14949/14 ll/adt/agh 1 DG G 2B

Átírás

1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, október 31. (OR. en) Intézményközi referenciaszám: 2013/0045 (CNS) 14949/14 FISC 181 ECOFIN 1001 JELENTÉS Küldi: Címzett: az elnökség a Tanács Előző dok. sz.: 14576/14 FISC 168 ECOFIN 952 Biz. dok. sz.: Tárgy: 6442/13 FISC 28 ECOFIN COM(2013) 71 final Javaslat A Tanács irányelve a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról A helyzet állása I. BEVEZETÉS 1. A Bizottság szeptember 28-án irányelvjavaslatot nyújtott be a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról. A Tanács június 22-i és július 10-i, továbbá az Európai Tanács június i ülésén megállapítást nyert, hogy továbbra is lényeges véleménykülönbségek állnak fenn a tekintetben, hogy szükség van-e uniós szinten közös rendszert kialakítani a pénzügyi tranzakciós adóra (FTT), továbbá az is, hogy a javaslat belátható időn belül nem kapna egyhangú támogatást /14 ll/adt/agh 1

2 2. A Bizottság tizenegy tagállam (Ausztria, Belgium, Észtország, Franciaország, Görögország, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia) kérésére javaslatot nyújtott be a Tanácsnak a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról. Az Európai Bizottság február 14-én javaslatot nyújtott be a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról. Az irányelvjavaslat hatálya és céljai megfeleltek a pénzügyi tranzakciós adóról szóló eredeti, a Bizottság által 2011 szeptemberében benyújtott javaslat hatályának és céljainak, és a pénzügyi tranzakciós adó területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtására vonatkoztak, az Európai Parlament december 12-én kinyilvánított egyetértését követően a Tanács által január 22-én megadott felhatalmazással összhangban. 3. Azóta a javaslatról az illetékes tanácsi munkacsoport tárgyalásokat folytatott. 4. Az ECOFIN Tanács május 6-i ülésén a megerősített együttműködésben részt venni kívánó tagállamok közül tíznek a minisztere közös nyilatkozatot adott ki, amelynek lényege, hogy a tagállamok vállalják a következőket: a) a pénzügyi tranzakciók adóztatására vonatkozóan harmonizált rendszert kívánnak létrehozni, konzultálnak a rendszerben részt venni nem kívánó tagállamokkal, és ig lezárják a megvalósítható megoldások kialakítását; b) a pénzügyi tranzakciós adót fokozatosan kell bevezetni, és ennek keretében első lépésként (legkésőbb 2015 végéig) a részvényügyleteket és egyes származtatott ügyleteket kell megadóztatni, a további lépéseket pedig a gazdasági hatás megfelelő vizsgálatát követően kell megtenni; c) azok a tagállamok, amelyek szélesebb hatályú nemzeti pénzügyi tranzakciós adót vezettek be, megtarthatják azt /14 ll/adt/agh 2

3 II. A HELYZET ÁLLÁSA ÉS A LEZÁRATLAN KÉRDÉSEK 5. Az olasz elnökség a fentiek alapján folytatta a tárgyalásokat, és a közvetett adózással foglalkozó munkacsoport két ülést is tartott (július 15-én és október 7-én) a lezáratlan kérdésekre vonatkozó lehetséges megoldások megvitatása céljából. 6. Kiemelendő, hogy a megerősített együttműködésben részt venni kívánó tagállamok többször is megerősítették, hogy egyetértenek abban, hogy a pénzügyi tranzakciós adót fokozatosan kell bevezetni, annak érdekében, hogy fel lehessen mérni az adó hatását a piacokra, mielőtt a hatályát kiterjesztenék. 7. Az olasz elnökség ennek megfelelően az alábbiakra összpontosított: azon tranzakciók körének meghatározása, amelyek az első szakaszban a pénzügyi tranzakciós adó hatálya alá tartoznának, és megállapodásra törekvés az adóztatás alapelvével kapcsolatban, amelynek a pénzügyi tranzakciós adó egész struktúrájában érvényesülnie kellene. 8. Ugyan sikerült kézzelfogható mértékben közelíteni egymáshoz a pénzügyi tranzakciós adó hatályára vonatkozó tagállami nézőpontokat, a megadóztatandó származtatott ügyletek köre, valamint az adózás alapelve továbbra is fontos lezáratlan kérdések, és így az elnökség nem tud olyan kompromisszumos szöveget előterjeszteni, amely megállapodás alapját képezhetné (lásd e jelentés III. részét) /14 ll/adt/agh 3

4 a) A részvénytranzakciók megadóztatása és a releváns adómentességek 9. A részvényeket illetően a szakértők szintjén sikerült azonosítani és definiálni a pénzügyi termékek azon kategóriáit, amelyek esetében a tranzakció adóköteles lenne. Ugyanakkor még szükség van némi további technikai pontosításra. 10. Több részt venni kívánó tagállam is kérte továbbá, hogy mentesíthesse a kisvállalkozások részvényeit érintő tranzakciókat az adó hatálya alól. E kérésnek megfelelően, valamint figyelembe véve a tagállami piacok közötti meglévő méretbeli különbségeket, ugyanakkor a harmonizáció megfelelő szintjét biztosítandó az elnökség a következő megoldást javasolta, amely a legtöbb delegáció számára elfogadható: A tagállamoknak lehetősége lenne arra, hogy mentesítsék az olyan tőzsdén jegyzett vállalatok részvényeit érintő tranzakciókat, amelyeknek a piaci tőkeértéke egy az előző év vége előtti időpontban alacsonyabb, mint az adott tagállamban a tőzsdén jegyzett vállalatok piaci össztőkeértékének egy megadott százaléka. 11. A részt venni kívánó tagállamok közül többen ki szeretnék zárni az adó hatálya alól a tőzsdén nem jegyzett vállalatok részvényeit. Az elnökség azon az állásponton van, hogy ennek figyelembevétele érdekében a lehető legjobb megoldás a következő lehetne: A tagállamoknak lehetősége lenne úgy dönteni, hogy adót vetnek ki a tőzsdén nem jegyzett vállalataik részvényeire. A tőzsdén nem jegyzett vállalatok részvényeit érintő tranzakciókra közös, az irányelv keretébe tartozó módszer vonatkozna, amely összhangban lenne a tőzsdén jegyzett vállalatok részvényeit érintő tranzakciókra alkalmazandó módszerrel /14 ll/adt/agh 4

5 III. FŐ LEZÁRATLAN KÉRDÉSEK 12. Az alábbi lezáratlan kérdéseket kell megoldani ahhoz, hogy meg lehessen valósítani a közös nyilatkozatban foglalt célkitűzéseket, illetve tartani lehessen az abban megjelölt határidőket: a) A származtatott ügyletek megadóztatása 13. Tekintve, hogy a származtatott ügyletek egy részének megadóztatása a közös nyilatkozatban szereplő vállalások egyike, az olasz elnökség arra összpontosított, hogy meghatározza azokat a derivatívakategóriákat, amelyek esetében a tranzakciók az adó bevezetésének első lépéseként annak hatálya alá tartoznának. 14. Annak érdekében, hogy minden szereplő számára világosabbá váljanak az egyes származtatottügylet-kategóriák jellemzői és a megadóztatásuk gazdasági következményei, a Bizottság az Európai Központi Bank szakértőit is felkérte, hogy szemléltessék, milyen potenciális problémákat okozhat az egyes származtatottügylet-kategóriák megadóztatása a monetáris politikára és a pénzügyi piacokra gyakorolt hatás szempontjából. 15. A legtöbb részt venni kívánó tagállam a pénzügyi tranzakciós adó bevezetésének első lépéseként azt támogatná, ha az adót csak az FTT-köteles eszközökön alapuló származtatott ügyletekre vetnék ki (azaz csak azokra a származtatott ügyletekre, amelyek esetében az alapul szolgáló eszköz az adó hatálya alá esik, tehát pl. részvény alapú származtatott ügyletek esetében akkor lenne adóköteles az ügylet, amennyiben a magát a részvényt érintő tranzakciók adókötelesek). E megközelítést célszerű alkalmazni annak érdekében, hogy a lehetséges mértékig megakadályozzuk a pénzügyi piaci torzulások, illetve az adókikerülés előfordulását, ami abból adódna, hogy a származtatott ügyleteknek az adó hatálya alóli kivonása esetén a részvénytranzakciók viszonylag egyszerűen kiválthatók lennének azokat helyettesítő adómentes származtatott ügyletekkel /14 ll/adt/agh 5

6 16. Ezenfelül egyes tagállamok problematikusnak látják a kamatderivatívák megadóztatását, legalábbis az adó bevezetésének első szakaszában. Mivel a kamatderivatívák szorosan összefüggnek az állampapírpiaccal és a monetáris politikai intézkedések keretében is használatosak, e tagállamok kezdetben más származtatott ügyletek adóztatására szorítkoznának, és a kamatderivatívákat csak egy későbbi szakaszban vonnák az adó hatálya alá. 17. Egyes tagállamok nevezetesen a hitel-nemteljesítési csereügyletek egyes típusait érintő tranzakciók megadóztatását preferálnák, míg más delegációk mentesíteni kívánják a részvény alapú származtatott ügyleteket. b) A kibocsátási hely elvének és a rezidens elvnek az alkalmazása a pénzügyi tranzakciós adó meghatározásánál 18. Ami az adóztatási elveket illeti, ugyan sikerült bizonyos mértékben egyetértésre jutni a kibocsátási hely elvének és a rezidens elvnek a kombinálására vonatkozóan, az álláspontok továbbra is eltérőek a tekintetben, hogy miként kellene elérni ezt a célt. 19. A részt venni kívánó tagállamok egy csoportja a bizottsági javaslat szerinti megközelítést részesíti előnyben, tehát hogy a rezidens elvet kellene alkalmazni, amit a kibocsátási hely elve egészítene ki, ha nincs más lehetőség. A rezidens elvet az adóköteles tranzakciót kötő felek székhelye, illetve lakóhelye alapján alkalmaznák. A tagállamok e csoportja úgy ítéli meg, hogy ezzel a rendszerrel jobban meg lehetne valósítani a bizottsági javaslat céljait, vagyis különösen a pénzügyi intézmények méltányos hozzájárulásának biztosítását. A megközelítést továbbá igazságosabbnak is vélik az adóbevételeknek az egyes részt vevő tagállamok közötti eloszlása szempontjából, mivel a kibocsátási hely szerinti adózáshoz képest kevésbé lenne hátrányos azokra a tagállamokra nézve, ahol kis számú kibocsátó működik /14 ll/adt/agh 6

7 20. A részt venni kívánó tagállamok közül többen azonban a kibocsátási hely elvének alkalmazását támogatják: ennek értelmében az adót a kibocsátó székhelye, illetve lakóhelye szerint vetnék ki. Amellett érvelnek, hogy ez a megközelítés a rezidens elvhez képest jobban biztosítaná a hatékony végrehajtást, az adó alkalmazása és beszedése egyszerűbb volna, továbbá könnyebben elkerülhető lenne annak jelentős kockázata, hogy a pénzügyi tranzakciók helye átkerül az adót alkalmazó tagállamok területén kívülre, mivel ez esetben az adót az adóköteles tranzakció megvalósulásának, illetve a tranzakciót kötő feleknek a helyétől függetlenül kellene alkalmazni. 21. A kompromisszum elérése érdekében az elnökség megvizsgálta annak lehetőségét is, hogy a kibocsátás helyének elvét egy bevételelosztási mechanizmussal ötvöznék az adóból származó bevételeknek a részt vevő tagállamok közötti elosztása érdekében, és ennek során más paramétereket (rezidens elv, a rezidens elvnek és a kibocsátási hely elvének kombinációja vagy gazdasági tényezők) is figyelembe vennének. Ennek eredménye az lenne, hogy a részt vevő tagállamok által a kibocsátás helyének elve szerint beszedett bevételeket más paraméterek szerint (a rezidens elvet alkalmazva, a rezidens elvet és a kibocsátás helyének elvével kombinálva vagy más gazdasági paraméterek alapján) osztanák újra. 22. Az elnökség a bevételeknek az egyes részt vevő tagállamok közötti elosztására az alábbi három lehetséges módszert javasolta: két olyan módszer, amely a kibocsátás helyének elvét kiegészítené a rezidens elv bizonyos elemeivel: az előbbit alkalmaznák magára az adózásra, míg az utóbbit a bevételeknek a részt vevő tagállamok közötti elosztására; egy harmadik módszer, amely a kibocsátás helyének elvét egy gazdasági tényezővel kombinálná: az adózás a kibocsátás helye szerint történne, míg a gazdasági tényező (GNI, lakosság mérete stb.) lenne a bevétel 11 tagállam közötti elosztásának alapja. 23. A delegációk azonban nem tudtak megállapodni olyan bevételelosztási megoldásról, amely valamennyiük számára elfogadható lenne /14 ll/adt/agh 7

8 IV. A TOVÁBBI LÉPÉSEK 24. Az Állandó Képviselők Bizottsága október 30-i megbeszélései nyomán felkérjük a Tanácsot, hogy: a) nyugtázza az eddig elért eredményeket b) szolgáljon iránymutatással a további lépésekre vonatkozóan, az e jelentésben vázolt kérdések rendezése céljából, és c) bízza meg a közvetett adózással foglalkozó munkacsoportot és az Állandó Képviselők Bizottságát, hogy öltse végleges formába a jogszabálytervezet kompromisszumos szövegét /14 ll/adt/agh 8