Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban. dr. Teperics Károly Debreceni Egyetem TTK Földtudományi Tanszékcsoport

Átírás

1 Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban dr. Teperics Károly Debreceni Egyetem TTK Földtudományi Tanszékcsoport

2 Hangsúlyváltás a foglalkoztatás kérdésében A foglalkoztatáspolitika alakítása és a munkanélküliség kezelése az egyes EU-tagállamok saját jogkörébe tartozik. A foglalkoztatáspolitikának kettős kívánalomnak kell megfelelnie: elő kell segítenie az aktív korú lakosság foglalkoztatathatóságát, foglalkoztatottságát, ezzel a megélhetését biztosítani. A több éves (középtávú) nemzeti foglalkoztatáspolitikai stratégiák s az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek a közös foglalkoztatáspolitikai irányvonalak megvalósulásának fontos részei. Az EU törekvések a foglalkoztatásban: növekedés, versenyképesség, munkahelyteremtés

3 Megközelítések Az EU-ban kialakuló foglalkoztatáspolitika, munkaügy értelmezését, elősegíti a többdimenziós: a célorientáltság, a szintek az eszközök felöli megközelítés. Ez a fajta megközelítés elősegíti a hazai döntéshozóknak a foglalkoztatás és a munkaügyi folyamatok EU-konform megközelítését, olyan hazai foglalkoztatáspolitika kialakítását, amely szervesen illeszkedik az EUszintű folyamatokba és alkalmazza az EU-szintű eszközöket és intézményeket a hazai foglalkoztatáspolitika céljainak és módszereinek kidolgozásánál.

4 EU foglalkoztatáspolitika: célok felöli megközelítés Piaci versenyképesség. Szociális dimenzió és társadalmi igazságosság (társadalmi kohézió) Sajátos európai hagyományokkal, értékrenddel versenyképesség Regionális kohézió.

5 EU foglalkoztatáspolitika: szintek felőli megközelítés Uniós szinten a folyamatok (csúcsok), irányvonalak (EU szintű dokumentumok) és paktumok, nemzeti stratégiák és akciótervek koordinációja és monitoringja, EU-szintű intézményi bővítés (Foglalkoztatási és Munakerőpiaci Bizottság létrehozása) felől vizsgálhatók. Tagállamok szintjén az éves nemzeti foglalkoztatási irányvonalak, az éves nemzeti foglalkoztatási akciótervek Regionális, helyi szinten a foglalkoztatás és versenyképesség elősegítését szolgáló helyi foglalkoztatási paktumokat, az Európai Szociális Alapnak a humánerőforrás fejlesztésére, a munkahelyek létrehozására kifejtett helyi, regionális hatásait kell vizsgálni.

6 EU foglalkoztatáspolitika: eszközök felöli megközelítés EU-szintű projektek, közösségi kezdeményezések. Az EU szakképzést elősegítő projektjei, programjai, un. közösségi kezdeményezései összefüggésben vannak a foglalkoztatás, a foglalkoztathatóság javításával, a vállalkozóképesség, a munkaerőpiaci alkalmazkodóképesség, az esélyegyenlőség növelésével. (Hátrányos helyzetű rétegek munkaerőpiaci integrációját elősegítő közösségi programok, helyi foglalkoztatást elősegítő és kezdeményezéseket felkaroló programok, LEDA, ERGO, NOW, Horizon, EQUAL, INTERREG, LEADER+, URBAN, stb). A tagállamok foglalkoztatáspolitikai kapcsolatait elemző, összegző információs rendszerek ( Misep, Sysdem, Employment Observatory). Az európai szintű munkaerőközvetítés intézményei. A szakképzéssel és a szakképzés módszertanával foglalkozó európai szintű intézmények (pl. a thessaloniki székhelyű CEDEFOP). A tagállamok közötti munakerő-mobilitást elősegítő eszközök, az oktatási rendszerben a diák mobilitást segítő programok. Az EU-szintű pénzügyi támogatások (elsősorban az Európai Strukturális Alapok részét képező Európai Szociális Alap ), stb.

7 Nemzeti foglalkoztatáspolitika és európai prioritások által felvetett kérdések A hosszú távú fejlesztési stratégiát felvázoló Lisszaboni Stratégiába (LiS) hogy illeszkedik a foglalkoztatáspolitika? A közelmúltban elkészült hazai uniós programok, a Konvergencia Program és a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv, milyen mértékben harmonizálnak egymással? Általánosabb kérdés: milyen ügyeket érdemes nemzeti, és milyeneket közösségi szinten eldönteni, s hogy a foglalkoztatási és munkaerőpiaci kérdések melyik körbe tartoznak.

8 Európai közös foglalkoztatáspolitika Az Európai Foglalkoztatási Stratégia évi útjára bocsátása óta az Unió tagországai foglalkoztatáspolitikájukat egyebek között uniós impulzusok és koordinációs kezdeményezések alapján alakítják. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS), a Foglalkoztatási Irányvonalak (FI-k), a rövid- és középtávú makrogazdasági célokat megfogalmazó Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) kapcsolata Hierarchia: Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalakkal (ÁGPI) (?mellette felette?) 1993-tól az Unió legfőbb makrogazdasági stratégiáját hivatottak megfogalmazni rövid- és középtávra Évente EUiT fogadja el és értékjeli országonként Az EMU megjelenése óta különösen fontos ( 12 fejű sárkány ) Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) több évre általános tematikát ad a Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterveknek, az azok alapján végzett kormányzati munkának,

9 Az EFS kialakulásának rövid története Az 1990-es években számos fontos dokumentum (1993: Delors-féle fehér könyv), s EU-csúcsértekezletek sora szögezte le, hogy olyan makrogazdasági politikát kell folytatni, amely a munkanélküliség csökkentésére, a foglalkoztatás növelésére, a szociális vívmányok lehetséges fenntartására irányul. A folyamat eredménye az Európai Foglalkoztatási Stratégia és a hozzá kapcsolódó Foglalkoztatási Irányvonalak megszületéséhez (1997). Az Európai Foglalkoztatási Stratégia (EFS) végrehajtásának pénzügyi eszköze 2000-től az Európai Szociális Alap (ESZA)

10 Az EFS kialakulásának rövid története Előzmények, összetevők: Az Európai Szakszervezeti Konföderáció (ETUC) konstruktív stratégiát dolgozott ki a foglalkoztatás ügye érdekében. Az 1995-ös bővítés nyomán, az Unió tagjai között politikai súlyeltolódás következett be, mert az új tag Svédország és Finnország is elsődleges célnak tartotta saját szociális modellje megőrzését; Az unió meghatározó tagállamaiban, Nagy-Britanniában és Franciaországban is, munkáspárti illetve szocialista kormányok vették át az irányítást. A Bizottság apparátusában nagy befolyásra tett szert egy korábbi svéd politikus, Allan Larsson; Az Európai Tanácsban Tony Blair és Lionel Jospen emelték fel szavukat a foglalkoztatás kérdésének előtérbe helyezéséért, A soros elnökséget adó, baloldali érzelmű kereszténydemokrata luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker is magáévá tette az érlelődő javaslatokat. Így történhetett meg, hogy a munkahelyek teremtését témájául választó luxemburgi rendkívüli csúcsértekezleten, 1997-ben, a foglalkoztatásra irányuló aspirációk intézményesített formát kaphattak az Európai Foglalkoztatási Stratégiában. A luxemburgi folyamat = nemzeti foglalkoztatáspolitikák koordinációja

11 A Foglalkoztatási Irányvonalak története I. Az 1997 első FI-kre az legfontosabb fogalma a foglalkoztathatóság. A kínálatot akarták alakítani (munkaerő minőségét), nem a keresletre kívántak hatni Tudományos háttér tapasztalat: A munkanélküliség szintje egy adott országban közelít a hosszútávú egyensúlyhoz (piaci viszonyok révén), ezt a folyamatot a gazdaság intézményi jellemzői határozzák meg. Intézményi tényezők: Társadalombiztosítási járadékok, Adózás szintje A foglalkoztatás védelme, Béralku és a szakszervezetek ereje Térbeli és a foglalkozások közötti mobilitás A munkaerő képzettsége, gyakorlottsága, Az aktív munkaerőpiaci politikák, A munkahelyek keresletének és kínálatának megfelelése

12 A Foglalkoztatási Irányvonalak története II. Az FI-k eredetileg az es időszakra rögzített irányvonalak voltak, melyeket az öt év során több irányvonallá bontottak szét, illetve újakkal egészítettek ki. Az induló változatban szereplő 13 (s a 2002-re már 21-re bővült) irányvonalat négy ún. pillérbe csoportosították. a foglalkoztathatóság, a vállalkozásbarát környezet, (a vállalkozási és üzleti környezet javításával kívántak a foglalkoztatási teljesítmény növeléséhez hozzájárulni) az alkalmazkodóképesség, a nemek közötti esélyegyenlőség.

13 I. pillér: Foglalkoztathatóság Aktív, megelőző jellegű és diszkriminációmentes megközelítéssel a mindenki számára nyitott munkaerőpiac kialakítására irányul az irányvonalak két társadalmi csoportra koncentrálnak: a fiatal munkanélküliekre a tartós munkanélküliekre Helyzetüket oktatással és képzéssel kívánják javítani

14 Konkrét feladatok (I. pillér) A tagállamok kötelesek: minden munkanélküli fiatalnak újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége időtartama eléri a 6 hónapot az újrakezdési lehetőség lehet képzés, átképzés, állás felajánlása vagy a foglalkoztatás bármilyen alternatív formája, pl. közmunka minden munkanélküli felnőttnek újrakezdési lehetőséget felajánlani, mielőtt munkanélkülisége tartama eléri a 12 hónapot az újrakezdési lehetőség lehet a fiataloknál jelzett eszköz vagy általánosságban egyéni szakképzési támogatás is törekedni arra, hogy jelentősen emelkedjen a foglalkoztathatóság növelését szolgáló aktív programokban részesülők száma Fokozatosan kell elérniük a legsikeresebb három tagállam átlagát, de minimum azt, hogy a munkanélküliek 20%-a aktív programban részesüljön.

15 II. pillér: Vállalkozókészség munkahelyteremtés, különös tekintettel a szolgáltatási szektor lehetőségeire kiemelt cél a vállalkozások beindításának és működtetésének könnyítése a működési költségek és az adminisztráció csökkentése adók csökkentése, beleértve a nem bér jellegű munkaerőköltségeket is

16 III. pillér: Alkalmazkodóképesség a munkaszervezet és a munkavégzési formák modernizálása a munkahelyi képzés fejlesztését szolgáló megállapodások sürgetése a szociális partnerek között jogszabályi háttér átalakítása, hogy az atipikus munkavégzésre is jogi garanciákkal lehessen munkaszerződést kötni a humán erőforrások fejlesztése képzési célú beruházások, csökkenteni kell az ennek gátját jelentő adóügyi akadályokat

17 IV. pillér: A nők és a férfiak esélyegyenlősége a munkahelyi és a családi élet összeegyeztetése az egyes szektorok közötti aránytalanságok megváltoztatása, a munkaerő-piaci szegregáció leküzdése az esélyegyenlőség szempontjainak beépítése a különböző szakpolitikákba és a foglalkoztatási irányvonalak további pilléreibe (mainstreaming elve)

18 A négypilléres szerkezeten túlmutató közösségi célokat szolgálják a horizontális célkitűzések Az információs társadalom fejlesztése, A bejelentetlen munka csökkentése, A helyi fejlesztések támogatása, A számszerű, mérhető célkitűzések növelése körül kvantitatív célokat is kitűznek, általában a foglalkoztatottságra vonatkozóan. Általános elvek, jellemzők: inkább a munkanélküliségre, s kevésbé a munkanélküliekre koncentrál; fő célja a foglalkoztatás növelése, s nem annyira a munkanélküliség csökkentése; inkább a befogadó jellegű, mindenki számára nyitott folyamatokra épít, nem csupán a kirekesztettek felkarolására; a nők és a férfiak esélyegyenlőségét strukturális problémaként, nem pedig nőpolitikaként kezeli.

19 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia első öt évének értékelése 1997 óta több mint 10 millió új állás keletkezett a munkanélküliek száma 4 millióval csökkent az aktív népesség pedig 5 millió fővel nőtt A foglalkoztatási ráta alakulása között az EU-ban csökkent a strukturális munkanélküliség a gazdasági növekedés munkaintenzív jellege és a munkaerő-piaci rugalmasság javult néhány tagállamban az adó- és juttatási rendszert a munkaerő-piaci aktiválás céljai szerint alakították az oktatási és képzési rendszer közelebb került a munkaerő-piaci szükségletekhez a munkaszervezetek modernizálásában előrelépés történt a nők és a férfiak esélyegyenlőségének elve szélesebb körben érvényesül a munkahelyi és a családi kötelezettségek összehangolása érdekében a kereseti különbségek csökkentek a gyermekjóléti intézmények fejlesztésére sor került

20 A Foglalkoztatási Irányvonalak (FI) és az Általános Gazdaságpolitikai Irányvonalak (ÁGPI) koherenciája 1. Egy terület kirívó módon hiányzott a FI-k bármely csoportjából 1997-től egészen 2004-ig: a bérek alakításának céljai, rendszere, valamint a béralku szervezete. ( BÉR-VAKSÁG ) Csak az ÁGPI-k foglalkoztak vele visszafogottan: A béreket a hatékonyság növelésével arányos javasolták emelni, mert ez jó a munkahelyteremtés ösztönzésére. Európai szemlélet, szociális indokokkal ezt a béralkura hagyná Sőt emelik a munkaidőt, változatlan bérek mellett (multik érdekei) 1999 Oscar Lafontaine (D) kezdeményez, majd bukik 2003-tól (Wim Kok jelentés) 2. A Foglalkoztatási Irányvonalak megvalósításának vannak költségvetési vonzatai, amelyek par excellance nem feltétlenül felelnek meg az ÁGPI-kban megfogalmazott irányoknak, megoldásuk marad a nemzeti hatáskörre óta folyamatosan keresték a megoldást, de csak a Lisszaboni Folyamat 2005-ös felülvizsgálata után sikerült érdemi eredményt produkálni.

21 Foglalkoztatási Irányvonalak reformjai 2003-ban újrafogalmazták az FI-ket. Három fő cél (10 irányvonal) jelent meg: a teljes foglalkoztatást, a minőségi és produktív munkát, valamint a társadalmi kohéziót a szociális kirekesztés elleni harc ben, a lisszaboni folyamat újraindításának keretében az FI-ket ismét újrafogalmazták már csak 8 irányvonalban fogalmazzák meg az EFS céljait.

22 A számszerűség változása az idő előrehaladtával 2000-től a Bizottság folyamatosan kidolgozta a lisszaboni folyamat ún. strukturális mutatószámait, amelyek foglalkoztatásra vonatkozó része az EFSben való előrehaladást volt hivatott szolgálni. 70%-os általános, és 60%-os női foglalkoztatási rátával, 2010-es céldátummal. A 2003-tól az irányvonalak ennél jóval több a lisszaboni stratégiában folyamatosan kidolgozott számszerű célt fogalmaztak meg, többnyire az Unió egészére, de néha minden egyes tagállamra vonatkoztatva azokat. Az Európai Bizottság honlapja szerint 2004 novemberében a lisszaboni stratégia keretében összesen 117 strukturális mutatószámot elemeztek, s ebből 22 vonatkozott a foglalkoztatásra. Az Európai Unió Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) ugyanakkor az EFS éves közös értékeléséhez 40 kiemelt mutatót és 26 további úgynevezett kontextusmutató számítását, elemzését és alakulásának nyomon követését kérte a tagállamoktól. A áprilisában kiadott 8 FI viszont csak három számszerű foglalkoztatási célkitűzést tartalmaz (az összes, a női, és az idősebb foglalkoztatottak rátájára), s mindezt már a 2010-es határidő nélkül.

23 A Lisszaboni folyamat (2000) és újraértékelése (2005) A lisszaboni stratégia (LiS) kívánatos és szép célok összessége, amely a vezető és dinamikus régiók (USA és Kelet-Ázsia) utolérését célozza meg az európai értékek (a teljes foglalkoztatottság és a szociális igazságosság) megtartása mellett. A LiS ugyanakkor, ha implicit módon is, felvázol egy növekedési stratégiát, emiatt a Foglalkoztatási Stratégiát már ezzel is (+ÁGPI) egyeztetni kell. A stratégia úgy kíván gyors termelékenységnövekedést elérni, hogy e mellett az egyik jelentős mértékben kihasználatlan termelési tényező, a munkaerő felhasználása érezhetően növekedjen. Eszerint paradigmaváltást kell elérni, hogy az Unió a globalizáció és tudásalapú társadalom termelékenységnövelési előnyeit kihasználhassa, ugyanakkor törekedni kell az egyesült államokbeli foglalkoztatási ráták elérésére, s ezzel Európa teljes foglalkoztatási potenciáljának hasznosítására (CEC, 2000a).

24 Megvalósulhat? Nehéz teljesíteni, hogy egy adott gazdaságban a munka termelékenységének növekedése összekapcsolódjon a foglalkoztatottság növelésével Az output egy adott szintje a foglalkoztatás és a munka termelékenységének szorzata, így egyik magasabb volta a másik alacsonyabb szintjét feltételezi. Változó kibocsátás is lehet, de ez függ: az adott gazdaság népességének, kor- és képzettségi összetételének alakulásától, a munkapiac intézményeitől és a munkapiaci szabályozástól, a műszaki fejlődésnek a gazdaságra, annak adott fejlődési szakaszára jellemző sajátosságaitól, a vizsgált gazdaság ágazati szerkezetétől, a társadalom által hosszú idő óta elfogadott, a munka és a szabadidő relatív értékelését kifejező preferenciáktól.

25 Az Európai Foglalkoztatási Stratégia reformja a LiS szellemében Célkitűzés: teljes foglalkoztatást, jobb minőségű munkát mindenkinek. Irányvonalak: 1. teljes foglalkoztatás, 2. minőségi és produktív munka, 3. társadalmi kohézió és befogadás. 1. általános cél: Teljes foglalkoztatás az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re 67%-os, 2010-re 70%-os, a nők esetében 2005-re 57%-os, 2010-re 60%-os, az idősebb munkavállalóknál 2010-re az 50%-os foglalkoztatási arány.

26 2. általános cél: minőségi és produktív munka a munkafeladat, a munkahely, a szélesebb munkaerőpiac jellemzői az ellátásához szükséges képzettség az élethosszig tartó tanulás és az előremeneteli lehetőségek a nemek közötti egyenlőség a munkahelyi egészségvédelem és biztonság a rugalmasság és a biztonság a munkaerő-piaci beilleszkedés a munkaszervezet, a munkahelyi élet egyensúlya a szociális párbeszéd, a munkavállalói részvétel, a munkahelyi sokféleség a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés a munkateljesítményhez kapcsolódó valamennyi további tényező

27 3. általános cél: társadalmi kohézió és befogadás a foglalkoztatás valamennyi munkaképes nő és férfi számára elő kell segíteniük a munkaerő-piaci részvételt, a minőségi foglalkoztatáshoz való hozzájutást erősíteni kell a térségi foglalkoztatási és a munkanélküliségben tapasztalható egyenlőtlenségek mérséklését

28 A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás 1. a munkanélküliek és az inaktív lakosság foglalkoztatásának elősegítése, illetve a tartós munkanélküliség megelőzése; 2. a vállalkozási kedv serkentése és a vállalkozások létrehozásához szükséges kedvező gazdasági környezet kialakítása; 3. a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének fejlesztése; 4. az humán erőforrásokba történő beruházások növelése; 5. a munkaerő-kínálat bővítése és az aktív öregedés támogatása;

29 A három általános cél elérését szolgáló 10 prioritás 6. a férfiak és a nők esélyegyenlőségének megteremtése a munkához jutás és a bérezés területén; 7. a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben megnyilvánuló diszkrimináció felszámolása; 8. a kifizetődő munkavégzés elősegítése pénzügyi ösztönzők révén; 9. a nem hivatalos foglalkoztatási gyakorlatok visszaszorítása; 10. a szakmai és a földrajzi mobilitás serkentése.

30 Konkrét célkitűzések a LiS szellemében valamennyi munkanélkülinek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget képzés, átképzés, munkalehetőség stb., mielőtt a munkanélküliség eléri a pályakezdők esetében a 6, mások esetében a 12 hónapot; biztosítani kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részt vegyen valamilyen aktív foglalkoztatási programban; a 22 évesek legalább 85%-a rendelkezzen emelt szintű középfokú végzettséggel; az élethosszig tartó tanulásban részt vevő felnőtt munkavállalási korú népesség (25 64 évesek) aránya az Európai Unióban átlagosan érje el legalább a 12,5%-ot;

31 Konkrét célkitűzések a LiS szellemében 2005-re az álláskeresőknek az EU egész területén elérhetővé kell tenni a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai által közzétett üres álláshelyeket; 2010-ig az EU szintjén 5 évvel növekedjen a munkaerőpiacot elhagyók tényleges átlagos életkora, amelynek becsült értéke 2001-ben 59,9 év; 2010-ig jelentősen csökkenteni kell minden tagállamban a férfiak és a nők közötti bérkülönbséget; 2010-ig a tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerő-piaci részvételének ellenösztönzőit, és törekedniük kell arra, hogy a 3 évesnél idősebb, de az iskolaköteles kort még el nem érő gyermekek legalább 90%-ának, illetve a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%- ának biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat; 2010-ig az iskolarendszerű oktatásban a lemorzsolódási ráta EUszinten ne haladja meg a 10%-ot.

32 Napjaink as időszak: vonatkozó irányvonala: a Növekedés és a Munkahelyteremtés Integrált Irányvonalai címet viseli. A 23 irányvonal lényegében integrálja Maastrichtot, Cardiffot, Luxemburgot, és Lisszabont, sőt a K+F kérdéskört középpontba helyező Barcelonát is. Rendeződni látszanak a dolgok: Béralku: biztosítani kell a munkaerő költségek foglalkoztatásbarát fejlődését

33 Gács János: Az EU által inspirált foglalkoztatáspolitika makrogazdasági feltételei című cikkének ábrái