SZAKDOLGOZAT. Koczka Klára

Átírás

1 SZAKDOLGOZAT Koczka Klára Miskolc 2015

2 Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék Szakdolgozat A gondokság alá helyezés és a támogatott döntéshozatal jogintézményeinek kihívásai Készítette: Koczka Klára Neptun Kód: DLE839 Konzulens: Dr. Barzó Tímea Miskolc

3 University of Miskolc Faculty of Law Department of Civil Rights Thesis Conservatorship challenges of the legal institutions of supported decision making Created: Koczka Klára Neptun Code: DLE839 Consultant: Dr. Barzó Tímea Miskolc

4 Tartalomjegyzék I. Témaválasztás indoklása...4 II. A cselekvőképesség általános szabályai... 5 II.1. A cselekvőképességet és gondnokságot érintő reformok 2001-ben és 2013-ban II. 2. Külföldi kitekintés III. Nagykorú személy cselekvőképesség-korlátozásának indokoltsága...16 IV. A gondnoksági szabályok és jelentős változásai az új Ptk alapján 19 IV.1. A gondnokság alá helyezést megelőző intézkedések 19 IV.2. Nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása.21 IV.3. A gondnokság alá helyezés megvalósulása...24 IV.4. A gondnokrendelés, a gondnok jogai és kötelezettségei..26 IV.5. A gondnokság alá helyezett személyek jognyilatkozatai...32 IV.6. A gondokság alá helyezés módosítása és megszüntetése...34 IV.7. Cselekvőképtelenség gondokság alá helyezés nélkül...36 V. A támogatott döntéshozatal 37 V.1 A támogatott döntéshozatalra vonatkozó jogszabályi háttér..38 V.2. A támogatott döntéshozatal külföldi példái...43 VI. A támogatott döntéshozatal, a gondokság alá helyezés és az előzetes jognyilatkozat kapcsolódási és eltérési pontjai.48 VII. Zárszó 50 VIII. Jogszabályjegyzék...51 IX. Irodalomjegyzék..51 3

5 I. Témaválasztás indoklása Jelenlegi munkahelyem a domonyi Törődés Pszichiátriai Betegek Otthona, ahol a lakók mindegyike (jelenleg 60fő) gondnokság alatt áll. Sokszor kérdezzük a véleményüket az intézményi élettel, az ellátás színvonalával kapcsolatban és gyakran az egészségi állapot, a jelenlegi problémák is szóba kerülnek. Egy ilyen felmérésen kiderült, hogy az ellátottak igen nagy arányban elégedetlenek a gondokság intézményével, sokszor feleslegesnek is tartják a gondnokot és magát a gondnokságot is. Ez az eredmény elgondolkodtatott és a gondnokság és más lehetőségek mélyebb tartalmának megvizsgálására késztetett. Intézményünk lakói jórészt (75%-ban) skizofrénia diagnózissal rendelkeznek. Ezt a betegséget a gondolkodás és érzékelés torzulása, a realitással való kapcsolat zavara jellemzi. Az ellátottaink családi kapcsolatai rendkívül gyengék vagy egyáltalán nincsenek, többségüknek (85%) hivatásos gondnoka van. A hivatásos gondnokok gyakran cserélődnek, látogatásaik jórészt csak havi jellegűek és a pénzügyi természetű igények kielégítését szolgálja. Lakóink közül csak kb. 5-6 fő távozik ünnepekre vagy 1 napnál tovább családjához az év során, barátok/családtag csak néhányukat látogatja. Az intézményben az átlagéletkor 66,5 év, a legrégebben beköltöző már több mint 40 éve él az intézményben, a legutolsó beköltöző 3 éve érkezett ( felvételi zárlatot rendeltek el az intézményben, ezért azóta nem fogadhatunk új lakót, bár 96 fő várakozik). Természetesen ezen okok mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy egy alapjogot érintő korlátozást egy pszicho-szociális hátránnyal élő ember hogyan él meg. De a szociális oldalát félretéve (a gondnokok munkájának minőségét, a betegség sajátosságait, a fokozott ellátási szükséglet igényt stb.) vajon milyen a gondnoksági rendszerünk? Valóban inkább korlátozást jelent, mint védelmet? El vagyunk maradva a környező országoktól? Milyen irányba haladunk? A jelenlegi rendszer kellő mértékben ad védelmet a kiszolgáltatottaknak? Vagy valóban túlságosan korlátozó? Ezek a kérdések túlnyúlnak intézményünk falain, ezért nem is a saját szűk kereteink között szeretném vizsgálni. Elsődleges célom a gondnoksági rendszer és a támogatott döntéshozatal kérdéskörének bemutatása. Félretéve a szociális és egyéni nézőpontokat, a szabályozásra és annak változásaira kívánom felhívni a figyelmet a szakdolgozatommal, mivel ez a téma nemcsak a mi 60 ellátottunk számára fontos. 4

6 II. A cselekvőképesség általános szabályai A gondnokság igen mélyen összefügg legalábbis a magyar gyakorlatban- a cselekvőképesség kérdésével. Ezért fontos erről a pontról indulni, mit is jelent a cselekvőképesség és a jogképesség. Az ember jogképessége azt jelenti, hogy jogai és kötelezettségei lehetnek. Ennél szűkebb a cselekvőképesség fogalma, mely szerint a cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy a maga nevében köthet szerződést vagy tehet más érvényes jognyilatkozatot, tehát érvényes jognyilatkozat-tételi képességet jelent. A Polgári Törvénykönyvünk abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség mindenkit megillet, ennek korlátozására csak kivételesen, törvényben lefektetett garanciák mellett kerülhet sor. Ez a garancia kiemelt jelentőségű, hiszen ez biztosítja a jogvédelmet azon esetekben, amikor a cselekvőképesség korlátozása, kizárása aránytalanul súlyos hátrányt jelentene a még funkcionáló, védelemre nem szoruló személy esetében. A jog feltételezi, hogy a nagykorú személy rendelkezik megfelelő képességgel, alkalmassággal arra, hogy saját érdekeit felismerje, ügyeit tudja kezelni, akaratát képviselni, tehát van megfelelő belátási képessége. Ezért garanciális szabály, hogy alapos vizsgálat előzze meg mielőtt a bíróság kimondja a cselekvőképesség korlátozását vagy bármilyen módon beavatkozásra kerülne sor az egyén életébe. A jog ténykérdésként kezeli, hogy a belátási képesség a jognyilatkozat megtételekor fennállt-e. Jogi minősítést ennek a cselekvőképesség elismerése vagy el nem ismerése ad. De ezt sem állíthatja bárki, hiszen cselekvőképességének korlátozásáról önmaga senki sem nyilatkozhat, mert az a jognyilatkozat semmis. Cselekvőképesség korlátozása csak törvényi rendelkezésen (cselekvőképtelen állapotban tett jognyilatkozat, életkor miatti korlátozott cselekvőképesség vagy cselekvőképtelenség) vagy bíróság ítéletén (gondokság alá helyezés esetén) alapulhat. A Ptk. nem a cselekvőképességgel bíró, hanem a cselekvőképességgel nem rendelkező és a cselekvőképességükben korlátozott személyek körére koncentrál. Terjedelmi okok miatt a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozásával, a gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelenséggel, továbbá cselekvőképesség korlátozása nélküli támogatott döntéshozatallal foglalkozom a későbbiekben. Mindhárom kategória igen eltérő jogi státuszt jelent, mely nagymértékben befolyásolja a megtehető és érvényes jognyilatkozatok körét, a segítők/támogatók előhívásának 5

7 szükségességét és igen eltérő szabályozást is von maga után. Ugyanakkor ezen kategóriák összefüggést is mutatnak, hiszen egyre erősödő befolyást is jelentenek az egyén életére nézve, mely során az egyén döntési autonómiája hol hosszabb, hol rövidebb ideig, hol kisebb, hol nagyobb mértékben érintetté válik. Mivel alkotmányjogi szempontból is az egyik legérzékenyebb területen történik a befolyásolás, a szabályozás pontossága és megfelelő kivitelezése alapvetően meghatározza a jogintézmények működőképességét és hasznosságát. II.1. A cselekvőképességet és gondnokságot érintő reformok 2001-ben és 2013-ban Az 1959-es Ptk. II. fejezetének jelentősebb újraszabályozására először 2001-ben (a évi XV. törvény által) került sor. A módosítás elsődleges indoka az volt, hogy a nemzetközi és hazai szervezetek (civil szervezetek, állampolgári jogok országgyűlési biztosa) elvárásainak eleget téve az emberi méltóság alkotmányos követelményét a jogalkotók beépítsék a szabályozásba. Ezért a törvényalkotó egy differenciált rendszert alakított ki, amely az érintett jogalanyok magánautonómiáját a korábbinál jóval szélesebb körben engedte kifejezésre juttatni. A 2001-es reform alapvető változásokat hozott, ezért jelentősen javított a korábbi rugalmatlannak titulált szabályokon. Az egyik legnagyobb változás, hogy az életkor szerinti és a bírói ítéleten alapuló korlátozott cselekvőképességbeli szabályokat elkülönítette egymástól. Ez rendkívül pozitív változás, hiszen a két kategória nem összemosható, a jogkövetkezmények eltérőek lehetnek és a nagykorú személyek esetében akár több tényező is szerepet játszat az állapotban egyszerre, mely az idő függvényében akár jelentősen módosulhat is. Szintén fontos változás, hogy a bíróság ügycsoportok tekintetében határozhatja meg a korlátozó gondokság alá helyezett személy döntési jogosultságának korlátozását, és rendelkezett arról is, hogy a gondnok általános eljárási jogosultsága megszűnjön. Minkét változás nagymértékben elősegíti, hogy a gondnokság csak a legszükségesebb mértékig korlátozza a személyt, hiszen egy részletes bizonyítási eljárással a személy és a körülményei alaposan megismerésre kerülhetnek, pontosítani lehet azt a korlátot, amelyet feltétlenül indokolt bevezetni a gondnokolt érdekében, és tiszteletben tartja az élet többi területén a személy autonómiáját. Bár a bírók az ügycsoportok bevezetésével még néhány tipikus lehetőséget is segítségül hívhattak a döntéshozatal megkönnyítése céljából, a gyakorlatban nehézséget jelentett, hogy a ne csak a törvényben nem 6

8 taxatívan- felsorolt ügycsoportok közül történjen választás, hanem valóban az egyén igényei kerüljenek a középpontba. A bíróság mérlegelési jogköre egyéb tekintetben is szélesedett, hiszen régebben csak abban a kérdésben dönthettek, hogy a gondnoksági igény fennáll-e, a cselekvőképesség hiányzik vagy korlátozott, és még a jogkövetkezmények között is alig-alig volt eltérés. A 2001-es változtatás azonban már differenciáltabb szabályozásra ad lehetőséget. Szintén fontos változást hozott a kötelező felülvizsgálati idő megjelölése, hiszen ez egy újabb garanciát jelent arra, hogy csak a szükséges ideig álljon fenn a gondnokság. Intézményi tapasztalatunk, hogy vannak olyan érintettek, akik addig is igen nagy mennyiségben indították el a felülvizsgálatukat, kérték a gondnokság megszüntetését, mivel azzal nem értettek egyet. A kötelező felülvizsgálati idő csak néhányuknak ad segítséget a helyzet elfogadása irányában, többségük, jórészt a betegségbelátás hiánya miatt, minden korlátozás ellen alapvetően tiltakozik, hiszen nem érzik magukat betegnek, segítségre szorulónak akkor sem, ha az nemcsak a közvetlen környezet számára látszik egyértelműen, hanem a hivatalos szervek előtt bizonyított. A 2001-es reform változást jelentett abban a tekintetben is, hogy a gondnokolt véleménynyilvánítási szabadsága törvényi erőre emelkedett, a gondnoknak a véleményt meg kellett hallgatnia, lehetőség szerint pedig figyelembe is kellett vennie. Szintén a véleménynyilvánítás, akarat kifejezés erősítését segítette elő, hogy főszabállyá vált, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy, gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával tehet jognyilatkozatot. Ez a rendelkezés tovább erősítette a gondnokoltak döntési szabadságát. Sajnos a gondnokság fennállása alatt a bizalmi kapcsolat nem marad mindig töretlen. A korlátokat adó gondnok, még ha az a korlát indokolt is, veszíthet a gondnokolt együttműködési készségének fokából. A gondnok és a gondnokság alatt élő személy között egy nagyon törékeny, bizalmi kapcsolat áll fenn, ahol a gondnoknak úgy kell az együttműködést elérnie, hogy mögötte az állam kényszerítő ereje áll, mely mindkét fél pozícióját nehezítheti. A gondnok felé fokozott, törvényi szintre emelt elvárás volt, hogy a gondnokolt érdekeit szem előtt tartva kell eljárnia és a törvény lehetőséget adott többes gondok, illetve helyettes gondok kinevezésére is, továbbá garanciális szabályok erősödtek az ideiglenes és zárgondok elrendelésének időbeli korlátainak meghatározásával. Igen fontos változás az is, hogy a kinevezés során elsődlegesen a gondnokolt által megnevezett személyt kell gondokul kirendelni (ha elfogadja), és nem lehet olyan személyt kinevezni, aki ellen kifejezetten tiltakozik. Ez nagymértékben elősegíti, hogy a személyes kapcsolat, bizalmi 7

9 jelleg miatt a jogintézmény hatékonysága magasabb szintű legyen, és a gondnokolt önrendelkezési joga és döntési autonómiája jogi védelemben részesüljön. Az előbbiekben részletezett változások igen nagymértékben hatottak a gondnokság alá helyezettek helyzetére, hiszen ezzel is elősegítették a döntésképesség megtartását az ügycsoportokkal nem érintett területen, a garantált alapjogok korlátozását a lehető legkisebb területen, a feltétlenül indokolt mértékig és ideig kívánták csak fenntartani, ezáltal a gondoskodási kényszer helyett egyfajta jogi gondoskodás került középpontba. Mindez a hazai és a nemzetközi elvárások felé igen nagy lépést jelentett, de még közel sem hozott teljes megelégedést. Bár az Európa Tanács R.(99) 4. számú Ajánlásának 1 több pontja is teljesült, és nagymértékben megvalósult a szükségesség, arányosság és hatékonyság elve, a későbbi, 2013-as új Ptk. koncepció kidolgozásakor igen fontos szempont volt a gondoksági szabályok még további humánosítása, alkotmányossági elveknek való megfeleltetése és az egyéni körülmények magasabb szintű figyelembevétele. Ezeket a módosításokat nagyon jól összefoglalja a Fehér Könyv, az új polgári törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő jogalkotási és jogalkalmazást segítő feladatokról 2. A Fehér Könyv szerint a 2013-as módosítás egyik kiemelt eleme a szükségesség és arányosság elvének biztosítása 3. Ennek okán a cselekvőképesség részleges korlátozására csak akkor kerülhet sok, ha az érintett személy jogainak védelme más módon nem biztosítható. Ezáltal megfogalmazásra került a sorrend, mely a jogalkotó szándéka szerint elsődlegességet más jogvédelmi eszközöknek (pl.: támogatott döntéshozatal) biztosít, és csak akkor lehetséges a gondnokság elrendelése, ha azon az úton a kellő jogvédelem nem biztosítható. A gondnokság elrendelése körében pedig a részleges korlátozásnak, a pontos ügycsoportok meghatározásának van elsődlegesen helye. Az új szabályozás- a korábbi Ptk.-tól eltérően- a korlátozható ügycsoportok körét még példálózva sem említi, így a bíró mérlegelésétől, az általa megismert tényektől függ a korlátozás természete, lehet akár csak egy-egy ügycsoport is. A teljesen kizáró gondnokság elrendelésének csak legvégső esetben van helye, ha az előzőekkel az érintett személyt megvédeni nem lehet. De ez esetben is kötelező az időszakonkénti 1 Európa Tanács R.(99) 4. számú Ajánlása 2 Fehér Könyv, Készítette az Igazságügyért és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság (2013. március) 3 Fehér Könyv, Készítette az Igazságügyért és Magánjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárság (2013. március) 7.old 8

10 bírósági felülvizsgálat, hiszen a korlátozás csak a szükséges ideig tartható fenn. Ezt a felülvizsgálati időpontot a bírósági ítéletnek kell tartalmaznia, mindkét gondnoksági formánál kötelezően. A jelenleg hatályos Ptk. a cselekvőképesség korlátozásának megnevezését is megváltoztatja. Így a korábban korlátozó gondokság most részlegesen korlátozó gondnokságra, a kizáró gondnokság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondokságra módosult. Az elnevezések ezáltal pontosabban mutathatják a jogintézmény tényleges, stigmatizáció mentesebb tartalmát. Szintén módosult a cselekvőképesség korlátozásának feltételeinél a megnevezés, mivel a pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség helyett a mentális zavar kifejezés használata került a törvénybe. Ez a kifejezés jobban megfelel a jelenlegi orvostudományi eredményeknek és teljes körűen felöleli a pszichés elváltozások körét, mely miatt a gondnokság elrendelhető. Az gondnokság alá helyezés feltételei kiegészültek. A korábbi belátási képesség csökkenése mellett bekerült a az érintett egyéni körülményeire, családi, társadalmi kapcsolataira kitétel. Így önmagában a belátási képesség csökkenése már nem elegendő indok a gondokság alá helyezésre, vizsgálni kell, hogy az érintett milyen kapcsolatokkal, erőforrásokkal rendelkezik és amennyiben, azok megfelelőek (kellő mértékben tudják kompenzálni az érintett fogyatékosságait), akár a gondnokság alá helyezés is mellőzhető. Az új Ptk. elvi szinten fogalmazza meg, hogy a gondnokság alá helyezés csak végső eszköz legyen, ezért ha indokolttá válik a segítség más alternatíva megjelölését is lehetővé teszi (a támogatott döntéshozatalt) és törvényi szinten garantálja, hogy cselekvőképtelenség/cselekvőképesség korlátozása esetén az egyén saját nyilatkozata (ezáltal akarata) érvényesülhessen. A bemutatott változások nagymértékben változtattak a gondnokság szabályain. Tekintettel arra, hogy igen sok személyt, a KSH adatai szerint több mint főt érintett a gondnokság alá helyezés 2013-ban 4, ez a jogintézmény sok ember életét befolyásolja. Nehéz megtalálni az egyensúlyt a korlátozás szükségessége és az egyén autonómiájának tiszteletben tartása között. Ezért is indokolt néhány külföldi példára kitekinteni. 4 forrás: 9

11 II. 2. Külföldi kitekintés A gondokság alá helyezés kérdésköre, a pszicho-szociális hátránnyal élők támogatása minden modern jogrendszerben kihívásokat okoz, melyre az egyes országok saját tradíciók okán, saját jogfejlődésüknek megfelelően különböző válaszokat adtak. Ebből a rendkívül sokszínű mintából emelném ki Svédország, Svájc, Németország, Hollandia és Nagy Britannia gyakorlatát. Svédországban 5 az érintett személyi kör meghatározása az intellektuális fogyatékossággal élő személyek csoportja. Svédországban már viszonylag korán ben vissza akarták szorítani a kórházi és szociális elhelyezésben részesülést, ezért felvételi zárlatot rendeltek el, ezzel rákényszerítve a szociális szférát arra, hogy drága, hospitalizációt elősegítő, kiút nélküli intézményi elhelyezés helyett más megoldást találjanak. Ezt a folyamatot segítette elő, hogy a gondnokság intézményét Európában elsőként, 1989-ben eltörölték és ezt két támogató intézmény váltotta fel. Az egyik a god man, azaz jóember, mentor, akit ugyan az állam finanszíroz, de csak a fogyatékos ember egyetértésével járhat el, és kirendelése nem érintette a személy polgári jogait, a kirendelés nem érintette a cselekvőképességet. A támogatás másik formája forvaltare, a vagyongondok, aki nem segítő, hanem helyettes döntéshozó. Vagyongondok kirendelésére csak legvégső esetben kerülhet sor, amikor a fogyatékos ember a mentor kirendelését ellenzi, és a vagyon, illetve a személy érdekei veszélynek vannak kitéve. Ebben az esetben tehát már nem önkéntes az együttműködés, és nem is csak a jogi, pénzügyi és személyes ügyek vitelében nyújt segítséget a támogató. A fenti két támogatási forma mellett a svéd törvény további segítők körét is meghatározza, melyek lehetnek személyes segítők, kísérők vagy kontaktszemélyek is. Mindezen támogatási formák mellett a közösségi alapú támogatási formák is erősödtek, és így együttesen megfelelő kiváltását adták meg a régi, megszokott gondoksági rendszernek. A svéd rendszer specialitása, hogy a cselekvőképességet nem érintő módon tud támogatást adni a fogyatékossággal élő személyeknek, mindezt úgy, hogy a támogató szolgáltatással a társadalmi integrációban megtartották, segítették őket és a lehető 5 Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN , (1. évf.) 3-4. sz old. 10

12 legkisebb mértékig igyekeztek csak beleavatkozni az érintett életébe. Kiemelten fontos, hogy az intellektuális fogyatékossággal élő személyek választási jogát nem érintette az, hogy egyébként mentor, vagyongondnok vagy más támogató segítségét élvezték-e. Sokat segít a gyakorlatban, hogy nem csak 2 intézmény, hanem ezek mellett többféle segítői forma is megjelenik. Ez biztosítja igazán azt, hogy a segítség személyre szabott lehessen, és ne járjon aránytalan korlátozással. Svájcban 6 a gondnoksági rendszer 3 szintű. A gondnokság jelenti a legjelentősebb korlátozást, kiterjed a vagyoni ügyekre, a személyes gondoskodásra és a cselekvőképesség megvonásával is jár. A gondnokság alá helyezés indokául sok minden szolgálhat, beleértve a mentális betegséget, a vagyoni ügyek ésszerűtlen kezelését vagy akár a kedvezőtlen életmód változtatást is. Gondnokság alá helyezési ok a szabadságvesztés kiszabása is, bár ez ellen a jogvédő szervezetek nagyon tiltakoznak. Mindezen okok mellett lehetőség van arra, hogy saját kérésre is gondnoksági védelemben részesüljön valaki. Bár a gondnok személyére elsődlegesen a házastárs és a közeli hozzátartozók tehetnek javaslatot, érdekes, hogy a gondnoki teendők elvállalása nemcsak a közeli hozzátartozók számára kötelező, hanem állampolgári kötelesség. A gondnok személyét, a magyar gyakorlathoz hasonlóan a gyámhivatal nevezi ki, de a gondnokság tényét közigazgatási és bírósági úton is meg lehet állapítani. A gondnokság másik formája Svájcban nem jelent kimondottan gondnokság alá rendelést, de cselekvőképesség korlátozást igen. Ennek is több formája van, de lényegében vagyoni ügyekben (9 ügycsoportban) az érintett korlátozottan cselekvőképessé válik, és ezekben az ügyekben csak a gondnoka/támogatója hozzájárulásával járhat el. Ugyanennek a formának a másik változata, hogy a gondnok/támogató csak a jelentős vagyon (pl. vállalkozás) tekintetében hoz döntést (bár akkor önállóan) és egyéb kérdésekben, még ha az vagyoni jellegű is, az érintett teljesen önálló döntéseket hozhat. A harmadik gondnokság-szerű támogatási forma esetén a cselekvőképességet egyáltalán nem érintő módon, vagyoni ügyekben segít a gondnok/támogató. Kiemelten ilyen eset, ha az érintett tartós betegség miatt nem tud ügyeiben eljárni, vagy olyan érdekellentét 6 Dózsa Ágnes: Cselekvőképesség és gondnokság Németország, Svájc, Ausztria és egyes kelet-európai államok jogában In: Állam- és jogtudomány, ISSN X, (42. évf.) 1-2. sz

13 áll fenn a gondnok és az érintett között, amely miatt nem várható el a gondnoktól az ügy objektív vitele. A svájci rendszer is azt mutatja, hogy alapvetően többszintű szabályozás szükséges. Van lehetőség teljes jogvédelemre, ugyanakkor a betegség/probléma által nem befolyásolt terülten indokolt meghagyni az érintett döntési szabadságát, akár cselekvőképességét is. Németország 7 már 1992-ben amikor megszüntette a teljes gondnokság alá helyezést. A törvény szintén intellektuális fogyatékossággal élő személyeknek nevezi az érintetteket, hasonlóan a svéd gyakorlathoz, egy fogyatékossági kategóriáról van szó. A gondnok rendelés feltételei nagyon szigorúak: a nagykorúság mellett a mentális betegség, a belátási képesség hiánya, indokoltság, szükségesség és a gondnok által ellátandó feladatkör pontos meghatározása szükséges. A gondnok hozhat döntést, de csak akkor, ha a gondnokolt erre nem képes. Fontos szabály, hogy a gondnok a döntésénél minden esetben tekintettel kell, hogy legyen arra a döntésre, amit a gondnokolt maga hoz/hozott. A gondnok kötve van a gondnokolt kívánságaihoz, függetlenül attól, hogy ezek racionálisak-e, ésszerűek-e. Egyetlen kitétel, hogy a gondokolt önmagának ne okozzon nagymértékű kárt vagy jólétét ne veszélyeztesse. A német gyakorlatban nem beszélhetünk támogatóról, hiszen a gondnok törvényes képviselő, helyettes, de mindenképpen megjegyzendő, hogy ebben a joggyakorlatban sem érinti feltétlenül a gondnokság alá helyezés ténye, indokoltsága a cselekvőképességet, mivel a német gyakorlat a gondnokság elrendelését nem a cselekvőképességgel kapcsolata össze, hanem a szabad akarat elhatározásra való képességgel. A BGB szerint akkor beszélünk szabad akarat elhatározásra való képtelenségről, ha szellemi károsodása folytán az érintett nincs abban az állapotban, hogy akaratát szabadon és befolyásmentesen határozza meg, és így belátási képességgel rendelkezzen. 8 Mindezek alapján tehát elmondható, hogy a belátási képesség hiánya az egyik fő ok, amely a gondokság alá helyezés indoka lehet (emiatt pedig fontos szerep jut az egészségügyi állapotnak, kezelésnek és az prognózisnak is, főleg ha az állapot átmeneti). A bíróság dönthet úgy, hogy egyes jognyilatkozatok megtételének érvényességéhez kell a gondok hozzájárulása is, de ez nem azonos a nálunk ismert 7 Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN , (1. évf.) 3-4. sz old. 8 Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN , (1. évf.) 3-4. sz old. 12

14 formával, mivel ez nem jelenti automatikusan a cselekvőképesség korlátozását is. Németországban kardinális kérdés a gondnokság alá helyezéssel összefüggésben az orvosi kezelésekbe való beleegyezés és a művi meddővé tétel kérdése. Mindkét terület igen meghatározó, hiszen alapvetően beleavatkozik az egyén életébe, ezért bírósági jóváhagyáshoz kötötték. A művi meddővé tétel (minden bizonnyal a történelmi előzmények miatt és etikai problémák felmerülésének lehetősége miatt is) fokozott törvényi szabályozás alatt áll. További feltételeket kell teljesíteni a megvalósításhoz: tartós beleegyezési képtelenség, nagy valószínűséggel bekövetkező terhesség, mely más eszközökkel nem megakadályozható, életveszély/ testi-lelki egészség veszélyeztetése (lelki veszélyeztetés lehet akár az is, hogy a gyermeket az anyától el kell választani, mert nem tudja felnevelni) és mindemellett speciális, erre a területre felhatalmazott gondnok hozhat döntést, melyhez természetesen bírósági hozzájárulás szükséges. Ezen a területen fontos az igen részletes szabályozás, hogy a visszaélések elkerülhetőek legyenek, és nagy előrelépés, hogy törvényi szinten jelenik meg ennek az igen kényes kérdésnek a szabályozása. Hollandia 9 is élen jár a gondnokoltak támogatása terén, hiszen Németországhoz hasonlóan igen szigorúan ítélik meg a gondnok tevékenységét abból a szempontból, hogy a gondnokolt érdekeit milyen mértékben vette a döntésnél figyelembe. Hollandiában a gondnokság alatt élő személyek szintén egy fogyatékossági kategóriába tartozóak, hiszen itt is intellektuális fogyatékossággal élőket nevesít a törvény. Jogi védelmüket többféle szintű beavatkozással segítik elő: a gondnok helyett/mellett támogató gyám és mentor is kirendelhető, mindhárom esetben a bíróság feladata a kirendelés. A támogató gyám vagyoni kérdésekben segít, a mentor nem vagyoni ügyekben segíthet (ápolás, kezelés, tanácsadás ~hasonlóan a svéd modellhez). Hollandia is nagy lépéseket igyekezett tenni az orvosi kezelésekhez való hozzájárulásának terén. Elsődlegesen azonban a kezelő orvosra bízták annak megítélését, hogy az adott személy van-e olyan állapotban, hogy jognyilatkozatot tegyen ebben a kérdésben. Ez azonban nehézséget jelent, mivel a kezelőorvos objektivitása megkérdőjelezhető, hiszen mint kezelő orvos hozott már egy döntést, és amellett nehéz az érintett más irányú igényeit ugyanolyan súlyú mérlegelési tárggyá tenni. Bár igen sok változtatás történt az utóbbi években, a szabályozás még mindig igen sokrétű és sokszintű. Létrehoztak törvényt 9 Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN , (1. évf.) 3-4. sz. 305 old. 13

15 kimondottan az orvosi kezelésekhez való hozzájárulásról, a meglévő polgári jogi szabályozás mellett, majd később a pszichiátriai kezeléseket illetően, végül a pszichoszociális hátránnyal élőkre vonatkozóan. Itt a szabályozás nem tekinthető egységesnek, ezért a képviseleti szintek elkülönítésével igyekeztek eldönteni azt, hogy ki is hozhat elsődlegesen döntést. A holland gyakorlat szerteágazósága ellenére nagyon jól mutatja, hogy mennyire nagy igény lenne a részletes szabályok kidolgozására a jogvédelem teljesebbé tétele érdekében az egészségügy területén is. Nagy Britanniában 10 az érintettek pszicho-szociális és/vagy intellektuális fogyatékossági csoportba tartoznak, de a gondnoksági szabályokat alapvetően máshol helyezték el, nem a polgári jog területén, hanem a szellemi egészségről szóló törvény rendelkezik a terület szabályozásáról. Szintén alapvető eltérés, hogy Nagy Britanniában sokáig próbálkoztak a cselekvőképesség mérésével, a cselekvőképtelenség fogalmának meghatározásával, de ezek kevés eredményt hoztak, leginkább funkcionális megközelítést alkalmaztak és nehezen kezelték az érintettek gyakran változó állapotát. A szellemi egészségről szóló törvény a helyettes döntéshozatal irányába köteleződik el, és újabb törvény született, a szellemi képességekről szóló törvény, mely tovább mélyítette ezt a kapcsolatot. A törvény abból indul ki, hogy a cselekvőképtelenségnek is fokozatai vannak, ezért fő hangsúlyt kap, hogy a csak abban a mértékben történjen beavatkozás, amennyire az feltétlenül indokolt, támogatják az egyén részvételét (minél kiteljesedettebb formában) az őt érintő kérdésekben. Mindez abba az irányba mutat, hogy bár alapvetően máshonnan indult a szabályozás, az elérni kívánt emberi jogi célok, alapjogok védelme ugyanúgy fő kívánalom ebben az országban is. Összegzésképpen elmondható, hogy van működőképes rendszer teljesen kizáró gondoksági fok nélkül, cselekvőképesség korlátozása nélkül is. A gondnokság rendszerére a bemutatott országok gyakorlata szerint csak akkor van szükség, amikor más segítői forma már nem elegendő a támogatáshoz, és az egyén védelme érdekében ez szükséges. A bemutatott államok joggyakorlatai azt mutatják, hogy az elsődleges cél a szükségesség, arányosság, hatékonyság elveinek megtartása, a lehető legkisebb beavatkozással történő segítség megadása. 10 Jakab Nóra: A gondokság, mint foglalkoztatáspolitika, avagy Maschke másképp In: Fogyatékosság és társadalom, ISSN , (1. évf.) 3-4. sz old. 14

16 Fontos tény, hogy Magyarországon a gondnokság alá helyezések aránya igen magasnak számít. Az alábbi táblázat 11 a néhány európai ország adatait mutatja be. A jelentős igény miatt is érdemes átgondolni milyen változások célszerűek a jelenlegi rendszerünkben, milyen külföldi példa adhat pozitív irányt. A magyarországi gyakorlat számára megerősítést, új irányvonalat adhat, ahogyan az egészségügyi (belegyezési, meddővé tételi) kérdések beemelésre kerültek a gondnoksági kérdéskörbe, hiszen alapvetően összefüggő kérdésként is lehet rá tekinteni. A külföldi példák alapján nemcsak a gondnoksági rendszer lehet többféle, hanem a támogatott döntési formák is és az ezek mellett megjelenő támogató rendszer is jelenthet többszintű segítségnyújtást, még inkább igazodva az egyéni igényekhez. Sajnos a magyarországi ellátórendszer erre a többszintű támogatási formára még nem elég felkészült. Az alapellátásban az intézményi struktúra kialakulása megindult, de közel sem elégséges ahhoz, hogy erre a hálózatra lehetne építeni egy támogató, segítő közeget, mint pl. a svéd gyakorlatban. A családgondozói szolgálatok szinte mindegyike találkozik pszicho-szociális hátránnyal élő személlyel, de megfelelő gyakorlat hiányában, jórészt csak az intézményi vagy (ha van) közösségi ellátások felé tudják az érintetteket terelni. Sajnos a közösségi pszichiátriai vagy szenvedélybeteg ellátás csak a fővárosban és néhány településen elérhető. A kistelepülésen élők számára marad a 11 Verdes Tamás: Jelentés a gondnokságról és a támogatatott döntéshozatalról 15

17 leterhelt családgondozói szolgálat, ahol ezer más probléma mellett igyekeznek ezt a feladatot is ellátni. Ezért a közvetlen környezetre (ha van) és a gyámhatóságra hárul a még otthonukban élő személyek támogatása, ennek viszont előfeltétele a gondnoksági vagy támogatott döntéshozatali határozat megléte. III. Nagykorú személy cselekvőképesség-korlátozásának indokoltsága A gondnokság alá helyezéssel az érintett személy helyett/mellett hoz egy másik személy, a gondnok döntést. Ezért elmondható, hogy az alapjogok tekintetében ez az egyik legnagyobb beavatkozás, ami a magyar joggyakorlatban rendelkezik polgári jogi vetülettel is. Nagyon mélyreható kérdés azt vizsgálni, hogy az érintett személy cselekvőképességének korlátozása megfelelő módja-e a támogatásának. A gondnokság alatt lévő személy is rendelkezik élettapasztalatokkal, érzésekkel, szükségletekkel, melyek mint mindannyiunknál- meghatározzák döntéseit. Egyes betegségek, fogyatékosságok valóban kizárnak minden lehetőségünkre álló módot a kommunikációra, az érintettel való kapcsolatteremtésre, olykor még arra is, hogy a gondnokság alatt álló személy saját tapasztalatokra tegyen szert, azokra emlékezzen és később felhasználhassa. Ezen súlyos állapotokban valóban értelmet nyer a cselekvőképesség teljes korlátozása, hiszen az orvostudomány jelenlegi állása szerint kizárt ennek szinte vegetatív állapotnak a megváltozása. Éppen ezért elfogadhatónak érzem, hogy a legsúlyosabb esetekben legyen lehetőség erre az általános segítési módra, ami a másik oldalról nézve szükséges, sőt elkerületlen, de súlyos korlátozást jelent. A jelenlegi gondoksági szabályok a teljesen korlátozó gondokság alá helyezés esetén is többféle feltétel együttes meglétét írják elő: nagykorú személy mentális zavara, ennek követeztében az ügyei viteléhez szükséges belátási képesség tartós és teljes körű hiánya, ezen körülmények és személyes körülményeinek vizsgálata alapján a gondnokság alá helyezésének indokoltsága és más kevésbé korlátozó eszköz alkalmazatlansága 12. Mindezek alapján elmondható, hogy amennyiben ezek a feltételek együttesen fennállnak indokolt a személyt védelemben részesíteni. A feltételek fennállása egyértelműen azt mutatja, hogy az érintett személy védelméről és nem csak a jogainak a korlátozásáról van szó. 12 A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk: Vékás Lajos mts.:gárdos Péter) Complex, Cselekvőképesség II. könyv- az ember mint jogalany 40. oldal 16

18 Ugyanakkor, amikor nem erről a végzetes állapotról áll fenn, szükség van arra, hogy a jog védelmet nyújtson a visszaélések, a szükségtelen korlátozások és alapjogokkal történő visszaélések ellen. Azok a tapasztalatok, melyek megjelennek az érintett személynél lehetnek építőek is, hiszen ki ismerné legjobban a saját igényeit, mint az ember önmaga. Emellett a korábbi tapasztalatok sajátos értelmezése lehet külső szemlélő számára abnormális, de néha az érintett oldaláról megnézve a helyzetet olykor sajátos valóság is lehet mögötte. Egyik vegyes diagnózisú (értelmi fogyatékossággal és pszicho-szociális hátránnyal élő) ellátottunk például órákon keresztül nem akart bemenni a szobájába, mert szerinte ott kígyók hemzsegnek. Tél közepe volt, az ápolók számukra racionális magyarázatokkal próbáltak segíteni: télen alszanak a kígyók, a kígyók nem jönnek be a házba, nem szoktak hemzsegni- magányos állatok, sosem volt előtte kígyó itt stb.. De az ellátott ahelyett, hogy megnyugodott volna, csak egyre idegesebb lett, és már a dühkitörés pontjára jutott, amikor az egyik ápoló, hogy az ellátottat megnyugtassa bement megnézni, hogy mit csinál a kígyó (hátha elment már ) és ekkor vette észre, hogy a radiátor alól egy ötujjas kesztyű kandikál kifelé, aminek az ujjai végére különböző hangulatú fejecskéket hímeztek és ezt nézte az ellátott kígyónak. Miután az ápoló eltávolította a szobából az álkígyót, a lakónk ugyanaz a nyugodt, békés ember volt, mint előtte. Nyoma sem volt sem dühkitörésnek, sem ápolókat veszélyeztető magatartásnak. Többféle módon megélhetőek az egyes helyzetek, ezért fontos az a biztonságos és támogató közeg, amely képes ezekre az egyéni helyzetekre/ élményekre megfelelően reagálni és megnézni, hol is lapul az a kígyó. Fontos törvényi garancia, hogy meghatározásra kerültek azok a feltételek is, melyek a részlegesen korlátozó gondokság feltételei, ezek: az érintett személy mentális zavara, ennek következtében az ügyei viteléhez szükséges belátási képesség tartós vagy időszakonként visszatérő nagymértékű csökkenése, mindezek miatt egyéni körülményeinek figyelembevételével meghatározott területen gondnokság alá helyezés indokoltsága, illetve jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon nem biztosítható. 13 Nagyon fontos eredmény, hogy önmagában egy-egy körülmény nem ad okot arra, hogy valakit a cselekvőképességét érintően is korlátozzanak. Ezeknek a feltételeknek az együttes fennállása viszont garancia arra, hogy amikor a személy rosszabb állapotba 13 A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal (szerk: Vékás Lajos mts.:gárdos Péter) Complex, Cselekvőképesség II. könyv- az ember mint jogalany 36. oldal 17

19 kerül a megfelelő jogvédelmet, az érintett területeken (ügycsoportokban) megkaphassa, ha nincs olyan támogató közeg vagy egyéb segítség, mely ezt kiválthatná. A támogatott döntéshozatal prioritást élvező jogintézmény, ezért ha egy kis esély is van arra, hogy a kívánt cél elérhető ezen a módon is, a jogalkalmazó köteles azt előnyben részesíteni. Mindezen intézkedések jelentős garanciát jelentenek arra, hogy csak az indokolt mértékben (ügycsoportok szerint), a szükséges ideig (a kötelező felülvizsgálat meghatározásával) álljon fenn a korlátozás, szakértői véleménnyel alátámasztott állapot (mentális zavar, belátási képesség tartós vagy időszakosan visszatérő nagymértékű csökkenése) és egyéb támogató közeg hiánya/alkalmatlansága esetén történjen a személy életébe ilyen jelentős mértékű beavatkozás. Összességében elmondható, hogy akinek ilyen jelentős mértékű problémái vannak, melyet a rendelkezésére álló erőforrásokkal nem tud megoldani, indokolt a gondnokság alá helyezéssel történő jogvédelme. Ugyanakkor, ha csekély esélye van arra, hogy e nélkül a jogintézmény nélkül is boldogulni fog az életben, még ha nagymértékben átlagostól eltérő viselkedést is mutat, a személy gondnokság alá helyezése nem indokolt. A magyar joggyakorlat bár gondokság alá helyezés elnevezést nem módosította, csak jelzőkkel egészítette ki, jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy az érintettek jogvédelmi garanciái megvalósulhassanak és jelentős mozgásteret ad a bíróságnak, hogy a lehető legkisebb korlátozással érjék el a kívánt célt, akár gondnokság alá helyezés nélkül is. Ezért a magyarországi gondnoksági szabályok megtartása indokolt és szükséges, hiszen nevezhetnék akár mentornak, segítőnek, támogatónak stb. de annak a jogi keretnek, melyben a munkáját végzi, kell speciálisnak és rugalmasnak lennie, hogy az egyéni élethelyzetekhez maximálisan alkalmazkodni tudjon, és ennek a jelenlegi szabályozás, minden korábbinál jobban megfelel. Nehézséget a gondnoki munka gyakorlata jelenheti, hiszen nincsenek szakmai standardok, a néhány órás felkészítést követően a gyakorlatban alakul ki, ki mennyire képes ellátni ezt a feladatot. Segítséget a szociális ágazat tudna adni, hiszen ott kialakult gyakorlatok vannak az ügyvitel és a segítői szemlélet terén is. Hasznos lenne egy magasabb képzettségi minimum beépítése a rendszerbe, legalább a hivatásos gondnokok esetén. A hozzátartozó gondnok esetén előny, hogy a bizalmi kapcsolat feltételezhető, az érintett személy ismerete, támogatásának magasabb foka és az odafigyelés magasabb foka adottnak vehető. A hivatásos gondnok viszont ezek egyikével sem rendelkezik, a 18

20 nagy esetszám miatt ennek elérésére az esélyei csökkennek, a másodállások miatt az ideje is kevesebb. Ezért is indokolt lenne egy alap szociális végzettség megléte a gondnoki tanfolyam előtt, ahol a szakmai követelmények segíthetik a gyors és hatékony intézkedések megtételét, a megfelelő kommunikációt, a segítői attitűd kialakítását. IV. A gondnoksági szabályok és jelentős változásai az új Ptk alapján Ebben a fejezetben a hazai gondnoksági szabályokat foglalom össze, tematikus sorrendben, a megelőző intézkedésektől a megszüntetésig, mivel a szabályozás az utóbbi időben igen sok tekintetben megváltozott és nagymértékben alkalmazkodott a nemzetközi és civil szervezetek által felállított elvárásokhoz. IV. 1. A gondnokság alá helyezést megelőző intézkedések A gondnokság alá helyezés igen jelentős beavatkozást jelent érintett személy autonómiájába, önrendelkezési jogába, ezért kizárólag bíróság dönthet, peres eljárás keretében ennek megítéléséről. Ez az eljárás hosszadalmas, jelentős bizonyítást igényel, ezért szükséges és indokolt lehet a jogerős ítéletig is védelemben részesíteni az érintett személyt. Erre kap felhatalmazást a gyámhatóság egyrészt a 2:25 -ban, mely szerint: Ha cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezés látszik indokoltnak, és az érintett személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra vagy annak egy részére zárlatot rendel el, és ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. A zárlat elrendelése (és ezzel egyidejűleg a zárgondnokrendelés) egy járulékos jellegű biztonsági intézkedés. Járulékos, mert csak akkor rendelhető el, ha a gondnokság alá helyezés feltételei fennállnak és biztonsági intézkedés, mert az elsődleges cél a vagyoncsökkenés megakadályozása. Az új Ptk jelentős garanciális szabálya, hogy a zárlat elrendelését követő 8 napon belül a gyámhatóságnak a gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania és a bíróságnak a keresetindítástól kezdődő 30 napon belül a zárlatot felül kell vizsgálnia. A zárgondnok feladatellátására a bírósági végrehajtásáról szóló évi LIII. törvény (VHt.) X. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, melyre ugyan nem utal közvetlenül a Ptk., de a gyakorlatban ez kialakult és megfelelő eljárásnak bizonyult. A zárlat vonatkozhat teljes vagyonra, egyes vagyontárgyakra, értékpapírra, bankszámlára, munkabérre, nyugdíjra is, tehát 19

21 szélesebb körű, mint a bírósági végrehajtás keretében elrendelhető zárlat. Az elrendeléskor mindazon tények relevanciával bírnak, amelyeket későbbi szakaszban a bíróság a gondnokság indokoltsága mellett értékelhet. A bíróság védelemben részesítheti a sürgős megoldást igénylő problémával élő személyt a zárlat elrendelése helyett másrészről ideiglenes gondnok kirendelésével is, mely a 2:26 alatt került szabályozásra: (1) Azonnali intézkedést igénylő esetben a gyámhatóság ideiglenes gondnokot rendelhet annak a nagykorúnak, akinek a cselekvőképességét érintő gondnokság alá helyezése látszik indokoltnak, és személyének vagy vagyonának védelme zárlat elrendelésével vagy más módon nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek. Az ideiglenes gondnok rendelése kiegészítő intézkedés, hiszen abban az esetben van helye, ha a védelem a zárlat (mint vagyonvédelmi intézkedés) elrendelése nem elegendő vagy nem biztosítható, mivel itt egy vagyoni és személyi védelemről szóló intézkedésről van szó. Az ideiglenes gondnok jogköre azonban az új Ptk.-ban már szűkebb körű, a korábbi szabályozásnál, mivel a gyámhatóságoknak ügycsoportokat kell megjelölnie, amiben a gondnok eljárhat (2:26 (2)). További jelentős eltérést mutat a zárgondnok intézményéhez képest az is, hogy erre a jogintézményre a 2:26 (3) bekezdés alapján a gondnokságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni (vagyis a gondnok rendes gazdálkodás körében felelős a gondnokolt vagyonáért). Az ideiglenes gondnok kirendelésére is vonatkoznak ugyanazok a garanciális szabályok, melyek a korábbiakban kifejtésre kerültek, és mindkét jogintézményre vonatkozik, hogy a határozat nem fellebbezhető meg. A zárlat tárgyi hatálya szűkebb körű, mint az ideiglenes gondnokságé, mivel az csak a vagyon védelmére szorítkozik, az ideiglenes gondnokság viszont vagyoni és személyi védelmet is biztosíthat. A jogalkotó azonban törekszik rá, hogy ezen jogintézmények csak a legszűkebb körben, a legrövidebb ideig álljanak fenn, és mindenkinek legyen lehetősége a megfelelő eljárás lefolytatására, mielőtt korlátozásnak lenne kitéve. A gondnokság alá helyezés iránti perek a különleges eljárások közé tartoznak, mivel a bírónak meg kell győződnie az érintett személy állapotáról, a gondnokság feltételeinek fennállásáról és a jogintézmény alkalmazásának szükségességéről. Amikor a gyámhatóság észleli, hogy szükséges gondnoksági pert indítania, értesíti a 20

22 hozzátartozókat, nevesített személyeket (a Ptk. 2:28 (1) bek. alapján) és az eljárást megindítja. A Ptk. külön cím alatt szabályozza a gondnokság alá helyezésre vonatkozó szabályokat, a kötelező felülvizsgálat szabályait és a megszüntetés, módosítás rendjét, mely a Pp megfelelő részeivel közösen adja meg az irányadó szabályozást. IV.2. Nagykorú személy cselekvőképességének korlátozása A Ptk. az V. cím alatt szabályozza a nagykorú személy cselekvőképességének korlátozását. Ez alapján megkülönböztetjük a cselekvőképesség részleges korlátozását (2:19 ) és a cselekvőképesség teljes korlátozását (2:21 ). Gondnokság alá helyezést csak jogerős bírói ítélet mondhat ki. Ezt bizonyos feltételek együttes megléte esetén teheti meg a bíróság, melyet részleges korlátozás esetén a 2:19. (2) szabályoz: A bíróság cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent, és emiatt - egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - meghatározott ügycsoportban gondnokság alá helyezése indokolt. A törvény további garanciális szabályokat is megfogalmaz: (3) A cselekvőképességet részlegesen korlátozó ítéletben a bíróságnak meg kell határoznia azokat a személyi, illetve vagyoni jellegű ügycsoportokat, amelyekben a cselekvőképességet korlátozza. (4) A cselekvőképesség részlegesen sem korlátozható, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő más módon biztosítható. (5) A cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy minden olyan ügyben önállóan tehet érvényes jognyilatkozatot, amely nem tartozik abba az ügycsoportba, amelyben cselekvőképességét a bíróság korlátozta. A korlátozott cselekvőképesség, mint jogi kategória, a fenti feltételek együttes fennállása esetén indokolható. A korlátozás alapja az érintett személy mentális fogyatékossága lehet. Ez az új fogalom (mely törekszik a stigmatizáció mentességre) már egyértelműen utal arra, hogy a mentális problémák fogyatékosság körébe tartoznak, és ehhez a szellemiséghez igazodott az esélyegyenlőségi törvény (1996. évi XXVI tv.) is, mely a fogyatékosság definíciójába befogadta a pszicho-szociális hátránnyal élőket is. A fogyatékosság megállapítása továbbra is orvos szakértői kérdés, de önmagában a károsodás nem elegendő indok. További feltétel, hogy ez a károsodás olyan mértékű 21

23 legyen, mely a belátási képességre olyan kihatással van, ami indokolja az egyén döntési autonómiájának korlátozását. A gondnokság alá helyezés esetén új feltétel az egyéni körülmények (családi, társadalmi kapcsolatok) kiemelt vizsgálata. A bíróság feladata egyrészt megállapítani, hogy az érintett személy rendelkezik-e megfelelő belátási képességgel, és amennyiben nem, a környezete kerül fókuszba: van-e olyan ügy, ami miatt indokolt a külső beavatkozás és amennyiben igen, a szükséges támogatást a közvetlen környezet meg tudja-e adni. A törvény alapján a korlátozás csak ügycsoportok szerint történhet, már nem lehet általános korlátozást alkalmazni. Ez a garanciális szabály segíti elő, hogy a bíróság mindig egyedileg döntsön, személyre szabott ítéletet hozzon, mely a lehető legteljesebb mértékben segíti elő az egyéni körülmények figyelembevételét. Ezáltal korlátozódik a jogkorlátozás arra a területre, mely feltétlenül indokolt. A régi Ptk.-ban még példálózó jellegű felsorolás volt található mely segítséget adott a bírák számára. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében (BH ) kimondta, hogy a bíróságnak az ítéletben meg kell indokolnia, hogy az adott ügycsoportban miért szükséges a gondnokság alá helyezés. További feltétel, hogy ez az indoklás nem lehet általános érvényű, és nem hivatkozhat pusztán arra, ami másik ügycsoportnál bizonyítást nyert, és pusztán arra sem, hogy mentálisan sérült. Az (5) bekezdés pedig kiegészíti a fentiekben megadott korlátozási terjedelmet azzal, hogy minden egyéb ügyben a személy önállóan eljárhat. A törvényi rendelkezés prioritást ad a gondnokság alá helyezés nélküli jogintézményeknek, ezért az (1) bekezdésben megjelölt feltételek együttes fennállása esetén sem indokolható a gondnokság alá helyezés, ha más, kevésbé korlátozó eszközzel a kívánt cél elérhető. A jogi szabályozás ezen a téren egyértelműen a szükségesség, arányosság és hatékonyság elvét igyekszik hangsúlyozni, melyhez a Ptk. módosítása is nagymértékben hozzájárult. Bár több civil szervezeti kezdeményezés is volt a kidolgozási időszak alatt arra nézve, hogy az új Ptk. már ne tartalmazza a cselekvőképesség teljes kizárásának lehetőségét, végül a törvény mégsem szüntette meg ezt a jogintézményt, de jelentősen szigorította a feltételeit. A törvény célja, hogy csak a legvégső eszköz legyen ez a korlátozás, hiszen ez egy olyan mértékű beavatkozás, mely kizárja az önálló és a gondnokkal közösen történő jognyilatkozat tételt. A cselekvőképesség teljes korlátozását a 2:21 szabályozza, mely szerint: (2) A bíróság cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá azt a nagykorút helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - mentális zavara következtében - tartósan, teljeskörűen hiányzik, és emiatt - 22

24 egyéni körülményeire, valamint családi és társadalmi kapcsolataira tekintettel - gondnokság alá helyezése indokolt. (3) A bíróság a cselekvőképességet abban az esetben korlátozhatja teljesen, ha az érintett személy jogainak védelme a cselekvőképességet nem érintő módon vagy a cselekvőképesség részleges korlátozásával nem biztosítható. Az (2) bekezdésben meghatározott esetben ad lehetőséget a törvény a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság elrendelésére. Ez olyan mértékű károsodást jelent, mely teljesen kizárja, hogy ügycsoportokkal a védelmi területet be lehetne határolni. Ez valóban olyan mértékű beavatkozás, mely csak akkor lehet indokolt, ha egyéb, más módon a személy jogainak védelme -(3)- nem biztosítható. A részlegesen vagy teljesen korlátozott személy belátási képessége között lényeges eltérés van, melynek megítélése orvos szakértői kérdés. Jogi relevanciát csak a fenti feltételekkel együtt és bírósági ítélet által kimondott formában nyer. Ugyanakkor a mentális probléma sem feltétlenül áll fenn az idők végezetéig, nem zárható ki az, hogy az idő múlásával (vagy az orvostudomány fejlődésével) az érintett személy állapotában szükségszerű változás áll be. Ezért fontos garanciális szabály, hogy mindkét gondnoksági formánál kötelező a bírósági felülvizsgálat. Azokban az esetekben, melyekben a határozat ezt nem tartalmazza meghatározott ütemezés szerint- a gyámhatóságnak pert kell indítania. A korábban említett probléma, mely szerint egyes érintettek igen gyakran élnek a felülvizsgálat és a fellebbezés lehetőségével, nagy terhet tud róni a bíróságokra. Természetesen megalapozott lehet a jogvédelem, hogy ne kelljen kivárni az 5 éves felülvizsgálati időt indokolatlanul, ugyanakkor sok visszaélésre is okot szolgáltathat, ha valaki pl. betegségbelátás hiánya miatt, magát a gondnokság tényét nem akarja elfogadni és folyamatos perekkel, fellebbezésekkel él. Mivel sok esetben az érintettek költségmentességben is részesülnek, indokolt lenne az említett esetekben, bizonyos esetszám felett a költségmentességet megvonni, és az eljárási költségeket megfizettetni. Ezen intézkedéssel elérhető lenne, hogy az érintett maga is vállaljon hozzájárulást az orvos szakértői és egyéb díjakhoz, érezze az ebben való felelősségét és megfontolás tárgyává tegye a perindítás, folyamatos fellebbezés szükségességét. Bár magánjogi szempontból a választójog kérdése nem függ össze szorosan a jelenlegi kérdéskörrel, mégis fontos említést tenni róla. A régi határozatok nem tartalmaztak erre vonatkozó kifejezett döntést, ezért indokolt volt a választási eljárásról szóló törvényben (2013.évi XXXVI. tv) kitérni erre. Mint ahogyan a Kiss Alajos ügy (Kiss Alajos v. 23