíván vinni a szertelenségbe, és így a fejlıdést fenntarthatóvá, az életet pedig élhetıvé, sıt, széppé teszi. Az Arvisura utalásai szerint létezik egy, a mindennapjaink fölött álló szellemi erı, amely a világ jobbítására, a teljességre és harmóniára törekszik. Ezért a történetekben nem csak az a fontos, hogy mikor és mi történt, hanem a miért is. A felmerült problémákat és helyzeteket hogyan oldották meg, az mennyiben felelt meg ennek a szellemiségnek és mi lett mindennek végül az eredménye. Ez a réteg tehát tanítás, mint egy-egy tanmese mese. Vagy mint egy regevilág. Ahogy egyre értıbben tudjuk olvasni az Arvisurát, és engedjük, hogy hasson ránk a történetek varázsa (!), megismerhetjük és az életünkbe építhetjük ennek a világjobbító szellemiségnek a törvényeit, hogy a világunkban itt lent is úgy legyen, ahogy fent

8 Az Arvisurák útja Magyarországra Egy manysi partizán hozott el rovásokat? İ honnan tudott magyarul? Paál Zoltán a háború vége felé, 1945 elején került kapcsolatba az Arvisurával. A történetet ı maga részletesen elmeséli a Vérrel pecsételve c. kötetben. A menekülı németek leszereltették az Ózdi gyár fıbb elemeit (amely hadianyagot gyártott) és Németország felé elszállították. A munkásokat, közöttük Paál Zoltánt is munkaszolgálatosként besorozták és Szlovákián keresztül gyalogosan indították útnak. Paál Zoltán márc. 3-án született, azaz ekkor a 32-ik születésnapja közeledett. Otthon a felesége és 3 éves kislánya várta. Február 2-án Sztrecsnó (Sztrecsény) közelében jártak, amikor a gyengébben ırzött munkaszolgálatosok közül a partizánok segítettek Paál Zoltánnak megszökni. A partizáncsoport vezetıje a félig finn-karjalai, félig mordvin származású Yrjö Szalminen orosz nevén Igor Szalmi volt, aki eredetileg a Leningrádi egyetemen, a finnugor tanszéken végzett, majd késıbb egy fıiskolán oktatott. És a partizánok között volt Szalaváré Tura, a 22 éves manysi fiú is. (Nem tudom, a Szalaváré manysi nyelven jelent-e valamit; finnül a Sala vaari szó szerint titok hegy. A partizánok között, illetve mordvin szokás szerint mindenkinek csak az álnevét használták, bár Tura partizán neve Szolevasov volt, Paál Zoltánnak pedig Baraca). Tura elmondta, hogy már régóta figyelte Paál Zoltánt, mert Zoltánnak három lelke van. A manysik szerint az embereknek a nappali lélegzés- vagy élet-lelkük mellett van egy másik, egy szabad vándor vagy árnyék- lelkük, amely éjjelente vándorútra kel és más lelkekkel találkozik. És néhány embernek van egy harmadik, sámán lelke is, amely az égiekkel való kapcsolatot teszi lehetıvé. Paál Zoltán mindezt hitetlenkedve fogadta. Tura egy különös történettel állt elı. İt a nagyapja nevelte fel, aki manysi föld szent helyének a sámánja volt. A nagyapa Turát még gyermekként megkérte, hogy másoljon át papírra rovásírásos szövegeket, és majd, ha felnı, vigye el ezeket Magyarországra. Nagyapja halála után Tura elindult, hogy teljesítse a végakaratot, majd a sors Penzába sodorta, ahol az I. világháború volt magyar hadifoglyaival találkozott, akik ott, a mordvinok között családot alapítottak. Tura közöttük tanult meg magyarul, így üdvözölhette februárjában a kunyhó bejáratánál Paál Zoltánt: No itt vagyol kicsi halacska? ( ) Most pedig bujjá be, lásson meg az én kapitánom. A Szovjetunióban több csoport azt tervezte, hogy a magyaroknak javasolni fogják a háborúból való kiugrást és a nácikkal való szembefordulást, így Magyarország a gyıztesek között fejezhette volna be a háborút. (Magyarország nem tette meg ezt a lépést, Románia viszont igen, így késıbb több területre is igényt tarthatott.) Kijevben összeállítottak egy ötvenfıs partizánosztagot Igor Szalmi vezetésével, amelybe Tura is bekerült, hogy teljesíthesse ígéretét. Szalmi gyermekként Penzában élt és így több nyelvet is megtanult magyarul is folyékonyan beszélt. A csoport bevetése sajnos rendkívül szerencsétlen körülmények között történt, a többségüket elfogták vagy meghaltak. Késıbb Paál Zoltánt és Turát foglyul is ejtették, vonaton Drezdába deportálták, és ott, csodával határos körülmények között túlélték a Drezdai bombázásként ismert tömegmészárlást. (Drezdában semmilyen katonai célpont nem volt; a többnapos támadássorozat a lakosság ellen irányult.) A partizánegység ismét újraszervezıdött. Késıbb, Szombathely közelében a kormány egy tagjával szerveztek megbeszélést. Az akcióra önként vállalkozó Turát a kormánytag árulása miatt elfogták, majd bombatalálat áldozata lett. Halálával vérrel pecsételte meg nagyapjának tett fogadalmát, hogy átadja az Arvisurákat, így hozzásegítse népeinket, hogy a múltunk ne merüljön feledésbe

9 Medvetor és az Arvisurák átadása Miért egy medvetoron adták át az Arvisura-rovás jogát? És akkor, télen, miért nem aludt az a medve? A II. világháború vége felé Tura, a 22 éves manysi fiú találkozott Paál Zoltánnal, az ózdi kohásszal. Tura szerint Zoltánnak három lelke volt, így alkalmas volt arra, hogy a szellemvilággal felvegye a kapcsolatot, ezért átvehette az Arvisura-rovások jogát. A Vérrel pecsételve c. kötetben Paál Zoltán részletesen elmeséli ezt a történetet. Én a szövegbıl úgy érzem, hogy Paál Zoltánt megragadta az ıt megszöktetı távoli rokon partizánok minısége, akik szavaikkal és tetteikkel mutatták meg emberségüket. A kapitány, az egyetemi tanár Igor Szalmi felnézett az oroszul is alig tudó Turára és mindenben segítette. Majd, amikor egy közös barátjuk bajba került, együttesen beszélték rá Paál Zoltánt, hogy hitetlensége ellenére segítsen a képességével. Ahogy Tura mondta: Mert az Arvisura-tanok szerint a tengerek mélyébe küldi atyjafiát az a kegyetlen ember, aki erejének birtokában, a láthatatlan sugárzású égi tudásával nem segíti a gyengébb embert. Ilyen emberek közé került tehát Paál Zoltán. A sztrecsnói hegyek között folyamatosan dörögtek az ágyúk, felriasztva a medvéket. Egyiküket a véletlen éppen a csoport menedékéül szolgáló házhoz vezette. Éhsége csillapítására a mackó betört a karámba. A zajra Tura az idısebb Paál Zoltán kezébe nyomta a gépfegyvert, és ı, aki még soha nem vadászott, meglátva a tetten ért bundást karmaiban a csengıs báránnyal, jó pillanatban meghúzta a ravaszt és egy sorozattal nyakon lıtte a medvét. Tura határtalanul boldog volt, mert az Arvisura-rovások jogát csak egy medvetoron adhatta át, amelynek mindig pontos szertartásrend szerint, több tucat szabályt követve kell lezajlania. A két lábbal a földön álló ózdi munkásember kezdetben egyáltalán nem hitt ezekben. Tura ezt is megértette: A tudósvilágnak is ugyanilyen a megnyilvánulása. Amit mondottál, az a könyörtelen valóság. Az igazság azonban több ennél. Nem szorítható be minden a tiszta ész világába. Például az áldozatkészség a legszebb emberi erény a gyengébbek megsegítésére. Paál Zoltán késıbb személyesen is megtapasztalhatta a szellemvilág mőködését. Amikor Tura bíztatására segített, megjelent elıtte, ahogy a barátjuk elkeseredésében végezni próbál majd magával, így a helyszínre sietve és lesben állva megmenthették ıt. Az ötnapos medvetoron megtörtént az átadás. Közben (febr. 8.) Tura beavatta Paál Zoltánt elborított bennünket a látó-emberek ezüst-köde. Tura elıször azt akarta megtudni, hogy hány sámános látóember lakozik Zoltánban. Míg Turának 6, addig Zoltánnak azonnal 12 szellem jelent meg, hogy segítsen majd a vállalásában. Az átélt álmokat, amely az idegrendszeredbe vésıdött, csak húsz év után kell leírnod, mert az Arvisura rovás törvényei így kívánják mondta Tura. Egy újabb szertartás megnyitotta Zoltán elıtt a múlt tárát. Ekkor Agaba fısámán nyitotta meg a beszédet. Amíg Szalminak 3, a többieknek 5-7, Turának pedig 9 fısámán Arvisurája jelent meg, addig Zoltánnál 21 után leállították a mőveletet. A szertartáshoz egy (teába csöppentett, annak főszeres bor ízét adó) szert is igénybevettek. Egy beszámoló szerint, aki a tajgában kapott valami ilyesmit, ez alapvetıen ellazít és melegségérzetet okoz. Úgy tőnik, hogy ez az elmében kapunyitóként mőködött (a szertartás adja meg, hogy milyen világba; nem megfelelı mód nagyon máshova vezetne), másrészt pedig gyorsítóként. Tura ismerte (!) a veszélyes szer használatának módját, másrészt, azt csak a hagyomány felé tiszteletet érzı társainál alkalmazta, illetve Zoltánnál, akit sámánlelkőként azonosított. A táltos-hagyomány és más közlések szerint azonban nem szükséges semmilyen szer a beavatáshoz. A szellemvilág elhívja azokat, akiket alkalmasnak tart egy-egy feladatra. Kisebb-nagyobb mértékben mindannyian megélhettünk már ilyen elhívást. Ezek azok a sejtelmes gondolatok, melyeket túlnyomórészt az ember visszautasít, mivel hatalmas és kilátástalannak tőnı munkával járnak, mely eredménye az emberekbıl csak furcsálló értetlenkedést vált ki. Mint például az Arvisurákat írni, évek hosszú során és oldalak ezrein át 18 19

10 Arvisurák, a Manysi és az Úz kérdés Mit jelent az Arvisura szó? Hogyan íródott le? Miért vannak benne ismétlıdések? Az Arvisura Paál Zoltán szerint a mai mordvinok nyelvén is azt jelenti: Igazat mondott Szó. Minden fısámán életérıl írtak egy Arvisurát. A szót általában Igazszólásnak fordítja. (A Korán is használja a fejezeteire a Sura megnevezést.) Szőkebb értelemben Arvisura az, amikor a fısámán halálakor a tanítványa elmondja elıdjének az életét és legfontosabb tetteit. Ilyenkor a halottról csak jót szabad mondani, nehogy az önvizsgálat purgatóriumán keresztül haladó lélek kétségbeessen és így azt a gonosz szellemek magukhoz ragadhassák. Csak jót szabad mondani, de csak igazat Arvisurát. Elsı Arvisuráját Paál Zoltán így Tura halálakor mondta el. Ezután tíz évig hallgatnia kellett az Arvisura szabályok szerint, és csak ezután írhatta le és közölhette azt. Az elıdök 347 Arvisurája után ez a 348-ik, amely a Vérrel pecsételve címet kapta. Paál Zoltán ebben tárgyalhatta a manysi kérdést, a manysi nép szenvedését, az erıszakos keresztelést és népirtást, valamint azt, hogy Tura hogyan hozta el és adta át a rovások jogát. A mő '56 ıszére készült el. Még '45-ben meghatározták a további feladatokat is. 20 évvel késıbb foglalkozhatott Paál Zoltán azzal a 17 Arvisurával, amely az Úz nép történetének fordulópontjaira vonatkozik. (Paál Zoltán palóc, ami az Arvisura szerint felsı úz jelentéső.) 30 évvel késıbb pedig az összes, mind a 347 korábbi Arvisurát tárgyalhatta. Paál Zoltán azt várta, hogy 30 év múlva meg fog kapni további titkos szövegeket is. Ehelyett egészen más történt. '75 után írja, hogy gondolat vibrációs eljárással, azaz telepatikus úton kap meg Arvisurákat, illetve, egyes kérdéseire így kap válaszokat. Ekkor ha ugyan jól érzékeltem a fogalmazási stílusa is nagyon megváltozik. Korábban sokkal inkább történetközpontúan, egyenes vonal men- tén tárgyalja az eseményeket. '75 környékén és különösen ezután azonban megjelenik az a holografikus, az egészet egyben megragadni kívánó megfogalmazás, amely csapongónak tőnhet annak, aki nem érti, milyen kapcsolatban is vannak egymással az elsı pillantásra különbözıknek látszó témák. Paál Zoltán a Vérrel pecsételve kötetet többször is megírta, bıvítette és stílusában átfogalmazta. Lakatos Zoltán aki Paál Zoltánt személyesen is ismerte győjtötte össze a változatokat és szerkesztette egybe a szövegeket. Egy változatból néhány részletet a kétkötetes Arvisura kiadás végén is találunk. Elkészült tehát többek között egy szöveg '56 ıszére, de '69 ıszére is amely már az Úz Arvisurákból is tartalmaz részleteket. Az utolsó változat lezárása jan. 1., amely már az összes és titkos Arvisurákból is ismertet. A bajtársak '55-ben, Tura halálának évfordulóján összegyőltek, majd '65-ben is, és ekkor elhatározták a 17 Úz Arvisura közlését. '69 júniusában már 12 kész volt és '72 körül összeállt a 272 oldalas kötet. Idıközben elkezdıdött ezek kiegészítése, '75 után már a titkos Arvisurákkal is. A már nyugdíjas Paál Zoltán köré győlt egy kis csapat, akik '77-ben egy 600 oldalas szamizdat kiadványt készítettek. Paál Zoltán szept. 29-én meghalt. Több év után a család Bolyki Úr Jánosnak adta át a kb. 12 ezer oldalnyi kéziratot, aki ezeket az Arvisurák száma szerint összerendezte, azokban csak kisebb stilisztikai hibákat javított, majd a Püski kiadó adta ki a két kötetet, elıször 1998-ban. Tehát a könyv formában megjelent Arvisura és Vérrel pecsételve több idıszakból származó szövegeket is tartalmaz akár egymás mellett. Ez olyan, mintha azonnal a magas matematikát tárgyalnánk, és csak késıbb beszélnénk az összeadás-kivonásról. A logikus ismerkedési sorrend így a korai Vérrel pecsételve, a '72-es Úz Arvisura és a '77-es szamizdat lenne remélhetıleg, ezek is elérhetık lesznek majd egyszer. A kiadott Vérrel pecsételve és Arvisura kötetek már a teljes, több évtizedes életmő összefoglalói

11 Énekelj új Arvisurát! Tura rovásmásolatokat adott át Paál Zoltánnak. İ miért nem ezeket írta le és hol vannak ezek? Paál Zoltánnak az Arvisura történeteinél alapvetıen négy forrása volt. Leírása szerint egy szertartás alatt 21 teljes Arvisura megjelent neki és az beleégett az agyába. (A 21-ik után leállították a folyamatot, nehogy megsérüljön.) Másrészt, amikor csak lehetett, Tura folyamatosan mesélte az Arvisurákat. Esetenként, a mesék elıtt Tura eltőnt a kamrában. Késıbb bevallotta, hogy másolt rovásokból frissíti fel a tudását. Ezeket a lapokat a már meggyengült látású sámán nagyapja kérésére másolta át gyermekként, tíz éven keresztül. Egy lista szerint ezek a másolatok 34 Arvisurára vonatkoztak és összesen 315 oldalt tettek ki, de láthatjuk, ezek csak az úzokkal kapcsolatos Arvisurák; más helyen pedig 600 oldalról olvashatunk. Paál Zoltán mindezt újra lemásolta, és megfogadta, hogy amikor majd 20 év múlva ezeket újraírja, akkor elégeti a másolatait. A Vérrel pecsételve így idézi Szalmit: amint a mai írásotok szerint megírod a tartalmát, égesd el, mert akkor a hetedik ég mennyköve sújt le rád! (idegenül hangzik, de valóban, a finnben nincs kettıs tagadás). Az elégetés okát a medvetoron, részben pedig az Arvisurában kereshetjük. A medvetoron elhangzó énekeket esetenként papír segédletrıl énekelték, az ének befejeztével viszont azokat elégették. Az Arvisura utal arra, hogy az elégetéssel az írás tartalma, szellemisége közvetlenül a szellemvilágba kerül. (Szalmi szavait akár fenyegetésként is olvashatnánk, de egy mai hasonló példa lenne: ha megfordulsz az autópályán, halálos veszélynek fogod kitenni magad!. Ez tényleg komoly fenyegetés lehet, mert úgy tőnik, mindenki betartja, sıt, egy külsı szemlélı el is képzelheti, ahogy a sofır remeg a félelemtıl, nehogy megforduljon. Nem fenyegetésrıl van tehát szó, hanem arról, hogy ha egy adott világba belépünk, akkor elfogadjuk-e annak a szabályait. Senkinek nem kötelezı autópályán menni. A normál úton is mehetünk bár sokkal lassabban, és akármikor meg is fordulhatunk, hogy az eddigiekkel homlokegyenest ellenkezı irányba menjünk.) Milyenek lehettek ezek a rovások? Manapság egy szöveg egy olyan embernek készül, aki nem ismeri a leírandókat. A régi idıkben azonban az írások csak emlékeztetık voltak. A mester szóban adta át az ismereteket a tanítványának, így a feljegyzések tartalmát mindketten ismerték. Pontosan ez történt itt is, amikor Tura a medvetorral és az Arvisurák elmondásával beavatta Paál Zoltánt ebbe a világba, így egyben ezek a rövid feljegyzések is érthetıvé váltak. Az emlékeztetıknek elsısorban a neveket, az évszámokat, egyéb adatokat és a történet fıbb vonalait kellett csak tartalmazni. Tura elmesélte, hogy nagyapja halálakor is csak egy emlékeztetıt állított össze, hogy majd 10 évvel késıbb azt pontosan megfogalmazhassa. És mi a helyzet a nagyon régi idıkrıl szóló, részben már elfelejtett feljegyzésekkel? Az Arvisura szerint egy háromlelkő, egy igazlátó ember a szellemvilág segítségével megismerheti a régen történteket. Tura eredeti célja a másolatok átadása volt. Idıközben Paál Zoltánban azonban egy különlegességet, egy háromlelkő, rendkívül erıs szellemi képességő embert talált. Paál Zoltán így lett egyrészt rovó, aki leróhatta a 20 évre vonatkozó 348-ik Arvisurát, és különleges képességei miatt így lett a Vízöntı világkorszak beszélıje, aki újrafogalmazhatta a korábbi Arvisurákat is. A lista szerint egy eredeti rovásos Arvisura általában 4-8 oldalt tett ki. Paál Zoltán ezt a '72-es munkájában 4-8 gépelt oldallá bıvítette ki, így leginkább ebbıl a változatból ismerhetjük meg, hogy mit tartalmazhattak az eredeti jegyzetek. 30 év elteltével, '75 után pedig Paál Zoltánnak megnyílt egy újabb forrása: gondolatvibrációs eljárással kapott meg újabb Arvisurákat. A haldokló Tura kérése szerint Szalmi visszavitte az eredeti feljegyzéseket: Szalmi vigye vissza a csomagot manysi földre!... De te énekeld el a magyar ifjúságnak az új Arvisurát!

12 Gilgames és a rovásmásolatok Lehetséges, hogy nem is léteztek eredeti rovásmásolatok? Paál Zoltán újrafogalmazta az Arvisurákat, hogy azok a mai korunk emberének érthetık legyenek. Az eredeti rovások létezésére azonban több közvetett bizonyíték is van, pontosabban arra, hogy Paál Zoltán nem kitalálta a történeteket, valamint, hogy ezek esetleg több forrásból (több sámán által leírt Arvisurából) is származnak, illetve arra, ahogy ezek az információk idıvel kiegészülnek. (A kiadott könyv több, különbözı idıben elkészült írást is tartalmaz, akár közvetlenül egymás mellett. Így a pontosodást csak a korábbi változatok ismeretében láthatjuk; a könyvben a változatok esetleg ellentmondásként jelennek meg.) Az Arvisurában többször is megemlítésre kerül Gilgames életkora, mint 126 év. Ezt a számot a sumer királylistában is megtaláljuk a 112-ik sortól: d gilgameš 3 ab-ba-ni lil 2 -la 2 en kul-ab-ba-ke 4 mu 126 i 3 -ak, azaz Gilgames / akinek apja(abba) szellem/lélek(lil 2 ) volt / Kulaba(Uruk központi részének) ura(en) / 126 évet(mu) csinált(ak) (Az ak csinál igét a sumer királylista fordítói általában uralkodott módon fordítják. Így az is elképzelhetı, hogy ez a számérték nem Gilgames korára, hanem uralkodásának éveire vonatkozott.) Az Arvisura szerint az év szavunk az evés szóból származik. A medvetoros évek számításának bevezetése óta minden egyes éves ünnepi medveevés egyben egy új évet is jelentett. Az Arvisura az evések számával magyarázza a 126 évet: Gilgames a Feljegyzések szerint 126 évig napi kétszeri evés mellett valójában 63 évig élt. Ugyanis egy ételmelegítést hívtak egy evésnek, azaz évnek, tehát ha ötször étkezett volna, az Égi-tőz melegítése mellett 315 évig élt volna. Másutt: Uruk népe holdhónap evést, aztán napi egyszeri, kétszeri, háromszori, majd ötszöri evést számított. Gilgames pl. 126 úrnapi evéssel, napi háromszori étkezés mellett csak 42 évig élt. Umma népe szerint csak kétszer volt ünnepi étkezésen, s így 63 évig élt. Megint másutt: egyes királyok az evéseiket számolták éveknek, sıt volt olyan király, aki az egyes fogásokat nevezte egy evésnek. A szolidabbak a napi háromszori étkezés számolásával is beérték. Így, aki, mint például Gilgames, 126 évesnek mondta magát, lényegében csak 42 évet élt a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évének számítása szerint. A fentiek ellentmondásosak, sıt értelmetlenek. mivel, ha Gilgames naponta két vagy három evést számolt volna, akkor az a szám kb ezer evés lenne. A megoldásra egy másik részlet utal, amelyet Paál Zoltán valószínőleg a legkésıbben írt le (egy levélrészlet alapján): Az Égi származású Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel, majd hısi mivoltában elnyerte a Gilgames nevet. Rá ezért a szavárdiak évi tőzszerzési idıszámítása volt érvényes, tehát 3 névnapi evést tartott. Ezért 3x42 névnap mellett csak 126 évet, azaz evést élt. Korábban olvashatjuk, hogy az újszülötteknek a születésük napja alapján választottak nevet, így a névnapjuk egybeesett a születésnapjukkal. Tehát, ahány névnapi ünnepi evést ettek, annyi évesek voltak. Másrészt, ha valaki egy nagy tettet végrehajtott, például egy versenyt megnyert, akkor újabb nevet vehetett fel, ahogy az elızı leírás alapján Gilgames is tette. Ha tehát Gilgamesnek három neve volt, akkor évente három névnapi evést számolhatott, így fejthetjük meg a 126 évnek az életkorával való kapcsolatát. Az elızı részletekbıl azonban a legérdekesebb az, hogy kezdetben valószínőleg Paál Zoltán sem értette meg ezt az összefüggést, és ez azért történhetett, mert valóban másolta és feldolgozta a történeteket (!), sıt, Gilgames esetén már kezdetben is kettı szövegváltozatból, mivel a nippúri szöveg 63, míg az ummai szöveg 42 évet ad meg. Csak 30 év leteltével, azaz '75 után jutott hozzá ahhoz a (Gisgali által leírt) titkos Arvisurához, amely már a megfejtésre utal. És hogy magyarázzuk azt, hogy sumer nyelven a mu év és név jelentéső is, illetve ahhoz közel esik a ( gu 7 ) evés szó? 24 25

13 Rovások és az Arvisura Mi szerepelhetett a Tura által hozott rovásmásolatokban? És miért kellett azokat újraírni? Paál Zoltán vállalása 10 év után a Mansy kérdés, azaz a 348-ik Arvisura megírása volt, másrészt pedig az Arvisurák újraírása. 20 év elteltével, azaz '65-tıl kezdhette el a rovásmásolatok feldolgozását, amelyeket ezután a fogadalmát megtartva el kellett égetnie. Elıször a célja az Úz kérdés, azaz 17, az Úz néphez kapcsolódó történet átfogalmazása volt, de utal arra, hogy késıbb Szalmitól újabb, ehhez kapcsolódó Arvisurákat kapott, amelyeket együtt is próbáltak megfejteni. Például, egy ideig egy ismerısének próbálta meghatározni Atilla sírját (de néhány Arvisura helynév nem volt azonosítható a jelenkorral), majd csak késıbb került a kezébe az az Arvisura, amely Atilla koporsójának elszállítását írja le. Tura eredeti célja a másolatok átadása volt, de idıközben ezt újragondolhatták. Csak találgathatjuk, hogy mi lehetett ennek az oka. Valószínőleg érthetetlennek tartották azokat a szóbeli kiegészítı ismeretek nélkül. A tudományos élet reakciót talán elıre látva azt gondolhatták, hogy azok eredetiségét úgyis megkérdıjelezik. Turáék szerencséjére és a miénkre Paál Zoltán képességei lehetıvé tették az Arvisurák újraírását és kiegészítését. Újra kellett írni bizonyos neveket, különösen egyes helységneveket, hogy felismerhetık legyenek a történetek szereplıi és helyszínei. Így is bıven maradtak olyan megnevezések, amelyek meglepetést okoznak. Peking neve eredetileg Parajd volt, Hangun vagy Hangony a Sárga-folyóé (Huang-ho). Még meglepıbb, hogy Ordosz ( farkasverem ) elnevezés ma egyaránt létezik Belsı-Mongóliában (ma Kína) és Ózd mellett. Attila nevét ebben a formában találjuk az elsı Arvisurában. Egy említés alapján a név eredetileg kb. Atilo lehetett, mivel a jelentése Isten atya ménje (At+Il+Lo). Paál Zoltán a késıbbi változatok- ban a nevekbıl egy, a maihoz közeli formát választott, pl. Atilla, Csaba (Csoba helyett). Paál Zoltán egy barátja kérésére a krónikákból ismert Szár Lászlót hiába kereste az Arvisurákban. Csak, miután elolvasta a rá vonatkozó krónika-részletet, akkor azonosította a feljegyzéseiben már szereplı Kopasz Lászlóval, akit így neveztek, mivel világéletében mindig kopasz volt. A kétkötetes könyvben már mindkét névvel találkozhatunk. Az állandó nyelvi bizonykodások, magyarázkodások helyett Paál Zoltán a történet elmondására helyezte a hangsúlyt. A nevek már így is olyan kérdéstömeget vethetnének fel, amelyek bizonyítása akár több életet is igényelne. Az Alma-Ata almák atyja jelentéső a kazahok is hagyományosan így tartják, de ez nem illeszkedik a mai kazah nyelvhez, ezért is Almaty névre változtatták (a város fölött magasodik a Kök-Töbe, azaz a Kék hegy ). A Balhastó jelentése Bolhás hasonlóan a Salgótarján melletti Bolhád hegyhez. Asszur nevét az Arvisura Asszóur módon adja meg, és Lóváros módon fordítja. (Az uru/iri város jelentéső a sumerben. Lehetséges, hogy elıtte v is volt, mivel a kiejtések akkád átírásokból maradtak fent, az akkád nyelv pedig ezt a hangot nem ismerte; a v -hez az u kiejtése közel van, és talán erre utal az uru forma.) Paál Zoltán szerint az úz sámánok írásai Tura meséivel jól megérthetık. A rovásmásolatok hasonlóak lehettek a Bél Mátyáshoz kapcsolt Vinland térképhez (a könyvben láthatjuk egy feltételezhetı eredetijéhez képest már ebben is a régi szavak és nevek át lettek írva), vagy a Vérrel pecsételve végén lévı, Marosra vonatkozó (Paál Zoltán által példaként elkészített) sorokhoz. Vállalásának megfelelıen Paál Zoltán a kiegészített és így már értelmezhetı Arvisurákat közölte. Azt várta, hogy 30 év elteltével megkapja az összes forrást. Ehelyett '75 után megnyílt egy újabb tár, amelybıl a korábbinál tízszer (!) több adatot és történetet tudott írni és az addig hiányzó részleteket ki tudta egészíteni

14 Kapcsolat a szellemvilággal Az Arvisurák történetei részben a szellemvilágból származnak? Hihetünk-e ebben a modern korunkban? Az Arvisurák a maitól eltérı, teljesen más szemléletmódban fogalmazódtak meg. Ez a világnézet hisz egy összetett és szerves módon mőködı szellemvilágban. Hisz abban, hogy a szellemvilág folyamatosan keresi a kapcsolatot az emberekkel és, hogy elvileg bárki kapcsolódhat is a szellemvilághoz. A kapcsolódás több problémát is felvet, ugyanis ez az egyénen, a szubjektumon keresztül történik az egyén itt közvetítı szerepő. Ezt a medialitást azonban kisebb vagy nagyobb mértékben torzíthatják az egyén saját élményei, korábbi tapasztalatai és saját rejtett, akár önmaga számára meg sem fogalmazott céljai, szándékai. Az eredeti üzenet így akár a felismerhetetlenségig is torzulhat a személyiség, az ego átszínezése során. A szellemvilághoz való kapcsolódás a régi korokban lehetségesnek tekintett, sıt, elfogadott volt, így akkoriban kialakulhatott annak egy rendszere és módszere. Ebben a rendszerben mindenki ugyanazt látta, csak legfeljebb kisebb vagy nagyobb részletezettséggel és módosításokkal, így azt is be lehetett határolni, hogy egy közlést mennyire torzított a közlı személyisége. Kialakulhatott a szellemvilágról, annak minıségeirıl és törvényeirıl egy tisztább kép, amely alapján már a hangszín alapján is szét lehetett választani az igazságot a személy képzelgéseitıl. Hova tőnt mindez a mai világból? A modernitás alapvetıen a tudományban és a tudományos módszerben hisz. Látszólag ez demokratikus, mivel egy felfedezés igazát bárki azonos módon ellenırizhetné. A valóságban viszont ez nem mőködik, mivel a többségnek egyszerően nincs meg az ellenırzésre a képessége (hanem más képességekkel rendelkezik). Szélsıséges helyzetben ez úgy jelenik meg, hogy a többség azt hiszi el, amit jobban, hihetıbben meg tudnak magyarázni annak az igazságtartalma már szinte nem is lényeges. Meglepı, de egyes egyházak megközelítése pontosan ehhez hasonlítható (nem vallásról, fıleg nem hitrıl beszélek). Megnyilatkozásaik szerint Isten a teremtés során meghatározta a valóság törvényeit és abba többet nem avatkozik be. És ez a beavatkozás különösen az embereknek tiltott, beleértve a szellemvilággal való kapcsolatot is. Ez a szemlélet valójában közeli rokon a szélsıséges materializmussal (egyben az áldemokratizmussal). A tudományos szemlélet egy öngerjesztı körként megteremtette a tudósok világát, akik önmagukat az igazság kizárólagos birtokosaiként ismernek és másokkal ismertetnek el. Aki nem tudós, aki nem megy át a képzés fokozatain, az eszerint nem fogalmazhat meg igazságot. Hasonlóan, csak az egyház vezetıi jogosultak a helyes szemlélet megfogalmazására kinyilatkoztató véleményük megfellebbezhetetlen. Valójában mindkét rendszer szervezetei belsı politikai szabályok alapján választják ki a vezetıiket, a szervezetek elsıdleges célja pedig saját túlélésük biztosítása. Ez még nem lenne baj, de ehhez többnyire saját létezésük és véleményük jogosságát teszik megkérdıjelezhetetlenné. Rendkívül különös éppen a hittel és vallással, a megfoghatatlannal és transzcendenssel foglalkozó egyházak esetén, hogy nem a szellemvilággal való közvetlen kapcsolat alapján, hanem a korábban összeállt vélekedéshalmaz önmaga számára elfogadhatóvá szelídített tudásanyagából ítél. A tudományos módszer a valóság teljességét a legkisebb közös többszörössé egyszerősítette. Az új-dogmatikus egyházak pedig a transzcendenssel való kapcsolatot saját monopóliumuknak tekintik. Megérthetjük tehát, hogy miért kelt mindkét terület szélsıséges (!) képviselıi körében ellenérzést az Arvisura, miért tiltakoznak a szellemiséggel való közvetlen kapcsolatnak még csak a lehetısége ellen is

15 Ősök szellemei Az Arvisurában megjelennek az İsök szellemei. Mit jelenthet ez? Az Arvisura szerint mire törekednek? Az Arvisurák olyan szemléletben íródtak, amely lehetınek tartja a szellemi síkba való kapcsolódást. Ez a valóságunkon túli, transzcendens sík egy magasabb, átfogóbb nézıpontból minıségükben (!) tudja tekinteni a helyzeteket, eseményeket, egységben a régmúlt idık és jövıbeli lehetıségek történetláncával. A szellemvilág folyamatosan keresi a kapcsolatot az emberekkel hogy a céljait megvalósítsa. Mivel az Égiek világa mellett léteznek pusztításra törekvı szellemek, egyáltalán nem veszélytelen a kapcsolódás. A szemlélet szerint az ember minısége és tényleges, tudatosan akár fel sem ismert törekvései, vágyai esetén megjelennek hasonló minıségő szellemi energiák, hogy segítsék beteljesíteni azokat. Nem mindegy tehát, hogy mire és merre felé irányulnak vágyaink. A régi korok szemlélete szerint halálakor az embert alkotó szellemi energia széthullik. A személyiségét alkotó elemek, például a szokásai a szellemeként jelennek meg. Bizonyos törekvéseinek esszenciája pedig a személyiségen túllépve szellemi energiává válhat nevezzük ezt a szellemiségének, amely nagyjából egy feladatként, célként és az azzal kapcsolatban eddig összegyőlt tudásként fogalmazható meg. A halott lelke minden esetben 3 évig tovább vándorol és ezután már elmosódik. Némely emberi lélek esetén ez több, legfeljebb 24 évig vándorolhat, utána a kép folyton csökken, de vannak olyan erıs szellemő emberek, hogy a lelkük hangja örökké fennmarad. Ha valaki nagy szellemi energiával munkálkodott egy feladaton vagy akár csak tervezte azt, akkor ez az energia túlélheti. Ha késıbb valaki más újra el kezd foglalkozni azzal a feladattal, és a személyisége is megfelelı minıségő (így nem torzít lényegesen a célon), illetve, a képességei is illeszkednek, akkor ez a szellemiség nála segítı sugallatokként, többlettudásként, és képességekként megjelenhet. De, azonnal el is távozik, ha a képviselı személyisége eltérül. Negatív szellemi minıségek is léteznek, amelyek segítségként szívesen kapcsolódnak a disszonáns, zavaros lélekenergiákhoz hogy azokon keresztül önmagukat megvalósíthassák. Ha az ember túl tud lépni ezeken a disszonanciákon, ha valóban túl tud lépni önmagán (mert még megmaradt a lehetıség a visszafordulásra), akkor ezek is eltávoznak. A régiek szemlélete szerint tehát azok a törekvéseink, amelyekbe nagy energiát táplálunk, túlélhetnek minket. Viszont, ha megszabadulunk vágyainktól, akkor nyomtalanul eltőnhetünk a Földrıl, mintha sosem léteztünk volna, mintha az életünkben sem rosszra, és soha jóra sem törekedtünk volna. Ha a saját vagy más hibájából a halálakor egy ember rendezetlen körülményeket hagy maga után, háborgó lelke tovább itt maradhat és helyre szeretné állítani a harmóniát. Paál Zoltánnak a korán meghalt, Gardiz nevő erıs szellemő ıse az utódok ırszellemévé vált, így Paál Zoltánnak is segítségére volt. Az Arvisurában olvashatjuk Csatári aranyasszony történetét, akit lázadás címén börtönbe vetettek és ott is halt meg. Az Alföldön született és szerette volna, ha fia, Jazig és a róla elnevezett népe, a jászok, betelepednek az ott élı rokonaikhoz. Csatári háborgó lelkét Atilla örökölte, de ı sem tudta beteljesíteni a feladatot. Mint minden nagy Lélek, a 24. évben a dicsıséges, tündöklı képet elvesztette, de a dörgı hangja megmaradt, segített a csatákban, és lelke nem is nyugodott meg, míg népe Budavár birodalmába, a hun-féle népek eredeti otthonába vissza nem tért. Az Arvisura szemlélete szerint ıseink, nemzettségünk és nemzetünk erıs szellemei segítı szándékkal körülvesznek minket. Az İsök szellemei az utódok lelki békéjén és fejlıdésén munkálkodnak ha hallgatni tudunk tanácsaikra, és Égbe vezetı ívként közvetítenek a magasabb szellemiségek felé

16 A szellemiség közvetítői Utal valami arra, hogy Paál Zoltán valódi értékeket közvetített és nem a saját képzeletvilágát írta le? Ahogy kevésbé lett tiltott a korai történetünk, ısi hitünk és általában, a szellemi sík témáival való foglalkozás, ez mind nagyobb érdeklıdést keltett. Hiszen így vissza lehetne állítani azt a régi alapot és szemléletet, amelyen stabilan megállhatunk, és amelyet tovább építhetünk. Vissza lehetne növeszteni azt a régi gyökeret, amely nélkül most életünket egy kisebb szélroham is elsodorná. A mai szemlélet, világkép nem, hogy fenntartható, hanem inkább összeomlani látszik, sıt, talán már magát az élet fennmaradását is veszélyezteti ezt egyre több ember látja. Sokan elkezdtek a korai történetünkkel, ıseredeti hitvilágunkkal, szemléletünkkel, vagy esetleg csak annak nevezett témákkal foglalkozni többségük valódi szellemi indításból, jószándéktól vezérelve. Ahogy azonban a figyelem feléjük fordult, és kiemelıdtek környezetükbıl, egyeseknél teret kaphatott a hiúság. Egyre fontosabbnak, egyre nagyobb embernek vélhették önmagukat, sıt, fontosabbnak már magánál a témánál is, annak kérdéseiben megkérdıjelezhetetlen döntıbírónak tartva magukat, vagy akár jogosnak, hogy elhajlítsák, saját elképzeléseikkel egészítsék ki azt. A még bizonytalan és bizonyítatlan lehetıségeket egy idı után megdönthetetlen tényekként kezdték közölni. A történet ekkor már a szellemiség közvetítése helyett egyre inkább önmagukról szól, a téma helyett egyre inkább önmagukat helyezik elıtérbe, sıt, a téma címén már önmagukról, saját képzelgéseikrıl beszélnek. Esetleg már olyan dolgot, vagy képességet is sejtetve vagy akár állítva önmagukról, amely nem igaz. A jobbítás, a többet tudás szándéka az emberi gyengeség miatt, az egyénnek és saját érdekeinek elıtérbe helyezésével így fordulhat át fontoskodássá. És ennél még nehezebb is lehet a helyzet. Egyesek saját munkahelyi vagy magánéleti sikertelenségük, belsı lelki feszültségük miatt, félrement vagy csak nem elég érdekesnek tartott életüktıl menekülve kezdenek el foglalkozni a bizonyos szinten már divatossá is vált témákkal, hogy most itt próbálják megvalósítani önmagukat. A lelki instabilitásba könnyen belekapaszkodhatnak az arra rezonáló rossz szándékú szellemek, jelenéseket, szellemi üzeneteket juttatva közvetítıjüknek, aki így figyelmet kaphat, és rajta keresztül a szellemek is megszerzik mások figyelmének lelki energiáit. Nem valódi, hanem tetszetıs dolgokat állítanak a közvetítırıl és a köréje győlı emberekrıl, akik így kivételezettnek érezhetik magukat és valódi problémáik elıl elmenekülhetnek képzelgéseiknek ebbe a fantáziavilágába. Megjelentek tehát a szellemiség közvetítıi, de a mitikus-történelmet mondók, szellemi üzeneteket közvetítı médiumok, sámánok is. Az alaptalan állítások egy idı után mindenképpen szembesülnek a valósággal. Az igazság egy idı után a felszínre kerül. Addig is: mi hogyan tehetünk különbséget valóság és képzelgés között? Talán a következı módon: megmondhatjuk-e valakinek, hogy amit mond, az nem igaz? Sıt: amit élete nagy részében eddig tett, az esetleg értéktelen? Ha erre érzelmi és nem szellemi módon reagál, akkor az általa képviseltek valószínőleg a személyiségéhez kötıdnek, így azok róla szólnak, nem pedig a valóságról. Paál Zoltán még a legnagyobb megkérdıjelezésekre, akár támadásokra is nyugodtan reagált, sıt, sokszor humorral, úgy, hogy a teljes érvrendszerét szerénységbıl el sem mondta legfeljebb csak sejthetjük. És stabil személyiség volt-e? Környezete rendíthetetlen nyugalmú embernek írta le. Békés családi környezetben és szerény, de biztos anyagi körülmények között élt. Hatalmas munkáját pedig úgy végezte, töretlen elhivatottsággal, hogy abból anyagi haszna soha nem származott

17 Az egyénen túl Nagyon sokszor szerepel az Arvisurában az érdekes szó. Érdekes, nem? İsi történetünk, ısi hitvilágunk témái évszázadokig szinte tiltottak voltak. Csak az utóbbi évtizedekben lett, ha nem is támogatott, de már nem tiltott az ezekkel való foglalkozás részben a korábbi szemléletek kudarcai miatt, mert láthatóan nem tudták megteremteni a fejlıdéshez szükséges alapokat és irányokat. Lassan újra megnyílt ez a világ és megjelenhettek a szellemiség elsı kutatói és képviselıi. A téma iránti rendkívüli érdeklıdés miatt sok ilyen kutató és képviselı a figyelem középpontjába került és ez egy különös dologhoz vezetett. A témával foglalkozó ezt az eredményt és figyelmet természetesen önmaga sikereként élhette meg, hiszen áldozatos munkája végre gyümölcsöt hozott, így kitartásával valami értékkel jelenhetett meg a világ szeme elıtt. Ez azonban megkísérti az emberi gyengeséget. Az ember alaptulajdonsága, hogy szereti fontosnak érezni magát (különben nem érezné értelmét az életének). A szellemiség világával kapcsolatban elért sikereket egyes emberek esetenként egyre nagyobb mértékben már önmaguknak tulajdonították és nem magának a témának. Esetleg, már fontosabbnak tartották magukat a képviselt dolognál is. Az indításból, képviseletbıl és közlésbıl így lesz önmaguk elıtérbe helyezése, a tiszta szándékból így lesz fontoskodás, így tetszelegnek a téma megkérdıjelezhetetlen tudoraiként, a kérdésekben kizárólagos jogosultságú bírákként. Közben a bizonyításra váró ötleteket, intuíciókat tényekként, törvényekként kezdik el közölni (amelyek igazságát szerintük csak a vak nem látja), rosszabb esetben egyéni vélekedéseket és lelki problémákat vetítenek ki úgy, mintha azok a szellemiség világának sajátjai lennének. Önmaguk elıtérbe helyezésével így viszont már egyre kevésbé a szellemiség világát képviselik, hanem egyre inkább önmagukat. Mindez egy emberi tulajdonság, így az eltérés veszélye és a fontoskodás minden képviselıt kísért, a házmestertıl a politikusokig. Ha azonban valaki egy valóban tiszta világ értékeit szeretné képviselni, akkor sokkal nagyobb lesz a kontraszt. Csak folyamatos önvizsgálattal, önmagán való túllépéssel, és a képviselt dolog tiszta értékének maga elé helyezésével lehet ezen túljutni. Így az ember át tudja magát vágni hibáinak a szövevényén, abban nem veszik el, hanem a kutatott és képviselni vágyott dolog, mint egy iránymutató jelzıfény átvezetheti a nehézségeken tulajdonságait lassan nemesítve túl tud lépni önmagán. A szellemiség képviselıjénél a torzítatlan közléshez így fontos, hogy vagy ne legyen személyes érintettsége a témában, vagy pedig önmagánál sokkal magasabb rendőnek tartsa a képviselt világot. A hun-féle népek ıshazája a Kárpát-medence az Arvisurában. De a szöveg hangszíne szerint ez Paál Zoltántól lehetett volna Afrika, vagy akár a Hold is bármely változatot ugyanolyan módon írta volna le. (Szerintem, Afrika a többség által sokkal könnyebben elfogadható lett volna, egyeseknek talán még a Hold is, mert az, hogy épp a Kárpát-medence nos, ez túl sok egyéb kérdést is felvet. Paál Zoltán mégsem írhatott mást.) A szövegen látszik, hogy azt sok helyen tetszetıs és divatos formává hajlíthatta volna, és az máris könnyebben emészthetı és elfogadhatóbb lenne mégsem tette, mert nem tehetett ilyet. Mert az már nem lenne igaz. És még egy dolog fontos, ha egy adott témával foglalkozunk: annak tisztelete és az alaposságra törekvı érdeklıdés. Hogy valóban felderítsük annak titkait, ahhoz érdekesnek és értékesnek kell tartsuk azt. Van ennek nyoma az Arvisurában? Nos, szinte egy állandó szófordulat a szövegben az érdekes, pl. külön érdekessége volt ezen csoportnak, érdekessé vált a birodalmakban, az volt a legérdekesebb 34 35

18 Ifjúság Az Arvisura valóban a közösség mőködésének alaptörvényeit fogalmazná meg? Az Arvisura történeteit érdemes olyan szemmel is olvasnunk, hogy a történetek szereplıi adott helyzetekre milyen döntéssel válaszoltak és annak milyen jövıbeli következményei lettek. Ha az azonnali hasznot és egyéni vagy csak kisebb csoportnak kedvezı, tetszetıs célt keresték, akkor az ilyen tettek egy idı után egyre pusztítóbb hatásúvá váltak, tízezrek-százezrek halálához, akár népcsoportok kipusztulásához is vezethettek. Az Arvisurában azonban a tudó emberek ( sámánok ) és a mesterek ( tárkányok ) alapvetıen más szemléletet képviselnek. Lapozzunk csak bele! Amikor a fısámán ( ) erısen érezte elöregedését, lovasokat küldött szerte, hogy a 24 hun törzs szövetsége legrátermettebb ifjait küldje el Ordoszba a sámántudományok elsajátítására. Az 5 esztendı folytonos tanulásban s a legkülönfélébb vitézi és más szükséges tennivalók gyakorlásában telt el. Nem azért hívta el ıket, hogy még egyszer érezze, hogy milyen hihetetlenül nagy ember, hanem hogy az életében felhalmozott tudását ne vigye magával a sírba, hanem abból minél többet adhasson át, kiegészítve a többiek tapasztalataival is. Nem önmagára a jövıre gondolt. A hunok bevonulásakor a sámánközpont Budára történı áthelyezését a fısámán Jákó (Atilla nagybátyja) vezette. Amikor az Etil folyón átúsztattak, vezérük, Jákó olyan szerencsétlenül esett a lova alá, hogy gerincsérülése folytán a lábaira megbénult. Visszavitték Ordoszba, s maga helyett egyetlen leányát, Deédest, az ordoszi aranyhajú lányt küldte el, hogy dicsıséget hozzon ( ) népére. A fiatal Deédes aki fiús természető volt már bizonyított, mert korábban, 430 lova közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a Hun Törzsszövetség ifjúságának hagyományos lovasversenyét, a Nagy-Süánt, melyen unoka-bátyja, Atilla a cél elıtt elbukott. Sokkal késıbb pedig ı a Kárpát-medencében, Atilla lassan széthullani készülı birodalmában békét és egységet terem- tett. Közben Jákó a visszamaradottaknak beindította az ötéves sámánképzést, majd ennek végeztével önkéntes tőzhalált halt, hogy az áthelyezett sámánközpontot az égbıl segíthesse. nem az egyéni érdekérvényesítés útját írja le, hanem a közösség, illetve általában véve a teljes Élet gazdagításának a módját próbálja követni. Az Élet gazdagításához sıt, már a fenntartásához is pedig az kell, hogy ne csak a mában és egyéni hasznokban gondolkodjunk, hanem a jövıt is építsük. Sıt, az Arvisurában egy-egy (közösségi) sikernél vissza is lehet keresni, hogy annak milyen egyéni önfeláldozó tettek voltak a forrásai. A beavatottak ( ) azt vallják: minden embernek 2 lelke van: az egyikkel él és gondolkozik, a másikkal és ennek talán köze van a pszichológiából ismert felettes tudathoz álmában eldönti, mit fog másnap dolgozni, hogy az emberiségnek és családjának hasznára váljon. A közösség fenntartásához nem az önmaguk egyéni nimbuszát teremtı, magukat már az egekbe képzelı nevekre van szükség, hanem igazi értékekre és együttes munkára. Az egyéni hıstetteknek is csak akkor van értelmük, ha azok beilleszkednek az egységbe. Haram, a tízéves látó kisfiú jóslatot mondott az avar birodalom jövıjére, mire a fejedelem azonnal magához rendelte és késıbb is kikérte tanácsait. Melyik vezetı tenné ezt most meg? És hogy reagálna erre a mindentudó média? És az Akadémia? Hát, most ilyen felszínes korban élünk, amely a tévedhetetlenség látszatát (!) követeli ki Az élet fenntartásához és esetleges gazdagításához nem csak a lábunk elé, hanem elıre is kell tekintenünk. A folyamatossághoz a jövı folytonos újrateremtése szükséges. Ez pedig csak a felnövekvı nemzedék, az Arvisura szavaival, az ifjúság kiemelt figyelemmel kísérésével, folyamatos képzésével, képességeinek versenyen való megméretésével és a bizonyítók azonnali ( ifjúsági fejedelemként való) beintegrálásával történhet meg. Hogy túlnıhessenek mestereiken és egy jobb kort hozhassanak el. És ık is, majd saját utódaik jövıjének gazdagításán dolgozhassanak. Melyek voltak Tura utolsó szavai? te énekeld el a magyar ifjúságnak... az új Arvisurát! 36 37

19 A rejtett világ Regölés, rejtezés? Mi köze ennek az Igazszóláshoz? Az Arvisura egyik legfontosabb rétege, hogy egy hagyományos szellemiség mőködését közvetíti. Nem is vesszük észre, de jelenleg szinte hipnózis alatt vagyunk, amelyet a média, a filmek, a reklámok sugároznak. Hogy hogyan lehetünk valakik, hogyan lehetünk sikeresek ebben az anyagi értékeket hangsúlyozó világunkban. Az Arvisurában ezzel szemben az igaz értékeket és a másokért való szolgálatot, önfeláldozó életet látjuk. Az Égi szellemi sík képviselete feladatokat jelent. Ha a feladat egy olyan lehetıség és tevékenység, amely az egyén számára elınyt hoz, azt nem kell különösebben motiválni, azt bárki szívesen megcsinálja. Az elınyt közvetve is érthetjük, így az lehet akár egy rejtett belsı lelki feszültség enyhítése is. Egy ilyen tevékenység még akár a jótettek, és a harmónia irányába is hathatnak egy ideig. A szellemiségben nincs áldemokrácia, mert mindenkinek megvan a helye. A tiszta szellemiségben fontos mindenki és mindenkinek a tiszta szándéka! Mivel ez a világ személyen túli, itt nem az a kérdés, hogy én jobb vagyok-e a másiknál és így fölébe kerülhetek (ahogy ezt sok nyugati filmben látjuk), hanem, hogy ki az, aki nálam jobban tudja csinálni azt, amit eddig tettem, és ıt én milyen módon emelhetem magam fölé. És hogyan tanulhatok tıle, hogyan lehetek így én is több. És aki valóban jobb hát eddig nem volt elég baja? arra nagyobb szolgálat terhelıdik és még inkább kénytelen lemondani a személyes életérıl. Vajon ki hogyan reagálna, ha elmondanánk neki, hogy tudunk valakit, aki nála valóban jobban csinálja, amit eddig ı tett? A magasabb szellemiséghez való kapcsolódás az embertıl is magasabb minıséget vár. A személyiség, az ego tele van rejtett indítékokkal, motivációkkal, amelyeket elsısorban önmaga zár el. Szellemi síkon viszont az igazság nyilvánvaló. Ez a rejtett világ, amelyet mi magunk fedünk el. Vajon be merünk-e oda kopogtatni? Szembesülni tudunk-e saját valódi belsı tulajdonságainkkal, túl tudunk-e lépni azon a megszépített képen, amit magunkról összeállítottunk? Kibírja ezt az ember, anélkül, hogy megrendülne az énképe? Általában nem. És marad a jótékony homály, amely azonban az igazságot is elfedi. Kibírnánk-e, ha a magunk köré épített látszatvilág tükre helyett színrıl színre látnánk hibáinkat, melyeket fıleg önmagunk elıl titkolunk el, valódi motivációinkat? De ez általában nem is szükséges. Csak akkor, ha számunkra a valódi igazság és igazi valóság általunk is elrejtett világa a fontos. Amikor a szellemi síkba való kapcsolódás képessége természetes, hagyománnyal, rendszerrel és módszerekkel rendelkezı volt, valószínőleg könnyen meg lehetett állapítani egyes kijelentések igazságtartalmát. De most mi segíthet az ítéletünkben? Ha valakinek túlságosan erıs érzelmi kötıdése van a témához, így túlérzékenyen reagál arra, ha megkérdıjelezzük az állításait, akkor valószínőleg az, amit mond, az róla szól és nem a témáról. A nagy érzelmi kötıdés, a személyesség eltorzíthatja az információkat. Mindannyian emberek vagyunk, saját személyes indítékokkal, a kérdés csak az, hogy önmagunk tévedhetetlenségének látszata a fontosabb a számunkra, vagy az igazság? A magas szintő szellemiségek az egészében vett Élet szeretetéhez és minıségének emeléséhez kapcsolódnak. Az Arvisura írja: okos ember ( ) talpát a földre, tenyerét a főre teszi, mert sorsunkat az Égiek intézik! (Ne modern nyírt pázsitra, hanem kaszálható, embermagasságú főre gondoljunk, illetve általában növényekre és az Életre.) Azaz két lábon a földön állva (nem elszállva ), az Égieket tisztelve az Életet kell szolgálni, annak mind igazibb minıségére törekedve, másokat elfogadó jóakarattal és szeretettel

20 Arvisura, Igazság Igaz-e az Arvisura? Hihetünk-e a leírtaknak? Hiszen Paál Zoltán is regéknek nevezte ıket. Az a kérdés, hogy igaz-e az Arvisura, azaz egy olyan alkotás, amelynek igazszólás, igazat mondott szó a jelentése, már önmagában paradoxon. Arvisurát, egyik értelmében, hagyományosan a sámán halálakor az utódja mondta el. Ilyenkor csak jót, de csak igazat volt szabad mondani. Olyan történetet, amely meg sem történt, vagy amely teljesen másképp történt, viszont semmiképp sem. Majd 10 év múlva, amikor csillapodtak a személyes indulatok és vélemények, fogalmazhatta és írhatta meg a végleges formát az új sámán. Mivel a 348-ik Arvisura Szalaváré Tura tettét és halálát meséli el, kizárható, hogy a hagyományt éppen, hogy elfogadó és követı Paál Zoltán ezt megtörte volna. Valójában a többi Arvisura is pontosan ezt a mintát követi, azok a fısámán tetteit és életében történteket foglalják össze. Mivel a sámánok tettei szorosan összefonódtak népének életével, így kapjuk meg a hun-féle népek történetét, esetenként akár a nép- és állatállomány számlálási adatok részletezettségéig. Ezeket az Arvisurákat részben Tura mondta el, részben pedig ezzel kapcsolatos rovásokat adott át. A Vérrel pecsételve utal arra, hogy beavatásakor Paál Zoltánnak 21 Arvisura vésıdött az idegrendszerébe ennek pontos módját nem ismerjük, de az ilyen ismeretek alapvetıen nem racionális megfogalmazáson át jelennek meg, hanem minıségükben. Az Arvisurák igazságáról Paál Zoltánt kezdetben Turáék emberi minısége gyızte meg. A Vérrel pecsételve egyik bevezetıjében, még '69-ben így ír: Tura elbeszéléseit meséknek nevezem. A mesék valóságát igazoló eredeti iratok ugyanis nincsenek a kezemben. De, ha vállalt kötelezettségemet harminc éven át híven teljesítem, megkapom ezeket a régisé- geket, s akkor a mesék valósággá válnak. A 30 év '75 elején telt le, ekkor azonban az eredeti iratok helyett gondolat vibrációs eljárással kapott meg a korábbinál legalább tízszer nagyobb adattömeget, benne a titkos Arvisurákat is. Ebben már hinnie kellett, hiszen így egyrészt megtapasztalhatta egy magasabb szellemi szint mőködését, másrészt pedig ez a hatalmas adatmennyiség egy teljesen konzisztens, kikezdhetetlen rendszerré állt össze. Vannak ugyan olyan eltérések, hogy mit pontosan kirıl is neveztek el, de ez a korok vélekedésébe belefér, így azok viszont hően rögzítettek (és emiatt a különbözı idıben leírt szövegek is kicsit eltérhetnek). Paál Zoltán azonban maga is regéknek nevezte ezeket a történeteket. Ennek az Arvisura-írás egyik törvénye az oka, ugyanis sokat számított az egyénnek az ellenkezı nemhez főzıdött viszonya. Egy legényember csak egyrímes verseléssel írhatott. Egy nıs gyermektelen harcos prózai hısi éneket, de egy fiú gyermekkel bíró nıs ember csak regényes alakban róhatta le elıdjét és korát. Tura így versben akarta nagyapja tetteit leróni a halála ebben megakadályozta. Paál Zoltán a 348-ik Arvisura lejegyzésekor már apa volt, így azt regényes formában írhatta meg. Ezután azonban unokája is született. Viszont egy hozzám hasonló nagyapa már kezdet-kezdetétıl csak mesélhetett írta '69-ben. Azt, hogy mindezeket meséknek, pontosabban regéknek nevezte, megvédte ıt és a környezetében ezzel foglalkozó néhány embert a támadásoktól. Hiszen, ha ı nem követeli ezek igazságként való elfogadását, akkor az Arvisura szemléletével ellentétesen gondolkodók többsége egyszerően átnéz rajta. Nem is követelte csupán a címében. Az Arvisurában az igazlátók vallási kérdésekbe nem szólnak bele, mert azokat az okosabbak azaz, akik bármit meg tudnak magyarázni a népnek a divat és érdekek szerint hasznosítják. Nevezzük csak az Arvisurákat regéknek, hiszen akik tudják, mirıl van szó, azt is tudják, hogy itt a rege és regölés mit jelent. Milyen egyszerő varázslat, hogy a mesebeli Égigérı fa mindenki szeme elıtt ott lehet, karnyújtásnyira, így aki nekiveselkedik, felmászhat rajta és betekinthet a felsı világba 40 41