azaz a földrajzi környezet, ill. az abban lejátszódó folyamatok komplex értelmezéséhez.

Átírás

1 A tantárgy neve: Magyarország természeti földrajza Tantárgyfelelős: Martonné dr. Erdős Katalin A tantárgy oktatója: Martonné dr. Erdős Katalin Óraszám/hét: 3 óra előadás Kreditszám: 4 A számonkérés módja: kollokvium A tárgy elhelyezése az oktatási rendszerben A szakmai törzstárgy a tantárgyi hálóban a geográfus BSc-ben résztvevők számára a 4. félévben szerepel. A tantárgy célja Magyarország változó ősföldrajzi viszonyainak, valamint különböző síksági, dombsági és hegységi tájtípusainak földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani és növényföldrajzi jellemzőinek ismertetése. A regionális földrajz keretébe sorolható tantárgy egyfelől lehetőséget nyújt a geoszférák megismert törvényszerűségeinek időbeli és térbeli változásainak a bemutatására, másfelől a különböző tájtípusok tájalkotó tényezőinek bemutatásával segítséget nyújt a szintetizálásra, azaz a földrajzi környezet, ill. az abban lejátszódó folyamatok komplex értelmezéséhez. Ajánlott szakirodalom Martonné Erdős K Magyarország természeti földrajza I. DE Kossuth Egyetemi Kiadó 245p. Martonné Erdős K Magyarország tájföldrajza DE Kossuth Egyetemi Kiadó 192p. Részletes tantárgyi tematika 1. hét Előadásunkat egy tudománytörténeti bevezetővel nyitjuk, amelynek keretében a Kárpátmedence földtudományi megismerésének a folyamatát mutatjuk be. Ptolemaiosz első ismert térképétől, időrendi sorrendben felvillantjuk az ókortól, a középkoron át napjainkig mindazokat a kutatókat, akik számottevően hozzájárultak Magyarország természetföldrajzi viszonyainak megismeréshez. A rövid tudománytörténeti áttekintés után Magyarország földrajzi helyzetének bemutatása következik. Az abszolút földrajzi helyzet, azaz az ország földgömbön való helyzetének koordinátáinak megadása után rátérünk a relatív földrajzi helyzet részletes jellemzésére. Áttekintjük a két legfontosabb jellemző, az átmenetiség és medencejelleg földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani és növényföldrajzi bizonyítékait és következményeit. Foglalkozunk továbbá Kárpát-medence nagyszerkezeti viszonyaival is. Ennek keretében értelmezzük a legfontosabb szerkezeti vonalakat, ismertetjük a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységeket, tisztázzuk azok eredetét és legfontosabb jellemzőit, majd röviden áttekintjük a nagyszerkezeti egységeket alkotó kisebb szerkezeti egységeket is. 2. hét Ezen a héten megkezdjük a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységek ősföldrajzi viszonyainak időrendi sorrendben való áttekintését. Az ismertetést a

2 proterozoikummal főleg a Tiszai nagyszerkezeti egységre vonatkozó elképzelések bemutatásával kezdjük. Jóval szélesebbek a földtörténeti ókorhoz kapcsolódó ismereteink. Az ópaleozoikumban már pontosban nyomon követhető az egyes kontinensek és óceánok ezen belül a Kárpát-medencét alkotó nagyszerkezeti egységek helyzete, annak változásai. Az ordovícium, szilur és devon időszak legfontosabb felszíni és főleg felszín alatti képződményeit szerkezeti egységenként mutatjuk be. Ugyancsak ennek az előadásnak a keretében tekintjük át az újpaleozoikumot is, amelynek legfontosabb eseménye az Ős-Tethys összezáródása. Ennek következményeit mutatjuk be az óceánzáródással egymás közelébe kerülő szerkezeti egységekre lebontva. A látványos változások metamorfózis, szerkezetalakulás és gránitosodás a karbon, kiemelkedés és lepusztulás, ill. egy lassú riftesedési folyamat a perm meghatározó eseménye. 3. hét A 3. héten kezdjük meg a mezozoikum eseményeinek és képződményeinek áttekintését. Ennek keretében térképekkel illusztrálva ismertetjük a triász és jura során bekövetkező lemeztektonikai folyamatokat, melynek eredményeként kinyílt a Vardar-, a Pennini-, majd a Csalhó Szörényi-óceán, ill. bemutatjuk a bennük felhalmozódott, a Dunántúli-középhegység, a Bükk, az Aggtelek Rudabányai-hegyvidék, a Mecsek, Villányi-hegység, valamint a Kőszegi-hegység jelentősebb hegységalkotó kőzeteit. Foglalkozunk a jura második felétől beinduló Vardar-óceán szubdukciójához köthető, a Bükkben és az Aggtelek Rudabányai-hegyvidéken bekövetkező takarók kialakulásával is. 4. hét A mezozoikumon belül, a krétát az óceánzáródások, ill. hegységképződési fázisok időszakaként definiálhatjuk. Az előadás keretében nyomon követhetjük a Vardar- és Pennini-óceán záródásához kapcsolódó látványos lemezmozgásokat, amelynek eredményeként a Kárpát-medencét alkotó két nagy lemez tömb, az ALPACA és a Tisza-Dácia egymás mellé csúszik, miközben kiszélesedik a Magura-óceán. Hegységenként áttekintjük a lemezütközések által kiváltott hegységképződési fázisok hatásait szerkezetalakulás, metamorfózis, kiemelkedés, lepusztulás is. Ezen belül kihangsúlyozandó a Dunántúli-középhegység töréses-pikkelyes szerkezete, valamint a felsőkrétai kiemelkedés, ill. lepusztulás során kiformálódott trópusi kúpkarsztos tönkfelszíne, a Gömör Borsodi szerkezeti egység redős-takarós szerkezete és metamorfizált pelozóos-mezozóos képződményei, a Mecsek gyűrt pikkelyes és a Villányi-hegység pikkelyes szerkezete, végül a Soproni-hegység takarós-pikkelyes, a Kőszegi-hegység gyűrt-pikkelyes szerkezete, ill. kőzeteik erőteljes metamorfizációja. 5. hét A paleogén és alsómiocén meghatározó lemeztektonikai eseménye a Kárpát-medencét alkotó lemeztömbök mai helyére való kerülése. E nagy folyamat keretében mutatjuk be az érintett földtörténeti időszakok történéseit és képződményeit. Kiemelendő, hogy az ország domborzati képe a paleogénban fordítottja a mainak, s a fő hangsúlyt a Dunántúli-középhegységet és a Bükköt is magába foglaló Budai Paleogén-medence eseményeire helyezzük, ahol a transzgresszió és regresszió váltakozásának megfelelően üledékképződési és lepusztulási periódusok váltották egymást. A transzgresszós időszakok fontos eseménye a barnaszeneink képződése is. Ezen túlmenően

3 foglalkozunk az eocén vulkáni tevékenységgel, valamint az ország egyéb területein zajló, hosszantartó lepusztulás következményeivel is. Az 5. héten megkezdjük a középső- és felsőmiocén eseményeinek az áttekintését is, amely a geomorfológiai inverzió és a vulkánosság időszakaként definiálható. Az előadás keretében rámutatunk e két esemény egyidejűségére, és ismertetjük a magyarázatukkal foglalkozó különböző korábbi és jelenlegi elképzeléseket. Áttekintjük a miocén vulkánosság legfőbb jellemzőit és hegységenként (Visegrádi-hegység, Börzsöny, Cserhát-vidék, Mátra-vidék, Tokaj Zempléni-hegyvidék) a vulkáni működés szakaszait is. Foglalkozunk az elsődleges vulkáni formák rekonstruálhatóságával, ill. azok módosulásával. 6. hét Az előző heti előadás témáját folytatva, a 6. héten a geomorfológiai inverzió folyamatát tekintjük át a miocén bádeni emeletétől a Pannon-beltó feltöltődéséig. Ennek keretében a hallgatók megismerkednek a bádeni és szarmata emelet ősföldrajzi viszonyaival, az üledékképződés színtereivel és képződményeivel. Részletesen foglalkozunk a Pannontenger/beltó kialakulásával, feltöltődésével és üledékeivel, valamint ismertetjük a beltó feltöltődésének idejére és módjára vonatkozó különböző (fluviolakusztrikus, fluviális és eolikus) elméleteket. Ennek a hétnek az anyaga a pliocén ősföldrajzi viszonyainak az ismertetése is, amelynek két fő eseménye a Kárpát-medence ősi vízhálózatának a bemutatása, valamint a bazaltvulkánosság. Ugyancsak ezen a héten tekintjük át hegységeink elegyengetett felszíneinek genetikájával kapcsolatos elképzeléseket. 7. hét Az előadássorozat leghosszabb fejezete a pleisztocén ősföldrajzi viszonyainak bemutatása. Ennek keretében elsőként az időszak kronológiai kérdéseivel foglalkozunk, majd az Alföld pleisztocén felszínfejlődését tekintjük át. A legnagyobb figyelmet e témakörön belül a folyóvízi felszínformálásnak szentelünk, amelynek során a süllyedő Alföld területén számos folyó (Duna, Sárvíz, Tisza és mellékfolyói) épített hordalékkúpot. Az előadás során a változó erózióbázisoknak megfelelően képet alkotunk a folyók irányváltozásairól, miként a würm második felében csaknem általánossá váló eolikus felszínformálásról is. Áttekintjük az Alföld futóhomokos térszíneit és jellemző homokformáit, valamint az eolikus és fluviális lösszel fedett térszíneit. 8. hét A külön fejezetként tárgyaljuk a Kisalföld pleisztocéni felszínfejlődését. Külön foglalkozunk a Győri-medencével, amelynek területén a hordalékkúpok épülése (mindenekelőtt a Duna) volt a meghatározó folyamat, ill. a Marcal- és az Igmánd Kisbéri-medencével, amelynek kiformálásában a folyóvízi letarolásnak volt meghatározó szerepe. Az eolikus felszínformálás az Alföldhöz képest itt jóval szerényebb. Ugyancsak ennek az előadásnak a keretében tekintjük át a Nyugat-magyarországi kavicstakarók kialakulását, ill. a folyóvízi felszínformálás mellett az egyéb felszínformáló folyamatait (geliszoliflukció, krioturbáció stb.). A 8. hét anyaga a Dunántúli-dombság jégkorszaki formálódása is. Ennek keretében részletesen foglalkozunk a folyóhálózat változásaival, a Balaton kialakulásával, a dombságot formáló különböző szerkezeti mozgásokkal, a folyóvízi akkumuláció színtereivel, a dombságokat felszabdaló eróziós és deráziós völgyekkel, a völgyhálózat

4 térbeli rendjével, a meredek peremeket formáló csuszamlásokkal és a lejtőket lealacsonyító geliszoliflukcióval, valamint az eolikus felszínformálással. 9. hét A pleisztocént a középhegységi területek áttekintésével zárjuk. E téma keretében számba vesszük a hegységi területek felszínformálását meghatározó tényezőket: szakaszos emelkedés, változó éghajlat (meleg-nedves, meleg-száraz, hideg-nedves, hideg száraz), ill. az azoknak megfelelő, eltérő (lineáris, areális) felszínfejlődés. Részletesen bemutatjuk a kialakuló formakincset, ill. az azokat meghatározó tényezőket (kőzetminőség, magassági helyzet, domborzat, hegységszerkezet). Különösen nagy hangsúlyt fektetünk a hegységi területek periglaciális formakincsének (krioplanációs lépcsők, tornyok, kőtengerek, kőtörmelék-lejtők, kőtörmelék-garatok, kriopedimentek stb.) bemutatására, de érintünk egyéb felszínformáló folyamatot (karsztosodás, derázió, csuszamlás stb.) is. 10. hét A Kárpát-medence természeti földrajzi viszonyai sokat változtak az utolsó 10 ezer év, azaz a holocén folyamán is. Ezt a folyamtatot mutatjuk be a 11. héten. A változások jóval lassabbak voltak a történelem előtti időkben. Ezek megnyilvánulásai a folyók kisebb irányváltásai, valamint az éghajlatváltozások (preboreális, boreális, atlanti, szubboreális, szubatlanti fázisok). Sokkal jelentősebbek az antropogén hatásra bekövetkező változások, amelyek közül az előadás keretében a következő kérdésköröket érintjük: globális felmelegedés hatása hazánkra, Alföld szárazodása, városi hőszigetek Magyarországon, folyószabályozások és következményei, Új Vásárhelyi-terv, Bős Nagymaros kérdése, felszíni és felszín alatti vizeink vízminősége, vízgazdálkodási problémáink, talajerózió, növényvilágunk változásai stb. 11. hét A félév utolsó négy hetében Magyarország különböző tájtípusait tekintjük át, egy-egy középtáj példáján. Elsőként a Nyírséget mutatjuk be, amely a futóhomokos hordalékkúpsíkságok típusába sorolható táj. Ennek keretében szisztematikusan áttekintjük és számos térképpel és képpel szemléltetjük a Nyírség felszínfejlődését, domborzati mindenekelőtt futóhomok formáit, éghajlati, vízrajzi, növényföldrajzi és talajtani viszonyait, továbbá foglalkozunk az aktuális környezetvédelmi problémáival és védett természeti értékeivel is. Medencebeli löszös síkság példáját adja a Hajdúság. A bemutatása hasonló szisztéma szerint történik, mint a Nyírségé. Az előadás során nagy hangsúlyt fektetünk az alacsony és a magas löszös síkságok tájalkotó tényezői között meglévő különbségek, ill. annak okainak feltárására. 12. hét Az alacsony és a magas ártéri síkságok sorába tartoznak Felső-Tisza-vidék kistájai Beregi-, Szatmári-sík, Bodrogköz, Rétköz, valamint a Hortobágy is. Jóllehet egészen a folyószabályozásokig mindegyikük felszínfejlődésében meghatározó szerepet játszottak a folyók, majd azt követően az antropogén hatások, a tájak eltérő módon fejlődtek, s tájalkotó tényezőiben számos különbség jelentkezik. Ezt a különbséget a tájképi megjelenés is markánsan visszatükrözi. Jóval mozgalmasabb, pl. a futóhomokszigetekkel tarkított Bodrogköz és Rétköz az egyhangúbb az elhagyott folyómedrekkel és az azokat kísérő folyóhátakkal sűrűn átszőtt Beregi- és Szatmári-síkkal szemben, s

5 egészen más élményt kínál jellegzetes növény- és állatvilágával, szikformáival a Hortobágy szikes pusztája. A tájalkotó tényezők részletes bemutatásával e különbségek okaira is rávilágítunk. 13. hét Vulkáni és üledékes kőzetekből felépülő alacsony középhegység és hegységbeli, hegységelőtéri dombság tájtípusába sorolható a Visegrádi-hegység. Felszínfejlődésének bemutatása során áttekintjük a hegység aljzatát alkotó prevulkáni üledékeket, majd a vulkáni működés szakaszait és elsődleges vulkáni formáit. Számba vesszük mindazokat a hatásokat, amelyek tovább formálták a hegység arculatát napjainkig. Képekkel illusztrálva mutatjuk be domborzatának legfontosabb jellemzőt, majd áttekintjük a többi tájalkotó tényezőt is. A 13. héten megkezdjük a Bükk-vidék tárgyalását is, amely tájtípusát tekintve, döntően karsztosodó kőzetekből felépülő középhegység, ill. hegységbeli, hegységelőtéri dombság. Az óra keretében még áttekintjük az ordovíciumtól a holocénig terjedő kőzeteit. 14. hét A Bükk-vidék felszínfejlődésének ismertetése jó példa arra, hogy a hosszabb földtörténeti múltra visszatekintő hegységek kutatása milyen nehézségekkel jár, mennyire bonyolult annak feltárása. Gazdag képanyaggal illusztrálva mutatjuk be hegységi és dombsági tájainak domborzati formáit, különös hangsúllyal a karsztos és periglaciális formakincsre. Az egyéb tájalkotó tényezőinek ismertetése során a hegység domborzati és kőzettani összetételéhez kapcsolódó jellegzetességek kapnak nagyobb figyelmet, mint pl. a karsztvizek, a kőzethez kötődő növénytársulások. Mélységi magmás és palás kőzetekből felépülő, alacsony középhegység a Velenceihegység. A tájalkotó tényezők áttekintése az előző tájakhoz hasonlóan történik. A táj egyediségét mindenekelőtt a variszkuszi gránit, ill. annak sajátos lepusztulási formái jelentik.