Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal

Átírás

1 Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal 8000 Székesfehérvár, Szent István tér 9. Tel: 22/ Fax: 22/ web: Ügyszám: 02/162-1/2008. HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖRJEGYZŐJE, JEGYZŐJE SZÉKHELYÉN Tisztelt Körjegyző, Jegyző Asszony/Úr! A közigazgatási hivatal a jövőben is kiemelt feladatának tekinti a jegyzők munkájának segítését. E feladatkörében negyedévente szakmai tájékoztatót jelentet meg, melyben az esedékes kötelező döntések határideje is szerepel. Jelen szakmai tájékoztató I. részében az ÖTM Önkormányzati Főosztályának szakmai véleményét ismertetjük, befejező részében közreadjuk a térfigyelő kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlást. I. 1. Ha az önkormányzat a közoktatási feladatokat társulásban látja el, hogy alkotható önkormányzati rendelet, ami az intézmény költségtérítés, tandíj, térítési díj megállapításának alapját képezi? A fenntartó a közoktatásról szóló évi LXXIX. törvény 102. (2) bekezdése alapján meghatározza a kérhető költségtérítés és tandíj megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit, míg a törvény 124. (21) bekezdése szerint a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat ezeket a szabályokat önkormányzati rendeletben állapíthatja meg. Bár az önkormányzat egyes hatásköreit átruházhatja a társulásra (pl. intézményalapítás, az intézményvezető kinevezése) de a rendeletalkotás jogának átruházását az Ötv. kifejezetten tiltja, ezért a társulás nem alkothat ezekről a szabályokról rendeletet. Arra is tekintettel kell lenni, hogy a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló évi CXXXV. törvény (Ttv.) 9. -a szerint a fenntartói jogokat a társulás tagjai közösen gyakorolják. Mindezekre figyelemmel a társulásban résztvevő önkormányzatok csak különkülön alkothatnak önkormányzati rendeletet a költségtérítés és tandíj megállapításának szabályairól. Így azonban az is előfordulhat, hogy a különböző települések tanulói eltérő mértékű térítést fizetnek, pedig ugyanabban az intézményben folyik a nevelésük, oktatásuk.

2 2 Elkerülhető ez a visszás állapot oly módon, ha a társulási tanács meghatározza azokat az elvi szabályokat, amelyek alapját képezhetik az egyes önkormányzati rendeleteknek. 2. Ki határozza meg többcélú kistérségi társulás saját intézménye által biztosított szociális ellátások esetében az intézményi térítési díjakat, valamint a személyi térítési díjak csökkentésének, illetve elengedésének feltételeit? A többcélú kistérségi társulásról szóló évi CVII. törvény (Tkt.) 1. -a értelmében a kistérségben működő települési önkormányzatok képviselőtestületei a kistérségi együttműködés hosszú távú biztosítására írásbeli megállapodással kistérségben egy többcélú kistérségi társulást alakíthatnak. A többcélú kistérségi társulás vállalhatja kistérségi közszolgáltatások biztosítását, fejlesztését és szervezését, valamint intézmények fenntartását. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló évi III. törvény (Sztv.) 4. (1) bekezdésének ma) pontjában foglaltak alapján a helyi önkormányzat, a helyi önkormányzatok társulása, a települési és területi kisebbségi önkormányzat állami fenntartónak minősül. Az Sztv. 4. (4) bekezdése szerint, ahol e törvény önkormányzati társulást említ, ott eltérő rendelkezés hiányában többcélú kistérségi társulást is kell érteni. Az Sztv. 92/B. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény állami fenntartója meghatározza az intézményi térítési díjat. A fenntartó többcélú kistérségi társulásnak a Tkt. 5. (1) bekezdése szerinti döntéshozó szerve a társulási tanács, mely ellátja a Tkt. 3. (1) bekezdése értelmében a társulási megállapodásban rögzített átruházott feladat-és hatásköröket. Az Sztv. 92. (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátásokról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról rendeletet alkot, (2) bekezdés f) pontja értelmében rendeletben szabályozza a személyes gondoskodásért fizetendő térítési díjak mértékét, a fizetésre kötelezettek körét, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének eseteit és módjait. Az Sztv (3) bekezdése szerint a személyi térítési díj összege a fenntartó rendeletében foglaltak szerint csökkenthető, illetve elengedhető, ha a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyai ezt indokolttá teszik. Mivel az Ötv. 10. (1) bekezdés a) pontja értelmében a rendeletalkotás a képviselőtestület hatásköréből nem ruházható át, így a társulási tanács nem alkothat rendeletet, maximum határozatában, elviekben határozhatja meg az intézményi térítési díjat, a térítési díj csökkentésének, illetve elengedésének feltételeit, amelyet ajánlásként továbbíthat megvitatásra, és az Ötv ára tekintettel döntésre a többcélú kistérségi társulásban résztvevő önkormányzatok számára. A hatályos jogi szabályozás alapján a térítési díjra vonatkozó rendelkezéseket, a kistérségi társulást alkotó önkormányzatok rendeleteikben határozhatják meg.

3 3 Az azonos jogszabályi környezet miatt a többcélú kistérségi társulás fenntartásában működő közoktatási intézmény térítési díja megállapítása esetén is a fentiek szerint kell eljárni. 3. Bursa Hungarica Felsőfokú Önkormányzati Ösztöndíj iránti kérelmek önkormányzati hatósági ügyként, vagy a polgári jog szabályai szerint bírálhatók-e el? Az önkormányzati hatósági ügy fogalmának definiálása egyetlen jogszabályban sem történik meg. Az önkormányzati törvény indoklásából annyit tudhatunk meg, hogy az önkormányzati hatósági ügyet a képviselő-testület önkormányzati rendeletben határozhat meg (pl. a helyi adók körében). Ez azonban nem azt jelenti, hogy önkormányzati hatósági ügyet kizárólag önkormányzati rendeletben lehet megállapítani, hanem azt, hogy az önkormányzati rendeletben megállapított hatósági hatáskör csak önkormányzati lehet. A Ket. 12. (2) bekezdése a közigazgatási hatósági ügy, (3) bekezdése pedig a közigazgatási hatóság fogalmát rögzíti. A Ket. 20. (1) bekezdése a hatóságnak hatáskörébe tartozó ügyekben eljárási kötelezettséget állapít meg, továbbá előírja, hogy amennyiben ezen kötelezettségének a hatóság nem tesz eleget, úgy a felügyeleti szerve útján kikényszeríthető. A települési, illetve a megyei önkormányzat évente csatlakozhat az ösztöndíjrendszerhez. A csatlakozás eljárási rendjét az 51/2007.(III.26.)Korm. rendelet 18. (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az oktatási és kulturális miniszter évente a tárca hivatalos lapjában teszi közzé. A közzétett eljárási rendben szerepel előírásként, hogy az általános szerződési feltételek elfogadásáról nyilatkozni kell. A települési önkormányzatok a csatlakozásról szóló döntésük meghozatala után írnak ki pályázatot a felsőoktatásban részt vevő hallgatók részére. A kormányrendelet 18. (7) bekezdése deklarálja, hogy a megállapított ösztöndíj kizárólag a pályázó szociális helyzete alapján ítélhető meg. A 21. rögzíti mindazokat a szociális szempontokat, amelyeket figyelembe kell venni. A pályázati kiírás szerint azokat a hallgatókat, akik nem részesülnek kedvező elbírálásban, nem illeti meg a döntés elleni fellebbezési jog. Mindezek alapján törvényes az az eljárás, amikor a kérelmeket nem hatósági ügyként bírálják el. A Ket.-ben foglaltakhoz képest eltérő eljárási rend és határidő megállapítása, valamint szerződéskötési kötelezettség azt a tényt támasztja alá, hogy nem beszélhetünk hatósági ügyről. II. A személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díjának (intézményi térítési díj) megállapítására vonatkozó szabályok január 1- jétől megváltoztak. Ezek a változások a következőkben foglalhatók össze. 1. A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló évi III. törvény 115. (1) bekezdés értelmében:

4 4 A személyes gondoskodás körébe tartozó szociális ellátások térítési díja (a továbbiakban: intézményi térítési díj) a szolgáltatási önköltség és a normatív állami hozzájárulás különbözete. Ha az ellátásra a mindenkori költségvetési törvény differenciált összegű normatív állami hozzájárulást határoz meg, az intézményi térítési díjat valamennyi normatívakategóriára külön meg kell határozni. Az intézményi térítési díjat integrált intézmény esetében is szolgáltatásonként kell meghatározni, a közös költségelemek szolgáltatásonkénti közvetlen költségeinek arányában történő megosztásával. Emelt színvonalú bentlakásos ellátás esetében az intézményi térítési díjat az előző évben ténylegesen igénybe vett normatív állami hozzájárulással kell számítani. A évi költségvetési törvény 3. melléklet 11.c) és d) pontjai alapján a szociális étkeztetéshez és a házi segítségnyújtáshoz különböző mértékű normatív állami hozzájárulás vehető igénybe. Az Sztv (1)bekezdés alapján az intézményi térítési díj a szolgáltatás önköltségének és az állami normatívának a különbözete. Ezért a többféle normatíva többféle térítési díjat eredményez. A költségvetési törvény alapján más a térítési díja annak a személynek, akinek ellátását már évben megkezdte az önkormányzat, és más azoknak, akik évben lépnek be az ellátottak közé. Az utóbbi esetben ugyanis az ellátottak jövedelmi helyzetéhez igazodik az igénybe vehető állami normatíva összege és ennek megfelelően a térítési díjakat is ezekhez a jövedelemkategóriákhoz kell megállapítani. Az étkeztetés intézményi térítési díjának meghatározásakor figyelemmel kell lenni a a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról szóló 29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet 9. (4)bekezdésében foglalt szabályozásra is. Ennek alapján az étkeztetés intézményi térítési díja aszerint differenciált, hogy az ételt a helyszínen fogyasztják el vagy az igénybevétel helyére szállítják. A kiosztó helyen, illetve a lakáson történő étkeztetés térítési díja a kiszállítás költségét is tartalmazza. Ha az étel lakásra történő kiszállítása közös háztartásban élő személyek részére történik, a kiszállításért fizetendő személyi térítési díjat csak egy személyre lehet megállapítani. A helyi rendeletekben térítési díjak megállapításkor a fenti differenciálásnak is meg kell jelennie. 2. Felhívjuk a figyelmet, hogy a Sztv (10) bekezdése lehetőséget ad a fenntartónak, hogy az intézményi térítési díjat az (1) bekezdés szerint kiszámított és külön jogszabály szerint dokumentált térítési díjnál alacsonyabb összegben is meghatározhatja. Ebben az esetben a rendeletből, vagy az előterjesztésből ki kell tűnnie az Sztv (1) bekezdésében foglaltak szerint megállapított térítési díjaknak is, és a rendeletben ezekhez képest határozhat meg a képviselő-testület alacsonyabb térítési díjat. 3. Az Sztv (9) bekezdés értelmében: A szolgáltatási önköltség a szolgáltatás kapcsán felmerült ráfordítások (a számvitelről szóló évi C. törvény ai szerinti költségek, önkormányzati intézményeknél az éves

5 5 költségvetési beszámoló 21. táblája soraiban feltüntetett költségek) egy szolgáltatási egységre (ételadag, szolgáltatási óra, nap) számított értéke, amelyet az előző év adatai alapján, a tárgyév március 1-jéig kell megállapítani. Kérjük, hogy az előzőekben ismertetett jogszabályhelyek alapján a helyi rendeletek felülvizsgálatáról mielőbb gondoskodni szíveskedjenek. Tájékoztató a különböző ellátási formákban nyújtott étkezés Áfa-törvénybeli megítéléséről május 1-jétől Az Országgyűlés által március 10-én elfogadott törvénymódosítás értelmében a bölcsődei, óvodai, szociális, diákotthoni, és kollégiumi ellátottak felé nyújtott étkeztetési szolgáltatás kivételt képez az általános forgalmi adóról szóló évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 85. (1) bekezdésének f), h), és i) pontjaiban megfogalmazott adómentesség alól, amennyiben az étkezésért járó ellenérték külön térítendő meg. Az általános-, középiskolai-és felsőoktatási menza azért nem szerepel a felsorolásban, mert azok a törvénymódosítást megelőzően sem tartoztak az adómentes körbe. Fentiek értelmében, ha a hivatkozott intézményi ellátási formákban az étkezésért külön fizetnek, a szolgáltatásnyújtás után 20 %-os adómértékű Áfa-fizetési kötelezettség keletkezik, az étkeztetéssel összefüggő beszerzéshez, igénybevett szolgáltatáshoz kapcsolódó előzetesen felszámított Áfa pedig levonható. Az Áfa tv. vonatkozó előírása értelmében az ingyenesen nyújtott szolgáltatás is Áfa-köteles, amennyiben a szolgáltatás ingyenes nyújtásához történő beszerzés, igénybevett szolgáltatás Áfa-ja részben vagy egészben levonható volt. A módosító törvény azonban kimondja, hogy az ingyenes intézményi étkeztetést nyújtó adóalanyra december 31. napjáig bezárólag az Áfa tv. 14. (2) bekezdésének előírása nem alkalmazandó, vagyis az ingyenes étkeztetést eddig az időpontig nem terheli Áfa (a beszerzést terhelő Áfa viszont levonható). A köz-és felsőoktatáshoz közvetlenül kapcsolódóan jogszabály alapján nyújtott ingyenes étkeztetés esetében, mivel az már január 1-jétől Áfa-köteles volt, az ingyenes étkeztetésre jutó Áfa megfizetése alóli mentesülés (és adólevonási jog) visszamenőleges hatályú, azonban a mentesítés ez esetben is csak december 31. napjáig szól. Az új előírás május 1. napján lép hatályba. Az a szociális, gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi intézményt fenntartó, aki a április 30-ig hatályos előírások értelmében adómentes szolgáltatást nyújt, és az adómentesség miatt a térítési díjat nem csökkentette, a törvénymódosítást követő Áfa-fizetési kötelezettségre tekintettel a térítési díjat nem emelheti meg. III. A június 30-ig esedékes kötelező döntések határidejéről illetve az azt megalapozó jogszabályi rendelkezésekről a következő tájékoztatást adom.

6 6 1. A helyi önkormányzat éves összesített közbeszerzési tervet készít. Határidő: április 15. A feladat jogszabályi alapja: a közbeszerzésekről szóló évi CXXIX: törvény 5. (1) A 22. (1) bekezdésében meghatározott ajánlatkérők - kivéve az V. és a VII. fejezet szerint eljáró ilyen ajánlatkérőket, valamint a központosított közbeszerzés során az ajánlatkérésre feljogosított szervezetet - a költségvetési év elején, lehetőség szerint április 15. napjáig éves összesített közbeszerzési tervet (a továbbiakban: közbeszerzési terv) kötelesek készíteni az adott évre tervezett közbeszerzéseikről. A közbeszerzési tervet az ajánlatkérőnek legalább öt évig meg kell őriznie. A közbeszerzési terv nyilvános. 22. (1) E fejezet alkalmazásában ajánlatkérők: d) a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a települési önkormányzatok társulása, a helyi önkormányzat által a helyben központosított közbeszerzés keretében ajánlatkérésre kizárólagosan feljogosított szervezet, a helyi önkormányzati költségvetési szerv, a helyi kisebbségi önkormányzati költségvetési szerv, a területfejlesztési önkormányzati társulás, a megyei területfejlesztési tanács, a térségi fejlesztési tanács, a regionális fejlesztési tanács; 2. A képviselő-testület elé kell terjeszteni a jegyző által elkészített zárszámadási rendelet tervezetet, valamint az éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást és eredménykimutatást Határidő: április 30. A feladat jogszabályi alapja: az államháztartásról szóló évi XXXVIII. törvény (Áht.) A jegyző által elkészített zárszámadási rendelettervezetet, valamint a külön törvény szerinti könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszerűsített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentést, könyvviteli mérleget, pénzmaradvány-kimutatást, és eredménykimutatást a polgármester a költségvetési évet követően 4 hónapon belül terjeszti a képviselő-testület elé. A képviselő-testület a zárszámadásról rendeletet alkot. A könyvvizsgálatra kötelezett helyi önkormányzatok polgármesterei a könyvvizsgálatról készített jelentést minden év június 30-áig megküldik az Állami Számvevőszéknek. 3. Könyvvizsgálói záradékkal ellátott egyszerűsített beszámoló előterjesztése Határidő: április 30. A feladat jogszabályi alapja: az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 10. (7)

7 7 (7) Az Ötv. 92/A. -a szerinti helyi önkormányzatok a zárszámadásukhoz kapcsolódó, az önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó, jegyző által elkészített egyszerűsített éves költségvetési beszámolót kötelesek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt a tárgyévet követő április 30-áig a képviselőtestület elé terjeszteni. A képviselő-testület által elfogadott egyszerűsített éves költségvetési beszámolót a tárgyévet követő év június 30-áig kell közzétenni és egyidejűleg az Állami Számvevőszéknek a könyvvizsgálói jelentéssel együtt megküldeni. Ötv. 92/A. (1) A megyei, a megyei jogú városi, a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzat képviselő-testülete köteles könyvvizsgálót megbízni, továbbá az államháztartásért felelős miniszter és a helyi önkormányzatokért felelős miniszter által meghatározott egyszerűsített tartalmú - a helyi önkormányzat és intézményei adatait összevontan tartalmazó - éves pénzforgalmi jelentését, könyvviteli mérlegét, továbbá pénzmaradvány- és eredménykimutatását a Belügyi Közlönyben és a Cégközlönyben közzétenni. A képviselő-testület e rendelkezés hatálybalépésétől számított 60 napon belül köteles - szakmai szempontok szerint - a pályázatot kiírni, azt elbírálni és a polgármester a könyvvizsgáló számára a megbízást kiadni. 4. Az éves ellenőrzési jelentés, valamint az éves összefoglaló ellenőrzési jelentés képviselő-testület elé terjesztése Határidő: április 30. A feladat jogszabályi alapja: a helyi önkormányzatokról szóló év LXV. törvény (Ötv.) 92. (10) bek. (10) A polgármester a tárgyévre vonatkozó - külön jogszabályban meghatározott - éves ellenőrzési jelentést, valamint az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek éves ellenőrzési jelentései alapján készített éves összefoglaló ellenőrzési jelentést - a tárgyévet követően, a zárszámadási rendelettervezettel egyidejűleg - a képviselő-testület elé terjeszti. 5. A helyi önkormányzat képviselő-testülete a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról átfogó értékelést készít, melyet megtárgyal. Határidő: május 31. A feladat jogszabályi alapja: a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló évi XXXI. törvény (Gyvt.) 96. (6) bekezdés 96. (6) A helyi önkormányzat a gyermekjóléti és gyermekvédelmi feladatainak ellátásáról minden év május 31-éig - a külön jogszabályban meghatározott tartalommal - átfogó értékelést készít, amelyet a képviselő-testület, illetve a közgyűlés megtárgyal. Az értékelést meg kell küldeni a gyámhivatalnak. A gyámhivatal az értékelés kézhezvételétől számított harminc napon belül javaslattal élhet a helyi önkormányzat felé. A helyi önkormányzat hatvan napon belül érdemben megvizsgálja a gyámhivatal javaslatait és állásfoglalásáról, intézkedéséről tájékoztatja.

8 8 6. Amennyiben az önkormányzat költségvetési szerve vállalkozási tevékenységet folytat és az veszteségessé válik, akkor a felügyeleti szerv köteles a jogszabályban meghatározott időpontig intézkedni. Határidő: május 31. A feladat jogszabály alapja: az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet (Ámr.) 9. (4) bekezdése 9. (4) Ha a költségvetési szerv vállalkozási tevékenysége összességében - a (2) bekezdésben foglaltak ellenére veszteségessé válik, a felügyeleti szerv köteles a tárgyévet követő év május 31-éig intézkedni a veszteséges tevékenység felszámolására, a felelősség megállapítására. 7. Amennyiben az önkormányzat helyi esélyegyenlőségi programot fogadott el, és az tartalmazza a programban megfogalmazott célok megvalósításának forrásigényét és végrehajtásuk tervezett ütemezését, úgy a települési önkormányzat a tárgyévet követő év június 30-ig a teljesítésről éves jelentést fogad el. Határidő: június 30. A feladat jogszabályi alapja: az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. törvény 63. (5) bekezdés 63. (5) A települési önkormányzat helyi esélyegyenlőségi programot fogadhat el, amelyben elemzi a településen élő hátrányos helyzetű csoportok helyzetének alakulását, és meghatározza az e csoportok esélyegyenlőségét elősegítő célokat, kiemelt figyelmet fordítva a lakhatásra, oktatásra, egészségügyre, foglalkoztatásra, valamint a szociális helyzetre. A helyi esélyegyenlőségi program tartalmazza a célok megvalósításának forrásigényét és végrehajtásuk tervezett ütemezését; a települési önkormányzat a tárgyévet követő év június 30-ig ütemterve teljesítéséről éves jelentést fogad el. IV. A rendőrség előterjesztése alapján elhelyezendő térfigyelő kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás Több város önkormányzata megkereste az Adatvédelmi Biztos Irodáját állásfoglalást kérve a rendőrség előterjesztése alapján felszerelendő térfigyelő kamerák önkormányzati jóváhagyásával kapcsolatosan. A beadványt tevők a térfigyelés jogszerűségének feltételeiről kértek álláspontom kifejtésére. A jogi környezet áttekintése A Rendőrségről szóló évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) legutóbbi módosítása a térfigyelő rendszerek működtetésében új szerepet jelöl ki az önkormányzatoknak. Az új szabályok szerint a rendőrség közterületen bárki

9 9 számára nyilvánvalóan észlelhető módon képfelvevőt helyezhet el és felvételt készíthet, amennyiben az közbiztonsági, bűnmegelőzési, illetve bűnüldözési célból igazolhatóan szükséges. Abban a kérdésben, hogy hol szükséges ilyen képfelvevőket elhelyezni, az illetékes települési önkormányzat a rendőrség előterjesztése alapján dönt (Rtv. 42. (2) és (3) bekezdés). A törvény az önkormányzat és a rendőrség együttműködését a képfelvevő elhelyezési és üzemeltetési költségeinek biztosításában is lehetővé teszi. A jogalkotó tehát ilyen módon biztosította a térfigyelés szakmai és gazdasági feltételeit. Rá kell mutatnunk arra, hogy az Rtv. módosításával párhuzamosan nem került sor a közterület-felügyeletről szóló évi LXIII. törvény (Ktftv.) módosítására. A Ktftv. 7. -a szabályozza a közterület-felügyelet képrögzítési lehetőségét, amely alapvetően adott intézkedéshez kötött rögzítést jelent. A Ktftv. megengedhetetlenül kiterjesztő értelmezését jelentené, ha arra a következtetésre jutnánk, hogy az idézett törvényhely alapján az önkormányzatok általános térfigyelésre kapnak felhatalmazást január 1-jétől az Rtv. idézett módosításával az önkormányzatok szerepe valóban változott a térfigyelés feltételeinek megteremtését illetően. Az önkormányzatoknak meg kell találniuk azt a módot, ahogyan a rendőrséggel együttműködve hozzájárulhatnak a közbiztonság javításához. Az önkormányzatokra hárul tehát az a feladat, hogy amennyiben a rendőrség közterületen közbiztonsági (bűnmegelőzési, bűnüldözési) célból képfelvevőt kíván elhelyezni, úgy az erről szóló előterjesztésről döntsön. Az önkormányzati beadványok rendkívül hasznos jelzésként szolgáltak, ugyanis alkalmat adnak arra, hogy az önkormányzati döntések meghozatalához adatvédelmi szempontú támpontokat fogalmazzak meg. A közbiztonság helyzetének vizsgálata a térfigyelés szükségességének megítélése szempontjából A közbiztonság helyzetéről számos szerv rendelkezik többé-kevésbé pontos, szakmailag is értékelhető információkkal. Közülük kétségkívül a rendőrség van abban a helyzetben, hogy feladatainál fogva a bűnözéssel leginkább fertőzött területeket azonosítani tudja. Amennyiben a közbiztonság rossz állapota indokolja, a rendőrség az illetékes önkormányzatnál kezdeményezheti a térfigyelést. Annak megítélése, hogy mely közterület milyen fokban érintett a bűnözéssel, alapvetően szakmai kérdés. A közbiztonságot veszélyeztető, az adott területre jellemző elkövetési magatartások mérlegelése nyújt további támpontot annak eldöntésében, hogy a folyamatos térfigyelés javíthat-e a közbiztonság állapotán. A rendőrségé tehát a szakmai szempontok vizsgálata. Az önkormányzatnak azonban lehetősége van arra, hogy a térfigyelés társadalmi költségeit mérlegelje. Ez az a pont tehát, ahol belép az önkormányzatok felelőssége az új jogi környezetben. A legkisebb sérelmet okozó eszköz választásának kötelezettsége Alapjogi szempontból, így adatvédelmi jogi szempontból is érvényesíteni kell azt a követelményt, hogy az elérni kívánt célra tekintettel a lehető legkisebb alapjogi sérelemmel járó megoldást kell választani. A térfigyelés a lehetséges eszközök

10 10 között az egyik legsúlyosabb jogkorlátozással jár. Ennek illusztrálására elég csupán arra utalnunk, hogy a kamerás megfigyeléshez szokott gyermekek személyiség-fejlődésén kimutatható a kamerák jelenlétének negatív hatása. A kamerák elhelyezésének jóváhagyása hosszú távú és nem feltétlenül pozitív hatásokat vált ki, melynek során óriási felelősség hárul az önkormányzatokra, és ehhez mért körültekintéssel kell eljárni. A bűnmegelőzés tudományos eredményeinek használata Az önkormányzatnak döntése meghozatala során mérlegelnie kell, hogy valóban a térfigyelés-e az egyetlen módja a közbiztonság javításának? Sorra meg kell vizsgálni azokat a lehetőségeket, amelyek a közbiztonságra jótékony hatást gyakorolhatnak. A döntés meghozatala során fel kell használni a rendelkezésre álló tudományos eredményeket, mindenek előtt a kriminológiai kutatások következtetéseit. A tudományág alapvető gyakorlati szerepe, hogy kutatási eredményeivel, felismeréseivel segítse, orientálja a bűnmegelőzést szolgáló döntéseket és a kriminálpolitikát. A kriminológia legfontosabb kutatási területei közé tartozik a bűnmegelőzés is[1]. Az önkormányzatnak a tárgyalt döntés meghozatala során tekintettel kell lennie a bűnözés területi adataira. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a bűncselekmények elkövetésének helye összefüggésben áll a bűnözés szerkezetével, ezért a bűnözés szerkezetének vizsgálata előfeltétele a helyes döntés meghozatalának. Csak olyan bűnözési szerkezet esetén várható statisztikai javulás, amelynek esetében a térfigyelő kamerák által valóban kiszorítható bűncselekményekkel állunk szemben. A kisebb közösségek szerepére, közvetve pedig az önkormányzatok kiemelt felelősségére a kriminológiai kutatások számtalanszor rámutatnak. A nyilvánosságra kerülő, és a közvéleményt befolyásoló hírek gyakran felszínesek, így hallgatnak a családi, nevelési gondokról, a bűnözést ténylegesen magyarázó körülményekről, nem ismerjük fel, hogy mi is valójában az átlagpolgár felelőssége. Úgy tűnik, mintha a bűnözés elleni harc kizárólag represszáliákból állna, a valóságról (elmaradó feljelentések, alacsony hatásfokú felderítés, sikertelen reszocializáció) szó sem esik, ahogyan sokszor hallgatnak a médiumok arról is, hogy a bűnüldözés csak akkor lehet eredményes, ha az informális ellenőrzés (család, iskola, szomszédság) működik[2]. Le kívánom szögezni, hogy ombudsmanként aggódva figyelem a bekamerázási láz terjedését. Egyfajta csodafegyverként tekintenek manapság erre az eszközre, amelynek társadalmi költségeit felmérni szinte képtelenség, ugyanakkor érdemben nem csökkentik, csupán egy másik területre helyezik át a bűnözést. Ez könnyen beláthatóan törvényszerű is, hiszen a kamera alkalmatlan arra, hogy az állampolgárt megnevelje, jogkövető magatartásra bírja. Éppen ellenkezőleg, azt a tarthatatlan erkölcsi üzenetet hordozza, hogy a növekvő számú kamerák kereszttüzében kénytelen az állampolgár jól viselkedni, a kameramentes övezetben azonban már azt tesz, amit akar, hiszen senki nem látja. Így aztán a bűnmegelőzésért, bűnüldözésért felelős döntéshozók erőfeszítései a visszájukra fordulnak, és válik a jó szándékkal felszerelt kamera, illetve a megfigyeltség tudata rossz üzenetet hordozó tájékozódási ponttá.

11 11 Pedig a bűnözéssel foglalkozó tudományok számos más eszközt javasolnak a bűnözés visszaszorítására. Ha egy adott városrész közbiztonságában sok gondot okoznak a környéken lévő szórakozóhelyek, akkor ezek körül fokozott rendőri járőrözés alakítható ki, de újra szabályozható nyitva tartásuk is. Ha például az éjszakai órákban elszaporodik a gépkocsilopás, akkor figyelőszolgálat szervezhető, a polgárőrség, a szomszédság és a rendőrség közreműködésével[3]. Hagyományos nagyvárosi építkezésű települési formákban jó hatással volt a betöréses lopások megelőzésére a házmester intézményének visszaállítása. A fő közlekedési útvonalakon a zsebtolvajok és garázdák ellen jó megelőzési módszernek bizonyult a kalauzok alkalmazása. Ezek a megoldások például Hollandiában nem csak a bűnmegelőzésre voltak jótékony hatásúak, hanem új munkahelyeket is teremtettek a már hosszabb ideje munkanélküli segélyből élők számára[4]. Néha nagyon egyszerű és kézenfekvő, valamint költségkímélő megoldások lehetnek igen jótékony hatással a környék lakóinak közbiztonsági közérzetére. Az utcák megfelelő kivilágítása például nem csak az utcai támadások megelőzésére hat, hanem fokozza az általános biztonságot, komfortérzetet, sőt növelheti a környéken az ingatlanok árát is[5]. Egy önkormányzat helyzetéből adódóan képes lehet komplex összefogás megszervezésére is. Ha elszaporodnak a gyógyszertárak, pénzintézetek elleni támadások, szándékos gyújtogatásból származó tűzesetek, akkor az adott szakmai szervezeteknek és a biztosító társaságoknak közösen kell kialakítani a védekezés újabb módozatait[6]. Az önkormányzat további szerepét illetően utalhatunk a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés kapcsolatára. Az önkormányzat által fenntartott oktatási intézményekben bőven akad tennivaló ezen a téren is. Az iskolák felelőssége abban is megragadható, hogy az első bűncselekmény elkövetésének ideje alapvetően meghatározó a későbbi bűnözői karrier kialakulásában. Ha az életkorral kialakult fizikai képesség a társadalmi integráción keresztül nem kerül hasznosításra, és így a konformitás elmarad, akkor az életkornak a bűnözésre gyakorolt hatása érzékelhetően felerősödik[7]. Összegzés A fent részletezett intézkedések mind olyan lehetőségek, amelyek a kriminológia eredményei szerint kedvezően hatnak a közbiztonság alakulására. Mindaddig, amíg az önkormányzat nem vette számba ezeket a lehetőségeket, és nem győződött meg ezek nem kielégítő voltáról, nem dönthet felelősséggel arról, hogy a térfigyelő rendszer valóban az egyetlen megmaradt lehetőség a közbiztonság javítására, végeredményben pedig az állampolgárok biztonságérzetének javítására. Az önkormányzatok térfigyelő kamerák elhelyezésére irányuló jóváhagyó döntését csak abban az esetben tartjuk megalapozottnak, amennyiben ezeket a szempontokat alaposan mérlegelte. Ennek a mérlegelésnek valósnak, a képviselő-testület által érdemben megtárgyaltnak kell lennie. A mérlegelés megtörténtét, a közbiztonság javítására rendelkezésre álló lehetőségek felmérését és az azokról kialakított álláspontot dokumentálni is szükséges. Csak egy alapos és visszakereshető mérlegelés alapján állapítható meg ugyanis az, hogy egy adott közterület térfigyelő kamerákkal való lefedése az állampolgárok alapvető jogainak védelme érdekében szükséges. A térfigyelés nyilvánvaló jogkorlátozással jár, nevezetesen a magánszféra és a személyes adatok védelméhez fűződő jog

12 12 csorbításával. Ez a korlátozás nem járhat utóbbiak aránytalan sérelmével. Végezetül pedig szintén a térfigyelő kamerák jogszerű üzemeltetésének feltétele az, hogy a térfigyelés alkalmas legyen az állampolgárok alapvető jogainak védelmére. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek maradéktalanul, úgy a térfigyeléssel járó adatkezelést jogszerűtlennek kell tekintenünk. Összefoglalva megállapítható, hogy a bűnözést összetett társadalmi jelenségként kell kezelni, amely ellen hatékonyan küzdeni csak minden közösség, minden állampolgár valamilyen módon történő közreműködésével lehet. Álláspontom szerint a térfigyelő rendszerek a bűnözéssel szemben mindössze a tünetekre összpontosítanak, a bűnözés visszaszorítására e felületes voltuk miatt hosszú távon alkalmatlanok. Bizonyos bűncselekmények észlelésére, így a bűnözés bizonyos szegmensei ellen folytatott küzdelemre pedig teljesen képtelenek. Mindezekre tekintettel a bűnözés visszaszorítására átgondolt stratégiát kell kidolgozni, amiben csak korlátozott helye és szerepe lehet a térfigyelő rendszereknek. Ajánlások A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló évi LXIII. törvény 24. d) és e) pontjainak alapján az információs jogok érvényesülése és a személyes adatok kezelésére vonatkozó törvényi rendelkezések egységes alkalmazásának elősegítése érdekében az alábbi ajánlást teszem: A Rendőrségről szóló törvény 42. (2) bekezdése alapján közterületen képfelvevők elhelyezésére tett rendőrségi előterjesztést jóváhagyó döntése előtt az illetékes települési önkormányzat köteles érdemben megvizsgálni. A vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a térfigyelés valóban az egyetlen megmaradt lehetőség arra, hogy az adott területen elkövetett bűncselekmények számát csökkentsék. Az önkormányzatnak visszakereshető módon számba kell vennie és mérlegelnie kell a közbiztonságra jótékony hatást gyakorló, az alkotmányos jogokat kevésbé sértő megoldások alkalmazhatóságát. Ilyen mérlegelés, és a térfigyelő kamerák elhelyezésének elkerülhetetlenségét igazoló eredmény hiányában a térfigyelés nem felel meg az Rtv. követelményeinek, és a képfelvevők révén folytatott adatkezelés jogszerűtlennek tekintendő; Az Rtv január 1-jén hatályba lépett új szabályai alkalmazandók az ezt megelőzően felszerelt térfigyelő kamerák révén folytatott adatkezelésekre is. Ennek megfelelően ezek jogszerű üzemeltetéséhez az önkormányzatok fent leírt jóváhagyó döntését a rendőrségnek be kell szereznie. Székesfehérvár, március 18. Tisztelettel: Dr. Gelencsér József hivatalvezető