IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia

Átírás

1 KHEOPS Automobil-Kutató Intézet IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencia SZERVEZETEK ÉS VÁLLALATOK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI - fiatal kutatók tudományos fóruma - ELŐADÁSKÖTET Mór, augusztus 26. Hétkúti Wellness Hotel**** Hétkúti Lovaspark MÓR

2 Ezen előadáskötet cikkeihez kapcsolódó konferencia-előadások a Szervezetek és vállalatok aktuális kérdései címmel megrendezett IX. KHEOPS Nemzetközi Tudományos Konferencián hangzottak el augusztus 26-án. Az előadáskötetet szerkesztette és lektorálta: Prof. Dr. Svéhlik Csaba ISBN Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet Prof. Dr. Svéhlik Csaba Copyright A kiadó és a tanulmánykötet szerzői Minden jog fenntartva! A mű egészének, vagy bármely részének mechanikus, illetve elektronikus másolása, sokszorosítása, valamint információszolgáltató rendszerben történő tárolása és továbbítása csak a kiadó engedélyével megengedett. Első kiadás, megjelent augusztusában 292 oldal terjedelemben - 2 -

3 TARTALOMJEGYZÉK PHDR. ANTALÍK IMRE (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): DÉL-SZLOVÁKIA JÁRÁSAINAK DEMOGRÁFIAI HELYZETE ÉS TRENDJEI... 5 KOVÁCS VILMOS (DEBRECENI EGYETEM): BESZÁLLÍTÓI KÖVETELMÉNYEK A SZERBIAI ÉLELMISZERLÁNCBAN DR. POÓR JUDIT (PANNON EGYETEM, KESZTHELY) DR. FEHÉR HELGA (PANNON EGYETEM, VESZPRÉM): KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A NÖVEKVŐ KÍNAI ÉLELMISZERKERESLETRŐL PHDR. SZABÓ INGRID (SELYE JÁNOS EGYETEM, RÉVKOMÁROM): A NOKIA HATÁRON ÁTNYÚLÓ HATÁSAI BERECK ÁDÁM (MISKOLCI EGYETEM): FELDOLGOZÓIPARI BERUHÁZÁSOK EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON TARRÓ ADRIENN (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, SOPRON): A KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE BEFEKTETÉSEK ALAKULÁSA AZ ÁZSIAI FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN KASZÁS NIKOLETTA DR. PÉTER ERZSÉBET (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): A HATÁRON ÁTNYÚLÓ PROJEKTEK SIKERÉNEK SZERVEZETI ÉS HUMÁN TÉNYEZŐI DEMÉNY ANITA (MISKOLCI EGYETEM): JELENTENI VAGY NEM JELENTENI? KVANTITATÍV ELEMZÉS A VISEGRÁDI ORSZÁGOK FENNTARTHATÓSÁGI JELENTÉSEIRE VONATKOZÓAN MAGYARORSZÁG ELŐNYBEN? MÁTÉ TÜNDE (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): ÖNKÉNTESSÉG A NEMZETKÖZI SPORTRENDEZVÉNYEKEN, ÉS MUNKÁJUK GAZDASÁGI HATÁSAI DR. PÉTER ERZSÉBET KASZÁS NIKOLETTA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): AZ EMBER, MINT ÉRTÉK A SZERVEZETI KULTÚRÁBAN DR. BERÉNYI LÁSZLÓ LIGETVÁRI ÉVA (MISKOLCI EGYETEM, MISKOLC): PROJEKT - MINŐSÉG - MENEDZSMENT LIGETVÁRI ÉVA DR. BERÉNYI LÁSZLÓ (MISKOLCI EGYETEM, MISKOLC): PROJEKTEK DOKUMENTÁLÁSA BERKESNÉ RODEK NÓRA (PANNON EGYETEM, NAGYKANIZSAI KAMPUSZ): VEZETŐI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS A CSR LEHETŐSÉGEI MARCINIAK RÓBERT (MISKOLCI EGYETEM): EGY SZOLGÁLTATÓ KÖZPONT MEGSZERVEZÉSÉNEK ALTERNATÍVÁI DR. TOKÁR-SZADAI ÁGNES (MISKOLCI EGYETEM): AZ IGÉNYBEVETT TANÁCSADÁSI SZOLGÁLTATÁSSAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK VÁLTOZÁSA 2001 ÉS 2012 KÖZÖTT 139 TAKÁCS ANDREA (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): VÁLTOZÁSMENEDZSMENT, AVAGY DUÁLIS KÉPZÉS AZ OKTATÁSBAN KUCSMA DANIELLA (MISKOLCI EGYETEM): DIPLOMÁSAN A MUNKAERŐPIACON KUCSMA DANIELLA (UNIVERSITY OF MISKOLC): THE IMPACTS OF DEGREE ON THE LABOUR MARKET PÉTERVÁRI ZSÓFIA (NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM, SOPRON): AZ EGYKULCSOS SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ HATÁSA A GAZDASÁGI JELENSÉGEKRE KELET-KÖZÉP EURÓPÁBAN SZŰCSNÉ MARKOVICS KLÁRA (MISKOLCI EGYETEM): A BERUHÁZÁSI PROJEKTEK RANGSOROLÁSÁRA ALKALMAZOTT MÓDSZEREK A HAZAI FELDOLGOZÓIPARBAN DR. SZEMERE BRIGITTA (DUNAÚJVÁROSI FŐISKOLA): ADATKEZELÉS ÉS ADATVÉDELEM A MUNKAHELYEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MUNKAHELYI KAMERÁS MEGFIGYELŐ RENDSZERRE

4 KÁDÁR HORVÁTH, ÁGNES (UNIVERSITY OF MISKOLC): THE INCREASING IMPORTANCE OF ENERGY MANAGEMENT IN CORPORATE RESOURCE MANAGEMENT PARTICURARLY WITH REGARD TO ENERGY-INTENSIVE INDUSTRIES ZUTI BENCE (SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM): MODERN-DAY UNIVERSITIES AND REGIONAL DEVELOPMENT SZEMÁN ÁDÁM (UNIVERSITY OF MISKOLC): GAS SUPPLY OF THE EAST-CENTRAL EUROPE FROM THE POINT OF VIEW OF THE QUALITY MANAGEMENT BÁNHEGYESI LAJOS (MISKOLCI EGYETEM): EGÉSZSÉGÜGYI RENDSZEREK KÜLFÖLDI ÉS HAZAI MINŐSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE CSISZÁR CSILLA MARGIT (MISKOLCI EGYETEM): A FOGYASZTÓVÉDELEM RENDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSE NEMZETKÖZI KITEKINTÉSSEL KOVÁCS SÁRKÁNY HAJNALKA (DEBRECENI EGYETEM): RENDSZERTANÚSÍTÁS A TANÚSÍTÁST VÉGZŐ SZERVEZET SZEMSZÖGÉBŐL KOVÁCS ELŐD PÉTER (SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM, GYŐR): NYUGAT-DUNÁNTÚLI MIKROVÁLLALKOZÁSOK A KOMBINÁLT MIKROHITEL PÁLYÁZATI KONSTRUKCIÓ VONZÁSÁBAN SZOLNOKI BERNADETT (MISKOLCI EGYETEM): A SZERVEZETI SIKER ÚJ ELEME, AZ EGÉSZSÉGMENEDZSMENT SVÉHLIK CSABA (KHEOPS AUTOMOBIL-KUTATÓ INTÉZET, BÉCS): A NEMZETKÖZI AUTÓIPAR JÖVŐKÉPÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB ELEME

5 PhDr. ANTALÍK IMRE (Selye János Egyetem, Révkomárom): Dél-Szlovákia járásainak demográfiai helyzete és trendjei 1. Bevezetés A tanulmány célja a Szlovákiában élő magyar kisebbség helyzete és kitörési lehetőségei gazdasági szempontból megnevezésű kutatási projekt részeredményeinek bemutatása. A kutatási projekt a Szlovák Köztársaság kisebbségi kultúrára szánt támogatásaiból került finanszírozásra. Az elemzés céljának elérése érdekében Dél-Szlovákia járásainak minél teljesebb feltérképezése érdekében két különböző módszer került alkalmazásra. Az első célkitűzésünk a statisztikai adatokból kinyerhető trendek és folyamatok feltérképezése, tehát minél teljesebb képet kapni Dél-Szlovákia járásainak gazdasági, társadalmi, infrastrukturális, munkaerőpiaci valamint ingatlanpiaci helyzetéről. A statisztikai mutatószámok körébe elsősorban a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatalának SLOVSTAT valamint Regionális adatbázisában szereplő adatok, Munka-, Szociális- és Családügyi Központ (ÚPSVAR), a Szlovák Közútkezelő (SSC), a Szlovák Nemzeti Bank, valamint egyéb szekunder forrásokból származó adatok kerültek be az alábbi mutatószámcsoportokból: - demográfiai mutatószámok - munkaerőpiaci mutatószámok - vállalati statisztikák - infrastrukturális helyzet mutatószáma - egyéb mutatószámok Következtetéseink az elmúlt bő évtized adatainak feldolgozásának alapján születtek, járási szinten történt vizsgálódásunk. A mutatószámok feldolgozásánál célkitűzésünk volt minél hosszabb időtávot áttekinteni az adott mutatószám esetében, továbbá a mutatószámok értelmezését és grafikus szemléltetését is az adott adatsorhoz illeszteni, megkönnyítve ezzel az értelmezhetőséget. A grafikus szemléltetés táblázatok, diagramok, továbbá térképek segítségével történik a munkánk során. Leggyakrabban a szlovákiai átlagértékhez mérten, színárnyalatok használatával történik a grafikus ábrázolás. Az adatok, melyek feldolgozásra keröltek egy adattárban találhatóak ( ahol járásonkénti bontásban is hozzáférhetünk az adatokhoz, továbbá a vizsgált térségről is kaphatunk áttekintést, kiegészítve a szlovákiai adattal együtt, amely szerepe az elemzésnél elsősorban a vetítési alap funkciójának betöltése. Az adattárban található táblázatok ugyanakkor további oszlopokkal egészülnek ki, melyek célja leggyakrabban egy viszonyszám segítségével a változás mértékének kifejezése, vagy valamilyen módon a szlovákiai átlagértékhez mért eltérés kifejezése. Valamennyi mutatószámnál ugyanakkor cél, hogy a táblázatokból kiszűrhető leglényegesebb trendek, folyamatok, kiugró értékek beazonosításra kerüljenek. Az adatok szöveges formában is értelmezésre kerülnek, kiegészítve az adott mutatószám sajátosságaival, esetlegesen az adott értékek magyarázatával. SVÉHLIK (5) azt javasolja, hogy napjaink bonyolult világában már minden szakterületet csak interdiszciplináris megközelítéssel szabad elemezni, folyamatosan a kölcsönhatásokra fektetve a hangsúlyt, figyelve arra, hogy ne térítsen el minket a kutatásunk vezérfonalától. Csak így érhetünk el igazán fajsúlyos kutatási eredményeket. Ennek megfelelően az elemzés további célkitűzése volt azoknak a tényezőknek a feltárása is, amelyek kevésbé ragadhatóak meg a statisztikai adatok révén, hanem sokkal inkább kvalitatív jellegűek. Ebből a célból kifolyólag a gazdasági-társadalmi életben tevékenykedő szakembereket kérdeztünk meg arról - 5 -

6 interjúkérdések formájában, miképp is látják Dél-Szlovákia gazdasági helyzetét és a jelenlegi helyzet hiányosságait, továbbá a lehetséges kitörési pontokat. A cél tehát az interjúkra kapott válaszok valamint a statisztikai adatokból szembetűnő folyamatok szintetizálása révén egy komplex helyzetkép kialakítása. Az elemzés a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Gazdasági Bizottságában zajló munkánk első lépcsőfoka, keressük a kiugró értékeket, valamint azokat a folyamatokat, amelyek a vizsgált járások szempontjából pozitívként vagy negatívként mutatkoznak. Az egyes részterületek ugyanakkor mélyebben is elemezhetőek, jelen munkánkban azonban a fő mutatószámok áttekintésére törekszünk, melyek Dél-Szlovákia gazdasági-társadalmi helyzete szempontjából egy gyors helyzetkép felvázolására alkalmasak. További munkáinkban ezeknek a mutatóknak/folyamatoknak a mélyebb vizsgálatára törekszünk majd, egy-egy részterületet mélyebben is szemügyre véve és regionális szempontból, sajátosságokat feltárva is jobban megértve. E tanulmányban a népességszám változása, a korszerkezet és a térszerkezet egyes kérdései kerülnek terítékre. A vizsgált térség Szlovákia mind a négy makrorégiójának (NUTS 2-es szint) területén végighúzódik. A nyolc NUTS 3-as szintű kerület közül öt (Pozsonyi Önkormányzati Kerület, Nagyszombati Önkormányzati Kerület, Nyitrai Önkormányzati Kerület, Besztercebányai Önkormányzati Kerület és Kassai Önkormányzati Kerület), míg a LAU1-es szinten (korábban NUTS 4-es szint) értelmezett 79 járás közül 16 járásra szűkítjük ki a vizsgálatunkat. A vizsgált 16 járás a jellemzően magyar lakosság által is lakott 16 járást jelenti. A vizsgált térség nem terjed ki közvetlenül a fővárosra (közigazgatásilag öt járásra oszlik) és Kassa városára (közigazgatásilag négy járásra oszlik), annak ellenére, hogy magyarok is élnek mind a fővárosban, mind Kassa városában és szintén a vizsgált térségben helyezkednek el. Az elemzés szempontjából viszont a vizsgált terület többi járásával jellegükből fakadóan nem összevethetőek. 1. táblázat: A vizsgált térség Pozsonyi Önkormányzati Kerület Nagyszombati Önkormányzati Kerület Nyitrai Önkormányzati Kerület Besztercebányai Önkormányzati Kerület Kassai Önkormányzati Kerület 1. Szenci járás 2.Dunaszerdahelyi járás 4.Komáromi járás 9.Nagykürtösi járás 13.Rozsnyói járás 3. Galántai járás 5.Érsekújvári járás 10. Losonci járás 14. Kassa-vidéki járás 6. Vágsellyei járás 11.Rimaszombati járás 15. Tőketerebesi járás 7. Nyitrai járás 12.Nagyrőcei járás 16. Nagymihályi járás Forrás: saját szerkesztés 8. Lévai járás 2. A lakosság számának alakulása Az első mutatószámcsoport, melyet a vizsgálat tárgyát képezte, a lakosság számának változását hivatott leírni ban a vizsgált 16 járásban Szlovákia lakosságának 27,77 % - a élt. A lakosság száma 2001 és 2013 közt a vizsgált térségben összességében nézve a lakosság száma növekedett, megfigyelhető azonban, hogy ez a növekedés elsősorban három járás - 6 -

7 (Szenci járás, Dunaszerdahelyi járás, Kassa-vidék járás) lakosságszámában bekövetkezett bővülésének köszönhető. A főváros dinamikus növekedése a szomszédos járások számára pozitív hatásokat hordoz magában, amely a lakosság számának változásában is megmutatkozik (itt a főváros vonzóhatása okozta, az agglomerálódó területekre történő betelepülésről, de a fővárosból való kitelepülésről is beszélhetünk). Ezzel szemben a Nyitrai Önkormányzati Kerület vizsgált járásaiban a népességszám folyamatos, trendszerű csökkenése mutatható ki, legnagyobb mértékben ezekben a járásokban (Léva, Érsekújvár, Komárom) csökken a lakosság száma. Az adatokat torzítja, hogy a 2011-es év népszámlálási adatokkal a népmozgalmi statisztikák módosításra kerültek, ez főleg azokban a járásokban okoz értelmezhetőségi problémát, ahol valamilyen okból kifolyólag nem regisztrálta hivatalosan a lakhelyében bekövetkezett változásokat a lakosság. Közép- és Kelet-Szlovákia egyes vizsgált járásairól (Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Tőketerebes, Nagymihály) elmondható, hogy nőtt a lakosság száma a vizsgált időszakban. csökkenés növekedés 1. ábra. A lakosság számának változása közt Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján A lakosság számának változása járásonként eltérő okokra vezethető vissza. Gondoljunk csak bele, miért is változik a lakosság száma egy adott térségben? Két fő oka van a lakosságszám változásának. Az egyik a természetes szaporulat, a másik pedig a vándorlási szaldó. A természetes szaporulat az élveszületések és a halálozások számának különbsége egy adott időszakban, míg a vándorlási szaldó a térségbe betelepülők és a kitelepülők száma közti különbséget jelenti. A lakosság számának teljes változása tehát a természetes szaporulat és a vándorlási szaldó összegeként kapható meg. Ha megnézzük a vizsgált térséget, akkor megfigyelhetjük, hogy 2001-ben a lakosság száma még csökkent, azóta viszont folyamatosan növekszik, s a növekedés lendülete csak 2008 után tört meg, azóta évről évre kevésbé nő a lakosság száma. A 2. ábrán látható, hogy a lakosság növekedése a pozitív vándorlási szaldónak köszönhető, míg a természetes szaporulat a vizsgált térség egészét tekintve többségében a negatív tartományban mozgott (tehát több volt a halálozás, mint az születések száma)

8 2. ábra. A lakosság számának változása közt Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján Amennyiben járási szinten vizsgáljuk a lakosságszám változását, jelentős különbségeknek lehetünk tanúi. A Szenci járásban a lakosságszám éves szinten fős bővülésének lehetünk tanúi, ami főképp a pozitív vándorlási szaldónak köszönhető, de a természetes szaporulat mértéke is pozitív tartományban található. A Dunaszerdahelyi járás lakosságának száma növekszik, de csupán a pozitív vándorlási szaldónak köszönhetően, a természetes szaporulat a járásban negatív tartományokban tartózkodik. A Komáromi, Érsekújvári, Lévai, Galántai és Vágsellyei és Nyitrai járások kivétel nélkül negatív természetes szaporulatot mutatnak, s a Nyitrai járást kivéve - ahol a pozitív vándorlási szaldónak köszönhetően nő a lakosság száma -, valamennyi említett járásban csökken a lakosok száma. Közép Szlovákia déli járásaiban (Nagykürtösi, Losonci, Nagyrőcei, Rimaszombati járás) a lakosság száma a statisztikai kimutatások alapján nehezen követhető pontosan, pl. a 2011-es évi népszámlálás után kb fővel korrigálták a Losonci és Rimaszombati járások lakosainak számát, ennek köszönhetően a lakosság száma e járásokban nőtt az utóbbi évtizedben. 50 fő/km2 200 fő/km2 SK: 110 fő/km2 3. ábra. A népsűrűség alakulása a vizsgált térség járásaiban. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH RegDat adatainak alapján - 8 -

9 További népmozgalmi adatok alapján a Rimaszombati járásban a természetes szaporulat pozitív, de ezenkívül a közép szlovákiai járásokban negatív értékeket láthatunk a vándorlási szaldó és a természetes szaporulat esetében is. A Kassai Önkormányzati Kerület járásai közül a Rozsnyói járás a közép szlovákiai járásokhoz hasonló képet mutat (csökkenő lakosságszám, negatív vándorlási szaldó és természetes szaporulat). A Tőketeresbesi és Nagymihályi járásokat az utóbbi évtizedben pozitív természetes szaporulat, de negatív vándorlási szaldó jellemez. A Kassa vidéki járás pozitív vándorlási szaldóval és pozitív természetes szaporulattal jellemezhető, elsősorban a nagyváros, Kassa, a járás szívében elterülő kerületi város jelenlétének köszönhetően. A vizsgált térség járásainak népsűrűségét a 3. ábrán láthatjuk. A vizsgált térség népsűrűsége (94 fő/km 2 ) elmarad a szlovákiai értéktől (110 fő/km 2 ). A térség járásai közt nagy eltérések láthatóak, s három fő csoportba sorolhatjuk őket: 1. Sűrűn lakott járások ( fő/km 2 ): Szenci járás, Nyitrai járás, Galántai járás, Vágsellyei járás 2. Átlagos népsűrűségű járások ( fő/km 2 ): Dunaszerdahelyi járás, Komáromi járás, Érsekújvári járás, Losonci járás, Tőketerebesi járás, Nagymihályi járás 3. Alacsony népsűrűségű járások (50 90 fő/km 2 ): Lévai járás, Nagykürtösi járás, Nagyrőcei járás, Rimaszombati járás, Rozsnyói járás, Kassa vidéki járás Az egyes járások pontos lakosságszámának alakulása nehezen követhető, tehát a ténylegesen, életvitelszerűen az adott járásban élők száma eltérhet az ott bejelentett lakosok számától, s ez Szlovákia 79 járásából 70-ben oly módon jelentkezik, hogy ténylegesen kevesebben llakják életvitelszerűen, mint amennyien az adott járásban állandó lakhellyel rendelkeznek [Piško, 2014]. A prognózisok alapján csökkeni fog a Szenci, Dunaszerdahelyi, Galántai, Nyitrai, Nagymihályi és Kassa vidéki járásokon kívül valamennyi járás lakosainak száma a vizsgált térségben, s a csökkenés a Lévai, Nagykürtösi és Vágsellyei járásokat sújtja majd leginkább. Az élveszületések száma, s így a természetes szaporulat a legtöbb járásban vélhetően csökkeni fog, mivel alacsonyabb lélekszámú korosztályok következnek a gyermekvállalás szokásos időszakában [Piško, 2013]. 3. A lakosság korszerkezetének alakulása A lakosság korszerkezetének alakulását a vizsgált térségben elemzésünk során demográfiai mutatószámok segítségével, valamint a lakosság korcsoportok szerinti megoszlásával vizsgáltuk (korfa szerkesztésével). Amennyiben a 4. ábrára (korfa) tekintünk, Dél Szlovákia vizsgált járásainak nemek szerinti és 5 éves korcsoportonkénti bontását figyelhetjük meg a 2001-es és 2012-es években. A korfa alakja ún. méhkas forma, amely a lakosság elöregedését és fogyását vetíti előre. A 4. ábrán a 2001 es és 2012 es évek korfáját egymásra helyeztük. Látható, hogy a 30 éven aluli lakosság aránya csökkent a lakosságon belül, s az idősebb korcsoportokba tartozók aránya pedig megnövekedett a lakosságon belül, s ugyanezt láthatjuk a 2. ábrán is, amely a produktív kor előtti (0 14 éves kor), produktív korban lévő (15 64 éves kor közti) és produktív kor utáni lakosság (65 év felett) szerinti bontásban. A fiatalok aránya alacsony (2001-ben még 18,6 % volt, 2012-ben már csak 15,5 % volt), az idősek aránya pedig növekszik (bő egy évtized alatt 11,8 %-ról 12,9 %-ra nőtt)

10 4. ábra. Dél Szlovákia lakosságának korfája a 2001-es és 2012-es évben. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH Regionális Adatbázisának adatai alapján Amennyiben járásonkénti bontásban vizsgálódunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a Szenci járásban a lakosság száma minden korcsoportban nőtt (10-24 éves korcsoportokat kivéve), ami a nagyarányú betelepülésnek köszönhető elsősorban, s ezt láthatjuk a Kassa vidéki járás korfáján is. A Dunaszerdahelyi, Komáromi, Galántai, Vágsellyei, Érsekújvári, Lévai, Nyitrai, Nagykürtösi, Nagyrőcei, Losonci, Rimaszombati, Rozsnyói, Tőketerebesi és Nagymihályi járások a 5. ábrán is látható vizsgált térség egészére is jellemző formát veszik fel, hasonló jövőképet vetítve előre. 5. ábra. A vizsgált térség lakosainak száma korcsoportonként 2001-ben és 2012-ben. Forrás: saját szerkesztés a SZKSH Regionális Adatbázisának adatai alapján A születéskor várható élettartam mutató esetében megállapítható, hogy Dél-Szlovákia járásaiban az átlagos születéskor várható élettartam a férfiak esetében 2001-ben 67,85 év volt, míg 2012-ben 70,42 év. A nők esetében 2001-ben 76,53 év, míg 2012-ben 78,19 év volt a születéskor várható élettartam. A szlovákiai értéktől a dél-szlovákiai értékek elmaradnak ben egy dél-szlovákiai férfi születéskor várható élettartama (70,42 év) 2,05 évvel volt alacsonyabb, míg egy a vizsgált térségben élő nő várható élettartama (78,19 év) 1,36 évvel volt alacsonyabb a szlovákiai mutatószámértéknél! Amennyiben az egyes járásokat is megvizsgáljuk, megállapítható, hogy a Szenci és Nyitrai járásokat kivéve egyetlen délszlovákiai járás sem mutat magasabb értéket, mint a szlovákiai születéskor várható élettartam

11 A legalacsonyabb értékekkel Kelet-Szlovákia járásaiban találkozhatunk. A 6. ábrán pirossal az alacsony születéskor várható élettartammal rendelkező, térségi átlagtól is elmaradó járások kerültek szemléltetésre, nemek szerinti bontásban. 6. ábra. Születéskor várható élettartam 2012-ben a vizsgált térség járásaiban, nemek szerinti bontásban. Forrás: saját szerkesztés A lakosság átlagéletkorát tekintve látható, hogy Dél-Szlovákia járásaiban az átlagéletkor 2001-ben még meghaladta a szlovákiai átlagot, 2011-ben azonban már alatta maradt (ez megfigyelhető a 4. ábrán grafikus formában is). A leginkább, átlagot meghaladó értékeket Nyugat- valamint Közép-Szlovákia vizsgált járásaiban láthatjuk. Egy évtized alatt a lakosság átlagéletkora egyes járásokban 3 évvel is nőtt. Ez a mutató szintén azt az elöregedést mutatja, amit a korfa is szemléltet (7. ábra). 7. ábra. Átlagéletkor (években) a vizsgált térség járásaiban és a szlovákiai értékkel összevetve. Forrás: saját szerkesztés Az öregedési index megmutatja, hogy hány produktív kor utáni lakos jut 100 produktív kor előtti lakosra. Az öregedési indexben a 60 évnél idősebb férfiak és az 55 évnél idősebb nők számítanak produktív kor utáni lakosnak. Szlovákiában 2011-ben 166,9 produktív kor utáni lakos jutott 100 produktív kor előtti lakosra ben ez az érték még csak 96,7 volt! Az elöregedés folyamata e mutató segítségével is szemléltethető. Még rosszabb képet mutat a szlovákiai helyzetnél egyes dél-szlovákiai járások öregedési indexének alakulása. Leginkább az ország nyugati felében élő járások lakosságánál mutatható ki az öregedési index értékében bekövetkező nagymértékű romlás. Ilyen járások például az Érsekújvári valamint a Komáromi járások

12 SK érték: 166,9 < , , , < 8. ábra. Az öregedési index értékének alakulása 2011-ben a vizsgált térségben Forrás: saját szerkesztés A jövőre vonatkozó prognózisok alapján tovább folytatódik az elöregedés, az átlagéletkor, valamint az öregedési index értékének romlása. Kedvezőbb helyzetben csak a nagyobb természetes szaporulattal rendelkező járások, valamint a pozitív vándorlási szaldóval rendelkező járások számíthatnak (pl. Szenci járás). Negatív jövőkép tárul elénk Nyugat- és Közép Szlovákia vizsgált járásait szemlélve, ahol a csökkenő népességszám párosul a gyors elöregedéssel [SME, 2012]. 4. Térszerkezet Egy adott térség gazdasági alrendszerének működését több tényező mellett (ilyenek lehetnek például a térség természeti adottságai, közigazgatási rendszer vagy történelmi események) a településszerkezet is befolyásolja, s e tényezők is kölcsönhatásban állnak egymással. E fejezet célja a népesség koncentrációjának leírása a vizsgált térségen belül. A témakör szélességéből kifolyólag több fejezetben is találkozhatunk majd még az ehhez a témakörhöz (is) sorolható témakörhöz, ilyen esetben visszautalunk majd-e fejezetre. 9. ábra. A vizsgált térség járásainak kiterjedése és a települések száma. Forrás: saját szerkesztés

13 Az első mutatószám, melyet megvizsgáltunk a települések számának alakulása járásonkénti és településméret szerinti bontásban. A térségben összesen 1012 település található (Pozsonyt és Kassát ne feledjük, nem vontuk be a vizsgálatba), ami Szlovákia összes településének 35%-át jelenti. A vizsgált térség településeinek kétharmada 1000-nél kevesebb lakossal, 29%-a 1000 és közti lakossal, míg 4%-ában lakosnál többen élnek. Szlovákiában egy járásra átlagosan körülbelül 42 település jut, a vizsgált járások közül csak 5- ben találkozhatunk alacsonyabb, vagy átlaghoz közeli értékkel. A településszerkezet egy fontos mutatója a településsűrűség. Szlovákiában a 100 km 2 - re eső településszám 5,89, míg a vizsgált térségben ez az érték magasabb: 6,33 település 100km 2 -ként. A Nagykürtösi és Szenci járásokban 8 feletti, míg a Vágsellyei és Komáromi járásokban 4 alatti értékekkel találkozhatunk. Összességében konstatálható, hogy Nyugat- Szlovákia vizsgált járásaiban alacsonyabb, míg Közép- és Kelet-Szlovákia járásaiban magasabb településsűrűséget tapasztalhatunk. Egy további mutatószám, melyet vizsgáltunk a lakosság településméret szerinti megoszlása járásonkénti bontásban. A táblázatból leszűrhető, hogy Nyugat-Szlovákia vizsgált járásaiban a lakosság 30-50%-a él főt meghaladó lakosságszámú településen, ezzel szemben Közép- és Kelet-Szlovákia járásai esetében ez a Nagyrőcei, Losonci, Nagymihályi és Rozsnyói járások esetében van így (alsó határ közeli értékeket láthatunk esetükben), míg a többi járásban % közti értékekkel találkozunk. Az elemzésben a Kassa-vidéki járás esetében és a Szenci járás esetében Kassa, ill. Pozsony, mint nagyvárosi torzító hatása jelentkezik. Ami az utolsó évtized változásait jelenti, ott járásonként eltérő folyamatoknak lehetünk tanúi. A Szenci járás lakosságszáma nagy mértékben nőtt a migrációs folyamatoknak köszönhetően, ami megmutatkozik az 1000 lakos alatti települések számának csökkenésében (14-ről 9-re) és lakosú településsé válásukban (14-ről 19-re nőtt a számuk), s a járási székhely lakossága is növekedni tudott. A Dunaszerdahelyi járásban Dunaszerdahely lakosságszáma csökkent, a vándorlási szaldónak köszönhetően a járás lakossága azonban bővülni tudott, így a járási székhelyről történő kiköltözés és a migrációs folyamatok a kisebb településeknek ( fő), valamint Somorjának kedveztek. A Galántai járásban a három város (Szered, Galánta, Diószeg) lakosainak száma csökkenőben, a kisebb ( fő) települések lakosságszáma összességében növekedni tudott, így a pozitív vándorlási folyamatok nyerteseinek e települések tekinthetőek. A Komáromi járásban a lakosság száma csökken, mind a járási székhely esetében, s mind a kisebb települések (Gúta, Ógyalla) esetében megtapasztalható ez. A Lévai járásban a Komáromihoz hasonló a helyzet (Léva, Zselíz, Ipolyság), a lakosság száma szinte valamennyi településen fogy. A Nyitrai járásban a lakosság száma csökkent, a járási székhelyé és Verebély városáé szintén, kisebb, Nyitra környéki települések viszont növelték lakosságszámukat a nagyobb városokból való kiköltözésnek köszönhetően. Az Érsekújvári járást hasonló folyamatok jellemzik, mint a Nyitrai járást, tehát a lakosság száma a városokban (Érsekújvár, Párkány, Nagysurány) csökken, s a fogyó lakosságú települések mellett a falura való kiköltözés folyamatainak nyerteseivel is találkozhatunk. A Vágsellyei járásban a járási székhelyen kívül kizárólag fő lakosú települések találhatóak, s a járás és a járási székhely lakossága fogyóban, viszont egyes járási székhely körüli községek tudták lakosságszámukat növelni. A Nagykürtösi járás lakossága és a járási székhely lakosainak száma csökken, s a járás települései esetében néhány kivételtől eltekintve (pl. Kékkő) ugyanezt állapíthatjuk meg. A Losonci járásban mind Losonc, mind Fülek lakossága valamelyes nőtt, a kisebb települések közül is akadnak lakosságszám-növekedést jegyzők, s leszakadók. A Nagyrőcei járás esetében elmondható, hogy a nagyobb települések lakosságszáma csökken, a kisebbekből meg még kisebbek lettek. A Rimaszombati járásban a lakosság száma növekszik, egyes települések (főképp a járás északi részében, pl. Tiszolc és Nyustya) lélekszáma nő, a járási székhelyé és

14 Tornaljáé viszont csökkent. A Tőketerebesi járásban egyfajta kettősséget láthatunk, Tőketerebes lakosainak száma nőtt, de a Bodrogközben inkább a lakosság számának csökkenése jellemző, s ugyanez jellemzi a Nagymihályi járást is, a déli települések (Királyhelmec Tiszacsernyő, Nagykapos) lakosságszáma csökkent. A Kassa-vidéki járásban a települések mérete növekszik (pl. Szepsi, Mecenzéf több mint 15%-os növekedés), míg a Rozsnyói járás esetében a járási székhely és a nagyobb települések lakosságszáma (1000 főt meghaladó, pl. Dobsina) növekedett. A teljes vizsgált térséget tekintve az 1000 fő alatti településeken élő lakossága száma lecsökkent, az 1000-től lakosig élők száma nőtt, míg a főt meghaladó településeken élők száma szintén csökkent. (2. ábra) Szlovákia városainak kétharmadára jellemző, hogy lakosságszáma csökkenőben van [Pisko, 2013]. 10. ábra. A lakosok számának településméret szerinti bontásában bekövetkezett változás közt a vizsgált térségben. Forrás: saját szerkesztés Egy további mutatószám, melyet megvizsgáltunk az átlagos településméret járásonkénti bontásban (11. ábra). Az átlagos településméretet megkaphatjuk, ha elosztjuk az adott járás lakosságának számát az adott járás településeinek számával. Szlovákiában egy átlagos méretű település 1872 lakosú volt (Pozsony és Kassa nélkül 1646 fő egy átlagos település lakosságának népességszáma). Dél-Szlovákia járásaiban egy átlagos méretű településnek 2012-ben 1485 lakosa volt. Ehhez mérten megállapítható, hogy Közép- és Kelet-Szlovákia járásaiban egy átlagos méretű település a szlovákiai átlagérték alatt marad, míg Nyugat- Szlovákiában az átlagost meghaladó méretű településekkel találkozhatunk (kivéve a Lévai járást)

15 < < fő 11. ábra. Az átlagos településméret nagysága 2012-ben Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés Dél-Szlovákia járásaiban a városi lakosság aránya 2005-ben 43% volt, 2012-re ez az arány 42%-ra csökkent. A főváros lakosságát is magába foglaló szlovákiai adat szintén 1%-os csökkenést mutat. A két népességnövekedést mutató járásban (Szenci, Kassa-vidéki) mind a városi lakosság, mind a vidéki lakosság száma nagy arányban nőtt. A legtöbb járásban a városokban élő lakosság száma csökkent, néhány járásban pedig mind a városi, mind a falusi lakosok száma csökkent (Komáromi, Lévai, Érsekújvári, Nagykürtösi járások). 12. ábra. Városi lakosság aránya 2012-ben Dél-Szlovákia 16 járásában. Forrás: saját szerkesztés Dél-Szlovákiában a városi lakosság száma 2,16%-al csökkent, míg a vidéken élők száma 3,44%-al növekedett. Ezek az értékek a szlovákiai értékekhez hasonlóak. A városi lakosság aránya a legtöbb járásban csökkent (a Szenci és Kassa-vidéki járás alacsony értékei Pozsony

16 és Kassa közelségének tudhatóak be), 2012-es értékét járásonkénti bontásban a 12. ábra szemlélteti. 5. Összefoglalás Összefoglalva az áttekintett mutatószámokból leszűrhető, hogy a magyarlakta délszlovákiai járásokban demográfiai szempontból nagy regionális eltéréseknek lehetünk tanúi, az egész térséget jellemző folyamatok eltérőek, nem általánosíthatóak az egész térségre jellemző megállapítások. A lakosság száma elsősorban a nagyvárosok (Pozsony, Kassa) közelében elhelyezkedő járásokban növekszik, s e térségekben a kedvező migrációs folyamatok mellett a természetes szaporulat is pozitív értékeket mutat, s e járások (Szenci, Dunaszerdahely, Kassa-vidéki) kedvezőbb demográfiai folyamatai szinte minden téren megmutatkoznak. A vizsgált térség további részére elvándorlás (külföldi és belföldi egyaránt), negatív természetes szaporulat és elöregedés jellemző. A vizsgált térségben a nyugat- és kelet szlovákiai járások sűrűbben lakottak, míg Közép-Szlovákiában a népsűrűség jóval alacsonyabb (ez részben a domborzati jellemzőknek is betudható). Az átlagosnál nagyobb kiterjedésű és több települést magukba foglaló közigazgatási egységek találhatóak a vizsgált térségben. Nyugat-Szlovákiában az átlagost meghaladó méretű településmérettel találkozhatunk, míg Közép- és Kelet-Szlovákia vizsgált térségben elhelyezkedő járásaira éppen ennek az ellentettje igaz. Az utóbbi években a nagyobb városokból való falura történő kitelepülés is jellemzi a térséget, az időszak nyertesei viszont azok a települések, melyek funkcióikat, elhelyezkedésüket tekintve olcsóbb, nyugodt, lakossági szolgáltatásokkal bíró környezetet biztosítanak a lakosok számára, s ezek főképp az fő népességszámú települések lettek. A lokális térben, járásokon belül is nagy eltérések találhatóak, szinte mindegyik járás egy önálló esettanulmányként értelmezhető. Irodalomjegyzék 1. Piško Michal [2013]: Stred sa vyľudní, populácia porastie na Orave, Spiši a pri Bratislave. Interneten elérhető: 2. Piško Michal [2014]: Štát už vie, kde obvykle bývate. Interneten elérhető: 3. SME [2012]: Ubúda vo vašom meste ľudí alebo naopak? Pozrite si veľkú mapu. Interneten elérhető: 4. ŠÚ SR RegDat: Obyvateľstvo. Interneten elérhető: 5. Svéhlik Csaba [2006]: Hogyan írjunk PhD-értekezést? I. KHEOPS Tudományos Konferencia Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban, Mór, május

17 KOVÁCS VILMOS (Debreceni Egyetem): Beszállítói követelmények a szerbiai élelmiszerláncban 1. Bevezetés A 90-es évek politikai és gazdasági izolációja után, Szerbiában is megjelentek a multinacionális élelmiszerláncok, majd a privatizáció révén a multinacionális élelmiszert előállító cégek is. Ebben az időben az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos jogi szabályozás még nem követte az EU-s irányelveket. Az élelmiszerkereskedelem az élelmiszerlánc egyik különösen érzékeny pontja. [Kasza et al., 2012] Főleg a saját márkás termékek térhódításával nőt a beszállítói kritériumok fontossága, mivel az áruházláncok a saját (márka) nevüket adják a termékhez. Az elmúlt időszakban bekövetkezett élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos eseményei igazolták, hogy a szennyezett élelmiszer alapanyag rövid idő alatt a világ csaknem minden pontjára eljuthat, sokféle termékbe bedolgozásra kerülhet. [Cseh et al., 2009] Megfelelő dokumentáltság és hatékony nyomonkövethetőség nélkül nem azonosíthatóak be a kifogásolható tételek. A kiskereskedelmi láncok nem elégednek meg a jogszabály által előírt HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer alkalmazásával, ettől magasabb kritériumokat támasztanak a beszállítóik felé. Az élelmiszer-biztonság szempontjából a teljes élelmiszer láncolat szemlélet hangsúlyozásának különleges jelentősége van, ezért jelentős követelmény a nyomon követhetőség biztosítása. [Bíró, 2000] 2. Alkalmazható szabványok bemutatása ISO 9001:2008 Az ISO 9001:2008 Minőségirányítási szabvány a legszélesebb körben elterjedt irányítási szabvány, amely egy nemzetközileg elfogadott és elismert követelményrendszert jelent. Egységes iránymutatást jelent, amely alkalmazható a gazdasági szektor bármely területén, így akár az elsődleges termelés során is. Alkalmazása jó alapot képez a más, ágazat specifikus szabványok alkalmazásához is. Elősegíti a termékek és szolgáltatások állandó minőségét, folyamatos fejlesztését és a vevői elégedettség növekedését, a vevői igényeknek való megfelelést. A piacon versenyben kiemelt fontosságúvá vált a vevők megszerzése mellett a vevői elégedettség elérése. A rendkívül erős helyi és nemzetközi verseny egyre inkább arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy a minőség elvet ne csupán a termékre, de az egész vállalatra, annak működésére is kiterjesztve alkalmazzák. A minőségirányítási rendszer biztosítja a cégen belüli folyamatok áttekinthetőségét és a tevékenységek ésszerű dokumentálhatóságát, lehetővé teszi a folyamatok napi irányíthatóságát. [1] Az ISO 9001:2008 mellett az ISO 9004:2010 tartalmaz olyan alkalmazható elemeket, amelyekkel elérhető a szervezet tartós sikere. Az IS nem tanúsítható szabvány, célja a tartós siker elérése, támogatja az önértékelés fontosságát, figyelembe veszi az érdekelt felek elvárásait

18 1. ábra Az ISO 9001:2000-es szabvány struktúrája Forrás: EN ISO 9001:2008 Minőségirányítási rendszerek A szabvány új verziójának kiadása 2015-re várható. Az ISO 9001: 2015 egyik utolsó munkaváltozata alapján a várható újdonságok: Stakeholder-elv Folyamat elv Kockázat menedzsment Dokumentált információk Csúcsvezetés [Molnár, 2014] ISO 22000:2005 Az ISO szabványcsalád létrehozását indokolta, hogy sem a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer mint előírás, sem az ISO 15161:2001 esetében nem volt lehetőség akkreditált tanúsításra, illetve ezt igazoló tanúsítványra. [Kovács 2013a] A rendszer tanúsító testületek által kiadott HACCP igazolások, tanúsítványok nem rendelkeztek akkreditációval, így az auditok csak az adott tanúsító testület saját előírás rendszere alapján történtek. Az ISO 22000:2005 szabvány irányítási rendszerszabvány, amelyet az élelmiszer vertikum minden szereplőjére alkalmazható. Magába foglalja a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer 7 alapelvét, követi a kiépítés 12 lépését. Lényeges viszont az, hogy az élelmiszer-biztonsággal való foglalkozást az előfeltételi programok megteremtésével kell kezdeni a rendszer kiépítését megelőzően.[sipos, 2006] Az ISO 22000:2005 szabvány megalkotásával létre jött egy akkreditáltan tanúsítható élelmiszer-biztonsági irányítási szabvány, amely nemzetközileg elfogadott. A szabványt minden ország szabványügyi testülete nemezi szabványként fogadta el

19 Az ISO szabványcsalád felépítése: ISO Útmutató az ISO 9001 szabvány alkalmazásához az élelmiszerláncban ISO Élelmiszerbiztonság a mezőgazdaságban ISO/TS Az élelmiszerbiztonsági irányítási rendszer felülvizsgálata ISO/TS Útmutató az ISO alkalmazásához ISO Nyomonkövethetőség a takarmány- és élelmiszerláncban 1. táblázat: Az ISO 9001 és ISO azonos kritériumai Azonos szabvány kritériumok ISO 9001 ISO Alkalmazási terület 1. 1 Általános követelmények A dokumentálás követelményei Általános útmutatás A dokumentumok kezelése A feljegyzések kezelése A vezetőség felelősségi köre A vezetőség elkötelezettsége Felelősségi körök és hatáskörök Vezetőségi átvizsgálás Általános útmutatás Az átvizsgálás bemenő adatai Az átvizsgálás kimenő adatai Gazdálkodás az erőforrásokkal Gondoskodás az erőforrásokról Emberi erőforrások Általános útmutatás Felkészültség, tudatosság és képzés Infrastruktúra Munkakörnyezet Belső audit Fejlesztés Folyamatos fejlesztés Helyesbítő tevékenység Forrás: ISO 22000:2005 Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek [2005] Saját szerkesztés Mint ahogy az 1. számú táblázatban is látható, az ISO 22000:2005 szabvány jól integrálható illetve kiegészíthető az ISO 9001:2008 szabvánnyal. Az ISO 9001:2008 jó alapot nyújt a többi ágazat specifikus irányítási szabvány (élelmiszer-biztonság, környezetvédelem, munkabiztonság, információ-biztonság) alkalmazásához is. GFSI kritériumok A GFSI küldetése: az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek folyamatos fejlesztése annak érdekében, hogy biztosítsa a bizalmat, hogy biztonságos élelmiszert szállítanak a fogyasztóknak. A mai globalizálódó élelmiszer előállítás és kereskedelem szükségessé tette a

20 kritériumok rendszeres átvizsgálását és fejlesztését. A GFSI célkitűzései: - Konvergencia (összehasonlíthatóság) az élelmiszer-biztonsági előírások között az élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek teljesítményértékelési folyamatának fenntartása révén, vagyis az élelmiszerbiztonsági rendszerekre vonatkozó követelmények harmonizálása. - Költséghatékonyság fejlesztése az élelmiszer-ellátási lánc egészében azáltal, hogy a GFSI által elismert szabványokat a kiskereskedők a világ minden tájáról közösen elfogadják. - Gondoskodik a nemzetközi érdekelt felek egyedülálló platformjának kapcsolatépítéséről, a legjobb élelmiszer-biztonsági gyakorlatok és információk ismereteinek cseréjéről és megosztásairól. [Martin 2011] A GFSI kritériumoknak köszönhetően sok esetben elkerülhetőek a párhuzamosan történő élelmiszer-biztonsági rendszerek tanúsítatása. FSSC Az FSSC szabvány az ISO 22000:2005 szabványhoz hasonlóan élelmiszergyártók számára készült, hogy bevezetése biztosítsa számukra azt, hogy megbízható beszállítói legyenek az kereskedelmi láncoknak, valamint a multinacionális élelmiszert elő állító vállalatokank. Az FSSC integrálja az ISO szabvány követelményeit a PAS 220 angol (ISO 22002: 1 élelmiszergyártás) ágazat-specifikus előfeltételi programjaival és a Codex Alimentarius HACCP előírásaival. Az előfeltételi programok részletes beépítésével és 2 további elvárás: szolgáltatások iránti követelmények meghatározása az élelmiszerbiztonságért felelős személyzet felügyelete már kielégíti GFSI (Global Food Safety Initiative) elvárásait is. [Sósné, 2013] IFS Az IFS (International Featuread Standard) szabványt német és francia érdekeltségű kiskereskedelmi láncok (Merto, Spar, Aldi, Cora) hozták létre, hogy egységes élelmiszerbiztonsági követelményeket érvényesítsenek a beszállított saját márkás termékekre. A gyártóknak, forgalmazóknak így különös figyelmet kell fordítaniuk az élelmiszerbiztonsági kérdésekre, ezen belül a HACCP, a higiénia és minőségirányítás előírásaira. Az ellátó láncon belül a logisztikával foglalkozó cégek is szerezhetnek IFS tanúsítást. [2] A szabványcsalád már az élelmiszer vertikum egészére alkalmazható, kivéve az elsődleges előállítást. Az IFS szabvány család felépítése: IFS Food 6 - az élelmiszer gyártók, feldolgozók számára IFS Cash&Carry- nagykereskedelmi tevékenységet folytató cégek számára IFS Logistics 2- Tárolási és szállítási tevékenységekre vonatkozó szabvány IFS Broker 2 - Kereskedő cégek részére IFS HPC Háztartási vegyi árú és kozmetikai termékek (Nem élelmiszer), viszont a tisztító és fertőtlenítő szerek is ebbe a kategóriában tanúsíthatóak. IFS Packaging- előírás a csomagoláshoz BRC A Brit Kiskereskedelmi Konzorcium szabványa (BRC szabvány) azért került kifejlesztésre, hogy egységes követelményeket támasszon a brit kereskedőknek beszállító élelmiszeripari cégek számára. A szabvány kiterjed a minőségre, a higiéniára és a termékbiztonságra is,

21 valamint a minőségirányítás is szerves része. [2] A szabvány logikáját tekintve hasonló, mint az IFS, a különbség hogy a Brit kiskereskedők hozták létre. Felépítése és alkalmazhatósága: BRC Global Standard for Food Safety: élelmiszer-előállítók számára ír elő követelményeket. BRC/IOP Global Standard for Packaging and Packaging Materials: csomagolóanyag előállítók alkalmazhatják; ez lehet élelmiszer- vagy nem élelmiszercsomagolás is BRC Global Standard for Consumer Products: mindazon vállalkozások alkalmazhatják ezen szabványt, akik valamilyen fogyasztási cikket állítanak elő.[3] GlobalGAP (EurepGAP) szabvány A vásárlók részéről egyre jobban nőt a bizalmatlanság a kiskereskedelmi hálózatokban a friss zöldségekkel és gyümölcsökkel kapcsolatban. A szabványt 1997-ben hozták létre, a kiskereskedők szövetségének a kezdeményezésére, az Euro-Retailer produce Working Group (EUREP) tagjaival. A Brit kiskereskedők az áruházakkal együtt működve voltak a kezdeményezői abban, hogy megoldást találjanak a fogyasztók egyre növekvő élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos aggodalmaira. A másik oldalról a termelők, aki ellátták a kiskereskedelmi egységeket, elégedetlenek voltak a nem kiegyenlített ellenőrzési kritériumokkal [Angelovski, 2012] A szabvány az EurepGAP nevet viselte 2007-ig, amikor is a nemzetközi elterjedésének köszönhetően GlobalGAP névre változott. A szabvány megalkotói a moduláris megközelítést alkalmazzák. A GlobalGAP tanúsítvány vagy más néven Integrált Farm Biztosítási Szabvány (Integral Farm Assurance Standard IFA) magába foglalja az összes mezőgazdasági, akvakultúra és kertészeti termesztést, kiterjed a dísznövény kategóriára is. Lefedi az élelmiszerlánc többi szegmensét is, úgy mint szaporító anyag előállítás, szállítás és a takarmánygyártást is. A szabványt négyévente átfogó felülvizsgálatnak vetik alá, az érintett felek bevonásával. A felülvizsgálatok célja a szabvány kritériumainak megújítása, az újabb élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos kritériumok beépítése a szabványba. Az utolsó felülvizsgálat 2011 ben volt és január 1.- től kötelező érvényű a GlobalGAP 4 szabvány.[4] 2. ábra: GlobalGAP kritériumok ágazatonként Forrás:

22 A tanúsítás két féle rendszerben történhet: egyéni tanúsításra (opció1) és csoportos tanúsításra (opció2) amikor egy integrátor (TÉSZ vagy KFT) a tanúsítvány birtokosa és integrálja a termelőket. A tanúsítványokat a pozitív kimenetelű audit (ellenőrzés) után egy évre állítja ki az erre akkreditált tanúsító ház. A tanúsítványon minden esetben fel van tüntetve a termelő, termelők neve, adatai és a termesztet kultúrák. 3. Áttekintés Az agráriumban a friss zöldség és gyümölcs előállítóinak a GlobalGAP szabvány alkalmazása és a tanúsítvány jelent megoldást a jóváhagyott beszállítói státusz elérésre. Az opció 2 vagy csoportos tanúsítás lehetőséget jelent a kisebb területen gazdálkodó őstermelőknek, vállalkozóknak hogy egy kiskereskedelmi lánc beszállítóivá váljanak. Ebben az esetben a tanúsítvány tulajdonosa az integrátor, aki össze fogja a termelőket. A logisztikai részre (tárolás, osztályozás, válogatás) alkalmazott és tanúsított irányítási rendszerek csökkenteni tudják a GlobalGAP audit napok számát, amelyek az audit költségei is csökkenni tudnak. Az élelmiszerláncban élelmiszert forgalmazó vagy előállító cégek, amelyek nem szállítanak be multinacionális cégeknek, elegendő az ISO 22000:2005 szabvány alkalmazása. E szabvány általi tanúsítvány elegendő a tendereken induló cégek számára. A multinacionális kereskedelmi láncoknak beszállítani szándékozó élelmiszer-ipari vállalkozásoknak az FSSC 22000, IFS vagy BRC szabvány tanúsíttatása nem megkerülhető. A szabványok alkalmazása és felkészülése az auditokra magasabb szakmai felkészültséget igényel, mint a hatóság által megkövetelt HACCP rendszer alkalmazása. A csak kereskedelemmel vagy logisztikával foglalkozó cégeknek az IFS logistics vagy a BRC Storage&Distribution szabvány alkalmazása szükséges. 4. Összegzés Azon gazdálkodók, vállalkozók és cégek, amelyek akár friss zöldséget, gyümölcsöt vagy feldolgozott terméket szándékoznak beszállítani a multinacionális kereskedelmi láncoknak, a GFSI szabványoknak való megfelelés biztosítása érdekében megfelelően képzett szakemberrel kell, hogy rendelkezzenek a szabvány kritériumok kielégítése céljából. A termelési, tárolási, szállítási infrastruktúrának megfelelően karbantartottnak kell, hogy legyen hogy biztosítani tudja a szabvány kritériumok teljesülését. Azon vállalkozások, amelyek már huzamosabb ideje működtetnek irányítási rendszert (ISO 9001, ISO 22000) nagyobb rutinnal rendelkeznek a magasabb kritériumokat követelő szabványok alkalmazásában. Irodalomjegyzék: 1. Biró Géza. [2000] Az élelmiszer-biztonság társadalmi jelentősége Élelmiszerbiztonság Táplálkozás-tudomány In? Biró Géza, et.al, Agroinform kiadó és nyomda, Budapest 2. Cseh Júlia, Szeitzné Szabó Mária [2009] Élelmiszerlánc-terrorizmus: kockázat és felkészülés Élelmiszervizsgálati Közlemények, /3 3. Dragan Angelovski [2012]: Upustvo za izradu sistema upravljanje kvalitetom: Global G.A.P..: verzija 4.0 Stalna radna grupa za regionalni ruralni razvoj u Jugoistočnoj Evropi (SWGRRD) Skopje, Makedonia 4. Kovács Vilmos [2013] Szabványok új kihívásai az élelmiszeriparban In. Bakacsiné Bódi Éva, Fekete István Kovács Béla (szerk) Fiatal kutatók az egészséges élelmiszerekért, Tudományos ülés, Debrecen

23 5. Kasza Gyula, Surányi József, Lakner Zoltán, Bódi Barbara, Deák Ferenc, Faludi Gábor, Horvát Attila, Mészáros László, Szántó Attila, Danczák István [2012]: Rendkívüli helyzetek és kezelésük az élelmiszer-kereskedelemben- irányelvek és tapasztalatok. Élelmiszervizsgálati Közlemények, 58, 2012/ Marin Andrea [2011] Élelmiszerbiztonsági irányítási rendszer működtetése Sárvár, VIII. Országos Szakmai Konferencia előadás 7. Molnár Pál [2014] Mit hoz az új ISO 9001-es szabvány? Minőség és megbízhatóság /3 8. Sipos Gáborné [2006] Élelmiszer-biztonsági irányítási rendszerek szabványai: az ISO es szabványcsalád Minőség és megbízhatóság 2006/4 9. Sósné Gazdag Mária [2013] Az FSSC szabvány az élelmiszerbiztonság érdekében Konzervújság 2013/1 2. [1 ] [2] 5ADt%25C3%25A1s [3]. _hu/brc_global_standard_hu/brc_global_standard.html [4].GlobalGAP,

24 Dr. POÓR JUDIT (Pannon Egyetem, Keszthely) Dr. FEHÉR HELGA (Pannon Egyetem, Veszprém): Kérdések és válaszok a növekvő kínai élelmiszerkeresletről 1. Bevezetés Kína gazdasági, politikai, és nem utolsó sorban geopolitikai szerepének erősödése a nemzetközi közösség országainak figyelmét az elmúlt évtizedben egyre markánsabban az ázsiai sárkány felé fordította. Kiemelkedő gazdasági és társadalmi átalakulásának eredményeként az elmúlt 30 évben Kína jelentős gazdasági növekedésen ment keresztül. Mindezek következtében Kína, ahogy eddig is, ezentúl is jelentős hatást fog gyakorolni a nemzetközi agrárpiacokra [OECD/FAO, 2013]. A globális élelmiszerkrízis, avagy a kérdés ahogy azt a nemzetközi szakirodalomban olvashatjuk Ki fogja élelmezni Kínát? fennálló probléma, mely az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap (Headey Fan [2010], OECD/FAO [2009], Lohmar Gale [2008]). E tanulmány áttekinti Kína mezőgazdaságának teljesítményével, a kínai fogyasztási trendekkel, és a nemzetközi kereskedelem szerepével foglalkozó, az utóbbi időben publikált szakirodalmakat. Számos érdekes megközelítést tartalmaznak a témában [Svéhlik, 2008a, 2008b] publikációi is. 2. A kínai agrártermelés és fogyasztás trendjei Kína populációjához képest mely mára a Föld teljes népességének egy ötödét teszi ki kevés szántóföldi területtel és vízkészlettel rendelkezik. A mutatószámok további jelentős növekedést jeleznek a mezőgazdasági termékek iránti hazai keresletet, illetve a kínálati oldalt illetően is. Kína jelentős piaci reformokat vállalt, mely lehetővé teszi, hogy egyre inkább felhasználja a világpiacokat a növekvő belföldi kereslet problémájának megoldására [OECD/FAO, 2013]. Az elmúlt évszázad elején Kína agrárgazdaságként működött többségében kis önellátó gazdálkodókkal benépesítve. Az 1950-es években a kínai mezőgazdaságot kollektivizálták. Lakossága közel 30 év alatt megkétszereződött, az1950-es 550 millió főhöz képest lélekszáma1980-ra meghaladta az 1 milliárdot. Ekkor még az ország jórészt képes volt az élelmiszerszükségletének önellátására, köszönhetően annak, hogy a társadalom nagy részére növényi alapú étrend volt jellemző. A mezőgazdaság számára központilag tervezett és közösen működtetett föld, víz és munkaerő erőforrások mobilizációját a gabonatermesztés felé irányították az állattenyésztés és a kertészeti termékek rovására [Lohmar Gale, 2008]. Az 1970-es évek végén Kína gazdasági és vidéki reformokat vezetett be, amely véget vetett a kollektív mezőgazdaságnak. Ez visszahozta a hagyományos háztáji termelést és felgyorsult növekedést eredményezett a mezőgazdaságban. Amíg az egy főre jutó mezőgazdasági termelés évente szerény 1,1%-kal nőtt között, addig 1978-tól 2011-ig az egy főre jutó termelés évente átlagosan több mint 3,8%-kal emelkedett [OECD/FAO, 2013]. Az as és 1990-es években a mezőgazdaságból származó jövedelem nőtt és Kína lakosságának étrendje változatossá vált. A reformok következtében csökkent a gabonával vetett területek nagysága, ezzel párhuzamosan bővült a nem gabonanövények földterülete, valamint nőtt az állattenyésztés súlya [Lohmar Gale, 2008]. Bár az ország területe csökkent, a hozamjavulás és a többestermesztés eredményeként a gabonatermelés növekedett, így a gazdálkodók korlátozott erőforrásaikat hatékonyabban tudták kiaknázni. A többestermesztést jellemző mutató az összes bevetett terület aránya az összes szántóföldi területhez képest 2011-ben elérte az 1,35-os értéket. Habár a mezőgazdasági termelés növekedése lassult az ezredforduló

25 utáni évtizedben, de így is majdnem kétszerese az 1,7%-os éves globális rátának [OECD/FAO, 2013]. Így tehát Kína sikereket ért el a növekvő mezőgazdasági termelés terén, valamint javult az egyre növekvő populáció élelmiszerellátása is, köszönhetően a nagyobb outputot eredményező jelentős beruházásoknak. A kormány nagy jelentőséget tulajdonított a mezőgazdasági termelési rendszer fejlesztésének és modernizációjának [OECD/FAO, 2013]. A századfordulóra Kína több agrárkutatóval rendelkezett, mint bármely más nemzetgazdaság és nagyobb költségvetést biztosított a közszféra mezőgazdasági kutatató munkájának támogatására, mint bármely más fejlődő ország [Lohmar Gale, 2008]. A kormány 12. ötéves terve, mely 2011 márciusában került elfogadásra, kiemelte a hazai fogyasztás növekedésének szükségességét annak érdekében, hogy a gazdaság kevésbé legyen exportfüggő a jövőben. Kína a világ legnagyobb agrártermelője, illetve a legnagyobb fogyasztója is egyben. Népessége meghaladja az 1,3 milliárdot. A termékenységi mutatója 1972-ben 5,8 volt. Köszönhetően az egy gyermekes család modell politikának, melyet 1979-ben vezettek be, az évtől kezdve a termékenységi mutató 2,7 körül alakult, napjainkban ez az érték 1,5-re tehető. Az ENSZ Népesedési Osztályának előrejelzése szerint Kína népessége a továbbiakban is nőni fog és 2030-ra éri el csúcspontját [Godfray et al, 2010]. Az élelmiszer iránti kereslet bővülése nem csak a populáció növekedésének tudható. A fogyasztást számos tényező befolyásolja, többek között az egy főre eső fogyasztás tendenciája, a rendelkezésre álló jövedelem, a városiasodás, de Kearney [2010] a globalizációt (kereskedelmi liberalizáció, transznacionális vállalatok), a marketinget valamint a fogyasztási szokásokat is megemlíti. A gyorsuló gazdasági és népességnövekedésnek köszönhetően növekedtek a fogyasztói jövedelmek [Zhou et al, 2012]. Kínában az 1970-es évek végi gazdasági reformokat követően az egy főre jutó jövedelem megnégyszereződött [Kearney, 2010]. A fogyasztói jövedelmek növekedése jelentős változásokat indukált az élelmiszerfogyasztás mennyiségében és összetételében magasabb zsírtartalmú étrend, energiagazdag ételek [Zhou et al, 2012]. A megnövekedett kínai élelmiszerfogyasztás az egy főre jutó fogyasztás növekedésének is az eredménye, mely még így is az OECD átlag alatti [Godfray et al, 2010]. Az 1970-es évek végén Kína urbanizációja 20%-nál kisebb volt. A gazdasági reformok az iparosodás és az urbanizáció felgyorsulásához vezettek, melynek eredményeként ma a kínai népesség körülbelül fele városokban él [Zhou et al, 2012]. A gyors elvárosiasodás hatással volt és hatással lesz a jövőben is az élelmiszerfogyasztási szokásokra, mivel magasabb jövedelmet eredményez és megváltoztatja a táplálkozási szokásokat [Kearney, 2010]. Az 1950-es évektől a világ mezőgazdaságát magas szintű mezőgazdasági protekcionizmus jellemezte a fejlett országokban (Németországban, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is kivételes státuszt élvezett a mezőgazdaság, ahol az állam szerepe meghatározó volt ez idő tájt az agráriumban), ugyanakkor a fejlődő országok esetében jelentős mezőgazdaság-és kereskedelemellenes politikák azaz az erőltetett iparosítás, az agráriumban élőkre kivetett terhek voltak azonosíthatók. Az elmúlt negyed évszázadban számos ország agrár kereskedelempolitikájának reformálásába kezdett, mely hozzájárult a nemzetközi kereskedelemben résztvevő agrártermékek palettájának bővüléséhez [Anderson, 2010]. Véges mezőgazdasági erőforrásainak köszönhetően Kína a jövőben már nem képes hazai termelésből ellátni a növekvő és változó igényeket, egyre több és több élelmiszert importál. A Világkereskedelmi Szervezethez (WTO) való csatlakozása vízválasztó volt, mely végre megnyitotta a kínai piacot az importnak. A 2001-es WTO csatlakozás óta agrárszektorának nyitása a globális piacok felé kereskedelmének bővülését eredményezte. Tanulmányunkban áttekintjük a WTO csatlakozáshoz kapcsolódó változásokat, melyeknek meghatározó hatásuk volt a kínai agrárkereskedelem alakulására

26 3. Anyag és módszer A kínai reformfolyamatok és a WTO csatlakozás hozzájárult a kínai agrárkereskedelem dinamikus növekedéséhez. Tanulmányunkban Kína nemzetközi kereskedelemben való egyre nagyobb részvételével párhuzamosan megjelenő változásokat keressük a külkereskedelmi termékstruktúrában. A statisztikai mutatókon túl specifikus indexeket is használtunk kutatásunk során. A nemzetközi kereskedelem szerkezetváltozásának kifejezésére tanulmányunkban a Lawrence indexet (L) [Bender Li, 2002] használtuk, mely 0 1 intervallumban vesz fel értéket. A mutató teljes változást jelez közel egy egységnyi értéknél, valamint kis módosulást mutat a nullához közeli érték esetében. A mutató a következőképpen definiált (exportra vonatkozóan): x x t 0 = ij ij L t 0 i x x ij ij i i Ahol xij t a `j` ország `i`termék/szektor exportja az adott tárgyévben (t, ahol 0 speciálisan a bázis évet jelöli) (következetesen mij az import esetén). A koncentrációs arányszám (CRn) a külkereskedelmi specializáció mutatója. A CRn mutató az `n` legjelentősebb egység részesedését jelzi a kereskedelemben. A koncentrációs arányszám mellett használhatjuk a Herfindahl-Hirschman indexet (HHI) a koncentráció mértékének és tendenciájának jellemzésére. A HHI az összes egyedi piaci részesedés négyzetösszegeként számítandó. Elemzésünkhöz az International Trade Centre (ITC) adatbázisát használtuk, a konkrét számítások során két illetve négy számjegyű bontásban a Vám Világszervezet (WCO) által standardizált Harmonizált Rendszer (HS) nomenklatúra szerint. Bázis évnek a WTO csatlakozás évét választottuk. A legutolsó év 2013, melynek részletes statisztikai adatai a kézirat véglegesítésének időpontjában teljes körűen rendelkezésre álltak. 4. Eredmények és következtetések A kínai agrárkereskedelem (teljes import és export) értéke 2001-től 2013-ig több mint hatszorosára nőtt, 17%-os átlagos éves növekedési ütem mellett. Az 1. ábra szemlélteti az export és import alakulását. Az import gyors növekedésének eredményeként Kína nettó külkereskedelmi hiánya tovább nőtt, a 2011-es 18,5 milliárd dolláros értékhez képest a deficit 2013-ban elérte a 35 milliárd dollárt (2012-ben 31 milliárd dollár volt) óta az export mérséklődött, ennek ellenére Kína részesedése a világ agrárexportjában lassan ugyan, de továbbra is növekszik. A WTO csatlakozás évében 3,4%-os volt a részesedése, míg a legfrissebb, 2013-as adatok szerint 4,4% (2012-ben 4,3%). Mindeközben Kína részesedése a világ agrárimportjában jelentős mértékben 2,0%-ról 6,7%-ra (2012. évi arány 6,4%) emelkedett az elmúlt évtizedben. (1)

27 100 milliárd dollár Kína agrárexportja Kína agrárimportja Nettó külkereskedelem 1. ábra: Kína agrárkereskedelmének alakulása Forrás: saját ábra COMTRADE adatbázis alapján Kérdésként merülhet fel, hogy ez a dinamikus külkereskedelmi növekedés mennyire volt azonos mértékű a termékszerkezet szempontjából. Négy számjegyű bontásban a Lawrence mutató az exportra vonatkozóan 0,51-os, míg az importot illetően 0,63-os értéket ad. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy mind az export, mind az import bizonyos szintű szerkezetváltozáson ment keresztül. Tekintsük először az export módosulást. Az export koncentrációja viszonylagos stabilitást mutat (két számjegyű bontásban HHI2001=0,09, HHI2013=0,10 négy számjegyű bontásban stabilan HHI=0,02). Az 1. táblázat a legfontosabb export termékeket tartalmazza 2001 és 2013 között kettő, illetve négy számjegyű HS-nomenklatúra szerinti bontásban. 1. táblázat: A legfontosabb agrár termékcsoportok és termékek a kivitelben 2001-ben és 2013-ban (exportrészesedés azagrárkereskedelemben, %) Kód Megnevezés Halak ésrákfélék % % 16 Húsból, halból vagy rákból készült termékek % % 07 Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek ésgumók % % CR=41.3% CR=44.9% Kód Megnevezés Halfilé és más halhús, frissen, hűtve vagy fagyasztva % % 1605 Elkészített vagy konzervált hal rákféle % % 1604 Elkészített vagy konzervált hal, kaviár % % 1005 Kukorica % % CR=14.8% CR=17.2% Forrás: Saját számítás az ITC adatbázisa alapján

28 Kínának világszinten jelentős a szerepe a halak, haltermékek exportját illetően. Így a világ rangsorában Kína az első a HS 0301 Élő hal (világpiaci exportrészesedése 2012-ben 27,2%, 2013-ban 26,4% volt), a HS 0304 Halfilé és más halhús (21,7%, illetve 21,0%), és a HS 0307 Puhatestű állat (20,2% illetve 24,9%), valamint a HS 1605 Elkészített vagy konzervált rákféle, puhatestű állat (36,6% illetve 37,0%) tekintetében. Kína első továbbá bizonyos zöldségek esetében is: például a HS 0712 Szárított zöldség (55,4% illetve 63,3%) vagy a HS 0703 Vöröshagyma, fokhagyma más hagymaféle (35,5% illetve 31,0%). Az eredményeket tekintve összhangban a szakirodalmi áttekintésben vázoltakkal hangsúlyozni szeretnénk, hogy míg 2001-ben a Kukorica a harmadik legfontosabb termék volt az agrárexportban, addig most a 116. helyen áll a rangsorban! Az import termékszerkezetét tekintve sokkal jelentősebb változást tapasztalhatunk. A vizsgált időszak kezdetén az import koncentrációja nagyobb volt az exporténál (két számjegyű bontásban HHI2001=0,16, HHI2013=0,21 négy számjegyű bontásban HHI2001=0,10, HHI2013=0,15) és a koncentráció e szintje még tovább erősödött a vizsgált időszak alatt. A 2. táblázat a legfontosabb importtermékeket tartalmazza 2001 és 2013 vonatkozásában két illetve négy számjegyű bontásban. Kína legfontosabb importterméke a szójabab. Kína részesedése a világpiaci importban 61,0% volt a 2012-es évben és 60,8% 2013-ban. Kína pálmaolaj importja a második (2012: 16,0%-os; illetve 2013: 13,6%-os részesedéssel), tej és tejszín importja pedig 2010 óta az első (2012: 9,6%-os, illetve 2013: 16,1%-os részaránnyal) a világ rangsorában. Utóbbi termék esetében azonban az utóbbi egy év alatt 1,94 milliárd dollárról 3,61 milliárd dollárra nőtt a kínai import értéke és ennek köszönhetően jelentős a világpiaci részarány bővülés, mely szintén jól mutatja a fogyasztói szokás változást és annak hatását. 2. táblázat: A legfontosabb agrár termékcsoportok és termékek a behozatalban 2001-ben és 2013-ban (importrészesedés az agrárkereskedelemben, %) Kód Megnevezés Olajos magvak, olajtartalmú gyümölcsök % % 15 Állati vagy növényi zsír és olaj % % 03 Halak és rákfélék % % CR=55.8% CR=58.9% Kód Megnevezés Szójabab % % 1511 Pálmaolaj és frakciói % % 0402 Tej és tejszín % % 0303 Fagyasztott hal % % 2301 Emberi fogyasztásra alkalmatlan liszt húsból, halból % % CR=42.0% CR=46.2% Forrás: Saját számítás az ITC adatbázisa alapján

29 5. Összegzés Kína a világ legnagyobb agrártermelője, illetve a legnagyobb fogyasztója. A fogyasztás bővülése a társadalom egyes rétegei között azonbn meglehetőse egyenletlen. Ezt a tényt [Svéhlik, 2008a] az újgazdagok és a nyomorban élők közötti további szakadéknak nevezi. azonban Kína azonban sikeresnek tekinthető agrártermelésének fejlesztésében, valamint az egyre növekvő népesség élelmezése terén, mivel azonban agrártermelésének növekedése lassult az elmúlt évtizedben véges mezőgazdasági erőforrásainak köszönhetően, így Kína a jövőben már nem képes hazai termelésből kielégíteni a változó és növekvő keresletet. A Világkereskedelmi Szervezethez csatlakozással Kína megnyitotta piacát és kiterjesztette agrárkereskedelmét. A kínai reformfolyamatok és a WTO-csatlakozás hatására Kína agrárkereskedelme több mint hatszorosára nőtt, agrárimportja gyorsan fellendült. Köszönhetően annak, hogy mind az árukínálat, mind a fogyasztás erőteljes növekedése a politika által támogatott Kína magas önellátottsági szintet ért el az alapvető gabonafélék terén, mely fontos az élelmezés biztonsági célok biztosításában. Ahhoz azonban, hogy az ország e termékek vonatkozásában elérje az önellátást, más adott esetben szintén termőföldet igénylő termékek importja szükséges. Irodalomjegyzék 1. Anderson, K. [2010]: Globalization s effects on world agricultural trade, Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, Bender, S. Li, K. [2002]: The Changing Trade and Revealed Comparative Advantages of Asian and Latin American Manufacture Exports. Economic Growth Center, Center Discussion Paper No. 843, Yale University, New Haven. 3. Godfray, H. C. J. Crute, I. R. Haddad, L. Lawrence, D. Muir, J. F. Nisbett, N. Pretty, J. Robinson, S. Toulmin, C. Whiteley, R. [2010]: The future of the global food system. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, Headey, D. Fan, S. [2010]: Reflections on the global food crises. International Food Policy Research Institute Research Monograph Kearney, J. [2010]: Food consumption trends and drivers. Philosophical Transactions of the Royal Society Biological Sciences, Lohmar, B. Gale, F. [2008]: Who will China feed? Economic Research Service/USDA Amber Waves Vol. 6/ OECD-FAO [2013]: Agricultural Outlook Svéhlik Csaba [2008a]: Kína valóban megállíthatatlan? Global World Nemzetközi Tudományos Konferencia, 2008.január Svéhlik Csaba [2008b]: Gigászok születése India és Kína a felemelkedés útján III. KHEOPS Tudományos Konferencia Útkeresés az üzleti és a közszférában, Mór, május Zhou, Z. Tian, W. Wang, J. Liu, H. Cao, L. [2012]: Food consumption trends in China. Report submitted to the Australian Government Department of Agriculture, Fisheries and Forestry adatok letöltése: július

30 PhDr. SZABÓ INGRID (Selye János Egyetem, Révkomárom): A NOKIA határon átnyúló hatásai 1. Bevezetés A Nokia Komárom Kft., a finn multinacionális vállalat magyarországi leányvállalata már 1999-es betelepülése óta erőteljes hatást gyakorolt a szomszédos szlovákiai térség munkaerőpiacára, gazdaságára. Mivel a Komáromi kistérségben nem állt rendelkezésre a szükséges létszámban szabad munkaerő, ezért már a kezdeti években foglalkoztattak szlovákiai munkavállalókat is. Az első években még viszonylag bonyolult volt a foglalkoztatás munkajogi, adminisztratív háttere, de a későbbiekben az Európai Unióhoz való csatlakozással ezek a problémák megszűntek. A Nokia, és a vállalatot követő beszállítók nagy tömegben szívták fel a munkanélkülieket a Komáromi járásból. A dél-szlovákiai térségnek nagy előnye származott az új munkahelyekből, a határ menti térség munkanélküliségi rátája jelentősen csökkent. A Forint árfolyamának alakulása és a gazdasági válság miatti folyamatok következtében némileg csökkent ugyan a külföldre ingázók száma, de a válság legnehezebb évei alatt is szállították a buszok a Nokiásokat. A 2010-es évek elején a multinacionális vállalat gazdasági eredményei drasztikusan romlani kezdtek, a vállalat vezetése a gyártást olyan országokba helyezte át, ahol még olcsóbb munkaerőt talált. Tömeges elbocsátások sorozata kezdődött meg, melyet sajnos a vállalat Microsoft általi felvásárlása sem tudott megállítani őszén valamennyi alkalmazottjától megválik a cég, bezár a Nokia. Véget ér egy korszak, megszűnik egy vállalat, mely nagyon fontos szerepet töltött be a térség gazdaságában. Tanulmányunk a Nokia Komárom Kft. munkaerő-piaci hatásait mutatja be a dél-szlovákiai régióban, és az alkalmazottak körében végzett kérdőíves vizsgálattal világít rá a külföldre ingázók egyes szokásaira, vizsgálja elégedettségüket, jövőbeli terveiket. 2. A munkaerő ingázása A munkaerő ingázásáról akkor beszélünk, ha a munkaerő mozgásához nem kapcsolódik a lakóhely áthelyezése. Ha a munkaerőmozgással a lakhely is megváltozik, akkor a munkaerő mobilitás vándorlás formáját ölti. A munkaerő áramlásának tehát két formája van: a vándorlás és az ingázás. [Lengyel - Rechnitzer, 2004] A KSH definíciója szerint ingázás esetén a munkahely és a lakóhely szerinti település különbözik. Napi ingázó az a foglalkoztatott, aki nem ugyanazon a településen dolgozik, ahol lakik. Külföldre eljáróknak nevezzük azokat, akik naponta járnak külföldre dolgozni. [KSH, 2010] Az ingázás távolságát az adott térség munkaerő-piaci kereslete és kínálata, valamint a közlekedés befolyásolja. Ebből kiindulva az ingázók számának a növekedése összefügg az infrastruktúra kiépítésével, közlekedés javulásával, s ez által a megközelítési idő nagyságával. Kutatásokkal kimutatták, hogy az ingázók számottevő része a hatvan perces zónában mozog. Fő motivációs tényezőként a munkahely szerzése szerepel. Az emberek egy része csak kompromisszumok, nehézségek által tud a lakóhelyén állást találni. [Lampl Hardi, 2009] Mivel ezek az emberek idejük nagy részét utazással töltik, szabadidejük lerövidül, akár órákkal is. Nem tudják megfelelő mértékben kivenni szerepüket a családi életből, valamint mérésekkel bizonyították, hogy az ingázók munkahelyi teljesítménye 10%-kal alacsonyabb lehet a helyi munkaerőnél. [Kulcsár, 1981] Az ingázók számáról a népszámlálások, és a különféle szociológiai adatfelvételek során lehet információt szerezni. Ezeken a felméréseken csak a napi ingázók szerepelnek. Azoknak, akik

31 csak heti rendszerességgel térnek vissza otthonukba, lehet ideiglenes lakhelyük a településen, ahová dolgozni járnak. Különböző reprezentatív kérdőíves felmérésekkel hozzávetőlegesen állapítják meg számukat. [Andorka, 2003] A nemzetközi migrációval ellentétben a határon átnyúló ingázás Hardi szerint a helyi munkaerő-piaci kereslethez és kínálathoz igazodik, ezáltal inkább jelent erőforrást, mint a munkaerőpiac egyensúlyára nézve veszélyes túlkínálatot. A határon túlra kiterjesztett ingázási vonzáskörzet ezáltal az adott település gazdasága számára növekedési lehetőséget jelent, hiszen felhasználhatja a másik állam által kiképzett emberi tőkét és tudást, és közben nem kell foglalkoznia a munkaerőhöz kapcsolódó esetleges problémákkal. A foglalkoztatottak lakhelye a másik országban található, munkanélküliség és más szociális problémák esetén a származási ország megfelelő hivatala köteles eljárni. [Hardi, 2009] A határon átnyúló ingázást erőteljesen szabályozza az elérhetőség, vagyis az a tény, hogy mekkora akadályt jelent a határ. A kiváló infrastruktúra és a sűrű tömegközlekedés is élénkítő hatással bír a határon átnyúló ingázásra, ez különösen a magyar-osztrák határ északi szakaszán tapasztalható. Az elérhetőség fogalmába sorolhatóak a nyelvi, kulturális és mentális barrierek és ezek erőssége is. Ha az államhatár nem jelent nyelvi és kulturális elkülönülést, akkor kisebb nehézségeik vannak az ingázóknak. E területen jelentős különbség tapasztalható a magyar-osztrák és a magyar-szlovák határszakaszon ingázók között. A határok megszűnését szolgálná az intézményi integráció is, melyre történtek bizonyos kezdeményezések az Európai unióban, ám bizonyos területeken például a nagy nemzeti rendszerek esetében csak nagyon lassan valósul meg. [Hardi Hajdú Mezei, 2009] A szlovák-magyar határon keresztül való ingázás egyszerűségét emeli ki Gulyás is. Kihangsúlyozza, hogy egyszerű a közlekedés, hiszen könnyebb eljutni a magyarországi vállalatokhoz, mint Szlovákián belüli városba ingázni, és kiemeli, hogy nincsenek nyelvi korlátok, hiszen a munkavégzés során elegendő a magyar nyelv ismerete. [Gulyás, 2008] 3. A térség munkaerő-piaci mutatói A szlovák és a magyar munkaerőpiac strukturálisan nagyon eltér egymástól. Szlovákiában a munkaerő-piaci aktivitás jóval magasabb, mint Magyarországon, ami magasabb szintű munkanélküliséggel jár együtt. A foglalkoztatottság szintje közel azonos a két országban. [Hárs Á., 2006] A dél-szlovákiai régió Szlovákiában a munkanélküliség által leginkább sújtott és gazdaságilag is az elmaradottabb területek közé tartozik. Ennek okai egyrészt a helyi adottságok, másrészt a szlovák gazdaságpolitika fejlesztéseinek Pozsonyközpontúsága, a déli területek elhanyagolása. A szlovákiai térség fejletlenségét az is magyarázza, hogy ezek a területeken jelentős agrárium volt a múltban, a szövetkezetek nagy része megszűnt vagy átalakult, viszont az alulképzett munkaerő, amit foglalkoztattak, részben még aktív korban van. A mezőgazdasági vállalkozásoktól elbocsátott dolgozók egy része el tudott helyezkedni a szlovák és magyar nagyvárosok ipari üzemeiben, de ez inkább csak az ország nyugati részén volt jellemző, a keleti régiókba nem telepedtek nagyobb vállalatok, nem tudták felszívni a munkanélkülieket. Az alacsony bérek és a kevés munkalehetőség jelentősen befolyásolja növeli az ingázás mértékét. A határ menti munkaerő-mozgásra az ingázás a jellemző, hiszen helyenként a dolgozók nem töltenek több időt a munkahelyre való bejárással, mint ha a legközelebbi nagyvárosba utaznának, éppen csak egy másik országba mennek dolgozni. Komárom és Komárno földrajzilag nagyon előnyös fekvéssel bír, hiszen három főváros van elérhető közelségben: Budapest, Pozsony és Bécs. A fővárosok dinamikus fejlődéséből ( arany háromszög ) adódó előnyök kihasználása már régi célja mindkét városnak, a déli oldalnak sikerült jobban az ehhez szükséges kedvező vállalkozói környezet kialakítása, a külföldi befektetők bevonzása

32 A vizsgált határrégió két oldalának munkaerő-piaca jelentős eltéréseket mutat. A magyar és a szlovák régió demográfiai és gazdasági sajátosságait tükrözik, és a határon átnyúló kapcsolatokat igazolják. A magyar oldalon a munkanélküliségi ráta az országos érték alatt maradt még a gazdasági válság legsúlyosabb éveiben is, holott a krízis nagyon érzékenyen érintette a régiót. Munkanélköliségi ráta, % ,7 5,8 5,9 6,1 5,7 3,5 3,5 7,2 7,5 7,4 7,8 6 5,8 4,3 4, ,2 11,1 10,9 8,9 7,6 8,1 10,2 7, Magyarország Komáromi kistérség Komárom-Esztergom megye 1. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében és a Komáromi kistérségben ( ) Forrás: saját szerkesztés a KSH és az ÁFSZ adatai alapján A határ szlovák oldalán fekvő járások munkanélkülisége nagyon magas, a szlovák országos érték feletti. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után jelentősen javult a mutató, megközelítette az országos átlagot, de a válság begyűrűzése után ismét nagy mértékben emelkedett. 30 Munkanélküliségi ráta, % ,61 25,89 21,41 18,63 17,45 15,56 13,07 13,71 11,36 9,69 9,4 8,41 7,99 8,39 8,48 7,36 19,15 17,53 17,69 16,34 15,05 12,66 12,46 13,59 14,44 13, Szlovákia Komáromi járás 2. ábra: A munkanélküliségi ráta alakulása Szlovákiában és a Komárno-i járásban ( ) Forrás: saját szerkesztés a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala adatai alapján

33 A Komáromi járásban a ban bekövetkezett jelentős mértékű munkanélküliségcsökkenés a Nokia betelepülésének volt köszönhető, és annak, hogy a két ország 2004-es EU csatlakozása lehetővé tette a munkaerő szabad vándorlását országhatárokon át. Így vállalhatott több ezer szlovákiai állampolgár munkát a Komáromi Ipari Parkban, javítva ezzel a szlovákiai határtérség munkaerő-piaci mutatóit. 4. A Komáromi Ipari Park A Komáromi Ipari Park a város nyugati részén fekszik a Monostori Erőd tövében, 87,6 hektár területen. Elhelyezkedése közlekedési szempontból nagyon kedvező, mivel Dél-Komáromot érinti a Budapest Bécs nemzetközi vasútvonal, és az M1-es autópálya a 4. sz. páneurópai folyosó magyarországi szakasza is csupán 10 kilométerre húzódik. Előny továbbá a három főváros: Bécs, Budapest és Pozsony közelsége is. Az ipari park első jelentős letelepedője a Nokia Magyarország Kft. volt 1999-ben. Az első időkben csupán néhány száz alkalmazottat foglalkoztatott, de 2007-re a gyár és beszállítói több mint 15 ezer embernek adtak munkalehetőséget. Az ipari park évről évre bővült, a Nokia kiszolgálására szakosodott vállalatok egész sora települt le, ezáltal új munkahelyek százai keletkeztek. A Nokia és beszállítóinak munkaerő-kereslete a déli oldalon a munkaerő-piaci aktivitást növelte meg, míg az északi oldalon jelentősen hozzájárult a munkanélküliségi ráta csökkenéséhez. A déli oldalon mutatkozó munkaerőhiány, az északi oldal magas munkanélkülisége és viszonylag alacsony bérszintje arra ösztönözte az ipari park vállalatait, hogy szlovákiai munkavállalókat alkalmazzanak. Ennek hatására a Komáromi járás munkanélküliségi rátája 2002 és 2007 között közel 20 százalékponttal csökkent. [Kovács A. Szabó I., 2008] A Nokia Magyarország Kft es letelepülése más befektetők számára is ösztönző hatással volt. A vállalat szomszédságába települt a finn gyökerű Perlos Hungary Műanyag Fröccsöntő és Gyártó Kft, amely a telefonokhoz szükséges műanyag elő- és hátlapok gyártásával foglalkozott ra már két épületben folytatta a fröccsöntést, festést és nyomtatást ben települt be a japán Sunarrow cég, amely billentyűzeteket gyártott a telefonokhoz. Ezt a vállalatot követte 2003-ban a tajvani Foxconn, amely nagy foglalkoztatónak számított, két gyáregységben több mint 2000 embernek adott munkát. A Hansaprint Elanders Kft. svéd-finn vegyesvállalat komáromi gyáregysége digitális nyomdai tevékenységgel foglalkozott, és egyben logisztikai központként működött. A telefonok használati utasításait, garancialeveleket nyomtatott. A 2003-ban betelepült finn Savcor réteggyártással foglalkozott, elektromágneses árnyékoló fémbevonatot állított elő környezetbarát technológiával ben újabb nyomdaipari vállalat jelent meg az ipari parkban: az Amerikai Egyesült Államokbeli RP Donnelley ben újabb alkatrészgyártó telepedett be a parkba: a finn LK Products, és egy felületkezeléssel, festéssel foglakozó vállalat: a dél-koreai Mirae ban a Mirae tulajdonost váltott: a szintén dél-koreai BYD vásárolta meg ban települt be az ipari parkba a finn Stora Enso, amely a csomagolóanyagokat gyártja a telefonokhoz és raktározási feladatokat lát el. Ezek a vállalatok többnyire már korábban a Nokia beszállítójaként működtek, kipróbált partnerei voltak más országokban, más telephelyeken re az ipari parkban rendelkezésre állt minden alkatrész és kiegészítő, a Nokia képes volt a telefonokat kész állapotban kiszállítani. Az ipari park központjába települt a foglalkoztatás-egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó Medicina rendelője. Az ipari parkot autóbusz-közlekedés köti össze a várossal, és a környező településekkel, leegyszerűsítve a dolgozók bejárását. Az ipari parkban végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően a kistérség a régió és Magyarország legdinamikusabban fejlődő területe volt a es években ben az országos értékelés szerint a Foxconn Hungary Kft. lett Az év legtöbb munkahelyet teremtő

34 vállalata, 2005-ben pedig a Nokia Komárom Kft nyerte el ezt a címet ban Az év befektetőbarát ipari parkja címet a Komáromi Ipari Park kapta meg. Kezdetben az ipari park vállalataiban a dolgozók folyamatos munkarendben dolgoztak, 12 órás műszakokban. A munkások általában 3 napig délelőtt dolgoztak, majd 3 szabadnapjuk volt, utána 3 éjszakai műszak következett, és újra 3 szabadnap. A több ezer dolgozót műszakonként mintegy 90 autóbusz szállította lakhelyéről a munkahelyre, majd a végzett dolgozókat a munkahelyről otthonukba. A Nokia közvetlen vonzáskörzete egy 30 kilométer sugarú kör volt Komárom körül, innen szállították a dolgozókat az autóbuszok, illetve sokan önállóan, saját gépkocsival tették meg a maximum egy órás utat jellemzően azok, akik nem a gyártósor mellett dolgoztak. Műszakváltás idején az autóbuszok és személyautók jelentősen megnövelték a két város forgalmát. Később, amikor csökkent a telefonok iránti kereslet, már nem volt szükség akkora létszámú munkaerőre, a műszakok száma kettőre csökkent. Foglalkoztatottak száma, fő cégek száma, db foglalkoztatottak száma cégek száma 3. ábra: A Komáromi Ipari Park cégeinek és foglalkoztatottainak száma ( ) Forrás: saját szerkesztés [Sikos T. T. Tiner T., 2007] és becslések alapján 2007-ben, a válság begyűrűzése előtt a Komáromi ipari parkban becslések szerint mintegy 4600 fő dolgozott az Észak-Komáromi járásból. Legnagyobb foglalkoztatójuk a Foxconn volt, amely közel 2000 szlovákiai alkalmazottal rendelkezett [Sikos T. T. Tiner T., 2007]. A szlovákiai munkavállalók nagy része azonban nem volt alkalmazotti jogviszonyban az ipari park vállalataival, hanem munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül kapott munkalehetőséget. Azokban a munkakörökben, amelyek nem igényeltek nagy szakértelmet, nem kapcsolódtak szorosan a vállalat alaptevékenységéhez, a vállalatok szívesen és nagy létszámban alkalmaztak kölcsönzött munkaerőt. Ez a foglalkoztatási mód a Nokiában és beszállítói vállalataiban is elterjedt, hiszen jelentős költségelőnyökkel járt. A bérelt munkások utáni közterheket a munkaerő-kölcsönző fizette meg, s a bérlő vállalat a kölcsönzőnek díjat fizetett a szolgáltatásért, amit költségként elszámolhatott, szemben az alkalmazottak közterheivel. A kölcsönző vállalkozások nagyon magas jutalékokat (20%-tól 200%-ig) voltak képesek elérni a kikölcsönzött munkaerő után, annak felkészültségétől, teljesítményétől és a szakterülettől függően. Szlovákiában nagyrészt olyan munkaerő-kölcsönzők működtek és működnek napjainkban is, melyeknek Magyarországon van az anyavállalatuk. A munkaerőkölcsönzést a Munka Törvénykönyve szabályozza, a jogszabály kimondja, hogy a bérelt munkaerőt semmilyen módon nem lehet hátrányosan megkülönböztetni, ugyanolyan munkaés jövedelem feltételek között kell dolgozniuk, mint az alkalmazottaknak azonos

35 munkakörben. Ennek ellenére számos tényező negatívan befolyásolja a bérelt munkások helyzetét: A keresletingadozások miatt bekövetkező munkaerő-igény csökkenést a bérelt munkások számának változtatásával szabályozzák a vállalatok. Munkaerő-leépítéskor elsőként a bérelt munkaerőt küldik el. A bérelt munkaerő nem részesül, vagy csak részben részesül a munkahelyi egyéb juttatásokból (cafeteria, üdülési csekk, jutalom stb.) A Nokia és beszállítóinak kölcsönző vállalkozások a legnagyobb munkaerőhiány idején egyre távolabbi területekre kényszerültek menni munkaerőt toborozni: Kelet-Szlovákia határ menti térségéből, sőt Erdélyből is toboroztak potenciális munkavállalókat. Ők már nem napi ingázással, hanem heti utazással dolgoztak a vállalatoknak. Ez a távolról toborzott munkaerő azonban újabb problémákat, szükségleteket vetett fel, hiszen elszállásolásáról is gondoskodni kellett. [Kovács A. Szabó I., 2008] A válság hatására a vállalatok által foglalkoztatottak létszáma jelentősen csökkent ben bezárta kapuit a BYD, majd sorozatos leépítések után 2009-ben a Perlos is befejezte működését az Ipari Parkban, és a korábban legnagyobbnak számító Foxconn elbocsátotta dolgozóinak 80 százalékát es évben az első negyedévben 90%-kal csökkent világszerte a Nokia nyeresége az előző év azonos időszakához képest. A Nokia mélyrepülése a fő riválisok: az Apple, Samsung, az LG előretörésével magyarázható, másrészt azzal, hogy az okostelefonok piacán sok rossz döntést hoztak. Ennek következtében a 2010 második negyedévében a piac ezen szegmensében mért 37,4%-os részesedésük egy év alatt 20,9%-ra olvadt. Az alapkészülékek gyártásánál pedig már nem tudtak lépést tartani a hihetetlenül olcsón termelő távol-keleti cégekkel ben a Nokia vezérigazgatója Londonban, a távközlési ipar szakemberei előtt bejelentette, hogy az okostelefon-stratégiájuk kudarcot vallott, ezért vállalata szakít eddigi stratégiájával, és szövetkezik a Microsofttal, így a cég által elsődlegesen használt mobiltelefon-platform a Windows Phone 7 lesz. Egyúttal bejelentette, hogy a Nokia ázsiai gyáraiba helyezik át az okostelefonok gyártását. [Angyal, 2012] A legnagyobb létszámot érintő tömeges elbocsátásra 2012-ben került sor, amikor a Nokia 4 ütemben összesen 2300 alkalmazottjától (2050 fizikai és 250 szellemi foglalkoztatottól) vált meg. Az első hullámmal március 29-én 1200 fő kapta meg felmondását, közülük 343 szlovák állampolgár volt. A második hullámra júliusban került sor, akkor 900 főt bocsátottak el: 588 betanított munkást és 312 szellemi foglalkozású alkalmazottat. Közülük közel 300-an voltak szlovák állampolgárok. Az elbocsátás 3. üteme 2012 szeptemberében következett be, akkor 200 dolgozónak szűnt meg a munkaviszonya, köztük csupán 3-4 szlovák állampolgárnak. A létszámleépítés 4. ütemében 13 főt bocsátottak el, közép- illetve felsővezetőket. Az elbocsátott dolgozók a Nokia Bridge program keretei között többféle támogatást kaptak: segítséget az álláskereséshez, vissza nem térítendő vállalkozásindítási támogatásra pályázhattak, továbbképzéseken vehettek részt, melyekre személyenként maximum nettó 200 ezer Forintos keret állt rendelkezésükre. A Munkaügyi központ képzési és állás börzéket szervezett, rendszeres tanácsadást tartott. A vevő-beszállító kapcsolatrendszer változásairól, az iparági konszolidáció várható trendjeiről ír Svéhlik Csaba [Svéhlik, Cs., 2007]. A felvázolt tendenciának megfelelően 2013 áprilisában a Microsoft megvásárolta a Nokia telefongyártó részlegét. A tranzakció folyamán a Nokia, abban a formában, ahogy ismertük, megszűnt. A Microsoft vette át a telefonok tervezésével, gyártásával, értékesítésével, marketingjével és támogatásával kapcsolatos összes feladatot, valamint mintegy 32 ezer alkalmazottat, köztük 18 ezernél is több gyári munkást szerte a világon. A Nokia a telefongyártásból teljesen kiszállt, a tranzakció keretében nem csak az okostelefonok, hanem a hagyományos modellek gyártását is átvette a Microsoft, ezzel egyik

36 percről a másikra az amerikai cég a világ egyik legnagyobb telefongyártója lett, több százmillió darabos eladással évente. [Gálffy, 2013] A dolgozók és a térség gazdasága iránt érdeklődők is arra számítottak, hogy a tulajdonosváltás új lendületet ad a komáromi üzemnek is, de ez sohasem történt meg július közepén a gyár bezárásáról döntöttek. A leépítéseket szeptembertől kezdik meg három lépcsőben, és november 30-án tesznek lakatot az üzemre. A döntéssel több, mint 1600 munkahely szűnik meg, közte 680 szlovák állampolgár állása, de összesen több mint kétezren veszíthetik el az állásukat: háromszáz inaktív dolgozó, és ugyanennyi beszállító alvállalkozó munkahelye is megszűnik. A munkaügyi központok a határ mindkét oldalán felkészülten várják az érdeklődőket, de ígéretei szerint a vállalat a két évvel ezelőttihez hasonlóan ismét nagyvonalúan válik meg dolgozóitól. 5. Kérdőíves kutatás eredményei 2014 márciusában kérdőíves kutatást végeztünk a Komáromi Ipari Park, a Nokia (Microsoft) szlovákiai lakhelyű dolgozói és korábbi dolgozói körében. A kérdőív 27 kérdést tartalmazott, a lekérdezés internet segítségével elektronikus formában történt. A kutatásban rákérdeztünk a dolgozók korábbi munkaerő-piaci tapasztalataira, a külföldi munkavállalás okára, a munkával és a körülményekkel való elégedettségre és a jövőbeli terveikre. Kutatásunk az alábbi feltételezésekre épült: A külföldi munkavállalás legfőbb oka a magas szlovákiai munkanélküliség, valamint az alacsonyabb bérek. Magyarországi munkavállalás esetén nincsenek nyelvi akadályok, jogi nehézségek, és nem jellemző a diszkriminatív hozzáállás a dolgozókkal szemben. A szlovákiai munkavállalók jellemzően a magasabb képzettséget nem igénylő munkaköröket töltik be Magyarországon. A gazdasági válság jelentős hatással volt/van a határ menti munkavállalásra, a dolgozók életére. Az 1. táblázat tartalmazza a válaszadók demográfiai adatait. 1. táblázat: A válaszadók demográfiai mutatói A válaszadók megoszlása % Nem: férfi 24% nő 76% Életkor: % % % 51 felett 13% Családi állapot: egyedülálló 26% házas / élettársi kapcsolatban 69% elvált /özvegy 5% Hány tagú háztartásban él: egyedül 7% 2-3 tagú 58% 4-5 tagú 32% 6-nál több tagú 3%

37 Iskolai végzettség: általános iskola 4% szakmunkásképző 32% szakközépiskola / gimnázium 55% főiskola / egyetem 9% Forrás: saját szerkesztés A kérdőívünket kitöltők nagyobb része nő volt, amely összhangban van azzal a ténnyel, hogy a gyártósori operátorok nagyobb része nő. Bár általánosságban a külföldön dolgozók között magasabb a férfiak aránya, ebben az esetben napi ingázókról van szó, a dolgozók kevesebb időt töltenek a munkahelyre utazással, mintha a közeli szlovákiai városba járnának dolgozni. Mivel nem veszi el sok idejüket az utazás, megfelelő szervezéssel a többműszakos munkarend miatt a nők képesek ellátni a háztartásbeli teendőiket, nem sérülnek a családi kapcsolataik. A legnagyobb csoportot a harmincasok alkották 39%-kal, emellett a válaszadók több mint harmada huszonéves volt, megerősítve ezzel azt a szabályszerűséget, hogy a fiatalabb korosztályokra inkább jellemző a migráció, ők nyitottabban, rugalmasabban állnak az új kihívások elé. A válaszadók több mint kétharmada házasságban vagy tartós kapcsolatban él, jellemzően 2-3 tagú háztartásban. A megkérdezettek többsége szakközépiskolai vagy gimnáziumi végzettséggel rendelkezett. Ez nem jellemző a gyártósori operátorokra, inkább a lekérdezés módjából adódik, azaz nagyobb valószínűséggel rendelkezik internet-hozzáféréssel az érettségizett, mint a csupán általános iskolai végzettséggel rendelkező egyén. Natkai Istvánnénak, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja komáromi kirendeltség-vezetőjének jóvoltából lehetőségünk volt megvizsgálni a Nokia (korábban elbocsátott) alkalmazottainak iskolai végzettség szerinti jellemzőit. Számunkra meglepően magas volt közöttük a csupán 8 általános végzettséggel rendelkezők aránya. Kérdésünkre a vezető asszony megerősítette, hogy mivel a munka jellege és a beosztás (gyártósori operátor, betanított munkás) nem igényel magasabb végzettséget, ezért olyan egyéneket is felvettek, akik középfokú tanulmányaikat nem fejezték be a múltban. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek volt lehetőségük betölteni olyan munkaköröket, mint ügyintéző, ügyviteli alkalmazott, illetve vezető, irányító. Megkérdeztük a válaszadókat, mióta dolgoznak az ipari parkban. 19% 3% 9% 17% kevesebb, mint 1 éve 1-3 éve 4-6 éve 7-9 éve több, mint 10 éve 52% 4. ábra: Mióta dolgozik az ipari parkban? A külföldi munkavállalás hossza Forrás: saját szerkesztés

38 A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy tapasztalt dolgozókat sikerült megszólítanunk, akik sok éve tevékenykednek, illetve több évig dolgoztak az ipari parkban. A további kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy a teljes minta 20%-a már korábban is dolgozott magyarországi vállalatnál többségük az ipari park valamely másik vállalatánál, néhányan Székesfehérváron, Dorogon, Nagyigmándon. Megkérdeztük a dolgozókat, milyen formában és milyen beosztásban alkalmazzák őket. 2. táblázat: A válaszadók foglalkoztatási formája és munkahelyi beosztása A válaszadók megoszlása % Foglalkoztatási forma vállalati alkalmazott 74% bérelt/kölcsönzött munkaerő 19% idénymunkás 4% egyéb 3% Munkahelyi beosztás: gyártósori operátor 61% csoportvezető 14% adminisztratív dolgozó 6% egyéb 19% Forrás: saját szerkesztés A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy a megkérdezett dolgozók nagy többsége alkalmazotti státuszban van a vállalatnál, de emellett 19% - viszonylag magas a kölcsönzött munkaerő aránya is. A munkaerő-kölcsönzés a múltban volt nagyon elterjedt, a vállalat ennek köszönhetően nagyon rugalmasan tudott reagálni a kereslet változásaira, szükség esetén nagy létszámú munkaerőt tudott mozgósítani. A munkahelyi beosztások megoszlásánál látható, hogy a többség a gyártósor mellett dolgozik betanított munkásként, 14%-uk csoportvezető, 6% irodai alkalmazott. Az egyéb beosztások között voltak olyanok, mint minőségellenőr, technikus, anyagmozgató targoncás. Kíváncsiak voltunk, mit csináltak a nokiások a magyarországi munkavállalás előtt. A válaszokból kiderült, hogy 60%-uk dolgozott a lakhelyén vagy annak közelében Szlovákiában, 28%-uk tanult, tehát pályakezdőként alkalmazták az ipari parkban, 11% pedig munkanélküli volt. A válaszadók 1%-a jelölte meg az egyéb lehetőséget, amely általában azt jelentette, hogy az illető anyasági szabadságon volt. Kutatásunk fő kérdése a külföldi munkavállalás oka volt. Arra a kérdésre, hogy miért választotta a magyarországi munkalehetőséget, a válaszadók 51%-a a jobb kereseti lehetőség okot jelölte meg. A legfőbb motiváció tehát a magasabb bér lehetősége volt. 30% válaszolta azt, hogy Szlovákiában nem talált munkát. Korábbi válaszokból tudjuk, hogy nem volt ennyire magas azok aránya, akik munkanélküliek voltak korábban, így valószínűleg a lehetséges munkanélküliség előtt vállalták el a külföldi munkát. A válaszadók 18%-át a jobb munkakörülmények vonzották az ipari parkba. A korábban már ismertetett ingyenes utazás, étkezési lehetőségek, cafeteria-rendszer vonzó lehetett a korábban más körülmények között dolgozók számára

39 18% 1% 30% Szlovákiában nem talált munkát jobb kereseti lehetőséget ajánlottak jobb munkakörülményeket ajánlottak egyéb 51% 5. ábra: A külföldi munkavállalás oka Forrás: saját szerkesztés A kutatásban néhány kérdés erejéig kitértünk a dolgozók jövedelmére és pénzköltési szokásaira is. A megkérdezett dolgozók nettó jövedelmének és háztartásuk jövedelmének megoszlását mutatja a következő táblázat: 3. táblázat: A dolgozók és a háztartás összjövedelme A válaszadók megoszlása % A válaszadó nettó jövedelme 300 alatt 11% között 70% között 11% között 7% 901 felett 1% A háztartások összjövedelme 500 alatt 23% között 27% között 16% között 15% 1101 felett 19% Forrás: saját szerkesztés A 300 alatti jövedelem viszonylag alacsony, valószínűleg olyan egyének fizetése volt, akiket munkaerő-kölcsönző cégen keresztül foglalkoztattak gyártósori operátori pozícióban. A következő kategória ( között) a Nokia alkalmazásában álló gyártósori operátorokra jellemző amint láthatjuk, ők vannak legtöbben. De ebbe a jövedelmi intervallumba esik a minőségellenőrök, anyagmozgató targoncások és néhány adminisztratív dolgozó bére is. 700 feletti nettó munkabért a technikusok, a csoportvezetők és a SAP logisztikai dolgozók kaphattak a Nokiában. 900 feletti fizetésük a műszakvezetőknek volt. Ezeket az adatokat korábban Nokiában dolgozó egyén és a Munkaügyi Központ statisztikája is megerősítette. A munkához kapcsolódó felelősség növekedésével nőttek a bérek a Nokiában is

40 A háztartások összjövedelme nagyobb szórást mutat, ami abból adódik, hogy a válaszadók között voltak egyedülállók is, és olyanok is, akik 6, vagy több tagú háztartásban éltek. Viszonylag magas a fiatalok aránya is, akik még aktív szüleikkel élhetnek, így adódhatnak az 1101 feletti összjövedelmek. Vizsgáltuk a dolgozók pénzköltési szokásait is: jövedelmüknek mekkora részét költik el Magyarországon. A válaszok a következőképpen oszlottak meg: a megkérdezettek 7%-a nem költ Magyarországon, 47%-uk a jövedelmének legfeljebb 20%-át költi el Magyarországon. Továbbá 24%-uk a jövedelmének egyötöd és kétötöd közti részét, 13%-uk körülbelül jövedelme felét (41-60%-ot), és a megkérdezett dolgozók 9%-a a jövedelmének több, mint 61%-át Magyarországon hagyja. Ezeknek a mutatóknak az alakulását nagyban befolyásolja a forint euró árfolyam alakulása. Amikor a forint gyenge, akkor a dolgozóknak jobban megéri Magyarországon vásárolni, hiszen akkor kevesebb veszteségük adódik az átváltásból. A kérdőívben kitértünk arra is, milyen problémákkal szembesültek a dolgozók a külföldi munkavégzés során. Megadtunk néhány lehetséges problémaforrást, és kértük a válaszadókat, hogy 1-től 5-ig skálán értékeljék a probléma súlyosságát. utazási nehézségek családi kapcsolatok sérültek a távollét miatt munkatársak negatív hozzáállása eltérő munkahelyi kultúrából adódó problémák negatív megkülönböztetés a bérek tekintetében jogi nehézség nyelvi probléma egyéb 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100 % 1-nem volt jellemző súlyos problémát jelentett 6. ábra: A külföldi munkavállalás során felmerülő problémák Forrás: saját szerkesztés A 6. ábrán láthatjuk, hogy legkevésbé a nyelvi problémák voltak jellemzőek, hiszen a dolgozók elboldogultak a magyar nyelvtudásukkal. Jogi problémák sem merültek fel, és a munkahelyi kultúrában sem mutatkoztak különösebb eltérések, továbbá a bérek területén sem tapasztaltak a dolgozók hátrányos megkülönböztetést. Néhány megkérdezett dolgozónak okozott problémát az utazás, de ez sem volt súlyos és jellemző gond, hiszen a vállalat ingyen szállította a dolgozókat a lakhelyükről a munkahelyre. Probléma olyan esetben merülhetett fel, ha valaki távolabb lakott, mint amekkora távolságra a céges buszok eljártak. A csalási kapcsolatok sérülése sem volt jellemző, csak kis mértékben, hiszen a dolgozók napi ingázók voltak, minden nap találkozhattak szeretteikkel. A legjelentősebb problémának a megkérdezett dolgozók a munkatársak negatív hozzáállását látták. Ezt a feltételezésünket a Munkaügyi központ vezetője, Natkai Istvánné is megerősítette, aki kérdésünkre igazolta, hogy a magyarországi munkavállalók gyakran okolják a szlovákiai dolgozókat az esetleges elbocsátásukért vagy munkaerő-piaci kudarcaikért. Úgy gondolják, a szlovákiai magyarok veszik el előlük az álláshelyeket, és mivel olcsóbban is hajlandók dolgozni, lenyomják a béreket. Kutatásunkban vizsgáltuk azt is, hogy a dolgozók mennyire elégedettek a munkavégzés körülményeivel. A dolgozók elégedettségét a következő ábra szemlélteti:

41 vállalat által nyújtott szolgáltatások együttműködés a munkatársakkal vezetői utasítások érthetősége rendelkezésre álló munkaeszközök utazás a munkahelyre munkaidő hossza munkabér % 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% teljes mértékben elégedett inkább elégedett inkább elégedetlen teljes mértékben elégedetlen 7. ábra: A dolgozók elégedettsége a munkavállalás körülményeivel Forrás: saját szerkesztés A válaszok megoszlásából láthatjuk, hogy a legnagyobb elégedettség az utazással van, hiszen a vállalat ingyen szállítja a dolgozókat a lehető legrövidebb idő alatt a munkahelyükre. A munkaidő hosszával és a rendelkezésre álló munkaeszközökkel sem elégedetlenek jellemzően a válaszadók. A munkatársakkal való együttműködés területén is csak kis mértékű elégedetlenség mutatkozik szemben a korábbi kérdésben megadott negatív hozzáállással. Néhány válaszadó panaszkodik a vezetői utasítások érthetőségére, és a munkaidő hosszára nekik valószínűleg a 12 órás munkarend fárasztó volt. Kis mértékű elégedetlenség tapasztalható a bérek és a vállalati szolgáltatások terén. Ezek a válaszok természetesnek mondhatók, hiszen a dolgozók általában minden munkahelyen nagyobb bért, és kiemelt vállalati szolgáltatásokat szeretnének. A kapott válaszokat összesítve elmondhatjuk, hogy a megkérdezett dolgozók elégedettek a munkavállalás körülményeivel. Megkérdeztük a dolgozókat arról is, hogy a munka egyes területein mennyire érzik az utóbbi években a gazdasági válság hatásait. A felsorolt területeket ebben a kérdésben is az 1-5 skálán kértük értékelni. Amint a 8. ábra is mutatja, legkevésbé volt jellemző a vállalati szolgáltatásokban és a cafeteria-rendszerben bekövetkezett negatív változás. A vállalat igyekezett a megmaradt dolgozóknak továbbra is a megszokott szolgáltatásokat nyújtani. Problémásnak érzik a dolgozók a válság kapcsán a saját munkahelyi biztonságukat, és a családtagjaik állását is bizonytalannak látják. Leginkább problémásnak az anyagi helyzetükben bekövetkezett változásokat látják a válaszadók. A családtag munkájának elveszítése súlyos problémákat okoz a háztartásokban, még akkor is, ha a többi egyén állása még megvan, csak a szolgáltatásokban és a cafeteriában történtek kisebb visszaesések. A kapott válaszokat értékelve kijelenthetjük, hogy a válaszadó több mint negyede az anyagi helyzetére ható súlyos problémának tekinti a gazdasági válságot, 22% gondolja úgy, hogy a válság miatt nem biztos a foglalkoztatásának további alakulása, annak ellenére, hogy a vállalat által nyújtott szolgáltatásokban és a cafeteriaban nem tapasztalnak súlyos visszaesést. A következő kérdésre kapott válaszokból megtudtuk, hogy a válság hatására a megkérdezettek 43%-a kezdett el aktívan munkát keresni: közülük 31% már több mint egy éve. Annak ellenére, hogy tapasztalják a munkahelyi bizonytalanságot saját vagy családtagjuk példáján, a válaszadók 57%-a nem keres másik állást

42 munkahelyi biztonság családtagok munkahelye cafeteria rendszer vállalati szolgáltatások anyagi helyzet ábra: A gazdasági válság hatásai Forrás: saját szerkesztés 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100% 1-nem volt jellemző súlyos problémát jelentett Arra a kérdésre, hogy hol keresnek állást, a legnagyobb csoport az összes válaszadó 19%-a Szlovákiát jelölte meg, 13%-uk bárhol dolgozna, 9% Magyarországot adta meg, 5% pedig másik országot. Általában az aktuális bérüknek megfelelő fizetésért továbbra is hajlandóak lennének utazni, a távolabbról ingázók csak nagyobb összegért folytatnák az ilyen típusú munkát. Vizsgáltuk azt is, hogy a munkahely estleges elvesztése esetén vajon hajlandók lennének-e részt venni a megkérdezettek valamilyen átképzésen? A válaszadók 84%-a önként részt venne, 14% csak akkor, ha kötelező lenne, és csupán 2% azok aránya, akik nem vennének részt átképzésen. Örvendetes, hogy a válaszadók felismerik az élethosszig tartó tanulás fontosságát, tudatosítják, hogy a munkaerő-piaci változásokhoz rugalmasan és nyitottan kell hozzáállni. Hasonló válaszokat kaptunk akkor is, amikor a jövőbeli tervekre kérdeztünk rá, konkrétan, hogy szeretnének-e a jövőben is Magyarországon dolgozni. A válaszokból az derült is, hogy az eddigiekhez hasonló feltételek mellett szívesen dolgoznának továbbra is az anyaországban, az utazási feltételeket is vállalják, a magyarországi munkát kiváló lehetőségnek tartják. Hogy a válaszadók életének mely területeire van hatással a külföldi munkavállalás, azt a kérdőív egyik utolsó kérdésében vizsgáltuk. A 9. ábrán a válaszok megoszlásából látható, hogy legerőteljesebb hatás az anyagi helyzetben mutatkozik meg. A válaszadók 98%-a számol be valamilyen erősebb vagy gyengébb befolyásról. Ha összesítjük az erősebb hatásként vagy gyenge befolyásként megjelölt értékeléseket, azt tapasztaljuk, hogy a válaszadók a személyiségük fejlődése szempontjából is kedvezően értékelik a magyarországi munkavállalást. Képesek voltak alkalmazkodni a megváltozott munkakörülményekhez, helytállni egy új, idegen környezetben, megfelelően teljesíteni újszerű elvárásokat. Közel azonos mértékű hatásokról számolnak be a válaszadók a szakmai tapasztalat, a szakmai ismeretek és a személyes kapcsolatok terén. Érdekes, hogy a válaszadók 31%-a úgy látja, a munkaerő-piaci érvényesülésére nincs hatással a jelenlegi munkája ők valószínűleg korábban is dolgoztak, nem munkanélküliként léptek be magyarországi állásukba. Akiknek korábban nem volt munkájuk, biztosan nagyobb mértékű javulást tapasztaltak, azonban azok is pozitívan értékelték a magyarországi lehetőségeket, akik korábban itthon dolgoztak, de lehetőségük lett megismerni egy másik munkáltatót, valami újat tanulni, részévé válni egy másik típusú munkahelyi kultúrának. A felsorolt négy

43 szempont szorosan összefügg, hiszen a személyes kapcsolatokat is a munkahelyükhöz kötődően volt lehetőségük kiépíteni, ott ismerhettek meg új embereket. anyagi helyzet szakmai tapasztalatok szakmai ismeretek személyes kapcsolatok kommunikácós készség személyiségfejlődés munkaerő-piaci érvényesülés lehetősége % 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 80% 90% 100 % egyáltalán nincs hatással mérsékelten van hatással közepesen befolyásolja befolyásolja 9. ábra: A külföldi munkavállalás hatásai Forrás: saját szerkesztés nagyon befolyásolja A megkérdezettek szerint a leggyengébb hatással a kommunikációs készségeikre volt a magyarországi munkavégzés, ami érthető abból a szempontból, hogy a válaszadó munkavállalók többsége gyártósori operátorként dolgozik, és ezen tevékenység során nincs szükség a kommunikációs készségek gyakorlására. Csak a csoportvezetői vagy magasabb beosztásban dolgozók között szükséges, hogy a munkavégzésük során beosztottaikkal, kollégáikkal kommunikáljanak szakmai dolgokról. 6. Befejezés Tanulmányunkban a Nokia és beszállítói a Komáromi Ipari Park működésének hatásait vizsgáltuk a szlovákiai Komáromi járásban. Eredményeinket összesítve elmondhatjuk, hogy az ipari parkban dolgozók pozitívan értékelték a kapott munkalehetőségeket, legjobb tudásuk szerint helytálltak, közben jól érezték magukat, új ismeretekre tettek szert, új kapcsolatokat építettek, és anyagi szempontból is jól jártak. A határ túloldalán dolgozó egyének haszna mellett fontos megemlíteni, hogy a térségnek is nagy előnye származott abból, hogy a magyar oldal nem tudta munkaerővel ellátni az ipari park vállalatait, és szlovákiai dolgozókat foglalkoztatott. A legjobb években a munkanélküliség csökkent, és nagyobb jövedelmek érkeztek a járás háztartásaiba, ezáltal a kereskedőkhöz is. Éppen ezen hatások miatt most nagyon kérdéses a helyzet további alakulása, vajon az állásukat elveszítő szlovákiai munkavállalók tovább mennek-e Győr vagy Tatabánya irányába, vagy hazajönnek, otthonukban keresnek munkát. Sajnos ez utóbbira van kevesebb lehetőségük. Változásokat hozhatnak az őszi helyhatósági választások eredményei, talán egy új városvezetés más alternatívákat is tud biztosítani, mint a közmunka-program. A tanulmány megírásához nagy segítségünkre volt Natkai Istvánné, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja komáromi kirendeltségének vezetője, aki rendelkezésünkre bocsátotta a Nokia-dosszié néhány lapját, mert sajnálatos módon a vállalat már évek óta nem ad ki adatokat kutatási célokra

44 Irodalomjegyzék 1. Andorka Rudolf [2003]: Bevezetés a szociológiába. Budapest: Osiris Kiadó 2. Angyal G. [2012]: 2300 embert bocsát el Komáromban a Nokia. InNol[online] Interneten elérhető: 3. Gálffy Cs. [2013]: Megvette a Nokia telefongyártását a Microsoft. Inhwsw[online] Interneten elérhető: 4. Gulyás László (szerk.) [2008]: Ne a munkanélküliséget, a munkát támogasd! Tanulmányok a HRM és a munkaerőpiac témaköréből EETOSZ- VIKEK, Budapest 5. Hardi Tamás Hajdú Zoltán Mezei István [2009]: Határok és városok a Kárpátmedencében. MTA RKK Győr Pécs 6. Hardi Tamás Tóth Károly [2009]: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 7. Hárs Ágnes-Nagy Katalin-Nagy Ágnes-Vakhal Péter [2006]: A szlovák és a magyar határmeni régió a Duna két oldalán. Kopint-Datorg Zrt. Budapest 8. Kovács András Szabó Ingrid [2008]: Nemzetközi tőkebefektetések munkaerő-piaci hatásai Komárom és Komárno térségében. In: Földrajzi Értesítő LVII. Évf füzet, pp Kulcsár Kálmán [1981]: Szociológia. Budapest: Kossuth Kiadó 10. Lampl Zsuzsa Hardi Tamás[2009]: Ingázó munkavállalás. In: Határaink mentén. A szlovák-magyar határtérség társadalmi-gazdasági vizsgálata (2008). Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 11. Lengyel Imre Rechnitzer János [2004]: Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs 12. Sikos T. Tamás Tiner Tibor (szerk.) [2007]: Egy város két ország. Komárom- Komárno. Selye János Egyetem Kutatóintézete, Komárno. 13. Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században. Szakkönyv, KHEOPS Automobil- Kutató Intézet, Mór, május 14. Komáromi Ipari Park: KSH: Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala: Munka- Szociális és Családügyi Hivatal:

45 BERECK ÁDÁM (Miskolci Egyetem): Feldolgozóipari beruházások Európában és Magyarországon 1. Bevezetés A feldolgozóipari beruházások témaköre komoly szakmai- és közérdeklődésre számot tartó terület. Jelen tanulmány fókuszában a feldolgozóipar adott évi bővítéseinek szakágazati vonatkozásai állnak. Eltérően azoktól a munkáktól, melyek az FDI alapú befektetések vizsgálatára, vagy a beruházások gazdasági növekedésre gyakorolt közvetlen hatásának mérésére összpontosítanak, a fókuszban most a szakágazatok közötti különbségek elemzése áll. A tanulmány alapvető célja feltárni egyrészt, hogy az állóeszköz bővítés a munkaerőköltséggel, vagy a szakágazati nyereségességgel mutat erősebb kapcsolatot, ezzel párhuzamosan fontos a kapcsolat irányának feltérképezése. Az állóeszköz bővítés értékei a tárgyi eszközökbe történt beruházások és az adott évi értékcsökkenés különbségeként kerültek meghatározásra. Az értékcsökkenés levonása a pótlási célból történt beruházások értékének kiszűrését szolgálja. A későbbiekben bővítésként jelölt kategória tehát a bővítési célú beruházások becslő értéke. Az állóeszköz bővítés és a munkaerőköltség között az összefüggések sokrétűek. Az új állóeszközök létesítésében jelentős részt képviselő külföldi beruházások számára a magas képzettségű, így relatíve magas munkaerőköltséggel bíró ágazatokban való befektetés feltételezhetően racionálisabb döntés, tekintve, hogy hazánkban a magasabban képzett munkaerőt is relatíve olcsón tudják foglalkoztatni. Figyelembe vehető továbbá, hogy a már piacon lévő vállalkozások számára az olcsóbb munkaerőt gépekkel, berendezésekkel helyettesíteni általában kevésbé racionális döntés. Az tárgyalt két tényező állóeszköz bővítésekkel való kapcsolatának vizsgálata mellett, a tanulmány bemutatja a feldolgozóipari bővítések 2011-es szakágazati értékeit is. Az eredmények azt mutatják, hogy a munkaerőköltség és a bővítés közötti kapcsolat gyenge és pozitív irányú, a magasabb bérekhez alapvetően nagyobb bővítési értékek társulnak. Az eredmény megerősítheti azt a feltételezést, miszerint a magasabb képzettségű szakmaterületek nagyobb tőkevonzó képességgel bírnak, illetve a drágább munkaerő gépekkel való helyettesítésének motivációja erősebb. A nagyobb eredményt produkáló szakágazatoknak egyértelműen nagyobb a bővítési értéke, közepesen erős lineáris kapcsolat áll fenn a két változó között. 2. Elméleti háttér, a kutatás célja A közgazdász szakma megosztott abban a kérdésben, hogy a fizikai tőkeállomány felhalmozása mennyiben feltétele és elősegítője egy gazdaság modernizációjának, versenyképességének. (Nagyobb a konszenzus a technológiai haladás, és a humán erőforrás minőségének szerepe tekintetében.) Főként a délkelet-ázsiai államok sikertörténeteinek elemzése során találjuk magyarázatként a fizikai tőke nagymértékű felhalmozását. Az állomány növelése önmagában nem garancia sem a technológiai színvonal, sem a termelékenység emelkedésére, különösen, ha a megfelelő működtetéshez szükséges képzett munkaerő nem áll rendelkezésre [Szalavetz, 2004]. Az ágazati bővítések alakulása az ágazatba tartozó, vagy az oda belépő vállalatok bővítési döntéseinek függvénye. A vállalkozások bővítési döntéseit számos gazdasági körülmény és vállalati jellemző befolyásolja (megtérülés, piaci lehetőségek, növekedési várakozások, finanszírozási költségek, kapacitáskihasználtság, stb.). A döntést gazdasági elemzésnek kell megelőznie, alapvetően a valós értéken való számbavétel elvét alkalmazva [Bowhill, 2008]. Ezek hatásának iránya és figyelembevételének mértéke vállalatonként,

46 ágazatonként és döntési szituációként eltérő, kutatások szerint nehéz általános összefüggéseket megfogalmazni [Crespo, 2007]. A külföldi befektetések esetében a helyszínválasztásban kiemelt szerepe van az ország jellemzőknek. Figyelemre méltó, hogy ezek között a korrupció vizsgálatának és számba vételének egyre nagyobb jelentősége van [Barbopoulos, 2007]. A piacon lévő vállalkozások bővítési döntéseiben és a külföldi új befektetések esetében is fontos szempont lehet a relatíve alacsony munkaerőköltség. A témában írt korábbi munkák egy része a képzett és képzetlen munkaerő közötti bérkülönbségekre koncentrál. Braconier és szerzőtársai bemutatták, hogy a relatív béreknek komoly szerepe van a bővítésekre nézve [Braconier, 2005]. Hasonló kérdésfeltevéssel, a regionális különbségeket is vizsgálva Feenstra és Hanson azt találta, hogy a nagyobb bérkülönbségek, képzettebb munkaerőt jelezvén nagyobb tőkevonzó képességgel rendelkeznek [Feenstra, 1997]. Lili Wang és Adam Szirmai 2012-ben, a China Economic Review-ban megjelent tanulmánya is a regionális megközelítésre alapoz [Wang, 2012]. Jelen munka abban nyújt újat, hogy nem a régiókat, vagy FDI-t tekinti kiindulási alapnak, hanem a szokásosnál mélyebb tevékenység szerinti (szakágazati) bontásban figyeli meg az általánosan vizsgálttól szűkebb kategóriára, az összes állóeszköz bővítés adatára vonatkozóan a bővítések munkaerő költséggel való viszonyát. 3. Eszközállomány és a bővítések értékelése Az irodalomban többféle bővítés felfogás létezik, jelen tanulmány a bővítést új állóeszköz beszerzésként értelmezi. Az állóeszköz bővítések megnövelik az ágazatban rendelkezésre álló állóeszköz állomány értékét. Magyarországon a KSH 2003-ban végzett átfogó állóeszköz értékelési programot, melynek során meghatározták az állóeszköz-állomány főbb jellemzőit is, az évezred eleji állapotoknak megfelelően [Fazekasné, 2003]. Korábban ilyen jellegű és minőségű értékelés nem történt, ezért a program végrehajtása nagy előrelépésnek bizonyult. A 2003-ban elkészült átfogó elemzés mégoly statisztikailag megalapozott eredményei mellett is megoldatlan maradt a több éves számbavétel, leginkább a gazdálkodási gyakorlat és beszámoló készítés különbségei által támasztott kihívása (mind vállalati, mind összesített, ágazati szinten). Az évek során bekövetkező állományváltozások elemzésekor a legnagyobb problémát a piaci és a könyv szerinti eltérések figyelembe vétele jelentette/jelenti. A felmérés egy évére vonatkozóan szemlélteti az eltéréseket az 1. ábra. A gépek és szállító eszközök példáján jól érzékelhető, hogy a feldolgozóipari eltérés jelentős (több mint tíz százalékos). Az épületek és építmények esetében nem látszik lényeges különbség a könyv szerinti és az újrabeszerzési érték között, de tekintve a hosszú élettartamokat, a halmozódó hatások vizsgálatánál ezeket az eszközcsoportokat is érdemes lehet a folyamatos piaci értékhez való igazítás elveinek megfelelően kezelni. Még hangsúlyosabban jelenik meg a probléma, ha figyelembe vesszük, hogy ez a különbség statikus adatként nem tartalmazza a halmozódó eltérítő hatásokat. Vállalati szinten a probléma jó áttekintését adja az az Illés Mária munkájaként megjelent Vezetői Gazdaságtan című egyetemi tankönyv, mely önálló fejezetként tárgyalja a könyv szerinti és a piaci érték eltéréseinek tárgykörét [Illés, 2008]. Megindult a módszertani megoldáskeresés az ágazati, statisztikai elemzések területén is, lásd [Hüttl, 2003], [Fazekasné 2003]. Az útkeresés és módszertani fejlődés a nemzetközi gyakorlattal összhangban történt, olykor közös európai programok keretében, melyre jó bizonyíték a német statisztika hasonló fejlődési iránya [Schmalwasser, 2001], később, 2010-ben az Európai Bizottság által koordinált átfogó, régiós felmérés [Gardiner, 2010]

47 1. ábra: Két eszköztípus állományának szektorok közötti megoszlása könyv szerinti értéken és újrabeszerzési értéken figyelembe véve, Forrás: [Fazekasné, 2003] Az ágazati számbavétel esetében alkalmazásra alkalmas módszertannak az Eurostat által is támogatott ún. folyamatos leltározás módszere (perpetual inventory method PIM) mutatkozott. Lényege, hogy minden időszakban újrabeszerzési áron állapítják meg az állomány értékét, az értékcsökkenés számításánál az állóeszköz állomány különböző csoportjaira adott eloszlásokat feltételeznek. A módszer ugyanakkor nem ad megoldást a nullára leírt, de még használatban lévő eszközök figyelembe vételére. 4. Általános beruházási és bővítési körkép az Európai Unióban és Magyarországon Az elemzés 2011-re vonatkozik, melyet indokol egyrészről, hogy a beruházási adat alapjául szolgáló beruházások és bővítések legfrissebb adatsorai az Eurostat adatbázisában erre az évre vonatkozik, másrészről, hogy a feldolgozóipari bővítések volumene a tárgyalt évben majd egynegyedével (24 százalék) nőtt a megelőző évhez képest. Az eredmények értelmezése előtt célszerűnek látszik áttekintenünk röviden a 2011-es év általános beruházási helyzetképét Magyarországon és az Európai Unióban. A tárgyalt évben a beruházások az Unió egészét tekintve minimálisan nőttek, hozzávetőleg 1 százalékkal. Németország, Ausztria, Lengyelország és a balti államok teljesítettek a legjobban. A beruházási volumen ugyanakkor a legtöbb ország esetében még mindig nem érte el a válság előtti szintet. Magyarországon a megelőző évekre is jellemző (2008 eleje óta tartó) csökkenő tendencia folytatódott, 4,5 százalékos bruttó állóeszköz felhalmozás csökkenést láthattunk az év egészében. A változás irányát évek óta jelentősen befolyásolja az építőipari beruházások jelentős csökkenése. Ugyanakkor a gép és berendezések esetében jelentős, 8,8 százalékos bővülést figyelt meg a KSH (2. ábra). A teljes feldolgozóiparra vonatkozóan nagyon jelentős, 24,2 százalékos növekedés látható [KSH, 2012]

48 2. ábra: Beruházások szektorok közötti megoszlása a magyar gazdaságban 2011-ben Forrás: [KSH, 2012] 5. A kutatás módszertana, vizsgált kategóriái A tanulmányt megalapozó kutatás vizsgált minden feldolgozóipari szakágazatot (számszerint huszonhármat) a NACE Rev. 2 kategória besorolást alkalmazva. Az adatok forrása az EUROSTAT Structural Business Statistics adatbázisa, a használt kategóriákat az Európai Bizottság 2009/250/EK rendelete [Rendelet, 2009] meghatározásai alapján értelmezem. A szakágazatok megnevezéseit az ábrázolhatóság és könnyebb tárgyalhatóság érdekében rövidítettem, azok a KSH által is alkalmazott, NACE Rev. 2 kategória besorolásokat tartalmazzák, és a [NACE, 2008] hivatkozáson elérhetőek. A beruházási értékeket a bruttó állóeszköz beruházás adatával kalkuláltam. (A bruttó jelző itt az értékhelyesbítés előtti tulajdonságot jelöli). A hivatkozott rendeletben megfogalmazott beruházási definíció alapján a beruházást az adott időszakban (év) történt állóeszköz beszerzésként értelmezzük. Az elemzésnél használt állóeszköz bővítés értékeket a tárgyalt beruházási adatoknak az éves értékcsökkenéssel való csökkentésével képeztem. A munkaerőköltség kifejezésére az egy főre jutó átlagos munkaerőköltség adatát alkalmaztam. A működési eredményt a bruttó működési eredmény hozzáadott értéken belüli arányával jellemeztem. Az Eurostat bruttó működési eredményként értelmezi azt a működési tevékenység által létrehozott többletet, mely a munkaerő-tényező ráfordítás ellentételezése után keletkezik. A vizsgálati eljárás a változók közötti korrelációs együttható számítása, majd az alkalmazhatóságának figyelembe vételével-, lineáris regressziós-függvény illesztési kísérlet volt

49 6. Eredmények Ahogyan az a 3. ábrán látható, a 2011-es szakágazati bővítési adatokat tekintve a szakágazatok többségére a száz millió eurós nagyságrend jellemző. A mértékekben jelentős különbségek mutatkoznak. A közúti járműgyártás területén megvalósult bővítések (1354 M EUR) értéke többszöröse a második legnagyobb értéket produkáló élelmiszeripari bővítésekének (347 M EUR). A legkevesebb bővítés, mindössze öt millió euró a dohánytermék gyártásban valósult meg. A huszonnégy szakágazatból kilenc ötven millió euró alatti értékű, további hat százötven millió euró alatti, további nyolc háromszázötven millió euró alatti (a 4. ábra a szemléltetést segíti a járműgyártás adatának mellőzésével). 3. ábra: Bővítési értékek a magyar feldolgozóipar szakágazataiban (M Eur, 2011) Forrás: a szerző szerkesztése A legkevesebb bővítést a dohány, ruházat, egyéb jármű, bőr feldolgozása területén eszközölték a vállalatok. Jól elkülönülő méretkategóriát alkot az a kilenc szakágazat, melyeknél a bővítések értéke 50 millió euró alatt marad. A száz millió eurós érték magasságában találjuk az ital, a papír, a kőolaj, a fémalap szakágazatokat. Ide sorolható a villamos is, 131 millió eurós értékével. 50 millió euró és 100 millió euró között egyedül az egyéb feldolgozóipar (72 millió euró) helyezkedik el. Növekvő sorrendben a következő szakágazat a 241 millió eurós bővítési értéket mutató nemfém, mely egy új méret csoport kezdetét is jelenti: 7 szakágazat bővítési értéke van 240 és 300 millió euró között. Ettől a csoporttól elkülönülve, de nagyságrendileg hasonló értékkel áll, és a második legnagyobb bővítést képviseli az élelmiszer szakágazat, 347 millió eurós értékkel. Ennek több mint négyszeresét érte el a lista vezetője, a járműgyártás, 1354 millió euróval

50 4. ábra: Bővítési adatok a közúti járműgyártás adata nélkül (M Eur, 2011) Forrás: a szerző szerkesztése A munkaerőköltség adatokkal való egybevetés alapján a korrelációs együttható értéke +0,21. A pozitív érték azt jelenti (a kapcsolat meglehetősen gyenge), hogy a magasabb átlagos munkaerőköltséggel elvileg nagyobb bővítési érték párosul. Ez indokolható, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az FDI alapú befektetések sok esetben magas mérnöki szakértelmet igénylő, innovatív területekre áramlanak, illetve az olcsó munkaerőt kevésbé éri meg gépekkel kiváltani, mint a drágábbat. A kapcsolat gyengesége nem von le az értékéből annak a ténynek, hogy a kapcsolat iránya pozitív, melyet a regressziós egyenes pozitív meredeksége is bizonyít, annak ellenére, hogy az összefüggés gyengesége miatt lineáris kapcsolatról nem beszélhetünk (5. ábra). 5. ábra: Regressziós egyenes a munkaerőköltség és bővítési adatokra Forrás: a szerző szerkesztése A kapcsolat erőssége alapján valós lineáris kapcsolatról nem beszélhetünk. A lineáris illesztés próbája természetesen elvégezhető, annak érdekében, hogy a két változó értékei grafikusan is szemléltethetőek legyenek

51 További vizsgálat tárgyát képezte, hogy a nagyobb működési eredményű szakágazatokban nagyobb bővítési értékek fordulnak-e elő. A működési eredmény olyan számbavétele, mely a hozzáadott értéken belüli arány figyelembevételén alapul azért indokolt, mert így a szakágazatok között egyébként meglévő jelentős árbevételi különbségekből fakadó torzítás csökkenthető. A korrelációs együttható értéke a két változó között 0,37, mely gyenge-közepes, pozitív irányú kapcsolatot jelöl. Ez alapján megfogalmazható az az állítás, hogy a nagyobb működési eredményt felmutatni képes szakágazatokban nagyobb az állóeszköz bővítési hajlandóság. A lineáris függvényillesztési kísérlet ebben az esetben biztosabb eredményre vezetett a lineáris kapcsolat meglétének vonatkozásában. Ennek megfelelően a regressziós egyenes is kifejezőbben szemlélteti a kapcsolatot (6. ábra). 6. ábra: Regressziós egyenes a működési eredmény és a bővítés adatsoraira Forrás: a szerző szerkesztése 7. Következtetések Összefoglalásként, a feldolgozóipari bővítések szakágazati megoszlását tekintve kiemelendő, hogy 2011-ben a járműgyártás területén végbement bővítések messze felülmúlták a más szakágazatokban tapasztalt értékeket. Ezen kívül, három nagyobb csoportot azonosíthatunk, a legnagyobb bővítéssel rendelkezők bővítési értékei 250 és 350 millió euró között vannak, a középmezőnyként értelmezhető csoport 100 millió euró körüli értékeket mutatott, a bővítések szempontjából lemaradó szakágazatok lényegesen 100 millió euró alatti értékeket produkáltak. Az állóeszköz bővítés és a munkaerőköltség közötti kapcsolat gyenge és pozitív irányú, ami arra enged következtetni, hogy a magasabb bérekhez nagyobb bővítési értékek társulnak. Ez az eredmény azt a nézetet erősíti, mely szerint a külföldi működő tőke a magasabban képzett munkaerőt nagyobb arányban lekötő tevékenységek területén jelenik meg nagyobb mértékben. Elképzelhető ugyan, hogy bizonyos bővítések éppen az alacsonyabb munkaerőköltséggel rendelkező tevékenységeket célozzák, de egy alacsony munkaerő költségű terület pusztán a munkaerőköltség alacsony volta miatt nem kerül automatikusan előnyös pozícióba. Az állóeszköz bővítés és a hozzáadott értékhez viszonyított működési eredmény között erősebb lineáris kapcsolat áll fenn. Feltételezhető, hogy a várható és a realizált eredmény egyaránt hatással van az állóeszköz bővítés mértékére a nagyobb profitkilátások nagyobb tőkevonzó képessége, illetve a nagyobb profitból származó nagyobb bővítési lehetőségek okán. További kutatás során négy-öt éves elemzés keretében lehetőség nyílhat a bővítési ciklusok figyelembe vételére is. Érdemes lehet megvizsgálni a szakágazati bővítéseknek a termelékenységgel, a K+F kiadásokkal és a hozzáadott értékkel való

52 kapcsolatát. Egy hasonló elemzés Kelet-közép európai, vagy Európai Uniós összehasonlításként még több hasznos információval szolgálhat. Irodalomjegyzék Az Európai Bizottság 2009/250/EK Rendelete [2009]. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, L86/1. [ ] Barbopoulos, L. et al. [2007]: Foreign direct investment in emerging markets and acquirers value gains. International Business Review. Bowhill, B. [2008]: Business planning and control: integrated accounting, strategy and people. West Sussex (England): John Wiley & Sons. Braconier, H. et al. [2005]: Multinational enterprises and wage costs: Vertical FDI revisited. Journal of International Economics, 67, Crespo, N. & Fontoura, P. [2007]: Determinant factors of FDI spillovers What do we really know? World Development, 35 (3), Fazekasné K. K. [2003]: A vállalati szektor tárgyi eszközeinek főbb jellemzői. Statisztikai Szemle, 81 (11), Fazekasné K. K. [2003]: Az állóeszköz-statisztika fejlesztésének eredményei. Statisztikai Szemle, 81 (11), Feenstra, R. & Hanson, G. [1997]: Foreign direct investment and relative wages: Evidence from Mexico s maquiladoras. Journal of International Economics, 42, Gardiner, B. és Lewney, R. [2010]: Pilot Study on the estimation of regional capital stocks. Cambridge Econometrics. Hüttl, A. [2003]: A reáleszköz statisztika néhány alapvető problémája. Statisztikai Szemle, 81 (11), Illés, M. [2008]. A könyv szerinti és a piaci érték eltérései. In: Illés Mária, Vezetői Gazdaságtan (pp ). Budapest: Kossuth Kiadó. Központi Statisztikai Hivatal [2012]. Jelentés a bővítések évi alakulásáról. [ ] NACE Rev. 2 statistical classification of economic activities in the European Community [2008]. Eurostat Methodologies and Working Papers, Eurostat, European Commission. EN.PDF [ ] Schmalwasser, O. [2001]: Revision der anlagenvermögensrechnung, ( ). Wirtschaft und Statistik, 5, Szalavetz, A. [2004]: Eszközállomány és műszaki megújulás Magyarországon. MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Budapest. Wang, L. & Szirmai, A. [2012]: Capital inputs in the chinese economy: estimates for the total economy, industry and manufacturing. China Economic Review, 23,

53 TARRÓ ADRIENN (Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron): A külföldi működőtőke befektetések alakulása az ázsiai fejlődő országokban A külföldi működőtőke befektetések alakulása az ázsiai fejlődő országokban 1 1. Bevezetés A külföldi működőtőke befektetések (ang. foreign direct investment, röv. FDI) szerepe a globalizáció fejlődésével egyre nagyobb szerepet kapott, és ennek jelentősége vitathatatlan, mindamellett népszerű témája napjaink kutatásainak. Bár a legtöbb tanulmány a fejlett országokkal hozza összefüggésbe az FDI vizsgálatát, szerepük a fejlődő országokban is egyre jelentősebb. Jelen tanulmányom egy kutatássorozatnak a része, melynek során a világ különböző régióiban elhelyezkedő fejlődő országokat vizsgálom a külföldi működőtőke beáramlásának és hatásának szempontjából. Ennek első két részében a latin-amerikai, és afrikai országokat vizsgáltam, és a harmadik fejezete, jelen tanulmány az ázsiai országokra irányul. A mostani vizsgálatba csupán néhány országot vontam be, többek között Pakisztán, Banglades, Szingapúr, Thaiföld, Malajyia, Vietnám és Törökország. Ezek mindegyike megfelel a fejlődő országok kritériumainak, valamint kellő mennyiségű külföldi működőtőke áramlott be az országokba, ami indokolja és lehetővé teszi annak hatásvizsgálatát. A tanulmány első részében bemutatom, milyen szempontok alapján választottam ki az országokat, amiket a tanulmányban elemezni fogok. A második részben elemzem a külföldi működőtőke beáramlását és állományát, valamint azt, hogy ez mennyire korrelál az egyes országok gazdasági adataival, úgy, mint gazdasági növekedés, termelékenység, bérszínvonal, munkanélküliség, foglalkoztatottsági ráta, államadósság, stb. A tanulmánynál a reálmutatókat preferálom, és vizsgálatomnál a statisztikai eszköztárra támaszkodom. A tanulmányban kitérek arra is, hogy az általam vizsgált ázsiai országok mennyiben tekinthetők homogénnek vagy heterogénnak a vizsgálatom szempontjából, valamint kitérek következő kutatásaimra. 2. Vizsgált országok kiválasztásának indoklása Ázsia első hallásra talán túl nagy területnek tűnik egy ilyen rövid tanulmány kapcsán, és szeretném nyomatékosítani, hogy a tanulmánynak nem is célja az összes ázsiai ország teljes körű vizsgálata a külföldi működőtőke befektetések szempontjából. A kiválasztásnál első körben abból indultam ki, hogy mik Ázsia főbb régiói az Asian Development Bank szerint: Közép- és Nyugat-Ázsia, Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia, valamint a Csendes-óceáni térség. Az UNCTAD (United Nations Conference on Trade and Development) a statisztikai adatbázisában más tájegységeket jelöl meg, nevezetesen: Kelet- Ázsia, Dél-Ázsia, Dél-Kelet-Ázsia, valamint Nyugat-Ázsia. Mivel az adatok felhasználásánál inkább az UNCTAD adatbázisára támaszkodtam, így ezt a felosztást vettem alapul a tanulmánynál is. Második körben megvizsgáltam régiónként, hogy az ázsiai fejlődő országok közül hova áramlott olyan mennyiségű külföldi működőtőke, mely jelentősebben hathatott az ország 1 A kutatás a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg

54 gazdaságára, illetve kiszűrtem azokat az országokat, melyeknél a beáramlott FDI mennyisége torzítóan hathat a többi ország adataihoz képest. Torzító hatás miatt például nem vizsgáltam Kínát, pedig fejlődő ország, de mivel az elmúlt év(tized)ekben tapasztalt kínai csoda nem volt jellemző a többi országra, így nem lehetne hitelesen vizsgálni az FDI hatását a többi fejlődővel együtt. A Kínába érkező külföldi működőtőke mennyisége gyakorlatilag nagyobb mértékű, mint a többi régióé. Indiát ugyanezen ok miatt vontam ki a vizsgálatból, hiszen a gazdasági növekedése jóval látványosabb volt a többi országhoz képest. A fenti állításomat igazolja a Torzító hatás kiszűrése miatt kénytelen voltam kivenni az OPEC (Organization of the Petroleim Exporting countries) országokat, mivel a gazdasági struktúrájuk jelentősen eltér az átlagos fejlődő országokétól. Az olaj exportálása jobb pozícióba helyezi őket nemzetközi viszonylatban, nemzetközi kereskedelemben, viszont fejlődésüket a külföldi működőtőke befektetés nem magyarázza. Ezen oknál fogva az alábbi országok kerültek ki a vizsgálatból: Irán, Irak, Egyesült Arab Emirátusok, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia, Indonézia. Az előzetes torzító hatások kiszűrése után végül az alábbi fejlődő országok maradtak a vizsgálat középpontjában: Pakisztán, Banglades, Szingapúr, Thaiföld, Malajyia, Vietnám és Törökország. 3. FDI és a hozzá kapcsolódó makrogazdasági adatok az általam vizsgált ázsiai országokban Az 1. Számú táblázaton látható, hogy hogyan alakult a külföldi működőtőke befektetések beáramlása az általam vizsgált országokban. Az idősor 1995-től mutatja be ezt a folyamatot, mivel azelőtt arányaiban véve nem volt jelentős mértékű beáramlás. Az ábrát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy nem volt egyenletes növekedés az elmúlt majd húsz évben. Az országok közül Szingapúr emelkedik ki jelentősen az FDI szempontjából. Törökország csak egy alkalommal, 2oo8-ban tudta felülmúlni ezt a teljesítményt. 1. ábra: A külföldi működőtőke beáramlásának alakulása az általam vizsgált országokban, o13, millió USD Forrás: UNCTAD Statisztikai adatbázisa Az FDI összességében 4,67%-kal csökkent 2o13-ban a régióban, bár ez nem teljesen igaz egyöntetűen az összes országra. Úgy gondolom, hogy az abszolút adatokon túl fontos megvizsgálnunk azt is, hogy ezek reálértékben hogyan viszonyulnak egymáshoz, ez indokolja a 2. Ábrát. Azon látható, hogy az FDI nemcsak abszolút értékben, hanem a GDP-hez viszonyított arányában is Szingapúrban a

55 legmagasabb, bár jelentősen ingadozó. Az előző ábrán lévő 2oo8-as csökkenés az FDI kapcsán Szingapúrban itt is nagyon jól megfigyelhető. 2. ábra: Az FDI aránya a GDP-hez viszonyítva az általam vizsgált országokban, o13, % Forrás: saját szerkesztésű ábra az UNCTAD adatbázisa alapján Annak ellenére, vagy éppen annak következményeként, hogy Szingapúr milyen hatalmas pénzügyi központtá fejlődött az elmúlt években, a 2oo8-as gazdasági válság erősen rányomta a bélyegét a külföldi működőtőke befektetések alakulására. Bár látható, hogy ez csak a 2oo8- as évben volt megfigyelhető. Szingapúr esetében a válság jelei sokkal jobban megfigyelhetők voltak, hiszen a világ 4. pénzügyi központja is itt van, a világ hat legerősebb bankjai közül háromnak is itt van a székhelye (kitekinto.hu), jobban beékelődött a világgazdasági körforgásba és emiatt jobban hatott rá a válság is. A többi országot elemezve az elmúlt években Vietnámban nőtt látványosabban a külföldi működőtőke befektetések aránya, de ez is csak 6% körüli értéket ért el. A többi országban ennél még kisebb, 1-3% közötti. 3. ábra: A szegénységi ráta a vizsgált ázsiai országokban, Forrás: saját szerkesztésű ábra a World Bank adatai alapján 2 Malajzia esetében az adat a 2009-es évre vonatkozik, Pakisztán esetében pedig 2011-re

56 A 3. ábra szemlélteti, hogy mekkora a szegénység nagysága a teljes népességhez viszonyítva az ázsiai országokban. Az adatok a 2010-es évre vonatkoznak, nem egy dinamikus ábra, viszont mégis egy hiteles képet mutat arról, hogy az általam vizsgált országok ebben a tekintetben mennyiben hasonlítanak egymásra. A legnagyobb szegénységi ráta Bangladesben figyelhető meg, ahol 1996-ban és 2000-ben (Világbank adatai alapján) közel 50%-os szegénységi ráta volt. Ahhoz képest ezt a viszonyszámot sikerült az országnak jelentősen lecsökkentenie. Pakisztánban, Thaiföldön és Vietnámban a szegénységi ráta 10-20% közötti, bár a 2000-es évek elején ez mindhárom országban 30% körüli volt, vagy magasabb, így itt is eredményes volt a szegénység visszaszorítása. Meglepő viszont Malajzia és Törökország esete, ahol a hivatalos statisztikai adatok szerint a szegénységi ráta 5% alatti. Míg Törökországban ez a korábbi években (szintén kétezres évek elején) ez 30% körüli volt, mára fokozatosan lecsökkent, addig Malajzia konstans 5-6% közötti adatokat közölt a hivatalos statisztikáiban. A fejlődő országok többségében a szegénységi ráta ezeknél jóval magasabb szokott lenni, ami azt a gondolatot ébresztheti az olvasóban, hogy félig igaz / álstatisztikával van dolga. A Világbank adatbázisában sajnos nem volt adat Szingapúrra vonatkozóan, pedig a régióban az egyik legfejlettebb fejlődőként érdekes lett volna tudni milyen szegénységi rátával számolhatunk. Más forrásokból (Donaldson, et.al.) lehetett információt szerezni Szingapúrra vonatkozóan. Donaldson és szerzőtársai vizsgálták a szegénységet az országban, melyben többféle kutatásra támaszkodnak. A kutatások alapján az abszolút szegénység 12-16% közötti volt Szingapúrban 2008-ban, valamint a relatív szegénység 22-24% közötti volt. 4. Bérek és munkaerőpiaci termelékenység A külföldi működőtőke beáramlás következményeként szokták emlegetni, hogy a befogadó országban a reálbérek megnövekednek, főként a fejlődő országokban. Az Asian Development Bank felmérése szerint igaz ez azokban a szektorokban, melyekben jelentős külföldi működőtőke befektetés történt. Az agrárszektorban a bérek nem növekedtek, és alacsonyabb szintű, mint a fejlett szektorokban, és a kettő között jelentős különbség figyelhető meg. Az ILO által kiadott Global Wage Report összehasonlította, hogy az egyes országokban a gyártásban dolgozók hány dollárt kapnak 1 óra munkáért. Az általam vizsgált országok közül csak Szingapúr szerepelt a felsorolásban, és aszerint 12,68 dollárt kap egy gyártásban dolgozó munkás óránként 3. Ez a harminc országból álló listában a 10. legrosszabb eredmény. A kummulatív reál bérek növekedését elemezve egész Ázsiában jobban növekedtek viszont a bérek (194%) bázisévnek tekintve, mint a világátlag (122%). Kelet-és Közép-Ázsiát kiemelve az átlagos bérnövekedés pedig 271% volt! Csak 2007-ben például 14,4%-kal nőttek a reálbérek. A tanulmány adataiból egyébként az is kiderül, hogy a reálbérek jobban növekedtek az elmúlt években, mint a munkaerőpiac termelékenysége. Sajnos ez az ázsiai csoda jelentős részben Kínának köszönhető, és kevésbé az általam vizsgált fejlődő országoknak. Thaiföld és Szingapúr esetében a reálbérek 2008 és 2011 között alig nőttek 1-2%-kal, míg a munkaerőpiaci termelékenységük 2-4% -kal javult. Az ILO által közzétett tanulmány a munkaerőpiaci termelékenységről is rossz képet mutat: az ázsiai országoknál a munkaerőpiaci termelékenység a válság óta lassan, de növekszik, kivételt képez Kína, viszont még mindig probléma, hogy nagyon alacsony a nők foglalkoztatottsága és részvétele a gazdaságban. A munkanélküliség leginkább a fiatalokat és a nőket érinti. 3 Összehasonlításként Magyarországon ugyanez az érték 4,74 dollár óránként (a listában a második legrosszabb adat)

57 5. Összefoglalás Jelen tanulmányban az ázsiai országok gazdasági helyzetéről próbáltam egy átfogóbb képet mutatni, különös tekintettel a külföldi működőtőke befektetések alakulására és hatására. A tanulmány elején felvázoltam az országok kiválasztásának folyamatát, majd végigvezettem a saját országspecifikus adataimat, kezdve a külföldi működőtőke áramlások elemzésétől, a főbb makrogazdasági adatok bemutatásáig. Érdekes adatokat vázol fel Svéhlik [2008] egyik publikációjában, amikor is India és Kína közötti fejlődési potenciálbeli különbözőségekről ír. Arra próbáltam választ keresni, hogy vajon a külföldi működőtőke hatott-e bármilyen szinten az ázsiai országok gazdasági növekedésére, fejlődésére? Összességében úgy gondolom, hogy a külföldi működőtőke befektetések jelentősége és szerepe egyre nagyobb ezekben az országokban és nem csak Szingapúrban, hanem a többi országban is. A világgazdasági trendek jól érzékelhetőek ebben a térségben is, tehát a szegényebb, kisebb országokba is egyre több FDI áramlik. Úgy gondolom, hogy a külföldi működőtőke befektetések sajnos a kisebb országokban főként az olcsó erőforrások kihasználására irányulnak, és kevésbé a modern szektor behozataláról (kivételt képez ez esetben Szingapúr). Véleményem szerint ott idéz elő nagyobb gazdasági növekedést a külföldi működőtőke beáramlása, ahol az be tud kapcsolódni a helyi gazdaságba, és együtt tud működni a helyi vállalkozókkal. Ha teljesen új és fejlett szektorba ruháznak be, ami nem tud hálózatszerűen kooperálni a helyi vállalatokkal, akkor csupán egy enklávészerű berendezkedés lesz, ami kevésbé fogja magával vonzani a többi vállalat és így az ország fejlődését. Véleményem szerint az ázsiai országokba áramló külföldi működőtőke nem csupán kizsákmányol, vagy enklávészerűen működik, hanem szervesen próbál bekapcsolódni a hazai gazdaságba, és magával vonz olyan infrastrukturális fejlesztéseket, melyek lehet, hogy még nem valósultak volna meg. Irodalomjegyzék Asian Development Bank, Asia-Pacific Labour Market Update, ILO, 2013, asia/---ro-bangkok/documents/publication/wcms_ pdf, letöltés: Augusztus 2. Global Wage Report, 2013, International Labour Organization Donaldson, et.al.: Measuring Poverty in Singapore, Frameworks for Consideration, letöltés: augusztus 1. Key Indicators for Asia and the Pacific 2013, Asian Development Bank, Letöltés: augusztus 1. Veszélyben a szingapúri gazdasági csoda? letöltés: Július 21. Svéhlik Csaba [2008]: Gigászok születése India és Kína a felemelkedés útján, III. KHEOPS Tudományos Konferencia Útkeresés az üzleti és a közszférában, Mór, május 14. Organization of the Petroleum Exporting Countries, opec.org The FDI Report, 2o14, UNCTAD statisztikai adatbázisa, World Bank statisztikai adatbázisa,

58 KASZÁS NIKOLETTA Dr. PÉTER ERZSÉBET (Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz): A határon átnyúló projektek sikerének szervezeti és humán tényezői 1. Bevezetés A projektek sikerét számos modell hivatott mérni, napjainkban azonban a figyelem egyre inkább az úgynevezett szoft tényezőkre, s így a humán erőforrásra tevődik át. A 21. századi szakirodalom alapján feltételezhetjük, hogy a projektek sikerességét alapvetően befolyásolják a szervezeti háttér, valamint a projektmenedzser személyes jellemzői is. A kutatás során feltárjuk, milyen szervezeti kultúra jellemzi leginkább a vizsgált térség pályázati projektjeit lebonyolító szervezeteket, illetve mely tényezők motiválják a projekteket vezető személyeket. A kutatás végső célja feltárni a határon átnyúló projektek sikerességét, valamint a lebonyolító szervezetek projekt menedzsment érettségét. Célunk volt továbbá annak vizsgálata, hogy a fent említett tényezők kapcsán van e eltérés a három vizsgált ország jellemzőiben. A kutatás azért is hiánypótló és rendkívül aktuális, mivel mindkét vizsgált program (Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program, Szlovénia- Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program) 2013-ban zárult, s az általuk finanszírozott projektek a 2014-es évben fejeződnek be. Így mind az Irányító Hatóságok, mind a Közreműködő Szervezetek számára is fontos információkat, összefüggéseket tárhatunk fel az immár lezáruló programozási időszak projektjei kapcsán, s fogalmazhatunk meg javaslatokat az ezen évtől kezdődő 2020-ig tartó programozási időszakra nézve. 2. Projekt sikert befolyásoló szervezeti és humán tényezők Mivel egy-egy projekt soha nem egyetlen személyt érint, számos célcsoportról, érintettről beszélhetünk a projektek kapcsán. Így az is megállapítható, hogy minden érintett mást és mást tekint projektsikernek. Ahogy Freeman és Beale fogalmazott, egy építész az esztétikai megjelenésben, egy mérnök a technikai szaktudásban, egy könyvelő a költségvetés keretein belül elkötött összeg nagyságában, egy emberi erőforrás menedzser a dolgozói elégedettségben, míg egy vezérigazgató a tőzsdei értékben látja a sikert [Freeman-Beale, 1992]. A siker definiálása kapcsán mindenképp ki kell emelnünk Baker-Murphy és Fisher munkásságát. A legtöbbet idézett kutatók 1988-ban a következőképpen fogalmazták meg a projektsikert: a projekt akkor nevezhető sikeresnek, ha a kitűzött költségvetési kereteken belül, a megadott határidőn belül és az elvárt minőségi szinten valósul meg [Baker el al., 1983]. Így tehát egy projekt sikeres, ha ezen (megbízó által előírt) peremfeltételeknek eleget tesz, s sikertelen, ha nem. Baker et al. által megfogalmazott dimenziók további sikerfogalmak alapjául szolgáltak, s a hármas peremfeltétel, avagy a projektek mágikus háromszöge a mai napig a legszélesebb körben alkalmazott módszer a siker mérésére. A hármas peremfeltétel kizárólagosságával azonban számos szerző vitatkozik. Deák megfogalmazása szerint a projektmenedzsment hatékonysága részben azt mutatja meg, hogy a projekt mennyire érte el a kitűzött célokat, részben pedig azt, hogy mindezzel mennyiben járult hozzá a szervezet stratégiai céljainak eléréséhez [Deák, 2005]

59 A sikernek azonban újabb, egy jóval szubjektívebb és nehezen mérhető dimenziója is felmerült a kutatókban, mégpedig az elégedettségi tényező. Mindezt Deák egy 2003-as konferencián bemutatott előadásában az 1. ábrával támasztotta alá. 1. ábra: A projekt sikertényezőinek kiterjesztett értelmezése Deák szerint Forrás: Deák, Cs. [2005]: Projektmenedzsment képességek szervezeti szintű fejlesztése. Tudásalapú társadalom Tudásteremtés Tudástranszfer Értékrendváltás. V. Nemzetközi konferencia Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. II. köt. Miskolc-Lillafüred május Az ábrán jól látható, hogy a szerző szerint a projekt eredményét vagyunk képesek a minőség költség - idő háromszöggel mérni, ez azonban csak egy részét képezi a projektsiker értékelésének. Az átfogó méréshez ugyanis a stratégiával való összhang és az érdekcsoportok elégedettsége is hozzátartozik. Amennyiben továbbá figyelembe vesszük a projekt sikerének minőségi aspektusait, be kell látnunk, hogy a minőség fogalmának értelmezése sem egységes. Veress szerint a minőség kapcsán két megközelítést különböztethetünk meg: általános filozófiai értelmezés: egy bizonyos termék, szolgáltatás minősége egyfajta összegzés annak tulajdonságairól értékszemléletű filozófiai értelmezés: a minőség egyfajta értékítélet, mely a vizsgáló személy szemszögéből jelentősnek ítélt tulajdonságok vizsgálatán alapul egy bizonyos termék, szolgáltatás kapcsán. Ezen szempontból tehát a minőség megítélése szubjektív, s egyéni értékrenden alapuló fogalom, épp ez teszi szükségessé a vizsgálandó, értékelendő tulajdonságok körének előzetes meghatározását [Veress, 1999]. A pályázati projektek minőségi értelmezésének szempontjából szintén felfedezhető a Veress által definiált két kategória: egy projekt általános filozófiai értelmezéseként egy tevékenység, vagy annak eredményei jól körülírhatók a különböző indikátorokkal és az elvárt, pályázat benyújtásakor tervezett outputokkal az értékszemléletű filozófiai értelmezés alapján be kell látnunk, hogy a pályázati projektek sikerességének megítélése is szubjektív kategória, igaz ez a benyújtott pályázatok elbírálására, éppen úgy, mint a végrehajtott projektek hasznosságának

60 megítélésére, s ezért kaphat kiemelkedő szerepet valamennyi pályázati projekt kapcsán a különböző célcsoportok számára nyújtott hasznosság hangsúlyozása. Annak ellenére, hogy Kloppenborg és Opfer szerint a projekt siker kutatások elenyésző része foglalkozik a projekt menedzsment úgynevezett szoft oldalával, vagyis az emberi tényezővel [Kloppenborg-Opfer, 2002], az utóbbi évek szakirodalmának áttekintése során számos humán és szervezeti tényezőt találunk. Crawford kutatásában huszonnégy sikertényezőt azonosított, melyek közül a legtöbb közvetlenül a projekt menedzsment kompetenciákra irányult, s hangsúlyozta, hogy a projekt menedzser kompetenciái, tudása, képességei kritikus fontosságúak a projektek sikerében [Crawford, 2000]. Görög Mihály szintén a humán tényezők fontosságát hangsúlyozza, aki úgy fogalmazott, hogy a projektek vezetésének, mint tevékenység sikerességének mértéke jelentős befolyással bír a projekt eredményének sikerére [Görög, 2003]. Scott-Young és Samson is azonosították az egyént, mint sikerfaktort kutatásaikban, s megállapították, hogy az egyén hozzájárulása a sikerhez jelentősebb, mint a technikai jellemzőké [Scott-Young - Samson, 2008]. Yang és munkatársai szerint is egyre több kutatásban említik meg a projekt menedzser szerepét, mint kritikus projekt siker tényezőt. Tanulmányukban többek közt azt igazolták, hogy a csapatmunka intenzitása (mely magában foglalja a kommunikációt, együttműködést és összetartást) szorosan összefügg a projektsikerrel [Yang et al., 2011]. Az általam vizsgált térség magyar oldalán készült kultúravizsgálat alapján megállapíthatjuk, hogy a mikro, illetve kisvállalkozások is kiemelkedő figyelmet fordítanak az egyénre, a munkatársak jólétére, s nem csak mint humán erőforrásra tekintenek [Péter et al, 2013]. A fentiekből is látható az ember, az egyén szerepe és jelentősége a projektek sikeres megvalósítása érdekében, így sikerkutatásainkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a humán tényezőket, mely az utóbbi években kiemelkedően fontos kutatási területté vált. Primer kutatásunk során e humán és szervezeti tényezők közt vizsgáljuk a szervezeti struktúrát és kultúrát, a szervezeten belüli tudásátadás mikéntjét, valamint a projektmenedzser motivációját és kompetenciáit. A projekt sikert pedig kvantifikálható (költség és időtartamra vonatkozó), valamint kvalifikálható (elégedettséget mérő) tényezőkön keresztül mérjük. 3. A szervezeti projekt menedzsment érettség elmélete A szervezetek érettségének mérése a sikerhez hasonlóan összetett feladat, ugyanakkor számos elméleti megközelítés utal annak egyre növekvő fontosságára [Backlaud et al., 2014]. Az Oxford szótár szerint az érettség azt jelenti, hogy egy szervezet egy bizonyos folyamatban elérte a legfejlettebb szintet [ODE, 2010]. Véleményünk szerint azonban nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy hol van a legmagasabb, legfejlettebb szint. Mivel a projekt menedzsment rendkívül népszerű és aktuálisan kutatott tudományterület, s napról napra születnek újabb eredmények, így beláthatjuk, hogy a tanulási folyamatnak is folyamatosnak kell lennie. Különösen igaz ez a pályázati projektek menedzselésére, ahol folyamatosan figyelemmel kell kísérni a legújabb kiírásokat és beszámolási kötelezettség dokumentációjában rejlő módosításokat. A gazdasági megközelítés szerint az érettség teljesen kifejlett folyamatokat jelent, melyből adódóan a különböző adottságok folyamatos fejlődése is biztosított annak érdekében, hogy a fent említett folyamatok végrehajthatók legyenek [Gareis-Huemann, 2007]. Ezen

61 megközelítés szerint tehát az érettség öngerjesztő folyamat, hiszen a fejlett, fejlődő folyamatok ellátása érdekében elengedhetetlen a különböző emberi, szervezeti adottságok fejlesztés és előmenetele is. Kerzner meglátásai szerint az érettség azon rendszerek és ismétlődő jellegű folyamatok fejlesztése, melyek nagy valószínűséggel hozzájárulnak a projektek sikeréhez [Kerzner, 2009]. Az érettség számos megközelítésének ismertetése utána megállapíthatjuk, hogy a projekt érettség egyfajta fejlettséget jelent, melynek célja a projekt céljainak és technikai paramétereinek elérése. A szervezetek projekt menedzsment érettségének mérésére nincs egységesen elfogadott, bármely iparágban alkalmazható módszertan. Ennek legfőbb oka Ibbs és Kwak szerint az, hogy maguk a projekt menedzsment folyamatok, melyeken keresztül az érettség mérhetővé válik, eltérőek a különböző ágazatokban [Ibbs-Kwak, 2000]. Pasian et al. is vizsgálta a projekt menedzsment érettségének vizsgálati akadályait, s azt találták, hogy ezen modellek elsősorban a projekt menedzsment explicit, tehát kifejezhető területeire fókuszálnak, s kevés hangsúly kerül az immateriális, szellemi eszközökre. Ez utóbbi ugyan nem mérhető, ellenben a humán tényezők hozzájárulása a projekt menedzsment képességek méréséhez vitathatatlan [Pasian et al., 2012]. Deák Csaba kutatásaiban rávilágított arra, hogy egy ország projekt menedzsment kultúrája és érettsége nem mérhető fel kizárólag a PMI (Project Management Institute), vagy az IPMA (International Project Management Association) által kiadott projekt menedzsment igazolások vizsgálata által, hiszen így nem vesszük figyelembe az esetleg papír nélkül is elegendő tapasztalatot szerzett projektvezetőket. Ezáltal elmondhatjuk, hogy a szervezetek önálló projekt menedzsment érettségének mérése nem elhanyagolható tényező. Deák szerint a projekt menedzsment kapcsán felhalmozódó szervezeti tudás a projektben résztvevők tudásától, valamint a végrehajtó szervezet projekt menedzsment érettségétől függ [Deák, 2010]. Ezen megközelítésben tehát a szervezeti projekt menedzsment érettség kifejezetten fontos tényező a pályázatok sikerének szempontjából is. A Deák Csaba által megfogalmazott tapasztalatokat, mely szerint a véghezvitt projektek száma nem feltétlenül arányos a szervezet projekt menedzsment érettségével [Deák, 2010], a pályázati projektek esetén is érvényesnek fogadhatjuk el, hiszen beláthatjuk, hogy a tudatosság és felsővezetői támogatás nélküli tevékenység-ismétlések nem indukálják a folyamatos fejlődést, sokkal inkább a (nem feltétlenül jól rögződött) rutin kialakulását. Empirikus kutatásunk során a szakirodalomban fellelhető érettség modelleket felhasználva a következő tényezők mentén vizsgáltuk a szervezetek projekt menedzsment érettségét: szakmai háttér projekttapasztalat projektfolyamatok kommunikáció kapcsolatrendszer 4. A határon átnyúló projektek jellemzői Magyarország Európai Uniós csatlakozásával számos pályázati lehetőség jelent meg országunkban, ami egyúttal új fogalmat is teremtett: megjelentek a pályázati projektek, s így Magyarország előtt is nyitva állt a lehetőség, hogy részt vegyen a különböző európai területi

62 együttműködési programokban, melyeket Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszíroz az Unió. Az Európai Területi Együttműködés az általam vizsgált időszakban ( ) kiemelt szerepet kapott, s az Európai Unió regionális politikájának önálló célkitűzésévé vált, ezáltal két, vagy több ország, a határon átnyúló térségek együttműködése még hangsúlyosabb szerephez jutott. Ezen programok speciális jellemzője, hogy nem nemzeti programok és prioritások kerültek meghatározásra, hanem összehangolt, közös témák kerültek felszínre. Ezen együttműködési programokat alapvetően három kategóriára oszthatjuk: Európai Területi Együttműködési (ETE) programok, melyek két, már uniós tagállam közt valósulnak meg az EU belső határai mentén, fő céljuk a határok elválasztó jellegének csökkentése, a határon átnyúló infrastruktúrák és együttműködések fejlesztése, továbbá a határ menti közösségek kapcsolatainak erősítése. Az ETE programok közé sorolható az általam is vizsgált Szlovénia - Magyarország Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA - Instrument for Pre-Accession Assistence), melyek olyan országok közti együttműködést támogatnak, ahol az egyik fél az EU külső határai mentén található, s csatlakozási tárgyalásokat folytat, illetve taggá válásával középtávon számolni lehet. Az IPA programok közt szerepeltek a Magyarország - Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében lebonyolított projektek is. Ezen programok elsődleges célja, hogy a csatlakozni kívánó ország megismerje az Európai Unió politikáját, prioritásait és nem utolsósorban szabályozási mechanizmusát. Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz (ENPI - European Neighbourhood and Partnership Instrument) keretein belül olyan Európai Unión belüli és azon kívüli együttműködések támogathatók, ahol az Unión kívüli ország várhatóan tartósan az EU-n kívül marad. Ezen programok elsősorban azt igyekeznek elkerülni, hogy az új külső határok mély politikai-gazdasági választóvonalként húzódjanak végig a kontinensen. ENPI programok közé sorolható például a Magyarország Románia Szlovákia - Ukrajna ENPI Határon Átnyúló Együttműködési Program [Pályázat.gov, 2014, A Magyarország-Horvátország Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-es indulásakor Horvátország még nem volt az Európai Unió tagja, így ez a program Előcsatlakozási Támogatási Eszközként valósulhatott meg. Mint tudjuk, a program utolsó évében, július 1-én Horvátország is csatlakozott az Unióhoz, ez azonban nem befolyásolta a 2013-ig tartó program keretében lebonyolításra kerülő projektek megvalósítását. A HU-HR program hosszú távú célként a természeti és kulturális örökségek menedzselését, a két ország közötti intenzív társadalmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztését, valamint a fentieken alapuló kultúra- és tudásalapú fejlődést tűzte ki. A HU-HR program összterülete km2, amely összesen hét, NUTS besorolás szerint IIIas kategóriájú területet foglal magába: Medimurska megye, Verőce-Drávamente megye, Kapronca-Kőrös megye, Eszék-Baranya megye, Zala megye, Somogy megye és Baranya megye. A potenciális pályázók a program keretében összesen rendelkezésre álló EUR-nyi ERFA támogatásra pályázhattak. A projektek 85%-os uniós támogatásban részesültek, melyhez 10%-nyi hazai társfinanszírozás és 5%-os önerő párosult. A HU-HR program as időszaka során 3 pályázati felhívás került kihirdetésre: az első felhívásban 41 projektötlet nyert támogatást, ami 136 résztvevő projektpartner szervezetet, s 12,2 millió eurós hozzájárulást jelentett

63 a második pályázati felhívás során 60 projektötletet választottak ki, s ezúttal 164 résztvevő partner bonyolította le projektjét, melyek teljes összege mintegy 14 millió EUR volt. a harmadik pályázati felhívásban 53 projektötlet nyert támogatást, melyek megvalósításán 166 projekt partner dolgozott. A projektek összértéke meghaladta a 20,7 millió EUR-t. Szlovénia és Magyarország közt már hazánk uniós csatlakozását megelőzően jelen voltak a határon átnyúló programok más elnevezésekkel: Szlovénia Magyarország Ausztria program ( ) Szlovén magyar határon átnyúló együttműködést támogató Phare program ( ) Szlovénia-Magyarország-Horvátország szomszédsági program ( ) Szlovénia-Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program (2007-től) A 2007 óta futó programozási időszakban a két ország határon átnyúló együttműködésének legfontosabb célja, hogy olyan területet alakítson ki a határzónában, amely egyedülálló életkörülményeket, s nem utolsó sorban munkalehetőséget képes kínálni mind kulturális, egészségügyi és természeti szempontból. A SI-HU program által érintett terület két szlovén és két magyar megyét foglal magába: Pdravje régió, Pomurje régió, Zala megye, és Vas megye. A potenciális pályázók a program keretében rendelkezésre álló EUR ERFA támogatásra nyújthatták be ötleteiket a megadott prioritások mentén. A projektek 85%-os uniós támogatásban részesültek, melyhez 10%-nyi hazai társfinanszírozás párosult. A projekt partnereknek 5% önerőt kellett vállalniuk. A program as időszaka során 2 pályázati felhívás került kihirdetésre: az első felhívásban 19 projektötlet nyert támogatást, ami 91 résztvevő projektpartner szervezetet, s mintegy 12,8 millió euró hozzájárulást jelentett. a 2010-ben megjelenő 2. felhívás során 22 projekt került kiválasztásra, s 99 projektpartner kezdhette meg a projektek lebonyolítását összesen 13,1 millió euró közösségi forrás értékben [Palyazat.gov, 2014, 5. A kutatás módszertana Kutatásunk tárgyát a határon átnyúló projektek sikere és a lebonyolító szervezetek projektérettsége képezte, célunk pedig az volt, feltárjuk azokat a szervezeti, valamint humán tényezőket, amelyek egy projekt sikeréhez, vagy a szervezet projekt-érettségéhez jelentősen hozzájárulhatnak. A primer vizsgálat során kérdőíves felmérést végeztünk a Magyarország- Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program és a Szlovénia- Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program korábbi felhívásaiban nyertes szervezetek, s a projekteket közvetlenül koordináló, menedzselő szakemberek körében. A kérdőívet magyar, horvát és szlovén nyelven, online formában készítettem el, s juttattam el a teljes alapsokaság minden tagjának. A lekérdezés május 31-én indult, s az adatgyűjtés jelenleg is tart. A 637 elemű alapsokaságból a kérdőívünket az értekezés megírásának időpontjában 141 válaszadó töltötte ki a következő megoszlásban: 68 magyar, 51 horvát és 22 szlovén válasz. Mivel a kutatás jelenleg is zajlik, e tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy van-e különbség a három vizsgált ország projektjeinek sikerében, valamint a szervezeti projekt menedzsment érettség megítélésében

64 A kutatás előzményeként is szolgáló magyar kultúravizsgálat, "Dr. Péter Erzsébet publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP A/ azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg." 6. Az empirikus kutatás eredményei A megkérdezett három ország (Magyarország, Horvátország és Szlovénia) válaszadóinak jelentős többsége (51,7%) a vizsgálat időpontjában bonyolította le első projektjét, illetve ez idáig egy határon átnyúló projekt kivitelezéséért volt felelős. Mindez azért is különösen fontos információ számunkra, mert ahogy azt szervezeti projekt menedzsment érettség mérésének elméleti áttekintésénél is kifejtettük, az érettséget elsősorban a különböző, rutinszerűvé vált projekt folyamatok fejlődésén keresztül mérhetjük. Ugyanakkor azon projektmenedzserek, akik első projektjeiket vezényelték, ezen folyamatokat nem, vagy csak korlátozott mértékben ismerték. A határon átnyúló projektek kapcsán általánosan jellemző, hogy a lebonyolító szervezetek ritkán alkalmaznak állandó jelleggel projektmenedzsereket, a megfelelő személyeket csak az aktuális projekt elnyerését követően választják ki. Így a projekt koordinátornak először a szervezet általános folyamataival kell megismerkednie, s ezt követően fejlődhetnek ki a projekt menedzsment folyamatok. Az egy projekt során felhalmozott tudás jelentős része azonban a fenti szisztéma és a határozott időre alkalmazott projektmenedzserek miatt a projekt zárásával el is tűnik a szervezetből. Mindebből arra következtethetünk, hogy a vizsgált szervezetek projekt menedzsment érettség szempontjából nem nyújtanak kiemelkedő teljesítményt. Érdekes eredményt kaptunk a projekt menedzserek demográfiai jellemzőinek vizsgálata során: míg a magyar válaszadók 32%-a év közötti, valamint 58%-ban férfi volt, a horvát projektmenedzserek 50%-a év közötti és 64%-ban nő volt. Mindezen adatok a vizsgált szlovén térségben a horvát értékekhez hasonlóak voltak. Így megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a különböző projektek vezetését elsősorban középkorú férfiak férfiakra bízzák, míg a két szomszédos országban a fiatalabb nőknek szavaznak bizalmat. A szervezeti kultúra vizsgálata során Cameron-Quinn elméleti megközelítését alkalmaztuk, azonban tiszta szervezeti kultúrát az esetek 50%-ában nem tudtunk beazonosítani

65 2. ábra: A jellemző szervezeti kultúra típusok a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás A magyarországi és horvátországi szervezetek többsége a hierarchia típusú kultúracsoportba sorolható, míg a szlovén oldalon a klán típusú kultúra dominált. Jellemzőek voltak továbbá a klán-hierarchia, valamint az abszolút vegyesnek mondható, valamennyi kultúra elemet magukba foglaló szervezettípusok. Mindez azzal magyarázható, hogy a vizsgált programokban különböző non-profit szervezetek pályázhattak, jellemzően önkormányzatok, oktatási intézmények, alapítványok. E szervezetek esetében a projektek beágyazása a szervezeti struktúrába alacsonyabb prioritást kap, mint pl. a forprofit szervezetek esetében, így a kultúra kapcsán sem tisztulnak le a szervezeti keretek a projektek irányítóinak szemében. A projekt menedzser, mint egyén egyes jellemzőinek vizsgálata során jelentős eltéréseket tapasztaltunk, a három vizsgált ország menedzsereinek motiváció eltérőek. A 3. ábrán látható, hogy a vizsgált projektek vezetői a felsorolt motivációs tényezőket milyen mértékűre ítélték az ötfokozatú skálán. A listában szereplő első öt tétel az úgynevezett extrinzik, tehát külső motivátorok közé tartoznak, míg a lista utolsó hat eleme intrinzik motivátor, tehát belső késztetés

66 3. ábra: A projektmenedzserek motivációi a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy az elvárásainkkal szemben szinte az összes válaszadó az intrinzik, belső motivációs tényezőket magasabbra értékelte, mint a külső tényezőket. Mindez azért is volt meglepő eredmény számunkra, mivel ahogy a korábbiakban is bemutattuk, sok esetben beszélhetünk a management by accident fogalmáról, tehát olyan projektvezetőkről, akik tapasztalatlanok e téren, s nyelvtudásuk, vagy egyéb kevésbe releváns tulajdonságuk miatt kerültek az adott pozícióba. Mindezek alapján azt feltételeztük, hogy az anyagi jellegű, külső motivátorok fognak dominálni. Ez a feltételezésünk azonban nem bizonyult helytállónak. Az országok közti különbség alapvetően az intrinzik motivációk kapcsán figyelhető meg, ahol a szlovén válaszadók szinte valamennyi elemet kiemelkedőnek értékeltek, míg a magyar válaszadóknál tapasztalható a legkisebb eltérés az extrinzik és intrinzik motivációk értékelésében. A projektek sikerének vizsgálatát a szakirodalomi áttekintés során is ismertetett módon, 2 objektíven mérhető (időtényező, költségek) és 3 szubjektívben mérhető (pályázó szervezet, közreműködős szervezet, projekt célcsoportjainak elégedettsége) indexen keresztül vizsgáltam. Ahogy a 4. ábrán is látható, az öt tényező értékelése eltérő a vizsgált országokban: a válaszadók a magyar és a szlovén oldalon bizonyos időtényezővel összefüggő elemeket találtak a legkevésbé sikeresnek, addig a horvátok a költségek tervezése és lehívása kapcsán nem elégedettek saját teljesítményükkel. A legmagasabb értékeket valamennyi országból érkező válaszadó a pályázó szervezet elégedettségi tényezőjének adta

67 4. ábra: A projektek sikerének értékelése a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás A vizsgált projektek sikere kapcsán tehát elmondható, hogy a szervezetek alapvetően sikeresnek ítélik meg saját projektjeiket, mely a hagyományos, nem pályázati projektekkel szemben kiemelkedő eredménynek mondható. Mindez azonban véleményünk szerint azzal is magyarázható, hogy a pályázati projektek kapcsán a lebonyolító szervezetet folyamatosan felügyeli és ellenőrzi egy szervezet, aki a különböző jelentések és beszámolók, helyszíni ellenőrzések révén beavatkozásokat tud eszközölni amennyiben úgy látja, a projekt nem a megfelelő színvonalon készül. Végül megvizsgáltuk, hogy a térségben projektet lebonyolító szervezetek hogyan ítélik meg saját szervezetük projekt menedzsment érettségét, melyek azok a területek, ahol a fejlettség szintje nem megfelelő. Az öt dimenzióban vizsgált érettséget, s az egyes országok eredményei közti különbséget az 5. ábra mutatja be

68 5. ábra: A szervezetek projekt menedzsment érettségének értékelése a vizsgált projektek esetében Forrás: Saját kutatás A vizsgált három ország közti különbség talán e témában mutatkozik meg legmarkánsabban. A szakmai háttér megléte legkevésbé a horvát oldalon okoz problémát, ugyanakkor a projekttapasztalatok terén épp ők a sereghajtók. E tekintetben viszont a szlovének kellően érettnek, fejlettnek tartják magukat. A különböző projekt folyamatok alakulása és megfelelő kivitelezésében is a szlovének értékítélete a legmagasabb, magyar oldalon viszont ez az egyik legalacsonyabb szintű fejlettséget jelképező elem a hálóban. Hasonló eredményeket kaptunk a kommunikáció dimenziójában is, itt azonban érdemes megemlíteni, hogy ezen értékek közül mind 4-es érték felett van, tehát alapvetően jónak mondható. Az ábrán látható, hogy a szervezetek legnagyobb hiányosságaikat a megfelelő szakmai kapcsolatok terén látják, e területen kirívó az alacsony (3,4) szlovén érték. Összegzésként megállapítható, hogy a horvát szervezetek önértékelése a legjobb a régióban, az általuk adott válaszok összátlaga 4,01, őket követik a szlovének 3,71-es átlaggal, míg a magyarok tartják legkevésbé érettnek saját szervezetüket projekt menedzsment szempontból, ezen válaszok átlaga 3,61. Látható azonban, hogy mindhárom ország esetén találunk jól és kevésbé jól működő területeket, így ezen diagram segítheti a szervezeteket abban, hogy kijelölje a fejlődés alapvető irányait. 7. Következtetések, a kutatás további célkitűzései A bemutatott kutatási eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált határmenti régió több szempontból sem nevezhető egységesnek. Svéhlik Csaba egy publikációjában [Svéhlik, 2006]: azt javasolja, hogy napjaink bonyolult világában már minden szakterületet csak interdiszciplináris megközelítéssel szabad elemezni, folyamatosan a kölcsönhatásokra fektetve a hangsúlyt, figyelve arra, hogy ne térítsen el minket a kutatásunk vezérfonalától. Csak így érhetünk el igazán fajsúlyos kutatási

69 eredményeket. Ennek megfelelően megpróbáltunk minél szélesebb körű kutatási eredményeket elérni. A szervezeti tényezők közül bemutatásra került kultúra vizsgálat során megállapítottuk, hogy a határon átnyúló projekteket lebonyolító szervezetek kultúrája nem azonosítható be egyértelműen a Camer-Quinn által kidolgozott módszer alapján, s jelentős mértékben képviseltetik magukat az általunk vegyes kultúrájának ítélt szervezetek. Véleményünk szerint mivel a pályázati projekt egy hagyományos munkafolyamatoktól merőben eltérő feladatot jelent a szervezetek számára, így a kultúrában való megjelenése sem egyértelmű, ezért is okoz nehézséget az egyértelmű azonosítás. Mindez arra enged következtetni, hogy a legtöbb szervezet számára a projektek valóban ideiglenes jellegűek, s nem készítették fel a szervezetet a projekt által követelt szervezeti változásokra. A projekt menedzseri motivációk kapcsán megállapítottuk, hogy a belső késztetés és indíttatás jelentősebb szerepet játszik, mint a külső motiváló tényezők. Ez az eredmény azt bizonyítja számunkra, hogy a térségben projekteket koordináló személyek valóban elkötelezettek a munkájuk, s az általuk vezetett projektek iránt, ami a térség előrejutása érdekében mindenképp pozitívumként fogható fel. Megvizsgáltuk a szervezetek önértékelése alapján a projektek sikerességét is, s megállapítottuk, hogy magának a pályázó szervezetnek az elégedettsége kapta a legmagasabb értéket mindhárom ország esetében. Eltérést tapasztaltunk azonban abban, hogy a magyar és a szlovén szervezetek az idő-, míg a horvát szervezetek a költségtényezők kapcsán a legelégedetlenebbek saját teljesítményükkel. Láthattuk továbbá azt is, hogy a szervezetek, illetve a projekt menedzserek alapvetően jónak ítélik meg az általuk lebonyolított projektek sikerét, mely eredmény nyilvánvalóan jelentős szubjektivitást tartalmaz. Mindemellett érdekes az összevetés, mely alapján a szlovén válaszadók átlagosan 3,90-re értékelték saját projektjeik sikerét, a magyar válaszadók 3,71-re, míg a horvátok csupán 3,66-ra az ötfokozatú skálán. A tanulmány zárásaként megvizsgáltuk a szervezetek projekt menedzsment érettségét is, ahol a legjelentősebb eltérések mutatkoztak meg az országok értékelésében. Összegzésként megállapítottuk, hogy a siker alacsony értékével szemben a horvátok saját szervezetek projekt menedzsment érettségét 4,01-el a másik két országhoz képest magasabbra értékelték. Mindez részben azzal is magyarázható, hogy Horvátországban számos fejlesztési ügynökség is részt vett a határon átnyúló projektekben, s ezen szervezetek tevékenysége részben a különböző projektek generálásából és kivitelezéséből áll, így ebből adódóan nyilvánvalóan jelentős tudás és tapasztalat halmozódott fel. A magyar válaszadók a sereghajtók voltak a szervezeti projekt menedzsment érettség megítélésében, elsősorban a szakmai háttér és a megfelelő szakmai kapcsolatrendszer hiányára hivatkozva. A szlovén válaszadók néhány területen a másik két országhoz képest kiemelkedően jónak ítélték meg teljesítményüket (projektfolyamatok, kommunikáció), ami részben azzal is magyarázható, hogy a különböző Uniós támogatású projektekben ők rendelkeznek a legtöbb tapasztalattal. Mivel az adatgyűjtés jelenleg is zajlik, a bemutatott eredmények bár irányt mutatnak, a véglegesnek nem tekinthetők. A kutatás hosszú távú célja, hogy feltárja azon szervezeti és humán tényezőket, melyek hozzájárulhatnak egy projekt sikeréhez, illetve növelhetik a szervezeteket projekt menedzsment érettségét. Ezen összefüggések feltárása érdekében az adatgyűjtés lezárása után klaszterelemzést végzünk a szervezeti struktúrára és a szervezeti kultúrára vonatkozó adatokból, s ezáltal meghatározzuk a határtérségre sajátos szervezeti kultúra típusainak jellemzőit. A bemutatott motivációs tényezők kapcsán szintén klaszterelemzést végzünk annak érdekében, hogy feltárjuk az egyéni motivációs tényezők legjellemzőbb csoportjait, tovább faktorelemzés segítéségével a legfontosabbnak ítélt kompetenciák körét is feltárjuk. A tanulmányban felvázolt projekt siker adataiból a határmenti

70 térség projektsiker-dimenziónak beazonosítását tervezzük, melyek alapján az egyes válaszadó szervezeteket klaszterekbe soroljuk. Szintén faktorelemzés segítségével kísérletet teszünk a határmenti térség projekt menedzsment érettség dimenziónak beazonosítására, s klaszterek képzünk a faktorok alapján. További elemzés tárgyát képezi a fent említett klasztertényezők közti összefüggések feltárása. Ezen elemzéseken keresztül felvázoljuk azon szervezeti és humán tényezőket, melyek a magyar-horvát és szlovén-magyar határtérségben pályázati projektek sikerét meghatározták, s kidolgozzuk a térség szervezeti projekt menedzsment érettség modelljét is. Irodalomjegyzék 1. Backlund, F. Chronéer, D. Sundqvist, E. [2014]: Project management maturity models A critical review A case study within Swedish engineering and construction organizations. 27th IPMA World Congress. Procedia Social and Behavioral Sciences 119, pp Baker, B. N. Murphy, D. C. Fisher, D. [1983]: Factors affecting project success. Project Management. Handbook, Cleland, D. I. - King, W. R. Van Nostrand Reinhold, New York, pp ; pp Crawford, L. [2000]: Profiling the Competent Project Manager. Proceedings of PMI Research Conference, June, Paris, France, 2000, p Deák, Cs. [2005]: Projektmenedzsment képességek szervezeti szintű fejlesztése. Tudásalapú társadalom Tudásteremtés Tudástranszfer Értékrendváltás. V. Nemzetközi konferencia Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar. II. köt. Miskolc-Lillafüred május p. 5. Deák, Cs. [2010]: Nemzetközi és hazai, magas innovációs szintet képviselő projektek helyzetképe és fejlődési lehetőségei. Habilitációs tézisek. Veszprém 6. Freeman, M. Beale, P. [1992]: Measuring project success. Project Management Journal, 1992/23/No. 1, pp ISSN: Gareis, R. Huemann, M. [2007]: Maturity model of the Project-Oriented Company. In.: Turnter, J. R. (2007): The Gower Handbook of Project Management, Gower, Alderhot, pp Görög, M. [2003]: A projektvezetés mestersége. Aula Kiadó, Budapest. ISBN: Ibbs, C. W. Kwak, Y. H. [2000]: Assessing project management maturity. Project Management Journal, 2000/31/No. 1. pp Kerzner, H. [2009]: Project management - A Systems Approach to Planning, Scheduling, and Controlling. Tenth edition. New York. John Wiley & Sons Inc. ISBN: Kloppenberg, T. Opfer, W. A. [2002]: The current state of project management research: trends, interpretations and predictions. Project Management Journal, 2002/33/N. 2. pp ODE [2010]: Oxford Dictionary of English Dictionary. Oxford University Press, Oxford 13. Pasian, B. Sankaran, S. Boydell, S. [2012]: Project management maturity: a critical analyses of existing and emergent factors. International Journal of Managing Projects in Business, 2012/5/No. 1. pp Pályázat.gov [2014]: Szlovénia - Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program , m_2007_2013. Letöltés ideje: július

71 15. Pályázat.gov [2014]: ETE, IPA, ENPI , Letöltés ideje: július Péter, E. Keller, K. Kaszás, N. [2013]: Egészségtudatosság - része a szervezeti kultúrának? Vezetéstudomány. XLIV. évf. 6. Különszám. 17. Scott-Young, C. Samson, D. [2008]: Project success and project team management: Evidence from capital projects in the process industries. International Journal of Project Management, 2008/26/No. 6., pp Svéhlik Csaba [2006]: Hogyan írjunk PhD-értekezést? I. KHEOPS Tudományos Konferencia Kihívások és trendek a gazdaságban és a közszférában napjainkban, Mór, május 31., 1. oldal 19. Veress, G. [1999]: A minőségügy alapjai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 20. Yang, L. R. Huang, C. H. Wu, K. S. [2011]: The association among project manager s leadership style, teamwork and project success. International Journal of Project Management, 2011/29/No 3, pp

72 DEMÉNY ANITA (Miskolci Egyetem): Jelenteni vagy nem jelenteni? Kvantitatív elemzés a visegrádi országok fenntarthatósági jelentéseire vonatkozóan Magyarország előnyben? 1. Bevezetés Az elmúlt évtizedek során a vállalatok egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a környezetre, mely befolyás az utóbbi időben főleg negatív hatását érezteti; kiváltképp akkor, ha a környezetet a természeti környezet aspektusából vizsgáljuk. Ebből kifolyólag fokozott jelentőséghez jutottak a nem- pénzügyi, hanem az úgynevezett fenntarthatósági jelentések. Ezeket a jelentéseket a vállalatok és szervezetek publikálják a gazdaságra, a környezetre és a társadalomra gyakorolt hatásukról, mely mindennapi tevékenységükből fakad. A következőkben bemutatom, hogy milyen szabályozás áll ezen jelentések mögött, valamint elemzem, hogy a Visegrádi országok szervezetei milyen hajlandósággal készítik el ezeket a jelentéseket. 2. A Visegrádi Együttműködés A Visegrádi Együttműködés (más néven visegrádi országok; visegrádi csoport; visegrádi négyek vagy V4) a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia regionális együttműködésének szervezete. Története 1335-re tekint vissza, amikor a visegrádi királyi palotában Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak a lengyel és cseh király részvételével. Az uralkodók szoros gazdasági- politikai együttműködésről állapodtak meg. Későbbi utódaikat ez a sikeres megállapodás ihlette a közép- európai kezdeményezésre február 15-én Václav Hazel (a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság elnöke), Antall József (magyar miniszterelnök) és Lech Wałęsa (lengyel elnök) találkozóján aláírásra került egy nyilatkozat, amely szerint a három (a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1993-as kettéválását követően négy) ország szorosan együtt fog működni az európai integráció felé vezető úton. Konkrét székháza nincs a Visegrádi Együttműködésnek, a pozsonyi IVF titkárság az egyetlen kézzelfogható bizonyíték a V4-ek létezésére. Az együttműködés ügyeinek intézését, összehangolását évente magára vállalja az egyik ország. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, és az év végén pedig kiértékelik a teljesítményüket. Összességében elmondható, hogy a Visegrádi Együttműködés célja, hogy tagországok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, valamint esetleges lépéseinek összehangolása. [

73 3. A fenntarthatósági jelentések szabályozási háttere 3.1. Global Reporting Initiative (GRI) A szervezetek fenntarthatósági jelentéseinek elkészítéséhez a Global Reporting Initiative (GRI) ad ösztönző erőt és jelentős segítséget. A GRI egy számos érintett csoportot bevonó civil szervezet, amelyet 1997-ben az USA-ban a CERES és az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) alapítottak. Központi irodája Amszterdamban található; az egész világra kiterjedő, fős hálózatának regionális fókuszpontjai (Focal Points) pedig Ausztráliában, Brazíliában, Kínában, Indiában és az Egyesült Államokban működnek. A szervezet jövőképe egy olyan fenntartható globális gazdaság, ahol a szervezetek képesek kezelni a gazdasági, környezeti, társadalmi, valamint kormányzati teljesítményeik és kihatásaikat, mindemellett pedig felelősségteljesen és átláthatóan adnak ezekről jelentést. Küldetésüknek tekintik, hogy a fenntarthatósági jelentés írását általános gyakorlattá tegyék a szervezetek számára nyújtott helyes útmutatás és támogatás segítségével. A GRI létrehozott egy átfogó fenntarthatósági jelentéskészítési keretrendszert, amelyet napjainkban igen széles körben használnak szervezetek szerte a világon. Ez a keret- beleértve a jelentéstételi Útmutatót- meghatározza azokat az Alapelveket és Indikátorokat, amelyek alapján a szervezetek felmérhetik a gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményüket, majd ezekről jelentést készíthetnek. Ezek az Útmutatók ingyenesen hozzáférhetőek a nyilvánosság számára, és folyamatos fejlesztés alatt állnak a minél informatívabb jelentések elkészíthetősége érdekében. A GRI Jelentéstételi keretrendszere magába foglalja a jelentéstételre vonatkozó útmutató anyagokat, úgymint: a Fenntarthatósági Jelentéstételi Útmutatót; az Ágazati kiegészítőket; a Jelentés Határainak meghatározásához szolgáló útmutatót; valamint a Technikai Protokollt. A keret egyik legfontosabb jellemzője, hogy bármilyen méretű vagy típusú szervezetek, bármely szektorban és régióban alkalmazhatják. Ennek eredményeképp már több ezer szervezet világszerte használja a GRI keretrendszerét a fenntarthatósági jelentése alapjául. A GRI által kidolgozott Fenntarthatósági Jelentéstételi Irányelvek nemzetközi tájékoztatást nyújtanak és segítenek a szervezetek fenntarthatósági jelentéseinek elkészítésében. Az irányelvek első verzióját (G1) 2000-ben vezették be, majd 2003-ben következett a 2. generáció: a G2. A G3 verzió, mely 2006-tól került bevezetésre, mely a következő kategóriákba rendezve tartalmazza irányelveit: Gazdasági, Környezeti és Társadalmi irányelvek. A 2011-es G3.1 kiterjesztette az irányelvet az emberi jogokról, a helyi közösségi hatásokról, a nemekről, valamint a Technikai Protokoll (- Alkalmazott Jelentés Tartalma) bemutatásáról való jelentéstételre

74 A legújabb, G4 irányelv 2013 májusában indult útjára, melyben az 5 legfontosabb változás a G3 és G3.1 irányelvekhez képest a következő: az anyagiság központi szakaszba került; jelentéstételi határok újradefiniálása; a Megfelelési szintek helyettesítése A, B, C szintekkel; új kormányzati közzétételi követelmények; új utánpótlási lánc követelmények. [ A Visegrádi országok aktivitása fenntarthatósági jelentéskészítés területén Az Egyesült Nemzetek Fenntartható Fejlődés Konferenciája (Rio+20) kiemelkedő példa volt arra, hogy központi napirenddé tette a fenntarthatósági jelentések kérdését. A konferencia eredményeként megszületett 47. cikkely- A jövő amit szeretnénk - hangsúlyozza a fenntarthatósági jelentések fontosságát, és hangsúlyozza a kormányok támogató szerepét. Szerte a világon egyre több kormány és piaci szabályozó veszi át a fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó intézkedéseket és szabályozásokat. A GRI összegyűjtötte a azon országok kormányzatainak és a szabályozóinak kezdeményezéseit, amelyek figyelembe veszik a fenntarthatósági jelentések fontosságát. A Visegrádi országok közül a kormányzati gyűjteményben csak Magyarországot találjuk meg, a piaci szabályozókra vonatkozó gyűjteményben pedig a V4-ek közül senki sem szerepel. Magyarország tekintetében elmondató, hogy az EU Korszerűsítési Direktívája (2003/51 EC Direktíva) végrehajtásra került a XCIX. számú törvényben, melyet 2004 októberében jóváhagyott a magyar parlament; valamint a Direktíve előírásai beépítésre kerültek a évi C. Számviteli törvényben is. Azonban nem található a törvényben speciális részlet, mely tanácsot adna a jelentéskészítésre vagy biztosítaná annak közzétételét. A szabályozás csak nagyon kis mértékben eredményezte a fenntarthatósági jelentések fejlődését. Számos vállalat találkozik a követelményekkel, de az éves beszámolókban, külön részben bemutatott nempénzügyi teljesítmények inkább leíró jelleggel kerülnek bemutatásra és kevés a számszerűsíthető tartalmuk. [ A Visegrádi országok tekintetében tapasztalható, fenntarthatósági jelentésekre vonatkozó előírás hiány arra enged következtetni, hogy valószínűleg -a Visegrádi országok közül- Magyarországon készül a legtöbb ilyen jelentés; valamint, hogy ezek a reportok nem felelnek meg- egyik ország tekintetében sem- a legmagasabb szintű GRI Irányelveknek. A következőkben grafikonon ábrázolom a kutatásom számszerű eredményeit, melyekből kiderül, hogy az előzetes feltevések helytállók-e A 2013-as év fenntarthatósági jelentései a V4 országokban A GRI oldalán megtalálhatóak a legfrissebb, 2013-as adatok, valamint visszamenőleg 1999-ig visszakereshetőek az információk. Szűrőrendszert lehet alkalmazni az országok, régiók, szektorok és a vállalatméret tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy az adott szervezet a GRI melyik irányelvét alkalmazza a fenntarthatósági jelentése összeállításánál (az irányelveken kívül megtalálható olyan kategória is, amely a GRI- ra hivatkozott, de irányelvet nem alkalmazó reportokat szűr ki, valamint olyan is, amely olyan jelentésekre keres, melyek egyáltalán nem alkalmazzák a GRI ajánlásait)

75 Először a 2013-as évet vizsgáltam meg mindegyik Visegrádi ország tekintetében, szűrőrendszert nem alkalmazva: tehát azt vizsgáltam, hogy adott évben összességében hány jelentés készült el. Az eredményeket az 1. diagram szemlélteti. 1. diagram: A 2013-ban készült jelentések számának alakulása Forrás: A diagram alapján látható, hogy a jelentések számában tükröződik a szabályozás hiánya: Magyarországon készült a legtöbb jelentés (28), Lengyelországban a 2. legtöbb, míg Csehországban és Szlovákiában szinte elhanyagolható mértékű reportot szolgáltatott. Fontos megemlíteni, hogy a magyar és lengyel eredmények sem kiugróak az országokban működő vállalatok számát tekintve. Magyarország első helyéhez hozzájárulhatott egyrészt az, hogy habár nem körültekintő és részletes a nem-üzleti jelentésekre vonatkozó magyar előírás, azonban érezhető a kezdeményezés szabályozásba való beiktatásának hatása; másrészt hozzájárulhatott az országban működő multinacionális és tőzsdei vállalatok egy része, amelyek a rájuk vonatkozó előírások és a feléjük támasztott igények miatt jelentősebb számban készítenek nem-pénzügyi jelentéseket. Lengyelország esetében a szabályozás hiányában- inkább ez utóbbi vállalatok játszhatnak döntő szerepet a készített jelentések számában. Mindezek okán a következőkben Magyarországot és Lengyelországot vizsgálom meg részletesebben

76 A fenntarthatósági jelentések alakulása 2013-ban Magyarországon és Lengyelországban 2. diagram: A 2013-ban készült magyar és lengyel jelentések típus szerinti megoszlása Forrás: Ha megnézzük a 2013-as magyar jelentéseket típus szerint bontva, akkor előnyként tapasztalható, hogy már nem az 1. és 2. generációs irányelvekre alapozva készülnek el, hanem a G3 és annak továbbfejlesztett verziója, a G3.1 alapján. Sajnálatos tény azonban- és valószínűleg ez is a szabályozás hiányának rovására írható-, hogy a legújabb, G4 irányelvekhez még egyik vállalat sem tudott igazodni, és jelentős a száma az olyan reportoknak, amelyek csak hivatkoznak (GRI-Referenced), és amelyek egyáltalán nem alkalmazkodnak a GRI ajánlásokhoz (Non-GRI). A lengyel reportokat tekintve szembetűnő, hogy-a szabályozás hiányának ellenére-azok jelentős részben az új generációs irányelvek, a G3.1 és G4 szerint kerülnek összeállításra, és alig vannak olyan esetek, amikor a GRI ajánlásokat nem tartják szem előtt a vállalatok. Ehhez a magas szintű jelentéskészítéshez valószínűleg az előbbiekben említett multik és tőzsdei cégek járulhatnak hozzá, valamint a fejlett lengyel gazdaság. Tehát hiába készül összességében Magyarországon több fenntarthatósági jelentés, mint Lengyelországban, a lengyel reportok jelentős része több területre terjed ki, szélesebb hatáskörben vizsgálódik

77 3. diagram: A 2013-ban készült magyar jelentések szektoriális megoszlása, típus szerinti csoportosításban Forrás: Megvizsgálva azt, hogy mely szektorok vállalatai készítik az adott típusú jelentéseket, látható, hogy a G3 kategóriánál a pénzügyi szolgáltatási, az energiahasznosítási és a távközlési szektor dominál; míg a legmagasabb szintű G3.1 reportok az energia, a pénzügyi szolgáltatási és az egészségügyi termékek szektorából kerülnek ki. A legtöbb jelentés az élelmiszeripar (3 db) és a pénzügyi szolgáltatások (5 db) területéről kerül ki, előbbi esetén mindez főleg GRI irányelvet nem követve történik. Sajnálatos tény, hogy a természeti környezetet nagyban befolyásoló iparágak, például energiaipar, informatikai ipar, vegyipar, gyógyszeripar, nehézipar, stb. igen kis számban, vagy egyáltalán nem képviseltetik magukat; azonban pozitív, hogy a társadalmi környezetre ható szolgáltatási ágak között (pénzügyi szolgáltatások, távközlés, média, közképviselet, stb.) megjelenik a jelentéstételi kezdeményezés

78 4. diagram: A 2013-ban készült lengyel jelentések szektoriális megoszlása, típus szerinti csoportosításban Forrás: Lengyelországot megvizsgálva a G3 irányelvű reportok egyenletesen oszlanak meg az energia, berendezés/felszerelés, logisztika, egészségügyi termékek és pénzügyi szolgáltatási szektorok között. Az ettől fejlettebb G3.1 jelentések legnagyobb számban a pénzügyi szolgáltatók és az energiaipari vállalatoktól kerülnek ki, de ezen a szinten megjelenik az építő- és vegyipar is. A legmagasabb szintű G4 reportokat az energiahasznosítással és közképviselettel foglalkozó vállalatok készítik. A legtöbb jelentés az energia (4 db), az energiahasznosítás (3 db), és a pénzügyi szolgáltatások (5 db) területéről kerül ki, és ezek mind magas, legalább G3 besorolásúak. Pozitívum tehát, hogy a társadalmi és természeti környezetre ható ipari és szolgáltatási ágak esetén is megjelenik ez a jelentéstételi kezdeményezés. Azonban negatívum, hogy az olyan iparágak, mint például vegyipar, nehézipar, gyógyszeripar, informatikai ipar, stb., amelyek jelentős környezeti hatásokkal járnak, csakúgy mint Magyarország esetén, itt is igen alacsony számban képviseltetik magukat