E-számvitel. Tartalom. Tisztelt Előfizetőnk! 2013.február V. évfolyam 2. szám. A hónap témája. Olvasói kérdések. elektronikus Szakmai folyóirat

Átírás

1 E-számvitel elektronikus Szakmai folyóirat 2013.február V. évfolyam 2. szám Tartalom In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és számviteli törvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! A hónap témája A évi adótörvényi változások számviteli összefüggései Olvasói kérdések Egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztat A kísérleti fejlesztés költségeinek aktiválása Kezességvállalás Forintos könyvvezetésről az EUR-ra való áttérés Opcióért fizetett ellenérték Próbaüzemeltetés költségei Beruházási hitelből több tárgyi eszköz valósul meg Szerző: Botka Erika a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének főtitkára Tisztelt Előfizetőnk! Szakmai folyóiratunk előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Számvitellel kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media.hu címen tudja feltenni Botka Erikának. Kérem, hogy az tágyába írják bele, hogy E-számvitel. Honlapunkról a Segédletek közül töltheti le a szerkeszthető dokumentummintát, az Excel-alapú segédleteket. Az Ön felhasználóneve: eszamvitel Az Ön jelszava: eszv275 A kézirat lezárásának dátuma: január 20. 1

2 A hónap témája A évi adótörvényi változások számviteli összefüggései Általános forgalmi adó Pénzforgalmi elszámolás Az áfa-tv január 1-jétől új lehetőségként tartalmazza az általános forgalmi adó pénzforgalmi elszámolását. Ez a pénzforgalmi elszámolás új kihívást jelent sok könyvelő program számára, ezért 2013-tól a könyvelési programok többségét módosítani szükséges ahhoz, hogy szabályszerű legyen a könyvelés. A pénzforgalmi elszámolás lényege, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó vállalkozásnak a fizetendő általános forgalmi adót abban az adóbevallási időszakban kell bevallania, amikor az értékesítéséről kiállított számlán felszámított ellenértéket a vevő kifizette. Az áfa-tv. előírásából az is következik, hogy mint terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő az eladótól kapott számlában előzetesen felszámított általános forgalmi adót csak abban az adóbevallási időszakban állíthatja be levonható adóként, ha az adót is magában foglaló ellenértéket az eladó részére megfizette. Az ellenérték megfizetésének kell tekintetni azt is, ha az abból származó követelés vagy kötelezettség engedményezés, elengedés, tartozásátvállalás miatt vagy más módon szűnik meg. Az áfa-tv. előírása alapján, ha az ellenérték megfizetése részletekben történik, akkor a fizetendő adót a részlet jóváírásakor legalább a megfizetett részlet erejéig kell megállapítani, illetve a levonási jog a megfizetett részlet erejéig érvényesíthető. A vállalkozások kettős könyvvitelt vezetnek, ezért fontos hangsúlyozni, hogy pénzforgalmi elszámolás választása esetén is a kimenő és a bejövő számlákat a szerződés szerint teljesítés időpontjával a 31. Vevők és a Szállítók főkönyvi számlákon rögzíteni kell. Pénzforgalmi elszámolás választása esetén sem változik meg az az alapkövetelmény, hogy a főkönyvi könyvelésnek az adóbevallásokkal egyeznie kell. Az általános forgalmi adó pénzforgalmi elszámolásának a szabályozásából az következik, hogy a számviteli elszámolás alapját képező szerződés szerinti teljesítés időpontja és a fizetendő adó, illetve az előzetesen felszámított adó adóbevallásba történő beállításának időszaka el fog térni egymástól (csak készpénzzel történő kifizetés esetén esik egybe). Az áfa-tv. előírása szerint, ha a vállalkozás a pénzforgalmi elszámolást választotta, akkor az általa kibocsátott (kimenő) számlának tartalmaznia kell a pénzforgalmi elszámolás kifejezést. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy a pénzforgalmi elszámolás akkor is érinti a vállalkozásokat, ha ők maguk nem választották a pénzforgalmi elszámolást, mert a vállalkozás szállítója viszont választhatta a pénzforgalmi elszámolást (ekkor a bejövő szállítói számla tartalmazza a pénzforgalmi elszámolás kifejezést). Abban az esetben is, ha egy adott vállalkozás nem választotta a pénzforgalmi elszámolást, de a szállítója igen, akkor az adott vállalkozás a szállítói számlák előzetesen felszámított általános forgalmi adóját csak akkor helyezheti levonásba, állíthatja be adóbevallásába levonható adóként, ha a számla adót is tartalmazó ellenértékét kifizette a szállítójának. A számlák főkönyvi könyvelésben történő elszámolása pénzforgalmi elszámolás választása esetén: A számviteli törvény előírása szerint mind a kimenő, mind a bejövő számlákat a szerződés szerinti teljesítés időpontjával kell könyvelni, de ezzel egyidejűleg a számlákban szereplő általános forgalmi adót is könyvelni kell. Pénzforgalmi elszámolás választása esetén a vállalkozás fizetendő és levonható adót csak a pénzügyi rendezéssel egyidejűleg könyvelhet. Az előbbiekben leírt követelmény miatt azaz a főkönyvi könyvelésnek egyeznie kell az adóbevallással a számlákban szereplő áfa elszámolására technikai számlákat kell beiktatni. Ezeket a technikai számlákat a 36-os számlacsoporton belül, illetve 479-es számlán belül célszerű megnyitni. Ezeken a technikai számlákon kerülnek lekönyvelésre a számlák áfa összege. A technikai számlákról a 466. Előzetesen felszámított 2

3 általános forgalmi adó és a 467. Fizetendő általános forgalmi adó számlára az áfát akkor lehet átvezetni, amikor az adót is tartalmazó ellenértéket jóváírták, illetve azt a szállítónak megfizették. Az értékesítésről kiállított számlák számviteli elszámolása: A szerződés szerinti teljesítés időpontjában: T 31. Vevők K Értékesítés nettó árbevétele K 479. Fizetendő általános forgalmi adó technikai elszámolási számla A vevő által kiegyenlített követelés könyvelése pénzügyi rendezéskor: T 38. Pénzeszközök K 31. Vevők A pénzügyi rendezéskor a fizetendő általános forgalmi adó átvezetése: T 479. Fizetendő általános forgalmi adó technikai elszámolási számla K 467. Fizetendő általános forgalmi adó A beszerzésről megkapott szállítói számlák számviteli elszámolása (függetlenül attól, hogy a számla a pénzforgalmi elszámolás kifejezést tartalmazza-e vagy sem): A szerződés szerinti teljesítéskor: T 11. Immateriális javak 16. Beruházások Anyagok 26. Áruk 27. Közvetített szolgáltatások 51. Anyagköltség 52. Igénybe vett szolgáltatások költségei 36. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó technikai elszámolási számla K 454, 455. Szállítók A számla szerinti áfát is magában foglaló ellenérték megfizetésekor: T 454, 455. Szállítók K 38. Pénzeszközök A pénzügyi rendezéskor az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó átvezetése: T 466. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó K 36. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó technikai elszámolási számla A technikai számlákról történő átvezetéssel egyidejűleg kell az áfa analitikában az adóalapot és az áfa összegét rögzíteni. Véleményem szerint jelentős menynyiségű pénzforgalmi elszámolású számla lesz, ezért a könyvelési programoknak a hibázás kizárása érdekében a pénzügyi rendezéshez vevő- és szállítói folyószámlákon történő számlalikvidáláshoz kapcsolódóan automatikusan kell az áfát a technikai számlákról a 466-os és 467-es főkönyvi számlákra átvezetni, ezzel egyidejűleg pedig az áfa analitikában az adóalapot és az áfa összegét rögzíteni. A probléma megoldható vegyes feladással is, azonban ez a nagy számlamennyiség miatt nem javasolható (nem zárt rendszer, folyamatos hibázásra ad lehetőséget, mert elfelejtődik az áfa analitikában a számla rögzítése pénzügyi rendezéskor, vagy duplán kerül rögzítésre, stb.). Érdemes megjegyezni, hogy a könyvelési programok többségénél ez a probléma eddig is fennállt. Ez a probléma nem más, mint az áfa-tv. szerinti folyamatos teljesítésű számlák kezelése. Sok könyvelő program nem tudta ezeket a számlákat a szerződés szerinti teljesítéssel a vevő-, szállító folyószámlákon rögzíteni, csak az áfa teljesítési időponttal kerültek rá a számlák a folyószámlára. Így például nem tudták a december havi villanyszámlát december hónapra szállítói kötelezettségként kimutatni, mert januári volt a fizetési határidő, és így januári volt az áfa teljesítési időpontja is. Ezeket a számlákat januárban mutatták ki szállítói tartozásként, a költséget előző év decemberre időbeli elhatárolással számolták el. Ezek a folyamatos teljesítésű számlák azonban mind kis-, mind nagyvállalkozásoknál nem jelentettek nagyságrendet (pl. közüzemi díjak, bérleti díj, stb.). Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a pénzforgalmi elszámolású számlák könyvelését nem lehet időbeli elhatárolással megoldani. Az időbeli elhatárolás mint megoldás azt jelentené, hogy a pénzforgalmi elszámolást választó vállalkozásnak nem lenne a mérlegében sem vevőkövetelés, sem szállítói tartozás (ez már mérleghamisítást is felvethet), illetve ilyen mérleget a könyvvizsgálók sem fognak hitelesíteni. 3

4 Ezért azokat a könyvelési programokat, amelyek nem tudják az áfa teljesítéstől függetlenül a szerződés szerinti teljesítés időszakában a számlákat a folyószámlákon rögzíteni, 2013-ban módosítani szükséges. A számlák főkönyvi könyvelésben történő elszámolása, ha a vállalkozás nem választotta a pénzforgalmi elszámolást, de a szállítója választotta: A vállalkozás a beszerzésről megkapja a szállítói számlát, amelyen feltüntetésre került a pénzforgalmi elszámolás kifejezés, akkor az előzetesen felszámított adó levonását csak akkor gyakorolhatja, ha az adót is magában foglaló ellenértéket a szállítójának kifizette. Ezért a számviteli elszámolás a szállító számláknál az előbbiekben leírtak szerint alakul, azaz: A szerződés szerinti teljesítéskor: T 11. Immateriális javak 16. Beruházások Anyag 26. Áruk 27. Közvetített szolgáltatások 51. Anyagköltség 52. Igénybe vett szolgáltatások költségei 36. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó technikai elszámolási számla K 454, 455. Szállítók A számla szerinti áfát is magában foglaló ellenérték megfizetésekor: T 454, 455. Szállítók K 38. Pénzeszközök A pénzügyi rendezéskor az előzetesen felszámított és levonható általános forgalmi adó átvezetése: T 466. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó K 36. Előzetesen felszámított általános forgalmi adó technikai elszámolási számla A bemutatott számviteli elszámolásból következik, hogy minden vállalkozást érint a pénzforgalmi elszámolás függetlenül attól, hogy adott vállalkozás nem választotta a pénzforgalmi elszámolást. Természetesen az áfa-tv. változásából adódóan a könyvelési programoknak az egyéb adatszolgáltatásra is fel kell készülniük, pl. ha az egy számlában áthárított áfa összege eléri vagy meghaladja a 2 millió Ft-ot, akkor külön adatszolgáltatást kell teljesíteni. Személygépkocsi üzemeltetése, fenntartása Lényeges változás 2013-tól, hogy a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához igénybe vett szolgáltatást terhelő általános forgalmi adó 50%-a visszaigényelhető. Ezen változáshoz kapcsolódóan merül fel a szerviz számlák számviteli kezelése, helyes könyvelése. A szerviz számlákat sok esetben megbontják anyagra és munkadíjra, ezért merül fel kérdésként, hogy a szerviz számlákat meg lehet-e bontani anyagbeszerzésre, illetve igénybe vett szolgáltatásra. A számla számviteli elszámolásának elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy mi a megrendelés tárgya. A vállalkozás, ha szervizbe viszi a személygépkocsit, akkor a szerviztől jellemzően javítási szolgáltatást rendel meg. Ezért ha a számlában külön nevesítésre kerül is a beépített anyag értéke nem beszélhetünk anyagbeszerzésről, a számla teljes összegét a megrendelés alapján igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni (a beépített anyag azért kerül nevesítésre a számlán, mert a garancia ezekre vonatkozik). A beépített anyag a szerviznél jelenik meg a nyújtott szolgáltatás anyagköltségeként. Kisvállalati adó Azon vállalkozásoknak, akik ezt az adónemet választották 2013-ra, a 2013-as üzleti év nyitásánál a következőkre kell tekintettel lenniük. A KIVA-törvény 20. -a (13) bekezdésének előírása szerint a pénzforgalmi szemléletű eredmény meghatározása során figyelmen kívül kell hagyni a KIVA adóalanyiság időszakában kapott olyan bevételt, kiadást, amely a KIVA adóalanyiságot megelőző adóévre vonatkozó eredménykimutatásban bevételként, ráfordításként szerepelt. Ezen törvényi előírásból következik, hogy a 2013-as üzleti évben ezt az adónemet választó vállalkozásoknak a pénzforgalmuk elkülönített vezetését biztosítaniuk kell, ezért a 2013-as üzleti év nyitásánál erre a törvényi követelményre tekintettel kell lenni. Ezt az adónemet választó vállalkozások nagy vállalkozások 4

5 is lehetnek (500 millió Ft-os bevétel, 500 millió Ft-os mérlegfőösszeg) nagy pénzforgalommal. Azért, hogy a évben a pénzforgalmi adóalapot pontosan, hibamentesen le tudják vezetni, szükséges a év könyvelése során a évvel kapcsolatos pénzforgalmat elkülönítetten kimutatni. Ezek a vállalkozások a évi beszámolóban amikor még jellemzően társasági adóalanyosak voltak jelentős vevő- és szállítói állományt mutathatnak ki, mely követelések és tartozások pénzügyi rendezése döntő tömegben 2013-ban valósul meg. Ezeket a pénzforgalmakat a 2013-as könyvelés során el kell tudni különíteni ahhoz, hogy a 2013-as pénzforgalmi eredményt meg tudják határozni. Az elkülönítés egyik módszere lehet az, hogy a bankszámlákat alszámlákra bontják úgy, hogy mi az előző évvel kapcsolatos és mi a tárgyévvel kapcsolatos pénzforgalom (a két alszámla együttes forgalma adja ki a bankszámla egyenlegét). Így amikor például a 2012-es teljesítésű vevő és a szállító számlákat likvidálják, akkor ezeket a megelőző évvel kapcsolatos albankszámlára számolják el, így a főkönyvi kivonat alapján könnyen levezethető lesz az adóalap. Megelőző évvel kapcsolatos pénzforgalom a házipénztárban is lehet, ezért a pénztár számla alábontása is szükségszerű lehet. Természetesen a könyvelési program alkalmas lehet arra, hogy teljesítési időpont alapján hajtson végre szűrést a pénzforgalomban, de arra is tekintettel kell lenni, hogy a pénzforgalmi adóalapnál nemcsak a számlákat kell kezelni, hanem például a évi mérlegben kimutatott hiteleket, kölcsönöket is. A hiteleket, kölcsönöket viszont nem lehet teljesítési időpontra szűrni, ezért javasolható inkább az a módszer, hogy a pénzeszközökön belüli megbontással különüljön el a 2012-es évvel kapcsolatos pénzforgalom. Társasági adó tv. előírása szerint a taggal szemben fennálló kötelezettségbe a szállítói tartozásokat és a jóváhagyott osztalék miatti tartozást nem kell figyelembe venni. Ezt a törvénymódosítást sokan úgy magyarázzák, hogy a tagi hitel, kölcsön növekményét kell a jövedelemminimum meghatározása során figyelembe venni. Fontos felhívni a figyelmet, hogy a törvény nem csak erről szól. Számviteli szempontból taggal szembeni kötelezettségként kell kimutatni a tőkekivonással megvalósított jegyzett tőke leszállítását is. Mivel a törvény külön nem nevesíti, hogy ezt nem kell figyelembe venni, ezért a tagi hitelen, kölcsönön túlmenően a jegyzett tőke leszállítása miatt kimutatott kötelezettség növekményt is figyelembe kell venni a jövedelemminimum számításánál. A Gt. előírása szerint a tőkeleszállítás cégbírósági bejegyzését megelőzően a tagnak nem lehet kifizetést teljesíteni, ezért egy időszakig a tulajdonosnak járó összeg szerepelni fog a kötelezettségek között, így a jövedelemminimum alapjába bele fog számítani. Nem realizált árfolyamkülönbözet A Tao.-tv. a devizás befektetett pénzügyi eszközök és a hosszú lejáratú kötelezettségek mérlegforduló-napi átértékeléséhez kapcsolódóan tartalmazott eddig is adóalap korrekciós tételt. A mérleg összeállítása során azonban számviteli törvény előírása alapján átsorolást kell végrehajtani (pl. a hosszú lejáratú kötelezettségekből a következő évben esedékes összeget át kell sorolni a rövid lejáratú kötelezettségek közé). Az átsorolással az adóalap halasztása is lejárt. A Tao.-tv. módosítása ezen változtat. Az új előírás szerint abban az adóévben kell az adóalap korrekcióját végrehajtani, amikor a kötelezettség a könyvekből kikerül (pl. visszafizetik a hosszú lejáratú hitelt), így a számviteli átsorolás nem befolyásolja az adóalapot. Jövedelemminimum A jövedelemminimum (nyereségminimum) meghatározása során az összes bevételt növeli a taggal szemben fennálló kötelezettség napi átlagos állományának a megelőző adóév utolsó napján kimutatott kötelezettség összegét meghaladó részének az 50 százaléka. A Tao.- 5

6 Olvasói kérdések Egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztat A munka törvénykönyve lehetőséget ad arra, hogy háromoldalú munkaszerződést kössön több munkáltató egy munkavállaló foglalkoztatására azonos munkakörben. Nekünk ez a lehetőség nagyon kedvező lenne, mert szomszédos irodában dolgozunk egy másik céggel, sem nála, sem nálam nincs annyi munka, hogy a munkavállalót 8 órában foglalkoztassuk, a munkák sajátosságából kifolyólag a 8 12 óráig itt, óráig ott szintén kivitelezhetetlen. Tehát ez egy jó lehetőségnek tűnik, de nem látom, hogy számvitelileg ezt a két cég miként zongorázza le a könyvelésében. Ez mínusz bérköltséget jelentene az egyik cégnél? A másiknál a rá jutó bérköltség, amit megtérít a főmunkáltatónak viszont rendesen bérköltségként+járulékok könyveljem, és a jövedelem elszámolási számla helyett egyéb kötelezettségre könyveljek? 50-50% arányban osztanánk meg a költségeket, megállapodás alapján térít egyik a másiknak. Ha jól gondolom, ez alapján a számlázást is elfelejthetjük, én úgy értelmezem, erre nincs szükség. Válasz: Az új Munka törvénykönyvének a valóban lehetőséget ad arra, hogy egy munkavállalót több munkáltató foglalkoztasson. Az NGM Számviteli Főosztálya a számviteli elszámolásra vonatkozóan szakmai iránymutatást adott ki. Ha több munkáltató foglalkoztat egy munkavállalót, akkor a munkáltatók megállapodásuk arányában viselik a munkabért és annak közterheit, amelyet minden munkáltató a rá eső rész erejéig munkabérként és bérjárulékként számol el. Az Art a (4b) pontja szerint a munkáltatók megállapodásuk alapján kijelölnek egy munkáltatót, aki a bérfizetésért, illetve a bért terhelő járulékok, adók fizetéséért felelős. Ez a munkáltató számfejti teljes összegében a bért és ott jelenik meg bérköltségként, ő vallja be utána az adókat, számolja el költségként a bérjárulékokat. Ezek után a nem kijelölt munkáltatót terhelő bérköltséget és bérjárulékot előírja a másik munkáltatóval szembeni követelésként a bérköltség és a bérjárulék egyidejű csökkentésével (azaz költség mínuszolást kell elszámolni). A ki nem jelölt munkáltató pedig a megállapodás alapján őt terhelő bért és járulékait bérköltségként és bérjárulékként számolja el a kijelölt munkáltatóval szembeni kötelezettségként kimutatva. Ebben az esetben a két munkáltató között nincs mit számlázni. Ez a szakmai iránymutatás a munkáltatóknál a következő problémát fogja előrevetíteni. Az iránymutatás szerinti elszámolásból az következik, hogy egyik munkáltatónál sem fognak a számviteli elszámolásban szereplő adatok a bevallásokkal egyezni, ami a könyvelők munkáját jelentősen meg fogja nehezíteni. A kísérleti fejlesztés költségeinek aktiválása év folyamán műszaki fejlesztés keretében elindítottuk egy újfajta termékünk prototípusának kifejlesztését, amihez költségeink ellentételezésére pályázati támogatást nyertünk. A projekt a évben fejeződött be. A és évek folyamán a műszaki fejlesztés költségeit egy összegben számoltuk el az adott év terhére, és nem aktiváltuk Számviteli politikánk értelmében, továbbá igénybe vettük a társasági adóalap, helyi adó és innovációs járulék kedvezményt is a teljes elszámolt költség után. A évben módosítani kívánjuk Számviteli politikánkat, és aktiválni fogjuk a műszaki fejlesztési költségeinket, így ennek a projektnek a évben felmerült költségeit is. A pályázathoz kapcsolódó támogatás egy része a évben már befolyt. A kérdéseink a következőek lennének: Számvitelileg megtehetjük-e, hogy a fejlesztési költségek egy részét a korábbi években költségként számoljuk el, a másik részét pedig aktiváljuk? Hogyan kell elszámolni a pályázatból befolyt összeget, illetve hogy milyen adóvonzatai lesznek a évben ennek a bevételnek? 6

7 Válasz: A számviteli törvény 25. -a (5) bekezdésének előírása szerint a vállalkozást választási lehetőség illeti meg a tekintetben, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit aktiválja-e vagy sem. A kérdésben leírt tényállás szerint a vállalkozás a kísérleti fejlesztés megkezdésekor a évben úgy döntött, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit nem aktiválja, a felmerült költségeket a tárgyév eredménye terhére számolja el. Ezt a döntését a vállalkozás később ezen projekt tekintetében nem változtathatja meg. Természetesen a számviteli politikát a kísérleti fejlesztés költségeinek elszámolása tekintetben lehet módosítani, és 2012-től dönthet úgy a vállalkozás, hogy a kísérleti fejlesztés költségeit aktiválni fogja. Ezt a döntést azonban csak a évben, vagy az azt követő években megkezdett (új) kísérleti fejlesztésekre lehet alkalmazni. Így a 2012-ben befejezett, de 2010-ben megkezdett kísérleti fejlesztés évben felmerülő költségeit a évi eredmény terhére kell elszámolni (azaz nem tehetik meg, hogy a korábbi években költségként számolták el a kísérleti fejlesztés egy részét, a másik részét pedig évben aktiválják). Mivel a kísérleti fejlesztés költségeit évben költségként kell elszámolni, a évben befolyt pályázati támogatást egyéb bevételként kell elszámolni, az a 2012-es adózás előtti eredmény rész lesz (azaz a bevételt nem lehet időbeli elhatárolás alá vonni). Ha a támogatás többi része a 2012-es üzleti év mérlegkészítés időpontjáig befolyik, akkor ezt a támogatást is a számviteli törvény 77. -a (2) bekezdésének d) pontja alapján 2012-re egyéb bevételként el kell számolni, és ez is az adózás előtti része lesz (függetlenül attól, hogy évben mennyi költség merült fel). Ha a mérlegkészítés időpontja után folyik be a támogatás, akkor azt már csak a évre lehet bevételként elszámolni, függetlenül attól, hogy 2013-ban már ehhez a kísérleti fejlesztéshez kapcsolódóan 2013-ban költségek nem fognak felmerülni (mivel a projekt évben befejeződött). Kezességvállalás Széchenyi kártyához az OTP Bank mint számlavezető bank beváltotta a Hitelgarancia Zrt. kezességvállalását, mellyel kiegyenlítette a bank a hitelkamatokat és a Széchenyi hitel egy részét. Hogyan kell ezt lekönyvelni? Válasz: A kérdésben leírtak alapján a Hitelgarancia Zrt. kifizette a hitelkamatot és a Széchenyi hitel egy részét. A vállalkozásnak a hitel esedékes, eddig ki nem fizetett kamatát eddig is ki kellett mutatnia kötelezettségként. Azzal, hogy a Hitelgarancia Zrt. fizetett a vállalkozás helyett, a vállalkozásnál a hitelkamat és a hiteltartozás ezen részét Hitelgarancia Zrt.-vel szembeni tartozásként kell kimutatni (azaz könyvelésben nem jelent mást, mint a 4-esek közötti átvezetést). Forintos könyvvezetésről az EUR-ra való áttérés Kérdésünk a forintos könyvvezetésről az EUR-ra való áttéréssel kapcsolatos. Konkrét kérdésem a következő: a számviteli törvény szabályozása szerint minden mérlegtételt az MNB mérlegforduló-napi árfolyammal kell átértékelni. A vevői követeléseket és szállítói kötelezettségeket, a pénzeszközöket devizanem figyelembevételével kell átértékelnem. Hogyan kell azokat a mérlegtételeket átértékelnem (pl. beruházásra, készletekre adott előlegek, befejezetlen beruházás, aktív, passzív elhatárolás), amely főkönyvek nyitott tételei tartalmaznak EUR és HUF-os tételeket is? A vállalkozás a készleteit analitikában eddig is EUR-ban vezette, ebben az esetben azt is figyelembe kell venni az átértékelésnél, hogy egyes készletelemek záró értéke az analitikában mennyi EUR, és azzal is úgy kell eljárnom, mint a készletekre adott előlegnél? Ha összefoglalnám az áttérés szabályát, azt mondhatjuk, hogy a forintos záró mérlegtételeket a fordulónapi MNB árfolyammal átszámítom EUR-ra és minden mérlegsort tételesen elemezve nyitok EUR-ra, ahol a nyitott tételek között lévő EUR tételek maradnak könyvelés szerinti EUR értéken, 7

8 és a könyvelt forint értékek számítódnak át fordulónapi árfolyammal EUR-ra. A mérlegsor fordulónapi EUR értéke és a nyitott tételek EUR értéke közötti különbözet az átértékelési különbözet a tőke részét képezi. Válasz: A számviteli törvény a (1) bekezdésének előírása szerint mint fő szabály a forintban elkészített beszámoló minden tételét az áttérés napján érvényes MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értékén kell átszámítani. Ez a szabály a Ft-ban fennálló mérlegtételekre vonatkozik. A számviteli törvény a (2) bekezdése azonban más szabályt is tartalmaz. E szerint a létesítő okiratban rögzített devizanemben fennálló követeléseket, továbbá valuta-, devizakészleteket, illetve kötelezettségeket nyilvántartás szerinti valuta, deviza összegükben kell az átszámításnál figyelembe venni. Ezen előírásból következően, ha például egy vevőkövetelés EUR-ban áll fenn, és ennek összege EUR, akkor ezt az áttéréskor EUR-ral kell az áttérési mérlegben szerepeltetni, függetlenül attól, hogy annak Ft-ban mi a mérlegforduló-napi Ft értéke. Ugyanez a helyzet egyéb követeléseknél és kötelezettségeknél is. A beruházásra és készletekre adott előleg is követelés, azaz ha ezeket EUR-ban fizették, akkor ezzel az EUR értékkel kell az áttérési mérlegben szerepeltetni (de pl. követelés az adott kölcsön is). Az aktív és passzív időbeli elhatárolások között is lehetnek devizában fennálló követelés-tartozás jellegű tételek (járó-fizetendő kamatok, bérleti díjak stb.), akkor ezeknél is ugyanígy kell eljárni. Például EUR-ban felvett hitel kamatát EURban kell fizetni, akkor a passzív elhatárolások között lévő hitelkamat min tartozásjellegű tétel EUR-os tételnek minősül, és a hitelkamat EUR összegét kell az áttérési mérlegben szerepeltetni (függetlenül attól, hogy mi a Ft-ban kimutatott összege). Áttéréskor devizában fennálló tételek csak a követelések, valuta-, devizakészletek (azaz pénzeszközök), illetve kötelezettségek lehetnek, ideértve természetesen az aktív és passzív elhatárolások között kimutatott devizában fennálló követelés-kötelezettség jellegű tételeket is. Így a kérdésben felsorolt egyéb tételek, mint például készletek, tárgyi eszközök, befejezetlen beruházás, csak Ft-os tételek lehetnek, ezért az átszámításnál ezeket az áttérés napján érvényes MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyam reciprok értéken kell a Ft értéküket átszámítani (ha a vállalkozás szabad akaratából ezeket EUR-ban is nyilvántartotta, ezeket az EUR adatokat nem lehet az átszámításnál figyelembe venni.) Természetesen a saját tőke a jegyzett tőke kivételével is Ftos tétel, és az áttérés napi MNB árfolyamon kell átszámítani. Az áttérési mérlegben a jegyzett tőke összegét a cégbíróságon bejegyzett EUR összegben kell szerepeltetni (így a jegyzett tőkének is lesz átszámítási különbözete). A jegyzett tőke átszámítási különbözetét, ha az nyereség, akkor tőketartalékban kell kimutatni, ha az veszteség, akkor a tőketartalék pozitív összegéig a tőketartalékot, ezt meghaladóan az eredménytartalékot kell csökkenteni [számviteli törvény ának (2) bekezdése]. Az így számított áttérési adatok alapján lesz az áttérésnek átszámítási különbözete a jegyzett tőke átszámítási különbözete nélkül, amelyet a számviteli törvény a (1) bekezdésének előírása alapján nyereség esetén tőketartalékban, veszteség esetén eredménytartalékban kell kimutatni. Opcióért fizetett ellenérték Társaságunk majdani fejlesztése érdekében a jelenleg, általa bérelt ingatlannal kapcsolatban egy jelentős összeget (a jelenlegi vételár 20%-át) fizetett ki forintban opciós díjként annak reményében, hogy az ingatlant az opciós szerződésben meghatározott értékben megvásárolhassa. Kérdéseim: 1/ Hogyan könyveljük a díjat? Elfogadható, ha a pénzkiadással egy időben az egyéb követelések közt tartjuk nyilván (értelem szerint a jogot alapítónál az egyéb kötelezettségek közt kellene kimutatni)? 2/ Az ingatlan megvásárlásakor hogyan kezeljük a nyilvántartott díjat? 3/ Mi történik, ha az ingatlan mégsem kerül megvásárlásra? 4/ Befolyásolja-e a helyzetet, ha kapcsolt cégek közt zajlik az ügylet? 8

9 Válasz: Az opciós díj (vételi jog) alapítójánál az opcióért fizetett ellenértéket a számviteli törvény 26. -a (3) bekezdésének előírása alapján vagyoni értékű jogként kell aktiválni, a jogot eladónak pedig bevételként kell elszámolnia. Amennyiben nem élnek az opciós joggal, akkor a vagyoni értékű jogot terven felüli értékcsökkenés elszámolásával ki kell vezetni a könyvekből [számviteli törvény 53. -a (1) bekezdésének c) pontja]. Ha az ingatlan az opciós jog alapján megvásárlásra kerül, akkor az opciós jog az ingatlan bekerülési értékét növeli, azt rá kell aktiválni [számviteli törvény 47. -a (2) bekezdésének e) pontja]. Az előbb említett számviteli elszámolást nem befolyásolja, hogy kapcsolt felek között jött létre az ügylet, ennek csak adóhatásai lehetnek, ha nem piaci áron kötötték az opciós ügyletet. hogy a gépekre jutó próbaüzemi költségeket amelyeknél azonos leírási kulcsot kívánnak alkalmazni felosztás nélkül egyetlen kartonon mutatják ki, és erről a kartonról számolnák el az értékcsökkenési leírást a gépekre is érvényes leírási kulccsal. A próbaüzemi költségek felosztásánál, ha lehetséges, naturális mutatószámokat indokolt alkalmazni. Így a vetítési alapnál elsősorban a próbaüzemi tényleges igénybevételt kell figyelembe venni (pl. ilyen műszaki jellemző lehet az üzemóra), ha azonban ez nem lehetséges, akkor a költségek megosztásának az egyedi eszközök próbaüzemeltetési költségek nélkül számított bekerülési értéke is alapja lehet. A kérdésben felvetett értékcsökkenési elírási módszert a számviteli törvény megengedi, azonban arra nem lehet választ adni, hogy az adott vállalkozás szempontjából ez valóban jó módszer-e (ehhez ismerni kellene a vállalkozási tevékenység tartalmát, jellemzőit). Próbaüzemeltetés költségei Egy tevékenységet megkezdő vállalkozásnál az ügyvezetés döntése alapján fél évig tartott a próbaüzemelés időszaka. Az elkészült termékek szabályos elszámolása után 140 millió Ft összegű próbaüzemi költség maradt. Az összes beruházás értékének a fele építés (ingatlan), a másik fele termelő gép, berendezés. Az ingatlanok értékcsökkenési leírását 3%-os kulccsal, a gépeket progresszív leírással az első évben 5%-os kulccsal tervezzük elszámolni. Kérdések: A próbaüzem költségeit milyen módon helyes (szabályos) felosztani? A jelentős darabszámú gépre jutó költséget amelyeknél azonos leírási kulcsot kívánunk alkalmazni tehetjük-e felosztás nélkül egyetlen kartonra, és erről számoljuk el az értékcsökkenési leírást a gépekre is érvényes leírási kulccsal? Helyes-e az általunk tervezett értékcsökkenési leírás elszámolása? Válasz: Amennyiben a próbaüzemeltetésben több eszköz vesz részt, akkor a próbaüzemi többletköltségeket megfelelő mutatók, jellemzők alapján tételesen meg kell osztani az egyes eszközök között. Így nem elfogadható eljárás, Beruházási hitelből több tárgyi eszköz valósul meg A 2012-től hatályos számviteli törvényi előírás szerint az elhatárolt árfolyamveszteségre képzett céltartaléknál a hitelfelvételtől eltelt időtartam helyett a beruházás aktiválásától eltelt időtartam és a hitel figyelembe vehető futamideje arányában számított hányadának megfelelő összegű céltartalékot kell képezni. A céltartalék összegének kiszámításánál figyelembe vehető hitel futamidő nem lehet több, mint a hitellel finanszírozott eszköz várható használati ideje. A számviteli törvény változása hatással van a társasági adóalapra is, a helyes eljárás érdekében az alábbi kérdések merülnek fel: 1) Hogyan kell megképezni a céltartalékot abban az esetben, ha a beruházás többféle eltérő használati idejű eszközt érint? A hitelből megvalósított eszközök bekerülési értéke arányában kell a halmozott árfolyamveszteséget megbontani, és egyenként meghatározni a céltartalék arányát? A nem aktivált eszközökre jutó elhatárolt árfolyamveszteséget év végén nem lehet céltartalékot képezni, csak lekötött tartalékot? 9

10 2) Hogyan kell elvégezni az elkülönítést, ha a folyósított hitelből több tárgyi eszköz beszerzése történik eltérő aktiválási és költségkénti megjelenési időpontokkal? 3) Amennyiben a régi szabályok szerint már elkezdődött a céltartalék és a lekötött tartalék képzése, át kell számolni a korábbi években képzett céltartalékot és lekötött tartalékot? Válasz: A kérdésben hivatkozott számviteli törvényi előírás szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy ha a beruházási hitelből több tárgyi eszköz valósul meg, és azokat eltérő időpontban aktiválták, akkor az egyes aktivált tárgyi eszközökre vonatkozóan a beruházási hitelt arányosítani kell. Az arányosítás alapja lehet a kérdésben leírt módszer, azaz a hitelből megvalósított eszközök bekerülési értéke arányában történik a megosztás. Az arányosítás vonatkozik az elhatárolt veszteségre és az ahhoz kapcsolódó céltartalék képzésre is (így több arányszám is lehet). Ha mérlegfordulónapon van nem aktivált beruházás, akkor erre a számviteli törvény előírása alapján nem vonatkozhat az árfolyamveszteség elhatárolása, illetve céltartalék képzése, lekötött tartalékképzés. A számviteli törvény 47. -a (4) bekezdés c) pontjának az előírása szerint ugyanis az üzembe helyezésig felmerült árfolyamkülönbözetet a beruházás bekerülési értékében kell figyelembe venni. Így a beruházási hitel év végi átértékelési árfolyamveszteségéből a beruházásra jutó arányos részt a beruházásra rá kell aktiválni, az eredményhatásként nem jelenhet meg (mivel nincs az eredményben árfolyamveszteség, ezért nincs mit elhatárolni, így nincs mire céltartalékot és lekötött tartalékot képezni). Véleményem szerint, ha eltérő időpontban, de adott éven belül viszonylag közel kerülnek az eszközök aktiválásra, akkor elfogadható az a módszer is, hogy az utolsó eszköz aktiválási időpontjától számítják a céltartalék képzését (ebben az esetben egy arányszám alapján történik a céltartalék képzése). Ha viszont több üzleti évben kerül sor az aktiválásokra, akkor mindenképpen még az előbb leírt egyszerűsítés mellett is több arányszámmal kell dolgozni. Ha előtt a régi szabályok szerint már elkezdődött a céltartalék és a lekötött tartalék képzése, nem kell átszámolni a korábbi években képzett céltartalékot és lekötött tartalékot. A évben a régi szabályok szerint megképzett céltartalék, lekötött tartalék a évi nyitó tételek között szerepel. A 2012-es könyvelés és év végi átértékelés után kialakul az elhatárolt árfolyamveszteség záró állománya. Ezt a záró állományt az új arányszámmal (arányszámokkal) megszorozva kijön, hogy mennyi céltartaléknak kell lenni a 2012-es mérlegfordulónapon. Ezt a céltartalékot viszonyítják a nyitó céltartalék összegéhez, és a nyitóból vagy feloldanak vagy ráképeznek (ezzel a céltartalék az új szabályra automatikusan átáll), és az így kimutatott árfolyamveszteség és céltartalék különbözetét kell lekötött tartalékként kimutatni (konkrétan ez is azt jelenti, hogy a évi lekötött tartalékból vagy feloldanak vagy ráképeznek, és lekötött tartalék is átáll az új szabályra). E-számvitel című szakmai folyóiratunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási, számviteli tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésre álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. E-számvitel V. évfolyam második szám, február Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft Bp., Szugló u Tel.: Fax: Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: Tel.: , Fax: , forum-media@forum-media.hu Internet: Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft.