Horvátország: a csatlakozás előtti utolsó monitoring jelentés, Szlovénia ratifikációja

Átírás

1 Európai Kutatási Központ EU-NAVIGÁTOR H e t i E U h í r e k r ö v i d e n TARTALOM Horvátország: a csatlakozás előtti utolsó monitoring jelentés, Szlovénia ratifikációja Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása Zöld Könyv Keserű pirula: a ciprusi bankmentés tanulságai Igazságügyi eredménytábla vegyes értékelés Magyarországról Lengyelország és az eurózóna bővítése: eddig, és ne tovább? A bevándorlás letörése érdekében a Bizottsággal is konfrontálódnának a britek Innovációs eredménytábla: a tagországok innovációs teljesítményének értékelése A Bizottság Zöld Könyve a 2030-as energia- és klímapolitikai célokról Kevesebb építkezéssel tenné olcsóbbá az internetet a Bizottság EU demográfiai jelentés: 504 millió lakos Vonzóbbá kívánja tenni a Bizottság az Európai Uniót a kutatók és diákok számára Ismét enyhített az EU a zimbabwei szankciókon Háttér: Nagyobb költségvetési függetlenség, szerényebb fizetések és jobban kidolgozott célok szükségesek az Európai Külügyi Szolgálat munkájának hatékonyabbá tételéhez Portré: Viviane Reding Think-tank figyelő: CEPS: Bankunió és a szuverén vírus Tisztelt Olvasó! Köszönjük a hozzánk eljuttatott válaszaikat és véleményeiket. Igyekszünk a megfogalmazott javaslatokat beépíteni a heti munkánkba és a további fejlesztések során is figyelembe venni véleményüket. Amennyiben bármikor javaslatuk lenne, továbbra is várjuk visszajelzéseiket az eunavigator@hiia.hu címre. Még egyszer köszönjük, hogy olvassák az EU-Navigátort! Tisztelettel, A Szerzők - 1 -

2 Horvátország: a csatlakozás előtti utolsó monitoring jelentés, Szlovénia ratifikációja A Horvátországról készített március 26-i keltezésű monitoring jelentésben, ami az ország csatlakozása előtti utolsó, az Európai Bizottság kerülve mindenféle meglepetést megállapította, hogy a korábbi monitoring jelentésben felállított tíz prioritás mindegyikét teljesítette az ország és bizonyította képességét és szándékát a csatlakozásra. A jelentés az alábbi szakterületeket vette vizsgálat alá: versenypolitika, alapvető jogok és a jogi intézményrendszer, bel- és igazságügy, a strukturális alapok felhasználására irányuló képesség és intézményrendszer. A Bizottság összegzése alapján tehát Horvátország kész arra, hogy július elsején az EU 28. tajgává váljon. Jelentés készült az adminisztratív felkészülésről is, amely szerint ugyan vannak elmaradások (így például a teljes uniós acquis még nincs lefordítva horvát nyelvre amely az Unió 24. hivatalos nyelve lesz -, ugyanakkor a csatlakozásra ez is megoldódik. Foglalkozott még a jelentés azzal is, hogy az uniós intézmények hány horvát tisztviselőt vettek már fel (ennek a folyamatnak egyébként eltolt időkorlátja van, tehát nem a csatlakozásig kell feltölteni az egész kvótát). A csatlakozásra való felkészülés egyébként nem csak a Bizottság megállapításai szerint áll jól, hanem a ratifikációs folyamatok állása is bíztató, hiszen a nagy kérdést jelentő szlovén ratifikáció e számunk megjelenésének napján megtörténik, így pedig már csak Belgium, Dánia, Finnország, Németország, Hollandia és az Egyesült Királyság kell, hogy befejezze a ratifikációt. (Ezek közül több parlament támogatta a csatlakozást csak adminisztratívan még nem zárult le a ratifikáció [pl. Finnország, Egyesült Királyság, Hollandia].) A szlovén ratifikáció jelentősége a legnagyobb a fentiek közül, hiszen egészen a legutolsó pillanatig különösen a szlovén belső ügyek alakulása miatt is kétséges volt, hogy a szomszédos ország mennyire lesz kész támogatni az előre tervezett időben történő csatlakozást. Azonban nem úgy, mint a csatlakozási tárgyalások során, Szlovénia végül kétoldalú vitáit ezúttal félretéve ratifikálta a csatlakozást, megnyitva ezzel végleg a lehetőséget arra, hogy az Európai Unió júliusban egy újabb tagországgal gazdagodhasson. (MA-SZK) További információ: Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása Zöld Könyv Az Európai Bizottság március 25-én hozta nyilvánosságra az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló zöld könyvet, ezzel három hónapig tartó konzultáció indul arról, hogyan mozdítsa elő Európa a hosszú távú finanszírozás kínálatát és hogyan javítsa és diverzifikálja a hosszú távú beruházások pénzügyi közvetítési rendszerét. A hosszú távú beruházások alapvetően olyan kiadást jelentenek, amelyek fokozzák a gazdaság termelőkapacitását. Ezek közé tartozik az energia-, a közlekedési és a távközlési infrastruktúra, az ipari és a szolgáltató

3 létesítmények, és az éghajlatváltozással kapcsolatos, valamint az öko-innovációs technológiák, emellett az oktatás és a kutatásfejlesztés is. A hosszú távú beruházások finanszírozása érdekében a kormányoknak, a vállalkozásoknak és a háztartásoknak kiszámítható, hosszú távú finanszírozáshoz kell hozzájutniuk. Az energia-infrastruktúrára, az éghajlatváltozásra, az oktatásra stb. irányuló számos beruházás szélesebb körű társadalmi előnyökkel is jár, mivel a létfontosságú szolgáltatások támogatása és az életszínvonal emelése révén nagyobb megtérülést hoz a társadalom egésze számára. A gazdaság kapacitása a hosszú távú beruházások finanszírozására attól függ, képes-e a pénzügyi rendszer nyílt versenypiacok révén ezeket a forrásokat eredményes és hatékony módon a megfelelő felhasználókhoz és felhasználásokhoz irányítani. Ez a folyamat megvalósítható különféle közvetítőkön keresztül, ideértve a bankokat, a biztosítókat és a nyugdíjalapokat, valamint a pénzügyi piacokhoz való közvetlen hozzáférés útján. Európában a befektetések vagy a megtakarítások GDP-hez viszonyított aránya jobb a világ más régióihoz képest. Ez az összkép azonban elrejti a tényt, hogy a gyenge makrogazdasági helyzet és kilátások következtében jelenleg mind a megtakarításokkal rendelkezőket, mind a befektetőket nagyfokú bizonytalanság, kockázatkerülés és a bizalom hiánya jellemzi. Ez tartós hatásokkal járhat, további állandó akadályokat teremtve a hosszú távú finanszírozás kínálata előtt. A pénzügyi válság negatív hatással volt az európai pénzügyi szektor azon képességére, hogy a megtakarításokat a hosszú távú beruházásokhoz irányítsa. Európa hagyományosan nagymértékű függése a banki finanszírozástól a hosszú távú beruházások finanszírozása terén átadja-e (és át kell-e adnia) majd a helyét egy olyan diverzifikáltabb rendszernek, amelyben a közvetlen tőkepiaci finanszírozás (azaz a kötvényfinanszírozás) jelentősen nagyobb részt tesz ki, és amelyet az intézményi befektetők (például nyugdíjalapok) nagyobb mértékű részvétele jellemez, vagy valamely más alternatívának. (MA) A témáról bővebben itt olvashat: Keserű pirula: a ciprusi bankmentés tanulságai A legújabb információk szerint akár a 60%-ot is elérheti a ciprusi betétek veszteségeinek mértéke a mentőövről március 25-én született döntés nyomán. A nemzetközi pénzpiacok alapvetően pozitívan reagáltak a megállapodás hírére, ám még aznap Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport vezetője kétes kijelentésekkel borzolta a kedélyeket. Elmondása szerint a ciprusi modell mintaként szolgálhat más esetekre is: ha egy bank megmentésre szorul, először mindenképp saját magára, illetve a részvényesek, a kötvénytulajdonosok, és szükség esetén a biztosítatlan betétesek segítségére kellene támaszkodnia A sokkoló veszteségek fényében ez a megjegyzés igencsak merésznek bizonyult, s hatására azonnal esni kezdett az euró értéke a valutapiacon. Dijsselbloem rövidesen visszakozott, hangsúlyozva, hogy Ciprus valójában egyedi eset, kivételes kihívásokkal. Az Európai Központi Bank igazgatótanácsának egyik tagja, Klaus Knot szerint viszont semmi kivetnivaló nincs az eredeti kijelentésben, s már régóta fontolgatják az új hozzáállás általánossá tételének lehetőségét. Immár kéthetes zárva tartás után végül csütörtökön nyithattak ki az ország bankjai, ám várhatóan még hetekig szigorú tőkekorlátozások lesznek érvényben. Tilos háromezer eurónál több

4 készpénzt kivinni az országból, minden ötezer eurót meghaladó banki művelethez a központi bank engedélye szükséges, a nemzetközi hitelkártya-tranzakciókat pedig szintén havi ötezer euróban maximálták. A nemzeti össztermék több mint 70%-át adó pénzügyi szolgáltatási szektor, s ezáltal az egész gazdaság jövőbeli kilátásai rendkívül borúsak. A szigetország alig egy hónapja hatalmon lévő elnöke, Nikosz Anasztasziadisz ugyan meggyőződését fejezte ki afelől, hogy a krízist ezzel sikerült kordában tartani, azonban keserű tanulságot vont le a végső döntés kapcsán. Kritikus hangú beszédében azzal vádolta a trojka vezetőit, hogy kísérletezgetnek országán, példátlannak nevezve végül elfogadott követeléseiket. Szakértők szerint az IMF keményebb hozzáállása az ügyben egy hosszabb folyamat eredménye ben egy válságoktól mentes évtized után szinte kapóra jött a lehetőség, amikor Görögország szorult segítségre, ám az akkor kidolgozott mentőcsomag látványosan fenntarthatatlannak bizonyult, különösen az államadósság kezelésére nézve. Egy ilyen hiba hosszú távon kihathat a Valutaalap megítélésére, márpedig a hitelesség elengedhetetlen feltétele a szervezet sikeres működésének. Christine Lagarde vezetése alatt tehát az alap Európával szemben is egyre inkább visszatér a jól ismert fegyelmező szerephez. (MZS) Igazságügyi eredménytábla vegyes értékelés Magyarországról Az Európai Bizottság első alkalommal, március 27-én tette közzé az igazságügyi eredménytáblát, amelyben a tagállamok igazságügyi rendszereit vizsgálta bizonyos szempontok alapján. Az eredménytábla elkészítésének szükségességét a Bizottság azzal is magyarázta, hogy ugyan az igazságügyi rendszerek jórészt függetlenek egymástól és együttműködésük a tagállamok között egyelőre csekély, ugyanakkor a belsőpiaci összefonódások miatt a tagállamok ilyen irányú működése főként kiszámíthatósága az egész Európai Uniót befolyásolhatja. (Emellett többen úgy vélték, hogy a magyar és román belpolitikai fejlemények is sarkallták a bizottságot az eredménytábla elkészítésére. Ezt azonban a Bizottság hivatalosan soha nem erősítette meg.) A Bizottság a következő szempontokat vizsgálva eredménytábla segítségével igyekezett felmérni az egyes tagállamokban tapasztalható helyzeteket: olyan igazságszolgáltatási rendszer paramétereket vizsgáltak, amelyek alkalmasak az üzleti és befektetési légkör javítására. A polgári és kereskedelmi ügyek vonatkozásában különösen olyan hatékonysági mutatókat vizsgáltak, amelyek lényegesek a kereskedelmi jogviták eldöntése során, emellett pedig vizsgálták a közigazgatási bíróságokat is. Az eredménytábla megállapításai szerint a peres eljárások hossza jelentősen eltér a tagállamok között (a tagállamok egyharmadában az eljárások legalább kétszer annyi ideig tartanak, mint többi tagállamban). Továbbá az eredménytábla megállapítja, hogy a monitorozás és az értékelés javítja az igazságszolgáltatás gyorsaságát és minőségét, valamint kitér arra is, hogy az alternatív vitarendezési módok (pl. mediáció) csökkenti a bíróságok munkaterhét, ezért a Bizottság szükségesnek tartja, hogy ezen eljárások minél szélesebb körben elterjedjenek. Végül pedig megállapítja, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek függetlenségének megítélése szintén eltérő skálán mozog. Bár több tagállam a világ 10 vezető állama közé sorolható, az igazságszolgáltatás függetlenségének megítélése szempontjából elmondható, hogy egyes tagállamokban az igazságszolgáltatást igénybe vevő, az üzleti életben működő felek szerint az igazságszolgáltatás függetlenségének mértéke - 4 -

5 megkérdőjelezhető. Ami hazánkat illeti, az eredménytábla vegyes képet fest. Igen pozitív értékelést mutat a magyar igazságszolgáltatási rendszer a tekintetben, hogy milyen gyors a polgári és a kereskedelmi peres ügyek elintézése, illetve, hogy az ilyen típusú ügyek számához képest hány ügyet intéznek el adott idő alatt. Ugyanakkor a korábban megfogalmazott uniós kritikákkal is összhangban Magyarországot hátra sorolták az igazságszolgáltatás függetlenségének tekintetében. Nem kerültünk előkelő helyre az ügyfelek és az igazságszolgáltatás közötti elektronikus kommunikáció lehetőségei esetében sem. Összességében azonban elmondható, hogy a magyar eredmények viszonylag jónak számítanak a 27 tagállamot tekintve. (SZK) További információ elérhető itt: Lengyelország és az eurózóna bővítése: eddig, és ne tovább? A közelmúlt sorozatos krízisei miatt több tekintetben is bizonytalanná vált a monetáris unió helyzete példának okáért sokat változott a még csatlakozásra váró tagállamok álláspontja. Az elmúlt hét során Donald Tusk miniszterelnök kijelentései nyomán Lengyelország került reflektorfénybe. Már korábban ismertté vált, hogy a kormány a 2015-ben esedékes választások utánra halasztja majd a belépésről szóló döntést. Nagyjából ekkorra várható, hogy az ország teljesíti a maastrichti kritériumokban megszabott célértékeket, így a közös valuta bevezetésére leghamarabb táján kerülhetne sor. A Tusk vezette Polgári Platform pártolja az eurócsatlakozást, az ellenzék legfontosabb erői azonban euroszkeptikusok, és a lakosság körében is egyre növekszik a monetáris unióval szembeni bizalmatlanság. Valószínűleg ezt tükrözi a miniszterelnök szerdai bejelentése, miszerint támogatná, hogy 2015-ben népszavazás döntsön majd a valutaövezethez való csatlakozásról. A lépés egy politikai alku része: cserébe a népszavazásért kardoskodó ellenzék beleegyezne, hogy módosítsák az alkotmány azon passzusát, mely az ország jegybankjáról és pénzneméről rendelkezik. Ez ugyan fontos formai akadályt hárítana el az útból, a várható közhangulatot figyelembe véve azonban valószínűsíthető, hogy egy népszavazás végleg ellehetetlenítené a közös valuta bevezetését. Nem világos, hogy a népszavazás támogatásával pontosan milyen stratégiában gondolkodik Tusk és kormánya. Érdekesség, hogy a napokban adott interjút egy lengyel lapnak a hajdani EU-s Alkotmányszerződés egyik atyja, Valéry Giscard d Estaing volt francia elnök. Az ő véleménye szerint az eurózóna bővítését le kellene állítani, sőt, egyes alkalmatlan tagok kizárásával le kellene szűkíteni azt egy erős magra. Ennek azonban mindenképp része lenne Lengyelország. Figyelembe véve az államot a német gazdasághoz fűző szoros kapcsolatrendszert, ez a hozzáállás megalapozottnak tűnhet. Mindeközben azonban Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász a New York Times hasábjain azt taglalta, hogy a lengyel gazdaság épp a lebegő zlotynak köszönheti eddigi sikerességét, és az euróhoz való csatlakozás öngyilkos lépés lenne. Az immár küszöbön álló lett és a hamarosan felmerülő litván csatlakozás fényében is fontos, hogyan alakul a régió legnagyobb gazdaságának a közös valutához fűződő viszonya. (MZS)

6 A bevándorlás letörése érdekében a Bizottsággal is konfrontálódnának a britek Átfogó intézkedéseket jelentett be a bevándorlás visszaszorítására David Cameron brit miniszterelnök március 25-én. A nettó bevándorlásnak radikálisan csökkennie kell évi több százezerről mindössze több tízezerre mondta. Ennek elérésére amellett, hogy az illegális bevándorlóknak ajtót mutatna, nehezebbé tenné az Európai Gazdasági Térségből (az EU-ból, valamint Norvégiából, Izlandról és Lichtensteinből) érkezőknek, hogy jóléti juttatásokból részesüljenek. Így például csak öt év után kaphatnának szociális lakást, szigorúbb szabályok mellett vehetnének igénybe állami egészségügyi szolgálatokat, hat hónap után megvonnák tőlük a segélyeket, ha nem tudnák bizonyítani, hogy dolgoznak, valamint keményebb vizsgálatnak vetnék őket alá, hogy vajon jogosultak-e jövedelemalapú juttatásokra. Kérdésre válaszolva Cameron elmondta, hogy ha az Európai Bizottság megtámadja jogilag az intézkedéseket, igen erőteljesen fognak ez ellen harcolni. Cameron szerint a jóléti rendszerre komoly nyomást jelent majd, hogy 2014-től az országnak már muszáj beengednie korlátozások nélkül a romániai és bulgáriai munkavállalókat. Korábban a 2004-ben csatlakozott tagállamokból érkezőknek az Egyesült Királyság a legtöbb tagállammal szemben azonnal megnyitotta munkaerőpiacát, így a becsültnél jóval több (MB) bevándorló jött ezekből az országba. A 2015-ös választásokhoz közeledve mindhárom párt keményebb vonalat képvisel a bevándorlás ügyében. A legutóbbi időközi voksoláson a liberálisok csak nehezen tudták megtartani a körzetet, ahol 1994 óta veretlenek az euroszkeptikus, bevándorlás-ellenes UKIP-pel szemben, amely a konzervatívokat és a Munkáspártot is megelőzte. A brit statisztikai hivatal szerint míg 2004 júniusáig egy évre visszamenőleg, a kivándorlók számát levonva 174 ezren érkeztek az országba, decemberben már 245 ezren, és ez az érték azóta is ezer közt mozog. A május 1-jén EU-hoz csatlakozott volt szocialista országokból 2007 decemberére a kivándorlók levonásával szinte folyamatosan, 87 ezerre nőtt a bevándorlók száma, 2009 végére 16 ezerre süllyedt, majd egy újabb emelkedés és 50 ezres csúcspont után (2010. szeptember) 2012 júniusára 30 ezerre süllyedt. A 2011-es angliai és walesi népszámlálás szerint a két országrészben élő 56 millió emberből 1,11 milliónyian születtek a volt keleti blokk 2004 után csatlakozott EU-tagországában, közülük 46 ezren Bulgáriában, 80 ezren pedig Romániában (összehasonlításképp: Magyarországon 48 ezren). Tokióban,. Innovációs eredménytábla: a tagországok innovációs teljesítményének értékelése Az Európai Bizottság március 26-án tette közzé az innovációs eredménytáblát (Innovation Union Scoreboard), amiből egy 24 elemű vizsgálati szempontrendszer alapján - kiderül, hogy a 27 tagország, milyen szinten áll a K+F és innovációs tevékenység tekintetében. A jelentés négy minőségi kategóriába osztja a tagországokat: a legjobb csoportban Svédország, Németország, Dánia és Finnország található. A második csoportban az alábbi országok szerepelnek: Hollandia, Luxemburg, Belgium, Nagy-Britannia, Ausztria, Írország. Franciaország, Szlovénia, Ciprus, Észtország. A harmadik EU átlag alatt teljesítő - csoportban van Magyarország (moderate innovators szerény innovátorok)

7 Olaszország, Spanyolország, Portugália, Csehország, Görögország, Szlovákia, Málta és Litvánia társaságában. Végül a negyedik csoportban Lengyelország, Lettország, Románia és Bulgária található jócskán lemaradva az átlagtól óta a tagországok innovációs teljesítménye általában javult, kivéve kilenc országot, ahol romlás következett be (Nagy-Britannia, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Portugália, Románia, Görögország, Málta és Bulgária). (MA) További információ: A Bizottság Zöld Könyve a 2030-as energia- és klímapolitikai célokról Az Európai Bizottság szerdán kiadott dokumentumában párbeszédet kezdeményez az uniós szabályozási tervek 2030-as kereteiről, hogy még az idei év végéig egy konkrét javaslatcsomagot tehessen le az asztalra. A már érvényben lévő 2020-as klímapolitikai csomagban a célok között szerepel a szén-dioxidkibocsátás 1990-es szinthez képesti 20%-kal való csökkentése, a megújuló energiaforrások részarányának 20%-ra való növelése, és az energiahatékonyság 20%-os növelése. Míg az első két célt valószínűleg teljesíti majd az unió, a harmadik tekintetében jelenleg még lemaradással kell számolni. A Zöld Könyv szerint ugyan fontos figyelembe venni a gazdasági válság hatásait, ám ez nem szolgálhat ürügyként arra, hogy letérjünk az útról, hiszen a hosszú távú terv az, hogy re az EU 80-95%-kal lecsökkentse kibocsátását. Az energiahordozók terén azonban heves vitákra adhat okot az árszínvonal kérdése. A megújuló források térnyerését többek között a fosszilis energia megadóztatásával lehet elősegíteni, ez azonban rövidtávon negatívan mutatkozik meg a fogyasztói oldalon, így az energia-intenzív iparágakban is. Günther Oettinger energiaügyi biztos a héten úgy nyilatkozott: semmiképp sem szabadna további adókkal terhelni az energiaszektort, ha fenn akarjuk tartani Európa nemzetközi versenyképességét. Az Egyesült Államokban jelenleg a nagy mennyiségű és olcsó, agyagpala alapú lelőhelyekről kitermelhető földgáznak köszönhetően jóval alacsonyabbak az energiaárak, mint nálunk. Sokan bíznak abban, hogy Európában is lehetőség nyílik majd palagázkészletek kiaknázására. Connie Hedegaard klímaügyi biztos azonban arra figyelmeztetett, hogy kontinensünk geológiai viszonyai nem teszik lehetővé az olcsó kitermelést, így nem szabadna ettől a lehetőségtől várni a csodát. Mint elmondta, a válság semmit nem könnyít meg, de épp az alacsony széndioxid-kibocsátású társadalommá alakulás lehet a hosszú távú és fenntartható gazdasági sikeresség záloga Európa számára. A 2030-as elképzelések között várhatóan a széndioxid-kibocsátás 40%-os csökkentése szerepelhet majd célként. Ennek kapcsán az egyik legvitatottabb felvetés az, mely szerint kötelezni kellene a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőműveket, hogy rendkívül költséges széndioxid-befogó berendezéseket szereljenek fel kibocsátásuk visszafogására. Az energiaszektor hosszú távon gondolkodó befektetői üdvözölték a konzultációs kezdeményezést, és abbéli reményüket fejezték ki, hogy már 2014 nyara előtt megszületik a as terveket tartalmazó uniós klímapolitikai csomag. (MZS) További információ:

8 Kevesebb építkezéssel tenné olcsóbbá az internetet a Bizottság Az Európai Bizottság szerint milliárd eurót spórolhatnának a vállalkozások azon szabályoknak köszönhetően, amelyeket az EU javaslattevő-végrehajtó szerve március 26-án mutatott be a széles sávú internet kiépítésének mérséklésére. A rendelettervezet már bevált tagállami gyakorlatokból kiindulva, főként az infrastruktúra megteremtéséhez szükséges költségek 80 százalékát kitevő építési munkáknál (pl. kábelfektetés miatti útfelbontás) igyekszik csökkenteni a kiadásokat, a szervezési kérdésekben azonban széles körű mérlegelési jogot biztosít a nemzeti kormányoknak. A tervezet szerint biztosítani kell az új, illetve felújított épületek nagy sebességű széles sávú infrastruktúrával való felszerelhetőségét (azaz pl. eleve úgy kell megépíteni egy házat, hogy azt ellássák a megfelelő kábelekkel). Egy hálózatüzemeltető megállapodhatna a többi infrastruktúra-szolgáltatóval az építési munkák összehangolására. A hálózati szolgáltatók egy egységes információs ponton keresztül hozzáférhetnének majd bizonyos adatokhoz a meglévő infrastruktúráról. Az engedélyeztetést egyablakos kérelmezéssel és hat hónapos jóváhagyási vagy elutasítási határidővel gyorsítanák. Mindemellett az infrastruktúrát (pl. a meglévő vezetékeket, vezetékcsatornákat, tartóoszlopokat) méltányos, ésszerű feltételekkel és áron hozzáférhetővé kellene tenni. (MB) A rendelettervezetről szóló sajtóközlemény magyarul is elérhető az alábbi linken: valamint EU demográfiai jelentés: 504 millió lakos Az Eurostat március 26-án hozta nyilvánosságra az Európai Unió demográfiai helyzetéről szóló jelentését, amelyből többek között kiderül, hogy 2012-ben minden 65 évnél idősebb lakosra négy munkaképes korú jutott, és, hogy 2011-ben a gyermekek 40 százaléka házasságon kívül született. Az EU népessége jelenleg nő és folyamatosan öregszik január elsején a népesség száma a becslések szerint 503,7 millió volt, ami 6 százalékkal több az 1992-es adatnál. A 65 évnél idősebbek aránya ezzel párhuzamosan 14 százalékról 18 százalékra nőtt. A házasságok száma csökkent, míg a válásoké nőtt, csakúgy, mint a házasságon kívül született gyermekek száma. Az öregkori függőségi ráta (nyugdíjasok és munkaképes korúak aránya) mindenhol nőtt, leszámítva Írországot. A legalacsonyabb Szlovákiában, Írországban ás Cipruson (18 százalék), a legmagasabb pedig Németországban (31) és Olaszországban (32 százalék) volt. A legmagasabb házassági arány Cipruson (7,3 ezrelék) a legalacsonyabb pedig Bulgáriában (2.8 ezrelék) volt. A házasságon kívül született gyerekek aránya Cipruson 2 százalék volt míg Észtországban 60 százalék (az EU-átlag 40 százalék). (MA) További információ: Vonzóbbá kívánja tenni a Bizottság az Európai Uniót a kutatók és diákok számára Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a harmadik országból az Európai Unióba tanulni és kutatni - 8 -

9 kívánó diákoknak túl nehéz a dolga, így számukra szükséges lenne az eljárási akadályok lebontása, az adminisztráció könnyebbé tétele, hiszen az általuk Európában kamatoztatott tudás az Európai Uniót is gyarapítja. Ennek érdekében pedig négy területet neveztek meg, ahol előrelépésre van szükség: - eljárási garanciák (max. 60 napos határidő a kérelmek elbírálására); - unión belüli mobilitás, készség- és tudástranszfer; - munkavállalási jog; - további, harmadik országbeli csoportok általános védelme. A Bizottság e területek figyelembe vételével irányelvjavaslatot készít elő, amely a várakozások szerint már 2016-tól segíthetné az Európai Unió vonzóbbá tételét a kutatók és diákok számára. (SZK) További információ: Ismét enyhített az EU a zimbabwei szankciókon Az Európai Unió tagállamaiból álló Tanács március 28-ai hatállyal 81 zimbabwei személy és nyolc cég nevét vette le az EU szankciós listájáról a dél-afrikai országban két héttel korábban tartott békés és hiteles alkotmányos népszavazással indokolva. A még meglévő, tíz személyre és két cégre vonatkozó korlátozásokat háromhavonta felülvizsgálják. A Robert Mugabe elnök nevével fémjelzett vezetéssel szemben 2002-ben vezetett be az EU beutazási tilalomból és pénzügyi korlátozásokból álló szankciókat, miután az uniós megfigyelőket kitiltották a zimbabwei választásokról. A rezsimhez már korábban és később is több alkalommal is az emberi jogok megsértése kötődött legutóbb, 2008-ban az ellenzék ellen indított akciókban a Human Rights Watch szerint 200-an haltak meg, 500 embert kínoztak meg és tízezrek kényszerültek elhagyni otthonukat. Az akkori, vitatott választások után az országot függetlenedése óta vezető Mugabe egy hatalommegosztási alkunak köszönhetően őrizhette meg székét. A mostani alkotmányreform alapján az elnököt csak kétszer lehet újraválasztani, jogkörei pedig csökkennek a parlament javára. Az EU külügyi Tanácsának februári ülésén már 21 személyt, hat kormánytagot és egy entitást levettek a listáról. Akkor Belgium szerette volna elérni, hogy a ZMDC állami gyémántkitermelő céggel is így tegyenek, mivel a tapasztalatok megmutatták, hogy ebben az esetben a szankciók ellentétes hatásúak, a gyémántokat kevésbé átlátható piacok felé terelve. Belgiumban található a világ gyémántkereskedelmének központjaként számon tartott Antwerpen. Végül sem akkor, sem most nem vették le a ZDMC-t a listáról, a belgák azonban még februárban abban állapodtak meg Zimbabwe volt gyarmattartójával, az Egyesült Királysággal, hogy a cég ellen megszűnnek a korlátozások, ha a várhatóan idén júliusban tartandó választásokat rendben lefolytatják. (MB) - 9 -

10 HÁTTÉR Nagyobb költségvetési függetlenség, szerényebb fizetések és jobban kidolgozott célok szükségesek az Európai Külügyi Szolgálat munkájának hatékonyabbá tételéhez A brit Lordok Házának Európai Unióval foglalkozó bizottsága jelentést készített az Európai Külügyi Szolgálatról. A jelentés elismeri a 2011-től működő Külügyi Szolgálat munkáját, és számos példát hoz arra, hogy milyen ügyek kezelésében vállalt szerepet és ért el sikereket a Külügyi Szolgálat. Így ide sorolja a szerb-koszovói viszonyokat (ennek fejleményeiről az EU-Navigátor is folyamatosan beszámol), valamint az arab tavaszban játszott közvetítő szerepet, a szír konfliktus kérdését, valamint az iráni helyzetet. Emellett megállapítja, hogy a Szolgálat felépítése alapvetően sikeresen lezajlott, most már a mindennapos működés hatékonyabbá tételére kell koncentrálni. Ugyanakkor a jelentés szerint a Külügyi Szolgálatnak jelentős lépéseket kell tenni a költségvetési függetlenség elérése érdekében és ezek megvalósításához megfelelő terveket és ajánlásokat is kell készíteni. A jelentés megállapítja, hogy az EKSZ-ben a fizetéseknek a nagyobb tagállamok diplomáciai szolgáltában tapasztalható arányúnak kellene lennie és semmiképp sem magasabbnak (mint ahogy arra a bizottság példákat talált). A Lordok Háza véleménye szerint fontos, hogy azokban az országokban, ahol a delegációk nem az alapvető uniós célok elérésével összhangban működnek, ott azok kerüljenek bezárásra, ahol több delegáció működik, ott történjenek összevonások és általában racionalizáltabb működést kérnek számon a kétéves szolgálattól. További előrelépések szükségesek a tekintetben is, hogy miként állítják fel a prioritásokat az uniós külügyi munkában, illetve, hogy ezeket hogyan kommunikálják, amelyben vezető szerepet kell vállalnia a Külügyi Szolgálatot vezető Catherine Ashton főképviselőnek. Mint ismeretes, az Európai Külügyi Szolgálat (European External Action Service) hivatalosan december 1-jén kezdte meg munkáját, a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseinek megfelelően. A több mint 1100 alkalmazottal dolgozó külszolgálat éves költségvetése nem éri el a 10 millió eurót. A külszolgálat tisztviselői részben a Bizottságtól, a Tanácstól, valamint a tagállamoktól kerülnek a szolgálathoz, utóbbiak átmeneti időszakokra. A Külügyi Szolgálat munkáját számos kritika érte az elmúlt két évben és az egyes uniós intézményekkel, valamint a nemzeti parlamentekkel való kapcsolattartása is sokszor változz már ki vitát. Míg mind az Európai Parlament, mind pedig a nemzeti parlamentek nagyobb rálátást kívánnak a Szolgálat munkájára, az együttműködés gyakorlati megvalósítása eddig még nem járt teljes sikerrel. További kéréseket vet fel folyamatosan a költségvetés kérdése is, amelyet a cikk elején említett jelentés is elemez. A Szolgálat működésének nehézségét adja az is, hogy ugyan a tagállamok bizonyos fokú együttműködés mellett elkötelezték magukat a külügyek terén, azonban a terület érzékenysége miatt a kormányközi jelleg várhatóan a jövőben sem fog csökkenni. (SZK) A Lordok Házának jelentése elérhető: PORTRÉ Viviane Reding A luxemburgi politikus jelenleg az Európai Bizottság alelnöke, jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztosa. A biztos az Európai Bizottságon belül többször kritikát fogalmazott meg

11 M Á R C I U S S Z Á M Magyarországgal szemben főként a jogalkotási és igazságügyi reformok területén. Reding április 27-én született, egyetemi tanulmányait a párizsi Sorbonne Egyetemen végezte (humán tanulmányokat folytatott). Elsőként újságíróként kezdett dolgozni, de már 1979-től a luxemburgi parlament konzervatív tagja (1989-ig), majd 1999-ig az európai parlament képviselője ( között a luxemburgi Keresztény-szociális Párt alelnöke is) től az Európai Bizottság tagja, immár harmadik mandátumát tölti a testületben. Korábban az oktatás, kultúra, ifjúság, média és sport, majd az információs társadalom és a média tartoztak felügyelete alá az Európai Bizottságon belül. (SZK) THINK TANK FIGYELŐ: Think tank figyelő: CEPS: Bankunió és a szuverén vírus A CEPS (Centre for European Policy Studies) igazgatója, Daniel Gross közölt elemezést március 27-én a bankunió és a nemzeti költségvetések, illetve a bankok állampapír-tulajdonlásának összefüggéseiről. A tanulmány megállapítja, hogy számos euróövezeti országban a bankok kezében van az államadósság több mint 20 százaléka, ami növeli a gazdasági instabilitást, hiszen nem elég, hogy a bankok túlnyújtózkodtak kintlévőségeik tekintetében az utóbbi időben, de jelenleg az euróövezeti államadósságok esetében reális tényező a nemfizetési kockázat. Mindez egy ördögi kört eredményez az európai pénzügyi rendszer számára. A bankok számára számos alapvetően szabályozási eredetű - ösztönző működött, ami azt eredményezte, hogy növelték szuverén kitettségüket. A tanulmány javaslatot tesz arra, hogyan lehetne a bankokat leszoktatni a nagymértékű államkötvénytartásról. Gross szerint növelni kellene a lakosság és a befektetési alapok államkötvény vásárlásait a banki tulajdonlás kárára. A lakossági kötvényvásárlás költségeit ennek érdekében tovább kellene csökkenteni. A bankok jellemzően saját kormányuk adósságába fektetnek, ami tovább erősíti az ördögi kört a banki és az államháztartási csődkockázat között (ezt a folyamatots jól illusztrálta a ciprusi eset is), ezért a bankok számára nagybefektetési korlátokat kellene előírni a hazai állampapírbefektetéseik tekintetében is. (MA) További információ: TUDTA-E? Az Európai Unió Külügyi Szolgálatának jelenleg 141 delegációja működik szerte a világban. (Összehasonlítva hazánknak mintegy 110 külképviselete működik jelenleg.) (SZK) IMPRESSZUM Az EU-Navigátor a Magyar Külügyi Intézet heti uniós híreket feldolgozó hírlevele, amely az Európai Kutatási Központ szerkesztésében készül. Szerkesztő: Marján Attila (MKI EKK), Szalóki Katalin A hírlevél további munkatársai: Márton Balázs (Kitekintő), Murányi Zsófia eunavigator@hiia.hu