Tervezési segédlet. Belsőtéri munkahelyek világítása. Aktualizált kiadás a képernyős munkahelyek világítására vonatkozó új követelményekkel

Átírás

1 Tervezési segédlet Belsőtéri munkahelyek világítása Aktualizált kiadás a képernyős munkahelyek világítására vonatkozó új követelményekkel

2 Röviden a EN legfontosabb változásairól

3 Röviden a EN legfontosabb változásairól A látási feladat területe A látási feladat területe a munkahely azon részterülete, ahol a látási feladatot végzik. A világításnak a EN ben meghatározott jellemzői, úgymint: - a megvilágítás karbantartási (avulási) értéke és egyenletessége, - a káprázás értékelése, valamint - a fényforrások színvisszaadása az adott látási feladatra és az ahhoz tartozó területre vonatkoznak. Utóbbi lehet vízszintes, függőleges vagy ferde. Amennyiben a látási feladat nagysága és/vagy elhelyezkedése nem ismert, úgy azt a területet kell a látási feladat területének tekinteni, ahol a látási feladat előfordulhat. Ez azt is jelentheti, hogy az egész munkateret esetleg egy fal melletti sávot leszámítva látási feladat területeként kell megvilágítani. A látási feladat területei irodák esetében: - íróasztal képernyős eszközökkel - tárgyalóasztal - asztalok irodagépekkel, pl. fénymásolóval, nyomtatóval stb. - függőleges szekrény- és polcfelületek A látási feladat területei ipari és kézműipari munkahelyek esetében - néhány példa: - munkadarab szerszámmal történő megmunkálása - a falnál végzett szerkezeti és méretrajzolás - szerszámok és mérőeszközök tárolása - félkész termékek tárolása - késztermékek tárolása A látási feladat területei eladóterekben: - pénztárövezet - vevőszolgálat és információ - csomagolóasztal A látási feladat területei oktatási intézményekben: - tanári asztal - kísérleti asztalok - kötött ülésrend esetében a tanulók asztalai - szabad ülésrend esetében majdnem az egész helyiség - falitábla és egyéb függőleges felületek, pl. térképek, szemléltető táblák stb. A látási feladat területei általános és fogorvosi vizsgálóhelyiségekben, illetve rendelőkben: - közlekedő és előkészítő övezet (a kezelés helyének környezete) - az a hely, ahol a kezelést végzik (pl. kezelőasztalok, - székek) - a kezelt testrész (pl. a páciens szája) Oldal Közvetlen környező terület A közvetlen környező terület a látási feladat területét körülvevő, a látótérben elhelyezkedő felület. Ezt a területet alacsonyabb megvilágítási szinten lehet megvilágítani. Képernyős munkahelyeket is tartalmazó helyiségekben (különösképpen irodákban) a szerint az egész helyiségnek a látási feladat területén kívül eső részét közvetlen környező területként kell megvilágítani, leszámítva egy 0,5 m-es sávot a falak mentén

4 Megvilágítás a látási feladat területén lx A közvetlen környezet területénekmegvilágítása lx > > 200 Efeladat Egyenletesség: Emin/ Eátlag 0,7 Egyenletesség: Emin/ Eátlag 0,5 Közvetlen káprázás UGR Tükröző káprázás Képernyő Avulási érték A nagy fénysűrűségű világítótestek által okozott zavaró káprázást az UGR-képlet segítségével értékeljük ki. Ez történhet: - a lámpatestek UGR-referenciaértékeinek segítségével, amelyeket a lámpatestgyártók bocsátanak rendelkezésre, - a lámpatestek UGR-táblázatai segítségével, amelyek pontosabb értékelést tesznek lehetővé és amelyeket szintén a gyártók bocsátanak rendelkezésre, - az UGR-képlet megfelelő szoftverrel történő kiértékelésével. A képernyőket a tükröződés kiküszöbölése szempontjából I- es, II-es és III-as képernyőosztályba soroljuk. Minél jobb a tükröződésmentesítés, annál nagyobb azoknak a világítótesteknek illetve felületeknek a megengedett fénysűrűsége, amelyek a felületen tükröződhetnek. Az ernyőzésre vonatkozó, 200 cd/m 2 -ben meghatározott követelmény kiegészült a jól, illetve közepesen jól tükröződésmentesített képernyőkre vonatkozó, 1000 cd/m 2 - ben megállapított új fénysűrűség-határértékkel. Az ernyőzésre vonatkozó követelmények 65º-nál nagyobb sugárzási szögre és a lámpatesthez viszonyított valamennyi nézési irányra érvényesek. A megvilágítás avulási értéke a berendezésnek az a (helyi) középértéke, amely alá az avulási érték semmilyen időpontban sem csökkenhet. A megvilágításnak a EN ben szabványosított, különféle tevékenységekre vonatkozó értékei avulási értékek. Amennyiben ez az érték az üzemidő folyamán csökken, a berendezést karban kell tartani, azaz ki kell tisztítani és esetleg ki kell cserélni a fényforrásokat. A megvilágítás kezdeti értéke, amely a tervezés alapjául kell hogy szolgáljon és meghatározza a fényforrások és a lámpatestek számát, az avulási értékből és az avulási tényezőből adódik: Oldal Kezdeti érték = Avulási érték / Avulási tényező Avulási tényező (AT) A EN szerint a tervezőnek egyedileg kell meghatároznia az avulási tényezőt és egy ennek megfelelő karbantartási tervet kell készítenie. A gyakorlatban csak ritkán állnak rendelkezésre az AT pontos meghatározásához szükséges adatok. Ilyen esetekben a referencia-avulási tényezőt hívhatjuk segítségül, melynek értéke többnyire AT=0,67. Modern fényforrás és lámpatesttechnológia, valamint nagyon tiszta helyiségek esetében AT=0,8 is lehetséges, kedvezőtlen körülmények között pedig AT=0,57 vagy AT=0,5 szükséges. 50

5 12 464Tervezési segédlet Belsőtéri munkahelyek világítása a EN , továbbá egyéb, a világításra vonatkozó -szabványok és szabványrendszerek szerint Impresszum 2. kiadás, október TRILUX-LENZE GmbH + Co KG Szerkesztette: Ha.-Jo. Richter okl. mérn. és a TRILUX-szerkesztőbizottság Minden jog fenntartva Printed in Germany ISBN Minden műszaki adatot gondosan ellenőriztünk. A szerkesztők fenntartják a tévedés jogát. Nyomdatechnikai okokból színbeli eltérések előfordulhatnak. A - szabványokat a Német Szabványhivatal () engedélyével közöltük. A -szabványok a következő címen szerezhetők be: Beuth- Verlag GmbH, Burggrafenstraße 6, D Berlin. 1

6 Tartalom Előszó 4 A belsőtéri munkahelyek világításra vonatkozó szabványok 6 Általános követelmények 1 Alkalmazási terület 8 2 Normatív utasítások 11 3 Fogalmak A látási feladat A látási feladat területe A közvetlen környezet területe A megvilágítás karbantartási értéke Ernyőzés szöge Képernyő A megvilágítás egyenletessége 20 4 A világítás tervezésének kritériumai Fényklíma Fénysűrűség-eloszlás Megvilágítás Káprázás Fényirány Színszempontok Villogás és stroboszkóp-hatás Avulási tényező (karbantartási tényező) Energia szempontok Természetes fény Képernyős munkahelyek világítása 63 2 Egyedi követelmények 5 A világítás követelményei A táblázatok felépítése A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek felsorolása A helyiségek (területek), feladatok és tevékenységek világítási követelményei 69 Épületeken belüli közlekedési sávok és általános területek Kommentár a EN számú táblázatához táblázat: Épületeken belüli közlekedési sávok és általános területek 72 Közlekedési sávok 72 Pihenő, orvosi és elsősegélynyújtó helyiségek 72 Ellenőrző helyiségek 73 Raktár- és hűtőhelyiségek 73 Magasraktárak 73 Ipari és kézműves tevékenységek Kommentár a EN számú táblázatához táblázat: Ipari és kézműves tevékenységek 79 Mezőgazdaság 79 Pékségek 79 Cement-, cementáru-, beton- és téglagyártás 79 Kerámia, csempék, üveg és üvegáru előállítása 79 Vegyipar, műanyag- és gumiipar 80 Villamosipar 81 Élelmiszerek és élvezeti cikkek javítása 81 Öntödék, fémöntödék 82 Fodrászat 83 Ékszerkészítés 83 Mosodák, vegytisztítás 83 Bőr- és bőrdíszműgyártás 83 Fémmegmunkálás és -feldolgozás 84 Papír- és papírárugyártás 85 Erőművek 85 Nyomtatók 85 Henger-, kohó és acélerőművek 86 Textilgyártás és -feldolgozás 86 Autógyártás 87

7 Famegmunkálás és -feldolgozás 87 Irodák Kommentár a EN számú táblázatához táblázat Irodák 100 Irodahelyiségek, irodaszerű helyiségek és számítástechnikai helyiségek 100 a szerint Egyedi képernyős munkahelyek, mérőhelyek, vezérlő dobogók és állomások 101 a szerint Eladóterek Kommentár a EN számú táblázatához táblázat Eladóterek 105 Középületek Kommentár a EN számú táblázatához táblázat Középületek 109 Általános területek 109 Éttermek és szállodák 109 Színházak, hangversenytermek, mozik 109 Vásárok és kiállítócsarnokok 109 Múzeumok 110 Könyvtárak 110 Parkolóházak 110 Oktatási intézmények Kommentár a EN számú táblázatához táblázat Oktatási intézmények 114 Óvodák, bölcsődék 114 Tanintézmények 114 Egészségügyi intézmények Kommentár a EN számú táblázatához táblázat Egészségügyi intézmények 125 Többfunkciós helyiségek 125 Személyzeti szobák 125 Kórtermek, kismamaszobák 125 Vizsgálóhelyiségek általában 126 Szemorvosi vizsgálóhelyiségek 126 Fülorvosi vizsgálóhelyiségek 126 Képdiagnosztikai helyiségek 126 Szülőszobák 126 Kezelőhelyiségek általában 127 Műtőhelyiségek 127 Intenzív osztály 127 Fogorvosi rendelők 128 Fogtechnikai laboratóriumok 128 Laboratóriumok és gyógyszertárak 129 Sterilizáló helyiségek 129 Bonctermek és hullaházak 129 Orvosi rendelők 129 Idősek otthona, fogyatékos intézmények 129 Közlekedés Kommentár a EN számú táblázatához táblázat A közlekedés területei a EN szerint 130 Repülőterek 131 Vasúti létesítmények Mérések, vizsgálatok 132 Függelék A EN számú szabvány keletkezésének kronológiája 135 Felhasznált irodalom 137 Tárgymutató 140 3

8 Előszó IS P IRL E GB F NL B L CH 0.1 A belsőtéri munkahelyek világítására egységes követelmények vonatkoznak 28 európai országban A EN : szabvány Fény és világítás Munkahelyi világítás, 1. rész: Belsőtéri munkahelyek amely az EN számú szabvány német változata márciusi megjelenésével Németországban és a többi CENtagállamban 2 egységes szabvány érvényes a belsőtéri munkahelyek világítására. N DK D I M CZ A SLO S PL SK H GR A munkahelyek világítása lényegesen befolyásolja az emberek környezeti és munkafeltételeit. Mivel azonban Európában egyfelől földrajzi és demográfiai adottságok, az emberek kialakult érzékenysége, mentalitása és szokásai, másfelől pedig a társadalmi és gazdasági keretfeltételek részben nagyon különbözőek, érthető, hogy a fény- és világítástechnika területének minden bizonnyal legfontosabb, európaszerte érvényes szabványa számos véleménykülönbséget okozott, kompromisszumokat tett szükségessé, továbbá hogy a szerkesztése sok türelmet és hosszú időt vett igénybe. LT FIN EST LV CY Az illetékes CEN-bizottságnak 4 az volt a célja, hogy a sok részlet helyett lényegében csak keretszabályozást alkosson a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozóan, amelyen belül a tervező és a szabvány alkalmazója a saját szakmai és helyi lehetőségeihez igazodhat. Ezzel szemben a német világítástechnikai szabványok inkább azt a célt követik, hogy minél több részletet határozzanak meg számszerűleg és ezáltal egyértelmű szabványokat adjanak a felhasználók kezébe. Ez magyarázza a német szabványtartalmaknak a EN be történt csak részbeni átvételét, valamint a szabványokban lefektetett és a világítással szemben támasztott minőségi követelményeknek más országok szabványaitól és szabványrendszereitől eltérő szintjét. Ezzel a látszólagos veszteséggel azonban egy fontos előny állítható szembe: első ízben érvényesek egész Európában egységes követelmények például az irodák, oktatási intézmények, ipari és kézműipari munkahelyek, kórházak és a közlekedés különböző területeinek világítására. Ezzel megszűnnek a különböző országoknak a belsőtéri világításra vonatkozó eddigi műszaki szabályai közti részben lényeges különbségek és megteremtődnek az előfeltételei annak, hogy egész Európában minden ember számára azonos munka- és látási feltételek legyenek érvényesek. Ennyiben az egységes szabvány az Európai Unión belüli társadalmi harmonizációhoz is hozzájárul. A CEN-szabványok miatt tilos a nemzeti és az európai szabványosítás közötti konkurencia. Az elfogadott európai szabványokat át kell venni a nemzeti szabványrendszerbe, az ugyanazon tárgyra vonatkozó, már meglévő nemzeti szabványokat pedig vissza kell vonni. Így a EN megjelenésével márciusától érvénytelenné váltak bizonyos vonatkozó -szabványok illetve azok részei. A nemzeti szabványok azon tartalmai azonban, amelyeket nem fed le a EN , Németországban továbbra is érvényesek mint általánosan elfogadott műszaki színvonal. A EN esetében a 5035 Mesterséges fénnyel történő világítás, a Fogorvosi rendelők és fogtechnikai laboratóriumok világítása, valamint a Parkolóhelyek és parkolóházak világítása egyes részei érvényüket vesztik. Ezen szabványok egyéb részei megtartják érvényességüket. 1 A szabvány teljes elnevezése a változatlan formában átvett európai szabvány (itt EN ) elnevezéséből áll, amelyhez a német szabványként történt átvétele után hozzáfűzték a jelölést, valamint a szabvány német változatának kiadási dátumát (itt: március). 2 A CEN a Comité Européen de Normalisation (Európai Szabványbizottság) rövidítése. A CEN tagjai Ausztria, Belgium, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia nemzeti szabványhivatalai. 3 A EN keletkezéséről lásd függelék. 4 Az EN kidolgozását a CEN TC 169 Fény és világítás nevű bizottságának 2. számú, Munkahelyi világítás elnevezésű munkacsoportja (WG) végezte. 4

9 EN A tervező számára mindebből legalábbis egy bizonyos átmeneti periódus idejére egy kevéssé átlátható szabályrendszer következik, amely a EN számú európai szabványból és a vonatkozó -szabványok továbbra is érvényes részeiből áll. Ebben a könyvben egyrészt el kívánjuk magyarázni a EN felhasználójának a szabvány tartalmát és gyakorlati jelentőségét. Másrészt azonban össze kívánjuk foglalni és gyakorlati tapasztalattal megtölteni a EN ben nem szabályozott, de az eddigi a -szabványok részét képező és ennél fogva továbbra is alkalmazandó irányelveket is. Ezáltal komplett áttekintést kívánunk nyújtani a belsőtéri munkahelyek világításánál alkalmazandó szabványokról. A Tervezési segédlet a EN eredeti szövegeit kék betűkkel, az egyéb -szabványok szó szerint idézett részeit zöld betűs írással tartalmazza. Szabványjelölés utal a szöveg forrására. A kommentárok és kiegészítések fekete betűkkel szerepelnek. A könyv fejezeteinek és alfejezeteinek számozása a EN fejezetszámozását követi, hogy könnyebb legyen hozzárendelni a szabvány eredeti szövegéhez a kommentárokat és a tervezési útmutatásokat. A könyv a következő részekre tagolódik: Általános követelmények a munkahely világítására vonatkozóan. Ez a rész tartalmazza a EN fejezetét, továbbá egyéb idevágó szabványokat, melyek minden felhasználási esetre érvényesek. Egyedi követelmények a munkahelyi világításra vonatkozóan. Ez a rész tartalmazza a EN fejezetét, valamint egyéb idevágó szabványokat és gyakorlati tanácsokat, a világítási jellemzők előírt értékeit és további tippeket a világítás tervezéséhez. Ha nincs ideje az egész könyvet elolvasni: A gyors információk, alkalmazási példák és tippek szürke mezőben olvashatók. Előszó a 2., bővített kiadáshoz A világítástechnika területén dolgozó (tervező, tanácsadó, döntéshozó és kivitelezést végző) szakembereknek a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó szabályrendszerek átfogó ismertetése iránt tanúsított élénk érdeklődése (különösen, miután megjelent a EN számú, a belsőtéri munkahelyek világításra vonatkozó, európaszerte érvényes szabvány és a Németországban továbbra is alkalmazott idevágó -szabványok) már rövid idő elteltével a es tervezési segédlet 2., bővített kiadásának megjelenését tette szükségessé. Ennek során figyelembe vettük az időközben hatályba lépett, idevágó -szabványokat is, különösen a képernyős munkahelyek világítására vonatkozó számú szabványt, valamint az egészségügyi létesítmények világítására vonatkozó E számú szabványtervezetet. A könyv ezenkívül tartalmazza az irodák és irodaszerű helyiségek egyedi megvilágítására vonatkozó speciális követelményekről szóló számú szabványt is. A tárgymutató a EN táblázataiban előforduló fogalmakon kívül az Általános követelmények című fejezet, valamint a EN táblázataihoz fűzött kommentárok fontosabb fogalmait is tartalmazza. Reméljük, hogy a es tervezési segédlet második, bővített kiadása hasonlóan élénk visszhangra talál, mint az első kiadás, egyúttal megkönnyíti az aktuális előírások szerinti világítástervezést éppúgy, mint a már meglévő világítóberendezések értékelését. TRILUX-LENZE GmbH + Co KG Arnsberg, október 5

10 A belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó szabványok Jogi alapok Munkahelyek Egészségügy EN Eu-szabvány Munkahelyek világításának tervezése, megítélése és kivitelezése Oktatási intézmények Parkolóházak Mérés és értékelés Fogorvosi kezelőhelyiségek Egyedi világítás Képernyős munkahelyek 0.2 A belsőtéri munkahelyek világításának tervezésénél és értékelésénél a EN en felül sok esetben más -szabványok egyes részeit is figyelembe kell venni. A CEN eljárási szabályzata szerint a CENtagországok nemzeti szabványhivatalai kötelesek átvenni a EN számú európai szabványt a Nemzeti Szabványrendszerbe mégpedig válto- zatlan formában. Mindazonáltal az Európai Szabványt megelőzheti egy a nemzeti irányelvek szerint megalkotott címoldal a következő információkkal: a nemzeti szabvány száma és kiadási dátuma, jelen esetben EN , március, utalás a teljesen vagy csak részben leváltott illetve visszavont nemzeti szabványokra, nemzeti előszó a felhasználóknak szóló fontos információkkal, rövid tájékoztató a korábbi kiadásokhoz képest történt változásokról, az azonos témára vonatkozó -szabványok korábbi kiadásai, valamint az illetékes nemzeti szabványbizottság neve, jelen esetben a Német Szabványhivatal () Világítástechnikai Szabványbizottsága (FNL), továbbá a szabvány társfenntartó intézményei, azaz az Építésügyi Szabványbizottság (NABau), a Dental Szabványbizottság (NADENT) és a Híradástechnikai Szabványbizottság (NI). A következőkben az európai szabvány eredeti szövegét olvashatják a CEN három hivatalos nyelvének egyikén (német, francia, angol) vagy valamely az illető ország által jóváhagyott nyelven (pl. spanyolul), továbbá az Európai Szabvány számát és kiadási dátumát. Ez jelen esetben EN német változata az európai kiadás novemberi dátumával. Nemzeti előszó EN Az EN számú Európai szabványt a CEN/TC 169 ( Fény és világítás ) 2. számú, Munkahelyi világítás elnevezésű munkacsoportjában dolgozták ki. A német közreműködésért a Világítástechnikai Szabványbizottság (FNL) FNL-4-es számú munkabizottsága ( Mesterséges fénnyel történő belsőtéri világítás ) felelt. A munkahelyek világítását Németországban eddig a 5035 számú sorozat szabványai szabályozták, melyek közül a visszavont : a fogalmakat és az általános követelményeket határozta meg, a : , a : , a : és a : pedig a belső- és szabadtéri munkahelyekre vonatkozó irányelveket, az oktatási intézmények világítására vonatkozó egyedi irányelveket, valamint a képernyős és a képernyővel támogatott munkahelyek világítására vonatkozó irányelveket tartalmazza. A EN 12665: megalkotásával első ízben határozták meg európai szinten a világítás követelményeinek rögzítéséhez szükséges alapvető fogalmakat és kritériumokat, miközben a : hoz képest változások történtek. Ezért a EN 12665: megjelenésével egyidejűleg a : ot visszavonták. A tervek szerint a visszavont : szabványnak a jelenlegi, EN és EN 12665: szabványokban figyelmen kívül hagyott tartalmait rövid időn belül az eddigi szám ( ) alatt újra megjelentetik, majd ezután az előrehaladott műszaki állapotra való tekintettel átdolgozzák. A szóban forgó, EN számú szabvány részben helyettesíti többek között a : et. A tervek között szerepel, hogy az ebben igen, a szóban forgó EN ben viszont nem szereplő szabadtéri munkahelyek világítását a jövőben az EN egy már szerkesztés alatt álló további részében szabályozzák és a : et a szabvány nemzeti átvételének megjelenésekor visszavonják. Az előrehaladott műszaki állapotra való tekintettel továbbá tervezik, hogy a : , a : , és a : számú szabványoknak a szóban forgó, EN számú szabványban nem szereplő és ezért továbbra is érvényes részeit átdolgozzák és az eddigi szabványszám alatt újra megjelentetik. Az E : számú szabvánnyal már elkészült az első ilyen munkaeredmény A szabványok teljes címét lásd a függelékben.

11 A EN 12665: számú Európai Szabványban a hez hasonlóan a világítástechnika alapvető fogalmainak definíciói olvashatók. Bizonyos területek egymást átfedő fogalmi definíciói miatt a et részben leváltották, majd formai okokból teljes egészében visszavonták. Amint a EN nemzeti előszavában is olvasható, a tervek szerint a továbbra is érvényes részeit rövid időn belül az eddigi, es szabványszámmal újra megjelentetik. A továbbra is alkalmazandó és a EN illetve a EN által nem helyettesített részeivel a következő fejezetben részletesen foglalkozunk és ezeket a könnyebb tájékozódás kedvéért ily módon jelöljük is A és EN közötti, a belsőtéri munkahelyek világítására vonatkozó számszerű követelmények (táblázati értékek) részbeni tartalmi átfedései miatt a t részben leváltották. Lényegében csak a Szabadtéri munkahelyek világítása elnevezésű szabályozási tartomány képez ez alól kivételt és marad továbbra is érvényben. A Szabadtéri munkahelyek világítása című részterülettel az E EN számú szabványtervezet foglalkozik. Ha ez a szabvány véglegessé válik, a t teljes egészében visszavonják. Tervezet A az egészségügyi intézmények világítására vonatkozó követelményeket csak számértékek formájában (az 5.7 számú táblázatban) tartalmazza. Az 1988-ban elfogadott szabványt az előrehaladott műszaki színvonalra, valamint a EN ben szereplő irányelvekre való tekintettel átdolgozták. A vonatkozó, E számú szabványtervezet áprilisában jelent meg. Ebben találhatók a fogorvosi rendelők és fogtechnikai laboratóriumok világítására vonatkozó követelmények is, amelyeket eddig a tartalmazott. A tervezetének véglegesítésével a korábbi, 1988-as szabvány és a meg fog szűnni. A számú táblázatához fűzött kommentár részletesen tárgyalja az említett szabványtervezetet A EN számú táblázata az oktatási intézmények világítására vonatozó követelményeket tartalmazza. Továbbra is alkalmazandók a azon részei, amelyek nem mondanak ellent a EN nek. A számú táblázathoz fűzött kommentárban, amennyiben szükséges, utalunk a re A EN (a tal ellentétben) nem foglalkozik közvetlenül a világítás mérésével és értékelésével, a 6. fejezetben mégis található néhány irányelv a világítás minőségi jellemzőinek vizsgálatára vonatkozóan. Ebben a fejezetben Amint az a EN nemzeti előszavában is olvasható, a októberében megjelent E számú szabványtervezet figyelembe veszi a képernyős munkahelyek világítása terén történt műszaki fejlődést. A szabványtervezet időközben ( jelöléssel) hatályba lépett. A es tervezési segédlet különböző helyein erre részletesen utalunk. Az általános világításon felül sok munkahelyen alkalmaznak egyedi világítást, különösen irodákban és irodaszerű helyiségekben. Az egyedi világításra vonatkozó követelményeket a tartalmazza, így erre a szabványra is utalunk (kivonatosan) a EN számú táblázatához fűzött kommentárban. A EN részben a at is helyettesíti a parkolóházak (belső) világítása vonatkozásában. A (szabadtéri) parkolók világítására vonatkozó követelményeket az E Szabadtéri munkahelyek világítása elnevezésű szabványtervezete szabályozza. A EN számú táblázatához fűzött kommentárban utalunk a idevágó és továbbra is alkalmazandó részeire. ennélfogva a ból illetve a szabvány átdolgozott változatából (mely E számú tervezet néven még 2004-ben meg kell, hogy jelenjen) származó tudnivalók is szerepelnek. 7

12 Általános követelmények 1 Alkalmazási terület EN Az Európai Szabvány a belsőtéri munkahelyek világítására érvényes, a látási teljesítményre és a látáskomfortra vonatkozó követelményeket rögzíti. Megtalálható benne minden szokványos látási feladat, beleértve a képernyőn végzett feladatokat is. Ez az Európai Szabvány nem állapít meg munkavédelmi követelményeket a munkahelyek világítására vonatkozóan és nem szerepel az Európai Szerződések 137. cikkelyének alkalmazási területében sem, noha az ebben a szabványban szereplő világítástechnikai követelmények általában megfelelnek a biztonsági követelményeknek. A munkahelyek A EN szerinti, a helyes munkahelyi világításra vonatkozó követelmények a szükséges látási teljesítményből és a kívánt látáskomfortból következnek, bár a gazdasági megfontolások is szerepet játszanak. Ezek az elvárások többnyire túlmutatnak a biztonsági és munkavédelmi követelményeken. világítására vonatkozó munkavédelmi követelmények szerepelhetnek az Európai Szerződések 137. cikkelye szerint jóváhagyott irányelvekben, a tagállamok nemzeti törvényhozásában ezen direktívák átültetése során illetve a nemzeti törvényhozás egyéb területein. Ezen szabvány nem ír elő speciális megoldásokat és nem korlátozza a tervező szabadságát, hogy új eljárásokat ismerjen meg vagy innovatív módszereket alkalmazzon. Ez a szabvány nem alkalmazható szabadtéri munkahelyeknél és föld alatti bányákban. Jó közérzet 8 A látási teljesítmény és a látáskomfort inkább olyan fogalmakhoz kapcsolható, mint a munkateljesítmény, a termelékenység, a hibátlan (vizuális jellegű) munkavégzés illetve a jó közérzet. A szabványértékek alsó határértékeket jelentenek. A világítóberendezés mennyiségi és minőségi számértékeinek növelése a legtöbb esetben a tágabban értelmezett munkavédelem mérhető javulását idézi elő. A piramis (1.1 ábra) teljes térfogata a világítás területén belül a munkavédelem világítástechnikai értelemben kibővített fogalmát írja le, amely nemcsak a munkavégzés biztonságát, hanem az egészségvédelmet és az általános elégedettség-érzést is magába foglalja. A EN szerinti követelmények megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Látási teljesítmény Biztonság Látáskomfort Munkateljesítmény Munkavédelem A világítással szemben támasztott minőségi követelmények 1.1 A jó világítás nagyobb biztonságot, motivációt és jó közérzetet eredményez a munkavégzés során.

13 EK-szerződés, 137. cikkely A kérdés, miszerint a EN számú szabvány tartalmaz-e munkavédelemre vonatkozó előírásokat, intenzíven foglalkoztatta az illetékes szabványbizottságot és az Alkalmazási terület 2. fejezetében tett kijelentéseket eredményezte. Az EK-szerződések 137. cikkelye (azelőtt 118/118a számú cikkely) szabályozza a szociális kérdések területén történő európai együttműködést, a munkakörülmények javítását és az erre vonatkozó minimális követelményeket. A továbbiakban az egyes EU-országok határozhatnak arról, hogy az országonként eltérő kiindulási helyzet miatt támasztanak-e a munkavédelemmel szemben az egységes európai minimumon túlmenő követelményeket amennyiben ez nem vezet kereskedelmi korlátozásokhoz, amit az EKszerződések 95. cikkelye tilt. Ezáltal elkerülhető, hogy egyes EU-országok munkavédelmének magas szintje az egységesítés kedvéért (például európaszerte érvényes egységes munkavédelmi előírások miatt) megváltozzon. Az EK munkavédelemre vonatkozó irányelvei Az EK-szerződések 137. cikkelyének konkretizálása az EK-irányelvekben történik. Néhány példa: A 89/654/EGK számú irányelv (1989. november 30.) a Munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel szemben támasztott minimális követelmények -ről, amely az iparban található munkahelyekre korlátozódóan Munkahelyi rendelet ( Arbeitsstättenverordnung, rövidítve ArbStättV) néven, illetve az ehhez kapcsolódó Munkahelyi irányelvek -ként ( Arbeitsstätten-Richtlinien, ASR) került elfogadásra. Ezen irányelv egy az egyben történt átvétele a Munkahelyi rendelet megváltoztatására vonatkozó rendelet -ben. Ez a rendelet valamennyi üzemre érvényes, amelyben a Munkavédelmi törvény (ArbSchG) van érvényben, tehát a verseny- és közszféra valamennyi dolgozója számára (1996. december 4.). 89/391/EGK számú keretszabály (1989. június 12.) a munkavállalók biztonságának és egészségének javítására vonatkozó intézkedésekről, amelyet Németországban augusztus 7-én Munkavédelmi törvényként (ArbSchG) fogadtak el. Ehhez a keretszabályhoz 13 egyedi szabályt alkottak. Ezen egyedi szabályok egy részét Németországban december 4-én az EK-s munkavédelmi keretszabályra vonatkozó egyedi EK-s szabályok átültetéséről szóló rendelet néven fogadták el, a többi között a 90/270/EGK számú irányelvet is (1990. május 29.), amely a számítógépes munkavégzésre vonatkozó minimális biztonsági és egészségvédelmi előírásokat tartalmazza és amely Németországban december 4-én Képernyős munkavégzésről szóló rendelet néven (BildscharbV) lépett hatályba. 9

14 Általános követelmények 1 Alkalmazási terület ASR 7/3 A világításra a munkahelyekről szóló rendelet (ArbStättV) 7 3. bekezdése és az ehhez kapcsolódó ASR 7/3 számú irányelv vonatkozik, mely utóbbi a (névleges) megvilágítás konkrét értékein (melyeket a ből vettek át) kívül további utalásokat is tartalmaz a 5035-ös szabványsorozatra (melyet időközben felváltott EN ). Az ASR 7/3 jelenleg átdolgozás alatt áll. A gyakorlatban tehát az átdolgozott ASR 7/3 megjelenéséig felmerülhet a kérdés, hogy a munkahelyi világítóberendezések megtervezésekor mely megvilágítási értékek szolgáljanak alapul: az ASR 7/3 szerinti névleges értékek vagy pedig a EN szerinti avult értékek. A EN szerinti világítástervezés és kivitelezés alternatívájaként egy az ASR 7/3-hoz fűzött kommentár 1 azt az álláspontot képviseli, hogy az ASR 7/3 az eddigi (1993. novemberi) változatában továbbra is érvényes, és hogy a visszavont es számú szabványt, továbbá a szerinti minőségi követelményekre vonatkozó számértékeket (melyeket az új EN tartalmaz) továbbra is alkalmazni kell. Indoklásul a következő hangzik el: a EN Alkalmazási terület című fejezetében nyomatékosan kijelentik, hogy ez az Európai Szabvány nem állapít meg munkavédelmi követelményeket a munkahelyi világítás vonatkozásában, és ezért nem esik az EK-szerződés 137. cikkelye alkalmazási területének hatálya alá. Amint azt a következőkben BGR 131 cím alatt olvashatják, az aktuális jogi helyzet szerint kizárólag a munkavédelemben illetékes hatóságok hozhatnak munkavédelemre vonatkozó előírásokat. Ezért a EN Alkalmazási terület című fejezetében formai okokból nem szerepelhet a munkavédelem. A alkalmazásakor figyelembe kell venni a 5035-höz képest történt tartalmi változásokat. Néhány példa: olyan eltérő fogalmak, mint a megvilágítás karbantartási értéke ( EN ) illetve névleges megvilágítás ( 5035); a világítás minőségi jellemzőinek értékelése (a EN szerint ez a látási feladat területére, a 5035 szerint viszont az egész helyiség, illetőleg a helyiség azonos tevékenység végzéséül szolgáló területére vonatkozik); a látási feladatok és az azokhoz tartozó világítástechnikai minőségi jellemzők sokkal részletesebb felsorolása (a EN ben kb. 375 tétel szerepel, míg a ben csak kb. 170); a káprázás értékelése (a EN szerint ez az UGR-módszer alapján, míg a 5035 szerint a határgörbe-eljárás alapján történik); a fényforrások színvisszaadásának jelölése (a EN szerint erre az R a általános színvisszaadási index szolgál, míg a 5035 szerint a színvisszaadási fokozat); az általánosan hozzáférhető tervezési dokumentumok, illetve szoftver, melyeket időközben a munkahelyi világítás EN szerinti, európaszerte egységes követelményeire való tekintettel messzemenően átdolgoztak. A munkahelyekről szóló rendelettel ellentétben az ASR 7/3 nem törvény olyan értelemben, hogy nem általános érvényű előírás. Mindazonáltal aki az ASR 7/3 szerint jár el, az bár a munkahelyekről szóló rendelet 7 3. bekezdés előírásainak betartása tekintetében prima facia (azaz első pillantásra) bizonyítékot szolgáltat más, a munkavédelem vonatkozásában egyenértékű megoldásokat is alkalmazhat. A legtöbb alkalmazási esetben a EN szerinti megvilágítási értékeket azért is egyenértékűnek lehet tekinteni, mert ezek az avult értékek megegyeznek illetve magasabbak a szerinti avult értékeknél, melyek a névleges értékek 0,8-szorosát teszik ki és amelyeket az ASR 7/3 is tartalmaz 2. Kérdéses esetben konzultálni kell a munkavédelemben illetékes hatóságokkal. BGR 131 Munka- és egészségvédelemre vonatkozó szabályokat csak a munkavédelemben illetékes szervek, így Németországban a Munkaügyi Minisztérium, a tartományok legfelsőbb munkavédelmi hatóságai, valamit a törvényben előírt balesetbiztosításért felelős intézmények (például az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Főszövetsége vagy az Önkormányzati Balesetbiztosítási Szövetség) alkothatnak. Németországban az Ipari Dolgozók Szakmai Szervezeteinek Főszövetsége ezt a feladatot az ipari szférára és a világítás alkalmazási területére vonatkozóan a Szakmai Szervezeti Szabály (BGR 131) 3 megalkotásával teljesítette. Ezért a Tervezési segédlet a BGR 131 szerinti munkavédelmi előírásokat is tartalmazza a világításra vonatkozóan. Amennyiben ezek eltérnek az idézett szabványoktól, úgy ezt külön jelöljük. 1 Munkahelyek, munkahelyekről szóló rendelet és irányvonalak részletes kommentárokkal, valamint egyéb, a munkahelyek szempontjából fontos előírások, szabályok, szabványok, jogalkotás, részletes tárgymutató. Kiadó: Opfermann, Streit, Tannenhauer.42. kiegészítés december, Forkel Verlag. 2 Részletesen lásd még a 3.4 fejezetet. 3 BGR 131 (azelőtt ZH 1/190) Szabályzat a mesterséges fénnyel megvilágított munkahelyek biztonságáról és egészségvédelméről. 10

15 Általános követelmények 2 Normatív utasítások EN Ez az Európai Szabvány más kiadványokból származó előírásokat tartalmaz keltezett vagy keltezés nélküli utasítások formájában. Ezeket a normatív utasításokat a szöveg megfelelő helyein idézzük, a kiadványokat pedig az alábbiakban felsoroljuk. A keltezett utasítások esetében a későbbi változtatások vagy átdolgozások csak akkor képezik az Európai Szabvány részét, ha azokat a szabványba beillesztették. A keltezetlen utasítások esetében a hivatkozott szabvány utolsó kiadása érvényes (beleértve a változásokat). EN Fény és világítás Sportlétesítmények világítása EN 12665:2002 Fény és világítás Alapvető fogalmak és a világításra vonatkozó követelmények meghatározásának kritériumai pren Alkalmazott világítástechnika Fényforrások és lámpatestek fotometriai adatainak mérése és ábrázolása 1 rész: Mérés CIE 117 Zavaró káprázás a belső terek világításánál A EN számú szabvány (kötelező érvénnyel) utal más kiadványokból származó előírásokra, (pl. szabványokra). A szabvány a kiadványt vagy a pontos megjelenési dátummal együtt idézi az elnevezésen illetve számozáson felül (keltezett utasítás), vagy csak elnevezéssel illetve számmal, a dátum megjelölése nélkül (keltezetlen utasítás). Keltezett utasítások esetében csak a megjelenési dátummal ellátott kiadvány (szabvány) kötelező érvényű. Ha ezt a kiadványt később átdolgozzák, az átdolgozott változat a EN keretein belül nem kötelező érvényű, kivéve, ha a EN et szintén átdolgozzák és a módosított szabványt a megváltozott megjelenési dátummal együtt beillesztik. A keltezés nélküli utasítások esetében mindig az aktuális változat a kötelező érvényű, pl. sportlétesítményeknél az EN Példa A EN fejezete ( Fogalmak ) utal az EN 12655:2002 számú szabványra, melynek kiadási dátuma Amennyiben ezt a szabványt később megváltoztatják, a EN jelenlegi változatának alkalmazásakor továbbra is a 2002-es kiadás az irányadó. 11

16 Általános követelmények 3 Fogalmak EN Ezen Európai Szabvány alkalmazásakor az EN 12665:2002-ben szereplő, valamint az alábbiakban felsorolt fogalmak érvényesek. MEGJEGYZÉS Ez a fejezet olyan fogalmakat és mennyiségeket definiál, amelyek a szabvány megértéséhez fontosak lehetnek és esetleg nem szerepelnek az IEC ben. Először is hadd utaljunk arra, hogy a EN olyan fogalmakkal operál, amelyeket az EN 12665:2002 (mely azonos a vonatkozó, EN 12665: számú német szabvánnyal) definiál. A EN továbbá olyan fogalmakat is definiál, melyek a Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban 1 nem szerepelnek. 3.1 A látási feladat EN Az elvégzendő munka látás szempontjából releváns elemei. MEGJEGYZÉS Látás szempontjából relevánsnak tekinthető elsősorban a felismerendő tárgy mérete, fénysűrűsége, a háttérhez viszonyított kontrasztja, valamint a felismerhetőség időtartama. A szabvány alkalmazási területével kapcsolatban hadd utaljunk a látási teljesítményre, azaz a látási feladat gyors és hibátlan teljesítésére mint a világítás minőségének lényeges jellemzőjére. A látási teljesítmény annál nagyobb, minél nagyobb a látási részlet, azaz a még kivehető formarészlet mérete, minél nagyobb a látás tárgyának a háttérhez viszonyított kontrasztja, valamint minél hosszabb a látás tárgyának a felismerhetőségi ideje, azaz a mérés időtartama. Minél nagyobb a fénysűrűség a látási feladaton, annál nagyobb nehezen kivehető részletek esetén is a látási teljesítmény. 1 A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár 1987-ben jelent meg a Nemzetközi Elektronikai Szótár 845. fejezeteként, IEC 50 (845)/CIE 17.4 elnevezéssel. A EN lényegében erre támaszkodik. A Nemzetközi Elektronikai Szótár 845, Világítás című fejezete IEC jelöléssel nemzetközi elektronikai szabványként is megjelent. 12

17 3.2 A látási feladat területe EN A munkahely azon részterülete, ahol a látási feladatot végzik. Amennyiben a látási feladat területének mérete és/vagy helyzete nem ismert, úgy azt a területet kell a látási feladat területének tekinteni, ahol a látási feladat előfordulhat. A fenti fogalom bevezetése lényeges különbséget idéz elő az eddigi, 5035 számú szabványhoz képest, amelyben a világítás minőségi jellemzőit (egész) helyiségre vagy egy bizonyos tevékenység területéül szolgáló zónára vonatkoztatva definiálták. A 5035 általános tervezési gyakorlatában a különböző minőségi jellemzőket, pl. a megvilágítást és annak egyenletességét az egész helyiségre vonatkoztatták, esetleg kihagyva egy sávot a falak mentén. Csak különleges esetekben például szerelőcsarnokban, ahol csoportosan elrendezett kézműves munkahelyek és nagyobb raktárfelületek találhatók világítottak meg eltérő módon lényegesen különböző látási feladatokat tartalmazó zónákat. Ilyen esetekben a tervezés az egész helyiség magasabb szintű megvilágításából kiindulva egyes részterületeken lehetővé tette a különböző megvilágításra való átkapcsolást. Ily módon teljesült az a gyakran hangoztatott kívánság, hogy rugalmasabb legyen az egész helyiség használata anélkül, hogy költséges átszerelés válna szükségessé. A EN szerint a világítás minőségi jellemzői a látási feladat területére vonatkoznak, amely nem mindig azonos a munkaterülettel. Azáltal, hogy a világítás a látási feladat területére koncentrálódik, mód nyílik ugyan az energia- és a beruházási költségek csökkentésére, ugyanakkor azonban veszélyek is adódhatnak a látási teljesítmény és a látáskomfort tekintetében. Ez különösen igaz akkor, ha a látási feladat területét és az azzal határos, gyengébben megvilágított környező területet túl szűkre szabják, és így a látómezőben nem biztosított az egységes fénysűrűség-eloszlás. Amennyiben a világításnak a látási feladat területére kell koncentrálódnia, a tervezőnek a kötelező érvénnyel kijelölt munkahely és az ott elvégzendő munkafeladatok alapján meg kell határoznia a látási feladat kiterjedését és helyzetét (amely lehet vízszintes, függőleges vagy ferde), és ezáltal a látási feladat területét. A gyakorlatban mindez nehézségekkel járhat, hiszen a világítás tervezésének időpontjában többnyire nem ismert a munkahelyek pontos elrendezése. Ilyen esetekben a EN értelmében a helyiség azon területeit, amelyeken alapvetően előfordulhatnak munkahelyek, a látási feladat területeként kell megvilágítani. Az ipari és kézműipari munkahelyek esetében például ez a munkatér túlnyomó részére igaz. A helyiségre irányuló világításnak a zónás, azaz a látási feladat területére irányuló világítással szembeni előnye a helyiség használatának nagyobb fokú szabadságában és a munkahelyek elrendezésének a világítóberendezés átalakítása nélküli megváltoztathatóságában rejlik. Ez a rugalmasság például a kisipari és az összeszerelő üzemek esetében, ahol a munkafeladatok a megrendelésektől függnek, nagyobb súllyal eshet a latba üzemgazdasági szempontból, mint ha a világítás takarékossági okokból csak a látási feladat területére koncentrálódna. Az alternatíva a munkahelyhez kötött világítás lehetne, amely azonban különösen az ipari világítás területén szereléstechnikai problémákat vethet fel. A fenti új fogalom ( a látási feladat területe ) a tervezésre is kihatással van. A hatásfok módszer helyett, amelynek segítségével egy meghatározott átlagos megvilágítás esetén kiszámítható a fényforrások és lámpatestek száma egy adott helyiségben, ezentúl egzakt tervezési módszerekkel kell meghatározni a megvilágítást és egyenletességét a helyiség egy vagy több azon részterületén, ahol látási feladatok találhatók. (Lásd még fejezet, 31. oldal). Amennyiben a látási feladat területe a világítás tervezésének időpontjában nem ismert, a helyiség azon területeit kell a látási feladat területeként megvilágítani, ahol a mérések és további kritériumok alapján alapvetően elhelyezkedhetnek látási feladatot tartalmazó munkahelyek. Mindez a helyiség általános megvilágítását eredményezi, ami lehetővé teszi a helyiség rugalmas használatát. A világítás területenkénti beés kikapcsolása s ezáltal az aktuális látási követelményekhez való igazítása energia- és költségmegtakarítást tesz lehetővé. 13

18 Általános követelmények 3 Fogalmak Értelmezés Az alábbi értelmezés segítséget kíván nyújtani abban, hogy hogyan határozzuk meg a látási feladat területi kiterjedését. A munkahely az a terület, ahol a munkafeladatot végzik. A munkahely a következő területekből tevődik össze: munkafelületekből, melyek lehetnek vízszintesek, függőlegesek vagy ferdék azokból a felületekből, amelyeken a munka közvetlen végzését szolgáló munkaeszközök találhatók azokból a felületekből, amelyekre a használónak ezenkívül szüksége van az adott tevékenység elvégzéséhez a munka közvetlen végzését szolgáló rakodófelületekből. Egy munkahely állhat egy vagy több ún. látásifeladatterületből, melyekre akár különböző vizuális és világítástechnikai követelmények is vonatkozhatnak. A munkahely állhat: csak egy ilyen területből; egymásban elhelyezkedő, illetve egymást átfedő területekből. Minden ún. látásifeladat-területhez (T) tartozik egy ún. (közvetlen) környező terület (S), melyre alacsonyabb megvilágítási követelmények vonatkoznak. Ezt a 3.1, 3.2 és 3.3 számú ábrák szemléltetik. Az ipari és kézműves munkahelyek és irodák megvilágítási irányelvei az 5. fejezetben találhatók. Látási feladat területe Példák T 3.1 Példa az egy látásifeladat-területből (T) álló munkahelyre. Egy pénztár esetében vízszintes (az áru és a pénz felismerésére irányuló) és függőleges (a pénztárgép képernyőjére irányuló) látási feladatok is előfordulhatnak. Az S- sel jelölt környező terület körülveszi a látási feladat területét. 14

19 T1 3.2 Példa az egymásban elhelyezkedő látásifeladat-területeket tartalmazó munkahelyekre, amely különböző szintű megvilágítást igényel. T1-el jelöltük a csiszolást és a gép paramétereinek beállítását, T2-vel pedig a rajzolvasást és a munkadarab megmérését. A környező terület (S) az egész munkahelyet magába foglalja. T2 3.3 Példa az egymással szomszédos látásifeladat-területeket (melyek különböző szintű megvilágítást igényelnek), továbbá egymást fedő környező területeket tartalmazó munkahelyekre. T2 T1-el jelöltük az automatikusan lyukasztott könnyűfémlemezek kivételét és lerakását, T1 valamint a gép paramétereinek a képernyőn végzett beállítását, T2-vel pedig a lyukasztónyílások szúrópróbaszerű mérését. 15

20 Általános követelmények 3 Fogalmak Látási feladat területe Példák Látási feladat területe irodák esetében: képernyővel végzett munka (1), tárgyaló (2), szekrényés polcfelületek (3) Látási- illetve munkafeladatok egy könnyűlemezek lyukasztását és hajlítását végző munkahelyen Nr. Látási illetve A felület elhelyezkedése és munkafeladat funkciója, lásd még 3.2 fejezet, 14. oldal ( Értelmezés ) 1 Az előgyártott könnyűfém- A munka közvetlen végzését szolgáló vízlemezek kivétele szintes rakodófelület 2 A lemezek lyukasztása Tulajdonképpeni munkafelület, függőleges és vízszintes 3 A lemezek hajlítása Tulajdonképpeni munkafelület, függőleges és vízszintes 4 A kész munkadarabok A munka közvetlen végzését szolgáló lerakása vízszintes rakodófelület 16 5 Szabad mozgásfelület A munka közvetlen végzését szolgáló vízszintes mozgásfelület

21 3.3 A közvetlen környezet területe EN a látási feladat területét körülvevő, a látótérben található legalább 0,5 m széles terület. A fénysűrűségnek a teljes látótérben (amely a látási feladat területéből és annak közvetlen környezetéből, valamint a közelebbi és távolabbi környező térből áll) való eloszlása határozza meg az adaptációs állapotot és ezáltal a látási teljesítményt. A közvetlen környezet területének legkisebb megengedett szélessége (0,5 m) megfelelő lehet kisebb látásifeladat-területek (pl. egy órásműhely) esetében, nagyobb kiterjedésű munkahelyeknél (pl. egy esztergánál) azonban ez kevés. A közvetlen környezet területének méretei a látási feladat területének nagyságából adódnak (3.6. ábra). Ügyelni kell arra, hogy a munkaterének a közvetlen környezet területén kívül eső része biztosítsa a vizuális jellegű munkavégzéshez szükséges egyenletes fényeloszlást a látótérben, amit megfelelő világítással lehet elérni. További részleteket lásd a 4.2 fejezetben. Feltételezve, hogy a látási feladat területe hozzávetőlegesen egybeesik az ergonómiailag meghatározott, a kinyújtott kéz által behatárolt a mélységű területtel (lásd 5.2 ábra, 74. oldal), a közvetlen környezet területe vizuális okokból minden oldalon legalább a -val nagyobb kell hogy legyen, mint a látási feladat területe. Hogy a megvilágítási szint és az egyenletesség kiszámításakor merőleges koordinátákat használhassunk, célszerű a két területet érintőleges téglalapokkal helyettesíteni (3.6. ábra). A közvetlen környezet területe A megvilágítás egy szinttel kisebb, mint a látási feladat területén. Közeli környező tér 3.6 Példa a látási feladat területét körülvevő közvetlen környező terület alsó határértékeire. A látási feladat területe min Az ben (lásd 5.7. ábra, 88. oldal) a közvetlen környezet területét irodahelyiségek esetében úgy definiálták, hogy az nem más, mint az egész helyiség területének a látási feladat területein kívül eső része, leszámítva egy 50 cm-es sávot a falak mentén. Ipari és kézműves munkahelyek esetében a környező területet a látási feladat területe méreteinek függvényében kell megállapítani. A közvetlen környezet területét egy megvilágítási szinttel gyengébben lehet megvilágítani, mint a látási feladat területét. A közeli környező térnek, mely a közvetlen környezet területét is magába foglalja, a látási feladat fénysűrűségének legalább az 1/3-át kitevő átlagos fénysűrűséggel kell rendelkeznie. Ezzel és a helyiségnek a közvetlen környezet területén túlmenő megvilágításával kapcsolatban lásd a 4.2 ( Fénysűrűség-eloszlás, 23. oldal) és a ( A közvetlen környezet területének megvilágítása, 30. oldal) számú fejezetet. 17

22 Általános követelmények 3 Fogalmak 3.4 A megvilágítás karbantartási (avulási) értéke ( E m ) 2 EN Az az érték, amely alá nem süllyedhet az átlagos megvilágítás egy meghatározott felületen. Az avult érték fogalma a látási feladat területéhez hasonlóan lényeges különbséget idéz elő az eddigi, 5035 számú szabványhoz képest, melyben a névleges megvilágítást mint időbeli és helyi középértékeket definiálták és a különféle látási feladatoknál tervezési alapként szabványosították. A berendezés karbantartásának időpontjáig néhány kivételtől eltekintve maximum 20%-kal a névleges értékek alatt lehetett maradni. A EN ben ajánlott megvilágítási értékektől az (eddig használatos) névleges értékekkel szemben semmilyen időpontban sem szabad elmaradni. Ezért is nevezik avulási értéknek, MEGJEGYZÉS Az E m tehát az átlagos megvilágítást jelenti abban az időpontban, amikor a karbantartás esedékessé válik. hiszen ennek elérésekor karbantartás, illetve esetleg javítás válik szükségessé. A fényforrások és lámpatestek elöregedése és szennyeződése, valamint a helyiség reflexiós tulajdonságai romlásának következtében a megvilágítás az üzemidő folyamán csökken. E csökkenés kompenzálására az új berendezésnek nagyobb megvilágítással (új érték) kell rendelkeznie. A tervezés során ezt a csökkenést az avulási tényező segítségével fejezik ki. Új érték Névleges érték Avulási érték Berendezés értéke karbantartás nélkül Karbantartási ciklus 3 év Karbantartási ciklus 3 év Idő (év) Új érték Avulási érték Berendezés értéke karbantartás nélkül Karbantartási ciklus 3 év Karbantartási ciklus 3 év Idő (év) 3.7 Az átlagos megvilágítás csökkenése a berendezés üzemideje során a 5035 (fent) illetve a EN (lent) szerint, példa: hároméves karbantartási ciklus. A tervezés alapjául veendő új megvilágítási érték az avulási értékből és az avulási tényezőből tevődik össze: Új érték = Avulási érték / Avulási tényező További részleteket lásd a 4.8 fejezetben (50. oldal). 2 Em Az rövidítés a felülhúzással a helyi középértéket jelöli, az m index (az angol maintained szóból) pedig az E megvilágítás avulási értékét. 18