Dámszarvas (Dama dam)

Átírás

1 Dámszarvas (Dama dam) Felismerés jegyei: A dámszarvas a gímszarvashoz hasonlít, de annál kisebb, zömökebb testfelépítés szarvasféle. Hímjét bikának, nstényét tehénnek, szaporítás eltt ünnek, szaporulatát bika- vagy ünborjúnak nevezzük. A dámszarvast is ivari dimorfizmus jellemzi, ami a bikák nagyobb testméretében és agancsviselésében nyilvánul meg. Az agancsát dámlapátnak hívjuk. A normális testszínezet dám szrzete rozsdavörös, a bikáké sötétebb, a teheneké világosabb. Ez a szín a test fels részére jellemz, amelyet krémszín, pénzérme nagyságú foltok díszítenek. A nyakon és a háton középütt, hátrafelé egyre sötétül, ún. hátcsík húzódik, mely a faron kettéválva a tükör szegélyét alkotja. A test alul világos, a lábak küls része vöröses, a bels oldalai fehérek. A bikák nyaka sötétebb, a hímvessz eltt a hason sötét folt van. A dámnak van fekete (5-30 %) és fehér (1 %) színváltozata is. Nyomának hossza 4-8, szélessége 3-5 cm. A bika els csülke szélesebb a hátsónál. A dám csülke

2 Baloldalon a bika, jobboldalon a tehén nyoma és a sárban Hullatéka nyáron bogyószer, télen lepényforma. Hullatéka Hangja jellegzetes, barcogáskor hallható horkantás, riasztása a gímszarvasénál magasabb hangon történik. A borját hívó tehén hangja csuklásszer eng. Meneküléskor erset pattint a legyezjével, ami akár 100 m-re is elhallatszik. Fogképlete: 0 0 (1) = 32 (34)

3 Elterjedése: Élhelye: Szaporodása: A dám eredenden a Nyugat-Palearktisz faja. Eredeti elterjedése Törökországra és a Balkánra terjed ki. A dámszarvas ma Európa csaknem valamennyi országában, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliban és Új-Zélandon honos. Magyarországi shonosságáról régóta tart a vita. A legutóbbi feldolgozás szerint (Nagy Domonkos, 1985) nem shonos vadfajunk, legkorábban Mátyás király vagy az Anjou-királyok idején telepítették be a vadasparkokba. Szabadon él dámokról a XVIII. Század eltti adatunk nincs. A MAVOSZ dámtelepítési programja után, ma már csak az összefügg hegyvidéki erdségekben nem honos, egyébként szinte mindenütt elfordul, kisebb nagyobb számban. Rendkívül alkalmazkodó faj. A száraz mediterrán területektl az Északi tájakig mindenütt elfordul, kivéve a magas hegyvidéki, alpesi régiókat. Magyarország legjobb dámállományainak környezetére a kontinentális klíma, a havas napok kis száma és az alacsony hótakaró, lazább szerkezet, lombos vagy lombelegyes erk a jellemzk. A csülök alakulása miatt elnyben részesíti a löszös, homok, és kerüli a mély, nedves talajokat. Szereti a ligetes, gazdag aljnövényzet erdket, különösen, ha azok rétekkel, mezgazdasági területekkel váltakoznak. A nagyobb erdtesteknek inkább a peremén él. A bikák és a tehenek rendszerint a 17. hónapos korukban válnak ivaréretté. Szeptember második felében, az addig békésen megfér bikák már nem nagyon trik egymást, összecsapnak, kezdik felkeresni a hagyományos barcogóhelyeket. A barcogóhelyen barcogóteknt kaparnak a talajba. Egy-egy ilyen teknt a bika több éven át is használhat. Egy bikának több barcogóteknje is lehet. A bika a teknben tartózkodik, ebbe vizel, rendszeresen megjelöli ondójával is. Csak a korosabb bikák tartanak fenn barcogóteknt, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várakoznak, hogy tehénhez jussanak. Barcogó bika

4 Az intenzív barcogás október közepén indul meg. A legintenzívebb bikák idejük több mint 80 %-át barcogással töltik. Október utolsó napjaiban elször elmarad a déli barcogás, majd hirtelen lecsökken a reggeli és esti aktivitás. A barcogóhely körül tartózkodó tehenek közül az éppen üzekedk egyenként keresik fel a kiválasztott bikát, majd a borítás után továbbállnak. Az üzekedést az ünk kezdik, az öregebb tehenek késbb üzekednek. A bikáknál fordított a helyzet a barcogást az öregebbek kezdik, majd a fiatalabbak folytatják. A barcogóhelyre érkez teheneket, ünket a bika a barcogóteknje felé terelgeti. A dámok többet verekszenek, mint a gímek. A harc vérre megy, bár kevésszer végzdik a vetélytárs pusztulásával. Gyakori az agancstörés, a fej-, szem-, és a nyaksérülés. A bika a barcogás alatt keveset táplálkozik, a megerltetés hatására 20 kg-ot is fogyhat. Az elléshez a tehén kiválasztja az erd legnyugalmasabb helyét. A vemhességi id a tehén korától függen nap. Az ellés ideje a barcogáshoz hasonlóan elhúzódik. A borjak zöme május végén, június elején jön világra. Évente egyszer egy borjat ellik. Ikervemhesség 1-6 %-ban fordul el. A dámtehén gondos anya. A borjú mintegy három hát után követi anyját. A szoptatás mintegy 5 (-10) hónapig tart. A dám mortalitása elssorban a vadászati nyomás függvénye, ezt követen a gépjármvekkel történ ütközés, betegségek, kisebb arányban a ragadozók okozhatják pusztulásukat. Egyedfejldés: A borjak átlagosan 4,5 kg-os testtömeggel jönnek a világra. A borjak foltosak, foltjaik ersebbek, kontrasztosabbak, mint szüleiké. Két hónapos korukig kizárólag szopnak. A testi növekedés mellett általában a 17. hónapban vállnak ivaréretté. A bikaborjú homlokán 6 hónapos korban kezd kialakulni az els agancskezdemény. Ez eleinte kis dudor, de január végére, február elejére láthatóvá válik az els csapos agancskezdemény. Az els agancson soha nincs rózsa. A következ év májusában a csapot a bika elveti, kezdi felrakni második agancsát, ami már ágas (hatos, nyolcas) és alul rózsa díszíti. Kialakul a szemág és a középág, efölött ellaposodó ágvégek lehetnek. A harmadik agancs már ers rózsával, szem- és középággal, és felül határozott ellaposodást mutató ágvégekkel jellemezhet. Az ilyen agancsot kanalasnak nevezzük. A negyedik agancs már gyenge lapátos, megjelennek a csipkék és a hátra, be- és lefelé hajló sarkantyú. Ezután a bika korosodásával a lapát szerkezete nem, csak méretei változnak. Általában a évben rakja fel egy ers bika a legnagyobb agancsot.

5 A bikák agancsfejldése Táplálkozás: Állományviszonyok: Hazai nagyvadfajaink egyik legigénytelenebbike a dámszarvas a táplálék összetételt illeten. Legszívesebben erdei fák és cserjék lombját, rügyeit, hajtásait, egyszik és kétszik növények leveleit, szárait és virágait fogyasztja. A dám leggyakoribb károkozása a vezérhajtások leharapása, a hántás, a makkvetés kikaparása. A hántás általában táplálékhiányra vezethet vissza. Ebben az esetben az állomány csökkentése, vagy többlettakarmányozás szükséges. A legkorábbi statisztika a dámra vonatkozóan 1884-es. Ebben az évben 713 egyedet lttek. A telepítések következtében állománya folyamatosan ntt es vadászati évben

6 8.403 példányt lttek ben a becsült állománya egyed. Mozgáskörzet, migráció: Gazdasági jelentsége: Trófeabírálat: A dám viszonylag területh állat, nem kóborol el nagyobb távolságra. Elvándorlás csak nagyobb állománysrség mellett figyelhet meg. Az elvándorlás a legközelebbi számára kielégít élhelyig tart. Elssorban azokra a területekre telepítettek dámot, ahol a gímszarvas agancsminsége gyenge, vagy egyáltalán nem fordul el. A hazai dámállomány jó minséget mutat, amit a trófeagazdálkodás során a piaci árban is érvényesíteni lehet. Helyenként túltartott állományai komoly károkat okozhat. Az els bírálati képlet 1929-ben megalkotott magyar képlet volt. Ezt váltotta fel 1937-ben a német képlet. A dámagancs bírálati képlete: Jobb és bal agancsszár átlaga cm-ben x 0,5 Jobb és bal szemág átlaga cm-ben x 0, 25 Jobb és bal oldali lapát hossz átlaga cm-ben x 1 Jobb és bal lapát szélesség átlaga cm-ben x 1,5 Jobb és bal rózsa körméret átlaga cm-ben x 1 Jobb oldali agancsszár körmérete a szemág és a középág között cm-ben x 1 Bal oldali agancsszár körmérete a szemág és a középág között cm-ben x 1 Jobb oldali agancsszár körmérete a középág és a lapát között cm-ben x 1 Bal oldali agancsszár körmérete a középág és a lapát között cm-ben x 1 Az agancs tömege kg-ban x 2 Szépség pontok: - Szín 0-2 pont - Lapátvégek, csipkézettség 0-6 pont - Alak, szabályosság 0-5 pont Levonások: - Elégtelen terpesztés 0-6 pont - Hibás lapátalakulás 0-10 pont - Csipkézettség hiánya a lapát éleken 0-2 pont - Egyéb szabálytalanság 0-6 pont ,9 bronzérem ,9 ezüstérem 180- aranyérem Nemzeti érték ponthatár: 200 pont

7 Vadászati lehetsége íjjal: Vadászatánál a puskás vadászatoknál megismert minden vadászati módot gyakorolhatják az íjászok is. Minden alkalommal törekedjünk a tökéletes álcázásra, a csendes felszerelésre. A dámszarvas látása és felismer képessége jó, így minden fölösleges mozdulat, hang elárulhatja az íjászt. sszel és télen szinte mindennapos látogatói a szóróknak, míg tavasszal és nyáron csak ritkán keresik azokat. Ezt a tulajdonságot jól ki tudjuk használni a selejtezésénél. A kis távolság miatt, könny elbírálni, így a selejtezést szakszeren végezhetjük. Váltóit jól tartja, ezért jó eséllyel vadászhatunk famászó lesrl, földi fedezék mögül, vagy sátorból ezeken a helyeken. Arra ügyeljünk, hogy legkisebb átalakítást végezzük a környezetben. A környezetben okozott nagyobb változás hatására az addig szinte gyanútlanul közleked vad bizalmatlan lesz, a legcsekélyebb hangra azonnal elugrik. Cserkeléssel, barkácsolással a vadászidényben mind bikára, mind tarvadra eredményesen próbálkozhatunk. A hajnali, kora reggeli, illetve a kés délutáni órák a legalkalmasabbak ezeknek a vadászati formáknak az alkalmazására. Ekkor mozognak a legtöbbet, ilyenkor lehet a legtöbb dámot látni a területen. Jó takarást kihasználva, jó széllel sem könny hozzájuk közel menni, minden apró neszre, mozdulatra nagyon figyelnek, próbára teszik az íjász képességét. A bikák vadászatára legalkalmasabb a barcogás idszaka, ilyenkor a barcogóhelyeken tartózkodó bikák megközelítése könnyebb feladat. Sajnos ebben az idszakban nem az íjász a legjobb vendég, így ezt kevesen próbálhatják ki. A lövés után miden esetben várjuk ki a megfelel idt, ne rontsuk el azzal, hogy a sebágyból felkeltjük a megltt vadat. Függetlenül attól, hogy aránylag puha vadnak tartják, jó lövést is messzire elvisz. A dámszarvas vitális zónái:

8 Szakirodalom jegyzék: 1. Bakonyi G. Juhász L. Kiss I. Palotás G. (1995) Állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 2. Csek S. (1986): 500 kérdés a vadról és környezetérl Lapkiadó Vállalat, Budapest 3. Faragó S. (2002) Vadászati állattan. Mezgazda Kiadó, Budapest 4. Faragó S. Náhlik A. (1997) A vadállomány szabályozása. Mezgazda Kiadó, Budapest 5. Khalmy T. (1994) Vadászati enciklopédia. Mezgazda Kiadó, Budapest 6. Nagy Domokos I. (1985): A dám Magyarországon. Nimród Fórum, június Országos Vadgazdálkodási Adattár 8. Preben B. Preben D. (2006) Állatnyomok és jelek. M-érték Kiadó, Budapest 9. Szabolcs J. (1975): A dámvad. Mezgazdasági Kiadó, Budapest, 2., átdolgozott kiadás, Széchenyi Zs. (1979): Szarvasok nyomában és egyéb írások. Gondolat Kiadó, Budapest 11. Szidnai L. (1978) Vadásztrófeák kikészítése és bírálata. Mezgazda Kiadó, Budapest 12. Varró J. (1978): A dám magatartása a barcogás idszakában. Nimród Fórum, szeptember