Castells: The Fõcím Information Age

Átírás

1 Castells: The Fõcím Information Age Könyvismertetés Alcím Nyíri Szerzõ Kristóf Manuel Castells ünnepelt munkája, a The Information Age Economy, Society and Culture, mely nek el ső kö te te 1996-ban je lent meg, Alcím har ma dik be fe je ző kö te te pe dig 1998 ja nu árjá ban (Castells 1996, 1997, 1998), ne héz föl adat elé ál lít ja a re cen zenst. Túl hosszú; gyak ran Szöveg me ta fo rák kal dol go zik vi lá gos ér vek he lyett; s a fruszt rált mar xis ta szer ző szin te so ha nem a sa ját hang ján be szél. Je len is mer te tés ben a kö vet ke ző kép pen j árok el: elő ször meg pró bálom Castells magnum opusának valamilyen általános képét vagy hangulatát közvetíteni, Alalcím Szöveg amennyi ben idé zek a ki adói fül szö ve gek ből s a könyv né mely össze fog la ló passzu sá ból. Majd Castells leghíresebb kifejezésére, az áramlások tere (space of flows) kifejezésre össz pon to sí tok, je len té sét az ál tal pró bál ván meg fel fed ni, hogy elő for du lá sa it mint egy vissza fe lé kö ve tem Castells mun kás sá gá ban el ső elő for du lá sá ig, az 1982-ben írt Crisis, Planning, and the Quality of Life cí mű esszé ben (Castells 1983a). A Crisis igen ér dekes és fon tos esszé volt; össze fog la lom fő té zi se it, majd ezek men tén ha la dok Castells írása i ban, im már elő re fe lé vé gül is mét el ér kez ve az Information Age-ig, amikor is föl fogom ten ni a kér dést: mi az új eb ben a könyv ben? Mi vál to zott? Mi ben áll alap ve tő üze ne te? Kiadói fülszöveggel találkozunk az Information Age el ső kö te té nek elül ső bel ső bo rí tó ján, 1 1 Ez a könyv beszámoló az információ új korának gazdasági és társadalmi dinamikájáról. Az USA-ban, Ázsiában, Latin-Amerikában és Európában folytatott kutatásokra alapozva, az információs társadalom olyan rendszeres elméletét célozza megfogalmazni, amely számot vet az információs technológiának a kortárs világra gyakorolt fun da men tá lis ha tá sa i val. A glo bá lis gaz da sá got most az in for má ció, tő ke és kul tu rá lis kom mu ni ká ció szin te azonnali áramlása és cseréje jellemzi. Ezek az áramlások rendezik és határozzák meg mind a fogyasztást, mind a termelést. A hálózatok maguk sajátos kultúrákat tükröznek és teremtenek. Mind a hálózatok, mind a forgalom, me lyet hor doz nak, nagy részt kí vül es nek a nem ze ti sza bá lyo zá so kon. Füg gő sé günk az in for má ci ós áram lás új mód ja i tól óri á si ha tal mat ad azok nak, akik ab ban a hely zet ben van nak, hogy el len őriz zék eze ket ha tal mat ar ra, hogy ben nün ket el len őriz ze nek. A po li ti ka fő szín te rét ma a mé dia je len ti, és a mé dia po li ti ka i lag nem fe le lős. Manuel Castells leírja az innováció és alkalmazás gyorsuló ütemét. Szemügyre veszi a globalizáció folyamatait, amelyek egész, az információs hálózatokból kizárt országokat és népeket marginalizáltak, s most fölöslegessé tételükkel fenyegetnek. Megvizsgálja a hálózatvállalat [network enterprise] kultúráját, intézményeit és szervezeteit, va la mint a mun ka és al kal maz ta tás egy ide jű át for má ló dá sát. Meg mu tat ja, hogy a fej lett gaz da sá gok ban a ter me lés most a 25 és 40 év kö zöt ti la kos ság bi zo nyos mű velt ré szé re össz pon to sul: szá mos gaz da ság nél kü löz ni tud ja népességének egyharmadát vagy annál is többet. Fölveti, hogy ezen gyorsuló trend hatása alkalmasint nem a tömeges mun ka nél kü li ség lesz, ha nem a mun ka szél ső sé ges flexibilizációja és a mun ka erő individualizációja, s kö vetke zés kép pen egy erő sen szegmentált tár sa da lom struk tú ra. A szer ző be fe je zé sül a tech no ló gi ai vál to zás nak a mé dia kul tú rá ra (»a va ló sá gos virtualitás kul tú rá ja«), a vá rosi élet re, a glo bá lis po li ti ká ra s az idő ter mé sze té re gyakorolt hatásait és következéseit veszi szemügyre. replika 36 (1999. június):

2 a má so dik kö tet hát só bel ső bo rí tó ján és a har ma dik kö tet elül ső bel ső bo rí tó ján. 2 A második kötet fülszövege azonos azokkal a tömör összefoglaló passzusokkal, amelyekkel Castells maga ezt a kötetet indítja: Világunkat és életünket a globalizáció és identitás egymással konfliktusban álló trendjei formálják. Az információs technológiai forradalom és a kapitalizmus restrukturálása a társadalom új formáját gerjesztette, a hálózattársadalmat [network society]. Ezt a társadalmat a stratégiailag dön tő gaz da sá gi te vé keny sé gek glo ba li zá ló dá sa jel lem zi. Jel lem zi to váb bá: a mun ka fle xi bi li tá sa és in sta bi li tá sa, va la mint a mun ka erő individualizációja; a va ló sá gos virtualitás kul tú rá ja, me lyet át ha tó, köl csö nö sen össze kap cso ló dó és sok ré tű mé dia rend szer konst ru ál; és jel lem zi az élet, tér és idő anya gi alap ja i nak át ala ku lá sa az áram lá sok te re és az időt len idő mint az ural ko dó te vékeny sé gek és a ha tal mat bir tok ló eli tek ki fe je ző dé se kons ti tú ci ó ja ál tal. A tár sa da lom szer ve ződés ezen új, áthatóan globális formája az egész világban terjed amiképpen az ipari kapitalizmus és ikerellensége, az ipari állami dirigizmus [industrial statism] terjedt a huszadik században, intézményeket megrengetve, kultúrákat átformálva, gazdagságot teremtve és szegénységet gerjesztve, kapzsiságra, innovációra és reményre sarkallva, egyszersmind nyomorhoz és kétségbeesés hez ve zet ve. Szép vagy nem de új vi lág. [ ] A tech no ló gi ai for ra da lom, a ka pi ta liz mus átformálódása és az állami dirigizmus pusztulása mellett az elmúlt negyedszázadban mindenütt a kol lek tív iden ti tás erő tel jes ki fe je zé sé nek hul lá ma it ta pasz tal tuk a globalizáció és koz mo po li tizmus el len, a kul tu rá lis egye di ség nek és az em be rek éle tük és kör nye ze tük fe let ti el len őr zé si ké pessé gé nek ne vé ben. Ezek a ki fe je zé sek sok fé lék, igen sok ré tű ek, az egyes kul tú rák kör vo na la i hoz és az egyes identitások kialakulásának történeti forrásaihoz idomulva. Magukban foglalnak az emberi kap cso la to kat leg alap ve tőbb szint jü kön át for mál ni cél zó proaktív moz gal ma kat, mint a fe mi nizmust és a kör nye zet vé dő ket. De ma guk ban fog lal ják re ak tív moz gal mak egész ská lá ját is olyan mozgalmakat, amelyek az ellenállás lövészárkait építik Isten, nemzet, etnikum, család, lokalitás ne vé ben, va gyis a tech no ló gi ai-gaz da sá gi erők és transzformatív tár sa dal mi moz gal mak együt tes, el lent mon dá sos tá ma dá sá tól fe nye ge tett év ez re des lét alap ve tő ka te gó ri á i nak ne vé ben. Ezen el lenté tes cé lok kö zé szo rul va meg kér dő je le ző dik a nem zet ál lam, vál sá gá ba be le so dor va ma gá nak a po li ti kai de mok rá ci á nak a szu ve rén, kép vi se le ti nem zet ál lam tör té ne ti konst ruk ci ó já hoz kö tő dő fo gal mát (Castells 1997: 1. sk.). 3 Fontos összefoglalást tartalmaz ugyanennek a kötetnek az 5. fejezete ( Hatalom nélküli állam? ): 2 Manuel Castells a glo bá lis tár sa dal mi vál to zá sok azon fo lya ma ta i nak szen te li tri ló gi á já nak be fe je ző kö te tét, amelyeket a hálózatok és az identitás közötti kölcsönhatás gerjeszt. A Millennium vége a Szovjetunió összeomlásának vizsgálatával indít; a pusztulás okát abban látja, hogy az állami dirigizmus [statism] képtelen volt az ipari kor ból az in for má ci ós kor ba va ló át me ne tet meg va ló sí ta ni. Eb ben a kö tet ben a szer ző be mu tat ja a vi lág szer te nö vek vő egyen lőt len sé get, po la ri zá ci ót és tár sa dal mi ki re kesz tett sé get, Af rik ára, a vá rosi sze gény ség re s a gyer mekek nyo mo rú sá gá ra össz pon to sít va. Manuel Castells to váb bá egy faj ta glo bá lis bű nö ző-gaz da ság ki ala ku lá sát do kumentálja, mely mélyen hat számos ország gazdaságára és politikájára, és elmélkedik az európai egyesülés ellentmondásain, a hálózatállam [network state] fogalmát javasolva. A trilógia általános zárótanulmányában, melyet e kötet tartalmaz, Castells egybeköti érveinek szálait és vizsgálódásainak eredményeit, rendszeres interpretációját adva ennek a mi ezredvégi világunknak. 3 Az állami dirigizmus (statism) kifejezés Castellsnek az orosz típusú kommunista rendszerekre alkalmazott eufemizmusa. Az 1990-es évek ben a nem zet ál la mok szu ve rén ala nyok ból stra té gi ai sze rep lők ké vál tak, s megpró bál ják ér de ke i ket s az ál ta luk kép vi se len dő ér de ke ket az in ter ak ció glo bá lis rend sze ré ben, a szisz te ma ti ku san meg osz tott szu ve re ni tás kö rül mé nyei kö zött ér vé nye sí te ni. Szá mot te vő be fo 158 replika

3 lyást tud nak gya ko rol ni, ha ta lom mal azon ban ön ma guk ban, a nem ze tek fe let ti makroerők és a szubnacionális mikrofolyamatok nél kül, alig bír nak. Egy fe lől ah hoz, hogy gaz da sá guk ter me lékeny sé gét és ver seny ké pes sé gét elő moz dít sák, szo ros szö vet ség re kell lépniök a glo bá lis gazda sá gi ér de kek kel, s a tő ke áram lá sok szá má ra elő nyös glo bá lis sza bá lyok sze rint kell eljárniok, mialatt társadalmaikat arra kérik, várjanak türelemmel a nagyvállalati találékonyság hasznának le fe lé csor do gá ló há nya dá ra. [ ] más részt a nem zet ál la mok a tör té ne ti te he tet len sé gen túl a te rü le tü kön élő nem ze tek nek és em be rek nek a glo bá lis áram lá sok for gó sze lé vel szem ben utol só me ne dé kük höz ra gasz ko dó, vé de ke ző kö zös sé gi sé ge foly tán ma rad nak fenn. Va gyis mi nél inkább hangsúlyozzák az államok a közösségiséget, annál kevésbé lesznek hatékonyak az osztott ha ta lom glo bá lis rend sze ré nek egyik sze rep lő je ként. Mi nél si ke re seb bek a planetáris színtéren, annál kevésbé képviselik nemzeti választópolgárságukat. Az ezredvég politikáját, a világon csak nem min de nütt, ez az alap ve tő el lent mon dás ur al ja (Castells 1997: 307. sk.). S még mind ig a má so dik kö tet ben, a Tár sa dal mi vál to zás a há ló zat tár sa da lom ban cí mű zárófejezetben, Castells ezekkel a szavakkal fejezi be érvelését: a tár sa dal mi moz gal mak ál tal be né pe sí tett tar to má nyo kat vé gig jár va fő cse lek vő ként az új társa dal mi moz gal mak ra jel lem ző há ló za tot ké pe ző [networking], de cent ra li zált for má jú szer veze tek re és be avat ko zá sok ra-ki esz köz lé sek re buk kan tunk, ame lyek az in for má ci ós tár sa da lom ural mi szer ke ze té nek há ló za tot ké pe ző lo gi ká ját tük rö zik és az el len hat nak. [ ] Ezek a há lóza tok te vé keny sé get szer vez nek, és osz toz nak az in for má ci ón, de töb bet is tesz nek en nél. Ők a kul tu rá lis kó dok tény le ges elő ál lí tói és ter jesz tői. Nem csak a vi lág há lón, ha nem a vé le ménycse re és köl csön ha tás sok fé le for má ján át is. A tár sa da lom ra gya ko rolt ha tá suk rit kán szár mazik va la mely köz pont ál tal mes te ri en ki agyalt, össze han golt stra té gi á ból. Leg si ke re sebb kampá nya ik, leg föl tű nőbb kez de mé nye zé se ik gyak ran a sok szin tű kom mu ni ká ció in te rak tív há lóza tá ban le ját szó dó tur bu len ci ák kö vet kez mé nye [ ] A tár sa dal mi vál to zá sok há ló za ta i nak de cent ra li zált, szub ti lis jel le ge te szi oly ne héz zé a ke let ke ző fél ben lé vő új iden ti tás pro jektek ész le lé sét és azo no sí tá sát. [ ] Ép pen a tár sa da lom ezen hát só ut cá i ban akár az al ter na tív elekt ro ni kus há ló za tok ban, akár a kö zös sé gi el len ál lás bá zis há ló za ta i ban ér zé kel tem az új tár sa da lom emb ri ó it, me lyek nek a tör té ne lem me ze jén az iden ti tás ere je ad majd éle tet (Castells 1997: 362). Ez egy ki vált kép pen je len tő ség tel jes passzus, hi szen egy fe lől Castells itt egy ér tel mű en a sa ját hang ján be szél, más fe lől azon ban az, amit mond, nem lát szik egyez ni az In for má ci ós kor fő ered mé nye i vel. Ama ered mé nye ket megint a har ma dik kö tet nyi tó meg fo gal ma zá sai foglalják össze: Halványodó századunk utolsó negyedében egy információ-középpontú technológiai forradalom átformálta gondolkodásmódunkat, azt, ahogy termelünk, ahogy fogyasztunk, kereskedünk, szervezünk, kommunikálunk, ahogy élünk, meghalunk, ahogy háborúzunk s ahogy szeretkezünk. Egy dinamikus, globális gazdaság fogja át a bolygót, az egész világon összekötve az értékes embereket és tevékenységeket, miközben a hatalom és gazdagság hálózatairól lekapcsolja az ural ko dó ér de kek szem pont já ból ir re le váns nak mi nő sí tett em be re ket és te rü le te ket. A va ló sá gos virtualitás kultúrája, mely egy fokozódóan interaktív és audiovizuális univerzum körül jött létre, mindenütt áthatja a szellemi képzeteket s a kommunikációt, a kultúrák sokféleségét egyfajta elekt ro ni kus hipertextben in teg rál va. A tér és idő az em be ri ta pasz ta lat anya gi alap jai át formá lód tak, mi dőn az áram lá sok te re ural ko dik a he lyek te re fö lött, s az időt len idő vált ja fel az ipari korszak óra-idejét. Az informacionalizáció és globalizáció logikájával szembeni társadalmi el len ál lás ki fe je zé sei az el sőd le ges iden ti tá sok kö ré épül nek, vé del mi kö zös sé ge ket te remt ve Isten, lokalitás, etnikum vagy a család nevében. Ugyanakkor a gazdagság és információ glo- replika 159

4 balizálódásának és az identitás és legitimitás lokalizációjának összeadódó nyomása folytán olyan fon tos ala po zó tár sa dal mi in téz mé nyek kér dő je le ződ nek meg, mint a patriarchalizmus és a nem zet ál lam (Castells 1998: 1. sk.). A harmadik kötet utolsó alfejezete Befejezés: Mit jelent a mai világ? két különösen fi gye lem re mél tó össze fog la ló passzust tar tal maz. Az el ső at tól fi gye lem re mél tó, hogy Castellset leg rosszabb ol da lá ról, me ta fo rák kal zsonglőrködve mu tat ja: Az in for má ci ós pa ra dig ma je gyé ben, mi dőn az áram lá sok te re s az időt len idő meg ha lad ja a he lye ket, és meg sem mi sí ti az időt, új kul tú ra jött lét re: a va ló sá gos virtualitás kul tú rá ja. [ ] Valóságos virtualitáson olyan rendszert értek, amelyben a valóság maga (vagyis az emberek anyagi/szimbolikus léte) teljesen belemerül egyfajta virtuális képi környezetbe, a fantázia látszatvilágába, ahol a szimbólumok nem puszta metaforák, hanem átfogják a valóságos tapasztalatot is. Ez nem az elektronikus médiumok következménye, jóllehet azok a kifejezés elengedhetetlen eszközeit jelentik az új kultúrában. Az anyagi alap, amely megmagyarázza, miképpen veheti át a valóságos virtualitás a hatalmat az emberek képzelete és képzeteinek rendszere felett, nem más, mint meg él he té sük az áram lá sok te ré ben és az időt len idő ben. Egy fe lől a tár sa da lom ural ko dó funk ci ói és ér té kei egy ide jű ség ben, térbelileg nem érint ke ző en szer ve ződ nek; az az információáramlásokban, melyek meghaladnak bármilyen helyben-lokalitásban megtestesült ta pasz ta la tot. Más fe lől az ural ko dó ér té kek és ér de kek a múlt ra vagy a jö vő re vo nat ko zó uta lások nél kül konst ru ál tat nak, a szá mí tó gép-há ló zat ok és az elekt ro ni kus mé dia időt len táj képében, ahol a ki fe je zé sek vagy azon na li ak, vagy hí ján van nak az elő re lát ha tó sor rend nek. A min den idők ből és min den te rek ből szár ma zó összes ki fe je zés egy ugyan azon hipertextben ke ve re dik, fo lya ma to san új ra ren de ző dik, és bár mi kor, bár hol kom mu ni kál ha tó, az adók/kül dők ér de ke i től és a fo ga dók han gu la tá tól füg gő en. Ez a virtualitás a mi va ló sá gunk, mi vel eme időtlen, hely nél kü li, szim bo li kus rend sze rek ben al kot juk meg azo kat a ka te gó ri á kat, s hív juk elő azokat a képeket, amelyek viselkedésünket formálják, politikánkat gerjesztik, álmainkat táplálják, s li dércnyo má sa in kat elő idé zik (Castells 1998: 350). A második passzus attól figyelemre méltó, hogy Castells itt legjobb oldaláról mutatkozik mi dőn új, sze ren csés fo gal mat gon dol ki és ma gya ráz meg győ ző en. Ez út tal a há ló zat ál lam fogalmát: A nemzetállamok megmaradnak, szuverenitásuk azonban nem. Csoportokat fognak képezni, mul ti la te rá lis há ló za tok ban, az el kö te le zett sé gek, fe le lős sé gek, szö vet sé gek és alá ren de lő dé sek vál to zé kony geo met ri á ja men tén. [ ] Az ál lam nem tű nik el Egy sze rű en csak ki seb bé vá lik az információs korszakban. Lokális és regionális kormányok formájában burjánzik, amelyek telehintik a világot projektjeikkel, választórétegeket építenek föl, s nemzeti kormányokkal, multinacionális társaságokkal és nemzetközi szervekkel tárgyalnak. A gazdaság globalizációjának korszaka egyszersmind az államiság lokalizációjának korszaka. Aminek a lokális és regionális kormányok hatalom és eszközök tekintetében híján vannak, azt rugalmassággal és hálózatképzéssel egyenlítik ki. Ha valakik vagy valamik, hát csakis az ilyen kormányok felelhetnek meg a gazdagság és információ globális hálózatai dinamikájának (Castells 1998: 355. skk.). A könyv legutolsó mondatai viszont megint csak nem látszanak egybecsengeni a megelő ző elem zé sek kel, fo gal mak kal vagy me ta fo rák kal. Castells ez zel a hang vé tel lel bú csú zik: Bár mit meg le het vál toz tat ni tu da tos, cél ra tö rő, in for má ci ó val el lá tott és le gi ti mi tás sal tá mo gatott társadalmi cselekvés révén. Ha az emberek tájékozottak, aktívak, s az egész világon kommu ni kál nak; ha az üz let föl váll al ja tár sa dal mi fe le lős sé gét; ha a mé di u mok üze net ből üze netköz ve tí tők ké vál nak; ha a po li ti ka sze rep lői szem be száll nak a ci niz mus sal, és vissza ál lít ják a 160 replika

5 demokráciába vetett hitet; ha a kultúrát a tapasztalat talaján építjük újra; ha az emberiség az egész boly gón át ér zi a faj szo li da ri tá sát; ha meg erő sít jük a nem ze dé kek kö zöt ti szo li da ri tást az ál tal, hogy har mó ni á ban élünk a ter mé szet tel; ha ben ső énünk fel de rí té sé re in du lunk, mi u tán egymással békét kötöttünk ha mindez lehetségessé válik tájékozott, tudatos, közös döntésünk ál tal, amíg még az idő en ge di, ta lán ak kor, vég re, ké pe sek le szünk ar ra, hogy él jünk és él ni hagy junk, hogy sze res sünk s hogy sze ret hes se nek min ket (Castells 1998: 360). Úgy lá tom te hát, hogy az In for má ci ós kor nem ellentmondásmentes könyv. Azt gondolom azon ban, hogy bi zo nyos el lent mon dá sai vi szony lag jól ér tel mez he tő ek, ha a szö ve get Castells ko ráb bi mun kás sá gá nak hát te re előtt ta nul má nyoz zuk. Amint fen tebb je lez tem, kü lö nö sen az áram lá sok te re ki fe je zés előtörténetét pró bá lom majd fel tér ké pez ni. Ez a ki fe je zés, nyil ván va ló an, elő ke lő sze re pet ját szik az In for má ci ós kor ban; azonban korábbi ve re tű, és szé les kör ben so kan idéz ték (lásd Zdravko Mlinar és Raimondo Strassoldo in Mlinar 1992: 1, 35; Ruggie 1993: 172, 147: 42. jegy zet; Massey 1995: 54, 58). Az uta lá sok általában Castells The Informational City cí mű mun ká já ra vo nat koz nak (Castells 1989). Ama könyv ben, va ló ban, a szer ző már ér ve lé se legkezdetén rá mu tat ar ra, hogy lét re jött az áram lá sok te re, amely uralkodik a helyek történetileg konstruált tere fölött, amint a domináns szervezetek logikája az információs technológiák befolyásos közege révén elkülönül a kul tu rá lis iden ti tá sok és he lyi kö zös sé gek tár sa dal mi kény sze ré től. És elem zé se i nek fő célja, hangsúlyozza itt Castells, olyan alternatív térbeli projektek vizsgálata, amelyeket az áramlások uralmával szemben lehetne képviselni (Castells 1989: 6). Ám szemben az In for má ci ós kor ral, az Informational Cityben az áramlások tere homályos metaforát elég gyakran kiegészítik olyan átlátható kifejezések, mint az információ áramlásai, szervezeti hálózatok 4 vagy a köl csön ha tás komp lex há ló ja (Castells 1989: 195). Ez zel együtt a há ló zat füg get len alannyá vál toz ta tá sá nak ten den ci á ja, esetenként és bizonytalanul, már itt is jelen van. Castells úgy fogalmaz, hogy a helyeket meghaladja az információ áramlásainak há ló za ta, sőt ezt mond ja: Az em be rek he lye ken lak nak, a ha ta lom áram lá sok ré vén ural ko dik (Castells 1989: 349). 5 Ugya nez a ten den cia volt ér zé kel he tő Castells 1985-ben írt High Technology, Economic Restructuring, and the Urban-Regional Process in the 4 Amint Castells például írja: A hálózatok, az új információs technológiák bázisán, szervezeti hátteret jelentenek ahhoz, hogy a termelés társadalmilag és térbelileg alapozott viszonyai az információk és hatalom azon áramlá sa i vá for má lód ja nak át, ame lyek a ter me lés és me nedzs ment új, fle xi bi lis rend sze rét ar ti ku lál ják. [ ] A ka pi talizmus libertáriánus szelleme végre otthonra lelt az utolsó végeken, ahol a szervezeti hálózatok és az információ áramlásai föloldják a lokalitásokat, és meghaladják a társadalmakat (Castells 1989: 32). Vö. még: Az információs technológia specifikusan lokalizált melegágyaiból létrejön az ipari tevékenység új, átható, hely nélküli logiká ja [ ] Az új in for má ci ós tech no ló gi ák a ter me lés te rét a te vé keny sé gek és funk ci ók há ló za tok és áram lá sok al kot ta hi e rar chi á já nak men tén szer ve zik, a szel le mi és fi zi kai mun ka kö zöt ti tár sa dal mi kü lönb sé get szél ső sé gessé fo koz va (Castells 1989: 71). 5 Aho gyan a 142. ol da lon ír ja: szá mos szer ve zet mű ve le tei időt len né vál nak, mi vel az in for má ci ós rend sze rek prog ra mo zott idő min tá za tok alap ján kom mu ni kál nak egy más sal: ál lan dó an, va lós idő ben, avagy el len ke ző leg, késlel tet ve és rög zít ve. Tény le ge sen el moz du lást fi gyel he tünk meg a szer ve ze ti egy ség köz pon ti vol ta fe lől az in formáció és döntés hálózata felé. Más szavakkal az áram lá sok, nem pe dig a szer ve ze tek vál nak a mun ka, dön tés és out put ve zér lés egy sé ge i vé. Va jon je lent ke zik-e ugya nez a trend a szer ve ze tek tér be li di men zi ó ját il le tő en? Áram lások veszik-e át a lokalitások szerepét az információs gazdaságban? Lehetséges, hogy az információs rendszerek ha tá sa alatt a szer ve ze tek nem csak időt le nek ké, ha nem hely nél kü li ek ké is vál nak? Vagy egy má sik, igen csak szignifikáns passzus: a szervezeten belüli hálózatok kapcsolódásai alkotják az új térbeli logika meghatározó pontja it. A szer ve zet egy sé gei kö zöt ti s a kü lön bö ző szer ve ze ti egy sé gek kö zöt ti áram lá sok te re ké pe zi bár mi fé le szer - replika 161

6 United States cí mű ta nul má nyá ban, ahol ezt a meg fo gal ma zást al kal maz ta: egy re in kább megfigyelhetjük, hogy a he lyek te rét az áram lá sok te re he lyet te sí ti (Castells 1985b: 14). Két tanulságos utalást is tett itt, tudniillik az áramlások tere kifejezés for rá sa i ra. Az egyik uta lás James Martin Telematic Society cí mű mun ká já ra (1981) vo nat ko zik. Ol dal szá mot Castells nem ad, s a kifejezést Martin könyvében nem találtam, néhány idevágó és érdekes gondolatot azonban igen: Va ló szí nű nek lát szik, hogy a tech no ló gia még nem fog egyen lő kom mu ni ká ci ós csa tor nák kal szolgálni minden ember számára. Nem fogja egészen kinyitni az ablakokat a nemzetek között. A be hu za lo zott vi lág nak sok fé le kul tú rá ja lesz, me lye ket glo bá lis min tá za tok ba sző nek a te lekom mu ni ká ció és a nem ze tek kö zöt ti meg ál la po dá sok. [ ] Ami kor ma nagy ci vi li zá ci ók ról beszélünk, föld raj zi lag ha tá rolt régiókra utalunk, mint az ókori Görögország, a tizennyolcadik századi Franciaország, a modern Amerika. Lehetséges, hogy a globális kommunikáció néhány év ti ze de el tel té vel a ci vi li zá ci ók vi lá got át íve lő szá lak lesz nek. Egy faj ta posztindusztriális nyu ga ti ci vi li zá ció köt he ti össze a vi lág an go lul be szé lő né pe it. Kí nai, la tin-ame ri kai vagy harma dik vi lág be li ci vi li zá ci ók is glo bá lis szá lak ká vál hat nak, no ha alap ve tő en más ér té kek kel és kul tú rák kal. [ ] A koz mo po li ta vá ros ok ban a kü lön bö ző szá lak egy be ve gyül nek. [ ] a hazafiság hanyatlik, s talán még inkább hanyatlani fog a fejlett globális kommunikáció évtizede i vel. Né me lyek erő sebb lo ja li tást fog nak érez ni glo bá lis kul tu rá lis szá la ik iránt, mint or száguk iránt. [ ] A kul tu rá lis min tá za tok for má ját gyak ran in kább a pénz ha tá roz za meg, s ke vésbé az esz té ti kai vagy el vont ér té kek. A profitmaximalizáció pa ran csa egy re in kább azt fog ja jelenteni, hogy a termékeket a nemzetközi piacra tervezik. Ez annál hatékonyabb lesz, minél jobb az információ áramlása világszerte (Martin 1981: ). A má sik uta lás Castells ko ráb ban már em lí tett 1982-ben írt, 1983-ban pub li kált ta nulmá nyá ra vo nat ko zik. Nyom ban rá té rek er re a ta nul mány ra, ám előbb hadd vegyek szám ba még egy Castells-munkát, a The City and the Grassroots cí mű hí res köny vét, mely úgy szintén 1983-ban je lent meg. Az áram lá sok te re esz mé je eb ből a könyv ből sem hi ány zik. Aho gyan Castells itt fo gal maz: A kom mu ni ká ci ós rend sze rek és a mik ro elekt ro ni ka ket tős for ra dal má ra ala po zó dó új tech no ló gia fő tér be li ha tá sa a he lyek át for má lá sa áram lá sok ká és csatornákká ami a minden lokalizált forma nélküli termelést és fogyasztást jelenti (Castells 1983b: 312). 6 Vagy egy má sik passzus: a va ri á bi lis geo met ria te re, me lyet a tő ke, (5. folyt.) vezet mű kö dé se, tel je sít mé nye, s vég ső so ron lé te szá má ra a leg je len tő sebb te ret. Az in for má ci ós gazdaságban a szervezetek tere egyre inkább: áram lá sok te re. Eb ből azon ban nem kö vet ke zik, hogy a szer ve zetek hely nél kü li ek. [ ] az in for má ci ót fel dol go zó struk tú ra min den egyes al ko tó ré sze hely hez kö tött. [ ] Mi köz ben a szer ve ze tek he lyi leg lo ka li zál tak, s al ko tó ré sze ik helyfüggőek, a szer ve ze ti lo gi ka hely nél kü li, alapve tő en függ vén az áram lá sok te ré től, mely az in for má ci ós há ló za to kat jel lem zi. [ ] [ ] Mi nél in kább úgy áll a hely zet, hogy a szer ve ze tek vég ső so ron áram lá sok tól és há ló za tok tól függenek, an nál ke vés bé be fo lyá sol ják őket a te lep he lye i ket kö rül ve vő tár sa dal mi össze füg gé sek. Ezek sze rint a szer ve ze ti lo gi ka egy re ke vés bé függ a tár sadal mi lo gi ká tól (Castells 1989: 169. sk.). 6 Castells itt jegy zet ben hoz zá te szi: Ezt az evo lú ci ót sok év vel ez előtt elő re lát ta Richard Meier, lásd A Communication Theory of Urban Growth (Cambridge, Mass.: MIT Press, 1962) cí mű mű vét. Kép te len vol tam Meier könyvében olyan helyet találni, amelyre Castells utalása közvetlenül alkalmazható volna; ám általános megközelítésmódja szempontjából a munka nyilvánvalóan releváns. A személyes face-to-face interakció írja Meier, amely messze a leghatékonyabb mód csoportok teremtésére és fenntartására, közelséget igényel, s egy ké sőb bi sza kasz ban fel te szi a kér dést: Mi ért van az, hogy szin te min den stra té gia ter ve ző nek [policy maker] asszisz ten se i vel és be osz tott se gí tő i vel egya zon he lyen és egya zon idő ben kell össze jön nie? Tud juk, hogy ide jü ket 162 replika

7 a munka, a termelés elemei, az áruk, az információ, a döntések és jelek áramlásainak folyama to san vál to zó há ló za ta ál tal ren de zett he lyek-hol lé tek al kot nak. [ ] A ha ta lom új for rá sa az in for má ció egész há ló za tá nak el len őr zé sén alap szik. A tér áram lá sok ká ol dó dik (Castells 1983b: 314). A Crisis, Planning, and the Quality of Life cí mű ta nul mány ban Castells az új ural kodó ér de kek re és az új tár sa dal mi lá za dá sok ra utal, amelyek tendenciájukban el vá laszt ják egy más tól a szer ve ze tek te rét és a ta pasz ta lat te rét. Magyarázata szerint: egy fe lől a ha ta lom te re áram lá sok ká for má ló dik át. Más fe lől a je len té sek/ér tel mek te re új tör zsi kö zös sé gek mikroterritóriumaivá re du ká ló dik. A ket tő kö zött el tűn nek a vá ros ok s a tár sa dalmak. Az információ, tendenciájában, elválik a kommunikációtól. A hatalom elkülönül a politikai kép vi se let től. S a ter me lés egy re in kább el vá lik a fo gyasz tás tól, mi köz ben mind két fo lya mat térbelileg kü lön ál ló mű ve le tek so ro za tá vá da ra bo ló dik, me lyek egy sé gét csu pán va la mi lyen rej tett, el vont lo gi ka ál lít ja elő új ra. Az ilyen tör té ne ti ten den cia lát ha tá rán föl sej lik az em be ri tapasztalatnak, ennélfogva a kommunikációnak s ennélfogva a társadalomnak szétrombolódása (Castells 1983a: 4). 7 (6. folyt.) olyankor másoknak szóló szimbólumok manipulálásával töltik. Miért nem közvetítik a szimbólumokat kicsit messzebbre, ahelyett, hogy az embereket mozgatnák? (Meier 1962: 42, 60). Az új kommunikációs technoló gi ák ál tal a tár sa dal mi és gaz da sá gi te vé keny sé gek nek a nagy vá rosi komp le xum ban va ló el he lyez ke dé sé re gya ko rolt ha tást vizs gál va, Meier így fo gal maz za meg a prob lé mát: a pont tól pon tig tör té nő moz gás irán ti igé nyek job ban ki elé gít he tők, ha jel ző- és kom mu ni ká ci ós rend sze rek adód nak hoz zá a meg lé vő szál lí tá si esz kö zök höz, ez ál tal nö vel ve ka pa ci tá sa i kat. Oly kor az utat meg sem kell ten ni, mi vel az he lyet te sít he tő az új, spe ci a li zált kommu ni ká ci ós mó dok va la me lyik ének al kal ma zá sá val Elv ben a vá rosi utasszállítás igen gyak ran he lyet te sít he tő vol na, ám lé tez nek bi zo nyos erők, ame lyek lát tán azt mond hat juk, hogy az em be rek, ha tal mas na pi ára dat ban, to vább ra is be és ki fog nak utaz ni. Mi lyen erők azok, ame lyek a köz pon ti he lyek re vonz zák őket? (Meier 1962: 62.) Meier a bürokratikus szervezetek életének egyik tényére mutat: Úgy látszik, hogy a régiót szolgáló, nemze tet szol gá ló és vi lá got szol gá ló funk ci ók a mi liő, a fel sze re lés, a szol gál ta tá sok vagy a ver seny foly tán ar ra kény sze rül nek, hogy mű ve le te i ket a vá ros i-igaz ga tá si köz pon tok ban vagy azok kö rül bo nyo lít sák. [ ] A kor mányza ti szol gá la tok, a nagy vál la la ti köz pon tok sze mély ze te, a könyv ki adás, hir de tés, biz to sí tás, az elő adó mű vé sze tek és szám ta lan ta nács adó cég töb bé-ke vés bé a köz pon ti vá ros ok ban te le ped tek meg. A te vő le ges részt ve vők hú zódoz nak at tól, hogy a tár gya lá sok ama bo nyo lult há ló já ról nyi lat koz za nak, amely a sze mé lyes meg be szé lé sek től a te le fo nos vissza kér de zé se ken, va la mint se gí tők kel és szak ér tők kel foly ta tott gyors össze jö ve te le ken át vé gül a kéz fo gás hoz ve zet vagy az alá írás hoz a ki pon to zott so ron. [ ] A köz vet len, face-to-face kapcsolatok szükségessége nyújtja talán a legjobb magyarázatot a városi központok változatlanul nagy vonzerejére (Meier 1962: 62 64). Meier elemzése szerint kezdeti személyes találkozások jellegzetes sorozata veti meg a további kommunikációk alapját: ezek a találkozások a bizalom persze korlátozott légkörét hozzák létre. A telefon nem igazán alkalmas eszköz az ilyen bizalom fölépítésére, a zártláncú televízió pedig egyfajta természetellenes kölcsönhatást kényszerít a fe lek re. Az in ter ak ci ók sok-sok több let órá ja kel le ne ah hoz, hogy a sze mé lyes ta lál ko zá sok ered mé nyes sé gé vel szolgáljanak. Ameddig nem találjuk meg ezen rövid, informális, ám informatív találkozásoknak-eszmecseréknek a mos ta ni ak nál ha té ko nyabb he lyet te sí tő it, a vá rosi köz pon tok meg ma rad nak. A vá rosi mag ad ja azo kat az in tézmé nye ket és szol gál ta tá so kat, ame lyek a kap cso la tok te rem té sé nek és meg sza kí tá sá nak gyors üte mét le he tő vé te szik (Meier 1962: 64. sk.). Kö ze lebb ről a te le fo ná lás ter mé sze tét ele mez ve Meier így ír: a kül dők és fo ga dók fölváltva használják a csatornát. Ha a dolgot logikusan szemléljük, a telefonbeszélgetés valójában egyfajta csomag ja külön-külön rövid tranzakcióknak. Ez a következtetés ugyanígy érvényes a face-to-face kapcsolatra, csak itt a tranz ak ci ók ha tá rai el mo só dot tá és egy mást át fe dő vé vál nak, mi vel a vi zu á lis jel zé sek füg get le ned het nek a ver bá lis üze ne tek től Te hát a vá ros kö zép pont fe lé tar tó na pi ván dor lást, mely nek ered mé nye kép pen min den ki, aki szá mít, egy ugyan azon idő ben ott van, hogy fölvegye a te le font vagy tár gya lás ba bocsátkozzék, a szu per szer ve ze tek és a tar tós in téz mé nyek kí sér le té nek te kint het jük ar ra, hogy tranz ak ci ós üte mü ket ma xi ma li zál ják (Meier 1962: 65. sk.). 7 Az 5. ol da lon Castells azt a meg fo gal ma zást al kal maz za itt is utal va Meier 1962-es köny vé re, ame lyet már idéz tem a The City and the Grassroots (Castells 1983b) 312. ol da lá ról. replika 163

8 8 Castells itt uta lást tesz AnnaLee Saxenian 1980-as, Silicon Chips and Spatial Structure cí mű disszer tá ci ó já ra. Ez vi lá gos be széd, jól ki fe je zi an nak a bal ol da li mar xis tá nak a di lem má ját, aki ta nú ja az 1970-es évek válságát sikeresen túlélt kapitalizmusnak, de tanúja annak is, hogy a szegénység és nyomorúság sok helyütt inkább növekszik, semmint csökkenne, miközben a kizsákmányolók láthatatlanná válnak, a kizsákmányoltak és kirekesztettek pedig híján vannak a meg fe le lő for ra dal mi tu dat nak. Castells meg jegy zi ugyan, hogy az ural ko dó osz tály szem pont já ból is adódnak bizonyos szük ség sze rű korlátjai a ter me lés és fo gyasz tás ezen de lo ka li zá ci ós ten den ci á já nak, hi szen a»tő ke«tő ké se ket, me ne dzse re ket és tech nok ra tá kat jelent; vagyis az emberek kulturálisan meghatározottak, és egyáltalán nem készek arra, hogy maguk is áramlásokká legyenek (Castells 1983a: 6). 8 Erre a problémára az uralkodó osztály válasza lényegében az, hogy ki ala kít ja és vé del me zi la kó hely ének exk lu zív te rét (Castells 1983a: 6). A má sik akadály a tér delokalizációjával szemben, írja Castells, hogy az az új technológiai és gazdasá gi mo dell, ame lyet ő in for má ci ós fej lő dé si mód nak (informational mode of development) nevez, mindazonáltal igényli a tudás termelésének és az információ tárolásának bizonyos koncentrált központjait, valamint a képek és információ kibocsátásának központjait. Továbbá, ami a munkásokat és parasztokat illeti, a gyárak, földek, szállások és szolgáltatások sem delokalizálhatók (Castells 1983a: 6). Itt az uralkodó osztály reakciója, folytatódik Castells érvelése, abban áll, hogy hollétük szerint megteremti a térbeli funkciók és formák fokozódó hi e rar chi á ját és specializációját, elő se gí ti a mun ka és irá nyí tás fo lya ma ta i nak szét ta go ló dá sát oly mó don, hogy a kü lön bö ző fel ada tok kü lön bö ző he lye ken vé gez he tők el, és je lek-jel zé sek ré vén il leszt he tők össze (ha in for má ci ó ról van szó) vagy a fejlett szállítási technológia révén (szabványosított alkatrészek, amelyek a termelés nagyon távoli pontjairól kerülnek beszállításra) (Castells 1983a: 6). Ahogyan Castells írja: A tér áram lá sok ká ol dó dik Ez a kol lek tív el ide ge ne dés és egyé ni erő szak te re, dif fe ren ci á lat lan vissza csa to lá sok ál tal so ha nem szű nő és so ha nem kez dő dő áram lás sá át for mál va (Castells 1983a: 7). A kapitalista rombolás és kizsákmányolás alanya Castells fölfogásában, ezek szerint az ural ko dó osz tály ra és a tech nok ra ták ra tör té nő uta lá sok da cá ra, ma ga az in for má ci ós hálózat: diffúz, névtelen, fölmérhetetlen. A differenciálatlan visszacsatolások megfogalmazás sokatmondó. Hogyan lehet a hálózat ellen küzdeni? Castells itt nyilvánvaló dilemmával néz szembe. Vagy úgy áll a helyzet, hogy a kizsákmányoltak elfogadják a hálózatból tör té nő ki zá rá su kat: eb ben az eset ben a glo bá lis ka pi ta liz mus sal va ló szem ben ál lá suk csakis el szi ge te lő dést, egy faj ta tör zsi reg resszi ót ered mé nyez het. Vagy pe dig meg ta lál ják an nak módját, hogy maguk is hálózatokat hozzanak létre: ekkor azonban ezek a hálózatok vagy ön ma guk ra ha gyat ko zók, szűk lá tó kö rű ek és erőt le nek ma rad nak, vagy ép pen ség gel csat lakoznak a globális hálózathoz s ezzel eredeti irányultságuk elvesztését kockáztatják. Nem sza bad per sze el fe lej te nünk, hogy a há ló za tok az 1980-as évek ele jén nem annyira számítógép-hálózatot, mint inkább médiahálózatot jelentettek. Amikor Castells így írt: A kom mu ni ká ció in te rak tív rend sze rei és a tu dás komputerizált ki bo csá tá sa-ter jesz té se im már elég gé fej let tek ah hoz, hogy drá ma i an ja vít sák, ne pe dig csök kent sék az em be rek közötti kommunikáció és információ mennyiségét, valamint üzeneteik kulturális sokféle- 164 replika

9 ség ét (Castells 1983a: 8), va la mi olyas mi re utalt, ami ép pen csak ke let ke ző ben volt. 9 Figyelme valójában a tömegkommunikációra irányult: Továbbá: az üze ne tek nek a tő ke el len őriz te vagy ál lam el len őriz te tö meg mé di u mok ál tal bir to kolt mo nopóliuma, valamint a technokrácia információs monopóliuma reakciót gerjesztett a helyi közösségekben, amelyek az alternatív kultúráknak s kommunikációs mintázatoknak személyes interak ci ók ré vén és szó be li ha gyo má nyok új já é lesz té se ré vén tör té nő épí té sé re he lyez ték a hangsúlyt. A kommunikációnak és kultúrának a központosított egyirányú információáramlások nyo má ban be kö vet ke ző de lo ka li zá ci ó já val szem be he lyez ke dik a kom mu ni ká ci ós há ló za tok te rü le ti leg gyö ke re ző kul tu rá lis kö zös sé gek re és tár sa dal mi há ló za tok ra ala po zó lo ka li zá ci ó ja. A tö meg mé dia kul tu rá lis egy for ma sá gá val szem be he lyez ke dik a tér be li kö tő dé sű, sze mé lyek kö zöt ti há ló za tok kul tu rá lis sa ját sze rű sé ge. Így te hát, no ha az in for má ci ós tech nok ra ták áramlá sa ik ban föl old ják a te ret, a gya nak vó em be rek egy re in kább a ma guk ta pasz ta la tá ra mint fő információforrásra hagyatkoznak (Castells 1983a: 8. sk.). világszerte reakció lép föl a tömegmédia üzenetmonopóliumával szemben; a nemzeti, etnikai vagy helyi kultúráknak egyforma kódok általi áthatásával és szétrombolásával szemben, valamint a személyes interakció strukturális korlátaival szemben. Ezen reakciók legtöbbje az elzárkózás formáját ölti: a szubkulturális közösségek becsukják az ajtót maguk mögött, és minden kí vül ről jö vő üze ne tet op po nál nak. Ez a fo lya mat kü lö nö sen fe nye ge tő, mi vel va ló já ban összetöri az emberi kölcsönhatásokat számtalan egzisztenciafragmentum között, amelyek autonóm és kü lön uta kon fej lőd vén kép te le nek lesz nek egy más meg ér té sé re (Castells 1983a: 15). De még ak kor is, ha a szub kul tu rá lis kö zös sé gek úgy dön te nek, hogy meg te rem tik a maguk médiahálózatát, s ez sikerül is nekik, fennmarad a veszélye, írja Castells, egyfajta baljós koegzisztenciának: az egyik oldalon a nagy hálózatok üzenetmonopóliuma, a másikon a he lyi mikrokultúráknak szűk lá tó kö rű ká bel te le ví zi ó ik kö rül ki ala ku ló kor lá to zott kód ja (Castells 1983a: 16) Ebben az összefüggésben Castells bizonyos F. Sabbah 1981-es szemináriumi dolgozatára ( Az állampolgári részvétel kommunikációs modellje ) utal. Hasonló utalás található a The City and the Grassroots 420. ol da lán a 121. jegy zet ben, a je len ség me rő ben ko rai fá zi sát jól jel ző fo gal ma zás ban: E tárgy kör ben in for má ci ó i ért és gondo la ta i ért kö szö net tel tar to zunk Françoise Sabbah-nak (Department of Broadcasting and Communication Arts, San Fran cis co State University) (Castells 1983b). 10 Ama helyi közösségek közül, amelyekre Castells céloz, különös figyelmet érdemel érvelése szempontjából a fej lett vi lág nagy vá rosi ré gi ói le pusz tult ke rü le te i nek a gaz da sá gi globalizáció kö vet kez té ben egy re nö vek vő la kossá ga. Hogy a vi lág gyö kér te len gaz da sá ga és a he lyi kö zös sé gi együtt mű kö dés ugya nan nak a fo lya mat nak két ol da la, ez a Crisis egyik fő té zi se mely azu tán az 1980-as és 1990-es esz ten dők so rán Castells nagy té má jává vált. Ahogyan itt fogalmaz: fontos kapitalista városok etnikai szerkezete az utóbbi két évtizedben újra lényeges átalakuláson ment át, s a folyamat folytatódik. A térbeli elkülönülés, faji megkülönböztetés és szegmentált lakáspiac klasszikus folyamataival együtt a territoriális alapú etnikai közösségek ma inkább, mint valaha, világos trendet képvi sel nek. A nagy vá rosi ré gi ók»in for má lis gaz da sá gá nak«az ol csó mun ka erő re, va la mint az il le gá lis mun ka- és élet fel té te lek re ala po zó dó mos ta ni ki fej lő dé se ki ter jesz ti a je len ség mé re te it, és ne he zí ti az újon nan jöt tek eg zisz tenci á ját. Hasz nos sá guk az új gaz da ság szá má ra ép pen véd te len sé gük ből adó dik, mely hez hoz zá tar to zik a füg gő ség és szer ve zet len ség hely ze té nek fenn tar tá sa a mun ka erő pi ac, az ál la mi in téz mé nyek és a vá ros éle té nek fő sod ra vo natko zá sá ban. Ah hoz, hogy az új vá ros la kók túl élők le hes se nek, új já kell építeniök in kább, mint va la ha va la mi fé le társadalmi világot, a cselekvés helyi mezejét, a szabadság valamiféle terét, valamiféle kö zös sé get. Eb ben az összefüg gés ben be szél Castells a»po li ti kai tör zsi ség«erő sö dő irány za ta i ról, a de mok ra ti kus élet for ma replika 165

10 Mármost Castells programot kínál, olyat, amely megoldást ígér a fenti dilemmára: arra törekszünk, hogy fenntartsuk az autonóm vagy csaknem autonóm kultúrák sokféleségét, s hogy képessé tegyük ezeket az egymással és a globális kultúrával való kommunikációra ( globális kultúrán az állam és a gazdasági hatalmak által intézményesített kultúrát értve). En nél fog va ak tí van tá mo gat nunk kell a la kó he lyi kul tú rát, sőt, a ke let ke ző ben lé vő el len kul túrá kat is. [ ] [ ] Az alap ve tő cél szá mít: az au to nóm bá zis kul tú rák erő tel jes fej lő dé sé nek elő se gí té se; ama tény föl is me ré se, hogy tár sa dal munk ban az ilyen kul tú ra au di o vi zu á lis; ezen kul tu rá lis ki fe je zé sek köl csö nös össze kap cso lá sa, a tör zsi sé get el ke rü len dő; a fő kul tu rá lis küldők-adók kö zöt ti kap cso la tok szer ve zé se, a lokalizmust el ke rü len dő; s vé gül, a le he tő leg több szin ten in te rak tív rend sze rek be ve ze té se, azon két irá nyú áram lást meg te rem ten dő, amely bármi fé le kom mu ni ká ci ós fo lya mat anya gi előföltétele. Ta lán ak kor ké pe sek lesz nek vá ros aink és lakóhelyi közösségeink elszigeteltségük meghaladására. Ha már a hivatalos stratégiák nem ké pe sek em be ri ér zel met te rem te ni, leg alább le he tő vé te he tik an nak áram lá sát az ál ta lunk felso rolt fel té te lek mel lett (Castells 1983a: 16. sk.). Ez a program, amely tehát megakadályozni hivatott a kultúrák és régiók föloldódását tech nok ra ta dön té sek el vont áram lá sa i ba (Castells 1983a: 19), an nak ide jén ért he tő nek és va ló sze rű nek látsz ha tott szá mom ra ma is an nak lát szik. Bi zo nyos ér te lem ben Castellset magát is kielégítette. Mint fogalmazta: Ha sikerül a válságot a változás folyamatába fordítanunk, ez nem álmaink forradalma lesz ezeket az álmokat a történelmi tapasztalat ténylegesen már lidércnyomásokká tette, hanem a mun ka, a fo gyasz tás és a po li ti ka új mód ja it il le tő kí sér let. Nem fog juk új ra meg ta lál ni az életmi nő ség el ve szett pa ra di cso mát, amely mind ig is csak az arisz tok ra ti kus elit szá má ra lé te zett, de el len őr zé sünk alá von juk a tár sa dal mi sze rep lők sok fé le ség ének kre a tív ki fe je zé sé re és az ezen fo lya mat ban ke let ke ző konf lik tu sok di na mi kus ke ze lé sé re ala po zó dó új tör té nel met. Ak kor ta lán el ér jük az élet iga zi mi nő sé gét: ami kor az élet ké pes lesz ar ra, hogy fé le lem és korlátok nélkül áramoljék s öntözze tapasztalatunkat (Castells 1983a: 9). Az 1980-as és 1990-es esz ten dők ben há rom fő fej le mény kö vet ke zett be. Elő ször, a há lózatképzés (networking) egyre inkább szá mí tó gép hálózat-képzést és -használatot jelentett, a kommunikáció, a hozzáférés és a kirekesztés radikálisan új módjait hozva. Másodszor, drámaian terjedt a vallási és etnikai fundamentalizmus. Harmadszor pedig, a kommunista berendezkedés bukásával egypólusú globális rendszer alakult ki. Úgy látszik, hogy Castells, aki az 1980-as évek ben oly kor ugyan két ség beesett, ám alap ve tő en még re mény ke dett, ezen fejlemények fényében végül is kiábrándult korábbi programjából, anélkül azonban, hogy azt új programmal tudta volna helyettesíteni. Innen az In for má ci ós kor bő be szé dű sé ge, me ta forái és ellentmondásossága. Kövessük most nyomon, nagyon röviden, Castells ama munkához ve ze tő út ját. A The City and the Grassroots, mint fen tebb je lez tem, gya kor la ti lag egy idő ben író dott (10. folyt.) el ve té sé ről, s a ház fog la lá sok, sza bad kom mu nák és al ter na tív in téz mé nyek va do ná ba tör té nő vissza vonu lás ról. Ci vi li zá ci ónk leg ben ső kö re i ben ír ja Castells alap ve tő vi ta fo lyik az ál lam ról, s ez a vi ta, meg le pő módon, hajlamos a territoriális nyelvezet használatára. Az új kapitalista technokrata elit határok nélküli, terület nél kü li, kor lá tok nél kü li ál la mot kö ve tel: áram lá so kat kor mány zó ál la mot (Castells 1983a: sk.). Vö. még: a mul ti na ci o ná li sok si ker rel őr zik a me nedzs ment egy sé gét és a tő ke áram lá sok köz pon to sí tott irá nyí tá sát, ám széttördelik a mun kát (s ezzel a munkásokat), a helyet (s ezzel a lakóközösségeket), a piacokat (s ezzel a fogyasztókat) s az ál la mo kat (s ez ál tal a po li ti kai el len őr zést) (Castells 1983a: 17). 166 replika

11 a Crisis, Planning, and the Quality of Life cí mű esszé vel. Ez utób bi leg több passzu sa szó sze rint elő for dul az előb bi ben, de per sze a könyv, a ma ga jó négy száz ol da lá val, sok kal részletesebb magyarázatokkal és érvekkel szolgál. Tartalmazza például, a legrosszabb marxis ta stí lu sú szőr szál ha so ga tó gon do lat me net ke re té ben, az in for má ci ós fej lő dé si mód (infor ma tional mode of development) fo gal má nak ki fej té sét. A fej lő dé si mó do kat, hang súlyozza Alain Touraine nyomán Castells, gondosan meg kell különböztetnünk a termelési mó dok tól; a fej lő dé si mód fo gal ma ar ra a kü lö nös for má ra vo nat ko zik, amely ben mun ka, anyag és ener gia a mun ka fo lya mat ban, a ter mé ket elő ál lí tan dó, egye sül nek. A mun ká nak kétségkívül köze van a társadalmi (osztály)viszonyokhoz, ám nem csak azt kell megértenünk, hogy az értéktöbblet hogyan kerül elsajátításra, hanem azt is: hogyan növekszik. Két fé le fej lő dé si mó dot kell meg kü lön böz tet nünk, az ipa rit és az in for má ci óst, mond ja itt Castells, majd né mi leg za var ba ej tő en a ter me lé si mód ra vonatkozó magyarázattal zár: Az in for má ci ós ter me lé si mód ese té ben a ter me lé keny ség a tu dá son alap szik Az informacionalizmus a tech no ló gi ai fej lő dés re irá nyul, az az a tu dás ak ku mu lá ci ó já ra (Castells 1983b: 307). Mi köz ben a Crisis, Planning, and the Quality of Life -ban a nem zet ál lam té má ja nem kerül szóba, a The City and the Grassroots tartalmaz néhány releváns megfontolást. Castells azt a hipotézist fogalmazza meg, miszerint a nemzetállamok hajlanak arra, hogy közvetít se nek egy fe lől az egyen lőt len gaz da sá gi fej lő dés vi szo nyai kö ze pet te ural ko dó mul ti na cio ná lis vál la la tok és más fe lől a he lyi kö zös sé gek kö zött, ame lyek meg sza kí tott vi dé ki múltjuk tör me lé ke i ből és becs ben tar tott ha gyo má nya ik em lé ké ből önál ló an pró bál nak föl épí teni egy új vá rosi vi lá got (Castells 1983b: 178). A könyv egy ké sőb bi ré szé ben így fogl al ja össze ál lás pont ját (mely ál lás pon tot az 1980-as és 1990-es évek so rán majd je len tő sen módosít): A ka pi ta lis ta ter me lé si mód, va la mint az ipa ri és az in for má ci ós fej lő dé si mó dok te rü le ti leg diffe ren ci ál tak, vi lág szin tű in teg rá ci ó juk pe dig aszim met ri kus. Nem csak kö zép pont ról és pe ri fé riá ról be szél he tünk, ha nem szin tek so ro za tá ról is ezek ben a köl csön vi szo nyok ban, szin te ké ről, ame lyek idő ről idő re és di men zi ó ról di men zi ó ra mó do sul nak olyan vi lág mé re tű rend szer ben élünk, amely a tár sa dal mak kö zöt ti füg gő sé gi vi szo nyok kö ré szer ve ző dik az adott nem zet, az adott idő és a füg gő ség adott di men zi ó ja sze rint vál to zó va ri á bi lis geo met ria füg gő sé gé ben élünk. Mivel a termelési viszonyok világméretben vannak integrálva, miközben a tapasztalat kulturálisan specifikus és a hatalom még mindig a nemzetállamokban összpontosul, világunk szét ta go ló dás ra haj ló di na mi ká jú há rom di men zi ós tér ben lé te zik. A füg gő tár sa dal mak nem zetállamai jelentik a dezintegráció elkerülésének kulcselemét, de csakis akkor, ha nemzeteiket arra mozgósítják (s ha szükséges: úgy építik), hogy a rendszer középpontjával új viszonyokba kerülje nek (Castells 1983b: 310). Na gyon vi lá gos meg fo gal ma zá so kat ta lá lunk itt azu tán a he lyi po li ti ka je len tő sé gé vel kapcsolatban. Mint Castells írja: A tú lon túl erős szak szer ve ze ti moz ga lom mal, a kul tu rá lis iden ti tá sok iránt kö zöm bös, min denütt je len lé vő egy irá nyú kom mu ni ká ci ós rend szer rel, a meg bíz ha tat lan po li ti kai pár tok ál tal lazán kormányzott mindenható központosított állammal, a strukturális gazdasági válsággal, a kul tu rá lis bi zony ta lan ság gal és a nuk le á ris há bo rú va ló szí nű vol tá val szem be sül ve az em be rek vé gül ha za men nek. A leg töb ben egyé ni leg vo nul nak vissza, de a dön tő, ak tív, el len csa pá sok ra türelmetlenül vágyó kisebbség megszervezi magának a cselekvés helyi mezejét. Válaszolnak a kizsákmányolásra-elidegenedésre-elnyomásra, amelyet mostanára a város képvisel. Ha arra nem ké pe sek is, hogy a tő ke nem zet kö zi áram lá sa it el len őriz zék, ar ra igen, hogy fel té te le ket replika 167

12 szabjanak bármely multinacionális vállalatnak, amely közösségükben kíván letelepedni. Noha nem el len zik a te le ví zi ós há ló za to kat, ra gasz kod nak ah hoz, hogy bi zo nyos mű so rok az ő nyelvü kön, fő nézettségi idő ben ke rül je nek adás ra; és meg tart ják he lyi ün nep sé ge i ket, ame lyek hez ké pest a mé dia má so dik hely re szo rul. [ ] ami kor az em be rek úgy ta lál ják, hogy kép te le nek el len őriz ni a vi lá got, azt egy sze rű en kö zös sé gük mé re té re szű kí tik (Castells 1983b: 330. sk.). 11 A High Technology, Space, and Society cí mű kö tet, mely Castells szer kesz té sé ben ben je lent meg, szá mos igen ér de kes ta nul mányt tar tal maz; ezek né me lyi két olyan szer zők írták, akik korábban többé-kevésbé Castells hallgatói köréhez tartoztak a Berkeley Egyetemen. Így itt ta lál juk AnnaLee Saxenian Silicon Valley and Route 128: Regional Prototypes or Historic Exceptions? cí mű írá sát, amely össze fogl al ja a szer ző út tö rő ku ta tá sa it a mikroelektronikai ipar településszerkezetre gyakorolt hatására vonatkozóan; 12 vagy Lionel Nicol Communications Technology: Economic and Spatial Impacts cí mű ta nul má nyát, amely bírálja azt a nézetet, amely szerint a telekommunikáció a területi központok felszámolódásához vezetne. 13 Castells saját hozzájárulása a kötethez, a High Technology, 11 Eze ket a mon da to kat elő zi meg a kö vet ke ző fon tos passzus: Ah hoz, hogy kul tu rá lis iden ti tá su kat és a kommunikáció autonóm formáit fenntartsák és fejlesszék, a közösségeknek s az embereknek mind a tömegmédia techno ló gi á já val, mind pe dig a kép ter me lők kó do kat mo no po li zá ló, a sze mé lyek kö zöt ti kom mu ni ká ció fo ko zó dó el sze gé nye dé sét föl erő sí tő bi ro dal ma i val meg kell birkózniok. A Marshall McLuhan ál tal meg hir de tett glo bá lis fa lu he lyett a né ma, egyé ni be fo ga dók-ve vők együt te se jött lét re, s a ma gá nyos tö meg át ván do rolt a high-tech terüle té re. Ho gyan le het né nek a kö zös sé gek ké pe sek ar ra, hogy mél tó el len fe lei legyenek ezen mű hol das há ló zat nak, mely oly bő vé ben van a gaz da sá gi for rá sok nak, s me lyet az ál lam oly köz vet le nül kény sze rít ránk? [ ] Az inkább helyi alapú városi mozgalmak a helyi kormányzatot célozzák meg, de a helyi közösségek valójában tehetetlenek a világbirodalmakkal és a komputerizált bürokráciákkal szemben. Tehát: mi végre, mégis, a városi mozgalmak? Mi végre a helyi közösségekre helyezett hangsúly? Vajon nem értették meg az emberek, hogy a multinaci o ná lis vál la la tok el len csak a nem zet kö zi mun kás moz ga lom lép het fel, a köz pon to sí tott ál la mot csak az erős, rész vé te li de mok rá ci á val meg tá mo ga tott de mok ra ti kus par la ment el len őriz he ti, s hogy a tár sa da lom kul tu rá lis sok fé le ség ét csak ak kor fe jez he tik ki (ahe lyett, hogy el foj ta nák), ha sok ré tű, in te rak tív kom mu ni ká ci ós rend szerben használják a média új technológiáit? Vajon miért ragaszkodnak az emberek ahhoz, hogy a helyes célok helyett he lyi cél pon to kat sze mel je nek ki? Ama egy sze rű ok nál fog va, hogy a ren del ke zés re ál ló in for má ci ók sze rint lát ha tó lag nincs más vá lasz tá suk. A tör té nel mi sze rep lők (tár sa dal mi moz gal mak, po li ti kai pár tok, in téz mé nyek), ame lyek től azt vár ták, hogy vá la szo kat ta lál ja nak a glo bá lis szin tű új ki hí vá sok ra, kép te len nek bi zo nyul tak er re. [ ] ha a jó lé ti ál lam me cha niz mu sai el tűn nek, az em be rek nek ak kor is szük sé gük van ho za dé ká ra ott ho nuk ban, lakókörzetükben, városukban (Castells 1983b: 329). 12 Nagy mér ték ben el kü lö nü lő elő vá ros ok ala kul tak ki, ame lyek egy ugyan azon nagy vá rosi tér ség ben fo gadhat ták be a te rü let kü lön bö ző tár sa dal mi cso port ja it (Saxenian 1985: 99). 13 Ahogyan Nicol írja: a telekommunikációt de akár a telefont is hagyományosan úgy mutatják be, mint amely nek de cent ra li zá ló kö vet kez mé nye van. A fő érv azt mond ja ki, hogy a jobb kom mu ni ká ció alap ve tő en a tér el len ál lá sát csök ken ti; az az ama súr ló dá si erő ket csök ken ti, ame lye ket a föld raj zi tér ál lít a sze mé lyek, áruk és in for má ció moz gá sá nak út já ba. [ ] a szál lí tás és te le kom mu ni ká ció össze adó dó tech no ló gi ai ha la dá sa úgymond fokozatosan csökkenti a távolság centripetális hatását a cégek és háztartások helyválasztással kapcsolatos dön té se i re. Va jon ezek a fej le mé nyek a ki cse rél he tő föld raj zi tér ko rá nak el jö ve tel ét hir de tik (ami kor is a tér bármely pont ja, gya kor la ti lag, ek vi va lens sé vál na bár mely má sik pont tal)? Ez föl vet he tő, de vé le mé nyem sze rint va ló szí nűt len. Nicol még hoz zá te szi: a te le kom mu ni ká ció im po ná ló elő nyei da cá ra nin cse nek kéz zel fog ha tó je lei an nak, hogy az el fog lal ná a szál lí tás he lyét A te le kom mu ni ká ci ót szál lí tás sal he lyet te sí tő po ten ci ál kétség kí vül lé te zik és szé les kö rű en do ku men tált. Ám a he lyet te sí tés tény le ges elő for du lá sa i ból nem kö vet ke zik szükségképpen a szállítás összvolumenének csökkenése. Az ellentétes álláspont figyelmen kívül hagyja a jobb kommunikáció szinergikus hatását olyan személyes találkozások igényére, amelyek intézményi vagy kulturális okokból nem pótolhatók online kapcsolatokkal (Nicol 1985: ). 168 replika