KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA ( )

Átírás

1 KUJBUSNÉ MECSEI ÉVA NYÍREGYHÁZI VÁSÁROK ( ) A XIX. század második feléig igen ritkán adódott lehetősége a nyíregyháziak többségének az utazásra, a világlátásra. Pedig a távolabbi vidékek híreinek közvetítésére, az információk cseréjére, sőt a szórakozásra is ez időben az egyik legjobb alkalmat az adás-vevés szervezett formái, a vásárok jelentették. Az 17S4-től főként békési jobbágyok, által újrátelepülő Nyír. regyháza lakosai a különféle kedvezmények mellett már 1757-ben ígéretet kaptak a helység egyik földesurától, Károlyi Ferenctől a "vásároknak való behozására".! Azonban Károlyi, sőt a község másik birtokosa, Palocsayné is meghalt 1758-ban. A tulajdon Károlyi Antalra és a Dessewffyekre háramlott. 2 Az új földesurak kevesebb figyelmet szenteltek a nyíregyháziaknak, s a község elöljáróinak "többszöri szorgalmazására sem törekedtek sokáig a megígért privilégium megszerzésére. Végül Károlyi Antalnál mégis meghallgatásra talált a nyíregyháziak kérése. Az általa I I. József" elé terjesztett kérelemre 1786-ban "ö, örökösei és utódai, valamint a kérvényező nyíregyházi lakosok királyi beleegyezést és engedélyt kaptak arra, hogy nevezett Nyíregyháza község mostantól fogva örök időkre mezőváros 3 /oppidum/ legyen..." november 23-án kelt vásári szabadalomlevél értelmében a település és földesura a hetivásárokon kívül évente négy országos vásár tartására is jogot nyert. Az első országos vásárra Nyíregyháza főbírájának feljegyzése szerint május" 26-án került sor. A későbbiekben pezsgő vásári élet azonban a kezdet kezdetén nehézkesen indult. A főbíró szerint "kevés hiányzott hozzá, - amivel az ilyen fajta heti- és országos vásárokat elő lehetett volna mozdítani -, hogy nem erővel késztették őket az eladó portékáik piacra hozatalára. Ugyanis eddigi életüket igények nélkül élték, mert elégnek tűnt számukra, ha megvan mindaz, amitől azt vélték, hogy az életükhöz szükség van." 4 Míg a hetivásárok a szűkebb környezet mindennapos szükségl e t i cikkeinek adás-vevését szolgálták, addig az országos vásárok a tájegységek árucseréjének voltak a színterei.

2 Vasárnapok A vásárok funkciójára utalnak a kijelölt vásárnapok i s. Hetivásárokat a contractionalis (szerződéssel rendelkező) helységekben, így Nyíregyházán i s, minden héten 2 nap, hétfőn és pénteken tartottak 1776-tól 1786-ig. Ezekre a hetivásárokra a szolgabíró utasítása szerint a környező helységekből lencsét, borsót, kását, babot, vajat, tojást, aprómarhát és egyéb konyhai nyersanyagokat lehetett behozni.s Az országos vásárokat engedélyező királyi privilégiumlevél 1 hetivásár tartásához járult hozzá, melyet így szombatra tettek. Majd csak az 1820-as években merült f e l újra az igény a második hetivásárra, amelyet 1826-tól szerdai napon tartottak. Az országos vásárok időpontjának megválasztása során elsősorban azt vették figyelembe, hogy van e egynapi járóföldre ezidötájt vásár. Az engedélyezett vásárnapok arra is rámutatnak, hogy a nagyobb árucserét a termelési rendhez, a természethez, a vegetációhoz, az évszakvé1tozásokhoz, az állattenyésztés biológiai szakaszaihoz igazították. Ezért voltak tavaszi, tavaszutói, nyári, őszi és téli vásárok.6 Egy 1781-es kérvényben a nyíregyháziak a következő napokat tartották volna alkalmasnak a vásártartásra: Simon, Juda, (okt. 18.), úr színe változása (aug. 6.), Kereszt felmagasztalása (szept.14.) vagy Kleofás (szept.25.). A helység elöljárósága 1786-ban, a földesúri tiszttartósággal történt megegyezés alapján január 18-át, május 5-ét, szeptember 8-át és december 13-át javasolta vásárnapnak. Végül II. József szabadalomlevelében, a környező vásárok időpontjait is figyelembe véve, a nyíregyházi országos vásárok tartását január 10-én, május 26-án, szeptember 8-án és december 13-án engedélyezte. Idővel a privilégium által kijelölt vásárnap csak irányadó szerepet töltött be. Bevett szokássá vált ugyanis az az eljárás, amire az 1793-as vásárblrő bejegyzése is utalt: " ez után következő országos vásárok napjai tartattak mindenkor azon hétnek az melyben napjok esett hétfő napján, ha ünnep nem volt'.'7 Elutasították azonban 1810-ben Sztruhár Mátyás vásárbíröt, mikor azzal a kéréssel fordult az úriszékhez, hogy a január 10-i vásárt tegyék át más napra, mert egybeesik a görögkeleti karácsonnyal.8 Az ünnepeken kívül a vásár időpontja más okból is változhat o t t januárjában a Vízkereszt ünnepére t e k i n t e t t e l, májusban a kisvárdaí vásár közelségét figyelembe véve szervezték a k i jelölt naptól egy héttel későbbre a vásárt szeptemberében pedig - felsőbb rendelkezés szerint - a kolerajárvány miatt nem is tartották meg. Az Így elmaradt vásár jövedelmének pótlására jó alkalomnak tunt a kassai kereskedők által a városnak t e t t javaslat megvalósítása. A szeptember 12-én kelt levelükben ugyanis arra hivatkozva, hogy az epekórság miatt Debrecenben nem t a r t -

3 ják meg a Dénes napi (október 9.) orszavjos vásárt, s így az iparosoknak és kereskedőknek tetemes lesz a káruk. Kérték Nyíregyháza közönségét, hogy folyamodjon a Helytartótanácshoz az ügyben, bogy ezután i t t tarthassák rneg ezt a vásárt. A város vezetésének és gyűlésének is elnyerte tetszését, i 1 letve támogatását ez a j a vaslat. Söt tudtára adták a bécsi, pozsonyi, pesti, nagyszebeni, brassói és kassai kereskedőknek i s, hogy amennyiben tőlük telhetően támogatják a nyíregyháziak kérését, i l l e t v e látogatják vásáraikat, a következő kedvezményeket kapják: a. / Húsz évig mentességet élvezhetnek a helypénz fizetése alók b. / A város a vásár közelében vendégfogadót épít, s így gondoskodik szállásukról, ételükről, italukról. I c. / A rend biztosítására őröket fognak tartani. d. / Szekereiknek, állataiknak is megfelelő helyet fognak találni. e. / Segítséget nyújtanak azoknak, akik sátrukat Debrecenből Nyíregyházára akarják hozni, vagy ha i t t új sátrat építenek, e l fogadható áron szekereseket szereznek az anyaghordáshoz 9 Az ötödik vásár tartása iránti kérelmet azonban a környékbeli vásárok gyakoriságára hivatkozva a Helytartótanács elutasította. A négy országos vásárból a legjövedelmezőbbnek a májusi, i l letve a szeptemberi számított. Kevesebb bevételt biztosítottak a a városnak a decemberi, legkevesebbet pedig a januári vásárok. (Az évi országos és hetivásárok bevételeit az 1. szv melléklet mutatj a). A januári vásár volt ugyanis a legkevésbé forgalmas a "debreceni országos vásárnak kiváltképpen nagyon közel eső volta miatt". Ráadásul a januári hidegben kevesebb embernek volt kedve és lehetősége utazni, venni, eladni. A városnak pedig a helybiztosítás okozott gondot ban és 1026-ban is a nagy hó miatt csak bent a központban tudták tartani a vásárt. Ezért Nyíregyháza 1031-ben arra kérte a Helytartótanácsot, hogy járuljon hozzá a január 10-i vásár időpontjának megváltoztatásához. A Helytartótanács 1835-ben utasította a megyét, hogy tájékozódjon arról, van e észrevételük a megyebeli vásári szabadsággal bíró uradalmaknak és községeknek a nyíregyházi vásár időpontjának megváltoztatásával kapcsolatban. Elfogadhatónak tartják e, hogy Nyíregyházán az országos vásár ne január 10-én, hanem a március 7-i Aquinói Szent Tamás napjának hetében hétfőn és kedden legyen. i r Miután a megyéhez nem érkezett az időpont módosítása miatt ellenvetés, V. Ferdinánd 1838 januárjában kiadott privilégiuma engedélyezte a januári vásárok márciusra tételét. 1 2 A vásárok sokáig csak egy napig tartottak. De már az 1820-as években a város választott közönsége többször is tárgyalt a vásár két napossá tételéről, aminek szükségességét azzal indokolta, hogy az egy nap tartó vásárban a"földmövelő nép vagy marhájának, vagy életének adás-vevésében jelen nem lehet!',13 így 1024-től két nap, hétfőn és kedden tartották az országos állat-, i l l e t v e kirakodóvásárokát.

4 A vásárnapokról, és az esetleges idöpontváltozásokról a szervezők a híradólevelek, ill. a kidobol tatások által igyekeztek minél szélesebb körű tájékoztatást adni. A nyíregyházi vásárokon is gyakori volt a környező vásárok időpontjának kidobolása. A dobolásért 2 krajcárt k e l l e t t f i z e t n i ban, mikor a bogdányi földesurak engedély nélkül doboltatták ki "egy bogdányi ember által" a náluk tartandó vásár idejét, a vásérbíróság elvetette az uraság dobját. A büntetés indoklása az volt, hogy ez a cselekedet sértette a "város jussát és szabadságát." 14 A vásárbíró A vásárok szervezése és lebonyolítása a város vásárbírájának, i l l e t v e vásárbíróságának feladata volt. A vásárbírói tisztségre csak köztiszteletben álló, némi vagyonnal - házzal, földdel, szőlővel, állattal, vagy "tisztes mesterséggel" -bíró polgárokat választottak, általában egy évre. A választásra a bíró, i l l e t v e más tisztviselők választása a l k a l mával került sor vagy az év végén, a karácsony előtti héten, vagy az új év első heteiben. A vásárbírói tisztségre saját köreiből állított jelölteket a város közönsége. Ritkán, de előfordult olyan eset i s, mikor a jelölt nem kívánt indulni a választáson, vagy már megválasztása után jelezte, hogy nem fogadja^el a t i s z t séget. Ilyenkor új jelölés és választás következett. 1 5 A vásárbíró,megbízatásának ideje a l a t t, hasonlóan a város h i vatalaiban és szolgálatában lévő többi tisztviselőhöz, fizetést kapott ban p l. 25 Rft-ot. Ezen kívül "megengedvén egyszersmind főbíró uramnak, hogy országos vásár alkalmatosságával a vásár i foglalatosság mivoltához alkalmaztatott* eddig volt szokás szerint a vásárbírónak direkciót adhassanak. * 6 Emellé még a vásárnapokon mint vásárbírősági tagot, megillette a büntetéspénz harmadának arányos része, i l l e t v e a napidíj i s, mely kezdetben 1-2 Rft volt. Ezt az 1830-as évek elején "tetemes elfoglaltságaikat méltányolva" 1 7 felemelték 2 pengő for i n t r a, majd néhány évvel később 5 váltóforintban állapították meg. Ahogy változott a napidíj összege, úgy változott az éves fizetés i s ben már 40 ezüstforint volt,. éppúgy mint a főmezőbíróé, a kertgazdáé, az erdő inspectoráé. Ugyanakkor a főjegyző 400, a vicebíró 150, a borbírák inspectora s a perceptor 140, a seborvos 120, a városgazda (aki egyben a forspont komisszáriusa is v o l t ), valamint a kancellista, i l l e t v e a bába 100, a szenátor és a borbíró 80, a pintér 70, a hajdú, tizedes, kisbíró 24, az esküdt és az almezőbíró 20 ezüstforintot kapott évente. 18 Kezdetben a vásárbírók fizetésüket maguk vehették el a vásárban bejött jövedelmekből. Az 1822-es városi rendelet azonban megtiltotta az önkifizetést, s a vásári jövedelmek kezelésével

5 együtt a fizetések kiutalását is a perceptor hatáskörébe utalta 1.-' A pénzbeli juttatásokon kívül ők is mentességet kaptak a heti szeres szolgélat 2, 0 i 1 letve a katonatartás terhe alól.* 1 A vásárbírói tisztség amellett, hogy jövedelmet biztosított, a városi tisztviselői hierarchia felső szintjeire vezető út induló lépcsőinek egyikét is jelentette. Erre lehet következtetni Huray János esetéből i s, aki 1825-ben azért nem akarta elfogadna e tisztséget, mert "ezelőtt nevezetesebb hivatalokat is viselt",'- 2 i l l e t v e abból i s, hogy a vásárbíráskodőkat tisztségük letétele után gyakran jelölték és választották meg magasabb hivatali posztokra. P l. Nalivankó Mihály, aki 1786-ban és 1799-ben volt vásárbíró, 1802-ben borbírói, 1804-ben perceptori, 1Ö14-15-ben sáféri, 1817-ben főbírói tisztséget töltött bé. 3enkő István, akit ben választottak meg vásárbírónak, ban borbíró,1320, ig és ig főbjró, 1832-ben szenátor, majd ben újra főbíró lett.néhányan mint Trsztyánszky János és ifj. Kováts Mihály borbírői tisztséget, mások mint Fitkonidcsz András vagy Nagy Pál kvártélymesteri, Bencs János utcakapitény i megbízást kaptak a vásárbíróságot megelőző vagy követő években. Ritkán bár, de előfordult az i s, hogy egyes családokból (Fitkonidesz, Trsztyánszky stb-) az apa után néhány évvel a fiúra, vagy a testvérre esett a választás. A nyíregyházi országos vásárok első félévszázada alatt a vásárbírák jelentős része került ki a mesteremberek közül. Csizmadia volt p l. Mányik Péter, Timár János, Nalivankó Mihály, Sorbik Mihály, Fábry József, Karászka Pál, Andrikovics Márton, Bálint Mihály, Nyári János, Kacska Pál, Trsztyánszky Mihály, Krajnyák János szűcs, Sztruhár Mátyás, Trsztyánszky János, Szmoljár József szabó, Kibicher Dániel kalapos, Nagy Pál festő volt. De mint a város többi tisztviselői között, i t t is találtunk nemeseket: p l. Dióssy Pált, Kováts Sámuelt, Oláh Istvánt, i l l e t v e a Trsztyánszkyakat. Az első vásárok szervezésére 1738-ban két vásárbírót választottak. Ezt követően 30 évig évenként egy, majd 1818-tól újra kettő, sőt időnként: ban, i l l e t v e ben a f e l adatok szaporodása miatt három vásárbíró is működött áprilisában p l. azért választotta meg a választott közönség Andrejkovits Mártont 3. vásárbírónak, mert az egyre növekvő vásári forgalomból adódó feladatokat, főként a vármegye határozata alapján történő marhabélyogozást- és vizsgálást ketten már nem tudták e l látni. 23 A város 1833-ban azonban tervbe vette a kapitányi hivatal felállítását. Ennek során a közönség az új hivatal "köre alá a vásárbírák által eddig gyakorlott piac politikát is adatni, a vásárbírák kötelességét pedig egyedül a pénzbevételekre, a vásári kérdések elítélésére szoríttatni proponálja (helyezi kilátásba). E- szerint ezen kötelességek két vásárbíró által is teljesítendők lehetnek. "21

6 V. Ferdinánd 1837-ben kelt privilégiumlevele - melynek révén Nyíregyháza mezővárosból /oppidum/ szabad és privilegizált város /liberum et privilegiatum oppidum/ l e t t - két, közköltségből f i z e t e t t vásérbíró választását engedélyezte. A vásárbírö feladatait a város a helyi szokások alapján határozta meg, sőt az ellenőrzést is eszerint gyakorolta f e l e t t e. Mutatja ezt annak az eskünek a szövege i s, melyet hivatalba lépésük előtt tettek: "Én N.N. esküszöm, stb., hogy én ezen Nyíregyháza városa vásár Bírájának elválasztván, ezen hivatalomban híven és igazán eljárni, a vásárvámot minden válogatás nélkül pontosan beszedni, s legkisebb hijjánosság nélkül a korcsmáros! italoknak, piaczi élelmeknek mivoltokra, s azoknak igaz mértékeikre, fontyaikra felvigyázni, és átallyán fogva a város határozatainak és a jó rendnek fenntartására ügyelni, és ha kívántatna, valamely tárgynak hivatalunk után leendő elítélése és eligazítása, ezeket mindenkoron igazán személyes tekintet nélkül l e l k i esméretünk szerint elintézni fogjuk, Isten s t b... " " (A vásárbírák névsorát a 2. sz. melléklet tartalmazza.) A vásárbíróság A vásárral kapcsolatos feladatok megoldása a vásárbíróság hatáskörébe tartozott. Tagjaivá a város választott közönsége általában a főbírót, a törvénybírót, a perceptort, a komisszáriust, 2 esküdtet, 2 hajdút, és a nótáriust választotta. Ez utóbbi f e l adata volt a vásárbíróság jegyzőkönyvének a vezetése. Mikor az 1820-as években a város jogállásának változásával, i l letve a vásári forgalom növekedésével megszaporodtak a feladajtok, növelni k e l l e t t a vásárbíróság taglétszámát i s ban a korábbi tagok mellett megbízást kapott még a közkassza inspectora26, két überrigeter27 és még két hajdú tól pedig a város tanácsának határozata szerint "a vásári jövedelmek manipulációja-, nak organizációja tekintetéből szükségesnek találtatván az, hogy az országos vásárok alkalmatosságával a közönség, hetivásárok alkalmatosságával pedig bíró urak által a vásárbírák mellé deputátusok rendelődjenek. " 29 A vásárbíróság tagjai is napidíjat kaptak munkájukért. A XVIII. század végén a fő - a törvény- és a vásárbíró 1-2 Rft-ot, a többiek 30 xr- 1 Rft 30 xr-t, az 1800-as években a rendfenntartásban segédkezők (hajdúk, tizedesek, kisbírók) fejenként 1 V f t - t, a városgazdák, esküdtek 2-2 y f t 30 x r t - t, az ügyek érdemi intézői, a bírák pedig 5 Vft-ot kaptak. 30 A vásáron történteket az első években néha a főbíró "Minden napi baj" címet viselő naplójában rögzítették. Az 1790-es évektől már fellelhető egy-egy vásárról, i l l e t v e a vásáron történt bűnesetekről szóló feljegyzés tól 1836-ig pedig a vásárbíróság *külön jegyzőkönyvet is vezetett. Ebben tűntették f e l időnként a

7 vásárvámokat, a limitált árakat, a vásárbíróság tagjainak nevét, tisztségét. Itt írták le részletesen az intézkedéseket igénylő ügyeket, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy a vásárbírőság munkája több részre tagolódott. Mindenek előtt a vásártartáshoz szükséges közrendet k e l l e t t biztosítaniuk. Ebben segédkeztek a tizedesek, hajdúk, kisbírók, de hozzájárult ehhez az igazgatási feladatok megoldása i s, valamint a vásáron történt bűnesetek fel e t t i bíráskodás. Igazgatási feladatok A vásár szervezésével, lebonyolításával kapcsolatos feladatok közül kiemelkedő fontosságú volt a vásár rendje f e l e t t i őrködés, az országos, megyei és helyi rendeletek, i l l e t v e a vásári szabályzat betartatása, a város vásári jövedelmére való ügyelés: a vám-, helypénzszedés, az árucikkek minőségének és mennyiségének, i l l e t v e az adásvétel menetének ellenőrzése, az árusok helyének kijelölése, a limitált árak megtartatása. Mivel a XVIII. századtól a megyék ármegéllapítási joga került előtérbe, meghatározó a szabolcsi vásárok életében is az a gyölés, melyet 1793 májusának első napjaiban Debrecenben tartottak az északkeleti országrész hét megyéjének és hajdúk.erü1eteinek a képviselői. Ekkor ugyanis mindannyiukra érvényes»egységes 1 imitációt fogadtak el.31 (Részlet a limitációból a 3. sz. mellékletben). A vármegye, ill. a város által megállapított árak betartásáról a helyi hatalom képviselői gondoskodtak. Elek Pál főszolgabíró 1813-ban a nyíregyházi bírókhoz intézett levelében erre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a vármegye által kiadott új limitációt minden céhmesterrel meg kell ismertetni, ők pedig gyűlésükben tegyék "közönségessé, hogy a mai naptól fogvást minden árulók magukat ahhoz alkalmaztassák. A holnapi vásárban amiatt, hogy valaki a limitációt nem tudta, lárma ne legyen. Különben aki ezt általhágná, a céhmesterrel együtt fog megbüntetődni "32 A vásár ideje alatt a céhmesternek magénál k e l l e t t tartani a limitációt s vigyázni, hogy céhtérsai betartsák a szabott árakat. A vásárbíróság feladatai közül érdemes még megemlíteni á"z üzletkötéssel járó adminisztrációs munkát, az elkóborolt állatok adatainak felvételét, a vásár technikai szervezését, az adás-vevés idején a hirdetmények kidobolásának engedélyezését, ill. a jótékony célú felajánlások "közvetítését" ben p l. Kövér Mátyás gubás mester, miután ellopott gubáját visszakapta, 1 pengő forintot33 ajándékozott a városi kórház javára,"míg más bizonyos úri ember 10 váltó forintokat." ben egy lopott bundákat áruló asszonyt lepleztek le. Áruját elvették, értékesítették,és a pénzből a vásárbíróság 10 Vft-ot adott át a. városi ispotály szegényeinek. 35

8 Bí ráskodás A vásárbíróság egyik fontos feladata a bíráskodási jogkör gyakorlása volt, hisz tagjai voltak a fő- vice- és törvénybírák i s. Illetékességük a vásár idején elkövetett kisebb bűncselekményekre, a vásári üzletkötéssel összefüggő vitákra, a károkozásokra, a szerződésszegésre, ill. a letétbe helyezési ügyekre terjedt k i. A súlyos, akár halállal is büntethető bűncselekmények mint a gyilkosság, gyújtogatás, lólopás esetében azonban a vásárbíróság nem ítélkezhetett. De ilyen bűncselekmények igen ritkán fordultak elő a nyíregyházi vásárokon. Inkább a vásári sokadalom szülte alkalomkihasználók fölött k e l l e t t bíráskodni. Az igazságszolgéltatás szóban történt. Az évek során k i a l a kult rend szerint a vásárbíró rendelte el a vádlott elfogatását, miután feljelentés útján értesült a bűnről. Tettenérés esetén a sértett maga is kezdeményezhette az elfogatást. Az igazságszolgáltatás a bűnös bíróság elé állításával vette kezdetét. Először a szóban előadott vallomásokat hallgatták meg. Ezt követően k e l l e t t a gyanúsítottnak bizonyítani ártatlanságát - vagy beismerni bűnösségét. 3 5 A felek meghallgatása után az ítéletet is szóban hozták meg. Az esetleges büntetést - t e s t i fenyítés esetén - a hajdúk közreműködésével többnyire rögtön végre is hajtották. Kivételt képeztek azok az esetek, mikor a bűnelkövető részeg volt. Ilyenkor áristomba zárták kijózanodásáig, s csak másnap büntették meg, ill. engedték szabadon ben p l. a Dobrénszki fivérek, György és András ittasan sértegették a bíráskodókat, amiért aznap áristomot kaptak."de mivel (másnap) reggel nem emlékeztek semmire, büntetlenek maradtak. Büntetésükként az éjszakai fogházat k e l l e t t betudniuk." 3 7 A vásárban elkövetett bűnök közül a vásárbíróság hatáskörébe az alábbi, 2-20 Rft értékig terjedő károkozások tartoztak: a. / lopás, orgazdaság, zsebtolvajlás, b. / duhajkodás, t e s t i sértés, káromkodás, szitkozódás, c. / csalás, d. / más tulajdonában történő károkozás. - A leggyakoribb vétség a lopás volt. Az ellopott tárgyakat tekintve azt mondhatjuk, hogy szinte minden könnyen mozdítható áru "veszélybe" került. A leggyakrabban eltulajdonított dolgok a ruhanemuek voltak: csizma, cipő, ködmön, kendő, kalap. De gyakran álltak a vásárbíróság előtt szalonna - kalács - sőt deszka - vászon- és vastolvajok i s. - A lopáshoz hasonló gyakorisággal fordult elő az orgazdaság. Legtöbbször a lopott állatok eladásának vétségét elkövetők kerültek a vásárbíróság elé, de lakásokból eltulajdonított tárgyakat vagy más piac alkalmával eltűnt, és akkor elő nem került árukat is f e l l e l t az igazságszolgáltatás.

9 - A jogtalan eltulajdonítások közé tartozó zsebtolvajlás ritkább volt mint a lopás vagy orgazdaság, és nehezebben tudták az elkövetőt is tetten érni, felelősségre vonni. A nyíregyházi vásárbírák jegyzökönyvében előforduló néhány esetben a zsebtolvaj legtöbbször ismeretlen (uí. a tetten érést követően elszökött), vagy gyerek. Mint p l ban, mikor a szeptemberi vásáron, ahol Kalad Andrásné zsebét egy magát némának tettető 10 év körüli fiú vágta f e l. Tette közben azonban rajtakapták. Mivel a 2 Rft kár így megtérült, a gyereket csak 3 korbácsütéssel büntették.38 - A vásárbíróság elé kerülő ügyek másik csoportjába a duhajkodás, t e s t i sértés, káromkodás, szitkozódás sorolható. Főleg az utóbbiakat büntették szigorúbban: 25 korbáccsal* 12 pálcával, vagy 1-2 R f t - t a l. Török János hitelbe ivott bort Kovács Andrásnál odaadva egy erszényt, amit később ki akart váltani. Sőt meg is akarta verni Kovácsot a magával v i t t idegenek segítségével. Szándékát azonban a felvigyázók észrevették. "Káromkodásért és vérengezni kívánó szándékáért k e l l e t t bűnhődnie." 3 9 A vásárbíróság az ítélet kiszabásánál figyelemmel volt a sértettre i s : az 1826.évi szeptemberi vásáron Ruttkai András juhásznak, aki "a vendégfogadóba megrészegedvén, az üvegeket, poharakat a nép közé hajigálta, s cselekedete által sokakat megsértett.." 40» büntetésének elszenvedésén kívül a sebesültek gyógyításának költségeit is viselnie k e l l e t t. - A vásárokon elkövetett bűnök harmadik csoportjába a csalások tartoznak. Leggyakrabban a pénzváltáskor fordultak elő az ilyen vétségek ben p l. Mezei József "egy szegény asszonyi embert meg akarván csalni oly móddal, hogy bankót váltván, elsősorban 20 Rft-ot mutatván, azután pedig 5 Rft-ot nyomván, észre vévén az asszony feladta és a ns.bírák által...12 Rft-ra büntettetett.v41 - Csalással vádolták azt a kereskedőt i s, aki nem engedte, hogy a fizetéskor árui közé esett pénzt a vevő megkeresse. így talált a vásárbíróság a kendői kőzött 2 ezüst húszast, amiért 3 Vft büntetést k e l l e t t fizetnie.42 - A vásárbíróság hatáskörébe tartozott a más tulajdonán e j t e t t kár megtérítése, és a további szükséges intézkedések megtétele i s : "egy vágási nemes, a helybeli ácsmester legénye, Mészáros Istvánnét megpofozván,a pecsenyéjét széjjel hányván, a pecsenyébe okozott, s az esküdtek által 18 xr-ba állapított fáradtságoknak megadására ítéltetett. Ezen tette a ns. céhbe további f e l j e lentés végett terjesztetik f e l. " Az 1832 decemberi vásárban Hajnal Ferenc gondatlanságból okozott kárt, amikor "hazafelé indulván két befogott lovát maga hajtotta sebesen. Gyureskó Mihály tegnapi napon megvésárlott tehenét az úton vezette által. Nemcsak lovai, de szekere is kéresz-

10 tülment rajta. Két oldalbordája betört. ígérte, hogy holnapi napon a kárvallott lakosnak tehén árát u.m. 34 Vft-okat okvetlenül beküldi, a tehenet megtarthatja. Egy apró fürtű gubát hagyott zálogon, adván magéról kötelező levelet i s, hogy teljesíteni fogja." 44 A vásárbíróság jogköre a vásáron történt bűnelkövetések fel e t t i igazságszolgáltatásra terjed k i. Ezért érdekes az az eset, mikor a vásárra érkezőknek még útközben elkövetett t e t t e i f e l e t t ítélkeztek, mint tették 1834 májusában. Ekkor, a Bereg vármegyében lakó Bodó Mihály»szekeres társaival a nyíregyházi vásárra tartván, a naményi révvámnál Csorba Jánosnak eltörte a szekérrúdját. Ezen felül szidták, s káromkodtak i s. " I t t megkapott 5 Vftra és 24 xr-ra büntettettek. Azon pénzből a kárvallottnak rúdigazltásra 2 Vft adatott." 45 A vás'árblróság tevékenységében jelentős helyet foglalt el a városi szabályrendelet védelme. Különös figyelmet fordítottak a- zokra, akik igyekeztek kibújni a helypénzfizetés alól, s azáltal "megcsalni a várost." Az egyéb bűnöknél alkalmazott t e s t i fenyítéssel szemben ezekben az esetekben szinte kivétel nélkül pénzbüntetést szabtak k i től 1-4 Rft-ot, az 1830-as években 1-6 Vft-ot. A helypénzt, melynek beszedését is a vásárbíróság szervezte, be lehetett f i z e t n i a vásárba lépéskor, vagy napközben a vásárt járó helypénzszedőknél, ill. az áru eladását követően a cédulaházban, ahol a befizetésről igazoló cédulát állítottak k i. A cédulaház volt a vásár központja. Itt tartózkodott a vásárbíróság, i t t állították ki a hivatalos iratokat, szedték be a vásározóktól a vámot, ill. büntették meg azokat, akik a vámfizetésnél kevesebb portékát vallottak be, vagy a vásár során a vásárlót valamilyen módon meg akarták rövidíteni. Ez utóbbi vétségek annyira megnőttek az 1820-as, 30-as években, hogy a vásérbíróság által tárgyalt ügyeknek több mint felét a l kották. Leggyakrabban a "hamis mérés" fordult elő. De szigorú pénzbüntetéssel sújtották a városi mértékek /véka, rőf, stby. használatát mellőzöket i s. Ugyanakkor kiálltak a vásározók mell e t t, ha hamis vád érte őket ben p l. a decemberi vásáron Némethy Jánosné olajat akart vásárolni Nagy Miklóstól. Az üzletkötés során azonban kételkedni kezdett abban, hogy megvan e az eladó által mért 84 icce. "Nemzetes Juhász Mihály úr, mint egyik deputátus önszántából városi füzérrel^ megakózva találta még szaporábban, mint 90 icce találtatna."47 A vásárbíróság által vezetett jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy míg a XVIII. sz. végén a tulajdon sérelmére elkövetett vétségek voltak többségben, addig az as években a város hasznát megrövidíteni szándékozó kihágások ellen k e l l e t t gyakrabban fellépni.

11 Ahogy idővel változtak a jellemző vétségek, úgy változtak a büntetésfajták i s. A vásár első harminc évében főként t e s t i fenyítést alkalmaztak, később inkább a pénzbüntetés, a tömlöcbe zárás, ill. a kitoloncolás volt a gyakoribb. Voltak olyan bírák, akik a pálcázást, korbácsolást, mások a "hat óráig való áristomot", míg az 1800-as évek bírái a pénzbüntetést részesítették előnyben. Ha a bőnös a felelősségre vonás elől megszökött, akkor a vásárbíróság elsődleges feladata a büntetés kiszabása helyett az okozott kár megtérítése l e t t. Erre a célra a vétkes hátrahagyott portékáját, vagy annak eladásából befolyt pénzt használták f e l ben a csizmatolvajt tetten érték, de megszökött. Csak gubája maradt az utána szaladok kezében. A vásárbíróság határozata alapján: "ha a tolvaj vissza nem jön, a csizmadia kénytelen lesz a gubával megelégedni." 18 Előfordult olyan eset i s, mikor a bíráknak a sértett önbíráskodását "korrigálva" k e l l e t t kiszabni a büntetést ben Kulcsár Mihály egy szíjat vett Horváth Mihálytól 30 xr-ért, de f i z e tés előtt megszökött. Horváth azonban utána ment, visszavette tőle a szíjat, és a lopásért négy helyen beverte Kulcsár fejét.49 A bíróság ezt követően nem rótt ki büntetést a tolvajra mondván, hogy már megkapta azt elfogatásakor. Csupán, mint sebesülttel k e l l e t t foglalkozniuk. (Kálióba küldték gyógyíttatni.) A büntetések kiszabásakor a bírák figyelembe vették az enyhítő körülményeket i s. Ilyen volt p l. a terhesség. "Tokaji lakos Debreczeni Sára tolvajságáért 24 óráig való kalodába tartassék...mert terhes á11 apotbanvolt." 5 0 Ns. Korpás Erzsébet, Tóth Istvánné bundát akart lopni, de rajtakapták. Büntetése "azért, hogy nagyságos személy és hogy terhes állapotban van, 12 óráig való áristom."51 Az öregek és gyenge f i z i k a i állapotban lévők is számíthattak némi elnézésre. Kovács Sára, Nagy Mihályné vásznat és lapátot lopott, "öregsége tekintetiből a 12 korbács helyett... estveli hat óráig való áristomra " ítélték. 52 Enjj.edékenyebbnek mutatkozott a bíróság a büntetés kiszabásánál akkor i s, ha az elkövető t e s t i fogyatékos volt. Varga Ferenc, aki kalácsot lopott, 6 korbácsot kapott volna, ha egészséges. Mivel azonban nyomorék volt, a t e s t i fenyítés helyett 6 óra áristomot k e l l e t t elszenvednie.53 Enyhítő körülménynek számított a f i a t a l kor i s, főként a büntetés mennyiségének kiszabásakor. "Jászai Miska 8 éves fiú egy l a j b i lopásáért 6 nyírág vesszőt szenvedett." 54 Akkor is csökkent a büntetés mértéke, ha a kár valamilyen formában megtérült. A kártérítés történhetett pénzben, ekkor a büntetés teljesen el is maradhatott, de előfordult a más áruval való értékkiegyenlítés i s. Az ítélethozatalkor a bírák nemcsak az enyhítő -, hanem a súlyosbító körülményeket is figyelembe vették. Főként a visszaesőkre szabtak ki súlyosabb büntetéseket.

12 1825-ben ZámbÓ Károly "többször vásári tolvajságban tapasztalván, most is egy kendő ellopása gyanújából béhozattatván. Azon t o l v a j ság most rá nem világosodott, hanem mint vásári tapasztalt t o l vaj, a vásárból kikísértetett. Az ezentúl i t t esendő s tartandó vásárokra való jöveteltől végképp, büntetés terhe alatt e l t i l t a t o t t. " 55 A vásárblróság által kiszabott büntetések hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket a városi bíróság hozott a kisebb bűncselekmények esetében. Testi fenyítések közül, a 12, 24, 25 pálca, a 25 bot, a 6, 12, 15, 20, 24 korbács volt a leggyakoribb. A pénzbüntetés a félévszázad során 30 xr-tól 25 Vft-ig terjedt. Áristomra 6, 24, 30 órára ítéltek. Megszégyenítő büntetés volt a vásárból való kivezetés, 111. a visszaesők esetében ritkán bár, de előfordult a kitiltás i s. A fél évszázad alatt a nyíregyházi országos vásárokon is gyakorolt széleskörű bíráskodási jogkört azonban az XVIII.tc. jelentősen korlátozta. A törvény értelmében a város választott közönségének egy elnökből, négy tanácsbeliből és egy jegyzőből álló vásári "bíróságot k e l l e t t megbízni. Feladatuk az adásvétel során felmerült problémák megoldására, p l. szerződésszegésre, a város határában talált áruk sorsa felőli döntésre, i l l e t v e az adminisztrációra terjedt k i. Ezen kívül ítélkezhettek az ezekkel az ügyekkea kapcsolatos bűnösök f e l e t t, bár csak szigorú megszorításokkal. 5 6 Az új összetételű vásárbíróság is a cédulaházból irányította a vásárt. Tagjai munkájukért a város pénztárából egy pengó forint napidíjat kaptak, i l l e t v e "taxa fejében...számukra minden 100 Ft-ig való kereset után 30 krajcárok állapíttatnak meg, - nem fogván ezen kívül számukra semmi accomodatio adattatni." 57 A vásárbírákhoz a vásári jövedelmek beszedésére kirendelt 2 perceptor és 2 esküdt, az útilevelek kiállítását végző jegyző, 111. a vékákhoz beosztott esküdt napidíjat már nem kapott, csak "a szokott accomodatio mellett rendeltettek jelen lenni." 58 Vásári élet A vásárok helyét a város elöljárósága a földesúrral egyetértésben jelölte ki. Nyíregyházán több alkalmas hely is adódott a vásár lebonyolítására, így a város Kalló felé eső vége, ill. a tokaji út felé lévő homokos rész. Mindkét területet könnyen meg lehetett közelíteni, ha az időjárás nem szólt közbe. A nyíregyházi országos vásárok tartására a város vezetése 1819-ben jelölt ki állandó helyet: "a városon kívül a Kállai utca végében (ahol már számos ízben tartatott i s ), állandóul tartasson mind azért, hogy a vidékiek állandóul, s biztosan tudhassák magukat mihez t a r t a n i, mindazért, mivel a hely különösen minden időben alkalmatos lévén, a- kiknek tetszene állandó sátorokat építhessenek a helyszínen, mind

13 pedig azért i s, hogy a város bátorságára és csinosságára sokat konferálna annak ottan leendő tartatása." 59 A rendkívül kemény telek idején az utak járhatatlansága miatt bent a városban szervezték a reggeltől estig tartó vásárt. Ilyenkor a portékás kirakodás a főpiacon, a baromvásár pedig az ispotály melletti malom háta mögött kapott helyet.60 A nyíregyházi országos vásárokat főként az Abaúj, Árva, Bereg, Borsod, Gömör, Sáros, Szatmár, Ugocsa, Ung, Zemplén megyéből jött vásározók látogatták. Az 1830-as években a hetivásárok vámtarifáiban azonban külön említik a hátas cseh üvegeseket, a lengyel esztergályosokat és cserép hátas árusokat i s. 61 A felvidéki mesteremberek szívesen hozták ide portékáikat, hisz i t t az eladott iparcikkek árából kedvező feltételek mellett tudták megvásárolni a szükséges mezőgazdasági termékeket. A város a vásárnapokon már kora hajnaltól kiemelkedő figyelemmel vigyázta a bevezető utakat. Hasonló odafigyelést követeltek meg a cédulaházban lévőktől a vásározók fizetési kötelezettségeinek teljesítését illetően i s. A vásározók, portékájuktól függően foglalhatták el a vásár területén a bíróság által számukra kijelölt helyet. Az egyes i - parágak képviselői ugyanis külön csoportban, külön utcában árusítottak december 4-5-én p l. az alábbiak szerint helyezkedtek el az árusok. A város keleti oldalán terményvásár, i l l e t v e sertésvásár v o l t. A régi temetőnél egymás m e l l e t t árultak a f a z e k a s o k, a f a edényekkel és épületfával kereskedők. A másik oldalon a szalonnát árulók helyezkedtek e l. A vásározók ellátásáról az út mentén pecsenyesütő sátrak és korcsmák gondoskodtak. /1sd.: 4.sz.melléklet a vásár helyét mutatja./ 6Z A céhszabályok értelmében a vásár megfelelő sátor - utcájában egy mester csak egy sátrat állíthatott f e l. Többi sátrának hátul, a piac szélén adtak helyet.63 A sátor-utcákban a főhelyre mindig a város iparosai kerültek. Csak mögöttük helyezkedhettek el a többiek, lehetőség szerint városonként egy-egy csoportban. Azoknak a vásározóknak, akik a vásárbírőság előtt kinyilvánították azt a szándékukat, miszerint minden Nyíregyházán rendezett országos vásáron részt kívánnak venni, a megfelelő sátor-utcában állandó helyet jelöltek k i ben Fülep József, Gábor és Tamás debreceni mesterek is Így kaptak i t t az országos vásárok alkalmával használható, állandó árusítóhelyet.64 A sátorokon kívül árulhatok voltak a portékák szekérről, ládáról, gyékényről sőt földről i s. De minden árusítóhelynek meg k e l l e t t f i z e t n i a "bérleti díját". Néha a vásározók sokallták a f i z e t n i valókat. A tokajiak kérvényezték is a helypénz összegének mérséklését mondván, hogy sehol, még Debrecenben sem k e l l olyan sokat

14 f i z e t n i, mint Nyíregyházán. (Az 1826-ban érvényes helypénz-tarifákat mutatja az 5.sz. melléklet.) A vármegye határozata szerint a vásár nyáron 8, télen 3 órakor kezdődött.65 a mesteremberek akár jóval korábban is elkezdhették áruik kirakodását. Néha azonban csak dél körül tették ki kelendő portékáikat. Ilyenkor, " a vásárra menő nép csakhogy az időt megnyerhesse, szintén egymás kezéből kapkodja, s aszerint némelyeknek tetemes károkkal eshetik meg a vásárlás..." 66 Ennek elkerülése érdekében vármegyei határozat alapján a későn kirakodókra büntetést róhatott ki az illetékes vásárbíróság. Az adás-vévés a vásár napján ill. napjain akár sötét estig is e l tarthatott. A vásárra tartók személyi szabadságát és javaiknak sérthetetlenségét már II. József privilégiumlevele is biztosította. A későbbi vármegyei, földesúri, városi rendelkezések ezeken túl azt is hangsúlyozták, hogy a Nyíregyházára érkezett vásározók az i t t lakókkal egyenlő feltételek mellett árulhattak. A város azonban mindig a helybeliek érdekeit szem előtt t a r t va biztosította e feltételeket. így került sor az 1790-es években arra i s, hogy a környékbeli kereskedőket kitiltották, igaz csak a hetipiacokról. Ezt sérelmezve, néhány érintett panaszt emelt ellenük a vármegyénél. Az ügy kivizsgálásával Dési Mihály főszolgabírót bízta meg a megyei közgyűlés. Az általa készített jelentésből kitűnik, hogy a nyíregyházi és kallói mesteremberek között született egy olyan megegyezés, - amit a debreceniek is tiszteletben tartottak -, hogy nem járnak egymás hetivásáraira, csak az országosokra, mert hogy az "egyik városnak mesterei, más városbeli mesterembereknek a hetivásárokba való járásával prejudiká.lhassanak, minthogy csupán mesterségből élvén az mindennapi élelmekre hagyódott." 67 A vásárban minden adható-vehető volt, amire az árus megfizette a vámot. A jószágeladáshoz a lopás megelőzése, i l l e t v e a marhavész elkerülése érdekében 1785-től szükség volt még az állat egészségügyi állapotát és törvényes tulajdon voltát igazoló paszszusra i s. A vásár helye a város életében Nyíregyházát földrajzi fekvése alkalmassá tette arra, hogy gyűjtő-elosztó központ legyen. Élénk forgalmú vásárai a környék gabonafelesl.egének legközelebbi eladóhelyei,sőt a Kárpátalja fő gabonaközpontjai lettek. A város mindennapjaiban és gazdálkodásában is jelentős szerepük volt a sokadalmaknak, i l l e t v e az általuk befolyt jövedelmeknek. Ezt mutatja az 1786-ban, a vásárjog életébe lépése előtt, a

15 földesúrral a beneficiumok 68 árendálásáról kötött szerződés. Ebben a város ígéretet kapott arra, hogy megkapja a külső vásárban állítható korcsmák jövedelmét és a második évben szedett vám- és helypénzt i s. 69 Az első vásárokat követően a többi földesúri haszonvétellel együtt az országos vásárok tartásának jogát is árendába vette Nyíregyháza, melyekért p l ben évi 9000 Rft-ot f i z e t e t t. E szerződés 3. pontjában a földesurak a vásártartás kapcsán arra i n t i k a várost, hogy az öriszék által meghatározott vámoknál ne vessenek ki többet, mert elriasztják a vásározókat, i l l e t v e a bevételekről készítsenek pontos számadásokat. Fordulópontot jelentett a város életében 1803, mikor Nyíregyháza a földesúri jogokat, köztük a vásártartás jogát i s, 320 OOORf t- ért örökre megváltotta a Dessewffyektől. A megváltás eredményeként azonban a város sajátos helyzetbe került. A Károlyiak és a üessewffyek osztatlanul birtokolták a helységet, s a b i r t o k f e l osztás 1803 után sem következett be. így Nyíregyháza a továbbiakban a Károlyiak társtulajdonosaként árendálta az egyes földesúri.. haszonvételeket. 70 Az 1806-os szerződésben a Károlyiak e haszonvételekből fenntartották maguknak többek kőzött az országos vásárokon történő hús- és italmérés jogát i s, s ezzel sértették a város jövedelmét árendáló város jogait. Végül 1824-ben a birtokon osztozkodni kívánó Károlyi család tagjai elfogadták az örökváltságot sürgető kérvényt, és bécsi forint ellenében tulajdonjogukat a városra ruházták. Ezt követően Nyíregyháza közönsége bírta a földesúri jogokat. A vásárjog i s, most már minden korlátozás nélkül került aváros hatáskörébe. így nem volt akadálya annak, hogy a város polgárai több más kedvezménnyel együtt mentességet kapjanak a helypénzfizetés alól i s. Nyíregyháza 1824 utáni gazdálkodásának jelentősebb bevételi forrásai közé tartozó vásárvémra azonban mindvégig s z i gorúan ügyelt a város választott közönsége. A város legnagyobb jövedelme a korcsmái tatásból származott. A tíz éves összbevételt tekintve, ezt a salétromfőzés és az erdőgazdaság követte. A 4. helyen állt a vásárvám, mely az éves bevételek 2,9-5 %-át adta. (Nyíregyháza közötti legfontosabb bevételi forrásait mutatja az 6. sz. melléklet.) A város vezetése 1833-ban a vásári jövedelmeket a könnyebb kezelés, 111. a gazdaságosság fokozása reményében árendába kívánta adni. Ennek előkészítésére 13 tagból álló bizottságot bíztak meg. Az általuk készített jelentés szerint az évi vásári jövedelem közel 5000 Vft volt. Ennek arányában számították ki a 6000 Vft árendát, mely 1834-től három évre szólt volna. A bérletszerződési javaslatban a város a vásári felügyeletet magának tartotta fenn. Az országos vásárok alkalmával ítélő bírák-

16 nak választott két szenátornak és segítségüknek a két hajdúnak napidíját azonban az árendátor kötelessége l e t t volna f i z e t n i. (A szenátornak 2 pengő forintot,a hajdúnak 20 ezüst xr-t állapítottak meg.) A büntetésből összegyűlt pénzt, kivéve a helypénzcsalásért kiróttakat az ispotály számára k e l l e t t Volna átadni. A város jogot formált még az árulóhelyek és sátrak elrendelésére is."az épületekből a cédulaháznak első szobája, a Szarvas korcsmánál eddig is cédulaháznak használt egyik szoba, s a város házánál lévő strázsaházaknak hetivásárok alkalmával leendő használtatása adatna ki árendába".71 Az adásvételhez szükséges mértékeket, így a vékákat is az árendátorok adták volna ki:a helybelieknek ingyen, másoknak a megállapított tarifáért, melynek felét a véka sértetlen visszaadása után szokás szerint a kereskedő visszakapta volna. A hiteles rőföt a város csináltatta vasból, de az árendátor is készíthetett volna fából. Ez utóbbiak használatát azonban nem lehetett kötelezővé tenni. 72 A vásári jövedelem azonban hiába volt gazdaságilag kecsegtető, az 1830-as években nem akadt jelentkező a kiárendálására. így továbbra is fenn k e l l e t t tartani a vásárbírói tisztséget és a város gazdájának elfoglaltsága miatt a vásári jövedelem kezelését "a bíró urak keze és számadása" alá k e l l e t t adni.73 A sokadalmak nemcsak jövedelmezőek voltak, hanem pezsdítő erővel is bírtak. Mássá tették a szürke hétköznapokat: a vásárnapok k i c s i t ünnepnapokká váltak. Alkalmat szolgáltak az utazáshoz és az ezzel kapcsolatos infrastruktúra fejlődéséhez. Az adás-vevés biztosításával élénkítették a kézműipart, a mezőgazdasági árutermelést, az információcsere lehetőségének révén hozzájárultak a gazdasági, kulturális ismeretek közvetítéséhez. Ezek alapján mondhatjuk, hogy az 1028-ban még csak piacközponti szerepkörrel rendelkező, ben a szabad és p r i v i l e g i zált városok közé emelkedő, 1876-tól pedig megyeszékhellyé váló Nyíregyháza átlagosnál gyorsabb fejlődéséhez hozzájárultak a XVIII.sz. végi, i l l e t v e XIX.sz. e l e j i, mezővárosi jogállással nyert országos vásárok i s.

17 1. sz. melléklet 1799.évi vásári jövedelmek * ORSZÁGOS ÉS HETIVÁSÁROK: Rft 2 xr 3 január _. 21 Országos vásár , 2 4 február március / ápri1i s / máj us / Országos vásár június július _ augusztus szeptember Országos vásár / _ _ október

18 ORSZÁGOS ÉS HETIVÁSÁROK: Rft xr október november 3. 6 I december Országos vásár x x x x (x: előző évi adat) 1./ Sz Sz B M Ö L. V.A. 103/b. 9/ : Rajnai forint (Rft/ rénes f o r i n t : a közép- és újkorban több európai országban használatos pénzegység. A XVI.-XVIII. században 60 krajcár.) 3./ Krajcár (xr): a XIX. században a legkisebb rézpénz, többnyire csekély értékű aprópénz. (3 krajcár = egy garas).

19 NYÍREGYHÁZA VÁSÁRBÍRÁI ( ) Mányik Péter, Fitkonidesz Mátyás Tímár János Fedor János Kacska János Posonyi György Pleskó József, Gráf András ? Motoska Mihály Nalivankó Mihály ? Rebró András Nalivankó Mihály Fábri Dániel Benkő István Sorbik Mihály Nyári János Pasztorovics Mihály Berzeviczi Mátyás Sztruhár Miháy Kacska Pál ifj.gráf András Sztruhár Mátyás Sztruhár Mátyás Sztruhár Mátyás Trsztyánszky Mihály ? Szamos György Szamos György, Trsztyánszky János Trsztyánszky János Fábry József Motoska Mihály, Bodnár András Friderikusz András, Karászka Pál Gráf András, Ferlicska József Bencs János, Almássy János Horváth András, ifj. Kováts Mihály Fitkonidesz András, ifj. Maczkó Márton * Asztalos András, Garay András, Enyengi Dániel Garay András, Nagy Pál, Huray János Nagy Pál, Tonitzki Dániel, Veres János Nagy Pál, Veres János Fitkonidesz András, Krajnyák János Fitkonidesz András, Járossy József Siska Mihály, Oláh István Siska Mihály, Oláh István

20 Bálint Mihály, Bodnár Antal, Trsztyánszky János Bálint Mihály, Dióssy Pál Trsztyánszky Dániel, Kibicher Dániel Kibicher Dániel, Szmoljár József Kováts Sámuel, Markó József Kováts Sámuel, Markó József

21 L I M I T A T I Ó J A A szabok munkájának. Férfinak való posztóból csinált mentének egy sor arany, vagy selyem zsinórral való selyemmel varrásától Más rendbéli kisebb mentétől selyemmel Férfinak való mente bélés nélkül való varrásért Hasonló kisebb mente varrás Ujjas dolmány varrásáért hasonló készülettel Ujjatlan dolmány varrásáért Egy bélelt nadrág varráséért egy sor zsinórral Közönséges béleletlen nadrág varrásáért Közönséges férfi lajblivarrás Paszamánttal férfi l a j b l i varrásáért 1. Egy magyar egész köpenyeg varrásáért ÉQy ujjas köpenyeg cérnával való varrásért Cselédnek való l a j b l i varrásáért Cselédnek ujjas l a j b l i varrás Pulideres nadrág varrás Három sorral való mente dolmány nadrág varrás Ismét öt sorjával Asszonynak való közönséges l a j b l i Közönséges szoknya Magyar váll varrás Pozsonyi váll kapocsra Asszonynak debreceni mente 1. Kurta begombolni való amazon mente Közönséges ujjas asszonyi r e k l i Selyem szoknya varrás ha paszamántos i s Selyem asszonyi l a j b l i Rft 1./ Sz Sz 8 H 6 L.V.A / xr

22 x,országos vásárok helye /Éble Gábor: Az acsedi uradalom ás Nyíregyháza Bp.: 1898/

23 5. sz. melléklet AZ 1326-OS ORSZÁGOS VÁSÁR VÁMTARIFÁI 1 A. A sátorból árulók fizetési kötelezettségei: Vft 2 xr 1. / A legnagyobb posztó, vasárus és füszerszámos sátortól / Egy nagy sáfrányos, gyolcsos, csipkés sátortól / Kisebb posztó, vasárus és fűszerszámos sátortól / A festők sátorától / Kék és fehér vásznat árulók sátorától / Kék festett asszonyi vászonruhát árulók sátorától 24 I. 1 Férfi és asszonyi készruhát árulók sátorától / Szabó sátorától / Szűcs sátorától /Mézeskalácsos sátorától 24 I I. /Rézműves sátorától /Suszter sátorától /Bádogos sátorától /Könyvárus. könyvkötő sátorától /Sapkát és főkötőt áruló kisebb sátorától /Gombkötő sátorától /Lakatos sátorától 18 B. A szekérről árulókra kiszabott díjak: 1./ Vasas szekértől 30 I. 1 Bőrt áruló szekértől / Egy nagyobb faedényes szekértől / Szappanos és gyertyamártostól / Kását áruló szekértől / Egy boros szekértől, ha más határból 24 érkezett 7. / Szitát áruló szekerétől / Egy nagyobb fazekas szekértől / Egy abroncsos szekértől /Egy gyékényes szekértől, ha más határ- 18 ból érkezett I I. /Egy kisebb faedényes szekértől 18 * 12./Egy kisebb fazekas szekértől /Almát áruló szekerétől /Szőlőkarót áruló szekerétől /Életet áruló szekerétől 8

24 Vft xr 16. /Szenet áruló szekerétől, ha más határ- 8 bői érkezett 17. /Nádat áruló szekerétől, ha más határ- 6 ból érkezett 13./Tűzifát áruló szekerétől 5 C. Ládájukból árulók által f i z e t e t t összegek: 1./ Egy kalapos nagyobb ládájától Egy kalapos kisebb ládájától / Egy csizmadia nagyobb ládájától / Egy csizmadia kisebb ládájától 10 D. Széken árulók tarifái: 1./ Fésűstől Mézeskalácsostól 8 E. A földön árulókra kirótt helypénz: 1./ Kendőket árulóktól Pántlikát árulóktól 6 3. / Ócskaruhát és vásznat árulóktól 6 4. / Vérkészítményeket árulóktól 5 F. Árutól függő helypénzdíjak: 1./ Szalonnát árulóktól Sóérustól / Pecsenyét és süteményt árulótól / Perecet árulótól / Egy gönci hordó pálinka után / Egy étalag hordó pálinka után Állatok után: ló - marha 10 csikó - borjú 8 sertés- juh 6 G. Mértékegységek váltsága: 1./ A véka váltsága A rőf váltsága (nagyobb sátorban) 8 3./ A rőf váltsága háton, vagy földön árulóknak 6 1./ Sz Sz B M Ö L V.A / : Véltóforint (Vft) = 60 krajcár, de gyakran 100 dínár től = 2,1/2 váltóforint = convenciós f o r i n t.

25 6. sz. melléklet Nyíregyháza mezőváros legfontosabb bevételi forrásai / / 1* Összesed 1.korcs- A méltatás Q2 22,5 % 24,2 % 27,6 % 21,3 % 24, G ,2 % 29,7 % 24,4 % 20,6 % 20,1 % 24,8 % 2.'S-a létrom-a ,6 % 5,5 % 3,3 S 4,3 % ,8 % 4,6 X 4,4 X 5,3 % ,2 % 6,9 % 3.erdő A ,1 % 3,6 % 4,6 % 4 X 4,1 % 0,4 X 7 % 3,7 % 4,5 % 3,9 % 6,1 % 4.vásár- A vám B 4 3,6 % % 3,7 % 3,3 % 3,0 % 4,3 % 2,9 % 4,1 % 4,4 % 4,3 % 5.mészár- A székek 3 2,1 7 2,1 % 2,1 % 1,5 % 1,8 % 2,1 % ,4 % 1,5 % 1,3 % 1,4 % 1,4 % 6.boltok A ' ,0% 0,6 % 0,7% 0,5% 0,6% 0,0% 0,7% 1,2% 1,2% 1,4«1,1% Evi összbevétel / bevétel /krajcár nélküli kerekített érték váltóforintban/ 2.1 Az évi összbevételhez viszonyított százalékos arány 3./ 10 éves összbevétel