A Túravezetés HÁTTÉRANYAG - KÉPZÉS TÚRAVEZETÉSRŐL, FŐVÁROSI VÉDETT TERÜLETEKRŐL

Átírás

1 2017 A Túravezetés HÁTTÉRANYAG - KÉPZÉS TÚRAVEZETÉSRŐL, FŐVÁROSI VÉDETT TERÜLETEKRŐL

2 Tartalom 1. A túrázás A természetjárás története A természetjárás jelentősége A kirándulás és a túrázás A túrázás A túrázás turisztikai besorolása és típusai Az igazi túrázó A túrázás tízparancsolata A túravezetés, mint mesterség... 8 Önellenőrző kérdések a Túrázás fejezethez A túravezető felkészültsége Szellemi felkészültség A technikai túravezetés általános ismeretei Az oktatói túravezetés általános ismeretei Fizikai és pszichikai felkészültség Technikai felkészültség A jó túrafelszerelés jellemzői A túrafelszerelés Önellenőrző kérdések a Túravezető felkészültsége fejezethez A túravezetés A túra előkészítése Felkészülés a technikai túravezetésre Felkészülés az oktatói túravezetésre Technikai felkészülés a túrára A túra lebonyolítása, vezetése Gyülekezőhely, indulás Túra közben Túra utáni teendők Kötelességek, beszámolók A felszerelés karbantartása Ismeretbővítés Önellenőrző kérdések a Túravezetés fejezethez Háttéranyag az oktatói felkészüléshez Kőzetburok (litoszféra) Kőzetek Ásványok, ásványi nyersanyagok

3 Ősmaradványok A felszín formakincsei Levegőburok (atmoszféra) A légkör összetétele, szerkezete és jelentősége Időjárás prognózis Vízburok (hidroszféra) A víz jelentősége Víz mindenhol A vizek védelme Magyarország vízrajza Talajtakaró (pedoszféra) A talaj alkotórészei A talaj jelentősége és védelme Hazánkban található talajtípusok Az élővilág színtere (bioszféra) Élőlénytársulások - életközösségek Fás társulások Fátlan társulások Az emberiség "szférája" (antroposzféra) és a kultúrtáj, azaz épített környezetünk Turistalétesítmények Erdő- és vadgazdálkodási létesítmények Települések Történelmi városok, műemlékek, művészeti stíluskorszakok Önellenőrző kérdések az Oktatói felkészülés fejezethez Gyakorlati ismeretek a túravezetéshez Terepismeret, térképismeret, tájékozódás Terepismeret Tájékozódás, mérések térképen és terepen Helymeghatározás Turista egészségtan Egészségügyi tanácsok Elsősegélynyújtás Gyógyszerkészlet és elsősegélynyújtó felszerelés, gyógyteák Ehető, gyógyító és mérgező növények Antropogén szennyező anyagok forrásai és hatásuk Megfigyelések, gyűjtések A megfigyelés általános szabályai, eszközei Ásvány-, kőzet- és kövületgyűjtés, megfigyelés

4 Növénymegfigyelés, gyűjtés Állatmegfigyelés, gyűjtés Önellenőrző kérdések a gyakorlati felkészüléshez Környezet- és természetvédelem A természetvédelem tárgya A védett területek típusai Hazánk nemzeti parkjai A hazai védettség országos területi arányai Természetvédelmi területekre vonatkozó szabályok Természetvédelem Budapesten Budapest természetvédelmi lefedettsége Természetvédelmi Őrszolgálat bemutatása A fővárosban található természeti értékek csoportosítása A fővárosban található természeti értékek intézményi háttere, felsorolása, elhelyezkedése Védettség alól kivont természeti értékek Védelemre érdemes természeti értékek a fővárosban Budapest egyes természeti értékei számokban A közelmúlt intézményi eseményei a fővárosi természetvédelemben A fővárosi helyi jelentőségű védett természeti területeket veszélyeztető tényezők Tíz fővárosi védett természeti terület bemutatása Önellenőrző kérdések a Természet- és környezetvédelem fejezethez Ajánlott irodalom Impresszum

5 1. A túrázás 1.1. A természetjárás története Napjainkban egyre többen, és egyre jobban ki vagyunk szolgáltatva mások érdekeinek, a mindinkább áttekinthetetlen üzleti és pénzvilágnak. Bár a fogyasztói társadalom pazarlása a jólétünket, kényelmünket, könnyebb és boldogabb életünket hivatott szolgálni, mégis sivárabban, zaklatottan, a természettől egyre jobban eltávolodva élünk, s egyre több környezeti és társadalmi problémával szembesülünk. Ez a fejlődési folyamat a 19. század közepén, az ipari forradalom korában kezdődött. Megmaradt azonban az emberből kiirthatatlan vágy a természet nyugalma iránt. A természettől elszakadt, városiasodott ember a szabadidejében kirándulni, utazni, túrázni kezdett, kialakult a természetjárás. Az erdők, vizek, hagyományőrző helyek harmóniája, és a mozgás sportolás ellensúlyozza valamelyest a mesterséges környezet és az egyoldalú életmód lélekölő, fizikailag leépítő hatását. A természetjárás kezdeti lépései azonban már jóval korábban jelentkeztek a történelemben. Vándorlás az őskorban is volt, az ókorban hosszú utakra indultak. A reneszánsz ember érdeklődéssel fordult a környezete, a természet felé, fel akarta fedezni, meg akarta ismerni azt. Európa országainak tehetősebb polgárai már a középkortól kezdve utazgattak. De mi is a természetjárás tulajdonképpen? A természetjárás valamely terület természeti és társadalmi viszonyainak megismerésével egybekötött aktív tartózkodás a természetben, melynek lényeges része a testmozgás, a kulturális ismeretek gyarapítása és a gyakorlati ismeretek elsajátítása. Lehet rövid időtartamú (séta, kirándulás) és hosszú időtartamú (táborozás, körutazás, mozgótáborozás stb.). A természetjárás korunk egyik jellemző szabadidős tevékenysége. Az idő előrehaladtával egyre sokszínűbb lett, s ebben szerepe van az utazási lehetőségek és a technikai feltételek bővülésének is. A természetjárók szervezeteket, turistaegyesületeket hoztak létre, s jól elkülönült szakágakra oszlottak. Hazánk jelentősebb eseményei a gyalogos természetjárás történetében:1873: Magyarországi Kárpát Egyesület, 1891: Magyar Turista Egyesület, 1910: Természetbarátok Turista egyesülete, 1912: Magyar Cserkész Szövetség (1948-ban a kommunista rendszer beszüntette, 1956-ban újraéledt), 1913: Magyar Turista Szövetség,1929: az egységes útjelzések szabályzata (az alapjai ma is érvényesek), 1933: megkezdődött a túravezetők képzése, 1945: Magyar Vándorsport Szövetség, 1948: Magyar Természetbarát Szövetség (1951-ben államosították Országos Természetjáró Társadalmi Sportszövetség néven, 1956-ban rövid időre ismét a Magyar Turista Szövetség nevet vette fel), 1957-ben újjáalakult a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSz). 1974: vándortábori mozgalom az Úttörő Szövetség kereteiben, Országjáró Diákkörök jöttek létre. Az MTSz a mindenkori állami sportigazgatás része, részben főállású, de többségében társadalmi munkásokkal (önkéntesekkel), 1987-ben önálló, jogi személyiségű egyesületté alakult. 4

6 1.2 A természetjárás jelentősége A szervezett természetjárás érdemei vitathatatlanok. A szabadidejüket feláldozó, önkéntes, többnyire ingyen dolgozó, elhivatott természetjáróknak és túravezetőknek köszönhető a szervezett természetjárás életben tartása, a tájak turisztikai feltárása és kiépítése amely a kirándulókat és a szervezeteken kívüli túrázókat is szolgálja, s nagy szerepük van az ismeretek és a természetbarát szemlélet terjesztésben. A szervezetek összefogják és egységesítik a hasonló érdeklődésű embereket, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. A rendszeres túráikat képzett vezetők irányítják, sok egyesület tart programokat, klubfoglalkozásokat (pl. előadások, élménybeszámolók), felszereléssel is rendelkeznek. A szervezett természetjárás egyszerre jelent sportot, egészségmegőrzést, társasági életet, művelődést, és az ifjúság nevelését. Értelmes és hasznos kikapcsolódást kínálnak a tagságnak. A túrázók ifjúsági, bronz-, ezüst, aranyjelvényes, érdemes és kiváló minősítést szerezhetnek. A jól kidolgozott természetjáró minősítési rendszerrel elismerik, szakágak között is összehasonlíthatóvá teszik a sportteljesítményt, tudatosságra és rendszerességre ösztönöznek. Túravezető képzéseket szerveznek szakáganként. Ifjúsági, bronz-, ezüst- és aranyjelvényes túravezetői fokozatokat lehet elérni. A túravezetés ma már egyre inkább elismert szakma. Egyes szakágaknál már megoldott, a többinél még folyamatban van a képzés és vizsgáztatás ilyen szintre emelése A kirándulás és a túrázás A természetjárás alapkategóriái a kirándulás és a túrázás. A turista, turizmus, turisztika kifejezések mostanára az utazás- és üdülésszervező társaságok tevékenysége révén terjedtek el, a korábban használt (de már elavult) idegenforgalom szó helyett, és nem a természetjáráshoz kötődnek (pl. konferencia-, bor-, gyógy-, bevásárló-, autós turizmus). A természetjáró: kiránduló, túrázó fogalmaknak nem megfelelője tehát a turista szó. A köznyelvben a kirándulás és a túrázás fogalmak összemosódnak, egymás megfelelőiként használják őket. Valójában azonban minőségileg lényegesen különböző tevékenységekről van szó. A kirándulás a szórakozás egy formája, bárki által teljesíthető könnyed út vagy séta, míg a túra felkészültséget és összeszedettséget igénylő sportszerű tevékenység. A túrázás a tényleges megismerés igénye mellett a fejlődésre és az értékek megőrzésére törekszik, s ez hasznára válik a társadalomnak, összhangban van a fenntarthatóság elveivel. 1 4 A szelíd turizmus (soft tourism) a környezet és a társadalom védelmének, a természeti és kulturális értékek megőrzésének összehangolása a turizmus igényeivel. Gyűjtőfogalom, a zöld mozgalom része, nem új turisztikai szakág. Egyik típusa az ökoturizmus, ahol az út célja a természet és a hozzá kapcsolódó kultúra élményszer3, aktív megismerése. Az ökoturizmus a természeti turizmushoz sorolható, de nem sportturizmus. A szelíd turizmus ellentéte a kemény turizmus (hard tourism), melynek egyik típusa a klasszikus természeti turizmus, amely az érintetlen természetbe vezeti a turistákat, látványokat keres, kényelmes, passzív. Élmény- és kalandturizmusnak nevezik, ha az utazásizgalmai kerülnek előtérbe. 5

7 1.4. A túrázás A túrázás turisztikai besorolása és típusai 6

8 Az igazi túrázó A túravezető személyisége és a személyiségéből fakadó stílusa, kisugárzása meghatározó jelentőségű a túra során, ez alapozza meg a közösség hangulatát és a túratársak kedélyállapotát, sőt az egész túra színvonalát. Nagyon sok múlik tehát a túravezetőn, hogy milyen felkészültségű, és milyen jellem- és személyiségvonásokkal rendelkező ember áll egy csapat élén, társai szolgálatára és irányítására. A túravezetőnek egyszerre kell kiváló természetjárónak és vezetőnek lennie. Természetjáró tudásával és vezetői képességeivel képes a túra szakszerű megszervezésére, biztonságos és élményszerű vezetésére, ismeretei átadására, és személyisége, egyénisége mintaképként állítható mások elé. Méltó mintakép, mint ember, természetjáró, sportember, környezet- és természetvédő. A túravezető mindenekelőtt maga is igazi túrázó. Az igazi túrázót több cél vezérelheti: a szabadidő hasznos eltöltése, aktív kikapcsolódás, jó levegőn való tartózkodás, egészséges, hosszantartó, aktív, rendszeres testmozgás, edzés, felfrissülés, a környék és a távolabbi vidékek természeti és kulturális értékeinek megismerése saját tapasztalatok útján, észrevétlen tanulás, az otthon tanultak élményszerű megtapasztalása, csend, egyedüllét vagy társasági együttlét keresése, gomba- és gyógynövénygyűjtés, fényképezés stb. Egy helyesen tervezett és megvalósított túra során egyszerre teljesül több cél, tehát összetett tevékenység, amely hasznára válik minden korosztályhoz és foglalkozáshoz tartozó embernek. Akik szakmájuk révén életés földtudományokat művelnek, sehol máshol be nem szerezhető, pótolhatatlan ismeretekre tehetnek szert túráik során. Számukra a túra egyben terepgyakorlat, terepbejárás, terepmunka is, a szakmájuk elengedhetetlen része. Az igazi túrázó mindenféle tájat felkeres: megy hegyekbe, dombvidékre, alföldre, folyóra, tóra, jégre, barlangba, tengerre stb., de falvakba, városokba is, mindenhová, ahová eljut, ahol a természet és a kultúra valamely oldalát meg lehet ismerni. A gyakorlott túrázó kihasználja a szakága lehetőségeit, és több szakágban is jártas. Akkor alakulhat ki helyes kép vidékünkről, hazánkról, ha a saját környékünk megismerése után és mellett más, sőt teljesen más típusú helyekre is elmegyünk. De az új élmények és a változatosság keresése miatt is érdemes új túracélpontok után nézni, és más szakágakban is túrázni. Az igazi túrázó minden évszakban, minden napszakban, és mindenféle időben útnak indul: kellemes napsütésben, perzselő napon, rekkenő hőségben, sötét borúban, zuhogó esőben, szeles, viharos időben, sűrű ködben, fagyban, hóban, hóesésben, reggel és este, éjjel és nappal. A természet nem egysíkú, nem mindig a számunkra ideális kellemes, napsütéses kirándulóidő, a természetnek számtalan arca van. Ugyanaz a táj másként mutatkozik, különböző élményt nyújt más más évszakban, időben és napszakban. Az igazi túrázó szemében a természet csodálatra méltó, és minden körülmények között tudja élvezni az ott töltött időt. Így lehet felfedezni a megannyi szépséget: a felkelő nap talaj menti ködön sziporkázó fényét, a naplementék végtelen változatát, esőben a lombkoronaszintről felszálló, gomolygó párát, az évszakonként más-más növények virágzását, a napszakonként más-más állatok mozgását, viharos időben a felhők játékát és a háborgó víz, a recsegő fák hangját, hóval borított tájon a holdfelkeltét és a holdvilágos éjszakákat, az éjjeli állatok neszeit és a sötétben felvillanó szempárait, a barlangok tökéletes csendjét. De előfordul, hogy az eső, a köd és a sötét elrejti szemünk elől a látnivalókat. Ezt is el kell fogadnunk, hiszen ez is hozzá tartozik a természethez. Nem beszélhetünk túrázásra alkalmatlan tájról, nincsenek túrázásra alkalmatlan időszakok, időjárás, csak nem megfelelő felszerelés és rosszul felkészült túrázó létezik. Az igazi túrázó nem válogat tehát sem a tájakban, sem az időjárásban, sem a napszakban. A sport rendszerességet kíván, a rendszeresség pedig gyakran azzal jár, hogy ne várjunk az olykor csak sokára bekövetkező jó időre. De a természetjáró tapasztalatok bővítése, a felszerelés tesztelése és tökéletesítése, a kalandvágy is arra készteti a túrázót, 7

9 hogy igyekezzen mindenhová eljutni, s mindig menjen, amikor a szabadideje engedni, függetlenül a természetadta körülményektől. Valamennyi túrán gazdagodunk új élményekkel és tapasztalatokkal, a sikerélmény pedig sosem marad el a nehézségek közepette hibátlanul végrehajtott túra után. Az igazi túrázó szereti a természetet, és igyekszik minél jobban megismerni azt. Ha megismerjük a természet törvényeit és alkalmazkodunk hozzá, békében, harmonikusan, jól és biztonságban élhetünk a Földön vagy túrázhatunk a természetben. A természetet el kell fogadnunk, a természettel együtt kell élnünk, s azt is el kell fogadnunk, hogy valamennyien a természet apró részei vagyunk. Csodáljuk felfoghatatlan sokszínűségét, lenyűgöző méreteit, élvezzük végtelen nyugalmát. Tisztelnünk kell a természet erejét és nagyságát, mely felett az ember sosem győzedelmeskedhet. Az ember természet kiegyensúlyozott kapcsolatának megtapasztalására kiváló lehetőség a természeti erőkkel dacoló, de a határokat pontosan ismerő túrázás A túrázás tízparancsolata A túrázó szellemileg, fizikailag, pszichikailag és technikailag felkészülten indul útnak, erőnlétének, gyakorlottságának és társainak figyelembevételével tervez, előrelátó, megfontolt. A túrázó betartja a higiéniára, a biztonságra és a kulturált viselkedésre vonatkozó szabályokat, és fokozottan ügyel a közlekedés és a tűz biztonságára. A túrázó az útja során vendégként viselkedik és betartja a helyi szabályokat. A túrázó elfogadja a túravezető irányítását, társaival együttműködő és segítőkész, de önálló és nem él vissza a tapasztaltabbak segítőkészségével. A túrázó védi a környezetet és a természetet, ügyel arra, hogy akaratlanul se okozzon kárt. Környezettudatosan él! A túrázó szereti a csendet, nem hangoskodik, nem kelt feleslegesen zajt. A túrázó szereti és védi az élővilágot, élőlényt csak szükségből pusztít, nem a legszebb egyedeket gyűjti, és a területet nem fosztja ki. A túrázó célszerűen és kényelmesen öltözködik, ruházatában kerüli a feltűnő színeket. A túrázó fegyelmezetten, sportosan és mértékletesen él, edzi testét, óvja egészségét, kerüli a testi ártalmakat. Helyesen táplálkozik, nem iszákos, nem dohányzik, és nem kávéfüggő! A túrázó az útja során nyitott szemmel és füllel jár, fogékony minden szépségre, és hasznosítja a túrák során tapasztaltakat A túravezetés, mint mesterség A természetjárás bármely válfajáról legyen szó, ha működőképessé, biztonságossá és tartalmassá akarjuk tenni, különösen, ha csoportos tevékenység, szakszerű vezetést kíván. Minden közösségi tevékenység irányítást igényel. A túravezetés nem egyszerű feladat, számos ismeret és tapasztalat szükséges hozzá. A túravezetés rátermett embert kíván, akinek a szaktudása meghatározó a túrák során. A túravezetés szakma, mesterség, amit minden vezetőnek el kell sajátítania valamilyen szinten. A túravezetőnek tisztában kell lennie azzal, hogy mint minden képzésnél és szakmánál a tanulás sosem tekinthető befejezettnek, a képesítés csak a szintje alapismereteinek megszerzését igazolja. 8

10 A túravezetés mestersége oktatásban és önképzéssel sajátítható el Oktatásban: megtanulható tanfolyamon, szervezett keretek között, a Magyar Természetbarát Szövetség, a Budapesti Természetbarát Sportszövetség Oktatási és Módszertani Bizottsága, illetve a Túravezető Oktatók Sportegyesülete szervezésében. A tanfolyam sikeres elvégzésével az azonos követelményrendszerű és csak életkorelhatárolást jelentő ifjúsági vagy középfokú (bronzjelvényes), és felsőfokú (ezüstjelvényes) túravezetői képesítés (minősítés) szerezhető. (Az aranyjelvényes túravezetői fokozat pályázat útján érhető el.) Önképzéssel: a túravezetés iskolai előtanulmányokra építve önállóan is elsajátítható. A főiskolai és egyetemi oktatás ismeretanyaga lényegesen nagyobb a tanfolyamokénál, ahol a természet alaposabb ismeretére tehetünk szert, természettudományos képzettséget szerezhetünk. Megjelentek a természetjárás túravezetés táborozás témájú tantárgyak, a tanári szakok pedagógiai képzést is nyújtanak. A gyakorlati ismeretek és a technikai túravezetés megtanulható a terepbejárások és a tapasztalatok során, a szakirodalom segítségével. Az oktatás és a környezeti nevelés viszont megfelelő szakmai felkészültséget igénylő tanári feladat. Önellenőrző kérdések a Túrázás fejezethez 1. Mi a természetjárás? 2. Mik a természetjárás alapkategóriái? 3. Mi a különbség a kirándulás és a túrázás között? 4. Sorolja fel a túrák típusait szakágak szerint! 5. Milyen típusokat különítünk el a túrázás célja szerint? 6. Milyen túra típusokat különböztetünk meg módszertanuk szerint? 7. Milyen túratávokat ismer? 8. Milyen célok vezérelhetnek egy igazi túrázót? 9. A túrázás tízparancsolata szerint, hogy indul útnak egy túrázó? 10. A túrázás tízparancsolata szerint, hogy viselkedik a túrázó az általa látogatott területen? 9

11 2. A túravezető felkészültsége 2.1. Szellemi felkészültség A szellemi felkészültség (a túravezetés általános ismeretei) technikai és oktatási nevelési részből áll. A túravezető az általános ismeretek birtokában készülhet fel a konkrét túrákra A technikai túravezetés általános ismeretei A technikai túravezetés általános ismeretei a túra gyakorlati lebonyolításához szükségesek. A rutinszerű, magabiztos technikai túravezetés által lesz a túra felhőtlen és biztonságos, kellemes időtöltés, közösségi sporttevékenység. A túracsapat akkor fordíthatja figyelmét a környezetre, ha a túra technikai vezetése gördülékeny és problémamentes. A túravezetőnek nagy gyakorlattal kell rendelkeznie, hogy jól megvalósítható terveket készítsen, a megvalósítás során minden dologra ügyeljen, semmi se kerülje el a figyelmét, megelőzze a veszélyeket, s az esetlegesen felmerülő kisebb-nagyobb problémákat meg tudja oldani. A technikai túravezetés könnyen megtanulható önképzéssel, számos könyv áll hozzá rendelkezésre, és oktatásban is elsajátítható. Rendkívül nagy jelentősége van azonban az önálló gyakorlatnak és a saját tapasztalatoknak. 1. A természetjáró alapismereteket: a természetjárás története, szakágai stb. illik tudnunk. 2. Alapvető és óriási gyakorlati jelentőségű a szakági ismeretek: a túrafelszerelések ismerete, technikai ismeretek, biztonságtechnika. Szükséges némi műszaki érzék, minden technikai eszközről gyorsan kell tudnunk véleményt alkotni, és javaslatokat tennünk minden adott túrára. A túravezetőnek lehetőleg minél több természetjáró eszközt felszerelést kell ismernie, a ruházattól a járműig, a különböző típusok, anyagok és szerkezeti megoldások tulajdonságait, alkalmazhatóságát, előnyeit hátrányait (pl. kerékpárok, hajók, hálózsákok, lámpák, kötéltechnikai eszközök). Pontosan kell tudnunk az ellenőrzésükre, használatukra, karbantartásukra vonatkozó dolgokat, s különösen fontos a javításuk ismerete. A technikai tudás fontos része a természetben fellelhető dolgok felhasználhatóságának ismerete. Ennek különösen táborverésnél van szerepe: tűzgyújtásnál, szabadtüzi sütésnél főzésnél stb. Meg kell tudnunk találni a szükséges anyagokat, például gyújtósnak, nyársnak. Ismernünk kell az ehető növényeket, terméseket, a csomókat stb., tehát ügyesen kell elboldogulnunk a természetben. 10

12 3. A tereptan és a térképészet ismerete szintén alapvető, a gyakorlatban kulcsfontosságú. Túravezetőként el kell tudnunk igazodni minden terepen, attól függetlenül, hogy mennyire ismert számunkra. A turistatérképen minden szükséges információ rajta van, amelyek segítségével magunk elé képzelhetjük a tájat, előre tudhatjuk, hogy mi fog ott fogadni, kb. mit látunk majd. A túra tervezése során és tájékozódáskor pontosan le kell olvasnunk a (turista)térképekről a túrázáshoz legfontosabb információkat (és minden egyebet): az utak típusa (ösvény, gyalogút, földút, javított földút (murvaút), műút, főútvonal, jelzett turistaút), útlezárások (autómentes szakasz!), magasság és lejtésviszonyok, terepidomok, felszínt borító növényzet (erdőfedettség, fenyvesítés, gyümölcsös, szántó, rét, láp, mocsár), felszíni vizek (források, patakok, folyók, tavak, mocsarak), területhatárok (védettség, közigazgatás), természeti és kulturális objektumok, épületek, települések, autóbusz- és vasútvonal, tájékozódási pontok stb. A fő világtájakat minden módszerrel tudnunk kell meghatározni: Iránytűvel/tájolóval, térkép használatával szemmértékkel, égitestek segítségével (Nap, Hold, Vénusz = Esthajnalcsillag, Sarkcsillag, csillagképek) és mutatós órával. Tereptárgyak tájolása alapján (a régi templomok szentélye az épület keleti, tornya a nyugati oldalán van, a háromszögelési pontok évszáma és a méhkasok nyílása dél felé néz). Olvadási és száradási jelenségek segítségével (fák, sziklák, épületek stb. déli oldalán nagyobb mértékű az olvadás, szárazabb a talaj), növények segítségével (a déli lejtőkön korábbi a lombfakadás, virágzás és termésérés, a borostyán csak az északi oldalon ereszt léggyökereket, nyílt terepen a fák északi északnyugati oldalán vastagabb a zuzmó- és moharéteg, a fatönkön északi északnyugati irányban sűrűbbek az évgyűrűk, a napraforgó virágzata felhős időben is a Nap felé néz, az iránytű növények, például a keszegsaláta levelei észak dél irányba állnak be), állatok segítségével (a fő erdei csapások északnyugati irányúak, a hangyaboly dél felé néz nagyobb felülettel). Ismernünk kell a tájoló és más térképészeti eszközök használatát, lehetőségeit. Jó térképpel egy felkészült túrázó és túravezető mindenhol egyformán magabiztos, bárhová kerül, és nehéz körülmények között, ködben, sötétben is jól tájékozódik. 4. A természetjáró egészségtannak különösen a megterhelő testi igénybevételnél van nagy jelentősége, elsősegélynyújtásra pedig bármikor szükség lehet. Ismernünk kell a táplálkozás és a fizikai teljesítőképesség összefüggéseit, mikor, mit és mennyit érdemes enni és inni, hogyan kell az izmokat és az izületeket megfelelően bemelegíteni, és beosztani az energiát. A túrázás edzi a testet és jó hatással van az egészségre, de a hibák kimerüléshez, sérüléshez, egészségkárosodáshoz vezethetnek. 5. A természetjárásnak, túravezetésnek jogi vonzatai is vannak, ezért némi jogszabályismeret is szükséges. Tisztában kell lennünk a felelősségviszonyokkal, a természetvédelmi törvényekkel, és azok súlyával. A túravezető joga a túrát megtervezni és vezetni, összeállítani és módosítani a résztvevők listáját, a túraterven változtatni, szükség esetén a túratársakat önmaga és a csoport érdekében figyelmeztetni, utasítani, végső esetben kizárni. A túravezető kötelessége a túrák szakszerű vezetése és a folyamatos önképzés. A résztvevőkkel ismertetnünk kell a nehézségeket és a veszélyeket jelentkezésénél és indulás előtt (balesetvédelmi oktatás). Tudatosítanunk kell, hogy önként, saját elhatározásukból vállalják, és a túravezető segítségével le tudják küzdeni azokat. A túravezető felelőséggel tartozik szakmai, erkölcsi és büntetőjogi téren egyaránt. Szakmai téren felelős az általa tanított, mutatott dolgokért. Erkölcsi téren felelős a túratársak testi-lelki épségéért és azok hozzátartozóinak nyugalmáért, és minden résztvevő élményekben, ismeretekben való gazdagodásáért. A túravezető külön felelősséggel tartozik a gyermekekért, kiskorúakért, gyengébbekért. A büntetőjogi felelősség a mindenkor érvényben lévő törvények hatályán belül, az élet- és vagyonbiztonságra terjed ki. A túravezető által meghirdetett túra polgári jogi szerződésnek minősül attól kezdve, hogy az érdeklődők elfogadják a feltételeket, jelentkeznek és befizetik a költségeket. Ettől kezdve a túravezető köteles a leírtaknak megfelelően megtartani a programot, az esetleges változásokról időben értesíteni a résztvevőket, akadályoztatása esetén megoldani a helyettesítését, illetve ellenkező esetben kielégíteni a jelentkezők kártérítési igényét. A túravezető jogilag is felelőssé tehető a szándékosság, 11

13 gondatlanság vagy tudatlanság következtében elkövetett törvény- vagy szabálysértésért, a túrán résztvevők után is. 6. Túraszervezés és vezetés: a túra kifogástalan megszervezése és vezetése a túravezetés elsődleges lényege, a felkészülés képzés a megfelelő szervezői, vezetői tudás elsajátítására irányul, erről szól minden. A szerteágazó ismeretek közül, amelyekre a túravezetőnek szüksége van, legfontosabb a helyes szervezés és vezetés, a túra gyakorlata, ahol embereket irányítunk teljes felelősségünkkel. Az oktatói túravezetés (földtudományok, élettudományok stb.) ismereteiben való kisebb hiányosságaink nem lehetetlenítik el a túránkat, de a technikai túravezetés (biztonságtechnika, egészségtan, tájékozódás, túraszervezés és vezetés stb.) ismereteinek hiányai kellemetlen, sőt súlyos következményekkel járhatnak. A túraszervezés és vezetés alapvető szabályait minden egyes túravezetőnek tudnia és követnie kell. A túraszervezés és vezetés szintén a legalapvetőbb és leggyakorlatiasabb ismeretek közé tartozik. Emberek irányítása, vezetése, az emberekkel való bánás, az oktatás nevelés pszichológiai és pedagógiai jártasságot igényel. A túravezetés szaktudást igénylő szakma, felelősségteljes munka. Minden túra balesetveszélyes valamilyen mértékben. A legtöbb baleset emberi hiba következménye, a balesetek legnagyobb része megelőzhető, elkerülhető. A balesetek bekövetkezésének esélye soha sem zárható ki teljesen, de kellő hozzáértéssel, előrelátással, odafigyeléssel és fegyelemmel minimálisra csökkenthető. A problémák kockázata megfelelő felkészüléssel és szakszerű tervezéssel, szervezéssel és túravezetéssel egészen kicsi. A túraszervezés és vezetés menetrendje: A túra előkészítése: felkészülés a technikai túravezetésre, felkészülés az oktatói túravezetésre, technikai felkészülés a túrára. A túra lebonyolítása, vezetése: teendők a gyülekezőhelyen, indulásnál, túra közben Túra utáni teendők: kötelességek, beszámolók, a felszerelés karbantartása, ismeretbővítés A túravezetés alapvetően két feladatkör teljesítéséből áll: Technikai túravezetés: a túra megtervezése megszervezése és a túraterv megvalósítása, a túracsapat biztonságos végigvezetése az útvonalon. Túravezetői oktató nevelő munka: a természetjárás szakismereteinek tanítása, környezeti nevelés, természetvédelmi oktatás, az út során előforduló összes, illetve minél több látnivaló bemutatása, megismertetése (fás és fátlan növénytársulások, tipikus és jellegzetes növények, állatok, állóvizek és vízfolyások, kőzetek, barlangok, időjárás-jelenségek, épületek épületromok, hely- és ipartörténet, hagyományok, néprajz, tájhasználat, mondák, érdekességek stb.) Túrát kétféle logika szerint lehet tervezni: Egy úti- és túratervhez megfelelő társakat keresni, csapatot összeállítani. Egy adott csapathoz és igényekhez úti- és túratervet készíteni. Túrázni lehet 1. magányosan, 2. párosan és 3. csoportosan ez esetben legalább három főről van szó: Magánosan túrázni annál kevésbé ajánlatos, minél nagyobb a balesetveszély és minél kisebb a segítségszerzés lehetősége. A magános túrázó közelebb tud kerülni a természethez, aprólékosan meg tudja figyelni a környezetét, a tájat, és át tudja élni a csend, a teljes nyugalom és függetlenség élményét. Naphosszat el tud mélyedni a gondolataiban (erre minden egészséges embernek szüksége van), amikor nem kötik le figyelmét a továbbhaladás feladatai. Senkihez sem kell alkalmazkodnia, egyedül és szabadon dönthet mindenről, nem hátráltatja, de nem is segíti senki. A magános túra során a túrázó önmaga túravezetője is egyben. Egyedül csak a leggyakorlottabbak induljanak útnak, akik mindenben kellő tapasztalattal rendelkeznek, akiknek alapos és helyes önismeretük, és egészséges önbizalmuk van. Mivel 12

14 minden adódó feladatot és problémát önállóan kell megoldania, ahol nem számíthat senki segítségére, ez a kihívás tanítja meg legalaposabban a túrázót a természet és a túrázás szabályaira. Azoknál a szakágaknál, ahol nem tilos szólóban menni (pl. gyalogos és kerékpáros túrázás), a túravezetők mindenképpen menjenek időnként magánosan is, mert ez a túravezetői felkészülés, tanulás, önismeretszerzés leghatékonyabb módja. Nem pótolja, de előkészíti a csoportvezetéses gyakorlatot, hozzászoktatja a vezetőt, hogy önállóan és magabiztosan hozzon helyes döntéseket. Magánosan túrázni nehéz körülmények között gyakorlat és próbatétel egyaránt, egy felkészült túravezetőnek nem jelenthet problémát. A páros túrázásban egyesülnek a magános és a csoportos túrázás jellemzői. Két ember már segíthet egymásnak, és beszélgethetnek út közben. Magashegyi, barlang- és búvártúránál legalább három (de inkább négy) főnek kell együtt mennie, sőt mentőügyeletet is biztosítani kell. Három ember közül egy tud segítséget kérni, míg a másik a bajbajutottal marad. Az ideális csapatlétszám négy hat, de nem több tíznél. Csapatszellem alakul ki, és a közösen átélt kalandok, a vidám pillanatok maradandó élményként íródhatnak be a résztvevők emlékezetébe. A túrázók emberi közelségből ismerhetik meg egymást, segíthetik egymást, tanulhatnak egymástól, a csapathoz tartozás pedig biztonságérzetet ad. Csoport esetében azonban leginkább egymással vannak elfoglalva a résztvevők beszélgetnek, zajt csapnak, és sokat csorbul a természet megfigyelésének lehetősége. Minél többen vannak, annál többféle szándékot kell összehangolni, annál többet kell minden résztvevőnek alkalmazkodnia a közakarathoz (s csak szenvedés annak, aki bármilyen tekintetben és bármilyen irányban kilóg a sorból ), és annál nagyobb a valószínűsége, hogy kisebb-nagyobb gondok lépnek fel, amelyek hátráltatják az egész csapatot. A túracsapat tagjai ideális esetben valamennyien többé-kevésbé gyakorlott túrázók, és azonos szinten készültek fel az adott útra. A nagyobb kihívást jelentő túráknál (pl. expedícióknál) fontos, hogy a résztvevők kellően összeszokottak legyenek, és a szükséges részfeladatokra legyen köztük megfelelő szakember (orvos, térképész stb.). A túraszervező és vezető feladata, hogy a mindenkori körülményeknek megfelelően állítsa össze a túracsapatot. Gyakorlatlanokból álló csoport esetén, nagyobb létszámnál legfeljebb csak rövidebb, könnyebb, kirándulás jellegű túrára érdemes indulni. Ilyenkor a megszokottnál sokkal nehezebb dolga van a túravezetőnek. Tíz fő fölött ilyen csapattal különösen nem szerencsés menni, de ha mégis többen vannak, akkor két túravezetőjük legyen. Nagyobb csoportoknál kb. tíz főnként érdemes egy túravezetőnek mennie, s csoportonként külön haladni. 7. A természet- és környezetvédelem írott és íratlan szabályainak ismerete és betartása mindenhol alapvető, különösen a védett vagy fokozottan védett területeken. Minden tevékenység, a túrázás is terheli a környezetet, de ezt a terhelést a minimálisra kell leszorítanunk. Jelenlétünkkel a legkevesebb nyomot hagyjuk maguk után, a figyelmünk viszont mindenre terjedjen ki. E szerint fontoljuk meg, hogy hová, mivel, miért, hogyan, kivel, és mikor megyünk. A környezettudatos életmódot meghatározó alapelvek: az élet, mások, és a helyi lakosok tisztelete, takarékosság, egyszerűség, ésszerűség, helyi megoldások, elővigyázatosság, megelőzés, visszaforgatás, alkalmazkodás, felelősség- és kötelezettségvállalás, együttműködés, tervszerűség, minőség, hosszútávú gondolkodás, tájékozódás. Elemi szabály, jólneveltségi kérdés, hogy ne tegyünk kárt magunk körül: semmit se rongáljunk, és ne szennyezzünk, sem szemeteléssel, sem felesleges zajkeltéssel, sem más módon. Mozgásunk és táborozásunk során kíméljük a növényzetet, állatokat, vigyázzunk a turistalétesítményekre, erdei bútorokra. Ne szegjük meg a tilalmakat. A természetbe csak az odaillő és károsító hatás nélkül lebomló anyag kerülhet (pl. gyümölcsök zöldségek hulladéka). Minden más anyag (pl. csomagolóanyagok, szárazelemek, olaj, szemétégetés füstgázai) károsítja a környezetet vele együtt a saját egészségünket: mérgezi a vizeinket, a talajt, a levegőt, elcsúfítja a tájat, ahol élünk, túrázunk. A károkozásnak elejét kell vennünk, legfontosabb a megelőzés és a minimalizáció. A helyhez illő közlekedési eszközzel utazzunk, lehetőleg tömegközlekedéssel. (Szánjunk rá több időt, ha szükséges. Nem a legkényelmesebb megoldás adja a legtöbb élményt!) Az értékes helyeken csak nagy 13

15 körültekintéssel haladjunk végig, sérülékeny részeken (pl. sziklagyepen) ne táborozzunk. Tervezzünk el minden részletet, kerüljük a hirtelen szükségmegoldásokat. Alkalmazkodjunk a helyi körülményekhez, a helyi dolgokat keressük amelyek mindig több élményt nyújtanak. Tájékozódjunk, keressük a természetesebb, jobb, egyszerűbb, olcsóbb megoldásokat. A felszerelésünk összeállításánál és a fogyasztási cikkek beszerzésénél részesítsük előnyben a természetes, az életciklusuk során kevésbé környezetterhelő anyagokat. Környezeti nevelőként jó példával szolgáljunk, adjunk mintát és útmutatást, hogyan szervezhetjük az életünket túránkat a legkevesebb pazarlással, környezetszennyezéssel: környezettudatos vásárlás és életmód. Az elkerülhetetlenül keletkező szemetet magunkkal kell vinnünk, maradéktalanul el kell szállítanunk, és lehetőleg újrahasznosító, ártalmatlanító rendszerben leraknia szemetelésre semmilyen magyarázat nem fogadható el, és a szemetet elégetni sem szabad. A túráink legnagyobb részét a természetben tesszük, védelem alatt álló területen, és a természet értékeiben gyönyörködünk Az oktatói túravezetés általános ismeretei Az oktatói túravezetés általános ismeretei a túra közben történő oktató nevelő munkához szükséges. A mindenre kiterjedő oktatói túravezetés ad tartalmat a túrának, és ezáltal lesz a túra több egy közösségi sporttevékenységnél. Sok dolgot csak akkor ismerünk fel, akkor válik számunkra láthatóvá, érdekessé, ha vannak róla alapismereteink. Az út során tapasztaltakat e háttértudással lehet felismerni, értelmezni, és bemutatni. A túravezetőnek elegendő mélységű és szélességű ismeretanyaggal kell rendelkeznie ahhoz, hogy otthonosan mozogjon a természetben, tudja megnevezni, magyarázni, értékelni a dolgokat, jelenségeket, és a gyakorlati dolgokban jártas legyen. Összetett tanári feladatról van szó, több tudományban és szakterületen kell jártasságot szerezni. A túravezető tanfolyam csak betekintést adhat a túravezetői oktató nevelő munkához szükséges ismeretekbe, mert jóval túllép annak keretein. Önképzéssel igen sok dolgot meg lehet tanulni, és minden tanulmányt önképzéssel kell folytatni, kiegészíteni, szinten és frissen tartani, ez a túravezetőknél is követelmény. A színvonalas tanári munkához a szakkönyvek, tankönyvek, egyetemi jegyzetek, monográfiák, tanulmányok, kutatási eredmények, internetes publikációk stb. széles választéka áll rendelkezésre. A turista- és útikalauzok, útleírások, tanösvény-füzetek között nagyon alapos, igényes, komoly műveket találunk, de előfordul, hogy sok hibát tartalmaznak, pontatlanok ezért nem fogadhatjuk el azokat feltétel nélkül. 1. A túravezetői oktató- és nevelőmunkához pedagógiai ismeretekre van szükség. Nevelési feladatok a környezeti, egészséges életmódra, hazaszeretetre, munkára, közösségi, értelmi, erkölcsi, esztétikai nevelés, személyiségfejlesztés. Az oktatási feladatok közé tartozik a természetjáró szakismeretek, a környezetés természetvédelem, a föld-élet- és társadalomtudományok tárgykörébe tartozó ismeretek, és az egyéb kapcsolódó ismeretek tanítása. 2. Alapvető a természetjáró szakismeretek: szakágak, technikai ismeretek, tájékozódás, egészségtan stb. tanítása. 3. Földtudományok (földrajz): általános, területi és történeti természetföldrajz, ásvány- és kőzettan, éghajlattan, időjárástan stb. 4. Élettudományok (biológia): szervezettan, rendszertan, élettan, társulástan, életföldrajz, ökológia stb. 5. Társadalomtudományok: építészet- és ipartörténet, néprajz stb. 6. Egyéb kapcsolódó ismeretek: csillagászat, fényképészet stb. 7. Az oktatómunka kiemelten fontos része a környezet- és természetvédelemmel kapcsolatos ismeretek bemutatása és átadása. 14

16 2.2. Fizikai és pszichikai felkészültség A fizikai és pszichikai felkészültséget együtt tárgyaljuk, hiszen a test és lélek igen szoros kapcsolatban áll egymással, kölcsönösen hatnak egymásra, és a túrákon mindkettőnek döntő szerepe van. A mindenkori fizikai és pszichikai állapotunk függvényében tervezhetjük a túrákat Fizikai felkészültség Az erőnlét és az állóképesség döntően életmód, akarat és hozzáállás kérdése, a nem és az életkor szerepe csak másodlagos. Testünk mozgásra teremtetett, a legtöbb testi-lelki bajunk egyik alapvető oka ennek hiánya. Mivel életünk többnyire mégis mozgásszegény, a sportolás nélkülözhetetlen számunkra. A sport erősíti a testet, megőrzi, helyreállítja az egészséget, élénkíti az egész szervezetet, növeli a szellemi teljesítményt, levezeti a feszültséget, acélosítja az akaratot, önbizalmat ad. A sport minden veszélyénél lényegesen nagyobb az a megbetegedési kockázat, ami a mozgás hiányával jár. A fizikai felkészültség a kielégítő egészségi állapotra épül. A túrákhoz igen jó erőnlét és állóképesség szükséges. Általában legnagyobb szerep a lábnak és a szívnek jut, de ez szakáganként változó. Minden izomra szükség van, sőt az a célunk, hogy minél több izomcsoport dolgozzon a túrán, és a szervezet a legegyenletesebb terhelést kapja. Ez egészségvédelmi fontos szempontból, és a teherbíró képesség is nagyobb, a fáradtság később következik be, ha nem egyoldalú a szervezet terhelése. Az erőnlét és az állóképesség fokozatos, rendszeres és mértékletes edzésekkel javítható, növelhető. A túravezetőktől elvárható az egészséges, sportos, káros dolgoktól mentes életmód. Nehéz terepen is legyen magabiztos, így tud folyamatosan figyelni a többiekre és segítséget nyújtani. Kiemelten nagy szerepe van a villámgyors reflexeknek és az egyensúlyérzéknek, a fejlett mozgáskoordinációnak. Megfelelő azonnali mozdulatokkal a legtöbb baleset megelőzhető. Megcsúszások, botlások, talaj- és kőzetmegmozdulások esetén magabiztosan kell visszanyerni az egyensúlyt, automatikusan, gondolkodás nélkül. A reflex gyorsasága és a válaszok helyessége gyakorlással növelhető, de a pihentségtől is függ (a fáradtság lassít). Fontos az érzékszervek élessége, elsősorban a látásé és a hallásé. Menet közben a szemünkkel és a fülünkkel fogjuk fel a legtöbb külvilágból érkező ingert, ezen érzékszerveinken keresztül kapjuk meg a haladásunkhoz szükséges információkat, és a legtöbb élményt is ezeken keresztül szerezzük Pszichikai felkészültség A túravezető munkája felelősséggel jár, számos dolgot kell észben tartania, sokfelé kell figyelnie, döntések sorozatát kell meghoznia. Ez olykor nehéz, kimerítő tevékenység. Vezetnie kell a túrát, törődni a társakkal, összetartani a csapatot, megelőzni, megoldani a problémákat, tanítani és példát mutatni. Közben rá is hatnak az út megpróbáltatásai, ő is fárad és hibázhat de a szerepéből nem eshet ki. A pszichikai felkészültség a megfelelő lelki adottságokat és állapotot jelenti. Ismernünk kell önmagunkat: a teljesítőképességünk határait, hogy miként reagálunk a különböző helyzetekre, és meddig bírjuk idegekkel a megpróbáltatásokat. Túrázás közben sokfelé kell figyelnünk, nagyon ébernek kell lennünk, különösen érvényes ez a túravezetőre. A túra sikeres lebonyolításához fontos, hogy a túravezető számos lelki, jellem- és észbeli tulajdonsággal rendelkezzen: kapcsolatteremtő és vezetői képesség, szervezőképesség, előrelátás, fegyelem, kitartás, akaraterő, céltudatosság, bátorság, figyelem, összpontosító képesség, alaposság, óvatosság, megfontoltság, felelősségérzet, önbizalom, magabiztosság, határozottság, türelem, kiegyensúlyozottság, éberség, tűrőképesség, monotóniatűrés, pontos helyzetfelismerő és ítélőképesség, rugalmasság, alkalmazkodó képesség, fejlődőképesség, tárgyilagos, gyors és logikus gondolkodás, gyakorlatiasság, leleményesség, problémamegoldó képesség, mértékletesség, önismeret, emberismeret, ember- és 15

17 természetszeretet, tapintat, környezet és egészségtudatosság, jókedv, humorérzék stb. A túravezetőnek törekednie kell e tulajdonságok kialakítására, megszerzésére. Így lehet valaki a társai szemében is igazi vezető személyiség. A túrázás túravezetés fejlesztően hat a teljes személyiségünkre, építi jellemünket, bővíti ismereteinket, formálja gondolkodásunkat, világképünket, az élet minden területén előnyünkre szolgál. Hasznát vesszük a hétköznapi munka során és a magánéletben is, és felbecsülhetetlen társadalmi jelentősége van. Egy fenntartható világ csak ilyen és ehhez hasonló értékekre épülhet. Mint minden vezetői munkakör, a túravezetés is szolgálat, a közösség szolgálata, nem uralkodás mások felett. A túravezető jelleme és viselkedése példaértékű legyen, hiszen ő a modell, minden megnyilvánulása minta a többiek számára, és a stílusa meghatározza a túra hangulatát. Mit sem ér, ha a vezetőnek elismerik ugyan a technikai tudását, állóképességét és szellemi felkészültségét, de nem jönnek ki vele, emberileg nem fogadják el. 16

18 2.3. Technikai felkészültség A jó túrafelszerelés jellemzői Az eredményes és kellemes túra egyik alapvető feltétele a megfelelő túrafelszerelés. A jól bevált túraeszközök és túrafelszerelések a gyártók túrázók tapasztalatait és technikai tudását összegzik. A helyesen összeállított felszerelés szabaddá tesz, nem akadályoz semmiben. A túraeszközök megválasztásának alapelvei: Hatékonyság (a célnak megfelelően, de inkább túlméretezve!) Sokoldalúság (de minél sokoldalúbb valami, annál kevésbé hatékony!) Megbízhatóság, üzembiztosság (pl. jármű, lámpa) Nyomás- és ütésállóság (pl. fotófelszerelés, szappantartó) Vízhatlanság (pl. bakancs, lámpa, térképek) A legkisebb tömeg (pl. esőfelszerelés, sátor) A legkisebb méret (pl. matrac; de inkább nagy legyen, mint nehéz!) Hosszú élettartam (értékes eszközök!) Újrahasználhatóság (pl. edények, csomagolások, akkumulátorok!) Javíthatóság (pl. jármű) A természetbe illő színek (kivéve veszélyes helyeken!) Környezetbarát, természetes anyag (mindenhol, ahol lehetséges!) Hosszabb, nehezebb túrákra a bejáratott, kiismert felszerelési tárgyainkat vigyük, vadonatúj dolgok kipróbálásával és bejáratásával rövidebb és egyszerűbb utakon kísérletezzünk (pl. bakancs). A pakolás és szállítás alapelvei, a menetkész túrafelszerelés jellemzői: Saját kezűleg pakoljunk, sose bízzuk másra (hogy mindent a helyén találjunk) A felszerelés jól viselje a rázkódást, nyomódást (pl. valamilyen jármű rakterében szállításnál, kerékpárral). Az értékes és / vagy sérülékeny, veszélyes eszközök ütéstől, nyomástól és víztől védett helyet kapjanak a felszerelésben (pl. fényképező-elszerelés, lámpák, élelem) A menet közben gyakran vagy sürgősen szükségessé válható eszközök könnyen hozzáférhetőek legyenek (pl. esőfelszerelés, térképek, lámpa, elsősegélycsomag) A felszerelés csoportosított, egységekre tagolt, könnyen levehető és átrendezhető legyen (pl. táborozásnál, balesetnél) A felszerelés egyenletes súlyelosztású, alacsony súlypontú, kényelmesen szállítható legyen Az alapfelszerelésnek minden túrán velünk a helye, ami nyilván bővül, ha egynél több napra megyünk. Az úti céltól függően vihetünk kiegészítőfelszerelési tárgyakat. Csoportos út esetén néhány eszközt a túravezetői, illetve a közösségi túrafelszerelés részeinek tekinthetünk, de személyi túrafelszerelést minden résztvevő vigyen magával. 17

19 A túrafelszerelés E részben a gyalog- és kerékpártúrák felszerelését tárgyaljuk, más szakágak speciális eszközkészletére nem térünk ki Egynapos túrára Ruházat 1. túracipő / bakancs (talpbetéttel), (kamásli) 2. alsó felső belsőruházat: túrazokni, alsónemű és túraing / póló 3. alsó felső külsőruházat: kétrészes vagy overall, napellenzős sapka 4. (alsó felső melegítőruházat: melegítő alsó felső, pulóver, sapka, kesztyű) Kis hátizsák 1. karóra + övtáska: személyi igazolvány+ lakcímkártya/ útlevél+utasbiztosítás, társadalombiztosítási, utazási, diák-, pedagógus- és egyéb igazolványok, tömegközlekedési menetjegyek bérletek, pénz bankkártya, kulcsok, papír írószer: toll+ceruza+radír, telefon 2. tartalék melegítőruha, (napszemüveg), (közösségi elsősegélycsomag) 3. esőfelszerelés: poncsó / esőköpeny / esőkabát esőnadrág, kamásli 4. térképek, iránytű/ tájoló, menetrendek, útitervek, 5. kulacs ivóvíz, élelem, tartalékélelem 6. természetjáró kiscsomag: kombinált bicska (bontókkal és egyéb szerszámokkal); gyufa; 1-2 lámpa; zsinór; befőttesgumik; varrókészlet (cérnák + varrótűk + biztosítótűk); összecsukható kisolló; egészségügyi csomag; vécépapír; személyi elsősegélycsomag; túra-evőeszközök; (kullancsriasztó, naptej, szőlőzsír/napvédő ajakápoló; szappan szappantartó) (jármű: kerékpár/ hajó + tartozékai, beleértve az úti szerszám- és tartalékkészletet és a speciális ruházatot) Többnapos túrára Az egynapos túrával megegyezően + nagy hátizsák: a kis hátizsák tartalma + 1. hálózsák + matrac (+ sátor) 2. váltás alsó felső belsőruházat: túrazokni, alsónemű és túraing / póló 3. vízhatlan papucs / szandál + törülköző 4. élelmiszerek 5. (főzőedények, mosogatóeszközök ) 6. természetjáró kiscsomag az egynapos kiegészítése: tartaléklámpa, csereakkumulátorok, (tartalékizzók, gyertya); borotva; fogkefe fogkefetartó fogkrém, úti szerszámkészlet Kiegészítő felszerelés fényképezőgép + tartozékai: fotóstáska, csereakkumulátorok, optikatörlő, miniállvány stb.; akkumulátortöltők; könyvek: útikalauzok+ terepi határozók + zsebszótárak stb.; túrabot; fürdőruha; gyűjtődobozok; játékok; látcső; búvárszemüveg stb. 18

20 Ruházat Legalapvetőbb mindenféle túrán a megfelelő ruházat, amely a napfénytől, élősködőktől, csapadéktól, hidegtől és a kisebb sérülésektől óvja a túrázót. Legalább egy-egy tartalék melegítőrétegnek is velünk kell lennie minden évszakban, és az eső elleni védelem is elengedhetetlen! 1. A túrabakancs vagy túracipő legyen igen erős, strapabíró, vízálló, mégis könnyű és lehetőleg szellőzzön. Gyalogtúrán a lábbelinek kiemelkedő jelentősége van, mert döntően meghatározza a közérzetünket. Talpbetétekkel tovább javíthatunk lábbelink minőségén. Rugalmassága izületkímélő, moshatósága higiénikusabbá teszi, puhasága kényelmet biztosít a talpnak, megelőzi a láb feltörését. Víz ellen impregnálhatjuk a túracipőt, ami azonban nem biztosít tökéletes vízhatlanságot. Az eső, a vizes aljnövényzet és a hó áztató hatásától a sokféle formában kapható kamásli óvja meg a lábbelit és a nadrágszárat. A ruházatnál külső, belső és melegítőrétegeket különböztethetünk meg kivéve természetesen a nyári forróságot, és ezeket érdemes külön kezelni. 2. A belsőruházat: túrazokni, alsónemű, túraing/ póló komfortérzést biztosít, fölszívja az izzadságot, és ezzel a többi ruhát is megvédi a gyors elszennyeződéstől. A belsőruházat esetében előnyben kell részesíteni a hagyományos, természetes anyagokat (pl. pamut), nem csak környezetvédelmi okokból. Ezek nagyon kényelmesek, egészségesek, jól szellőznek, és kiváló hőszigetelő és mosási tulajdonsággal rendelkeznek. 3. A külsőruházat: kétrészes vagy overall óv a portól, sártól, horzsolásoktól, az élősködőktől, a napellenzős sapkával együtt véd a napfénytől és a kisebb csapadéktól. A durvább, erősebb anyagú külső réteg a sérülékenyebb melegítő- és belsőruházatot is védi, és mindig hosszú szárú. Praktikus az a nadrág, amely a szárát felhajtva vagy lecipzározva rövidnadrággá alakítható, s néhány mozdulattal pedig ismét hosszúnadrág (nyári lehűléskor, sűrű növényzetbe érve, a téli félévben). Fontos, hogy ruhánknak nagy és zárható zsebei legyenek. A külsőruházat természetes és mesterséges anyagú lehet. A szintetikus anyagokból készült ruhák könnyebbek, jobban száradnak, tisztításuk egyszerűbb. A természetes anyagok (pl. pamut- és lenszövetek) azonban barátságosabbak, környezetkímélőbbek, nyűhetetlenek. Ruházatunk színeiben legyen egységes és szolid (ne katonai jellegű!), természetbe illő rejtőszínű, terepszínű sötétzöld, barna, sötétkék, szürke, fekete. Magashegységben, vadvízen, barlangban, közúton és más veszélyes helyen tett túrákon a feltűnőség a cél, ahol jól jönnek az élénk riasztószínű, fluoreszkáló és fényvisszaverő ruhadarabok és kiegészítők. 4. A melegítőruházat: melegítő alsó felső, pulóver, sapka, kesztyű tartja vissza a testmeleget. Különösen melegek a sűrűkötésű gyapjúpulóverek és a polár anyagok. A melegítőruházat többnapos úton pizsamának is használható (hálózsákban aláöltözéshez). A külsőruházat pedig pokrócnak jó. A lehajtható ujjú kesztyűben nagy hideg esetén is kényelmesen tudunk pakolni és fotózni. A hűvös tavaszi és őszi napokon kesztyűt és térdmelegítőt is érdemes felvenni a gyors szakaszokon. Kerékpáron ajánlott bukósisakot és védőszemüveget hordani, de legalább napellenzős sapka legyen rajtunk. (A napellenző nem csak a naptól, hanem a becsapódó gallyaktól is védi a szemet.) Van külön ruházat kerékpározáshoz, gyalog- és vízitúrázáshoz, és az összes többi szakágnak speciális ruházata van. 5. Vízhatlan ruházat: jelentősebb csapadék előfordulására majdnem minden úton fel kell készülnünk: poncsó vagy esőköpeny vagy esőkabát esőnadrág, kamásli legyen nálunk. Eső esetén a felszerelésünket is meg kell óvni az átázástól. Vannak teljesen vízhatlan táskák és hátizsák esőhuzatok, és hátizsákhoz és kerékpároshoz alakított esőköpenyek, poncsók. Esős, nyirkos időben, sátor, illetve fedél híján a szétnyitott poncsó megvédi a hálózsákot az elázástól, de kifejezetten ezt a célt szolgálják a bivakzsákok is. A poncsó takarónak, árnyékvetőnek, és szükségsátornak is használható. Lehet rombuszsátor, kutyaólsátor pedig egy vagy két poncsóból. Az esőkabát derékig ér, a poncsó és az esőköpeny kb. csak térdig nyújt védelmet a 19

21 hulló csapadéktól. Lábunkat az esőnadrág védi, de az eső, a vizes aljnövényzet és a hó áztató hatásától leginkább a kamásli óvja meg a lábbelit és a nadrágszárat. Táska A táska típusát a túra szakága határozza meg. Gyalogtúrára mindig hátizsákkal menjünk. A táska mérete akkora legyen, hogy a teljes felszerelésünk gond nélkül elférjen benne anélkül, hogy bármit is kívülre kelljen kötözni. Egynapos útra a kis hátizsák (kb literes), többnapos útra a nagy hátizsák (kb literes) való. Inkább nagyobb legyen pár literrel, hiszen könnyebb pakolászni, ha nem szűkös a hely, de túl nagy sose legyen. Szükségünk lesz még egy kis helyre, ha például felbontottuk és vizesen összegöngyöltük az otthon gondosan összehajtogatott esőfelszerelést, vagy ha gyűjtöttünk valamit, élelmet vásárolunk. Hátizsákoknál sokat számít a vállpántkiképzés. Egy jó hátizsáknak sok állítási lehetősége van, a súly nagyobbik részét a medencecsontra terheli, kímélve a gerincet és a vállat. Ez különösen fontos a hosszabb utakra szánt nagy hátizsákoknál. Fontos, hogy a hálózsák könnyen kivehető legyen a táska kiürítése nélkül. El kell tudnunk helyezni a matracot is, s az oldalzsebekben van a helye a kulacsnak, térképeknek stb., gyorsan kell tudnunk előkapni az esőfelszerelést, a fényképezőgépet, és egyéb eszközöket. Többnapos úton, ha várhatóan otthagyhatjuk valahol a napközben nem használatos dolgainkat (pl. csillagtúránál), a nagy hátizsákban célszerű a kisebbet is elvinni. Minden táskánál fontos a vízhatlanság menetfelszerelésünkkel az esőfelszerelés alá férjünk, még akkor is, ha a táskánk kifogástalan ebből a szempontból. Vannak hátizsákra tervezett esőhuzatok, és hátizsákos meg kerékpáros emberhez alakított esőköpenyek, poncsók. Az iratainkat és a lakott helyeken, településeken, tömegközlekedési eszközökön használatos dolgainkat célszerű egy helyen, övtáskában tartani. Ha felcsatoljuk, minden kéznél és szem előtt lesz, ugyanakkor szabad marad mindkét kezünk, a túra alatt pedig elrakhatjuk a hátizsákba, hogy ne zavarjon. Táborhoz szükséges a közösségi elsősegélycsomag összeállítása, amely a személyinél gazdagabb és több emberre méretezett: több fertőtlenítő- és kötszer, fájdalom-, láz- és hányinger-csillapító, görcsoldó, hasmenésre, allergiára, szén- és kalciumtabletta, szőlőcukor, csipesz, kullancscsipesz stb. Tájékozódást segítő eszközök Érdemes nagyjából egy helyen tartanunk a térképeket, az iránytűt/ tájolót és a menetrendeket, útiterveket, jegyzetfüzetet, írószert, méghozzá többé-kevésbé vízhatlan csomagolásban, s úgy elhelyezni, hogy kéznél legyenek, de ne gyűrődjenek: táska- és ruhazsebekben (mellény- és combzsebek), gyalogos vagy kerékpáros térképtartóban, fotóstáskában, kormánytáskában. Szükségünk van térképekre a tervezett utazás és túra területéről és annak környékéről, továbbá minden olyan részről, amelyet érinthetünk a túra során. Gyalog-, kerékpár-, vízi- és sítúrára leginkább az általános és a szakági speciális turistatérképek és turistaatlaszok alkalmasak. Kiegészítőnek vagy helyettesítőnek az Internetről szerzett térképszelvényeket és részleteket, és másféle térképtípusokat is használhatunk, melyekre a túra céljától helyétől függően szükség lehet, különösen akkor, ha a túránk nem jelzett és közutakon vezet. Ha domborzat (tereptárgyak, terepidomok és domborzati formák) alapján tájékozódunk, akkor a (legalább) 1: es méretarányú turistatérkép mellett 1: es vagy 1: es térképekre lehet szükség. Mivel gyakoriak a változások (új utak és létesítmények, új, módosított nyomvonalú és megszűntetett turistajelzések, elenyészett létesítmények), célszerű a legújabb kiadású térképeket használnunk, ez esetben érhet a legkevesebb meglepetés. Utazásokhoz és kerékpártúrákhoz alapvető egy részletes közúti térkép 20

22 (autóstérkép). A közúti térképek kisebb méretarányúak, így a térképek nagy területet ábrázolnak, ami kedvező kerékpártúránál, vagy ha tömegközlekedéssel utazunk, de a domborzatot csak gyengén érzékeltetik. A közúti és a turistatérképeken feltűntetik a vasúthálózatot, a vizeket és a fontosabb objektumokat, esetleg a kerékpárutakat is. Településtérképekre lesz szükségünk, ha nagyobb falvak, községek, városok is szerepelnek a terveinkben. De minden más térképtípus, amihez hozzájutunk, segítségünkre lehet, további információkkal szolgálhat: vegetációtérkép, földtani térkép, erdészeti térkép, horgásztérkép stb. A térképek kinyitva meglehetősen nagyok, nehezen kezelhetőek, a gyenge minőségű papíranyaguk rosszul viseli a szelet vizet, és a nyitogatást, így gyakori használatnál hamar tönkremennének, ráadásul igen drágák. Az atlaszok pedig vastagok, nehezek és még értékesebbek, de a forgatásuk lényegesen könnyebb, és sokkal több információt tartalmaznak. Jelentősen megkönnyíti a térképek kezelését, ha menet közben fénymásolatokat használunk, az eredetit pedig csak szükség esetén vesszük ki a vízhatlan csomagolásából (pl. ha lementünk a másolt térképrészletünkről). A térképfénymásolatokat érdemes szakszerűen, térkép módjára összehajtogatni (az A3 méretet A6 méretre, az A4-et A7-re), és kívülről feliratozni (a táj neve, a tájrészlet körülhatárolása, a térkép típusa, méretaránya, kiadási éve, tulajdonosának neve stb.). A tájékozódási feladatok elvégzéséhez legtöbbször elegendő egy iránytű, a szögmérésekhez már tájoló kell. A tájolónak többféle típusát ismerjük, az iránytűnek is van számos változata. Általában minden más térképészeti segédeszköz nélkülözhető a terepen. A nagy pontosságot igénylő tudományos és térképezési munkákhoz kiváló, és ma már szinte elvárt navigációs eszköz a GPS. A műholdas műszeres tájékozódáshoz nem kell megfigyelnünk a domborzat és a táj részleteit, a menetirány kijelölését elvégzi helyettünk a készülék, a térképet sem kell annyira ismernünk. Ezzel elveszi a tájékozódás örömét és ellustíthat. Csak akkor működik, ha látja a műholdakat, zárt és mély helyeken cserbenhagyhat. Hátránya még a magas ára, és a korlátozott kapacitása. Az iránytű sosem merül le, és barlangban is működik. A GPS használata a túrázók mindennapos gyakorlatában nem indokolt, tartogassuk a terepi munkákra. Túrázóként boldoguljunk inkább a hagyományos módszerekkel, amelyek minden feladatra tökéletesen alkalmasak csak meg kell őket tanulni. Figyeljük a táj részleteit, az utakat, a domborzatot, a természet jeleit, és böngésszük a térképet. Sokszor még az iránytűre sem kell pillantanunk, elég felnéznünk az égboltra. Lámpát nappali túrára is érdemes vinni, mert nagy szükség lehet rá, ha valami probléma miatt késés van és besötétedik. De nélkülözhetetlen a lámpa, ha barlangok találhatók a területen. Ha lesz a túrán sötét szakasz (naplemente után, éjszaka, napfelkelte előtt), vagy ha a természetben éjszakázunk, személyenként 2 darab megbízható lámpa szükséges töltött elemekkel (és tartalékizzókkal kivéve a ledes lámpáknál). A két lámpa egyike lehetőleg fejlámpa legyen minden szakágban, melynek előnye, hogy mindkét kezünk szabad marad, és oda világít, ahová nézünk. Mászásnál, pakolászásnál és szerelésnél nélkülözhetetlen. Lámpáink közül a kézi legyen nagyobb fényerejű. Elemnek gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból lehetőleg akkumulátort (tölthető elem) használjunk szárazelem (eldobós elem) helyett. A ledes lámpák a legenergiatakarékosabbak, a fényerejük megfelelő. Étel, ital Kulacs tekintetében igen sokféle italszállító-edény van forgalomban, minden igényt ki tudnak elégíteni. Fontos szempont a törhetetlenség, a hőtárolás is lényeges. Űrtartalom tekintetében az 1 literes javasolható, illetve 2 x 0,5 liter. A termosz működési elv szerint hőszigetelt vagy hőtükrös lehet. A hőszigetelt műanyagtermoszok kevésbé hatékonyak, strapabíróbbak, olcsóbbak. A vákuumszigetelésű acéltermoszok hatékonyabbak, sérülékenyebbek, drágábbak. A hőtükrös üvegtermoszok a legsérülékenyebbek, és túracélra ma már nem használatosak. Egy egyszerű PET-pillepalack nyűhetetlen, elronthatatlan, 21

23 megbízható, évekig használható, és minden kulacsnál könnyebb, de nem tárolja a hőt. Folyadéknak leginkább víz vagy tea kerüljön a kulacsunkba. Az élelmet tartalékélelmet összehajtható zacskóba vagy zsákba célszerű raknunk, amely a legkisebb tömegű és helyigényű. Melegben nem szabad romlandót vinni, biztosítani kell az élelem szellőzését és nyomásmentes helyét a táskában, tűző nap se érje. Túráinkon alapvető élelmeink lehetnek a kenyér (ajánlható a saját sütésű!), sajt, hagyma és más zöldségek, alma és más gyümölcsök, mazsola, szőlőcukor, mogyoró, müzliszelet, aszalt gyümölcsök, csokoládé. Évszaktól és helytől függően kiegészíthetjük vadgyümölcsökkel és levelekkel, a természet ajándékaival. Tartalékélelemnek kiváló egy-egy tábla csokoládé, vagy néhány konzerv. A konzerv sem hagy cserben de csak tartaléknak készítsük be, lehetőleg mindig frisset együnk. Az adalékanyagokban gazdag, környezetszennyező csomagolásban kiszerelt élelmiszereket többnapos út esetében is kerüljük. Főzőedények, mosogatóeszközök is szükségesek, ha táborozunk, és önellátóak vagyunk. Csak a legszükségesebb, sokoldalú edényeket célszerű elvinni, mivel számottevő súlyt és méretet jelentenek a menetfelszerelésben. Személyenként egy füles fémbögre és egy csajka ezek melegítésre, főzésre is jók és a túraevőeszközök. A két füllel, leakasztható nyéllel és fedéllel ellátott csajka egymagában ételdoboz, lábas, serpenyő, tál, tányér és vágódeszka a túrázónak. Fejenként egy nem törékeny tányért külön is vihetünk. Hosszabb tartózkodáshoz, táborozáshoz nagyobb főzőedény kell csoportnak, például bogrács. Mosogatáshoz kisebb rongyokat és környezetkímélő mosogatószereket vigyünk magunkkal. Hálózsák és sátor Hálózsákból széles a választék. Különböznek a használhatósági hőmérséklettartományukban, amit a töltet anyaga és mennyisége, és a zsák szerkezete határoz meg. Fontos szempont továbbá a hosszúság (testmagasság), vízhatlanság és száradási gyorsaság, csomagméret, tömeg, cipzárkiképzés, kényelmesség, tisztántarthatóság és moshatóság, élettartam. A hálózsákok hőmérséklettartománya: a maximum optimum ill. a komfort felső és alsó hőmérsékleti értékei között érezhetjük kellemesen magunkat alváskor. Fölötte melegünk lesz, alatta a tolerancia (limit) határig egy kis rásegítéssel semmi gond. A minimum ill. extrém (rizikó) hőmérsékletig használva már fázni fogunk, de a kihűlést és megfagyást megússzuk. Legfeljebb aláöltözéssel (melegítőruházat/tartalék melegítőruha), sátorban használhatjuk (a sátorban ~10 fokkal van melegebb). Hálózsákunkat a töltet védelme érdekében kinyitva tároljuk, és csomagoláskor össze-vissza gyűrve nyomjuk a zsákjába, hogy ne lapuljon, és ne alakuljanak ki hajtási élek. A hálózsákunk inkább legyen hidegebbre méretezve a kelleténél, minthogy fázzunk éjszaka. Épületben, fűtött helyen mindenféle hálózsák jó. A nyári hálózsákot a nevének megfelelően csak a meleg nyári időszakban használhatjuk szabad ég alatt. Túrázáshoz leginkább a három- és négyévszakos, téli hálózsákok alkalmasak. A legjobb, legdrágább hálózsákok tömege és csomagmérete a kiváló hőszigetelésük ellenére is meglepően kicsi, kívül-belül vízlepergetők, a töltőanyaguk víz hatására nem esik össze, gyorsan száradnak, és kompressziós zsákjuk van. Nyáron, amikor a szúnyogok földjén éjszakázunk, a hálózsák összehúzott kapucnijának rését szúnyoghálóval zárhatjuk le. Ez lehet kifejezetten erre a célra kialakított kiegészítő, vagy akár egy hálószerű trikó. Télen a kapucni nyílását részlegesen zárjuk le egy darab textillel, például egy ruhával annak érdekében, hogy ne közvetlenül a fagyos levegőt szívjuk. A bivakzsák kiváló eszköz hideg, szeles, nyirkos, esős időben, sátor, illetve fedél híján. 22

24 Ha talajon, kövön, vagy padlón alszunk, mindig kell használni matracot (derékalj), ami a hidegtől és a nedvességtől véd, és puha, egyenletes felületet biztosít. A nyitott cellás habmatracok (pl. Polifoam) rendkívül könnyűek, puhák, olcsók, de felszívják a nedvességet, kevésbé szigetelnek, és kevésbé tartósak. Készítik sima és dupla kivitelben. A hőtükrös, alus változat vékonyabb, kisebbre hajtogatható s nem ereszti át a vizet. A zártcellás habmatracok jobb hőszigetelők, nem nedvszívók és tartósabbak, de keményebbek, nehezebbek, drágábbak. Az önfelfújó matracok kiváló hőszigetelők, kényelmesek, állítható keménységűek, kicsik, de lyukadhatnak hasadhatnak, nehezebbek, drágák. Sátorban hatalmas a választék, kiválasztási szempontok: férőhely (túrázáshoz nem célszerű 2 4 személyes sátraknál nagyobbat használni); külső és belső méret, magasság; alak és szerkezet (kutyaól-, iglu- kupolaalagútsátor stb.); rétegszám (1 vagy 2, túrázáshoz duplafalút használjunk); a külső, a belső, és alj anyaga; esőnyomás-állóság (nagyon fontos!); csomagméret; tömeg; előtér, hely a felszerelésnek, bejárat-kiképzés szélellenállás; szín, ablak, szúnyogháló, polc, ár stb. Néhány kisebb eszközre is szükségünk lehet túránkhoz lámpa, csereakkumulátorok, (tartalékizzók ha nem minden lámpánk ledes, esetleg gyertya); úti borotva; fogkefe törhetetlen fogkefetartóban + kis tubus fogkrém, úti szerszámkészlet (kombinált fogó, csavarhúzók, kulcsok, fűrész, reszelő stb. 20 dekában) Önellenőrző kérdések a Túravezető felkészültsége fejezethez A Szellemi felkészültség alfejezethez kapcsolódó kérdések 1. Mit értünk a túravezető szellemi felkészültsége alatt? 2. Mik tartoznak a technikai túravezetés általános ismeretei közé? 3. Miket sorolna az alapvető és az óriási gyakorlati jelentőségű szakági ismeretek közé? 4. Miért fontos a tereptan és a térképészet ismerete? 5. Tömören mi a túraszervezés és vezetés menetrendje? 6. Miért lehet veszélyes a magányos túra? 7. Egy túrán milyen az ideális csapatlétszám? 8. Miért fontos a természet- és környezetvédelem szabályainak ismerete? 9. Milyen ismereteket foglal magába az általános oktatói túravezetés? 10. Miért fontos tisztában lennünk az oktatói túravezetés általános ismereteivel? A fizikai, pszichikai és technikai felkészültség alfejezetekhez kapcsolódó kérdések 1. Mik a túraeszközök megválasztásának alapelvei? 2. Milyen egy menetkész túrafelszerelés? 3. Mit szükséges a hátizsákunkba pakolnunk egy egy napos túrához? 4. Mit szükséges a hátizsákunkba pakolnunk az egy napos felszerelésen felül, ha egy több napig tartó túrára megyünk? 5. Mit tartalmazzon egy természetjáró kiscsomag? 6. Milyen a megfelelő túraruházat? 7. Milyen egy jó túrabakancs? 8. Milyen térképek leginkább alkalmasak a gyalog-, kerékpár- vízi- és sítúrákhoz? 9. Miért célszerű a legújabb kiadású térképeket használnunk? 10. Milyen egyéb térképek segíthetik még a tájékozódásunkat? 23

25 3. A túravezetés 3.1. A túra előkészítése A felkészülést nyilvánosan meghirdetett túra esetében általában indulás előtt 1-2 héttel kell elvégezni, és a túrakiírást közzé tenni. Nem nyilvánosan meghirdetett, társaságon belül szervezett túra esetén elegendő néhány nappal előtte felkészülni és megbeszélni a túratársakkal. A felkészülés pár órát, legfeljebb pár napot igényel. Aki ebben nem alapos, az problémákkal számolhat, keresgéléssel, veszíthet időt, és tájékozatlanságában elmehet a látnivalók nagy része mellett. A túravezetőnek éppen az a feladata, hogy irányításával a csapat elkerülje ezeket a hibákat. Nyilvános túráinkat érdemes több csatornán is meghirdetni. A honlapunkon, levelező listákon történő meghirdetés mellett érdemes az eseményt a közösségi médiában is reklámozni, ahol a felhívásunk könnyen megosztható, így könnyen terjeszthető. Törekedjünk rövid, figyelemfelkeltő és gyorsan áttekinthető meghívó összeállításra. Korábbi túráinkon készült fotókkal ill. esemény beszámolókkal is vonzóbbá tehetjük a felhívást. Oktatási intézményekben szervezett kirándulásaink meghívóját érdemes az óvodában vagy iskolában több helyen a faliújságra, bejárat közelébe is kihelyezni. A plakát a képzésen bemutatott sablon segítségével könnyen elkészíthető. Az Internet korunk legfontosabb kommunikációs csatornája, amely a felkészülésnél, a túrák előkészítésénél, és az élmények közzétételénél egyaránt kiváló eszközünk lehet. A Világhálón lévő számos térkép, fénykép és írás segít az ismeretszerzésben, és menetrendek, utazási információk segítségével tervezhetünk. A levelező-, csevegő- és a társaságépítő rendszerek segítségével kapcsolatba léphetünk egymással és másokkal, szervezkedhetünk. A megosztó portálokon pedig írásos, mozgó- vagy állóképes formában közzétehetjük azélményeinket, tapasztalatainkat. Az Internet ma már minden tevékenység, így a túravezetés számára is alapvető és nélkülözhetetlen Felkészülés a technikai túravezetésre A felkészülés a technikai túravezetésre a tervezett túra technikai lebonyolítását készíti elő. Tervezés előtt meg kell ismernünk a célterület adottságait. Elő kell vennünk, illetve be kell szereznünk a térképeket és alaposan át kell tanulmányoznunk a térséget, felidézni az emlékeket ha már jártunk ott: milyenek a tömegközlekedés lehetőségei, milyen az utak típusa és hálózata (földút/ szilárd burkolatú út, közútforgalom, turistajelzés), a domborzat (sík terület/ szintkülönbségek), a növényzet (erdő/ mező/művelt terület), a terület vízrajza (ivóvízvételi lehetőségek, vízfolyások, vizenyős területek), a természetvédelem foka, hol vannak tájékozódási pontok, jellegzetes, vagy menedékhelynek alkalmas tereptárgyak, hol lehet bevásárolni a környéken és szükség esetén segítséget kérni, hol milyen veszélyekre számíthatunk és egyáltalán: hol vannak látnivalók és izgalmas dolgok, mit érdemes megnéznünk. Ha még sosem jártunk az adott területen, tájékozódjunk az ottani körülményekről. Útikönyvekből, az Internetről, a lehetőségünk szerint helybéliektől vagy helyiismerettel rendelkező túrázóktól szerezzünk információkat: milyen a közbiztonság, ihatók-e a forrásvizek, van-e egyéb különleges tudnivaló. Ezek után el kell készítenünk az útitervet, azon belül a túratervet és a (túra)útvonaltervet. Ezzel a körültekintő tájékozódással a lehetőségeket leginkább kihasználó út és túra tervezhető, megelőzhetők a kihagyások és a kellemetlen meglepetések, és mindenki számára biztonságos, felhőtlen túrát tervezhetünk. Gyülekezőhelynek egy mindenki, illetve a legtöbbek által útba eső, jól megközelíthető, és az egyéni utazások átszállások szempontjából is kedvező, közismert, egyértelmű helyet célszerű kijelölnünk. Az útitervnél figyelembe kell venni a gazdaságossági és környezetvédelmi szempontokat is, találjuk meg a közlekedés legkedvezőbb módját. 24

26 Az útiterv elkészítéséhez döntenünk kell a közlekedési eszközről, rögzítenünk kell az indulási érkezési- és menetidőket, helyeket, az átszállásokat, a jegyvételt, a kedvezményeket, és a költségeket. Fontos, hogy hagyjunk biztonsági tartalékidőket a tervezésnél, esti érkezésnél legyen még egy végső lehetőség, egy utolsó járat. A közlekedés adottságainak megismeréséhez a terület (köz)úthálózatát, a tömegközlekedési eszközök típusait, indulási érkezési időpontjait, a menetidőket, az átszállási lehetőségeket, kedvezményeket stb. kell megtudni a felkészülés során. A tervezett utazáson (helyi / helyközi közlekedés) kívül írjuk ki a korábbi és a későbbi járatokat, sőt célszerű a környék minden szóba jöhető közlekedésének indulási idejét összeírni, amire szükség lehet egy szándékos vagy kényszerű tervmódosítás esetén. Minél nagyobbak a távolságok, és minél ritkább, rosszabb a tömegközlekedés, annál alaposabban kell felkészülnünk e téren. Egy tenyérnyi papírra több tucat utazási lehetőséget le lehet írni. Ez az alaposság sok kellemetlenségtől ment meg, és teret ad az esetleges módosítási ötleteknek. A túraterv ( A terv) elkészítéséhez számos szempontot kell figyelembe venni: célterület, a résztvevők felkészültsége és igényei, az utazások szállások lehetőségei, a túra típusa, célja, nyomvonala, nehézsége, időtartama, hossza és szintkülönbségei, útviszonyok, technikai eszközök, költségek, várható időjárás, egyéb körülmények. Rögzítenünk kell az útvonalat, a túra nyomvonalát és menetidejét a gyülekezőhelytől az érkezési pontig, meg kell jelölnünk az érintett objektumokat, pihenőhelyeket. Kisebb, illetve összeszokott csapat esetében tervezhetünk 2 3 választási lehetőséget is, amely vonatkozhat a nyomvonal kisebb-nagyobb részleteire és az érkezési pontra. Ilyenkor rendszerint közös megegyezéssel dől el a választás. Nagyobb, nem összeszokott csapat és meghirdetett túrák esetében egyetlen, jól megtervezett útvonal legyen, pontos megjelöléssel. Kerüljük mindent, ami félreértésekre és vitákra adhat okot. Az útvonalterv elkészítésénél a túravezetőnek gondolatban végig kell járnia az utat a rendelkezésre álló térképei és emlékei alapján: hol lesznek emelkedők lejtők, hol lesz erdős vagy füves terület, milyen lesz a terep és az út, hol lesznek elágazások, kanyargós és egyenes szakaszok, hol lehet esetleg átvágni, hosszabbítani rövidíteni, hol lesz vízvételi lehetőség, mit érdemes megnézni, hol érdemes időzni, hol lesznek turistajelzések, tájékozódási pontok stb. Nagyobb létszámú vagy ismeretlen résztvevőkből álló túracsapat, kevésbé ismert terület esetén célszerű előnyben részesíteni a könnyebben járható és a jelzett turistautakat, és előzetesen bejárni az útvonalat. Gyalogtúrán 4 kilométer/óra átlagsebességgel kell számolni, és a (+/-) szintkülönbségek leküzdéséből eredő menetidő-változás -10 perc/100 méter. (Gyakorlott túrázók mehetnek gyorsabban is, 6 kilométer/órás átlagsebességgel is lehet gyalogolni, de általában erre semmi szükség nincs, és számolni mindig a jól bevált értékekkel érdemes.) A rossz útviszonyok (sár, hó, sűrű növényzet) csökkenthetik, a tartós, egyenletes, mérsékelt lejtők növelhetik a haladási sebességet. Óránként 5 10 perces pihenőt is számításba kell vennünk, amit tömbösítve is lehet tartani. Naponta 1-2 óra összefüggő pihenőt megállót is be kell iktatni. Minden túrán érdemes megjelölnünk egy célpontot, és ott időzni, szétnézni, pihenni, megtekinteni a látnivalókat, élvezni a tájat. Nagyon fontos minden túrán némi biztonsági tartalékidő ráhagyása, különösen tömegközlekedéshez igazodva. A tartalékidőre szükség lehet probléma esetén (sérülés, járműhiba stb.), de tervmódosításnál is jól jön egy kis időkeret, amiből gazdálkodhatunk. A túraterv, az A terv mellett mindig célszerű egy (részben) más útvonalú, rövidített, egyszerűsített változatot is megtervezni indulás előtt. Ez a könnyített túraterv, a B terv, amelyre esetleges kisebb problémák esetén lehet szükség (egészségügyi gondok, kellemetlen időjárás-változás stb.). Azzal is kell számolnunk, hogy 25

27 komolyabb baj is adódhat, amikor a túrát le kell állítani, és a legrövidebb úton-módon segítséget kérni, hazatérni (pl. baleset, egy túratársunk eltűnése). Ez a mentési terv, a C terv. Az úti- és túraterv magába foglal mindent, ami a túra lebonyolításához és vezetéséhez szükséges, melynek elkészítését követi a túratársak meghívása, tájékoztatása. Nyilvánosan meghirdetett túra esetében túrakiírást kell kifüggesztenünk vagy más módon közzé tennünk, 1-2 héttel korábban. A túrakiírásnak a résztvevők számára minden információt tartalmaznia kell, a legfontosabb dolgok hangsúlyozásával, kezdve azzal, hogy kiknek szól a túra. Külön fel kell hívnunk a figyelmet a túra nehézségeire, körülményeire, a várható fizikai és pszichikai igénybevételre. Részvételi feltételként jelöljük meg a szükséges eszközöket, erőnlétet, egészségi állapotot, és a megfelelő felkészülést. Ha nem ismerjük a résztvevőket, a szervezés során, illetve az út előtt kérdezzünk rá a túra szempontjából fontos egészségügyi problémákra (allergia, érzékenység, vagy más betegségek), hogy tudjuk, mire számíthatunk, mire kell felkészülnünk Felkészülés az oktatói túravezetésre A felkészülés az oktatói túravezetésre a tervezett útvonalra, a környékére és a tájra vonatkozó tudnivalók (élő élettelen és természeti kulturális dolgok, jelenségek) összegyűjtéséből és megtanulásából áll. A felkészülés a térkép(ek) alapos áttanulmányozásával kezdődik, mely során felmerülnek azok az objektumok, amelyek mellett és között vezet a tervezett utunk, illetve ezek is meghatározzák, merre tervezzük a túrát. El kell terveznünk, hogy melyek lesznek a túra főbb pontjai, amelyeket érdemes megnézni és bemutatni. (A pihenésre és evésre ivásra szánt időt is érdemes olyan helyekre időzíteni, ahol valamilyen jelenség, látnivaló is van.) Irodalomból meg kell ismernünk a célterület és a tervezett túrán érintett és környékbeli objektumok földrajzát, földtanát, jellegzetes felszínformáit, vízrajzát, éghajlatát, élővilágát, jellemző növényzetét és jellegzetes, ritka vagy különleges fajait, természetvédelmi helyzetét és szabályait, állapotát, problémáit, kultúrtörténeti múltját, ipartörténetét, a tájhasználat múltját és jelenét, érdekességeit stb. Térképekről, turista- és útikalauzokból, (út)leírásokból, fényképekből, cikkekből, tudományos anyagokból és szóbeli közlésekből gyűjthetjük össze a tudnivalókat. Ezen munka során ismerhetjük meg a tájat, ahová a túrát terveztük, s csak így tudjuk majd tartalmasan bemutatni a túratársaknak. A már korábban megismert terület esetében legfeljebb ismétlésre, ismeretfrissítésre és bővítésre lehet szükség Technikai felkészülés a túrára A technikai felkészülés a túrára a felszerelés összeállítását jelenti a tervezett túra körülményeinek és konkrét szükségleteinek megfelelően. Az alapfelszerelést automatikusan kell vinnünk mindenhová, de a megfelelő ruházatot, élelmiszereket, térképeket stb. össze kell válogatni újra és újra minden út előtt, s hasonló módon kell kiválasztani a kiegészítő felszerelési tárgyakat is. Legfontosabb szempont, hogy minden legyen nálunk, amire szükségünk lesz (tervezetten) vagy lehet (várhatóan vagy szükség esetén), végig kell tehát gondolnunk minden részletet a felkészülés során. Az eszközeinket rendbe kell tennünk: ellenőrizni, feltölteni, javítani, különösen érvényes ez a járművekre, a lámpákra, a kötéltechnikai eszközökre stb. Célszerű a felszerelés össztömegének korlátozása a lehetőségek határain belül, különösen hosszabb, nehezebb utaknál. A túravezetőnek kifogástalan felszerelést kell hordania, ahol mindig minden kéznél van, amire csak szükség lehet az úton, és ahol mindig minden működik. A túra szervezése során tájékoztatnunk kell a jelentkezőket a túra körülményeiről és nehézségeiről, fel kell hívnunk a figyelmet a helyes felszerelés fontosságára. A legszükségesebb eszközöket részvételi feltételként jelöljük meg, s ezek meglétét és állapotát ellenőriznünk kell indulás előtt a gyülekezőhelyen. Mindezek ellenére túravezetőként számítanunk kell arra, hogy néhány dolog hiányozni fog a résztvevők felszereléséből (pl. bicska, kötszer) vagy nem lesz megfelelő (pl. esőfelszerelés, lámpa). 26

28 3.2. A túra lebonyolítása, vezetése Gyülekezőhely, indulás Túravezetőként az elsők között illik megérkeznünk a gyülekezőhelyre, de mindenképp a megadott határidőn belül. Indulás előtt célszerű jelenléti ívet készítenünk, de ettől eltekinthetünk, ha van egy főnöke a csapatnak. Az első teendők közé tartozik a legszükségesebb eszközök és felszerelési tárgyak meglétének és állapotának ellenőrzése: lábbeli, ruházat, tartalék melegítőruha, esőfelszerelés, élelem, személyes gyógyszerek, lámpa, igazolványok, jegyek, útlevél (!) stb. Amennyire lehet, fel kell mérnünk a túratársak egészségi és erőnléti állapotát, pihentségét. Gyakorlatlanabbak esetében számítanunk kell arra, hogy alá- vagy túlbecsülik a nehézségeket, nem rendelkeznek kellő önismerettel és lelki erővel. (A problémák elkerülése, megelőzése érdekében már a tervezés során figyelembe kell venni ezeket a szempontokat.) Indulás előtt ismételten tájékoztatnunk kell a csapatot a napi tervről, az esetleges változásokról, aktuális dolgokról. Minden résztvevővel tudatosítanunk kell, hogy saját elhatározásukból vállalták a nehézségeket, az esetleges veszélyeket (balesetvédelmi oktatás), amelyeken akarattal és a túravezető segítségével úrrá tudnak lenni. Érdemes megegyezni valamiben, mi történjen, ha minden elővigyázatosság ellenére esetleg valaki mégis leszakad a csoportról és elvész. Ilyen esetben hol legyen a találkozópont, mikor fog elindulni a keresés, (hol találhatnak térerőt a mobiltelefonok). Ha meggyőződtünk, hogy minden világos és rendben van, el lehet indulni. Ha alaposan készültünk fel, semmi okunk az aggodalomra. A túra során a legtöbb rajtunk múlik. Figyelmesnek és megfontoltnak kell lennünk az első perctől az utolsóig, miközben élvezzük a szabadságot, a mozgást és a nyugalmat, gyönyörködünk a tájban. Indulás után eleinte visszafogott sebességgel haladjunk: ez a bemelegítő szakasz. Majd fokozatosan felmelegszik a szervezet, ilyenkor könnyíteni, lazítani kell a ruházaton, s kényelmesre állítani a pántokat stb. A normális menetsebességet csak akkor vegyük fel, ha már kellően bemelegítettünk, ha az izmok és az ízületek bemelegedtek Túra közben A túravezető feladatkörei túra közben 1. Tájékozódás: folyamatosan nyomon kell követnie a mindenkori álláspontot, az útvonalat és haladási irányt, és meghatározni a következő útszakaszokat. a) Utak alapján b) Domborzat alapján c) Világtájak (azimut) alapján 2. Menetsebesség: figyelnie kell a menetsebességet, az idő múlását, megbecsülni a főbb pontok és a célállomás elérésének idejét. a) Sebességmérés b) Sebességtartás c) Lassítás és gyorsítás d) Pihenők 3. Csapattartás: figyelnie kell a társak terhelhetőségére és a követési távolságra. a) Terhelhetőség b) Követési távolság 4. Táplálkozás: ügyelnie kell a megfelelő folyadékfogyasztásra és energiabevitelre. 27

29 a) Folyadékfogyasztás b) Energiabevitel 5. Időjárás és veszélyek: figyelnie kell az időjárás változásaira és a felmerülő veszélyekre. a) Szélsőséges időjárás-változások b) Hőmérséklet c) Napsugárzás d) Biztonságos tempó e) A gombák és a növényvilág veszélyei f) Az állatvilág veszélyei g) Kullancsfertőzések h) Kutyatámadások i) Emberveszély: közlekedés, közbiztonság, vadászat, bányászat 6. Egészség és környezet: nagy gondot kell fordítania a higiéniára, a környezet és a természet védelmére. a) Természetvédelmi szabályok b) Gyűjtések és természetvédelem c) Tábori famunkák d) Hulladékkezelés és latrina e) Vízhasználat és vízvédelem 7. Oktatás és nevelés: figyelnie kell a tájra, fel kell hívnia a figyelmet a látnivalókra, érdekességekre, és az oktatási nevelési lehetőségeket ki kell használnia. a) Oktatás b) Környezeti nevelés / fenntarthatóságra nevelés c) Egészséges életmódra nevelés d) Haza és a szülőföld szeretetére nevelés e) Munkára nevelés f) Közösségi nevelés g) Értelmi nevelés h) Erkölcsi nevelés i) Esztétikai nevelés j) Személyiségfejlesztés Túravezetőként várjuk el a túratársaktól, hogy a megbeszélés, illetve a túrakiírás szerint felkészülten induljanak útnak (gyerekek, kezdők!), tehát felkészültek legyenek, s ne segítségkérésre építsenek. ( Majd ad valaki ) Ez az első nevelési feladatunk. Senki se okozzon kellemetlenséget a felkészületlenségével, ne használja ki a társait, és ne hátráltassa a csapatot. A túrázók legyenek önálló csapattagok : minden túrázó gondoskodjon magáról, de segítsen a többieknek is, és a közösségi feladatokból vegye ki a részét (pl. többnapos túrák, táborok). A túra során végig nagy fegyelmet kell tartanunk és elvárnunk a túratársaktól. Az eredmény, a problémamentesség és a jó közérzet alapja a fegyelem. Ezt tekinthetjük a második nevelési feladatunknak. Haladjunk csendesen, élvezzük a nyugalmat, beszélgessünk, de a jókedv sose járjon rendbontással, szabályszegéssel. A túratervet végre kell hajtanunk de nem mindenáron. Ha nem hajtjuk végre, vagy nagyon eltérünk tőle, akkor feleslegesen vagy rosszul terveztünk. A legjobban előkészített, legszebb terveinket is fel kell adnunk, ha a helyzet úgy alakul, hogy kockáztatnánk épségünket. Könnyebb és nehezebb szakaszok váltakoznak az út során. Be kell osztanunk az energiát és a készleteket (pl. élelem), okosan kell gazdálkodnunk mindenünkkel. A biztonsági, természetvédelmi és közlekedési stb. szabályokat és előírásokat mindig be kell tartanunk. 28

30 A túravezetőnek célszerű elöl haladnia. Ha két túravezető van a csoportban nagyobb csoport esetén, a második túravezető zárja a sort. 1. Tájékozódás: a túravezetőnek folyamatosan nyomon kell követnie a mindenkori álláspontot, az útvonalat és haladási irányt, és meghatározni a következő útszakaszokat. A tájékozódásnak (eligazodás a térképen és a terepen, célba találás) három alapvető módja van: a) utak, b) domborzat, és c) világtájak (azimut) alapján tájékozódhatunk. Utak alapján: a legegyszerűbb esetben, ha a térképünkön egyértelműen feltűntetett úton haladunk, utak alapján tájékozódhatunk. Úton (terepvonalon) haladva az álláspontunkat az azonosítható tereptárgyak, terepidomok és domborzati formák segítségével szemmértékkel becsülhetjük, vagy oldalmetszéssel határozhatjuk meg. Azonosítható elemek hiányában (pl. sűrű erdőben, mély völgyben, ködben) pedig a legutolsó ismert pont óta megtett távolság kiszámolásával vagy becslésével (a menetsebességünk és az eltelt idő ismeretében) határozhatjuk meg az álláspontunkat. Utak alapján legkönnyebb tájékozódni: elágazásoknál és kereszteződéseknél a megfelelő utat különösebb térképészeti és tereptani ismeretek nélkül is egyszerű kiválasztani. Domborzat alapján: ha a térképünkön nem szerepelő utakon, ösvényeken, csapásokon haladunk, vagy ha elhagyjuk az utakat, akkor domborzat alapján tájékozódhatunk. Álláspontunkat ebben az esetben az azonosítható tereptárgyak, terepidomok és domborzati formák segítségével szemmértékkel becsülhetjük, vagy hátrametszéssel határozhatjuk meg. Azonosítható elemek hiányában pedig a legutolsó ismert pont óta a haladási irányunk ismeretében és a megtett távolság kiszámolásával vagy becslésével határozhatjuk meg az álláspontunkat. Világtájak (azimut) alapján: ha a térképünkön nem feltűntetett úton, vagy utakon kívül haladunk, ugyanakkor a térképünkön a domborzati elemek elnagyoltak (pl. az 1: es vagy még kisebb méretarányú régebbi turistatérképek), ha nem rendelkezünk a szükséges részletességű domborzati térképpel és semmit sem tudunk azonosítani, vagy ha lementünk a térképről, akkor világtájak (illetve azimut) alapján tájékozódhatunk és határozhatjuk meg a haladási irányt, a terepadottságoknak megfelelően. Ilyenkor az álláspontunkat csak megbecsülni tudjuk a legutolsó ismert ponthoz viszonyítva, a haladási irányunk ismeretében és a megtett távolság kiszámolásával vagy becslésével. Az útvonal és a haladási irány meghatározásánál akkor is célszerű világtájak alapján tájékozódni és menet közben is ellenőrizni az azimutot, ha utak vagy domborzat alapján tájékozódunk. Ezzel elkerülhető, hogy véletlenül letérjünk a tervezett útvonalról, vagy rátérve a következő útszakaszra az ellenkező irányba induljunk el, az egyébként helyes úton. Az aktuális térképeket és az iránytűt / tájolót mindig tartsuk kéznél. A tájékozódást és az útkeresést érdemes a tervezett, megbeszélt megállásokra időzíteni, vagy menetközben elvégezni. Érdemes előregondolkodni pár kilométerrel, memorizálni a következő útszakaszokat, és fokozottan figyelni az elágazásoknál. Túravezetőként lehetőleg ne bizonytalankodjunk, ne tétovázzunk, egyformán gyorsan és határozottan kell tájékozódni és haladni ismert és ismeretlen helyen, jelzett/ jelzetlen úton és út nélkül, fényes nappal és ködben, sötétben. Ez a feladat néha nehéz. Inkább feleslegesen ellenőrizzük a menetirányt, és inkább álljunk meg bárhol, ahol szükségét érezzük, mert egy elhibázott útválasztással ( elkavarás ) sokkal több időt vesztünk. 2. Menetsebesség: túravezetőként, mérnünk és tartanunk kell a menetsebességet, figyelnünk kell az idő múlását, megbecsülni a főbb pontok és a célállomás elérésének idejét, olykor lassítani vagy gyorsítani, beiktatni a pihenőket. 29

31 Sebességmérés: a menetsebesség szemmel tartása fontos a része a tájékozódásnak is. Kerékpártúrán egy sebességmérővel ez egyszerűen megoldott feladat. Másféle túrákon egy-egy megállóhely vagy tájékozódási pont elhagyásánál pillantsunk az óránkra, jegyezzük meg az időt, és a következő tájékozódási ponthoz érve a megtett táv és az eltelt idő segítségével kiszámolható a menetsebesség. Érdemes ezt időnként megismételnünk a túra során. A sebesség ellenőrzésére célszerű órányi távot figyelni, könnyebb számolni például pont 5 kilométeres útszakasszal, és jól használhatjuk a kilométerköveket, folyamkilométertáblákat. Ismerve a sebességünket és az eltelt időt, könnyen kiszámolhatjuk (fejben), hogy kb. milyen messzire juthattunk a legutolsó ismert ponttól, s így megbecsülhetjük a helyünket akkor is (a menetirányunk ismeretében), ha éppen semmilyen tájékozódási pont sem áll rendelkezésre. A haladási sebesség pontos becslése és a legutolsó ismert pont elhagyása óta eltelt idő ismerete feltétele a terepen való tájékozódásnak. Az is fontos, hogy legyünk tisztában a hátralévő idővel. Sebességtartás: gyalogtúrán 4 kilométer/óra, kerékpártúrán műúton 20 kilométer/óra az átlagsebesség. A túl kis sebesség nem időhatékony, és nem sportos, kevésbé edz. A túl nagy tempó kifulladáshoz vezet. Ha ez mégis bekövetkezik, a lassabbra, kényelmesebbre vett haladással lassacskán magához tér a szervezet. A korábbi haladási átlagsebesség, a pillanatnyi álláspont és az idő ismeretében megbecsülhető a soron következő pontok és a célállomás elérésének ideje, felismerhető az esetleges eltérés a tervezettől. A túravezetőnek ügyelnie kell arra, hogy a csapat lehetőleg tartsa a normális (tervezett) menetsebességet, de igazodnunk kell egymáshoz, s ha kell, a leggyengébbhez. Lassítás és gyorsítás: indulás után a túránk elején menjünk lassabban, a normál menetsebességet csak a bemelegítés, a bemelegítő szakasz után vegyük föl, megelőzve ezzel az izom- és izületi sérüléseket, valamint a korai fáradtságérzetet. A túra vége felé levezető szakaszt kell beiktatni: lassítani, csökkenteni a terhelést, amire élettani okokból van szükség. Gyorsítanunk kell a csoportot, ha gondot okozhat a lemaradás (pl. igazodva a megbeszélt érkezési időhöz, nyitva tartáshoz, menetrendekhez). Lassítsuk a túratársakat a veszélyes vagy érdekes helyeken, vagy ha szétszakadozni kezd a csapat, lemaradozik a vége. Pihenők: a túra minden órájára tervezzünk 5 10 perc pihenőt, amit tömbösítve is tarthatunk, és szükséges naponta 1-2 óra összefüggő pihenő, megálló. A túrán megjelölt célpontokon érdemes időzni, ahol valamilyen jelenség, látnivaló van. 3. Csapattartás: menet közben figyelnünk kell a társak terhelhetőségére és a követési távolságra. Terhelhetőség: A túravezetőnek ügyelnie kell arra, hogy a túra soha se haladja meg a csapat felkészültségi szintjét és teljesítőképességét. A túra előkészítése során tájékoztatnunk kell a résztvevőket a kockázatokról, és út közben is figyelmeztetnünk kell a társakat a felmerülő veszélyekre. Mindig nagy gondot kell fordítanunk a biztonságra, elejét kell vennünk a bajnak. Rövidítsünk, egyszerűsítsünk, és iktassunk be több pihenőt, ha túlságosan kezdenek kimerülni ( B túraterv). Követési távolság: ha valakinek lemarad, várjuk be, lassítsunk, álljunk meg. A távolságtartás leginkább a tereptől függ. Lehetőleg mindig maradjon a csoport látótávolságon belül. Omladékos, veszélyes helyen növelni kell a követési távolságot, könnyebb szakaszokon ennek nincs jelentősége. Ha menet közben szétszakadozik a csapat, és néhányan lemaradnak, időnként be kell várni a lassabbakat, de a fontosabb pontoknál, elágazásoknál mindenképpen, s nagyobb csapat esetében célszerű ilyenkor egy létszámellenőrzés. Meg kell akadályoznunk a lemaradozást és az előresietést egyaránt. Soha se szakadjon ketté a csapat, hacsak nincs jó oka. Gyakran előfordul, hogy néhány résztvevő rövidítene, levágna egy kanyart. (Az útról csak ott térhetünk le, ahol az nem tilos!) A nagyobb átvágások, kanyarlevágások sokszor időben energiában veszteségesek, amit olykor nehéz előre felbecsülni, és a gyakorlatlanabbak nehezen értik meg. Sokszor a legrövidebb út a leghosszabb. 30

32 Elejét kell venni a kettészakadásnak, amiből gyakran félreértések, problémák adódnak. A mindenképpen leszakadni akaró résztvevőkkel legyen egy másik túravezető is. Ha minden elővigyázatosságunk ellenére egy vagy néhány ember mégis leszakad a csoporttól, álljunk meg, először is tisztázzuk, kik és miért maradtak le, tudják-e az utat. Ha várunk egy kicsit, a legtöbbször megérkeznek, és minden rendben van. Ha azonban mégsem jönnek aminek számtalan oka lehet, akkor érdemes egy-két gyors és gyakorlott embernek visszafordulni, megkeresni az eltűnteket leginkább a túravezető induljon vissza (akár futva). Eközben a túratársak lehetőleg maradjanak egyhelyben, vagy várakozzanak a legközelebbi biztos ponton, és semmiképpen se szakadozzanak szét! Ilyen esetben telefonon is próbálkozhatunk elérni őket de hegyek völgyek között nem számíthatunk térerőre. Ha a visszafordulás sem járt sikerrel, akkor elmehettek rossz irányba, vagy akármi történhetett. A túrát nem folytathatjuk. Ekkor lép életbe az, amiben megállapodtunk a gyülekezőhelyen indulásnál: cselekedjünk aszerint, és induljunk a megbeszélt találkozópontra a csapattal. Közben többen is indulhatnak a keresésükre. Végiggondolva az elvesztésük óta megtett szakaszt, sejthető, hol térhettek rossz útra, és a lemaradók helyébe képzelve magunkat talán feltételezhető, mi történt; megkérdezhetjük más túrázóktól, akik esetleg láthatták őket. Ha sehol sincsenek, segítséget kell kérnünk, és életbe lép a mentési terv, a C terv. Úgy végezzünk a munkánkat, hogy ilyen kínos és kellemetlen kalandokra sose kerüljön sor, és a túra után az élményeinket kelljen megbeszélnünk, ne azt, hogy ki miért volt felelős. 4. Táplálkozás: túra közben figyeljünk a megfelelő folyadékfogyasztásra és energiabevitelre. Folyadékfogyasztás: túra közben, az intenzív fizikai tevékenység során a szabad levegőn rengeteg vizet veszítünk, amit tovább fokoz, ha hőség vagy szél van, teherrel, nehéz úton, gyorsan haladunk. Gyalogtúránál a túra előtt és után célszerű több folyadékot inni, túra közben kevesebbet, de rendszeresen. Túra előtt és közben ne igyunk tejet és szénsavasat, és természetesen alkoholt sem. Az ivóvízvételi lehetőségek területenként eltérőek. Nincsenek mindenhol források, aszályos időben elapadhatnak, vagy elszennyeződtek és fogyasztásra alkalmatlanok, vannak falvak városok közkutak nélkül, vagy elzárt kutakkal. A turistatérképek számos forrást jelölnek, de nem mindet, és nem mutatva, alkalmasak-e ivóvíznek. Az időszakosnak jelölt források rendszerint teljesen szárazok. A hosszabb víz nélküli szakaszok előtt igyunk, és töltsük meg a kulacsainkat az utolsó biztos forrásnál, felhívva erre a túratársak figyelmét. Energiabevitel: az étkezések legyenek rendszeresek, táplálékaink pedig minél természetesebbek, egészségesek, nagy energiatartalmúak, és lehetőleg változatosak. A magunkkal vitt élelmiszereket érdemes beosztva, kis adagokban elfogyasztani a pihenőhelyeken és a tervezett megállóhelyeken. A magaslatokon, a kilátókon és főleg a túra legmagasabb pontján előkerülhet a csúcscsoki is. 5. Időjárás és veszélyek: figyelnünk kell szélsőséges időjárás-változásokra és a felmerülő veszélyekre: hőmérséklet, napsugárzás, biztonságos tempó, a gombák és a növényvilág veszélyei, fz állatvilág veszélyei, kullancsfertőzések, kutyatámadások, emberveszély: közlekedés, közbiztonság, vadászat, bányászat. Általános érvényű, hogy semmilyen túratervet és kitűzött célt sem kötelező végrehajtani és megvalósítani, de épségben hazajutni és hazavinni a társakat mindig kötelező. Szélsőséges időjárás-változások: figyelnünk kell az időjárás változásaira, a viharok, zivatarok, felhőszakadások közeledtére. Ha az időjárás várhatóan erősen kedvezőtlenre fog fordulni, fel kell készülnünk időben, esetleg módosítani az útvonalon és a túraterven: életbe léptetni a könnyített B túratervet, vagy a szél, jégeső, villám stb. ellen menedéket keresni. Ne maradjunk a villámoknak kitett nyílt terepen, nyílt vízen, csúcsokon, csúcsok, magános fák és más kiálló végű tereptárgyak alatt, sziklafalak tövében, hasadékokban, 31

33 sekély üregekben. A völgyek, zárt erdők, az épületek, tágas barlangok, faltól távoli sziklatömbök villámvédett helyek. Végső esetben szükség lehet a mentési C tervre. Hőmérséklet: veszélyt jelenthetnek a gyors hőmérsékletváltozások és a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok. Hegyvidékeken, erdőtlen tájakon és az átmeneti évszakokban este gyorsan hűl levegő, éjszakánként számíthatunk fagyokra. A széllel, vízzel, vagy magas páratartalommal társult hideg hatása fokozott. Az éhség, a fáradtság és a sötét érzékenyebbé tesz bennünket a hideggel szemben. Fázni kellemetlen, rossz közérzettel jár, megfázhatunk, a hideg árt az izületeinknek. Súlyosabb esetben kihűlés, vagy fagyási sérülések és fagyás következhet be. A hideg ellen ruházattal és a tempó növelésével tudunk legjobban védekezni. Sapka viselése és a nyak takarása különösen fontos, mert a test hőleadásának csaknem harmada a fejbőrön keresztül történik. A hideg éjszakákon vegyük fel a melegítő- és a tartalék melegítőruhánkat, és teljesen húzzuk be a hálózsák cipzárját és a hőgallér kapucni zsinórjait, takarjuk el a bejáratot, esetleg a lábunkat is betakarhatjuk a hálózsákon belül. Maradjunk fekvő testhelyzetben, hogy a hálózsákunk hőszigetelése a legjobban érvényesülhessen. Ha kezd áthűlni a matrac, a derekunk, hátunk alá hajtogassuk például a külsőruhánkat. A sátorban 7 10 fokkal van melegebb, mint odakint. A túlzott meleg is kellemetlen, rontja a teljesítményt, növeli a vízigényt, hőgutát kaphatunk. Vízzel, lassítással, árnyékba húzódva segítsük a hőleadást. Napsugárzás: a nyári fényözönben leégéstől kell tartanunk, különösen vízen vízparton és kerékpáron, ahol a menetszél hűsítő hatása miatt alattomosan sülhetünk le. (A napfényérzékenység egyénenként eltérő.) Magashegységben a fény károsító hatása fokozott, és a könnyelműségnek nagyon súlyos következményei vannak. A napfény ellen véd bennünket a hosszúszárú ruházat, a napellenzős sapka, a kerékpáros kesztyű, a napszemüveg, és a naptej, napvédő ajakápoló. Ezeket mindig alkalmazzunk, amikor magasan tűző napon tartózkodunk vagy haladunk. Biztonságos tempó: általános szabály minden túrán, hogy olyan lassan kell haladnunk, amennyire csak szükséges a biztonság érdekében, időveszteség árán is. Fokozott figyelemmel, óvatossággal és türelemmel mozogjunk a veszélyes helyeken, néha minden lépést, mozdulatot meg kell gondolnunk: nagy lejtőszög, szakadékok, sziklák, mozgó kövek, csapódó gallyak, csúszós út, közútforgalom. A szervezet a hormonális védekező mechanizmus révén felkészül a nehézségek leküzdésére és a veszélyek elhárítására. Túra közben, különösen a technikailag nehéz szakaszokon a megemelkedett adrenalinszint fokozza az éberséget, javítja az észlelést, és gyorsítja a reflexeket. Nagyfokú figyelemmel és körültekintéssel, a megfelelő képességeink és felkészültségünk birtokában az átlagember számára veszélyes helyeken is biztonságban haladhatunk. Az ésszerű, valós veszélyeket tartsuk szem előtt amelyekkel tudatosan kell szembenéznünk, de hallgassunk az ösztöneinkre, megérzéseinkre is. Fontos, hogy a veszélyérzetünk helyesen működjön. Lehetőleg soha ne kockáztassunk, mindig biztonságérzetben, és így nyugalomban túrázzunk. Túravezetőként számítanunk kell arra, hogy a gyakorlatlanabb túratársak veszélyérzete nem mindig működik megfelelően. Félelmet érezhetnek ott, ahol egyébként nincs különösebb veszélyforrás (pl. sötétben, bizonyos népszerűtlen növény- és állatfajoktól ezek többnyire ősi, öröklött, ösztönös félelmek). Máskor viszont nincsenek a fennálló veszélyek tudatában (pl. kőomlás, hirtelen műszaki hiba, villámveszély, veszélyes fajok, erős napsugárzás). Ezekre természetesen fel kell hívnunk a figyelmet, mindent el kell magyaráznunk és meg kell értetnünk. Szükség esetén utasítanunk kell a túratársakat. A gombák és a növényvilág veszélyei: köztudott, hogy a gombák és a növények világában számos mérgező faj van. Az ilyen veszélyeket könnyen elkerülhetjük, csak be kell tartanunk a szabályokat. A gombák meghatározása alapos szakismeretet kíván, illetve mindig forduljunk gombavizsgálóhoz. Számos növény alkalmas fogyasztásra vagy valamilyen felhasználásra, sok más faj pedig halálosan mérgező. Általános szabály, hogy csak az általunk teljes biztonsággal ismert fajokat gyűjtsük, és ismerjük a legveszélyesebb/hasonló mérgező fajokat is. Túráinkra kiválóak a terepmunkához készített gomba- és növényhatározók. 32

34 A tüskék és tövisek (pl. rózsafajok, kökény, sulyom, és a nálunk nem őshonos fehérakác és lepényfa) szemés bőrsérüléseket okozhatnak, és kárt tehetnek a felszerelésünkben, kilyukaszthatják az esőfelszerelést, sátrat, kerékpárgumit. Ezek elkerülhetőek, ha figyeljük a körülöttünk lévő növényzetet és kellően óvatosak, figyelmesek vagyunk. Mindenhol kell vigyáznunk az útra belógó ágakra, és a visszacsapódó gallyakra és vesszőkre. Nehezebb észrevenni, hol kell tartanunk a fák kidőlésétől, és a magasból letörő ágaktól, csúcsoktól. Az öreg, beteg, halott fák körzetében számítanunk kell erre, különösen esős, szeles időben. Az elpusztult fát a kérgéről is felismerhetjük. Ha erős lejtőn hirtelen nekitámaszkodunk, a letörő csúcs éppen ránk fog esni! Ha mégis így alakult, már csak elugorhatunk onnan. Sátorverésnél, különösen erdőben fontos szempont a hely kiválasztásánál, hogy mi eshet vagy dőlhet ránk! Az állatvilág veszélyei: hazánkra, a magyarországi faunára vonatkoztatva általában nem jellemzőek az állati támadásból vagy fertőzésből eredő problémák, de van néhány veszélyes fajunk. Az ízeltlábúink között nincsen halálos mérgű, a fájdalmas csípéseknek sincs következménye, és a vérszívókat leszámítva eszükben sincs bántani minket. Két pókunk lehetne veszélyesebb a mérgük miatt, de ezek sem szoktak kapcsolatba kerülni az emberrel. Az igen ritka, szórványosan felbukkanó mérges dajkapók mérgével fekélyeket és kellemetlen tüneteket okoz, de csak az ivadékát őrző anyaállat mar. A nagytestű szongáriai cselőpók csípése is emlékezetes. A kullancsfélék sajnos veszélyes fertőzéseket hordoznak. A hazai ízeltlábúaktól származó csípések rendszerint csak helyi fájdalommal és kellemetlenséggel járnak, általános panaszt a halmozott csípések és az allergia okozhatnak. Aki tudja magáról, hogy érzékeny, orvosa tanácsára és utasításával hordjon magával a betegségéről tájékoztató azonosító kártyát és adrenalin-injekciót a súlyos allergiás tünetei kezelésére. A társainak pedig tudniuk kell a teendőket: az injekció alkalmazását, az eszméletlent stabil oldalfekvésbe helyezni, orvosi segítséget kérni. A darázsfészkeket mindig kerüljük, a tömeges csípésük veszélyes. A darazsak viselkedése elég jól kiszámítható. Általános szabály, hogy ne kapkodjunk. Gyakran fészkelnek öreg fákban a lódarazsak, a csípésük köztudottan erős (súlyos esetben halálos is lehet!), és különösen ingerlékenyek. Figyeljük, tartsuk szemmel a tanyáikat, és egyszerűen kerüljük ki. Szintén kerülendő a kétéltűek, főleg a foltos szalamandra érintése, a bőrükben méreganyag van. Ha mégis megfogtuk őket, mossunk kezet, és ne nyúljunk szembe, nyálkahártyához. A hüllők közül az igen ritka keresztes viperát kell említenünk, amely csak védekezéskor mar, de a mérge veszélyes. A rendkívül ritka parlagi vagy rákosi/rákosréti vipera mérge gyenge, hatása nem komolyabb a darázscsípésnél. Elkerülésük egyszerű, hordjunk magasszárú cipőt vagy túrabakancsot, hosszúnadrágot, körültekintően telepedjünk le, ne nyúlkáljunk bele a sötét kőrepedésekbe és faodvakba. Ha a marás mégis bekövetkezik, lassítsuk a méreg szétterjedését a szervezetben: a sérültet helyezzük nyugalomba, fektessük le, ne mozogjon, végtag esetén a sérült testrészt a szív szintje alatt tartva a marás fölött fáslizzuk be és a szöveteelhalás elkerülése miatt negyedóránként lazítsuk meg, figyeljük a pulzust, és a legrövidebb úton forduljunk orvoshoz. (Kígyós helyre vihetünk magunkkal vákuumpumpát, ami darázs-, méh- és pókcsípésre is jó, ezzel szívhatjuk a mérget a sebből). Az emlősök körében előfordulhat a veszettség, ezért ne engedjük őket hozzánk érni. Normális esetben kerülik az ember társaságát, ha nem, mindig gyanús, veszélyt jelez. Éjszaka az alvó ember közelébe merészkedhetnek a vörös rókák, ezért használjunk sátrat. A vaddisznók termetes méretű malacos kocái 33

35 jelenthetnek veszélyt, amelyek mindenen átcsörtetnek, hogy kölykeiktől elűzzék a betolakodókat. Számíthatunk rájuk sűrű, cserjés, bozótos erdőben haladva, főleg, ha elhagyjuk az utakat. Az avarban topogó malacok hangja. A barnamedvét és a szürkefarkast régóta kilőtték, kiűzték az országból, az alkalmankénti felbukkanásuk semmilyen veszélyt sem jelent, mert olyankor egyedül és átmenetileg kóborolnak egy számukra idegen területen. Kullancsfertőzések: tavasz elejétől ősz végéig folyamatosan veszélyt jelentenek a súlyos betegségeket okozó kullancsok, sajnos terjednek a kullancsfertőzések. Különösen nagy számban fordulnak elő nyár elején, nagytestű állatok élőhelyén, nyirkos növényzetben, talajon, dús aljnövényzetű üde erdőkben, gyepeken, cserjéke. A vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladás elleni védőoltás túrázóknak erősen ajánlott, a jóval gyakoribb baktériumos Lyme-kór ellen még nincs védőoltás! Kullancs ellen riasztószerekkel (illatanyagtartalmú kenőcsök, folyadékok, impregnálószerek, B-vitamin) és zárt öltözékkel lehet védekezni valamennyire, de legfontosabb a rendszeres, legfeljebb egy-két óránkénti kullancsellenőrzés túra közben, a különösen kullancsveszélyes helyeken akár néhány percenként, illetve azok elhagyása után azonnal. Ilyenkor azokra a testrészeinkre és ruháinkra, használati tárgyainkra pillantunk, amelyek növényekhez értek érhettek, vagy amelyek tartósan érintkeztek a talajjal. Nyakunkon, fejünkön stb., ahová nem látunk, tapintással találhatjuk meg a kullancsokat, mielőtt megcsípnének. Már az útvonal tervezésénél érdemes figyelembe venni a kullancs elleni védekezést az utak típusát jelzik a turistatérképek. A széles, kitaposott gyalog- és földutak közepén biztonságban haladhatunk, ha nem ér hozzánk növényzet. A száraz talajon, napsütötte, felmelegedett sziklákon, murva- és műutakon sincs kullancs. A jól zárt sátrak is biztonságot jelentenek a kullancsokkal szemben valamennyire. Ha mégis találtunk bőrbe fúródott kullancsot, azt minél hamarabb is csakis szakszerűen, kullancscsipesszel távolítsuk el, ügyelve arra, hogy az állat teste ne nyomódjon meg a kivétel során. (Sajnos még mindig vannak a köztudatban a kullancs testnedveinek a szervezetbe jutását okozó, helytelen eltávolítási módszerek!) A sebet fertőtleníteni kell, még aznap és másnap is megismételni, és 4 6 hétig megfigyelni. Az észrevett bőrbe fúródott kullancsnak már bőven lehetett ideje fertőzni, mégis mindig tartsunk egy túra utáni alapos ellenőrzést, megnyugtatásképpen, és hogy cselekedhessünk, ha kell. Fertőzésgyanú esetén mindenképpen forduljunk orvoshoz! Kutyatámadások: veszélyesek a rossz kerítésen vagy a bekerítetlen portáról kirohanó kutyák, a tanyasi, és a havasi pásztorkutyák. Elhagyatott helyeken, kertes házak, telkek között, külvárosi övezetekben és lakott területek környékén számíthatunk szabálytalanul tartott kutyákra. Például portáról támadó házőrző kutyák, tiltott harcikutya-fajták, falkába verődött kóbor kutyák. A kutyatámadásoknak elejét kell vennünk, legyünk figyelmesek és elővigyázatosak. Kerüljük el a veszélyesnek vélt részeket, a településekről kiés befelé menet lehetőleg haladjunk fővonalakon, keveset időzve. A kérdéses helyek előtt érdemes keresnünk egy erős botot, legyünk nagyon óvatosak! Emberveszély: közlekedés, közbiztonság, vadászat, bányászat: A közlekedés veszélyes. Gyalogosan, kerékpáron, evezős vagy vitorlás hajón törékenynek számítunk a közutak és vizek motoros járművei között. Az úthálózatot hazánkban sajnos elsősorban a gépjárművek igényeinek megfelelően alakították ki. Alapvető, hogy a KRESZ előírásai szerint, és a megengedett utakon kerékpározzunk. Testi épségünk, egészségünk és nyugalmunk érdeke, hogy felmérjük a lehetőségeket (különböző típusú és kerékpáros térképek!), és a legkisebb forgalmú utakat és időszakokat válasszuk, településen belül és kívül egyaránt. Ez szerencsés esetben rövidebb a fővonalnál, vagy kb. azonos hosszúságú, de sokszor kerülőt jelent. Nagyforgalmú úton, főút mellett az útpadkán is kipufogógázban, porban, zajban és veszélyben vagyunk, ezért csak végszükség esetén, a legnagyobb figyelemmel vállaljuk be egy-egy rövidebb szakaszon. A hömpölygő gépkocsik mellett a túravezető sem tud megfelelően figyelni a társaira, és élvezhetetlenné válik az egész. Közúton tegyük 34

36 magunkat feltűnővé (rikító színekkel, hatékony kivilágítással, láthatósági mellénnyel és eszközökkel), a mozgásunk legyen jól kiszámítható. A közbiztonsági problémák valószínűsége térségenként változó, és a forgalmas helyektől távolodva egyre csökken. A lakott területeket övező kb. 3 kilométeres sávban és a felkapott, autóval is megközelíthető helyek környékén (pl. tűzrakóhelyeken, esőbeállókban, ősemberbarlangokban) esetleg előfordulhatnak rossz szándékú emberek, csavargók, de távolabb már nem mennek, különösen kellemetlen időben. Vadászokra, és sajnos orrvadászokra is kell számítanunk, főleg jelzetlen úton és éjszaka. A bányákat jelzik a térképek, és általában minden oda vezető úton vannak figyelmeztető táblák. Vegyük komolyan, mert a környékükön teherautók, kutyák, robbantás stb. előfordulhat. Célszerű már az útvonal és a túra tervezése során figyelembe venni a biztonsági szempontokat: elkerülni a rendezetlen külvárosokat, bányákat, kellő óvatossággal, és a vadászok számára feltűnően haladni, és megfelelően felkészülni a veszélyekre. 6. Egészség és környezet: túránk során nagy gondot kell fordítanunk a higiéniára, a környezet és a természet védelmére: ügyeljünk arra, hogy a túra egyetlen résztvevője se okozzon jelenlétével, mozgásával és viselkedésével kárt a természetben, illetve csak a lehető legkevesebbet. Természetvédelmi szabályok: tartsuk be a természetvédelem általános és helyi szabályait, a felszólító táblák, piktogramok utasításait. Ne gázoljunk át otrombán a természet értékes részein, sérülékeny területeken ne táborozzunk. Figyeljük lépteinket, kezünket, kerékpárunk abroncsát, hogy a növényzetet ne zúzzuk, ne tördeljük, a virágokat ne taroljuk le, a cserjéket ne sodorjuk el, az ízeltlábúakat, puhatestűeket, kisebb gerinceseket ne tapossuk el, a talajt ne szántsuk fel, a köveket ne forgassuk ki, és a cseppköveket meg se érintsük. Ne zavarjuk meg a téli álmot alvó denevéreket, és ne virágcsokrokkal térjünk haza a túráról Vigyázzunk a látogatók, túrázók számára létesített dolgokra is. Minél többen vagyunk, minél kritikusabb időszakban (pl. költési időszak), és minél értékesebb, illetve magasabb védettségi fokozatot élvező területen túrázunk, annál fontosabb, hogy betartsuk az előírásokat és az íratlan szabályokat. A túravezető fontos feladata, hogy folyamatosan szemmel tartva a túratársakat, elejét vegye a nem megengedhető magatartásnak, sőt megértesse azok fontosságát, átadja a természetet megbecsülő, óvó szemléletet. Gyűjtések és természetvédelem: általában minél érintetlenebb és változatosabb a természet (biológiai sokféleség), annál több olyan fajjal találkozhatunk úton útfélen, amely hasznunkra lehet, mert ehető, gyógyhatású, vagy jó valami másra. Ezek tele vannak élettel, és sokkal egészségesebbek, zamatosabbak, táplálóbbak, mint a műtrágyák, tápszerek és vegyszerek gyorsnövesztett termékei. A természetismerő ember ősidők óta minden szükségeset megtalált az erdőn mezőn vizeken erről tanúskodnak az ízes nyelvezetű régi írások, néprajzi emlékek (pl. Herman Ottó művei). Ez az idillikus kép korunk természetvédelmének mintája és álma lehetne, mert azóta sajnos vészesen megfogytak, és egyre fogynak a természeti kincsek a szabályozások, irtások, lecsapolások, feltöltések, szennyezések, idegen fajok, homogenizáló művelések, élőhely-darabolások, beépítések és a turistainvázió nyomán Van, amiből még több, van, amiből csak hírmondó, és van, aminek már csak az emléke maradt meg. A természetvédelem ellenére, az utóbbi években is tűntek el erdők, sérültek meg társulások. A természet megmaradt értékeit már csak mértékkel és körültekintően használhatjuk, ezt hivatottak szolgálni a területi és faji védettségi fokozatok, szabályok. Tiszteletben kell tartanunk tehát a területek, társulások és fajok védettségét, és tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyűjtés okozta károk minden érintett fajt egyaránt veszélyeztethetnek, függetlenül azok védettségétől. Ne váljon szokássá a természet egyes elemeinek, a virágok, rovarok, kőzetek hazahordása. Minden ott értékes, és ott szép igazán, ahol termett, ahol él, és aki szereti, nem pusztítja, nem csonkítja. Az igazi túrázó az emlékezetében, fényképezőgépében viszi el a látottakat. Egészen más az a károkat nem okozó gyűjtés, amely megengedhető és szabályos, mert nem tömeges, elkerüli a ritkuló fajokat és az érzékeny területeket. A lehetőségeink még mindig gazdagok, mert számos növény és gomba szélesen elterjedt és gyakori. Ezek kiegészíthetik étrendünket, az egészségünket szolgálják, és gyűjtésük örömet okoz, kellemes kikapcsolódás. Csak ismernünk kell tenyészidejüket, lelőhelyeiket, és meg kell találnunk őket. 35

37 Gyümölcsükért, magas vitamintartalmukért, élvezeti vagy gyógyteának, vagy bármi másra. Ilyenek a nagy csalán levele, a fekete bodza virágzata, a kökény és a húsos som termései, a nagy őzlábgomba, a bükkfa makktermése és zsenge tavaszi levele. Szedésük közben legyünk óvatosak, ne tapossunk és tördeljünk, kis területen se pusztítsuk ki az állományt. Szedhetünk az erdőszéli cserjésekben, erdei utak mentén, kiterjedt erdőkben, üde réteken, víz menti növényzetben (ha nem tilos ott a gyűjtés). Sose gyűjtsünk a szemmel láthatóan kevés példányból, kis társulásfoltokban, sziklagyepen, lápokon ezek többnyire amúgy is fokozott védelem alatt állnak, és természetesen védett fajokat se. Semmilyen gyűjtés se tarolás jellegű legyen, és ne a legszebb példányok kiválogatásával járjon! Saját magunk védelme miatt csak azt gyűjtsük, ami nem szennyezett, forgalmas helyen tenyészik. Kizárólag biztos fajismerettel gyűjtsünk, amit teljes bizonyossággal felismerünk. Ha a gyűjtött vadvirágok közé védett fajok keverednek, a következménye komoly bírság is lehet. Egy jó fotón a virágok szépsége megőrizhető és közzé tehető hervadás, egyetlen szál letépése nélkül. Tábori famunkák: túra- és cserkészkönyvekben sok úti és tábori megoldásról olvashatunk fából, földből, kőből, levelekből. Ahol épebb a természet, sok az erdő és kevesebb a lakos meg a túrázó, ott van erre jobban lehetőség, korunkban ezt már nem tehetjük meg akárhogyan. Ha nagyon nekiállunk barkácsolni, pár nap táborozás során letermelhetjük az összes cserjét és kisfát a környékről ami épp az újulat lett volna, vagy az erdészetileg amúgy is visszaszorított, megritkult, nem gazdasági fafajok közé tartoznak. Használjuk inkább a hullott ágakat és a nemrégiben kidőlt fákat meg elsősorban a saját felszerelésünket, és tábor után úgy rendezzük az erdei infrastruktúrát, hogy szinte sértetlen helyet hagyjunk magunk után, ahogy egy természetjáróhoz illik. Hulladékkezelés és latrina: szemetelni tilos és kulturálatlan a természetet és másokat zavaró felesleges hangoskodás, elsősorban jólneveltségi kérdés. Ha lakott területen járva vásárolunk, ösztönösen gondoljunk a megelőzésre. Nekünk értenünk kell az összefüggéseket a mai szemmel nézve teljesen normálisnak vélt fogyasztói magatartás, és a térben időben olykor távol jelentkező súlyos környezeti problémák között. Tudnunk kell, hogy e problémák kialakulásáért a termelők és forgalmazók mellett a fogyasztók is felelősek. Minden cselekedetünkkel életben tartunk, támogatunk valamit, minden vásárlással szavazunk valamilyen folyamatra. Nem mindegy tehát hogyan élünk, kiket követünk és milyen irányzathoz tartozunk, valamennyien egy nagy gépezet apró részei vagyunk. A környezettudatos életmód és vásárlás elvárható minden túrázótól, a természet barátaitól. Ez a legtöbbször anyagi megtakarítást és egészségünk védelmét is jelenti hosszútávon. Első lépései az igényeink ésszerűsítése és csökkentése, a szerényebb életvitel, és a házi dolgok előtérbe helyezése. Az almacsutkát, hagymahéjat, szalonnabőrt és a hasonló szerves, lebomló hulladékokat a természetben hagyhatjuk, gond nélkül le fognak bomlani. Minden más elkerülhetetlenül keletkező szemetet magunkkal kell vinni, és a megfelelő helyen lerakni. A lehetőségek függvényében gondoskodjunk arról, hogy újrahasznosító, ártalmatlanító rendszerbe kerüljön. A szemetet nem szabad elégeti, mert a keletkező mérgező füst (műanyagok, festékek) az élővilágra és ránk nézve is veszélyes. Védett természeti területeken és félreeső helyeken (pl. hegyi házak) lehetőleg még a szemeteseket és a szemétszállítást se terheljük, vigyük el a hulladékainkat. Még a tájidegen gyümölcsök (narancs, banán stb.) hulladékát sem szerencsés eldobni, mert az a hazai élővilágban nehezen bomlik le. Higiéniai és környezeti problémák a sűrűn látogatott helyeken és a táborokban merülnek fel. Vizektől és forrásoktól távol, sűrű növényzettel borított területen célszerű latrinákat ásnunk, amiket utána betemetünk avarral és földdel. Az időtartamtól és a létszámtól függően változtathatjuk a tábori vécé helyét, így egyenletesebb és természetesebb terhelést kap a környezet. A nagyobb méret pontszerű szennyezést okozhatna, a vegyszeres fertőtlenítés (pl. klór) is ártalmas a környezetre, amelyre különösen érzékenyek a karsztterületek és a vízpartok. Az állandó táborhelyeken célszerű a szagtalan és környezetkímélő komposztáló toaletteket kiépíteni. 36

38 Vízhasználat és vízvédelem: a túra során rendszeresen tisztálkodjunk, legalább egyszer minden nap. Különösen fontos ez azért, mert a fokozott mozgás, a sporttevékenység izzadással jár. A napi alapos mosakodást az út végén, az esti lehűlést megelőzve célszerű megejteni. A nyári időszakban hamar megszáradhatunk minimális törülközéssel is, ami nagyon jót tesz a bőrnek. ilyenkor azonban ne hagyjuk a lefekvés előtti utolsó percekre az esti mosdást. A tisztaság az egészség és a jó közérzet alapja, és a hálózsákunk kímélése szempontjából is fontos. Mosakodáshoz vízre van szükség, és nem szerekre, vegyi anyagokra. A tiszta víz lemossa a hétköznapi szennyeződéseket, különösen az izzadságot és a port. (Nem csak az ivóvíz, hanem a szennyezetlen felszíni vizek is alkalmasak a tisztálkodásra.) A szintetikus tisztálkodó- és szépségápolási szereket amelyek egyébként allergén anyagokat is tartalmazhatnak, és lehetséges, hogy közülük néhány vonzza a kullancsokat minden esetben mellőzzük a természetben, ahol a víz nem juthat a szennyvíztisztítóba. Szappanra olykor nagy szükség lehet de az ilyen szennyezés különösen nem kerülhet a talajba és az élővizekbe. A leváltott ruhadarabot este kimossuk, és jobb esetben másnapra, rosszabb esetben két nap múlva megszárad. Egy kisebb öblítéshez sokszor a tiszta víz is megteszi, különösen, ha felmelegítettük. A tisztálkodási szappan pont jó a túra pár napjára, vagy vihetünk egy darabka mosószappant. A vizet ki tudjuk nyomni (nem csavarni!) belőle kézzel, a teregetés pedig megoldható a táborhelyen, például a magunkkal vitt zsinórral, menet közben a hátizsákon vagy a kerékpártáskán. Ezzel a váltómosásos módszerrel sokat tudunk csökkenteni a felszerelésünk méretén és tömegén, leginkább a hosszú utak esetében. Előfordul, hogy a párás, esős időben kissé vizes, nyirkos és izzadt lesz a külső vagy a melegítőruhánk amit másnap is hordanunk kellene, vagy kifogytunk a váltás ruhákból. A hűvös, hideg éjszakák alatt semmi sem szárad meg, vagy a harmat itat át mindent. Ilyenkor felesleges lenne teregetni. Legegyszerűbb megoldás, ha éjjel a nyári hálózsákunkra tesszük az enyhén vizes cuccot, amíg alszunk, az elszökő hő szépen megszárítja reggelre, vagyis a testünk melegét használhatjuk fel. Az étkezések után minél hamarabb kell mosogatni, hogy az edényeken maradt étel ne romoljon meg, ne vonzza az állatokat, és ne száradjon, vagy fagyjon oda. Először ki kell üríteni és törölni mindent. Súroláshoz fűcsomót, szalmát és homokot használhatunk, mosogatáshoz pedig forró vizet (szükség esetén tűzben felmelegített köveket rakjunk az edénybe), a tűzhely hamuját, szétmorzsolt faszéndarabokat, esetleg természetes, illetve környezetkímélő mosogatószereket alkalmazzunk, rongyokkal dolgozzunk. Mosogatás után öblítsünk, és csak szárítás (törölgetés) után rakjuk el az eszközeinket. A rongyot is szárítsuk ki. A természetes anyagokat tartalmazó mosó- és mosogatólevet, amelybe környezetszennyező, mérgező vagy nem lebomló, vagyis a legtöbb forgalomban lévő tisztítószer nem kerülhet kezeljük. Öntsük szénára, összegyűjtött ágakra, gallyakra, levelekre, amelyeket hosszabb tartózkodás esetén, egy alkalmas helyen, külön erre a célra létesített gödörbe is helyezhetünk. A zsiradék és más szennyeződések kicsapódnak a növényi törmeléken, amit aztán el kell égetnünk. Egyéb lehetőség híján sűrű, nitrogénkedvelő tömegnövények közé öntsük a mosó mosogató levünket, például csalánosba, bodzásba (nagy csalán, fekete bodza), vagy használjuk a tábortűz eloltására, de semmiképpen se szennyezzük a talajt és a vizeket. Különösen fontos ez a karsztvidékeken, ahol a mészkő repedéshálózata közvetlenül levezet mindent a karsztvízbe, ahonnan rövid időn belül megjelenik a forrásokban. 7. Oktatás és nevelés: figyelnünk kell a tájra, fel kell hívnunk a figyelmet a látnivalókra, érdekességekre, és az oktatási nevelési lehetőségeket ki kell használnunk. Tekintetünk a tájat pásztázza, hisz ezért vagyunk ott valamennyi szakágban, az előrehaladás feladatai szerencsére csak időnként kötik le a teljes figyelmünket. Oktatás: a távolban és az apró részletekben egyaránt igyekezzünk észlelni az érdekes, fontos, tanulságos, és szép dolgokat, jelenségeket. Hívjuk fel a figyelmet ezekre, és próbáljunk olyat mutatni a társaknak, amit maguktól talán nem vennének észre. Oktatási feladatunk, hogy magyarázatokat fűzzünk ahhoz, amit látunk hallunk, tervezetten és alkalomszerűen. A felmerülő dolgokat be kell mutatnunk, el kell magyaráznunk, meg 37

39 kell beszélnünk a társakkal. Lényegretörően, az éppen aktuális dolgok kapcsán, spontán módon, a jelentőséget és az érdekességeket kihangsúlyozva érdemes beszélnünk, figyelembe véve a résztvevők érdeklődését és befogadóképességét. A kisebb dolgokat menet közben is elmondhatjuk, esetleg megállhatunk egy pillanatra. A megállóhelyeken alaposan nézzünk szét, ami egyúttal a pihenés és evés ivás helye is. Ilyenkor érdemes többet mesélni e helyek kijelölését eleve meghatározza a látnivalók és az érdekességek előfordulása. Akkor is kiváló alkalom a táj vagy valami éppen előforduló jelenség, élőlény stb. bemutatására egy-egy megállóhely, ha csak szükségből időzünk valahol elsősorban pihenés és táplálkozás céljából. A tervezetten kívül is álljunk meg egy-egy rövid időre (pl. a tartalékidő rovására), ha valami felkeltette az érdeklődésünket. A fontosabb pontokat mutassuk be, tartsunk egy átfogóbb tájékoztatást. Gördülékenyen, tömören, a saját stílusunkban, minél érdekesebben, ízesebben meséljünk. A helyi történetek és legendák, a jó logikával megfogalmazott problémafelvetések, az összefüggések és párhuzamok élre állítása, a visszásságok leleplezése és a megalapozott vélemény mindig leköti a csapat figyelmét, különösen látva, az eredeti miliőben. Lehet kiselőadásszerű formában, de sokkal szívesebben hallgatja mindenki, ha közvetlenebb módon, mindig épp olyan kérdésekre adunk választ, ami a segítségünkkel megfogalmazódott a hallgatóságban. Kerüljük a nagyzolás benyomását keltő tudományoskodást és idegen szavakat, magyar szakkifejezéseket használjunk. Ha készítettünk vázlatot, útközben nézzük át, mielőtt odaérnénk. Lehetőleg ne használjuk a bemutatáshoz, emlékezetből beszéljünk. A jegyzeteket tarthatjuk a térképünk mellett. Az ismertetnivalók tartalmára és logikai felépítésére javaslt a következő témakörök ismertetése, melyek közül értelemszerűen állítsuk össze a mondandónkat, a helyi adottságoknak megfelelően: A hely pontos megnevezése, néveredete Földrajzi elhelyezkedés, nevek, jellemzők Hagyományok, legendák, érdekességek Természet- és műemlékvédelmi jelentőség Földtani jellemzők, kialakulástörténet Éghajlati sajátosságok Vízrajzi jellemzők Növényzet, jellegzetes, jelentős növények Állatvilág, jellegzetes, jelentős állatok Régészeti eredmények, őstörténeti múlt Az írott történelem főbb eseményei A lakosság összetétele, megélhetése Tájhasználat-típusok Építkezés, létesítmények Természet-, környezet-, műemlékvédelmi problémák Tanulság, következtetés, összehasonlítás Környékbeli dolgok, más fontos pontok A természetvédelem érdeke azonban az, hogy ne mutassunk meg okvetlenül mindent. A legféltettebb, érintetlen helyek, a ritka fajok lelőhelyei maradjanak is érintetlenek, nem közismertek. (A természetvédelem törekvése, hogy minden az értékével arányos védelmet kapjon, ennek ellenére számos kincs lelhető fel a védelem határain kívül is.) Szükségtelen, felesleges, és természetvédelmi szempontból veszélyes és helytelen mindent feltárni a nyilvánosság előtt. A természetjárással kapcsolatosan gyakorlati tanácsokat kell adnunk, de rendszerint kérdezik is a tapasztalatlanabbak. Számítanunk kell arra, hogy a legalaposabb felkészülés ellenére is elő fognak jönni olyan dolgok és kérdések, amelyekre nem számítottunk vagy nem is számíthattunk, és a túratervtől is eltérhetünk. A háttértudásnak ilyenkor döntő szerepe van. A túravezetés minden mozzanatában számos nevelési lehetőséget nyújt, amit ki kell használnunk: környezeti nevelés, egészséges életmódra nevelés, hazaszeretetre nevelés, munkára nevelés, közösségi nevelés, értelmi nevelés, erkölcsi nevelés, esztétikai nevelés, személyiségfejlesztés. A helyesen szervezett és 38

40 vezetett túrán való részvétel önmagában is komoly nevelő hatású. A nevelési munkát kezdjük a példamutatással. Környezeti nevelés, fenntarthatóságra nevelés: az út során a természeti és kulturális környezet elemeit láthatjuk, ezek alkotják a túra közegét. Alapvető, hogy a túrázó aki szereti a természetet mindent elkövessen azért, hogy a jelenlétével a legkevesebbet ártson környezetének. Oda kell hát figyelnünk a környezet- és természetvédelem írott és íratlan szabályaira, túravezetőként el is kell magyaráznunk ezeket, el kell várnunk a betartásukat, és ki kell használnunk a környezeti nevelés, fenntarthatóságra nevelés lehetőségeit. Az út során megfigyelt pozitív és negatív tapasztalatok kiváló okot adnak a megbeszélésre, szemléletformálásra. Minden túrázóban tudatosuljon, hogy jelenléte a természetben, az ember minden cselekedete hatással van a helyi és a nagyobb léptékű folyamatokra. Érzékennyé kell válnunk, hogy ösztönösen tudjuk, felismerjük és megelőzzük a környezetünkre károsan ható tetteinket, örömünket leljük a méltóképpen megőrzött természeti kincsek láttán, és magunk is tevékenyen járuljunk hozzá értékeink védelméhez. A környezeti nevelés terén kiemeljük a példamutatás szerepét. Egészséges életmódra nevelés: a túrázás önmagában is jó hatással van az egészségre, ha betartjuk az ezzel kapcsolatos szabályokat. A túrázás aktív testmozgás, sporttevékenység a természet csendjében, tiszta levegőn, társasági élettel és tanulással összekapcsolva. A teljes szervezetet igénybe veszi és felélénkíti, s mindez kiegészül egy felszabadult, jó hangulattal. A mozgás, a tiszta levegő, a napfény, az izzadás, a mosolya és a nevetés gyógyító hatásúak, növelik szervezetünk ellenálló képességét, távol tartják a betegségeket, javítják a közérzetünket. A túrázás alapfeltétele a megfelelő egészségi és erőnléti állapot. A túrázó legfontosabb eszköze a saját teste. Mindenkinek, de különösen a túrázónak saját érdeke, hogy óvja, védje egészségét, és fejlessze erőnlétét. Ehhez pedig harmonikus és sportos életmódot kell folytatni. A túravezetőnek fontos feladata az egészséges életmódra nevelés. Minden túrázónak meg kell értenie, hogy oda kell figyelnünk a helyes táplálkozásra, a higiéniai szabályok betartására, a fokozatos, rendszeres és mértékletes mozgásra, az elegendő pihenésre, és a kiegyensúlyozott lelkiállapotra. A sport fejleszti a személyiséget, a jó erőnlét egyfajta szabadságot, szabadságérzetet, önbizalmat és elégedettséget ad. A túravezetőnek saját példájával kell igazolnia, hogy sporttal, és csak függőséget okozó, egészségroncsoló drogok (alkohol, nikotin, koffein stb.) nélkül lehetünk életerős emberek. Felnőtt szervezetnek a szigorúan mértékletes alkoholfogyasztás része lehet az egészséges életnek, de túra előtt és közben semmilyen szakágban tilos. Különösen tiszteletlenség rágyújtani nemdohányzók között, mellett. Ha kávézunk, keveset és mértékkel igyunk. Beszéljünk a helyes táplálkozásrólól, az ajánlott és az ellenjavallt ételekről. Az egészséges táplálkozás jellemzői: friss élelmiszerek; teljes őrlésű gabonafélékből készült pékáruk; idénygyümölcsök és zöldségek, illetve ezekből készült ételek, aszalt gyümölcsök, rostban, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag étrend, nyers ételek; hidegen sajtolt olaj; minél kevesebb cukor, só, állati fehérje, húshagyó napok, ugyanakkor méz, barna cukor, halhús; természetes, a legkevesebb ilyen-olyan szert tartalmazó ételek; kevés, mértéktartó alkoholfogyasztás stb. Az egészségtelen táplálkozás jellemzői: tartósított, gyors-, nem idényételek; túlzott húsfogyasztás (intenzív tartásból, húsgyárakból ), rostban, vitaminokban és ásványi anyagokban szegény étrend, túlságosan zsíros, sós, cukros ételek, sok édesség, fehérlisztből készült pékáruk; túl sok adalékanyagot tartalmazó illetve szintetikus anyagokból álló élelmiszerek; kóla, cukros szénsavas üdítőitalok, ivólevek, kávé, energiaitalok stb. Alvásra, pihenésre fordítsunk elegendő időt. Meg kell értetnünk, hogy az éjszakázás a másnap rovására megy. A fáradtság rossz közérzettel, hidegérzékenységgel, gyengébb teljesítménnyel, összpontosítási nehézségekkel, lassabb reflexekkel jár. A kevés alvás hosszútávon az izomfejlődést is lassítja, és rontja a szellemi képességeket. 39

41 Haza és a szülőföld szeretetére nevelés: hazaszeretetre nevelünk, ha a környékbeli túrán előforduló dolognál kitérünk arra, miért fontos az, amit látunk, mit jelent nekünk, miért van nagy, esetleg különleges jelentősége számunkra, mire lehetünk büszkék, miért érdekes, és miért kell megbecsülnünk. Helyezzük el magunkat a saját történelmünkben és tájunkon. A távolabbi túrán megfigyelt dolgokat érdemes röviden összevetni az otthonival. A környékbelit, a hazait, és a saját múltunkat kell először és alaposabban megismerni, megismertetni. Mindent az otthonihoz kell viszonyítanunk, ez vezethet csak egészséges és torzulásmentes világképhez, egészséges hazaszeretethez. Az alaposabb megismerés és a sok kisebbnagyobb élmény vezethet el a hazához való kötődésre. Aki szereti hazáját, minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne tegyék tönkre pótolhatatlan értékeit önérdekből, hamis ügyekért. Munkára nevelés: a túra előkészületeket, felkészülést, folyamatos figyelmet, erőkifejtést és utómunkálatokat kíván, a szervezett természetjárás kötelezettségekkel jár, túrázónak lenni rendszeresség, életforma. A túrázás önmagában is munka, mely mindazt megkívánja, amit más munkák is. Így alakul ki a túrázóban a pontosság, a rendezettség, a fegyelem, és természetessé válik az ellenőrzés és az önértékelés. A túrázó nem a kényelmet keresi, vállalja a nehézségeket és a feladatokat, gondoskodik magáról, ellátja magát, és a közösségi teendőkből is kiveszi a részét. Az önellátás munkával jár, a közösségi feladatok szintén munkát adnak a csapattagoknak, s ez utóbbi együttműködést, munkamegosztást és szervezést igényel. Minden túra munkával jár a céljától függetlenül, a munkatúra azonban hétköznapi értelemben véve is munka. A munkatúrák eredménye legtöbbször közhasznú, mely szolgálja a természetjárást, a természetvédelmet vagy az oktatást. A jól elvégzett munka elégedettséggel, sikerélménnyel és némi büszkeséggel tölti el az embert, különösen, ha az eredmények évtizedek múlva is láthatóak. A munkára nevelés feladata, hogy túravezetőként önkéntes munkára, a munka jó elvégzésére bírjuk a túratársakat, és mindenki találja meg a számára leginkább testhezálló feladatot. Közösségi nevelés: a természetjárás és a munka legtöbbször csapatban történik. A rendszeresen együtt töltött idő során a túratársak illetve a tagok között különböző kapcsolatok jönnek létre, közösség szerveződik. A közösségi életnek pedig írott és íratlan szabályai alakulnak ki, amelyek betartása az embereket összetartó erő, a közös munka alapja. A közösség építését és megmaradását segítik a közös célok, a közös értékrend, az élmények, és a közösség által kialakított hagyományok. Egy jó közösségre annak minden tagja büszke, az együttlét pedig kellemes. A közösségi nevelés feladatai, hogy aktivitást, rugalmas, zökkenőmentes együttműködést érjük el, elő kell segítenünk a közösség kialakulását, jó hangulatát, szabályainak betartását, és a kölcsönös megbecsülést. Értelmi nevelés: a túrázók értelmi nevelése fontos feladata a túravezetőnek. Értelmi nevelési lehetőség minden, ami gondolkodásra késztet, igénybe veszi memóriát és a logikát. Fel kell ismerni és eleveníteni a tanultakat, a túravezetőnek új ismereteket kell átadnia, s meg kell világítania az összefüggéseket. A túrázónak a felkészülése során számos dolgot kell megtanulnia. Az ismereteket rögzíteni kell az emlékezetben, az összefüggéseket fel kell ismerni, a tanultakat pedig használni, alkalmazni kell, miközben a gyakorlat újabb és újabb leckéket ad. Eközben gyarapszik a tudás, fejlődnek a megismerés és a gondolkodás módszerei. Az értelmi képességeket javítja a testi frissesség is. Erkölcsi nevelés: erkölcsi nevelési célkitűzés a helyes értékrend és a felelősségérzet kialakítása. Túrázóként erkölcsileg is felelünk önmagunkért, társainkért, a környezet és a természet védelméért. Esztétikai nevelés: mutassunk rá a szépre, hívjuk fel a túratársak figyelmét az élővilág, az időjárás, a fények, a csend, az emberi alkotások stb. szépségeire, harmóniájára. A felszerelés és a tábor kialakításában mindig kiemelt szempont legyen a tisztaság és a rendezettség. Az esztétikai nevelés feladata, hogy a túrázóknak legyen igényük a szépre, és ismerjék fel azt mindenben. A túrázók célterülete, közege elsősorban a természet, amelynek szépsége annál teljesebb, minél érintetlenebb. E szépség páratlan vonzereje készteti a nem természetjáró turistákat és a kirándulókat is a természet (látványosságainak) felkeresésére. Megfelelő tájhasználattal az ember nem csúfítja el környezetét, a természet szépségéhez 40

42 hozzá tud tenni. A hagyományokat elfogadó, az ésszerűséget és a szabályokat követő ember be tud illeszkedni a tájba. Nagyon tanulságos az épített környezet elemzése és értékelése az esztétikum szempontjából. E mesterséges környezetbe tartozik minden, ami nem a természet része: a saját felszerelésünktől kezdve a településekig. Személyiségfejlesztés: a túravezetőnek figyelmet kell fordítania a résztvevők személyiségfejlesztésére, különösen gyerekek és fiatalok esetében. Túrázónak lenni életmód, amely teljes embert kíván, s a teljes személyiségre hatással van. A környezettudatosság, az egészségtudatos élet, a hazaszeretet, a munka tisztelete, a közösségiesség, az értelem, az erkölcs, az esztétikai igény, és a világnézet a személyiség alapvető meghatározói. A túrán való részvétel önmagában is fejleszti a személyiséget. Rávezetéssel, a felismertetés módszerével formálhatjuk társainkat, alakíthatjuk gondolkodásukat, világnézetüket. Minden túrázónak legyen akaratereje, helyes önismerete, megfelelő önbizalma, felelősségérzete, sikerélménye, tudjon örülni a sikernek, de tudja elviselni a kudarcot is. A természetben járó ember váljék nyugodttá, kiegyensúlyozottá, természetbaráttá, és fogadja el társait és önmagát. A jó túravezető tapasztalt, gyakorlatias, igazi vezető személyiség. Észrevétlen irányító, baráti jelleggel, s nem parancsnokként irányítja az eseményeket és a társakat, de ha szükség van rá, határozott utasításokkal oldja meg a problémákat. A jó túravezető kézben tartja a dolgokat, mindenre kiterjed a figyelme, és élménnyé tudja tenni az utat valamennyi résztvevő számára. 41

43 3.3. Túra utáni teendők Kötelességek, beszámolók Túra után elsőként egy rövid ellenőrzést kell tartanunk a megérkezés helyén egy nyugalmas pár percben (még a városi forgatag elérése előtt), amikor még az egész csapat együtt van. Minden és mindenki rendben van? Az esetleges költségek, kölcsönök elszámolása után túrajelentést tenni a szervezet, illetve a megbízó felé illendőség és kötelesség egyaránt. A jelentés igazolja a túra teljesítettségét, a tervek megvalósítását, és be kell számolnunk a legfontosabb eseményekről: résztvevők, körülmények, sikerek, eredmények, élmények, problémák, tervmódosítások stb. Hazaérkezés után érdemes a túrát értékelnünk, túravezetőként egyénileg, és kérve a résztvevők véleményét. Mindenkinek a hasznára válik, ha a tapasztalatokat és a kérdéses dolgokat megosztjuk, megbeszéljük másokkal is. A teljesített túra adatait és főbb tapasztalatait dokumentáljuk a túranaplóba és a megfelelő helyekre. Nagyobb, komolyabb túrákról élménybeszámolót is érdemes készítenünk: szövegesen közölve, esetleg fényképekkel is bemutatva faliújságon, újságban, az Interneten. A legérdekesebb, legtanulságosabb és leglátványosabb utakat, túrákat diavetítéses előadással kiválóan be lehet mutatni. A jó hírű túrák és túravezetők vonzzák az érdeklődőket a későbbiekben, és a résztvevők később is szívesen emlékeznek vissza az élményeikre A felszerelés karbantartása A túra során az igénybevett felszerelés beszennyeződik, átnedvesedik, nyúzódik, kopik, és megsérülhet, elromolhat. Annak érdekében, hogy mindig indulásra kész állapotban legyen, és hosszú ideig megbízhatóan szolgáljon bennünket, megérkezés után haladéktalanul el kell rendeznünk mindent. Így kerülhetők el a felesleges bosszúságok, pocséklások és anyagi kiadások, és így lesz örömünk a jól bevált eszközeinkben, mint hűséges útitársakban. A felszerelést ki kell szellőztetni, szárítani, alaposan kirázni vagy kimosni, mindent gondosan át kell nézni, ellenőrizni, karbantartani, szükség esetén impregnálni, feltölteni, javítani vagy cserélni. Különösen érvényes ez a drága bakancsra, hálózsákra, sátorra, kerékpárra, fényképezőfelszerelésre. Használat közben a ruházat változó mértékben, de mindig szennyeződik és átnedvesedik az izzadságtól, még a leghidegebb vagy legszárazabb időben is. Éppen ezért a túra után foglalkoznunk kell a ruházattal. A túracipőt/ bakancsot kívül-belül ki kell tisztítani, majd lassan kiszárítani, szükség esetén kezelni, vízhatlanítani, javítani. A talpbetétet és az összes ruhát, amelyet használtunk, minden alkalommal alaposan ki kell szellőztetni, szárítani, időnként pedig ki kell mosni. Kiteregetés és összehajtás közben át kell nézni, s az esetleges hibákat kijavítani. A hátizsákot, hálózsákot, esőfelszerelést, sátrat, és mindent, amit út közben hajtottunk össze és csomagoltunk el, megérkezés után, illetve lehetőleg egy napon belül ki kell bontani, szellőztetni stb. Hasonlóan célszerű eljárni azokkal a dolgokkal is, amelyeket elő sem vettünk az út során (pl. beázhattak vagy párát kaphattak). A hálózsákot kinyitott állapotban, felfüggesztve kell tárolni, hogy a töltet ne tömörödjön, vékonyodjon. Nagy anyagi károktól és még több bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat a gondos kezeléssel, karbantartással. Ez némi idő- és munkaráfordítást jelent ugyan, mégsem eshet nehezünkre, hiszen ezek a gyakran sok éve használt (akár öröklött), jól bevált, megszokott és nehezen beszerzett, értékes eszközök teszik lehetővé a túráinkat, legkedvesebb időtöltésünket. Meg kell becsülnünk tehát, s akkor sokáig szolgálják majd terveinket Ismeretbővítés Megérkezéskor érdemes kikérnünk a túratársak friss véleményét, és a túra utáni napokban megbeszélnünk a szükséges dolgokat. A tapasztalatokat később fel tudjuk használni. Át kell gondolnunk az eseményeket, levonnunk a tanulságokat, s végiggondolnunk, hogy voltak-e hibák, mit kellett volna másképpen csinálnunk, esetleg min kellene változtatnunk a későbbiekben. Kell- e csiszolnunk a módszereinken és a felszerelésünkön, hol vannak hiányzó ismereteink? Értelemszerűen, a módszerek és a felszerelések hibáit ki kell javítanunk, a hiányzó ismereteket pedig pótolnunk kell. A túra utáni teendők közé tartozik az út során felvetődött kérdések válaszai utáni nyomozás : a számunkra új jelenségek magyarázatának kiderítése, a 42

44 fajok meghatározása stb. Az utak túrák során szerzett élmények és személyes tapasztalatok, (továbbá a menetközben készített természet-, táj-, épület-, város és életképek), a megfigyelések és az azt követő tanulás ( utánanézés ) a művelődés és a szakmai ismeretbővítés mással nem pótolható módja. A túrázás így válik a műveltség forrásává. Önellenőrző kérdések a Túravezetés fejezethez Kérdések a túra előkészítése alfejezethez 1. Mikor végezzük el a felkészülést egy nyilvánosan meghirdetett túra esetén? 2. Hol érdemes meghirdetni túráinkat? 3. Milyen egy jó túra meghívó? 4. Mit jelent a technikai túravezetésre való felkészülés? 5. A túra tervezése előtt mi az első teendőnk? 6. Az útiterv mit foglal magába? 7. Gyülekezőhelynek milyen helyszínt célszerű kijelölnünk? 8. A túraterv elkészítésénél mit kell figyelembe vennünk? 9. Gyalogtúrán hány km/óra sebességgel számolhatunk? 10. Mennyi pihenőt kell számításba vennünk? 11. A túra meghívó szövegének mit kell tartalmaznia? 12. Miből áll az oktatói túravezetésre való felkészülés? 13. Miből áll a technikai felkészülés a túrára? Kérdések a túra lebonyolítása, vezetése alfejezethez 1. A gyülekezőhelyre való megérkezés után mi a teendőnk felszerelésünkkel? 2. Mi tartozik a túravezető feladatkörébe? 3. A túravezető feladata a tájékozódás, mire kell odafigyelnünk végig a túra alatt? 4. Azonosítható elemek hiányában hogyan határozzuk meg állápontunkat? 5. A csapattartás alatt mit értünk? 6. Mire és miért fontos odafigyelni a folyadékfogyasztásunkra túra közben? 7. Milyen veszélyek merülhetnek fel túrázás során? 8. Mikor és hol jelentenek veszélyt kullancsok? 9. Milyen témakörök ismertetése javasolt a túra során? 10. Mit értünk a nevelési munka alatt? Kérdések a túravezetés - túra utáni teendők alfejezethez 1. A túra után, megérkezéskor mi az első teendőnk? 2. A túrajelentés mit igazol? 3. Miért fontos a felszerelés karbantartása? 4. A túra után ismereteinket hogyan bővíthetjük? 5. A túrázás hogyan válhat a műveltség forrásává? 43

45 4. Háttéranyag az oktatói felkészüléshez Hogy jobban ismerjük, értsük túráink tágabb környezetét is, beszélnünk kell a Föld egészére kiterjedő fontos fogalmakról: a geoszférákról. Ezek a földgolyót felépítő más-más minőségű (anyagú, szerkezetű, keletkezésű) gömbhéjak: a levegőburok (atmoszféra), a vízburok (hidroszféra), a talajtakaró (pedoszféra), a kőzetburok (litoszféra), a Föld belső szerkezetét alkotó földköpeny (melynek magmaáramlásos része az asztenoszféra), a Föld belső magja (centroszféra), valamint az élővilág szférája (a bioszféra) és az emberiség szférája (az antroposzféra) Kőzetburok (litoszféra) A kőzetburok a földfelszín felső szilárd része, mely a földkérget és a földköpeny felső részét foglalja magába. Ásványokból álló kőzetek építik fel, melyeknek vastagsága eltérő: a szárazföldek alatt vastagabb (átlagosan km), az óceánok alatt vékonyabb (átlagosan 50 km) Kőzetek Hazánk területe csupán parányi folt Földünk hatalmas felszínén, Európa területének is alig 1%-át jelenti. Mégis ezen a kis területen a földtörténeti múlt megszámlálhatatlan emléke található. A kőzetek anyaga, a kőzetrétegek egymásutánja, az egykori élőhelyek maradványai felelevenítik a távoli, régmúlt eseményeket, történéseket. A kőzetek a litoszférát felépítő ásványokból álló anyagok. Keletkezésük alapján megkülönböztetünk: magmás, üledékes és átalakult kőzeteket Kőzetek keletkezése A kőzetburok nem egységes, összefüggő héj, hanem több, egymás melletti, egymáshoz képest lassan (évi pár centimétert) mozgó lemezekből áll. A földköpeny magmaáramlásos részében/ az asztenoszférában/ a feláramló magma megrepeszti a kőzetburkot és a bazaltos kőzetolvadék a felszínre nyomul, ahol megszilárdulva hozzánő a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceáni hátságok. Az állandó feláramlás szétfeszíti a központi hasadékvölgyet, így a hasadék két oldalán lévő lemezek eltávolodnak egymástól, majd nekiütközve más lemezeknek, azok alá csúsznak. Az ütközés helyén mélytengeri árkok keletkeznek. Az alábukó kőzetlemez megolvadásából gránitos mélységi magmás kőzetek jönnek létre, a felszínen pedig andezites, riolitos vulkáni kőzetek. Keletkezésükhöz az alábukó lemez felszínén mélybe kerülő üledék is szükséges. Így keletkeztek és keletkeznek ma is a magmás kőzetek. Az üledékek a felszín lepusztulásából származnak. Képződhetnek kémiai reakciók révén - ilyenek a vegyi üledékek - és keletkezhetnek a tengeri élővilág tevékenységének, életműködésének következményeként is. Ezek a szerves üledékek. Az üledékek harmadik csoportja a kőzetek aprózódása (majd esetleg összecementálódása) révén kialakuló törmelékes üledékes kőzetek. Az alábukási övezetben a kőzetek egy része felgyűrődik, hegységként kiemelkedik. A mélybe került anyagok viszont a nagy nyomás és magas hőmérséklet hatására megolvadnak, átkristályosodnak és átalakult kőzetekké alakulhatnak (agyagpala, fillit, zöldpala, csillámpala, gneisz). Az alábukó lemezek legmélyebbre csúszó kőzetrétegei a földköpenyben felolvadnak és a magmaáramlások révén újra bekerülnek abba a körforgásba, melynek felszálló ágánál az óceáni hátságok születnek. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy valamennyi földi kőzet elsődleges kiindulási anyaga az óceáni hátságok mentén keletkező magmás kőzet, innen indulnak és ide térhetnek vissza a kőzetanyagok körforgásuk során. 44

46 A kőzetlemezek mozgása feszültséget kelt a kőzetburokban. Az egymáshoz közeledő kőzetlemezek oldalirányú nyomásának hatására a képlékeny kőzetrétegek felgyűrődhetnek. A mozgásból adódó húzó- és nyomóerő viszont eltörheti a kőzetrétegeket, s ezáltal függőleges vagy vízszintes irányban vetődés (a kőzetrétegek törésvonal menti elmozdulása) jöhet létre. Ez azonban már a felszínfejlődés folyamata, mely a domborzat kialakulásához vezet A legfontosabb kőzetek csoportosítása Keletkezés szerint Kőzet Példa Hazai lelőhely(ek) Magmás mélységi gabbro Bükk: Szarvaskő magmás gránit Mecsek: Mórágy, Velencei-hg. bazalt Badacsony, Szent-György-hegy, Csobánc, Gulács, Haláp, Tóti-hegy, Ság, Somló, Somoskő, Salgó, Kabhegy vukláni kiömlési (a felszínen megszilárduló lávából) andezit riolit dácit Mátra, Börzsöny, Cserhát, Zemplénihg, Visegrádi-hg. Zempléni-hg. Zempléni-hg. vulkáni törmelékes (a tufák szóródó vulkáni törmelékanyagból) Üledékes törmelékes üledékes (a homok szárazföldi kőzetek aprózódásából) (bazalt, andezit, riolit- és dácittufa) Megegyezik a kiömlési kőzetek lelőhelyeivel Bükk: Mályi, Mecsek: Bükkösd, Mór, Fehérvárcsurgó homokkő Balaton-felvidék, Mecsek: Jakabhegy, Budai-hg.: Hárs-hegy agyag márga mészkő dolomit Budai-hg.: Kiscelli-agyag Budai-hg. Budai-hg., Pilis, Gerecse, Cserehát, Bükk, Aggteleki-hg. Budai-hg., Vértes, Bakony, Keszthelyihg. vegyi üledékes kősó --- mészkő Bükk, Bakony szerves eredetű üledékes kőszén Dunántúli-khg., Mecsek kőolaj, földgáz Zalai-dombság, Dél-Alföld, Bükkalja Átalakult(metamorf) gneisz Soproni-hg. fillit csillámpala kontakpala Kőszegi-hg. Kőszegi-hg. Velencei-hg. márvány

47 Kőzetek felismerése Magmás kőzetek Gránit: mélységi magmás kőzet. Szabad szemmel is megkülönböztethető, durvaszemcsés ásványkristályokból álló, igen kemény kőzet. Kőzetalkotói 40-60%-ban a földpátok (rózsaszín ortoklász, fehér, "piszkos fehér" plagioklász), 10-40%-ban kvarc (olajos fényű, szürkés), a színes ásványok (fekete biotit, amfiból, piroxén) részaránya 10-30%. (Mecsek-Mórágy, Velencei-hegység) Színe az uralkodó földpáttól függően szürke, fehér vagy vöröses. Gabbró: sötét színű (bázisos), tömött szemcsés mélységi kőzet. Szabad szemmel földpátok, zöldes olivin, fekete amfiból és piroxének figyelhetők meg összetételében (Bükk: Szarvaskő). Andezit: kiömlési, azaz kihűlt lávából megszilárdult kőzet. Színe változatos: a halvány szürkés-barnás, vöröses-barnás árnyalattól a feketéig több színben előfordul. Alapanyaga kb. 50%, jól megfigyelhetők benne az ásványos elegyrészek. Földpátok aránya 30-50%, míg a színes elegyrészeké (biotit, amfibol, piroxén) 20-30%. Másodlagos ásványok közül a dezmin, chabazit (zeolit-félék) és a kalcit fordulhatnak elő. Mállásakor felületén sárgás-barna vasoxidos kiválás keletkezik. (Börzsöny, Cserhát, Karancs, Mátra, Zemplénihegység, Visegrádi-hegység). Riolit: sárgás színű, finoman érdes kiömlési kőzet. Szabad szemmel fehér földpát, szürkés kvarc és fekete biotit, ill. amfibol figyelhetők meg benne (Zempléni-hegység). Bazalt: tömött, egyneműnek látszó, szürke vagy feketésszürke kiömlési kőzet. Az andezittel ellentétben alapanyagában csak elvétve figyelhetők meg jól fejlett kristályok (olivin, földpátok). A felszínhez közel lemezes, mélyebben pados, ill. oszlopos elválású. (Ság, Somló, Somoskő, Salgó, Tapolcai-medence tanúhegyei). Vulkáni tufák: a robbanásos vulkáni működés porszemcsés (hamu) felhalmozódásai, összecementálódott törmelék kőzetei. Legtöbbször porózusak, laza szerkezetűek. Színük a kiömlési kőzetekhez hasonlóan a sárgásfehértől a vörösesbarnán át, szürkés és sötétszürke lehet. (Előfordulásai megegyeznek a kiömlési kőzetekével.) Üledékes kőzetek Homokkő: 2 milliméternél apróbb kőzetdarabok, homokszemcsék karbonátos, vasoxidos, márgás kötőanyaggal összecementálódott kőzete. Kvarc szemcséket, bauxitot, linomitot tartalmazhat. Ha nagyobb szemcsék is jellemzik, konglomerátumnak nevezzük (Mecsek: Jakab-hegy, Balaton-felvidék, Budaihegység: Hárs-hegy.) Márga: az agyagos mészkő és a meszes agyag közötti átmeneti kőzet. Felülete tömött, érdes, szerkezete réteges, színe sárgásbarna és szürkés színű lehet (Budai-hegység). Agyag: szilikátos kőzetek (magasabb szilícium tartalmú andezit, riolit, gránit) mállásakor keletkező finom szemcséjű, nedvesen zsíros tapintású anyag, mely vizet felvéve képlékeny lesz (Budai-hegység: Kiscelli agyag). Lösz: világossárga, likacsos szerkezetű, apró szemcséjű törmelékes, üledékes kőzet. A szél által szállított finom porból ülepedik le. Ott, ahol a sztyepp (füves puszta) növényzet megköti, felhalmozódik. Helyenként több tízméteres falat alkot (Balatonkenese, Paks, Dunaföldvár, Biatorbágy). A Dunántúli-dombvidék fő 46

48 kőzetanyaga (a Zalai-dombság és Belső-Somogy kivételével). Az Alföldön: a Hajdúság, Hortobágy, Kőrös- Maros köze, Bácskai löszhát felépítő kőzete. Kiváló minőségű mezőségi talaj képződik felszínén. Mészkő: kalcium-karbonát (CaCO3) alapanyagú kőzet. Keletkezésének körülményei határozzák meg szövetét és színét. Az idősebb (középkori) tengeri mészkövek tömöttek, sima, fénylő felületűek, míg a fiatalabb (harmad- és negyedidőszaki) képződmények durva, érdes felületűek. A tavi medencékben, vagy források körül lerakódó mészkövek nagy része likacsos szerkezetű (mésztufa). A tiszta mészkövek fehérek, a vasoxid tartalmúak sárgák, vörösek, ha iszap keveredik a kötőanyaghoz szürke és fekete színűek. Gyengébb hideg sav, például sósav vagy ecetsav hatására is oldódnak, pezsegnek. Gyakran fehér erek, foltok hálózzák be, ezek a kéregmozgások során keletkezett repedésekben kiváló kalciterek. A mészköveket a gyakori kövületek (Sóskút, Tardosbánya, Siklós, Vértes, Mecsek...) és a karsztos formák (Pilis, Gerecse, Cserhát, Bükk, Aggteleki-karszt...) jellemzik. Dolomit: világos színű mészkőhöz hasonló, kalcium-magnézium karbonát /Ca(Mg)CO3/ alapanyagú kőzet. Felülete tompa fényű, matt, érdes és repedezett. Gyenge hideg sósav vagy ecetsav hatására nem pezseg (csak gyenge meleg- vagy hideg erős savban). Színe fehér, sárga és szürke árnyalatú lehet. Ridegebb kőzet, sok helyen hajszálvékony repedések járják át (Budai-hegység, Keszthelyi-hegység: Gyenesdiás, Vértes, Bakony). Szénfélék: a barnakőszén és a feketekőszén színe egyaránt fekete, de a barnakőszén karcolata barna (míg a feketeszéné fekete). A lignit könnyen megkülönböztethető az előbbiektől, mivel fás szerkezete még látható. (Barnakőszén: Bakony, Vértes, Dunazug-hegység, Nógrádi- és Borsodi-medence; feketekőszén: Mecsek; lignit: Várpalota, Bükkábrány, Visonta, Sopron környéke...). Átalakul kőzetek Gneisz: sárgás-, barnás-, szürkés- vagy fehér színű palás kőzet. Szabad szemmel olajos fényű kvarc, táblás kifejlődésű fehér földpát és színes ásványok figyelhetők meg benne (Soproni-hegység). Fillit: vékony lemezek formájában elváló szürkésfekete, fehér-ezüstös, selymes fényű kőzet, melyben szabad szemmel csillámok (fekete biotit és fehér muszkovit), és erekben vagy lencsékben lerakódott kvarcit figyelhető meg (Kőszegi-hegység). Csillámpala: fillithez hasonló, vékony, párhuzamos lemezes szerkezetű kőzet, de több benne a csillám (Biotit, muszkovit). Kontaktpala: magmás és üledékes kőzetek érintkezési zónájában keletkező, tömött, egyneműnek látszó, vastagabb padokban elváló szürkés-barnás (vasoxid) színű palás kőzet (Velencei-hegység). 47

49 Ásványok, ásványi nyersanyagok Az ásványok a földkéreg egynemű, állandó vegyi összetételű, természetes eredetű kőzetépítő anyagai. Az ércek olyan ásványok vagy ásványtársulások, melyeknek fémtartalma gazdaságosan kinyerhető. Ásványok ma is keletkeznek, csakúgy, mint a Föld több milliárd éves története során Ásványok, ásványi nyersanyagok keletkezése Ha eredetüket vizsgáljuk, közvetve vagy közvetlenül mindig a magmához jutunk. A magma lehűl és megszilárdul a Föld felszíne felé törekvő útján, s a lassan kihűlő izzó anyagokból a hőmérséklet csökkenése következtében meghatározott sorrendben válnak ki az alkotórészek. A mélyből forróvizes oldatok is feltörnek, s a kőzetek repedéseiben telérképződést eredményeznek (hidrotermális ásványok képződése). Az ásványi nyersanyagok keletkezésének másik módja az üledékképződés. Mállás során a kőzetek nagy része feloldódik, vegyi átalakuláson megy át. Az ellenállóbb ércásványok eredeti helyükön feldúsulnak. A felaprózódott kőzetek elszállítása során arany, platina és óntorlatok jöhetnek létre a folyóvizek mentén, ill. a mállás során feloldódott anyagokat a folyók tavakba, tengerekbe szállíthatják és ott kicsapódva is felhalmozódhatnak. Keletkezhetnek egykori élőlények anyagának bomlásából is. (Planktonok elpusztult maradványaiból a kőolaj és a földgáz, magasabb rendű növények pusztulásával szénfélék és az élőlények tevékenysége során (pl. a korall mészkő kálcit anyaga) A legfontosabb ásványi nyersanyagok csoportosítása ÁSVÁNYI ANYAGOK PÉLDA HAZAI ELŐFORDULÁS Mélységi magmás ércképződés (a kéregben lehűlő magmából) wehrlit Bükk: Szarvaskő Hidrotermális érc- és ásványképződés (a forróvizes oldatokból) pirit, kalkopirit, szfalerit, galenit Gyöngyösoroszi, Rudabánya, Recsk, sziderit kvarc-félék, barit Rudabánya Gyöngyösoroszi, Rudabánya, Telkibánya chabazit (zeolit-féle), Telkibánya, dezmin (zeolit-féle) Csódi-hegy Dunabogdány: kálcit, aragonit Rudabánya, Gyöngyösoroszi, Recsk, Budai-hg. Kőzetelváltozások melegvíz hatására kaolinosodás (riolitpor savas közegben történő elbomlása) hidrotermális, kaolin Zempléni-hg.: Mád kovásodás (amorf, vagy nem kristályos kvarc félék) kalcedon, kvarcit, opálfélék Zempléni-hg.: Mátra Vulkáni kiömlési ásványi anyagok képződése gyors felszíni lehüléssel (üveges szerkezet) perlit sziderit, limonit Zempléni-hg.: Pálháza Rudabánya, Budai-hg. 48

50 Üledékes ásványok oxidációs öv ásványai (légköri O2) karsztos kőzetek mállása során keletkezett ásvány szilikátos kőzetek mállása során keletkezett ásvány tengervízből kiülepedett, vagy másodlagosan keletkező agyagmálladék azurit, malachit mangán, rodokrozit bauxit agyagásványok: bentonit, kaolin Rudabánya, Recsk Úrkút, Eplény Bakony, Vértes Zempléni-hg.: Mád, Rátka gipsz Mátra: Gyöngyösoroszi, Zempléni-hg: Perkupa vegyi és szerves eredetű kalcit, aragonit Budai-hg dolomit Gánt, Mány, Felsőpetény szerves eredetű diatómaföld Mátra: Szurdokpüspöki kőolaj, földgáz Zalai-dombság, Alföld déli része, Bükkalja barnakőszén Dunántúli-középhegység lignit Bükkábrány, Várpalota, Torony Metamorf kőzetek ásványai talkum (zsírkő) Felsőcsatár Savanyú magmás és metamorf kőzetek ásványai biotit, muszkovit, amfibol Kőszegi- és Soproni-hg, Mecsek, Velencei-hg Az ásványokat osztályozhatjuk hasadás és törés alapján: kitűnően-, tökéletesen-, közepesen- és tökéletlenül hasadó, ill. nem hasadó ásványok csoportjai. A kristályokat belső szerkezetük és megjelenési formájuk szerint rendszerbe foglaljuk (pl. szabályos, négyzetes, rombos) Meghatározás szempontjából alapvető tulajdonság az ásványok keménysége, vagyis ellenállása a külső mechanikai hatásokkal (pl. karcolhatósággal) szemben. A skála a legpuhább ásványtól a legkeményebbig tart. Minden ásvány a nálánál keményebbel karcolható. Keménységi fokozatok: Talk (Zsírkő): Körömmel karcolható Gipsz: Körömmel karcolható Kalcit: Acéltűvel, rézpénzzel karcolható Fluorit: Acéltűvel, rézpénzzel karcolható Apatit: Késsel karcolható Ortoklász: Késsel karcolható Kvarc: Acélreszelővel karcolható Topáz: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal Korund: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal Gyémánt: Nem karcolható, csak a nála keményebb ásványokkal A drágakövek ritkák, szépek és nagyon kemények, tehát nehezen karcolhatók. Ilyenek: a gyémánt, a zöld színű smaragd (a berill ásvány változata), a korund sárga, barna köve, kék változata a zafír és vörös színű módosulata a rubin. A féldrágakövek kevésbé ritkák, kicsit puhábbak (hetes keménységűek), többségük kvarc módosulat (ametiszt, füstkvarc, hegyikristály), vagy megkövült fa (faopál, fekete borostyánkő), illetve fosszilis fagyanta (borostyán). 49

51 Gyakrabban előforduló ásványok leírása Aragonit: fehér, kristályos szerkezetű, a 70 ºC-nál melegebb hévíz hatására kiváló kalcium-karbonát (CaCO3). (Bátori-barlang, Pálvölgyi-barlang, Szemlőhegyi-barlang, Ferenchegyi-barlang). Kalcit: jól hasadó, tűvel karcolható, átlátszó vagy fehér, halványsárga mészpát (CaCO3). Hévizes barlangokban megjelenési formája a borsókő, mely kis gömböcskék "karfiol"-szerű tömege (Bátori-barlang, Szemlőhegyi-barlang). A hidegvizes karsztbarlangokban cseppkő formában válik ki (Baradla-barlang, Abaligeti-barlang). Gipsz: táblás, prizmás megjelenésű, gyakran "fecskefark" ikerkristályok formájában kiváló, színtelen, átlátszó ásvány. Anyaga: kalcium-szulfát (CaSO4 2H2O). Hevítésre kristályvizének egy részét elveszíti (égetett gipsz). Tömegesen tengervízből válik ki. Másodlagosan agyag mállásakor keletkezhet, de hévforrásokból közvetlenül is kikristályosodhat (Felsőpetény, Nógrád, Perkupa, Gánt). Barit: táblás vagy oszlopos alakú, fehér, színtelen, barnás, vöröses, sárga és kékes árnyalatú lehet. Nagy sűrűsége miatt feltűnően súlyos, "súlypát"-nak is nevezik. Anyaga: bárium-szulfát (BaSO4), mely hidrotermális, forró vizes oldatból válik ki (Gyöngyösoroszi, Rudabánya). Kvarc: kovasav (szilícium-dioxid SiO2) tartalmú, hazánkban is gyakran előforduló - a Föld egyik legelterjedtebb - ásványa. Nem hasad, nehezen törik, rendkívül kemény, az üveget erősen karcolja. E tulajdonságai alapján jól elkülöníthető a kalcittól. Hidrotermális keletkezésű darabjai víztiszta, prizmás, piramisos kristályformákban jelennek meg. Ametiszt: lila színű kvarcváltozat, féldrágakő (Gyöngyösoroszi, Telkibánya). Kalcedon: gömbös, cseppköves bevonatok vagy mandulakövek alakjában megjelenő, tejüveghez hasonló, amorfnak látszó, de kristályos szerkezetű kvarcféleség. Halványkék, halványzöld vagy fehér erek díszítik (Zempléni-hegység). Jáspis: hematittól vörös színű, nem átlátszó kvarcváltozat (Gyöngyös-solymos). Opál-félék: megszilárdult amorf mikrokristályos kovasavgél. Kagylós törésükről jól felismerhetők (Mátra, Zempléni-hegység). Hazánkban a májopál és faopál - átkovásodott famaradvány - a leggyakoribb (Ipolytarnóc, Szalajka-völgy). Szarukő: szürkés színű, alaktalan gumók formájában megjelenő, víztartalmú, megszilárdult kovasav. Hazánkban dolomit kőzetben gyakran előfordul (Budai-hegység, Farkasvölgy). Pirit: aranyságra kocka vagy gömbölyded kristályok formájában megjelenő hidrotermális eredetű vasszulfid (FeS2). Kagylós törésű, kemény, érces ásvány, acéllal ütve szikrázik. A kénsavgyártás egyik alapanyaga. Felszín közelében limonittá és vasoxiddá bomlik (Mátyás-hegy, Csillaghegy, Gyöngyösoroszi). Kalkopirit: sárga vagy aranysárga színű, zöldes árnyalatú, négyzetes kristályok, vagy telérek formájában megjelenő, nem hasadó réz-vas-szulfid (CuFeS2), iparilag fontos rézásvány. A forró vizes fázisban válik ki (Mátra: Recsk). 50

52 Limonit: barnavasérc, vasoxi-hidroxid, pirit vagy sziderit mállásával keletkezhet. Gyakori ásvány, minden kőzettípusban megjelenhet, legtöbbször, mint a kőzetek színezőanyaga, de opálszerű, kagylós törésű változatai is előfordulnak (Budai-hegység: Határnyereg, Gellért-hegy). Bauxit: téglavörös, vörösesbarna, fénytelen, érdes tapintású, erősen nedvszívó alumínium-oxid, vasoxid tartalmú ásványi nyersanyag. Meleg, csapadékos (trópusi) körülmények között mállással keletkezik. Az alumíniumipar érce. Hazai bauxitjaink a középkor végén, karbonátos kőzetek (főleg mészkő) mállásából halmozódtak fel (Bakony, Vértes). Földpátok: szilikátokban gazdag mélységi- és kiömlési (vulkáni) magmás és átalakult kőzetek legfőbb kőzetalkotó ásványai. Leggyakoribb típusai: a fehér színű plagioklászok és a vöröses színű ortoklászok. Színes kőzetalkotó ásványok: ide tartozik a fehéres-ezüstös muszkovit csillám, illetve a fekete biotit csillám, a szintén fekete amfibol és a piroxének. Szilikát tartalmú magmás és átalakult kőzetek alkotói Ősmaradványok Ősmaradványok keletkezése Kövület minden elhalt állatból és növényből keletkezhet, ha gyorsan betemeti az iszap vagy homok. A gyors betemetés legvalószínűbb helye a tenger, ahol állandó üledékképződés folyik, szárazföldön a tavak, lagúnák, folyótorkolatok területe. Az oroszországi tundravidék fagyott földjében olyan mamutokat is találtak, melyeknek minden porcikája megőrződött Ősmaradványok felismerése Tengeri liliom: a tüskésbőrű állatok élőhelye elsősorban zátonyos, erős vízmozgású, sekély tengerpart volt. Ott ringatóztak hosszú nyelükön a fenék szikláihoz rögzülten. A víz sodorta táplálékot a "virágkelyhet" alkotó tapogatókarok szűrték ki. A fosszíliák fennmaradása annak köszönhető, hogy testük felszínét apró, kemény, egymáshoz ízesülő mész-lemezkék borították (triász időszak; pl. Aggtelekikarszt, jura és kréta időszak: Dunántúli-középhegység). Ammonitesz, magyar neve csigaházas polip. A puhatestű mélytengeri ragadozó (a mai polipok őse) a csigaház legelső, legnagyobb kanyarulatában lakott, a többi rekeszben a lebegést segítő gáz volt. (Jura időszak; pl. Gerecse, Bakony.) Belemnites: belsővázas, jól úszó ragadozók voltak. A tintahalak korai őseiként a földtörténeti középkor tengereit nagy tömegben népesítették be (jura időszak; pl. Dunántúli-középhegység). Cerithium: sok fajuk erősen díszített házban, változó sótartalmú vizekben tenyészett. (Harmadidő-szak: eocén, miocén; Dunántúli-középhegység, mészkő, márga és homokos, agyagos kőzetei pl. Dorog, Gánt...) Ostrea: A ma élő osztrigák rokona, a tenger partközeli, erős hullámzásnak kitett aljzatán alkotott nagy padokat. Aszimmetrikus két héjából, az igen vastag, erősebb maradt meg (harmadidőszak: eocén, pl. Dunántúli-hegység). 51

53 Nummulitesz: egysejtű mészváza, a lencsényi-fémpénznyi "Szent László pénze" maradványok üregeit egyetlen amőbaszerű egysejtű lény lakta. A harmadidőszaki eocén kor melegvizű tengereit óriási, kőzetalkotó tömegben népesítették be (pl. Dunántúliközéphegység eocén mészkövei, márgái). Pecten: e kagylók a teknő búbjának két oldalán lévő lemezszerű fülről ismerhetők fel. Díszítéseik igen változatosak. A tenger fenekén éltek, kiszűrve a lebegő táplálékokat. Ellenségük, a tengeri csillag elől teknőjüket össze-össze csapva "úszva" menekültek (harmadidőszak miocén lajta mészkövei; pl. Biatorbágy, Fertőrákos). Korall: (koralltelep, méretaránya 1:1) Apró, csalánozó polip állatkák a melegvizű, sekély tengerekben éltek telepeket alkotva. Maga az állat mészből lakócsövet "épített" maga köré, melyből csak a forgókarok nyúltak ki a parányi lebegő zsákmány reményében (harmadidőszak miocén lajta mészkövei, de az ókori devon időszaktól a miocén végéig vannak kövületeik hazánk területén, pl. Fertőrákos). Tengeri sün: (csupasz ház, méretaránya = 1:1) A tengeri liliomok rokona, a tüskésbőrűek törzsébe tartozik. Ezt bizonyíja a jól látható ötsugaras szimmetria. Fenéklakó. Névadó védőtüskéi az állat elhalásakor lehullanak a meszes vázról és elsodródnak (kréta és harmadidőszak mészkövei, pl. Dunántúliközéphegység) A felszín formakincsei Hazánk területe nem önálló szerkezeti egység, része az alpi-kárpáti hegységvonulattal és a Dinaridákkal szegélyezett belsőkárpáti medencéknek. Az ország felszínének mai arculata a földtörténeti újkor negyed időszakában alakult ki. A felszíni formák többsége, a mai vízhálózat, a talajtakaró, a növény- és állattársulások ekkor keletkeztek. Domborzatunk alapvető jellemvonása a felszín gyenge függőleges tagolódása: dominálnak az alföldi területek, az 1000 méter feletti hegységek hiányoznak. Mindezek ellenére vidékeink mégsem egyöntetűek. A felszínre ható belső- (nehézségi erő, magmaáramlás, belső hő és nyomás) és külső erők (időjárási elemek, víz, jég, élővilág) együtteséből eredően a térszín változatos. A domborzaton felismerhetjük az építő- és pusztító természeti erők munkájának nyomait, a gyakorlott szem szinte "belelát" a domborzati formák mélyébe. A felszín (a terep) két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtő. A lejtő a domborzatnak olyan része, amely a vízszintessel szöget zár be. A lejtők formájából következtethetünk a külső erők munkájának jellegére. Az egyenes és domború lejtők pusztuló felszínek, mint például a mélyülő folyóvölgyek lejtői, míg a homorú lejtők épülők. A szabályos lejtők ritkák. A hegységek magasságuk alapján középhegységek (tszf méterig) és magashegységek (tszf méternél magasabb kiemelkedések) lehetnek. Megjelenésük, szerkezetük, valamint kőzetanyaguk alapján is megkülönböztetjük őket. A kiemelkedő hegykúp legtöbbször arra utal, hogy a fekvőüledékeket a központi részen áttörte a felszínre ömlő vulkáni láva, s ezek a keményebb kőzetek jobban ellenálltak a külső erőknek, lassabban pusztultak le (romvulkánok) (pl. Mátra, Börzsöny, Zempléni-hg. vulkánjai). A tanúhegyek üledékes kőzetrétegeit a feltörő bazalt láva befedte, s így megvédte az alatta lévő puhább rétegeket a lepusztulástól, megőrizve a felszín "eredeti" magasságát (pl. Tapolcai-medence tanuhegyei, Ság, Somló, és Somoskő, Salgó). 52

54 A lakkolit jelentése: "rejtett kő". A mélyből a felszín felé emelkedő láva útközben megrekedt, és az üledékek alatt "gomba alakban" megszilárdult. A fedőrétegek legtöbbször kontakt palákká alakultak, ezeket a külső erők lepusztították, s ezáltal felszínre került a magmás kőzet (pl. Velencei-hg., Csódi-hegy). A törésvonalak (a kőzetlemezek mozgásából eredő húzó- és nyomóerő törésfelületei) mentén vetődéssel rögökre szakadt hegységeket röghegységeknek nevezzük (pl. Dunántúli-középhg.). Az egymást keresztező törések által közrefogott kiemelkedés a sasbérc. Többnyire keményebb üledékes kőzetből (mészkő, dolomit, márga) áll (pl. Sas-hegy, Gellért-hegy). Az erősen lepusztult, tönkösödött "egyenes" felszínű hegyhátak rétegei többségükben zavartalan helyzetűek. A külső erők eróziós (koptató) tevékenysége nyomán a hegyek tetején fennsíkok keletkeztek (pl. Bükk: Kis- és Nagy-fennsík, Bakony: Veszprémi-fennsík). Réteglépcsők akkor keletkeztek, amikor az egy irányba dőlt rétegek a törésvonalak mentén kiékelődtek, ezáltal a felső- és alsó rétegtábla között meredek lejtők jöttek létre (pl. Gerecse: Bajóti Öregkő, Pilis: Oszolytető). A nyereg a hegyhátak, ill. a gerinc bemélyedő része (pl. Pilis-nyereg, Kétbükkfa-nyereg). Enyhébb lejtőjű, alacsonyabb (tszf méter magas) kiemelkedések a dombságok. Felszínüket a külső erők pusztították le és alakítják ma is. Többnyire laza üledékes kőzetekből (agyag, homok, lösz) épülnek fel. A lejtőket árkok, vízmosások tagolják (pl. Dunántúli-dombság). A völgyek a hegyek és dombok kísérői (egy irányba lefolyással rendelkező hosszanti katlanok). Helyzetüket lefutásukat) legtöbb esetben a törésvonalak szabták meg, ezek mentén a víz és a szél munkája jobban érvényesült, így eróziós völgyek keletkeztek. A völgyek alakja függ a lejtők kőzetanyagától. Minél keményebb a kőzet, annál nagyobb lehet a lejtő meredeksége. A horhos (vízmosás) kisebb, majdnem függőleges oldalú völgy. A medencék nagyobb kiterjedésű, szabálytalan lejtőkkel határolt, törésvonalak mentén megsüllyedt "tálszerű" bemélyedések (pl. Zsámbéki-medence, Tapolcai-medence, Borsodi-medence...). Nagy kiterjedésű, alacsony (tszf méterig terjedő) síkságok az alföldek. Területüket a folyamatos süllyedés révén egykori tengerek üledékei, majd a folyóvizek és a szél hordalékai töltötték fel. 53

55 4.2. Levegőburok (atmoszféra) Földünket a világűrrel összekötő, ill. attól elválasztó hatalmas (több tízezer kilométer) vastagságú gázburkot légkörnek nevezzük A légkör összetétele, szerkezete és jelentősége Anyaga elsősorban gázok keveréke, de kevés cseppfolyós (főleg víz) és szilárd (por, korom, jég) alkotót is tartalmaz. Többrétegű szerkezete folyamatosan megy át a bolygóközi tér igen ritka anyagába. Számunkra elsősorban az alsó légkör szférái (troposzféra, sztratoszféra) fontosak, mivel itt található az egész légkör tömegének mintegy 99%-a, a teljes légköri vízkészlet és itt játszódnak le az időjárási jelenségek (felhő- és csapadékképződés, légmozgások) is. A sztratoszféra középső részén (kb kilométer magasságban) halmozódott fel az ózonréteg (O3). Az ózon a Nap ultraibolya sugárzásának hatására oxigéngázból (O2) képződik, keletkezésével elnyeli az ultraibolya sugárzásnak az élővilágra ártalmas részét. A levegő nem "semmi"! - az élet nélkülözhetetlen feltétele! Innen nyerjük az oxigént légzésünkhöz, a benzinmotorokhoz és tábortüzeinkhez is. Az oxigén (is) segít lebontani az avart, a kidőlt fát, a szemetet, lebontja az élő szervezetek anyagait, s ezáltal energiát biztosít az életfolyamatokhoz. A légkör táplálékforrás a növények számára. Széndioxid (CO2) tartalmát a zöld növények napfényenergia segítségével átalakítják (fotoszintézis során) saját szervezetük szerves (organikus) anyagaivá. Ezáltal juthatnak csak szerves anyaghoz az állatok és az ember, közvetlenül (pl. növényevők), vagy közvetve (pl. ragadozók). Ha a növényvilág - "táplálkozása során" - nem kötne meg hatalmas mennyiségű széndioxidot, a földfelszín légkörének hőmérséklete erőteljesen felmelegedne a fokozódó üvegházhatás következtében. (Üvegházhatás alatt értjük a földfelszínről visszaverődő, a levegő vízgőz és széndioxid tartalma által elnyelt, majd a földfelszínre visszasugárzott hőmennyiséget, hősugárzást). A növényzet égetése, irtása (a tarló- és erdőtűz), szerves tüzelők (szén, kőolaj, fa) felhasználása ugyanakkor jelentősen növelheti a levegő széndioxid tartalmát. Az életet hordozó anyagok (fehérjék, nukleinsavak) egyik fontos építőeleme a nitrogén (N2) hatalmas (78 tf %-os) mennyiségben található a légkörben. Vannak olyan - nitrogéngyűjtő - baktériumok, melyek ezt a molekuláris nitrogént (N2) meg tudják kötni, s az a táplálékláncokon keresztül eljuthat a fejlettebb fogyasztói szervezetekbe. A légkör nedvességtartalma nagy szerepet játszik a kőzetek mállásában, mivel a kémiai folyamatok vizes oldatokban játszódnak le. A levegő páratartalma segít a növényeknek átvészelni a száraz, aszályos időszakot. A légkör befolyásolja Földünk éghajlatát. Üvegházhatása, hőszigetelése nélkül bolygónk klímája 34 Celsius fokkal lenne hidegebb. Ez Magyarországon C-os évi középhőmérsékletet jelentene a mai C-os középhőmérséklettel szemben. A ritka anyagú, de vastag légkör és főleg az ózonpajzs csökkenti, s ezáltal megvédi a Földet a káros kozmikus sugárzásoktól, a túlzott mértékű felmelegedéstől. Kevés kivételtől eltekintve elégeti a légkörbe hatoló veszélyes meteorokat, tehát védelmezi az életet. A levegő élőhely is. Itt nemcsak a szembetűnő, jól látható madarakra, denevérekre, ízeltlábúakra kell gondolni, hanem arra a légköbméterenként több ezer aeroplanktonra is, melyeket a szél szállít. Ide tartozik számos vírus, baktérium, gombaspóra, jelentős mennyiségű virágpor (pollen) és repített mag, de lehetnek algák és apró, gyengén repülő ízeltlábúak (pl. levéltetvek, kis pókok) is. 54

56 A légkör ipari nyersanyagokat is tartalmaz. Az oxigén és nitrogén mellett ide sorolhatjuk például a nemesgázok közé tartozó neont és kriptont, melyek csak a levegőből nyerhetők ki Tiszta levegő A levegő a természetben tiszta, tisztább, mint az épített környezetben. Legtisztább a barlangok és a magashegyek levegője, de az erdők, vízpartok környéke is jóval kevesebb szennyeződést tartalmaz, mint például a városi levegő. Sajnos az emberi tevékenység igen sokféleképpen és igen sok forrásból (ipar, közlekedés, mezőgazdaság, háztartások) szennyezi a levegőt, s ezen keresztül elsődlegesen légzőszerveinket is. Por, korom, szénmonoxid (CO), szén-dioxid (CO2), nitrogén-oxidok (NOx), kén-dioxid (SO2), ólom (Pb) és szénhidrogén (CH) származékok, halogénezett vegyületek okoznak kárt egészségünkben, környezetünkben. A gázszennyezők egy része (SO2, NOx), savat képez a levegő vízgőztartalmával és savas kémhatású csapadékként ("savas eső") mérgezi a talajt, a növényzetet, oldja, s ezáltal károsítja az épületek és szobrok anyagát is ("kőrák"). Az így sérült és részben pusztult erdőterületek nagyságát csak Németországban 4 millió hektárra becsülik. Az utóbbi évtizedekben a Földet védő "ózonpajzs" is veszélybe került. A sztratoszférában haladó, hangnál sebesebb szuperszonikus repülőgépek égéstermékei, valamint a különböző szórópalackok (sprayk) hajtógáza, a freongáz az ozonoszférába emelkedve elbontja az ózont. Az előrejelzések 2100-ra az ózon 15%-os csökkenését jósolják. Ennek megakadályozására a szórópalackokban a freont szén-dioxiddal, butánnal, sűrített levegővel helyettesítik. Mivel a szén-dioxid többlet az üvegházhatást fokozza, így ez sem megoldás hosszabb távon. A légkörhöz tartozik a benne terjedő hang is. Ha erős és kellemetlen, zajnak hívjuk. Érdekes, ilyet a természetben igen ritkán találunk. A zajártalom - bár nem mindig feltűnő - fárasztja szervezetünket. Az oda nem illő hanghatás (pl. erdőben szóló magnó) mindig zajszennyezést okoz. A légkörön át hat az esztétikai, vizuális szennyezés is. Ez lehet egy tájidegen lakóépület, egy elhanyagolt bányaudvar, egy "emberidegen" lakótelep, de egy ízléstelen, rendetlen sátortábor is Az időjárás elemei, légköri folyamatok Túráinkon - még a legügyesebb, legbátrabb hegymászó társainkat is beleértve - a légkör legalsó rétegében: a troposzférában (kb. 10 kilométerig terjedő magasság) tevékenykedünk. Itt játszódnak le azok az időjárási jelenségek, melyek ismerete, előrejelzése fontos lehet a túra sikere érdekében. Időjárásnak nevezzük a napsugárzás, a hőmérséklet, a szél és a csapadék - mint időjárási elemek - állandó változását. A napsugárzás az időjárási változások motorja, energiaforrása. A besugárzás mértéke (nagysága) döntően a napsugarak beesési szögétől függ (napszakok, évszakok). A légkör állapota (vízgőz, portartalom, felhőzet) módosíthatja ezt. Befolyásolja a besugárzás időtartama (nyáron hosszabb, télen rövidebb ideig tart), a felszín sugárzást elnyelő, ill. visszaverő képessége (például a sötét talajok elnyelik, a homok- ill. hóval borított felszínek visszaverik a sugárzást). Jelentős a domborzat módosító hatása is (északi- és déli lejtők eltérő felmelegedése). A hőmérséklet a besugárzás függvénye, mert a légkör a földfelszín közvetítésével, alulról melegszik fel. A felszíntől távolodva a hőmérséklet egyre csökken (100 méterenként 0,5 0 C-ot). Az "alulról" történő felmelegedést bizonyítja az a tény is, hogy a legerősebb besugárzást (déli 12 óra körül) mindig 1-2 órával követi a napi hőmérsékleti maximum (14 óra körül). 55

57 A szél a felszín különböző mértékű felmelegedése következtében alakul ki, a légnyomáskülönbség miatt. A meleg felszín fölött a levegő is felmelegszik, kitágul és fölemelkedik, így ott kisebb lesz a légnyomás. A nagyobb légnyomású, hűvösebb térségből ide áramló vízszintes légmozgást nevezzük szélnek. Csapadék a légkörben mindig jelen lévő vízgőzből válhat ki lehűlés esetén. Ilyenkor a levegő telítetté válik (harmatpont, vagy kondenzációs pont), s a vízgőz folyékony vízcseppek, ill. 0 0 C alatt jégkristályok formájában kicsapódik. A lehűlés leggyakrabban a levegő felemelkedése miatt történik (például a hegyoldalak mentén felszálló levegő lehűlése során, vagy erős felmelegedés esetén a könnyű meleg levegő gyors feláramlása következtében). A kicsapódott víz felhőként, ködként jelenik meg. A köd a felszínen, a talajszint közelében kialakult "felhő". A látótávolság ilyenkor kevesebb, mint 1 kilométer. A nedves levegő lehűlését itt nem a felemelkedés okozza, hanem a felszín kisugárzása, a lehűlt levegő áramlása, keveredése. A talajfelszín lehűlésének hatására a levegőből talajmenti csapadék válik ki. Derült, szélcsendes éjszakákon, mikor a levegő hőmérséklete harmatpont alá süllyed 0 0 C feletti hőmérsékleten harmat, 0 0 C-nál alacsonyabb hőmérsékleten dér válik ki. Mikor az erősen lehűlt felszín fölé melegebb, nedvesebb levegő áramlik, a kicsapódó vízgőzből zúzmara képződik. A hulló csapadék forrásai a felhők, melyek vízcseppekből, növekvő jégkristályokból tömörülnek össze. Ha ezek felemelkedés közben kellően "meghíztak", úgy a felszálló légáramlás már nem képes lebegve tartani, s megkezdődik a csapadék hullása. Érdemes megkülönböztetni legalább két felhőtípust: a gomolyfelhő: tömött, fehér - lehet szürke színű is -, éles határvonalú. A levegő gyors felemelkedésével és lehülésével keletkezik. Rövid "életű", főleg meleg időben képződő típus. A belőle hulló csapadék záporszerű, tehát intenzitása térben és időben gyorsan változik. A réteg(es) felhő: laza, rostos szerkezetű, szürkés, elmosódott határú. Lassú - hideg légtömegekre történő - felsiklással keletkezik, így tartós, nagy kiterjedésű esőzést okoz. Csapadéka térben és időben egyenletes eloszlású. Elsősorban a téli félévre jellemző. A szilárd csapadék hó, vagy jégeső. A cseppfolyós csapadék intenzitásától függően lehet eső, záporeső, zivatar. A zivatar villámlással, mennydörgéssel kísért zápor. A villám az eltérő elektromos töltéssel rendelkező felhőrészek és/vagy felszíni tárgyak feszültségkülönbsége miatt jön létre. Útja a legkisebb ellenállású térrészeken át vezet, ez a felizzó (plazmaállapotú) villámcsatorna, melynek robbanásszerűen felhevült anyaga kitágul, majd összehúzódásakor óriási erejű hangjelenséget produkál. Ez a mennydörgés. 56

58 4.2.4 Időjárás prognózis Milyen idő várható? Ha estefelé erősödni kezd a szél, úgy valószínű az időjárásváltozás. Ha a szél iránya erőteljesen megváltozik, irányt vált, szintén időjárás-változásra kell számítani. Mit üzen a szél iránya? Szélirány Télen Nyáron Észak (É) hideg, havazás lehűlés, zivatar Északkelet (ÉK) hideg, száraz idő meleg, száraz idő Kelet (K) fokozottan hideg és száraz fokozottan meleg és száraz Délkelet (DK) csendes eső, lehűlés csendes eső, melegedés Dél (D) felmelegedés melegedés Délnyugat (DNY) hófúvás veszély zivatar veszély Nyugat (NY) olvadás lehűlés Északnyugat (ÉNY) olvadás lehűlés, zivatar Eső várható az alábbi esetekben: ha többszintű és többrétegű a felhőzet; ha a felhők színe sötétszürke; ha a felhők gyorsan gomolyognak, tornyosulnak; ha a páradús levegőben portölcsérek keletkeznek; ha a füst felszáll, majd a felszínen gyűlik össze; ha a csillagok erősen ragyognak, sziporkáznak; ha a napközben képződött gomolyfelhők estére nem oszlanak el; ha a hőmérséklet nappal nem emelkedik vagy éjszaka nem csökken; ha a távoli hangok is jól hallhatók; ha a légnyomás zuhanásszerűen csökken, a konzervdoboz teteje kifeszül, domborodik. A természet jelei: ha erősödik a virágok illata, a víz és a "föld" szaga; ha sok földigiliszta bújik ki a földből; ha az ászkarák nappal, száraz helyen is mozog; ha a szalamandra, törékeny kuszma száraz helyen is mozog; ha a füstifecske alacsonyan száll; ha az erdei pinty nyugtalan, "izgága"; ha a gólyaorr, gémorr-félék termést tartó szálai elmozdulnak, kicsavarodnak; ha a fészkes virágzatú növények virágai (százszorszép, pongyolapitypang...), ill. más virágok virágai (hóvirág, salátaboglárka, vérehulló fecskefű, aprószulák.) nem nyílnak ki; ha az erdei mályva és a madársóska összecsukja leveleit; ha a szentjánosbogarak nem rajzanak; ha a szívó, gyötrő ízeltlábúak erőteljesen csípnek; ha a legyek elviselhetetlenül "szemtelenek"; ha a kakas napnyugta után kukorékol. 57

59 Havazás várható: ha a varjak, csókák, seregélyek kavarognak; ha a nyulak és más apróvadak az erdőbe húzódnak. Vihar közeleg: A vihar közeledtét úgy tudjuk megállapítani, hogy lemérjük a villámlás és az azt követő mennydörgés közötti időtartamot másodpercben. A fény sebessége: km/sec, a hangé 0,333 km/sec. Így minden 3 másodperc időtartam 1 kilométernyi távolságot jelent. Ezt tudva 2-3 megfigyelés után már megállapíthatjuk, hogy közeledik, vagy távolodik a zivatar. Ez főleg nyílt területen: mezőn, vízen lehet fontos információ. Jó idő várható: ha a felhőzet láthatóan egy rétegű, magas és fátyolos (jégtűk); ha a bárányfelhők nem tornyosulnak és estére eloszlanak; ha a szél estére elül; ha erős az éjszakai harmatképződés; ha lapos helyeken, völgyekben estére köd képződik, s csak reggelre oszlik el; ha éjszaka melegebb az erdő, mint a környezete; ha kéklő párába vesznek reggel a távoli hegyek. A természet jelei: ha a pókok szorgoskodnak; ha a szentjánosbogarak nagy számban világítanak a nyári éjszakában; ha a kígyók nem ingerlékenyek; ha a füstifecske magasan vadászik; ha a ragadozó madarak (ölyvek, kányák...) nyugodtan röpködnek; ha a denevérek egész éjjel repkednek; ha a legtöbb növény kinyitja virágszirmait; ha a pacsirta magasan repül. 58

60 4.3. Vízburok (hidroszféra) A vízburok döntő tömege az óceáni medencékben található. A körforgás révén azonban a Föld vízkészlete állandó mozgásban van, s így az összes geoszférát összekapcsolja. E hatalmas tömegű "vándorláshoz" az energiát a napsugárzás biztosítja. A földfelszín 71 %-át, mintegy 350 millió km felületet borít víz. Földünk hatalmas vízkészletének (kb millió kmł) 97 %-a a sós víz és csak alig 3 %-a (kb. 36 millió kmł) az édesvíz, de ennek is döntő része, kb. 2,2 % jégtakaróként halmozódott fel, elsősorban a Déli-sarkvidéken. Az emberiség rendelkezésére - elsősorban a folyókban és tavakban - az édesvízkészlet 1%-a, a teljes földi vízkészlet 0,03 %-a áll A víz jelentősége A víz az élet bölcsője volt, ma is az élet egyik feltétele. Minden élőlény elsősorban vízzel "táplálkozik", s ebből épül fel testtömegének döntő része is. Egy ember szervezetének kétharmad része víz, a medúzáknál viszont ez az érték elérheti a 98 %-ot. Az élővilág az élet kialakulása óta eltelt 3,5 milliárd év alatt jól alkalmazkodott a vízi környezethez (víznyomás, fényviszonyok, közegellenállás, felhajtóerő, áramlási sebesség). Hazai vizeink élővilága - mivel jelentős mélységek nincsenek - főleg a folyási sebesség alapján osztályozható. E szerint létezik gyors sodrású (pisztrángról elnevezett), közepes sebességű (márna) és lassan áramló (dévér) élőhely, szinttáj. A vízben is a Nap sugárzása az élet alapja. Ennek energiáját hasznosítják a növények (algák és a fejlettebbek egyaránt) az oldott tápanyagok és a szén-dioxid beépítéséhez. A moszatokat parányi férgek, rákok, rovarlárvák és más növényevők kebelezik be. Őket fogyasztják az apróbb halak (ivadékok), míg ezeket a ragadozó halak eszik meg. Az így kialakult táplálékláncok elhalt szervezeteit a lebontó mikroorganizmusok elemi tápanyagokká bontják le, s ezek a növények számára újra felvehetővé, hasznosíthatóvá válnak. Ez a víz anyagforgalmának (az anyagok körforgásának) erősen redukált, leegyszerűsített modellje. A gázanyagcsere körfolyamatában a növényi fotoszintézis oxigént biztosít. Ez a növényi és állati légzés során hasznosul, ugyanakkor a gázcsere révén keletkezett szén-dioxidot a zöld növények a szintézis folyamán újra beépítik. Ezek után érthetővé válik a világóceánok szerepe a légkör szén-dioxid tartalmának szabályozásában. A tengeri növények által felhasznált szén-dioxid egy része kőolajba, földgázba, mészkőbe, dolomitba, ill. a tengerpartokon szénbe épül be. Ezáltal hosszú időre (millió évekre) eltűnnek ("tárolóba" kerülnek) az anyagkörforgásból, csökkentve a Föld éghajlatának felmelegedését (az üvegházhatást). Az utóbbi több, mint száz évben az emberi tevékenység gyorsuló ütemben juttatja vissza a légköri felmelegedést fokozó gázt a szerves energiahordozók égetésével. Legalább ilyen jelentőségű a földfelszín kétharmadát borító hatalmas víztömegek (az óceánok és tengerek) éghajlatmódosító hatása. Ennek oka a víz - levegőtől eltérő - fajhője. Ezáltal a tengerpartok éghajlata kiegyenlítettebbé (a szélsőséges hőmérsékletektől mentessé) válik. A víztömegek lassabb felmelegedése következtében nyáron hűvösebb, míg télen a víz jobb hőtartóképessége miatt enyhébb a tengerpartok hőmérséklete, mint környezetüké. A környezettől való eltérést hőmérsékleti anomáliának nevezzük (nyáron a hűtőhatás miatt negatív /-/, télen a "fűtő" jelleg következtében /+/ értékű). Az állandóan magas páratartalom szintén befolyásolja a partvidék éghajlatát, azáltal, hogy rendszeres, egyenletes csapadékot biztosít. 59

61 Víz mindenhol Ha vizekről beszélünk, elsősorban az óceánokra, tengerekre, folyókra, tavakra gondolunk, holott víz szinte mindenhol megtalálható: a kőzetek ásványaiban kristályvízként (pl. Gipsz - gipszanhidrit); a kőzetrészekben és repedésekben (rétegvízként, karsztvízként, hasadékvízként); a talajban (talajvízként, kapilláris vízként, kolloid hártyaként); a légkörben (mint páratartalom, mint csapadék); az élőlényekben (felépítő anyagként). A Föld felszínére jutó víz egy része elpárolog, s visszakerül a légkörbe. A fennmaradó víz a felszínen lévő vizeket (folyóvizek, tavak, tengerek, óceánok) táplálja, illetve beszivárog a talajba. Az utóbbi esetben felszín alatti vizekről beszélünk. A talajban a talajszemcsék között lévő vizet talajnedvességnek nevezzük. A talajvíz az első vízzáró (pl. agyag) réteg fölött felhalmozódó leszivárgó víz. Ez táplálja a forrásokat, talajvíz kutakat (kerekes kút, gémes kút). Hazánkban erősen szennyezett, elsősorban a trágyázás (műtrágyák, főleg a nitrogén-műtrágyák, szerves trágyák) és növényvédő-szerek miatt, de jelentős szennyezést okoznak a szennyvizek is, például a nem betonozott falu szikkasztó gödrökből kiszivárgó szerves ürülékek. Erősen szennyezett a hulladéklerakóhelyek alatt lévő talajvíz is. A leszivárgó csapadékkal az egészséget erősen károsító (pl. sugárzó- és vegyi) anyagok kerülhetnek a talajvízbe. Az ásott kutak vize éppen ezért ivásra ritkán alkalmas. Ivóvízként a rétegvizeket érdemes fogyasztani, mivel ezeket alul-felül vízzáró réteg szigeteli. A mélyben hosszabb utat megtevő víz felmelegedhet: a 20 0 C-nál melegebb rétegvizet hévíznek nevezzük. A kőzetekből sok ásványi anyagot is oldhat magába a víz, ezek az ásványvizek. Hazánk mind hévizekben, mind ásványvizekben gazdag ország. A karsztvíz a karsztosodásra hajlamos kőzetek (mészkő, dolomit, esetleg lösz és gipsz) repedésein leszivárgó, építő, szállító és romboló munkát végző víz. Oldó hatását a talajban lévő levegőből felvett széndioxid segítségével képzett gyenge sav adja. Többnyire a hajszálrepedések mentén lép reakcióba a kőzettel. Így keletkezhetnek a felszíni tálszerű berogyások, a dolinák, s a barlangok kialakulása is ily módon kezdődik. Az oldott anyaggal telítődött karsztvíz már csak szállít, majd az oldatban tartott ásványokat - többnyire kalcium-karbonátot (CaCO3) - lerakja. Így keletkezik a cseppkő és a mésztufa (tetaráta). A legszebb, legkomplexebb karsztjelenség: a barlang. Létrejöttéhez nemcsak oldás (korrózió) de koptatás (korrázió) is szükséges. Ennek feltétele egy olyan barlangi patak, melynek víznyelőjén a felszínről, a barlangot felépítő kőzetnél keményebb kőzetek - mint "vésők" (kvarckavicsok) - sodródnak be. A karsztvíz karsztforrásként tör felszínre. Ezek vízhozama jelentős, ugyanakkor erősen ingadozó. Mindig tiszta, iható vizűek. A felszín alatti vizek a hegylábaknál, a lejtők aljában forrásként jutnak ki a felszínre (talajvízforrás, rétegvízforrás, karsztforrás). A forrásokból ér, csermely, patak, folyó, majd folyam növekszik. Túráinkon az ér, csermely még nem jelent akadályt, egy patak már okozhat gondot, a folyó és a folyam már csak híddal "győzhető" le. A folyók csak az ember létezéséhez képest állandóak, az állóvizek még gyorsabban változnak. "Öregedésüket" feltöltődésük okozza, így lesz a tóból fertő, mocsár, láp, láprét, rét és végül erdő. A tavak vízcseréje igen sok időt igényel, így öntisztulásuk is lassabb folyamat, ezért fokozottan érzékenyek a szennyezésekre. 60

62 A vizek minőségi állapotáról jól tájékoztat a benne élő élővilág és a vízparti környezet. Termálvizeink és gyógyvizeink a következő csoportokra oszthatók 2 Termál- és gyógyvíz fajták Jellemzői Gyógyhatásuk Földrajzi elhelyezkedésük Termálvíz/ hévíz C, átlagos sótartalom Esztergom, Visegrád, Szeged, Miskolc stb. Szénsavas, savanyú vizek Sótartalmuk kevés Szívbántalmakra jó Balatonfüred, Csopak, Kékkút stb. Alkáli- hidrogénkarbonátos vizek Sótartalom 1000 mg felett Emésztőszervi zavarokat gyógyít Zalakros, Gyula, Nagyatád, Szolnok, Debrecen, Bükkszék Kalciummagnéziumhidrogénkarbonátos vizek Sóban, szénsavban gazdag Vérkeringési zavarokra Eger, Balatonfüred, Bük Kloridos vizek Sóban gazdag Reumatikus, nőgyógyászati betegségekre Sárvár, Nyíregyháza, Győr, Kalocsa Szulfátos, keserűvizek Nátriumban, magnéziumban, szulfátokban gazdag Emésztőszervi zavarokra Nagyigmánd, Tiszajenő, Alag stb. Vasas vizek Nátrium és szulfátionok Nőgyógyászati betegségekre Parád stb. Kénes vizek S-, Ca-, Mg-, H-, Clion, CO 3-ion Reumára, nőgyógyászati és bőrbetegségekre Balf, Parád, Harkány, Parádsasvár, Mezőkövesd, Erdőbénye Jódos-brómos vizek Főleg jódban gazdag Mozgásszervi betegségekre, nőgyógyászati bántalmakra, légúti és vérkeringési problémákra Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag- Berekfürdő, Kecskemét, Cegléd, Eger, Bükkszék, Mosonmagyaróvár Radioaktív vizek Sugárzóanyagtartalmuk csekély, nem károsít Mozgásszervi betegségekre, ideggyulladásra, sérülések utókezelésére, mirigy-zavarokra Hévíz, Eger, Miskolctapolca stb A vizek védelme A légköri, felszíni és felszín alatti vizek ismeretében azt gondolhatnánk, milyen hatalmas is a Föld vízkészlete; mégsem elegendő. Pedig a természetes vizek - az előzőekben utaltunk rá - megújuló, öntisztuló képességgel rendelkeznek, elsősorban élőviláguk révén. Ma már sajnos az emberi tevékenységek (ipar, mezőgazdaság, háztartások, katasztrófák) okozta terhelést a vízi tisztító szervezetek nem képesek tolerálni (kiegyenlíteni). Ennek oka, hogy ma az ember nagy tömegben és sokféle célra (ivóvíz, ipari víz, öntöző víz, viziút, vizienergia, sportolás, pihenés, haltenyésztés, gyógyászat) használja, s eközben szennyezi a vizeket. Ma már Európa, s köztük hazánk legtöbb vize nemhogy ivásra, de fürdésre sem alkalmas! A tiszta víz pedig egyre nagyobb érték, s mással nem pótolható! A bevezető részben említettük, hogy az emberiség rendelkezésére a Föld hatalmas vízkészletének csak mintegy 0,03 %-a jut, s ez az édesvíz-mennyiség elsősorban a folyók, tavak vizét jelenti. Az USA egy állampolgárára átlag 600 liter, míg magyar honfitársainkra kb. 300 liter tiszta ivóvíz felhasználás jut naponta. A hasznosítás végeredménye minden esetben szennyvíz, melynek 1 ml-e ml tiszta vizet tesz élvezhetetlenné. Ugyanakkor 1 ml kőolaj egymilliószor több vizet változtathat halott térséggé. 2 Hubai József: Magyarország erőforrásainak geográfiája

63 Magyarország vízrajza Felszín alatti vizeink A kéregben előforduló vizeink sokfélék (talajvíz, rétegvíz, ásványvíz, hévíz, karsztvíz, artézi víz), és ezekből is gazdagnak mondhatjuk magunkat. Az aktuális környezetvédelmi gondjaink miatt fokozatosan nagyobb figyelmet kezdünk fordítani felszín alatti vizeink hasznosítására, a mennyiségi-minőségi gazdálkodásra. A talajvíz általában a felszínhez közel, az első vízzáró réteg fölött található. Sajnos országosan jellemző erős szennyezettsége, ivásra ezért a kerekes kutak, talajvízforrások (főleg az Alföldön) nem alkalmasak. A rétegvizek legtöbbször tiszta, iható vizet adnak (kivétel az Alföld délkeleti része az arzén tartalom miatt), mivel mélyebben, a vízzáró rétegek között helyezkednek el. Ide sorolhatók az artézi vizek, ásványvizek, hévizek. Hazánk területén az átlagosnál vékonyabb a földkéreg, melyet szerkezeti vonalak, törésvonalak szabdalnak. Mindezek következtében a geotermikus grádiens értéke hazánk területén az átlagosnál nagyobb, a 33 méterenként 1 0 C növekedés helyett méterenként emelkedik 1 0 C-kal a belső hőmérséklet. Forróvizeink hőmérséklete különböző, előfordul a C-os is (pl. Zalakarosnál 3370 m mélységből 90 0 C- os tör fel). Legnagyobb kiterjedésű, legsűrűbb hévíztermelő területünk az Alföldön helyezkedik el. Földrajzi elrendeződésünk a fő szerkezeti vonalat és a szénhidrogén-kutatások útját követi. Különösen kedvező az Alföldön a felső-pannon üledéktakaró teknője Felszíni vizek Folyóvizek Vízrajzi szempontból meghatározó hazánk medence fekvése. Folyóink a környező hegységekben (Alpok, Kárpátok) erednek, a vízfolyások 96%-a külföldről érkezik hozzánk. A medencealji fekvés következménye a jelentős mennyiségű szennyeződés leülepedése, lerakódása, másrészt az árvíz- és belvízveszélyes területek jelentős nagysága. Mindezek veszélyeztetik a vízminőséget, szükségessé teszik a nemzetközi vízügyi együttműködést. Folyóvizeink a Duna vízgyűjtő rendszeréhez tartoznak. A Duna-meder futását két egymásra merőleges, fiatal törésvonal jelöli ki, ezzel magyarázható viszonylag "egyenes" folyásiránya. Ahol keresztezik egymást (Dunakanyar) ott felsőszakasz jellegű a folyó, s főleg eróziós, romobló munkát végez. Közép- és alsószakasz jellegű részein szállító- és építő tevékenység jellemzi, szigeteket, hordalékkúpokat hoz létre. Jobbparti mellékfolyói az Alpokban erednek (Rába, Répce, Dráva), mellettük lassabb középhegységi patakok vizét is felveszi, melyek inkább szép turista helyek, vízhozamuk kevéssé jelentős. Balparti mellékfolyói a Kárpátokból, Szlovákia területéről érkeznek. A Tisza a "legmagyarabb" folyó, a Máramarosi havasokban ered, az Alföldre érve jelentősen lelassul, "megszelídül", kis sebességű, kanyargó (meanderező) folyóként szeli át az Alföldet és töltögeti a vizében lebegő sok iszappal. Vízjárása erősen ingadozó. Fontosabb mellékfolyói a jobb parton a Bodrog, Sajó és a Zagyva, míg bal oldalon a Szamos, Hármas-Körös és a Maros. 62

64 Több folyónkat kíséri lefűződött vagy levágott holtág, vagyis morotva tó. Jelentős a víztározó tavak száma is: Tisza-tó, Rakacai- és Zámolyi-víztározók Állóvizek Állóvizeink közül legnagyobb a Balaton (700 km), egyben Közép-Európának is a legnagyobb tava. A gyorsan felmelegedő tó medencéje árkos vetődéssel keletkezett, fiatal negyedidőszaki képződmény. Hosszúsága északkelet-délnyugati irányban 78 km, szélessége kb km (kivéve Tihany kb. 2 km), átlagos mélysége 3 méter, legmélyebb pontja a Tihanyi-kútnál 11 méter. Medre észak-déli irányban asszimetrikus, északon hirtelen, míg délen fokozatosan mélyül. Vízutánpótlását főleg a csapadék, a beömlő Zala-folyó és kisebb patakok adják. A Kis-Balaton a tó nyugati részén, a Zala-folyó által feltöltött, elmocsarasodott öböl volt, melynek nagy részét lecsapolták, s így a Zala-folyó hordaléka a Keszthelyi-öbölben ülepedett le. Ma a hordalék kiülepedése érdekében az eredeti állapotot - a Kis-Balaton szűrő szerepét - próbáljuk visszaállítani. A természetvédelmi terület madárvilága is nagyon értékes. A Velencei-tó jelentőségét növeli a fővároshoz közeli fekvése. Területe 27 km, de jelentős részét nádasok fedik. Sekély (átalgosan 1,5 méter mély), erősen feltöltődött, pusztuló tó. Vízellátása rapszodikus, vízszintje változó. Nyugati része madárrezervátum. A Fertő-tó a tópusztulás előrehaladottabb stádiumban van. Sekély, nádasokkal tarkított vize már többször kiszáradt. Mint a legnyugatibb helyzetű sztyepp-tó, védelmet élvez. Osztrák-magyar együttműködéssel létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park. A tó teljes felszíne 322 km, de ebből csak 82 km jut hazánk területére. Több "apró", szélvájta mélyedésekben kialakult tó található a Kiskunság és Nyírség homokbuckái között. Többségük szikes terület, sajátos növény- és állatvilággal (nyíregyházi Sós-tó, szegedi Fehér-tó, Fülöpháza környéki tavak, Kolon-tó). A Jósvafő melletti Vörös-tó dolina tó. Patakok, folyóvizek visszaduzzasztása során kialakított szép fekvésű tavaink például az Orfűi-tórendszer és az Abaligeti-tó. 63

65 4.4 Talajtakaró (pedoszféra) A talaj a felszín természetes eredetű, laza szerkezetű, bonyolult összetételű képződménye, mely a felszíni geoszférák egymásra hatása révén keletkezik és fejlődik. Az ember számára legfontosabb tulajdonsága a termőképessége. Minden fejlett országban létezik "földtörvény". Ennek oka az, hogy a talaj a gazdaság, az emberiség szempontjából igencsak fontos, megújuló "természeti erőforrás". Hazánk nemzeti vagyonának mintegy felét a termőföld adja A talaj alkotórészei Mi is a talaj? Egy "randevú" színhelye és produktuma: itt hat egymásra a kőzetburok, a vízburok, a légkör és az élővilág. A szántóföldi művelés óta az ember is beavatkozik a talaj életébe. Mert a talaj él, keletkezik, fejlődik és pusztulhat is! A talaj képződése a kőzetek felszínének fizikai aprózódásával indul, kémiai mállásával folytatódik. Bizonyos idő elteltével a megbontott kőzetfelszínen a betelepülő élőlények tevékenysége révén már a biológiai mállás lesz a jellemző, s ez már érett talajra utal. A talaj tehát ásványi alkotókból, vízből, talajlevegőből, élőlényekből és humuszból épül fel. A humusz a lebomlott élőlények bonyolult összetételű maradványa, melynek "anyagcseréje" jelentősen befolyásolja a talaj termőerejét. A talaj az éghajlattal, a növényzettel, az alapkőzettel és az élővilággal összhangban fejlődik, változik. Az európai talajok 30 centiméter vastagságú rétegében négyzetméterenként átlagosan: 1 billió baktérium, fél billió ostoros egysejtű, 1 milliárd gomba, 1-1 millió alga és fonálféreg, 100 bogár, 80 földigiliszta és 50 pók él. Úgy tűnik, a mérsékelt övben szabályként fogalmazható meg, hogy a talajban élő szervezetek össztömege kb. megegyezik a felszínen élő természetes biomassza tömegével (az élőlények összsúlyával). Ez jó termőképességű talaj esetében hektáronként a 20 tonnát is meghaladhatja A talaj jelentősége és védelme A talaj feltétele az ember létezésének. Az oxigént termelő növények jelentős része itt gyökerezik, s a táplálékot adó élelmiszernövények szintén a talajhoz kötötten élnek. A talajnak (a benne élő mikroorganizmusok egyes fajainak) fontos szerepe van a nitrogén körforgásában. A növények csak a nitrogéngyűjtő baktériumok segítségével képesek felvenni a nitrogént - a fehérjék fő alkotóelemét -, s így végső soron az állatvilágot is innen látják el nitrogénvegyületekkel. A földfelszín felső, termékeny rétege számunkra termelőeszköz. Ráadásul az iparral szemben olyan, mely "működtethető" úgy is, hogy környezetét nem terheli semmilyen módon (organikus gazdálkodás) s a legolcsóbb energiát, a Nap energiát hasznosítja. Gyakran megfeledkezünk a talaj "energiatranszfer" szerepéről, vagyis a napsugárzást hőenergiává átalakító funkciójáról, pedig ezáltal melegszik fel a légkör alulról felfelé. Mégsem becsüljük eléggé. Földünkön percenként 44 hektár termőterület megy tönkre a helytelen "művelés" révén. Romlik a talaj termőképessége: vagyis tápanyagellátottsága, vízháztartása, szerkezete. Mindezeket előidézheti a rossz, hiányos, vagy éppen túlzott tápanyagpótlás (trágyázás), az elégtelen öntözés, a helytelen talajművelés. Lejtős térszíneken igen gyakori a talajerózió. Ez a folyamat a termőréteg lehordását, lepusztulását jelenti a szél, a víz, a munkagépek által ott, ahol a növénytakaró nem köti meg a talaj felszínét. Igen gyakori jelenség ez tarvágásos hegyoldalakon, rosszul művelt domboldalakon. Mint láthattuk, a talaj állandó, dinamikus kölcsönhatásban van a többi szférával, ám nem olyan mozgékony, mint a víz, vagy a levegő, így a káros hatásokat is sokkal lassabban képes közömbösíteni, ha egyáltalán képes rá. Példaként megjegyezzük: 2-3 centiméteres talajréteg képződéséhez egy lomberdő "alatt" kb. ezer év kell, míg lepusztulásához, ha növényzet nem védi, akár néhány óra, vagy egy-két hét is elegendő. 64

66 Hazánkban található talajtípusok Zonális talajok Elsődlegesen az éghajlati viszonyok következtében kialakult talajok Erdőtalajok Fakó erdei talaj: "savanyú" kőzetekből felépült, csapadékos tájainkon, pl. Nyugat-Dunántúl Barna erdei talaj: lombos erdeink jellemző talajtípusa, pl. Dunántúli- és Északi-középhegység, valamint dombvidékeink talaja, ahol jelentős része mezőgazdasági művelés alatt áll. Rozsdabarna erdei talaj: mészmentes homokterületeinken jellemző, pl. Nyírség területe. Sötétszínű erdei talaj (rendzina): mészkő- és dolomit vidékeinken jellemző, pl. Aggteleki karszt, Bükk. Mezőgazdasági talajok Mezőségi talaj: lösz- és vályogterületeink igen jó termőképességű talaja, pl. Mezőföld, Dunántúlidombvidék lösz alapkőzetű területein. Szikes altalajú mezőségi talaj: délkelet alföldi löszterületeinken, pl. a Marostól északra Azonális talajok Kialakulásukat elsősorban az alapkőzet és a vízviszonyok befolyásolták Váztalajok Köves, sziklás váztalaj: meredek sziklaoldalakon, pl. Gerecse; Bajóti Öregkő, Budai-hegység; Remete-szurdok. Futóhomok váztalaj: homokbuckás vidékeinken, pl. Fülöpháza vidékén a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Gyengén humuszos homoktalaj: meszes rétek- és erdők alatt, pl. kiskunsági homokterületek. Öntéstalaj: élő ártereken jellemző talajtípus. Folyópartjainkon gyakori, pl. Tisza, Duna, Bodrog árterek. Réti talajok Réti talaj: magas ártereken, feltöltött mocsarak területén, pl. folyópartjaink magasabb partrészein. Szikes altalajú réti talaj: pl. a Solti-síkságon lévő magas ártereken. Láptalajok Kotus láptalaj: nedves lápréteken jellemző, pl. Hanság. Tőzeges láptalaj: feltöltődő állóvizek helyén, pl. Kis-Balaton, Velencei-tó Szikes talajok Mésztelen szikes talaj: savanyú kémhatású (alacsony ph-jú) szikeseken, pl. Tiszántúl Meszes szikes talaj: karbonátos szikesek, pl. Solti-síkság Meszes-sós szikes talaj: pl. Duna-Tisza közén 65

67 4.5. Az élővilág színtere (bioszféra) A 10 (15) milliárd éve elindult fizikai evolúciót kémiai, majd a Földön biokémiai evolúció váltotta fel, ennek eredményeként született meg az élet, s ezt már a biológiai fejlődés törvényszerűségei szabályozzák. Az élet szerveződése a szerves molekulákból sejtalkotókat, sejteket, szöveteket, szerveket, szervrendszereket, szervezetet hozott létre. A szervezetet az egyed jeleníti meg, az egyed pedig fajt képvisel. Itt lépjük át a határt az egyedi és egyed feletti szerveződés között. A faj ténylegesen populációkat (szaporodási közösségeket) alkot, melyek mindig adott élethelyhez kötött életközösség tagjai. Az életközösségek (biocönózisok) az éghajlathoz alkalmazkodva biomokat építenek föl (pl. esőerdők, szavannák, tundra vidék), s a biomok összessége alkotja a legmagasabbrendű életközösséget, a bioszférát. Területileg a tengerszinttől felfelé (kőzet-, talaj- és levegőburok) ill. lefelé (óceánok, tengerek mélye) kb kilométer vastagságú burok. Magába foglalja a teljes hidroszférát, pedoszférát, az atmoszféra jelentős tömegét, és a litoszféra felszínét. A bioszféra elsősorban mégsem színtér, hanem a biológiai szerveződés legmagasabb szintje. Valamennyi földi életközösséget összefogva minőségileg más, magasabb szerveződési szintet képvisel a benne lejátszódó folyamatok révén. Kialakulása, mint láttuk az élettelenből indult, de ma már részben önállósulva más minőségű törvények szabályozzák működését, mintha egy önálló önszabályozó rendszerként (élőlényként) működne. (Gaia elmélet). A bioszféra kialakulása az élet megjelenéséhez köthető, így 3,5 milliárd évvel ezelőtt keletkezhetett, s azóta működik kölcsönhatásai révén. Az élővilág szférája az egyik leghatákonyabb tényező a Föld alakításában: A növények anyagcseréje hozta létre a "mai" oxigénes légkört, így közvetve az oxigénmolekulából (O2) képződő ózonpajzsot. Az élővilág gázanyagcseréje rengeteg szén-dioxidot (CO2) von ki a légkörből, s tárolja saját szervezetében, ill. szerves eredetű ásványokban és kőzetekben. A makro- (N, P) és mikro- (Se, I) elemek körforgását több biológiai tényező is szabályozza. A bioszféra a többi szférával kölcsönhatásban létrehozta és "működteti" a pedoszférát. Az élővilág szférájának bonyolult működését az alábbiak (is) jellemzik: A bioszférában az állandó mennyiségű földi anyag szüntelen körforgásban van, mely folyamat átfogóan a biogeokémai ciklusokban jelenik meg. (Nitrogén, kén, szén körforgása) Kémiai kötésekbe kötve a Nap energiája áramlik át az egész bioszférán, s ennek folyamatosan pótlódnia kell. A bioszféra működése révén önszabályozásra képes rendszer, így dinamikus folyamatok útján stabilizálja magát. Hazánkban a bioszféra "megfoghatóbban" a mérsékelt övi lombos erdők és füves puszták (biomok, zónák) képében jelenik meg, melyek élőlénytársulásokra (biocönózisokra) tagolódnak Élőlénytársulások - életközösségek Élőlénytársulásnak (életközösségnek, azaz biocönózisnak) nevezzük az adott területen együtt előforduló, együtt, egymás mellett élő, különböző fajokhoz tartozó növények és állatok populációinak közösségét. Ezen belül meghatározó szerepű, az adott területre jellemző növénytársulás (a száras növények kiemelésével), 66

68 mert ehhez kötődik az élővilág többi csoportja, a parányi, szabad szemmel nem is látható mikroszervezetektől a gerinces élőlényekig. Így valójában mikor egy növénytársulást említünk, szükségszerűen hozzá tartozik a többi élőlény is, legfeljebb azok nincsenek helyhez kötve, vagy a rejtett életmód miatt nem feltűnőek. A jelenben észlelhető társulások a törzsfejlődés hosszú, évmilliós folyamata eredményeként alakultak ki. A társulás, mint élő rendszer működik, benne a szerves anyagot termelő zöld növényekkel, a felhasználó (fogyasztó) állatvilággal és a lebontó (rekuperátor) szervezetekkel. Amikor a működésbe valami beleszól - akár természetes változás, akár emberi beavatkozás - a társulás erre valamilyen módon "válaszol"; s ez rendszerint a fajösszetétel megváltozásában jelentkezik. Ezt nevezzük a társulások "jelző" (indikátor) megnyilvánulásának. Ezért kell fokozott figyelemmel kísérni a társulások változását, viselkedését, mert ebből a magunk életfeltételeinek romlását, vagy javulását is észlelni tudjuk. Hazánk területének az emberi tájátalakítás (mezőgazdasági területek kialakítása) előtt 70-80%-át erdő fedte, ma az erdők aránya alig 18%. A meglévő erdőknek is mintegy 50%-a hasonlít csak az eredeti természetes fás társulásokhoz, másik fele telepített erdő. A hazai növénytakaró egységeit ökoszisztéma-csoportokba sorolhatjuk a vegetáció fejlődéstörténete és a termőhely együttes hatása alapján, hozzárendelve a jellemző állatvilágot Fás társulások Hazai fás társulások Klímazonális erdők: kialakulásukban a döntő környezeti tényező az éghajlat volt, elsődlegesen a hőmérsékleti- és csapadékviszonyok. Az éghajlat magassági övei szerint kialakult erdőtársulások: cseres-kocsánytalan tölgyesek (cserestölgyesek) gyertyános-tölgyesek bükkösök elegyes fenyves erdők (az ország legnyugatibb részein, csak kis területen) A klimazonális erdőkben előfordulnak extrazonális, azaz zónán kívüli állományok. Hűvös hideg völgyekben, meredekebb északi hegyoldalakon a tölgyes és gyertyános-tölgyes erdőkben mikro- ill. mezoklimatikus adottságok miatt megjelenik a bükk. Edafikus, intrazonális erdők: a klimazonális társulások állományai közé települt, leginkább a helyi talajadottságok, ill. vízellátottság, alapkőzet, vagy a domborzat módosító hatása következtében kialakuló társulások: szurdokerdők sziklai-és törmeléklejtő-erdők mészkedvelő tölgyesek bokorerdők mészkerülő erdők ligeterdők láperdők homoki erdők sziki erdők Telepített erdők nyáras erdők akácos erdők fenyvesek 67

69 Hazánk fontosabb növénytársulásainak megjelenése Alföld 1. Puhafa ligetek (fűz-nyár-liget) 2. Keményfaligetek (szil-kőris-tölgy) 3. Hínártársulások 4. Gyöngyvirágos tölgyes 5. Évelő homokpusztagyep 6. Pusztai tölgyes 7. Nyáras-borókás 8. Egyéves homoki gyep 9. Kaszálórét 10. Láprét 11. Égerláperdő 12. Zsombéksásos 13. Nádas 14. Szikes társulások Hegyvidék 15. Löszpusztagyep 16. Lösztölgyes 17. Karsztbokorerdő 18. Mészkő és dolomit sziklagyepek 19. Mészkedvelő tölgyes 20. Hárs-köris sziklaerdő 21. Gyertyános tölgyes 22. Szurdokerdő 23. Cseres tölgyes 24. Bükkös 25. Tőzegmohaláp 26. Patakparti égerliget 27. Szilikát-sziklagyep 28. Hegyi láprét 29. Hegyi kaszáló 30. Bükkelegyes jegenyefenyves 31. Lucos Hazai fátlan társulások Edafikus, intrazonális társulások: vízi- és vízparti növényzet (hínárok, nádasok, magassásos területek) Mocsárrétek Láprétek Lápok Szikesek Szikla- és pusztagyepek A felsorolt fás- és fátlan társulások (ökoszisztéma csoportok) jellegzetes "növényei" a gombák. Az ún. mikroszkopikus gombák jelen vannak a belélegzett levegőben, a vizekben, de különösen gyakoriak a termőtalajban: az erdők és mezők termőrétegében, ahol mint lebontó szervezetek részt vesznek a tápanyag körforgásában. 68

70 Turista szemmel nézve a többsejtű kalapos és tömlős gombák fontosak. A gombák ott nőnek, ahol megtalálják létfeltételeiket (mivel zöld színanyaguk - klorofilljuk - nincs). A korhadékbontók avarban, fűben trágyán, komposzton, fahulladékon találhatók. Az erdei gombák egy része viszont - köztük számos ehető és mérgező faj - az élő fák segítségével jut táplálékhoz. A talajban lévő gombafonalak (micélium telep) beburkolják a fás növények gyökérzetét. Ezt a szoros kapcsolatot gombagyökérnek (mikorrhizának) nevezzük. A gombafonalak segítik a fát a tápanyagfelvételben, s cserében a fától kész szerves anyagot kapnak. A legtöbb gomba különböző fafajokkal képes együtt élni (pl. a légyölő galóca a nyírfával, lucfenyővel, savanyú talajon a bükkel is együtt tud élni), de vannak "hűséges" gombák is, amelyek csak egy bizonyos fafajhoz kötődnek (pl. a sárga gyűrűstinorú csak vörös fenyő alatt nő). A mikorrhizás gombák jelentős része a savanyú talajokat részesíti előnyben Fás társulások jellemző fajai Dombvidéki- és középhegységi klimazonális erdők jellemző fajai Társulás Előfordulás Jellemző és gyakori fajok Cserestölgyes Gyertyánostölgyes Bükkös Fenyves Közép- hegységeinkben és dombvidékeinken tszf méteres magasságban jellemző. (Helyüket mészkedvelő és mészkerülő tölgyesek foglalhatják el.) Közép- hegységeinkben tszf méter magasságban uralkodó fás társulás Közép- hegységeink tszf. 600 méternél magasabban fekvő területein. Extrazonálisan előfordul a cseres- és gyertyános tölgyesben hűvös völgyekben és északi lejtőn Lombkorona-szint Cserjeszint Gyep- és mohaszint Laza lombkorona, a fényt jól átengedi kocsánytalan tölgy, cser-tölgy, barkócafa (szórtan), virágos kőris (szárazabb helyeken) Fejlett; fény- és melegkedvelő fajok egybibiés galagonya csere-galagonya kökény, fagyal, vörösgyűrű som, köszméte (kőtörmeléken), vadalma és vackor (szórtan) ostorménfa Többszintű lombkorona: felső szint: kocsánytalan A kevesebb fény miatt tölgy alsó szint: gyertyán, jelentéktelenebb madárcseresznye cseregalagonya, mezei (szálanként) juhar, kecskerágó fajok extrazonálisan lehet gyertyán (cserje méretű) bükk, magas kőris, hegyi szil Sűrű, teljesen záródó lombkorna (az erősen fényigényes bükk miatt) bükk, magaskőris (szálanként) hegyi szil (szálanként) Kis kiterjedésű, elegyes erdők a Ny-Mo-i lucfenyő (Alpokalja) erdei területeken és a Dunántúl fenyő (DNY Dunántúl) DNY-i részén Fejletlen, a kevés fény miatt legtöbbször hiányzik. bükkfa (fiatal, árnyéktűrő újulat), farkasboroszlán, fürtös bodza Dús, %-os borítású katalinmoha, lombos-moha pázsitfüvek: egyvirágú gyöngyperje, erdei ebír, tollas szálkaperje, felemáslevelű csenkesz (kövesebb terepen), ligeti perje, tavaszi aszpektus ösztörüs veronika, tavaszi lednek, sátoros margitvirág, fehér pimpó, hegyi sás nyáron baracklevelű harangvirág, édeslevelű csűdfű, vitéz bükköny, tarka koronafűrt, gyűszűvirág, hólyagos habszegfű, kakukkszegfű, enyvecske (savanyú talajon), erdei macskagyökér, fénytelen- és közönséges galaj ősszel kétüstökű csormolya, szurokfű, festő zsoltina Gyakran csak avarral borított nudum tipus (a kevesebb fény miatt), bükksás, egyvirágú gyöngyperje, szagos müge geofita, kora tavaszi aszpektus (gumós, hagymás, gyöktörzses növények) odvas keltike, bogláros szellőrózsa, saláta boglárka, pirosló hunyor, májvirág, kónya vicsorgó, kis télizöld, madársóska Szegényes árnyéktűrő fajok jellemzik örvös salamonpecsét, bérci rózsa, sugár kankalin, havasi ribiszke, szagos müge, madársóska, hajperje, szélfű Fejlett moha és zuzmószint, virágos növény a gyepszintben szinte nincs. 69

71 Edafikus intrazonális erdők jellemző fajai Fő befolyásoló tényező Társulás Előfordulás Alapkőzet 1. Homoki erdők Duna-Tisza köze, Nyír-ség, Somogy, Kisalföld Domborzat (és alapkőzet) Domborzat - Nyílt homoki tölgyes - Zárt homoki tölgyes Szárazabb bucka-tetőkön kevésbé száraz, nedvesebb területek záró társulása 2. Szíki tölgyes Alföld: Nagykunság, Kiskunság 3. Mészkerülő erdők Mészkedvelő tölgyes Molyhos és cseres-tölgyes 2. Cserszömörcés molyhos tölgyes bokorerdő 3. Elegyes karszterdő Kontinentális jellegű tölgyesek 1. Sajmegy-gyes bokorerdő 2. Meleg-kedvelő tölgyes Sziklai- és törmeléklejtő erdők Jellemző és gyakori fajok Lombkorona-szint Cserje-szint Gyep- és mohaszint kocsányos tölgy, fehér nyár, boróka kocsányos tölgy, juharfélék Középhegy-ségeink és Gyenge dombvidé-keink sava-nyú (3- növekedésű, 4 ph-jú), podzolosodó talaján göcsörtös fák: bükk, tölgy, gyertyán, nyírfák (riták) Sekély talajú, délies lejtőkön, karbonát alapkőzeten, meleg, száraz mikroklíma hatására alakul ki, tszf. 300 méter körüli magasságban Dunántúli-középhegység A tölgyes öv alsó régiójá-ban déli, dél-keleti, dél-nyugati meredekebb, szárazabb, meleg mészkő- és dolomitlejtőkön alakul ki. Pl. Dunántúli középhegység A tölgyesöv alsó régiójában főleg mészkő kőzeten sekély rendzina talajon fejlődik, Északi-középhegység 1. Hársas kőrises Középhegységeink köves törmeléklejtő erdő lejtőin alakul ki. Északiközéphegység, Dunántúli középhegység 2. Szurdok- erdő Középhegységeink szűk, meredek völgyeiben, Dunántúli- és Északiközéphegység Molyhos- és csertölgy virágos kőris Molyhos tölgy, olasz tölgy, virágos kőris, kocsánytalan tölgy Bükk, virágos kőris, hárs-félék molyhos tölgy, kocsánytalan tölgy, magas kőris, ostorménfa, csertölgy, mezei juhar "tuskósarjas" hársak (nagylevelű hárs), kőris-félék, juhar-félék Magas kőris, nagylevelű hárs, juhar-félék somfélék, fagyal Gyér, vagy teljesen hiányzik Gazdag, cserestölgyesekkel megegyező cserjeszint Ostorménfa, somfélék, egybibés galagonya cserszömörce, sajmeggy, madárbirs, szirti gyöngy- vessző, berkenye félék sajmeggy, somfélék, kecskerágó-félék mogyorós hólyagfa, bibircses kecskerágó fürtös bodza, falgyom homoki csenkesz, gyöngyvirág sóvirág, sziki kocsord, réti őszirózsa Korpafüvek, áfonyák, fehér perje, szittyó erdei gyöngy-köles, lappangó sás, kesenylevelű bükköny, nagy-virágú lednek, egyvirágú gyöngyperje, nagy ezerjófű, gérbics, tarka pázsitos nőszirom Parlagi és jajrózsa, barázdás csenkesz, árvalányhaj, fenyérfű, kövirózsák, varjúháj, kakukkfű, gamandor hasonló a szubmediterrán tölgyesek fajösszetételéhez Waldstein pimpó, mérges sás, hölgyestike, pézsmaboglár gazdag mohaszint, Páfrányok: gímpáfrány, aranyos fodorka, hölgypáfrány, erdei pajzsika, nagy csalán 70

72 Víz 3. Sziklai bükkös Bükk hegység északi lejtőin bükk, hárs-félék, lisztes berkenye 1. Puhafa- ligeterdők Bokorfüzesek Fűz, nyár ligeterdők 2. Keményfa ligetek 3. Láperdők Láperdők 4. Szub-montán éger-ligetek Oxigénben dús, friss vízzel ellátott területeken, alacsony ártereken, alföldi folyók mentén alföldi folyók előbbinél magasabb árterein A ligeterdők záró társulásai, alföldi folyók mentén Lefolyástalan, magas vízállású, oxigén-szegény környezetben jellemzőek. Lefolyástalan medencékben, pl. Dabas Középhegységi területeink hűvös patakpartjai mentén jellemző. Északi- és Dunántúli- középhegység, Alpokalja fehér fűz, mandulalevelű fűz, csörege fűz fekete nyár, nemes nyár, törékeny fűz, fehér fűz, csörege fűz kocsányos tölgy, magyar kőris, vénic szil fenyves éger, magyar kőris, nyír, kutyabenge fenyves éger szeder szeder, komló veresgyűrű, som, szeder kisvirágú nebáncsvirág, kígyónyelv páfrány, nyári tőzike erdei iszalag rezgő sás, saláta-boglárka sásfajok, szálkás pajzsika, fűszeres baraboly, erdei iszalag vörös acsalapu, mocsári gólyahír, hölgypáfrány, magas aranyvessző, podagrafű Telepített erdők jellemző fajai Az elpusztult természetes erdők helyére az elmúlt évtizedekben erdeifenyő és fekete fenyő fajokat telepítettek. Az erőltetett telepítés legfeljebb csak rövid távon jelent előnyt (a feldolgozható faanyag révén), hosszú távon kifejezetten káros. Egyrészt mert éghajlati adottságaink nem megfelelőek a fenyves erdők ökológiai igényeinek, másrészt a tűlevelű avar nem bomlik le, s így az adott élőhely talaját megváltoztatja. Az erdők korai pusztulása után a kopár terület a megváltozott talajviszonyok miatt alkalmatlanná válik az eredeti természetes társulás befogadására. A hazai fás társulásokban teljesen idegen elem volt a 18. század végén Észak-Amerikából betelepített akácfa. Igénytelen, gyors fejlődésű faj, de ugyanakkor a talaj tápanyagtartalmát teljes mértékben kiaknázza, felhasználja, humuszképzése viszont jelentéktelen. Az eredeti társulásokba hatolva, ott elszaporodva degradációt (leromlást) okoz. A hazai akácosok többségét 5-15 éven belül "véghasználni" kell. A volt akácosok területe a "kizsigerelt" talaj miatt jelentős gonddá válik majd, amikor a természetes társulások visszaállítása lesz a cél. A nemes nyárakat gyors növekedésük és papíripari feldolgozhatóságuk miatt telepítették és telepítik. Aljnövényzetük szegényes, egy-egy faj túlszaporodása jellemző. A hazai természetvédelem egyik fő feladata a környezeti tényezőkkel maximális összhangban lévő ősi társulások - természetes erdők - pusztulófélben lévő növényi és állati populációinak fokozott védelme. A megfelelő erdőművelés és az új erdők telepítése szintén fontos része a természet- és környezetvédelemnek. A telepítés és felújítás alapvető követelménye az állományalkotó fafajok kiválasztása oly módon, hogy a felnővő erdő megközelítse természetes fás társulásának jellemzőit. A természeteshez hasonló cserje- és gyepszint elősegítésével a társulás állatpopulációinak megmaradását biztosíthatjuk. 71

73 Fás társulások állatvilága Elsődleges fogyasztók (Növényevők): Növényevő nagyvadak: őz, gímszarvas, dámvad, muflon stb. Mindenevő nagyvad: vaddisznó, borz stb. Növényevő kisemlősök: erdei pocok, erdei egér, mókus, nagypele, mogyorós pele stb. Magevő madarak (fiókaneveléskor rovart is esznek!): pinty-félék, kék galamb (bükkösökben) stb. Növényevő ízeltlábúak (rovarok): gyapjaslepke, szarvasbogár, cincérek, tücskök, sáskák, kabócák, szöcskék (nagyobb része), virágbogarak, kis apollólepke (bokorerdőkben) stb. Másodlagos és harmadlagos fogyasztók, csúcsragadozók (növényevő és állatevő állatokkal táplálkoznak): Ragadozó emlősök: róka, nyest, görény, vadmacska, nyuszt stb. Ragadozó madarak: o éjszakai ragadozók: bagoly-félék: macskabagoly, kis kuvik, fülesbagoly (uhu) stb. o nappali ragadozók: ölyvek, vércsék, kánya, héja, kerecsensólyom stb. o Ragadozó és dögevő madár: holló stb. Mindenevő madár: csóka stb. Hüllők (ragadozó, rovarevő): zöld gyík, fali gyík, fürge gyík, vízi- és erdei sikló stb. Rovarevő emlősök: denevér-félék, cickány-félék, sün, vakond stb. Rovarevő énekesmadarak: bajszos sármány, cinkék, rigók, ökörszem, billegetők, harkály-félék, szajkó stb. Rovarevő kétéltűek: barna- és zöldvarangy, erdei- és mocsári béka, sárgahasú és vöröshasú unka, levelibéka, pettyes és tarajos gőte, foltos szalamandra stb. Rovarevő halak: sebes pisztráng, szivárványos pisztráng, domolykó stb. Ragadozó (rovarevő) ízeltlábúak: futrinkák, szöcskék, aranyos bábrabló stb. Lebontó szervezetek Különböző férgek, puhatestűek és ízeltlábúak (ászkarákok, bolharákok tiszta vizekben) erdei vaspondró (ikerszelvényes), gyászbogár, ganéjtúró-félék stb. 72

74 Fátlan társulások A fátlan társulások klimazonális területei (az egykori löszpuszta gyepek) ma szinte teljes mértékben átalakított mezőgazdasági területek. Maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem (kunhalmokon, ősi földvárakon, megyehatár-mezsgyéken). Gyepalkotó füvei: a barázdált csenkesz, vékony csenkesz, kunkorgó árvalányhaj és a tarackbúza. Jellemző fajai ma védett ritkaságok, így a pamacslaboda, tátorján, bókoló zsálya és az erdélyi hérics. A meglévő fátlan társulások kialakulását az alapkőzet, a domborzat és a terület vízháztartása befolyásolta, ezért edafikus, intrazonális társulásoknak nevezzük őket Fő befolyásoló tényező az alapkőzet Homoki gyepek: az alapkőzet sajátosságai, a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma, a talajvíztől való távolság és a szél hatására változó homokfelszín alakította ki. A futóhomok beerdősülésének folyamata, jellegzetes társulásai a következők: 0-10 év: Rozsnokos pusztagyep: erősen mozaikszerű, egyéves fajok laza, 20-50%-os záródása, pl. királydinnye év: Nyílt homoki pusztagyep: évelő fajok, a borítás 50-80%-os, gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje év: Zárt homokpusztai gyep, pl. merev csenkesz, árvalányhaj, csűdfű év: Nyílt homoki tölgyes év: Zárt homoki tölgyes Hazánk területén a Nyírség, Duna-Tisza köze, Kisalföld és Belső-Somogy homokvidékein alakultak ki, mára megmaradt természetes foltjai védett területek (Kiskunsági Nemzeti Park, Csévharaszt). Sziklagyepek A növényzet hézagosan borítja a felszínt (nyílt sziklagyepek) Szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten alakulnak ki. Jellemző és gyakori fajok: a sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, magyar kőhúr, hegyi hagyma, szirtipáfrány. Előfordulásuk: Balaton-felvidék, Bükk: Szarvaskő, Füzéri Várhegy, Saskő Mészkő sziklagyepek: mészköves területeken jellemzők. Gyakori fajok: nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák, deres csenkesz. Előfordulásuk: Bükk, Aggteleki-hegység, Mecsek, Bakony, Villányi-hegység Dolomit sziklagyepek: dolomit hegységeink meredek déli, délnyugati lejtőin fejlődnek. Jellemző fajok: magyar gurgolya, pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág, sziklai kőhur. Előfordulásuk: Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi-hegység. Lejtősztyepprétek A nyílt sziklagyepek fokozatos záródása után keletkeznek. Az alapkőzet közvetlen hatását itt már mérsékli a vastagabb, humuszban gazdagabb talajréteg. Szilikát sztyepprét: jellemző fajok: sziklai csenkesz, barázdált csenkesz, hosszúlevelű árvalányhaj, homoki pimpó 73

75 Mészkő lejtősztyepprét: jellemző fajok: kései perje, pusztai csenkesz, fenyérfű, gyöngyperje, barázdált csenkesz, árvalányhaj-fajok, tavaszi hérics, kardos peremizs Dolomit lejtősztyepprét: jellemző fajok: lappangó sás, homoki nőszirom, csikófark, tavaszi hérics, magyar szegfű, éles mosófű, selymes dárdahere Befolyásoló tényezők a víz és a talaj Szikesek Ha a talaj felső rétegeiben erős a párolgás, nátriumionokban gazdag sófelhalmozódás történik, azaz szikes területek jönnek létre. A magas sótartalom, s a következtében kialakult kevéssé morzsalékos (ezáltal rosszabb levegő- és vízellátottságú) talaj csak félsivatagi, szárazságtűrő növények életfeltételeit biztosítja. Két fő típus alakulhat ki: a száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, utána kiszáradnak, míg a nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző. Mindkét esetben az adott terület időszakos (hosszabb-rövidebb ideig tartó) túlzott átnedvesedés után kiszárad. Hazánk igen gazdag szikes területekben. Száraz szikesek: cickafarkas szikeseket (szikes pusztaréteket): melyeket sovány csenkesz és a cickafarkfélék jellemeznek leginkább; ürmös szikes puszta réteket: a sziki üröm mellett a sovány csenkesz a gyepképző fű; vaksziket: ahol a talaj felső humuszos (A) szintje tejesen hiányzik, a felszínen a sófelhalmozódásos (B) szint látható. A kamilla és a sziki bárányparéj jellemzi. Nedves szikesek lehetnek: ecsetpázsitos sziki rétek: a fehér tippan, és a réti ecsetpázsit uralja; csetkákás sziki rétek: melyek névadója a mocsári csetkáka. Füvei zsombékokat alkotnak. A zsombékok közötti semlyékben vízi növényzet él pl. a közönséges rence és a buglyos boglárka hernyópázsitos sziki rétek: ezek a legerősebben szikesedett rétek. Jellemző növényük a névadó hernyópázsiton kívül a sziki boglárka a szikfok a vakszikkel megegyező talajviszonyok között alakul ki, felszínén a sófelhalmozódási (B) szint található. Legjellemzőbb növénye a sziki mézpázsit. A száraz és nedves szikesek legjellemzőbb területei a Hortobágyon, a Kiskunságon, a Kőrös-vidéken alakultak ki. A Hortobágyi- és Kiskunsági Nemzeti Parkok területén a száraz szikes puszta fennmaradását legeltetéssel biztosítják. A lelegelt füvekkel "eltávolítják" azt a szervesanyag-mennyiséget, melynek felhalmozódása a biológiai szukcessziót (a növényzet benépesülését: sziki erdős-sztyepprét sziki tölgyes kialakulását) biztosítaná Befolyásoló tényezők a víz Mocsárrétek Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek. A talajban tőzegképződés nincs. Fennmaradásukat kaszálás, esetleges legeltetés biztosítja. Legfontosabb társulásaik: fehér tippanos rétek ecsetpázsitos rétek réti csenkeszes rétek sédbúzás rétek (főleg a Dunántúlon) 74

76 Ártéri ligeterdők termőhelyein, folyóvölgyekben, mélyebb fekvésű helyeken nagy területeket foglalnak el. A társulások névadó fajain kívül a sovány perje, a mocsári perje és a boglárka félék több faja (réti- és a kúszó boglárka) is jellemző. Mindegyik társulás igen variábilis, gyakran egymással is keverednek. Fontos gazdasági szerepük van a takarmányozásban. Láprétek Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén találhatók. A mocsárrétekkel ellentétben, itt az elpusztuló növényzetből a levegőtlen talajban tőzeg képződik. A tőzeges talaj felszínét lombos mohák borítják. Nedves láprétek főleg a Dunántúlon jellemzők: sásláprét: lápi sás, palka sás, hengeres sás szittyós láprét: nagy szittyó, csomós szittyó nyúlfarkfüves láprét: lápi nyúlfarkfű csátés láprét: kormos csáté A nyáron rövid időre kiszáradó kékperjés láprétek a Nyírségben, a Duna-Tisza közén gyakoriak, de lehetnek a Dunántúlon is. A kékperje mellett a muharsás és csermelyaszat is gyakran előforduló faj. A lápréteket a kaszálás tartja fenn tartósan, hiányában a lápi füzesen át megindul a láperdőhöz vezető szukcesszió (benépesülés). Magassásos társulások Sekélyvizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken - gyakran az egykori puhafaligetek helyén - alakultak ki. Átmenetet képeznek a mocsárrétek, láprétek felől a vizet szegélyező nádasok társulásai felé. magassás rétek: parti-, mocsári-, borzas-, bókoló- és csutaksás-félék, mocsári zsurló, fehér tippan; zsombéksásos területek: nádtippan, zsombéksás; semlyéksásos területek: hengeres- és bugás sás, vidrafű Nádasok Az 1-2 méteres sekély parti vízben gyökerező, de fotoszintetizáló leveleikkel magasan a vízszint fölé emelkedő növények. A társulások uralkodó növénye a nád, mellette a tavi káka és a gyékény. A part felől érkező szennyező anyagok kiszűrésében óriási jelentőségük van (például a Kis-Balaton, vagy a somogyi Berkek területe). Vízi növényzet Az álló- és folyóvizek társulásai tartoznak ide. gyökerező hínár társulások: a partmenti vizekre jellemző, a sekély víz aljzatában gyökerező növények. Ilyenek: a fehér tündérrózsa, hínáros békaszőlő, sulyom, süllő- és tüskéshínár, békaliliom. lebegő hínárok: a nyílt vizek társulásai, melyekre leginkább a víz felszínén úszó és alámerült fajok jellemzőek. Ide tartoznak: a békalencse-fajok, a vizidara, rucaöröm, kolokán, békatutaj Magaskórós társulások Patakok, csatornák üde talaján jellemző társulások. Vörös acsalapu, réti legyezőfű, halovány aszat, borzas fűzike a leggyakrabban előforduló és jellemző faj. Lápok Forráslápok a középhegységek és dombvidékek forráskifolyói mentén, vagy magán a rétegforrásokon, friss vízellátású helyeken alakultak ki. Jellemző fajok: a közönséges erdei káka és a lombosmohák. 75

77 Átmeneti lápok azok a savanyú, tőzeges talajú területek, ahol a lombosmohák és tőzegmohák ritka sásfajokkal (pl. gyapjasmagvú sás) és vidrafűvel alkotják az állományok fő tömegét. Főleg a Nyugat-Dunántúlon, illetve az Északi-középhegység mészszegény, állandóan nedves termőhelyein fordulnak elő (pl. Egerbaktai láp). Dagadó lápok az észak-európai tájak és magashegységek csapadékos klímájának jellemző társulásai. Hazánk néhány dagadó lápja (Keleméri-láp, Csarodai-láp) jégkori vagy jégkor utáni (postglaciális) maradvány, ritka féltett természetvédelmi területek. Uralkodó növényük a tőzegmoha, mely a nedvességet magábá szívva "kidagad" környezetéből. Cserjék közül a füles fűz, lápi- és szőrös nyír jellemző. A süppedő tőzegmoha lápokban a lombosmoha-fajok is hatalmas párnákat alkotnak Fátlan társulások állatvilága Szárazföldi területeken Elsődleges fogyasztók: rágcsáló emlősök: mezei pocok, ürge, hörcsög, mezei- és üregi nyúl stb. magevő madarak: fácán-félék, fogoly, galamb-félék, túzok stb. növényevő rovarok: sáskák, szöcskék (egy része), tücskök stb. Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: ragadozó, rovarevő kisemlősök: mezei cickány, sün, vakond stb. ragadozó madarak: egerészölyv, réti sas, ugartyúk, kis- és nagy őrgébics stb. hüllők: fürge gyík, homoki gyík, zöld gyík, pannon gyík stb. Lebontó szervezetek: baktériumok, gombák, férgek és rovarok stb. Vízi és vízparti társulások Elsődleges fogyasztók: egysejtű planktonok (kandicsrákok, bolharákok) stb. növényevő halak: ponty, compó, keszeg-félék, amur, busa stb. Másodlagos- és harmadlagos fogyasztók: ragadozó halak: ragadozó őn, csuka, lesőharcsa, süllő stb. kétéltűek: kecskebéka, mocsári béka, sárga- és vöröshasú unka, tarajos- és pettyes gőte stb. madarak: fehér gólya, barna rétihéja, kormorán (kárókatona), bakcsó, szürke- és vörös gém, bölömbika, kis- és nagy kócsag stb. Lebontó szervezetek: baktériumok, férgek, puhatestűek 76

78 4.6. Az emberiség "szférája" (antroposzféra) és a kultúrtáj, azaz épített környezetünk Turistalétesítmények Természetjáró létesítménynek nevezzük a tájékoztató útjelzésektől kezdve a menedékházakig, emlékművekig mindazokat a létesítményeket, melyek élmény- és ismeretszerzést biztosítanak. Útjelzések, tájékoztató táblák A turistaút biztosítja egy adott útvonal (nyomvonal) biztonságos bejárását. Színjelzésük alapján a főútvonalak lehetnek kék, ill. piros színűek, a kevésbé vontos útvonalak sárga és zöld színű sávjelzések: A jelzések eltérő formája az útvonalon elérhető célt, ill. célokat is kifejezi. Az összekötő utak jele: A lakott helyhez, településekhez, turistaházakhoz vezető út jele: A kilátópontokhoz, hegycsúcsokra, hegytetőkre vezető jelzések jele: A fenti főjelzésekből ún. leágazó jelzések olyan cél/célok felé vezethetnek, melyek rövid úton, két kilométernél nem nagyobb távolság megtételével elérhetők: Forrásokhoz, kutatkoz (ivóvízvételi lehetőségekhez) jelent letérést: Barlangokra, nagyobb üregekre hívja fel a figyelmet: Romokhoz, műemlékekhez, ásatásokhoz irányít: Az irányított kör jelzés körutakat jelöl: Az X alakú piros jel sífutó utakat jelez. A jelzések nagyságára vonatkozóan a fehér alapszabvány 10 x 12 cm méretű, de szükség esetén nagyobb méretű jelzéseket is alkalmaznak. A jelzések általában fontosabb közlekedési ponttól (vasútállomás, autóbuszmegálló) indulnak, s ezt követően látótávolságon belül egy iránymutató jelzést használnak. A jelzések ismétlődésének sűrűsége függ a terep-, ill. útviszonyoktól, és az adott útról való letérés lehetőségétől. Egyenes, jól kiépített, leágazás- mentes utakon a jelzések ritkábban helyezkednek el, de "bíztató", "megnyugtató" jelzések ilyen útszakaszokon is találhatók. A turistautak hajlásánál, törésénél nyíllal jelzik az út helyes folytatását. Több útvonal találkozásánál, bonyolultabb útelágazásoknál a jelet "kikapuzzák", azaz az út mindkét oldalán jelzést helyeznek el. A turistautak mentén fontosabb elágazásoknál, kereszteződéseknél táblákkal is jelzik az adott útvonalakon elérhető célokat, valamint a teljesítésükhöz szükséges - átlagos gyalogtempót figyelembe vevő - időt (1 km 15 perc). Településeknél célszerű a buszmegállókat, vasúti állomásokat és megállóhelyeket, turistaszállásokat, valamint a település látnivalóit, nevezetességeit (templomok, múzeumok) jelölni. Az útvonalak mentén természetvédelmi táblákkal is találkozhatunk "Védett természeti érték", melyek arra figyelmeztetnek, hogy az adott területen semmiféle gyűjtést (virágszedést, rovargyűjtést) ne végezzünk, természetesen sehol, így itt sem szemetelhetünk, valamint az ilyen helyeken a turistautakról nem térhetünk le, csak a jelölt úton haladhatunk. Táblák figyelmeztetnek tűzrakási tilalomra, vadetetéssel kapcsolatos tilalmakra, esetleges mérgezett helyekre veszélyt jelző táblákkal hívják fel a figyelmünket (pl. veszettség). 77

79 Források Hosszabb egynapos, ill. többnapos túrák szervezésénél a forrásokra, ivóvízvételi lehetőségekre mindig gondolni kell. A források többsége "foglalt", kifolyócsővel ellátott. Ezek jó minőségű ivóvizet biztosítanak, mivel a szennyeződésektől megóvják a vizet. A források egy része a nyári szárazság idején elapadhat, kiszáradhat. A talajvízforrások, talajvízkutak vize többnyire szennyezett, kerülni kell az ilyen ivóvíz fogyasztását. Tűzrakóhelyek Az erdők tűzvédelme miatt csak a kijelölt tűzrakóhelyeken lehet tüzet gyújtani, de nagyon száraz időben ezekre a helykere is tűzgyújtási tilalom érvényes. Szálláshelyek Túrázás során - különösen többnapos túrák alkalmával - szükség van szálláshelyekre. Ezek lehetnek turistaházak, kulcsosházak, védkunyhók. A kulcsosházaknak, védkunyhóknak nincs állandóan ottlakó gondnoka. Általában alacsonyabb komforfokozatot biztosítanak, fontos tudni, hogy ivóvizet találunk-e a házban vagy közelében, mert ha nincs, erről feltétlenül gondoskodni kell. Téli túrázásnál a fűtési lehetőségről sem árt tájékozódni a túraszervezés során. Esőbeállók, pihenők Az útvonal mentén szép környezetben, kilátóhelyeken, vagy források közelében létesítik ezeket, többségük tűzrakóhellyel is rendelkezik. Kilátók, turista emlékművek, emléktáblák A magaslati pontokon elhelyezett fa, fém, vagy kőből épült kilátóhelyek, ill. emléktáblák, emlékművek növelik a túrákon, kirándulásokon megszerezhető élményeket, kulturális ismereteket Erdő- és vadgazdálkodási létesítmények Az erdő- és fagazdálkodást szolgáló, segítő létesítmények az erdőgazdasági utak, melyeket a gyalogos túrázó is használhat, vagy a kerítések, melyekkel a frissen telepített facsemetéket óvják az állatoktól. Vadgazdálkodási létesítményekhez tartoznak a vadetetők, szórók, sózók, ez utóbbiak a hiányzó ásványi nyomanyagokat pótolják az állatok számára. Túráink során érinthetünk vadföldeket, ahol az állatok számára lucernát, kukoricát, és egyéb takarmányokat termesztenek. Találkozhatunk dagonyákkal, az állatok vizes, pocsolyás "fürdőhelyeivel", vadlessel és vadvédelmi kerítésekkel, ez utóbbiakon létrák segítségével vezetik át a turistautakat Települések Településnek nevezzük egy embercsoport lakóhelyeinek és munkahelyeinek térbeli együttesét. A lakóhelyek és munkahelyek mellett a települések szerves részei az utak, terek, parkok, állomások (buszmegálló, vasútállomás) és a közművek (mint a villany, a víz, a gáz, a hírközlés, telefon- és távíróhálózat, a szennyvízcsatorna, esőcsatorna-hálózat) is. Ezeket összefoglaló néven infrastruktúrának nevezzük. Az infrastruktúra tehát nem más, mint a lakókat, ill. a különböző társadalmi-gazdasági tevékenységeket (a termelést) kiszolgáló műszaki létesítények együttese (összessége). A falu fogalma korábban egybeesett a mezőgazdasági tevékenységgel, ma több típusuk is létezik. A hagyományosnak tekintett falvak ma is elsősorban mezőgazdasággal foglalkoznak. Többségükre jellemző a "kiöregedés", mivel a fiatalok a munkahely, ill. a jobb életkörülmények reményében a környező városokba költöztek. Az átalakult falvak (a falvak kb. egyharmada tartozik ide) a kedvező adottságú területeken 78

80 gazdálkodó, korszerű technikát alkalmazó mezőgazdasági üzemekkel rendelkező falvak, melyekre új létesítmények, új lakóházak, korszerűbb szolgáltatások és infrastruktúra jellemző. Városias falu, ahol a lakosság foglalkozási szerkezetében már nem a mezőgazdasági népesség túlsúlya jellemző. Ide tartoznak pl. a bányászfalvak, vagy a szolgáltatásokból élő üdülőfalvak. Városjelölt falu, ahol az előbbiekhez hasonló, de bővebb szolgáltatási körrel, s ezáltal már saját vonzáskörrel (középiskola, kórház, üzletház-áruház) rendelkező települések, melyek városi rang elérésére törekednek. Népességszámuk alapján is csoportosíthatjuk a falvakat. A törpefalvak 500 lakosnál kisebb lélelkszámmal rendelkeznek. Jellemzőek Dél-Délnyugat-Dunántúlon és BAZ megyében. A kisfalvak lakóinak száma fő közé esik, a Mezőföldet, a Duna-völgyét, Tolnát és az Északi-középhegység déli előterét jellemzik. A nagyfalvak lélekszáma 5000 főnél több, főleg az Alföld területén jellemzők, ill. Budapest vonzáskörzetében. A Jászság és Hajdúság területén, valamint Csongrád és Bács-Kiskun megyékben nem ritka a lakost is elérő óriásfalvak száma. A nagyfalvaknak általában kiterjedt mezőgazdasági művelésre alkalmas területük (határuk) van. Alaprajzi elrendezés szempontjából is rendszerezhetjük falvainkat. Nagyobbrészt ún. utcás- vagy halmazfalvak. Az utcás falvak a hegy- és dombvidékekre jellemzők. Az egyutcás falu házai és a hozzájuk kapcsolódó telkek átmenő forgalmú, vagy bekötőút mentén alakultak ki, s a falu hosszan elnyúlik egy fő utca mentén. Az utcás falvak lehetnek két vagy többutcás szalagtelkes formák is. A halmaztelepülések egy központ körül alakultak ki sok utcával jellemezhetők, itt a domborzat nem befolyásolta a falu növekedését. Leggyakoribb típusa az ún. sugaras halmazfalu, ahol az utak a település központjába futnak, s a település alaprajza megközelítően kör alakú. Ilyen falvak főleg az Alföldön, a Hajdúság, Nyírség és Jászság területén jellemzők. A szabályos, vagy sakktáblaszerű falvak alaprajza mérnöki tervek alapján készült a XVIII., XIX. században török uralom utáni betelepítések vagy falualapítások során. A Délkelet-Dunántúl és a Dél-Alföld területén gyakoriak. A szórványtelepülések hazai településhálózatunk sajátosságai. Tanyás települési szerkezet jellemző a Duna-Tisza közére, a Jászságra és majdnem az egész Tiszántúlra. Többségük szórványtanya, de lehetnek utak melletti sortanyák (pl. Békés megye), és bokortanyák (pl. Nyírség). A városokat összetett foglalkozási szerkezet, szélesebb szerepkör és vonzáskörzet jellemzi. A lakosság nagyobb hányadát az ipar és a szolgáltatások foglalkoztatják. A városi népesség arányának növekedése, a falvak várossá történő átalakulásának folyamata az urbanizáció. A városok funkciói a történelem során sokat változtak. A városfejlődés csíráit a királyi várak és püspöki székhelyek jelentették (Esztergom, Győr, Buda, Székesfehérvár, Veszprém, Pécs, Vác, Eger, Kalocsa). Más városok a kedvező folyami átkelőhelyeken létesültek (Komárom, Pest, Baja, Szolnok, Csongrád, Szeged ). Az árutermelés kibontakozásával a sík- és hegyvidék találkozási vonalán, ill. az Ausztriával folytatott kereskedelem során vásárvárosok alakultak ki (Sátoraljaújhely, Miskolc, Eger, Gyöngyös, Székesfehérvár, Pápa, Kőszeg, Sopron, Szombathely). A természeti erőforrások, ásványi nyersanyagok kitermelése ipari városokat hozott létre (Tatabánya, Salgótarján, Ózd, Miskolc "új ipari" városok - régen ún. szocialista városok: - Komló, Oroszlány, Dunaújváros, Kazincbarcika, Tiszaújváros). A vasúthálózat kiépítése is elősegítette több település várossá válását (Füzesabony, Hatvan, Szolnok, Békéscsaba, Nagykanizsa, Dombóvár). A legjellegzetesebb magyar várostípus a mezőváros, melyek nagy határú alföldi községekből alakultak ki. Főleg mezőgazdasági központok voltak kis- és kézműiparral, földszintes, falusias jellegű településszerkezettel (Mezőtúr, Karcag, Hódmezővásárhely, Makó, Kecskemét). Többségük a későbbiek során jelentősebb ipari tevékenységgel bővült, szolgáltatásaik kiszélesedtek. A Balaton és a Velencei-tó üdülőterületén, termálvizeink vonzáskörzetében, idegenforgalmi funkciójú pihenőés üdülővárosok jöttek létre (Siófok, Balatonfüred, Gárdony, Hajdúszoboszló, Gyula, Harkány, Parád). 79

81 A magyar településhálózat nagyságrendi szerkezete kedvezőtlen, a települések csaknem egyharmada 500 lakosnál kisebb lélekszámú aprófalu. Az lakosú községek pedig az ország településeinek közel felét adják. A népesség településnagyság szerinti megoszlása ezzel éppen ellentétes, hiszen a lakost meghaladó településeken (beleértve Budapestet is) él az ország lakosságának 60%-a. Az ország közigazgatásilag 19 megyére és Budapest fővárosra tagozódik. Kiemelkedő szerepköre miatt 20 városnak ún. megyei jogú városi rangja van (megyeszékhely megyei jogú városok: Győr, Székesfehérvár, Tatabánya, Szombathely, Veszprém, Zalaegerszeg, Kaposvár, Pécs, Szeged, Békéscsaba, Kecskemét, Szolnok, Debrecen, Eger, Nyíregyháza, Miskolc; nem megyeszékhely megyei jogú városok: Sopron, Nagykanizsa, Hódmezővásárhely, Dunaújváros). Az ország többi települése közigazgatási szempontból ún. községi jogú település Történelmi városok, műemlékek, művészeti stíluskorszakok Természetjárás vagy országjárás, túra vagy kirándulás, bármerre is megyünk, és bárhova szervezzük, lépten-nyomon találkozhatunk elődeink, azaz az előttünk itt élt népek életének nyomaival, emlékeivel. Hogy el tudjunk igazodni a régmúlt idők emlékei között, a legfontosabb művészeti alapismeretekkel rendelkeznünk kell. Műemléknek nevezzük hazánk történeti múltjának jellegzetes, pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségű emlékeit, melyek a magyar táj, a magyar emberek, valamint az ország történelmének eseményeihez kapcsolódó emlékek, alkotások. Lehetnek régészeti, történelmi, termeléssel, gazdasági tevékenységgel összefüggő, valamint építészeti, településtörténeti, városképi, néprajzi, kulturális és művészettörténeti (ipar, szép- és képzőművészeti) alkotások, ill. a technika, a műszaki ismeretek fejlődésre utaló megőrzendő emlékei. Miden ország kultúráját minősíti az, hogy hogyan bánik saját múltjával, törvényes védelemben részesíti-e annak emlékeit. A műemlékek egyes fajtái általában nem önmagukban, hanem több más összefüggésben is megjelennek, pl. egy várrom lehet építészeti alkotás, de egyben történeti emlék is, az ott talált eszközök, edények iparművészeti, néprajzi, kultúrtörténeti jelentőséggel is bírhatnak. Magyarországon mintegy műemléket tartunk nyilván, ezek 25%-a lakóház, 30%-uk egyházi épület, a többi középület, emlékmű, szobor. A műemlékeket jellegük szerint különböző értékfokozatokba soroljuk: Műemlék - melyek az ország gazdasági, kulturális, társadalmi fejlődésének bizonyítékai és kiemelkedő jelentőségűek (történelmi, régészeti, kultúrtörténeti, néprajzi szempontból). Műemlék jellegű értéket - melyek építészeti, történelmi, régészeti, képzőművészeti, iparművészeti, néprajzi szempontból jelentős építmények, vagy egyéb alkotások. Városképi jelentőségű emlékek - melyek az adott város jellegzetes, sajátos városkép kialakításában lényeges szerepet játszanak. Műemléki jelentőségű terület - az olyan terület, mely sajátos településszerkezet kialakulását, fejlődését bizonyítja. Lehetnek utcák, terek, városrészek, ahol a műemlékek, műemlék jellegű értékek, ill. városképi jelentőségű emlékek együttest alkotnak. Hazánkban mintegy 30 idetartozó területet védünk. Műemléki környezet - az adott műemlékek épített és tájképi környezetét biztosítják. Kb. 200 ilyen kategóriájú terület található az országban. 80

82 A római kor emlékei A Pannónia néven római tartománnyá szervezett Dunántúlon a Római Birodalom uralma az I-IV. század végéig tartott, a késő római kori időszak a IV-VI. századra jellemző. Ezen idő alatt kiépült a tartomány úthálózata (kiemelkedő jelentőségű a Sopron-Szombathely érintésével haladó "Borostyánkő út"). Kiépült a Duna vonalát követő erődrendszer (határvédelem), valamint az állandó táborok sora. Az építészeti emlékek közül kiemelkedő jelentőségűek voltak a vízvezetékek és a boltíves, kupolás épületek, melyek hatalmas teret tudtak áthidalni. A szobrászat és festészet a vallási és a halotti kultusz szolgálatában állott. Jelentős római kori emlékhelyeink: Aquincum (Budapest), Intercisa (Dunaújváros), Arrabona (Győr), Sophiane (Szombathely), Brigetio (Szőny), Gorsium (Tác-Székesfehérvár), Valcum (Fenékpuszta). A széthullott Római Birodalom helyén az V. századtól a Honfoglalásig vándorló népek szállása volt a Kárpátmedence. Temetőik maradtak ránk. Szent István király uralma alatt honosodott meg az a művészeti stílus, mely a római hagyományokat követte, s román stílusnak nevezzük Román stílusú műemlékek és jellemzőik A korai középkor művészeti stílusa a XI-XIII. században, melynek vezető műfaja az építészet. A műalkotásokat a tömör formák, négyszögűre faragott kövek (kváder kövek), vaskosabb arányok és egyszerűbb kompozíciók jellemzik. A falak viselik a tetőszerkezet súlyát, az ablakok keskenyek, félkörívesek. Jellegzetesek a faragott rózsaablakok, a befelé szűkülő "bélleletes" kapuk, melyek többnyire díszesek. A templomok hossztengelye Ny-K irányú, általában három hajósak, bazilikás elrendezésűek. A súlyos falak, vaskos pillérkötegek, a szűk ablakok miatti kevés fény olyan, mint egy erődítmény belseje. Mindennek feladata volt, a templomok védelmi célokat is szolgáltak (pl. tatárjárás). A román szobrászatban a jelképes, állatfigurákkal történő kifejezés, elsősorban az épületszobrászat jellemző, a festészetben a fal-üveg és miniatúra festészet virágzott. A Jáki templom A legszebb román templomaink: a jáki Szt. György templom, a lébény-miklósi és a zsámbéki romtemplom, az ócsai templom, a tihanyi altemplom, a bélapátfalvai ciszterci apátsági templom (torony nélküli, míg a bencés román templomok kéttornyúak, lásd: Ják), a pannonhalmai apátsági templom. Román stílusúak a sárospataki és visegrádi várak lakótornyai és az esztergomi királyi palota is. Az Anjou királyok uralkodása idején Magyarországon (is) új stílusirányzat vált uralkodóvá, ez a gótikus stílus. Az Egregyi templom Gótikus stílusú műemlékek és jellemzőik A feudalizmus virágkorának első felében, a XIII-XV. század végéig uralkodó stílusirányzat Normadiából (Franciaország) indult. A keresztény vallás uralma határozta meg. 81

83 Az építészetben a csúcsíves keresztboltozat, a karcsúbb, magasabb oszlopok és a támpillérek rendszere lehetővé tette az épületek felfelé történő kialakítását. A falak teherhordó szerepére már nincs szükség, ezt a külső támpillér-hálózat biztosította. A románkori félkörívességgel szemben megjelenik a csúcsívesség, nagy, keskeny, magas üvegablakokkal tagolt falak jellemzők. A templomok alaprajza az ún. latin kereszt arányait követi, vagyis a kereszthajó 2:1 arányban metszi a főhajót. Az építésnél főleg terméskövet használnak, kváder követ csak a sarkok megerősítésére alkalmaznak. Polgárházak bejáratánál gyakori volt az ülőfülke építése. A szobrászat az építészetet szolgálta, a faragott szobrok gyakran oszlopot helyettesítettek. A festészetre a miniatúrafestészet, az üveg- és oltárképfestészet, ill. a freskófestészet jellemző. Gótikus építészet Jelentősebb gótikus templomaink: a soproni Kecske templom, a kőszegi Szent Jakab templom, a ráckevei görökeleti szerb templom (copf átépítéssel), a nyírbátori minorita templom, a pécsi Székesegyház Ny-K-i homlokzata, a veszprémi Gizella kápolna, a székesfehérvári Anna kápolna, Mátraszőlős, Isaszeg, Nagybörzsöny bányásztemplomai, s végül, de nem utolsó sorban a budai Mátyás templom (tornya XIX. századi átépítés), és a Belvárosi templom. Váraink közül e stílusban épültek: Várpalota, Várgesztes, Gyula, Nagyvázsony, Csesznek várai, de e stílus jellemző a Budai vár lovagtermére, a siklósi vár erkélyére, a sárospataki Vörös toronyra, a győri püspöki vár ülőfülkéire is. Mátyás király uralkodása idején a klasszikus ókori művészetet újra felfedező reneszánsz stílus térhódítása volt jellemző. Mérműves gótikus ablakok Reneszánsz stílusú műemlékek és jellemzőik A feudalizmus második felében, a XVI-XVI. században kialakult művészeti irányzat a valóság és a természet művészi ábrázolására, a szépség harmóniájának kifejezésére, az antik kultúrák felidézésére törekedett. Építészetben gyakori az oszlopokon, pilléreken nyugvó ívek sora, az árkád, a loggia, a bábos korlát és díszítő elemként a növényi ábrázolásokból készített fonatok. A városok tervezésénél és építésénél a térkiképzés jelentős. Itt is bőségesen alkalmaznak árkádokat. A templomoknál átveszik a kupolát (Pantheon) az antik római kultúrából és óriásivá fokozzák azt. Az építészet legjellegzetesebb alkotásai a toszkán paloták, melyek négyszögletes udvart körülvevő több emeletes paloták. Várépítésnél kialakítják a sarokbástyákat, hogy a falak oldalról is védhetők legyenek. Hazánkban erre az időszakra esik a török hódoltság ideje. A reneszánsz alkotások mellett a korszak emlékeihez tartoznak a török templomok és fürdők. Szobrászatban az emberi test felépítésének élethű visszaadása volt a cél, portréhűségre törekedtek. Festészetben az egyházi téma továbbra is jelentős, de mellette az emberi ábrázolás is megjelenik. Reneszánsz műemlékek találhatók Visegrádon a Mátyás kori királyi palota udvarán, mint pl. Hercules-kút és környéke, a nyitott loggiák bábos korláttal, valamint Esztergomban a Bakócz kápolna, Sopronban a Stornóház, Vácon a Székesegyház, Pannonhalmán az apátsági templom bal oldali kápolnái, pl. a Keresztelőfülke mind e kor és stílus alkotásai. Váraink közül ide sorolható a szerencsi Rákóczi-vár, a sárospataki vár Perényi szárnya, Egervár, a sárvári vár és a simontornyai vár. Török emlékek találhatók Pécsen, Egerben, Szigetváron, Budán. A legszebbek közé tartozik a pécsi Jakováli Hasszán dzsámi és minarett, valamint a budai híres török fürdők (Rudas, Király) és a Gül baba türbe. 82

84 A feudalizmus késői szakaszában, a török pusztítások után hazánkban is kialakult a Rómából induló barokk stílusirányzat. Műemlékeink mintegy fele barokk emlék, s az országban nagyon sokfelé fellelhetők Barokk stílusú műemlékek és jellemzőik A XVII-XVIII. században általánossá vált stílusirányzat műalkotásait túldíszítettség, pompa, bonyolult formaképzés, nagyfokú mozgalmasság, cikornyás ábrázolás jellemzi, s mindaz az erő, a hatalom, a gazdagság fitogtatását jelenti. Az épületek szimmetrikus elrendezésűek, a homlokzat síkját kiugró részek tagolják (rizalitok). A középen lévő bejárat fölé gyakran erkélyt építettek, s ez alá kocsifeljárók futnak fel. Jellegzetes ablakforma a "lant" vagy "hegedű", az ovális kereteket csigavonalak és kagylóformák díszítik. A szobrászatban nagyon elterjedtek a köztéri szobrok, ezek főleg Szentháromság szobrok. Barokk kastélyaink: a fertődi Eszterházy kastély, a nagycenki és sopronhorpácsi Széchenyi kastély, a soproni Bezerdéy kúria, az egri érseki palota, a martonvásári Brunsztvik kastély (neogót átépítéssel), a gyulai Almássy kastély, a gödöllői Grassalkovich kastély, az aszódi Podmanickzy kastély. Barokk templomaink közül kiemelkedőbbek: a váci Székesegyház (gótikus alapokon barokk-copf stílusú), a pécsi Székesegyház déli homlokzata, az átépített tihanyi apátsági templom, a kalocsai érseki templom, a kőszegi cisztercita templom, a celldömölki rk. templom (mely az ausztiriai mariazelli templom kicsinyített mása), a zirci cisztercita apátsági templom, a soproni Szent György templom (dóm), Egerben a vízivárosi templom, Mohácson a görökeleti szerb templom, Edelényben az Egyetemi templom és a Szent Anna templom, a máriabesnyői búcsújáró templom. Több városunkra jellemző barokk belváros vagy belvárosi rész. Ilyenek: Győr, Szentendre és Vác belvárosai, Veszprém várnegyede, Kőszegen a Chernel utca, Egerben a Dobó tér vagy Budán a Batthyány tér a Szent Anna templommal. Köztéri szobrok közül kiemelkedő a győri Frigyláda szobor. A XVIII. század végén a késői barokk időszakra jellemző irányzat a rokokó, valamint a barokk-rokokó időszak és a klasszicizmus között átmenetet képező copf stílus. Ez utóbbi elnevezését a kedvelt fonott fűzérdíszről kapta, mely a copfos parókákra emlékeztet. Józanság, hűvös elegancia jellemzi e stílust, mely főleg az építészetben valósult meg. Példaként kiemelhető a soproni várkerületet övező körút jellegzetes házaival (Fehérló Fogadó, Patikaház, Wassy bábsütő háza), Szombathelyen a püspöki palota és Székesegyház, Körmenden a Batthyány kastély Klasszicista műemlékek és jellemzőik A polgárosodás korában, a XVIII-XIX. században kialakult művészeti irányzatra a rend, a fegyelem, az egyenes vonalak, a szimmetria, az ókori művészetek motívumainak alkalmazása jellemző, mintegy ellenhatásaként a barokk művészetnek. Az építészetben a hosszú, sima homlokzat egyhangúságának feloldására középen oszlopos csarnokot építettek háromszögű oromzattal (timpanon). A festészetben az ember ábrázolása került előtérbe a vallási témákkal szemben. Klasszicista építészetünk két legkiválóbb képviselője: Pollach Mihály és Hild József. Klasszicista épületeink: Budapesten a Nemzeti Múzeum és a Szépművészeti Múzeum, a budavári alagút Clark Ádám tér felőli bejárata, a Károly Palota, az óbudai Zsinagóga és az evangélikus templom a Deák téren, Egerben és esztergomban a Székesegyház (bazilika), Nagycenken a temetőben a Széchenyi Mauzóleum, Fóton a Károlyi kastély, Baktalórántházán a Degenfeld kastély, Adonyban a Zichny kastély, Pakson a Szeniczey kúria, Abonyban a Lavaka, Sivó, Vigyázó kúriák, Túrkevén a "Jégpalota" kúria, Gyömrőn 83

85 a Teleki kastély, Hegyfalun (Vas megye) a Széchenyi kastély, Debrecenben a ref. Nagytemplom és a ref. Kollégium és könyvtár. A XIX. század második felében szinte valamennyi művészeti ág szűkösnek érzi a klasszicizmus szigorú kereitet, szabályait és az egyéniség szabad érvényesülését kezdte hirdetni. A figyelem a nemzeti múlt kutatására irányul. Ez az időszak a romantika és eklektika (historizmus) korszaka Romantika, eklektika A romantikus építészetre a könnyen sokszorosítható elemek - gipsz rozetták, stukkók, rácsok, oszlopok - használata jellemző. Legjelesebb képviselői: Ybl Miklós és Feszl Frigyes. Romantikus ízlésű épületeink: Budapesten a Vigadó, a Dohány utcában lévő Zsinagóga, a Nyugati pályaudvar, Tatán a vár, Szegeden a "Fekete" ház, Vépen az Erdődy kastély. Az eklektika válogatást jelent. Az építészek válogatnak az előző korok megoldásai és kifejezési formái közül. Pl. múzeumokat görög, palotákat, bérházakat reneszánsz stílusban építenek. Eklektikus és romantikus épülethomlokzatok: Neoromán stílusban épült a budapesti Halászbástya, vagy a nagycenki Széchenyi kastély, a szegedi Dóm. Neogót stílusú az Országház, a Mátyás templom tornya, a martonvásári Brunszvik kastély átépített része, a kőszegi plébániatemplom. Neoreneszánsz az Operaház, a Műcsarnok, az MTA épülete, a budapesti Andrássy út palotái, bérházai. Budapest belvárosi részére, Körútjaira (pl. Múzeum körút, Bajcsy-Zsilinszky út) és surgárútjaira (Andrássy út) romantikus és eklektikus városkép a jellemző Szecesszió Eklektikus és romantikus épülethomlokzatok A XIX. század végén, XX. század elején kialakult új stílusirányzat a szecesszió. Gyökere és mozgatója az individualizmus. Az eklektikával, romantikával, historizmussal szemben új formaelemeket kerestek. Elvetik az antik elemeket, helyettük növény- és állatmotívumokat alkalmaznak, keresik a népi motívumokat. Követőik elsősorban csak a felülettel foglalkoztak, így a homlokzatok túldíszítetté váltak. Hazai képviselői közül kiemelkedik: Lechner Ödön, Lajta Béla és Sós Károly. Jellegzetes szecessziós épületeink: a kiskunfélegyházi Városháza, Zebegényben a rk. templom, Budapesten az Iparművészeti Múzeum, az MNB épülete, az Anker palota és a Gresham palota. 84

86 Modern építészet A XX. századi modern építészetnek is több érdekes, egyedi megoldását figyelhetjük meg. Ide tartozik a Budapest XII. kerületében található Városmajori rk. templom, a Kertészeti Egyetem, a SOTE épülete, a Népstadion, az Erzsébet- és a Lágymányosi-híd, a szolnoki MÁV pályaudvar vagy a híres győri színház. Önellenőrző kérdések az Oktatói felkészülés fejezethez Kérdések a Kőzetburok (litoszféra) alfejezethez 1. Mi a kőzetburok? 2. Mik a kőzetek? 3. Milyen magmás kőzeteket ismer? 4. Milyen üledékes kőzeteket ismer? 5. Milyen metamorf kőzeteket ismer? 6. Mik az ásványok? 7. Milyen ásványokat ismer? 8. Hogyan jellemezné a hegységeket? 9. Hogyan jellemezné a dombságokat? 10. Hogyan jellemezné a völgyeket? 11. Hogyan jellemezné a medencéket? 12. Hogyan jellemezné az alföldeket? Kérdések a Vízburok (hidroszféra) alfejezethez 1. A földfelszín hány %-át borítja víz? 2. Mekkora Földünk vízkészlete? 3. Hogyan osztályozzuk a hazai vizeink élővilágát? 4. Mi a víz anyagforgalmának leegyszerűsített modellje? 5. Milyen típusai vannak a kéregben előforduló vizeinknek? 6. Melyek a termál és gyógyvizek formái, jellemzői? 7. A rétegvizek hazánk mely területén nem szolgálnak ivóvízként? 8. Hol található a legnagyobb kiterjedésű hévíztermelő terület hazánk területén? 9. Folyóink hány százaléka ered külföldön? 10. Sorolja fel hazánk jelentősebb tavait, rövid jellemzéssel. Kérdések a Talajtakaró (pedoszféra) alfejezethez 1. Mi a talaj legfontosabb tulajdonsága az ember számára? 2. Ismertesse a talajképződés folyamatát 3. Ismertesse a talaj felépítését 4. Milyen zonális talajokat ismer? 5. Milyen azonális talajokat ismer? 85

87 Kérdések az Élővilág színtere alfejezethez 1. Hogyan épül fel a bioszféra? 2. Mi jellemzi a bioszféra működését? 3. Mi a biocönózis fogalma 4. Mit jelent az, hogy egy faj indikátor? 5. Milyen klimazonális erdőtársulásokat különböztethetünk meg? 6. Milyen edafikus, intrazonális erdőtársulásokat különböztethetünk meg? 7. Melyek a telepített erdők típusai? 8. Milyen hazai fátlan intrazonális társulásokat ismerünk? 9. Mik az említett fás- és fátlan társulások jellegzetes növényei? 10. A fás társulások állatvilágában kik az elsődleges ill. másodlagos fogyasztók? 11. A szikesek milyen két fő típusát ismerjük? 12. Milyen típusú vizes élőhelyeket ismerünk? Kérdések az Emberiség szférája (antroposzféra) és a kultúrtáj, azaz épített környezetünk alfejezethez 1. Miket nevezünk természetjáró létesítményeknek? 2. Milyen túrázási főútvonalakat különböztethetünk meg? 3. Milyen jelzésekkel találkozhatunk túráink során? 4. Milyen természetvédelmi táblát láthatunk útjaink során? 5. Mi jellemző a falvakra? 6. Mi jellemző a városokra? 7. Mi a műemlék fogalma? 8. Mi jellemző a római kori stílusra és milyen műemlékeink maradtak meg a korból? 9. Mi jellemző a gótikus stílusra és milyen műemlékek maradtak fent hazánkban? 10. Mi jellemző a reneszánsz stílusra és milyen műemlékek maradtak fent hazánkban? 11. Mi jellemző a barokk stílusra és milyen műemlékek maradtak fent hazánkban? 12. Mi jellemző a klasszicista stílusra és milyen műemlékek maradtak fent hazánkban? 13. Mi jellemző a romantika, eklektika stílusra és milyen műemlékek maradtak meg hazánkba? 86

88 5. Gyakorlati ismeretek a túravezetéshez 5.1. Terepismeret, térképismeret, tájékozódás Terepismeret A terep nem más, mint földünk felszíne, a rajta lévő természetes és mesterséges tereptárgyakkal együtt. Domborzatnak a terep felszíni egyenetlenségeit nevezzük. Két legfontosabb alapeleme a sík és a lejtó. Minden domborzati idom különböző hajlásszögű lejtőkből tevődik össze. A magasságok mérésének alapja a nyugalomban lévő tenger középvízszintje (Adriai-tenger középszintje, azaz a dagály és az apály középértéke). A tenger középszintjéhez viszonyított abszolút magassággal kifejezzük az adott felszín tengerszint feletti/alatti magasságát/mélységét. Magyarországon a Velenceihegységben Nadap községnél található a szintezési ősjegy egy gránit bánya udvarán. Ennek magasságát műszeres pontossággal bemérték, hitelesítették a tenger szintjéhez viszonyítva (tszf. 173,83850 m). Olyan területet kerestek, ahol a felszín viszonylag nyugalomban van, s a kőzet nehezebben pusztuló, a külső erőkkel (hőingás, csapadék, szél, folyóvizek...) szemben nagyobb ellenállóképességű. A bemérés óta a földkéreg mozgása következtében az ősjegy már vízszintesen és függőlegesen is elmozdult. A magasságok pontosításánál ma már a műholdas mérések is segítenek. A relatív vagy viszonylagos magasságot a földfelszín adott szintjéhez viszonyítva mérik. Ha pl. Kékestetőre túrázunk, az általunk megtett tényleges magasságkülönbség (teljesített szint) a kiinduló pont tszf. magasságának és Kékestető tszf. magasságának különbsége. A domborzat ábrázolása A domborzat ábrázolása akkor sikeres, ha kifejezi az adott terepidom kiterjedését, magasságát, lejtésviszonyait, érzékelhetővé teszi a terepidom alakját és lehetővé teszi a pontos mérését. Ha mindezen igényeknek meg akarunk felelni, a térképeken szintvonalakkal ábrázoljuk a domborzatot. A magasságot színfokozással, csíkozással, árnyékolással is kifejezhetjük, vagy inkább sejtethetjük, de ezek önmagukban nem adnak pontos információkat, csak a szintvonalas ábrázolással együtt kiegészítésként, megerősítéskén alkalmazhatjuk ezeket. A szintvonalas eljárás lényege az, hogy a terep domborzatát a tengerszinttől kiindulva egymástól egyenlő távolságra levő és egymással párhuzamos síkokkal elmetsszük. A tenger közepes szintjével párhuzamos metszősíkok kijelölik a szintvonalakat. A felszín azonos magasságú pontjait összekötő szabálytalan görbe vonalakat nevezzük szintvonalaknak. A metszősíkok közötti távolság az alapszintkülönbség, alapszintköz. Az alapszintvonalak közötti leggyakrabban előfordul szintvonalközök: Térkép méretaránya Szintvonalköz 1 : m 1 : m 1 : m 1 : m 1 : m A Cartographia kiadásában megjelenő 1:40000 méretarányú (kék-sárga színű) turistatérképeknél az alapszintköz általában 20 m, míg az MTSZ-TOPO által készített turistatérképek 1:50000 méretarányúak, az alapszintköz 10 m. Az alapszintvonalak ábrázolása vékony, folytonos, barna színű vonallal történik. A tájékozódás megkönnyítése érdekében minden ötödik szintvonalat megvastagítanak. Ez a megvastagított, folytonos, barna színű szintvonal a főszintvonal. Ahol a domborzat megkívánja, a pontosabb, részletesebb ábrázolás érdekében segéd- és kiegészítő szintvonalakat alkalmaznak. A segéd-, azaz felezőszintvonalköz 87

89 az alapszintvonalak különbségének fele (ha az alapszintköz 10 m, a felezőszintvonalak távolsága 5 m). Jelölése vékony, szaggatott, barna színű vonallal történik. Még pontosabb tájékozódást tesz lehetővé, ha kiegészítő, negyedelő szintvonalakat alkalmaznak, vagyis az alapszintvonal különbséget negyedelik (ha az alapszintköz 10 m, a kiegészítő szintköz 2,5 m). Jelölése barna színű pontsorral történik. A szintvonalak tengerszint feletti magasságát számok mutatják. A számokat úgy írják a szintvonalra, hogy talpuk az alacsonyabb térszín irányába mutasson. Színük megegyezik a szintvonalak színével, tehát domborzat ábrázolása esetén barna. A domborzat "fent" és "lent" meghatározásához a szintvonalakra rajzolt, a lejtés irányába mutató kis vonalak, az eséstüskék nyújtanak segítséget. Az eséstüske mindig a lejtő irányába mutat. A lejtőirányt jelzik: a vízfolyások, mert ezek mindig lejtőirányúak; a völgyek, metsződének, vízgyűjtők iránya; az eséstüske; a tereplépcsők fogazata, mert ezek mindig lejtőirányúak; szintvonalak magassági számainak talpa; a magassági számok összehasonlítása alapján is eldönthető; a nyergek, melyek mindig jelzik az emelkedés és lejtés irányát; a jel, mert ez mindig bemélyedést jelent; a tavak, a vizenyős, mocsaras területek, mert ezek általában mélyedésben találhatók. A szintvonalas ábrázolás szabályai: a szintvonalak egymást sohasem keresztezhetik; a szintvonalak mindig zártak; a szintvonalak nem párhuzamosak; minél meredekebb a terep, a szintvonalak annál közelebb helyezkednek el egymáshoz, ill. minél lankásabb, annál távolabb kerülnek egymástól. Alapszintkülönbség meghatározása Történhet az adott lejtő magassági számainak felhasználásával: pl. két magassági pontunk értéke: A = 345 m, B = 287 m. Különbségük: = 58 m. A két magassági pont között 6 szintvonaltérköz található, ezért 58: 6 = 9,6, felkerekíve 5-tel osztható számra az alapszintköz 10 m. Történhet a szintvonalszámok segítségével: A két összehasonlítandó szintvonalunk értéke: 450 m, ill. 270 m. Különbségük: = 180 m. A szintvonalak közötti térközök száma: 18. Magasságkülönbség osztva a térközök számával, egyenlő lesz az alapszintköz értékével. Példánk alapján: 180:18 = 10 m. A lejtőszög meghatározása A lejtő iránya a szintvonalakra mindig merőleges. A lejtő magassága a szintkülönbség, azaz két szintvonal között függőlegesen mért távolság. A lejtőalap a két szintvonal között mért vízszintes távolság. A lejtőszög a lejtővonal és a lejtőalap által bezárt szög. L lejtõvonal, a lejtõ síkja lejtõirány m a lejtõ magassága a a lejtõ alapja a lejtőszög 88

90 A lejtőszög számítása A lejtősíkja (vonala), alapja és magassága egy derékszögű háromszöget alkot, melyre érvényes az alábbi matematikai törvényszerűség: tg = m/a Ha a térképen 200 méter távolságon a szintvonalak segítségével 40 m szintkülönbséget mértünk, akkor a lejtőszög kiszámítható: Domborzati idomok ábrázolása A domborzati idomok nagyformáit vízválasztó és vízgyűjtő idomokra, majd ezeket kisebb idomokra, részletidomokra bonthatjuk. Vízválasztó idomok A terep kiemelkedő domború idomai, kúp alakúak, vagy hosszan elnyúlók lehetnek. Ide sorolhatók: Hegyhát: Kiemelkedő domború idom lehet lapos tetejű fennsík és lehet keskeny, éles forma, ez a gerinc. Kúp: olyan kiemelkedő idom, melynek legmagasabb pontjától a terep minden irányba lejt. Lehet meredek, hirtelen leszakadó forma, ilyen a hegycsúcs (sziklacsúcs). Lejtőkúp: a lejtős hegyháton vagy oldalhegyháton lévő kisebb kúp. Pihenő: a hegyhátak és az oldalhegyhátak vízszintes, ellaposodó része. A pihenő lapjától a terep egy irányba emelkedik és három irányba lejt. Nyereg: a hegytetők két vagy több kúpja között keletkezik, ahol a terep két irányba emelkedik és két irányba lejt. Vízgyűjtő idomok A hegyoldalban, völgyek alján lévő bemélyedések. Ide tartoznak: Völgyteknő: a domború hegyhát fordítottja, a hegyoldalak teknőszerű bemélyedése. Alakja lehet U (gleccservájta) vagy V betű formájú (folyóvízi erózió mélyítette). Vízmosás: keskeny, meredekfalú árok, mely a teknők alján keletkezik, széle omladékos, szakadékos. Részletidomok Tereplépcső: a lejtőkön kialakuló vízszintes vagy ferdén húzódó lépcsőszerű letörés. Horhos: széles és mély árok, omladékos, meredek parttal, mélysége 10 méternél is több lehet. 89

91 Domborzati idomok ábrázolása Kúp Csúcs, hegyorom Tető, fennsík Völgy Fennsík mélyedéssel Letörés, leszakadás Hegyhát Pihenő Nyereg Metsződés, horhos Lefutó gerinc Hasadék, szurdok 90

92 Tájékozódás, mérések térképen és terepen Tájékozódás annyit tesz, mint megállapítani, hogy egy vagy több ismert helytől milyen távolságra és milyen irányban vagyunk és azt sem árt tudnunk, milyen szintkülönbségek (magasságkülönbségek) várnak ránk Tájékozódás távolságbecsléssel a terepen Tájékozódás látás útján: Eltérő objektumok, eltérő távolságból észlelhetők. Templom, magas torony Falu, nagyobb épület Magányos ház Magányos fa Házkémény Autó Mozgó ember Álló ember Ablakok kerete Ruházat Arc részei km 8-9 km 7-8 km 3-5 km 3-4 km 3 km 1-2 km 0,5-1 km 0,5 km 0,25 km 0,1 km A távolságbecslésnél érdemes figyelembe vennünk, hogy a megfigyelt objektum közelebbinek látszik, ha: világos és élénk színű süti a Nap alulról nézzük síkságon szemlélődünk (a terep tagolatlan). Távolabbinak látszik, ha: sötét színű árnyékban, ködben, esőben van felülről nézzük hegyes-dombos vidéken (tagolt terepen) tájékozódunk. Tájékozódás hang útján: a pontos érzékelést két fő tényező befolyásolhatja: a szélirány és a levegő páratartalma, tehát ennek megfelelően korrigálni kell. Autópálya 2-3 km Autó- és traktormotor 2 km Favágás 0,5-1 km Kalapálás és fejszehang 0,5 km Kiabálás 0,5 km Felismerhető beszédhangok 100 méter Szófoszlányok 75 méter Érthető beszéd méter Távbecslés ujjunkkal 91

93 Kinyújtott jobbkezünk hüvelykujján keresztül megirányozzuk azt a tereptárgyat, amelynek a távolságát meg akarjuk állapítani. Hunyjuk be a bal szemünket! A jobb kar elmozdítása nélkül nyissuk ki a bal szemünket és hunyjuk be a jobbat! Azt tapasztaljuk, hogy ujjunk helyzete egy másik tereptárgyra tevődik át. A látott két "tereptárgy" (B-B,) közötti távolságot becsüljük meg és a számot szorozzuk tízzel. A kapott érték megadja az álláspont (A) és a keresett tereptárgy (B) távolságát Tájékozódás a távolság számításával és mérésével Tereptávolság (tt) számítása Térképtávolság (tk) számítása Távolság mérése térképen és terepen Távolság mérése térképen A térképen feltüntetett vonalas aránymérték (vagyis a térkép méretarányában szerkesztett hosszmérték) segítségével történik. A turistaút egyenes szakaszait a melléjük helyezett papírcsíkon, vonalzón, laptájoló szélén jelöljük, majd a vonalas aránymértékre helyezve leolvassuk a terepi távolságot. A kanyargós, görbe vonallal jelölt turistautak esetében a térképi távolság lemérésére használhatunk gördülő távolságmérőt, illetve cérnaszálat, fűszálat, s a lemért távolságot a vonalas aránymértékre helyezve megkapjuk a terepi távolságot. Távolság mérése terepen lépésszámlálással 92

94 Feltétele, hogy ismerjük lépéseink hosszát. Egy 160 cm testmagasságú férfi lépéshossza kb. 75 cm. A testmagasság 10 cm-es eltérése +/- 5 cm-rel változtatja a lépések hosszát (pl. 150 cm magas emberé 70 cm). Menetidő számítása A tervezett út "vízszintes" szakaszaira óránként 4 km-es teljesítményt számíthatunk. Többlet időt kell adni emelkedő terepen. Átlagos nehézségű emelkedő felszínen 100 méterenként 10 percet kalkuláljunk, ha viszont a terep köves, sziklás, csúszós perc is szükséges lehet. Ereszkedésnél átlagos terepen 100 méterenként 5-10 percet számíthatunk, nehéz sziklás, csúszós felszínen ugyanannyit, mint felfelé, legalább percet 100 méterenként Tájékozódás iránymeghatározással Az északi irány meghatározása az iránymérések alapja. Megkülönböztetünk: földrajzi északot mágneses északot térképi vagy hálózati északot Földrajzi vagy csillagászati észak: a földgömb minden pontján az Északi-sarkra mutató irány. Valamely iránynak a földrajzi északkal bezárt irányszögét azimutnak nevezzük. Mágneses észak: az iránytű által jelzett északi irány, mely a föld mágneses pólusa irányába mutat. A mágneses pólus állandóan változtatja helyét, ezért a mágneses észak is változik. Mágneses elhajlásnak (deklinációnak) nevezzük a mágneses északi iránynak a földrajzi északkal bezárt szögét. A változás értéke olyan kicsi, hogy gyakorlatilag elhagyható. Térképi vagy hálózati észak: a térkép hosszúsági köreinek, ill. kilométerhálózati vonalainak a térkép felső széle felé mutató iránya. Ha a térkép nem "északfejes", azaz az északi irány nem a térkép felső széle irányába esik, akkor külön jellel, egy nyílra helyezett É betűvel (É) jelzik az északi irányt. Ősszel a vándormadarak délre repülnek, tavasszal viszont észak felé. A kövek és a fák észak felé néző oldalai mohásabbak. A magányos fák déli ágai erősebbek, lombozatuk dúsabb. Télen a déli lejtőkön gyorsabb a hóolvadás. Tájékozódás nappal Tartsuk a számlapos órát vízszintes helyzetben magunk előtt és fordítsuk úgy, hogy az óra kismutatója a Nap felé forduljon. A kismutató és az óra számlapján lévő 12-es szám közötti szöget felezzük meg, s a szögfelezőt a képzeletben hosszabbítsuk meg mindkét irányba. Ez a vonal határozza meg az észak-déli irányt. A Nap nyáron reggel 6-7 óra fele látható keleten, délután 15 óra körül délnyugaton és este 18 óra tájban nyugaton. Pontosan déli 12 órakor a felszínre merőlegesen állított pálca árnyéka északi irányba esik. Tájékozódás éjszaka Az első holdnegyed időszakában a Hold este 18 órakor van délen, éjfélkor nyugaton. Telihold idején este 18 órakor keleten, éjfélkor délen és reggel 6 órakor nyugaton található. Az utolsó holdnegyed időszakában a Hold éjfélkor keleten, reggel 6 órakor délen található. Csillagos éjszakán tájékozódhatunk a Göncöl-szekér segítségével is. A Göncöl csillagkép "szekerének" két leghátsó csillagát képzeletben kössük össze, s a két csillag távolságát ugyancsak képzeletben az ötszörösével meghosszabbítva a Sarkcsillaghoz jutunk. Ennek a vonalnak az iránya határozza meg az északi irányt. 93

95 Ezek a jelenségek csak megközelítően határozzák meg az irányokat. Biztos útbaigazítást csak tájolóval jól betájolt térkép nyújthat Tájékozódás iránytűvel és tájolóval Az iránytű: egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, melynek sötétebb színű vége a mindenkori mágnes északi irányba mutat. A szelencében a tű alatt a fő- és mellékvilágtájak ábrázolása látható. Az iránytű csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud mérni. A tájoló: szintén egy szelencében szabadon feltámasztott mágnestű, de a szelence forgatható, s ezáltal irányszöget is tudunk mérni. Irányszögnek nevezzük valamely iránynak az északi (vagy déli) iránnyal bezárt szögét. Laptájoló fő részei: Mágnestű: keskeny, mágnesezett lemezcsík, amely egy acélcsúcson támaszkodva szabadon foroghat, és mágneses tulajdonságánál fogva a Föld mágneses erőterének hatására beáll az erőtér pólusainak Észak- Déli irányába. A tű É-i végét rendszerint fluoreszkáló festékkel vonják be, amely éjjel világít. Szelence: átlátszó anyagból készült, légmentesen zárt dob, melynek skálabeosztása lehetővé teszi irányok mérését. A szelence számozása a különböző típusoknál más és más: 360 vagy 400 fok (lásd Bézard tájoló.) A szelence átlátszó fenék-, ill. fedőlapján levő irányvonalak mérés közben megkönnyítik az észak-déli irány párhuzamosítását a térképen. Alaplap: egy téglalap alakú, átlátszó (műanyag) lap, amelynek középvonalába az irányvonalat belegravírozták. Az alaplap két hosszabb oldala - irányéle - párhuzamos az irányvonallal és egymással, így az irányok mérésénél a középvonalon áthúzódó irányvonal helyett is könnyen alkalmazhatók. Az alaplapon található még néhány kiegészítő rész. A beépített nagyító megkönnyíti az apróbb térképjelek és a sűrűbb térképrészletek olvasását. A rugós lépésszámláló tárcsa a hosszabb távolságok mérésekor kerül alkalmazásra a terepen úgy, hogy 100 lépésenként egy-egy osztással elforgatjuk és a tárcsán lévő számozás mutatja, hány osztással forgattuk el a mérés során. A laptájoló alaplapjának elején levő rövidebb oldalon mm-beosztás teszi lehetőé a térképen történő távolságméréseket. Ugyancsak a gyors távolságmérését segíti a baloldali hosszabb oldalra vésett 1: es méretarányú aránymérték is. A bézárd tájoló A pontos méréseket követelő versenybírói munka, a térképhelyesbítés, a bemérői gyakorlat nélkülözhetetlen műszere, amelynek fedele irányréssel van ellátva és így pontosabb iránymérését biztosít a terepen. A bézárd tájoló fő részei Mágnestű: a szelencében szabadon feltámasztott mágneses tű megjelölt "Északi" vége állandóan a Föld északi irányába mutat. A szelence: rendszerint légmentesen zárt, átlátszó fedelű dob, melynek fok- vagy vonásosztása lehetővé teszi a mért irányok értékének leolvasását. A szelencén betűjel rögzíti a fővilágtájakat. A szelencén levő beosztás, valamint a számozás kezdőpontja és növekedésének forgásiránya a különböző típusú tájolóknál más és más. A "DK 6400" rendszer azt jelenti, hogy a tájoló körosztása 6400 részre - vonásra! - van beosztva, a "0" kezdőpont Délen van, és Keleti irányba haladva növekednek a számok. 94

96 Az "ÉK 6000" pedig azt jelzi, hogy a tájoló körosztása 6000 részre van beosztva, a "0" kezdőpont északon van és a számok Keleti irányban növekednek. A vonás tulajdonképpen egy szögértékegység, amely az 1 km hosszú szögszárak 1 méteres nyílásszöge. Az "ÉK 360"-os tájolónál a teljes kör - a szelence körlapja egyenlő részre van felosztva. A "0" északon van, és a számok növekedésének (forgásának) iránya keleti. Az "ÉK 400"-as tájoló körlapja 400 egyenlő részre van felosztva, a kezdőpont "0"-ja északon van, és a számozás forgásiránya keleti. A szelencéken a mérés eredményének leolvashatósága érdekében nincs minden osztás bejelölve és számozva. A vonásrendszerű vagy típusú tájolóknál vonásonként van jelölve a beosztás és vonásonként a számozás. (Csak az első két számjegyet jelölik, és ha az első két számjegy egyjegyű, a tizesek helyén levő nulla nincs feltüntetve.) A 360 vagy 400 fokos tájolók szelencéjének számlapjának osztása 2 fokonként van jelölve és 20 fokonként számozva. A térkép tájolása iránytűvel vagy tájolóval A tájoló forgatható szelencéjét úgy kell beállítani, hogy a szelence É-D iránya egybeessék a tájoló irányvonalával. A tájolót úgy kell a térképre tenni, hogy irányvonala (s ez egyben É-D vonala) egybeessék a térkép É-D vonalával. A vízszintesen tartott térképen a tájolóval addig kell forogni, míg a mágnestű É-D iránya egybeesik a térkép és a tájoló egyeztetett É-D irányával. A mágneses iránytűk hibái Elmaradási hiba: a csapágy és a tengely súrlódása, valamint a folyadék fékező hatása miatt az iránytű nem tér vissza alaphelyzetébe, elmarad. Csillapodási idő növekedése: jobb kivitelezésű iránytűknél a csillapodásnak meghatározott ideje van. Ha ez növekszik, a műszert javítani kell. Önlengés: használat közben az iránytű rezgő és lengő mozgást vehet fel. Járműveken ezt a jelenséget a hajtómű okozta vibráció is előidézheti. Az iránytű középponti hibája: felfüggesztési hiba, csapágykopás vagy leejtés következtében jelentkezik, s az iránytű kiegyensúlyozatlan lesz. Deviáció: a fémtárgyak (vasúti sín, vasoszlop), vastartalmú anyagok, magasfeszültségű vezetékek, transzformátorházak, vasbetonépítmények stb. által okozott mágnestű elhajlás. 95

97 Iránymérés a térképen és a terepen Irányméréskor a tájoló irányvonalát a mérendő iránnyal, a szelence É-D irányát az északi iránnyal kell egyeztettetni, vagyis terepen az iránytű É-D irányával, térképen az északi irányt jelentő felső széllel. Iránymérés térképen A vízszintesen tartott térképre tegyük úgy a tájolót, hogy irányéle a mérendő irányra mutasson. A térképre szorított tájoló szelencéjét addig forgassuk, míg északi iránya egybeesik a térkép északi irányával (azaz a térkép felső széle felé mutat), ezáltal tájoltuk a térképet. A térkép irányszögét leolvassuk (az irányél és az É-D vonal között) A térképen mért rányszög azonosítása terepen A tájolóval kezünkben addig forgunk, míg a mágnestű sötétebb vége be nem áll a szelence északi jelzése alá. Közben ne mozdítsuk el a beállított szelencét. A tájoló irányéle (képzeletben meghosszabbítva) mutatja a térképen mért irányt. Iránymérés a terepen A tájoló irányvonalát a kiválasztott tereptárgyra irányítjuk. A tájoló szelencéjét addig forgatjuk, míg az iránytű É-D iránya egybeesik a szelence É-D irányával. Leolvassuk az irányszöget az É-D vonal és az irányél között. Terepen mért irányszög azonosítása a térképen A tájolót rátesszük a térképre úgy, hogy irányvonala álláspontunkra kerüljön. Ezt követően addig forgatjuk a tájolót a térképen, míg a szelence É-D iránya egybeesik a térkép É-D irányával. A beállított szelencét ne mozdítsuk el, a tájolót forgassuk!) Helymeghatározás Helymeghatározás tájolóval Előremetszés Feladatunk a célpont helyének meghatározása a térképen. Az előttünk látható terep egy jól felismerhető (azonosítható) pontjáról (pl. templom, vadles, vadetető, kilátó) megmérjük a meghatározandó tereppont irányát és térképünkre berajzoljuk. A terep egy másik jól felismerhető pontjáról ugyanúgy meghatározzuk a célpont irányát és berajzoljuk a térképre. A két irányvonal metszéspontjában van a célpont helye a térképen. Feladatunk a célpont helyének meghatározása terepen (pl. tájfutásnál). Álláspontunktól a célpontig iránymeghatározást végzünk a térképen és leolvassuk az irányszöget. A tájoló forgatható szelencéjének segítségével a tájoló mutatótüskéje alá forgatjuk a térképen mért irányszöget. Ezek után addig forgunk, míg a tájoló mágnestüskéjének É-D iránya megegyezik a szelence É-D irányvonalával, majd a tájoló irányvonala mentén elindulunk. Oldalmetszés Úton, nyiladékon, erdőszélen állva pontos helyünk megállapítható egy oldalt látható és a térképen is azonosítható tereptárgy segítségével. A tájoló szelencéjének É-D irányát és a mágnestű É-D irányát fedésbe 96

98 hozzuk. A tájolót úgy tesszük a térképre, hogy irányéle az oldalt lévő tárgyra mutasson, és a szelence, valamint a térkép É-D iránya egybeessék. A tájoló irányéle, ill. meghosszabbítása metszi a terepvonalat, amelyiken állunk. Hátrametszés Ha álláspontunk teljesen ismeretlen, 3 (esetleg 2) jól azonosítható tereppontra van szükség. Mindegyik irányba irányszöget mérünk egymás után. A célpontra állítjuk a tájoló irányélét és a szelence forgatásával a szelence É-D irányát fedésbe hozzuk a mágnestű É-D irányával. Ezt követően a tájolót a térképre tesszük úgy, hogy irányéle a célpontra kerüljön és a szelence É-D iránya egybeessék a térkép É-D irányával. A tájoló irányéle mentén az ismert pontból kiindulva egyenest húzunk. A három (esetleg kettő) egyenes metszéspontja lesz álláspontunk helye. 97

99 5.2. Turista egészségtan Túrázni, kirándulni csak egészségesen lehet. Legfontosabb tehát, hogy megelőzzük az esetleges veszélyhelyzeteket és elhárítsuk azokat. Ha mégis baj van, fontos a nyugodt higgadt cselekvés. A legrosszabb és biztos, hogy a helyzetet csak tovább súlyosbítja, ha pánikba esünk, kapkodunk. Ezért kell felkészülnünk az elsősegélynyújtásra, a gyakrabban előforduló betegségek felismerésére, feladatainkra ilyen esetekben Egészségügyi tanácsok Állatokkal szemben célszerű az óvatosság. Szelíd, nyálzó rókáktól, vad kutyáktól és macskáktól óvakodjunk (veszettekség). Állati tetemekhez ne nyúljunk (fertőzésveszély). Viperaveszélyes helyeken (Hanság, Zempléni-hegység, Kiskunsági Nemzeti Park egyes részein, Belső-Somogy-Baláta-tó környékén) erős, magasszárú bőrcipőben túrázzunk, napsütötte meleg helyeken mielőtt leülnénk alaposan nézzünk körül! Kétéltűek (szalamandra, varangyfélék) bőrmirigy mérgei szembe kerülve kötőhártya gyulladást okoznak, kerüljük ezek megfogását, amúgy is védett álltok! Egyéni gyógyszereinkről (pl. cukorbetegség esetén) ilyenkor se feledkezzünk meg. Ha túlérzékenységre, allergiára hajlamosak vagyunk (csípések, penicillin érzékenység, asztma) erre is próbáljunk felkészülni, kérjük az orvos tanácsát és vigyük magunkkal a javasolt gyógyszereket. Fürdés a szabadban felfrissítő lehet, de bizonyos feltételeket be kell tartani! Szabad- és természetes vizeinkben (folyók, tavak) csak kijelölt helyen szabad fürödni. Vízbeugrás felhevült testtel szívgörcsöt okozhat, ezért fokozatosan kell a vízhez "hűteni" testünket. Ismeretlen vízbe felderítés előtt nem szabad ugrálni. Végtagban jelentkező izomgörcs esetén hátrafekve kell a part felé úszni. Tele gyomorral a fürdés rosszullétet okozhat. Gombákról jó tudni: sokfélék lehetnek, kevés köztük a mérgező, ezeket viszont nagyon kell ismerni. Gombaételt csak frissen készítve szabad fogyasztani. A gazdag rosttartalom nehezen emészthető, erősen terheli a gyomorműködést. Helyes légzéssel jobban beoszthatjuk erőnket. Minden túrán (gyalog-, magashegyi-, vízi-, kerékpáros-, sí) orrlégzésre törekedjünk! Az orr a beszívott levegőt portalanítja, felmelegíti és párásítja. Ha ezek a hatások elmaradnak, kellemetlen garat- és légcsőhurut fejlődhet ki. Ivóvízként csak rétegvízkútból (nyomós kútból), csapból, vagy foglalt forrásból származó vizet fogyasszunk! "Szennyező munkánk" eredményeként már valamennyi folyónk, tavunk, ill. talajvízkútjaink többségének vizét alkalmatlanná tettük közvetlen emberi fogyasztásra. Kútnál, csapnál, foglalt forrásnál, ha van tiltó tábla vizet nem szabad inni! A vizet fertőtleníthetjük, ha törlőruhán átszűrjük és felforraljuk, vagy forralás helyett fertőtlenítőt (neomagnol) és ízjavítókat is használhatunk. A verejtékezéssel elveszített ásványi anyagokat enyhén sós, citromos vízzel, vagy ásványvízpor vízben oldásával pótolhatjuk. Esővíz és hólé az ásványi sók hiánya miatt ivásra nem alkalmas. Mérgező növények gombákon kívül is akadnak. Bogyót (pl. a vörös bogyók többsége mérges), magokat, gyökereket, leveleket, virágokat nem szabad szedni és fogyasztani, hacsak nem tudjuk biztosan, hogy ehetők. Ha egy állat megeszi, még nem biztos, hogy az ember számára is ehető. Másképpen hat a méreganyag például a gerincesekre és a puhatestűekre, pl.: a csigák számára a gyilkos galóca nem méreg! Érintésre mérgező növény például a cserszömörce, és kellemetlen a nagy csalán. Halálosan mérgező 98

100 növények: a tiszafa, a gyűszűvirág, a bürök, a kutya-benge, ezek minden része mérgező a fagyal és a nadragulya fekete, a magyal piros bogyói halálos mérgűek. Napozásnál is jobb óvatosnak lenni. A napszúrás elkerülhető, ha a fejet, nyakat, vállat betakarjuk (fehér, vagy világos színű sapka és felsőruházat). A túl erős nap rontja a szemet (különösen fehér, például hófödte, vagy homokos területeken, mert ezek a felszínek jól visszaverik a napsugarakat.) Használjunk napszemüveget, vagy simléderes sapkát, napvédő pántot (az orr védelmére - ha szükséges - orrvédőt). Nyáron kerüljük a óra között napozást (ilyenkor a legmagasabb bőrt károsító - bőrrákot is okozó - UV sugárzás). Nyári melegben igyunk bőségesen folyadékot, hogy megfelelő mértékben tudjunk izzadni, s ezáltal hűtsük szervezetünket. Rovarok ellen is védekezzünk. A kellemetlen rovarok megkeseríthetik a túra hangulatát, rontják közérzetünket, túrakedvünket. Próbáljuk megelőzni a kellemetlenségeket. Szúnyog ellen használhatunk riasztókrémeket és sprayt (Suku, Sano roll-on...). Segítheti a megelőzést a Polybé tabletta (napi 2x1) fogyasztása. Legyek, hangyák elkerülését segíti, ha nem hagyunk takaratlanul élelmiszert, kiürült dobozokat, ételmaradékot. Kullancs megelőzésére Polybé tabletta fogyasztása (2x1 naponta) segíthet. A kullancs fertőzést terjeszt, agyhártyagyulladást okozhat, ez megelőzhető védőoltással, de a Lyme-kórral szemben nem nyújt védelmet. Méh- és darázscsípés allergia (túlérzékenység) esetén vigyünk magunkkal Sandosten tablettát. Pihenőhely keresésnél ügyeljünk arra, hogy kerüljük a hangyabolyt, a darázsfészket. Túratempó helyes ütemű, mindenki számára teljesíthető legyen, igazodjon a terep adottságaihoz (pl. emelkedők). Időnként pihenőre is szükség van! Hosszabb, vagy nagyon meredek emelkedőn, vagy túl gyors túramenet esetén sokan szájon át is lélegeznek. Ezt feltétlenül kerülni kell, vagy minimálisra csökkenteni a megfelelő tempó megválasztásával. Végtagjaink gondos ápolása kulcsfontosságú lehet a túrán. Az alapos tisztítás, a körmök ápolása, a lábizzadás kezelése (pl. cserszömörce levél, diólevél, fűzfakéreg, kamilla és izsópfű teakeverékkel) alapvető követelmény. Evezés, gyalogtúrázás, biciklizés előtt a dörzsölésnek kitett felületeket célszerű bezsírozni (szarvasfaggyú), s így a bőr zsiradékveszteségét pótolni. Zivatar, vihar, eső után a vizes, meredek felszínen nagyobb a csúszásveszély. Ha nincs esőház, barlang, sziklaüreg, ahova behúzódhatnánk az eső elől, haladjunk tovább, ne ácsorogjunk fa alatt, minél előbb kerüljünk tető alá és öltözzünk át. Villámlással szemben zárt erdőben védve vagyunk, de nyílt terepen nem szabad kiemelkedni a környezetből. Magas tárgyak (sziklafal, várrom, magányos fa) és távvezeték közelében ne tartózkodjunk. "Villámcsapás veszélyes" fák: az akác, a nyár, a tölgy, és a fenyő. Kevésbé veszélyes: a bükk és a gesztenye. Fémes tárgyaktól tartsuk magunkat távolabb. Ne rádiózzunk! Országúton közlekedve, ha nincs járda, zárt alakzatban nagyobb csoport esetén menetirány szerint, egyébként menetiránnyal szemben, az útpadkán haladjunk. Veszélyes terepekre, terepszakaszokra fel kell készülni. Vízmosásokat nagy esőzések, hirtelen áradások után kerüljük, mocsaras területeken óvatosan, bottal vizsgálódva haladjunk. Lejtőn sohasem szabad lefelé futni, baleset- és életveszélyes is, lejtős hegyi ösvényeken, kopár hegyoldalakon fokozottan kell figyelni a kimozdítható kövekre, hogy az alattunk jövőt ne veszélyeztessük. Ha a kő mégis kimozdul és elindul a lejtőn, azonnal kiáltani, figyelmeztetni kell! Hosszabb megcsúszáskor a súlypontot helyezzük alacsonyra, guggoljunk le, esetleg le is ülhetünk. Meredek, sziklás hegyoldalon és keskeny ösvényeken ne kapaszkodjunk egymásba és a növényzetbe. Keressük a szálban álló, szilárd (nem törmelékes) kőzetet! 99

101 Barlangba, sziklamászó helyre csak tapasztalt vezetővel menjünk! Fokozott óvatosság, elővigyázatosság szükséges: vadászterületek, katonai gyakorlóterek, repülőterek, lőterek, felhagyott- és működő bányák, valamint meddőbányák közelében Elsősegélynyújtás A legprecízebb elsősegélynyújtás sem helyettesítheti az orvosi vizsgálatot. Minden sérültet, rosszulléten átesett embert orvosnak is meg kell mutatni. Az elsősegélynyújtás célja, hogy a beteg állapotának további romlását megakadályozzuk, az esetleges életveszélyt elhárítsuk és próbáljuk megnyugtatni a beteget. A sérülés súlyosságának megállapítása, a további teendők és kezelés meghatározása az orvos feladata. Az eszméletetlen beteget biztonsági (stabil) oldalfekvésbe helyezzük, friss levegőt biztosítunk, arcát finoman ütögetjük, hideg vízzel is fröcskölhetjük, ruházatát meglazítjuk és erős illatú folyadékot (pl. ammónia) szagoltatunk vele és orvosi segítséget hívunk. Eszméletlen, nem lélegző betegnél a vérkeringést és a légzést el kell indítani. A lélegeztetést és szívmasszázst jó, ha tanult elsősegélynyújtó, orvos vagy ápoló végzi Teendők rosszullét esetén Betegség Oka Tünetei Teendőink Agyvérzés Ájulás - Fehér pl. magas vérnyomás az agy múló vérszegénysége kékes arc, nyálfolyás, zavaros beszéd (lebénulás) sápadt, szürkés arc, hideg végtag Sürgősen orvost hívni, félig ülő helyzetbe hoz-ni. További mozgatás tilos! felpolcolt lábakkal fektetni Ájulás - Piros az agy túlzott vérbősége piros arc, fej félig ülő helyzetbe hozni Hőguta Napszúrás Nem maró mérgezések, ételmérgezések Sokk Szívgörcs párás, fülledt melegben a verejték nehezebben párolog, nincs kellő hűtése a szervezetnek, s a testhőmérséklet 37 C fölé emelkedik túlzott napozás mérgező növények, mérgező gombák, fertőzött élelmiszer, romlott, erjedt élelmiszer, növényvédőszer ájuláshoz hasonló, de súlyosabb állapot szívgyengeség, kimerültség, vérzés fejfájás, szapora szívműködés, nehéz légzés, forró, száraz bőr, bőrpír, ájulás fejfájás, szédülés, hidegrázás, hányinger, láz, bőrpír hányás, szédülés, hasmenés, görcsös gyomorpanaszok, verejtékezés sápadtság, hűvös végtagok, nyirkos bőr, mozdulatlan, vagy dobálja magát ólomszürke, sápadt arc, szapora pulzus, szívtájéki fájdalom hűvös, sötét helyen fektetni, fejét felemelve, folyadékot itatni, borogatni hűvös helyre fektetni, folyadékot itatni, borogatni, lázcsillapítót adni hánytatás (kivéve: gyilkos galóca) víz itatása, hashajtó, sürgősen orvoshoz vinni sürgősen orvost hívni, eszméletlenség esetén: oldalfekvés sürgősen orvost hívni, mozdulatlan fektetés 100

102 Teendők sérülés esetén Betegség Oka Tünetei Teendőink Agyrázkódás fejet ért tompa ütés zavarodottság, hányinger, álmosság, félrebeszélés Égés Fagyás Izomsérülések rándulás húzódás zúzódás Belső zúzódás Izületi sérülések hősugárzás, elektromosság, maró kémiai anyagok, tűz hideg levegő, szűk, szoros ruházat rossz mozdulat, esés, becsípődés, tompa ütés baleset, esés, ütés következtében a belső szervek sérülnek (hasüreg, mellkasüreg, agyvelő) bőrpír, hólyagok, duzzanat, barnásfekete bőrelhalás fehér érzéketlen, majd kékespiros, duzzadt testrész duzzadt vöröses bőr, éles fájdalom szédülés, hányás, verejtékezés, alig érezhető, szapora pulzus, kékes és fájdalamas az ütés helye sürgősen orvost hívni feltámasztott felsőtesttel fektetés, borogatás Enyhébb esetben: Panthenol sprayvel vagy Phlogosam kenőccsel hűsíteni. Sebes, hólyagos bőrt érinteni kézzel tilos, csak steril gézlappal sebfedés, folyadék itatása, fájdalomcsillapítót adni puha ronggyal dörzsölni, melegen tartani, forró tea itatása nyugalom biztosítása, borogatás fektetni, félig ülőhelyzetben (mellkasnál), vagy vízszintesen (hasüregi sérülésnél), borogatás zúzódás duzzadt izület, vérömleny nyugalom és borogatás rándulás ficam Csonttörések külső erőhatásra a csontok duzzadt izület, kisebb vérzés is lehet nyugalom és borogatás rövid idejű helyzetváltoztatása az izületi tokban a csontok tartósan elhagyják az izületi tokot izületi tok elszakad, alakja szögletes, környéke duzzadt fedett ütés, esés, baleset... törött testrész alakja megváltozik, duzzadt orvoshoz vinni sürgősen orvoshoz vinni, csontokat rögzíteni, fektetni nyílt ütés, esés, baleset... csontvégek és a seb látható sürgősen orvoshoz vinni, csontokat rögzíteni, fektetni és a sebellátást biztosítani koponyaalapi törés állkapocs- és orrtörés Bőrfeltörés Rovarcsípés ütés, nyomás, baleset sápadtság, szédülés, hányinger, fejfájás, végtagreszketés, orr, fül és szájvérzés azonnal orvosi segítséget hívni ütés, nyomás, baleset véres nyál, vérző orr parittyakötéssel rögzíteni erősen igénybevett helyeken surlódás miatt szúnyog, bögöly, méh, darázs, kullancs piros bőr, vízhólyag bőrzsírozás, sebfedés steril gézlappal piros, duzzadt bőrfelület fullánk v. kullancs eltávolítása, alkohollal v. Oxycort sprayval fertőtlenítés, borogatás, zsálya v. vöröshagyma levelével bedörzsölni Fenistil és Phlogosam kenőcsök, allergiás tünetek Sandosten tabl. Állat-harapás veszett róka, kutya, macska seb környékén a vér kinyomkodása, majd vízzel leöblíteni, Oxycort sprayval fertőtleníteni, sürgősen orvoshoz vinni Kígyómarás Pióca bőrre tapadása két apró, szúrásszerű vérző seb, megduzzadt, majd lilás érzéketlen sebkörnyék, nehéz légzés, izgalmi állapot, verejtékezés, hányinger, szomjúságérzet a seb és a szív között szorítókötés, melyet percenként megoldani sérült végtag lógatása, véreztetése, fertőtlenítés Oxycort sprayval, sürgősen orvoshoz vinni szívófejre kevés sót szórni 101

103 Orrvérzés hajszálérrepedés az orrnyálkahártyában ültetés, fejet kicsit előre hajtva, orrnyílásokat kb. 10 percig összeszorítani, szükség esetén tampont felhelyezni Sebellátás feladatai vérzéscsillapítás fertőzésgátlás fájdalomcsillapítás A seb környékét steril gézzel letöröljük, idegen tárgyat csak steril gézzel megfogva távolíthatunk el. A seb környékét lemoshatjuk és Oxycort sprayvel, esetleg jóddal fertőtlenítjük. A sebet kimosni vízzel, fertőtlenítővel tilos! A sebkötés módja a vérzés típusától függ: hajszáleres vérzésre fedőkötést teszünk; gyűjtőeres vérzésre nyomókötést teszünk; ütőeres vérzésnél a sérült eret csonthoz szorítva nyomókötést alkalmazunk. Hajszáleres vérzésnél a vér lassan szivárog, a fedőkötés steril gézlap rögzítését jelenti. Gyűjtőeres vérzésnél a vér sötétebb színű, lassan csordogál a sebből. A nyomókötés steril gézlapok közé tett "gézgombóc", steril vatta vagy gézlap-köteg. Az ütőeres vérzésnél a vér élénkpiros, a szívműködés ütemében fecskendezve tör elő. A jelentősebb vérveszteség elkerülésére a sérült eret csonthoz szorítva rögzítjük, ezt követően nyomókötést alkalmazunk. A sebek lefedésére széleslevelű útifüvet is alkalmazhatunk. Az útifű levelén kívül a sebfelületre helyezett papsajtlevél, farkasalmalevél, diólevél és zsályalevél is elősegítheti a sebek gyógyulását. A leveleket meg kell mosni, majd a sebkörnyék megtisztítása után a sebfelületre helyezni és erre tenni a fedő steril gézlapot, amit ragtapasszal, vagy pólyával rögzíthetünk Idegen test eltávolítása Steril gézlappal, pislogtatással, orrfújással, langyos vízzel történő öblögetéssel (orrból), csipesszel (pl. szálka), a garatba került idegen anyag esetében a lapockák közötti hátrész ütögetésével, vagy hánytatással történhet. Ha az idegen test a gyomorba kerül hashajtót adni tilos, burgonya, kenyér, rizs fogyasztásával lehet elősegíteni, hogy a lenyelt anyag mielőbb kiürüljön a széklettel Különleges sérülések ellátása Oka Tünetei Teendőink áramütés eszméletvesztés áramtalanítás, biztos oldalfekvés villámcsapás jégbeszakadás fuldoklás (vízből mentés), a légutakat a bekerülő víz elzárja szédülés, nehéz légzés, szívremegés, égési sebek köhögés, hörgő légzés, lilás, szederjes arc égési sebekre steril fedőkötés, orvost hívni hason csúszva megközelíteni, (deszkalapra) kihúzni hason fektetés, a száj és légutak megtisztítása 102

104 Betegszállítás, segélykérés A sérültet elsősegélynyújtás után sosem hagyjuk magára, a végleges ellátás miatt orvoshoz kísérjük. Több esetben a beteg mozdítása tilos, ilyenkor a helyszínre hívjunk orvosi segítséget a mentőszolgálat értesítésével, vagy a helyi orvosi rendelőből. Vízi balesetek esetén a folyami rendőrség is értesítendő Bejelentés Ha túráink során leszakadt vezetéket, lövedékeket, szelíd vagy éppen vad - valószínűleg veszett - állatot látunk, erdőtüzet, illegális szemétlerakó-helyet észlelünk, patakokba, tavakba olaj vagy egyéb vegyi anyag szennyezést ismerünk fel, értesítenünk kell a hatóságokat (önkormányzatok, rendőrség, tűzoltók, erdészet) Gyakrabban előforduló betegségek és kezelésük Betegség Oka(i) Tünetei Teendőink 1.Kifáradás betegségei izomláz kimerülés álmatlanság étvágytalanság túlzott megterhelés miatt végtagok az izmokban tejsav rakódik lemerevedése, izmok le megkeményedése túlzott megterhelés túlzott megterhelés 2. Légzőszervi megbetegedések csuklás megfázás, nátha légcsőhurut, köhögés 3. Szemgyulladás (kötőhártyagyulladás) 4. Fülfájás 5. Lázas állapot 6. Gyomor- és bélbetegségek hányás hasmenés, gyomor és bélhurut rekeszizom görcsös összehúzódása átázott, átizzadt, lehűlt test, huzatos hely, felhevült borzongás, orrváladék, állapotban fogyasztott láz hideg innivaló visszaverődő fény, szembe került idegen test, vagy szennyezés, kétéltűek bőrmirigy váladéka fülbe került szennyezés, víz napszúrás, megfázás, fogfájás... szúró fájdalom a szemben, könnyezés bőrpír, forró test erős hányinger hasfájás, hasmenés szakszerű masszázs ("izomgyúrás") izomlazítő kenőcsök (Phenilbutazon, Richtofit, Capsoderma) fájdalomcsillapítás meleg fürdő általános erősítő tea (lásd II. kötetben) pihenés gyógyteák (lásd II. kötetben) ánizsmag és kapormag tea meleg ital (tea), fájdalomcsillapítás, lázcsillapítás, vöröshagymalevél illatát beszippantani gyógyteák (lásd II. kötet) meleg ital készítése, fájdalom- és lázcsillapítás, antibiotikumok orvosi utasítás szerint sötét szemüveg viselése, kamillás vízzel borogatni, Neomycin szemcsepp, erősebb gyulladás esetén esetenként Irgamid szemkenőcs orvoshoz kell menni, addig is zacskóban meleg sót teszünk a fülre lázcsillapítás (Rubophen tabl. vagy kúp), gyógytea fűzkéregből, vagy fűzlevélből gyógyteák (kapormag, kamilla, kakukkfű, lásd II. kötet) Daedalon tabl. és B6 vitamin tabl. bő folyadék itatása cukor nélkül, gyógytea (szederlevél, diólevél, kamilla, tölgyfakéreg, menta, II. kötet) Reasec és Sulfaguanidin tabl. Carbo activatus medicinális tabl. (Enteroseptol) 103

105 székrekedés gyomorgörcs gyógytea (mezei katáng, bodza, kökényvirág, papsajt levél, csalánlevél II. kötet) hashajtó adása (Tisasen, glicerin kúp) görcsoldó (sima izom lazító) szerek: (Nospa, Meristin, Papaverin...) adásagyógytea (pemetefű, kakukkfű, vasfű főzet Gyógyító növények A modern orvostudomány egyre több esetben igazolja, hogy a növényi orvosságok, a gyógynövények valóban eredményesen alkalmazhatók. A gyógynövények gyűjtése, felhasználása, felelősségteljes, de megtanulható "munka". Csak az egyértelműen felismert, nem védett növényt gyűjtsük! Csak a szükséges mennyiséget szedjük le, azt is úgy, hogy a növényt lehetőleg ne károsítsuk, környezetét minél kisebb mértékben bolygassuk! Orvosságot, orvost általában csak az enyhébb lefolyású esetekben pótolnak! Gyógyszerkészlet és elsősegélynyújtó felszerelés, gyógyteák Betegség Gyógyszer Gyógytea Allergiás elváltozásokra Fenistil Retard tbl. Suprastin tbl., Fenistil gél Asthmás roham esetén Ájulás esetén Álmatlanság esetén Bőrfeltörésre Salbutamol aerosol, Asthmopent tbl., Teophyllin kúp, Diaphyllin tbl. Ammónia pára belélegeztetése túlterhelés megszüntetése, életmód változtatás nyugtatók: Valeriana, Elenium, súlyosabb esetekben altató orvosi javaslatra Dermasept kenőcs, Rohde szarvasfaggyú, Azulenol kenőcs borsmenta, csipkebogyó, árvacsalán, kakukkfű, komló levél és virágzat cickafarkfű, csalánlevél, diólevél, kamilla, szurokfű Csalánkiütésre Phlogosam és Fenistil kenőcs árvacsalánfű, csalánlevél Emésztést serkentő, segítő Bilagit tbl., szódabikarbóna Étvágytalanság esetén Étvágyjavító cseppek, "Svédcsepp" Fájdalomcsillapítók Fertőtlenítő Fogfájás esetén Görcsoldók Gyomor- és bélhurut kezelésére Gyomorrontás Hashajtók (bélrenyheség, székrekedés esetén) Algopyrin tbl., Quarelin tbl., Kalmopyrin tbl. (gyenge hatású), Demalgon tbl., Donalgin caps. Neomagnol tbl., Káliumpermanganát Demalgon tbl., Lidocain spray Papaverin tbl., No-Spa tbl., Meristin tbl. Carbo medicinális tbl., (Enteroseptol tbl.) Sulfaguanidin tbl., Septolon tbl. Bolus adstringens tbl. és hashajtók lásd a következőkben Tisasen A+B tbl., Glicerin kúp borsmentalevél, borókabogyó, citromfű, kakukkfű borsmentalevél, cickafarkfű, diólevél, szarkaláb pemetefű, fodormenta, kakukkfű kamilla, nyírfalevél, pásztortáskafű kamilla, nyírfalevél, pásztortáskafű borsmentalevél, csalánlevél, kamilla, szennalevél, 104

106 Hányáscsillapítás Hugyúti infekciók Köhögéscsillapítók Köptető-nyákoldó Lábizzadás megelőzésére Lázcsillapításra (lázmérés) Meghűlés, nátha esetén Napégés (kisfokú égés) Nyugtató Rándulás, húzódás, és izomgörcs esetén Rovarcsípésre allergiás esetben Sebellátás Székletfogók Szemgyulladás Daedalon tbl., B6 vitamin Gramurin tbl., Pyassan caps. Mitor orrkenőcs (köhögéscsillapító is) Libexin tbl., Coderit tbl. Paxirasol tbl., Mucopront caps. Flumicil gran. Pédi-Relax lábizzadásgátló krém Lázmérő, Rubophen (400 mg) tbl., Amidazophen (0,3) tbl. Mitor orrkenőcs, Kalmopyrin tbl., Nasivin orrcsepp, Chinocisal tbl. Jolmenty olaj Panthenol spray, Phlogosam kenőcs Seduxen tbl, (orvosi javaslatra) Phenilbutazon kenőcs, Richtofit kenőcs, Lidocain kenőcs, fásli Phlogosam kenőcs, Fenistil gél, Oxycort spray Sandosten tbl. Jód-párna, steril mull-lap (6 cm-es), steril mull-pólya (6 cmes, 10 cm-es), leucoplast, Plastubol sebvédő spray, Chlorocid kenőcs (csak sebkörnyékre), Salvequick gyorstapasz, steril vatta, gyorskötöző csomag, kisolló, biztosító tű, érelszorító heveder, alkohol v. Oxycort spray a sebkörnyék fertőtlenítésére Resec tbl., Carbo activatus tbl., Imodium caps. Irgamid szemkenőcs, Neomycin szemcsepp Törések rögzítéséhez háromszögletű kendő, sín, fásli Vérzéscsillapítás (sebés orrvérzés) Vírusos megbetegedések Zúzódások, ütések Gelaspon szivacs, sebkötözés Paracetamol tbl., antibiotikumok orvosi javaslatra, Sumetrolim tbl., Maripen tbl., Semicillin caps., Doxycillin caps. Chloraethyl fagyasztó, Ibuprofen tbl., bodzabogyó és virág, kökényvirág, papsajtlevél akácvirág, bodzavirág, diólevél, árvacsalánfű, hársfavirág, kőrisfalevél, kakukkfű akácvirág, bodzavirág, diólevél, árvacsalánfű, hársfavirág, kőrisfalevél, kakukkfű cserszömörcelevél, diólevél, fűzfakéreg, kamilla, izsópfű bodzavirág, borsmenta, hársvirág, kamilla, fűzfakéreg és levél, akácvirág kőrisfalevél, kakukkfű diólevél, farkasalmalevél, papsajtlevél, széleslevelű útifű levelei, zsályalevél KÜLSŐLEG! diólevél, borsmentalevél, fodormentalevél, szederlevél, kökénybogyó Borogatni külsőleg: kamilla, búzavirág, pipacs, útifűlevél, cickararkfű, papsajtlevél 105

107 Ehető, gyógyító és mérgező növények Vadon termő ehető növények Gyümölcsök: áfonya (vörös és fekete), berkenye, bodza (fekete), csipkebogyó, galagonya, kökény, málna, som, szamóca, szeder (hamvas, fekete és erdei), vadalma, vadcseresznye, vadkörte (vackor), vadribizli Fűszerek: boróka (bogyó), borsikafű, citromfű, édeskömény, kakukkfű, komló, szurokfű, vadtorma (gyökér) Magvak: bükkfa makktermésének magja, mogyoró Saláták, levesek: bükkfalevél (fiatal), csalánlevél (fiatal), kígyóhagyma levele, komló (fiatal "toboz"), madársóska levele, martilapu levele, "papsajt" (mályva) termése, salátaboglárka levele, vadsóska szára és fiatal levele Teák: akácvirág, citromfű, csalán, hárs, kamilla, mecseki fű (méhfű) Egyebek: sulyom termése (főve, sütve a szelídgesztenyéhez hasonló), mézga vagy macskaméz (vadcseresznye és szilvafák gyantája rágógumi helyett), akác- és bodzavirág sűrű palacsintatésztában kisüthető Gyakoribb ehető gombák A gombák kereséséhez, felismeréséhez próbálunk segítséget nyújtani. A szedett gombák ellenőrzését ez nem helyettesítheti, ehhez minden esetben szakember vizsgálata szükséges. Csiperkék: közepes- és nagytermetű gombák. Lemezeik szabadok, kezdetben halvány rózsaszínűek, majd gyorsan megbarnulnak. Spóraporuk csokoládébarna. Tönkjük galléros, színük fehér, vagy barnásan pikkelyes. Nyomásra sárguló, vagy tinta (karbol) szagú fajai veszélyesek. Összetéveszthetők a gyilkos galócával, de annak bocskora is van és lemezei mindig fehér színűek. Erdei csiperke: erdőkben nyáron és ősszel termő gomba. Erdőszéli csiperke: ritkás erdőkben, bokros, füves részeken májustól novemberig terem. Felismerését ánizs illata is segíti. Kerti csiperke: füves, trágyás helyeken, legelőkön áprilistól októberig terem. Sziki csiperke: szikes réteken, legelőkön nyáron és ősszel termő gomba. Galambgombák: többnyire közepes méretű, élénk kalapszínű gombák. A lemezek fehér, sárgás-fehér vagy sárga színűek. A gombák (lemezeik is) "pattanva törő" morzsalékos húsúak. A rossz illatú, csípős ízű példányokat ne gyűjtsük! Ízletes nagy galambgomba: erdeink nyári, őszi gombája. Lemezei sárga színűek, ízük nyersen sem csípős. Kékhátú galambgomba: lombos erdőkben főleg nyáron termő gomba. Kalapszíne: kékes-szürkés, lilás, zöldes árnyalattal. Nyersen is jóízű. Korallgombák: összetéveszthetetlen ágas-bogas, agancsszerkezetű, korallra emlékeztető, ritka, de általában nagyobb termetű példányok. Rágós, nehezen emészthető, de kiadós gombák. Rózsás korallgomba: zártlombú, savanyú talajú, bükkösök és gyertyános tölgyesek nyáron és ősszel termő gombája. Rövid tönkje vastag, ágvégei kurták és rózsás színűek. Sárga korallgomba: Az Északi-hegyvidék savanyú talajú erdeiben terem nyáron és ősszel. Tönkje vaskos, húsa rostos, szívós és fehér színű. 106

108 Őzlábgombák: különböző méretű, pikkelyes-foltos kalapú, fehér-barna-vöröses színű gombák. A tönk megnyúlt, csöves, gyakran gallér (mozgatható) díszíti. Csak a feltűnően nagy termetűek fogyasztása javasolt. Nagy őzlábgomba: Ritkás, ligetes erdőkben terem júniustól a fagyok kezdetéig. Húsa fehér (és az is marad), tönkje márványozott. Piruló őzlábgomba: Ligetes erdőkben és erdőszegélyeken található júniustól novemberig. Húsa megtörve "elpirul", enyhén megvörösödik. Pereszkék: közepes vagy apró méretű, eltérő alakú gombák. Spóraporuk fehér, tönkjük húsos, lemezeik többnyire kiöblösödve nőnek a tönkhöz. Meghatározásuk néha nehéz. Májusi pereszke: ritkás erdőkben, erdőszéleken, bokros helyeken terem április-május hónapokban. Kemény húsú, vastag kalapú gomba. Lila pereszke: avarban gazdag talajon termő - főleg - őszi gomba. Húsának színe is lilás. Fenyőpereszke: fenyveserdők ősszel termő gombája. Apró, maximálisan 10 centiméter átmérőjű kalapja "mohás", pikkelyes és "liszt" szagú. Tejpereszke: Főleg az Alföldön, füves helyeken, akácosokban nyáron és kora ősszel termő gomba. Pöfeteg gombák: gömbölyded vagy körte alakú, fehér-piszkosfehér színű, eltérő méretű gombák. Nem tagolódnak tönkre és kalapra. Míg belsejük fehér, fogyaszthatók. A fehér belső rész viszont egynemű legyen, mert ha kalap, lemez és tönkkezdemény ismerhető fel a kettévágott "tojásban", úgy az fejlődő gyilkos galóca! Bimbós pöfeteg: Erdők gyepszintjének tavasztól őszig termő gombája. Fehér felületét letörölhető "szemcsék" vonják be. Óriás pöfeteg: Főleg réteken, bokros helyeken terem nyáron és ősszel. Feltűnő - akár focilabda méretű - termőteste egyedülálló. Vargányák (tinórú-félék): általában nagy méretű, zömök, kemény húsú gombák. A kalap alsó oldalán a termőréteg csöves szerkezetű (nem lemezes). Spóraszíne legtöbbször olajbarna. A vörös termőrétegű és tönkű fajok mérgezők. Ízletes vargánya: nyár elejétől késő őszig termő, erdőkhöz, elsősorban tölgyesekhez kötött gomba. Tönkje hálózatosan recés. Király vargánya: hegyvidéki lombos erdők gombája, mely nyáron és kora ősszel terem. Kalapja vöröses, a termőréteg és a tönk élénksárga. Fenyőtinórú: síkvidéki- és hegyvidéki fenyvesekben egyaránt megtalálható májustól késő őszig. Nyálkás kalapbőre könnyen lehúzható. Molyhos tinórú: erdőkben gyakori, nyártól őszig termő gomba. Kalapja fiatalon molyhos (bársonyos), húsa kissé kékül. Egyéb fajok Sárga rókagomba: Hegyvidékeink savanyú talajú, főleg mohás részein gyűjthetők kora nyártól ősz közepéig. Kis méretű, sárga színű gomba. Kalapjának alsó része nem lemezes, hanem barázdált. Illata a sárgabarackra emlékeztet. Késői laskagomba: Lombos fák törzsén októbertől akár tavaszig termő, hidegkedvelő gomba. Hozzá hasonló mérges rokona nincs. 107

109 Mezei szegfűgomba: Legelők, rétek, erdei tisztások gyepjének apró, tömeges megjelenésű gombája. Illata szegfűre emlékeztető, lemezei ritkák és felkanyarodók, színük világos barnás árnyalatú. Keserű gomba: Hegyvidéki lombos erdőkben gyakori, nyári-őszi, nagy vagy közepes termetű fehér gomba. Kemény, fehér húsa megtörve fehér tejnedvet ereszt. Nyersen csípős ízű, csak sütve élvezhető Halálosan, vagy nagyon erősen mérgező gombák Galócafélék Gyilkos galóca: a legmérgezőbb gomba, tünetei (erős gyomorpanaszok) 6-12, ill óra múlva jelentkeznek, mire a méreganyagok már felszívódtak. Olajoszöldes kalapja, fehér spóratartó lemezei, fehér húsa, jól fejlett gallérja és bocskora van. Fehér gyilkos galóca: a fiatal csiperkével könnyen összetéveszthető, mivel annak lemezei halvány rózsaszínűek. a galóca kalapja és lemezei fehérek, jól fejlett gallér és bocskor jellemzi. Légyölő galóca: piros kalapú, fehér pöttyös (foltos) a mesekönyvek rajzairól ismert gomba. Párducgalóca: barna kalapján fehér pöttyök (foltok) - egykori burokmaradványok - jellemzik. Susulyka-félék: rostosan behasadozó kúpos kalapjukról jól felismerhetők. Téglavörös susulyka: fiatalon fehér kalap és tönk jellemzi, mely később magától vagy törésre is okker, ill. vörös színűre változik. Fehér lemezei a spóráktól rózsaszínes, majd barnás színűek, de sérülésre ezek is vörösek. Selymes susulyka: fehér kalap, tönk és lemez jellemzi. Kerti susulyka: barnás kalap, tönk és lemez jellemzi. Pókhálósgombák: sárgásbarna kalapú, ragadós, őszi erdei gombák, melyeken fiatalon a tönköt a kalappal összekötő fátyol jellemzi, később már csak pókhálószerű szálak látszanak a tönkön. Mérges pókhálósgomba: barnás árnyalatú kalap, széles, ritkán álló barnás-sárgás lemezek jellemzik, melyek a vaskos fehér tönkhöz nőnek. Tölcsérgombák Világító tölcsérgomba: sárga tönkű és lemezű, sárga húsú, barnás kalapú, korhadó tuskókon élő gomba. A sárga rókagombához nagyon hasonlít, de az talajon él. Parlagi tölcsérgomba: füves területeken ősszel megjelenő gomba. Testszínű, szürkés-barnás kalapú és tönkű, enyhén penészszagú (dohos) fajta. Tönkje legtöbbször feltűnően hullámosan görbült. Vörhenyes őzlábgomba: apró termetű, fehér alapon barna pikkelyes kalapja, fehér tönkje és lemeze van. Egyéb gombák Sárga kénvirággomba: közepes termetű, nagy csomókban csoportosan élő, sárga színű, korhadó tuskókon előforduló gomba. Lemezei zöldes árnyalatúak, ez alapján jól felismerhető. Nagy döggomba: nagy termetű, világos színű (fehéres szürke, zöldesszürke, barnásszürke) selymes fényű, sugarasan szálas kalap jellemzi. Húsa feltűnően vékony, lemezei szélesek, sárgás, majd rózsaszín árnyalatúak. Erős, nagy fehér tönkje fényes, hosszában rostos. A csiperkétől megkülönbözteti az igen vékony húsú kalap és a gallér hiánya. 108

110 Mérgező növények Érintésre mérgező növények: Cserszömörce, a karsztbokorerdők növénye. Pasztinák olyan pázsitfűféle, mely az izzadt testen hólyagos bőrgyulladást okozhat. Kaukázusi medvetalp, kerti ruta, kőrislevelű ezerjófű Érintésre kellemetlen növények közé tartozik a csalán. A levél fonákán lévő zárványok (alkaloid) anyaga bőrpírt okoz. Halálosan mérgező növények: Bürök: gyomtársulások, szemét- és trágyadombok növénye, melynek szára, levele, fehér ernyős virágzata mérgező. Legjellemzőbb tünetei: reszketés, émelygés, izomgyengeség, torokfájás. Gyűszűvirág: minden része, így bíborszínű virágai is mérgezők. Tünetei: fejfájás, émelygés, szédülés, aluszékonyság, gyomorfájás. Fagyal: fekete bogyói mérgezők. Kutyabenge: cserje, melynek kérge, hajtásrészei és ibolyásfekete bogyói mérgezők. Tünetei: hányás, hasmenés. Magyal: cserje, melynek piros bogyói mérgezők. Legjellemzőbb tünete az erős émelygés. Nadragulya: a gyomtársulások jellemző növénye, fekete bogyói mérgezőek. Tünetei: magas láz, nagy szomjúságérzet. Tiszafa: olyan fás növény, melynek minden része mérgező, csak a piros magköpeny nem. Tünetei: émelygés, verejtékezés, reszketés, hasmenés. Sárgaakác: minden részében mérgező fás növény. Tünetei: száj- és torokégés, fej- és gyomorfájás. Összefoglalva bogyókat, magokat, gyökereket, leveleket, virágokat csak abban az esetben szedjünk, ha biztosan felismerjük őket és tudjuk, hogy ehetők! Bizonytalan terméseket és egyéb növényi részeket ne gyűjtsünk! 109

111 Gyógyító növények Növény megnevezése Gyógyító része Elkészítése Felhasználása Árvacsalán levele teaként hasmenésre, hasfogó Csalán gyökere, levele bedörzsölve bőrbetegségek elleni szer Beléndek magja begőzöléssel fájdalomcsillapító (bódító) szer Fekete bodza virágja teaként köhögés, megfázás ellen, izzasztó szer Boróka bogyója teaként gyomorerősítő Borsmenta levele teaként gyomorgörcs esetén fertőtlenítő és nyugtató Bükkfa magja olajtartalma égési sebre Citromfű levele teaként nyugtató, idegrendszert erősítő és emésztést serkentő szer Erdei fehér mályva virágja és levele vízbe áztatva, hurutos betegségek kezelésére langyosra melegítve Fenyő gyantája apró szúrt sebre, lyukas fogba téve fertőtlenít és fájdalomcsillapító hatású Fodormenta levele teaként hasgörcs és hasmenés esetén fertőtlenítő, hasfogó Galagonya termése teaként ideg- és szívizomnyugtató Vöröshagyma raktározó levele pirítva aprítva, törve, belélegezve keléses sebekre, nátha esetén, orrdugulás ellen Hársfa virágja teaként köhögés és légcsőhurut kezelésére Izsópfű Kakukkfű gyökér kivételével a teljes növény gyökér kivételével a teljes növény főzetként, külsőleg teaként fogfájáscsillapító, gyulladáscsökkentő, izzadásgátló fertőtlenítő hatású, gyomorfájdalmakra Kökény virágja, termése teaként, fogyasztva nyersen hashajtó és vízhajtó szer, hasmenés kezelésére Martilapu levele teaként, helyezve sebre köhögés és légcsőhurut kezelésére, sebkezelésre Som termése teaként hasfogó hatású Szamóca levele teaként hasfogó hatású Hamvas szeder levele, szára teaként teaként köhögéscsillapító, hasfogó hatású Orvosi (kamilla) székfű virágja teaként gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő szer; gyomorfájás, székrekedés esetén hashajtó hatású Tüdőfű levele teaként légcsőhurut kezelésére, rekedtség ellen Útifű levele sebre helyezve feltört sebhelyek kezelésére Vérehulló fecskefű szárának sárgás nedve szemölcsírtó szer 110

112 Antropogén szennyező anyagok forrásai és hatásuk Szennyező anyagok Források Hatás por energiaelőállítás, hőmérsékletű közlekedés nagy az albedo (sugárzásvisszave-rő képesség) folyamatok, megnövelése, szennyeződés, ködképződés káros hatás az élőlényekre szennyező gázok energiaelőállítás, anyagátalakító iparágak melegházhatás, ózonfogyasztás, füstköd, savas ülepedés, toxikus (mérgező) hatás fémvegyületek energiaelőállítás, fémkohászat, közlekedés, felületkezelés akut és krónikus mérgezés, bioakkumuláció (élő szervezetben történő felhalmozódás) savak/bázisok anyagátalakító iparágak ph-változás szervetlen növényi tápanyagok műtrágyaipar, mezőgazdaság eutrofizáció (tápanyagfeldúsu-lás növények számára), oxigénfogyasztás sók sóbányászat, kémiai iparok szénbányászat, a felszíni édesvizek elsózása peszticidek (mezőgazdasági kártevőket irtó anyagok összefoglaló neve) kémiai iparok, mezőgazdaság tenzidek (felületaktív szerek, melyek elősegítik a nedvesedést és ipar, háztartások emulgeálódást, pl. mosószerek) toxikus hatás, perzisztens (bomlásnak ellenálló mesterséges anyagok, pl. műanyag) vegyületek akkumulációja oxigénfogyasztás, habképződés, a felszíni vizek terhelése szerves vegyületek anyagátalakító iparok oxigénfogyasztás olajok színezékek, műanyagok, oldószerek ásványolaj-kitermelés, szállítás feldúsulás, a vizek felszíni rétegében, a és -feldolgozás, petrolkémia, gázcserélő-dés akadályozása közlekedés anyagátalakító iparok, oxigénfogyasztás, a felszíni vizek feldolgozóipar, háztartás szennyezése radionuklidok (olyan sugárzó anyagok, melyek spontán magátalakulások útján atomtechnika, atomfegyverek stabil nuklidokká alakulnak), ß, -sugárzás, a biomak-romolekulák elbontása, az élőlények károsítása hulladék ipar, bányászat, háztartás, szennyvíziszap területek elfoglalása, kultúrtájak károsítása meddő bányászat, érckitermelés erózió, kultúrtájak károsítása kórokozó patogén csírák egészségkárosítás vegyi fegyverek vegyi fegyverek gyártása extrém toxicitás, tömeges mérgezés 111

113 5.3. Megfigyelések, gyűjtések "Turistaként úgy járjuk a természetet, mint ami valójában a mienk, mindnyájunk tulajdona. Szeressük, óvjuk, figyeljük. Ne pusztítsunk feleslegesen semmit, hanem gazdálkodjunk a természet javaival!tartsuk tiszteletben a természetet!" (Dr. Kós Károly) A megfigyelés általános szabályai, eszközei Az élettelen természet (kőzetek, sziklaformák, időjárási elemek) csoportosan is jól megfigyelhetők. A növényzetben viszont több ember taposása már kárt tehet. Madár- és vadlesen is egyértelmű a kisebb létszám preferálása (zajkeltés, szagingerek, szűk tartózkodási hely). Döntő lehet a megfigyelés időpontja is: Kicsírázott, magot hoz, vagy termést érlel a növény? Megérkezett vagy elköltözött a madár? Éjszaka vagy nappal mozog az állat és nyílik a növény? Párás, esős vagy száraz, meleg időben jár a vad, nyitja szirmait a virág? Párkereső (sok ének és mozgás) vagy fiókanevelő (rejtőzködő) időszak jellemző? Olyan helyszínt válasszunk, ahol biztonságosan, észrevétlenül megközelíthető a megfigyelendő élőlény élőhelye (biotópja). Jó kilátással rendelkezzünk, és ha szükséges, legyünk rejtve. Fontos lehet a szél és a napfény iránya is. A megfigyelés eszközei változatosak, de jegyzetfüzet, határozó(k), megfelelő öltözet, no és a türelem meg a szerencse nélkülözhetetlen. A megfigyelésekre mindig kellő időt kell számítani. A látottakat célszerű rögzíteni: rajzon, fotón, írásban. A gyűjtés eszközei: A hagyományos gyűjtés eszközei lehetnek: nagyító, csipesz, olló, kés, gyűjtő-zacskó, gyűjtődoboz (fém, műanyag), fiola, jegyzetfüzet, írószer, térkép Rajzoláshoz szükséges lehet: fekete- és színes ceruza, zsír- pasztellkréta, rajztoll, papír (füzet, rajzlap, notesz), rajztábla, rajzállvány, keményfedelű könyv (mappa). A begyűjtött anyag csak pontos adatokkal értékes feljegyezve, hogy hol, mikor, mit gyűjtöttünk Ásvány-, kőzet- és kövületgyűjtés, megfigyelés E szempontból legérdekesebbek a hegyek. A "rejtett kő", a lakkolit (Mórágyi gránitrög, Velencei-hg.) az üledékek alól kibukkanva a mélyben kikristályosodó magmás kőzet szerkezetét mutatja. A határoló üledékek repedéseit kitöltő gránitpegmatitok kvarcot, földpátokat, csillámokat tartalmaznak, de előfordulhatnak féldrágakövek is (Mórágyi rög). A magmás és üledékes kőzetek érintkezési zónáiban szép ásványok találhatók (Velencei-hg: fluorit). Ugyancsak érdekes az andezit vulkánok területe, ahol a kőzetek felszínén, erezeteiben fémércek kiválását figyelhetjük meg. Ilyenek a pirit, kalkopirit és szfalerit ásványok (pl. Recsk, Gyöngyösoroszi, Telkibánya). A kvarcit és kalciterezetek tartalmazhatnak féldrágaköveket is, például ametisztet, opál-féléket (Gyöngyösoroszi, Recsk, Erdőbénye, Telkibánya). 112

114 Érdekesek az üledékes rétegek érintkezési területei, főleg agyag- és mészkőrétegek között. Itt az ásványok kölcsönhatására új ásványok jöhetnek létre, mint pl. az opál, a bauxit, a vasércfélék és a gipsz (Rudabánya, Perkupa, a Bakony és Vértes bauxitbányái). Üledékes kőzetek őrzik a régmúlt idők élővilágának nyomait is kövületek formájában (Vértesszőlős, Tata: Kálvária-domb, Biatorbágy, Süttő...). Érdekesek a megkövült életnyomok: gerinces állatok lábnyomai, növényi részek lenyomatai, vagy elszenesedett maradványai. A nyomokat, növényi részeket ásványos oldatok - kovasav - kövesítik. (Ipolytarnóc, Szalajka-völgy, Tálya). A hegyek lepusztulásával keletkező törmelék felhalmozódhat a hegyek tövében, a folyók, patakok szállító munkája révén a folyami hordalékokban is. Ezért érdemes a vízfolyások medrét, partjait is figyelni. A víz oldó és eróziós tevékenységének hatására keletkező karsztos- és hévizes barlangok igazi "paradicsomok" a megfigyelő számára. A kioldott kalcium-karbonátból (CaCO3) felépülő cseppkövek, borsókövek, aragonit képződmények látványa felejthetetlen élményt ígér (Baradla-barlang, Béke-barlang, Vas Imre-barlang, Pálvölgyi-barlang, Szemlőhegyi-barlang). A barlangok védett területek, a cseppkő- és hévizes képződményeket letörni, megérinteni szigorúan tilos! A barlangi patakmedrekből, vagy bontás során a törmelékből engedéllyel gyűjthetünk mintákat. Természetvédelmi területeken, védett rezervátumok, nemzeti parkok területén mindenféle gyűjtés tilos! Gyűjtésnél az egyik legfontosabb szerszám a geológuskalapács. A szükséges felszereléshez tartozik: a kézi nagyító, mintazacskó vagy doboz (értékesebb ásványoknak) és védőszemüveg sem árt. Az üledékes kőzetek vizsgálatához jól zárható üvegben gyenge (8-12%-os) sósavra vagy ecetsavra is szükségünk lehet. Fontos kellék a térkép, az iránytű és a jegyzetfüzet is. Gyűjtéskor írjuk fel a gyűjtés időpontját, pontos helyét (hegység vagy településnév), a minta származását (vágat, tárolótér, felhagyott kőfejtő, patakmeder, hegylábi felszín). Gyűjtés során ügyeljünk arra, hogy minél kisebb területet bolygassunk, feleslegesen ne "szemeteljünk", ne zúzzunk! Növénymegfigyelés, gyűjtés Ne leszakítással, letépéssel gyűjtsünk, maradandóbb, ha meghatározzuk, lerajzoljuk, lefényképezzük a növényt. Mikor tehetünk kivételt? ha a növény nem védett (ennek eldöntése nem mindig könnyű, de fontos feladat); ha ehető termést találunk; ha fűszer vagy gyógynövény kell a tábor konyhájára; ha névnap, születésnap ünnepeltje velünk túrázik; ha sírra, turistaemlékműre készül egy szolid csokor; ha betartjuk a mértéket! Lágyszárú növények megfigyelése határozó könyvek segítségével történik. Kezdőknek az egyszerűbb, szín, élőhely, időszak alapján történő rendszerezést ajánljuk (Jávorka -Csapody: Erdő-mező virágai; Csapody I. - Csapody V. - Jávorka T.: Erdő-mező növényei). A gyakorlottabbak, a rendszertani bélyegek alapján szerkesztett határozókat használhatják (Simon T. - Csapody V.: Kis növényhatározó; Soó R. - Kárpáti Z.: Növényhatározó II. kötet Harasztok - virágos növények). 113

115 Növény dokumentálásánál az alábbi adatokat érdemes rögzíteni: rendszertani besorolása; fejlődési fázis; szár-állás; levelek elhelyezkedése, formája, széle; virág típusa; termőhely leírása (száraz-nedves, fényszegény vagy árnyékos, fényben gazdag); előfordulási hely (életközösség) megnevezése; talaj típusa, kémhatása (ha tudjuk) Fák megfigyelése A megfigyelés szempontjai lehetnek: alak (habitus): változhat a korral, a talaj- és szélviszonyok szerint..., tehát nem igazán segítség kéreg: mintázata, vastagsága, színe levél: típusa (tű, vagy lomblevél) színe, mérete, alakja, erezete, levélszél virág: szél- vagy rovarporozta, virágzási idő, illata, porzó és termő elhelyezkedése, egyszerű vagy összetett virág termés: alakja, mérete, száma-mennyisége rügy: elhelyezkedése, színe, eloszlása fatörzs évgyűrűi: az aktív (meleg) és a passzív (lombnélküli, hideg) évszakot jelzik számuk: (világos és sötét gyűrűk) kettővel történő osztása a fa korát adja egyenletesen széles gyűrűk: gyors növekedést, kedvező életfelté-teleket (fény, hőmérséklet, víz jelentenek vékony gyűrűk: az életfeltételek romlásáról tanúskodnak (lehűlés, fényhiány, szárazság, tápanyaghiány, konkurencia) asszimetrikus (excentrikus) gyűrűk: szélfelőli oldalon sűrűsődést, féloldalas konkurrenciát mutatnak vékonyabb, szenes szárrész: erdőtűzre utalhat a gyűrűk kifelé torzulnak: ez ághelyre utal a gyűrűk szabálytalan torzulása egy lyuk körül odvasodást jelez ha a gyűrűk szerkezete helyenként felbomlik - gombásodást jelez Az élő fa kora megbecsülhető: a talajszinttől 1,5 méter magasságban megmérjük a fa kerületét és osztjuk 2,5 centiméterrel. (A gyors és lassú növekedésű fák esetében ez a számítás nem alkalmazható.) Fakéregmintázat gyűjtése dörzsmásolattal Tiszta (ághely-, moha- és zuzmómentes) fatörzsre papírlapot rögzítünk (rajzszeggel, ragasztószalaggal) és krétával, zsírkrétával besatírozzuk (mint a pénzérmék másolásánál szokás). A gyűjtés helyét, időpontját, a fa nevét ráírjuk Állatmegfigyelés, gyűjtés Madár- és vadles A vadon élő állat megfigyelése természetes élőhelyén, ez a les. Felkészüléskor nem árt az erdésszel egyeztetni, tanácsát kikérni. Elengedhetetlen feltétel a kis létszám és a helyismeret. A leshelyet alkonyat 114

116 vagy pirkadat előtt foglaljuk el és sötétedés, ill. teljes nappali világosság után fél órával hagyjuk el, az állatok zavarása nélkül. Legjobb, ha terepszínű ruházatot viselünk, mely kényelmes, és réteges. Gondoljunk a harmatra, esőre is! A leshelyen uralkodjunk mozdulatainkon, ha szükséges csak lassan változtassunk testhelyzetet. Sokat segít a távcső, ha megfelelő a fényereje és a nagyítása. Erős nagyításnál azonban szűkül a látótér, az eszköz könnyen bemozdulhat. Ez főleg az élénk madarak, rágcsálók követését nehezíti. A "kompromisszum" egy 8 x 20-as távcső lehet. Főleg madarakra jellemző a kortól, nemtől, évszaktól függő tollazat fajon belül. Ez megnehezíti az azonosítást. Ilyenkor segít a megfigyelt környezet, az állat habitusa, kontúrja, illetve röpképe. Éjszakai cserkészés Hangulatos, kevésbé ismert megfigyelési mód, melynek során nagyszámú, éjszakai életmódot folytató állatot ismerhetünk meg. Nappal bejárt terepen válasszunk széles, kényelmes, veszélytelen, zajmentes utat. Amíg nem halljuk a "zsákmányt", lehetőleg ne világítsunk. Előnyös a lámpa fényét vörösre színezni (fóliával), mert az éjjeli állatokat ez nem zavarja. Hasznos lehet néhány nagy fényerejű lámpa is. A várható állatok: éjszakai békák (varangy-félék, ásóbéka), foltos szalamandra, meztelen csigák, futóbogarak, egerek, pockok, cickányok, pelék, denevérek, baglyok, lappantyúk. Vízparton vízicickányra, pézsmapocokra, vízben pisztrángra "vadászhatunk". Érdemes megfigyelni néhány éjjel virágzó növényt is (pl. fehér mécsvirág). Vízi megfigyelés Tisztább vizek partján lesben ülve, szabad szemmel is, de színházi távcsővel még inkább, mozgalmas világ tárul elénk, ha a mélybe pillantunk. Egy egyszerű eszközzel, a "vízbelátóval" még több élményt szerezhetünk. A megfigyelő eszköz egy centiméter átmérőjű, centiméter hosszúságú műanyag cső, melynek alsó nyílása plexi- vagy üveglappal fedett. Nyomolvasás A nyomkeresés, nyomolvasás nagy gyakorlatot kíván. Ritkán látjuk teljesen épen és élesen a lábak lenyomatát. A legideálisabb felszínek nyomkereséshez a nedves agyag és a friss hóval borított területek. Leggyakrabban előforduló nyomok Tőkésréce Fogoly 115

117 Fürj Vetési varjú Fácán Vaddisznó Szarvas Őz Mezei nyúl (baktató nyom) Üregi nyúl (futó nyom) Mókus 116

118 Róka Borz Gipsz lábnyom minta Nyest Friss, éles kontúrú jól látható nyom környékét megtisztítjuk. A nyomot karton papírcsíkkal körbekerítjük, két végét gémkapoccsal összefogjuk. A vízzel kevert gipszpor masszát lassan, 5 centiméteres vastagságban a kartongyűrűbe öntjük perc múlva a megkötött gipszöntvényt kis talajráhagyással kiássuk. A teljes száradás után puha kefével megtisztítjuk a talajmaradéktól. Madárhangok felismerése (segítség az azonosításhoz népi hangleírások felhasználásával): Bagoly: huhog, rikolt, sikolt Bíbic: jajgat Bölömbika: bömböl, buffog Csuszka: csetteg Daru: "krú"-gat Fecske: ficsereg, ficserékel Fülemüle: csattog Fürj: "pitypalaty"-tyol Galamb (házi): burukkol, brúg Gerle (kacagó): turbékol, kacag Gólya: kelepel Haris: harsog Héja: vijjog Holló: korrog Kakukk: "kakukk"-kol Kuvik: kuvikol Lúd: gágog Málinkó (sárgarigó): rikkant, fütyül Sas: vijjog Seregély: csárog, cséreg Szarka: cserreg Vadkacsa: hápog Varjú: károg Vércse: visít Zsezse:csicseget 117

119 Állatok gyűjtése Egy-két gyakori kártevő kivételével tilos az állatok befogása. Szaktáborokban hozzáértők irányításával néhány órás megfigyelésre kisállatok (rovarok, csigák, pockok) befoghatók, de a tanulmányozás után a gyűjtés helyén szabadon kell engedni őket! A begyűjtés egyszerű módja a talajcsapda. A földbe helyezett pohár, széles szájú üveg (befőttesüveg), főleg az éjszaka mozgó ízeltlábúakat gyűjti össze, de akár cickányra is számíthatunk. Ajánlatos a csapdát kaviccsal alátámasztott fakéreggel, lapos kővel lefedni, ill. benne csalianyagot (sajt, almaszelet, kenyér) elhelyezni. Érdemes többféle élőhelyet (zárt erdő, erdőszél, rét, vízpart) megszondázni. A fénycsapda az éjszaka repülő változatos rovarvilág csalogatására alkalmas. Életnyomok gyűjtése, megfigyelése A legizgalmasabb, legtanulságosabb és a természettel szemben a legkíméletesebb az állatok életnyomainak vizsgálata. Ekkor nem az élőlényt, hanem a rá utaló nyomokat, jelenségeket figyeljük meg. Így a fauna (állatvilág) zavarása nélkül is sok információt szerezhetünk. A leggyakoribb, bár nem mindig a legfeltűnőbb, a mozgásnyom. Ide sorolható a madarak repülésmódja is. A talajban keletkezett lábnyomok igen sokfélék: a rovarok "hernyótalpas" rajzolata éppúgy idetartozik, mint a róka "zsinórozó" csapása. E nyomok a napsugarak ferde, hegyesszögű beesésekor (súroló fényben) tehát reggel és alkonyatkor szembetűnők. Elsősorban nedves agyagon és homokon "gyűjthetők", figyelhetők meg a vadcsapások és vadváltók ösvényein. A telephely nyom a pihenés, az alvás nyoma. Rátalálhatunk barlangban, üregben, lyukban, odúban, lehet kotorék, vacok, dagonya, fészek és itató mentén. A táplálkozási nyomok sokfélék: rágásnyomok (ág, kéreg, toboz, gomba, makk, mogyoró) zsákmánymaradványok (tépés, csontok, halfej, halpikkely, kagylóhéj, kitinváz) trágyanyom: (vizelet, ürülék, köpet) Szaporodási nyom lehet a petecsomó, a gubacs, a tojáshéj, a fészek és a rovarbáb. Vedlési nyom: a toll, a szőr, a serte, a rovar és hüllő levedlett "bőre". Az egyéb nyomokhoz sorolhatjuk a csigaházakat, állati tetemeket, vakondtúrásokat, pókhálót, szag- és hangjeleket. 118

120 Önellenőrző kérdések a gyakorlati felkészüléshez Kérdések a Terepismeret, térképismeret, tájékozódás alfejezethez 1. Domborzat ábrázolásánál milyen módon ábrázolhatjuk a magasságot? 2. Milyen vízválasztó idomokat ismerünk? 3. Mikor látszik egy objektum közelebbinek, illetve távolabbinak? 4. Hogyan végezhetünk távbecslést az ujjunkkal? 5. Hogyan tudjuk a távolságot mérni térképen? 6. Hogyan tudjuk meghatározni az északi irányt? 7. Mik a laptájoló fő részei? 8. Sorolja fel a mágneses iránytű hátrányait! 9. Milyen módszerek vannak tájolós helymeghatározásnál? Kérdések a Turista egészségtan alfejezethez 1. Milyen fontosabb egészségügyi tanácsokat adhatunk? 2. Mik a teendők rosszullét esetén? 3. Mik a teendők sérülés esetén? 4. Milyen módokon köthetjük be a sebet? 5. Mik a különleges sérülések, és hogyan tudjuk őket ellátni? 6. Milyen fontosabb gyógyhatású növényeket ismerünk? 7. Melyek a vadon termő ehető növények? 8. Mik a gyakoribb ehető gombák? 9. Milyen mérgező gombákat ismerünk? 10. Milyen halálosan mérgező növényeket ismerünk? Kérdések a Megfigyelések, gyűjtések alfejezethez 1. Gyűjtés során mire kell általánosságban figyelnünk? 2. Ásvány-, kőzetgyűjtésnél mire kell figyelnünk, milyen eszközökkel dolgozzunk? 3. Milyen szempontokat ismerünk a fák megfigyelésénél? 4. Milyen módon figyelhetjük meg a madarakat, illetve vadakat? 5. Milyen fontos dolgot kell tudnunk az állatok gyűjtésével kapcsolatban? 6. Milyen különleges életnyomokat figyelhetünk meg? 119

121 6. Környezet- és természetvédelem A környezet- és természetvédelem - mint azt az előzőekből is láthattuk - a bioszféra létének, s így az emberi létnek is függvénye, feltétele, mert a természeti törvények miránk is vonatkoznak. Ezért kell megismernünk a természet- és környezetvédelem néhány alapelvét. A környezetvédelem fogalma A környezetvédelem az ember által okozott, vagy okozandó kár minimalizálását jelenti a természetes és mesterséges (épített) környezet, azaz az ember középpontba állításával. A természetvédelem fogalma A természetvédelem a természetes életközösségek, élőhelyek és fajok védelmét jelenti A természetvédelem tárgya A természetvédelem tárgyai jellegük szerint az alábbi kategóriákba sorolhatók: földtani értékek: barlangok, sziklaformák, kőzetfeltárások, kövületek, kunhalmok, szikes talajok... víztani értékek: források, folyók, vízesések, tavak, mocsarak, lápok stb. növénytani értékek: fajok, populációk, élőhelyek, arborétumok, öreg fák, fasorok stb. állatok: fajok, populációk, élőhelyek stb. tájképi értékek: jellegzetes tájrészletek (pl. Tapolcai-medence, Bükk-fennsík, Hortobágyi puszta, Hollókő) kultúrtörténeti értékek: tanyavilág, szőlőművelési- és borászati emlékek, pásztorkodás, régi építészeti emlékek, régészeti feltárások, történelmi emlékhelyek, háziasított állatfajták (pl. racka juh, szürke marha) A védett területek nagysága, összetettsége függvényében ezek a kategóriák kombinálódhatnak, összegződhetnek A védett területek típusai A természet védelméről szóló évi LIII. törvény (Tvt.) 4. b), c) és d) pontjai szerint természeti terület valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természetes vagy természetközeli állapotok jellemeznek. Természetes állapotú az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy helyreállításuk kivételével alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi. Temészetközeli állapotú pedig az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, és közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak. A természeti területek kiemelt oltalma törvény erejénél fogva ex lege, vagy egyedi jogszabállyal történő védetté nyilvánítással jön létre. A Tvt. vagy más jogszabály (miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet) által védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított (tehát kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő) földterület a védett természeti terület. A védett természeti területek alapkategóriái a nemzeti park (NP), a tájvédelmi körzet (TK), a természetvédelmi terület (TT) és a természeti emlék (TE). 120

122 A gyűjtőfogalom a védett természeti terület, nem pedig a természetvédelmi terület, ahogy azt helytelenül gyakorta említik. A természetvédelmi terület ugyanis (amint itt is látható) a védett természeti területeknek csupán az egyik kategóriája. A védett természeti terület lehet országos jelentőségű vagy helyi jelentőségű, az országos jelentőségű védett természeti terület pedig lehet védett vagy fokozottan védett. A nemzeti park és a tájvédelmi körzet mindig országos jelentőségű, míg a természetvédelmi terület és a természeti emlék lehet országos és helyi jelentőségű. Járulékos védett természeti területi kategóriák az erdőrezervátum, a bioszféra rezervátum és a tudományos rezervátum. Nemzetközi minősítésű területek a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek (Ramsari területek), az Európa Diplomás területek, a Bioszféra rezervátumok, a Geoparkok, a Világörökségi területek és a Csillagoségbolt parkok. Nemzetközi (közösségi) jelentőségű kategória az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 területek, illetve hálózat. Speciális kategória a natúrpark. Törvényi meghatározások A nemzeti park (NP) az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése [Tvt. 28. (2)]. A tájvédelmi körzet (TK) az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése [Tvt. 28. (3)]. A természetvédelmi terület (TT) az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Az ex lege védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül [Tvt. 28. (4)]. A természeti emlék (TE) valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. Az ex lege védett forrás, víznyelő, kunhalom, földvár természeti emléknek minősül [Tvt. 28. (5)]. Nem tartoznak ugyan a védett természeti területek jogszabályi fogalomkörébe a Natura 2000 területek, azonban mint közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek állnak természetvédelmi oltalom alatt (lásd a következő írást). A Natura 2000 terület európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű terület, külön jogszabályban meghatározott különleges madárvédelmi terület, különleges természetmegőrzési, valamint kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület [Tvt. 4. h)]. A Natura 2000 területeket a Kormány jelöli ki és teszi közzé [Tvt. 41/A. ]. 121

123 A védett területek nagyságuk, jelentőségük és jogi besorolásuk alapján lehetnek: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek Hazánk nemzeti parkjai Hortobágyi Nemzeti Park Hazánk első nemzeti parkja (1973). Az igazi Hortobágy csak döntő része a nemzeti parknak, mellette más tájrészeket is magába foglal. Nagy része legelő, szikes puszta. Kisebb erdőfoltok, mocsarak, halastavak, szántók és kunhalmok színezik területét. A park kiemelt feladata a puszta jellegzetes természeti- és kultúrtörténeti értékeinek aktív védelme. Főbb látnivalói: Kilenc-lyukú híd, Nagycsárda, Körszín, magyar őshonos háziállat fajták (szürke marha, komondor, racka juh), pásztormúzeum, halastavak, Kunkápolnási-mocsarak. Kiskunsági Nemzeti Park Az január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. Hasonlóan a Hortobágyhoz, ez a táj is az ember és a természet sok százéves együttélésének emlékeit őrzi. A nemzeti park értékes területei a Duna-völgy szikes pusztái, tavai, a Duna-Tisza közi homokhátság homokbuckái, homokos pusztái, mocsarai, az Alsó-Tiszavidék holtágai és ártéri erdői, a Bácska homokbuckái és dunavölgyi löszpartjai. Területének kétharmadát az UNESCO Ember és Bioszféra programja 1979-ben bioszféra-rezervátummá nyilvánította. Vizes élőhelyei a Ramsari egyezmény hatálya alá tartoznak és fokozottan védettek. Bükki Nemzeti Park A Bükk hegység belső területeit január 1-én nyilvánították nemzeti parkká. A Bükki Nemzeti Park a hegységnek központi, nagyrészt erdős területét foglalja magába. Védett értékei: földtani értékek: ókori- és középkori palák, mészkövek, karsztformák (víznyelő, karsztforrás, töbör, lápa, karrmező, több, mint 500 barlang); vízrajzi értékek: karsztvíz, vízesések, tavak, patakok; botanikai értékek: hegyi bükkösök és rétek, karsztbokorerdők, szurdokerdők, sziklagyepek; zoológiai (állattani) értékek: havasi cincér, pisztráng-félék, vízi rigó, holló, fekete gólya, haragos sikló, denevér-félék, vadmacska; kultúrtörténeti emlékek: ősember lakta barlangok, földvárak, kővárak, őskohó. Aggteleki Nemzeti Park Az Aggteleki Nemzeti Park (ANP) Magyarország negyedikként alapított nemzeti parkja, melyet 1985-ben az Aggteleki Tájvédelmi Körzetből hoztak létre. Ez volt az első olyan nemzeti park az országban, amely kimondottan a geológiai értékek a vidék felszíni karsztjelenségei és a híres cseppkőbarlangok védelmére alakult meg, mindazonáltal a területén sok védett növény- és állatfaj is előfordul A térséget nagyrészt a földtörténeti középkor triász időszakában, mintegy 230 millió évvel ezelőtt képződött kőzetek építik fel, melyek tulajdonságai szabták meg a táj arculatát, s bennük alakultak ki a térség világhírű barlangjai és egyéb karsztjelenségei. Ilyen alakzatok, kőzet együttesek, valamint földtani alapszelvényként szolgáló feltárásaik Magyarországon csak itt fordulnak elő. Az Aggteleki karsztvidék mai formája elsősorban a mészkő alapkőzet lepusztulásával kapcsolatos folyamatok és a karsztjelenségek eredménye. E viszonylag kis területen a jégkorszaktól mindmáig tartó, 122

124 mérsékelt övi karsztfejlődés szinte valamennyi megjelenési formáját megfigyelhetjük. Emellett jelentősek vízrajzi (Lófő-forrás, Ménes-patak, Vörös-tó); növénytani (tornai vértő, kakasmandinkó, kockás liliom); állattani (aggteleki vakrák, bajszos sármány, denevér-félék) értékei is. Legnagyobb barlangjai: Baradla-, Béke-, Szabadság-, Kossuth-, Vass Imre-, Meteor- és a Rákóczi-barlangok. Fertő-Hanság Nemzeti Park A Fertő-Hanság Nemzeti Park két nagy tájat, a Fertőt és a Hanságot foglalja magába. A Fertő-táj külön nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy az 1970-es években mind a magyar és osztrák része egyaránt tájvédelmi körzet lett, 1979-ben Bioszféra Rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari egyezmény nemzetközi jelentőségű vízi élőhelyei között is számon tartják ben pedig Világörökség címet nyerte el a "kultúrtáj" kategóriában. A közös magyar-osztrák nemzeti park összterülete: ha. Ebből ha esik Magyarországra, melynek 1/3 fokozottan védett természeti terület, nádasokkal, nedves rétekkel, szikesekkel. Duna-Dráva Nemzeti Park E nemzeti park a víz jegyében született. A Duna-Sió-torkolat és a Dráva-torkolat között, valamint a Dráva mente majd ötvenezer hektára került a nemzeti park védelme alá. A védettség célja a Duna és a Dráva mellékágrendszereinek, az érintett területek természeti értékeinek, felszíni- és felszín alatti vízkészletének, erdőknek, termőtalajnak és más megújuló természeti erőforrásainak megőrzése. Körös-Maros Nemzeti Park Az 1997-ben alapított Körös Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. A több mint 42 ezer hektár terület védetté nyilvánításának célja a névadó két folyó vízrendszere révén kialakult tájszerkezet: a kiterjedt szikes puszták, a szikes tavak, lösztársulások, természetes erdők és árterek élettársulásainak megőrzése. A nemzeti park két féltett gerinces faja a földikutya és túzok. A természeti értékeken túl néprajzi és tájképi értékekben is igen gazdag a terület. Balaton-felvidéki Nemzeti Park A Nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. Az 1997-ben megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park a Balaton északi partján, 1 15 km szélességű sávban húzódik, területe (mintegy hektár) 6 korábbi tájvédelmi körzetet foglal magában: a Kis- Balatont, a Keszthelyi-hegységet, a Tapolcai-medencét, a Káli-medencét, a Pécselyi-medencét és a Tihanyifélszigetet. Életrehívásával megvalósult a magyar természetvédelem régi álma: a sokáig egymástól különálló védett területek összekapcsolásával létrejött a Balaton-felvidék és a Kis-Balaton összefüggő területére kiterjedő védett ökológiai rendszer. 123

125 Duna-Ipoly Nemzeti Park A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis- a Visegrádi- és a Börzsöny-hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül. A nemzeti park létesítésének célja a folyók és a felszín alatti vízkészlet, valamint az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló erőforrásainak védelme, a kultúrtörténeti értékek megóvása, a természeti értékek és a természeti értékeket övező jellegzetes és néhol még érintetlennek mondható táj megőrzése. A nemzeti park növényzetében a sokszínűség mellett az átmeneti jelleg emelhető ki. Sok faj illetve társulás itt éri el elterjedésének határát (pl. pirosló hunyor, nyúlfarkfüves bükkös). Az ártéri szintek jellegzetes növénytársulásaitól kezdve a homok pusztagyepeken keresztül, a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig bezárólag rendkívül összetett a növényzet. A nemzeti park unikális botanikai értéke a magyarföldi husáng. Az Ipoly-völgy ártéri rétjeinek dekoratív növénye a réti iszalag. Az élőhelyek sokféleségének köszönhetően állatvilága is rendkívül összetett, sok ritka veszélyeztetett faj állománya él a térségben. A nemzeti park területén előforduló védett és fokozottan védett fajok száma meghaladja a 700-at. A nemzeti park állatvilágát tekintve a folyók különös értékeket rejtenek. A Dunakanyarban áttörő víz a felgyorsult folyással, kavicsos aljzattal ritka, endemikus csiga-fajok élőhelye. Előfordul a bödöncsiga és a rajzos csiga. A halfauna legértékesebb tagja a petényi márna szintén a folyóvizekhez kötődik. A száraz hegyi gyepeken a fűrészeslábú szöcske és az orosz sztyeppékre jellemző, nálunk reliktum jellegű réti sáska él. A kétéltű fauna az összes hazai fajt tartalmazza. Köztük különösen színpompás a Börzsöny nedves völgyaljain élő foltos szalamandra. A hüllők közül a pannon gyík a Pilisben és a Börzsönyben is előfordul. A nemzeti park területén sok az erdei énekes- és ragadozó madár, a folyók mentén vizi-, parti és gázlófajok egyedei figyelhetők meg. Kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állomány. Költ a fekete gólya is. A Börzsöny idősebb erdeiben a fehérhátú fakopáncs állomány számottevő. A barlangok, elhagyott bányajáratok népes denevér kolóniáknak adnak helyet. Több védett cickány és pelefaj él a területen, a nagytestű ragadozók közül a háborítatlan erdőkben időnként feltűnik a hiúz, a vizek mentén pedig a vidra. Őrségi Nemzeti Park Vas megye délnyugati sarkában találjuk ezt az erdőkkel, ligetekkel szabdalt gyönyörű tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen a táj neve: Őrség. Az Őrség hazánk egyetlen olyan tájegysége, ahol a lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él. Az itt élő emberek évszázadok során alakították ki a táj arculatát apró parcellás gazdálkodásukkal, tájba simuló épületeikkel, mindezt harmóniában a természettel, megőrizve, fenntartva annak sokszínű változatosságát. E csodálatos táj természeti, kultúrtörténeti, néprajzi értékeinek megóvására az Őrségi Nemzeti Park ügyel, melyet március 1-én hoztak létre hazánk tizedik nemzeti parkjaként. Az Őrségi Nemzeti Park magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó szabályozatlan völgyét, (a Belső-Őrséget), Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 44 település határát öleli fel, közel hektáron, melyből 3086 hektár fokozottan védett. A nemzeti park egésze európai uniós közösségi védelem alatt álló Natura 2000 es terület. 124

126 6.3. A hazai védettség országos területi arányai Védett és nem védett természeti környezetünk relatív nagyságrendjének jellemzésére jól alkalmasak a %- ban kifejezett területi arányok, amelyek 2014-ben kerekített számokkal a következők. Magyarország területének közel 10 %-a védett természeti terület, 21 %-a Natura 2000 terület, és a védett természeti illetve a Natura 2000 területek átfedései eredményeképpen összesen több mint 22 %-a áll természetvédelmi oltalom alatt. A védett természeti területek 91 %-a ugyanis egyúttal Natura 2000 terület is, illetve a Natura 2000 területek 39%-a egyben védett természeti terület. Az ország területének 21%-a erdőterület (= erdősültség), ~ 88%-a vadászterület és közel 2%-a halgazdálkodási vízterület. Természetvédelmi szempontból mint a természeti környezet részét képező ökoszisztéma (életközösség és élőhely) meghatározóak az erdők. A védett természeti területek 47%-a, a Natura 2000 területeknek pedig 39%-a erdő. A többi természetvédelmi oltalom alatt álló terület különböző más művelési ágakba (rét, legelő, szántó, kivett, nádas stb.) tartozik. Az ország erdőterületének 22%-a védett természeti terület, 40%-a Natura 2000 terület. A 22% védett erdőterületből 2% Natura 2000 területek nélküli védett természeti terület. A 40% Natura 2000 területből 20% egyben védett természeti terület is, 20% pedig védett természeti területen kívüli Natura 2000 terület. Az országos összes vadászterület mintegy 25%-a védett természeti illetve Natura 2000 terület, gyakorlatilag minden természetvédelmi oltalom alatt álló terület a vadászterületnek nem minősülhető területek kivételével egyben vadászterület Természetvédelmi területekre vonatkozó szabályok Természetvédelmi területeink őrzik hazánk természeti értékeinek még megmaradt emlékeit. Fennmaradásuk a tudatos természetvédelmi kezelői beavatkozásokon túl leginkább a lakosságának a természetvédelmi területekhez fűződő hozzáállásától függ. A fennmaradt, sokszor kis kiterjedésű természetes élőhelyfoltok igen érzékenyek a környezeti hatásokra. Túlzott zavarásuk, nem természetvédelmi célú igénybevételük sok esetben azok pusztuláshoz, leromlásához vezet. A következőkben szeretnénk összefoglalni a jogszabályokon túl azokat a tényezőket, melyek elősegítik a természeti értékeink megőrzését a jövő generációk számára is. Fontos megjegyezni, hogy természetvédelmi területeink elsődleges célja a természetes folyamatok zavartalan működésének biztosítása, a védett értékek megóvása. Az emberi tevékenységek, sportolási és kikapcsolódási igények kielégítése másodlagosak, azok csak az elsődleges természetvédelmi célok sérülése nélkül folytathatók. Kérünk ezért minden kedves látogatót, aki természetvédelmi területeink valamelyikét felkeresi, hogy a fenti gondolatok jegyében töltse idejét, és ottléte a természet számára a leginkább észrevétlen maradjon. Védett természeti területekre vonatkozó jogszabályok Természetvédelmi területek jogi szabályozása kapcsán elsőnek kell említeni a természet védelméről szóló évi LIII. törvényt. Ez a jogszabály rendelkezik a védett területeken engedélyköteles tevékenységek köréről, a megengedett, valamint tiltott magatartásformákról. Védett természeti területen tilos: A kijelölt és kiépített tűzrakóhelyek kivételével tüzet gyújtani! Járművel védett területen engedély nélkül közlekedni (gépjármű, motorkerékpár, quad, kerékpár)! Növényeket, állatokat gyűjteni! 125

127 A geológiai képződményekben kárt tenni! Szemetelni! Engedélyköteles tevékenységek kutatás, gyűjtés, kísérlet végzéséhez, kivéve, ha a kutatást országos jelentőségű védett természeti területen az igazgatóság végzi; engedély szükséges gyep feltöréséhez, felújításához, felülvetéséhez, öntözéséhez, legeltetéshez, kaszáláshoz; terület helyreállításához, jellegének, használatának megváltoztatásához; termőföldnek nem minősülő földterület rendeltetésének, termőföld művelési ágának a megváltoztatásához; az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fasor, fás legelőn lévő fa kivágásához, telepítéséhez; nád és más vízi növényzet égetéséhez, irtásához, aratásához, gyep- és parlagterület, tarló és szalma égetéséhez, valamint - a kijelölt és kiépített tűzrakóhely kivételével - erdőterületen tűz gyújtásához; növényvédő szerek, bioregulátorok és egyéb irtószerek, valamint a talaj termékenységét befolyásoló vegyi anyagok felhasználásához; horgászathoz; közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez, technikai jellegű sporttevékenység folytatásához; járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó - külön jogszabályokban erre feljogosított - személyek járművei kivételével. Szakhatósági állásfoglaláshoz kötött tevékenységek földrészlet megosztása, alakjának, terjedelmének megváltoztatása; telekalakítás, építés, létesítés és használatbavétel; nyomvonalas létesítmény és földmű építése; ipari, mezőgazdasági, szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges telep létesítésének engedélyezése során; külön jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti, vadászati, halászati hatósági eljárásokban; bányatelek megállapításának, módosításának, az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszak üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésekor; termőföld más célú hasznosításának; külön jogszabályban meghatározott veszélyes anyag átszállítása, tárolása során. 126

128 6.6. Természetvédelem Budapesten Budapest természetvédelmi lefedettsége Budapest természeti adottságait tekintve Európa egyik legrangosabb fővárosa. Az egyedülálló gazdagságot mutatja, hogy a főváros 525 km2 nagyságú területének mintegy 7 %-a országos jelentőségű védett természeti terület (pl. Budai Tájvédelmi Körzet, Sas-hegy Természetvédelmi Terület). Az országosan védett területek természetvédelmi kezelését, őrzését Budapesten a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, és az azon belül működő állami természetvédelmi őrszolgálat látja el. Elsőfokú természetvédelmi hatóságként a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség jár el ezeken a területeken. Az országos jelentőségű védett természeti területeken kívül, azokkal átfedésben jelentős kiterjedésű Natura 2000-es élőhelyek találhatóak Budapesten. Ezek az Európai Unió madárvédelmi, ill. élőhelyvédelmi irányelvei alapján kijelölt természetvédelmi prioritású tájak, ahol gazdálkodás a természetvédelmi célkitűzések figyelembevételével folytatható. Natura 2000 területen hatóságként szintén a Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség jár el. Mindezeken túlmenően Budapest Főváros Közgyűlésének a Budapest helyi jelentőségű védett természeti területeiről szóló 25/2013 (IV. 18.) Főv. Kgy. rendeletének értelmében 39 helyi jelentőségű védett természeti terület található a fővárosban, összesen mintegy 800 hektáron. Utóbbi területek hatósági, valamint természetvédelmi kezelési feladatait főjegyzői hatáskörben Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala látja el. Kutatások alapján megállapítható, hogy a főváros területén közel 800 hektár védelemre érdemes terület található még, melyek védetté nyilvánítása kívánatos lenne. A fővárosi helyi jelentőségű védett természeti területek és értékek védelme és őrzése érdekében Budapest Főváros Közgyűlése létrehozta a Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálatot, amely január 1-vel állt fel három önkormányzati természetvédelmi őrrel. Ez a döntés egyedülálló kezdeményezés volt Magyarországon. Bár a természet védelméről szóló törvény több mint 16 éve lehetőséget ad a települési önkormányzatoknak természetvédelmi őrszolgálat működtetésére, ezzel a jogával mostanáig csak a Fővárosi Önkormányzat élt. A jogszabályi változásoknak köszönhetően július 1-től a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága szervezetébe integrálva folytatja munkáját az Őrszolgálat. A legelső védett terület: a Pálvölgyi-barlang felszínének védetté nyilvánítása (236320/1944 Földmívelésügyi M.) A legfiatalabb védett területek: Ferenc-hegy, Palotai-sziget, Turjános, Kis-Háros- sziget, Tétényifennsík, Péceli úti kert, Kondor utcai Libanoni cédrus (32/1999 Főv. Kgy.) A legnagyobb védett terület: Budai TK. budapesti része (2568 hektár; a teljes terület hektár: 9/1978 OKTH-hat.) A legkisebb védett terület: Balogh Ádám-szikla (0,8 ha: 32/1999 Főv. Kgy.) A leggazdagabb kerület: 2 országos jelentőségű, 17 db helyi jelentőségű természeti értékek, + jelentős felszín alatti értékek! (XII. kerület) A Bp.- i természeti értékek védetté nyilvánításával kapcsolatban eddig megszületett jogszabályok száma: több, mint 60 hatályos és hatályon kívül helyezett együtt (Határozatok, rendeletek, törvények). 127

129 Természetvédelmi Őrszolgálat bemutatása Természetvédelmi őr (angol nyelven ranger) Magyarországon jogszabályi alapon több mint 30 éve létezik, jogállása, feladatai, jogosultságai és kötelezettségei azonban az utóbbi évtizedben jelentősen megváltoztak. A természetvédelmi őr 1993 óta köztisztviselő, jogosultságait és kötelességeit pedig az évi CLIX törvény II. fejezete jelentősen kibővítette. A feladatellátásuk részletes szabályait miniszteri rendeletként 2000-ben kiadott Szolgálati Szabályzat állapítja meg január 1. lépett hatályba az egyes rendészeti feladatokat ellátó személyek tevékenységéről, valamint egyes törvényeknek az iskolakerülés elleni fellépést biztosító módosításáról szóló évi CXX. törvény, valamint megjelentek annak végrehajtási rendeletei is. Az új jogszabályok megalkotásának az volt a célja, hogy egységes szabályozás és követelményrendszer jöjjön létre a Magyarország területén tevékenykedő azon szervezetek és személyek vonatkozásában, amelyek rendészeti jellegű tevékenységet is ellátnak és ennek során kényszerítő eszközök és intézkedések alkalmazására jogosultak. A Természetvédelmi Őrszolgálat esetében megmaradtak a különböző hatósági jogosultságok, de azok szabályozása részletesebb lett. A hatályos új jogszabályok alapján a természeti és a védett természeti területek és értékek megóvása, őrzése, károsításának megelőzése érdekében egyenruhával, szolgálati igazolvánnyal és jelvénnyel, szolgálati maroklőfegyverrel és más technikai eszközökkel ellátott tagokból álló Természetvédelmi Őrszolgálat működik valamennyi nemzeti park igazgatóság szervezetében. Emellett az önkormányzatoknak is lehetőségük van a helyi jelentőségű védett természeti területek őrzésére önkormányzati természetvédelmi őrt alkalmazni. Jelenleg ezzel a lehetőséggel csak a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága él. A természetvédelmi őrök a védett értékek megőrzése érdekében különböző hatóságokkal, gazdálkodó és civil szervezettel tartanak fenn kapcsolatot a természetvédelmi őrök. Az együttműködés keretében igyekeznek olyan körülményeket megteremteni, melyek biztosítják a természetvédelmi területek megóvását, és ezzel párhuzamosan kielégítik a lakosságnak a zöldterületekhez kapcsolódó rekreációs igényeit. Az őrszolgálat tagjai a természetvédelmi hatóság munkáját szakmai oldalról segítik, valamint közreműködnek a védetté nyilvánítási eljárás folyamán is. Ezen túlmenően részt vesznek a védett területek bemutatásában, természetvédelmi szakmai és önkéntes programok lebonyolításában. A természetvédelmi őrzés önkéntes segítői a polgári természetőrök, akik a nemzeti park igazgatósággal kötött írásos megállapodás alapján, természetvédelmi őri irányítás és felügyelet mellett díjazás nélküli segítik az állami természetvédelmi őrzést. Hazánkban 10 nemzeti park igazgatóság van, amelyek az állami természetvédelem területi szervei; elnevezésüket a működési területükön levő nemzeti parkról kapták. Működési hatáskörük kiterjed a teljes közigazgatási területükre, amely magában foglalja: a nemzeti parkot, a tájvédelmi körzeteket és a természetvédelmi területeket, Natura 2000 területeket, a nem védett természeti területeket is, ahol a természeti és a védett természeti értékek megóvása szükséges. A nemzeti park igazgatóságok a természetvédelmi szabálysértések ellenőrzésére, továbbá a Természetvédelmi Őrszolgálat működtetésére közhatalmi jogkörrel rendelkeznek. 128

130 Az állami természetvédelmi őr a nemzeti park igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának tagja, intézkedésre jogosult, egyenruhával és megfelelő szolgálati eszközökkel felszerelt hatósági személy. Alapvető feladata a természeti értékek és területek, kiemelten a védett természeti értékek és a védett természeti területek hatósági őrzése. Sokrétű feladatkörük magában foglalja: a természetvédelmi hatósági őrzést, a nemzeti park igazgatóság szabálysértési feladatait, továbbá a nemzeti park igazgatóság védett természeti területek és értékek természetvédelmi kezelésével kapcsolatos területi feladatainak ellátását is, azaz a védett természeti értékek és a védett természeti területek felmérése, nyilvántartása, megóvása, őrzése, fenntartása, bemutatása és helyreállítása érdekében végzett tevékenységek (a nemzeti park igazgatóságok legtöbb terepi természetvédelmi feladatának ellátása). Az állami természetvédelmi őr a természet védelme érdekében jogosult és köteles többek között: a természetvédelmi előírások betartásának ellenőrzésére, a természetvédelmi érdekeket sértő, a természeti és a védett természeti értékeket és területeket veszélyeztető vagy károsító cselekmény esetén személy és jármű feltartóztatására, személy igazoltatásra, csomag és jármű átvizsgálására, vadászok és horgászok teljes körű ellenőrzésére, természeti érték és a veszélyeztetéséhez használt eszköz visszatartására, természetkárosítás bűncselekménye elkövetésének tettenérése vagy az intézkedésének ellenszegülése esetén személyt elfogni, visszatartani vagy előállítani, jogszerű intézkedésével szembeni ellenszegülés esetén annak megszüntetésére kényszerítő eszközt (testi kényszer, bilincs, rendőrségi vegyi sokkoló, szolgálati kutya) alkalmazni (szolgálati maroklőfegyverük önvédelmi célú), szabálysértési, államigazgatási és büntető eljárást kezdeményezni, valamint helyszíni bírságot kiszabni. 129

131 A fővárosban található természeti értékek csoportosítása I. Országos jelentőségű Védett és fokozottan védett barlangok Források, kutak (gyógy-, termál- és hidegvizek) Lápok Felszíni területek és kertek Egyéb db 73 db 6 db 7+3 db 12 db II. Helyi jelentőségű (fővárosi) Területek Kertek Fák, facsoportok 22 db 5 db 9 db III. Helyi jelentőségű (kerületi) Területek Kertek Fák, facsoportok IV. Egyéb Mindösszesen: 0 (1) db 1 (3) db 2 (17) db 5 (6) db 290 (309) db 130

132 A fővárosban található természeti értékek intézményi háttere, felsorolása, elhelyezkedése I. Országos jelentőségű védett természeti értékek Országos jelentőségű védett természeti értékek intézményi háttere Természetvédelmi vagyonkezelő: Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi hatósági jogkör: Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály /Sokáig: KDVKTF/ (elsőfok) Pest Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály /Sokáig: OKTF/ (másodfok) Országos jelentőségű védett területek elhelyezkedése 1. Natura 2000 területek Budapesten 1. Budai-hegység 3. Duna és ártere 2. Tétényi-fennsík 4. Soroksári-Dunaág 131

133 2. Országos jelentőségű védett területek (Natura2000-en kívüli területek) 1. Budai-hegység 5. Túzok utcai-láp 2. Sas-hegy 6. XVII. Kerületi forrásláp 9. Védett láp az M5-ös nyugati oldalán 10. Védett láp az M5-ös keleti oldalán 13. Pálvölgyi-barlang felszíne 14. Szemlőhegyi-barlang felszíne 3. Gellért-hegy 7. Védett láp Soroksár vasútállomás mellett 11. Fűvészkert 15. Tamariska-domb 4. Háros-sziget as turján 12. Jókai kert 16. Fővárosi Állat- és Növénykert Össz-kiterjedésük: kb ha 132

134 II. Helyi jelentőségű védett természeti értékek Helyi jelentőségű védett természeti értékek intézményi háttere Természetvédelmi vagyonkezelő: Budapest Főváros Önkormányzata Természetvédelmi hatósági jogkör: Budapest Főváros Önkormányzatának jegyzője (elsőfok) Pest Megyei Kormányhivatal Érdi Járási Hivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály /Sokáig: KDVKTF/ (másodfok) Fővárosi Önkormányzat által védetté nyilvánított természeti értékek Budapesten 1. Homoktövis 12. Kőérberki szikes-rét 24. Apáthy-szikla 2. Palotai-sziget 13. Rupp-hegy 25. Kondor úti libanoni cédrus 3. Turjános 14. Budai arborétum 26. Olimpiai emléktölgy 4. Fácános 15. Ördög-orom 27. Fazekas-hegy 5. Naplás-tó 16. Denevér úti-gyepfolt 28. Gazda utcai hársfa 6. Péceli úti kert 17. Mészáros utcai vadgesztenyefák 29. Róka-hegy 7. Merzse-mocsár 18. Bécsi kapu téri szőlőtőke XII. kerületi fák (7 db.) 8. Soroksári Botanikus kert 19. Kis Sváb-hegy 37. Istenhegyi úti kert 9. Mocsáros 20. Mihályfi Ernő kertje 38. Csillagvölgyi út TT. 10. Kis Háros-sziget 22. Ferenc-hegy 39. Művész úti kert 11. Tétényi-fennsík 23. Balogh Ádám-szikla 40. Felsőrákosi-rétek Össz-kiterjedésük: 854 ha 133

135 III. Kerületek által védetté nyilvánított természeti értékek Budapesten 1. Kisbuda Gyöngye étterem udvarán álló zöld juhar 3. Széchényi emlékút 12. kertje 2. Alma utcai császárfa XII. kerületi források Össz-kiterjedésük: 0 ha 134

136 Védettség alól kivont természeti értékek 1. Krími hárs (Bp.) 6. Budai császárfa (Bp.) 11. Csermely utcai kert (XII. kerület) 2. Szépilona u.-i galagony (Bp.) 7. Hollós úti törökmogyorófák (Bp.) XXII. Kerületi fák, fasorok (XXII, Kerület) 3. Budenz u.-i akácfa (Bp.) 4. Virányos u.-i törökmogyorók (Bp.) 5. Rómer Flóris u.-i kert (Bp.) 8. Kopaszi-gát Lágymányosi-öböl (XI. kerület) 9. Csepeli Kis-dunai-öböl (XXI. Kerület) 10. Csepeli Kis-dunai-liget (XXI. Kerület) 27. Nagytétény, fehér nyárfa csoport (XXII. Kerület) 28. Mészáros utcai vadgesztenyefák Össz-kiterjedésük: kb. 35 ha 135

137 Védelemre érdemes természeti értékek a fővárosban 1. Újpesti vízmű védterület 9. Rákos patak mente 17. Farkasvölgy 2. Farkaserdő homoki gyepei 10. XX. Kerületi láp 18. Csillebérc 3. Farkaserdő melletti láp 11. Sós-mocsár 19. Diós-árok 4. Váci vasútvonal töltése 12.Dél-Soroksár 20. Fácán 5. Sárfű-rét 13. Nagytétényi-Dunapart 21. Vár-hegy 6. Szilas-tó 14. Tétényi-fennsík déli része 22. Alsó Jegenye-völgy 7. Naplás-tó melletti kaszálók 15. Kamaraerdő 23. Mocsáros-dűlő 8. Mátyásföldi repülőtér 16. Dél Budai keserűvízkutak gyepei 24. Péter-hegy Össz-kiterjedésük: kb. 800 ha 136

138 Budapest egyes természeti értékei számokban Magyarország flórája számokban Budapest flórája számokban Magyarország vadon élő növényfajainak száma: kb.: 2721 (Új Magyar Füvészkönyv szerint) Budapest vadon élő növényfajainak száma: kb.: 1400 (51%) Ebből védett: 704 (13/2001 rendelet alapján) Ebből védett: 197 (30%) Ebből fokozottan védett: 89 (13/2001 rendelet alapján) Ebből fokozottan védett: (16%) Natura2000 növényfajok Magyarországon moha (275/2004. X. 8. Korm. Rendelet alapján) Natura2000 fajok Budapesten 9 Bp.-en + 2 Bp. határán + 0 moha (275/2004. (X. 8. Korm. Rendelet alapján) Budapest madárvilága A fővárosban eddig előfordult fajok száma: 272 faj (Magyarország teljes madárfaunája: 409 faj) Ebből költ: kb.: 110 faj Érdekesebb költőfajok: o (Kerecsensólyom) o Réti sas o Darázsölyv o Füleskuvik o Gyurgyalag o Holló stb. Fakókeselyű 2pld;

139 A közelmúlt intézményi eseményei a fővárosi természetvédelemben Új természetvédelmi rendelet megalkotása a helyi védettségek megerősítésére Jelenlegi állapot (hatályos jogszabályok): o 25/2013. (IV. 18.) Főv. Kgy. Rendelet Budapest helyi jelentőségű védett természeti területeiről o 35/1996.(IX.30.) rendelet a Kisbuda Gyöngye Étterem udvarán álló zöldjuharfa helyi védetté nyilvánításáról o 11/1993. (VII. 20.) Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzati rendelet a helyi (kerületi) jelentőségű építészeti és természeti értékek védelméről o 13/1994. (V. 3.) Budapest Főváros XII. kerületi Önkormányzati rendelet az egyes helyi (kerületi) jelentőségű természeti értékek védetté nyilvánításáról o 22/1995.(XII.27.) Budapest Főváros XII. kerületi Csíkos boglárka; Önkormányzat rendelete egyes kertek védetté nyilvánításáról 2013-tól érvényes állapot: o A kusza helyi természetvédelmi jogszabályi háttér egyesítése, aktualizálása megtörtént Az új szabályozással járó pozitívumok: o Helyrajzi számok aktualizálása o Új térképes megjelenítés o Védőövezetek eltörlése o A védőövezetekből védelemre érdemes területek védett kategóriába történő átsorolása 507 ha védett terület kb. 710 ha új rendelet elfogadása után (+164 hektár: Felsőrákosi-rétek Természetvédelmi Terület) 138

140 A fővárosi helyi jelentőségű védett természeti területeket veszélyeztető tényezők A fővárosi helyi jelentőségű védett természeti területek speciális helyzetükből adódóan különféle veszélyforrásoknak vannak kitéve. A veszélyeztető tényezők sokféleségéből adódóan megóvásuk is eltérő lépéseket kíván. A Természetvédelmi Őrszolgálat feladata többek között, hogy a lakosságnak a természetvédelem iránti elkötelezettségét növelje, ezzel is elősegítve a környezettudatos gondolkodásmód kialakítását. Az alább felsorolt veszélyeztető források nagy része kiküszöbölhető lenne a lakosság környezettudatos magatartásának erősítésével. Mit veszíthetünk a Főváros természetvédelmének megszűnésével? Homoktövis Sárgás habszegfű Vajszínű atracél Csíkos boglárka Magyar sziklaaraszoló lepke Egyedülálló barlangrendszer Egyedülálló felszín alatti vízbázis Értékes növénytársulások (pl.: függő avar, budai nyúlfarkfüves stb.) Veszélyeztető tényezők, gyakori szabálysértések védett természeti területen: építési törmelék, zöldhulladék, egyéb hulladék és szemét elhelyezése illegális tűzrakóhelyek kialakítása, illegális tűzgyújtás kábelégetés járművel való engedély nélküli behajtás (személygépjármű, motorkerékpár, quad, kerékpár) engedély nélküli rendezvények megtartása természetvédelmi hatósági táblák, tanösvénytáblák, padok, kukák rongálása illegális fakivágás, falopás technikai sportok folytatása (terepkerékpározás, motorozás, quadozás, lovaglás) a kijelölt tanösvényekről és turistautakról való letérés, értékes élőhelyek károsítása taposással nagy mennyiségben történő növénygyűjtés (dekorációs célra, virágkötészeti célokra stb.) engedély nélküli sziklamászás (Róka-hegyi bánya területén) beépítés, elkerítés, talaj lefedése nem természetvédelmi célú használat (komposztálók, kertvégi pihenőhelyek, parkolóhelyek kialakítása) Mit tehetünk, ha a fenti cselekmények valamelyikét észleljük? Amennyiben a fenti cselekmények valamelyikét észleli a fővárosi helyi jelentőségű védett természeti területek valamelyikén kell bejelentést tenni a Fővárosi Önkormányzat Rendészeti Igazgatósága Fővárosi Ügyeleti és Információs Központján a telefonszámon. 139

141 Tíz fővárosi védett természeti terület bemutatása Apáthy- szikla természetvédelmi terület Szalonka út Nagybányai utca Madár utca Páfrányliget utca Görgényi út által határolt terület Védetté nyilvánítás éve: 1977 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 9,2 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható A terület rövid bemutatása Jelen leírásban Budapest II. kerületének egyik legjelentősebb tájképi elemét az Apáthy-sziklát mutatjuk be, mely hatalmas dolomitsziklatömbjeivel, annak fajgazdag gyeptársulásaival, több ritka és védett növényfajnak adva otthont méltán élvezi a Fővárosi védelmem státuszát immár 1977 óta. A védetté nyilvánítás oka A terület legnagyobb természeti értéke a II. kerület tájképi elemét meghatározó két hatalmas dolomitszikla tömb, mely fajgazdag dolomitsziklagyep társulásnak ad otthont. A terület védettségét geológiai és tájképi értékein kívül az egyedi élőhelyen előforduló ritka növényfajai és értékes állatvilága indokolja. A természeti emlék megközelíthetősége A terület Budapest II. kerületében Nyék városrészben terül el, a Páfrány út, Szalonka út, Görgényi út, Nagybányai út által határolt területen. Megközelíthető a Nagybányai út és a Nagybányai lépcső sarkánál kezdődő turistaútról, amely a 11-es busz Törökvészi úti végállomásától 100 méterre található. Az Apáthy-szikla növényvilága A terület nyugati és középső részén a két dolomitsziklatömbhöz kötődő dolomitsziklagyep a meghatározó növénytársulás, a többi részen erdőség uralkodik. A nyugati meredek lejtőkön főleg cser tölgy és molyhos tölgy fordul elő gazdag aljnövényzettel, míg az északi lejtőn a Budapest helyi védettségű területei közül egyedül itt és a Fácános Természetvédelmi Területen előforduló bükkösök találhatóak. Növények közül előfordul a területen a jégkorszaki maradványként tekinthető budai nyúlfarkfű, ezen felül a magyar gurgolya, és a méltán szép és védett Szent István szegfű. A területen összesen 26 védett növényfaj él. Az Apáthy-szikla állatvilága A terület állatvilága igen változatos a soszínű élőhelyeknek köszönhetően. Hét védett futrinkafaj él a területen, mint pl. a dunántúli kékfutrinka, a nagy hőscincér de találkozhatunk a területen imádkozó sáskával és szarvasbogárral is. Számos lepkefajnak ad otthont a terület, mint például a halálfejes lepkének. A sziklás részeknél megfigyelhetünk fali gyíkot és a hüllők képviseletének másik tagját a törékeny kuszmát. Az erdős területeken lombhullató erdők madaraival, valamint hollóval, héjával és a fekete harkállyal is találkozhatunk. 140

142 A terület turista szemmel A területen található egy 1 km hosszú turistaút a Nagybányai út és Nagybányai lépcső sarkától indulva. A nyugati sziklatömbről gyönyörű a kilátás, ezért jó időben és hétvégénként frekventáltan látogatják. A nagyszámú turista forgalom miatt azonban a taposás problémát okoz, a gyep több helyen feldarabolódik, ezért ne hagyjuk el a jelzett turistautat! 141

143 Budai Arborétum természetvédelmi terület 1118 Villányi út és a Ménesi út és a Somlói út közötti terület Védetté nyilvánítás éve: 1975 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 8,9 ha Látogathatósága: szabadon látogatható (a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának nyitvatartási ideje alatt). A terület rövid bemutatása Jelen leírásban a főváros szívében lévő Budai Arborétumot mutatjuk be. Az ország egyik leggazdagabb arborétuma a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának gondozása alatt lévő igen változatos és színes növényfajokat felsorakoztatva és mindehhez gazdag madárvilágot biztosítva méltán élvezi a Fővárosi védelmem státuszát, immár 1975 óta. A védetté nyilvánítás oka A Budai Arborétum a II. világháború során hatalmas károkat szenvedett. A háborút követően megkezdődtek a helyreállítások, fejlesztések, korszerűsítések. Napjainkra több mint 1500 különböző fásszárú dísznövényfajt, 240 féle hagymás virágfajt és több száz egyéb dísznövényfajt mutat be az Arborétum. Az arborétum 1975 óta természetvédelmi védettséget és mindemellett 2005 óta műemlékvédelmi védettséget is élvez. A természeti emlék megközelíthetősége A terület 8,9 hektáron a Villányi út és a Ménesi út és a Somlói út között terül el a Gellért-hegy déli lábánál Budapest szívében. Megközelíthető pár percnyi sétával a Móricz Zsigmond körtérről. Tömegközlekedéssel pedig szintén a körtér, vagy a Déli pályaudvar felöl, a 17-es vagy a 61-es villamossal érhető el. A Budai Arborétum növényvilága Az Arborétum Európában észak felé haladva az utolsó mediterrán klímájú botanikus kert, így változatos mikroklimatikus adottságai - a Budai hegység déli tájolású részei a kedvező besugárzás miatt melegebbek, mint a környező tájegység részei, ezért a Dél-Európában honos növények közül számos faj áttelel az Arborétum területén- és az öntözés biztosítottságának köszönhetően megfelelő termőhelyet nyújt az eltérő igényű növényfajok számára. Ezek közül csak néhány speciális igényű faj hiányzik például a Rhododendron fajok. Az arborétumban jelenleg 1500 féle fa és cserje 240 féle hagymás növény, 130 féle egynyári és 300 féle évelő dísznövény található. A növényházi dísznövény gyűjtemény 600 fajt, a tetőkerti gyűjtemény 500 taxont tartalmaz. A felső kertben több 100 évesnél is idősebb fa található (például a libanoni tölgy, amerikai sárgafa, komlógyertyán, perzsafa, káspi lepényfa). Említést érdemelnek a datolyaszilvák, köztük az ázsiai datolya-szilva, melynek nagy, narancssárga termései minden évben beérnek. Híresek az ezüst hárs magyar nemesítésű fajtái, világújdonság a mecseki gömbkőris. 142

144 Az Arborétum egyik legnagyobb vonzereje a nárciszok és tulipánok tavaszi virágzása, de igen szép látvány a japán díszcseresznyefák és az orgonák virágzása is. A területen továbbá egy sziklakert is található, amely tovább növeli a különleges növényfajok és látnivalók számát. Emellett összesen körülbelül 50 védett növényfajnak ad otthont a terület (pl. Apró nőszirom, Lisztes berkenye, Illatos hunyor). A Budai Arborétum állatvilága Bár a terület alapvetően dísznövénykertként funkcionál és arról vált nevezetessé, ehhez a változatos környezethez igen gazdag állatvilág is társul. Az 1997-ben kialakított kerti tónál újabban tőkés réce párok is előfordulnak, de a fák lombjai között több mint 30 különböző énekesmadárfaj színesíti a terület madárállományát (nyaktekercs, fekete rigó, nagy fakopáncs, füsti fecske, molnár fecske, barázdabillegető, vörösbegy, ökörszem, fenyő rigó, sárga rigó, csuszka, meggyvágó stb.). A terület rovarvilága táplálékul szolgál az énekesmadaraknak. Az Arborétumban sétáló látogató találkozhat a környéken élő kóbor macskákkal is. A terület turista szemmel Az Arborétum nyitvatartási időben szabadon és ingyenesen látogatható mindenki számára. A területet a Szent István Egyetem campusának karai tartják karban (Élelmiszertudományi Kar, Kertészettudományi Kar, Tájépítészeti és Településtervezési Kar). Az Arborétumot a Villányi útról lehet megközelíteni, ahol egy széles kapun kell áthaladni. A turisták számára séta útvonalak állnak rendelkezésre, az utak szélén pedig ismeretterjesztő táblák mutatják be a helyi értékeket. A látogatók túlnyomó része az egyetem hallgatói közül kerül ki, de ezen felül botanikusok, szakemberek és természetesen városi polgárok közkedvelt látogató helye is egyben. 143

145 Fazekas-hegy természetvédelmi terület Torda utca Uzsoki utca Villám utca Bátori László utca által határolt terület A terület rövid bemutatása Védetté nyilvánítás éve: 1982 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 0,7 ha Látogathatósága: A Fazekas-hegy szabadon, a bányaterület engedéllyel látogatható A kőfejtő elsődlegesen geológiai értékeinek köszönheti védelmét; sárgásfehér színezetű sziklakibúvásokat találunk itt, melyek a hegy fő tömegét adó mészkősziklák felszínre került részei. A budai erdők közelsége az élővilág számára is megfelelő ökológiai folyosót jelent, tavasszal megjelennek a sütkérező fürge és faligyíkok, madárvilágát a városi és erdei fajok közösen alkotják. A védetté nyilvánítás oka A kőfejtő elsődlegesen geológiai értékeinek és ebből adódó veszélyeztetettségének köszönheti védelmét. A természeti emlék megközelíthetősége A Fazekas-hegyi kőfejtő legkönnyebben a Nagyrét utcáról nyíló Torda utcán keresztül közelíthető meg. A felhagyott kőfejtő az utca végénél kezdődik. A Fazekas-hegy geológiája A Hűvösvölgy-i Nagyrét feletti, 281 méter magas Fazekas-hegyen lévő kőfejtőt a 19. század végén nyitották meg. A kőfejtőből triász korú dachsteini mészkövet és dolomitot bányásztak melyet budapesti középületekben használtak fel. A Fazekas-hegyen 4 törésvonal látható, ezek mentén borsókővel beborított kőfülkék alakultak ki. A hegy tetején sokáig lőállás, katonai őrhely volt, melynek építményei máig láthatók. Őslénygyűjtők körében régen nagy hírnevet szerzett, mára sajnos ki van fosztva. Az ásványok a kőzet repedéseihez, üregeihez, ill. őslények kőbeleihez kapcsolódnak. Az út menti törmelék még mindig jól mutatja a hely egykori ásvány- és őslénygazdaságát, csak jó szem kell hozzá. Sok hidrotermális kiválás helyszínen fotózható, kisebb darabok az út menti törmelékben ásás, bontás, sziklamászás, a természet háborítása nélkül találhatók. A Fazekas-hegy növényvilága A terület botanikai értékének feltárására csupán néhány éve került sor, s eme kutatások, kevés ámde igen értékes védett növényfaj jelenlétét mutatták ki. Megtalálható itt többek között a május közepén virágzó magyar repcsény, a kopárabb területeken találkozhatunk a budai imolával, amely szerencsére még elég nagy állománnyal rendelkezik a területen. Nyár közepén pedig a nyílt sziklafelszínen néhány tő sárga kövirózsa nyitja szirmait. Feltűnő továbbá a sziklafal fás szárú növényekkel való borítottsága, elsősorban a virágos kőris él ezen a területen az őshonos növényzetet pedig főként a zavarástűrő fajok képviselik. 144

146 A Fazekas-hegy állatvilága Bár a terület körbeépített, szerencsére a budai erdők közelsége az itteni élővilág számára is megfelelő ökológiai folyosót jelent a kőfejtő körüli élővilág számára. Tavasszal megjelennek a sütkérező fürge és faligyíkok, madárvilágát a városi és erdei fajok közösen alkotják. Megtalálható itt a zöld küllő, a nagy fakopáncs, bár ezek az itt élő fák fiatal kora miatt csupán vendégek, költeni máshova repülnek. Nagyobb számban előfordul errefelé az ember közelségéhez szokott széncinege és az őszapó is. Védett állatfajok a területen. A terület turista szemmel A gyengébb feltártság miatt szerencsére még nem annyira ismert a nagyközönség előtt a terület, ez az élővilág fennmaradását jobban biztosítja. A terület kitáblázottsága megfelelő, az elhelyezett ismertetőről számos információt megtudhatunk a kőfejtőről. A Fazekas-hegy szabadon, maga a kőfejtő területe csak engedéllyel látogatható. 145

147 Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi terület Állatkerti körút Védetté nyilvánítás éve: 1986 Státusa: Országos jelentőségű védett természeti terület Területe: 11 ha Honlap: Látogathatósága: Belépő ellenében látogatható nyitvatartási időben A terület rövid bemutatása Jelen leírásban Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteményű állatkertjéről a Budapest XIV. kerületében a Városligetben található Fővárosi Állat- és Növénykertről írunk, mely 7 kontinens állati érdekességeit mutatja be 11 hektáron, köztük több mint 1021 különböző fajjal, valamint egyedi botanikai értékkel. A park január 1-e óta országos jelentőségű védett természeti területként van nyilvántartva. A védetté nyilvánítás oka A terület 1986 óta természetvédelmi oltalom alatt áll egyedi és változatos állat- és növénygyűjteményével, vizes és szárazföldi élőhelyeivel, műemlékvédelmi értékeivel, oktatási és kulturális szolgáltatásaival. Helyi jelentőségű területnek számított egészen 2014 januárjáig, amikor is védettségi fokozatát megemelték országossá. Ennek indoka az állatkert több éven át tartó felújítására vezethető vissza, ezzel számos újabb faj megőrzésére adva lehetőséget. A fajok megőrzésének fontossága kiemelt jelentőségű a biológiai sokféleség fenntartása érdekében, emellett az állatkert lehetőséget biztosít a bemutatásra és a környezeti nevelésre is. A természeti emlék megközelíthetősége Az állatkert Budapest XIV. kerületében a Városligetben terül el az Állatkert körút mentén. A főbejárat az Állatkert körút 6-12 szám alatt található. Megközelíthető kisföldalattival (M1 sárga metró vonal, Széchenyi Fürdő megálló), 72-es trolibusszal (Állatkert megálló), 75-ös vagy 79-es trolibuszokkal (Gundel Károly út megálló), 20E, 30, 30A, 105, 230 autóbuszokkal (Hősök tere megállónál leszállva). A Fővárosi Állat- és Növénykert növényvilága A kert természetes lágyszárú növénytakarója kevésbé domináns, de előfordul itt a hóvirág, gyöngyvirág, ligeti csillagvirág. A terület ezen felül teljes mértékben átalakított, így a területre jellemző eredeti vegetáció néhány fajon felül nem jelenik meg. A Fővárosi Állat- és Növénykert, mint ahogy neve is mutatja növénykertként is működik, mintegy 3500 különböző fajt, alfajt és változatot bemutatva. A botanikai gyűjtemény igen jelentős részét a park környező fás szárú növényei teszik ki. A legidősebb fa a nagy tó partján lévő platán, amit valószínűleg az intézmény alapítása előtt ültettek. A pontosan ismert fák közül 1910-ben ültették a Dél-amerikai kifutó szélén álló kanadai nyárt. További fafajok közül előfordul a fehér nyár, magas kőris, kocsányos tölgy, vénic-szil, páfrányfenyő. A növénykert részét képzik a más országokból származó itthon nem őshonos növények, mint például a Japán kertben előforduló japán díszcseresznye, japánnaspolya, szobaarália, illetve a nagy értékű Bonsai 146

148 gyűjtemény, vagy a trópusi növények közül a szágópálma, banán, washingtonia. Karakteres elem a pálmaház környékén a sziklakert és a kaktuszkert is, valamint a Nagy tó környékén is találhatóak egzotikus fajok. Az állatkert egyedi mikroklímájának köszönhetően számos meleg mérsékelt övi és szubtrópusi növény faj képes szabadon is megélni. A nagy szikla déli oldalán fügék, ciprusok, gránátalmák, a pálmaház közelében nagyméretű ernyőfenyők éldegélnek. A Fővárosi Állat- és Növénykert állatvilága Az állatkertben jelenleg 19 különböző osztály körülbelül 1021 különböző állatfaja tekinthető meg, melynek legnagyobb fajszámú képviselői a csontos halak 365 fajjal. A gyűjtemény széles körű, nemzetközi összehasonlításban is számottevő, mind a 7 kontinenst átívelő áttekintést nyújt a Föld élővilágáról. A madarak, hüllők és emlősfajok közül is szinten minden csoport képviselője jelen van, ezzel is színesítve a palettát. Az ízeltlábúak törzsének 162 faja, valamint a puhatestűek közül is számtalan faj képviseli a Föld változatos élővilágát. A terület turista szemmel A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye évi több mint 1 millió látogatóval. Az állatkertet az utóbbi években újították fel, így igen korszerű, folyamatosan bővül egyre több állat- és növényfajnak adva otthont. Az állatkertbe lépő látogatók készüljenek fel egy egész napos programra, ha meg szeretnék tekinteni az összes látnivalót. A szezonális, évente bővülő, valamint egész éves programok a látogatókat egész évben vonzzák. Az állatok és növények megtekintésén kívül igen sok kulturális és oktatási esemény megrendezésre kerül (koncertek, kiállítások) melynek egyik színtere a Varázshegy. Ezen felül az állatkert foglalkozik vadállatmentéssel, örökbefogadással, természetvédelmi projekteket hajt végre mindezt az állatfajok megőrzésére és életkörülményeik javítására, valamint a nagyközönség figyelmének a felhívására. 147

149 A Gellért-hegy természetvédelmi terület A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Védetté nyilvánítás éve: 1997 Státusa: Országos jelentőségű védett természeti terület, 1987 óta az UNESCO Világörökség része Területe: 39 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható A terület rövid bemutatása A Gellért-hegy országos jelentőségű természetvédelmi terület, de legalább ilyen értékes történelmi, kulturális és szakrális múltja miatt is. Így lett a hegy és környéke fővárosunk idegenforgalmának, turista forgalmának egyedülálló, frekventált helyszíne. Jelen leírásban tehát Budapest ékkövét, a Világörökség részévé is választott Gellérthegyet mutatjuk be. A védetté nyilvánítás oka A Gellért-hegy védettségét egyedülálló panorámájának, kulturális örökségének, geológiájának másfelől élővilágának köszönheti. A nehezen hozzáférhető dolomit szikla részeken megmaradtak az eredeti, dolomitra jellemző élővilág értékes képviselői, kőris- és hársfák, karsztbokorerdők, gyertyános-tölgyesek. A meredek, sziklás részek kiemelkedő képviselője csikófark populációja és a Magyarországon csak itt élő sárgás habszegfű (Silene flavescens). A természeti emlék megközelíthetősége A Gellért-hegyet számtalan gyalogösvény hálózza be, gyalogosan feljuthatunk rá az Erzsébet hídtól, a Szent Gellért térről vagy a Móricz Zsigmond körtértől is. A Gellért-hegy növényvilága A főváros közepén található hegy növényzete mára már korántsem természetes, hiszen a terület nagy része régóta közparkként működik. Egyes félreeső részeken mégis felismerhetők a hárs-kőris törmelékerdők, a karszt-bokorerdők és a gyertyános-tölgyesek, illetve elsősorban a nyugati oldalon a tatárjuharos lösztölgyes maradványai. A meredek, sziklás keleti részeken még fennmaradtak viszonylag jó állapotban a nyílt és zárt dolomit-sziklagyep kisebb állományai, olyan értékes, védett növényekkel, mint az ezüst aszat, a csikófark, a hegyi ternye, vagy a budai imola és a budai nyúlfarkfű, valamint a legnagyobb kincs, a Magyarországon csak itt élő sárgás habszegfű. Ez utóbbi halványsárga virága nyár elején nyílik. A kirándulók szeme elé leginkább az egykori és megmaradt gyertyános tölgyesek kora tavaszi odvas- és ujjas keltike virágpompája tárul. A török idők kertkultúráját őrzi a délkeleti oldal néhány füge bokra, és pár kivadult rózsabokor. A parkos hegyoldalak fa és cserje fajokban igen gazdagok. A gyakoribbak közül kiemelve: tiszafa, tuják, ciprusok, juharok, kőrisek, gyertyánfa, kocsányos tölgy, molyhos tölgy, ostorménfa, akác, berkenye, illetve mogyoró, magyal, fagyal, vadrózsa, sóskaborbolya és galagonya jellemző. 148

150 A Gellért-hegy állatvilága Az állatvilágot elsősorban a gerincesek, pár kósza gyíkfajon kívül, főleg a madarak képviselik gazdag állománnyal. Ennek fő oka a mozaikos, tehát változatos élőhely. A madárvonulások idején még egy másik ok is döntő szerepű, s ez a Duna. A madarak vándorlásaik során gyakran követik a vizek futását, ilyenkor szívesen pihennek meg a közeli zöld területeken. Ilyenkor könnyebben lehet részünk olyan ritka jövevények megpillantásában, mint például a hajnalmadár, a sárga- és tüzesfejű királyka, havasi szürkebegy, bajszos sármány vagy a vándorsólyom. Az itt fészkelő madarak között gyakori a fekete- és énekes rigó, a vörösbegy, a kis poszáta, a nagy fülemüle és a csilpcsalp füzike. Letekintve a hegyről, a Dunánál sirályokat, kormoránokat és tőkésrécéket lehet megfigyelni. A Gellért-hegy geológiája A Gellért-hegy földrajzi értelemben még dombnak is éppen csak megfelel csekély magassága (235 m) miatt, de kiérdemelte a hegy nevet sziklás keleti oldalának 130 méteres kiemelkedésével a Duna szintjétől (tszf. 96 m) számítva. A hegy főtömegét tengeri eredetű üledékes kőzet, a triász kori 200 millió éves fődolomit adja. A mélyben lévő dolomit rétegek vetőmozgások közben szabálytalan rögökre darabolódtak, miközben egyes rögei kiemelkedtek, mások (idővel) a mélybe süllyedtek. A Gellért-hegy rög (sasbérc) vetődéses kiemelkedése féloldalas volt, mert míg nyugatról alig emelkedik, addig a keletre néző oldala meredeken szakad le a Dunára, a Pesti-síkságra. A törésvonalak mentén forró vizes oldatok törtek fel gazdagítva a Gellért-hegy hidrotermális ásványait (dolomit, limonit, barit, pirit, aragonit, kalcedon, kvarc), porló kőzeteit (dolomit liszt), oldás-üregeit, melegvizes eredetű barlangjait, és a ma is működő források őseit. A legismertebb sziklajárat a legrégebben ismert, Gellért térre néző, igen régóta nyitott és használt Szent-Iván barlang. Földtanilag ettől értékesebb a 2006 végén feltárt aragonit- és gipszkristályokban gazdag Citadella-barlang. A Gellért-hegy lábánál fakadó források természetes- és mesterséges eredetű üregrendszerekben foglaltak. Az itteni híres gyógyhatású források (Árpád-, Mátyás- és Rákóczi-forrás) ismert gyógyfürdőket táplálnak: Rác-, Gellért- és Rudas-fürdő. A hegyen kisebb-nagyobb foltokban előfordul eocén dolomit-breccsa és márga, kiscelli agyag, eocén mészkő, pleisztocén forrásvízi mészkő (mésztufa, travertino) és lösz kőzet is. 149

151 A Gellért-hegy kulturális értékei, a terület turista szemmel A hegy legnagyobb része látogatható parkterület, területének nagysága összesen 423,345 m². A hegy a természeti értékeken túl igen gazdag kulturális értékekben is. A legegyedibb és legösszetettebb az UNESCO világörökség részét 1987 óta képező budapesti panoráma. A legöregebb kulturális emlék a mesterségesen (robbantással) tágított hévizes eredetű egykori forrásüreg, a Szent Iván-barlang, amelyben most a Pálos rend kápolnáját, vagy más néven a Szent Gellért sziklatemplomot találjuk. Természetbarátként érdemes megemlékeznünk Csapody Vera botanikus és illusztrátor tiszteletére ültetett atlaszcédrusról a kápolnához vezető út mentén. A közeli szerpentin sétaút mentén helyezkedik el a Gellértlegenda domborműve. Ennek szomszédságában látható az 1993-ban ültetett sziklakert. A Fellegvár, ismertebb nevén a Citadella a rebellis magyarok intésére, megregulázásra épült 1850 és 54 között Haynau parancsára. Építőköveit itt a hegyen fejtették. A Citadella mögött két egymás közeli kompozícióban a Tapolcai-medencéből származó bazaltoszlopok díszlenek. Az északkeleti hegyoldalban Szent Gellért püspök 1904-ben épült hatalmas szobra körülbelül azon a helyen áll, ahol a legenda szerint 1046-ban, a hegy sziklás dunai oldaláról a hittérítő püspököt mélybe lökték a Vataféle pogánylázadás résztvevői. A szobor mögött lévő félköríves oszlopsor és a dekoratív mesterséges vízesés szépséges látvány Pest felől, főleg esti megvilágításban. A Gellért-hegy tetején a Dunára néző oldalon található emlékmű együttes, közismert nevén a Szabadságszobor Kisfaludi Strobl Zsigmond 1947-ben készített alkotása. A felemelt kezében pálmafaágat tartó nőalak Budapest egyik legismertebb jelképe. Az északi hegyoldal gyertyános erdejét és a beépítéseket leszámítva összefüggő parkterület. A leginkább kiépített, jó értelemben vett mesterséges rész, a délnyugati lankákon elterülő gondozott Gellérthegyi Park. A Szirom utca vonalában áll Wagner Nándor alkotása a Filozófiai Kert, mely nyolc, az emberi gondolkodást alapjaiban meghatározó nagyságnak állít emléket: Ábrahám, Ekhnaton, Jézus, Buddha, Lao-Ce, Assziszi Szent Ferenc, Boddhidarma herceg és Mahatma Gandhi. Az 1813-ban épített európai hírű csillagvizsgáló 1849-ig működött a hegytetőn, Buda ostromakor megsemmisült. Ma is működő utóda az Uránia Csillagvizsgáló, a hegy nyugati oldalában a Sánc utca 3-ban található. 150

152 A Kis-Sváb-hegy természetvédelmi terület Gaál József út Álom utca Pethényi út által határolt terület Védetté nyilvánítás éve: 1991 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 11,75 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható A terület rövid bemutatása A régebben Martinovics-hegyként is ismert terület törvényes oltalmát egyrészt szigetszerű kiemelkedése miatt, másrészt a rajta található, kisebb-nagyobb mértékben károsodott, természetközeli növényzetnek köszönheti. A terület markánsan emelkedik a Városmajor fölé, a pesti oldalról szinte mindenhonnan látható. A védetté nyilvánítás oka A védett terület zárvány jellege miatt kiemelten fontos a Kis-sváb-hegy megőrzése, mind a védett növényfajok, mind a tájkép védelme érdekében. Geológiai értékei közé tartoznak a felhagyott bányafalakban fellelhető különböző ősmaradványok. Tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Budai-hegység számos pontjára és Pestet is majdnem teljes egészében szemügyre vehetjük innen. A természeti emlék megközelíthetősége A Kis-Svábhegy teteje a Széll Kálmán tér felől induló 21 jelzésű busszal érhető el, a Pethényi út megállónál leszállva. 5 perces sétával elérhetjük a bánya feletti hegycsúcsot a játszótér melletti ösvényen felgyalogolva. Az utat lezáró házak előtt balra keskeny lépcső vezet a régi, már lezárt bányaudvarhoz. A Kis-Sváb-hegy növényvilága Északról felhagyott kőfejtőt rejt a meredek hegyoldal, amelyet mára részben meghódított az erdő. Ezeken a meredek, omladékos oldalakon maradt meg legjobban az eredeti és természetvédelmi szempontból legértékesebb növénytársulás, a karsztbokorerdő. Ezenfelül a területen sok helyen találunk természetes növénytársulásokat, mint például cserszömörcés mészkedvelő tölgyest, lejtősztyeppet, de ezek összterülete is elenyésző a teljes területhez viszonyítva. A hegy nagyobb részén a környező kertekből származó növények felhígították az eredeti növényzetet, és kiszorították annak érzékenyebb fajait. Aki ma sétál itt, galagonyákat, kőriseket, borbolyát, bodzát, juharokat és fenyőket lát. A védett tarka nősziromra (Iris variegata) vagy a leánykökörcsinre (Pulsatilla grandis) csak alapos kutatás után lehet rálelni. A hegyi árvalányhaj (Stipa pennata) is az egyre fogyó kis sziklagyep foltok növénye. A bokrok alatt azonban sok vadvirág nyílik. Az árnyékkedvelő meténg (Vinca minor) ötszirmú, kék virágokat bont. A napsütésben fehéren ragyognak a csillaghúr virágai, de a pettyegett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) lilába hajló virágait is felfedezhetjük. A Kis-Sváb-hegy állatvilága A Kis Sváb-hegy izoláltságának és zavartságának köszönhetően a különösen ritka és érzékeny fajok már eltűntek a területről, de még így is találunk itt jó néhány védett állatfajt. 151

153 A terület madárvilága, izoláltsága ellenére is meglehetősen gazdag, az elmúlt évtizedekben megfigyelt madárfajok száma a hetvenet is meghaladja. Legjellegzetesebb képviselői melyek fészkelnek is a területen a varjúfélékhez tartozó szajkó, a gyors röptű, rövid szárnyakkal és jellegzetes csíkos mellmintázattal rendelkező karvaly, valamint a különféle kistestű énekesmadarak. A talajból kibukkanó sziklákon gyíkok sütkéreznek, zöld-, fürge-, fali- és pannongyíkot figyelhetünk meg a Kis Sváb-hegyen. Se szeri, se száma a virágok körül zümmögő, vagy a talajon kutató rovaroknak. A leglátványosabbak a fémeszöld rózsabogarak és a nehéz repülőként zúgó kék fadongók Rovarok közül meg kell említeni az imádkozósáskát, melyet a köznyelv ájtatos manóként ismer. A nappali lepkék közül többek között kis apolló-, kardos-, fecskefarkú-, atalanta-, c-betűs- és farkasalma lepkét is megfigyelhetünk a területen. A területen megtalálható csigák közül a főcsigák családjába tartozó éti csigával találkozhatunk itt. A védett emlősök közül pedig a keleti sünt figyelhetjük meg rendszeresen a területen. A Kis-Sváb-hegy geológiája Ha 40 millió évvel visszaforgathatnánk az idő kerekét, láthatnánk, hogy ezen a területen hatalmas trópusi tenger hullámzott. Ezt bizonyítják a kőzetekben látható köröm formájú egysejtűek, a nummulites-ek, népi nevén Szent László pénzek. Előkerültek már innen ősi óriás egysejtűek, de 1911-ben rákmaradványokra is ráakadtak. A Kis Sváb-hegy fő tömegét harmadidőszaki (eocén) mészkő (nummulinás mészkő) alkotja, melyet főleg budai márga takar. Régen előszeretettel bányászták innen a mészkövet, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a hegy északi végében két bánya is található. Kis gondolná, hogy a kis-svábhegyi mészkőből épült fel egykor a budai Várhegy lábánál található Víziváros. A területen kisebb foltokban dolomitot és különböző márgatípusokat is fellelhetünk. Budapest talán legszebb ásványai a Kis-Svábhegy (Martinovics-hegy) egykori kőfejtőjéből kerültek ki. Leghíresebbek talán a borsárga, mézsárga baritjai voltak. Sajnálatos, hogy a Kis-Svábhegyet természetvédelmi területnek nyilvánították, a bányát és környékét viszont nem védték le, a bányaudvart nem tisztították ki, geológiai tanösvényt nem létesítettek. A terület turista szemmel A nagy beépítettség következtében a Kis Sváb-hegy egy igen sérülékeny, kis kiterjedésű terület, melynek nincs kapcsolata egyéb zöld területtel. Az úgynevezett zöldfolyosók hiánya sok élőlénynek megakadályozza a be- és kivándorlását a területről. A nagy izoláltság miatt bekövetkező érzékenység végett itt még szigorúbban be kell tartanunk a természetvédelmi területekre vonatkozó írott és íratlan szabályokat. 152

154 Merzse-mocsár természetvédelmi terület Rákoskert vasútállomás közigazgatási határ Liszt Ferenc repülőtér közötti terület Védetté nyilvánítás éve: 1977 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 49,5 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható A terület rövid bemutatása Jelen leírásban Budapest mocsárvidékét a Merzse-mocsarat mutatjuk be, mely kiemelkedő madárvilágával, szemet gyönyörködtető lepkéivel, ízeltlábúival, különféle kétéltű és hüllő populációival, védett növényeivel méltán élvezi a Fővárosi védelmem státuszát immár 1977 óta. A védetté nyilvánítás oka A Merzse-mocsár az egykor nagy kiterjedésű rákosi mocsárvidék egyik utolsó képviselője. A terület három nagy és részben különálló egysége a legdélebbre található Nagy-Merzse, a Kis-Merzse és a részben beerdősült Gyolcs-rét. A terület védettségét indokolja élővilága; gazdag és ritka élőhelyekkel, növényvilággal, valamint területekhez kapcsolódó kiemelkedően értékes állatvilággal méltán élvezi a Fővárosi védelem státuszát. A természeti emlék megközelíthetősége A Merzse-dűlő Budapest XVII. kerületében, lakott területektől távol, a ferihegyi reptér, a rákosi vasúti pálya és az ecseri halmok közötti háromszög legmélyebb területén fekszik, déli kiterjedésével érintve Budapest és Pest-megye határát. A mocsár Rákosmente több településének része, valamint Ecser felől is megközelíthető. Rákoshegyről az Erdő utca, Rákoskeresztúrról, Rákoscsabáról és Rákosligetről az Összekötő utca, míg Rákoskertről a vasútállomás melletti földút vezet a védett terület felé. A leggyorsabban ez utóbbi felől érhető el, kb. 15 percnyi sétával a Ferihegynek tartó földúton. A 168-as busz Rákoshegy Ferihegyi út megállójától az Erdő utcán át fél- egy óra alatt teljesíthető a távolság. Jó időben a homok utakon kerékpárral és autóval is el lehet jutni a két kijelölt parkolóig. A Merzse-mocsár növényvilága A területről négy haraszt, százharmincegy kétszikű és ötvenegy egyszikű növényfajt írtak le. Megtalálható élőhelyek a magassásos, a nádas, a bokorfüzes, a fűz-nyár ligeterdő, a száradó kékperjés láprét és kaszálórét is. Régebbi leírások beszámoltak úszólápokról, de a jelentős vízszintsüllyedés miatt ezek mára már rögzültek. A terület védett növényei közé tartozik a budai imola, a keskenylevelű gyapjúsás, a szúnyoglábú bibircsvirág. Sajnálatos módon az elmúlt évek bizonytalan vízjárásai és gyakori kiszáradásai következtében napjainkra a degradálódott gyepekről eltűntek az értékes orchideafajok, ám szerencsére a korosodó tölgyesekben új otthonra lelt, egy korábban itt nem élő faj a kardlevelű madársisak. Tehát e fajnak köszönhetően ismét találkozhatunk orchideákkal a mocsár környékén! 153

155 Emellett a területen egyéb, igen ritka, fővárosi jelentőségű fajokat is meg lehet pillantani. Ilyen a kisfészkű aszat, a parti fűz, a fehér madársisak, a jávorka fényperje, a széleslevelű nőszőfű, a tallós nőszőfű vagy az őszi kikerics. Tavasszal a vizesebb helyeken megfigyelhetjük a sárga nőszirom, a szárazabb, homokosabb helyeken a fürtös gyöngyike szépen virágzó egyedeit. A vizesebb részeken pedig elsősorban bokorfüzek és fűzek tenyésznek, ám jelentős a cserje állomány is; galagonya, kökény, feketebodza, ezüstfa zöldellik. A telepített erdők állományalkotó fája a fehér akác, a fehér nyár és a kocsányos tölgy. A Merzse-mocsár állatvilága A terület rovarvilága is igen gazdag, megtalálhatók itt az olyan ritka ízeltlábúak, mint a bőrfutrinka, a kékfutrinka, vagy a szalmacincér, de számos egyéb ritka, és védett faj is előfordul a területen. Az itteni rétek nappali lepke egyed- és fajgazdagsága mindenki számára feltűnő! Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a Vörös Könyves vérfűboglárka lepke az igen látványos farkasalmalepke vagy a fecskefarkú lepke. Napjainkban a mocsár kétéltűek számára biztosít kiemelkedően fontos élő- és szaporodó helyet. A ritka vendégek mellett, - mint amilyen a pettyes és tarajos gőte, valamint a barna varangy - a zöld levelibéka, a barna ásóbéka is felkeresi a vizeket kora tavasszal, hogy szaporodhasson, és árulkodó hanggal jeleznek a vöröshasú unkák és kecskebékák is. A hüllők közül a vízisiklók mellett a mocsári teknősök is otthonra találnak itt, a szárazabb réteken pedig jelentős fürge gyík és zöld gyík populáció él. A területről napjainkig több mint 175 madárfajt figyeltek meg a Merzse-dűlőn, ami az országban dokumentált fajok majd fele! A ragadozó barna rétihéja rendszeresen költ a területen. A különböző nádi- és vízimadarak, mint a függőcinege, a nádirigó, a vízityúk, a szárcsa, a bölömbika, a kisvöcsök, a szürke gém, a nagy kócsag, és a különböző nádi poszáta és réce fajok is fellelhetők errefelé, megfigyelésüket segíti a vízpart közelébe épített, 2015-ben felavatott madármegfigyelő torony. A mocsarat övező réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben, további madárfajokat is megfigyelhetünk. Ilyenek például a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, az örvös galamb, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a barátcinege, a fogoly, a fürj, a füleskuvik, a karvaly, az egerészölyv és a vörös vércse. Megfigyelték költését a Budapesten ritka költőfajnak számító kis őrgébicsnek is. A tavaszi és őszi vonuláskor további ritka fajok is megfigyelhetők a dűlőben, pl. rétisas, kis kócsag, fekete és fehér gólya. Az emlősök közül az őz és a róka mellett a menyét, a hermelin és a borz is őslakója a természetvédelmi területnek. Természetesen a ragadozók fő táplálékát adó pocok- és egérfélék is gyakoriak, a kitett madárodúkban pedig megjelent a mogyorós pele is. A terület télen sem élettelen, a kékes rétihéja, kis sólyom, szajkó, fekete harkály, egerészölyv, széncinege, fenyőrigó, tengelic, zöldike, fácán ilyenkor is fellelhető. A hóba rajzolt lábnyomok pedig feketerigóról, mezei nyúlról, rókáról és vaddisznóról árulkodnak! 154

156 A terület turista szemmel A Merzse-mocsár turisztikai infrastruktúrája - magasles, fapalló, tűzrakóhely, sorompók, földutak- kielégítő, fejlesztést kevésbé, inkább karbantartást igényelnek. A Merzse-dűlő természetismeretei bejárásához hathatós segítséget nyújt a zöld békajelű tanösvény. Az indítótáblák Rákoskert, Rákoshegy és Ecser vasútállomáson, valamint a Pesti út és az Összekötő út kereszteződésében találhatók. A tanösvény többi állomása a védelem alatt álló vizes, erdős élőhelyeken kívül bemutatja a mezőgazdasági területek, mezővédő erdősávok, akácosok élővilágát, a terület hidrogeológiai felépítését, vízutánpótlását. Kitér a természetvédelem fontosságára, a megoldandó problémákra, azok feloldására tett gyakorlati megoldásokra. Bemutatja a térség mezőgazdaságát, jelenlegi és a korábbi gazdálkodásmódjait, a terület XIX. századi kúthálózatát. A vízimadarak életét is tanulmányozhatjuk a területen, méghozzá egy madármegfigyelő lesből! 155

157 Naplás-tó természetvédelmi terület Budapest XVI. kerület - Cinkota - a Cinkotai út és a közigazgatási határ közötti rész Védetté nyilvánítás éve: 1997 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 166 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható A terület rövid bemutatása Budapest legnagyobb állóvize a Naplás-tó, mely a közeli Cinkotai parkerdővel és a Merzse-mocsárral együtt számos vízimadár fontos pihenőhelye a tavaszi és őszi madárvonulási időszakban. A tó és közvetlen környezete 1997 óta tájvédelmi körzet. A védetté nyilvánítás oka A tó és környéke az egyik legnagyobb fővárosi védett terület, egyedülálló természetes növénytársulásai, védett és veszélyeztetett növényfajai, rendkívül gazdag állatvilága, valamint jelentős tájképi és rekreációs értéke okán. Botanikai értékét a Szilas-patak mentén húzódó kiszáradó kékperjés láprétek képviselik. Több mint 150 madárfajt figyeltek meg a területen, említésre méltó még a területen élő mocsári teknős állomány is. A természeti emlék megközelíthetősége Az Örs vezér tér felől a 276E -os busszal a Naplás úti végállomásig, onnan 15 percet kell gyalogolni, vagy már előtte leszállni a Cinkotai garázs megállónál. Célszerű a Simongát utcától a patak mentén haladni a tó felé, így útközben láthatják az alsó-láprét növény- és állatvilágát. Másképp a 46-os busszal közelíthetjük meg. Az Erdei bekötő út utcai buszmegállótól körülbelül öt percet kell sétálnunk. A terület a146a jelű busz Cinkotai garázs végállomásától is megközelíthető kis sétával. Autóval Cinkota felől a Vidám vásár Simongát Nógrádverőce (más néven Naplás) utakon haladva, vagy az M0-ás rákoskeresztúri lehajtója felől az Almásháza utca Naplás út útvonalon közelíthetjük meg. Közvetlenül a tó partján, a Naplás út szélén van lehetőségünk parkolni. A Naplás-tó növényvilága Botanikai értékekben talán az alsó láprét a leggazdagabb. Megtekintését a patak gátján futó úton haladva javasoljuk. A csodálatos látványt nyújtó védett növények csak itt mutatnak szépen, kiásva vagy leszakítva nem maradnak életben. Pusztításuk szigorú büntetést von maga után. Ezen a területen eredetileg a Szilas-patak völgyében egy botanikailag igen értékes időszakosan vízzel borított láprét volt, ennek maradványai a patak mentén elhelyezkedő láprétek és a fűzláp értékes növényekkel büszkélkedhet, ilyen például a szibériai nőszirom, amelynek az egyik legnagyobb budapesti állományát itt találjuk. Megtalálható még a struccharaszt, a hússzínű ujjaskosbor és a réti iszalag. Összesen több mint négyszáz növényfajt figyeltek meg a területen. Ezek közül csak példaként néhány ritkaság: jávorka-fényperje, konkoly, lápi sás, egyvirágú csetkáka, mocsári lednek, kisfészkű aszat, kardos madársisak, selymes boglárka, farkasalma, fehér zászpa, parti fűz. 156

158 A Naplás-tó állatvilága A Naplás-tó állatvilágára igen nagy fajgazdagság jellemző. A bogár populáció jellegzetes képviselői a nagytestű bőrfutrinka, mezei futrinka, és a kis szarvasbogár. Érdekesebb lepkefajok is élnek itt, így a farkasalmalepke, fecskefarkú lepke és az atalanta lepke. A vizes élőhely kétéltűekben is nagyon gazdag. Gyakori a pettyes gőte, barna varangy, zöld varangy, barna ásóbéka, erdei béka, gyepi béka, tavi béka és a levelibéka. A hüllők csoportját a fürge gyík, a zöld gyík, lábatlan gyík, a vízisikló és a mocsári teknős képviseli. Ez utóbbi számára sajnos erős, nem kívánt konkurenciát jelentenek a tóba szabadon engedett ékszerteknősök. A madarak közül több mint 200 madárfajt figyeltek meg a környéken. Jelentős részük csak átutazóban pihen meg itt ősszel és tavasszal. Ezekben az időszakokban több mint százötven különböző fajú szárnyassal találkozhatunk, de a madárvilág évközben is rendkívül gazdag. Legnagyobb számban a vizes élőhelyek (nyílt víz, nádas, láprét, patakpar) madarai vannak jelen: törpegém, szürke gém, kis vöcsök, tőkés réce, cigányréce, vízityúk, szárcsa, guvat, bíbic, nádi tücsökmadár, réti tücsökmadár, berki tücsökmadár, nádirigó, foltos nádiposzáta, cserregő nádiposzáta, énekes nádiposzáta, nádi sármány, sárga billegető és kakukk. A területen megfigyelt kis fakopáncs, nagy fakopáncs, zöld küllő, fekete harkály, füstifecske, molnárfecske, parti fecske, rigófélék, poszátafélék, pintyfélék, széncinege, kékcinege, barátcinege, őszapó, csuszka, fakusz, sárgarigó, holló már nem kötődik a vízi élettérhez. A ragadozókat az erdei fülesbagoly, egerészölyv, héja, karvaly, barna rétihéja, vörös vércse és a ritka kabasólyom képviseli. A bozótos részeken a mogyorós pele éli éjszakai életét, míg a vizek mentén a menyét és a hermelin vadászik. 157

159 A terület turista szemmel A természetközeli terület megismerését jól kiépített tanösvény segíti tizennyolc állomáson keresztül. Három körút segít a környezet és az élővilág megismerésében, ezek tematikusan kerültek felépítésre. Sárga a Szilas-patak mente, a kék a tó, míg a zöld az erdő értékeit mutatja be. Az első hat tábla segítségével a területet, a nádasokat, az Alsó-láprétet, a kaszálókat, valamint a keményés puhafa ligeteket mutatja be. Ez az útvonal eltávolodik a tótól, majd ahogy sorra vesszük a táblákat, újra a tóhoz érkezünk. A hatodik táblával kezdődik a tavat körüljáró túra. Rögtön az első a tóval és a benne élő teknősökkel foglalkozik, majd jön az árvízvédelem, természetvédelem, tóhasználat, a mezőgazdaság és a természet kapcsolata, az állatvilág, a láperdő, a szántóföldi növények, vízimadarak, ártéri ligeterdő, kocsányos tölgyerdő, a terület gazdájának, a Pilisi Parkerdő Zrt. munkájának bemutatása, végül pedig az inváziv, özönfajok bemutatása zárja a tó körüli sétát. Az utolsó szakasz megint elkanyarodik a tótól, be az erdőbe. Itt a tűzrakásról, az erdő élővilágáról, az odúkról és a madáretetőkről olvashatnak az érdeklődök. A terület szabadon látogatható. 158

160 Róka-hegy természetvédelmi terület Ibolya utca Rózsa utca Ürömi út által határolt terület Védetté nyilvánítás éve: 1977 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 20 ha Látogathatósága: Szabadon látogatható, sziklamászás természetvédelmi hatósági engedéllyel folytatható. A terület rövid bemutatása A Róka-hegy Budapest jelentős természeti értéke, 1977 óta a főváros védett természeti területe, mely engedély nélkül látogatható. A felhagyott, három bányaudvar részre elkülönülő kőbánya jelentős geológiai és botanikai értékekkel bír. Jelen leírásban tehát egy felhagyott kőbányát, Óbuda jelentős természeti értékét, a fővárosi védettségű Róka-hegyet mutatjuk be. A védetté nyilvánítás oka A terület védetté nyilvánításának célja elsősorban a művelés során feltárt geológiai emlékek védelme és bemutatása volt: a részben alapszelvényként számon tartott, eocén, oligocén képződményeket és paleokarszt formákat magába foglaló földtani értékek megőrzése, valamint a bányához tartozó értékes növény- és állatvilág védelme. A természeti emlék megközelíthetősége A tszf. 254 méter magas Róka-hegy a Pilis-hegység legkeletibb röge. A Róka-hegy Természetvédelmi Terület Budapest III. kerületének határán, Csillaghegyen, az Ibolya utca Rózsa utca Ürömi út által határolt, 9 hektáros területen helyezkedik el. A bánya a csillaghegyi HÉV és a 160-as busz megállóhelytől másfél kilométer távolságra, felfelé található. Az oda vezető Ürömi út meredeken emelkedik, amelyiken eleinte a piros sáv turistajelzést kell követni. A hegytetőre a piros sáv turistajelzésből kiágazó piros háromszög jelzés visz fel. Autóval is jól megközelíthető. A kicsike parkoló mögött egy tanösvény tábla (Ürömi-tanösvény D 8.), és egy sorompó jelzi a bejáratot. A "tájsebként" is emlegetett kőfejtő a pesti oldal nagy részéről látható. A Róka-hegy geológiája A kőbányában három szinten: középidőből származó triász korú dachsteini mészkő, újidő harmadkori eocén szépvölgyi mészkő és oligocén tardi agyag, valamint márgás-mészköves konglomerátum, a kibillent márgarétegek között metamorf kőzetek, zöldkövesedett andezitkavicsok találhatók. Az egész bányában óriási vetősíkok figyelhetők meg, elsősorban a középső bányaudvar bejáratánál. A bánya középső részében a hévizes források által formált, limonitos kitöltésű gömbfülkés barlangrendszer közelről is megvizsgálható. A bánya területén több hévizes barlang és barlangkezdemény (oldásüst, kürtő-rom) található. A Róka-hegy növényvilága A növényvilág itt is, mint Budapest legtöbb táján már másodlagos, de mégsem elhanyagolható. 159

161 A legfontosabb megőrzendő élőhely-típusok: a sztyepprét, száraz gyep, törmeléklejtő pionír növénytársulással, nyílt sziklafelszín. Az eredetileg geológiai értékként kezelt terület rejti a főváros egyik fokozottan védett növényének a gyapjas gyűszűvirágnak az élőhelyét a hegytetőn. Az itt található növényzetet alapvetően pionír fajok jellemzik, mégis néhány védett faj, mint az apró nőszirom vagy a bíboros kosbor spontán betelepülése megfigyelhető. A bánya környezetében a degradáció ellenére is megtalálhatók az eredeti növénytársulások emlékét őrző növényfajok, mint például a lejtősztyeppre jellemző sárga vetővirág, a sziklagyepeken a kereklevelű harangvirág és árlevelű len. A bolygatott cserjések felnyíló "sztyepp" foltjain fordul elő az említett gyűszűvirág, valamint a vetővirág és a magyar repcsény. További előforduló ritka fajok: a borzas szulák, budai imola, pézsmahagyma, borbás kerep, pusztai árvalányhaj, borzas vértő, selymes peremizs, pusztai meténg, sárga kövirózsa, tavaszi hérics. A cserjék is jelentős mértékben terjeszkednek a területen, elsősorban a galagonya, de fagyal, kökény, csíkos kecskerágó és vadrózsa is él itt szép számmal. A bányaudvarok vizesebb részein nyárfák, a sziklás-törmelékes lejtőkön inkább kőrisek nőnek. A Róka-hegy állatvilága Az állatvilág a terület nagyságához, méretéhez képest gazdagnak mondható. A bogarak és a lepkék közül a melegkedvelő, pusztai sztyeppfajok a legértékesebbek. Az ízeltlábú faunában fellelhető hazánk védett, legnagyobb futrinka faja a bőrfutrinka, valamint a keleti rablópille, nappali pávaszem, kardoslepke, fecskefarkú lepke, atalanta-lepke, dolomit kéneslepke, nagy pávaszem, közepes pávaszem, ragyás futrinka, rezes futrinka, gyászcincér, kékszárnyú- és imádkozó sáska. Hüllők közül gyakori a fürge gyík, a zöld gyík és a fali gyík, de az igen ritka pannon gyíknak is van itt egy kisebb populációja. A madárvilágot a területen költő rigófélék, poszátafélék, pintyfélék, csilpcsalpfüzike, vörösbegy, szajkó, és a ritka vendég egerészölyv, karvaly, csuszka, rövidkarmú fakusz, és nagy ritkán, telente a bajszos sármány képviseli. Az emlősök közül megtalálható a mogyorós pele, valamint a sziklaüregekben, barlangokban élő ma már ritka kései-, kis- és nagy patkós orrú denevér is. A terület turista szemmel A terület bemutatását kiépített sétautak és kilátók segítik, a felső bejáratnál egy magyarázó tábla is hasznos információkat szolgáltat. Kiépített ösvényekről szép kilátás nyílik nyugatra a Pilis (Kevélyek) felé, és a keleti pesti oldalra is. Egy rövid félnapos kirándulás keretében kellemes időtöltés lehet az érdekes bányaudvar falai közötti barangolás. A védett terület szabadon, de csak gyalogosan látogatható, közlekedésre csak a kijelölt sétautak vehetők igénybe. 160

162 Ferenc-hegy természetvédelmi terület Zuhany utca Vend utca Őzgida utca Törökvészi út által határolt terüle Védetté nyilvánítás éve: 1999 Státusa: Fővárosi védelem alatt áll Területe: 8,6 ha Látogathatósága: a Ferenc-hegy szabadon, a barlang csak hatósági engedéllyel látogatható A terület rövid bemutatása A terület társasházakkal és kertes házakkal sűrűn beépített Vérhalom városrészben található, felszíne alatt található a több mint 5 km hosszan feltárt, fokozottan védett Ferenchegyi-barlang, melynek felszíni védőzónáját is alkotja a terület. A terület zoológiai és botanikai értékei mellett fontos védőszerepet is betölt, mint a Ferenchegyi-barlang felszíne. A természetvédelmi terület részben e természeti érték védelme érdekében született. A hegyen nagy kiterjedésű tölgyes található, mely a fővárosi helyi védettségű területeknél ritkaságnak számít. A védetté nyilvánítás oka A Ferenc-hegyen található erdő fővárosunk egyik leginkább természetesnek mondható karsztbokorerdő együttese. A terület állatani és növénytani értékei mellett fontos védőszerepet is betölt, mint a hegy alatt húzódó, több mint 5 km hosszan feltárt, fokozottan védett Ferenchegyi-barlang felszíne, mely a terület geológiai értékeit őrzi különböző ritka ásványtársulásai révén. A természeti emlék megközelíthetősége A Ferenc-hegy a II. kerületben a Törökvészi út Őzgida utca és Zuhany utca által határolt terület, mely a Ferenchegyi úttól északra és délre terül el. Legkönnyebben a Törökvészi út- Ferenchegyi út kereszteződése felől közelíthető meg a terület. A Ferenchegyi út végén található parkolót egy rét övezi, ezen átsétálva jutunk el az alacsony erdőbe, mely szinte az egész területet uralja. A sétaúton végig haladva a teljes barlangfelszínt megcsodálhatjuk. A Ferenc-hegyi kőfejtő geológiája A hálózatos alaprajzú, nagyrészt egy síkban húzódó barlangrendszert eocén mészkőben és márgában a feláramló meleg vizek oldó hatása alakította ki. Az 5200 méter összhosszúságú, 85 m függőleges kiterjedésű labirintus 3 hektár terület alatt húzódik. A falakat jellegzetes oldásformák, -csatornák, -kagylók, gömbfülkék, gömbüstök, forráscsövek, valamint borsókő, kalcitszivacs, barit és lublinit ásványok díszítik. A lezárt, csak engedéllyel látogatható barlangot légúti megbetegedésben szenvedő gyerekek számára betegségmegelőző, sportterápiai céljára hasznosítják. A projektet a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapja támogatja 161

163 A Ferenc-hegy növényvilága A barlangot rejtő mészkő döntően meghatározza a felszíni élővilág képét is, így nem meglepő, hogy a hegyen a meszes területeket kedvelő fajok dominálnak. A hegy jellemzői fajai a mezei juhar, a csertölgy, illetve a karsztbokorerdők egyik jellegzetes faja, a virágos kőris. Az erdő tisztásain egybibés galagonya, csíkos kecskerágó és kökény található. A védett fajok közül megtalálható itt a törpe nőszirom, májusban pedig megcsodálhatjuk a pusztai meténg és a bíboros kosbor virágait. Az erdőszéli tisztásokon a szintén védett magyar repcsénnyel is találkozhatunk. Növénytani szempontból talán legérdekesebb a hegy meredek északi lejtőjén található erősen becserjésedett, bolygatatlan gyepfolt. Sajnos a területen találkozhatunk már az igen agresszíven terjedő bálványfával is. A Ferenc-hegy állatvilága A kopárabb sziklaszirteken a melegebb időszakban többféle sütkérező gyíkfajjal is találkozhatunk, valamint egész évben megfigyelhetjük az itteni énekesmadarakat. Találkozhatunk itt vörösbeggyel, fenyőpinttyel, süvöltővel, csízzel de akár kis fakopánccsal vagy valamilyen fakúsz fajjal is. Tavasszal megérkeznek vándor madaraink is, itt költ az énekes rigó, a fülemüle, az erdei pinty, sőt a karvaly is a hegy költőfajai között szerepel. A terület turista szemmel Szerencsére, a későinek mondható oltalom ellenére, a természetes és természetközeli élőhelyek igen jó állapotban maradtak fenn a Ferenc-hegyen. A terület megismerését a Fővárosi Önkormányzat támogatásával az Europalánta Egyesület által kialakított tanösvény segíti, mely a Ferenc-hegy területén megtalálható élővilágot mutatja be újszerű, játékos módon. Az Érzékek ösvénye Mimó és Csipek történetén keresztül a védett területen megtalálható élőlényeket mutatja be az élményszerű megismerés módszerével, melyeket az állomásokon elhelyezett érzékszervekhez kötődő élményelemek biztosítanak. A helyszínen olvasható információkat az állomásokon elhelyezett táblákon található QR-kódok segítségével a honlapról további érdekességekkel egészíthetjük ki. A tanösvény hossza kb. 400 méter, 20 perces sétával kényelmesen végigjárható. 162

164 Önellenőrző kérdések a Természet- és környezetvédelem fejezethez 1. Mi a környezetvédelem fogalma? 2. Mi a természetvédelem fogalma? 3. Mik védett természeti területek alapkategóriái? 4. Milyen egyéb védett természeti terület kategóriát ismer még? 5. Sorolja fel hazánk nemzeti parkjait! 6. Az ország hány százalékát borítja erdő? 7. Mi a természetvédelmi őrszolgálat és mi a feladatuk? 8. Védett természeti területen mit tilos csinálni? Kérdések a Tíz fővárosi védett természeti területhez kapcsolódóan 1. Mi az Apáthy- szikla természetvédelmi terület legnagyobb természeti értéke? 2. Milyen a Budai Arborétum természetvédelmi terület klímája? 3. A Fazekas-hegy természetvédelmi területen mivel érdemelte ki védetté nyilvánítását? 4. Fővárosi Állat- és Növénykert természetvédelmi terület miért kiemelkedő a hazai állatkertek között? 5. Mi a Gellért-hegy természetvédelmi terület alapkőzete? 6. Miért fontos a Kis-Sváb-hegy természetvédelmi terület védelme? 7. Milyen ritka védett ízeltlábúakat találhatunk a Merzse-mocsár természetvédelmi területen? 8. Mi a Naplás-tó természetvédelmi terület botanikai értéke? 9. Róka-hegy természetvédelmi terület melyik hegységünkhöz tartozik? 10. Milyen fokozottan védett természeti érték található Ferenc-hegy természetvédelmi területen? 163

165 7. Ajánlott irodalom A túravezetők képzéséhez megjelent tankönyvek, jegyzetek KESSLER HUBERT KRISTÓF SÁNDOR PAPP JÓZSEF ZÁCH ALFRÉD THURÓCZY LAJOS POLGÁR TAMÁS MOLNÁR ZOLTÁN LUNK ILDIKÓ és munkatársai ( ): Túravezetők könyve I II. III. Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest DIVIACZKY GYULA FAICS LAJOS THURÓCZY LAJOS (1978): A túravezető-képzés és továbbképzés vizsgakérdései. Magyar Természetbarát Szövetség, Budapest BARABÁS GYÖRGY szerk. (1986): A túravezetés általános ismeretei Túravezetői tanfolyamok jegyzete. Magyar Természetbarát Szövetség, Budapest HÁNCS PÉTER főszerk. (1999): A túravezetés általános ismeretei Jegyzet a középfokú túravezetői tanfolyamok hallgatói számára. Budapesti Természetbarát Sportszövetség Oktatási és Módszertani Bizottsága & Túravezető Oktatók A túravezetők munkáját segítő legfontosabb összefoglaló könyvek, alapművek ALBERT LÁSZLÓ LOCSMÁNDI CSABA VASAS GIZELLA (1995, 1997): Ismerjük fel a gombákat! 1-2. Gabo ALTMANN, HORST (1993): Mérgező növények. Mérgező állatok. Lícium-Art Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft., Debrecen BALASSA M. IVÁN szerk. (2004): Magyarország múzeumai. Múzeumlátogatók kézikönyve. Vince Kiadó Kft., Budapest BANG, PREBEN (2006): Állatnyomok és -jelek. M-érték Kiadó Kft., Budapest BORHIDI ATTILA (2002): Gaia zöld ruhája. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest BORSY ZOLTÁN (1993): Általános természetföldrajz. Fejezetek az általános természetföldrajz köréből. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest CZELLÁR KATALIN SOMORJAI FERENC (2005): Magyarország. Panoráma országkalauzok sorozat Panoráma, Budapest CSABA GYÖRGY GÁBOR (1987): Kalandozás az égbolton. Gondolat Zsebkönyvek Gondolat Könyvkiadó, Budapest FÁBIÁN PÁL FÖLDI ERVIN HcNYI EDE (2003): A földrajzi nevek helyesírása. Akadémiai Kiadó, Budapest GARAMI LÁSZLÓ (1993): Képes útikalauz. Védett természeti értékeink. Panoráma, Budapest 164

166 GERc LÁSZLÓ (1964): Az építészeti stílusok. Ismerjük meg sorozat Gondolat Kiadó, Budapest HERMAN OTTÓ (1980): Halászélet, pásztorkodás. Válogatott néprajzi tanulmányok. A magyar néprajz klasszikusai sorozat Gondolat Könyvkiadó, Budapest ISTVÁNFI GYULA (1997): Az építészet története. Rskor. Népi építészet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest KÓS KÁROLY (1985): Mihez kezdjünk a természetben? Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, Budapest KÖNCZEY RÉKA S. NAGY ANDREA (1997): Zöldköznapi kalauz. Föld Napja Alapítvány, Budapest MÁTYÁS CSABA (1986): Az erdők nagy képeskönyve. Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest NÉMETH IMRE NÉMETHNÉ KATONA JUDIT (2002): Zöld kalandra fel! PAPP LÁSZLÓ szerk. (1996): Zootaxonómia. Állatorvostudományi Egyetem Zoológiai Központja Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest PÉCZELY GYÖRGY (1979): Éghajlattan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest POLUNIN, OLEG (1981): Európa fái és bokrai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest SIMON TIBOR (2000): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok virágos növények. [ zsebkiadás terepi munkához] Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest SZÁRAZ PÉTER (1987): Ökológiai zsebkönyv. Gondolat Zsebkönyvek sorozat Gondolat Könyvkiadó, Budapest SZEDERKÉNYI TIBOR (1998): Ásvány-, kőzettan. JATEPress, Szeged TARJÁN GÁBOR (1984): Mindennapi hagyomány. Mezőgazdasági Kiadó Természetkalauz sorozat Magyar Könyvklub, Budapest Urania Növényvilág, Urania Állatvilág sorozat Gondolat Könyvkiadó, Budapest VARGA ZOLTÁN (1987): Állatismeret. Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest VOSÁTKA, MIRKO (1978): Természetjárók enciklopédiája. Madách Könyv- és Lapkiadó, Pozsony (Bratislava) 165

167 8. Impresszum A kiadványt a Fővárosi Környezetvédelmi Alap támogatásával a Magyar Természetvédők Szövetsége készítette. Felelős kiadó: dr. FARKAS ISTVÁN Felkért szakértő: BAJOR ZOLTÁN Cím: 1091 Budapest, Üllői út 91/b Tel: Fax: A háttéranyag összeállításához az alábbi kiadványok kerültek felhasználásra: NÉMETH IMRE NÉMETHNÉ KATONA JUDIT (2002): Zöld kalandra fel! HOLOCÉN TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET - A Túravezetés mestersége BAJOR ZOLTÁN - Budapest természeti értékei A kiadvány 6. fejezete BAJOR ZOLTÁN előadásai nyomán készült Felhasznált fotók: A kiadványban szereplő fotókat MOLNÁR ANTAL készítette 166