Planációs felszínek és az áthalmozott dolomitösszletek geomorfológiai helyzete a Budai-hegység előterében

Átírás

1 A Miskolci Egyetem Közleményei, A sorozat, Bányászat, 82. kötet (2011) Planációs felszínek és az áthalmozott dolomitösszletek geomorfológiai helyzete a Budai-hegység előterében Juhász Ágoston tudományos főmunkatárs MTA Földrajztudományi Kutatóintézet 1. Kutatási előzmények Az Eocén program energia és nyersanyagkutatás keretében került sor a Budai-hegység nyugati előterének részletes megkutatására. Könyvtárnyi terjedelmű ismeretanyag értékelésére a terjedelem szabta lehetőségek miatt eltekintünk azzal, hogy 1986-ban készült Mány Kelet-Zsámbék komplex kutatás zárójelentése és GERBER P. (1978) publikációi adnak részletes áttekintést a környék földtani viszonyairól. A geomorfológiai vizsgálatok újabb kutatási eredményeit számos publikáció, monografikus összefoglalás, ismerteti (PÉCSI M. 1975, 1988; JUHÁSZ Á.1985, 1988; MINDSZENTY A. 2000; HEVESI A ). A következőkben a Budakeszimedence és a hegységelőtér geomorfológiai ismereteit kívánjuk legújabb adatokkal kiegészíteni. 2. Domborzatépítő kőzetek A kutatott térséget alaphegységi szinten triász dolomit és mészkő, bauxit formációk sorozatai, fedőhegységi szinten pedig medenceüledékek: eocén áthalmozott dolomit, agyag, oligocén hárshegyi homokkő, szarmata mészkő és pannóniai összletek képviselik. A Budai-hegység és előtere fejlődéstörténeti modelljében két genetikailag eltérő planációs felszíntípus fejlődési szakasz eseményeire, a tönkös sasbércek kialakulására és az áthalmozott dolomitösszletek paleogeomorfológiai jelentőségére hívjuk fel a figyelmet. 3. Trópusi planációs felszíntípusok 3.1 Az eredeti etchplain (mezozoós trópusi tönkfelszín) maradványai két planációs felszíntípust képviselnek, mégpedig a toronykarsztos felszíntípusokat, valamint a kúpkarsztos, egykori síkságok maradványfelszín csoportját. A reánkmaradt formákból ítélve a 155

2 Planációs felszínek és az áthalmozott dolomitösszletek geomorfológiai helyzete toronykarsztos planációs felszínek kiindulási felszíne is már differenciált térszín (szigethegy, síkság) lehetett, s a trópusi tönkösödés folyamán a mezozoikum végére alluviális síkságokra, lépcsős, árkos medencefelszínekre, szigethegyekre, platómaradványokra tagolódott. Ennek az elsődleges forma és planációs formaegyüttesnek fejlődése az eocén közepéig tartott. Maradványfelszíneket a többszöri geomorfológiai inverzió és a harmadidőszaki lefedődés őrizték meg. A szerkezeti differenciáció következtében ma igen eltérő geomorfológiai helyzetben (tető, küszöb, medence) vannak. Ilyen maradványfelszínek sorakoznak a hegységperemeken. (1. kép) 1. kép Toronykarsztos lila és sötétvörös bauxittal fedett valódi etchplain maradványfelszín hegységperemi helyzetben a Budai-hegység nyugati peremén. Előfordulnak olyan toronykarsztos trópusi mezozoós felszínmaradványok is, amelyek csak a harmadidőszak során fedődtek be, konzerválódtak. Ilyen maradványfelszínek sorakoznak Budakeszitől nyugatra (2. kép), ahol a toronykarszt-közötti mélyedéseket, síkokat hárshegyi homokkő és trópusi mállástermékek takarják. Itt a karszttornyok felső részét a pannon abrázió nyeste le. A feltárások tanúsága szerint az elsődleges forma és planációs formaegyüttes az eocénig továbbfejlődött, így a korábbi medence alakulatok bizonyos mértékig átalakultak. Ma már egyértelmű, hogy az árkos 156

3 Juhász Ágoston medencéksüllyedése során újabb törésvonalak mentén is megindulhatott a karsztosodás. Az árkos medencék fejlődése során a törésvonalak mentén egy újabb karsztos reliefgeneráció kialakulása kezdődött. A szerkezeti mozgások hatására térben és időben genetikailag eltérő felszíntípusok kerültek egymás mellé és egymás fölé. 2. kép Kúpkarsztos, dolinasorokkal tagolt etchplain maradványfelszínek hegységelőtéri helyzetű sasbérceken (Strázsa-hegy) A kúpkarsztokkal jellemzett eredeti etchplain felszínek alacsony orográfiai helyzetüknél fogva sajátos fejlődési típust képviselnek, egykor a trópusi mállástermékek képződésének túlsúlya jellemezte. Trópusi mállástermék anyagába temetkezve, lépcsős vetődések mentén több száz méter mélyen képezik az árkos medencék alapzatát. Felszíni formamaradványaik a hegységelőtéri helyzetű sasbércekben figyelhetők meg. (3. kép). Alul 5-10 cm-es vaskéreg fedi a dolomitrétegeket. A 3-5 méter magasságú kúpok közeit sárga, lila és sötétvörös mállástermékek takarják. 157

4 Planációs felszínek és az áthalmozott dolomitösszletek geomorfológiai helyzete 3. kép Küszöbhelyzetű karsztos felszínre települt hárshegyi homokkő (Budakeszi). 4. Pediplanációval formált felszíntípusok A Budai-hegység nyugati előterében Budakeszi Páty Zsámbék, a Gerecse előterében az alaphegységet az eocén főbauxit alatt laza, és felette több szintben újracementált dolomit helyezkedik el, amely helyenként a 150 méteres vastagságot is eléri (1. ábra). 1. ábra Az áthalmozott dolomitösszletek elterjedése a Budakeszi-medencében. (szerk: JUHÁSZ Á.) Az áthalmozott dolomitbreccsát mocsári eredetű agyag- és homoklencsék, széntelepek, bauxitok tagolják (GERBER P., VÉGHNÉ et al.). Regionális elterjedését jelzi, hogy korábban JUHÁSZ Á. (1974) hívta fel a figyelmet Márkó mellett erre a jelenségre. 158

5 Juhász Ágoston 4. kép Ismételten áthalmozott dolomitösszlet karsztos alapkőzeten (Budakeszi). Az áthalmozott dolomit-breccsa számos következtetésre, megállapításra ad lehetőséget a felszínformálódást illetően. Ezek: A korábbi trópusi tönkösödést, karsztkorróziós folyamatokat, minőségileg új típusú lepusztulás, a pediplanáció váltotta fel. Az éghajlatváltozással gyökeresen megváltoztak az ökológiai viszonyok, a felszínen minimális a mállás. Az areális kolloidos mállást felváltotta a törmelékaprózódás és szállítás. A bauxitok, vörösagyagok ismételt a dolomitbreccsával való váltakozó rétegződése a nedves-száraz klímaoszcillációra irányítja a figyelmet. Megváltoztak a formaképződés feltételei (pedimentek, glacisok képződtek). Paleogeomorfológiai szempontból az áthalmozott dolomit- és bauxitkőzetek mindenképpen pedimentációs síkká-tevő folyamatokra utalnak. Mány Zsámbék térségében méter vastag összleteit harántolták a fúrások, a Budakeszimedencében m vastagságban takarják a karsztos felszíneket. A pedimentációs folyamatok és az áthalmozott dolomitösszletek elterjedése erősítik azt a megállapítást, hogy a Dunántúli-Középhegység domborzati modelljében jelentős szerepük van a ritmusos klímamorfológiai változásoknak. 159

6 Irodalom Planációs felszínek és az áthalmozott dolomitösszletek geomorfológiai helyzete BÁRDOSSY GY Karsztbauxitok. Bauxittelepek karbonátos kőzeteken. Akadémiai Kiadó, Budapest. p GERBER P A Tatabánya-Nagyegyháza-Mány terület földtani teleptani viszonyai. Földtani közl pp HEVESI A A magyarországi karsztok fejlődéstörténet és formakincs szerinti csoportosítása; az Aggteleki jellegű karsztok felszíni formakincse. Akadémiai Doktori Értekezés. Miskolc. p JUHÁSZ Á Geomorphological study of the Budakeszi Basin. In: Pécsi M. Juhász Á. (eds): Plenary session of Carpatho Balkan Geomorphological Comission, Budapest, 7-10 Sept Guide. p JUHÁSZ Á Redeposited dolomite formation in the Transdanubian Mountains. Lecture on Plenary Session of Carpatho Balcanic Geomorphological Comittee, Presov, 6 p. JUHÁSZ Á Palogeomorphologic significance of redeposited dolomite in the Transdanubian Mountains. Case Studies in Hungary. Akadémiai Kiadó, Budapest. pp JUHÁSZ Á A Bakony-vidék. In: A Dunántúli-középhegység. Szerk.: Ádám L. Marosi S. Szilárd J. Budapest. Akadémiai Kiadó. pp KAKAS K. LÁNYI J. LISZT F.-NÉ RÁNER G. SZABADVÁRY L Komplex geofizikai kutatás a Dunántúli-középhegységben. MÁELGI évi jelentése. pp KAKAS K. LÁNYI J. SIMON A. SZABADVÁRY L. SZABÓ M. SZALAI I Komplex geofizikai kutatás a Dunántúli-középhegységben. MÁELGI évi jelentése. pp MINDSZENTY A. CSOMA A. TÖRÖK Á. KISS K. HERTELENDI E Flexura jellegű előtéri deformációhoz köthető karsztbauxitszintek a Dunántúli-középhegységben. Földtani Közl. (131). pp ORAVECZ J. A Gerecse- és a Buda-Pilisi-hegység közötti rögterület triász képződményei. Földtani Közl. pp PÉCSI M Geomorphological evolution of the Buda Highland. Studia Geomorph. Carpatho- Balcanica, 9. Kraków. pp PÉCSI M Geomorfológiai szintek kora a Magyar-Középhegységben. Földrajzi Közl. (1 2). pp VÉGHNÉ NEUBRANDT E. FÁYNÉ TÁTRAY M. MENSÁROS P. BALÁSHÁZY L A Nagyegyházamányi terület kőszénfekvő képződményeinek és alaphegységének földtani kérdései. Földtani Közl. (108). pp WEIN GY A Budai-hegység tektonikája. Földrajzi Közl. (2). pp Képek és ábrák jegyzéke 1. kép Toronykarsztos lila és sötétvörös bauxittal fedett valódi etchplain maradványfelszín hegységperemi helyzetben a Budai-hegység nyugati peremén. (Fotó: Juhász Á.) 2. kép Kúpkarsztos, dolinasorokkal tagolt etchplain maradványfelszínek hegységelőtéri helyzetű sasbérceken (Strázsa-hegy). 3. kép Küszöbhelyzetű karsztos felszínre települt hárshegyi homokkő (Budakeszi). 4. kép Ismételten áthalmozott dolomitösszlet karsztos alapkőzeten (Budakeszi). (Fotó: Juhász Á.) 1. ábra Áthalmozott dolomitösszletek elterjedése a Budakeszi-medencében. (Szerk.: Juhász Á.) 160