C 64 Departamentum commerciale, (Állag)

Átírás

1 Archive Plan Context Context: MNL Magyar Nemzeti Levéltár, (Levéltár) (1) Magyar Országos Levéltár, sz. (Levéltár) C (194) Helytartótanácsi levéltár - C szekció, (Fondfőcsoport/Szekció) C (195) Helytartótanácsi levéltár, (Fondcsoport/Levéltár) C (196) Magyar Királyi Helytartótanács, (Fond) C 64 Departamentum commerciale, (Állag) Information on identification Ref. code C 64 Ref. code AP C 64 Title Creation date(s) Creation date(s), remarks Level Departamentum commerciale Állag Hagyományos papír alapú adathordozó Running meters Raktári egységek Additional comments Kötet : 201 (12.79 ifm) Fraktúrcsomó : 642 (63.51 ifm) 1

2 Tanácsülési jegyzőkönyvek: "Protocolla..." kötet Iratok: "Acta..." csomó 7 kötet 1 füzet "Varia", rendezésre és reponálásra váró iratok 1 csomó "Normalia..." csomó Irattári segédkönyvek: "Regestrum et index...", lajstrom és mutató kötet "Series numerorum departamenti commercialis et oeconomiae", számsor kötet "Index normalium...", mutató kötet "Index actorum normalium in departamento commerciali... interventorum", félbemaradt mutató (1724) (?) 1 kötet Irattári kezelőkönyvek: "Liber reversalium departamenti commercialis", szerelő és kölcsönkönyv kötet "Liber praenotationis departamenti commercialis", szerelő és kölcsönkönyv. (Az évkörtől külön-külön vezették a kereskedelmi és a közlekedési iratok számára; az előbbit 1851-ig, az utóbbit 1849 elejéig folytatólagosan továbbvezették.) 12 kötet "Elenchus actorum anno 1848/1849 e departamento commerciali ad rationem locumtenentiatus Croatici abhinc extradatorum", a Horvátországnak kiadott iratok jegyzékei , kötet Ügyviteli segédkönyvek: "Collectio normalium...", szabályrendeletek kivonatai tárgyak szerint csoportosítva kötet Különböző vámszabályzatok, harmincadhivatalok és sóhivatalok számára kiadott utasítások; latin, ill. német nyelvű nyomtatványok kötet 8 füzet "A kereskedési és azzal kapcsolatban lévő tárgyak iránt kiküldött kerületi választmánynak jelenése, 1843, Pozsony", nyomtatvány: Csengery Antal példánya kötet 2

3 A kereskedelmi ügyosztály azoknak az ügyeknek egy részét intézte, amelyeket korábban, az ügyosztályi rendszer bevezetése előtt a gazdasági bizottság (commissio oeconomica) készített elő. A gyáripar, a kül- és belkereskedelem, meg a közlekedés és vízszabályozás ügye volt a gondjaira bízva. (Az ilyen ügyekre vonatkozó iratokat az ügyosztály felállítása előtti időszakban az "Acta oeconomica", "Acta miscellanea", "Acta telonialia" és "Acta naturalium administrationis" állagban, meg Balogh ( ), Bachó (1783), Bacsák ( ), Balassa ( ), Mednyánszky ( ), Sidó ( ), Skerlecz Miklós ( ) és Sauska ( ) előadónál találjuk. Mint láttuk, már a helytartótanács felállításakor hozott törvények, meg a helytartótanács számára kiadott első utasítás úgy rendelkezett, hogy a helytartótanács munkálkodjék az ország gazdasági életének fejlesztésén. Az 1801-i utasítás ezeket a rendelkezéseket megismételve szintén kötelezte a helytartótanácsot, hogy gyorsítsa az ország gazdasági vérkeringését, pártolja az ipart, növelje a kül- és belkereskedelmet, építtessen utakat, töltéseket, hidakat, csatornákat s ezzel fejlessze a közlekedésügyet. A helytartótanács azonban természetesen csak az udvar gazdaságpolitikája által megszabott keretek között fejthette ki a tevékenységét. Ez a gazdaságpolitika pedig ugyanazon az úton haladt tovább, amelyen Mária Terézia korában megindult; továbbra is alárendelte Magyarország gazdasági érdekeit Ausztriának, fenntartotta a magyar ipar és kereskedelem fejlődését gátló vámrendszert. Ilyen körülmények között az iparosításra, a hitelélet megteremtésére irányuló kísérletek inkább a kormányzat ellenére, nem pedig támogatásával valósultak meg. A kormányzat segítségével még leginkább a szárazföldi és vízi úthálózat kiépítése, karbantartása és a vizek szabályozása haladt előre, de a magánkezdeményezés, a részvénytársaságok működése is jelentős volt ebben a tekintetben. (Ennek köszönheti létrejöttét pl. az között készült Ferenc-csatorna, az közt épült Lujza út s később a vasutak.) A legnagyobb eredmények: a gőzhajózás megindítása, a Duna és a Tisza szabályozása s a Lánchíd Széchenyi István nevéhez fűződnek. Széchenyi ilyen irányú munkáját 1845 őszétől kezdve már hivatalos megbízásból végezte; az uralkodó ugyanis augusztus 15-én az ország közlekedésének fejlesztésére közlekedési bizottságot állított fel a helytartótanácsban s ennek elnökévé - egyúttal helytartótanácsosi tanácsossá is - kinevezte Széchenyi Istvánt. A közlekedési bizottság tagjai voltak Schedius Lajos, Szentiványi Vince és Dubravitzky Simon tanácsosok, meg Kraynik Imre és Tallián Sándor titkárok; egy fogalmazó, egy tollvivő, egy írnok és egy futár segédkezett nekik. A bizottság alá rendelte a király az országos építészeti igazgatóság két osztályát: az útépítésit és a hajózásit. Meghagyta, hogy Kecskés Károly és a hajózási osztály felügyelője vegyen részt a bizottság ülésein s műszaki kérdésekben szavazatuk is legyen január 25-től kezdve uralkodói kinevezés alapján szakértő tanácsadóként a bizottságnál működött Clark Ádám is. Az ügyosztály az iparügyek közül csak a nagyobb szabású üzemek: a manufaktúrák és gyárak (fabricae) ügyeit intézte. (A kisipar kérdéseivel a dep. cehale, majd a dep. civitatense foglalkozott.) Átnézte a törvényhatóságoknak a területükön levő gyárakról beküldött időszaki jelentéseit, intézkedett az újonnan alapított és a már meglevő gyáraknak kiadandó privilégiumok, kedvezmények, védjegyhasználat ügyében, valamint a gyárak lerakat-tartás, illetve eladás engedélyezése érdekében benyújtott kérései tekintetében. Az egészségvédelem érdekében egyes készítményeket (pl. likőröket, festékeket) megvizsgáltatott az egyetemmel. Olykor a gyárakban előállított termékek (pl. cukor) mennyiségéről is jelentést kért a megyéktől és városoktól. (Gyárakkal kapcsolatos iratok kis számban a "Dep. civitatense" állagban is vannak, selyemgyárakra vonatkozó iratok pedig az években a "Dep. oeconomicae publicae" állagban is.) Intézte az ügyosztály a találmányok szabadalmazásának ügyét is: az új találmányok szabadalmázása, vagy az örökös tartományok területére kiadott szabadalmak Magyarországra való kiterjesztése iránt beadott kéréseket véleményével ellátva felterjesztette döntésre az uralkodóhoz és a szabadalomlevélben megszabott idő leteltével a szabadalomlevelet visszakérte a feltalálótól. Az iratok közt sokszor a szabadalomlevél másolatát és a találmány leírását is ott találjuk. (A selyemgyártással kapcsolatos találmányok ügyével azonban a dep. oeconomiae publicae foglalkozott.) 3

4 A kereskedelem terén az ügyosztály működése jórészt arra korlátozódott, hogy az uralkodó ilyen irányú rendelkezéseit, értesítéseit a megyék, városok tudomására hozza s érdeklődésére felvilágosításokkal szolgáljon egyes kérdésekben. A helytartótanács körlevélben értesítette a törvényhatóságokat, valahányszor egyes áruk külkereskedelmi vámját királyi rendelettel megváltoztatták, vagy ha bizonyos okok miatt egy időre általános vámmentességet adtak valamely árura (pl. háború esetén terménybeszolgáltatásra), vagy megtiltották egyes áruk kivitelét. (Arról is tudósította őket, ha pl. más államban leszállították az osztrák birodalomba vitt áruk vámját.) Közölte velük azt is, ha egy-egy harmincadhelyet máshová helyeztek. Természetesen foglalkozott a magánszemélyek harmincadpanaszaival és kihágásaival is s közvetítette az uralkodóhoz kivitel engedélyezése iránt benyújtott kéréseiket. Gyakran fordultak a helytartótanácshoz engedélyért (passuales) olyanok - főként szerzetesrendek, arisztokraták - akik saját használatukra behozatali tilalom alatt álló árukat (pl. halat, sajtot, bort) szándékoztak külföldről behozni. Ezeket a kéréseket a helytartótanács legtöbbször saját hatáskörében, hátiratilag, azaz a kérvény hátlapjára rávezetett döntéssel intézte el. (Hátirati elintézés esetén a kérelmező visszakapta a hátirattal ellátott kérvényt, tehát az ilyen kérvények nincsenek meg az ügyosztály anyagában.) A kereskedelmi élet figyelemmel kísérését szolgálták a Károly úton kivitt és behozott árukról és a fiumei kormányzóság területén levő tengeri kikötőkben megforduló külföldi hajókról lekért időszaki jelentések. Ugyanennek érdekében kötelezték a megyéket és városokat, hogy negyedévenként táblázatos jelentést küldjenek be az ország főbb kereskedelmi cikkeinek a vásárokon kialakult áráról. Ezek a cikkek a következők voltak: vágómarhák (ökör, ló), hízott marha, tehén juh, sertés, gyapjú (magyar, német, spanyol), kender, len, tölgyfagubacs, nyersbőrök (szarvasmarha, ló, juh), méz, viasz, leveles dohány, faggyú, toll, timsó, hamuzsír, sziksó. A kereskedelmi lehetőségek felderítése végett olykor pl. a dohánytermesztésről, juhtenyésztésről is kértek jelentést a megyéktől. Tárházak építésére is ösztönözték a törvényhatóságokat. Az ügyosztály törődött a belkereskedelem ügyeivel is. Közreműködésével kaptak engedélyt a kérelmezők arra, hogy boltot nyithassanak, házalókereskedést folytathassanak, vagy eladhassák kereskedési jogukat. Intézte a kereskedőcéhek ügyeit, a kereskedősegédek felmentését a vándorlás alól, orvosolta a kereskedés, vagy házalás szabályozása miatt beadott panaszokat, foglalkozott a törvényhatóságok és a zsidó kereskedők között felmerülő ellentétekkel. Átnézte a törvényhatóságok jelentéseit arról, hogy vannak-e területükön olyan török alattvalók (kereskedők), akik még nem tették le a hűségesküt. (Ez a kérdés persze egyre inkább vesztett jelentőségéből.) Az alakuló kereskedelmi és közlekedési (hajózás, vasúti) társulatok, részvénytársaságok, bankok alapszabályainak jóváhagyása is az ügyosztály közreműködésével történt. Mindezek az előbbiekben tárgyalt tennivalók azonban együttvéve sem adtak annyi munkát az osztálynak, mint a közlekedés biztosítása, fejlesztése és a vízszabályozás. A közlekedési utak rendbentartását nemcsak a kereskedelem könnyítése végett szorgalmazta kormányzat: a katonaság és a posta érdekei is megkívánták. Az utak és a hidak állapotáról a törvényhatóságok jelentéseiből szerzett tudomást a helytartótanács, de előfordult az is, hogy a főhadparancsnokság, vagy az országos biztosság igazgatója kérte valamely út megjavítását, vagy új út építését. Az elvégzendő munkák tervét és költségvetését az érintett törvényhatóság felterjesztette a helytartótanácshoz, az pedig az országos építési igazgatósághoz küldte műszaki és számvevőséghez pénzügyi véleményezésre. (Az építési igazgatóságot 1788-ban állították fel; műszaki tanácsadó és ellenőrző szervként működött a helytartótanács irányítása alatt.) A megszervezésre és működésére vonatkozó tudnivalókat l. az építési igazgatóság iratainak ismertetésében.) Az utak és hidak építésének, javításának, valamint a folyók tisztításának, szabályozásának és a mocsarak lecsapolásának költségeit részben a törvényhatóságok viselték, részben azonban állami támogatásból, főként a felemelt sóalapból (fundus aucti salis pretii) fizették. A helytartótanács 1801-től kezdve - a számára kiadott utasítás értelmében - felsőbb engedély nélkül maga rendelhette el a felemelt sóár-alap terhére azokat a sürgős útépítési és javítási, meg vízmunkákat, amelyeknek kiadásai nem haladták meg a 3000 forintot. (Ezeknek a munkáknak a költségeiről félévenként kimutatást kellett az uralkodó elé terjesztenie). A 3000 forintnál költségesebb munkák terveit és költségvetését azonban véleményével együtt esetről esetre fel kellett küldenie az uralkodóhoz engedélyezés végett. 4

5 Kutatóterem megnevezése Related units of description Related units of description: Arról, hogy a felemelt sóár-alapnak mennyi pénze van, a kamara rendszeresen tájékoztatta a helytartótanácsot, az alapból fizetendő kiadásokra pedig az építési igazgatóság évente költségvetést készített és nyújtott be neki. Az elvégzett munkáról a törvényhatóságok jelentést és számadást küldtek be a helytartótanácshoz, számadásaikat a számvevőség vizsgálta meg. Beküldték a megyei és városi mérnökök havi naplóit, jelentéseit is a végzett munkáról. A megyéknek kérésükre mérnöki felszerelést szerzett be az építési igazgatóság a helytartótanács közvetítésével, s szükség esetén a munkálataikhoz (pl. folyó medrének tisztításához) megfelelő eszközöket adott kölcsön. A nagyobb, több éven át tartó vízmunkákat: szabályozást, lecsapolást, csatornaépítést - ezeknek célja volt természetesen nemcsak a vízi útvonalak biztosítása, hanem az áradások megakadályozása is - királyi biztosok vezették, a helytartótanács állandó irányításával és az építési igazgatóság közreműködésével. (A királyi biztosok közül néhánynak: Br. Vay Miklósnak, Br. Perényi Jánosnak és Gr. Zichy Ferencnek iratai fennmaradtak a helytartótanács levéltárában.) A vízszabályozásokkal kapcsolatban sokszor szükség volt a vízimalmok elhelyezésének megváltoztatására, ennek érdekében is a helytartótanács tette meg a szükséges intézkedéseket. Az útépítés, vízszabályozás miatt szükségessé váló telek-kisajátítások is közreműködésével zajlottak le. Külön gondot fordított a Buda és Pest közötti hajóhídra és a téli jégen történő közlekedésre. Az osztály ügykörébe tartoztak az építési igazgatóság, a pest-budai hajóhíd és a Károly út személyzetének, a megyei és városi mérnököknek, az útinspektoroknak s a helytartótanácsi közlekedési bizottságnak személyi és fizetés ügyei. (Azokban az években, amikor a helytartótanács és a kamara egyesítve volt, az osztály a magyarországi harmincadszemélyzet személyi és fizetési ügyeivel is foglalkozott.) Végül az ügyosztály intézte a fiumei kormányzóság (gubernium Fluminense) meg Fiume és Buccari városok személyi és anyagi ügyeit. (Az ezekre vonatkozó iratok nagy részét 1850-ben átadták Horvátországnak. Az "Acta" mellékletei közül egyesek méreteik, illetve kötet-alakjuk miatt nem a megfelelő iratok mellett, hanem az iratcsomókon kívül vannak elhelyezve. Ezek a következők: Az évi 192. kútfő 88. tételének melléklete. ("Zollordnung nebst Tariffen für die gefürstete Grafschaft Tyrol von J Innsbruck"; nyomtatvány.); az évi 50. kútfő 3. tételének melléklete ("Aligemeine Dreissigstordnung nebst den Dreissigsttariffen für sämtliche hungarische Erblämder, Wien 1788.", nyomtatvány.); az évi 3. kútfő 6. tételének melléklete "Technische Anschauung der Louisebstrasse mit Berührung der übrigen auf den ungarisch-adriatischen Küstenhandel Bezug habenden Strassenzüge, l. Teil zu den Erhebungen und Local-Erfahrungen in Bezug auf die königlich-ungarischen Seehäfen.");az évi 38. kútfő melléklete ("Allgemeine Bemerkungen über die dem ungarischen Meereshandel dienenden Strassenzüge mit hinsicht auf ihre Construction, dann auf die Lage von Carlstadt und den südlichen Teil Croatiens mit den betreffenden Seehäfen; besonders über den daraus hervorgehenden hohen Handelswert der Louisenstrasse und ihre zum Aufschwung dieses richtigen Meershandels unerlässlich nötige Einlösung. Vom kgl. ung. Rat- und Landes-Obernaudiektor Fr. Rauchmüller v. Ehrenstein in Bezug auf seine Localerhebungen in diesen kgl. ungarischen Landesgegenden "); az évi kútfő 15. tételének mellékletei (Az uzsok-kárpát-beszkidi útépítés évi számadásai); valamint egy olyan melléklet, amelyről ma már nem állapítható meg, hogy mely irathoz tartozik ("Observations et Calculs sur le grand Projet de Navigations du Drave et Danube de Mr le Colonel Brequin par le Conseiller de Comerce Fremaut, suivi idées sur le meme Objet enfaisant une Communication plus directe Vers le Littorale du Danube a Wukovar avec le Save vers Sisseg ou Environs. Anno 1767." Összefoglaló jelentés a Dráva torkolatától fel egészen Linzig 1766-ban tett megfigyelésekről, francia és német nyelven.) A "Normalia..." sorozatnak két mutatója van, ezek közül az elsőnek felsorolt "Index normalium ordinum..." című mutató használható a sorozathoz, a másik ugyanis félbemaradt, nagyjából csak az 1830-as évek elejéig halad. (Sok esetben viszont 1784 előtti állagokban fekvő iratokról is vannak feljegyzések benne.) Mindkét mutató feltüntet számos más ügyosztályba tartozó szabályrendeletet is, amelyek érintik a kereskedelmi ügyosztály ügykörét. Az "Acta" sorozat lajstroma és mutatója ("Regestrum et index...") 1785-tel kezdődik, az évi lajstrom a "Regestrum" című központi lajstromkönyv 111. rakszámú kötetében van. Az évi lajstromhoz hozzá van kötve a "Departamentum oeconomiae publicae" az évi lajstroma és a két lajstromnak közös a mutatója. A számsor 1786-tól 1792-ig külön kötetben van (ez a "Series numerorum..." című kötet), 1793-tól 1847-ig pedig a megfelelő évi lajstrom és mutatókötetben van. Az évi számsort tévedésből az i földművelés, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium kereskedelmi szakosztályának évi lajstrom- és mutatójához ( i minisztériumi levéltára, 486. rakszám) kötötték. Bécsi kapu tér Eredeti irat: C 2 Protocollum exhibitorum, (Állag) Eredeti irat: C 10 Regestrum, (Állag) Mikrofilm másolat: X 7617 Departamentum commerciale(c 64) (Állag) 5

6 Use Required permission: Physical Usability: Accessibility: URL for this unit of description URL: Nincs Másolatban is Nyilvános 6