Dr. Dulácska Endre- Dr. Korda János- Dr. Körmöczi Ernő TSZ

Átírás

1 MAGYAR MÉRNÖKI KAMARA TARTÓSZERKEZETI TAGOZAT Dr. Dulácska Endre- Dr. Korda János- Dr. Körmöczi Ernő TSZ MŰSZAKI SZABÁLYZAT ÉPÜLETEK MEGÉPÜLT TEHERHORDÓ SZERKEZETEINEK ERŐTANI VIZSGÁLATA ÉS TERVEZÉSI ELVEI ÁTDOLGOZOTT KIADÁS AZ EC SZEMPONTOK FIGYELEMBE VÉTELÉVEL 2013 MAGYAR MÉRNÖKI KAMARA MŰSZAKI SZABÁLYZAT ÉPÜLETEK MEGÉPÜLT TEHERHORDÓ SZERKEZETEINEK ERŐTANI VIZSGÁLATA ÉS TERVEZÉSI ELVEI TSZ TSZ helyett

2 E Műszaki Szabályzat tárgya az épületek megépült teherhordó szerkezeteinek és alapozásának erőtani vizsgálata, valamint helyreállításának, átalakításának, bővítésének, megerősítésének tervezési elvei. A Magyar Mérnöki Kamara a 191/2009. (IX.15.) Korm. r. 1. sz. melléklete I. a) pontjával összhangban előírja, hogy e szabályzatot kell alkalmazni a megépült teherhordó szerkezetekkel kapcsolatos kivitelezési dokumentáció beleértve az azt megalapozó vizsgálatot elkészítésére és ellenőrzésére. E Műszaki Szabályzat a TSZ Műszaki Szabályzat korszerűsítésével készült. Jelen előírás elvei a hidak kivételével értelemszerűen felhasználhatók más tartószerkezetek esetében is. A Műszaki Szabályzat 1-6 pontja szerinti főszöveget és a mellékletnek az alkalmazási esetre vonatkozó részét együtt kell figyelembe venni. TARTALOM 1. Erőtani követelmények 2. Kiindulási adatok, előkészítés 3. Az erőtani követelmények kielégítésének igazolása 4. Minősítés 5. A teherhordó szerkezetek megerősítésének elvei 6. Helyreállítások, átalakítások, bővítések szempontjai Mellékletek M1 Beton anyagú szerkezetek M2 Falazott szerkezetek M3 Acélszerkezetek M4 Faszerkezetek M5 Alapozás M6 Próbaterhelés M7 A szakvélemény tartalma A szövegben említett magyar előírások Készült a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozat határozata alapján Hatályos: től - 3 -

3 1 ERŐTANI KÖVETELMÉNYEK 1.1 A meglévő építmény tartószerkezeteit, azok megerősítését, és az azokra terhelő szerkezeteket általában szabad: - az építés idején hatályos előírások (azok hiányában szakmai szabályok) alapján, - az időközben végzett megerősítések, átalakítások, beavatkozások idején érvényes szabványok (előírások) alapján, - az építmény fennállása alatt érvényben volt, azokat átélő, azokkal szemben használati tapasztalatokkal rendelkező szabványok (előírások) alapján, különösen a szerkezetben lévő építési anyagokat, építési és üzemeltetési szokásokat legjobban figyelembe vevő legutolsó hazai szabvány (előírás) alapján ellenőrizni és tervezni, kivéve, ha - a szerkezeten jelentős* statikai eredetű károsodások (pl. túlzott lehajlás, súlyos károsodásra utaló repedés) jelentkeztek, melyek a fenti szabványok (előírások) alkalmazásával hozhatók összefüggésbe, vagy - a szerkezeti anyaggal, illetve a szerkezettípussal kedvezőtlen tapasztalatok voltak. A vizsgálatokat a műszaki ismeretanyag jelenkori szintjén kell végezni. A vizsgálat idején hatályos szabványelőírások minden esetben alkalmazhatók. 1.2 A megépült szerkezetekre vonatkozó erőtani követelmények az MSZ EN 1990 (MSZ 15020)** szerintiek. 1.3 A beton anyagú szerkezet repedéstágasságának méréssel való ellenőrzése esetén az MSZ EN 1992 (MSZ 15022/1) szerinti tervezési érték (határérték) másfélszerese engedhető meg. 1.4 A vizuális hatás szempontjából az MSZ EN 1990-ben (MSZ 15021/2-ben) előírt követelmények teljesülését nem szükséges vizsgálni. 2 KIINDULÁSI ADATOK, ELŐKÉSZÍTÉS, DIAGNOSZTIKA 2.1 A teherhordó szerkezet megítéléséhez meg kell állapítani a terheket és hatásokat valamint a szerkezeti ellenálló-képességet (teherbírást) meghatározó adatokat: a szerkezet rendeltetését, szerkezeti rendszerét, anyagát, fő méreteit, korát, állapotát és ezen belül a szemrevételezéssel illetve meghibásodás esetén feltárással meghatározható károsodásait. 2.2 Elfogadható adatforrások: a megvalósulási terv, ha nincs, akkor az építményre vonatkozó terv, gyártmány tanúsított jellemzői, építési napló, jegyzőkönyv, valamint régebbi vizsgálati eredmény és szakvélemény, ha annak adata szemrevételezés és szúrópróbaszerű ellenőrzés alapján a vizsgálatkori állapottal jó egyezést mutat. 2.3 A szerkezetet olyan vizsgálati egységekre kell felosztani, amelynek elemei az anyag, a szerkezet, az ellenálló-képesség (teherbírás), a terhek és hatások továbbá a használati körülmények szempontjából azonosnak vehetők. A vizsgálati egységbe sorolás szemrevételezés, szükség szerinti feltárás vagy tájékoztató mérés alapján végzendő. 2.4 Az idővel kevéssé romló tulajdonságú anyagokból (pl. nem korroziv környezetben pcbetonból, acélból, téglából, kemény kőből) készült szerkezet állapotát azokon a helyeken kell megvizsgálni, ahol a szemrevételezés alapján a hiba valószínű. * E szabályzatban a követelmény jelentős voltát a szabályozott esetet kivéve a szakértő dönti el

4 ** A zárójelben szereplő előírásjelzet korábbi előírásra utal. A megadott új és a zárójeles régi előírás között nem minden esetben van tartalmi egyezőség. 2.5 A kedvezőtlen (pl. nedves, korroziv hatású) környezetben lévő, illetve jelentősen romló tulajdonságú anyagból (pl. fa, puha kő, salakbeton, bauxitbeton, műanyag) készült szerkezetek állapotát vizsgálati egységként (2.3. szakasz), a vizsgálati egység terjedelmétől függően, legalább 2-5 helyen kell megvizsgálni. Amennyiben a vizsgálatok bármelyike kedvezőtlen eredményt ad, a vizsgálatot új helyeken meg kell ismételni. Ha a hiba valamelyik új vizsgálati helyen is előfordul, részletes vizsgálatot kell végezni. Az előzőekben leírtak szerint kell eljárni akkor is, ha a szerkezet vagy a szerkezeti anyag viselkedése a szokásostól kedvezőtlenül eltérő (pl. réteges vagy szokatlanul rideg acélanyagok). 3 AZ ERŐTANI KÖVETELMÉNYEK KIELÉGÍTÉSÉNEK IGAZOLÁSA 3.1 Általános előírások A követelmények kielégítése - a használati tapasztalatokra, - az erőtani számításra, - a próbaterhelésre, - valamint ezek kombinációira alapozott vizsgálattal igazolható. A fenti eljárások közül bármelyik alkalmazható, de a használati tapasztalatokat minden esetben figyelembe kell venni. Az építmény egyes szerkezeti egységei, illetve elemei különböző vizsgálati eljárásokkal is igazolhatók, pl. valamely szerkezeti elemet a teherbírás vonatkozásában erőtani számításra, bármely más követelmény szempontjából pedig a használati tapasztalatokra alapozott vizsgálattal is szabad igazolni. Amennyiben ugyanazt az elemet több eljárással vizsgálják és ezek ellentmondó eredményre vezetnek, a próbaterhelést megbízhatóbbnak kell tekinteni, mint az erőtani számítást, ha a próbateher legnagyobb értéke elérte a próbateher tervezési értékét (szélső értékét). A használati tapasztalatok 3.2. szakasz szerinti felhasználása próbaterhelésnek tekinthető minden olyan teherre, illetve teherkombinációra, ami a múltban bizonyosan fellépett, de csak arra az időszakra, amelyben a szerkezet hatásokkal szembeni ellenálló képessége pontosabb eljárás hiányában a szakértő becslése szerint - legfeljebb 10 százalékkal volt kedvezőbb a vizsgálatkori állapotnál, és ha ridegtörés nem várható. Az ellenálló-képesség (teherbírás) időbeli változását figyelembe kell venni. Abban az esetben, ha az ellenálló-képesség (teherbírás) számottevő csökkenése várható, a követelmények kielégítése igazolható - a vizsgálatkori állapot alapján, de ez esetben az ellenálló-képesség (teherbírás) várható változásának figyelembevételével a vizsgálat megismétlését elő kell írni, vagy - a szakvéleményben előírt vizsgálati periódus végére becsülhető adatok alapján. Az ellenálló-képesség ΔR (a teherbírás ΔQ) csökkenése abban az esetben minősül számottevőnek, ha ahol γ ΔR R (γ 1) / 3γ (ΔQ Q (γ 1) / 3γ) a jellemző szerkezeti anyagszilárdság tervezési értékének (határfeszültségének) meghatározásához előírt biztonsági tényező, - 5 -

5 R az ellenálló-képesség (Q teherbírás). 3.2 Igazolás a használati tapasztalatok alapján A használati tapasztalatok alapján történő igazolás alapelvei A használati tapasztalatokra alapozott döntés lényege a tartószerkezetek állapotának és várható működésének megítélése a szerkezet előéletére vonatkozó információk, szemrevételezés, szükség szerinti kis feltárások, a teherbírást nem veszélyeztető helyről vett mintán végzett vizsgálatok, esetleg roncsolásmentes vizsgálatok alapján. Ennek megfelelően e döntési mód megbízhatósága mérsékelt, ezért önállóan csak az e módszerrel egyértelműen megítélhető esetekben alkalmazható. A szerkezet megfelelő, illetve tűrhető állapota csupán a használati tapasztalatokra alapozva is igazolható, ha - az legalább 20 éves használati tapasztalatok alapján megfelelőnek bizonyult és lényeges tartószerkezeti károk nem keletkeztek, valamint - a tervezett további élettartam alatt nem várható, hogy a szerkezetet az eddiginél erőtanilag kedvezőtlenebb hatások érik. A használati feltételek változásának jelentőségét, a körülmények figyelembevételével a szakértő mérlegeli. Általában nem tekintendő erőtanilag kedvezőtlen hatásnak a teljes teher legfeljebb egyszeri 10%-os növekedése abban az esetben, ha nem várható rideg törés. A nem megfelelő állapot is megállapítható csupán a használati tapasztalatokra alapozva, ha - a szerkezet használatát lényegesen korlátozó hibák jelentkeztek és/vagy - a szerkezet olyan új igénybevétele várható, amelyre az nyilvánvalóan nem felel meg A szerkezet előéletére vonatkozó adatok Az alábbi általános adatok beszerzése ajánlott: - a fellelhető tervek, iratok és az építési napló, - az épület addigi funkciói, terhei és hatásai - a szerkezettel kapcsolatos üzemeltetői tapasztalatok, - az esetleges régebbi meghibásodások adatai, - az elvégzett átalakítások, erősítések, felújítások adatai, - az esetleges előző vizsgálatok eredményei Figyelembe veendő terhek és hatások Az állandó terheket a szerkezetek geometriai és becsült (szabványos vagy mért) testsűrűségi adatai segítségével kell kiszámítani. A meteorológiai terheket a hivatalosan mért meteorológiai megfigyelések adatai alapján kell figyelembe venni. Az egyéb esetleges terhek elsősorban a hasznos terhek már előfordult értékei, az épületet jól ismerő személyektől (tulajdonos, gondnok stb.) beszerzett adatok, valamint az aktuális használat megfigyelése alapján becsülhetők. Figyelembe kell venni a rövid idejű és rendkívüli állapotváltozások (háborús hatások, terhek koncentrálódása költözés, átalakítás, vagy festés idején stb.) teheradatait is A szerkezet állapotának vizsgálata A vizsgálatot az épület szemrevételezésével kell kezdeni. A szerkezet állapota megítélhető annak - helyzet- és alakváltozásai, - 6 -

6 - repedezettsége, - esetleges helyi tönkremenetelei illetve meghibásodásai (pl. korróziója), valamint, - a nem teherhordó szerkezeteken jelentkező elváltozások alapján. Fel kell tárni a 2.4., illetve 2.5. szakasz szerint azokat a helyeket, ahol az eltakaró szerkezetek állapota vagy a szerkezettípusra vonatkozó általános tapasztalatok alapján kedvezőtlen szerkezeti elváltozás valószínű. Több helyen ismétlődő, azonos jellegű hiba esetén egy feltárás is elegendő. Szükség esetén a helyi anyaghibákat roncsolásmentes módszerrel vagy vizsgáló véséssel kell feltárni A szerkezet értékelése A szerkezet előéletére és állapotára vonatkozó adatok értékelése során általában meg kell határozni (esetleg becsléssel) a szerkezet valószínű, már előfordult legnagyobb igénybevételeit, majd ennek és a szerkezet állapotának, viselkedésének figyelembevételével a szerkezet várható ellenálló-képességének (teherbírásának) legkisebb értékét. A szerkezeti anyag tulajdonságai és a szerkezet jellege (pl. a tartó statikai határozatlanságából adódó teherbírási tartalék) mérlegelésével becsülhető meg, hogy a szerkezet várható legkisebb ellenálló-képessége (teherbírása) mennyivel haladja meg a már előfordult legnagyobb igénybevételt. 3.3 Igazolás erőtani számítás alapján Az erőtani számítás alapján történő igazolás alapelvei Az eljárás lényege a tartószerkezet állapotának és várható működésének megítélése a szerkezet szemrevételezésével és a használati tapasztalatok kiértékelése, valamint az elfogadhatónak ítélt adatokra alapított erőtani számítás együttes felhasználása alapján. Az eljárást akkor kell alkalmazni, ha a 3.2. szakasz alapján nem lehet megbízhatóan dönteni és ha az erőtani számításhoz szükséges adatok gazdaságosan beszerezhetők A szemrevételezést és a használati tapasztalatok kiértékelését a 3.2. szakasz szerint kell elvégezni Adatok az erőtani számításhoz Hatások (terhek) Az állandó hatás (állandó teher) kiszámítása során az azonosnak feltételezett geometriai és testsűrűségi adatokat általában elegendő egy helyen vizsgálni. Változékony (több, mint 10 százalékos relatív szórású) adatok esetén legalább három mérést kell végezni és ezek eredményei közül a legkedvezőtlenebbet kell figyelembe venni. Az ezekből az adatokból számított állandó hatások (állandó terhek) tervezési értékűnek (szélső értékűnek) tekinthetők. Az esetleges hatások (esetleges terhek) karakterisztikus- és tervezési értékeit (alap- és szélső értékeit) általában a tervezési előírás szerint kell számításba venni. Ennek során a tervezett élettartam a legközelebbi előírt felülvizsgálatig terjedő idővel azonos és ehhez az időtartamhoz tartozó csökkentett hasznos teher értékével szabad számolni, de a 4. fejezet szerinti tűrhető állapotú szerkezetnél ez a könnyítés nem vehető figyelembe. A tervezési előírásban megadott hasznos teher legkisebb értékét abban az esetben szabad csökkenteni, ha a tervező olyan intézkedéseket ír elő, amelyek biztosítják, hogy ezt a csökkentett értéket az épület használata során ne lépjék túl (pl. egy könyvtárban a polcok kiritkítása és a megengedett terhelésre vonatkozó utasítások elhelyezése). A csökkentés különös körültekintést igényel, ha a hasznos teher jelentős része (70-80%-a) személyek súlyából adódik

7 Anyagszilárdságok Az anyagok szilárdságának jellemző értéke az 5%-os valószínűségű alsó küszöbértékük. Az égetett agyag falazóelemek szilárdságának jellemző értéke a meghatározott átlagérték. A tervezési előírások szerinti karakterisztikus érték (minősítési érték) a jellemző értékkel hasonlítandó össze. Az anyagminőség átlagértékére vonatkozó adat csak akkor fogadható el, ha azt legalább öt roncsoslásmentes méréssel igazolják. Amennyiben az anyagminőséget részletes vizsgálat alapján állapítják meg, akkor az anyagvizsgálati előírások szerint kell eljárni. A számítási érték két a tervezési előírásban legközelebb álló anyagminőségi osztályhoz tartozó számítási értékből interpolálható (esetleg extrapolálható), de a kedvezőtlenebb minőségi osztályú anyagra vonatkozó anyagjellemzőkkel (határfeszültségek, alakváltozási jellemzők) is szabad számolni. Az előző két eljárás valamelyike alkalmazható olyan anyagoknál is, amelyeket a tervezési előírás a szakító-, illetve törőszilárdság mellett a folyási határral is jellemez. A számítási értékeket mindkét adat alapján meg kell határozni, és a kedvezőtlenebbet kell figyelembe venni Méretek A hasznos méretek megállapításánál a korrózióra is tekintettel kell lenni. A nehezen meghatározható alapadatokat (például a vasvezetést) szabad a könnyebben meghatározható adatokból kikövetkeztetni, feltételezve, hogy a szerkezetet a tervezés idején szokásos módon, szabályosan alakították ki Az erőtani számítás Az erőtani modell felvételénél - általában az eredeti tervek, illetve számítások adatai alapján kell eljárni, ha azok nincsenek ellentmondásban a szemrevételezéssel szerzett vagy a szerkezettípussal kapcsolatos tapasztalatokkal; - ha eredeti számítások nem állnak rendelkezésre, akkor a mérési és feltárási eredményekre, alakváltozási és repedési jelenségekre kell támaszkodni. - Feltételezhető, hogy a szerkezeti elemek, elemrészek ellenálló-képességük (teherbírásuk) - arányában vesznek részt a teherviselésben, ha - az igénybevétel-átrendeződés nem veszélyezteti a stabilitást, - az igénybevétel-átrendeződéshez szükséges mértékű képlékeny alakváltozásokra a - szerkezet képes anélkül, hogy az átrendeződés során valamely elem tönkremenetelétől - kellene tartani, - a karakterisztikus értékű hatások (alapértékű terhek) különböző kombinációi és - teherállásai nem vezetnek korlátlanul halmozódó alakváltozásokhoz A szerkezet értékelése A használati tapasztalatokat a 3.2. szakasz előírásai szerint kell figyelembe venni. Az erőtani számítás eredményeit a tervezési előírások szerint, a használati tapasztalatokkal összefüggésben kell kiértékelni. Ha a használati tapasztalatok és az erőtani számítás eredményei egymásnak ellentmondanak, ennek okát fel kell deríteni, és az ellentmondást a vizsgálat pontosításával fel kell oldani. Sikertelensége esetén próbaterheléssel javasolt igazolni a teherbírást. 3.4 Igazolás próbaterhelés alapján Próbaterheléssel kapcsolatos fogalmak - 8 -

8 Próbaterhelés: a megépült teherhordó szerkezet vagy szerkezeti rész rendeltetésszerű használatra való alkalmasságának kísérleti vizsgálata meghatározott elrendezésű- és értékű teherrel; a próbateherrel, valamint a kiegészítő teherrel. Próbateher: a próbaterhelés során adott elrendezés és terhelési folyamat szerint a szerkezetre működtetett teher, amelynek kitüntetett értékei a próbateher karakterisztikus értéke (a próbateher alapértéke), a próbateher tervezési értéke (a próbateher szélső értéke), a próbateher legnagyobb értéke. Kiegészítő teher G kieg (G k ): a próbaterhelés során a rendeltetésszerű állandó teher hiányzó részét helyettesítő teher. A próbateher karakterisztikus értéke P k (a próbateher alapértéke P h ): az a teherérték, mely a ténylegesen működő G 0 állandó teherrel és a kiegészítő teher G kieg karakterisztikus értékével (a kiegészítő teher G k alapértékével) együtt a terv szerinti terhek karakterisztikus értékéből (alapértékéből) számított igénybevételt (vagy egyéb vizsgált hatást, feszültséget, alakváltozást stb.) idézi elő a vizsgált keresztmetszetekben. A próbateher tervezési értéke P d (a próbateher szélső értéke P M ): az a teherérték, amely a ténylegesen működő állandó teherrel (G 0 ) és a kiegészítő teher G kieg tervezési értékével (G k szélső értékével) együtt a terv szerinti terhek tervezési értékéből (szélső értékéből) számított igénybevételt idézi elő a vizsgált keresztmetszetekben. A próbateher legnagyobb értéke (P max ): a szerkezetre működtetett legnagyobb próbateherérték. Terv szerinti teher: a vizsgálatnál figyelembe vett tervezési előírás szerint számításba veendő állandó és esetleges teher karakterisztikus- illetve tervezési (alap-, illetve szélső) értéke. Megfigyelési idő: a terhelési folyamatnak egy meghatározott teherszinthez tartozó időszakasza, amelynek során a szerkezet viselkedését ellenőrzik. Teljes elmozdulás (f t ): a próbateher legnagyobb értékéhez tartozó elmozdulás a kezdeti állapothoz képest az e teherszinthez tartozó megfigyelési idő végén. Maradó elmozdulás (f m ): a próbateher megszüntetése után a megfigyelési idő végén mért elmozdulás a kezdeti állapothoz képest A próbaterhelést abban az esetben indokolt elvégezni, ha várható, hogy az a szerkezet egyéb módon nem kellően bizonyítható megfelelő, vagy tűrhető állapotát igazolja, tehát - ha a használati tapasztalatok alapján a szerkezet nem ítélhető meg egyértelműen, - ha a szerkezetet igazoló számításhoz nem áll elegendő adat rendelkezésre, - ha kiviteli hibák, károsodások, vagy a szerkezetet ért rendkívüli hatás következtében a számítás feltevései bizonytalanok, - ha a számítás eredménye, a használati tapasztalatokkal egybevetve, nem ad egyértelmű bizonyítást. - ha a próbaterhelés gazdaságosan elvégezhető A próbaterhelés előkészítése A próbaterhelés előtt a beszerezhető dokumentációk tanulmányozásával, szemrevételezéssel, felméréssel, szükség esetén kis feltárásokkal alaposan meg kell ismerni a terhelendő szerkezetet. Tájékoztató adatokat kell beszerezni a nem valószínűsíthető minőségű beépített anyagokról, lehetőleg roncsolásmentes vizsgálatokkal

9 A próbaterhelés elvégezhető a vizsgálat tárgyát képező teljes szerkezeten (pl. egy födémszint), vagy egy, ebből kiválasztott reprezentatív szerkezeti részegységen. A terhelendő szerkezeti részegység erőjáték szempontjából az azonos kialakításúnak és minőségűnek feltételezett teljes szerkezetre legyen jellemző. A részegység nagyságát úgy kell meghatározni, hogy az darab szerkezeti elemet tartalmazzon ahol N n 0,5 N 0,5 szerkezetben lévő névleg azonos elemek száma. Ha a szerkezet mérete a felületével jellemezhető, akkor legalább 0,2 L 2 felület tekintendő egy szerkezeti elemnek, ahol L szerkezeti elem fesztávja, fal esetén az emeletmagasság. A terheléshez olyan anyagok, eszközök (pl. hidraulikák) használhatók fel, amelyek lehetővé teszik, hogy a próbateher értéke ±5%-os eltéréssel meghatározható legyen. Az alakváltozásokat olyan műszerekkel kell mérni, amelyek érzékenysége (legkisebb osztásköze) a várható legnagyobb értéknek legfeljebb két százaléka. A terheket úgy kell elrendezni, hogy az igénybevételek megoszlása a tartó mentén de legalább annak mértékadó szakaszán a rendeltetésszerű használatból származó igénybevételeket jól megközelítse. A próbateher legnagyobb értékét a következők szerint kell előirányozni: - ha a próbaterhelés célja a szerkezet 4.1. szakasz szerinti megfelelő állapotának igazolása, akkor P max,d = [1 + β (a + bγ)] P d (P max,m = [1 + β (a + bγ)] P M ) - ha a próbaterhelés célja a szerkezet 4.2. szakasz szerinti tűrhető állapotának igazolása, akkor Az előző képletekben a 0 b = 5a + 0,16 de ha n = N, akkor a = b = 0 P max,k = [1 + β (a + bγ] P k (P max,h = [1 + β (a + bγ)] P h ) a = 0,08 (1- n / 2N 0,5 ), de Ha a terhelt elemek a teljes szerkezeti egység fizikai vizsgálattal és szemrevételezéssel megállapított leggyengébb elemei, akkor a = 0 és b = 0,15 értékeket szabad figyelembe venni. β = β = 1,0, ha a szerkezet képlékeny jellegű törése várható, azaz a teher-alakváltozás görbe a törőteher környezetében jelentős vízszintes vagy enyhén emelkedő szakasszal rendelkezik. 1,5, ha a szerkezet rideg jellegű törése várható, amelyet a teher-alakváltozás görbe erősen emelkedő szakaszát követő hirtelen eső ág jellemez

10 ahol G az állandó teher; P a próbateher: P d vagy P k (P M vagy P h ) A próbaterhelés végrehajtása γ = G / (G + P) A próbaterhelés során a kiegészítő terhet egy lépcsőben szabad, a próbaterhet több lépcsőben kell felhordani. A karakterisztikus értékű (az alapértékű) próbaterhet legalább négy lépcsőben, a további terhet a karakterisztikus érték (alapérték) egy-hatodát meg nem haladó lépcsőkben kell felhordani. Az egyes lépcsők elérésekor az alakváltozások stabilizálódásáig megfigyelési időket kell beiktatni és a jellemzőnek tekintett alakváltozást meg kell mérni. A próbateher legnagyobb értékéhez tartozó megfigyelési idő (M6.5.) végén a szerkezetet tehermentesíteni kell. A tehermentesítés egy lépcsőben végezhető el. A próbateher legnagyobb értékének működtetésekor és a tehermentesítés után a javasolt legkisebb megfigyelési időket a 4. táblázat tartalmazza. Tönkremenetelre utaló jelenség esetén a próbaterhelést abba kell hagyni. Tönkremenetelnek kell tekinteni mindenfajta törést, szakadást, folyási mechanizmus (képlékeny rúdlánc) kialakulását, a beton morzsolódását, az elem stabilitásvesztését, a nyomatéki zéruspontok közötti távolság ötvened-részét meghaladó lehajlást, vasbeton szerkezetnél az 1,0 mm-t meghaladó tágasságú repedéseket, acélszerkezetnél a berepedést, a keresztmetszet magasságának huszadát meghaladó (az MSZ 7658/2 szerint értelmezett) keresztmetszeti alaktorzulást, meg nem engedhető horpadást (begyűrődést), téglaszerkezetnél a próbateher hatásának tekinthető 1 mm-nél tágasabb repedést stb A szerkezet értékelése a próbaterhelés alapján A próbaterhelést a vizsgálat során észlelt jelenségek, a mért jellemzők és a teher-alakváltozás diagram alapján kell értékelni. A próbaterhelést megfelelően viselte el az a szerkezet, amelynél a következő feltételek együttesen teljesültek: a) tönkremenetel nem következett be, b) a maradó és a teljes alakváltozás (eltolódás, elfordulás) viszonya nem haladta meg a szakértő által előírt (ennek hiányában az 1. táblázatban megengedett legnagyobb) értéket, c) a próbateher karakterisztikus értékének (alapértékének) működésekor mért legnagyobb alakváltozás nem haladta meg a használati állapotra előírt követelményeket az 1.4. szakasz figyelembevételével, d) a beton anyagú szerkezet repedéstágassága a próbateher karakterisztikus értékének (alapértékének) működésekor megfelel az 1.3. szakasz szerinti követelményeknek. Ha a szerkezet csak a b) követelményt nem elégíti ki, akkor azonos nagyságú teherrel, ismételt próbaterhelés végezhető, de ekkor a maradó és a teljes alakváltozás viszonyára vonatkozó követelmény az első próbaterheléskor alapul vett érték fele. A c) és d) alatti követelményektől, ha ezzel az üzemeltető is egyetért, el szabad tekinteni. Kielégítette a követelményeket az a szerkezet, amely a P max,d (P max,m ) értékű próbaterhet megfelelően viselte el. Kielégítette a tűrhető állapotra vonatkozó csökkentett követelményeket az a szerkezet, amely a P max,k (P max,h ) értékű próbaterhet megfelelően viselte el

11 1. táblázat A szerkezet fajtája A maradó és a teljes alakváltozás viszonyának megengedett legnagyobb értéke százalékban, ha P max = P max,k (P max,h ) P max = P max,d (P max,m) Szegecselt fémszerkezet Hegesztett fémszerkezet Fémszerkezet csavarozott illesztésekkel 20 (25) 25 (30) Feszített vasbeton szerkezet Vasbeton szerkezet 25 (30) 30 (35) Acél-vasbeton (öszvér)szerkezet Faszerkezet A zárójeles értékek arra az esetre érvényesek, ha a szakasz szerinti γ érték kisebb, mint 0,5. 4 MINŐSÍTÉS A szerkezet minősítése az erőtani követelmények kielégítése szempontjából - megfelelő, - tűrhető, - veszélyes állapotú lehet. 4.1 Megfelelő állapotú a szerkezet, ha - a használati tapasztalatok alapján, vagy - az erőtani számítás alapján, figyelembe véve a használati tapasztalatokat, vagy - a próbaterhelés alapján, figyelembe véve a használati tapasztalatokat kielégíti az erőtani követelményeket. A megfelelőnek minősített szerkezet rendeltetés szerinti használata korlátozás nélkül megengedhető. 4.2 Tűrhető állapotú a szerkezet, ha a 4.1. szakasz feltételeinek nem tesz eleget, de a következő feltételek egyidejűleg teljesülnek: - szemrevételezéssel csak kisebb, a szerkezet további működését nem veszélyeztető károsodások észlelhetők; - a szerkezet rideg tönkremenetele nem várható, - az erőtani számítás szerint a szerkezet a határállapotok első csoportjában (MSZ EN 1990, MSZ szerinti teherbírási határállapotok) legalább a terhek karakterisztikus értékű (alapértékű) kombinációjára, illetve próbaterhelés esetén a csökkentett követelményre megfelel, függetlenül attól, hogy kielégíti-e a merevségi és a repedéstágassági követelményeket, - a szokványosnál gyorsabb állapotromlás veszélyével nem kell számolni (pl. a 2.4. szakasz szerinti idővel kevéssé romló tulajdonságú anyagok esetén, de a 2.5. szakasz szerinti romló tulajdonságú anyagok esetén a minősítés érvényességét a várható romlási sebességre is figyelemmel kell megállapítani). A tűrhető állapotúnak minősített szerkezetre az alábbi korlátozások közül legalább az egyiket elő kell írni: - korlátozott használati időtartamot,

12 - a használati mód korlátozását (pl.: az üzemeltetés olyan módja, amelynél biztosítható, hogy a teher a karakterisztikus értéket (az alapértéket) ne haladja meg), - rendszeres, időszakonként megismétlődő szakértői ellenőrzés gyakoriságát, illetve határidőit. - A rendkívüli terhek szempontjából tűrhető állapotúnak minősíthető az a teherhordó szerkezet, amely a rendkívüli terhekre vonatkozó teherértékek 80%-ára megfelel. Rendkívüli tehernek minősül például a földrengés, tűzhatás (tűzterhelés), robbanás, stb. 4.3 Veszélyes állapotú az a szerkezet, amely a tűrhető állapot 4.2. szakasz szerinti feltételeinek sem tesz eleget. Amennyiben életveszély vagy jelentős anyagi kár veszélye áll fenn, azonnali intézkedés szükséges. Ez lehet a használat erőtanilag kielégítő helyzetet eredményező korlátozása vagy ideiglenes felfüggesztése, illetve a szerkezet megtámasztása (dúcolása) vagy megerősítése. A veszélyes állapot felismerésekor az intézkedés, illetve beavatkozás végrehajtásának határidejét is közölni kell. Az intézkedés keretében - a veszélyről a megbízót, a tulajdonost és az üzemeltetőt haladéktalanul tájékoztatni kell; - a veszély elhárítására elvi javaslatot kell tenni; - életveszély esetén a veszélyre és annak elhárítására vonatkozó megállapításokat az illetékes építésügyi hatóságnak be kell jelenteni. 5 A TEHERHORDÓ SZERKEZETEK MEGERŐSÍTÉSÉNEK ELVEI 5.1. A megerősítés tervezésénél figyelembe kell venni az épület tervezett élettartamát és erre tekintettel várható (pontosabb lehetőség hiányában a szakértő által becsült) biztonsági szintjét A megerősítés lehet olyan, amelynél - az erősített és az erősítő szerkezet a terheken osztozik, de erőjátékuk külön-külön alakul ki, - az erősített és az erősítő szerkezet közös erőjáték kialakulása mellett viseli a terheket (pl. magasított fatartó, keresztmetszetileg is együttdolgozó rábetonozás stb.). Megjegyzés: A meglévő szerkezetet helyettesítő a teljes teherre méretezett új szerkezet nem erősítés Az erősítő szerkezet tervezésénél általában figyelembe kell venni: - az erősítendő szerkezetben az erősítés idején már meglévő igénybevételeket, - mindkét szerkezet alakváltozási képességét, ezen belül a képlékeny alakváltozási képességet, a lassú alakváltozást, az eltérő hőtágulást, továbbá az erőjátéknak az erősítés következtében előálló módosulását. A közös szerkezetet 10 százalékkal növelt terhekre kell igazolni Az erősítő és erősített szerkezet teljes teherbírása számításba vehető és összegezhető, ha - a szerkezeti elemek megfelelő képlékeny alakváltozási képességgel rendelkeznek ahhoz, hogy lehetővé váljék az ilyen erőjáték létrejötte, továbbá ha - a teher karakterisztikus értékének (alapértékének) hatására nem várható egyéb tartószerkezeti elemben sem jelentős képlékeny alakváltozás. Nem jelentős az a képlékeny alakváltozás, amelynél a karakterisztikus értékű teher (az alapértékű teher) ismételt fellépése nem vezet ismételt megfolyáshoz, és nem okoz olyan károkat, melyek a szerkezet használatát akadályozzák, illetve amelyek kijavítása nem lenne gazdaságos. (Megengedhető például a köpenyezett pillérben az eredeti pillér anyagának

13 megfolyása és az ezzel kapcsolatos olyan alakváltozások, amelyek a válaszfalak egyszeri megrepedéséhez vezethetnek) Ha az igazolásnál olyan számítást alkalmaznak, amelynél a bizonytalanság a szokványosnál nagyobb, annak mértékét becsléssel meg kell határozni, és azt ellensúlyozni kell. Tehernövelést kell alkalmazni minden olyan esetben, amelynél fennáll a külső, illetve a belső erőjáték bizonytalansága (pl. ha az alátámasztott épület merevségi viszonyai bizonytalanná teszik a pillérek között a teher megoszlását, a terheket 5-25 százalékkal meg kell növelni). 6 HELYREÁLLÍTÁSOK, ÁTALAKÍTÁSOK, BŐVÍTÉSEK SZEMPONTJAI 6.1. Általános szempontok A 2009 év előtt megépült építményeket földrengési teherre mint új követelményre az MSZ EN :2011 (EUROCODE 8-3, röviden EC8-3) szerint kell igazolni. A földrengéserősség 475 évhez tartozó a gr,d tervezési referenciaértékének meghatározásához legalább az EC8-3 NB nemzeti mellékletének NB2.4 pontjában meghatározott 60%-os túllépési valószínűséghez tartozó 0,4 szorzó alkalmazandó az MSZ EN :2008 szerint felvett a gr értékhez, az NB1 pont szerinti, a várható további élettartamot figyelembe vevő α = T V /T L csökkentő szorzó egyidejű alkalmazásával. Az a g,d tervezési gyorsulás meghatározásához figyelembe kell venni az EC fejezet 2.1/(4) pontja megjegyzés pontjában megadott 3 1 T L TLR fontossági tényezőt. Az előzőekben T LR a 475 éves földrengés visszatérési periódusidő, T L az épület tervezési élettartama, és T V a további várható élettartam.. (Az MSZ EN 1990 szabvány szerint normál épületre T L =50év, fontos épületre pedig T L = 100 év.) A vizsgálat idején hatályos szabványelőírások minden esetben alkalmazhatók (Eurocode EC szabványok), de alkalmazhatók a létesítmény eddigi élettartama során érvényes előirások is. Lényeges, hogy az egyes előírásokat nem szabad a kedvezőbb elbírálás érdekében keverten alkalmazni. A tűzrendészeti követelményeket minden esetben figyelembe kell venni (Országos Tűzrendészeti Szabályzat meglévő épületekre vonatkozó előírásai). A szakértő tehát eljárhat az éppen hatályos előírások szerint, vagy választhatja a szabályzatban meghatározott feltételeket kielégítő esetben a tartószerkezet lelétesítéséhez, vagy a szerkezet élete során érvényben volt előírások alapul vételét, kiegészítve a földrengés vizsgálattal. Pince + földszint + 4 emeletnél nem magasabb épületek esetén nem szükséges szél- és szeizmológiai hatásokra ellenőrizni, ha az épületből nem távolítanak vagy távolítottak el, illetve jelentősen nem gyengítenek meg, meglévő 10 cm vagy annál vastagabb falakat, illetőleg, ha a fal által képviselt kieső merevséget más szerkezet merevségével pótolják A után épült építmények szeizmológiai vizsgálatára az Eurocode-8-3 szabvány a mértékadó. Utólagosan beépített erősítések csak részletes statikai vizsgálat alapján bonthatók el. Egy szerkezeti egységen belül ugyanazon előírást kell alkalmazni mind a terhek és hatások, mind a szerkezeti ellenállás (teherbírás) meghatározására

14 A XX. század előtti építmények vizsgálatát a használati tapasztalatokra és egyedi megfontolásokra támaszkodva kell értékelni Helyreállítás Építmény helyreállításánál a meghibásodott, tönkrement tartószerkezeteket, tartószerkezeti elemeket szabad az eredeti méret és szerkezeti kialakítás szerint felújítani, az eredetivel egyenértékűre megerősíteni vagy pótolni (például födémgerenda, födémelem, tetőszerkezeti elem), kivéve, ha - a károsodás az elégtelen eredeti teherbírás miatt következett be, vagy - a szerkezettípus használatát időközben betiltották, vagy - a szerkezettípus használati tapasztalatai általánosan kedvezőtlenek. Megjegyzés: A beavatkozást igénylő egy vagy több szerkezet, szerkezeti elem erősebbre készítése a teljes építmény szempontjából indokolatlan és gazdaságtalan. A vizsgálatot és a beavatkozást a meglévő és megmaradó szerkezetekre tekintettel az építéskori előírások, vagy a létesítmény eddigi élettartama során érvényes előírások (szakmai szabályok) szerint célszerű elvégezni, és az építményt egységesen azonos biztonsági szinten indokolt kezelni Önálló, egyedi szerkezet (például acélkémény, falazott kémény) károsodásakor szabad a helyreállítást, a szerinti feltételek figyelembe vételével, az eredeti állapot visszaállításával elvégezni. A vizsgálatot és a beavatkozást a nem érintett tartószerkezeti részekre tekintettel szabad az építéskori illetve a szerkezet fennállása alatti előírások szerint elvégezni Amennyiben a helyreállítás során a károsodott szerkezet (például pincefödém acélgerendája, padlásfödém fagerendája, többszintes épület földszinti pillére) erősítésre szorul, az erősítést az 5. szerint kell elvégezni (például az acélgerenda szelvényének megerősítésével, a fagerenda magasításával, a pillér körülköpenyezésével). Ennek során az épület egészére jellemző biztonsági szintet indokolt alapul venni, és szabad az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint a vizsgálatot és a beavatkozást elvégezni Műemlék- vagy műemlék jellegű építmény esetén az eredeti állapot (anyag, szerkezet, megjelenés) megtartása, helyreállítása különösen fontos szempont lehet, ezért a szerkezeti beavatkozás módját az illetékes hatósággal előzetesen le kell egyeztetni. Amennyiben az építményen már végeztek a korábbiakban beavatkozásokat, az eredeti állapot (viszonyítási állapot) értelmezése ugyancsak egyeztetést igényel Átalakítás A vizsgálatot és a beavatkozást szabad az építés (átalakítás, helyreállítás) idején, illetve az építmény fennállása alatt érvényes előírások (szakmai szabályok) szerint végezni Faláttörések esetén fontos szempont, hogy a terhek levezetése a legfelső szinttől az alapokig továbbra is folytonos jelleget mutasson (például az egymás feletti szintek falnyílásai logikus nyílásrendet alkossanak), és a faláttörések ne csökkentsék a teljes épület állékonysági jellemzőit. A vizsgálatot és a beavatkozást szabad a meglévő szerkezetekre tekintettel az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint elvégezni. A faláttöréseknél alkalmazott kiváltószerkezetek méretezésekor az alakváltozások erős korlátozására kell törekedni a meglévő szerkezetek védelme érdekében

15 Épület részleges átalakítását (például többszintes épület egy szintjének átalakítását) az épület eredeti állékonyságának megőrzésével kell megoldani. A vizsgálatot és a szerkezeti beavatkozást szabad a meglévő szerkezetekre és az épület egészére tekintettel az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint elvégezni Teljeskörű átalakítás (például többszintes épület födémcserével járó átfogó átalakítása) esetén, amikor a szerkezeti beavatkozások olyan sokrétűek, hogy azok új építéssel érnek fel, a vizsgálatot és a beavatkozást az átalakítás idején érvényes előírások szerint indokolt elvégezni Funkcióváltás (hasznos terhek megváltozása) esetén szabad (célszerű) a vizsgálatot az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint elvégezni. Ha a vizsgálat eredményeként nincs szükség jelentős beavatkozásra (például néhány gerenda vagy pillér megerősítése csupán a feladat), szabad a beavatkozást is az építés idején illetve az eddigi élettartam alatt hatályos előírások szerint megoldani. Amennyiben a vizsgálat szerint jelentős (kiterjedt, átfogó, teljeskörű) szerkezeti beavatkozásra van szükség, a beavatkozást a funkcióváltás idején hatályos előírások szerint indokolt elvégezni Bővítés Melléépítés, toldás esetén a bővítményt új építésként kell kezelni, és a bővítés idején hatályos előírások szerint indokolt eljárni. Amennyiben a bővítés a meglévő épület szerkezeteit érinti, azok vizsgálatát és a felmerülő beavatkozást szabad az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint elvégezni. Ha a meglévő épület és a bővítmény olyan közös szerkezeteket tartalmaz (például átfutó folytatólagos tartók), melyek révén egy statikailag egységes új objektum jön létre, a bővítés idején hatályos előírások szerint indokolt eljárni Padlástér-beépítés esetén mind a vizsgálatot, mind a szerkezeti beavatkozást szabad az eredeti épület építése idején illetve az eddigi élettartam alatt hatályos előírások szerint végezni Emeletráépítés esetén a meglévő épületszerkezetek vizsgálatát és a felmerülő szerkezeti beavatkozást szabad az építéskori illetve az eddigi élettartam alatti előírások szerint végezni. Magát az emeletráépítést, az épület egészére tekintettel, ugyancsak szabad a fenti előírások szerint megoldani. Amennyiben a ráépítés és a meglévő épület átalakítása együttes feladatként jelentkezik, a 6.3., 6.4. alattiak együttes kezelése szükséges. Az emeletráépítést ez esetben is az épület egészéhez igazítva indokolt megoldani Ha a vizsgálandó építményen a korábbiakban már végeztek szerkezeti beavatkozásokat, a vizsgálatot és az aktuális beavatkozást szabad az építés idején-, a korábbi szerkezeti beavatkozás idején-, az épület fennállása idején- illetve a vizsgálat idején érvényes előírások (szakmai szabályok) szerint, a 6.2., 6.3., 6.4. alatti szempontok figyelembe vételével végezni

16 MELLÉKLETEK SZILÁRDSÁGI ÉS SZEMREVÉTELEZÉSI VIZSGÁLATOK ELVEI M1. BETON ANYAGÚ SZERKEZETEK M1.1. M1.2. M1.3. M1.4. A beton- és vasbetonszerkezetek vizsgálata során az általánosan előírtakon felül vizsgálni kell - a beton fajtáját, figyelemmel az alkotóanyagaira, - a beton esetleges szerkezeti vagy korróziós hibáit, - a repedésképet és az ennek alapján feltételezett hibákat, - a vasvezetési hibákat, ha erre utaló elváltozás tapasztalható. Ha a beton nem portlandcementtel készült, akkor annak minőségét ellenőriztetni kell. Megjegyzés: Ha a megvésett beton színe sárgás, vagy vöröses árnyalatú, akkor valószínű, hogy bauxitot vagy románcementet tartalmaz. A szokványos (kavics, zúzottkő stb) adaléktól eltérő adalékkal (pl. salak, keramit, tufa, téglatörmelék) készített beton esetén külön meg kell vizsgálni a korróziós elváltozásokat, valamint az acélbetétek tapadását. Megjegyzés: Az acélbetétek korróziója gyakran a takaróbeton leválását okozza. A szemrevételezéssel, külső jelek alapján felismert fészkességet, betonozási hibákat megvéséssel, feltárással kell vizsgálni. Az anyaghiba geometriai kiterjedését elegendő becsléssel meghatározni. A repedéskép vizsgálatánál figyelembe kell venni a repedések - felületi, vagy átmenő voltát, - tágasságát, - az elemen belüli helyzetét és irányát, - sűrűségét. A felsorolt jellemzők, valamint a szerkezet és annak előélete ismeretében kell meghatározni a repedések okait. Megjegyzés: A zsugorodás, a hőmozgás, a munkahézag hatására keletkezett repedések általában nem jelentenek veszélyt. (Néha nyírási repedésnek tűnik az áttörések sarkából kiinduló repedés, holott keletkezését a zsugorodás, vagy a hőmozgás okozta). Elégtelen ellenállás (teherbírás) tételezhető fel a repedéskép alapján, ha - a hajlítási repedések (1. ábra) tágassága 0,5 mm-nél nagyobb. Különös figyelmet érdemel, ha a repedés a tartómagasság több, mint kétharmadáig terjed vagy a fejlemezben is folytatódik. Kritikusnak kell ítélni a hajlítási repedéssel együtt, a nyomott övben mutatkozó hosszirányú repedést (1. ábra). Megjegyzés: A tágas repedések gyakran utalnak az acélbetét mennyiségi, minőségi, vagy tapadási hiányára, azonban a repedés helyétől függően egyenlőtlen támaszmozgásból vagy üzemeltetési hibából fellépett túlterhelést is jelezhetnek; - a nyíróerőt nem a vasalás veszi fel a nyírásra megrepedt elemben; - nyírásra vasalt elem esetében a nyírási repedések tágassága meghaladja a 0,5 mm-t. Különös figyelmet érdemel, ha a repedések a nyomott zónába felnyúlnak. Kedvezőtlen jel: több egymás közelében kialakuló nyírási repedés. Kritikus jel: a repedésnél a gerenda húzott szélén 0,5-1,0 mm-t meghaladó hossztengelyre merőleges eltolódás (lépcső, 2. ábra);

17 - az elemvégnél olyan nyírási jellegű repedés jelentkezik, amely a hosszbetét mentén folytatódik (ez az acélbetét megcsúszására utal); - az elem közbenső helyén (toldási helyen) az acélbetét megcsúszására utaló húzási, illetve hajlítási jellegű repedés jelentkezik. Ezt bordás acélbetét megcsúszása esetén az acélbetét betonfedésének, az acélbetét tengelyét követő, vagy halszálkás elrendezésű repedezése kísérheti; - a betonfedésnek az acélbetétek vonalát követő le-, illetve megrepedése mutatkozik (ez legtöbbször az acélbetétek jelentős korróziójára utal, mely feltárással jól felismerhető, az összefüggő rozsdaréteg tapadási hiányosságot is jelez); - a nyomott betonon túlterhelésre utaló repedések figyelhetők meg, melyek az erővonalakkal nagyjából párhuzamosan, vagy azok irányára közel 45 -osan, illetve a legnagyobb nyomófeszültségek helyén kagylós kirepedés formájában jelentkeznek (3. ábra). A kagylós kirepedés helyi betonhibára vagy a kengyelezés hiányosságára is utalhat ábra 2. ábra

18 M1.5. M1.6. M1.7. M ábra A megfagyott, vagy vegyileg megtámadott helyeken a beton felülete általában porózusabb, lazább szövetű, kalapáccsal megütve tompább hangot ad. Fagykár esetén felületi leválás is jelentkezhet. A fagy által károsított beton szabad szemmel nem mindig ismerhető fel. Előregyártott szerkezetek esetén erőt átadó kapcsolati helyeken vizsgálni kell, hogy a felfekvés megfelelő méretű-e; ellenőrizni kell a mozgásokat, illetve az egyenlőtlen felfekvés okozta esetleges berepedéseket, károsodásokat, a kibetonozások és kapcsolóelemek állapotát. Az acélbetétek állapota, mennyisége és a vasvezetés megbízhatóan feltárással határozható meg. A feltárási helyen vizsgálni kell az acélbetét - átmérőjét, - felület szerinti típusát (sima felületű, bordás, csavart), - korróziós állapotát, - felületi tapadását (különösen bauxitbeton szerkezeteknél fordul elő, hogy az acélbetét felületén porszerű, vékony réteg alakul ki, ami jelzi az acélbetét és a beton közötti tapadás csökkenését), valamint - a betonfedés mértékét, állapotát, esetleg lerepedt voltát. Amennyiben a vasalási tervek rendelkezésre állnak, elegendő azoknak a tényleges kivitellel való szúrópróbaszerű összehasonlítása és kedvező tapasztalat esetén a terv elfogadása. Ha a terv nem áll rendelkezésre, általában elegendő csak a mértékadó keresztmetszetekben lévő acélbetétek (fővasbetét és kengyel) adatait meghatározni. A vasalás adatainak meghatározására mágneses és radiográfiás eljárás is használható. Az acélbetétek fyd (σ sh) húzási-, illetve f yd (σ' sh ) nyomási szilárdságának tervezési értéke (határfeszültsége) legalább három szakítóvizsgálat eredménye alapján határozandó meg. A szilárdság tervezési értéke (a határfeszültség) közül a kisebbik érték, de legfeljebb ahol R m R m / 1,5, illetve R y / 1,15 R ymin / 1,1 a szakítószilárdság karakterisztikus értéke (átlagértéke),

19 M1.9. R y a névleges folyási határ karakterisztikus értéke (átlagértéke), R ymin a három mért folyási határérték közül a legkisebb. Ha szakítóvizsgálat nem készül, akkor - sima felületű lágy ( N/mm 2 szakítószilárdságú) acél esetén 200 N/mm 2, - csavart és bordás felületű betonacél esetén 280 N/mm 2 tervezési érték (határfeszültség) vehető számításba. Műszeres betonszilárdság-vizsgálat szükséges, ha - a beton bauxit-, vagy románcementtel készült, - a szerkezet viselkedése, illetve a szemrevételezés, esetleg feltárás segítségével szerzett tapasztalatok alapján a beton minősége kétséges, vagy a tervezettnél gyengébbnek tételezhető fel (kedvezőtlen jelnek minősül a repedés az Ml.4.-ben foglaltak figyelembevételével-, a beton morzsolódása, indokolatlan mérvű kopása, laza szerkezete, ütögetésre adott tompa hangja), - a betont korróziós (pl. olaj, sav, lágyvíz stb.) hatás, - tűz- vagy fagykár érte. Műszeres vizsgálat indokolt akkor is, ha a nagyobb szilárdság igazolása a szerkezet kedvezőbb megítélését (pl. erősítés mellőzését) teszi lehetővé. M1.10. A beton egyes tulajdonságainak vizsgálatát az MSZ , MSZ EN (MSZ 4715/1) írja elő. A vizsgált jellemzők alapján való minősítést az MSZ , MSZ EN (MSZ 4720/1 3) írja elő. Abban az esetben, ha az építményből a szabványban előírt számú próbatest nem vehető ki, az adott lehetőségeket figyelembe véve az Ml szakasz szerinti módszerek valamelyike alkalmazható. E módszerek az egyenletesség ellenőrzésére, a nyomószilárdság becslésére illetve tájékoztató vizsgálatára alkalmasak. M M A nyomószilárdságot minősítési egységenként kell vizsgálni. A minősítési egységet az MSZ ben, MSZ EN ben (MSZ 4720/1-ben) foglalt alapelvek és a szemrevételezés tapasztalatainak figyelembevételével kell kijelölni. Olyan épületszakaszok, szerkezetek, szerkezeti elemek tekinthetők egy minősítési egységnek, amelyeken belül a szilárdság csak véletlen jelleggel ingadozhat. (Egy minősítési egységen belül a beépített beton feltételezhetően azonos szilárdsági jelű, azonos tervezett összetételű, azonos módon előállított, tömörített és utókezelt). A minősítési egység nagyságának megállapításánál az alábbi szempontokat is figyelembe kell venni: - ugyanabba a tételbe kell sorolni mindazokat az elemeket, melyek szilárdsága nem tér el jelentősen egymástól. A kiugróan gyenge szilárdságú helyek környezetében indokolt további méréseket végezni a helyi hibák kiszűrése érdekében; - jelentősnek kell tekinteni a szilárdsági eltérést, ha két, külön minősítési egységbe sorolható rész (legalább három roncsolásos, vagy legalább 10 azonos roncsolásmentes eljárással meghatározott) szilárdságértéke számtani középértékének egymástól való eltérése 20 százaléknál nagyobb. A mérési eredmények alapján mérlegelni kell, hogy a jelentős eltérés miatt nem kell-e az egyes minősítési egységeket több, kisebb minősítési egységre osztani. A nyomószilárdság vizsgálatára általában két eljárás kombinált alkalmazása ajánlatos, például: M A minősítési egység részletes, roncsolásmentes vizsgálata Schmidt-kalapácsos vagy ultrahangos módszerrel és kevés számú, kivett próbatest roncsolásos vizsgálata. A roncsolásmentes vizsgálatot a szerkezeten, a próbatest helyén, annak kivétele előtt kell végrehajtani, majd a kivett szabályos próbatesteken el kell végezni a testsűrűség vizsgálatokat és a próbatestek roncsolásmentes vizsgálatát. (A próbatest kivétele előtt és után végzett roncsolásmentes mérés eredményeinek összehasonlításával a próbavétel során esetleg

20 bekövetkezett károsodásra lehet következtetni). Ezután kell elvégezni a szabványos törővizsgálatot. M A minősítési egység részletes roncsolásmentes vizsgálata két különböző elvű, egymástól független módszerrel (pl. Schmidt-kalapácsos és ultrahangos). A vizsgálatokat az MSZ , MSZ EN (MSZ 4715/5) szerint kell elvégezni. M A vizsgálati adatok értékelési módja az alkalmazott mérési kombinációtól függően a következő pontok szerinti: M Az Ml szakasz szerinti vizsgálat esetén a roncsolásmentes vizsgálati módszernek megfelelő, értékelő középgörbét a szerkezetből vett minták eredményei és a próbatest származási helyén végzett mérés eredményei alapján kell pontosítani, minden minősítési egységre külön-külön. A Schmidt-kalapácsos vizsgálat kiértékeléséhez használható középgörbe egyenlete ahol C = 0 vízszintes ütés esetén, C = 5 felülről lefelé történő ütés esetén; B i 10 Ri 40 esetén R i = 1,4 (B i 15) + C, az i helyen egymáshoz közel mért visszapattanások értékeinek átlaga, melyet egy mérési eredménynek kell tekinteni; R i a beton 150 mm átmérőjű hengerre vonatkozó nyomószilárdsága az i helyen, N/mm 2 - ben; R m a kivett próbatestek 150 mm átmérőjű hengerre vonatkozó átlagos nyomószilárdsága. Ultrahangos vizsgálati módszer esetén az értékelő középgörbe egyenlete ahol 3,2 < v i < 4,3 esetén ln (R i ) = b 0 + b 1 v 1, b 0 és b 1 kavicsbeton adalékú, telített betonokra érvényes kísérleti állandók, értékük a szokványos összetételű betonok esetében: v i b 1 b 0 = -2,44 b 1 = 1,38 a mért idő és úthossz alapján kiszámított terjedési sebesség (km/sec) az i helyen, az értékelő középgörbe meredekségét rögzítő paraméter, amelynek pontosabb meghatározása a vizsgált próbatestek 150 mm átmérőjű hengerre vonatkozó nyomószilárdságának átlaga (R m ) és a próbatestek származási helyén mért terjedési sebességek (v m ) átlaga alapján a következő: b 1 = (ln (R m ) b 0 ) / v m A vizsgált minősítési egységre érvényes b 1 ismeretében az egyes mérési helyekre vonatkozó nyomószilárdságok v i felhasználásával számíthatók. M Az Ml szakasz szerinti vizsgálat esetén a kétféle roncsolásmentes mérési adatokat együttesen kell értékelni a következő összefüggés segítségével: ahol ln (R i ) = A 0 + A 1 B i + A 2 v i