Európai z (Capreolus capreolus)

Átírás

1 Európai z (Capreolus capreolus) Felismerés jegyei: Az zre jellemz az ivari kétlakúság. Alapvet különbség, hogy a bak visel agancsot a suta, pedig nem. A szrzet májustól októberig világosbarna, rövid, testhez simuló ún. nyári szrzet. Októbertl májusig vastag, hosszúszálú, szürkésbarna téli szrzetet visel. Az z farán a hullató körüli fehér foltot tükörnek nevezzük, formája a bakon háromszögre, a sután szívre emlékeztet. Az ivarszervek körüli szrcsomót a baknál pamacsnak, ecsetnek, a sutánál köténynek hívjuk. A kor elrehaladtával az z pofáján sz (fehér) szrök jelennek meg, de a kormeghatározásban nincs szerepe. Az zbak mells csülkei nagyobbak a hátsónál, a sutáknál ez a különbség nem számottev. Csapája a hóban

2 A bak csülkei nagyobbak, a hegyei zártabbak, mint a sutáé. Hangjai közül legismertebb az ugatásszer riasztás (Hangját letöltheted: a ), de jellegzetes az üzeked suta hívóhangja vagy panaszhangja. Ismert a gida síró hangja, amikor anyját szólogatja. Hullatéka jellegzetes. Fogképlete: 0 0 (1) = 32 (34) Elterjedése: Élhelye: Szaporodása: Az európai z mára szinte e teljes Európát belakta. Hiányzik az Ír-szigetrl, a Lappföldrl, az Ibériai-, az Appenin-félsziget déli részérl, a Balkán déli csücskérl és a Földközi-tengeri szigetekrl. Magyarországon mindenütt elterjedt. Az z si élhelyének a ligeterdket, az erds sztyeppet, erds pusztát tartjuk. Kedveli a lombelegyes erdket, erdszéleket és a vele határos mezgazdaságilag mvelt területeket. A nagyüzemi mezgazdálkodás kínálta nyugalom az z területfoglalásához vezetett. Az z nagyon jól alkalmazkodott a mezgazdasági környezethez, olyannyira, hogy ma már szokás elkülöníteni mezei és erdei z ökotípust. A sutagida már 6-8 hónapos korában termékeny, a bakgida viszont csak a következ évben válik ivaréretté. Normális esetben a sutagida hónapos korában veszi fel elször a bakot. A párzás elkészületei az agancs beérésével kezddnek. A bakok territóriumot sajátítanak ki maguknak, amelyet speciális szagmirigyeik segítségével jelölnek meg. Ilyen szagmirigyek a homlokmirigy, a hátsó lábakon található csánkés ujjmirigyek.

3 Territórium jelölés megnyilvánulása a fiatal fenyn A territórium nagysága a populáció srségétl függ. A legersebb bakok foglalják el a legjobb, legtagoltabb területeket. A territóriumban megjelen sutát a bak pár napig terelgeti, követi, míg az fel nem veszi. Borítás után a bak másik sutát keres. Az üzekedés idszaka Magyarországon július közepétl augusztus végéig tart. Az idjárás befolyásolhatja a szaporodási ciklus beindulását. Az idsebb suták elbb, a fiatalabbak késbb kezdik az üzekedést. A suta már egy hónappal az ellés eltt kiválasztja az ellhelyet. Kedveli az erdszegélyeket, a gyepeket és részben a szántóföldi termesztett növényeket. Az ellhely legfontosabb ismérve a takarás és a nyugalom. A gidák csak egy hét után követik anyjukat. Az z vemhességére az ún. nyugvópete-állapot (diapausa) jellemz. A vemhesség 10 hónapjából a magzatnevelés 6 hónapig tart. Vemhességi ideje nap, melynek során a pete mintegy 150 napig van nyugalmi állapotban. Magyarországon a gidák május közepétl június közepéig jönnek a világra. Az zre általában az ikerellés a jellemz. Sr növényzetben, álló testhelyzetben történik az ellés, amely percek alatt végbemegy. A suta a magzatburkot elfogyasztja, a gidát letisztítja. Az ellés rendszerint reggel történik, a suta a gidák világrajövetele után hosszabbat pihen. A gida a születés után szinte azonnal szopni kezd. A gida napos korától követi anyját. A suta nyár végéig, szeptember elejéig szoptatja rendszeresen gidáit. Októberben történik meg az elválasztás, a suta teje lassan elapad. Egyedfejldés: Az zgidák mintegy 1 kg-os testtömeggel születnek, másfél éves korukban érik el a felnttkori testtömeget. A bakgida agancsa már négy hónapos korában, két kis dudor formájában megjelenik. Novemberre, decemberre erre néhány centiméter hosszú csapot, ún. gidaagancsot rak fel, amelynek januári,

4 februári elvetése után kezdi meg els valódi agancsának felrakását. A második agancs gombnyársas, nyársas, villás vagy hatos lehet. Ez az agancs még júniusban háncsban van, késn, novemberben-decemberben vetik le. Az agancs méretei 5-6 éves korban kulimálnak és ezt a méretet 3-4 évig megtartja. A hanyatlás rendszerint 10. év után következik be. 1-2 éves korban a súlypont az agancs fels harmadában van, az ágak rövidek tompák. A középkorú bakoknál az agancsszárak egyenletesen vastagok, az ágak hosszúak, hegyesek. Az öreg bakoknál az er lecsúszik az alsó harmadra, az ágak megrövidülnek, bár hegyesek maradnak. A fiatal bakok koszorúinak síkja tompaszöget, a középkorúaké egyenesszöget, az idsebbeké hegyesszöget zárnak be. A fiatal bak koponyacsontja vékony, a jól látszanak a varratok, a középkorúaknál vastagszik a koponyacsont, a varratok beleolvadnak a koponyacsont síkjába, az öregeknél szinte durván elcsontosodik, a varratok alig kivehetek. Az orrsövényporc az z korosodásával arányosan csontosodik el. Ivari és korviszonyok: Vadászott populációkban a suták száma csaknem minden esetben meghaladja a bakok számát. Ahol állománynövelés a cél akár az 1:2 ivararány is javasolt. Minségi gazdálkodás mellett, kell srség populáció ivararánya napjainkban 1:1. Az ivari szabályozás mellett a korviszonyok szabályozása is fontos feladat. Bakok esetében javasolt kormegoszlás: gidakorú 31 %, fiatalkorú 35 %, középkorú 25 %, ids 10 %. zsutákból a legjobb tenyészérték középkorúak kímélendk, az állományszabályozás során az idsebbeket lehet kilni, ha

5 további kilövés szükséges a gyenge fiatal korosztályba szabad belenyúlni. Korbecslés a habitus alapján: Táplálkozás: Fiatal bak Középkorú bak Golyóérett bak Túlkoros bak Az z válogatós természet, ún. pákosztos állat, a lágy és ízes zöld növényi részeket, hajtásokat, rügyeket fogyasztja legszívesebben. A mez gazdasági területen él zek f táplálékát a termesztett növények (lucerna, repce) jelentik, de a környéken található fás növényzetben (erd sávok, erd foltok) található fa- és cserjefajok hajtásait és kérgét el szeretettel fogyasztják itt is. Erdei környezetben él zek téli táplálékának zömét a fásszárúak teszik ki. A hó alól mells lábaival kaparva keresi meg a számára fogyasztható táplálékot.

6 Állományviszonyok: Az z els terítékadata 1879-bl származik, amikor országosan 1950 példányt ejtettek el. Az állomány és az elejtések folyamatosan emelkedtek. A II. világháború idején tönkrement állomány 1960-as évek elejére érte el a példányt. Az 1970-es évek elején a vadászati hatóság az zállományt túlszaporodottnak ítélte meg, a lelövések mértékét megemelte. Az 1970-es évek végének vadgazdálkodási irányelvei az zállomány növelését tzte ki célul ( az z mindenki nagyvadja ). A bakok hasznosítása csekély mértékben, míg a suták kilövése kezdetben negyedével csökkent. Az elképzelések szerint a suták kíméletével gyors állománynövekedést lehet elérni. Az országosan becsült állomány a kímélet ellenére sem növekedett számotteven. A 80-as években tapasztalható állománystagnálásnak két oka lehetett: az egyik, hogy a populációk elérték az ökológiai vadeltartó képesség határát és a srségfügg tényezk hatására a növekedés leállt, a másik, hogy a tényleges lelövések jóval nagyobbak voltak a statisztikákban megjelenknél, a hasznosítás képes volt megállítani az állománynövekedést. 2006/2007-es vadászati évben terítéke egyed volt ben a becsült állomány: példány. Mozgáskörzet, migráció: Az zre a territoriális magatartás a jellemz. A territórium nagysága függ a felvehet táplálék mennyiségétl. Az élhelyi adottságok romlásával az azonos táplálkozási feltételeket nyújtó territórium nagysága növekszik. A territórium nagysága szoros összefüggést mutat az z korával. Vegetációs idn kívül megfigyelhet az zek csapatba tömörülése, a nagyobb otthonterület és a vándorlás is. Mindezeket a mozgásokat a területen található, magas energiaérték táplálékot biztosító növények határozzák meg. A táplálék ínséggel, illetve a táplálék távolságának növekedésével n az otthonterület nagysága is. Gazdasági jelentsége: Trófeabírálat: Az z elssorban a mezgazdasági területekkel jellemzett, fként apróvadas vadászterületek f- és nagyvadja. Ezen területek fenntartásában, más irányú vadgazdálkodási elképzelések pénzügyi finanszírozásában kizárólagos szerepe van. Egyes területeken túltartott állományai vadkárt okoznak. Mezgazdasági károkozása elenyész, de erdsítésekben, mind mennyiségi, de fleg minségi károkozásával mindenképpen számolni kell. Ezeken a területeken fontos feladat az ökológiailag megalapozott zgazdálkodás feltételeinek megteremtése ig csak a tömeg, a szárhosszúság és a rózsák körmérete alapján bíráltak. Ma az agancs bírálatát az alábbiak szerint végezzük:

7 Jobb és baloldali agancsszár hosszának átlaga cm-ben x 0,5 A száraz agancs tömege grammban x 0,1 Az agancs köbtartalma cm 3 -ben x 0,3 Terpesztés 0-4 Szépségpontok: - Szín Gyöngyözés Rózsák Ágvégek Agancsforma 0-5 Levonások: ,9 pontig bronzérem ,9 pontig ezüstérem 180 ponttól aranyérem Nemzeti érték ponthatár: 200 pont Vadászati lehetsége íjjal: A statisztikai adatokban a vaddisznó után a második helyen szerepl nagyvadfajunk az elejtések alapján. Zavart területen vadászata a vaddisznónál is nehezebb feladat, míg nem zaklatott részeken aránylag könny elejteni. Vadászatánál a puskás vadászatoknál megismert minden vadászati módot gyakorolhatják az íjászok is. Minden alkalommal törekedjünk a tökéletes álcázásra, a csendes felszerelésre. sszel és télen szinte mindennapos látogatói a szóróknak, míg tavasszal és nyáron csak ritkán keresik azokat. Ezt a tulajdonságot jól ki tudjuk használni a suták és gidák selejtezésénél. A kis távolság miatt, könny elbírálni, így a selejtezést szakszeren végezhetjük. Váltóit jól tartja, ezért jó eséllyel vadászhatunk famászó lesrl, földi fedezék mögül, vagy sátorból ezeken a helyeken. Arra ügyeljünk, hogy legkisebb átalakítást végezzük a környezetben. A környezetben okozott nagyobb változás hatására az addig szinte gyanútlanul közleked z bizalmatlan lesz, a legcsekélyebb hangra azonnal elugrik. Cserkeléssel, barkácsolással a vadászidényben mind bakra, mind sutára és gidára eredményesen próbálkozhatunk. A hajnali, kora reggeli, illetve a kés délutáni órák a legalkalmasabbak ezeknek a vadászati formáknak az alkalmazására. Ekkor mozognak a legtöbbet, ilyenkor lehet a legtöbb zet látni a területen. Jó takarást kihasználva, jó széllel aránylag könny hozzájuk közel menni. Minden íjász, st minden vadász számára a legszebb és legizgalmasabb vadászati módja a hívás. Az üzekedés csúcsán ezt szinte egész nap gyakorolhatjuk. A suta, vagy a gida hangját utánozva próbáljuk a bakot ltávolon belülre behívni. Ajánlott két íjász, vagy íjász és egy kísér részvétele a vadászaton. Saját tapasztalatom szerint a legjobb a túlhívás módszere, mikor az íjász a hívást végz kísér eltt keres megfelel fedezéket, vagy

8 leshelyet. A bak figyelmét a hang forrása köti le, így nem arra a pontra figyel, ahol az íjász elhelyezkedik. Könnyebb és biztosabb lövést lehet ezzel a módszerrel leadni. Ennek ellenére próbálkozhatunk egyedül is, de itt minden mozdulatot meg kell gondolni. A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelel idt, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a megltt vadat. Függetlenül attól, hogy aránylag puha vadnak tartják, jó lövést is messzire elvisz. Az európai z vitális zónái: Szakirodalom jegyzék: 1. Bakonyi G. Juhász L. Kiss I. Palotás G. (1995) Állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 2. Berdár B. (szerk..) (1983): Az z és vadászata. Mezgazdasági Kiadó, Budapest, Bertóti I. (1995): zhívás (harmadik kiadás) Agrárker Bt, Budapest 4. Csek S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetérl Lapkiadó Vállalat, Budapest 5. Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 6. Khalmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mezgazda Kiadó, Budapest 7. Országos Vadgazdálkodási Adattár 8. Preben B. Preben D. (2006) Állatnyomok és jelek. M-érték Kiadó, Budapest