Üvegházhatású gázok leltára Magyarországon

Átírás

1 VEZETİI ÖSSZEFOGLALÓ VÖ.1. Bevezetés Magyarország az Éghajlatváltozási Keretegyezmény (UNFCCC) részes feleként, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által kidolgozott módszertan alkalmazásával évrıl évre elkészíti az üvegházhatású gázok kibocsátási leltárát (ÜHG leltár), és azt a kapcsolódó jelentéssel együtt benyújtja az ENSZ számára. A leltár az emberi tevékenységekkel összefüggı kibocsátásokat és elnyeléseket veszi számba, és elsıdlegesen a Kiotói Jegyzıkönyv által felsorolt üvegházhatású gázokat - széndioxidot (CO 2 ), metánt (CH 4 ), dinitrogén-oxidot (N 2 O), részlegesen fluorozott szénhidrogéneket (HFC-k), perfluorkarbonokat (PFC-k) és kén-hexafluoridot (SF 6 ) tartalmazza. A leltár minıségét magyar és nemzetközi szakértık rendszeresen ellenırzik. Az ÜHG leltárt a környezetvédelmi és vízügyi miniszter megbízása alapján jelenleg az Országos Meteorológiai Szolgálat állítja össze. Ebben a munkában külsı szakértık és intézmények is részt vesznek, a Szolgálat fontos partnere a Központi Statisztikai Hivatal, az Energia Központ Nonprofit Kft., az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet és a Debreceni Egyetem. Újdonság, hogy a Mezıgazdasági Szakigazgatási Hivatal és az Erdészeti Tudományos Intézet közremőködését kormányrendelet írja elı. Jelen leltár az 1985 és 2008 közötti kibocsátási (és elnyelési) adatokat tartalmazza az elıírt ágazati bontásban. Az adatbázishoz kapcsolódó részletes, angol nyelvő nemzeti leltárjelentés fı célja, hogy biztosítsa a leltár átláthatóságát, vagyis részletesen ismertesse a számításokhoz felhasznált adatokat és az alkalmazott módszertant. A nemzeti jelentés ezen túlmenıen bemutatja a leltárkészítés intézményi hátterét, minıségbiztosítását, a legfontosabb kibocsátási ágazatok, vagyis a kulcskategóriák elemzését, ismerteti a trendeket, bizonytalansági becslést közöl, s kitér az újraszámolásokra és az elıttünk álló feladatokra is. A részletes adatok és a nemzeti leltárjelentés bárki számára hozzáférhetı az interneten. ( ns/items/4303.php) VÖ.2. A fıbb trendek alakulása Magyarország évi ÜHG kibocsátása 73,7 millió tonna szén-dioxid egyenérték volt, ami a leltár teljes idıszakát tekintve ( ) messze a legalacsonyabb érték. Ha figyelembe vesszük az erdeink által elnyelt szén-dioxidot is, a (nettó) kibocsátásunk 69,1 millió tonna szén-dioxid egyenértékre csökken. A 7-8 tonna közötti egy fıre jutó kibocsátás Európában viszonylag alacsonynak számít (EU átlag: 10 tonna / fı). A Kiotói Jegyzıkönyv aláírásával hazánk 6%-os csökkentést vállalt a bázisévhez képest. A jelenlegi kibocsátásunk ugyanakkor 36,8%-kal alacsonyabb az es évek átlagos kibocsátási szintjéhez viszonyítva. A markáns csökkenés jelentıs részben a rendszerváltozás következménye: már 1992-re mintegy 30%-kal csökkent az emisszió az energetikai, ipari és mezıgazdasági termelés visszaesésének következtében. Ezt követıen 14 évig ( ) viszonylag stabilan alakult az ország ÜHG kibocsátása, majd 2005 és 2008 között újra jelentısen, 8,5%-kal csökkent az emisszió és 2008 között 3,4%-kal, 2,6 millió tonna szén-dioxid egyenértékkel csökkent a kibocsátásunk. Szinte az összes ágazat kibocsátása alacsonyabb lett, de a legnagyobb relatív visszaesés (-20,6%) az iparban következett be: mindenekelıtt a vegyipari termeléscsökkenés és modernizáció eredményeképp (-62,6%). Az összesen 2,6 millió tonnás kibocsátáscsökkenésbıl 1,2 millió tonna köszönhetı a vegyiparnak. Az energiaiparban felhasznált tüzelıanyagok kedvezıbb szerkezete (pl. több biomassza), illetve az atomerımő nagyobb részesedése a hı- és villamosenergia-termelésben további 0,9 millió tonna kibocsátáscsökkenéshez vezetett. 1

2 A legfontosabb üvegházhatású gáz a szén-dioxid, amely az összes kibocsátás 76,3%-áért felel. Szén-dioxid döntı részben az energiaszektorban keletkezik a fosszilis tüzelıanyagok elégetése révén. CO 2 kibocsátásunk 33,9%-kal csökkent a 80-as évek közepe óta. A metán 11,4%-os súlyt képvisel a teljes ÜHG kibocsátásban. Elsısorban az állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás során keletkezik, de pl. a földgáz szállításakor is elszivárog belıle egy bizonyos mennyiség hez képest a metánkibocsátás 29,6%-kal csökkent. A 11,0%-nyi dinitrogén-oxid elsısorban a termıföldekrıl és legelıkrıl, illetve vegyipari termelés következtében kerül a levegıbe. A mennyisége kevesebb mint a felére (-57,8%) esett vissza a bázisévhez képest. Az F-gázok összesen 1,3%-ot képviselnek, de tendenciájuk növekvı, fıleg a hőtı- és klímaberendezések miatt. ÜHG kibocsátás (CO 2eé, Gg) CO 2, , , , , , , , ,66 CH 4, , , , , , , , ,84 N 2O , , , , , , , ,98 HFC-k 0,0 0,0 0,78 211,34 537,77 592,05 621,18 703,38 PFC-k 268,49 270,83 166,82 211,26 209,39 1,53 2,38 2,41 SF 6 81,02 39,87 70,15 140,11 201,02 244,45 171,65 237,85 ÖSSZESEN (nyelık nélkül) , , , , , , , ,12 VÖ.3. A kibocsátások és elnyelések ágazati jellemzése ÜHG kibocsátás (CO 2eé, Gg) Energiaszektor , , , , , , , ,09 Ipari folyamatok , , , , , , , ,77 Oldószerek 284,54 226,27 205,16 213,71 366,33 334,66 366,15 406,30 Mezıgazdaság , , , , , , , ,60 Földhasználat (erdészet) , , , , , , , ,76 Hulladék 2 972, , , , , , , ,37 ÖSSZESEN (nyelıkkel) , , , , , , , ,36 A teljes kibocsátás kereken háromnegyede az energiaszektor számlájára írható. A mezıgazdaság 12,6%-kal, az ipari folyamatok további 7,3%-kal járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, míg a hulladék szektor 5,1%-ot képvisel a leltárban. A bázisévhez képest jelentısen csökkent a kibocsátás az energiaszektorban (-33,0%), a mezıgazdaságban (-52,0%) és az iparban (-56,1%), a hulladékszektor kibocsátása viszont növekedett (+25,3%). Az erdık, a földhasználat változásai nyelıként viselkednek, vagyis összességében általában kivonják a szén-dioxidot a levegıbıl ban az energiaszektor a teljes kibocsátás 75,0%-áért volt felelıs. A fosszilis tüzelıanyagokból keletkezı szén-dioxid a legnagyobb tétel az üvegházhatású gázkibocsátások között, hiszen a szektor kibocsátásában 94,3%-ot képvisel. A tüzelıanyagok közül az elégetett gáz okozza a legnagyobb kibocsátást (45,7%), majd a folyékony és a szilárd tüzelıanyagok következnek, ez utóbbiaknak már csak 23,4% a részesedése. A 90-es években lezajlott tüzelıanyag-szerkezetváltásnak köszönhetıen a 80-as években még elsıdlegesnek számító forrást, a szilárd tüzelıanyagot mindinkább kiszorítja a fajlagosan kisebb kibocsátású földgáz, ezáltal is csökken a teljes kibocsátás. Érdemes megemlíteni, hogy a meg- 2

3 újuló biomassza részesedése a tüzelıanyagok között immár eléri a 6,2%-ot. Az energiaszektoron belül legjelentısebb kibocsátó az energiaipar 35,6%-kal, ezt követi a közületek, háztartások és mezıgazdaság fogyasztása (25,0%), valamint a közlekedésbıl származó kibocsátás (23,3%). Ez utóbbi növekszik a legdinamikusabban: a közlekedésbıl származó kibocsátás 2005-höz képest 5,4%-kal, a 80-as évek közepéhez viszonyítva pedig 65,7%-kal volt magasabb 2008-ban és 2008 között 2,0%-kal csökkent az energiaszektor kibocsátása. Bár hazai erımővek villamosenergia-termelése kis mértékben nıtt, a fosszilis tüzelıanyagok alacsonyabb részaránya, a nukleáris és a megújuló energia növekvı részesedése 4,3%-os kibocsátáscsökkenést eredményezett. A közlekedésbıl származó kibocsátások 0,4%-os növekedése mérsékeltnek volt mondható, különösen a 1995 és 2007 közötti több mint 80%-os növekedés fényében. A közlekedés tartósan növekvı energiaigényét ugyanakkor a bioüzemanyagok csaknem hatszoros növekedése kompenzálta. Az intézmények, ill. a szolgáltatóipar mintegy 8%-kal kevesebb energiát használt fel, és a lakosság energiafogyasztása is elmaradt a várakozásoktól. Figyelembe véve a növekvı energiaárakat (pl. a vezetékes gáz árának 70%-os növekedését az elmúlt 2 évben), az energiatakarékosság is hozzájárulhatott a kibocsátások alakulásához Kibocsátási trendek CO 2 eé, Gg B Y Energia Ipar Mezıgazdaság Földhasználat, erdık Hulladék Oldószer 2008-ben a mezıgazdaság volt a második legjelentısebb szektor Magyarország üvegházhatású gáz leltárában, 12,6%-kal járult hozzá a teljes kibocsátáshoz. Az ágazat részesedése folyamatosan csökken, hiszen ben még 16,7%-os súlyt képviselt. A mezıgazdasági tevékenységek CH 4 és N 2 O kibocsátással járnak, a N 2 O kibocsátásunk legnagyobb része (83%) ebbıl a szektorból származik. Az ágazati ÜHG emisszió legfontosabb forrásai a termıföldek N 2 O kibocsátása, a trágyakezelés (N 2 O és CH 4 ) emissziója és a haszonállataink emésztése (CH 4 ). A kibocsátás jelentısen csökkent 1985 és 1995 között, amikor a mezıgazdasági termelés mintegy 35%-kal esett vissza, és az állatállomány is drasztikusan csökkent és 2008 között a mezıgazdasági kibocsátások enyhén csökkenı tendenciát mutattak +/-6%-os ingadozásokkal. A háttérben ellentétes hatású folyamatok rajzolódtak ki: az állatállomány további csökkenése alacsonyabb kibocsátáshoz vezetett volna, ám a mőtrágya felhasználás jelentıs, 2007-ig közel 60%-os növekedése a talajok növekvı N 2 O kibocsátását vonta maga után és 2008 között 2,0%-kal csökkentek a mezıgazdasági kibocsátások. Ez a változás fıképp a sertésállomány 9,3%-os csökkenésének volt köszönhetı, ami viszont a viszonylag magas takarmányárakkal magyarázható. A magas árak miatt a mőtrágya felhasználás is visszaesett 8%-kal, ami dacára a kiemelkedı terméseredmények miatt képzıdött több tarlómaradványnak összességében csökkentette a talajok N 2 O kibocsátását. 3

4 Az ipari folyamatok szektor a harmadik legnagyobb kibocsátó hazánkban, a teljes kibocsátás 6,8%-áért felelıs. (Az oldószerek és egyéb termékek használata szektor a teljes kibocsátás szinte jelentéktelen részét, 0,6%-át teszi ki.) A legjelentısebb üvegházhatású gáz az ipari tevékenységek során is a CO 2, amely 80,7%-ban járul hozzá a szektor kibocsátásához, ezt követik az F-gázok 18,9%-kal. A legnagyobb kibocsátás az ásványi termékek (pl. cement, tégla) gyártása során keletkezik (45,4%), ezt követi az F-gázok felhasználása (18,9%) és a vegyipar (13,2%). A szektor kibocsátása 56,1%-kal csökkent a bázisévhez képest, 2005 óta pedig 31,8%-os volt a visszaesés. Mindamellett az F-gázok kibocsátása jelentısen nıtt. Noha csak 1,3%-os súlyt képviselnek a teljes ÜHG kibocsátásban, ám például az ózonrétegre ártalmatlan HFC-k egyre elterjedtebb alkalmazása a hőtı és klímaberendezésekben megtízszerezte az emissziót. A 2007 és 2008 közötti 20,6%-os kibocsátás-csökkenés fı kiváltója a vegyipar volt. Az ammónia és a salétromsav termelése 26%-kal csökkent, ami az ágazat csökkenı energiafogyasztásában is megmutatkozott. Ennél is fontosabb, hogy - egy együttes végrehajtási projekt keretében megvalósult salétromsav üzemi nagyberuházás eredményeképpen - a salétromsavgyártás N 2 O kibocsátása szinte megszőnt, ami nagyságrendileg 1 millió tonna szén-dioxid egyenértékő kibocsátásnak felel meg. Ezen túlmenıen a téglagyártás volumene is csökkent, a cementipar pedig adalékanyagok használatával tudta csökkenteni a kibocsátását. A hulladékszektor 5,1%-kal járul hozzá a teljes kibocsátáshoz. Szemben az elızıekben felsorolt ágazatokkal, a hulladékkezelésbıl származó emisszió 25,3%-kal magasabb a bázisévinél. Mindazonáltal a növekedés az utóbbi idıben megtorpant, sıt, 2005 és 2008 között 3,4%-os csökkenés volt tapasztalható. A szilárd hulladék lerakásából keletkezik a kibocsátás zöme (78,7%), míg a szennyvízkezelés 19,5%-os, a nem energetikai célú hulladékégetés pedig 1,8%-os részarányt képvisel. A hulladéklerakókból szivárgó metán a lassan lebomló hulladékok miatt a 2000-es évek közepéig növekvı tendenciát mutatott. A szennyvízkezelésbıl származó kibocsátások csökkenı trendjét a közcsatornára kötött lakások egyre nagyobb száma magyarázza. A földhasználat, földhasználati változások és erdészet szektorban a jelenleg rendelkezésre álló adataink alapján az erdık biomasszájának CO 2 megkötését, az erdıtüzek és a vágástéri hulladékok helyszíni égetése során a levegıbe kerülı ún. nem-co 2 emissziókat számoljuk el. Becsüljük még a szántók és a gyepek talajának mővelési mód, illetve a mővelési ág megváltoztatása miatti CO 2 nyeléseket és emissziókat, valamint a szılık és gyümölcsösök biomasszájában végbemenı változásokat. A szektor összességében nyelınek tekinthetı, az erdık tekintélyes CO 2 megkötése miatt, amely az elmúlt évtizedekben zajlott jelentıs mennyiségő erdıtelepítésnek és a tartamos erdıgazdálkodásnak köszönhetı. (A leltári idıszak alatt 350 eha-ral nıtt az összes erdıterület, és az éves folyónövedék minden évben meghaladta a kitermelt mennyiséget.) A szektor összes nyelésének mértékében azonban az itt elszámolt folyamatok bonyolult dinamikája miatt trend nem mutatható ki, az eredmények 1985 és 2008 között jelentısen ingadoznak. (Átlag: 3,5 millió tonna, az átlagtól való eltérés ± 96%.) 2008-ban összesen nettó 4,6 millió tonna szén-dioxid elnyelését számolhattuk el. Az erdık megkötése 4,9 millió tonna volt, a szılık és gyümölcsösök biomasszája azonban összességében forrásnak tekinthetı (2008-ban, 0,17 millió tonna) tekintettel a szılıterületek folyamatos csökkenésére. A mezıgazdasági talajaink - az elmúlt évekhez hasonlóan - kismértékő forrásnak tekinthetık (2008-ban 0,09 millió tonna), bár vannak olyan kedvezı folyamatok, mint a szántóterületek mővelésének felhagyása, vagy a redukált talajmővelés lassú terjedése, amely kedvezıen hat talajaink szén-mérlegére. 4

5 VÖ.4. Indirekt üvegházhatású gázok és a kén-dioxid Az NOx, CO és NMVOC gázokat azért nevezzük indirekt gázoknak, mert közvetve, másodlagos hatások révén befolyásolják (csökkentik vagy növelik) a légkör melegedését. A nitrogén-oxidok, a szén-monoxid és a (nem metán) illékony szerves vegyületek kémiai folyamatok révén elısegítik az ózonképzıdést, az ózon pedig üvegházhatású gáz. A kén-dioxidból olyan kis lebegı részecskék (aeroszolok) alakulnak ki, amelyek befolyásolják a légköri sugárzási viszonyokat. A kibocsátások trendje az alábbiak szerint alakult (Gg): Indirekt gázok NO X, Gg 262,5 264,2 264,9 185,08 203,15 202,44 185,43 170,58 CO, Gg 931, ,66 588,20 594,31 576,70 570,34 NMVOC, Gg ,01 176,23 186,71 167,68 169,65 SO 2, Gg 1403,6 1361,8 1285,3 488,96 146,65 123,11 98,59 106,73 A kén-dioxid jelentıs (több mint 90%-os) csökkenését a kevesebb fosszilis energiahordozó felhasználása mellett azok csökkenı kéntartalma is okozza. A 2000-tıl bekövetkezett további csökkenés a széntüzeléső erımővekbe beépített SO 2 leválasztó mőködésének az eredménye. A szén-monoxid csökkenés oka egyértelmően a felhasznált tüzelıanyag csökkenése. Az NOx csökkenés azért kisebb mértékő, mert azt részben ellensúlyozza a közlekedés növekvı kibocsátása. 5