A FELDERÍTÉS FOGALOMRENDSZERÉNEK ELEMZÉSE

Átírás

1 DR. FÜZESI OTTÓ A FELDERÍTÉS FOGALOMRENDSZERÉNEK ELEMZÉSE A MH-ban jelenleg érvényben lévő szabályzatok, tankönyvek és képzési (kiképzési) jegyzetek többsége a sokéves hagyomány alapján használt kategóriákat tartalmazzák. Ezek részben még a VSZ doktrína jellemzőit tükrözik, annak felfogása szerint íródtak(pl.: harcszabályzatok). A fogalmak a NATO elvekhez illeszkedő átdolgozását folytatják a katonai felső vezetés erre szakosodott szervei és a hadtudománnyal foglalkozó egyének és kutatóműhelyek. Ugyancsak fontos szempont a NATO csatlakozás által diktált kényszer, hiszen a fogalmak hasonló értelmezése nélkülözhetetlen ami nem jelentheti a nyugati katonai elvek sematikus másolását. A NATO-országokban érzékelhető törekvés, hogy a fogalomrendszert igyekeznek egységesíteni, azonosan értelmezni. Ennek bizonyítéka a NATO Tanács által jóváhagyott szógyűjtemény (AAP 6), amelyet a Katonai Szabványügyi Hivatal léptetett hatályba. A NATO szervezetébe való belépéssel együtt a Magyar Honvédség vállalta a szógyűjtemény használatát, amely egyben alapot szolgáltat a magyar szakterminológia kialakításához. A NATO-ba való belépést követően megkezdődött a Magyar Honvédség felépítését, alkalmazását és egyéb követelményét meghatározó összhaderőnemi doktrína kidolgozása, amelynek fontos célja a szakterminológia kialakítása és rendszerbe foglalása. Írásom célja, hogy egyrészt a 90-es évek kutatási eredményeire támaszkodva e- lemezzem a felderítés fogalomrendszerét, alapkérdéseit és a Felderítő Doktrína kidolgozásához új információkat adjak, amelyek vizsgálatokon, számvetéseken a- lapulva rögzítik a felderítés főbb fogalmait, másrészt ajánlásokat tegyek a NATOban használt szakkifejezések és a felderítés érvényben lévő fogalomrendszerének az összeegyeztetésére, hiszen a most tárgyalt fogalmak nem szerepelnek a NATO dokumentumok fogalomtáraiban. A felderítő szervek, erők és eszközök fogalma A hadműveleti és harcászati felderítés feladatainak teljesítésére különböző felderítő erőket és eszközöket rendszeresítettek. Az egyes kötelékek és berendezések döntő többsége amennyiben alkalmazásra kerül, a felderítés során felderítő szervként működik. Ezek alkalmazásának megszervezése, felkészítése, vezetése, a szabályzatokban és más utasításokban rögzített elvek szerint történik. A 128

2 felderítés eddigi elméletében és gyakorlatában vannak olyan szervezetek amelyek állandóan valamilyen folyamatosan működő rendszer részei ezek a felderítő alegységek, egységek. Ezen kívül van olyan helyzet, állapot amikor ezekből az alegységekből elkülönülten meghatározott időszakra és feladatra alkalmaznak erőket és eszközöket, amelyeket ilyen esetben felderítő szerveknek neveznek. A Hadtudományi Lexikon szerint a felderítő szerv, a felderítő rendszer eleme a konkrét felderítési feladatok végrehajtására szervezett felderítő erők állományából szervezetszerűen illetve ideiglenesen létrehozott felderítő alegység (csoport) A különböző katonai lexikonokban, szabályzatokban és tankönyvben szereplő megfogalmazások szinte azonos módon határozzák meg a felderítő szervet. Ezek összegezéséből a levont következtetéseim alapján a FELDERÍTŐ SZERV: Az elöljáró intézkedése alapján kijelölt személy vagy kötelék, amely egy vagy több felderítési feladatot old meg. A kategória első részében található a formális logika szabályai szerint használt nem fogalomban lévő elöljáró szó utal a különböző felderítési nemek és az azokat irányító személyek, szervezetek szerepére, tehát a felderítő szerv nemcsak a csapat- vagy mélységi felderítés jellemző kategóriája hanem más felderítési nemnél is igaz. Az elöljáró intézkedése pedig azt feltételezi, hogy a felderítő szerv állományát, erejét és összetételét külön meghatározzák és ez az adott feladat végrehajtásának időszakára érvényes. Ez a kijelölt állomány lehet állandó alegységből képzett vagy ideiglenes jellegű, de mindenképpen csak a felderítési feladat befejezéséig funkcionál. A kijelölt kötelék szó pár magába foglalja azt a lehetőséget, hogy a felderítő szerv lehet végső soron egy személy, egy kezelőszemélyzet vagy valamilyen szintű alegység. A fogalomban szereplő megkülönböztető jegyek esetleg bővíthetők, hiszen sok dokumentum rögzíti például a felderítési módok alkalmazását, de jobb ezt elhagyni, mert a felderítési feladat megoldása szerintem egyrészt magába foglalja a felderítési módok alkalmazását és így lehetőséget ad olyan eljárások használatára, amelyek egyediek, nem tartoznak a módok közé. A másik megállapítás az, hogy a felderítési módokat nemcsak felderítő szervek, hanem más kötelékek, katonák is alkalmazhatják. A felderítő szervek kijelölt kötelékek, mégpedig a kijelölésük a katonai szervezetek állandó elemeiből a különböző fegyvernemek és szakcsapatok erőiből eszközeiből történik. A Katonai Lexikon szerint az erők és eszközök bármely haderőnem és fegyvernem, magasabb egység, egység és alegység személyi állománya (erők) a rendszeresített haditechnikai eszközeivel és egyéb anyagaival (eszközök) együtt. Egy másik a felderítő erőkre vonatkozó meghatározás: Felderítő erők a fegyvernemek, szakcsapatok, szolgálatok felderítési feladatokra rendszeresített szervezetszerű, állandó jellegű felderítő egységek, alegységek és felderítésre kijelölt más, eredetileg nem felderítő célokra kiképzett alegységek csoportja. 129

3 A felderítő erők -be azok a nem felderítő alegységek is beletartozhatnak, amelyek más fegyvernem, szakcsapat kötelékei, de felkészültségük alapján bevonják őket felderítési feladatok megoldásába. Ezek az eszközök önmagukban nem képesek hatásosan az adatszolgáltatásra, ezért valamilyen más adatszerző szervvel (személlyel) együtt tevékenykednek. Az eszközök paraméterei olyan jellemzőkkel rendelkeznek, hogy az adatszerző szerv (személy) felderítő hatásfokát növelik. Ilyen eszköz lehet például a távcső, távmérő stb., amely a figyelő meglévő vizuális és távolságbecslő képességét, annak pontosságát és objektivitását növeli. Lehetnek olyan felderítő eszközök, amelyek a felderítő szerv hiányzó tulajdonságát pótolják (pl. éjjellátó, hőérzékelő távcső). Ezek meghatározott felderítő eszközökkel és felszereléssel is rendelkezhetnek. A FELDERÍTŐ ESZKÖZÖKÖN amely gyűjtőfogalom azokat a készülékeket, berendezéseket stb. kell érteni, amelyek elősegítik a felderítő tevékenységet. Ez kétféleképpen valósulhat meg. A berendezések egyik része ténylegesen, főleg a személyes felderítés hatásfokát növelik. Az eszközök másik része olyan, hogy a működésük során szereznek információkat. Jelenleg a felderítő rendszerben találhatók olyan eszközök, amelyek sajátos elvek alapján, testreszabott működési feltételek meglétekor képesek szinte teljesen önállóan a felderítő adatszerzésre. Ezek az adatok hosszabb-rövidebb feldolgozás után általában gépi segítséggel tehetők érthetővé, tehát a felderítő berendezés automatikusan dolgozik, majd a működés eredményét lehet hasznosítani. Ilyen felderítő eszköz például a lokátor, a hő- és szeizmikus érzékelő, a fénykép stb. A felderítő eszközök állandóan meglévő, végső soron adott szervezethez tartozó berendezések is csak a felderítőszervhez kapcsolva fejti ki az adatszerző képességét. A felderítési módok, módszerek Ez a felderítés egyik legvitatottabb és legtöbbször változtatott alapkategóriája. A címben szereplő két gondolat már önmagában is magyarázatot igényel. A különböző lexikonok, szótárak nagyon hasonló tartalommal magyarázzák a mód és módszer fogalmát. Ettől függetlenül a mód az általános jelentésből adódóan eljárás rendje, formája, ahogyan valami megcsinálható, végrehajtható. A felderítési mód végső soron egy eljárás, egy folyamat rendje. A fogalom jelzője a felderítési viszont az adatszerzéssel kapcsolatos. A katonai lexikonokban található fogalom szerint a felderítést végző alegységek (szerv) harceljárásai, módszerei, amelyek alkalmazásával megoldják feladataikat, megszerzik a felderítési adatokat. 130

4 Ezek szerint a felderítési mód és a felderítést végző alegység (szerv) összekapcsolódó fogalom, azonban ez a megállapítás nem mindig igaz, hiszen vannak olyan katonák, alegységek, csoportok, akik felderítési móddal oldják meg a feladatukat és mégsem tartoznak a felderítő szervek közé. Ez a látszólagos, de valójában a gyakorlatban is létező ellentmondás a figyelésnél, átvizsgálásnál okoz problémákat. Több esetben előfordult, sőt a harcszabályzatba is bekerült olyan téves megállapítás, hogy aki felderítési módot alkalmaz, az felderítő szerv. (Lásd Harcszabályzat II. kötet) Pedig a felderítési mód független a felderítő szervtől vagy alegységtől, és az egyik lényeges jegye inkább az adatszerzés megvalósításának rendje. A másik érdekes vizsgálat az lehet, hogy a felderítő szerv csak felderítési módot alkalmaz-e? Ha megvizsgáljuk az adatszerzés sokszínű megvalósítási módszereit, akkor egy rendkívül széles skálájú képet kapunk. Ebbe a képbe beletartoznak begyakorolt, gyakran alkalmazott eljárások, de találhatók egyedi, különleges körülmények közötti esetek. Ezért az általánosítható, törvényszerűségekkel alátámasztható, a felderítő szerv tervező-szervező munkáját igénylő eljárásokat valamilyen rendszerbe foglalva fogadjuk el felderítési módoknak, az ettől eltérő eljárásokat nevezzük adatszerzésnek. Természetesen a felderítő szervek főleg felderítési módokat alkalmaznak, de ez nem kizárólagosságot jelentő összefüggés. Szerintem az elemzések vizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok alapján: A FELDERÍTÉSI MÓD: egy tervszerűen végzett, jól körülhatárolható törvényszerűségek által meghatározott felderítő eljárás, a felderítési folyamatok rendje. A felderítési módok többféleképpen megoldhatók. Tehát az egyes módok további alrendszerekre bontása feltétlenül szükséges, hiszen így vonhatók le azok a következtetések, amelyek szintézise adja a törvényszerűségeket. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szabályzatokban található megfogalmazás helyes, amely szerint az egyes felderítési módok eltérő megoldási variációi a MÓDSZEREK. A következő probléma a felderítési módok esetenként elnagyolt értelmezéséből származik. Ha a módok, az adatszerzés során használt eljárásoknak foghatók föl, akkor a tűzcsapással végrehajtott lesállás, rajtaütés (amikor nem az adatszerzés az elsődleges, hanem a rongálás) nehezen sorolhatók a felderítési módok közé. Hiszen ezeknek a felderítési módoknak a szabályzatok, tankönyvek szerint esetenként célja az ellenséges objektumok rongálása, megsemmisítése, tehát nem az adatszerzés a domináns. Véleményem szerint ezeket és az ezekhez hasonló módokat felderítő harccselekményként új fogalomcsoportba kell gyűjteni. A felderítő harccselekmények jellemzői és törvényszerűségei sajátos, a felderítési módoktól eltérő kategóriát jelentenek. Az ebbe a csoportba tartozó tevékenységek specifikuma, hogy azok a kötelékek, erők és eszközök folytatják amelyek mint felderítő szervek működnek. A felderítő harccselekményekhez hozzátartozik másodlagos célként az adatszerzés is. A másik megkülönböztető jegy az ellenség vagy az ellenség 131

5 szempontjából fontos objektum váratlan, meglepetésszerű támadása. A harmadik sajátossága lehet, hogy az esetek döntő többségében a felderítő harccselekmény előzetesen felderített, pontosított cél ellen irányul. Ebből adódik, hogy a felderítő harccselekmény: A felderítő szervek olyan tevékenysége, amely általában a kiválasztott, pontosított objektum meglepetésszerű megtámadását, rongálását jelenti. A megtámadás szó mellett célszerű a rongálás, méghozzá a meglepetésszerű rongálás kategóriáját is beépíteni a fogalom tartalmába. A felderítő harccselekmények nemcsak a csapatfelderítőkre, hanem a mélységi, esetleg diverziós erőkre is kiterjeszthetők. Dr. Kőszegváry Tibor a disszertációjában rögzíti, hogy a diverziós felderítő tevékenységek alatt mindazon az ellenség csapatainak harcrendjében, azok mögöttes területén vagy az ellenség hátországában, külön erre a célra kijelölt erők harci tevékenységét kell érteni, amelyeknek célja felderítési adatok megszerzésével párhuzamosan meghatározott objektumok rombolása és személyek harci technikai eszközök stb., megsemmisítése, illetve zavar és pánik keltése. A rögzített fogalmi rend világosan meghatározza a rongálás, megsemmisítés kapcsolódását a diverziós tevékenységek lényegéhez. Tehát ezt a gondolatot követve látható, hogy nemcsak az objektumok megtámadása, hanem azok rombolása, rongálása a felderítő tevékenységekhez, ezen belül a felderítő harccselekményekhez sorolható. Különleges felderítő szervek által végzett rombolások az esetek egy részében nem támadólagos tevékenységek, hiszen a felderítők rejtve jutnak az objektumhoz, előkészítik a rombolást, majd a helyszínt elhagyva a hátrahagyott robbantókészülék végzi a megsemmisítést, a rongálást. A felderítő harccselekmények nagyon lényeges és a felderítési módoktól eltérő sajátossága a célok megfogalmazásánál és azok összehasonlításánál látszik, amely egyben a végrehajtás törvényszerűségeit is befolyásolja. A felderítési módok lényege és célja az adatszerzés, információgyűjtés; a felderítő harccselekmények célja az ellenséges objektum rongálása, megsemmisítése, zavarása. Konkrét példán bemutatva a két tevékenység közötti különbséget: ha egy felderítő szerv egy lesállást hajt végre, tűzcsapásokkal megsemmisíti az erők, eszközök egy részét, majd okmányokat szerez az ellenségtől, foglyokat ejt, akkor ez felderítési mód. Azért, mert a tűzcsapások, az ellenség megtámadása csak a feltételek megteremtését szolgálják, a lesállás céljához ami a fogolyejtés, okmányszerzés, tehát adatszerzés. Egészen más a helyzet akkor, ha a felderítő szerv rejtetten helyezkedik el és a tőle 1 km-re lévő műúton mozgó objektumra több tűzcsapást mér, majd a lesállás helyét gyorsan elhagyja, akkor ez felderítő harccselekmény, mert célja nem az adatszerzés, hanem a menetoszlop rongálása, egyes járművek megsemmisítése, a menet ütemének lassítása. A leírt lesállások eltérő céljaiból adódik, hogy a kétfajta cselekmény teljesen 132

6 eltérő törvényszerűségeket mutat, úgy a megszervezés során, mint a végrehajtásakor. Ezért tartom célszerűnek a harccselekmények, a felderítési módoktól valamilyen formában való elkülönítését. A csapatfelderítő szervek és felderítési módok jellemzői A jelenleg érvényben lévő szabályzatok, felderítő utasítások bő terjedelemben és részletesen foglalkoznak a felderítő szervek leírásával, de csapatfelderítő szervek felosztása, egymástól való elkülönítése szerintem túlzottan elaprózott, sőt a harcfelderítő erők is a csapatfelderítők között szerepelnek. Ezért célszerű a jelenlegi szabályzók átértékelése. Ezen kívül a NATO országokban érvényes gyakorlat lényegesen eltér a magyar felfogástól. Az előzőekben leírt összefüggések alapján határozhatók meg a csapatfelderítés által használt konkrét felderítő szervek és felderítési módok. Az előző pontokban megfogalmazott kategóriák és az alkalmazási elvek elemzéséből levont következtetéseim szerint a csapatfelderítő szervek a következők lehetnek: FIGYELŐ az olyan felderítő szerv, amely meghatározott helyről vagy mozgás közben figyeléssel (füleléssel) szerez adatot az ellenségről és a terepről. Figyeléssel oldják meg a feladatot az ügyeletes tűzfegyverek kezelői, a fedezőbiztosítók, az őrök. Ebből a nagy csoportból a felderítő figyelőt az különbözteti meg a többiektől, hogy a fő feladata az ellenség helyének, többnyire speciális módszerekkel való meghatározása és jelentése. Ebből a gondolatmenetből következik, hogy vannak olyan katonák, akik figyelés közben más feladatot is teljesítenek, a fő feladatuk nem a felderítés ezért nem nevezhetők figyelőnek, és ezért nem tartoznak a felderítő szervek közé. FIGYELŐŐRS olyan felderítő szerv, amely meghatározott és műszakilag kiépített helyen, huzamosabb ideig figyeléssel és füleléssel oldja meg a feladatát. A figyelő nemfogalma (formális logika szabályai szerint) a felderítő szerv, tehát rá is vonatkozik az összes, felderítő szervre jellemző megállapítás. Érdemes kiemelni a felderítési feladat megoldását, mert a figyelő azért figyel, hogy adatot szerezzen az ellenségről. A figyelő és a figyelőőrs KÉPESSÉGE sok összetevő alapján határozható meg. A közkézen forgó szakirodalom többsége az összetevők külső körülményeit vizsgálja.(pl. látási viszonyok, háttér színe, napsugarak iránya stb.) Azonban a figyelő képessége a feladatmegoldó képességéből is levezethető. Ha a látási viszonyok optimálisak, meghatározható egy maximális távolság, ami a CÉL ÉRZÉKELÉSÉVEL fejezhető ki. Ez függ a figyelőeszköz paramétereitől, tehát a figyelőnél lévő műszerek minőségi javításával ez a távolság befolyásolható. A felfedés-érzékelés, mint maximális távolság, nagymértékben csökken 133

7 134 a FELISMERÉSI távolság értelmezésével, ami azt jelenti, hogy a figyelő milyen messze lévő eszközt képes felismerni. Ez valószínűleg az érzékelés távolságának egy része. Maga a felismerési távolság külső tényezőktől is függő, hiszen más távolságérték tartozik a harckocsi és sorozatvető, és más a harckocsi és az önjáró löveg megkülönböztetéséhez. A következő befolyásoló tényező a MÉRÉSI távolság és a helymeghatározáshoz tartozó pontossági együttható. A felismerési távolság csökken a mérési távolság értelmezésekor. A mérési távolság az a távolság, ahol a cél helye az adott optikai eszközzel mérhető. A mérőeszköz pontossági hibát kifejező együtthatói és a távolság egyenesen arányos. Tehát minél messzebb van a tárgy, annál nagyobb a pontatlanság. Ezen összefüggések ismeretében számítások és próbamérések segítségével lehet célirányosan meghatározni a figyelőőrsök képességét és feladatát. ÖNÁLLÓ FELDERÍTŐ JÁRŐR az összfegyvernemi parancsnok vagy a válságkezelés során működő vezető szerv alárendeltségében ténykedő 6-8 főtől szakaszerőig terjedő gyalog vagy járművel kiküldött felderítő szerv. Tevékenységét figyeléssel, átvizsgálással, esetleg lesállással, rajtaütéssel oldja meg. A kiküldő parancsnok intézkedése alapján felderítő harccselekményt is végrehajthat. FELDERÍTŐ JÁRŐR valamilyen működő felderítőszerv-parancsnok által kiküldött, 3-4 főtől szakaszerőig terjedő felderítő szerv, amely feladatát figyeléssel, átvizsgálással, esetleg lesállással oldja meg. TISZTI FELDERÍTŐ JÁRŐR az összfegyvernemi parancsnok vagy a válságkezelés során működő vezető szerv által bonyolult időszakokban alkalmazott felderítő szerv. Feladatát figyeléssel, átvizsgálással oldja meg. A járőrök megnevezése és besorolása alapvetően követi a jelenlegi megfogalmazásokat. A külföldi (német, osztrák, svájci) katonai szakirodalom és a két világháború közötti magyar előírások tanulmányozásából kiderül, hogy a felderítő szervek között csak egyféle felderítő járőr szerepel. Ezen belül találhatók speciális funkciók. Ha a hadtudományi munkában megengedhető az a megfogalmazás, hogy a járőr járőrt alkalmazzon ugyanis ha az ellenség mélységébe kiküldött felderítő szerv a felderítő járőr megfogalmazást kapja és a járőrparancsnok adott terület felderítésére kiküld egy 4-6 fős felderítő szervet, az is felderítő járőrnek nevezhető, akkor a felderítő témával foglalkozó lexikonokban, szabályzatokban az alapszó a felderítő járőr lehet. Ez a szerv 3-4 főtől szakaszerőig terjedhet, főleg az ellenség mélységében, esetenként saját területen figyeléssel, átvizsgálással, lesállással és rajta-

8 ütéssel oldja meg feladatát. Ebbe a megfogalmazásba belefér a tiszti felderítő járőr, a tiszt, tiszthelyettes által vezetett járőr, az önálló felderítő járőr. A felderítő képességek alapja: Egy 3-6 fős felderítő szerv gyalog egy óra alatt 3-4 km 2 -t képes felderíteni. A felderített terület nagysága függ a fedettségtől, a láthatósági viszonyoktól, a domborzattól, a járőr felszerelésétől, valamint a terep és az ellenség tevékenységének viszonyától. A nagy kiterjedésű, sok jelet adó csoportosítás felderítésekor nagyobb területet képes a járőr ellenőrizni. Abban az esetben is nő a felderítendő terület, ha az ellenség objektumai mozognak. Az átvizsgálások száma és területi nagysága nagymértékben csökkentheti a járőr által felderített területet. Ezeket a tényezőket könnyű optimalizálni az alapos terepértékeléssel, szemrevételezéssel és a felderítő járőr erejének, valamint a működési körlet nagyságának helyes arányával határozható meg a felderítő járőr képessége. FELDERÍTŐ OSZTAG a támadó hadműveletek során vagy ellencsapás előtt, összfegyvernemi magasabbegység-parancsnok által kiküldött zászlóalj-erőig terjedő felderítő szerv. Feladatát figyeléssel, átvizsgálással, lesállással, rajtaütéssel és harcfelderítéssel oldja meg. Összetétele többnyire vegyes (gl.; hk.; f. stb.). LESÁLLÁST (RAJTAÜTÉST) VÉGREHAJTÓ ALEGYSÉG az összfegyvernemi parancsnok által lesállás (rajtaütés) végrehajtására kijelölt szakaszerőig terjedő felderítő szerv. Tevékenységét elsősorban a saját, esetenként az ellenség területén oldja meg. A csapatfelderítőkkel együttműködve oldhatja meg a feladatát a LOKÁTOR-ŐRS, ami a földi mozgócél felderítő lokátorállomás segítségével deríti föl az ellenség erejét, helyét. Alkalmazása elsősorban a területek ellenőrzésénél előnyös, mivel az ellenség felé sugárzó antennája könnyen felderíthető. A HARCFELDERÍTÉS végrehajtására alkalmazható felderítő szervek összfegyvernemi (gépesített lövész, harckocsi) szakasztól zászlóalj-erőig terjedő harcfelderítő JÁRŐRÖK ÉS OSZTAGOK. Feladataikat figyeléssel, átvizsgálással és harccal oldják meg. Különleges helyzetben van a VÁLLALKOZÁST VÉGREHAJTÓ alegység. Ez a felderítő szerv elsősorban összfegyvernemi kötelékből áll, alkalmazása közvetlen harcérintkezés esetén valószínű. Ezért a harcfelderítés részeként fogható fel, bár tevékenységét rejtetten, nem harccal oldja meg. A felderítő szervek között nem szerepel a TEREPKUTATÓ HARCJÁRMŰ, mert véleményem szerint nem felderítő szerv, hiszen a fogalom követelményeit csak részben elégíti ki. A terepkutató harcjármű feladata a felderítés, valamint a kiküldő alegység 135

9 biztosítása. Tehát a terepkutató az ellenségről és a terepről az adatokat nem a harc- és tűzvezetés érdekében szerzi, hanem az ellenség felderítése mellett felkészül terepszakasz elfoglalására, tűzkiváltásra, ezzel biztosítja a kiküldő köteléket. Fontos sajátosság, hogy a menetbiztosító kötelékek is alkalmazzák, amelyek végső soron a terepkutatóval a főerők biztosítását végzik. Az állományába csak akkor osztanak be felderítőt, ha kimondottan felderítő alegység küldi ki. Az első fejezetben rögzített általános elvek, összefüggések és a felderítő szervek tevékenységének elemzése alapján levont következtetéseim szerint a csapatfelderítés módjai a következők: FIGYELÉS a terep és légtér meghatározott részének huzamosabb ideig tartó, tudatos vizuális figyelemmel kísérése. A legelterjedtebb felderítési mód, minden katona folytatja. Fontos jellemzője a közvetlen észlelés. Éjszaka füleléssel, mint módszerrel egészül ki. ÁTVIZSGÁLÁS a felderítés komplex módja, adott terület vagy objektum bejárása, részletes átkutatása. Az átvizsgálás folyamatosan a figyeléssel és füleléssel együtt valósul meg. LESÁLLÁS (fogolyejtés) olyan felderítési mód, amely során a felderítő szerv az ellenség feltételezett vagy ismert menetvonalán rejtve helyezkedik és meglepetésszerűen megtámadja az ellenséget. A RAJTAÜTÉS, olyan felderítési mód, amely során a felderítő szerv rejtve megközelíti majd és meglepetésszerűen megtámadja az ellenséget. A felderítő harccselekmények megnevezése lehet a tűzcsapásos lesállás és a tűzcsapásos rajtaütés. De a lényeges jegyeket kifejezi a rongálás szó is. A JÁRŐRÖZÉS olyan felderítési mód, amely során a felderítő szerv rejtve egy adott terület bejárása során az adatok megszerez az ellenségről. A csapatfelderítés jelenlegi elvei közül ez hiányzik, pedig ennek a felderítési módnak van létjogosultsága. A két világháború között létezett olyan eljárás, amely lényege a felderítés és jelentés; előremozgás adott terepszakaszra a közelfelderítő az útról letérve mozog úgy, hogy kerülje az ellenséget. Más haderőkben (pl. angol, német) elfogadott mód a járőrözés. Ennek lényege, hogy egy felderítő járőr tervezett menetvonalon gyalog vagy járművel mozog, eközben felderíti a terepet, megállapítja az ellenség jelenlétét vagy az arra utaló jeleket. A feladatot komplex módon figyeléssel - füleléssel, a terep bejárásával és ellenőrzésével, átvizsgálással oldja meg. A bázison végzett felkészülés után a járőr a kiválasztott menetvonalon megkezdi a járőrözést. Az útvonal lehetőleg álcázott legyen, pontosan értékelve a különböző útszakaszokat. A feltételezett, ellenség által megszállt helyeket vagy a járőr számára veszélyes körleteket a kijelölt figyelő figyeléssel ellenőrzi, majd ennek eredményétől függően folytatja a kötelék a mozgást. A járőr a veszélyes, be nem látható területeket átvizsgálással deríti fel. Más helyeken a terület személyes ellenőrzésével szerez adatot. Ezenkívül a járőrözéshez szorosan kapcsolódik a jelzőkészülékek telepítése, 136

10 a helyi lakosság kikérdezése, a nyomok felkutatása és értékelése, beszéd lehallgatása, elhagyott objektumok, műszaki munkák értékelése, esetleg tábori vezetékek lehallgatása vagy a fogolykihallgatás. Tehát ez egy komplex felderítési mód, amely segítségével bizonyos területek ellenőrizhetők. A járőrözés alkalmazható folyamatosan, periodikus mozgással vagy egyszeri menettel. A tárgyalt felderítési módok törvényszerűségeinek további elemzése, széleskörű értékelése és kipróbálása nagymértékben növeli a felderítés hatékonyságát. A leírt összefüggések helyessége esetén a felderítő szervek által alkalmazott felderítési módok közé beírható a járőrözés. A csapatfelderítő szervek és a felderítési módok újszerű vagy az elmúlt években elhanyagolt elvei, alkalmazási lehetőségei biztosíthatják a védelmi harcok és hadműveletek eredményes megoldását. Emellett folyamatosan törekedni kell az adott helyzethez illeszkedő szervezet, díszlokáció és eszközrendszer kialakítására. FELHASZNÁLT IRODALOM Haditechnikai Kislexikon. Budapest, Hadtudományi Lexikon. Budapest, Harcszabályzat I III. kötet. Ált/61, Ált211, Ált/212. A felderítés doktrínája (tervezet). KATONA I: A g.hdt. felderítő rendszerének képességei. Egyetemi doktori értekezés. Nytsz.: 685/ Katonai Értelmező Szótár. Budapest, Katonai Lexikon. Budapest, KŐSZEGVÁRY Tibor: Az ellenség div.f. tevékenysége. Kandidátusi értekezés. Magyar Nyelv Értelmező Szótár. Budapest, V. kötet. VITÉZ HALÁSZ J.: A járőrszolgálat. MKSZ 1933/11. sz. 137