Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl

Átírás

1 Válogatás a HealthOnLine cikkeibõl 2013/8 Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minõség- és Szervezetfejlesztési Intézet Informatikai és Rendszerelemzési Fõigazgatóság Rendszerelemzési Fõosztály december 13.

2 Válogatás a HealthOnLine cikkeiből december 13. EU egészségügy... 2 Európai Szakmai Kártya: az egészségügyi dolgozók könnyebb munkavállalása az EU-n belül... 2 EU: Döntés az egészségügyi vészhelyzetekre való felkészültségre vonatkozóan... 3 Hatályba lépett a határon átívelő egészségügyi ellátásra vonatkozó (2011/24/EU) Irányelv... 4 EU: Iránymutatások a Betegösszefoglaló minimális adatállományára vonatkozóan... 5 A Bizottság jelentése a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó Tanácsi Ajánlás (2009/C 296/02) végrehajtásáról... 8 Az Öngyógyításra vonatkozó Barométer főbb eredményei A Bizottság jelentése a Gyermekgyógyászati Rendelet végrehajtásáról Az egészségügy lehet az egyik legnagyobb munkahelyteremtő ágazat Európában Egészségügyi Világszervezet WHO: az egészségügyi egyenlőtlenségek rosszabbra fordulása Európában OECD Health at a Glance

3 EU egészségügy Európai Szakmai Kártya: az egészségügyi dolgozók könnyebb munkavállalása az EU-n belül Az Európai Parlament október 9-én elfogadott egy javaslatot a Szakmai Képesítésekre vonatkozó Irányelv (2005/36/EK) módosítására, amely több - elsősorban egészségügyi - szakma képviselője számára megkönnyíti az EU más tagállamában való munkavállalást. A szakemberek elektronikus igazolást (Európai Szakmai Kártyát) kérvényezhetnek, amely lehetővé teszi a szolgáltatások nyújtását, illetve a letelepedést az EU valamely másik tagországában. Bernadette Vergnaud, a témáért felelős EP-képviselő (S&D, Franciaország) így foglalta össze a fejleményeket: "Az Európai Szakmai Kártya bevezetése, az egységes képzési keretek meghatározása, és a szakmai tapasztalatként elfogadott gyakornoki idő nagyban megkönnyíti a munkaerő európai mozgását, és biztonságosabbá teszi a külföldi munkavállalást". Jelenleg mintegy 800 szabályozott szakma van az EU-ban, melyek végzéséhez speciális képesítés vagy diploma szükséges. A jelenleg érvényben lévő Szakmai Képesítésekre vonatkozó Irányelv értelmében ezek közül hét szakmát ismernek el automatikusan az Európai Unióban: orvos, fogorvos, gyógyszerész, ápoló, szülésznő, állatorvos, építész. A Parlament által elfogadott módosítások lehetővé teszik az Unió egy másik tagországában dolgozni kívánó szakemberek számára, hogy a szakképesítésüknek a korábbinál gyorsabb elismerése érdekében saját országukban, anyanyelvükön kérvényezzék az Európai Szakmai Kártyát, azaz egy virtuális igazolást a szakképesítéseikről. Az Európai Szakmai Kártya kibocsátása egy már meglévő elektronikus információs rendszeren alapul a tagállami hivatalok között. Ezt a belső piaci információs rendszert (Internal Market Information System, IMI) a 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel hozták létre. Ebből kifolyólag a Parlament által elfogadott irányelv-javaslat erre a rendeletre vonatkozóan is tartalmaz módosításokat. Az új szabályozások értelmében rövid távú külföldi munkavállalás esetében a kártyát a származási ország állítja ki, amennyiben viszont a munkavállaló le is kíván telepedni a másik országban, akkor a fogadó ország bocsátja ki a virtuális igazolást. Ha az illetékes hatóság az irányelvben megadott határidőn belül nem válaszol az elismerésre irányuló kérvényre, az a szakmai képesítés hallgatólagos elismerésének minősül. Az irányelv-javaslat egy figyelmeztető rendszer kialakítását is magában foglalja, amely megnehezítené a másik tagállamban való munkavállalást azok számára, akiket hazájukban eltiltottak szakmájuk gyakorlásától. Azok az orvosok, állatorvosok, ápolók, akik ellen saját hazájukban fegyelmi vagy büntetőjogi eljárás folyik, tevékenységüket más tagállamban sem folytathatják. Az ilyen jellegű szankciókról minden EU-tagországot három napon belül tájékoztatni kell. A szabályozott szakmák rendszerének átláthatóbbá tétele érdekében a módosított szabályozások előírják, hogy a Bizottság hozzon létre egy nyilvános adatbázist ezen szakmák számára. Ez a tagállamoktól kapott információkat gyűjtené össze. A tagországoknak demonstrálniuk kell egymás számára, hogy bármely adott szakmára vonatkozó döntéseik arányosak, és nem diszkriminatív jellegűek. 2

4 Az irányelv-módosítás tervezetét az EP-képviselők 596 igen, 37 nem szavazat és 31 tartózkodás mellett fogadták el, de formálisan még jóvá kell hagyniuk az EU tagállamoknak. A tagországoknak két éven belül kell megvalósítaniuk a módosított irányelv saját jogrendszerbe történő integrálását.(azs, VN) Forrás: MEPs pave the way for greater professional mobility in the EU. European Parliament News, Az Európai Parlament október 9-i jogalkotási állásfoglalása a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló rendelet módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (Letöltés: ) :24:27 EU: Döntés az egészségügyi vészhelyzetekre való felkészültségre vonatkozóan október 22-én az Európai Parlament és a Tanács Döntést (No. 1082/2013/EU) fogadott el az egész EU-ra kiterjedő egészségügyi vészhelyzetekre való felkészültség fejlesztése, valamint az intézkedések koordinálása céljából. A Döntés november 6-án lépett hatályba. Az új rendelkezés fontos lépés az egészségügyi biztonság fejlesztése, valamint az európai polgárok különböző egészségügyi veszélyektől való védelme terén az Európai Unióban. Elősegíti a tagállamok felkészülését a jövőbeni járványokra és a fertőző betegségek, kémiai, biológiai vagy környezeti események okozta súlyos határon átnyúló fenyegetésekre. A Döntés az alábbi főbb pontokat tartalmazza: - a felkészültség tervezésének megerősítése: a Döntés megerősíti a felkészültség tervezési kapacitását uniós szinten a koordináció hatékonyabbá tétele, a legjobb gyakorlatok és az országos felkészültség megtervezésére vonatkozó információk megosztása révén. A cél annak biztosítása, hogy minden tagállam megfelelően fel tudjon készülni bármilyen krízishelyzetre, és a lehető legcsekélyebb mértékűre csökkentsék bármilyen esemény egészségre, társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatását. - a kockázatértékelés és a határon átívelő veszélyek fejlesztése: a Döntés kockázatértékelést biztosít azokra a veszélyekre, amelyek nem fertőző megbetegedésekből származnak, és amelyek egyetlen uniós hivatalnak sem tartoznak a felelősségi körébe. - az egészségügyi ellenintézkedések közös megszervezéséhez és végrehajtásához szükséges keretek kialakítása: ez az első alkalom, hogy lehetőséget biztosítanak arra, hogy az EU maga alakítsa ki a gyógyszerészeti rendelkezést a védőoltások és gyógyszerek biztosításának 3

5 meggyorsítása érdekében bármely egészségügyi vészhelyzet kialakítása esetén, beleértve a járványokat is. - a válaszlépések uniós szintű koordinációjának megerősítése az Egészségügyi Biztonsági Bizottság szilárd jogi mandátumának biztosításával: a Döntés az Egészségügyi Biztonsági Bizottságnak szilárd törvényi alapot biztosít a felkészültség koordinálásához. Válsághelyzet esetén az Egészségügyi Biztonsági Bizottság gyors döntést tud hozni az országos válaszlépések koordinálásáról, az események lakosság, valamint az egészségügyi szakemberek felé történő kommunikációjáról.(azs) Forrás: Decision on serious cross-border threats to health. (Letöltés: ) :13:15 Hatályba lépett a határon átívelő egészségügyi ellátásra vonatkozó (2011/24/EU) Irányelv október 25-én lépett hatályba a Határon Átívelő Ellátásra vonatkozó Irányelv (2011/24/EU). A Direktíva elfogadására az Európai Parlament és a Tanács hosszas jogalkotási eljárását követően, március 9-én került sor. Az Irányelv három fő célkitűzése a következő: 1) a betegek azon jogosultságának előmozdítása, hogy kezelést vehessenek igénybe egy másik tagállamban, és ezért térítésben részesüljenek; 2) a határon átnyúló ellátás minőségének és biztonságának fejlesztése; 3) az egészségügyi rendszerek közötti, formális együttműködés kialakítása. Az Irányelv értelmében az európai állampolgárok lakóhelyüktől függetlenül az adott egészségügyi kezelést az EU bármelyik tagországában igénybe vehetik, és a másik tagállamban igénybe vett kezelés esetében is kaphatnak támogatást. Az uniós polgárok a korábbi szabályozások értelmében is igényelhettek támogatást abban az esetben, ha valamely másik tagországban való tartózkodásuk időtartama alatt történt baleset vagy betegség miatt szükségük volt orvosi kezelésre. Amennyiben azonban kifejezetten orvosi ellátás igénybevétele céljából utaztak egy másik tagországba, a betegeknek előzetes engedélyt kellett kérniük saját államuk illetékes hatóságától, és csak abban az esetben voltak jogosultak a támogatásra, ha saját országukban az orvosilag indokolt határidőn belül nem tudták biztosítani az adott kezelést. Az új Irányelv három fontos változást vezet be a betegjogokra vonatkozóan: - Az uniós polgárok jogosultak arra, hogy bárhol az EU-ban igénybe vegyenek orvosi kezelést állami vagy magán egészségügyi szolgáltatóktól, és a kezelésre vonatkozóan támogatásban részesüljenek. Ugyanakkor a tagállamok egészségbiztosító társaságai csak azokat az egészségügyi szolgáltatásokat kötelesek téríteni, amelyeket saját területükön is biztosítanak, és csak addig a mértékig kötelesek téríteni az ellátások díját, amilyen mértékben saját területükön térítik. A tagországok felelősségébe tartozik a külföldön igénybe vett kezelések támogatására vonatkozó szabályrendszer saját területükön való kialakítása. 4

6 - A korábban általános gyakorlatként alkalmazott előzetes engedélyezést ezentúl csak kivételes esetekben kell alkalmazni, az ország egészségügyi rendszere finanszírozhatóságának védelme érdekében. Az előzetes engedélyezés megtagadható a következő esetekben: a) ha az ellátást az orvosilag indokolt határidőn belül a saját országban is biztosítani tudják, b) ha az ellátás veszélyt jelent a betegre vagy az ország lakosságára, c) ha a beteg által választott külföldi egészségügyi szolgáltató tevékenysége aggodalomra ad okot az ellátás minőség és/vagy biztonsága tekintetében. - Az uniós polgároknak joguk van arra, hogy tájékozott döntést hozzanak a kezelési lehetőségekről. Jogosultak arra, hogy minden releváns információt megszerezzenek az országos kapcsolattartó pontoktól, amelyek létrehozása szintén szerepel a Direktívában. Emellett közvetlenül az egészségügyi szolgáltatóktól is szerezhetnek információt a betegek. A minőségi és biztonsági standardok átláthatóbbá tétele céljából az Irányelv kölcsönös segítséget és együttműködést irányoz elő a tagállamok között, különösen az e-egészségügyi alkalmazások, valamint az egészségügyi technológia értékelés révén. Megkönnyíti a gyógyszerfelírások elismerését és elfogadását a tagállamok között. Az Irányelv emellett hozzájárul az Európai Referencia Hálózatok fejlesztéséhez, ösztönzi az ismeretek megosztását és bővítését, valamint maximalizálja az erőforrások hatékony felhasználását a magasan specializált ellátásban, pl. a ritka megbetegedések diagnózisa és kezelése terén. Emellett az új Irányelv elősegíti a betegszervezetek hatékonyabb fellépését is az ellátás minőségének és biztonságának fejlesztése érdekében.(azs) Forrás: The cross-border healthcare directive enters into force. Health-EU Newsletter Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről. (Letöltés: ) :45:35 EU: Iránymutatások a Betegösszefoglaló minimális adatállományára vonatkozóan november 19-én, az e-egészségügyi Hálózat (ehealth Network) brüsszeli találkozóján iránymutatásokat fogadtak el a betegek alapvető egészségügyi információinak országhatárokat átívelő megosztására vonatkozóan. Az iránymutatásokat az e-egészségügyi Hálózat fejlesztette ki, és a későbbiekben tovább bővíthetők. A Hálózatban mind a 28 tagállam képviselteti magát. Az elnöki feladatokat Ausztria látja el, az Európai Bizottsággal társelnökségben. Az iránymutatások felülvizsgálatának és frissítésének koordinálása az Európai Bizottság feladata. Az iránymutatások célja, hogy megerősítsék az ellátás folytonosságát, biztonságát és minőségét, a Határon Átívelő Ellátásról szóló Irányelvben (2011/24/EU) foglaltaknak megfelelően. Az iránymutatások elsősorban a nem tervezett/sürgősségi, illetve a tervezett ellátás határon átnyúló kontextusára fókuszálnak. Ugyanakkor a betegek alapvető adminisztratív és klinikai adatait tartalmazó, ún. Betegösszefoglaló kiindulási pontként is szolgálhat azon tagállamok számára, amelyek még nem 5

7 fejlesztettek ki hasonló jellegű, országos szintű betegösszefoglalót. Az iránymutatások nem kötelező erejűek, csak ajánlásokként funkcionálnak. Az egyes tagországok hajlandóságán múlik, hogy követik-e az iránymutatásokat, és biztosítják-e, hogy az országos Betegösszefoglaló határon átívelő és országos alkalmazásra egyaránt alkalmazható legyen. Az iránymutatás definíciója értelmében a Betegösszefoglaló a lényeges és érthető egészségügyi információk azonosítható adatállománya, amely az ellátás pontján hozzáférhető a biztonságos betegellátás érdekében a nem tervezett (valamint a tervezett) ellátás esetén. Más megfogalmazásban: az a minimális információállomány, ami az egészségügyi ellátás folytonosságának és koordinációjának biztosításához szükséges. A Betegösszefoglaló alap és kibővített adatállományból áll. - Az alap adatállomány azon lényeges egészségügyi információkat tartalmazza, amelyek megküldésére klinikai szempontból szükség van a beteg biztonságos ellátása érdekében (a nem tervezett ellátásra fókuszálva). Az alap adatállományban szereplő információkat hozzáférhetővé kell tenni. - A kibővített adatállomány azon egészségügyi információk minimális mennyiségét tartalmazza, amelyeknek a tagállamok közötti megosztása klinikai szempontból ajánlott. Ezeket az információkat meg kell adni, amennyiben lehetséges. A Betegösszefoglaló a következő adminisztratív adatokat tartalmazza: - Azonosítás: országos egészségügyi betegazonosító (alap) - Személyes információk: a beteg teljes neve, születési dátuma, neme (alap) - Kapcsolattartási információk: a beteg címe, telefonszáma, címe (kibővített), a beteg kezelőorvosának (egészségügyi szolgáltató vagy egészségügyi szakember) elérhetősége (neve, telefonszáma, címe) (alap), kapcsolattartó személy/törvényes képviselő elérhetősége (kibővített) - Biztosítási információk: biztosítási szám (kibővített) - Származási ország (alap) - Betegösszefoglaló: létrehozásának, valamint utolsó frissítésének dátuma - A Betegösszefoglaló jellege: három fajta módszertani megközelítést különböztetnek meg a létrehozására: az egészségügyi szakember közvetlen beavatkozásával, automatikusan generált, a kettő kombinációjával. - Szerző szervezet: legalább egy szervezet (egészségügyi szolgáltató), vagy annak hiányában legalább egy egészségügyi szakember megemlítése. A Betegösszefoglalóban az alábbi klinikai adatokat szükséges vagy ajánlott feltüntetni: - Figyelmeztetések: allergia leírása, azonosító kódja (alap), az allergia kialakulásának dátuma (kibővített), a reakciót okozó anyag leírása és azonosító kódja (alap), 6

8 Forrás: egyéb egészségügyi figyelmeztető információk (allergián kívül): az egészségügyi figyelmeztetés leírása és azonosító kódja (alap) - Kórtörténet védőoltások leírása, márkaneve, azonosító kódja, dátuma (kibővített) megoldott, lezárt vagy inaktív problémák: probléma leírása, azonosító kódja, a probléma kialakulásának és befejeződésének időpontja, a megoldás körülményei (kibővített) sebészeti eljárások az elmúlt 6 hónapot megelőző időszakban: az eljárás leírása, azonosító kódja, dátuma (alap) - Egészségügyi problémák: a jelenlegi problémák/diagnózisok listája: a probléma/diagnózis leírása, azonosító kódja, kialakulásának dátuma (alap) orvostechnikai eszközök és implantátumok leírása, azonosító kódja, implantáció dátuma (alap) sebészeti eljárások az elmúlt 6 hónapban: az eljárás leírása, azonosító kódja, dátuma (alap) kezelési ajánlások leírása, azonosító kódja (alap) autonómia/rokkantság leírása, a rokkantság azonosító kódja (alap) - Gyógyszerezésre vonatkozó információk: a jelenleg alkalmazott gyógyszerek listája: aktív hatóanyag (vagy márkanév, amennyiben biológiai gyógyszerről van szó), az aktív hatóanyag azonosító kódja, erőssége, a gyógyszerészeti adagolás formája, bevételenkénti egysége, a bevételek gyakorisága, a kezelés időtartama, a gyógyszerezés kezdete (alap) - Szociális információk: életmódbeli tényezőkre (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, táplálkozás) vonatkozó megfigyelések és azok időtartama (kibővített) - Terhességre vonatkozó információk: a szülés várható időtartama (kibővített) - Fizikai leletek: életjelekre vonatkozó információk: vérnyomás (szisztolikus és diasztolikus érték), vérnyomás mérés dátuma (kibővített) - Diagnosztikai vizsgálatok: vércsoportvizsgálat eredménye és dátuma (kibővített) - (AZS) Member States take major step in ehealth cooperation to improve care for patients across EU borders. Guidelines on minimum/nonexhaustive Patient Summary dataset for electronic exchange in accordance with the Cross-border Directive 2011/24/EU. (Letöltés: ) :49:57 7

9 A Bizottság jelentése a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó Tanácsi Ajánlás (2009/C 296/02) végrehajtásáról Az Európai Unió Tanácsa november 30-án Ajánlást fogadott el a dohányfüst-mentes környezetről (2009/C 296/02) azzal a céllal, hogy segítsen a Tagállamoknak a WHO 2003-ban elfogadott és ben hatályba lépett Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye(FCTC) által lefektetett kötelezettségeik teljesítésében. Az Ajánlás felhívja a Tagállamokat arra, hogy hatásos intézkedésekkel gondoskodjanak a lakosság dohányfüsttől való kitettségének megóvásáról a zárt légterű munkahelyeken, a zárt légterű nyilvános helyeken, a tömegközlekedésben, valamint egyéb nyilvános helyeken. A gyermekek és serdülőkorúak védelmére speciális intézkedéseket kell hozniuk. Az Ajánlás felhívja a tagállamokat kiegészítő dohányzás-ellenőrzési politikák elfogadására, különösen a dohányzásról való leszokás és a nikotinfüggőség kezelése terén, valamint több szektoron átívelő politikák elfogadására. Az Ajánlás végrehajtásának megkönnyítése céljából felhívja a tagállamokat országos fókuszpontok kialakítására, az információ és a legjobb gyakorlat cseréje céljából. A dohányfüst-mentes környezet kialakításának célja elsődlegesen a passzív dohányzástól való védelem, de a politikai döntéshozók azt is remélik, hogy ezek a szabályozások a dohányosokat is leszokásra ösztönözhetik. A tagállamoknak a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó intézkedéseket 2012 novemberéig kellett végrehajtaniuk. Az Ajánlás azonban nem kötelező erejű, ezért elsősorban a tagországok politikai elkötelezettségét tükrözi polgáraik passzív dohányzástól való védelme iránt, valamint elősegíti a legjobb politikák feltérképezését. Az Ajánlás megvalósításáról a Bizottság március 14-én adott ki jelentést. A jelentés elkészítéséhez a Bizottság felhasználta két kérdőív eredményeit, amelyet a tagállamok és néhány EU-n kívüli ország (Horvátország/2013. július 1-től már EU-tag/, valamint Törökország, Szerbia, Macedónia, Izland és Norvégia) polgárai 2012 folyamán töltöttek ki, továbbá a 2012-es dohányzással kapcsolatos attitűdöket vizsgáló Speciális Eurobarométer eredményeit, és a tagországok által kijelölt országos fókuszpontokkal is konzultált. A jelentés elemzi a tagállamok által elért eredményeket a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó törvényhozás, a törvények végrehajtása és kikényszerítése, a gyermekek és serdülőkorúak védelmére vonatkozó kiegészítő intézkedések, a dohányzásról való leszokás és a több ágazatra kiterjedő megközelítésre vonatkozóan. A Bizottság elemzése az egyes országokban januárban hatályban lévő jogszabályokon alapul. A jelentés ezenkívül tájékoztatást ad a dohányzásellenes intézkedések egészségi állapotra gyakorolt, valamint társadalmi és gazdasági hatásait illetően is. A Bizottság értékelése alapján összességében véve jelentős haladás figyelhető meg a dohányfüstmentes környezetről szóló Ajánlás nemzeti jogba való átültetése terén. Minden tagállam elfogadott intézkedéseket a passzív dohányzás elleni védelem céljából, néhány tagország már az Ajánlást megelőzően (a WHO 2003-ban elfogadott Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményét követően) hozott ilyen jellegű intézkedéseket. Az egyes országok intézkedései között azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. A tagországok közül 17 rendelkezik kiterjedt, átfogó dohányzásmentes törvénnyel. A dohányfüstmentes törvények a tagországok közül Írországban, az Egyesült Királyságban, Görögországban, Bulgáriában, Máltán, Spanyolországban és Magyarországon a legszigorúbbak. Ezekben az országokban a zárt légterű nyilvános helyeken, a tömegközlekedési eszközökön és a munkahelyeken a dohányzás teljes tilalma érvényesül, és csak nagyon korlátozott mentességeket engedélyeznek. Hasonlóan szigorú szabályozás érvényesül az EU-n kívüli országok közül Macedóniában és Törökországban. 8

10 A dohányfüst-mentes törvények az oktatási és egészségügyi intézményekben, valamint a tömegközlekedésben a legszigorúbbak, a legtöbb mentesség a vendéglátó szektorban érvényesül. Több országban nehézségbe ütközik a törvények kikényszerítése, amelynek okaiként a forráshiány, a törvények komplexitása (számos mentesség alkalmazása), valamint a régiónként eltérő szabályozás említhetők. A nyilvános helyeken a dohányfüstnek való kitettség rátája 2009 és 2012 között csökkent az EU-ban, a vendéglátóhelyeken például 46 százalékról 28 százalékra. Ugyanakkor az egyes országok között jelentős különbségek mutatkoznak a polgárok passzív dohányzásnak való kitettsége terén: legalacsonyabb Svédországban 3 százalék, legmagasabb Görögországban 71 százalék. Belgiumban, Spanyolországban és Lengyelországban a széleskörű dohányzás-ellenes törvény elfogadása rövid időn belül jelentős csökkenéshez vezetett a dohányfüstnek való kitettségben. Kevés tagállam hozott intézkedéseket az otthonokban, ill. autókban való dohányzásra vonatkozóan. Ciprus az egyetlen tagállam, amely megtiltotta az autóban való dohányzást 16 év alatti gyermek jelenlétében. Az ír Egészségügyi Minisztérium nemrégiben javaslatot tett egy, a ciprusihoz hasonló törvény bevezetésére, emellett Norvégiában és Izlandon is vannak hasonló kezdeményezések. A tagállamok beszámolói megerősítik, hogy a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó törvények lakosság általi támogatottsága a törvény bevezetését követően növekedett, és a dohányzásmentes politikák nagy támogatottságot élveznek. A dohányfüst-mentes törvények egészségre gyakorolt hatásaira irányuló kutatások azt mutatják, hogy a pozitív hatások a törvény végrehajtását követően nagyon gyorsan jelentkeznek. Ilyen pozitív fejlemények például a szívinfarktus új esetei számának csökkenése, valamint a légzőszervi megbetegedések javulása. A dohányzás tilalma az éttermekben, illetve a vendéglátó egységekben csak korlátozott (semleges, esetleg pozitív) gazdasági hatást fejt ki. A pozitív hatások magukban foglalják az ott dolgozók egészségi állapotában, légzőszervi egészségében bekövetkező fejlődést. Számos tagállamban folyamatosan monitorozzák és értékelik a törvények végrehajtását. A tagországok, valamint a Bizottság közötti információcsere hasznosnak tekinthető. További folyamatos monitorozásra és erőfeszítésekre van szükség a dohányfüst-mentes környezet előmozdítása érdekében. A Bizottság által készített jelentésről szóló hosszabb magyar nyelvű áttekintés a csatolt fájlban olvasható.(azs) Forrás: Report on the implementation of the Council Recommendation of 30 November 2009 on Smoke-free Environments (2009/C 296/02). European Commission, Staff Working Document Smoke-free environments. (Letöltés: ) Kapcsolódó anyagok: A Bizottság jelentése a dohányfüst-mentes környezetre vonatkozó Tanácsi Ajánlás (2009/C 296/02) végrehajtásáról :35:15 9

11 Az Öngyógyításra vonatkozó Barométer főbb eredményei Az európai polgárok nagyobb felelősséget szeretnének vállalni egészségükért és jólétükért, de nincs elegendő információjuk arról, hogyan kellene ezt tenniük derült ki az Öngyógyítással kapcsolatos észrevételekre vonatkozó Barométerből, melyet a brüsszeli székhelyű, független, nonprofit egészségpolitikai partnerség, az Epposi készített. A tanulmány keretében tíz EU-tagországban összesen 2000 európai polgárt kérdeztek meg az öngyógyításról, az egyéni egészségi állapot megőrzéséről, az információhoz való hozzájutásról, valamint azokról a képességekről, amelyek a nagyobb felelősség vállalásához szükségesek. A kutatás eredményeit a Gastein-i Európai Egészségügyi Fórumon (European Health Forum Gastein) mutatták be. A megkérdezettek mintegy 90 százaléka az egyéni felelősséget az egészségmegőrzés és a betegségmenedzsment fontos alkotóelemének tekinti. Ennek ellenére a válaszadók többsége első lépésként a háziorvosához fordul, ha valamilyen egészségügyi probléma merül föl. A megkérdezettek kevesebb, mint 20 százaléka változtat az életmódján, még kevesebb dönt az öngyógyítás mellett. A tanulmány eredményei szerint tehát sokan szeretnének nagyobb felelősséget vállalni az egészségükért, de csak minden hetedik válaszadó bízik abban, hogy erre képes. További problémát jelent, hogy nehéz hozzáférni a megbízható információforrásokhoz. Habár sokan először a háziorvostól kérnek tanácsot az öngyógyítással kapcsolatban, a megkérdezettek háromnegyede úgy véli, hogy számos egészségügyi szolgáltató nem rendelkezik megfelelő kommunikációs képességekkel ahhoz, hogy segíteni tudjon. Minden ötödik válaszadó az Internetet használja elsődleges információforrásként, azaz majdnem kétszer annyian, mint akik a gyógyszerésztől kérnek először tanácsot. Jacqueline Bowman-Busato, az Epposi vezérigazgatója úgy véli, hogy ezek az akadályok könnyen leküzdhetők. Véleménye szerint az első lépésként az egészségügyi ismeretek bővítésére, valamint minőségi információ biztosítására lenne szükség. Azt is hozzátette, hogy biztosítani kellene, hogy az öngyógyító termékek és szolgáltatások könnyen hozzáférhetőek és megfizethetőek legyenek. A megkérdezettek egynegyede ugyanis az öngyógyítást megfizethetetlennek ítélte meg. Úgy gondolja, hogy a kormányzatoknak is ösztönözniük kellene az öngyógyítást, különösen az alacsony jövedelmű csoportok körében.(azs) Forrás: Hürden auf dem Weg zu mehr gesundheitlicher Eigenverantwortung. Deutsches Aerzteblatt, október 4. EHFG 2013: Survey reveals sizeable gap between citizens desire to self care and their access the means to do. (Letöltés: ) :35:09 10

12 A Bizottság jelentése a Gyermekgyógyászati Rendelet végrehajtásáról június 24-én az Európai Bizottság előrehaladási jelentést adott ki az Gyermekgyógyászati Rendeletben (1901/2006/EK) foglaltaknak az elmúlt öt évben történt végrehajtására vonatkozóan. A rendelet három fő célkitűzést fogalmazott meg: 1) magas minőségű kutatás biztosítása a gyermekgyógyszerek fejlesztése terén, 2) idővel biztosítani, hogy a gyermekek által felhasználásra kerülő gyógyszerek többségét speciálisan a gyermekek általi használatra engedélyezzék a megfelelő formában és adagolásban, 3) biztosítani a magas minőségű információk elérését a gyermekek általi felhasználásra szánt gyógyszerekre vonatkozóan. A jelentés rávilágít arra, hogy a gyermekgyógyszerek terén fontos fejlemények történtek. Nagyobb figyelmet fordítanak a gyermekgyógyszerekre vonatkozó kutatásokra, több, speciálisan a gyermekek számára kifejlesztett gyógyszer elérhető az EU piacán, valamint több információ áll rendelkezésre a gyermekgyógyszerekről a szülők és az egészségügyi szakemberek számára. Habár további legalább 5 évre lesz szükség a rendelet teljes megvalósításáig, ami a gyógyszerek hosszú fejlődési ciklusának tudható be, az elmúlt 5 évben tapasztalható fejlemények arra utalnak, hogy az EU elkötelezett a gyermekek számára jobb és biztonságosabb gyógyszerek biztosítása iránt. A Gyermekgyógyászati Rendelet hatálybalépése előtt számos gyógyszercég a felnőtt lakosságot tekintette fő piacának. A gyermekek kezelésére általában a felnőttek számára engedélyezett gyógyszereket alkalmazták, eltérő adagolásban. A felnőtt gyógyszerek gyermekek esetében történő potenciális felhasználásának kutatására azonban kevés figyelmet fordítottak. A jelentés arra világít rá, hogy a helyzet változóban van. A gyógyszercégek jelenleg gyermekgyógyászati kutatási terveket készítenek elő az új termékek kifejlesztéséhez. Az Európai Gyógyszerügynökség 600 gyermekgyógyászati kutatási tervet fogadott el, és ebből 33-at már végre is hajtottak 2012 év végéig. A rendelet hatálybalépése óta a 152 új gyógyszerből 31-et már engedélyeztek gyermekgyógyászati használatra. Bővült a gyermekek általi felhasználásra szánt gyógyszerekre vonatkozó tájékoztatás. A Gyermekgyógyászati Irányelv előírja, hogy a gyógyszercégek nyújtsák be a gyermekek általi felhasználásra engedélyezett termékeik biztonságosságára és hatásosságára vonatkozó adatokat az illetékes hatóságoknak óta nagyjából 2200 gyógyszerre vonatkozó mintegy 18 ezer tanulmányt nyújtottak be a hatóságokhoz. Az Európai Bizottság megállapította, hogy habár jelentős előrelépések történtek a gyermekgyógyszerek terén, folytatni kell a Gyermekgyógyászati Rendelet végrehajtásának monitorozását, a gyengeségek és hiányosságok azonosítása szempontjából.(azs) Forrás: Progress report on medicines for children. In: Eurohealth, 19. évfolyam, 3. szám, ősz. data/assets/pdf_file/0006/216843/eurohealth_v19-n3.pdf (Letöltés: ) :11:08 11

13 Az egészségügy lehet az egyik legnagyobb munkahelyteremtő ágazat Európában Az Európai Bizottság által 2013 szeptemberében közzétett Európai Álláshely Figyelőből (European Vacancy Monitor) az derült ki, hogy az egészségügy egyike azoknak a szektoroknak, amelyek növekvő munkaerő-szükséglettel rendelkeznek és 2012 között az ágazatban évente mintegy 2 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, és 2012-ben csaknem egymillió új munkahely jött létre. A legnagyobb növekedés az ápolói szakma területén volt megfigyelhető. Az egészségügyi szolgáltatások iránti kereslet az Európai Unióban folyamatosan növekszik, a lakosság elöregedése, valamint az egészségügyi technológia folyamatos fejlődése következtében. Emellett a betegek elvárásai is növekednek az ellátás minőségével kapcsolatban, és a prevenció egyre inkább előtérbe kerül. Az egészségügyi ellátásban tapasztalható fejlemények magasabb képzettségi szintet tesznek szükségessé mind a már meglévő, mind az új munkaerő számára, és ez a tendencia minden EU-tagországban megfigyelhető. Az egészségügyi szolgáltatásokat többnyire az állami szektor biztosítja, habár a magán szektor is egyre nagyobb teret nyer, különösen a bentlakásos és nappali ellátó intézményekben. A válság hatására végrehajtott megszorító intézkedések ellenére az egészségügyi foglalkoztatás folyamatosan bővült az elmúlt két évben, jóllehet a növekedés üteme lelassult. Eltérnek a vélemények arról, hogy az egészségügyi munkát hogyan lehetne hatékonyabban megszervezni, hogy csökkentsék a pótlólagos munkaerő iránti igényt. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az egészségügyi munkaerő terén is elöregedés tapasztalható. Az EU régi (EU-15) tagállamaiban gondot okoz egyes szakdolgozók (különösen ápolók, szülésznők) toborzása, és gyakran a munkaerőhiányt bevándorló dolgozókkal sikerül pótolni, akik sok esetben az új (EU-13) tagországokból érkeznek, ami tovább növeli az egészségügyi munkaerőhiányt a kelet-közép-európai országokban. Az Európai Unióban átlagosan minden tizedik munkavállaló az egészségügyi szektorban dolgozik, habár országonként jelentős különbségek tapasztalhatók (pl. Lettországban és Lengyelországban 5 százalék, Dániában és Finnországban 14 százalék, Svédországban 17 százalék). A nagyobb tagállamokban általában nagyobb az egészségügyben foglalkoztatottak aránya és 2012 között az egészségügyi foglalkoztatottság 17 tagállamban növekedett, nagyjából 2 százalékkal, de Luxemburgban (6 százalék), Cipruson (5 százalék) és Lettországban (4 százalék) ennél nagyobb növekedés volt tapasztalható. Ugyanezen időszakban tíz tagállamban csökkent az egészségügyben foglalkoztatottak száma, legnagyobb mértékben Bulgáriában, Csehországban, Magyarországon, Litvániában, Romániában és Szlovéniában, habár minden esetben a csökkenés 2 százalékosnál kisebb volt. Négy régi tagállamban (Hollandia, Portugália, Svédország, Egyesült Királyság) szintén csökkent az egészségügyben foglalkoztatottak száma, habár kevesebb, mint 1 százalékkal. Hosszabb távon szemlélve az egészségügyi foglalkoztatottak száma 21 tagállamban növekedett és 2010 között Dániában, Észtországban, Litvániában és Szlovákiában 1 százalékos, Spanyolországban 7 százalékos, Luxemburgban 14 százalékos növekedés volt tapasztalható. Franciaországban és az Egyesült Királyságban 2 százalékos növekedés mutatkozott, Olaszországban viszont 2 százalékkal csökkent az egészségügyi foglalkoztatás szintje. Az egészségügyi munkaerő kölcsönzése folyamán mintegy 1 százalékkal növekedett, ezen belül is leginkább az ápolók és szülésznők, valamint a társult egészségügyi szakmák (pl. fizioterapeuták, dietetikusok, optikusok, egészségügyi technikusok) esetében. Az egészségügyi ellátás iránti igény növekedése következtében a jövőben az egyik legfontosabb feladat az elegendő számú és megfelelő képzettségű egészségügyi munkaerő biztosítása. Ezt azonban 12

14 számos tényező nehezíti, így pl. az egészségügyi dolgozók kedvezőtlen korösszetétele. A közeljövőben várhatóan jelentős számú egészségügyi dolgozó vonul nyugdíjba, ugyanakkor a fiatal szakemberek a jobb megélhetés reményében gyakran hagyják el pályájukat, vagy vállalnak külföldön munkát ben az év közötti egészségügyi dolgozók aránya az összes egészségügyi foglalkoztatotthoz viszonyítva 28 százalék volt. Az egyes tagállamokban azonban eltérő az egészségügyi dolgozók korösszetétele. A tagállamok nagyjából felében (14 tagország) az ilyen korú egészségügyi dolgozók aránya magasabb, mint az EU-átlag. Az Európai Álláshely Figyelő három csoportot különböztet meg e tekintetben. Ausztriában, Görögországban, Máltán és Romániában az év közötti egészségügyi dolgozók aránya 23 százaléknál alacsonyabb volt. Nagyjából az EUátlagnak megfelelő, százalék közötti az ilyen korú egészségügyi szakemberek aránya Belgiumban, Cipruson, Csehországban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban, Hollandiában, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Az EU-átlagnál jóval magasabb, 33 százalék fölötti az év közötti egészségügyi szakemberek aránya Bulgáriában, Észtországban, Finnországban, Lettországban, Litvániában és Svédországban. Bulgáriában, Litvániában és Svédországban az egészségügyi szakemberek kedvezőtlen korstruktúrája mellett a problémát súlyosbítja, hogy az egészségügyi munkavállalók száma is csökkent között. Egyes EU-tagországokban megfigyelhető, hogy az egészségügyi munkáltatók bevándorló egészségügyi dolgozókkal igyekeznek pótolni a munkaerőhiányt ben az EU-27 országokban az egészségügyi munkavállalók 7 százaléka volt külföldi származású. Kilenc tagországban ennél magasabb az arány, melynek mértéke 8 százaléktól (Lettország) 35 százalékig (Luxemburg) terjed. Az uniós átlag alatti arányt képviselnek a külföldi egészségügyi dolgozók Németországban (6 százalék), bizonyos új tagországokban (Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) pedig a bevándorló egészségügyi dolgozók aránya az 1 százalékot sem éri el. A külföldi munkavállalók átlagosan 3 százalékban érkeznek más EU-tagállamokból, 4 százalékban az EU-n kívüli országokból, de az egyes országok között jelentős különbségek figyelhetők meg. Azokban az országokban, ahol jelentős a külföldi munkaerő aránya az egészségügyben (pl. Írország, Olaszország), általában nagyjából azonos arányban vannak jelen az uniós és az unión kívüli munkavállalók. Luxemburgban azonban, ahol a legmagasabb a külföldi munkaerő aránya az egészségügyben, a döntő többség más EU-tagállamokból érkezik. Az Egyesült Királyság régóta toboroz külföldi egészségügyi szakembereket, akik túlnyomórészt a volt gyarmatokról (Indiából, a Szaharától délre fekvő afrikai országokból és a Karib-szigetvilágból) érkeznek ben a kórházi és közösségi egészségügyi ellátásban dolgozók 64 százaléka szerezte végzettségét az Egyesült Királyságban, 28 százaléka az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokban és csupán 7 százaléka valamely EGTországban. Ezzel szemben Németország inkább a szomszédos EU-tagállamokból (Csehország, Lettország, Litvánia, Lengyelország) toboroz munkaerőt.(azs) Forrás: European Vacancy Monitor, szeptember. Arbeitsplätze: Gesundheitswesen mit dem größten Potenzial in Europa, Deutsches Aerzteblatt, szeptember 9. Gesundheitswesen-mit-dem-groessten-Potenzial-in-Europa (Letöltés: ) :45:24 13

15 Egészségügyi Világszervezet WHO: az egészségügyi egyenlőtlenségek rosszabbra fordulása Európában A WHO Európai Régió 53 országát lefedő jelentés szerint a globális pénzügyi válság kedvezőtlenül érintette a régiót, a vártnál mélyebb és hosszabb kihatása volt, és rávilágított az országokon belül és az országok között fennálló erőteljes szociális és gazdasági egyenlőtlenségekre. Bár a szociális és gazdasági körülmények javultak valamennyi országban, a különbségek mégis megmaradtak és az egészség helyzete is romlott, főleg a régió keleti részében. Még a gazdagabb országokban is növekedtek az egyenlőtlenségek az emberek életkörülményeiben, valamint csökkent a társadalmi mobilitás és kohézió. A változások eredményeként az egészségügyi egyenlőtlenségek nem csökkentek, ellenben sok országban még növekedtek is. A jelentés egyetemes, magas minőségű és megfizethető oktatást és gyermekgondozást ajánl az iskoláskor előtti gyermekek részére. A korai oktatás a jó egészségnek és a fejlődés alakulásának fontos meghatározója, főleg a hátrányos helyzetű gyermekek esetén. A jelentés kiemelte még a kelet-európai gyermekek szegénységre vonatkozó kedvezőtlen előtörténetét, ami nem változott a jelenlegi válság előtti éves gazdasági fejlődés ellenére sem. A nyugateurópai gyermekek szegénységi rátái nagyobb szórást mutattak 2009-ben Olaszországban a gyermekek 24%-a élt szegénységben, míg Izlandon csak 10%-a. A WHO tanulmány figyelmeztet a magas munkanélküliség következményeire is és kijelenti, hogy a munkanélküliségből vagy az alacsony fizetéssel járó munkából adódó depriváltság fizikai és mentális betegséghez vezethet. A jelentés kiemeli a éves emberek nagy arányú munkanélküliségét a lakossághoz képest. Pl. Bosznia-Hercegovinában ezen korcsoport 60%-a volt munkanélküli vagy az oktatásból kiesett, míg a teljes lakosságban ez az arány 25% volt. A helyzet az egész európai régióban hasonló A jelentés készítői szerint a munkanélküliség főleg a fiatalok körében robbanásra kész népegészségügyi időzített bombaként jelentkezik. Bármelyik kormányzatnak, amely szívén viseli a lakosság egészségét, tekintetbe kell venni politikájának hatását az emberek életére és a fennálló egyenlőtlenségre. Az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenség szociálisan igazságtalan, szükségtelen, elkerülhető és sérti az egészséghez való jogot. (SZL) Forrás: Anne Gulland: Health inequalities are worsening across Europe, says WHO. BMJ, Jelentés: Review of social determinants and the health divide in the WHO European Region. Final report. WHO, data/assets/pdf_file/0006/215196/review-of-socialdeterminants-and-the-health-divide-in-the-who-european-region-final-report-eng.pdf (Letöltés: ) :46:44 14

16 OECD Health at a Glance 2013 Az OECD Health at a Glance 2013-as kiadványa az OECD tagországok, illetve néhány OECD-n kívüli ország kulcsfontosságú indikátorainak bemutatásával nyújt áttekintést az országok lakosságának egészségi állapotáról és az azt meghatározó tényezőkről, az egészségügyi rendszerek működéséről és finanszírozásáról. A jelentés az OECD 34 tagországának, valamint esetenként a főbb feltörekvő országok (Brazília, Kína, India, Indonézia, az Orosz Föderáció, Dél-Afrika) egészségügyi indikátorait tartalmazza. A Health at a Glance 2013 jelentés több dologra is rávilágít. A gazdasági válság begyűrűzését követően folyamán az állami egészségügyi kiadások az OECD számos országában csökkentek, a kormányok költségtakarékossági intézkedései (prevencióra szánt kiadások, gyógyszerárak, kórházi költségvetés, egészségügyi dolgozók kereseteinek csökkentése) következtében. Az állami egészségügyi kiadások csökkenése, valamint ezzel párhuzamosan a háztartások közvetlen készpénzkiadásainak (out-of-pocket) növekedése kedvezőtlenül befolyásolja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, különösen a társadalom alacsony jövedelmű, sérülékeny csoportjai esetében. A költség-megszorítások rövid távú előnyei hosszú távon negatív hatással lehetnek a lakosság egészségi állapotára, és az egészségügyi kiadások növekedésének irányában hatnak. A várható élettartam évtizedek óta növekszik, ami maga után vonja a krónikus megbetegedések (különösen diabétesz, demencia) gyakoriságának növekedését. A legfőbb halálokok, a kardiovaszkuláris megbetegedések és egyes daganatos betegségek halálozási rátái az utóbbi években csökkentek, ami arra utal, hogy az országok többségében fejlődés következett be ezen betegségek korai felismerésében és kezelésében, bár az egyes országok között továbbra is jelentős eltérések tapasztalhatók. A krónikus betegségek növekvő gyakorisága azonban az egészségügyi kiadások várható növekedését vetíti előre, és felhívja a figyelmet az életmódbeli tényezők, valamint a prevenció fontosságára. A lakosság egészségi állapota: a várható élettartam nő, ezzel párhuzamosan pedig a krónikus betegségek gyakorisága növekszik. Az átlagos várható élettartam növekedésének trendje hosszú ideje nem mutat lassulást ben az OECD-országokban az átlagos várható élettartam elérte a 80 évet, ami 1970-hez képest 10 éves növekedést jelent. Svájcban (82,8 év), Japánban és Olaszországban (82,7 év) a legmagasabb az átlagos várható élettartam az OECD-országok között, Mexikóban (74,2 év), Törökországban (74,6 év) és Magyarországon (75 év) pedig a legalacsonyabb. Miközben Törökországban az elmúlt négy évtizedben folyamatosan gyorsan növekedett a várható élettartam, Mexikóban a növekedés üteme 2000 óta lelassult. A nők átlagosan 5,5 évvel tovább élnek, mint a férfiak. Az egyes országok között azonban nagy eltérések vannak a nemek várható élettartamában, pl. Izlandon, Hollandiában, Svédországban kevesebb, mint 4 év, az Orosz Föderációban majdnem 12 év, Észtországban több mint 10 év, Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban 7,5 év vagy annál több. A várható élettartamot a társadalmi-gazdasági helyzet is befolyásolja, amelyet például az iskolázottsággal mérnek. A magasabb iskolázottsággal rendelkezők az OECD-országokban várhatóan 15

17 átlagosan 6 évvel élnek tovább alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező embertársaiknál, de a férfiak esetében a különbség nagyobb is lehet. A kelet-közép-európai országokban (Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia) a magasabb, ill. alacsonyabb iskolázottsággal rendelkező férfiak várható élettartamában a különbség 10 évnél is magasabb lehet. A krónikus megbetegedések különösen a diabétesz, demencia gyakorisága növekszik ben az OECD-országokban a év közöttiek mintegy 7 százaléka, azaz több mint 85 millió ember szenvedett diabéteszben. Ez a szám várhatóan növekedni fog, mivel az elhízás gyakorisága is növekvő tendenciát mutat a fejlett országokban. A kardiovaszkuláris megbetegedések továbbra is a legfőbb halálokot képezik: 2011-ben az összes halálozás 33 százalékát okozták. Az iszkémiás szívbetegség mortalitási rátái ugyan csökkentek az utóbbi években szinte minden OECD-országban (1990 óta átlagosan mintegy 40 százalékkal), de az egyes országok között jelentős eltérések vannak: a halálozási ráták a kelet-és közép-európai országokban a legmagasabbak óta az agyi keringési betegség halálozási rátái az OECDországokban átlagosan felére is csökkentek, de pl. Észtországban, Portugáliában, Luxemburgban, Spanyolországban kétharmaddal. Szlovákiában és Magyarországon e megbetegedés halálozási rátái több mint háromszor magasabbak, mint Svájcban vagy Franciaországban. A daganatos megbetegedések az OECD-országokban általában a második vezető halálokként említhetők (a halálozások több mint negyedéért felelősek), bár Kanadában, Dániában, Franciaországban, Japánban és Hollandiában első számú halálokot jelentenek ben az OECDországokban a daganatos betegségek átlagos mortalitási aránya 100 ezer főre 211 volt. Legalacsonyabb Mexikóban, Brazíliában és Finnországban (100 ezer főre kevesebb, mint 180), a legmagasabb Magyarországon, Szlovéniában és Szlovákiában, valamint Dániában (100 ezer főre 240). A daganatos halálozások aránya között az OECD-országokban átlagosan mintegy 15 százalékkal csökkent. A nők esetében a vastagbélrák, mellrák, méhnyakrák és gyomorrák halálozási rátái terén mutatkozott csökkenés, a férfiak esetében a prosztata- és tüdőrák terén. Ugyanakkor a májés hasnyálmirigyrák mortalitási aránya mindkét nem esetében növekedett, valamint a nők esetében a tüdőrák okozta halálozások aránya is. Az öngyilkossági ráták a válság elején növekedtek (különösen Írországban), de azóta már stabilizálódtak. Görögországban viszont nem volt tapasztalható növekedés az öngyilkossági rátákban, habár a válság itt éreztette leginkább hatását ben az OECD európai tagországai közül Magyarországon volt a legmagasabb az öngyilkosság okozta halálozások aránya (100 ezer főre 22,8), de azt is fontos megjegyezni, hogy a 1990-es évek óta ez az arány Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben (mintegy 40 százalékkal, az OECD-országokban átlagosan kb. 20 százalékkal). A közlekedési balesetek okozta halálozás csökkent, ami nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy a krízis következtében kevesebben közlekednek gépkocsival, ezért kevesebb közúti baleset történik. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás számos országban visszaesett. Egészségügyi szakemberek: az orvosok száma növekvő tendenciát mutat, de a szakorvosok száma kétszerese az általános orvosokénak. Az OECD-országok többségében az orvosok száma 2000 óta növekedett, mind abszolút értelemben, mind lakosságszámra vetítve (Észtország és Franciaország ez alól kivételt képez) ben az orvosok 1000 főre vetített száma az OECD-országokban átlagosan 3,2, a legmagasabb Görögországban (6,1), Európában a legalacsonyabb Lengyelországban (2,2). 16

18 2011-ben az OECD-országokban átlagosan kétszer annyi volt a szakorvosok száma, mint az általános orvosoké. Az általános orvosok számának lassú növekedése, esetenként csökkenése aggodalomra ad okot az alapellátáshoz való hozzáférés tekintetében. A nővérek száma 1000 lakosra vetítve az OECD-országokban átlagosan 8,8 volt 2011-ben. A nyugateurópai országokban általában ennél magasabb (legmagasabb Svájcban: 16,6), a kelet-közép-európai országokban alacsonyabb (Lengyelország: 5,2, Magyarország: 6,2). Az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele: a kórházi tartózkodás rövidebb időtartama és a generikumok növekvő alkalmazása elősegíti a kiadások csökkentését, viszont az orvosi gyakorlatban megfigyelhető, jelentős különbségek esetenként a túlzott használatra utalnak ben az egy főre jutó orvosi konzultációk száma az OECD-országokban évente átlagosan kb. 7, de az országok között nagy eltérések vannak: pl. Magyarországon, Csehországban, Szlovákiában 11 fölött, Svédországban 3 alatt. A CT és MRI készülékekhez való hozzáférés az elmúlt két évtizedben jelentősen növekedett a legtöbb OECD-országban. Az MRI és CT készülékek lakosságszámra vetített aránya Japánban messze a legmagasabb, (ezt követően az Egyesült Államokban és Ausztráliában), a legalacsonyabb pedig Mexikóban, Magyarországon és Izraelben. (Magyarországon csak azokat a készülékeket vették figyelembe, amelyek a közfinanszírozás keretében működnek.) Jelentős különbségek figyelhetők meg a különböző diagnosztikai és sebészeti eljárások alkalmazási rátáinak tekintetében, melyek azonban nem magyarázhatók a klinikai szükségességben tapasztalható eltérésekkel ben például Mexikóban és Törökországban az összes szülés több mint 45 százalékát császármetszéssel végezték, ami háromszorosa az Izlandon vagy Hollandiában végzett császármetszések arányának, és túlzott alkalmazásra utal. A kórházi tartózkodás időtartama jelentősen csökkent, 2000-ben 9,2 napról 2011-ben 8 napra. Az elmúlt évtizedekben az egynapos ellátás keretében végzett sebészeti eljárások száma jelentősen növekedett a legtöbb OECD-országban. A szürkehályog műtétek 90 százalékát ma már a legtöbb OECD-országban egynapos ellátásban végzik. Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon viszont továbbra is meglehetősen alacsony az egynapos ellátások aránya. A csípőízületi műtétek száma majdnem 30 százalékkal nőtt, a térdízületi műtétek száma pedig közel megkétszereződött az elmúlt évtizedben, ami jelentősen hozzájárult az egészségügyi kiadások növekedéséhez, lévén költséges beavatkozások. A gyógyszerkiadások növekedése számos OECD-országban lelassult az utóbbi időben. Ugyanakkor számos gyógyszer esetében az elfogyasztott mennyiség növekvő tendenciát mutat, elsősorban a krónikus, illetve a korral járó betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerek esetében. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek fogyasztása átlagosan közel megkétszereződött az OECDországokban az elmúlt évtizedben, egyes országokban (Észtország, Luxemburg) pedig a háromszorosára nőtt ben a vérnyomáscsökkentők fogyasztása Németországban, Magyarországon és Csehországban volt a legmagasabb. A koleszterincsökkentő gyógyszerek fogyasztása több mint háromszorosára nőtt az OECDországokban ben Ausztráliában, az Egyesült Királyságban és Szlovákiában volt a legmagasabb (az OECD-átlagnál 40 százalékkal magasabb) a koleszterincsökkentő gyógyszerek fogyasztása. A fogyasztás országok közötti, jelentős eltérései részben a magas koleszterinszint gyakoriságában 17

19 tapasztalható eltéréseket, részben pedig a koleszterinre vonatkozó klinikai irányelvek alkalmazásának eltéréseit tükrözik. A diabétesz elleni gyógyszerek fogyasztása között duplájára nőtt az OECD-országokban, ami a diabétesz, illetve az elhízás növekvő gyakoriságával magyarázható ben Finnországban, Németországban és az Egyesült Királyságban volt a legmagasabb a diabétesz elleni gyógyszerek fogyasztása. Az antidepresszánsok fogyasztása 2000 óta szintén növekvő tendenciát mutat ben Izlandon volt a legmagasabb, amit Ausztrália, Kanada, Dánia és Svédország követett. Az antidepresszánsok fogyasztásában tapasztalható növekedés részben magyarázható a gazdasági válság által keltett bizonytalansággal is. A generikus gyógyszerek piaci részaránya számos országban jelentősen növekedett az elmúlt évtizedben. Ugyanakkor egyes országokban (pl. Luxemburg, Olaszország, Írország, Svájc, Japán, Franciaország) a generikumok piaci részaránya továbbra is 25 százalék alatt van, ezzel szemben pl. Németországban és az Egyesült Államokban 75 százalékos. Az egészségügyi szolgáltatások minősége: az aktív ellátás és az alapellátás minősége sokat fejlődött a legtöbb országban, de további fejlesztésre lenne szükség. Az alapellátás minősége szintén sokat fejlődött az elmúlt években, amint azt a krónikus megbetegedések (pl. asztma, diabétesz) elkerülhető kórházi felvételeinek csökkenése is mutatja. Ugyanakkor van még mit fejleszteni ezen a téren, mivel az elkerülhető kórházi felvételek rátáiban hatalmas különbségek vannak az OECD-országok között. Például 2011-ben a krónikus obstruktív tüdőbetegség kórházi felvételi rátája Magyarországon volt a legmagasabb, Japánban a legalacsonyabb, és a kettő között 16-szoros különbség volt tapasztalható. A diabétesz kórházi felvételi rátája is Magyarországon volt a legmagasabb 2011-ben: az OECD-átlag duplája és nyolcszorosa a legalacsonyabb értéknek (Olaszország). Az alapellátásban felírt antibiotikumok aránya nagy változatosságot mutat az OECD-országokban: Görögországban, Luxemburgban és Belgiumban az OECD-átlag másfélszerese, Észtországban és Hollandiában pedig a legalacsonyabb az európai országok közül. Az olyan életveszélyes problémák, mint pl. a szívinfarktus, a stroke és a daganatos betegségek kezelésében tapasztalható javulás magasabb túlélési rátákhoz vezetett a legtöbb OECD-országban. A szívinfarktus miatti kórházi felvételek halálozási rátái átlagosan 30 százalékkal csökkentek 2001 és 2011 között, a stroke esetében pedig 25 százalékkal. Az egyes országok között viszont továbbra is nagyok az eltérések. Az európai országok közül az akut miokardiális infarktus 30 napon belüli halálozási rátája terén Magyarország teljesít a legrosszabbul. Az átlag 10,8 százalék, Norvégiában a legalacsonyabb, 8,2 százalék, Magyarországon a legmagasabb, 18,8 százalék. Az OECD-országokban az iszkémiás stroke miatti kórházi felvételek 30 napon belüli halálozási rátája 2011-ben átlagosan 8,5 százalék. Mexikóban ennek majdnem a duplája (19,6 százalék), Szlovéniában 12,8 százalék, Törökországban 11,8 százalék. Ez az arányszám Japánban, Koreában, Dániában és az USA-ban volt a legalacsonyabb, 5 százalék alatti és 2011 között 19 OECD-országban 25 százalékkal csökkent a stroke miatti kórházi felvételek 30 napon belüli halálozási aránya, legnagyobb mértékben (40 százalékkal) Csehországban, Hollandiában és Norvégiában. 18

20 A túlélési ráta a daganatok számos típusa esetében is javult, beleértve a méhnyakrákot, a mellrákot és a vastagbélrákot. Ez a szűrések hatékonyságának, valamint az ellátás minőségének fejlődésére, valamint az új esetek számának csökkenésére utal. A mellrák ötéves túlélési aránya Lengyelországot kivéve minden OECD országban 80 százalék fölötti. A kelet-közép-európai országokban is jelentős javulás volt megfigyelhető a mellrák halálozási rátái terén, ami azért számottevő, mert ezekben az országokban e ráta tradicionálisan magas volt. A méhnyakrák ötéves túlélési rátája számos országban javult 2001 és 2011 között, legnagyobb mértékben Izlandon (16 százalékkal). A méhnyakrák ötéves túlélési rátái 52,7 százaléktól (Lengyelország) 76,8 százalékig (Korea) terjednek. A vastagbélrák halálozási rátái csökkentek a legtöbb országban, a kelet-közép-európai országokban is, de ez a ráta továbbra is Magyarországon és Szlovákiában a legmagasabb. A daganatos betegségek szűrési arányai az egyes országokban nagyon eltérőek. Az OECD-országok mintegy fele végez lakossági alapon szervezett méhnyakrák szűrési programokat, de a szűrőprogramok gyakorisága és célcsoportja változó. A méhnyakrák szűrési rátái 15,5 százaléktól (Törökország) 85 százalékig (USA) terjedtek 2011-ben. Ausztriában, Németországban, Svédországban, Norvégiában és Új-Zélandon szintén 75 százalék fölötti volt a szűrési arány. Az OECD-országok többsége szervez lakossági alapú mellrákszűrési programokat, de ezek gyakorisága és célcsoportja is változó. A mellrák szűrési rátái is jelentősen eltérnek országonként: Finnországban, Hollandiában, USA-ban és Ausztriában 80 százalék fölötti, Szlovákiában 20 százalék alatti. Vastagbélrákra vonatkozóan egyre több ország vezet be ingyenes lakossági alapú szűrőprogramokat, a leginkább veszélyeztetett, év körüli korosztályt megcélozva. A műtéti komplikációk - műtét utáni tüdőembólia, mélyvénás trombózis - gyakorisága terén az OECDországok között több mint tízszeres különbségek tapasztalhatók (minden sebészeti eljárást figyelembe véve). A ráták Belgiumban, Portugáliában és Spanyolországban a legalacsonyabbak, Szlovéniában és Ausztráliában pedig a legmagasabbak (az OECD-átlag majdnem kétszerese). A műtét utáni szepszis esetében az országok közötti különbségek mintegy 20-szorosak. Az alhasi műtét (magas kockázatú beavatkozás) esetében a ráták különösen magasnak bizonyultak minden országban, és az egyes országok között akár 10-szeres eltérések tapasztalhatók. Belgiumban, Dániában és Izraelben a legalacsonyabbak, Svájcban, Új-Zélandon és Ausztráliában a legmagasabbak. Az műszeres vaginális szülést követő szülészeti trauma gyakorisága jelentős változatosságot mutat az egyes országokban. Lengyelországban, Izraelben, Olaszországban, Szlovéniában és Portugáliában ez az esetek kevesebb, mint 2 százalékában fordult elő, Kanadában és Dániában viszont 15 százalékban. A normál vaginális szülés esetében a szülési trauma jóval kisebb mértékben fordult elő, de az egyes országok között nagyok az eltérések: Lengyelországban, Izraelben, Olaszországban és Szlovéniában 0,5 százalék alatti az arány, Kanadában, Dániában, Svédországban és Svájcban 3 százalék fölötti. A mentális megbetegedések kórházi újrafelvételei rátái között is nagy különbségek vannak az egyes országok között. A skizofréniával történő 30 napon belüli kórházi újrafelvétel rátája 2011-ben Izraelben, Koreában, Ausztráliában, Dániában és Svédországban volt a legmagasabb, 15 százalék fölötti, Mexikóban, Portugáliában és Svájcban a legalacsonyabb, 5 százalék alatti. A bipoláris zavar kórházi újrafelvételi rátái Izrael, Svédország, Írország, Ausztrália esetében voltak a legmagasabbak, Portugáliában, Magyarországon és Svájcban pedig a legalacsonyabbak ben a skizofrénia, ill. a bipoláris zavar okozta többlethalálozás jóval magasabb volt, mint a lakosság egészére vetített többlethalálozás. A skizofrénia esetében a többlethalálozás Koreában volt a legalacsonyabb (3,6-szoros), Svédországban a legmagasabb (8,8-szoros). A bipoláris zavar okozta többlethalálozás minden országban kissé alacsonyabb, az értékek a 2,1-től (Dánia) 6,8-ig (Svédország) 19