A NÉPESEDÉSI HELYZET A KILENCVENES ÉVEK ELEJÉN (AZ 1990.ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS FŐBB EREDMÉNYEI ALAPJÁN)

Átírás

1 Vukovich György: A népesedési helyzet a kilencvenes évek elején (elektronikus verzió, készült 2006 ban) A tanulmány eredetileg nyomtatásban megjelent: Vukovich György (1992): A népesedési helyzet a kilencvenes évek elején in: Társadalmi riport 1992, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György (szerk.). Budapest: TÁRKI,. Pp

2

3 A NÉPESEDÉSI HELYZET A KILENCVENES ÉVEK ELEJÉN (AZ 1990.ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS FŐBB EREDMÉNYEI ALAPJÁN) A következőkben a magyarországi népesség számának alakulását, néhány fontos társadalmi és gazdasági ismérv szerinti megoszlását tekintjük át az évi, és a korábbi népszámlálások adatai alapján. Vázlatosan bemutatjuk a jelenlegi népesedési struktúra kialakulását okozó két legfontosabb népesedési folyamat: a termékenység és a halandóság trendjeit, jelenlegi helyzetét. A NÉPESSÉG ÖSSZETÉTELE A jelenlegi magyar népesedési helyet több, alapjában véve nagyon kedvezőtlen folyamat eredője január 1 jén az ország lakónépessége 10 millió 375 ezer fő volt, 3,1% kal kevesebb, mint az évi népszámláláskor összeírt népességszám. A népsűrűség km 2 es országterületre számítva négyzetkilométerenként 112 fő, 3 fővel kevesebb, mint 10 évvel korábban. A népességszám csökkenése több európai országban is tapasztalható, de okai jórészt mások, mint nálunk. Ezek vizsgálatára még visszatérünk. Hosszabb távon nézve: az 1960 as és az 1970 es évek alacsony az ötvenes években tapasztaltnak csak a felét kitevő népességnövekedési ütemét a nyolcvanas években jelentős mértékű népességfogyás váltotta fel. (1. sz. táblázat) 75

4 1. sz. táblázat A NÉPESSÉG TÉNYLEGES SZAPORODÁSA, ILLETVE FOGYÁSA Év Szaporodás, illetve fogyás (%) , , , , , , , között Budapesten 2,1%, városokban 0,6%, községekben 7,4%. Amennyiben más kiadvány(ok)ra utalás nem történik, a táblák adatainak forrása: Az 1990.évi Népszámlálás. Részletes adatok a 2% os képviseleti mint alapján. KSH, Budapest 1991., illetőleg a KSH egyéb népszámlálási kiadványai. Magyarország a népességfogyásával Európa egyik kedvezőtlen demográfiai helyzetű országa lett. A népességszám csökkenése Európában azonban ma már nem rendkívüli jelenség, az Egyesült Királyság és a két Németország népességszáma is csökkent ebben az időszakban, több országé (pl. Ausztria, Dánia) pedig stagnál. Ezen túlmenően néhány ország demográfiai helyzete olyan, hogy népességszámuk belátható időn belül stagnálásba vagy csökkenésbe mehet át ben a 14 éves és ennél fiatalabb korcsoport aránya (21,3%) 1980 hoz képest 0,6% al kevesebb. Csökken a fiatal felnőtt (15 39 évesek) és a középkorú (40 59 évesek) korcsoport aránya is, az első 1% kal, a második 0,4% al. Jelentősen növekedett ezzel szemben a 60 éven felüliek aránya, 1980 ban az összlakosságnak 17,1, 1990 ben már 19% át tették ki. Ezek az arányok alapjában véve a természetes népmozgalom, azaz a születések és halálozások számának változásából, trendjeiből erednek, a külső vándorlások szerepe Magyarország esetében a legutóbbi időkig nem volt jelentős. Meg kell jegyezni, hogy ha hosszabb távra tekintünk vissza, ezek az arányok a legfiatalabb és az idős korcsoportok esetében még markánsabban mozdultak el, amint az a 2. sz. táblázatban látható. 76

5 2. sz. táblázat A NÉPESSÉG KORÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA (FÉRFI, NŐ EGYÜTT) (Január 1., %) Korcsoport (év) ,9 25,4 21,1 21,9 21,3 21, ,8 36,8 37,0 35,8 35,8 34, ,7 24,1 24,8 25,3 24,5 24,9 60 X 11,7 13,8 17,0 17,1 18,4 19,0 A korösszetétel eltolódása a nőknél figyelhető meg, közöttük a 60 évesek és idősebbel részaránya jobban nőtt, mint a férfiakénál. Ezzel a két nem kormegoszlásában fennálló legjellemzőbb különbség tovább növekedett, jelenleg a férfiaknak 16, a nőknek 22% a 60 éves és idősebb, szemben az évi 15, illetve 19% kal. A magyar népesség tehát határozottan öregszik. A legöregebb Budapest népessége, ahol a legnagyobb a 60 éven felüliek arány (21,7%), a legkedvezőbb korösszetétel pedig a vidéki városokban található. A népesség általános öregedési folyamata az aktív keresők korösszetételének alakulásában is érzékelhető, ami különböző gazdasági és társadalmi hatásokkal fog járni, csakúgy mint a népesség általános öregedése. Az öregedő és egyelőre kevésbé termelékeny, számban is megfogyatkozó munkaerőre jutó eltartási teher az elkövetkező időszakban számottevő mértékben meg fog növekedni, a munkanélküliség pedig az új foglalkozási életpályát kialakítani már nem képes idősebb munkavállalók esetében jóval nagyobb megrázkódtatást, családi és társadalmi környezeti ártalmat okozhat. (3. sz. táblázat) 77

6 3. sz. táblázat AZ AKTÍV KERESŐK ÖSSZETÉTELE FŐBB KORCSOPORTOK SZERINT Korcsoport (év) % ,5 32,6 28,5 26, ,2 26,4 29,6 31, férfi 35,4 37,8 40,3 40, nő 60 X férfi 7,9 3,2 1,6 0,9 55 X nő Összesen 100, 0 100, 0 100, 0 100, 0 Az európai országok össznépességét tekintve, a legtöbbjében a fiatal korcsoporthoz tartozók (a 15 éven aluliak) arány mintegy 3 4% kal kisebb, mint nálunk. Ilyen Ausztria, Dánia, az Egyesült Királyság, Hollandia, a két Németország, Svájc, Svédország, tehát a régió legfejlettebb országai. Ezekben az országokban az öregkorúak arány kisebb nagyobb mértékben magasabb, mint Magyarországon, korstruktúrájuk alakulása a miénkhez volt hasonló, pontosabban Magyarország korstruktúrája követi a fejlett országokét. A kisebb különbségek oka jórészt az országok többségének kissé eltérő termékenységi trendje és a magyarországinál sokkal kedvezőbb halandósági viszonyai. Az európai volt szocialista országok népessége ezzel szemben az NDK kivételével jóval fiatalabb, mint hazánké. (4. sz. táblázat) 78

7 4. sz. táblázat A NÉPESSÉG MEGOSZLÁSA KORCSOPORTOK SZERINT % Ország Év évesek és idősebbek évesek Ausztria ,4 38,1 24,1 20,4 Belgium ,1 37,8 23,7 19,4 Bulgária ,3 35,0 25,5 18,2 Csehszlovákia ,1 36,9 22,5 16,5 Dánia ,7 37,6 24,3 20,4 Egyesül Királyság ,9 37,2 23,2 20,7 Finnország ,3 38,7 24,1 17,9 Franciaország ,1 37,8 23,0 19,1 Görögország ,3 35,4 25,5 17,8 Hollandia ,4 41,0 23,5 17,1 Jugoszlávia ,2 38,9 24,0 13,9 Lengyelország ,5 38,6 21,5 4,4 Magyarország ,3 34,8 24,9 19,0 Német Demokratikus Köztársaság ,5 37,5 25,0 18,0 Német Szövetségi Köztársaság ,6 37,9 26,8 20,7 Norvégia ,3 38,1 21,3 21,3 Olaszország ,8 37,8 25,0 19,4 Portugália ,8 38,2 22,2 17,8 Románia ,7 36,8 24,2 14,3 Spanyolország ,4 38,6 22,8 18,2 Svájc ,5 38,1 25,6 19,8 Svédország ,2 34,6 24,7 23,5 India ,3 40,8 16,4 6,5 Japán ,5 36,4 27,7 16,4 Kínai Népköztársaság ,8 45,4 17,3 8,5 Amerikai Egyesült Államok ,7 40,3 21,1 16,9 Brazília ,7 42,1 15,3 6,9 Kanada ,0 41,0 22,3 15,7 Mexikó ,9 40,4 12,3 5,4 Ausztrália ,3 40,8 21,6 15,3 Forrás: Demographic Yearbook, United Nations, New York 79

8 A NÉPESEDÉSI FOLYAMATOK A népesség száma és korösszetétele amint erre utaltunk a természetes népesedési folyamatok egy egy időpontjában leképezett következménye. A következőben e folyamatok néhány jellemzőjét mutatjuk be. TERMÉKENYSÉG A születésszám alakulás hazánkban az elmúlt 40 évben nagy hullámzásokkal ugyan, de trendjében csökkenő. Ebben, mármint a folyamatos csökkenésben, megegyezik a fejlett országok nagy többségével. A születésszám nagymértékű hullámzásai azonban jórészt hazai sajátosságnak tekinthetők. Az ötvenes évek közepének rendkívül magas születési hullámhegyét néhány év múlva, a 60 as évek elején addig soha nem tapasztalt hullámvölgy követte,, majd fokozatos kisebb hullámzásokkal növekvő születésszáma a hetvenes évek közepén újabb hullámhegyet produkált, hogy ezután ismét előbb lassú, majd gyorsabb csökkenés következzék be. Az újabb mélypont jóval alacsonyabban van, mint a hatvanas évek elején volt, 1989 ben 123 ezer születés történt, ez az eddigi magyar demográfiai történetben az eddigi legkisebb születésszám ben a születésszám mérsékelten növekedett, elérte a 125,6 ezret. A születésszám tekintetében Magyarország az európai rangsorban nem áll kedvezőtlen helyen ben pl. nyers születési arányszám Magyarországon 12,3 ezrelék volt, míg 1990 ben 12,1 ezrelék ben ennél alacsonyabb arányszámokat találhattunk Ausztriában (11,6%o), Belgiumban (11,6%o), Görögországban (10,1%o), a Német Szövetségi Köztársaságban (11,4%o) és Olaszországban (9,8%). Az európai régió több fejlett országában sem találhatók sokkal magasabb arányszámok. Az európai volt szocialista országok mindegyikében kivéve Bulgáriát (11,7%o) a mienkénél magasabb egyesekben jóval magasabb születési arányszámot mértek; Lengyelországban meghaladta a 14%o et, Romániában pedig megközelítette a 14%o et. Az akkori teljes Szovjetunió arányszáma 1990 ben 16,8%o volt. Az Európán kívüli országokban a születési arányszám ennél lényegesen magasabb kivétel Japánt, ahol 9,9%o, pl. Egyiptomban 4,1%o; Mexikóban 31,5%o, de a fejlett országokban bár Európához ennél kisebbek pl. Ausztráliában 14,9%o, az Amerikai Egyesült Államokban 16,7%o, Kanadában pedig 14,9%o. 80

9 Az alacsony és a magasabb születési arányszámok adnak ugyan bizonyos támpontot az országok közötti különbségek vizsgálatához, de minthogy a nyers születési arányszám sokféle tényező együttes hatását tükrözik, a népesedési folyamatokat gyakran bizonyos időre elfedi. Ugyanez vonatkozik az arányszámok időbeli összehasonítására egy országon belül. A magyarországi születési arányszám alakulása, hullámzásai, korántsem követik a termékenység alakulását, egy adott év születési arányszámát ugyanis a termékenység színvonalán kívül a női népesség korösszetétele (magas e a szülőképes korúak aránya), bizonyos mértékig a házassági mozgalom is befolyásolja, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A születések számának hullámzását az utóbbi két évtizedben elsősorban az okozta, hogy a hullámhegyek idején a fiatal, propagatív korú nők száma magas volt, az ötvenes évek elején közepén született magas létszámú korosztályok tagjai léptek szülőképes korba. Az utóbbi évtized csökkenéséhez is nagymértékben járult hozzá a szülőképes korú fiatal női korosztályok apadó létszáma, bár közben a a termékenységben is kedvezőtlen tendenciák erősödtek fel, elsősorban a 25 éven aluli nők esetében. Mivel a születésszám alapvetően a termékenységtől függ, a következőkben ennek alakulását kíséreljük meg nyomon követni. E tekintetben a teljes termékenységi arány (Total Fertility Rate: TFR) mutatójának használata látszik a legcélszerűbbnek. A mutató a nők által egész propagatív időszakuk folyamán szült összes gyermekek számának egy nőre vetített átlaga, az adott év vagy időszak kor szerinti születési arányszámai alapján számítva. Az arányszám az elmúlt két három évtizedben jelentős mértékben csökkent a gazdaságilag fejlett országokban, és ez a folyamat az elmúlt tíz évben fel is gyorsult. Magyarországon a mutató értéke az elmúlt négy évtizedben a következőképpen alakult (5. sz. táblázat): 81

10 5. sz. táblázat A TELJES TERMÉKENYSÉGI ARÁNYSZÁM Év, időszak TFR , , , , , , , , , , , , , , , ,84 Forrás: a KSH demográfiai évkönyvei A fejlett országok egy részében jóval nagyobb termékenységcsökkenést tapasztalhattunk. Átlagosan a TFR értéke az ötvenes években, a hatvanas évek elején 2,7 2,8 volt, jelenleg: 1,9 körül van, tehát nő most egy gyermekkel kevesebbet szül, mint harminc évvel korábban (6. sz. táblázat) 82

11 6. sz. táblázat A TELJES TERMÉKENYSÉGI ARÁNYSZÁM NÉHÁNY ORSZÁGBAN Ország évekre (átlag) Bulgária 2,50 2,19 2,17 2,01 2,02 1,95 1,73 Csehszlovákia 2,89 2,40 2,34 2,10 2,10 2,00 1,94 c Lengyelország 3,62 2,65 2,25 2,22 2,34 2,15 2,04 Magyarország 2,72 1,82 2,08 1,88 1,79 1,81 1,84 Német Demokratikus Köztársaság 2,37 2,45 1,71 1,86 1,86 1,74 1,56 a Románia 2,87 2,01 2,63 2,37 2,15 2,42 2,19 a Egyesült Királyság 2,18 2,82 2,04 1,81 1,78 1,82 1,84 Dánia 2,53 2,58 1,96 1,44 1,43 1,50 1,67 b Svédország 2,21 2,33 1,89 1,63 1,62 1,84 2,14 Görögország 2,29 2,20 2,32 2,10 2,03 1,52 1,43 a a 1989 b becsült adat c előzetes adat 83

12 A TELJES TERMÉKENYSÉGI ARÁNYSZÁM NÉHÁNY ORSZÁGBAN 6.sz táblázat folytatása Ország évekre (átlag) Olaszország 2,32 2,55 2,27 1,57 1,57 1,41 1,29 Spanyolország Ausztria Franciaország Hollandia Német Szövetségi Köztársaság Szovjetunió Egyesült Államok Japán Írország Izland

13 Ha a nyolcvanas évtizedet elkülönítve vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a helyzet Észak és Kelet Európában stabilizálódni látszik, némi hullámzás ellenére az e régióba tartozó országok TFR értékei alapjában véve kicsit változnak. Dél Európa országaiban ezzel szemben igen nagy a visszaesés, különösen Olaszország arányszáma mutat rendkívül alacsony értéket, de például Görögország, Spanyolország TFR értékei is jóval a magyarországi szint alatt helyezkednek el. A többi európai fejlett országban is részben stabilizálódott, részben tovább csökkent az amúgy is alacsony termékenység. A magyar termékenység immár harminc éve nem biztosítja hosszú távon a népesség egyszerű újratermelődését, reprodukcióját. Ez már több évtizeddel ezelőtt előrevetítette, hogy a népesség fogyása elkerülhetetlen, amit a nyolcvanas évekig a korstruktúra, az időnként előrehozott születések stb. még megakadályoztak, de ami azután törvényszerűen bekövetkezett. A termékenység hosszú, korábbi időszakra visszavezethető csökkenése abból is látható, hogy az 1930 ban született női évjárat (kohorsz) befejezett termékenysége 23 európai ország között Magyarországon a legalacsonyabb (2,03), míg azokban az országokban, amelyekben jelenleg a naptári évre számított TFR értéke a miénkhez hasonló, vagy annál kisebb, az 1930 as évjáratra vonatkozó adat magasabb, vagy jóval magasabb. Jelenleg az utolsónak tekinthető, 1940 ben született házas női évjárat befejezett termékenysége 1,86. Ehhez még az is hozzátehető, hogy az 1920 ban született női kohorsz befejezett termékenysége is csak 2,19 volt. Az utóbbi 3 évben a TFR értéke hazánkban valamelyest emelkedett, bár a növekedés nagyon kicsiny mértékű (1,78 ról1,84 re nőtt). Vélelmezhető, hogy ez a gyermekgondozási díj bevezetésének a hatására történt. A népszámlálások női termékenységi adatai is (a népszámlálás során összeírt nők addig született összes gyermekeinek száma) nagymértékű csökkenést mutatnak az elmúlt évtizedek folyamán. A 100 házas nőre jutó gyermekek száma 1920 ban még 362 volt, ami 1970 ig 201 re, 1980 ig pedig már 189 re esett vissza. Ez a csökkenés a legutóbbi évtizedben megállt ban a házas nőknek még több mint 40 % a szült négy vagy több gyermeket, 1980 ban ez az arány már csak 9 %, és az évtized végére mintegy 6% ra csökkent. Az utóbbi évtizedekben már a két gyermeket szült nők aránya a legmagasabb, 1980 ban 39 %, 1990 ben pedig 46 %. A legnagyobb mérvű növekedés 1920 óta a két gyermeket szült nők arányában tapasztalható, 1960 óta egyre növekvő hányad mellett domináns értéket képviselnek. (7. sz. táblázat) 85

14 7. sz. táblázat A HÁZAS NŐK TERMÉKENYSÉGE SZÁZALÉKBAN Év Összesen X élveszületett gyermekkel 100 nőre jutó élve született gyermek ,0 17,9 16,6 12,5 10,9 42, ,0 17,1 16,9 16,5 12,8 36, ,0 18,4 22,3 20,7 13,1 25, ,0 15,1 25,3 25,8 13,8 19, ,0 13,8 29,2 31,0 12,7 13, ,0 11,9 27,9 39,1 12,3 8, ,0 8,7 25,6 46,1 13,2 6,4 190 A termékenységi magatartás újabb formáit a reprezentatív család tervezési vizsgálatok eredményei is alátámasztják. Az évi családtervezési vizsgálat eredményei szerint 100 fiatal házaspár által kívánt gyermekek száma 207 ről 200 ra csökkent a házasság első hat évében. Ennek oka főként az, hogy a három gyermeket tervező családok egy része már csak kettőt, a két gyermeket tervezők egy kisebb hányada csak egy gyermeket kíván hat évvel a házasságkötés után. A kevesebb gyermek vállalásának motívumaira utalnak azok a válaszok, amelyek az esetlegesen több gyermek vállalásának feltételeire vonatkoznak. A fiatal házasoknak több mint egynegyede (28 %) nyilatkozott úgy, hogy a gyermekvállalás feltételeinek javulása esetén a jelenlegi terveinél nagyobb család megvalósítására is vállalkozna. Az ilyen választ adók között az átlagosnál magasabb a szellemi foglalkozású, a városokban lakó és a magasabb iskolai végzettségű nők aránya. A szükségesnek ítélt feltételek között a megfelelő lakás, a gyermeknevelés időbeli kötöttségeinek enyhítése mellett nem jelentéktelen szerepet játszik a gyermekgondozási díj további kiterjesztésének igénye a gyermek hároméves koráig. GYED bevezetése főleg a szülőképes kor idősebb korosztályainak termékenységi magatartására hatott. Ezt nemcsak az éves születési adatok támasztják alá, hanem az év végén lezajlott családtervezési vizsgálat 86

15 eredményei is. Ezek szerint a tizenhat éve házas döntő többségükben év közötti nők kívánt gyermekszáma, ha kis mértékben is, de emelkedett. A kívánt gyermekszám változása mögött főleg az egy gyermeket és a három gyermeket tervezők arányának változása játszik szerepet. A termékenység csökkenésének okait az európai és az európai kultúrájú társadalmakban immár több évtizede sok szerző vizsgálta és vizsgálja. Ennek alapvető oka az iparosodás, a kapitalista fejlődés hatására bekövetkező korábbi családmodell felbomlása volt, tehát az a történelmi folyamat, amidőn a család, termelő gazdasági egységből fogyasztói egységgé alakult át, s ezzel a gyermek is csak fogyasztóvá vált. Ezzel párhuzamosan zajlott le a halandóság és ezen belül a csecsemő és gyermekhalandóság csökkenése, aminek az lett a következménye, hogy több gyermek éri el a felnőtt kort, mint korábban. Mindez arra vezetett, hogy a családok a születő gyermekek számát korlátozni igyekeztek.. A fejlett országokra jellemző folyamatok természetesen országonként, társadalmanként különbözőképpen mentek végbe, ennek részleteivel itt most nem foglalkozhatunk. Ez sem magyarázza meg azonban teljes mértékben az egyes országok közötti termékenységi különbségeket, hiszen ezt számtalan egyéb tényező, így a kulturális, vallási háttér, a gazdaság és szociálpolitika, pszichológiai faktorok, a belső vándormozgalom, a birtokviszonyok és még sok más társadalmi meghatározottság befolyásolja. A magas életszínvonal például egyaránt lehet termékenységcsökkentő és emelőhatású, és alacsony életszínvonal mellett is találhatunk magasabb, de alacsony termékenységet is. A hazai termékenységi szint kialakulásában igen sok tényező játszott szerepet, hatásaik erősségét megbecsülni rendkívül nehéz lenne. Azt hisszük, hogy a nagyarányú társadalmi gazdasági változások hatásán kívül az erkölcsi, tradicionális értékek devalválódása is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a családok a nagy nehézségektől megriadva, egyre kevésbé szánják rá magukat több gyermek vállalására. Tartunk attól, hogy ez a helyzet csak akkor válik kedvezőbbé, ha a gazdasági és a társadalmi környezet megváltozásán túl a tudati, erkölcsi tényezők terén is újraéledést tapasztalhatunk majd. 87

16 HALANDÓSÁG Az utóbbi 45 év a megbetegedési viszonyok szempontjából a tartós, elfajulásos betegségek túlsúlyával jellemezhető. Ez az időszak két, nagyjából azonos tartalmú részre osztható: az és az között ívelő periódusokra. A hatvanas évek elejére a halandóság soha nem tapasztalt alacsony szintre süllyedt, a legutóbbi 25 évben azonban a halálozási arány emelkedett. Az közötti időszakban a születéskor várható átlagos élettartam 61,4 évről 69,4 évre nőtt. Ez mind a korábbi időszakhoz képest, mind a II. világháború utáni újjáépítés periódusában más országokban tapasztalt eredményekkel összehasonlítva kiemelkedően jó eredmény volt. A születési élettartam nagymértékű meghosszabbodása annak következménye volt, hogy minden életkorban, de különösen csecsemő gyermekkorban és a 35 évnél fiatalabb felnőttek körében számottevően csökkent a halálozás ok gyakorisága. A csecsemőhalandóság az évi 106,6 ezrelékről 1964 ben 40,0 ezrelékre süllyedt. Abszolút mértékkel mérve ez volt a legjelentősebb javulás, de viszonylagosan néhány gyermek és fiatal korcsoport halálozási viszonyai még ennél is kedvezőbben alakultak. A kor szerinti halálozási arányok meredek süllyedése annak a következménye, hogy a fertőző betegségek által okozott halálozási gyakoriságok az évi szinthez képest 1964 re egynegyedükre csökkentek. Valójában már az 1950 es évek közepére nagyobbrészt lejátszódtak azok a folyamatok, amelyek néhány kiemelkedően fontos halálok vonatkozásában a látványos javulást eredményezték, bár már ezt az időszakot is beárnyékolta az elfajulásos és daganatos betegségekből származó halálozási gyakoriságok növekedése. Ezt a növekedést azonban a fertőző betegségek okozta halan- A halandóság részletes elemzésével foglalkozik "A halálozási viszonyok alakulása Magyarországon " (Halandósági vizsgálatok 5.) c. KSH kiadvány. A közölt elemzés szerz6je Józan Péter. A születéskor várható élettartam a halandósági tábla egyik függvénye. Matematikai levezetését itt most mellőzzük. Kiszámításakor először a halandósági tábla alapján meghatározzuk, hogy egy adott év kor szerinti halálozási és továbbélési valószínűségeit figyelembe véve, a népesség egésze a születéstől a teljes kihalásig - összesen hány életévet élhet meg. Ennek és az újszülöttek számának a hányadosa az egy főre jutó születéskor várható átlagos élettartam. A mutató bármely korévre is értelmezhető, ilyenkor az adott korévet már megért népesség további leélhető éveit jelzi, és értelemszerűen csak az adott korévnél magasabb korintervallum halandósági viszonyát tükrözi. A születéskor várható élettartamok egymással közvetlenül összevethetők, mert a kormegoszlás különbségei nem hatnak rájuk. 88

17 dóság csökkenése nemcsak kiegyenlítette, hanem meg is haladta. Ilymódon a kedvezőtlen jelenségek egyelőre rejtve maradtak. Az 1960 as évek közepén kezdődött hazánkban a halandóság emelkedő alapirányzata. A halálozási arány emelkedésének mintegy háromnegyede írható a népesség öregedésének terhére, míg egynegyede a kor szerinti halandóság emelkedésének következménye. A halálozási viszonyok rosszabbodása a születéskor várható élettartam alakulásában megkésve tükröződött. Ez részben azzal magyarázható, hogy miközben a férfiak születéskor várható átlagos élettartama alacsonyabb lett, a nőké 1989 ig kismértékben emelkedett, de 1990 ben már valamelyest csökkent ben a születéskor várható átlagos élettartam 69,3 év volt Magyarországon (a férfiaké 65,1 év, a nőké 73,7 év). A felnőtt népesség halálozási viszonyainak rosszabbodását kifejező, 30 éves korban még várható átlagos élettartam a férfiak esetében 4,3 évvel csökkent között és jelenleg az 1930 as évek értékéhez hasonló. A nők körében a fenti időszakban a várható élettartam értékek azonosak voltak (az 1990 ben, 30 éves korban még várható élettartam: férfi: 37,5; nő: 45,4 év). A csecsemők, gyermekek és a 30 évnél fiatalabb felnőttek halandósága ezzel szemben számottevően javult a legutóbbi két évtizedben is. A viszonylag magas csecsemőhalandóság nagyobbrészt a kis súllyal születettekkel összefüggő problémává redukálódott. A harminc évnél idősebb férfi résznépesség halandósága minden ötéves korcsoportban emelkedett között. A 40 44, illetve a éves férfiak körében a halálozási arány 114 százalékkal nőtt. A éves férfiak évi halálozási rátái magasabbak az évieknél között a nők kor szerinti halandósága a éves korintervallumban emelkedett, egyéb korcsoportokban csökkent. A halálozási viszonyok rosszabbodása a középkorú női népességben sokkal mérsékeltebb, mint az azonos korú férfi népességben. A halálozási arány emelkedésének maximuma a és a éves nők körében található: 27, illetve 36 százalék. A halandóság rendkívül kedvezőtlen szintje több, részben egymással összefüggő tényezőre vezethető vissza. Ezek lényegében három csoportra oszthatók: 1. az életmódnak a népesség területi mobilitása, a romló gazdasági helyzete és a korábbi hagyományok által is befolyásolt kedvezőtlen elemei, amelyek kedveznek a degeneratív megbetegedések, elsősorban a szív és ér- 89

18 rendszeri, valamint a daganatos betegségek korai és nagyobb tömegű kialakulásának; 2. részben az életmóddal, a hiányos műveltséggel összefüggésben is, az egészségnek mint értéknek a fel nem ismerése, tudatosulása a társadalom meglehetősen széles rétegeiben; 3. az egészségügyi infrastruktúra elégtelensége és fokozódó lemaradása a növekvő igények és a nemzetközi színvonal mögött. Kétségtelen, hogy ilyen tényezők más országokban is hatnak és hatottak a lakosság megbetegedési és halálozási helyzetére. De e hatások a fejlett országokban részben már korábban csökkentek vagy megszűntek, a negatív attitűdök pozitívvá váltak, az egészségügyre fordított kiadások a miénknél jóval magasabbak voltak, részben pedig ott, ahol viszonylagos hatásuk most is fennáll, intenzitásuk kevésbé erős. Az elmondottak és a népesség kormegoszlása alakítja ki az évenként meghaltak számát, a nyers halálozási arányszámot. A nyolcvanas éveket vizsgálva: a legmagasabb halálozási számot, 148,6 ezer meghaltat 1983 ban rögzítették, 1990 ben ennél mintegy háromezerrel kevesebb csak a meg haltak száma (145,7 ezer). Mindez remélhetőleg azt jelenti, hogy a rendkívül rossz halandóságban talán lassú, kedvező változás kezdődött, vagy legalábbis az eddigi romlás most már lassan megállani látszik. A halandóság magas aránya felelős elsősorban a nyolcvanas évek elején megkezdődött népességcsökkenésért. Amint arra utaltunk már, a termékenység több évtizedes trendje sem biztosítja hosszú távon az egyszerű reprodukciót, de a halandóságnak az elmúlt két évtizedben tapasztalt romlása (miközben a fejlett országokban további, jelentős mértékű javulás történt) oda vezetett, hogy a népesség szaporodása már több éve negatív előjelű. (8. sz. tábla) 90

19 8. sz. táblázat A SZÜLETÉSKOR VÁRHATÓ ÁTLAGOS ÉLETTARTAM A FEJLETT EGÉSZSÉGI KULTÚRÁJÚ, IPARI ORSZÁGOKBAN Országok A férfi A női Résznépesség születési élettartama években Az össznépesség Albánia 63, , , Ausztria 66,2 2 70,4 72,6 72,7 77,4 79,2 69,3 2 73,8 75,8 Belgium 67,3 2 70, , ,3 2 77, , ,2 2 74, ,7 17 Bulgária 68,4 2 68, ,2 72,1 2 74, ,9 70,2 2 71, ,5 Csehszlovákia 67,8 67, ,3 73,6 74, ,5 70,6 70, ,3 Dánia 70,3 1 71, ,2 74,6 1 77, ,9 72,4 1 74, ,0 Egyesült Királyság Anglia és Wales 68,3 3 71, ,2 74,4 3 77, ,9 71,2 3 74, ,9 Észak Írország 67,8 3 70,3 71,8 72,9 3 76,5 77,5 70,3 2 73,3 74,6 Finnország 65,4 4 70, , ,6 4 79, , ,9 4 74, ,8 20 Franciaország 68,0 71, , ,1 80, , ,4 75, ,2 20 Görögország 67,5 5 73, , ,7 5 78, , ,0 5 76, ,8 20 Hollandia 71,1 4 73, , ,9 4 79, , , ,8 20 Írország 68,2 2 70, , ,0 2 76, , ,0 2 73, ,4 20 Izland 70,8 4 74, ,4 76,2 4 80, ,7 73,4 4 77, ,0 Jugoszlávia 62,4 6 67, , ,6 6 73, , ,9 6 70, ,8 20 Lengyelország 67,5 3 66, ,5 72,9 3 75, ,6 70,1 3 70, ,9 Magyarország 67,5 65,1 65,1 72,3 73,2 73,7 69,8 69,0 69, / / / / / / / / II. félév/1986. I. félév

20 A SZÜLETÉSKOR VÁRHATÓ ÁTLAGOS ÉLETTARTAM A FEJLETT EGÉSZSÉGI KULTÚRÁJÚ, IPARI ORSZÁGOKBAN sz. táblázat folytatása Országok A férfi A női Résznépesség születési élettartama években Az össznépesség Német Demokratikus Köztársaság 68,3 1 69, , ,3 1 75, , ,7 1 72, ,2 20 Német Szövetségi Köztársaság 67,6 7 71,6 72, ,5 7 78,3 79, ,4 7 74,8 75,8 20 Norvégia 71,0 4 73, , ,0 4 79, , ,4 4 76, ,6 20 Olaszország 67,0 2 71, , ,4 2 78, , ,6 2 74, ,5 19 Portugália 60,7 8 69,5 70,1 66,4 8 76,6 77,3 63,5 8 72,9 73,6 Románia 65,4 9 67, , ,3 9 72, , ,8 9 69, ,3 19 Spanyolország 68,0 2 72, , ,7 2 78, , ,3 2 75, ,9 18 Svájc 68,7 2 73,5 74,0 74,5 2 80,4 81,0 71,5 2 76,8 77,4 Svédország 71,6 4 73, , ,7 4 80, , ,6 4 76, ,1 19 Szovjetunió 66,0 7 64, ,2 74,0 7 73, ,9 70,0 7 69, ,9 Egyesült Államok 66,8 2 71, , , ,0 2 74, ,0 19 Kanada 68,4 5 73, , ,2 5 80, , ,2 5 76, ,1 20 Izrael 70, , , , , , , , ,8 19 Japán 66,6 2 75,0 76,2 71,7 2 81,0 82,5 69,1 2 77,9 79,3 Ausztrália 67,8 2 72, , ,2 2 79, , ,9 2 75, ,0 19 Új-Zéland 68,5 2 71, , ,0 2 77, , ,2 2 74, , / / / / / / / / II. félév/1986. I. félév

21 Ha halandóságunk olyan színvonalú volna, mint amilyen a fejlett európai és tengerentúli országoké, a természetes szaporodás még mindig viszonylag kedvező lenne. A demográfiai trendek befolyásolásának jelenleg egyik legfontosabb módja a népesség egészségi állapotának a javítása, a halandóság csökkentése. AZ AKTÍV KERESŐK FŐBB JELLEMZŐI AZ AKTÍV KERESŐK ISKOLÁZOTTSÁGA Az emberi tényező felértékelődése, a tanult és magasan képzett munkaerő megléte mind a befektetések tekintetében, mind pedig a gazdasági struktúra átalakulásában alapvető jelentőségű. A hazai munkaerő az aktív keresők képzettségi szintje évtizedről évtizedre javult ugyan, de még mindig nagyon magas a képzetlen, alig iskolázott munkaerő aránya, és bár az adatok ezt nem tudják érzékeltetni, más forrásokból ismeretes, hogy gyakran a képzés minősége sem megfelelő. Az aktív keresők iskolázottságának huzamosabb idő óta tartó javulása az 1980 as évtizedben is folytatódott. E folyamat három fő okra vezethető vissza: a teljes népességen belül növekedett a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya; a demográfiai csere, vagyis az idősebb, alacsonyabban iskolázott réteg folyamatos kiöregedése, inaktívvá válása és a fiatal, magasabban iskolázott korcsoportokba tartozók munkába lépése önmagában is kedvező strukturális átalakulást eredményezett; a dolgozók az esti levelező tagozatos képzés keretében is szerezhettek magasabb végzettséget, bár ennek jelentősége újabban csökkent ben a befejezett felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők száma meghaladta a félmilliót, arányuk 11,6 % ot tett ki, ami a tíz évvel korábbi aránynak közel másfélszeresét, a húsz évvel korábbinak több mint kétszeresét jelentette. Hasonló tendencia észlelhető, ha a legalább befejezett középiskolai végzettséget szerzett dolgozók hányadát vizsgáljuk ben ugyanis az aktív kereső tevékenységet folytatóknak nem egészen egyötöde (19 % a) rendelkezett középiskolai, vagy annál magasabb végzettséggel, 1980 ban arányuk meghaladta a 29 % ot, 1990 ben pedig 38,5 % ot tett ki ben 100 aktív keresőből23 szakmunkásképző iskolát, vagy szakiskolát végzett. Ezt a csoportot is számítva, a dolgozóknak jelentős 93

22 többsége (62 % a) jutott az általános iskolát meghaladó képesítéshez. Ez azonban a fejlett országok helyzetéhez viszonyítva még mindig messze nem kielégítő. A középfokú szakképzettséggel rendelkezők részaránya a húsz évvel korábbi szintnek majdnem a háromszorosát érte el. A diplomás aktív keresők aránya tekintetében a nők sokáig hátrányos helyzetben voltak. Ezt még az évi népszámlálás adatai is jelezték, amikor a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aránya a férfiakénak a kétharmad részét sem érte el (3,8 % volt, a férfiaknál kimutatott 6,1 % kal szemben). E különbség 1980 ra mérséklődött, és 1990 ben teljesen megszűnt, sőt a felsőfokú végzettségű nők hányada egy árnyalattal meghaladta a férfiakét. A középiskolát végzettek csoportjában a nők szerepe az utóbbi két évtizedben nagyobb volt, mint a férfiaké, a szakmunkásképző iskolát, szakiskolát végzetteknél viszont ezzel ellentétes helyzetet lehetett megfigyelni, aminek oka, hogy a szakmunkásképzésben nem nyílt mód a lányok arányának érdemleges növelésére. (9. sz. táblázat) 9. sz. táblázat AZ AKTÍV KERESŐK A LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG ÉS NEMEK SZERINT Általános iskola (%) Nem Összesen 6.osztály nál kevesebb 6 7. osztály 8. Szakmunkás képző iskola szakiskola Befejezett középiskola felsőfokú iskola 1970 Férfi 100,0 12,6 27,9 30,0 11,2 12,1 6,1 Nő 100,0 9,1 27,8 38,3 4,6 16,3 3,8 Összesen 100,0 11,2 27,9 33,4 8,5 13,8 5, Férfi 100,0 5,0 12,8 32,2 23,1 18,2 8,7 Nő 100,0 4,5 14,8 39,6 8,8 25,0 7,3 Összesen 100,0 4,8 13,7 35,4 16,9 21,1 8, Férfi 100,0 1,9 3,3 30,5 31,1 21,6 11,5 Nő 100,0 1,4 3,0 37,4 13,2 33,4 11,7 Összesen 100,0 1,7 3,2 33,6 23,1 26,9 11,6 94

23 A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező aktív keresők arányának növekedése elsősorban az egyébként rendkívül heterogén szellemi dolgozók iskolázottságát befolyásolta kedvező irányban. A szellemi réteghez tartozóknak ugyanis 1970 ben csak egyötödét, 1990 ben már egyharmadát a diplomások alkották. A szellemi foglalkozású aktív keresők között a befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők részaránya szintén emelkedett. Ez utóbbiak 1990 ben már önmagukban is többséget alkottak (52 %). Az érettségizettek és a diplomások együttesen a szellemi rétegnek több mint öthatodát (84 % át) képviselték. Ezzel párhuzamosan a fizikai dolgozók iskolázottságának színvonala is emelkedett. A fizikai foglalkozású aktív keresőknek 1990 ben közel egyharmada szakmunkásképző iskolában, szakiskolában, nem elhanyagolható része (13 %) pedig középiskolában szerezte képesítését. A szakmunkások körében az előbbiek vannak többségben (52 %), az utóbbiak pedig ezen állománycsoport egyötödét teszik ki. AZ AKTÍV KERESŐK FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELE Az 1980 as évtizedben kialakuló társadalmi gazdasági körülmények hatására az aktív keresők foglalkozási összetétele 1990 re szintén jelentős mértékben megváltozott. Az elmúlt tíz évben a korábbinál gyorsabb ütemben folytatódott a fizikai foglalkozású aktív keresők számának fogyása, a szellemi tevékenységet végzőké pedig az 1970 es évtizedben tapasztaltnál jóval mérsékeltebben tovább növekedett. Az előbbiek száma 17 % kal alacsonyabb, az utóbbiaké fél százalékkal magasabb az évinél ben az aktív keresők kétharmada fizikai foglalkozású volt, egyharmada szellemi tevékenységet végzett, ugyanez az arány 1970 ben háromnegyed egynegyed volt. Míg 1970 és 1990 között a fizikai foglalkozású aktív keresőknél a férfiak és nők aránya alig mozdult (62 38 % kal szemben %), addig a szellemi foglalkozásúak körében a nemenkénti megoszlás nagymértékben megváltozott ben a két nem hányada a fele fele arányt közelítette (48, illetve 52 %), 1990 ben ezzel szemben a szellemi dolgozóknak csak kétötöde volt férfi, háromötöde pedig nő. (10. sz. táblázat) 95

24 10. sz. táblázat AZ AKTÍV KERESŐK TEVÉKENYSÉGI FŐCSOPORT SZERINT Tevékenységi Szám (1000 fő) Százalék főcsoport Fizikai foglalkozású ,3 70,2 66,1 Szellemi foglalkozású ,7 29,8 33,9 Összesen ,0 100,0 100,0 Változott a fizikai és a szellemi foglalkozásúak korösszetétele is. A munkalehetőségek hiánya miatti nagymértékű nyugdíjba vonulás következtében a fizikaiak körében húsz év alatt közel 10 százalékponttal csökkent az 55 éves és idősebb munkavállalók aránya, de a szellemiek között,az ugyanilyen korúak fogyása kisebb mértékű, mindössze 4 százalékpont volt. Az ifjúsághoz tartozók (14 29 évesek) aránya a fizikai foglalkozású aktív keresők körében 1970 ről 1990 re lényegesen nem változott (33 % kal szemben 30 %). A szellemi munkakörökben dolgozó fiatalok hányada az évi valamivel több mint egyharmadról1990 re egyötödre mérséklődött. Mindkét tevékenységi főcsoport esetében elmondható, hogy a középkorúak aránya jelentősen nőtt, a fizikaiak vonatkozásában a évesek aránya az évi 52 % rói1990 re 66 % ra módosult, ugyanez az arány a szellemiek körében 58, illetve 75 % volt. A fizikai foglalkozású aktív keresők között az elmúlt húsz évben érezhetően megnőtt a szakképzett dolgozók aránya. A nyolcvanas évtized elején a gazdaság fejlődésének megtorpanása, majd az évtized második felében a gazdaság teljesítményének visszaesése a munkaerő számának csökkenésére vezetett, ami elsősorban a képzetlen fizikai munkásokat érintette. Ily módon 1990 ben a magyar gazdaságban 7 % kal kevesebb szakmunkás, 25 % kal kevesebb betanított munkás és 35 % kal kevesebb segédmunkás dolgozott, mint 1980 ban. A számszerű csökkenés mellett a szakmunkások aránya a fizikai dolgozók körén belül természetesen növekedett. A fizikai foglalkozásúak közötti állománycsökkenése összességében valamivel meghaladta a 800 ezer főt. E jelentős csökkenés egynegyede az időszak első évtizedére jutott és az két foglalkozási főcsoportban jelentkezett: egyrészt a mezőgazdasági foglalkozásúaknál (több mint 400 ezerrel), másrészt az egyéb fizikai foglalkozásúaknál (98 ezerrel). Ez 96

25 utóbbiak olyan munkaköröket látnak el, amelyekhez általában semmiféle képesítés nem szükséges (anyagmozgatók, rakodók, takarítók, segédmunkások stb.). Az 1970 es évtizedben az ilyen jellegű munkakörben dolgozók számának csökkenése egyrészt az anyagmozgatás gépesítésének kezdetét, másrészt a lakosság magasabb szintű munkavégzés iránti igényének fokozódását jelezte. Az 1980 as években a lassúbbá vált gazdasági fejlődés, majd az évtized utolsó éveiben a források beszűkülése miatti erőteljes beruházási, termeléscsökkenés és a külgazdasági kapcsolatokat érintő problémák következtében között a kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint a vízgazdálkodási, egészségügyi és szolgáltatási foglalkozásúakat kivéve valamennyi foglalkozási főcsoportban alkalmazottak számában visszaesés mutatkozott. Tíz év alatt évtizedek óta először mintegy 260 ezer fővel csökkent az ipari és építőipari foglalkozásúak száma. A mezőgazdasági fizikai dolgozók esetében is a korábbinál számszerűen kisebb (230 ezres), arányát tekintve azonban jelentős mértékű (46 % os) csökkenés következett be. Kismértékű növekedés az ún. "tercier" ágazatokban mutatkozott ben az 55 éves és idősebb dolgozók aránya csak a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak csoportjában érte el a 6 % ot, a többi fizikai foglalkozási főcsoportban ennél alacsonyabb volt. A különböző foglalkozási főcsoportokban dolgozó középkorúak (30 54 éves) aránya % között mozgott. A fiatalok aránya a legtöbb területen viszonylag alacsony maradt. A fizikai foglalkozásúak esetében az egyes foglalkozási főcsoportokban dolgozók arányának változásában bizonyos mértékben a gazdasági szerkezet átalakulása is tükröződik ben a mezőgazdasági foglalkozásúak a fizikai dolgozók rétegének közel negyedét tették ki, 1990 ben pedig már a tizedrészét sem érték el. Az ipari és építőipari munkakört el1átók együttes aránya között 6, 1980 után már csak 1 százalékponttal nőtt. A szolgáltatás jellegű tevékenységet folytatók hányada az évi közel 13 % ról 1990 re majdnem megkétszereződött (22 %). (11. sz. táblázat) 97

26 11. sz. táblázat A FIZIKAI FOGLALKOZÁSÚ AKTÍV KERESŐK FOGLALKOZÁSI FŐCSOPORT SZERINT Foglalkozási Szám (1000 fő) Százalék főcsoport Ipari ,5 35,7 36,7 Építőipari ,1 11,4 11,3 Mezőgazdasági ,3 14,2 9,3 Közlekedési, postai és távközlési ,8 8,1 8,6 Kereskedelmi és vendéglátóipari Vízgazdálkodási, egészségügyi és szolgáltatási Anyagmozgató gépkezelő, árukezel ,6 6,7 9, ,2 3,3 4, ,6 4,4 4,6 Egyéb fizikai ,9 16,2 15,7 Összesen ,0 100,0 100,0 A szellemi foglalkozásúak között az elmúlt húsz évben legjelentősebben (48 % kal) az egészségügyi és kulturális munkakört betöltők száma növekedett. Jelentős volt még az állománynövekedés a számviteli, ügyviteli kategóriába tartozók között (25 %) és az igazgatási, gazdasági munkakört ellátóknál (22 %). A műszaki foglalkozásúak száma viszont mindössze 4 %- kal gyarapodott. A szellemi munkakört ellátók valamennyi csoportjára az volt a jellemző, hogy a vizsgált húsz éven belül a jelentős létszámgyarapodás az időszak első tíz évében következett be után a növekedés üteme erősen mérséklődött, illetve a műszakiak körében a már korábban jelzett okokból jelentős (16 % os) visszaesés jelentkezett. A férfiak száma az 1980 as évtizedben kisebb nagyobb mértékben minden más szellemi munkaterületen csökkent. Mezőgazdasági segédmunkásokkal együtt. 98

27 A szellemi foglalkozásúak korösszetétele között módosult. Jelentősen csökkent az igazgatási, gazdasági csoport kivételével az ifjúsághoz tartozók részaránya. Az utánpótlás iránti igények beszűkülése miatt a műszaki foglalkozásúak között ment végbe a legjelentősebb eltolódása középkorúak, a évesek javára, arányuk e csoportban 1990 ben már 79 % ot tett ki. A HÁZTARTÁSOK ÉS A CSALÁDOK FŐBB JELLEMZŐI A HÁZTARTÁSOK ÖSSZETÉTELE 1990 ben Magyarországon a 3 millió 815 ezer háztartásbó1 2millió 830 ezer volt egy vagy több családot magában foglaló ún. család háztartás. Ez az összes háztartás 74 % a, ami mintegy 10 százalékponttal marad alatta az évinek. A csökkenés az elmúlt 30 évben folyamatos és egyenletes volt. Ugyanakkor nőtt a családot nem alkotó személyekből álló háztartások aránya, jelenleg már minden negyedik ilyen. E tendencia nagyrészt az egyedülélők hányadának nagymértékű növekedéséből adódik, számuk három évtized alatt csaknem megkétszereződött, 447 ezerről 849 ezerre nőtt, arányuk folyamatos növekedés mellett 15 % ról 22 % ra emelkedett. A korábbi évtizedekhez hasonlóan a nyolcvanas években is jelentős mértékben csökkent a háztartások átlagos nagysága óta a háztartások száma közel 3% kal emelkedett, ugyanakkor a háztartásban élőké több mint 2 % kal csökkent. Ebből az következik, hogy az utóbbi 10 év alatt 279 ről 266 ra mérséklődött a 100 háztartásra jutó személyek száma. (12. sz. táblázat) 99

28 12. sz. táblázat A HÁZTARTÁSOK SZÁMA ÉS ÖSSZETÉTELE Háztartások összetétele Szám (1000 ben) százalék egy családból álló háztartás ,8 74,6 72,8 71,5 két családból álló háztartás ,2 5,3 4,1 2,6 három vagy több családból ,1 0,2 0,1 0,1 áll háztartás család háztartás együtt ,1 79,9 77,0 74,2 egyszemélyes háztartás ,5 17,5 19,6 22,3 egyéb összetételű háztartás ,4 2,6 3,4 3,5 nem család háztartás együtt ,9 20,1 23,0 25,8 háztartás összesen ,0 100,0 100,0 100,0 100 háztartásra jutó személyek száma ebből: család háztartásban

29 A családokból álló háztartások hányada a korábbi évtizedekhez hasonlóan a községekben a legmagasabb (76 %), míg a fővárosban arányuk alig haladja meg a kétharmadot (68 %). Az egyedülállók részesedése Budapesten a legmagasabb, a háztartások több mint egynegyede tartozik ebbe a csoportba, míg a községekben és a városokban alig több mint ötöde. Az átlagos háztartásnagyság a fővárosban a legkisebb, minden 100 háztartásra 240 fő jut, a legmagasabb a községekben, 278 fő, míg a vidéki városok értéke (268 fő) felülről közelíti az országos átlagot. Az adatok azt mutatják, hogy a háztartások átlagos nagysága Budapesten lényegesen kisebb mértékben csökkent; mint a másik két településtípusban. Az elmúlt húsz évben a fővárosban a csökkenés mindössze 14 fő volt, ebből a nyolcvanas évekre csupán 3 fő jutott. A városokban és a községekben a 100 háztartásra jutó személyek száma jóval nagyobb mértékben esett vissza jelezvén, hogy a fővárosban tapasztaltakhoz hasonló társadalmi folyamatok e településtípusokban is egyre érezhetőbbé váltak. (13. sz. tábla) 101

30 13. sz. táblázat A HÁZTARTÁSOK SZÁMA ÉS NAGYSÁGA TELEPÜLÉSTÍPUSONKÉNT Település típus Szám (1000 ben) Az összes település százalékban 100 háztartásra jutó személy Budapest ,2 21,7 21, Városok ,7 40,0 41, Községek ,2 38,3 36,

31 A családból álló háztartások 96 % a egycsaládos, arányuk mintegy 2 százalékponttal haladja meg az évit, s 3 százalékponttal a évvel korábbit. E kismértékű arányváltozás azonban jelentős struktúraeltolódást takar. Míg 1970 ben az egycsaládos háztartásokból csupán minden tizedik volt olyan, amelyben az egyik szülő (apa vagy anya) élt együtt gyermekével, illetve gyermekeivel, addig jelenleg már minden hetedik háztartásilyen. Az átlagos háztartásnagyság az egycsaládos háztartásokban meghaladja a 3 főt, 100 ilyen háztartásra 310 személy jut. Együttélő házaspárokból álló családok esetében e mutató értéke 318, a gyermekével együttélő egy szülő típusú családoknál pedig 264 fő. E viszonylag nem nagy különbség oka, hogy egyrészt az olyan családokban, ahol csupán az egyik szülő él nőtlen, illetve hajadon gyermekével, nagyobb számban élnek rokon és/vagy nem rokon személyek, másrészt a házaspáros családok között viszonylag magas a gyermektelenek, illetőleg a gyermekükkel együtt nem élők aránya (34 %). A két családból álló háztartások aránya a család háztartásokon belül az évihez képest mintegy 3 százalékponttal mérséklődött, jelenleg 3 4 % között van, míg a három vagy több családból álló háztartások száma 1990 elején a háromezret sem érte el, ez a család háztartásoknak alig 1 ezreléke. A kétcsaládos háztartások között szinte kizárólagossá vált az egyenesági rokonok együttélése, s elenyésző azon háztartások száma és aránya, ahol az együttélő családok között nem mutatható ki rokonsági kapcsolat. Az aktív népesség számának csökkenése, a népesség fokozatos öregedése következtében az elmúlt évtizedben az összes háztartásra számítva 17 fővel (133 rói116 ra) csökkent a 100 háztartásra jutó aktív keresők száma. A hetvenes évek folyamán a csökkenés mértéke jóval alacsonyabb, mindössze 10 fő volt. (14. sz. táblázat) 103

32 14. sz. táblázat A HÁZTARTÁSOK AZ AKTÍV KERESŐK SZÁMA SZERINT Aktív keresők száma 1 2 Szám (1000 ben) Az összes háztartás százalékban Index =100,0 1980=100, ,3 31,1 29,9 96,9 95,6 98, ,1 34,5 29,7 111,3 98,3 88, ,8 7,9 6,7 99,3 85,8 86,3 4 X ,1 2,3 1,6 80,4 57,4 71,5 104

33 Budapesten a legalacsonyabb (105 fő) a 100 háztartásra jutó aktív keresők száma, míg e tekintetben a legmagasabb értékek a vidéki városokban találhatók. A háztartásokat tagjaik korösszetétele alapján vizsgálva kitűnik, hogy az összes háztartás 38 % a fiatal és középkorú személyekből, többségében gyermekes családokból áll. Az egygenerációs háztartások száma (tehát azoké, amelyekben csak fiatal, csak közép vagy csak időskorú személy él) az összes háztartás 46 % át teszi ki, ez megegyezik az évi adattal. E háztartások korstruktúrája azonban lényegesen módosult, az öregkorúak háztartásainak részesedése 18 % ról 22 % ra nőtt. Utóbbi háztartások száma tíz év alatt 661 ezerről 826 ezerre emelkedett, közülük az egyszemélyes háztartások hányada 57 %, de jelentős közöttük az idős házaspárból álló kétszemélyes háztartások aránya is (39 %). A háztartások háromnegyede tulajdonosként vagy a tulajdonos rokonaként, további 23 % uk főbérlőként vagy annak rokonaként lakik a lakásban. Ezeket az adatokat az évivel összevetve jól érzékelhető az állami lakásépítések számának és arányának a nyolcvanas években bekövetkezett csökkenése és ennek hatása. Fokozta a bérleti jogviszonyban lakók háztartásai arányának csökkenését az állami bérlakásoknak a nyolcvanas évek második felében megkezdődött elidegenítése is. A tulajdonosi (vagy annak rokona) jogcímen lakók háztartásainak aránya Budapesten 44 %, míg a vidéki városokban hányaduk megközelíti a háromnegyedet, a községekben pedig 93 %. CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS CSALÁD A népesség családi állapot szerinti összetétele nagy változásokon mentát az elmúlt időszakban. Mindkét nem esetében növekedett az özvegyek és az elváltak, és jelentős mértékben csökkent a házasok aránya (15. sz. táblázat). 105

34 15. sz. táblázat A 15 ÉVES ÉS IDŐSEBB NÉPESSÉG CSALÁDI ÁLLAPOT ÉS NEMEK SZERINT (%) Családi állapot Féri Nő Nőtlen, hajadon 24,7 22,0 24,5 17,2 13,8 15,7 Házas 69,9 70,8 66,2 63,8 64,3 59,2 Özvegy 3,2 3,5 3,7 15,2 16,3 17,4 Elvált 2,2 3,7 5,6 3,8 5,6 7,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A táblában kirajzolódó kép kis részben a halandóság alakulásának, nagyrészt pedig a házassági mozgalomban kialakult újabb folyamatoknak a következménye. Ez utóbbi lényege, hogy nagymértékben csökkent a házasságkötések és az újraházasodások aránya és tartósan magas a válási arányszám. A népmozgalmi jelenségek, elsősorban a házassági mozgalom alakulásának együttes hatására változott a családok összetétele is között valamelyest nőtt, között pedig alig csökkent a gyermek nélküli házaspárok aránya. Ugyanakkor nagyobb mértékben növekedett azoknak a családoknak a száma, amelyekben csak az apa vagy csak az anya él együtt gyermekével vagy gyermekeivel. (Ez természetesen a felvétel időpontjában fennálló állapotot tükrözi és nem azt, hogy az egyes családokban összesen mennyi gyerek születik.) Az átlagos családnagyság 1980 ig mind a házaspárokból álló, mind az egy szülő gyermekes családtípusban csökkent, 1980 óta viszont a házaspáros családoknál stagnálás, míg az egy szülő gyermekes családoknál kismértékű növekedés figyelhető meg. (16. sz. táblázat) 106