A LEXIKÁLIS ELŐHÍVÁS INTERKULTURÁLIS KUTATÁSA KÉPMEGNEVEZÉSI HELYZETBEN

Átírás

1 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar DOKTORI DISSZERTÁCIÓ SZÉKELY ANNA A LEXIKÁLIS ELŐHÍVÁS INTERKULTURÁLIS KUTATÁSA KÉPMEGNEVEZÉSI HELYZETBEN ELTE BTK Doktori Iskola, Pszichológia Program Kognitív Pszichológia alprogram Témavezető: Dr. Vargha András Budapest, 2002.

2 Az értekezés kísérleti anyaga a University of California San Diego egyetem Center for Research in Language (CRL) intézetével együttműködésben készült Prof. Elizabeth Bates közvetlen irányításával A dolgozat vizsgálati anyagának teljes dokumentációja és adatállománya a CD mellékleten található. 2

3 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szeretnék köszönetet mondani a doktori iskola vezetőinek, HUNYADY GYÖRGY programvezetőnek és CZIGLER ISTVÁN alprogram vezetőnek, hogy lehetővé tették számomra, hogy a kognitív pszichológia doktori alprogram keretén belül végezzem tanulmányaimat és kutatómunkámat. Szeretném megköszönni témavezetőm, VARGHA ANDRÁS segítségét és útmutatásait. Szeretnék külön köszönetet mondani ELIZABETH BATES-nek, aki lehetővé tette számomra, hogy részt vegyek egy interkulturális együttműködésben, és messzemenőleg támogatta munkámat az elmúlt négy évben. Hálával tartozom PLÉH CSABÁNAK, aki hozzásegített az Elizabeth Bates-el való kollaboráció kialakításához, és hasznos szakmai tanácsokkal látott el. Szeretném megköszönni SZIKORA ANDRÁS LÁSZLÓNAK, hogy segítségemre volt a vizuális komplexitás objektív mérőmódszerének kidolgozásában és a Macintosh számítógép hazai használatában. Köszönettel tartozom Valentini Máriának, Encsi Juditnak, Méhes Viktóriának, Gerván Patríciának, Nemszilaj Anitának, Ruttner Juditnak, Szabó Andreának, Varga Zsuzsának, Béres Ilonának, Varjú Lillának, Hermányi Gabriellának, Deák Katalinnak, Piros Verának, Borbély Dórinak, Kovács Szilviának és Erősné Surányi Zsuzsának a magyar adatok felvételében végzett munkájukért. Szeretnék köszönetet mondani külföldi munkatársaimnak: USA: Kara Federmeier, Gowri Iyer, Nicole Wicha, Katherine Kohnert, Araceli Orozco- Figueroa, Robert Buffington, Meiti Opie, Dann Herro és Gabriel Gutierrez University of California San Diego, San Diego, Kalifornia Németország: Thomas Jacobsen és Thomas Pechman University of Leipzig, Lipcse Olaszország: Simona D Amico és Antonella Devescovi La Sapienza University, Róma Kína: ChingChing Lu, Daisy Hung, Jean Hsu, Ovid Tzeng, Angela Tzeng Yang Ming University, Tajpej Bulgária: Elena Andonova, Teodora Mehotcheva, Irini Gerdjikova New Bulgarian University, Szofia Végezetül köszönöm férjemnek, Rácz Róbertnek a CD melléklet interaktív kezelőfelületének elkészítését. 3

4 TARTALOMJEGYZÉK ÖSSZEFOGLALÁS... 9 BEVEZETÉS IRODALMI ÁTTEKINTÉS A KÉPMEGNEVEZÉSI MÓDSZEREK FEJLŐDÉSE ÉS ALKALMAZÁSA A SNODGRASS -VANDERWART KÉPANYAG A SNODGRASS -VANDERWART KÉPANYAG SZÉLESKÖRŰ ALKALMAZÁSA Off-line standardok holland, spanyol, francia, olasz és kínai nyelven Interkulturális vizsgálatok a pszicholingvisztikában Alkalmazások a nyelvfejlődés kutatásában Az egyszerű, fekete-fehér képek klinikai felhasználása ALTERNATÍV KÉPMEGNEVEZÉSI STANDARDOK A LEXIKÁLIS FELDOLGOZÁS ELMÉLETEI A FELISMERÉS ÉS A FELIDÉZÉS DICHOTÓMIÁJA Két folyamat vagy specifikus kódok? Alternatív stratégiák a felismerésben és a felidézésben A LEXIKÁLIS ELŐHÍVÁS MODELLJEI A MEGNEVEZÉSI FELADATOK TÜKRÉBEN A szókiolvasás korai elméletei A tárgyfelismerés és megnevezés neuropszichológiai elmélete Ellis szerint A képmegnevezés modalitás függő rendszere A képmegnevezés 3, 4 és 5 lépéses elméletei A KÉPMEGNEVEZÉSI TELJESÍTMÉNY KRITIKUS TÉNYEZŐI A REAKCIÓIDŐ FÜGGŐ ÉS FÜGGETLEN VÁLTOZÓI SZUBJEKTÍV ÉS OBJEKTÍV FÜGGETLEN VÁLTOZÓK Mely tényezők határozhatják meg a domináns választ? Képi jellemzők A kép és válasz közötti koherenciát mérő változók A PAIVIOI VERSENGÉSI HIPOTÉZIS A KÉPMEGNEVEZÉSI TELJESÍTMÉNNYEL ÖSSZEFÜGGŐ FÜGGETLEN VÁLTOZÓK Szógyakoriság és szóelsajátítási életkor ellentmondó eredmények Képi jellemzők hatása a megnevezési teljesítményre

5 A szóhosszúság hatása MIBŐL ÉS MENNYIT MAGYARÁZNAK MEG A KRITIKUS TÉNYEZŐK? A független változók összefonódása: a 'Zipf törvény' A LEXIKÁLIS ELŐHÍVÁS UNIVERZÁLIS ÉS NYELVSPECIFIKUS JELLEMZŐI A LEXIKÁLIS FELDOLGOZÁS MECHANIZMUSÁNAK UNIVERZÁLIS SZINTJEI MELYIK FELDOLGOZÁSI SZINTEN ÉRVÉNYESÜL A SZÓGYAKORISÁGI HATÁS? Felismerési feladat kontextuális feldolgozással? A szógyakorisági hatás egyértelmű bizonyítékai a lexémák szintjén A szamár az csak szamár marad! A FŐNÉVI-IGEI DISSZOCIÁCIÓ PARADIGMÁJA A FŐNÉVI-IGEI DISSZOCIÁCIÓ JELENSÉGE AFÁZIÁBAN Nyelvtani magyarázat Jelentés alapú magyarázat Lexikai magyarázat Információfeldolgozási magyarázat FŐNÉVPREFERENCIA A KORAI SZAVAK ELSAJÁTÍTÁSÁBAN CÉLKITŰZÉSEK MÓDSZEREK KÍSÉRLETI SZEMÉLYEK INGERANYAG KÉPEK ELJÁRÁS ESZKÖZÖK KÍSÉRLETI ELRENDEZÉSEK AZ ON-LINE KÍSÉRLETEK STANDARD ELJÁRÁSA Az ingerbemutatás és adatrögzítés technikai részletei A hibák kódolása, a reakcióidő és a válaszok rögzítése OFF-LINE SZUBJEKTÍV ÉRTÉKELÉSI FELADATOK MAGYAR NYELVEN Képi-fogalmi megfelelés Vizuális komplexitás értékelése Szóelsajátítási életkor becslése Szógyakoriság és ismerősség becslése AZ ADATOK KIÉRTÉKELÉSE A STANDARD KÉPMEGNEVEZÉSI FELADATOK FÜGGŐ VÁLTOZÓI

6 Adatbevitel és adatfeldolgozás Az érvényes válaszok aránya A válaszalternatívák kategorizálása Válasz-releváns adatokból létrehozott változók Reakcióidő releváns adatok A standard képmegnevezési vizsgálat függő változóinak rövid leírása A KÉPEK ÉS A DOMINÁNS VÁLASZOK FÜGGETLEN VÁLTOZÓI A magyar nyelvű értékelési feladatokból nyert független változók Objektív adatforrásokból származó független változók A standard képmegnevezési vizsgálat független változóinak rövid leírása EREDMÉNYEK AZ ON-LINE MÓDSZER ÉRVÉNYESSÉGE ÉS MEGBÍZHATÓSÁGA A TÁRGYMEGNEVEZÉSI MÓDSZER VALIDÁLÁSA A képmegnevezési teljesítményt befolyásoló tényezők hatása A TÁRGYMEGNEVEZÉSI MÓDSZER MEGBÍZHATÓSÁGÁNAK TESZTELÉSE A két részre szakított ingeranyag tanulságai Fáradási hatások a képmegnevezésben Az egyéni teljesítmény hatása a képmegnevezés megbízhatóságára AZ OBJEKTÍV VIZUÁLIS KOMPLEXITÁS VÁLTOZÓ BEVEZETÉSE AZ OBJEKTÍV VIZUÁLIS KOMPLEXITÁS MÉRCÉJÉNEK VALIDÁLÁSA Érvényességi mutatók a szakirodalmi adatokkal átfedő képekre JPG - "a kiválasztott" A teljes képanyag érvényességi mutatói magyar adatok alapján INTERKULTURÁLIS TÁRGYMEGNEVEZÉSI EREDMÉNYEK ÚJ, EGYETEMES SAJÁTOSSÁGOKAT TÜKRÖZŐ VÁLTOZÓK Az univerzális képmegnevezési teljesítményt tükröző függő változók Az univerzális szógyakoriság független változója Az univerzális változók összefoglalása A FÜGGŐ VÁLTOZÓK NYELVSPECIFIKUS ELEMZÉSE A megnevezés 'hatékonysága' az egyes nyelveken A válaszegyezés nyelvspecifikus eredményei A képmegnevezési reakcióidő nyelvspecifikus sajátosságai Vannak-e nyelvi különbségek, ha 'könnyebb' a megnevezés? A FÜGGŐ VÁLTOZÓK INTERKORRELÁCIÓI AZ EGYES NYELVEKEN A reakcióidő és a válaszegyezés mérőszámainak kapcsolata

7 A reakcióidő és a válasz alternatívák kapcsolata A válasz-szám és a válaszegyezés önálló hatása a reakcióidőre A FÜGGETLEN VÁLTOZÓK NYELVSPECIFIKUS ELEMZÉSE A domináns válasz minden nyelven rendelkezésre álló paraméterei A szóhosszúság és a szógyakoriság kapcsolatvizsgálata A szógyakoriság és a szóhosszúság nyelvek közötti korrelációja A képmegnevezési reakcióidőt befolyásoló szógyakorisági hatás A TÁRGYAK ÉS CSELEKMÉNYEK MEGNEVEZÉSI TELJESÍTMÉNYE A TÁRGYAK ÉS CSELEKMÉNYEK FÜGGŐ VÁLTOZÓINAK ALAPSTATISZTIKÁI A TÁRGYAK ÉS CSELEKMÉNYEK FÜGGETLEN VÁLTOZÓINAK ALAPSTATISZTIKÁI MEGBESZÉLÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK A KÉPMEGNEVEZÉSI ELJÁRÁS ÉRVÉNYESSÉGE A KÉPMEGNEVEZÉSI MÓDSZER MEGBÍZHATÓSÁGA A VIZUÁLIS KOMPLEXITÁS MÉRÉSÉRE BEVEZETETT ÚJ, OBJEKTÍV VÁLTOZÓ ELMÉLETI KÉRDÉSEK A PAIVIOI VERSENGÉSI MODELL UNIVERZÁLIS JELLEGÉNEK IGAZOLÁSA Az alternatív megnevezések versengése univerzális sajátosság A versengési modell bizonyítékainak pontosítása A ZIPF TÖRVÉNY NYELVI UNIVERZALIZMUSÁNAK IGAZOLÁSA A SZÓGYAKORISÁGI HATÁS LEVELTI ELMÉLETÉNEK CÁFOLATA A SZÓFAJI DISSZOCIÁCIÓ PARADIGMÁJÁNAK IGAZOLÁSA KITEKINTÉS PUBLIKÁCIÓS LISTA IRODALOMJEGYZÉK TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE ÁBRÁK JEGYZÉKE

8 10. FÜGGELÉK SZ. FÜGGELÉK: A vizsgálatok során használt 795 kép 2. SZ. FÜGGELÉK: A standard képmegnevezési és szókiolvasási feladatok eljárása és részletes instrukciói. 3. SZ. FÜGGELÉK: Részlet a standard képmegnevezési feladatban használt válaszlapokból. 4. SZ. FÜGGELÉK: Minta a szubjektív értékelési feladatokban használt instrukciókból és válaszlapokból. 8

9 ÖSSZEFOGLALÁS A dolgozat egy új, on-line képmegnevezési módszert és a hozzá kapcsolódó 795 kép jellegzetességeit mutatja be interkulturális összehasonlító vizsgálatok adatai alapján, melyben összesen hét ország vett részt. A kutatás szükségességét az indokolja, hogy a szakirodalomban nincs ilyen kiterjedt ingeranyaggal kapcsolatos eredmény. Ugyanakkor többek által megfogalmazott igény van egy több nyelvre standardizált, tárgyakat és cselekményeket is tartalmazó ingeranyag kifejlesztése. A CRL-UCSD interkulturális képmegnevezési program (International Picture Naming Project, IPNP) keretében 520 tárgyat ábrázoló képet standardizáltunk on-line képmegnevezési eljárás segítségével angol, német, spanyol, olasz, bolgár, magyar és kínai nyelven. A képmegnevezési kutatásokban eddig még nem vizsgált cselekménymegnevezést 275 item segítségével tanulmányoztuk angol és magyar nyelven. A szófaji összehasonlítások igazolták a főnévi-igei disszociáció jelenségét, melyet korábban klinikai, neurológiai és fejlődéslélektani vizsgálatokban mutattak ki. A kutatás során kialakítottunk egy új, objektív változót a vizuális komplexitás mérésére. Új változónk a képi összetettség szubjektív értékelésével ellentétben nem tartalmaz a képek által bemutatott fogalmak sajátosságaiból származó járulékos hatásokat, ugyanakkor alkalmas eszköz a teljes ingeranyagban tapasztalható variabilitás megbízható mérésére. A különböző nyelveken kapott képmegnevezési teljesítményből új, a szakirodalomban eddig nem használt univerzális változókat alakítottunk ki, melyek segítségével megpróbáltunk érdemben hozzászólni a lexikális feldolgozás néhány teóriájához. Minden nyelven meggyőző bizonyítékokat találtunk a Paivio által leírt versengési modell igazolására, mely szerint a képmegnevezés során indukált válaszalternatívák lassítják a válaszadást. Hasonlóan általános érvényű összefüggést tapasztaltunk a Zipf törvény néven ismert paradigmában: a gyakori szavak általában rövidebbek. A rövidebb, gyakoribb szavak megnevezése minden nyelven gyorsabb, sőt előfordul, hogy egy nyelv domináns válaszainak átlagos reakcióidejét jobban bejósolja egy másik nyelv domináns válaszainak szógyakorisága, mint az adott nyelv szógyakorisági értéke. Ez arra utal, hogy a szógyakorisági hatás Levelt elméletével szemben nem a szó hangtani sajátosságainak szintjén, hanem a jelentés szintjén érvényesül. A különböző nyelveken standardizált ingeranyagok széles körben felhasználható a pszicholingvisztikai vizsgálatoktól a klinikai alkalmazásokig. 9

10 BEVEZETÉS A lexikális tudattartalmak feldolgozása a kognitív pszichológia sokat vitatott problémaköre, melyet több mint 100 évvel ezelőtt kezdtek el kutatni. Donders (1868, idézi Sternberg, 1969) reakcióidő mérések eredményeiből következtetett az információfeldolgozás szakaszaira, és az ezekben lezajló mentális műveletekre. Később Cattell foglalkozott reakcióidő mérési eljárásokkal Wundt laboratóriumában. Klasszikus vizsgálatai, melyekben összehasonlította az egyes betűk, rövid vagy hosszú szavak, illetve egy vagy többjegyű számok kiolvasásához szükséges latenciaidőt, máig érvényes törvényszerűségeket tártak fel, többek közt a figyelmi terjedelemmel kapcsolatban. Cattell reakcióidő mérésekkel igazolta, hogy a rövid szavak kiolvasása gyorsabb, mint a kétjegyű számok vagy a különálló betűk megnevezése (1887; idézi Pléh, 2000). Rámutatott arra is, hogy a színek vagy a tárgyak megnevezése lassabb, mint a megfelelő szavak kiolvasása (Cattell, 1886). Ezeket az összefüggéseket mind a mai napig kutatják, ma már azonban fejlett számítógépes módszereket, és gyakran pszichofiziológiai eljárásokat is felhasználnak a vizsgálatokhoz. Az ingerek viszont mindmáig ugyanazok maradtak, azaz szavakat, számokat vagy tárgyakat ábrázoló képeket mutatnak be. A lexikális feldolgozás folyamataira könnyen lehet következteti az emlékezeti teljesítmény méréséből is. Ebbinghaus a berlini egyetemen végezte memória vizsgálatait Cattell munkásságával egyidőben (Pléh, 2000 ismertetése alapján). Az emlékezeti reprezentációkkal és az emléknyom szerveződésével kapcsolatos paradigmái a mai napig fontos kiindulópontokat szolgáltattak a kognitív folyamatok megértéséhez. Miért pont reakcióidő? A beszédfolyamatok, azaz a lexikális hozzáférés, az előhívás és a válaszgenerálás olyan folyamatok, melyek párhuzamosan vagy szigorú sorrendben, de mindenképpen időben zajlanak. Hiba lenne tehát e mechanizmusok működési folyamataira csupán a memóriateljesítmény alapján következtetni. A spontán beszéd során szinte fel sem tűnik, hogy időt vesz igénybe a mondanivaló egy-egy elemének előhívása a lexikonból. A folyamat részleteinek feltárásához azonban szükség van olyan módszerekre is, melyek az időtényezők mérésével rögzítik a beszédprodukció történéseit. A reakcióidő igen fontos paraméter a lexikális feldolgozással kapcsolatos pszichofiziológiai mérések esetében is, hiszen az agyi működéseket feltérképező, eseményhez kötött pontenciál változásait is általában annak függvényében értelmezik, hogy mikor jelentkezett egy adott feldolgozási mechanizmusra jellemző hullám. 10

11 Miért pont képek? A lexikális feldolgozás hagyományos kutatása főként betűk, szavak vagy számok segítségével történt. Felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért van szükség képmegnevezési vizsgálatokra? A képi ingerek a szavakkal ellentétben számos előnyt hordoznak, például koragyermekkori vizsgálatokban is alkalmazhatók. Ez tette lehetővé Roe és mtsai (2000) erősen eltérő életkorú (3-83 év) személyekkel végzett beszédprodukció vizsgálatát, ahol mondatba ágyazott képi ingereket használtak. A képmegnevezés módszere igen hasznos lehet a nyelvek közötti összehasonlító vizsgálatokban is, hiszen a kép a nyelvtől függetlenül jelöli az egyes fogalmakat. Az interkulturális vizsgálatok szempontjából igen hasznos, ha a lexikális folyamatok feltérképezéséhez rendelkezésre áll egy kiterjedt, minél több kultúrában használható közös ingerkészlet. Egy ilyen ingerkészlet kialakításánál a képi ingerek tűnnek a legmegfelelőbbnek. A képmegnevezési eredmények értékelésénél azonban számolni kell a képi ingerek sajátosságaiból fakadó speciális tényezőkkel, ilyen például a vizuális komplexitás vagy a kultúrspecifikus hatások. Például a tűzoltók öltözéke vagy a rendőrjelvény jelentősen eltérhet az egyes országokban, így az a kép, ami a tűzoltót vagy a rendőrt jeleníti meg, az egyik országban jól felismerhető, míg a másikban nem. Miért interkulturális? Az információfeldolgozási folyamatok feltérképezésének fontos részét képezik a nyelvek közötti összehasonlító vizsgálatok. Míg korábban hajlamosak voltak az angol nyelven végzett kutatások eredményeit univerzális nyelvi jellemzőknek kikiáltani, ma már egyre nagyobb igény van a nyelvspecifikus vizsgálatokból származó adatokra. Az interkulturális kutatások során előfordul, hogy az angol vizsgálatok más nyelvre történő adaptációja olyan eredményeket hoz, melyek alapján "a gyermeki nyelvfejlődésre" vagy "az afáziás betegre" vonatkozó általános következtetéseket radikálisan meg kell változtatni. Ennek egyik legmarkánsabb példája az a 20 éve elfogadott feltételezés, hogy a gyermekek a nyelvelsajátítás során először a tárgyak neveit tanulják meg (Gentner, 1982). A főnév preferencia univerzális jellege azért is meglepő, mert a felnőttek beszédében az igék gyakrabban fordulnak elő, bár a szülő-gyermek kommunikációra ez nem feltétlenül igaz. Tardif, Gelman és Xu (1999) vizsgálata azt mutatta, hogy a kínai gyermekek nyelvtanulásában nem teljesül maradéktalanul ez a 11

12 preferencia. Szülői beszámolók és a gyermeki beszéd vizsgálata alapján kiderült, hogy a kínai gyermekek sokkal több igét használnak, mint angol nyelvű társaik. A képmegnevezés irodalmában kevés a nem angol nyelvű reakcióidő vizsgálat, és ezek elkülönült egységekként, elsősorban az adott nyelvre koncentrálva elemzik a latenciaidőt befolyásoló tényezőket. Pedig fontos lenne, hogy több nyelven elvégzett standard vizsgálatok segítségével határozzuk meg a képmegnevezési reakcióidőt befolyásoló univerzális és nyelvspecifikus elemeket. Az elmúlt 30 évben a San Diego-i Kaliforniai Egyetem Nyelvi Kutató Központjában (Center for Research in Language, University of California San Diego, CRL UCSD) kiterjedt interkulturális kutatómunka indult meg a lexikális feldolgozás témakörében. Ebben a munkában több mint egy tucat ország vesz részt, köztük Magyarország is, Shági Judit és Pléh Csaba kezdeményezése révén. A korai vizsgálatokban főként off-line (reakcióidő komponens nélküli) módszereket használtak, de később nagyobb hangsúlyt fektettek az on-line, azaz a számítógéppel mért reakcióidő vizsgálatokra. Mindkét eljárás alkalmazható számos vizsgálati protokollban, így például a szófelismerés, a képfelismerés, továbbá a szavak és képek megnevezésének vizsgálatában. 12

13 1. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 1.1. A KÉPMEGNEVEZÉSI MÓDSZEREK FEJLŐDÉSE ÉS ALKALMAZÁSA A korai képmegnevezési vizsgálatokban az inger bemutatása tachisztoszkóppal vagy kártyákkal történt, a reakcióidő mérésére pedig legtöbbször stopper szolgált. Ezek a módszerek később egyre objektívebbek és pontosabbak lettek, mivel a reakcióidő méréséhez és a képek megjelenítéséhez ma már legtöbbször számítógépes rendszerek segítségét veszik igénybe. Az 'on-line' módszerek biztosítják az eljárás magas szintű standardizálását. Így megvalósítható az, hogy az egymástól távoli országokban a vizsgálatok ugyanolyan időparaméterekkel történjenek, és ezáltal lehetővé válik a reakcióidő adatok összehasonlító analízise A Snodgrass -Vanderwart képanyag 1980-ban Snodgrass és Vanderwart 260 itemes, fekete-fehér, vonal-rajzos képekből álló gyűjteményt standardizált angol nyelvre. A képek többsége egyszerű, kisebb-nagyobb használati tárgyat ábrázol (pl. zászló, lámpa), valamint járműveket, zöldségeket és egyéb növényeket, ennivalót és ruhadarabokat. Vannak a képek között állatok és emberek is (pl. bohóc), valamint testrészek és természeti jelenségek (pl. nap, felhő, hegy). A képmegnevezési vizsgálat eredményeinek segítségével empirikus alapon határozták meg az egyes képekre adott domináns válaszokat, mely definíció szerint a legtöbb személy által adott megnevezés. Ebben a tanulmányban még nem alkalmaztak reakcióidő mérést, így a képmegnevezési teljesítmény legfontosabb változója a válaszegyezés (name agreement) volt. Amellett, hogy minden képre meghatározták a domináns válaszok előfordulási arányát, további fontos paramétereket is bevezettek. A H statisztika alkalmazásával meghatározták az alternatívák számát és gyakorisági megoszlását 1. A H statisztika értéke (az eloszlás entrópiája) akkor maximális, ha az adott válaszok azonos arányban fordulnak elő, és nulla, ha csak egyféle választ adott minden személy (Vargha, 1981). Ezeket a változókat a képmegnevezési vizsgálat eredményeiből közvetlenül határozták meg. Voltak azonban olyan változók is, mint például a képek szubjektív vizuális komplexitása vagy a kép által reprezentált fogalom ismerőssége, amelyeket a megnevezési feladattól független tesztekben határoztak meg. k 1 H = Σ p i log 2 (1/p i ) i=1 ahol k jelöli a válaszok számát, p i pedig az i-edik választ adók százalékos arányát. 13

14 Mérték a domináns megnevezés nyomán generált képzeleti kép és az ingerkép szubjektíven értékelt koherenciáját is. Meghatározták továbbá a domináns megnevezés szógyakoriságát, valamint a szubjektíven értékelt szóelsajátítási életkort ban Snodgrass és Yuditsky szintén angol nyelven végzett on-line képmegnevezési vizsgálatban megmérte az ingeranyag standard reakcióidő értékeit. Míg korábban csak a domináns válaszok arányát vették figyelembe, ebben a vizsgálatban a domináns megnevezésekkel jelentésbeli vagy alaktani átfedést mutató válaszokat is értékelték (pl. televízió - T.V), és ezek alapján bevezettek egy új változót is a fogalmi egyezés mérésére. Elemezték továbbá a domináns megnevezés szótagokban vagy betűszámban mért hosszúságát is A Snodgrass -Vanderwart képanyag széleskörű alkalmazása A 90-es években számos angol nyelvű kutatásban használták fel ezt a standard képanyagot, amit gyakran más forrásokból származó ingerekkel egészítettek ki (Barry mtsai, 2001; Barry, Morrison és Ellis, 1997; Morrison, Chappell és Ellis, 1997; Morrison, Ellis és Quinlan, 1992). Az egészséges felnőttekkel végzett angol nyelvű vizsgálatok fontos eredményekhez vezettek a megnevezési teljesítménnyel kapcsolatban. A vizsgálatok kapcsán a legerősebb vita a szóelsajátítási életkor új, szubjektív változója körül bontakozott ki, az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdések ismertetésére az alfejezetben kerül sor Off-line standardok holland, spanyol, francia, olasz és kínai nyelven Az interkulturális pszicholingvisztikai kutatások elterjedésével kialakult egy törekvés arra, hogy az angol nyelvre kidolgozott képi ingergyűjteményt más nyelveken is standardizálják, és így kiszélesítsék a lehetséges alkalmazási területeket. Az elmúlt tíz évben öt különböző nyelven végezték el a Snodgrass-Vanderwart képanyag off-line standardizálását. Martein 1995-ben holland nyelvre standardizálta a Snodgrass- Vanderwart képanyagot. Később spanyol, (Pineiro, Manzano és Reigosa, 1999; Sanfeliu és Fernandez, 1996), francia (Alario és Ferrand, 1999), olasz (Nisi, Longodi és Snodgrass, 2000), illetve kínai (Wang, 1997) nyelven végeztek a képanyaghoz kapcsolódó standard méréseket. Ezekben a vizsgálatokban adatokat gyűjtöttek a képek alternatív megnevezéseire vonatkozóan, és az empirikus alapon meghatározott domináns válasz lexikai paramétereket tanulmányozták (pl. szógyakoriság, 14

15 szóhosszúság). Azonban egyik vizsgálatban sem tesztelték a képmegnevezési reakcióidőt. Goggin, Estrada és Villarreal (1994) 700 spanyol-angol kétnyelvű személlyel végeztek átfogó képmegnevezési mérést. Kínai nyelven számítógépes programot is készítettek (Shu és mtsai, 1992), mellyel a Snodgrass-Yuditsky reakcióidő mérési eljárás felhasználhatóvá vált alapvető kognitív nyelvi vizsgálatok (pl. a stroop teszt) lebonyolítására. A program elvben alkalmas lenne a képmegnevezési vizsgálatok reakcióidő mérésére is, ilyen jellegű vizsgálatok azonban ezideig nem történtek Interkulturális vizsgálatok a pszicholingvisztikában Újabb, olasz nyelven végzett vizsgálatok érdekes adalékokat szolgáltatnak az élő és élettelen tárgyak megnevezésének összehasonlító elemzésével kapcsolatban (Laws és Gale, 2002). Egy francia vizsgálatban pedig Bonin és mtsai (2002) átfogó elemzést adtak a reakcióidőt befolyásoló legfontosabb tényezőkről. Sholl, Sankaranarayanan és Kroll (1995) angol-spanyol kétnyelvűekkel végzett fordítási vizsgálatai alapján úgy gondolja, hogy a kétnyelvűek memóriája aszimmetrikusan megosztott: az anyanyelv irányából a második nyelv felé fogalmi alapú, de fordított esetben lexikális alapon működik. Roberts és Bois (1999) francia-angol kétnyelvűekkel végzett vizsgálatokat a Snodgrass-Vanderwart képanyag segítségével. Izura és Ellis (megjelenés alatt) spanyolangol kétnyelvűekkel foglalkozott, és azt találta, hogy a szóelsajátítási életkor megnevezési teljesítményre gyakorolt hatása nem annyira a jelentéstani, hanem inkább a szavak alaktani jellemzőinek az elsajátításához kapcsolható Alkalmazások a nyelvfejlődés kutatásában A Snodgrass-Vanderwart képanyag felhasználásra került fejlődéslélektani aspektusokat vizsgáló kutatásokban is, különböző korú egészséges személyek képmegnevezési teljesítményének összehasonlítására és standardizálására (Berman és mtsai, 1989; Cycowicz és mtsai, 1997; Feyereisen, Demaeght és Samson, 1998; Hodgson és Ellis, 1998; Johnson, 1992; Roe és mtsai, 2000). Cycowicz és mtsai tanulmányaikban elemezték a felnőttek és gyerekek Snodgrass képekre adott válaszait és azok reakcióidejét. Rámutattak arra, hogy a korkülönbség hatását vizsgáló eljárásoknál nagyon fontos olyan képanyag használata, amely megfelel a fiatalabbak kognitív fejlettségének is. 15

16 Az egyszerű, fekete-fehér képek klinikai felhasználása A Snodgrass-Vanderwart ingeranyagot széles körben használják klinikai vizsgálatokban is, például a "rivermead" viselkedéses memóriatesztben (Wilson és mtsai, 1989; De Wall, Wilson és Baddeley, 1994), melynek hazai alkalmazása is ismert (Racsmány és Kónya, 1998). Hasznosnak bizonyult a képanyag szemantikus tudást tesztelő neuropszichológiai vizsgálatokban is, melynek segítségével Alzheimer kórban szenvedő betegeket teszteltek (Hodges, Salmon és Butters, 1992). Pompeia és Bueno (1998) a fragmentált képek megnevezési teljesítményét vizsgálták portugál nyelvű, egészséges személyekkel, mellyel a klinikumban is jól használható memóriateszt alapját állították fel. Ebből a képanyagból válogattak diszlexiás gyermekek olvasási teljesítményének teszteléséhez is (Nation, Marshal és Snowling, 2001), valamint agysérült felnőtteket vizsgáló esettanulmányokhoz (Albanese és mtsai, 2000) Alternatív képmegnevezési standardok A széles körben alkalmazott Snodgrass-Vanderwart ingeranyag alkalmat adott az eltérő jellemzőket vizsgáló kutatások integrációjára. Problémát jelent azonban az interkulturális kutatások szempontjából az a tény, hogy a standard megnevezési reakcióidők csupán angol és francia nyelven állnak rendelkezésre. A bizonytalanság másik forrása a képek viszonylag kis száma ( ) a standardizált ingeranyagban. A kisszámú képanyag a klinikai kutatásokban talán kevésbé okoz gondot, hiszen itt a fő cél az egyszerű tárgyak képi megjelenítése. A kognitív pszichológiai kutatások szempontjából azonban elengedhetetlen, hogy ritkább szavak is reprezentálva legyenek a képanyagban. A nyelvek közötti összehasonlító vizsgálatok alapkövetelménye pedig az, hogy változatos, megfelelő méretű adatbázisból válogathasson a kutató. További problémát jelent, hogy a Snodgrass-Vanderwart angol és kínai nyelvű kutatási eredményei ugyan megtalálhatók egy internetes adatbázisban (Snodgrass, 1998), azonban a képanyag hozzáférése nem ingyenes (Snodgrass és Fan, 1998) ben két alternatív képmegnevezési standardot fejlesztettek ki olasz és francia nyelven. A francia munkacsoport (Kremin és mtsai, 2000) 140 kép on-line képmegnevezési reakcióidejét vette fel, és meghatározta a nevekhez kapcsolódó négy kritikus változót, valamint a képek vizuális komplexitását. Dell Acqua, Lotto és Job (2000) 266 képből álló ingeranyagot standardizált olasz képmegnevezési reakcióidő vizsgálatban. A megnevezés függő változói mellett meghatározták az összes ismert 16

17 lexikai és képi változót. Kutatási eredményeik, valamint maguk a képek is szabadon hozzáférhetők a világhálón (Dell Acqua, 2001). Bonin és mtsai (kézirat) egy másik, a Snodgrass képektől független ingeranyaggal végzett francia nyelvű képmegnevezési vizsgálatokat. A kutatás eredményeit és a 299 ingerképet szintén teljes mértékben publikussá tették az interneten (Bonin, 2002) A LEXIKÁLIS FELDOLGOZÁS ELMÉLETEI A standard ingeranyagok felhasználásával jól vizsgálhatók a megismerés alapvető mechanizmusai. Fény derülhet arra, hogy hogyan alakulnak ki, illetve felnőtt korban hogyan működnek az olyan készségek, mint például az olvasás. Hogyan tanulnak a gyermekek új fogalmakat? Mi történik az optikus afáziában, ahol a betegek nem képesek a látott tárgyakat megnevezni, ugyanakkor ha megérintik, sikeresen azonosítják azokat? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához azt kell felvázolni, hogy mi történik a látvány és a szó kimondása között. A több mint 100 éves kutatás eredményeként számos modell rajzolódott ki, mely erre a kérdésre próbál meg választ adni. Az elméletek igazolására olyan vizsgálatokat dolgoztak ki, melyekben valamilyen képi vagy lexikális ingert kell megnevezni vagy a memóriában megőrizni a későbbi azonosítás vagy előhívás céljából. Az egyik legkorábbi vizsgálatban Cattell (1886) érdekes megállapításokat tett Wundt laboratóriumában végzett kutatásai alapján. Egyrészt azt találta, hogy a tárgyak, illetve színek megnevezése lassabb, mint a tárgyat, illetve színt reprezentáló szó kiolvasása. Felismerési feladatokban azonban fordított összefüggést mutatott ki. Ezekben a már látott színek vagy tárgyak azonosítása gyorsabb volt, mint a színeknek vagy tárgyaknak megfelelő (már látott) szavak azonosítása. Ezeket az ellentmondó eredményeket úgy magyarázta, hogy szavak esetében a fogalom és a név közötti asszociáció olyan gyakori, hogy a megnevezés folyamata automatikussá vált. Ugyanakkor színeket, illetve képeket nézve spontán késztetés nyomán választunk a lehetséges megnevezések közül. Elemzésében arra is kitért, hogy ez a vizsgálati elrendezés hasznos lehet az afázia mélyebb megismerésében A felismerés és a felidézés dichotómiája Cattell több mint 100 évvel ezelőtti eredményei tükrözik az emlékezet működésének két alapvető mechanizmusát, azaz a felismerés és a felidézés dichotomiáját. Az elmúlt 100 évben igen széles körben vizsgálták ezt a problémát. Ennek eredményeképp számos 17

18 alternatív magyarázat született a felismerési és a felidézési feladatokban nyújtott teljesítmények eltérő eredményeinek indoklására. Ezen vizsgálatok legnagyobb része azonban Cattell rendszerétől eltérően nem a spontán felidézést tesztelte, hanem gondosan megtervezett vizsgálatokban variálták az emlékezeti feladat kódolási vagy előhívási szakaszának meghatározó tényezőit. A feladatok többségében a személyek szavakat, szópárokat vagy képeket tanultak meg. Ezt követően tesztelték a felidézési teljesítményt jelzőinger segítségével, vagy esetleg döntési helyzetben, ahol a kérdés az volt, hogy felismeri-e a kísérleti személy a korábban bemutatott ingereket. Ezek a hagyományos emlékezeti feladatok változatos, egymásnak gyakran ellentmondó modelleket inspiráltak. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezek az elméletek gyakran nem alkalmasak a laboratóriumi helyzettől független vizsgálatok eredményeinek magyarázatára Két folyamat vagy specifikus kódok? A felismerés és a felidézés mechanizmusainak modellezésében fontos annak eldöntése, hogy vajon alapvető működési folyamataiban tér-e el egymástól ez a két folyamat (pl. Brown és McNeill, 1966; James, 1980; Norman, 1970), vagy a folyamatok megegyeznek, és az eltérés csupán a feldolgozott információ mennyiségében illetve minőségében keresendő (pl. Tulving, 1976). A téma összefoglalását Watkins és Gradiner 1979-ben írt összefoglalója fejti ki bővebben. Az a nézet, mely szerint a felismerés és a felidézés folyamatai alapvetően különböznek, a kétfolyamat elméletben fogalmazódik meg, melynek több változatát is kidolgozták (lásd Watkins és Garadiner, 1979). A modell a felidézés keresési-előhívási szakaszát elkülöníti a döntési szakasztól, melyben az előhívás nyomán rendelkezésre álló információk közötti választás történik. A felismerésben ezzel szemben csak a döntési szakasz nyilvánul meg. A kétfolyamat emlékezeti paradigmáját számos vizsgálat eredménye igazolta (pl. Bahirk, 1970; Rabinovitz, Mandler és Patterson, 1977). Ugyanakkor számos kutatás eredménye ellentmond ennek a felosztásnak, melyekben azt találták, hogy adott esetben a felidézési teljesítmény jobb is lehet, mint a felismerési teljesítmény (Bartling és Thompson, 1977; Rabinowitz, Mandler és Barsalou, 1977; Tulving, 1974; Tulving és Thomson, 1973; Watkins, 1973; Wiseman és Tulving, 1976). A kódolási specifikusság Tulving (1982, 1983) által javasolt elvében a felismerés és a felidézés folyamatai alapvetően nem különböznek egymástól, mivel az egyes feladatokban nyújtott teljesítménybeli különbségek az információfeldolgozás 18

19 kontextuális tényezőiből származnak. Ebben a modellben a célelem sikeres előhívásának valószínűsége egyenes arányban nő az előhíváskor rendelkezésre álló, és a memóriában tárolt információ közötti átfedés mértékével. Ugyanakkor a modell azt is feltételezi, hogy a felidézéshez nagyobb mértékű átfedésre van szükség. Az elméletet igazoló vizsgálatokban (Thomson és Tulving, 1970) a jelzőinger paramétereit változtatva rámutattak, hogy a felidézés akkor a legjobb, ha a kódolási kontextus pontos megfelel az előhívási kontextusnak. Más vizsgálatok rámutattak arra, hogy ez a modell csak bizonyos helyzetekben alkalmazható Alternatív stratégiák a felismerésben és a felidézésben A fentebb ismertetett elméletek abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a felismerés és a felidézés mechanizmusa univerzális, azaz minden feladat helyzetben azonos módon működik. Az újabb megközelítések kiindulópontja azonban az, hogy számos különböző stratégia létezik, melyek közül az a stratégia fog aktiválódni, amelyik a feladathoz a legjobban illeszkedik (Eysenck és Keane, 1990). A kilencvenes évek kutatásai változatos vizsgálati helyzetekben igyekeztek feltárni az alkalmazott stratégiák sokféleségét. Jones (1982) vizsgálatai két alternatív felidézési mechanizmusra utalnak, ezek közül a közvetlen út megfeleltethető a Tulving féle modellnek. Ebben az esetben a jelzőinger közvetlen hozzáférést biztosít a felidézendő információhoz. Ez a stratégia célravezető lehet például olyan feladatokban, ahol a fekete-fehér, igen-nem, stb. szópárok bemutatását követően úgy neveztetik meg a második tagot, hogy a szópár első tagját használják jelzőingerként. Ugyanakkor Jones szerint létezik alternatív felidézési lehetőség is, mely inkább megfelel a kétfolyamat paradigmának (Eysenck és Keane, 1990). E szerint a hipotézis szerint a felidézés közvetett úton valósul meg, melyben a jelzőinger következtetéseket és alternatív válaszokat implikál. Jones egyik vizsgálatában olyan szópárokat mutattak be, melyek között látszólag nem volt semmilyen kapcsolat (pl. mód templom). Majd felidézési feladat következett, ahol jelzőingerként a szópár első tagját mutatták be. A személyek egy részét tájékoztatták a felidézési feladat előtt, hogy a jelzőszavak betűit megfordítva olyan értelmes szavakat kapnak, melyek kapcsolódnak a célszóhoz. Az így tájékoztatott személyek több mint kétszeres szófelidézési teljesítményt mutattak, mely eredmény arra enged következtetni, hogy ebben a rendszerben a jelentés alapú, közvetett kódolás célravezetőbb stratégia. Ez az eredmény nem magyarázható a tulvingi kódolási specifikusság elméletével, hiszen itt a 19

20 jelentés alapú felidézésben egyértelműen más a rendelkezésre álló információ, mint az, amelyet a személy az ingerbemutatás során kódolt A lexikális előhívás modelljei a megnevezési feladatok tükrében A fentebb ismertetett elméletekből kitűnik, hogy nem lehet univerzális receptet adni arról, hogy mi történik a lexikális feldolgozás során. Ugyanis számos tényező fogja meghatározni azt, hogy az inger bemutatását követő válasz milyen lépéseken keresztül, milyen struktúrák felhasználásával jön létre. Nem lehet élesen elkülöníteni a felismerési és a felidézési folyamatokat, továbbá az emberek a lexikális feldolgozás során a különböző helyzetekben általában különböző stratégiát használnak. Elszakadva a népszerű, lexikális döntést alkalmazó memória vizsgálatoktól, érdemes megvizsgálni a lexikális előhívás megnevezésen alapuló modelljeit, melyekben a lexikális vagy képi inger bemutatását követő válasz az inger 'neve'. Ezek a modellek elsősorban bizonyos olvasási készségekről, illetve arról adnak számot, hogy hogyan azonosítjuk a tárgyakat. Fontos azonban itt is szem előtt tartani, hogy az elméletek alapját képező vizsgálati helyzetekben a szavak és a képek kontextus nélkül, egyesével kerülnek bemutatásra, ez azonban legkevésbé sem jellemző a hétköznapi életre A szókiolvasás korai elméletei Morton szófelismeréssel kapcsolatos modelljében (Morton, 1969) a logogének olyan szerkezeti egységek, melyek a szavak azonosítására alkalmasak. Minden szónak megfelel egy logogén, és ez bizonyos aktivációs küszöbbel rendelkezik. Egy szó azonosítása során az ingerből és a kontextusból nyert logogén specifikus információk felhalmozódása megemeli az adott logogén aktivációs szintjét, és így tüzelésre késztetik az adott szónak leginkább megfelelő logogént. Tüzelés után a logogén aktivációs küszöbe lecsökken. A folyamat ismétlődése révén a gyakran előforduló szavak aktivációs küszöbe permanensen lecsökken. Ennek eredményeképpen kevesebb szenzoros információra van szükség a gyakoribb szavak azonosításához (Morton, 1979a). A logogének, mint az ismert szavak reprezentációját hordozó, azonosítást végző memória alegységek, népszerű építőkövei lettek a későbbi, lexikális előhívást magyarázó modelleknek. Ellis és Young az olvasási folyamatokat magyarázó, főként neuropszichológiai eredményeken alapuló modelljében (Ellis és Young, 1988) három alternatív utat különböztet meg a szókiolvasásban. Ezek közül az egyiket tipikusan a felnőtt olvasók 20

21 használják, míg a másik kettőt elsősorban olvasni tanuló gyermekek vagy diszlexiában szenvedők alkalmazzák. Az olvasási folyamat feldolgozási struktúrája minden ember esetében ugyanaz, melynek összetevőit az egészséges felnőtt emberek meghatározott módon használják. Léteznek azonban alternatív utak is, ahol bizonyos összetevők kimaradnak a feldolgozási folyamatból (pl. a szemantikai rendszer kihagyása miatt az afáziás személy a kiolvasott szó jelentésének megértése nélkül olvas). Egészséges felnőttek olvasása során az írott szó a vizuális elemző rendszeren keresztül aktiválja a vizuális bemeneti lexikont, mely az ismert szavak reprezentációit tárolja. A vizuális bemeneti lexikon tehát megfeleltethető a mortoni logogének tárházának. Ezt követően Ellis és Young modellje szerint az aktiváció nyomán előhívjuk szó jelentését, végül pedig a beszédkimeneti rendszer segítségével megtörténik a szó kiejtése A tárgyfelismerés és megnevezés neuropszichológiai elmélete Ellis szerint Az optikus afáziában szenvedő betegek legtöbbször nem képesek a tárgyak megnevezésére, amennyiben csupán vizuális információ áll a rendelkezésükre. Ugyanakkor abban az esetben, ha megérinthetik a tárgyakat, képesek mimikával jelezni azok funkcionális használatát. Ellis és Young (1988) elméletében e jelenség magyarázatát az adja, hogy a memória alrendszerekre tagolódik, és ezek más-más típusú információt raktároznak a tárgyakkal kapcsolatban. A tárgyfelismerési egységek az egyes tárgyak szerkezeti tulajdonságait kódoló információt tárolják, míg a szemantikai rendszer, illetve a beszéd kimeneti lexikon a tárgyak jelentésével, illetve nevével kapcsolatos információt hordozza. A tárgyakkal kapcsolatos információfeldolgozás nem párhuzamos jellegű, hanem szigorúan egymást követő lépésekből tevődik össze, a fentebb leírt sorrendben. Így tehát valamilyen közbülső állomás vagy a rendszerek közötti kapcsolatok sérülése esetén nem működik az információátadás a sérülést követő egységekben. Ebben a moduláris elméleti keretben gondolkodva Ellis és Young szerint az optikai afáziában szenvedőknél a tárgyfelismerési egységek és a szemantikai rendszer közötti kapcsolatok sérüléséről lehet szó, mely meggátolja a tárgy jelentésének, illetve nevének azonosítását. Az, hogy ezek a személyek képesek arcjátékkal kifejezni a tárgyak használati módját, arra utal, hogy a tárgyfelismerés működik, és közvetlen kapcsolatok révén ki is fejeződhet a mimikai rendszer segítségével. Ez azonban nem feltételez szemantikai feldolgozást. Ezt az állítást az a vizsgálat is igazolja, melyben klasszikus optikai afáziában szenvedő beteg képes volt rajzolt vonalakról megmondani, 21

22 hogy azok valóságos tárgyakat ábrázolnak-e, avagy értelmetlenek (Riddoch és Humphreys, 1987) A képmegnevezés modalitás függő rendszere Paivio kettős kódolási elmélete (Paivio, 1986) szerint az információfeldolgozást két, elkülönült rendszer végzi, melyek további, modalitás specifikus alrendszerekre tagolódnak. A nyelvi információt kezelő verbális rendszer olyan alrendszerekből áll, melyek elkülönülten végzik a látási, hallási, illetve tapintási modalitásokból származó lexikális ingerek feldolgozását. Pavio ezeket az alrendszereket Morton (1969 és 1979b) alapján logogéneknek nevezte el. A nem verbális rendszer a képi reprezentációk alrendszereit tartalmazza, ezek az úgynevezett imagének. A képmegnevezés szempontjából releváns működési alegységek az imagének vizuális reprezentációi, illetve az auditív-motoros logogén reprezentációk. Az egyes alrendszereket funkcionális referencia kapcsolatok szövevényes hálója köti össze. Így például egyes konkrét tárgyakat reprezentáló imagének számos logogénhez kapcsolódnak, melyek a tárgy lehetséges neveit hordozzák. Ugyanakkor e logogének mindegyike több másik imagénhez is kapcsolódik. A referenciális összeköttetések erőssége és száma a korábbi tapasztalatok függvénye. Ezek segítségével kétirányú kapcsolat feltételezhető a logogén és imagén rendszerek között. Ebben az elméleti keretben gondolkodva a képmegnevezés nem-verbálistól verbális rendszer felé irányuló folyamatot feltételez (Johnson, Paivio és Clark, 1996). A megnevezés során a képi inger reprezentációs aktivációt kelt a nem verbális rendszerben. Az aktiváció felhalmozódása addig tart, míg adott imagén esetében eléri az aktivációs küszöböt, azaz a rendszer felismerte a tárgyat. Ezt követően az aktiváció referenciális kapcsolatok révén továbbterjed a verbális rendszerben, az imagénhez asszociált logogének (a tárgynevek) irányába. Végül adott logogén aktivációja elérheti azt a kritikus küszöböt, mely kezdeményezheti a logogén által reprezentált verbális kód kivitelezését A képmegnevezés 3, 4 és 5 lépéses elméletei A felidézés modelljeiben láthattuk, hogy egyes elméletalkotók általános feldolgozási folyamatokat feltételeznek, míg mások feladat specifikus stratégiákat azonosítottak. A képmegnevezési mechanizmust magyarázó legtöbb felidézési modell univerzális feldolgozási folyamatokban gondolkodik, melyek bizonyos számú, szigorúan egymást követő lépésekből tevődnek össze. 22

23 Ellis és Young (1988) elméletében három egymást követő lépés különíthető el: hozzáférés a (1) képfelismerési, a (2) szemantikai és a (3) beszéd kimeneti egységhez. Johnson, Paivio és Clark (1996) szerint is három lépésből áll a megnevezési folyamat, melyek a következők: 1. a kép elemzése és a tárgy felismerése 2. a tárgyat kifejező szó vagy szavak előhívása a memóriából, és a preferált megnevezés kiválasztása 3. a kiválasztott név kimondásának motoros tervezése és kivitelezése Mindkét elmélet három lépést határoz meg, ám fontos különbség van a második lépésben. Míg az Ellis féle rendszerben a felidézés során megjelenik fogalmi reprezentáció, amely a tárgy jelentését hordozza, a johnsoni modell nem feltételez konceptuális feldolgozást. Véleményük szerint a paivioi (1986) kettős kód alapú rendszer alapján az imagénektől a logogénekig vezető referenciális kapcsolatok elegendő magyarázattal szolgálnak a megnevezési feladatokban kapott eredményekre. Más kutatók is egyetértenek abban, hogy nem feltétlenül szükséges a megismerési folyamatokban modalitás független, konceptuális és lexikai reprezentációkat feltételeznünk (Campbell és Clark, 1988; Clark, 1987, 1994; Paivio, 1971, 1983, 1986, 1991). Ugyanakkor számos kutató egyetért abban, hogy a képmegnevezés során megjelenik jelentés alapú, modalitás független reprezentáció (pl. Potter és Faulconer, 1975; Snodgrass, 1984; Theios és Amrhein, 1989). Azonban ezekben a modellekben három helyett négy feldolgozási lépést különítenek el, mivel az Ellis féle szemantikai lépésen belül elkülönítik a fogalmi és a lexikai azonosítás lépéseit. 1. korai vizuális szakasz. elsődleges képi reprezentáció formálódik, mely az ingertárgy legfőbb sajátosságait tartalmazza. 2. fogalmi azonosítás. az elsődleges képi reprezentáció aktiválja az amodális szemantikus rendszer jelentéscsomópontját 3. lexikális azonosítás: a jelentés előhívja a név reprezentációját 4. válaszgenerálás: a kiválasztott név kimondása A lexikális azonosítás harmadik lépését egyes modellekben továbbfejlesztették, melyben két elkülönült lexikális reprezentációt különítettek el (Kempen és Huijbers, 1983; Levelt, 1989; Roelofs, 1992; Levelt, Roelofs és Meyer, 1999). A lemma szintjén 23

24 a szó szemantikai és szintaktikai tulajdonságai kódolódnak (pl. a nyelvtani nem), míg a lexémák szintje a szavak fonológiai tulajdonságait határozza meg. Ebben az elgondolásban tehát a képmegnevezés öt lépésen keresztül valósul meg, melyben például rövid ideig exponált kép nyomán kialakul a "bozontos szőrgombolyag" benyomása (1), mely aktiválja az "ugatós négylábú állat" jelentéscsomópontját (2). Ezt követi a "kutya" lemma aktivációja (3), majd a "k-u-t-y-a" beszédhangok előhívása (4) melyek elvezetnek a válasz kimondásához (5) A KÉPMEGNEVEZÉSI TELJESÍTMÉNY KRITIKUS TÉNYEZŐI A képmegnevezési reakcióidő igen nagy variabilitást mutat a vizsgálatokban használt bemeneti ingerek, azaz a képek függvényében. Ez a megfigyelés arra utal, hogy a bemeneti inger sajátosságai hatással vannak az információfeldolgozás folyamataira. A kognitív tudomány képmegnevezési reakcióidővel foglalkozó szakemberei arra keresik a választ, hogy mi az, vagy mik azok a kritikus jellemzők, amelyek meghatározzák az egyes szavak feldolgozási sebességét a szó memóriából történő előhívása során. Az elmúlt 50 év kutatásaiban számos ilyen kritikus változót azonosítottak, melyek több szempontból kategorizálhatók A reakcióidő függő és független változói Annak ellenére, hogy a szakirodalom ezt a felosztást gyakran mellőzi, érdemes különbséget tenni a képmegnevezési reakcióidő függő és független változói között (1. táblázat). A függő változók közvetlenül a reakcióidő mérési feladat eredményeiből származnak. A függő változók részletes leírása az első fejezetben található, Snodgrass és munkatársainak vizsgálatai kapcsán. A független változók meghatározása a megnevezési feladattól elkülönítve történik, például azokkal az értékelési feladatokkal, melyeket általában olyan személlyel végeznek el, akik nem vettek részt a reakcióidő mérési vizsgálatokban. Független változóként szerepelhetnek a nevekre vonatkozó szótári adatok is. A függő és a független változók csoportjai azonban nem konzisztensek az egyes vizsgálatokban. A válaszegyezés változója például szerepelhet a reakcióidőtől független változóként is (pl. Snodgrass és Yuditsky (1996), Lachman, Shaffer és Hennrikus, 1974). Ennek azonban speciális oka van, mégpedig az, hogy az említett képmegnevezési reakcióidő tanulmányban a képekre adott válaszokat korábbi, független vizsgálatból nyerték, melyekben ugyanezek a képek szerepeltek ingerként. Lachman, Shaffer és 24

25 Hennrikus (1974) vizsgálatában pedig ugyanazoktól a személyektől kértek szubjektív értékelést az egyes képekre, akiktől a képmegnevezési reakcióidő adatok származtak. 1. táblázat. A képmegnevezési teljesítmény függő és független változói 2 A KÉPMEGNEVEZÉSI REAKCIÓIDŐ FÜGGŐ VÁLTOZÓI Reakcióidő releváns adatok Az összes válasz átlagos reakcióideje Válasz releváns adatok Válaszegyezés Fogalmi egyezés Alternatívák száma és eloszlása (H statisztika) RI és válasz releváns adatok Domináns válaszok átlagos reakcióideje Alternatív válaszok átlagos reakcióideje FÜGGETLEN ÉRTÉKELÉSI FELADATOK VAGY EGYÉB OBJEKTÍV ADATFORRÁS A domináns megnevezés jellemzői Szubjektív Ismerősség Szógyakoriság Szóelsajátítási életkor Objektív Szóhossz Szógyakoriság Szóelsajátítási életkor A képek jellemzői Szubjektív Objektív Vizuális komplexitás Vizuális komplexitás A kép és a domináns válasz kapcsolata Szubjektív Képi-fogalmi egyezés Mentális képi variabilitás Szubjektív és objektív független változók Mely tényezők határozhatják meg a domináns választ? A képmegnevezési feladatok egyik legfontosabb szubjektíven értékelt változója a domináns válasz szóelsajátítási életkora. A szubjektív szóelsajátítási életkor a felnőtt személyek értékelése arra vonatkozóan, hogy véleményük szerint mikor sajátították el az egyes szavakat. Ez a retrospektív adat azonban nem feltétlenül tükrözi a valódi szóelsajátítási életkort, értékeit számos, szubjektív tényező is befolyásolja. Éppezért fontos összehasonlító adat az objektív szóelsajátítási életkor. Ennél a változónál szülői 2 Egyes nehezen lefordítható változónevek eredeti angol megfelelői: válaszegyezés: name agreement; fogalmi egyezés: concept agreement; alternatívák száma: raw type number; domináns válaszok átlagos reakcióideje: mean RT of target responses; szógyakoriság: word frequency; szóelsajátítási életkor: age of acquisition; képi-fogalmi egyezés: image agreement, illetve picture-name agreement; képi variabilitás: image variability. 25