Az időskorúak főbb demográfiai jellemzői

Átírás

1 Az időskorúak főbb demográfiai jellemzői AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE Az időskorúak számának és népességen belüli arányának alakulása A évi népszámlálás időpontjában Magyarországnak több mint 2 millió 60 éves vagy ennél idősebb lakosa volt, hazánk 10 millió 198 ezer főnyi népességének egyötödét (20,4 százalékát) az időskorúak tették ki. A felnőtt korú (15 59 éves) lakosság létszáma megközelítette a 6 és fél milliót (63 százalék), ugyanakkor a 15 éven aluli évjáratokhoz tartozók száma közel 400 ezer fővel, népességen belüli arányuk csaknem 4 százalékponttal maradt el az időskorúakétól (1 millió 695 ezer fő, 16,6 százalék), 100 gyermekkorúra 123 időskorú jutott. A felnőtt korú népességre háruló eltartási teher nagyobbik része törlesztési, és csak kisebb része befektetési jellegű, minden 100 felnőtt korúnak 32 időskorú és 26 gyermekkorú eltartását kell biztosítania. Hazánkban a népszámlálások által nyomon követett 130 évben folyamatosan emelkedett az időskorúak népességen belüli aránya, ez az öregedési folyamat azonban csak a legutóbbi négy-öt évtizedben értékelhető kifejezetten negatív tendenciaként. A korstruktúra eltolódása eleinte kizárólag a mortalitás csökkenésének, az átlagos elhalálozási életkor kitolódásának, az átlagos élettartam növekedésének volt az eredménye. A természetes népmozgalom alakulásába erőszakosan beavatkozó két világháború, a termékenységi mutatók lényegében folyamatosan csökkenő trendje azonban egyre inkább növelték az idős korosztályok népességen belüli hányadát. Az évi népszámlálás időpontjában az időskorúak aránya közel 6 százalékponttal volt magasabb ugyanakkor a gyermekkorúak aránya több mint 10 százalékponttal alacsonyabb, mint fél évszázaddal korábban. Míg 1910-ben még több mint négyszer annyi gyermekkorú élt hazánkban, mint amennyi időskorú, addig 1960-ban a 15 éven aluliak száma már nem érte el az időskorúak számának kétszeresét. Az évi népszámlálást követő cenzusok adatai arról tanúskodnak, hogy a legutóbbi évtizedekben Magyarország népességfejlődésében a negatív tendenciák váltak dominánssá. A termékenységi szint alakulásában nem következett be lényeges javulás, a visszaesést csupán átmenetileg lassították az 1960-as, 1970-es évek népesedéspolitikai intézkedései. A halálozási mutatók ugyanakkor fokozatosan romlottak, az 1000 lakosra számított halálozási arány 1960 óta folyamatosan emelkedett. A születéskor várható élettartam a nőknél ugyan egyre magasabb (1960-ban több mint 6 évvel volt rövidebb, mint 2001-ben), viszont a férfiaknál 1960-hoz képest csak a legutóbbi két népszámlálás közötti időszakban növekedett (1970-ben 66,31, 1980-ban 65,45, 1990-ben 65,13, 2001-ben pedig 68,15 év volt). A kedvezőtlen tendenciák eleinte csupán a népességnövekedés ütemét lassították. Míg az évi és az évi népszámlálások között 11 év alatt 8,2 százalékkal gyarapodott az ország népessége, addig az évi és az évi népszámlálás között, tehát húsz év alatt csak 7,5 százalékkal. Az 1980-as évtizedben aztán bekövetkezett az 1960-as, 1970-es években még csupán távlati veszélyként prognosztizált népességfogyás, ami a kilencvenes években is folytatódott: a legutóbbi két népszámlálás között 1,7 százalékkal csökkent az ország népessége. Ebben a kedvezőtlen folyamatban egyre nagyobb szerepe van magának a korstruktúrának: az elmúlt évtizedben magas létszámú női korosztályok közelítették meg, illetve hagyták el a szülőképes kor felső határát, ugyanakkor a szülőképes korba lépett évjáratok kis létszámúak, ami kedvezőtlenül befolyásolja az élve születések számát. A legutóbbi 11 év alatt bekövetkezett népességcsökkenés a fiatal korosztályok létszámcsökkenésének az eredménye: a 15 éven aluliak létszáma 2001-ben több mint 435 ezerrel, 20 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1990-ben. A fiatal felnőtt korosztályok létszáma is csökkent, viszont az 1950-es évek elején született nagy létszámú korosztályok még nem léptek át az idős korba, így a éveseknél összességében csupán 2 százalékos a számbeli növekedés. Az időskorúak létszáma ugyanakkor 6 százalékkal nőtt. A korstruktúra változásai a népesség jelentős öregedését mutatják. Az időskorúak népességen belüli aránya az évi 14 százalékról egyötödre nőtt, a gyermekkorúaké viszont egynegyedről 17 százalékra esett vissza a évi népszámlálás időpontjáig. A legutóbbi két népszámlálás közötti változás az időskorúaknál másfél százalékpontos aránynövekedést, a gyermekkorúaknál viszont 4 százalékpontos aránycsökkenést jelent ben a 0 14 éves korosztály létszáma még valamivel magasabb volt, mint a 60 éves és idősebbeké, ma viszont az idős 1

2 korosztályok lényegesen népesebbek: az időskorúak és a gyermekkorúak egymáshoz viszonyított arányát kifejező öregedési index értéke 123. Év A népesség száma és kormegoszlása, Népesség X évesek a népesség százalékában ,7 58,2 5, ,2 58,1 6, ,2 56,9 6, ,9 57,6 7, ,8 57,3 8, ,6 60,4 9, ,5 62,7 9, ,0 63,3 10, ,9 63,5 11, ,4 60,8 13, ,1 61,9 17, ,9 61,1 17, ,5 60,6 18, ,6 63,0 20,4 Az időskorú népesség aránya a fővárosban a legmagasabb, a budapesti lakosok 23 százaléka tartozik ebbe a korosztályba. Az ország egészére jellemző átlagnál (1000 lakosból 204 időskorú) jóval kevesebb az időskorú a megyei jogú városokban: 1000 lakosból 187 a 60 éves és idősebb. A megyeszékhelyeken a mutató értéke 186, a nem megyeszékhely rangú megyei jogú városokban magasabb ennél, 191. A többi városban minden 1000 lakosból 193-an, a községekben 210-en töltötték már be a 60. életévüket. Az öregedést jelző mutató értéke is a fővárosban a legnagyobb, itt 100 gyermekkorúra 179 időskorú jut. A nem megyei jogú városok népessége a legfiatalabb, csupán 111 időskorú esik 100 gyermekkorúra. Látszólag alig valamivel rosszabb a kép a községekben, ahol ennek a mutatónak az értéke 113, elsősorban a nagyobb népességszámú, fejlődő községek kedvezőbb korösszetételének köszönhetően. A kisebb létszámú településeken, különösen az aprófalvakban viszont erőteljesen elöregedett a népesség. Azokban az 500 lakosnál kisebb lélekszámú falvakban, ahol a népesség száma eléri a kétszázat, az ott lakók egynegyede, az ennél is kisebb lélekszámú falvak lakóinak pedig háromtizede időskorú. Ez utóbbiakban a gyermekkorúak és az időskorúak egymáshoz viszonyított arányát jelző öregedési mutató magasabb értékű (183), mint az ugyancsak erőteljesen öreg korösszetételűnek számító fővárosban. Terület szerint a 60 éves és idősebbek népességen belüli arányát tekintve az ország nyugat-dunántúli régiója képviseli az országos átlagot. Alig valamivel magasabb ennél az arány a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon. Az átlagosnál több az időskorú Közép-Magyarországon és a dél-alföldi országrészben, az átlagosnál kevesebb az Észak-Alföldön és a Közép-Dunántúlon. Az időskorúak korcsoport szerint, a nemek aránya A évi népszámlálás időpontjában az február 1-je és január 31-e között született férfiak és nők alkották az időskorú népesség legfiatalabb éves korcsoportját. A 60 éves és idősebb férfiak közel háromtizede, a 60 éves és idősebb nők nem egészen egynegyede volt ilyen korú, az ebbe a korcsoportba tartozók száma együttesen meghaladta az 535 ezret. Ennél kisebb létszámú, 490 ezres volt a éves korcsoport, ők valamivel kevesebb, mint egynegyedét alkották az időskorú népességnek. A 60 éves és idősebb férfiak egynegyede, a nők 23 százaléka tartozott ebbe az ötéves korcsoportba. Az elmúlt 11 év alatt igen jelentős (163 százalékos) létszámgyarapodás következett be a éves korcsoportban, ugyanis az I. világháború befejezése után született népesebb évjáratok léptek a háborús évek alacsony lélekszámú évjáratai helyére. Ennek eredményeképpen emelkedett a 70 éves és idősebb korosztály súlya, az időskorúak több mint a fele már betöltötte a 70. évét. A évesek létszáma csaknem 780 ezer, a 80 éves és idősebbe- 2

3 ké 280 ezer, vagyis összesen több mint egy millióan jutottak el abba a korba, vagy annak a kornak a közelébe, amikor már igen nagy valószínűséggel számítani lehet az egészségi állapot, a fizikai erőnlét romlására. Korcsoport (év) Az időskorú népesség korcsoportok szerint, nemenként, 1990, százalék a népesség százalékában ,9 25,7 5,6 5, ,0 23,6 5,1 4,8 Együtt 56,9 49,3 10,8 10, ,7 21,0 2,6 4, ,2 16,3 3,1 3,3 Együtt 29,8 37,3 5,6 7,6 80 X 13,3 13,4 2,5 2,7 100,0 100,0 18,9 20,4 Férfi ,0 28,5 5,2 4, ,1 25,2 4,4 4,2 Együtt 61,1 53,7 9,6 8, ,5 21,0 2,1 3, ,9 14,7 2,3 2,4 Együtt 28,4 35,7 4,5 5,9 80 X 10,5 10,6 1,7 1,8 100,0 100,0 15,8 16,6 Nő ,8 23,9 6,0 5, ,3 22,5 5,7 5,4 Együtt 54,1 46,5 11,8 11, ,8 21,0 3,0 5, ,0 17,2 3,7 4,1 Együtt 30,8 38,3 6,7 9,1 80 X 15,1 15,2 3,3 3,6 100,0 100,0 21,8 23,9 A korcsoportok szerinti megoszlás nemenkénti mutatóiból jól láthatók a férfiakat és a nőket jellemző tendenciák különbözősége. A 70 éven aluli korosztály aránya a férfiak körében magasabb, a nők körében alacsonyabb a két nemet együttesen jellemző átlagos mutatónál. A magasabb korcsoportokban viszont fordított a helyzet, a férfiak mutatói térnek el lefelé, a nők mutatói pedig felfelé a két nemet együtt jellemző aránytól. Mindez abból a különbségből adódik, amely a két nem átlagos élettartamában, halandósági viszonyaiban kialakult. A nemek aránya korcsoport szerint, 1990, 2001 Korcsoport (év) férfi nő 1000 férfira jutó nő férfi nő 1000 férfira jutó nő ,3 55, ,9 57, ,8 58, ,3 58, Együtt 43,1 56, ,1 57, ,8 60, ,6 61, ,0 63, ,0 65, Együtt 38,3 61, ,0 63, X 31,8 68, ,5 69, ,2 59, ,7 61, Népesség 48,0 52, ,6 52,

4 Családi állapot Az idős generáció családi állapot szerinti megoszlása egészen más, mint az össznépességé. A legmarkánsabb eltérés a házasok és volt házasok, illetőleg a nőtlenek, hajadonok arányában mutatkozik. A 60 éves és idősebbeknek csupán töredéke élte le egész életét úgy, hogy ne kötött volna házasságot. Az évi népszámlálás időpontjában az időskorú férfiaknak csupán 3 százaléka volt nőtlen, az ilyen korú nőknek 5 százaléka hajadon re ez az arány szinte teljesen kiegyenlítődött, jelenleg minden 1000 időskorú férfi között 40 olyan van, aki soha nem nősült meg, minden 1000 időskorú nőből pedig mindössze 39 nem ment férjhez. A 60 éves és idősebb férfiak háromnegyede jelenleg is házas, 15 százalékuk özvegy, 6 százalékuk elvált családi állapotú. A nők körében a férfiak nagyobb halandóságával összefüggésben ehhez képest jóval alacsonyabb (36 százalék) a házas családi állapotúak, viszont magasabb (52 százalék) az özvegyek aránya. Az időskorú nők között az elváltak hányada is valamivel magasabb, 8 százalék. A korcsoportonkénti különbségek jelentősek. Az idősebb korcsoportok felé haladva mindkét nemnél jelentősen csökken a házasok aránya. A 70 évesnél fiatalabb férfiak közel négyötöde él házasságban, a éveseknek is még több mint háromnegyede házas családi állapotú. Ennél magasabb életkorban már erőteljesebben esik vissza ez az arány, ugyanakkor egyre növekszik az özvegy családi állapotúak hányada. A nők között már az idős kor kezdetén is jelentős az özvegyek aránya (30 százalék), a legidősebbeknek pedig több mint négyötöde eltemette a házastársát. Az időskorú férfiak és nők családi állapot és korcsoport szerint Korcsoport (év) Nőtlen, hajadon Házas Özvegy Elvált ,0 5,1 79,4 6,6 8, ,0 3,8 79,8 9,9 6,5 Együtt 100,0 4,5 79,6 8,1 7, ,0 3,5 76,7 15,0 4, ,0 3,4 70,2 22,7 3,6 Együtt 100,0 3,4 74,1 18,2 4,3 80 X 100,0 3,5 56,1 37,6 2,7 100,0 4,0 75,1 14,8 6,0 Nő ,0 3,5 56,1 30,2 10, ,0 3,2 46,4 41,9 8,5 Együtt 100,0 3,3 51,4 35,9 9, ,0 3,8 34,6 54,4 7, ,0 4,4 22,2 67,7 5,7 Együtt 100,0 4,1 29,0 60,4 6,5 80 X 100,0 5,2 9,3 81,2 4,2 100,0 3,9 36,4 52,2 7,5 Férfi Az elvált családi állapotúak hányadának életkor szerint csökkenő trendje abból adódik, hogy az idősebb évjáratokhoz tartozók körében még kevésbé volt általános a válás, bár meg kell jegyezni, hogy az elváltak aránya népszámlálásról népszámlálásra magasabb, a legidősebb korcsoportokban is. Ugyancsak a régebbi évtizedek hagyományai, a korábbi szigorúbb erkölcsi normák játszanak közre abban, hogy a házas családi állapotú időskorúak között csak szórványosan fordul elő a törvényes férjtől, feleségtől való külön élés, döntő többségük (98 százalék) együtt él házastársával. A nem nőtlen családi állapotú férfiak 14, a házas, özvegy vagy elvált családi állapotú nők 13 százaléka kötött egynél többször házasságot. Élettársi kapcsolatra igen ritkán lépnek az időskorúak, a férfiak 3, a nők kevesebb, mint 2 százaléka vállalta a házasságkötés nélküli együttélést. 4

5 Termékenység A 60 éves és idősebb nők befejezett termékeny éveik során átlagosan kevesebb mint két gyermeket hoztak világra, 100 ilyen korú nőre 194 élve született gyermek jut. A házas vagy volt házas családi állapotúak egyötödének, az özvegyek valamivel kevesebb, mint háromtizedének, az elváltak 18 százalékának pedig legalább három gyermeke született. A házasok és az özvegyek legnagyobb hányada (44, illetve 37 százaléka) két gyermeket szült, az elváltak között az egy gyermekesek hányada a legmagasabb, 36 százalék. Az időskorú nők élve született gyermekeik száma és családi állapot szerint Családi állapot X élve született gyermeke van (százalékban) Hajadon ,1 8,0 2,3 1,0 1,6 Házas ,2 28,0 44,1 13,6 7,1 Özvegy ,9 25,2 37,0 16,1 12,7 Elvált ,6 35,9 33,1 11,1 7, ,6 26,3 38,0 14,3 9,8 A évi népszámlálás idején már az időskorúak közé számítottak azok a nők, akiknek a családalapítás, gyermekszülés szempontjából legideálisabb életkora a nők tömeges munkába állásának idejére esett, viszont az as évek közepén bevezetett gyermekgondozási segély, és a gyermekvállalást ösztönző egyéb intézkedések már nem nagyon befolyásolhatták termékenységi szintjüket. A legfiatalabb időskorú nők így kevesebb gyermeket szültek, mint a náluk idősebb korcsoportba tartozó társaik, akiket például érintett a művi terhességmegszakítás szigorú tilalma, a születések számának adminisztratív eszközökkel kierőszakolt növekedése. Ha a éves korcsoport mutatóit az utánuk következő, időskorúnak még nem számító, de már befejezett termékenységű korcsoport, az évesek mutatóival hasonlítjuk össze, láthatjuk, hogy a legutóbbi években az időskorúak közé lépett évjáratok átlagos gyermekszáma a náluk néhány évvel később születettekétől is némiképp elmarad. A legidősebb felnőtt korú és az időskorú nők termékenysége családi állapot és korcsoport szerint Korcsoport (év) nőre 100 hajadon házas özvegy elvált családi állapotú nőre jutó élve született gyermek X Ebből: X Iskolázottság A 60 éves és idősebb népesség iskolázottsági szintje napjainkban is alacsonyabb, mint a teljes népességé. Az időskorúak között az átlagosnál nagyobb azoknak az aránya, akik nem szereztek alapfokúnál magasabb végzettséget, és ebből következően kisebb körükben a közép-, illetve felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők hányada. Az idős generáció iskolai végzettség szerinti összetétele nem a jelenlegi, hanem az évtizedekkel korábbi iskolázottsági viszonyokat tükrözi. Bár az időskorúakhoz tartozók legfiatalabb évjáratai már az 1945 utáni 8 évfolyamos általános iskolákban, az újjászervezett középiskolákban tanultak, igen sokan még a háború előtti iskolarendszerben kezdték és fejezték is be tanulmányaikat. A korcsoportonkénti adatokból jól látható, hogy az a különbség, ami a 5

6 teljes népesség és a 60 éves és idősebb nemzedék iskolázottságában mutatkozik, javarészt a magasabb korcsoportokhoz tartozók jellemzően alacsonyabb iskolai végzettségéből adódik. Azt, hogy iskolázottság tekintetében a legidősebb, még a XX. század elején született generációnak van a legnagyobb hátránya, jól példázzák a teljesen képzetlenekre vonatkozó adatok. Azoknak az aránya, akik egyetlen iskolai évfolyam elvégzéséről sem szereztek bizonyítványt, a 60 éves és idősebbek körében csupán alig valamivel magasabb (1 százalék), a 80 éves és idősebb korcsoportokban viszont több mint kétszer akkora (1,6 százalék), mint a teljes (15 éves és idősebb) népességben (0,7 százalék). A 80 éves és idősebbek háromötöde, bár járt iskolába, mégsem rendelkezik a mai értelemben vett alapfokú az általános iskola 8. évfolyamának megfelelő iskolai végzettséggel. A teljesen iskolázatlanokat nem számítva, a éveseknek már csak kevesebb mint fele (46 százaléka), a éveseknek kevesebb mint egyötöde (19 százaléka) végzett nyolc évfolyamnál kevesebbet. A évesek körén belül jelentős a különbség a korcsoport alsó és felső öt évjárata között: a évesek körében az általános iskolát el nem végzettek hányada duplája a évesek körében mutatkozó hányadnak. A éves korcsoportban a legjellemzőbb iskolai végzettségi szint a befejezett alapfokú végzettség, a évesek 57, a évesek 51 százalékának ez a legmagasabb befejezett végzettsége. Az ennél idősebbek körében a 8 évfolyamnál kevesebbet végzettek, a 15 éves és idősebb népességben pedig az általános iskolánál magasabb végzettséggel rendelkezők jóval nagyobb hányada miatt kisebb ennek a mutatónak az értéke. Az időskorúak között alig mérhető azoknak az aránya, akik olyan középiskolát végeztek, ahol érettségi bizonyítványt nem, csupán szakmai oklevelet szerezhettek. A csak nappali tagozattal működő középfokú szakmunkásképző, illetve szakiskolák, amelyek (érettségi nélkül) középfokú szakképzettséget adtak, 1961-ben, illetve 1976-ban léptek be az iskolarendszerű oktatás szervezetébe. Ilyen képzésben tehát az időskorúak közül csak nagyon kevesen csak a legfiatalabb időskorú évjáratokba tartozók vehettek részt. A korábbi szakiskolákban szerzett végzettségek közül viszont csak néhányat ismernek el ennek megfelelő szintű középiskolai végzettségként. A 60 éves és idősebb népesség valamivel több mint egytizede érettségit adó középiskolában szerezte legmagasabb iskolai végzettségét. Az érettségizettek aránya a kor előrehaladtával csökken. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a legmagasabb iskolázottsági szint esetében is. Az időskorúak körében mind az érettségizettek, mind a diplomások hányada (14, illetve 8 százalék) elmarad a népesség egészére jellemző mutatótól (25, illetve 11 százalék), még a legfiatalabb a éves korcsoportban is alacsonyabb (20, illetve 10 százalék). 6 Korcsoport (év) Az időskorú népesség legmagasabb befejezett iskolai végzettség és korcsoport szerint első évfolyamát sem végezte el Általános iskola évfolyam érettségi nélkül, szakmai oklevéllel Középiskola érettségivel Egyetem, főiskola stb ,0 1,0 1,2 11,2 57,4 0,1 19,7 9, ,0 1,0 1,9 23,4 50,9 0,0 14,3 8,5 Együtt 100,0 1,0 1,5 17,0 54,3 0,1 17,1 9, ,0 0,8 1,4 37,0 40,9 0,0 12,3 7, ,0 0,8 1,6 54,6 27,6 0,0 9,8 5,5 Együtt 100,0 0,8 1,5 44,7 35,1 0,0 11,2 6,7 80 X 100,0 1,6 3,5 57,5 24,4 0,0 8,3 4,6 100,0 1,0 1,8 32,8 43,1 0,0 13,7 7, ben a 15 éves és idősebb népesség 89 százaléka rendelkezett bizonyítvánnyal az általános iskola 8. évfolyamának elvégzéséről. A évesek között ez az arány alig valamivel alacsonyabb, 87 százalék. A náluk idősebbek körében akik még akkor végezték alapfokú tanulmányaikat, amikor nem volt kötelező a 8 évfolyam már nagyobb az a hányad, aki nem rendelkezik befejezett alapfokú iskolai végzettséggel: a évesek több mint egynegyede, a évesek kétötöde, az ennél idősebbek háromötöde 8 évfolyamnál kevesebbet végzett. Az

7 általános iskolát sikeresen befejezettek aránya a férfiak valamennyi korcsoportjában magasabb, mint a megfelelő korú nők körében. Az időskorú népesség egyötöde érettségizett. A korcsoportonkénti adatokból jól látható, hogy lassan eltűnik az a különbség, ami korábban a két nem között e tekintetben fennállt: a magasabb korcsoportokban több mint kétszeres az arány különbség a férfiak javára, a fiatalabb korcsoportokban a nemenkénti arányok egyre közelednek egymáshoz. A éves férfiak 32, az ilyen korú nők 27 százaléka érettségizett. A diplomások aránya az időskorú férfiak körében alig alacsonyabb a népesség egészére jellemző aránynál. A korcsoportonkénti adatok jelzik, hogy a korábbi tendencia csak lassan változik, a nők még két-három évtizeddel ezelőtt is jóval ritkábban szereztek egyetemi, főiskolai végzettséget, mint a férfiak. Az időskorú népesség iskolai végzettség és korcsoport szerint Korcsoport Férfi Nő Az általános iskola első évfolyamát sem végezte el ,0 0,8 1, ,0 0,9 1, ,8 0,7 0, ,8 0,7 0,9 80 X 1,6 1,1 1,8 1,0 0,8 1,1 Legalább általános iskola 8. évfolyam ,7 89,3 84, ,7 80,8 68, ,8 71,3 54, ,0 55,4 36,2 80 X 37,4 48,2 32,7 64,5 74,0 58,4 Legalább középiskola érettségivel ,3 31,8 27, ,8 28,8 18, ,9 29,3 13, ,4 25,3 10,0 80 X 12,9 22,9 8,6 21,3 28,6 16,7 Egyetem, főiskola stb. oklevéllel ,5 13,4 6, ,5 13,9 4, ,5 14,0 3, ,5 11,5 2,3 80 X 4,6 10,9 1,9 7,6 13,1 4,1 Az időskorúak vallási hovatartozása, nemzetiségi kötődése A évi népszámlálásnál 50 év után ismét lehetőség volt a vallási hovatartozás bejegyzésére. A kérdőív a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően hasonlóan a vallást is kérdező korábbi magyar népszámlálásokhoz az egyházhoz, felekezethez, vallási közösséghez tartozást kérdezte. Az adatfelvétel során a kérdésre nem volt kötelező válaszolni. A népesség nagy többsége meghatározta vallási hovatartozását, és csak a lakosság kevesebb mint egytizede jelezte, hogy nem kíván válaszolni. A népesség közel 7

8 55 százaléka, a vallást megjelölők csaknem háromnegyede a katolikus egyházhoz tartozik. Közülük 5,3 millió a római katolikusok száma, a görög katolikusoké megközelíti a 269 ezret. A református egyházhoz tartozónak vallották magukat 1 millió 623 ezren, az evangélikusok száma 305 ezer. Az izraelita vallást mintegy 13 ezren jegyezték be. A lakosság 14 és fél százaléka egyházhoz, felekezethez nem tartozónak mondta magát. Ha az adatokat korcsoportok szerint nézzük, nyilvánvaló, hogy az időskorúak nagyobb arányban vállalták egyházhoz, felekezethez tartozásukat, mint a fiatalabb korú népesség. Ez érthető is, hiszen az idősebbek olyan közegben nőttek fel, voltak fiatalok, ahol a vallásosság igen elterjedt világnézet volt. A 60 éves és idősebb népesség 89 százaléka jelezte, hogy valamilyen egyházhoz, felekezethez tartozik, a évesek, valamint a évesek körében ez a mutató 78, illetve 68 százalék körül alakult. További jellegzetesség, hogy az időskorú házaspároknál nagyobb volt azoknak a házastársaknak az aránya, akik azonos valláshoz kötődtek, mint az összes házaspárnál. Például a házaspárok összességénél a katolikus vallású férjek 81 százalékának szintén katolikus volt a felesége. A csak időskorú házaspároknál ez a mutató 84 százalék. Az evangélikus vallásúaknál még jellegzetesebb az eltérés, ahol az említett arány 36, illetve 43 százalék volt. Ez is érthető, hiszen abban a korban, mikor a jelenlegi időskorúak házasságot kötöttek, még erőteljes volt az a korszellem, hogy lehetőleg azonos valláshoz kötődő fiatalok kössenek házasságot. Terület, korcsoport A népesség vallás, felekezet, korcsoport és településtípus szerint katolikus református evangélikus Ebből: izraelita egyházhoz, felekezethez nem tartozó nem kíván válaszolni az összesen százalékában Budapest ,9 10,1 1,9 0,2 29,0 17, ,2 10,7 2,0 0,4 25,9 17, ,8 13,1 2,6 0,5 17,1 15,6 60 X ,8 16,5 4,0 1,0 7,4 10,3 Együtt ,1 12,6 2,6 0,5 19,5 15,1 Megyei jogú városok ,6 10,5 2,5 0,0 28,4 12, ,9 11,4 2,5 0,1 24,9 12, ,1 14,4 3,4 0,1 15,1 10,5 60 X ,2 18,4 4,9 0,1 5,8 6,1 Együtt ,9 13,4 3,2 0,1 19,1 10,6 Többi város ,1 14,1 2,0 0,0 26,2 11, ,1 15,0 2,2 0,0 21,1 11, ,7 18,8 2,9 0,0 12,3 9,7 60 X ,5 23,6 4,2 0,1 4,6 5,5 Együtt ,6 17,6 2,7 0,0 16,3 10,0 Községek ,8 16,3 2,5 0,0 15,4 9, ,5 16,4 2,8 0,0 10,4 9, ,1 18,3 3,4 0,0 5,5 7,3 60 X ,5 20,1 4,4 0,0 1,8 3,7 Együtt ,8 17,7 3,2 0,0 8,2 7,6 Ország ,8 13,8 2,3 0,0 22,7 11, ,5 13,9 2,4 0,1 19,2 12, ,0 16,7 3,1 0,1 11,4 10,1 60 X ,6 20,0 4,3 0,3 4,3 5,9 Együtt ,5 15,9 3,0 0,1 14,5 10,1 8

9 A magukat az ún. történelmi egyházhoz tartozónak vallók közül a 60 éves és idősebbek aránya a katolikusok, a reformátusok és az unitáriusok körében 24, 26 és 30 százalék volt. A tragikus történelmi körülményekkel is magyarázható, hogy a kis létszámú izraelita vallási közösséghez tartozók több mint 40 százaléka az időskorúak közül került ki. Az újonnan alakult ún. kis egyházak vallási csoportjainak korösszetétele, a fentebb jelzettekétől jelentősen eltér úgy, hogy ebben a körben sokkal nagyobb a fiatal korosztályhoz tartozók aránya. Például az örök világtörvényt hirdető vallásokat vallók körében az időskorúak aránya a 9 százalékot sem érte el. A fentiekből következik, hogy az egyházhoz, felekezethez nem tartozók között is igen alacsony a 60 éves és idősebbek közé tartozók hányada (6 százalék). A valláshoz tartozás szempontjából településtípusonként jelentősek az eltérések, a községek felől a kisebb és nagyobb városok felé haladva csökken a vallásosság mértéke. A községekben lakók közül 8 százalék volt azoknak az aránya, akik nem tartoztak egyházhoz, felekezethez. Budapesten és a megyeszékhelyeken ez a mutató egyaránt 20 százalék körül alakult, a többi városban pedig 16 százalék volt. (E körbe nem tartoznak bele azok, akik a kérdésre nem válaszoltak, tekintettel arra, hogy az e kategóriába tartozók között lehetnek olyanok is, akik ugyan tartoznak egyházhoz, felekezethez, de nem tartották szükségesnek, hogy ezt a tényt az összeíróval közöljék.) A fenti tendencia az időskorúakra is igaz, azzal a különbséggel, hogy az átlagnál, mindegyik településtípus esetében alacsony az egyházhoz, felekezethez nem tartozók aránya. Például a községekben élő időskorúaknak csak 2 százaléka jelezte, hogy egyházhoz, felekezethez nem tartozik, Budapesten ez a mutató már 7 százalék volt. Az időskorúak, különösen a kisebb településen élők életében tehát jelentős szerepe van a vallásnak, amely jelzi, hogy a karitatív tevékenységet is végző egyházaknak milyen nagy szerepe lehet az idősek ellátásában, gondozásában, lelki békéjük biztosításában. A népesség nemzetiség, korcsoport szerint Nemzetiség X az összesen százalékában Népesség összesen ,6 35,0 27,9 20,4 Ebből: nem kívánt válaszolni ,4 39,3 26,6 11,7 ismeretlen, nincs válasz ,0 33,0 21,6 15,4 érdemi választ adott ,3 34,8 28,0 20,9 Ebből: magyar ,0 34,7 28,1 21,1 hazai kisebbségi bolgár ,4 33,5 34,5 22,6 cigány (roma, beás, romani) ,6 43,2 16,8 4,4 görög ,8 39,8 25,6 23,9 horvát ,3 28,4 34,4 27,8 lengyel ,1 32,5 46,6 10,8 német ,0 28,8 34,2 27,9 örmény ,6 41,6 30,2 17,6 román ,2 44,5 27,0 19,3 ruszin ,1 38,0 35,5 18,4 szerb ,4 37,0 27,1 24,4 szlovák ,5 24,3 33,0 34,2 szlovén, vend ,2 28,8 35,6 27,4 ukrán ,4 44,1 29,3 16,2 A évi népszámlálás lehetőséget nyújt a nemzetiségi hovatartozás vizsgálatára is. Magyarország közismerten homogén etnikumú ország, a népesség döntő többsége magyar nemzetiségű. (A nemzetiségüket vállalók 97,8 százaléka volt magyar nemzetiségű.) Magyarország legnépesebb számú nem magyar nemzetisége a cigány (roma) etnikum. Korösszetételük jelentősen eltér a nem csak magyar, hanem a más nemzetiségűek körétől. A cigá- 9

10 nyok között az időskorúak aránya 4,4 százalék, a magyarok körében ez a mutató 21 százalék volt. A cigány nemzetiséget követő legnagyobb népességű német nemzetiségűek között is jóval magasabb, 28 százalék volt a 60 éves és idősebbek aránya. A környékbeli országok hazánkban élő nemzetiségei közül a szlovák nemzetiséghez tartozók 34 százaléka, a horvát nemzetiségűek 28 százaléka, a román és a szerb nemzetiségűek 19, illetve 24 százaléka volt időskorú. A hazánkban élő, többnyire falvakban lakó kisebbségek jelentős részének korösszetétele kedvezőtlenebb a döntő többséget kitevő magyar nemzetiségű lakosságénál. A fogyatékkal élő időskorú emberek néhány jellemzője Az utóbbi évtizedekben nem csak hazánkban, hanem a világ más országaiban is növekedett a rokkantak és a különböző fogyatékossággal rendelkezők száma és aránya. E növekedést sok tényező (demográfiai, egészségügyi, általában jogkiterjesztést tartalmazó társadalombiztosítási rendelkezések, az életkörülmények változása, a tudományos-technikai fejlődésből adódó változások stb.) befolyásolja. A fogyatékos emberek a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjai közé tartoznak. Nagy részüknek nem csupán az egészségi állapota, hanem a mostoha társadalmi körülmények is nehezítik az életét, s teszik szinte lehetetlenné a társadalmi normaként elfogadott életvitel folytatását. A évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fogyatékos ember élt Magyarországon, a népesség 5,7 százaléka. Az évi népszámláláshoz képest a fogyatékos emberek létszáma és aránya jelentősen emelkedett. A létszámnövekedés azzal is összefügghet, hogy 2001-ben a fogyatékos emberek többek között a jól előkészített és végrehajtott kommunikáció eredményeképpen többen vállalták fogyatékosságukat, mint 1990-ben. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a fogyatékosság mind pontosabb meghatározása következtében többen vannak tisztában egészségi állapotuk fogyatékossággal kapcsolatos jellegével. A fogyatékos emberek nemek szerinti összetétele a következőképpen alakult: míg 1990-ben a fogyatékos emberek körében a népesség egészétől eltérően férfitöbblet mutatkozott, 2001-ben a népesség egészéhez hasonlóan a nők aránya volt magasabb. Ez összefügg azzal, hogy a legutóbbi népszámlálás során jóval több időskorú ember került a fogyatékos személyek közé, mint 1990-ben (mint ismeretes, az időskorúak között a nők aránya jóval magasabb). Nem A népesség fogyatékosság és nemek szerint, 1990, fogyatékos nem fogyatékos fogyatékos nem fogyatékos Férfi 53,6 47,8 49,0 47,5 Nő 46,4 52,2 51,0 52,5 100,0 100,0 100,0 100,0 Mindkét adatfelvétel idején a fogyatékos és nem fogyatékos személyek korstruktúrája jelentősen eltért egymástól. A fogyatékossággal élők körében a nem fogyatékos emberekhez viszonyítva alacsonyabb volt a gyermekek és jóval magasabb a 60 éves és idősebb személyek aránya. Az elmúlt évtized legfontosabb változásának az arányok további eltolódása tekinthető: míg a nem fogyatékos népességben érzékelhető csökkenés csupán a gyermekkorúak között tapasztalható, a fogyatékos népességen belül számottevően megnőtt a 40 éves és idősebbek aránya (1990- ben 68,3, 2001-ben 80,4 százalék). 10

11 A népesség fogyatékosság és korcsoport szerint, 1990, 2001 Korcsoport fogyatékos nem fogyatékos fogyatékos nem fogyatékos ,1 21,0 5,0 17, ,6 35,8 14,6 36, ,6 24,9 35,6 27,5 60 X 37,7 18,3 44,8 18,9 100,0 100,0 100,0 100,0 A fogyatékosnépességen belül továbbra is a mozgássérülteké a legnépesebb csoport. Jelentősen emelkedett az egyéb, pontosan meg nem határozott fogyatékosságban szenvedők aránya. Valószínűleg ebbe a kategóriába kerültek azok a személyek, akik nem tudták elhatárolni fogyatékosságukat tartós betegségüktől, ezért az egyéb fogyatékossággal bírók között többen lehetnek olyanok, akik nem fogyatékosságban, hanem tartós betegségben szenvednek. A fogyatékossággal élők között minden tizedik ember az értelmi fogyatékos személyek közé tartozott. A fogyatékos férfiak és nők fogyatékosságtípus szerinti megoszlása némileg különbözik egymástól, a férfiak körében magasabb az értelmi fogyatékosok, alsó, felső végtag hiányából adódó fogyatékosságúak és az egyéb testi fogyatékosok aránya, a mozgássérültek, gyengénlátók hányada viszont a nők között nagyobb. A fogyatékosság típusa A fogyatékos személyek a fogyatékosság típusa és nemek szerint, 1990, összesen férfi nő összesen férfi nő Mozgássérült 29,9 29,8 30,1 36,4 33,6 39,0 Alsó, felső végtag hiánya ,6 4,0 1,2 Egyéb testi fogyatékos 9,7 11,6 7,6 4,6 5,4 3,9 Együtt 39,7 41,3 37,7 43,6 43,0 44,1 Gyengénlátó 11,8 9,2 14,9 9,6 7,6 11,5 Egyik szemére nem lát 4,8 5,2 4,4 3,2 3,4 3,0 Vak 2,1 1,8 2,4 1,6 1,4 1,9 Együtt 18,8 16,2 21,8 14,4 12,4 16,4 Értelmi fogyatékos 19,5 20,3 18,6 9,9 11,1 8,7 Nagyothalló 10,9 10,5 11,4 7,7 7,9 7,6 Siket, siketnéma, néma 2,1 2,0 2,2 1,5 1,6 1,5 Beszédhibás 2,3 2,8 1,7 1,3 1,7 0,9 Egyéb 6,7 6,9 6,5 21,6 22,3 20,9 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A látás-, hallás- és mozgássérültek aránya az életkor előrehaladtával fokozatosan nő. Eltérő tendencia tapasztalható az értelmi fogyatékos emberek esetében, akik gyermekkorban a többieknél jóval népesebb csoportot alkotnak, éves korukban arányuk ugrásszerűen nő, majd fokozatosan csökken. Mindebben szerepet játszhat a fogyatékossá válás oka, a mára kiterjedtté váló óvodai és iskolai szűrőrendszer és főleg az alacsonyabb várható élettartam. 11

12 A fogyatékos személyek korcsoport és a fogyatékosság típusa szerint, 1990, A fogyatékosság típusa X X 12 a megfelelő fogyatékossági típusba tartozó személyek százalékában Mozgássérült 3,4 17,2 39,3 40,2 1,6 7,5 36,4 54,6 Alsó, felső végtag hiánya ,8 8,8 32,8 56,6 Egyéb testi fogyatékos 5,5 22,5 39,5 32,4 4,1 14,8 45,0 36,2 Gyengénlátó 7,1 20,1 25,9 46,9 5,0 18,5 26,0 50,5 Egyik szemére nem lát 3,6 17,8 28,9 49,7 2,4 11,8 27,6 58,2 Vak 13,1 12,0 18,6 56,3 3,5 10,5 21,9 64,1 Értelmi fogyatékos 23,5 40,8 19,6 16,1 18,5 42,3 23,7 15,5 Nagyothalló 3,4 9,4 19,7 67,6 3,5 10,3 20,5 65,7 Siket, siketnéma, néma 10,4 28,6 29,0 32,1 7,8 25,6 30,1 36,5 Beszédhibás 16,6 30,6 27,2 25,6 17,0 25,5 28,9 28,6 Egyéb 10,4 21,9 43,9 23,8 5,3 13,8 50,6 30,3 A megkérdezettek mindkét népszámlálás időpontjában a fogyatékosság leggyakoribb okaként a betegséget jelölték meg. Jelentősebb változás a veleszületetten fogyatékosok arányának csökkenésében figyelhető meg, amelynek oka részben az egészségügy modernizációja, részben az időskorú fogyatékosok számának gyarapodása. A baleset miatt fogyatékosságban szenvedők között kiugróan magas több mint kétharmad a férfiak aránya, aminek valószínűleg az az oka, hogy egy részük munkatevékenység közben, baleset miatt vált fogyatékossá, és mivel a férfiak által végzett munka balesetveszélyesebb is, ezért érthető a férfiak túlreprezentáltsága. Nyilvánvaló, hogy a fogyatékosság oka erősen korspecifikus, mert amíg pl. a 0 14 éves fogyatékos gyermekek között a veleszületettek aránya több mint kétharmad, addig ez a mutató a 70 éves és idősebb fogyatékos emberek körében mindössze 4 százalék volt. Korcsoport (év) A fogyatékos személyek a fogyatékosság oka és korcsoport szerint, 1990, 2001 baleset betegség nem tudja baleset a megfelelő korú fogyatékos személyek százalékában betegség nem tudja veleszületett ismeretlen veleszületett ismeretlen ,1 1,8 9,0 1,7 2,4 66,8 1,7 12,7 8,0 10, ,3 13,9 23,7 1,9 3,2 46,5 11,1 24,4 8,1 9, ,1 21,2 48,6 3,8 4,3 12,6 14,9 57,7 6,0 8, ,7 17,5 56,5 5,7 5,6 7,2 14,0 63,5 5,9 9,4 70 X 9,0 12,3 61,3 9,7 7,6 4,0 12,0 65,8 7,8 10,4 31,8 15,4 43,3 4,7 4,8 17,0 12,7 53,8 6,9 9,6 Az időskorúak gazdasági aktivitása, utolsó foglalkozásának néhány jellemzője 1990-ben a gazdaságilag aktív népesség teljes állománya megközelítette az 5,2 millió főt, amivel az akkor összeírt népességnek éppen a felét alkotta. A munkanélküliség ezen belül még jelentéktelen szerepet játszott. A gazdaságilag nem aktív népesség egyik meghatározó csoportját a nyugdíjasok, járadékosok képezték (több mint 1,8 millió fő). Az ide sorolt inaktív keresők zömmel saját jogon, öregségi nyugdíjban részesültek. Bár a nyugdíjkorhatárt betöltők kisebb hányada ekkor még nem rendelkezett a nyugdíj megállapításához szükséges időtartamú

13 munkaviszonnyal, már ekkor sem lehetett elhanyagolhatónak minősíteni a rokkantsági és korengedményes nyugdíjasok rétegét. Mintegy 260 ezren elsősorban a fiatalabb korcsoportba tartozó nők gyermekgondozási ellátásban (gyermekgondozási segély, gyermekgondozási díj) részesültek. Együttvéve a népesség egyötödét lehetett inaktív keresőnek tekinteni. A fennmaradó a népesség 30 százalékát kitevő csoport nem rendelkezett keresettel, vagyis eltartott volt. Az eltartottak többsége a különböző oktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatókból tevődött öszsze. A munkaképes korosztályokban eltartottként szereplő személyek általában háztartási munkát végeztek. Meg kell jegyezni, hogy az évi népszámlálás alkalmával még 177 ezer időskorú eltartottat is összeírtak. A gazdaságilag aktív népességbe tartozók száma az 1990-es évek első felében közel 1 millió 150 ezer fővel csökkent ban csak 4 millió 50 ezer fő, a mikrocenzus alkalmával összeírt népesség kétötöde tartozott e körbe, amelynek meghatározó részét (3 millió 566 ezer fő) a foglalkoztatottak csoportja képviselte, a fennmaradó részt a munkanélkülinek minősülő személyek alkották. A foglalkoztatottak 98 százaléka aktív keresőként folytatta tevékenységét, csupán 0,2 százalékot jelentett a gyes mellett dolgozók, és mintegy 2 százalékot a nyugdíj, járadék mellett dolgozók állománya. Az utóbbiak szerepe az idősebb korcsoportokban természetesen már jelentősebb volt, sőt a 60 éves és idősebb foglalkoztatott személyeknek a többségét ők alkották. Az évi mikrocenzus adatai szerint a gazdaságilag nem aktív népesség számszerűen legjelentősebb rétege (közel 2,8 millió fő) a nyugdíjasokból és járadékosokból tevődött össze, akiknek döntő többsége saját jogán, kisebb hányada házastársi jogon részesül nyugellátásban és 1996 között a gazdaságilag aktív népesség arányának csökkenése mindegyik korcsoportban megmutatkozik, legszembetűnőbben azonban az 50 éven felüliek körében: a visszaesés az évesek között 20 százalékpontnyi, az éveseknél 21 százalékpontnyi. Az időskorúaknak (60 éven felülieknek) 1990-ben még közel egynegyede (24 százaléka), 1996-ban csak 2,5 százaléka sorolható a gazdaságilag aktívak kategóriájába. A gazdaságilag aktív népesség létszáma 2001-ben 1996-hoz képest némileg emelkedett (4,1 millió főre), ami az össznépesség 40,3 százalékát jelentette. (Az közötti időszak egészét tekintve a lényeges visszaesés továbbra is megállapítható.) Kedvező, hogy a gazdaságilag aktív népességen belül növekedett a foglalkoztatottak száma (közel 3,7 millióra) és némileg csökkent a munkanélkülieké. A gazdaságilag nem aktív népességen belül továbbra is meghatározó volt a nyugdíjasok szerepe. A közel 2,8 millió nyugdíjas közül több mint 2 millió fő saját jogú öregségi nyugdíjban, járadékban részesült. A korábbi években tömegessé vált rokkanttá nyilvánítások hatása tükröződik abban, hogy a rokkantsági nyugdíjasok, járadékosok állománya lényegesen meghaladta a félmilliót (577 ezer főt tett ki). Az előbbiekhez képest alacsonynak mondható a hozzátartozói jogon rendszeres nyugellátásban részesülők száma (167 ezer fő). Az egyéb inaktív keresők csoportja amelyhez a vagyonukból, vagy egyéb, nem munkával kapcsolatos jövedelemből (föld, nyaraló, lakás bérbeadása, bankbetét kamata stb.) élők tartoztak a korábbi évtizedekben elhanyagolható volt, a rendszerváltozás hatására azonban lényeges mértékben kibővült ben e kategóriába közel negyedmillió személyt kellett sorolni. A 60 éven felüli évjáratoknál a gazdasági aktivitás szintjének az életkortól függő fokozatos csökkenése jól nyomon követhető. A 60 éveseknek egytizede (10,7 százaléka) tartozott a gazdaságilag aktívak kategóriájába, a 61 éveseknél ez az arány csak 8,2 százalékot, a éveseknél 5 százalékot tett ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy a évi népszámlálás adatai alapján a évesek, sőt minimális mértékben még a 70 éves és annál idősebbek körében is ki lehetett mutatni foglalkoztatottságot. Az időskorú foglalkoztatottak 35 százaléka aktív keresőként dolgozott, tehát foglalkoztatása folyamatos volt, amely esetben nyugdíját is megkaphatta. A többi időskorú kifejezetten nyugdíja mellett volt foglalkoztatott. Az időskorú foglalkoztatottak 63 százaléka a férfiak közé tartozott, és 68 százalék volt a házasok aránya. (Ez nyilván összefügg azzal, hogy az időskorú foglalkoztatottak döntő többsége évesek korosztályába tartozott, amely korösszetételnél amúgy is jelentős a még házasságban élők aránya.) 13

14 A népesség gazdasági aktivitás és összevont korcsoport szerint Gazdasági aktivitás X Gazdaságilag aktív népesség aktív kereső 35,2 43,4 70,2 60,3 26,5 1,0 gyermekgondozási ellátás mellett dolgozó 0,1 0,2 0,3 0,0 nyugdíj, járadék mellett dolgozó 0,9 0,1 0,6 1, ,8 Foglalkoztatott együtt 36,2 43,7 71,1 61,7 30,7 2,8 munkanélküli 4,1 7,3 7,2 4,5 2,0 0,1 Gazdaságilag aktív népesség együtt 40,3 51,0 78,2 66,2 32,6 3,0 Gazdaságilag nem aktív népesség gyermekgondozási ellátásban részesülő 2,9 7,5 4,3 0,1 0,0 0,0 saját jogú öregségi nyugdíjas, járadékos 19,8 0,3 3,7 40,6 83,6 rokkantsági nyugdíjas, baleseti járadékos 5,7 0,8 7,3 21,4 20,5 3,6 hozzátartozói jogú nyugdíjas, járadékos 1,6 0,0 0,1 0,2 0,4 0,9 7,3 egyéb inaktív kereső 2,4 0,0 2,9 4,6 3,9 2,5 0,2 Inaktív kereső együtt 32,4 0,0 11,3 16,8 29,5 64,5 94,7 Eltartott együtt 27,3 100,0 37,7 5,0 4,2 2,9 2,4 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 59,7 100,0 49,0 21,8 33,8 67,4 97,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100, Az időskorú foglalkoztatottak körében jelentős, 43 százalékos a felsőfokú végzettségűek aránya, de a középiskolai végzettséggel rendelkezők is közel 25 százalékos arányt képviselnek. Ezért nem meglepő, hogy az időskorúak döntő többsége, mintegy 60 százaléka vezető, értelmiségi, illetve egyéb szellemi foglalkozású. Ez azt jelenti, hogy főleg a jól képzett, kellő érdekérvényesítési pozícióval rendelkező időskorúaknak van esélyük arra, hogy a munkaerőpiacon maradjanak. Az időskorú foglalkoztatottak közül az átlagnál (62 százalék) jelentősebb volt (73 százalék) a szolgáltatási jellegű nemzetgazdasági ágakban dolgozók aránya. A foglalkoztatottak között a nem alkalmazásban állók (pl. egyéni vállalkozók, társas vállalkozások dolgozó tagjai) aránya közel 16 százalék, ugyanakkor ez a mutató 2001-ben az időskorú foglalkoztatottak körében 34 százalék volt. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a többségében szellemi jellegű tevékenységet folytató időskorú foglalkoztatottak körében az átlagnál magasabb azoknak az egyéni vállalkozóként, társas vállalkozások tagjaként dolgozók aránya. Részben ennek a következménye, hogy közöttük gyakori a rövidebb vagy a kötetlen munkaidő. Ugyanakkor az időskorúak jóval kisebb arányban vállalják az ingázással járó nehézségeket, mint fiatalabb korú társaik. 14

15 Foglalkozási főcsoport A foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport, a nem foglalkoztatott időskorúak utolsó foglalkozásuk főcsoportja és korcsoport szerint Foglalkoztatott összesen ebből: időskorú Nem foglalkoztatott időskorú együtt X Törvényhozók, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, gazdasági vezetők 8,1 12,4 6,4 7,1 6,8 6,7 6,0 4,5 Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak 12,3 31,1 5,1 5,7 5,6 5,3 4,2 4,2 Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak 14,7 12,0 7,8 10,0 8,2 7,5 6,5 5,5 Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozásúak 5,7 4,4 5,9 6,4 6,1 6,0 5,5 5,2 Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 15,8 9,9 8,9 9,0 8,4 8,9 9,3 8,9 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak 3,1 7,1 9,3 6,5 8,2 9,8 12,0 12,4 Ipari és építőipari foglalkozásúak 20,2 9,6 18,8 21,0 20,4 18,2 17,0 15,0 Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 11,3 4,2 10,0 12,5 12,1 9,6 7,7 5,4 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásúak 6,9 8,9 17,3 16,9 17,5 17,4 17,7 17,1 Fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozók 1,9 0,3 1,0 1,0 1,3 1,5 0,6 0,4 Soha nem dolgozott, ismeretlen 9,4 3,9 5,6 9,1 13,4 21,2 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A évi népszámlálás programjában szerepelt a nem foglalkoztatott felnőtt korú népesség többségében a nyugdíjasokra vonatkozóan utolsó foglalkozására, illetve foglalkozási viszonyára utaló kérdés. Ennek segítségével elemezhetjük az időskorú népesség korábbi foglalkozási struktúráját és összevethetjük a jelenlegi foglalkoztatottak hasonló adataival. Jól látható, hogy minél idősebb korúakról van szó, annál jelentősebb a fizikai jellegű, ezen belül a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya. Az időskorúak korábbi foglalkozási összetétele egyben jelzi az akkori foglalkoztatottság főbb strukturális jellemzőit. Nyilvánvaló, hogy azok az időskorúak, akik a rendszerváltás előtt mentek sokszor korkedvezményes vagy rokkantsági nyugdíjba, a jelenlegitől eltérő foglalkoztatottsági igényeknek kellett megfelelniük. Más megközelítésben azoknál az időskorúaknál, akiknél az utolsó foglalkozás abbahagyása óta 2 4 év telt el, más a foglalkozási összetétel, mint a munkát 20 és több év óta abbahagyók között. Az előbbi csoportban a szellemi jellegű foglalkozásúak aránya 35 százalék, az utóbbiak körében ez a mutató 22 százalék volt. Az időskorúak korábbi foglalkozási struktúrája területi vonatkozásban is eltér (hasonlóan a jelenlegi foglalkoztatottakhoz). A településhierarchiában minél lejjebb haladunk, annál nagyobb a fizikai jellegű, csak betanítást, illetve szakképzettséget nem igénylő foglalkozásúak aránya. Például a fővárosban az ipari, építőipari és egyéb foglalkozásúaknak hányada 41 százalék, a községekben, nagyközségekben ez a mutató már 64 százalék volt. Az időskorúak régebbi foglalkozási összetétele is jelzi Budapest különleges helyzetét, tekintettel arra, hogy ebben a városban a szellemi jellegű foglalkozásúak aránya még a többi megyeszékhelyhez képest is kiugróan magas (48 százalék). Ez a jellegzetesség a régiók vonatkozásában is jelentkezik, mivel a közép-magyarországi régióban a szellemi jellegű foglalkozásúak 40 százalékos aránya a többi régióhoz képest jelentősen magasabbnak tekinthető. Az időskorúak korábbi foglalkozása alapján jól megkülönböztethetők azok a régiók, ahol a mezőgazdaságnak kiugró jelentősége van. Különösen az Észak- és a Dél-Alföldön volt az országos átlaghoz képest (9 százalék) magas az időskorúak körében a mezőgazdasági foglalkozásúak aránya (15 százalék). 15

16 A nem foglalkoztatott időskorú népesség az utolsó összevont foglalkozási főcsoport, településtípus és régiók szerint Településtípus, régió Egyéb szellemi Vezető, értelmiségi Szolgáltatási Mezőgazdasági Ipari, építőipari Egyéb Soha nem dolgozott, ismeretlen Főváros 100,0 22,0 26,3 9,7 0,6 25,3 12,3 3,9 Megyeszékhely (mjv.) 100,0 16,6 19,9 10,0 2,7 26,7 17,3 6,8 Többi megyei jogú város (mjv.) 100,0 13,0 16,0 10,1 3,6 32,2 18,3 6,7 Többi város 100,0 10,0 12,0 9,4 7,8 31,0 19,7 10,2 Városok együtt 100,0 15,4 18,5 9,7 4,2 28,2 16,8 7,3 Községek, nagyközségek 100,0 4,9 5,9 7,6 18,0 29,8 21,0 12,9 Ország összesen 100,0 11,5 13,8 8,9 9,3 28,8 18,3 9,4 Régiók: Közép-Magyarország 100,0 17,9 21,8 9,3 2,3 28,4 15,2 5,1 Közép-Dunántúl 100,0 9,9 12,6 9,0 6,4 32,9 19,7 9,5 Nyugat-Dunántúl 100,0 9,6 11,8 8,9 11,7 28,9 18,1 10,9 Dél-Dunántúl 100,0 9,3 10,9 9,4 12,6 27,3 21,1 9,4 Észak-Magyarország 100,0 8,4 10,7 8,5 10,6 31,8 19,5 10,5 Észak-Alföld 100,0 8,3 9,1 8,3 14,6 25,9 19,7 14,0 Dél-Alföld 100,0 8,8 9,5 8,4 15,1 27,8 19,3 11,1 Az egész magyar társadalom számára kiemelt jelentősége van annak, hogy a évi népszámlálást megelőző évben a népesség viszonylag számottevő része végzett kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát. (Kiegészítő tevékenységnek minősült a mezőgazdasági munka a főfoglalkozásban nem mezőgazdasági tevékenységet folytató foglalkoztatottak, valamint a munkavállalók, továbbá a 15 év feletti inaktív keresők és eltartottak esetében.) A 15 éves és idősebb nem mezőgazdasági foglalkozású népesség gazdasági aktivitás, korcsoport és mezőgazdasági munkavégzés szerint Mezőgazdasági munkát 16 Megnevezés nem végzett végzett 90 napnál kevesebbet 90 napot vagy többet X Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 81,0 19,0 6,8 7,7 2,0 2,5 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 82,0 18,0 5,5 7,2 2,5 2,8 100,0 81,5 18,5 6,1 7,5 2,2 2, éves Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 81,0 19,0 6,9 7,7 2,0 2,5 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 83,8 16,2 5,6 6,3 2,0 2,3 100,0 82,0 18,0 6,4 7,2 2,0 2,4 60 X éves Gazdaságilag aktív népesség együtt 100,0 85,5 14,5 3,8 6,4 1,9 2,3 Gazdaságilag nem aktív népesség együtt 100,0 79,8 20,2 5,4 8,3 3,0 3,4 100,0 80,0 20,0 5,4 8,3 3,0 3,4

17 A kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát végzők száma 1 millió 550 ezer fő volt, ez az érintett, 15 éven felüli népesség 19 százaléka. A mezőgazdasági munkát végzők 27 százaléka az időskorúak közé tartozott. Az időskorúak helyzete, életfeltételei szempontjából nem lehet közömbös, hogy végeznek-e és milyen mértékben kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát. Az időskorúak egyötöde végzett ilyen tevékenységet, ebből több mint 131 ezer fő évi 90 napnál többet. A néhány napig vagy néhány hétig végzett mezőgazdasági munka önmagában általában kevéssé lehet az önálló létfenntartás komoly tényezője. Az időskorúak esetében azonban már a 30 mezőgazdasági munkanap teljesítése is említésre méltó kiegészítést jelenthet. Érdemes tehát utalni arra, hogy több mint 172 ezer időskorú végzett legalább 30 napig terjedő, de 90 napnál rövidebb időtartamú mezőgazdasági munkát. Ha az adatokat az utolsó foglalkozási főcsoport szerint is megvizsgáljuk, akkor érthető módon azok végeznek leginkább mezőgazdasági munkát, akik korábban ilyen munkakörben dolgoztak (és többnyire községi lakosok közé tartoznak). Az ebbe a körbe tartozók egyharmada végzett ilyen tevékenységet és 10 százalékuk 90 vagy több napot dolgozott. Általában a korábban fizikai jellegű foglalkozást folytató időskorúak végeznek jelentősebb mértékben mezőgazdasági munkát, de figyelemre méltó, hogy a régebben valamilyen vezető beosztásban dolgozók közül időskorukban milyen nagy arányban végeznek többnyire hobbiszinten ilyen tevékenységet (17 százalék). Foglalkozási főcsoport A nem foglalkoztatott időskorú népesség mezőgazdasági munkavégzés és foglalkozási főcsoport szerint nem végzett végzett Mezőgazdasági munkát 90 napnál kevesebbet 90 napot vagy többet összesen összesen X Törvényhozók, igazgatási, érdek-képviseleti vezetők, gazdasági vezetők 100,0 83,3 16,7 10,1 3,1 7,0 6,6 3,3 3,3 Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak 100,0 88,8 11,2 7,1 2,5 4,7 4,0 2,0 2,0 Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak 100,0 87,1 12,9 8,1 2,7 5,3 4,8 2,4 2,4 Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozásúak 100,0 89,3 10,7 7,2 2,6 4,6 3,6 1,8 1,8 Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 100,0 82,1 17,9 12,3 4,8 7,5 5,7 2,7 2,9 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak 100,0 67,1 32,9 22,9 9,6 13,4 10,0 4,4 5,6 Ipari és építőipari foglalkozásúak 100,0 79,3 20,7 14,2 5,5 8,6 6,5 3,1 3,4 Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 100,0 72,1 27,9 18,7 7,0 11,7 9,1 4,3 4,9 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásúak 100,0 78,5 21,5 15,4 6,5 8,9 6,1 2,8 3,2 Fegyveres szervek foglalkozásaiban dolgozók 100,0 83,0 17,0 9,3 2,6 6,7 7,6 3,8 3,8 Soha nem dolgozott, ismeretlen 100,0 82,2 17,8 12,7 5,7 7,0 5,1 2,2 2,8 100,0 79,8 20,2 13,8 5,4 8,3 6,4 3,0 3,4 A évi népszámlálás információt nyújt az időskorúak alkalmi munkavállalásáról is. Az ezzel kapcsolatos kérdés az összeírást megelőző évben végzett alkalmi munkavégzésre vonatkozott, amely adat ugyan nem köthető közvetlenül a népszámlálás eszmei időpontjában fennálló állapothoz, de közvetett formában információt szolgáltat arról, hogy az időskorúaknak az eszmei időpontot megelőző évben milyen lehetőségük volt az alkalmi munkavégzésre. Az időskorúak viszonylag csekély hányada, 2 százaléka, 42 ezer fő végzett az eszmei időpontot megelőzően hosszabb-rövidebb ideig alkalmi munkát. Természetesen az alkalmi munkát végző időskorúak többsége a fiatalabb korosztályhoz, a 70 évnél fiatalabbakhoz tartozott (69 százalék). Ebből a szempontból a korábbi foglalkozás jellege kevésbé számított ugyan, a szellemi és fizikai jellegű foglalkozások mindegyikében találhatunk alkalmi munkát végző időskorúakat. 17