1910 KÖZTELEK, DECZEMBER HO SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. A magyar gazdákhoz!

Átírás

1 IX. Évfolyam. Budapest deczemtoer hó ( ) szám. KÖZTELEK KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI LAP. AZ ORSZÁGOS MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. MAG Y. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Az országos magyar gazdasági egyesület tagjai Az Országos Magy. Gazdasági Egyesület tulajdona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ingyen kapják. Nem tagoknak előfizetési díj: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Az egyesületi tanács felügyelete^alatt: Budapest (Köztelek), Űllői-út 25. szám. Kéziratokat a szerkesztőség nem küld vissza. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk mai karácsonyi ünnepi számát a szokottnál is díszesebb kiállításban küldjük szét a magyar gazdáknak. Eddigi kilencz évi működésűnkre a legnagyobb megelégedéssel tekinthetünk vissza,; mert törekvéseink iránt a gazdaközönség kezdettől fogva fokozódó mértékben nyilvánította megelégedését és bizodalmát, a mit a gazdaközönségnek az a páratlan felkarolása bizonyít legjobban, a melyben lapunkat részesítette. Törekvésünknek sikere: hogy a Köztélek" a magyar mezőgazdasági érdekek hű tüköré és pártatlan előharczosa legyen, csakis a gazdaközönség további fokozottabb pártfogásától függ. Hisszük, hogy valamint lapunk a múltban becsülettel igyekezett feladatát a magyar mezőgazdaság érdekeinek előmozdítása munkájában betölteni és ebben a működésében eredményeket is ért el, ugy a gazdaközönség a jövőben sem fogja pártfogását tőlünk megvonni, sőt a mai folyton súlyosbodó gazdasági helyzetben még nagyobb számban fog tömörülni azon zászló köré, a melyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a gazdai érdekek elősegítésére kibontott s melynek diadalra juttatása terén hivatalos lapjának nem kis része van. Ezért kérjük, ezért reméljük a gazdaközönség szellemi és anyagi támogatását a jövőre is. Lapunk beosztásában a múlthoz képest semmi változás nincs. Iparkodni fogunk azt szellemi részében és külső kiállításában" a folyton fokozódó méltányos igényeknek megfelelöleg tökéletesbiteni. A Köztelek" lap szervezete a következő : A Köztelek" az Orsz. Magyar Gazd. Egyesület tanácsának felügyelete alatt áll. Szerkesztőség: Főszerkesztő és kiadásért felelős: Forster Géza az 0. M. G. E. igazgatója. Felelős szerkesztő: Szilassy Zoltán az 0. M. G. E. szerkesztötitkára. Társszerkesztő: Buday Barna az 0. M. G. E. titkára. Szakvezetők: Növénytermelés: Kerpely Kálmán a debreczeni m. kir. gazd. tanintézet tanára. Trágyázás: Cserháti Sándor a m.-óvári m. kir. gazd. akad.tanára. Gazdasági üzlettan: Hensch Árpád a m.-óvári m. kir. gazd. akad. tanára. Kertészet és szőlőmivelés: Angyal Dezső a budapesti m. kir. kertészeti tanintézet igazgatója. Állattenyésztés: Kovácsy Béla a kassai m. kir. gazd. tanintézet igazgatója. kuattáplálás: Cselkó István a m.-óvári m. kir. gazd. akadémia tanára. Gazdasági jog: dr. Szilárd Ferencz köz-és váltóügyvéd. Állategészségügy és gyógyászat: dr. Hutyra Ferencz a m. kir. állatorvosi főiskola rektora. Talajjavítás, vizszabályosás és, rétmiyelés: Kvassay Jenő földmiv. min. tanácsos, a m. kir. kultúrmérnöki hivatal főnöke. Mezőgazdasági építészet: Száhlender Gyula a m.-óvári m. kir. herczegi urad. építésze. Gazdasági vegytan: dr. Liebermann Leo az orsz. chemiai intézet igazgatója. Gazdasági ipar: Zalka Zsigmond a kassai m. kir. gazd. tanintézet tanára. Gazdasági növénytan (növénybetegségek, magismeret, élettan): Mezey Gyula a magyar-óvári kir. gazdasági akadémia tanára. Gazdasági rovartan és a kártékony rovarok, elleni védekezés: Jablonowski József az áll. rovartani állomás vezetője. Halászat: Landgráf János országos halászati felügyelő. Gazdasági gépészet: i j. Sporzon Pál a debreczeni m. kir. gazd. tanintézet tanára. Mint külön havi melléklet jelenik meg a Gazdatisztek Lapja" Jeszenszky Pál OMGE. titkár szerkesztésében, Baromfiak" Kreblay Emil baromfitenyésztési felügyelő szerkesztésében és Sierbán János m. kir. állattenyésztési felügyelő szerkesztésében a Tejgazdaság". Közgazdasági czikkeinket, a melyek az összes aktuális kérdéseket felölelik, elsőrendű szakerőink és publiczistáink irják. IUusztráezióinkat elsőrendű művészeink: Vastagh Géza, Büttner Helén, Goró Lajos, Meissl Ágost, Németh Lajos, Vladár Ernő, Zombory János készítik. Gabonatudósitásainkat a legnagyobb részletességgel a szerkesztőség állítja egybe; szesztudósitást Goldfinger Gábor szeszgyári hivatalnok ád, a budapesti marhavásárról, valamint a lóvásárról szóló tudósításainkat a székesfővárosi vásárigazgatóság adja, a heti vásárok árjegyzését pedig a Központi Vásárcsarnokban működő: Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete" szolgáltatja. 205 munkatársunk nevét lapunk más helyén közöljük. Azt hisszük, hogy a fenti óriási szellemi erő legjobb ajánlata Köztelek" részére és a magyar gazdaközönség csak saját érdekében cselekszik, ha vállalatunkat felkarolja és terjeszti. A KÖZ TELEK" Mni HLajmmWk. 44 oldal. szerkesztősége.

2 1910 KÖZTELEK, DECZEMBER HO SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. A magyar gazdákhoz! Ha vissszatekintünk a folyó év jelentékenyebb közgazdasági eseményeire, mindenesetre egy meddő és tagadbatlanul káros következményű jelenségre kell rámutatnunk. És ez abban áll, hogy Ausztriával való kiegyezésünk kérdéseiben a végleges megoldás minden jőigyekezet daczára sem következett be, söt e kérdések politikai báttere még zavartabbá vált. Nemcsak az e tekintetben még mindig fennálló bizonytalanság, de különösen az osztrák részről tanusitott ideges s izgatott magatartás sajnálatosan bénitólag hat gazdasági életünkre s nincs is kilátás rá, hogy Ausztriával való gazdasági viszonyunk az állandóság jellegét közállapotaink teljes megnyugtatására megnyerje. Ezen kétségtelenül nehéz helyzetben kénytelenek vagyunk kizárólag a saját szilárd ellentállő képességünkben és* a köztevékenységre hivatott erők fokozott érvényesítésében keresni a gazdasági fejlődés biztosítékait. Örömmel mutathatuk rá, hogy ezek a biztosítékaink gyarapodtak az év folyamán, még pedig ugy a kormányzati, mint a társadalmi tevékenység eredményesebb működése révén. Igen számottevő nyereséget jelent az,- hogy a földmivelésügyi kormány közelebb igyekezett jutni a mezőgazdasági élet bajaihoz, sikerrel kereste a társadalmi orgánumokkal : a gazdasági egyesületekkel való együttes működés feltételeit s különösen a kisgazdák érdekében kifejtett hatályos intézkedéseivel biztató akcziót inditott a szocziális mozgalom leszerelésére. Ám még jelentősebbek előttünk azok az eredmények, a melyekben az alkotásokra képes, harmonikus társadalmi tevékenység nyilványult meg. Ezek elsője a szép sikerrel lefolyt első országos mezőgazdasági kiállitás, a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének első müve, melylyel életképességének a nagy. nyilvánosság előtt is fényes tanújelét adta. A Gazdák Biztositő Szövetkezete is a Szövetség kezdeményezése volt s bízvást elmondhatjuk, hogy hivatást teljesitett akkor, mikor ennek az intézménynek életrekeltésével megtestesítette az önsegély elvét a biztosítás terén is. Mindé mozgalmaknak erkölcsi istápolója s tulajdonképpeni végrehajtója az OMGE. volt, mely különösen a Szövetség keretében, de önállőlag is sokszorosított erővel igyekezett hivatásának megfelelni. A szövetkezeti eszme további fejlesztése áll a gazdatársadalom jövő feladatai között is, fejlesztése még pedig olyanformán, hogy az önsegély forrásaihoz elsősorban a kisexisztencziák jussanak hozzá ; de most már a földmivelő osztály felsőbb rétegeinek sorsát is fokozott figyelemben kell részesítenünk. A középbirtokos osztály helyzete, a földnek magyar kézben való tartása oly feladatok, a melyek megoldására egy tervszerű társadalmi programm keretén belől kell az előkészületeket megtenni. Ezen feladatok, nehézségeinek mérlegelése fokozott mértékben figyelmeztet bennünket a gazda-közvélemény megteremtésének szükséges voltára, mert czélhoz csak akkor juthatunk, ha a gazdatársadalom teljes erkölcsi nyomatékával megnyilatkozik ott és akkor,, a hol és a mikor a tettek ideje elérkezett. Nemcsak a produktív ténykedés, de ellentállásunk szilárdabbá tétele végett is utalva vagyunk arra, hogy álláspontjaink javára a gazdaközvélemény összes megnyilatkozásait biztosítani iparkodjunk. Mert hova-tovább szokásossá vált törekvéseink meggyanusitása abból a szempontból, hogy mi agráriusok a kereskedelem és ipar érdekei ellen harczolunk. E méltatlan vádak, melyek a nyilvánossághoz utat törtek, csak azt czélozhatják, hogy törekvéseink erkölcsi jogosultságát kérdésessé tegyék, talán éppen azok előtt, akiknek támogatására első sorban is számitunk. Hiszen szóval és tettben mi hirdetjük azt, hogy a közgazdasági tényezők békés, harmonikus együttműködése elengedhetlen előfeltétele a gazdasági haladásnak. Ám ezen elvnek tiszteletben tartása még nem zárja ki azt, hogy behunyt szemmel nézzük a kinövéseket és visszaéléseket, a kartelek garázdálkodásait, a mezőgazdaságra káros tőzsdei manipulácziókat, a jogszerű ürügy alatt becsempészett idegen búzával való visszaélést, az uzsora felburjánzását és a hamisításokat, amelyek különösen a borkereskedelem terén végtelen károsodást okoztak gazdáinknak. Ezen erkölcsi törvényeket és a köz anyagi érdekeit sértő visszaélések ellen igenis küzdeni fogunk a jövőben is még fokozottabb erélylyel és a gazdatársadalom támogatását kérjük, hogytörekvésünk hatályos legyen. Vizsgálva a sok irányban leküzdendő nehézségeket, kettős éberséggel kell helyt állaniok mindazoknak, akik az ország mezőgazdaságának boldogabb révbe juttatásán fáradozunk. Reményünk nőtt a társadalmi tetterő és munkaképesség legközelebbi megnyilatkozásai után, hogy ez a czél elérhető; de hogy azt csakugyan és mielőbb elérjük, evégből a társadalmi élet mezején folytatnunk kell a tömörülést, még sok munkaerőt kell megnyernünk és sok közömbösséget kell még leszerelnünk. Bizalommal fordulok gazdatársaim támogatásáért, amely támogatásnak tettleg ugy kell megnyilatkoznia, hogy minden gazda gazdasági egyesülétének működéséből részét kivegye és igyekezzék-egyéni erejének legalább morzsáit latra vetni mezőgazdaságunk felvirágoztatása érdekében. Budapest, karácsonykor. G r ó f D e s s e w f f y Aurél, az OMGE. elnöke.

3 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ Szegedi országos mezőgazdasági kiállítás. A gazdatársadalomnak az alkotmányos korszak beköszönte óta képezte törekvését a mezőgazdasági érdekképviselet megteremtése. Az elmúlt harmincz év alatt a tervezeteknek különböző nemei jutottak fölszinre, de közülök a megvalósulás stádiumába egyik sem léphetett, mert vagy tisztán társadalmi alapon nyugodott a tervezet s ez esetben a kormányzati körök állottak ellene a megvalósulásnak, vagy hivatalos szervezet létesitését tervezték, amidőn ismét a gazdatársadalom, hiúsította meg létrejövetelét, nehogy olyan szervezet eröszakoltassék a gazdatársadalomra, amelylyel a független társadalmi működés és az önsegély amúgy sem érhető el. Az érdekképviselet törvényes rendezése tehát még ma is csak az óhajtások sorába tartozik. Ámde a folyton rosszabbodó mezőgazdasági viszonyok és a mezőgazdaság súlyos helyzete az érdekképviselet megalkotását kétszeres szükséggé tették és a mezőgazdasági körök társadalmi szervezetei: a gazdasági egyesületek az 'ezredéves ünnep alkalmából megalkották a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségében a társadalmi érdekképviseleti szervezetet. Bármily szerény legyen is ez a kezdet, bármily csekély anyagi eszközökkel rendelkezzék is, a gazdasági egyesületek körében csoportosult szellemi erők a kormányzat jóakaró támogatása mellett elismerésre méltó eredményeket érhetnek el, mint azt a szövetség első nyilvános nagyobb alkotása : a szegedi első orsz. mezőgazdasági kiállítás sikere bizonyítja. A szegedi mezőgazdasági kiállítás sikerét elsősorban tehát nem abból a szempontból kell megítélnünk, hogy az egy valóban jól sikerült, a tanulságokra bő alkalmat nyújtó kiállítás volt, hanem főleg abból, hogy a szegedi kiállítás rendezésével az ország gazdaközönsége életképességének olyan jelét adta, mely a társadalmi érdekképviseletnek erejét, életrevalóságát és akczióképességét bizonyítja. A gazdákra nézve ezzel egyetemben azonban még azon biztató tudat is összekapcsolódik, hogy a kormányzat nemcsak észreveszi, de méltányolja, sőt segiti is a társadalmi azon törekvéseket, melyek a mezőgazdasági érdekek elősegítésére irányozvák. Nagy dolog, ez, ha meggondoljuk, hogy csak néhány év előtt is éppen a kormányzat volt az, amely a társadalmi törekvéseket meghiúsítani igyekezett. Hogy a beállott változás nem csupán a viszonyok változásának, hanem e mellett Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter helyes meggyőződésének is köszönhető, azt szívesen elismerjük. A jelenlegi földmivelésügyi minisztert, aki az OMGE.-ben évek hosszú során át tanulta megismerni a gazdatársadalom önzetlen és hazafias törekvéseit, nem lehet immár azokkal a jelszavakkal félrevezetni, amelyekkel a mezőgazdasági törekvések és ezek zászlóvivői: a gazdasági egyesületek ellenesei, elődjeit félrevezették és a gazdatársadalom ellen fordították, megbénítván ezzel a gazdatársadalom legjobb törekvéseit és megfosztván a kormányzatot legtermészetesebb és legjobb munkatársától. A szegedi kiállítás az egész gazdaközönségét egy néhány napra az Alföld nagy metropolisában gyűjtötte egybe. Az ország különböző vidékén, különböző viszonyok között élő, de ugyanazokkal a nyomorúságokkal küzdő gazdák egymással megismerkedhettek, eszmét cseréltek, a szellemi kapcsolat, mely a közös bajok és közös törekvések révén távolról eddig is fennállott közöttük, most baráti viszonynyá fejlődött) amely a gazdatársadalom minden tagját szorosabban kapcsolván egymáshoz, működésében egymást serkenteni és támogatni készteti. A kiállítás keretében megtartott különböző kongresszusok erre a legkedvezőbb alkalmat szolgáltatták és az ott kifejtett és megismert nézetekneknek az életbe való átmenetele képezi a kiállítás legmaradandóbb értékű emlékét. A szegedikiállitás fényes napjai az ország gazdaközönségének valóságos ünnepnapjait képezték. Méltó, hogy ezeknek maradandó emléket emeljünk. Az OMGE. mely ezen kiállítás szervezésében és intézésében a főszerepet játszotta és a legnagyobb áldozatokat hozta, tagjainak kedveskedik akkor, midőn mai ünnepi számában a magyar mezőgazdasági társadalom ezen szép és nagy munkáját behatóan ismerteti, hogy ebből az ismertetésből a megelégedés érzete fakadjon mindazok kebelében, a kik a kiállítás létrehozatala érdekében közreműködtek, a kik látogatásukkal a kiállítást megtisztelték, a kik tanulmányozásukkal a kiállításból hasznot merítettek. A szegedi kiállítás olyan fényes és eredményes kezdet vala, a mely a leg-: ország szebb reményekre jogosít.

4 A terménykiállitás. magmintát, melyekre rá van írva, hogy buza, rozs, árpa, zab, tengeri, repcze stb. és egyéb semmi. Az ily kiállításon ugyan mit tanuljon a gazda? Ez a kifogás a hazai terménykíállitások ellen nem uj keletű. A szegedi kiállításnak terményexportját rendező bizottsága megkisérlette, az eddigi eljárással szakítva, a kiállítás ezen részét tanulságosabbá tenni. Azon nézetből indult ki, hogy ha a termények csoportonkint állíttatnak ki, együtt az összes buza, rozs stb. minták és ezen mintákon rajta lesz a termesztett féleség neve, hl. súlya, a termelésének főbb momentumai, a tanulmányozni akaró gazdának ez bő alkalmat szolgaitat erre. Minden szédiigetés nélkül be kell vallanom, hogy ezen első kísérlet gyengén sikerült, mert daczára annak, hogy a terménykiállitásban való részvétel a gazdának költséget nem okozott és daczára, hogy több ezer felszóllitás küldetett szét, kevés gazda vett részt a kiállításban, aminek főoka az volt, hogy egyes gazdasági egyesületek, elsősorban az alföldiek, gyűjteményes kiállításokat rendeztek, a melyekben a terménykiállitás nagy részt foglalt el, a gazdák jórésze tehát azt hitte, hogy elegendő lesz ha egy helyre küld magot. Nagyon természetes, hogy szívesebben tett eleget a megyei gazdasági egyesület felszólításának. A gyűjteményes kiállításokban a termények a szokásos módon voltak kiállítva, ott 1910 KÖZTELEK, DECZEMBER HO SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. litás teljesen lehetetlenné vált. A gyüjtemé- könnyen, mint a magyar buza, hátránya, hogy nyes kiállítások jóformán csak az Alföldre szo- ' szintéd későbben érik, mint a magyar buza, a Irta : Cserháti Sándor. A terménykiállitás egy kiállításnak sem képezi vonzó, mutatós részét. A laikus közönség rendszerint gyorsan elhalad a nagyszámú, üvegekben elhelyezett magvak mellett. Az hogy a terménykiállitás nem mutatós, magában véve még nem baj, mert végre is a kiállításoknak főczélja mégsem az, hogy a közönséget szórakoztassák, hanem, hogy a szakembernek minél bővebb alkalmat nyújtsanak a tanulmányozásra, tapasztalataik bővítésére. A hazai kiállítások terménykiállitásai, sajnos, azonban erre a czélra sem alkalmasak, mert azokon nem látni egyebet, mint több-kevesebb ritkozván, szintén nem nyújtottak bő anyagot a külömbség azonban csak néhány napot tesz t anujirányoziii való kevés akadt, sőt részben ehetetlenné volt az téve az állal, hogy egyéle növény nem lévén együtt, az összehaaon- József főherczeg megnyitja a kiállítást. tanulmányozásra. Arról, amit megfigyelhettem, a következőkben számolok be. A kiállított buza majd kizárólagosan magyar buza volt, a mi nagyon természetes. A legtöbb idegen buza későbben érik mint a magyar és ez alkalmatlanná teszi a hazai viszonyok közötti termelésre, három helyről volt kiállítva orosz buza, melyék azonban semmi figyelemreméltó tulajdonság által nem tűntek ki. Néhány mintában képviselve volt azon buzaféleség, mely kopasz buza elnevezés alatt Szegedi halászcsárda. Dunántul egyre nagyobb mértékben terjed, melynek előnyei, hogy bővebben terem, nem fogja a rozsda annyira és nem dűl meg oly ki. A magyar búzának egy ujabb változata a vörös Tcalászu buza, mely az utóbbi időben szintén kezd terjedni, több mintában volt látható. Ezen búzának keményebb a szalmája és nem pereg oly könnyen a magja, mint a fehérkalászu búzáé. Ez utóbbinak javított alakja az alacsleai buza, Miklós Ödön alacskai birtokáról, mely a tulajdonos kiállításában volt látható, szép telt szeme, szép hosszú kalászai által tünt ki. Elsősorban a felvidéken figyelmet érdemlő változata a magyar búzának. A rozs főleg két változattal volt képviselve, a közönséges hazai és a montagne rozszsal, mely utóbbi meglehetősen el van terjedve és a magyar rozszsal szemben előnye bővebb termőképessége, teltebb szeme, a többi idegen rozsfélékkel szemben pedig, hogy teljesen fagyálló. Hátránya, hogy a szalmája vékony és ezért könnyen megdűl. Ez ujabb idegen rozsfeleségek közül, amelyek hazánkban is már nagy mértékben termesztetnek csak az imperial rozs volt egy mintával képviselve, teljesen hiányzott a tchlanslaclti rozs, mely tudoraásom szerint különösen Debreczen vidékén egyre nagyobb mértékben terjed. Az OMGE. által évente Budapesten megtartatni szokott sörárpakiállitás az idén a szegedi kiállítással kapcsolatosan rendeztetett, aránylag nagyon kevés résztvevővel, összesen 38 termelő állított ki 48 mintát. A minták egyrésze igen szép sörárpa volt, sőt olyan, mely a sörárpa elnevezést nem érdemelte meg, csak nagyon kis számban fordult elö. Mint minden hazai sörárpa kiállításon, ugy a szegedin is tapasztalni lehetett, hogy hazánkban nagyon sokféle árpát termesztenek. Összesen 9-féleség volt bemutatva, melyek között azonban a Hanna árpa dominált. 48 kiállított mintából 25 volt Hanna árpa, ami örvendetes tanúbizonysága annak, hogy ezen hazai viszonyaink közé leginkább beillő idegen árpaféleség egyre nagyobb mértékben terjed, ami elsősorban az orsz. magy. kir. növénytermelési kísérleti állomás működésének köszönhető. A katalógus bizonysága szerint a Hanna árpa leginkább terjed a sörárpa termelő vidékeken, így a duna-balparti megyékben 15 minta közül 10 volt Hanna-árpa, a tisza-jobbparti

5 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ megyékben 6 minta közül 4 volt Hanna-árpa. I alakja méltó feltűnést keltett. A Vásárhelyi- Az első dijat is Hanna-árpa nyerte el. A féle czukorrépa az első magyar czukorrépa- Hanna-árpán kivül a Chevalier-Árpa volt leg- féleség, melyet Vásárhelyi József létesített a Temesmegyei gazdasági bizottság gyűjteménye. több mintával képviselve, de már csak 12 mintával, holott még csak ezelőtt néhány évvel ezen féleség dominált az árpa-ki állításokon. * ' * Zabból különböző féleség volt látható, legnagyobb számmal a magvar zab. Az idegen féleségek legtöbbje bos zu és vastag szalmájával tűnt ki. A duppaui zab, mely a magyar zabon kivül hazai viszonyaink között leginkább bevált, csak 2 mintával volt képviselve. Az összes terménvek között legnagyobb aránvu volt a tengeri kiállítás, mely feltüntette a hazánkban legáltalánosabban termesztett tengeri féleségeket külön gvüjteményben érés szerint csoportosítva és külön az ország különböző vidékein termett magyar tengeriket. A kiállítás tanúsága szerint a kisbirtokosok még általánosan a közönséges hazai tengerit termelik és "pedig rendszerint annak éppen nem kifogástalan alakjait. A közép- és nagybirtokon azonban igen számos tengerifélét termesztenek, melyek közül kiválnak a: Pignoletto, a közönséges sárga, mely különösen az Alföldön domináí és a Irífogu tengerik, melyek közül a sárga elterjedtebb mint a fehér; a legkorábban érő tengerik közül a székelyt sokkal általánosaiban termelik, mint a cinquantinót. növénytermelési állomás közreműködésével, melynek jóságát legjohban bizonyítja azon körülmény, hogy a hazai czukorgyárak nagyon érdeklődnek ezen mag iránt. Gróf Teleky Arvéd drassói uradalma, az egyetlen hazai uradalom, mely a vetőmagtermeléssel szakszerűen foglalkozik, főbb terményeit, luczernát, lóherét, duppaui zabot, különféle tengerit és különböző fümagvakat mutatott be, melyek kiváló szép minősége általánosan figyelmet keltett. Végül az orsz. m. kir. növénytermelési kísérleti állomás szárított példányokbán bemutatta az általa sikerrel terjesztett, illetve meghonosított növények közül azokat, amelyek az A dohánykiállitás tanulságai. Irta : Kerpely Kálmán. A szegedi kiállításon a dohánvkiállitást a szegedi, aradi, debreezeni és szolnoki dohánybeváltó hivatalok körzetében termesztett legkiválóbb dohányokból a jövedéki igazgatóság állította egvbe. Az egvbeállitott anyag nagyon alkalmas volt az összehasonlításra, de különösen arra, hogv az alföldi dohányok minőségét tanulságosan összehasonlítani és ebből a jövő törekvések czéljára reámutatni lehessen. Tanulságos volt azért, mert az Alföld különböző dohányait alkalmunk volt egymással összehasonlitani; de másrészről főleg azért, mert útmutatással szolgálhatott arra nézve, hogy hazai dohánvaink nemesítésének és javításának melv iránvban kell haladnia s melyek azon hibák, melveknek kiküszöbölésére törekednünk kéli. A kiállítás részletes bírálata helvott ezeket a tanulságokat akarom röviden A kiállított különböző féleségű nagylevelü dohányok összehasonlításánál kitűnt, hogy minőség tekintetében a szegedi rózsadohány felette áll valamennyi dohánynak. Ez volt határozottan a legszebb, de nem azért, mintha talán a legmagasabb beváltási átlagot ez érte volna el, hanem valóban szép minőségénél fogva. A szép és jó dohány jellegei: a pirosas barna szín, a vékony és rugalmas levél, a finom borda (már amennyiben erről magvar dohánvoknál általában sző lehet) a szegedi.rózsadohánynál voltak a legjellegzetesebbek. És daczára ennek, a mintacsomókon kiirt átlagos beváltási árak összehasonlításánál kitűnt, hogy a szegedi rózsadohány átlagos beváltási ára frttal alacsonyabb volt, mint az olyannyira előtérbe helvezett zsiroslevelü, vastag levelű s bordájú, feketés barna szinü dohányoké. Tehát a finom, vékony levelű (de azért rugalmas, szívós), finom bordájú és szép szinü dohány kevesebbet érne, kevésbé jól használható anyagot adna, mint a zsíros, vastag levelű sötétszinü dohány? ezt elhinni sehogysem tudom. A világos barna, finom levelű dohánv, a mellett hogy jó szivartakarót és jó szivarburkot szolgáltat, alsóbb osztályaiban igen jó szivarbél és könnyű, Ízletes pipa- Alfölre birnak jelentőséggel, az illmici árpát, dohányt képes adni, mig a zsiros, sötótszinü a duppaui zabot, a szöszösbükkönyt, nyulsza- dohányokból kiválogatott szivartákarón kivül Külföldön gazdasági kiállításokon a terménykiállitás legnagvobb és legérdekesebb részét a vetőmagtermelők és magnemesitök kiállítása szokta képezni. Nálunk sajnos a termelés ezen ága még nagyon fejletlen és ennek megfelelőleg a kiállítás ezen része nagyon kis méretű volt; összesen 4 kiállítóval volt az képviselve. József főherczeg alcsuthi uradalma a ma már országszerte ismert alcsuthi tengerit állította ki, melvet folytonos és gondos kiválogatással oda fejlesztettek, hogy már alig van rajta javítani való. A jövőben inkább csak a már szerzett jó tulajdonságok állandósítása lehet a nemesítés feladata. Volt még egy tengeri, mint nemesitési termék bemutatva, csiktapolczai Lázár László lapusnyaki tengerije, melynél feltűnt a cső egyenletes benőttsége és a vékony csutka. A tengeri értéke felől végleges ítéletet mondani Jíöldmivesiskolai tanulókjnunkaközben. nem lehet, mert az most van kísérletezés alatt. Vásárhelyi László lökösházi földbirtokos pukát és a homoki borsót, nemkülönben azon az alsóbb osztályokban sokkal kevésbé értéburgonyafílék" bemutatta a Vásárhelyi-féle czukorrépamagot ős gumóit, amelyekkel az állomás j kesithető anyagot nyerünk. A világos dohány e magból nőtt répákat, melyeknek kifogástalan kiterjedt kísérleteket folytat, I anyagának mindén osztálya jó; ellenben a

6 j^i jppilp 1914 KÖZTSX.FK, DECZEMBER *ö SZAM. 9-lK ÉVFOLYAM. zsíros, sötét dohánvnál az elenyésző csekély szivartaka'-ó százalékon kivül a többi jóformán csak ráadás. És a beváltási átlagok utóbbiaknál mégis magasabbak, minek magyarázatát következőkben keresem. A világos szinü, vékonyabb levelii dohány, a raktári kezelés alkalmával tagadhatatlanul kényesebb,szivartakarónak pedig vékonyabb volta miatt nem tartják oly jónak, okul hozván fel, hogy sovány dohány. Ez a sokat hangoztatott soványság* és zsirosság" valóban már kerékkötője dohányaink javításának. Pedig a szegedi rózsadohány finomabb szerkezetű levele, nemhogy sovány, hanem igenis vékonyabb, finomabb, de azért rugalmas és SZÍVÓS. Természetes, hogy a soványság czimén vajmi kevés lesz szivartakarónak, vagy válogatott anywgnak beváltva, ami azután az átlagos beváltási ár nagyságában kifejezésre kell, hogy jusson. Másrészt a vékonyabb, finomabb dohánylevél a raktári kezelésnél kényesebb, nagyobb gondot kell reá fordítani, alacsonyabb máglyákba kell rakni és több-ször kell átforgatni ; az Isten szabad ege alá rakott asztagolást pedig nem türi. Kezelése tehát több gondot, több helyet, több munkát igényel, mert ellenkező esetben tetemes százaléka tönkre megy. De szerintem, ezt a máskülönben kitűnő dohány bűnéül felróni nem lehet, mert az már a finomabb, értékesebb dohányok általános tulajdonsága, hogy a raktári kezelésnél kényesebbek, mint a zsiros, vastag levelű dohányok. Ezért hallottam oly gyakran, hogy a gazdát a zsiros dohánytermelésére buzdítják, ez az oka annak, hogy a beváltásnál a sötétszínű zsiros dohányt minden másnak felette helyezik. Ez a raktári kezelésnél nem oly kényes, a máglyákban erősebben felmelegedő anyag nincs oly könnyen romlásnak kitéve s a szivartakaró anyagtól eltekintve, a kazalozást nemcsak türi, hanem jóformán meg is követeli, mert csak ily nagy tömegben való felmelegedéssel adhat tulajdonképpen valamirevaló használható anyagot. Nagyon jól tudom, hogy ilyen zsírosabb, nehezebb anyagra is szüksége van a gyártásnak, de ezzel szemben a természettől fogva kényesebb, de finomabb dohányt háttérbe szorítani nem szabad, mert akkor a minőségi termelés helyett valóban csak a mennyiségre fog a gazda dolgozni. Nézetem szerint tehát a kezelésnek kell a dohány természetéhez alkalmazkodnia, nem pedig a kezelest megkönnyítő dohányokat égig magasztalni, csak azért, mert ezek kevesebb gondot igényelnek kiképzésükhöz. A beváltás alkalmával láttam nem egyszer, hogy a világosabb szinü finomabb levelű anyagot a soványság czime alatt alsóbb osztásokba a zsiros, sötétszinü, vastaglevelű s határozottan durvább dohányt a magasabb osztályokba sorolták. Meggyőződésem, hogy a szegedi rózsadohánynal, mint világosabb, könnyebb, finomabb (helytelenül soványnak mondott) anyagnál, a helyenkint tapasztalható s alapjában véve egyáltalán nem indokolható ellenszenv okozza, az alacsonyabb beváltási átlagokat. Pedig az ilyen finom levelű anyagnál figyelembe kellene venni még azt is, hogy holdankinti hozama jóval mögötte áll a zsiros dohánynak, nem mintha kevesebbet teremne, hanem mert egy mázsára sokkal több levél megy belőle, mint amabból. Hogy a szegedi rózsa dohány az Alföldön termesztett egyébb nagyleveiü dohányoknál pl. a kere-ztezett pensylvániainál, a kigyósi kubánál (melyek már csak nevükben amerikai dohányok) általában jobb anyagot ád, annak okát következőkben igyekezem megmagyarázni. Minden dohány, melynek levelei a tövön sürüen és felfelé állanak és amely ezenkívül lcorán érő, jobb minőségű anyagot szolgáltat mint az, melynek levelei ritkás állással szétterülnek vagy pedig későn érő. Ennek demonstrálására felhoztam az eredeti amerikai, a szegedi rózsa és a közönséges alföldi magyar dohányt. Ezek közül a sürü bokrot alkotó eredeti amerikai Biq. Frederick" adta a legjobb eredményeket, ezt követte a hasonló alkotású szegedi rózsadohány s a legrosszabb eredményeket adta a kevésszámú szétterülő levelekkel biró közönséges magyar dohány. A szegedi rózsadohány fejlődésében a többi nagyleveiü magyar dohánytól lényegesen elüt, nemcsak a levelek sürü, zárt állásában, Innem az érés idejében is, amennyiben a koránérő dohányok sorába tartozik. A korai érés különösen az alföldi klimát tekintve, a sikeres termelés egyik alapfeltételét képezi. A koránérő dohány a nyári forróságtól és szárazságtól kevesebbet szenved, másrészt pedig korai érésénél fogva idejekorán kerül a szárüópajtába. Idejekorán, vagyis akkor,mikoraz időjárás a dohány szép színesedésének még kedvez, mert bizonyos fokú melegre, a rendes színesedés elérésére a dohánynak okvetlenül szüksége van. A szegedi rózsadohánynak sürüen és felfelé álló levelei szintén nemességre vallanak, mert állásuk s elhelyezésüknél fogva finomabb lemezű s bordájú levelet képes szolgáltatni. A ritkásan álló és szétterülő levelekkel biró dohány nemcsak durvább anyagot ád, ha"em a földön szétterülő alsó 4 5 levele tönkre megy; a kánikulai forróság, a szél,jégeső stb. *több kárt tesz bennök. Ezen rövid fejtegetésemmel csak arra kívántam rámutatni, hogy a magyar dohányok javításánál mely irányban kell do'goznunk. Gzélunk legyen a jónak bizonyult féleségeknek fajtahü" továbbtenyésztésé, és a degenerált féleségeknek feljavítása. A szegedi rózsadohánynak jó tulajdonságait nemcsak megtartani, hanem fejlesztenünk is kell, amit elsősorban is gondos magtermeléssel fogunk elérhetni. Ki kell válogatnunk a koránérő, felfelé és sürüen álló, hibátlan levelekkel biró töveket és csakis ezeket szabad magtőkének meghagyni. Ezen eljárással a szegedi rózsadohányt nemcsak fentartjuk fajtujellegében, hanem okvetlenül nemesíteni is fogjuk, amint azt a dohánytermelési kísérleti állomás csabai fiókintézetében végzett kísérletek igazoltak. Mérem állítani, hogy az Alföld nagvlevelű dohányai közül a szegedi rózsa az, mely még legtisztább állapotban található fel; a szamosháti, keresztezett, pensylvániai, kigyósi kuda olyannyira kevertek, hogy az illető fajta inkább csak nevében él, határozott fajtajelleget alig mutatnák s az eltérés inkább az egyes termelési helyek eltérő klimatikus és talajviszonyai szerint válik jellegzetessé. Ezeknél is csak a fajtahü tövek gondos kiválasztásával fogunk czélt érhetni, ezek is csak ily módon lesznek nemesithetők, amint azt a dohánytermelési kísérleti állomáson ugy a szamosháti dohánynyal, mint az u. n. fehérvirágu muírkotálydohanynyal végzett magtenyésztési kísérletek mutatták. Házai dohányaink javításánál tehát, az okszerű magtermelésnek, a fajta hü tőkék szigorú kiválasztásának fontos szerepe jut. Sajnos, hogy e tekintetben eddigelé vajmi kevés történt, pedig a jóminőségü a fajtahü magnak termelése a dohánynál épp oly fontos tényező, mint minden más kultur növényünknél s míg utóbbiaknál ennek szükségét gazdáink nagyrészt felismerték, addig a jóminőségü s fajtahü dohánymagnak termelésével jóformán mitsem törődtek. A dohánytermelés javítását czélzó törekvéseink alapját az okszerű magtermelés képezi, melyre az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítanunk. Komlókiállitás. Irta : Csérer Lajos Hogy hazánkban 363 hektáron termelnek komlót, arról alig van egy néhány gazdának tudomása, de hogy az Alföldön is találhatni komlóskerteket, arról jóformán csak maguk az ottani termelők tudnak. A szegedi kiállítás egyik czélja éppen az volt, hogy bemutattassék: hogy a sikföldön is lehet komlót termelni és hogy a termelt komló helyenként jó minőségű is, ami kitűnik a jury Ítéletéből, amely több alföldi komlót részesített kitüntetésben. Másik és talán még jelentékenyebb főczélja az volt a komlókiállitásnak, hogy a hazai sörgyárosoknak módjuk legyen tájékozódniok a magyar komlótermelésről s együtt látva a hazai jelesebb termékeket, kedvet kapjanak ahhoz, hogy gyáraikban a magyar komlót közvetlenül is felhasználják s ne vásárolják azt Csehországon keresztül másodkézből. A kiállított komlótermelési kimutatásokból s térképből kitűnik, hogy a hazai komlótermelésnek 3 főcsoportja van: az egyik a legjelentékenyebb terület a Küküllő mentén terül el, a másik kissé kezdetleges, de a Bánát egvoldalu szemtermelésének megszüntetése czéljából annál inkább fontos torontáli terület s a harmadik a finom s hazánkban legkorábbi terméket adó vasmegyei terület. A többi hazai komlósterület kisebb-nagyobb kertek formájában eloszlik, az egész ország területén. Vannak komlósültetvények Trencsénben, Ungban, Háromszékben (itt van az ország legmagasabban 585 méterre a tenger szine felett fekvő komlóskeríje) s Baranyában. A terület nagyságok igen változók: találunk nagybirtokon komlóskerteket a bélyei, futtaki, mozsgói s nagylánghi uradalmakban kertjeik, 200 kath. holdon felül vannak s együttvéve az ország komlósterületének egyharmadát teszik; találunk aztán 20 holdtól lefelé egy pár 100 ölig sokféle nagyságú kerteket. A szegedi kiállításra beküldött kiállítási anyagban minderv terület képviselve volt. Hogy miért nem nagyobb számban? annak oka egyrészt az előző (1885. és 1896-iki) kiállításokon előfordult mellőzések (sok kiállító pl. nem találta a sajat komlóját!) okozta kedvetlenségben volt, másrészt pedig az ország sok kertjében olyan komló termeltetik, amely a kiállítás idejére nem érett s száradt meg, sőt pl. Erdélyben az idei esős nyárutó hátráltatta a szárítást s igy sajnos, a jury működésének idejéről elkéstek a termelők. Általán a komlótermés szempontjából abnormis ősz hatása meglátszott a kiállított tobozokon. Nagyrésze barnult, rókás és erős szagú volt. Egészségesek a korai komlók voltak s tényleg ezek vitték el a dijak elsejét. A díszoklevéllel a mozsgói uradalom tökéletes komlóját tüntette ki a jury. Az uradalomnak s különösen Oderszky Lajos tiszttartónak köszönhető, hogy most már Somogyban is alakul a példa nyomán egy pár kisebb kert. A hozzáértő, a különben szükkeretü kiállításból is meríthetett tanulságokat: így első sorban az Alföld különböző eredetű fajtáit összemérve, azon igazság tűnt elő, hogy ha az Alföld erős talaján s melegégalja alatt bőtermésü fajtákat ültetünk, ugy azok a kitűnő tenyészfeltételek mellett még bővebb terméseket adnak, de határozottan a minőség rovására! Itt a tobozok nagyok, durvákká válnak s azokban kevés s a sörfőzők előtt nem kellemes illatú komlóliszt terem. A mennyiséggel pedig csak jó árak mellett lehet behozni azt a jövedelmet, amit a minőségen elvesztettek. Mégis egy pár uradalom tervszerűen inkább a mennyiségtermelésre rendezkedett bé! Nem kevésbé fontos tanulság aztán az, hogy mesterséges szárilássál függetlenítheti magát a gazda az időjárástól. Szépen kitűnt ez a nagy-lánghi uradalom kiállított komlómintájából, mely mesterségesen szárittatván, valamennyi minta közt a legegyenletesebb szinü

7 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1899 DECZEMBER HŐ 2. iöíg volt. A tavaszon épült fel a csőszi gazdaságban egy cseh-rendszer szerint a fűtött szántó ifj Voigt Ede uradalmi intéző buzgólkodása folytán. Az első hazai mesterséges száritót a bélyei uradalom építette fel már 1898-ban, a régebbi s szilva-aszaló mintáján induló kísérletek csak ideig-óráig éltek Erdélyben és Vasban. Véleményem itt az, hogy a komlónak mégis csak a természetes (nap) meleg a legtermészetesebb száritója, de a szárítás idején beálló nedves idő esetére jó, ha rendelkezésre áll a mesterséges szárító. S mig Bajorországban még erősen állják a természetes szárítást (hisz! a 4 5 emeletes padlásu házakat is azért építették igy az ősök!), addig Csehországban, ma már a kisbirtokos is fűlött komlószáritót told lakóházához! Az erdélyi kiállítók között különösen szép komlót mutatott be br. Kemény Béla szent-erzsébeti birtokáról, Somogyi Albert Héjjasfalvárói, ki azonfelül a komlótermelésben előforduló eszközök szép modell gyűjteményét is bemutatta. A torontáli komlókból az a tanulság tűnt elő, hogy sötét s nem szellős ház- és istállópadláson, kukoricza-góréban s nyilt agyagszérün nem lehet jó szinü és illatos komlót száritni. Volt itt olyan minta is, amelynek a leve csurgott a ládikából. A bajon segítendő, osztott ki ugyan e nyáron a földmivelésügyi kormány szárító minta-rámákat, de mit értek ezek, ha minden előzetes utmutatás daczára a tót telepes atyafi egy arasznyi vastagságban rakta fel a zöld és nedves komlót! E vidéken pedig a komló stabilitását sem igen tisztelik a termelők (hisz! évig is kitart egy jó komlóskert!) hanem egy jó esztendő hatása alatt a termő terület 60 70%-al emelkedik, de egy-két rossz esztendő után bizonyos fatalizmussal vágják ki a komlóst, mintha kukoricza-szár lenne! A telepítést eltanulták mesterüktől Mártis Albert lajosfalvi tanítótól, de a gondos mivelésben már húzódva követik. Nem kevésbé fontos tanulsága a kiállításnak aztán az, hogy túlontúl sok fajtával találkozunk. Igaz, a munka s idő megosztás szempontjából már egy 5 holdas komlótelepnél is ajánlatos, ha két darabban kétféle érésű, de egy fajta komló ültettetik: de aztán ez a fajta lenne elterjedve mindenütt. Szerencse, hogy évek multán a komló honosul, s így hasonló klímájú s talajú vidékek komlója szinte egyféleségüvé válik. A komlóskertek fele karós, fele pedig magas és középmagas sodrony rendszer szerint kezeltetik. Ezek modelljét a keszthelyi gazdasági intézet mutatta be; ott, ezenkívül a kolozsvári s kassai gazd. intézeteken s az algyógyi földmives-iskolán több rendszerű s többfele fajta bemutatására minta-komlósok állitattak föl, ujabban pedig az erdélyi részekben egy mesterséges minta-száritót akarnak felépíteni állami támogatással. Végre felmerül a kérdés, van-e jövője a magyar komlótermelésnek? Erre szépen válaszol a statisztika! A hazai 100 és egynehány sörgyár évente 6502 q komlót igfnyel; termelünk pedig 2720 q t, vagyis 3782 q tal kevesebbet. Ezen mennyiséget tehát most is külföldről vagyunk kénytelenek behozni. Tegyük fel, hogy igaz a sörfőzők véleménye, hogy a finomabb sörhöz csak a finom cseh komló jó, vegyük az iménti összeg felét beszerzendő külföldi komlónak, akkor a hazai fogyasztás még mindég 1841 q-tal van hátrányban. Ezen mennyiséget pedig megteremné 472 kat. hold uj telepítés. De csak ott telepítsünk uj komlóst, ahol elegendő szakértelem, pénz és munkás vari, ahol válogatott termőhelyet, jó fajtát, helyes és időszerű mivelést adhatunk a komlósnak; ahol idejében való szedést, kényes igényű szárítást s rendes raktározást végezhetünk, mert a komló csakugyan nem piros kukoricza-szár*. Len és kender. Irta: Füredy lajos. A kiállított óriási hosszúságú, többnyire 3 4 méteres kenderkórókevékről (kiállítva gr. Gsekonics Endre zsombolyai uradalma, az adai m. kir. földmivesiskola és egynéhány bácsmegyei kistermelő által) lathatták a gazdák, hogy a jó olaszországi kendermag jelentékeny hozamot biztosit a gazdának. A kiállítók a nyerskenderkórót mindannyian a kenderkikészitő-gyárak czéljaira termelik és ezek közt pl a zsombolvai uradalom az elmúlt évben is körülbelül 50 métermázsa holdankinti termésátlagot ért el, ami a gyár által mázsánkint 2 írtjával beváltva, kitesz k. holdankint 100 frtot és ez a példa nem áll egyedül az Alföldön, ugy, hogy ott most már az összes nagy uradalmak felkaroltak e termelési ágat, különösen Békés-, Csongrád-, Torontál- és Bácsmegyékben. Ha azonban összehasonlítjuk a kendercsoportnak eme kiállított példányait hazai kendertermelésünk legnagyobb részével: sajnosan fogjuk tapasztalni azt az igazságot, hogy a kender, elfajzott régi magvainkból termelve, gyárak hiányaban még most is sok vidéken mostohagyereknek tekinthető. Sajnos, hogy a külön kenderkiállitásban kevés termelő volt képviselve, hanem inkább csak a gyűjteményes kiállít ásókban elszórva, ami miatt az összehasonlítás nagyon meg volt nehezítve. A lencsoportban is csak 5 kiállító vett részt, t. i. Sabran-Pontevés herczegnő csicsói uradalma, Fiedler János az első magyar lenkikészitőgyár tulajdonosa (Nagy-Tany, Komárommegye), gr. Andrássy Dénes uradalma (Krasznahorka-Váralján, üömöimegye). Miklóska Kálmán földbirtokos (Vereskő, Gömörmegye) és végül a lentermelési m. kir. szaktanár. A külön lenkiállitás hivatva volt bemutatni azt, hogy egy elhanyagolt kultúrnövény újbóli felkarolását sikeresen kezdeményezzük és hogy a kormány e tekintetben nagyobb munkálatba fogott bele, hogy e termelési ágat felkaroltassa és hogy a helyes irányba is terelve, szélesebb alapokra fektesse, amire azért is nagy szükség van, mert tudvalevőleg hazánkból lenvászonnemüekért évenkint milliók vándorolnak ki a külföldre. A len csoport kiállítói közt mindenesetre első helyen kell megemlíteni Sabran Pontevés herczegnő uradalmának gyűjteményét, amely bemutatta az uradalom termését kórós, gerebenezett, áztatott és tilolt állapotban. Legérdekesebb volt azonban az uradalom lentermelésének monográfiája, amelyben le van irva, hogy ez az uradalom volt Magyarországban az első, amely a lent nagyban kezdte termelni és azt kórós állapotban Csehországba, Wekelsdorfba szállította egy ottani lenkereskedőnek, Fiedler Jánosnak, aki azért ott helyben 4 frt 50 krt fizetett egy métermázsáért, amelyből az 1 frtnyi szállítási költség levonása után a termelőnek még mindig 3 frt 50 kr maradt, mig végre ugyanez a kereskedő utóbb megtelepedett Magyarországban és a komáromdunaszerdahelyi vasútvonal mentén, N.-Tany állomás mellett, egy lenbeváltó intézetet épített első magyar lenkikészitögyár" neve alatt. Ez a gyár működését oktober havában meg is kezdte, Komárommegye számos birtokosait a termeléi-nek megnyerte és a kiállítók közt ezúttal szerepelvén, a második dijat nyerte el. A fentirt kiállítók tehát azok, akik a magyarországi lentermelés úttörői és ezzel áttérhetünk az általuk kezdett előmunkálatok folytatásához, vagyis a kormány lentermelési szakközégének kiállítására. Ismeretes, hogy a földmivelési miniszter külön lentermesztési szaktanart alkalmazott, akinek kötelessége, hogy vándorelőadásokon a gazdaközönséggel megismertesse a leniermelés jővedeln ezoségét, a lentermelés helyes irányát és egyúttal szemeik elé tárja az eddigi hibás eljárások hátrányait Ez a szaktanár a f. évben Észak-Magyarország különböző, vármegyéiben 82 szakelőadást tartott, ezenkívül számos lentermelési. kísérleti teret rendezett be, melyeket a kormány által egyenesen Oroszországból vásárolt vetőmaggal vetett be és éréskor a letakaritási és szárítási eljárást személyesen bemutatta. E kísérleti lerek első termésének eredménye volt a szaktanár altai ber mutatott lengyüjtemény. E kis gyűjtemény minden kötegén rajta volt a termelő neve és lakóhelye, továbbá meg volt jelölve a használt vetőmag és műtrágya minősége és világosan lathatók voltak az ugyanegy kísérleti téren hasznait különböző trágyaszerek és vetőmagvak utáni terméskülönbözetek. L-gjobbak voltak Gömör- és Szepesmegyék termései, annyira, hogy Gömörmegyéből két kísérletező, gr. Andrássy Dénes Krasznahorkáról és Miklóska Kálmán; Vereskőről mint önálló kiállítók is szerepeltek, általános elismerést aratván kezdeményezésűkért. Be volt még mutatva a len nyüvése után a Belgiumban divatos száriiási eljárás, valamint több hazai hőforrásban kiázott lenminta, végül pedig a régi helytelen eljárások után nyert hazai termények. A kender- és lenkiállitás egészben nem volt imponáló hatású, de egyet mindenesetre bizonyított, hogy ugy az egyes gazdák, valamint különösen a kormány ezen két fontos gazdasági növény termelésének emelésére és javítására dicséretreméltó módon törekednek. Gyűjteményes kiállítások. Irta : Szilassy Zoltán. A gyűjteményes kiállítások nemcsak számra, hanem sokoldalúságukra és belső értékükre való tekintettel is egyik legjelentékenyebb részét képezték a szegedi kiallitásnak. Ezek a gyüjtemenyes kiállítások jelezték legjobban azt a nagy érdeklődést, amelylyel a szegedi kiállítás iránt nemcsak az Alföld, de az ország többi részének a gazdaközönsége is viseltetett. Mert bár igaz, hogy az élő állatok kiállítása az egész szegedi kiállításnak több mint felét foglalta el és oly impozáns volt, aminőt e nemben hazánkban eddig még nem tapasztalhattunk, de az allatkiállitással a kiállítóknak egész helyesen bizonyos, üzleti érdekei is össze vannak kapcsolva, mivel a kiváló tenyészeteket a tenyészállatok keresői az efféle kiállításokon ismerhetik meg legjobban, addig a gyűjteményes kiallitásoknak az oktatás lévén czéljuk, a létrehozatalukra fordított aldozatok az üzleti érdekek legcsekélyebb mértékével sem voltak összekötve, sőt a résztvevő gazdasági egyesületeknél ez egyenesen ki volt zárva. Annál nagyobb eii-meréssel kell fogadnunk a gyűjteményes kiállítóknak áldozatait és fáradságat, melyet kiállításuk létrehozatalára fordítottak. A gyűjteményes kiállítások czélja volt, hogy az azokban résztvevő egyes uradalmak gazdálkodásuk módszereit, eszközeit és et 1- ményeit, a gazdasági ej>ye ületek pedig működésük területének mezőgazdasági és háziipari viszonyait és a saját egyleti tevékenységüket és annak eredményeit bemutassák. A gyűjteményes kiállítások ezért nagy >n is tarka képet tüntettek a szemlélő elé és az összehasonlításnak és a tanulságoknak oly nagy anyagát tárták föl, amely nem egy néhány napos, hanem hosszabb időtartamú kiállításnál is méltán számot keltő lehetett volna. Épen ezért nagyon bajos volna e helyütt az egész csoportot behatóan ismertetni s meg kell elégednünk a legkiválóbbak fölemlitésével. Az uradalmak gyűjteményes kiállításai között kétségkívül az első helyet foglalta el József fóberczeg Ö fenségének, a szegedi kiállítás védnökének alcsuthi és kisjeriői uradalmainak kiállitasa. Ez a N kiállítás nemcsak a legnagyobbak közé tartozott és már Ízléses külsejével felhívta a látogatók figyelmét, hanem

8 1916 KÖZTELEK, DECZÉMBER fío SZÁM. 21-ik ÉVFOLYAM. kiállított anyaga ritkán föltalálható tanulságokbán bővelkedett. Ezek közül különösen ki kell emelnünk az országszerte annyira ismeretes és elterjedt alcsuthi tengeri nemesítésére vonatkozó kiállítást, amely tanulságosan mutatia be magát a nemesitési eljárást a kiválasztással és eredményeivel. Az alföldi gazdákra a híres kisjenrii uradalomnak táblaiatokban kitüntetett kiváló terméservdmenyti birtak sok érdekkel, valamint a bemutatott tenyészállatok fényképei, mig az egész ország gazdaközönségét méltó csodálatra indíthatta a főherczegi uradalmak kerteszetének gvümölogyüjteménye Az egész gyűjtemény a legkitűnőbb példája volt annak, hogy miként lehet érdekes, tanulságos és egyúttal tetszetős kiállítást is rendezni pusztán gazdasagi vonatkozású tárgyakból, ugy, hogy az ne csak a kiallitóra hozzon fényt és dicsőseget, hanem abból a szakközönség is tanulságokat meríthessen. József főherczeg uradalmainak kiállítása mellett szerény kiterjedésben, de a legjobb ízlés rafinériájával voltak kiállítva Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter, a kiállítás diszelnöke komárommegyei uradalmainak termékei és az uradalmak gazdasagi viszonyait feltüntető tárgyai. Ez aránylag kicsiny, de a kiterjedt uradalmak viszonyainak főbb adatait mintegy komprimálva tartalmazó kiállítás mutatta, hogy a főldmivelésügyi miniszter mint gyakorlati gazda is az ország gazdaközönségének méltó vezetője, mert a rossz természeti viszonyok között elert eredményeket mesterséges eszközökkel kell uradalmain kierőszakolnia. A miniszter részvétele az ország gazdaközönségére annyiban megnyugtató, mert az a földmivelésügyi miniszter, a ki a gazda helyzetét nemcsak a zöld asztaltól ismeri, hanem magából a keserves mindennapi küzdelemből is, a gazda érdekeinek képviseletében és országos intézésében nagyobb érzékkel bír és nagyobb eredményeket is erhét el, de a földmivelésügyi miniszter kiállitasa a gazdaközönség részere azt a bíztatást is nyújtja, hogy a miniszter valamint hivatalos állásából kifolyolag a gazdák érdekeivel törődik, ugy mint gazda is a gazdákkal együtt érez és a gazdák tarsadalmi mozgalmait nemcsak helyesli, hanem azokból a maga részét is kivenni kivanja. Pallavicini Sándor őrgróf csongrádmegyei uradalmainak gyűjteményes kialtnása az uradalmak sokoldalúságával lepte meg a szemlélőt, igazolva azt, hogy t.z Alföldön a kellő körültekintéssel és a megfelelő szellemi és anyagi eszközökkel a belterjesség legmagasabbfokán álló gazdálkodási rendszer is jövedelemmel jár. Milelós Ödön alacskai gazdaságai kivált a buza nemesítésének bemutatásaval nyújtottak tanulságot, Teleki Arvéd gróf drassói uradalma pedig a vetőmagtermesztés bemuiatasával. Külön kell kiemelnünk két, az ország különböző részében egészen ellentétes viszonyok között gazdálkodó közép birtokosok kiállítását, melyek mindegyike díszoklevél és tíszteletdijkitüntetésben részesült. Ezek egyike Vásárhelyi László aradmegyei, lökösházi földbirtokos, aki fiával Józseffel a ezukorrépamagtenyésztést tudományos és gyakorlati alapon Magyarországon elsőnek kezdeményezte és máris elismerésremélto eredményeket ért, bebizonyítván, hogy a kellő készültséggel a ezukorrépamag tenyésztésének annyira nehéz és komplikait ii ivelete hazankban is sikerrel hajtható végre. A másik Bo>hy György hevesmegyei gyöngyösi földbirtokos, aki ismét nehéz gazdasagi viszonyok között a termelés sokoldalú f< Ikatolasaval, a háziiparok bevezetésével gdzdasúgat a belterjesség oly fokára emelte, mely példáuyképül szolgálhat hasonló sorban levő gazdatársainak. A gazdasági egyesületek gyűjteményes kiállításai sorában nagyon bajos fokozatokat fölállítani, azt lehet mondani, hogy mindegyikükben volt oly részlet található, a mely magaban állott és ez által nemcsak a kiállítás altalános kepenek változatosságát emelték, hanem egymasnak jó és követendő példákat is nyújtottak. Bár az igazsághoz híven meg kell jegyeznünk, hogy azllető gazdasagi egyesület működési területének gazdalkodasi viszonyai ugyan mindenütt kimerítően voltak bemutatva, de maguknak a gazdasági egyesületeknek gazdálkodas fejlesztésére kifejtett működése és az ennek alapján elért eredmények nem voltak eléggé felkarolva, illetve kitüntetve. Ez a momentum a jövőben rendezendő hasonló kiállításoknál mindenesetre nagyobb súlyt érdemel, bár az is igaz, hogy ez a legnenezebb.

9 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ A gazdasági egyesületek gyűjteményei között különösebben kiváltak: a Délvidéki földmivelők egyesületének gyűjteménye, amely tisztén az egyesület kisgazda tagjainak termékeiből és háziipari czikkeiből telt ki, ékes bizonyságául az egyesület áldásos működésének a délvidékek kisgazdái körében. A, Torontálmegyei gazdasági egyesület kiállításában a megyei nagybirtokosok gyűjteményei szépen és érdekesen jelentek meg, ezenkívül a vármegye gazdasági viszonyait érdekesen feltüntető adatok nagy számban voltak. A Jász-Naqy-Kun S:olnok megyei gazdasági egyesület a kisgazdák körében általa annyira segített háziipari tárgyak bemutatásával remekelt, a Pest-Pilis-Solt- Kii-Eunmegyei gazdasági egyesület rendkívüli ízléses kiállítása a vármegye kisgazdáinak terményeit, gazdasági eszközeit és épületeit, valamint az egyesületnek az állattenyésztés fejlesztésére, a szőlőtermelés terjesztésére kifejtett munkálkodásának adatait mutatta be. Aradmegye gazdasági egyesülete a vármegye mezőgazdasági és háziipari terményei mellett a nagyszabású vasipar és márványbányászat termékeit is érdekesen csoportosította. A gyűjteményes kiállításon résztvett hatóságok közül ki kell emelni a Temesmeqyei gazdasági bizottság nagyszabású gyűjteményét, amely a mezőgazdasági termelés mellett a rnegye területén oly általános és elterjedt háziipari tárgyakkal tündöklött. A bemutatott szőttesek, varrottasok, szőnyegek ezen háziiparnak magas fokát jelzik és útmutatással szolgálnak arra, hogy mindenütt ott, ahol hasonló háziipar a mezőgazdasági népesség körében elterjedve van, kellő felkarolás és vezetés mellett majdnem a műipar fokára emelhető, nem is remélt jövedelmet biztosítván mivelőinek. A Darányi Ignácz földmivelési szarvasi járás mezőgazdasági bizottságának kiállítása e nemben valóban mintaszerű volt. igyekezik jobbítani ott, ahol a jólétet a természet A laikus közönség talán észre se vette a szerény kedvező viszonyai önként nem nyújtják. kiállítást, amely azonban térképekben, Ettől az erős munkától és szilárd törekvéstől tervrajzokban és fényképekben behatóan mutatta bizton várható a magyar gazdát boldogító be, hogy a szarvasi járás mezőgazdasági eredmény. bizottsága mily czéltudatossággal és mekkora eredménynyel működik ezen fontos mezőgazdasági vidék kisgazdái gazdálkodási rendszerének megjavításán. A gyűjteményes kiállításokkal egysorban volt bemutatatva a m.-óvári m. kir. növénytermélési kísérleti állomás munkálata a különböző mütrágyafélék hatásáról. A falrafüggesztett táblákon elhelyezett szárított növények és az asztalokra állított tenyészedényekben levő élő növények szemmelláthatólag és kézzel foghatólag bizonyították, hogy a műtrágyáknak hatása az Alföld legkiválóbb talajain is jelentékeny, ez a hatás azonban nagymértékben fokozódik és a jövedelmezőség biztosítására ma már teljesen nélkülözhetetlen a gyengébb talajokon. A gyűjtemények csoportjában foglaltak helyet a magkereskedők kiállításai is, melyek között Mauthner Ödön ismert czége egy nagyszabású gyönyörű kiállítással szerepelt. De megemlítésre érdemes Radivaner és Rónai magkereskedők szerényebb méretű kiállítása is, mely czég a nagyközönségnek kiállításon ez alkalommal először mutatkozott be. Végül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által a budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló állomás segítségével egybeállított azon gyűjteményes kiállításról kell említést tennünk, amely az amerikai lóhere- és luczernamagvakat és az ezekkel hamisított magvakat mutatta be, valamint egész sorozatát a hamisított abraktakarmányoknak. Ebben a gyűjteményben különös érdekes ég volt az őrgtóf Pallavicini Sándor uradalma öntözött rétjének növényzete és egy közönséges rét növényzete összehasonlítva, amelyből az alföldi gazdák láthatták, hogy egy jól öntözött rét nemcsak majdnem háromszor akkora termést szolgáltat, mint a közönséges rét, hanem a növények minősége és jósága következtében a széna értéke' 4 5-ször jobb, mint a közönséges rété. Főbb részleteiben vázoltuk csak a gyűjteményes kiállítások csoportját. Ez a vázlat is azonban ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar gazda a lét nehéz viszonyai között nem letargiával és fatalizmussal várja sorsát, hanem erős munkával, határozott törekvéssel Földmives iskolák. Irta: Magyar Kázmér. Külön 20 m. hosszú 16 m. széles, közepén ketté választott csarnokban, az egyik fele a gyűjteményes nagyterem, a másik fele 5 kisebb teremre osztva, volt a", földmivesiskolák kiállítása elhelyezve. A nagy terem 3 /t része magában foglalta a földmivesiskolák tanügyi felszereléseit és berendezési tárgyait, a tanulók kézi munkáját, a mezőgazdasági háziipar köréből és az iskolák gazdasági és kerti termeivényeibői rendezett kiállítást, l k részében pedig a párisi világkiállításra készített képek, szobrok modellek helyeztettek el, e két részt galambduczos székely kapu választotta el egymástól, mely nemcsak a rendezés technikai czéljából állít- uradalmainak gyűjteménye. tátott fel, hanem azért is, hogy e kiválólag s tán egyetlen igen szép építkezési tárgyunk iránt, a figyelem ugy a földmivesiskolák berendezésénél, mint birtokosságunk és kis gazdáink körében is felhivassék. A többi termek egy ujabb földmivesiskola ebédlő-, háló-, mosdó-, tan-és munkatermét mutatták be élethű berendezéssel, 8 tanuló bentlakásával, akik a munkateremben folyton dolgoztak. Palíavicini Sándor őrgróf törzsgulyája. Ezenkívül a csarnok mellett voltak elhelyezve egyes iskolák nagyobbméretü gazdasági eszközei, szintén a tanulók kézi munkái és 30 drb gyümölcsfa a külömböző műveleti módok bemutatásával. Részt vettek a kiállításban a hódmezővásárhelyi, az adai, a csákóvári, a lugosi, a kecskeméti, a nagyszentmiklósi, a csabai és a, szabadkai földmivesiskolák.

10 1910 KÖZTELEK, DECZEMBER HO SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. Ezen egész alcsoportot a földmivelésügyi miniszter rendeztette s versenyen kivül volt. LJj szempontok e kiállításnál: a gyűjteményes rész különleges rendezése, melyben a szakszerűség érvényre jutása mellett a művészi ízlésnek kiváló szerep jut s e két mozzanat az érdeklődés lekötésére felette alkalmas ; továbbá az emiitett 5 teremben a földmivesiskola tanügyi részénele élethű bemutatása, ami a laikus és szakegyén előtt könnyen áttekintő s magyarázó világos képet nyújt a berendezések felől: Itt kiemelendő még a gyakorlatias szempont is, mely azzal emeltetett érvényre, hogy a kisgazda viszonyai között annyira fontos mezőgazdasági háziipar gyakorlása a bentlakó 8 földmivesitkolai tanuló napi foglalkozása által szemléletileg bemutattatott. A gyűjteményes nagyteremben igen sok az örvendetes, a tanulságos tapasztalat. A tanügyi felszerelések körében a hazai művészet és műipar termékeit látjuk; gyümölcsminták kiválóan sikerült példányokban szebbek. tökéletesebbek, mint a minőket eddig a külföldről szállítottunk s ezenfelül a hazai gyümölcsfajokat és gyümölcspéldányokat is bírjuk, a minőkkel eddig nem rendelkeztünk, mert a külföldön nem készítették. Padlicska István szobrászművész készítményei ezek, aki többféle alma, körte, baraczk, cseresznye és megyfajtákat mutatott be s a melyekkel a földmivesiskolák el vannak látva. További újítás a vetítőgép alkalmazása a földmivesiskolákban. Maga a gép angol gyártmány, de a vetítésnél használt képek, már magyarok, hazai viszonyainknak megfelelőleg saját állatfajtáink, gazdasági berendezéseink tanítását lényegesen megkönnyítők ; Zamboni Károly által készített szines fotogrammáink a külföldi legszebb példányokkal kiáltják a versenyt. Rovartani készítményeink sem külföldiek már, az anyagot a földmivesiskolák gyűjtik, a rovartani állomás pedig feldolgozza azokat. A növénytan tanításánál a Kálazdy nővérek remek készitményü münövényeit emiitjük s meglepő a művészi kivitelű sorozata azon gyomoknak, melyek irtását a mezőrendőri törvény rendeli. A földmivesiskolák tanulóinak kézügyessége eddigelé inkább csak az ojtás, szemzés, fametszés terén továbbá a kosár- és s'éprükötésnél fejlesztetett, a kiállításon azonban már ezeken kivül az igen jövedelmező kefekötés nagy lendületét, a faragó és bognár munkák örvendetes haladását is észleljük. A tervszerű és következetes tanítás a magyar gazdaelein ügyességét és ambiczióját meglepő módon fejleszti s ennek eredményeként ott láttuk a temesmegyei paraszt rostát, a hódmezővásárhelyi, adai, szabadkai szekér és kocsi stb. alkatrészeket, vonószéket, gyalupadot, számos kézi eszközt, valamennyi földmivesiskolai tanuló munkája, a lugosi hatalmas ökrösszekeret, vasaláson kivül szintén a földmives iskolai tanulók munkája. A hódmezővásárhelyi könnyű paraszt kocsit külön is kiemeljük, a párisi világkiállításra ezt a kormánybiztos külön lefoglalta. Mint ujitást emiitjük fel a földmivesiskolai internátusok és tanügyi helyiségek berendezésénél a magyar izlés styl keresztülvitelét a bútorzat és felszerelés minden egyes tárgyánál, a mit csak dicsérettel emiithetünk 1'ei, mert a mellett, hogy ez fiatalságunk Ízlését nemesiti s a rendhez szoktatást elősegíti, ezenkívül a magyar stílű és magyar készitményü tárgyakhoz szoktatott fiatal gazda az életben háztartása, szokása körében a magyarságában erősödik, idegen, külföldi dolgok beszerzésére, az ügynökök által nem lesz oly könnyen befolyásolható mint eddig. A földmives fiukat nevelő és képző émez intézmények kiállításában a kisgazda és birtokos saját szempontjából is talált érdekes és követésre alkalmas mozzanatokat. A kézimunka, a háziipar alkalmazása a mezőgazdaságban, a kisgazda családja, cselédje, a nagyobb gazda szegödményesei részére, a téli idő produktív kihasználására. Ezen kivül néhány igen egyszerű eszközt is felemiitünk. Ezek a szabadkai falocsoló szerkezeti modellje; egy szamár két oldalán elhelyezett literes bádog viztartány, melyek közül az egyik felülről nyitható ajtóval van ellátva, a két tartányt alul gummi cső köti össze, a közlekedő edény törvénye szerint csak az egyik tartányba merik a vizet s mindkettő teli lesz, viszont az öntözéshez az egyik tartányon lent alkalmazott hosszú gummicső nyittatik meg s ezen mindkét edény víztartalma kiürül; igen gyakorlatias homokos és hegyes vidéken egyaránt. A csabai gyümölcsfa védő 15 méteres czirok szálakból készített koszorú, a sima czirok szálat a nyul nem tudja elrágni -, ugyancsak a csabai csiráztató, ez apró czirok darabokból készített szegletes kosár, mohával bélelve, földdel ellátva s védett helyen tartva, benne a mag kikel, a növény növekszik ; belőle az utófagyök elmultával a növény rendes helyére kerül s 2 3 héttel megelőzi a rendes vetést. Önműködő zár, kisebb kifutók, major kapuk elzárására felette alkalmas, stb. Meg kell emlékeznünk a rendezés körében, a kegyelet megnyilatkozása felől is, mely két nagy úttörő és nagy alapitó érdemeinek szólott; ugyanis gróf NákáKristóf és gróf Kun Kocsárd olajfestményü arczképei díszítették a gyűjteményes termet; az első 1800-ban a nagyszentmiklósi földmives iskolát alapította, utóbbi pedig 1000 holdas birtokát a magyar kultura czéljaira az EMKÉ-re hagyta, melyen földmives iskola létesíttetett. Az élőállatkiállitás. Irta : Jaskó Géza. A A szegedi országos mezőgazdasági kiállításnak kétségtelenül fénypontját képezte a pompás élőálíatkiállitá", amely ugy a kiállított állatok nagy számánál, mint a bemutatott anyag minőségénél fogva minden eddigi magyarországi állatkiállitást túlszárnyalt. Aki csak futólag végigment az istállók hosszú során, nem győzött betelni evvel az állattenyésztőre, de a laikusra is egyaránt érdekes látnivalóval, aki pedig behatóbb tanulmánytárgyává tehette a bemutatott különböző állatfajtákat, az kétségtelenül sok hasznosat tanul- A lovak mintegy 400 darab öt istállóban helyeztettek el, m5g pedig külön az egyes kiállítók és külön a gyűjteményes, csoportos kiállítók (megyei gazd. egyesületek, községek, tanyák kisgazdái) lovai. A kiállított anyag legnagyobb része az Alföldről, a Duna- Tisza közéről került ki. Mit sem változtat ez azonban a'kiállítás országos jellegén, mert a bemutatott anyag ugy változatosság, mint minőség tekintetében, méltó képviselője volt az egész ország lótenyésztésének. A sok jó közül, megyénkint menve, megemlékezünk a legjobbakról, ugy, amint következik : 1. Egyes kiállitók : Az egyes kiállitók között az aradmegyeiek közül első helyen kell említenünk a Yojnieh Simon (I. díj) és Korbuly István félvér tenyésztését, amelyek a külem egyöntetűsége dolgában semmi kívánni valót sem hagynak fenn. Hatalmas, nagytestű félvéreket állított ki ifi. Kintiig János és József kir. herczeg Ö fensége. Előbbi I. dijat, utóbbi elismerő oklevelet nyert. Sok bámulója akadt azután a gróf Zichy Nep. János és neje által kiállított két almásszürke Percheronnak, melyek a kiállításon jóformán az egyedüli képviselői voltak a nehezebb testű nyugoti igás lónak. Csanádmegyéből Návay Lajos félvér tenyésztése nyert elismerő oklevelet. Csongrádból a versenyen kivül álló Pallavicini őrgróf tulajdonát képező lipiczai lovak, nemkülönben félvértenyésztése emelendő ki. Lovai ugy a törzs hatalmas méretei, mint a szép fej- és nyakalakulásuknál fogva elsőrendű anyagnak bizonyultak. Feltűnést keltettek dr. Beregi József és Mór szürke és deres lovai, amelyek közül különösen az egyik Stella" bizarr tarkaságánál fogva szinte unikum számba ment. Nagyon szép Noniusokat mutatott be Ujhely Jakab, de ezen a téren az ős hájduváros Debreczen vitte el az I. dijat. Remekbe menő kollekcziót mutatott be Nonius kanczákból, csikókkal egyétemben a város törziméneséböl, amely a kisgazdák apaállat-szükségleteit fedezi. A jász-nagy-kun-szolnokmegyei tenyésztők közül gróf Szapáry Gyula nyerte a II. dijat angol félvér kanczáival, amelyek egyöntetűség és szép termet dolgában mi kívánni valót sem hagynak. Torontálból ugy a Fényi uradalom, mint báró Oerliczy Ferencz igen szép félvér anyagot hozott fel, utóbbi a II. dijat nyerte. Biharból Kernáts János állított ki egy igazán szép, a Wesselényi híres méneséből származott félvérmént, amely nagy méreteinél, arányos alkotásánál fogva a gazdák figyelmét méltán magára vonta. Szabolcsból Erdödy András egy lipiczai származású hintós lovával nyert elismerő oklevelet. Erdélyből, Nagy Küküllőmegyéből báró Szentkereszthy Pál félvértenyésztése keltett feltűnést. A II. dijat nyerte. Külön kell végül megemlékeznem s ezzel az egyes kiállítókkal végzek is Miklós Ödön Borsódmegye, Alacskáról kiállított 6 darab arabs félvér lováról. A lókiállításnak egyik fénypontját képezte ez a kollekczió, amely nemcsak az istállóban vonta magára és érdemelte ki a szakértők figyelmét és elismerését, hanem a szabadban előhajtva is. 2. Gyűjteményes kiállitók. A csoportos lókiállitásban a legelső hely a mezőhegyesi tájfajtát illeti, amely a meszszebb vidékről érkezatt gazdákra a legtanulsá- hatott. A kiállítás ügybuzgó rendezősége meg is könnyítette az áttekintését ennek a roppant anyagnak, amennyiben minden egyes állatfajt jnegyék és kiállítók szerint, a hivatalos katalógus számának megfelelő számozással ellátva, csoportokba rendezetten mutatott be. Az egyes állatkiállitási csoportok ismertetését gosabb is volt. Eddig még nem nyilt alkalom bemutathatni az ország szine előtt azt a szép tenyésztési eredményt, amely mindössze 6 év a hivatalos katalógus nyomán haladva, óta éretett el. Az üdvös befolyás, amelyet a a lókiállitással kezdjük meg. mezőhegyesi ménes a környék lóállományára I. Lókiállitás. gyakorolt, megtermette a maga értékes gyümölcsét. Az egyes kistenyésztők kezében levő kanczaanyag, a jól megválasztott csődörökkel behágatva, ugy"külső, mint belső tulajdonaira nézve egyöntetű nagytestű, hatalmas izomzatú utódoknak ad élótet, amely több generáczión át tulajdonaiban megszilárdul. Ez a megszilárdulás ma is már észlelhető, ámbár még nagyon sok a kívánalom ebben a tekintetben. Gáncsoskodásnak azonban távolról sincsen helye, mert az eddigi eredmény is felülmúlt minden várakozást. A magyar lótenyésztés történetébe a mezőhegyesi tájfajta megteremtője gróf D'Orsay Olivér ménesparancsnok hervadhatatlan érdemei kitörölhetetlenül vannak beiktatva. Az I. dijat Diósszilágyi János Makóról érdemelte ki hatalmas nagytestű, izmos nyakú, a Nonius jelleget határozottan magukon viselő lovaival.

11 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ A Bács-Bodrogmegyei gazd. egyesület csoportos kiállításában Rácz György kulai birtokos szép nagytestű angol lovaival, Sztantsics József (Szabadka) é3 Sztepancsev György (Zenta) két hatalmas izomzatú csődörével elismerő oklevelet nyert. De a többi kistenyésztő is pl. ifj. Csifcsák Ferencz angol telivér, Schadt Mihály Nonnius csődörével igen jó lovakat mutatott be. A lékésmegyei csoportos kiállításból ifj. Renner Ferencz, a biharmegyeiéből Özv. Hódy Jánosné tenyészetét emeljük ki, mint igazán figyelemreméltókat. A hódmezővásárhelyi gazdasági egyesület Csongrád vármegye félvér és telivér tenyész tését mutatta be valóban igen szép példányokban. A III. dijjat és oklevelet Pest-Pilis-Solt- Kis-Kun vármegye és Csongrád vármegye vitte el jórészt angol és Nonius félvérlovaival. II. Szarvasinarliakiállitás- A szarvasmarhakiállitás két részre oszlott. Külön állíttatott ki nyilt karámokban a magyar marha s külön a fedett istállókban a kényesebb természetű nyugoti származású marhafajta. Tizenkilencz karámban és kilencz istállóban több mint kétezer marha mutattatott be az ország minden részéből. A hazánkban tenyésztett nyugati'marhafajták majdnem kivétel nélkül képviselve voltak. Növelte a kiállítás érdekességét még az a körülmény is, hogy egyes tenyésztők oly keresztezési produktumokat állítottak ki, amelyek valóban páratlanoknak mondhatók s amelyek minden gazdára egyaránt nagy értékű tanulságot szolgáltattak. Hogy az ismertetésben itt is egy bizonyos sorrendet tarthassunk, lépjünk be az I. számú istállóba, amelyben a simmenthali marhák állíttattak ki. A kiállított anyagj ugy minőségre, mint mennyiségre nézve imponáló volt. Az oroszlánrész mindazonáltal itt is, mint a kiállitásos jelleggel biró tenyészállatvásárokon Döry Vilmos felső leperdi, tolnamegyei tenyészetének jutott, aki igazán a tökély legmagasabb fokát érte el vöröstarka, zsemlye, egész chamois szinü hatalmas nagy testű egyedeivel. Különösen feltűnt a II. sz. istállóban felállított Darázs" nevü bikája. Impozáns kinézésű, a bika jelleget határozottan magán viselő, alkat tekintetében mi kifogáso'ni valót nem hagyó állat ez, amelynek hamvas, egész világosba átmenő szine a helyes beltenyésztésre vall. Amig Dőry az I. dijat, díszoklevelet és tiszteletdíjat nyerte el, addig gróf Apponyi Géza ugyancsak elsőrendű és nem sokban eltérő kollekcziójával a II. dijat és kiállítási oklevelet nyerte. Igen szép példányokat állított ki özv. báró Jeszenszky Jánosné Tolnából és Meller Dávid Somogyból. Utóbbi majdnem egészen fehér szinü egyedeket küldött fel, amelyek azonban talán túlságosan is csontosak ésszeg- A II. sz. istállóban volt feltalálható a legszebb berni marha. A Dőry-féle remek simmenthali tenyészettel épen szemben volt felállítva Eehsiein Fülöp lugosi tenyésztő berni marhákból álló kollekcziója. Á landóan sok bámulója volt Migor 2" nevü bikájának, amely hatalmas méreteinél, imponáló szép külsejénél fogva valóban elsőnek mondható az elsők között. A kiállító nemcsak az I. dijat és díszoklevelet, de báró Ocrliczy Ferencz tiszteletdiját is elnyerte. Igen jó közepes anyagot mutatott be a Krassó-Szörény vármegyei gazdasági egyesület. A pénzdijakat jórészt az ezen megyebeli kis gazdák nyerték. A III. sz. istállóban gróf Hunyady Imre berni tenyészete érdemel figyelmet, amely nem áll ugyan a tökélynek ama magas fokán, mint az Eckstein-féle, de szintén igen jó kondiczióban levő s különösen a tejelő jelleget jól magukon viselő egyedeket mutat be. Ebben az istállóban volt képviselve a zsombolyai uradalom részben berni, részben freiburgi marháival. A freiburgi marha tudomásunk szerint egyedül csakis gróf Csekonics Endre zsombolyai uradalmában tenyésztetik s épen azért a kiállítás eme része az ezen marhafajtát még nem ismerő más vidékről jött gazdákra felette tanulságos volt. A pinzgani fajtából igen sok tenyésztő álli'ott ki, valóban igen szép, elismerésre méltó példányokat. A sáros-megyei gazd. egyesület ugy kis, mint nagy tenyésztői ezen a téren mutatták be főleg szarvasmarhatenyésztesüket. Alapi Salamon Géza nyerte az I. dijat és díszoklevelet csoportos kiállításával s ugyancsak dicséröleg kell nyilatkoznunk Pillér Kálmán tenyészetéről. A községek közül Berzevicze község és Eperjes szab. kir. város bikái keltettek feltűnést. A kassai gazd. tanintézet három tuberkulirozott bikája szintén figyelemre méltó szép alkotású állat. Az erdélyi szász gazdasági egyesület és a krassó-szörény vármegyei gazd. egyesület csoportos kiállításában csakis kisgazdák szerepeltek. Az erdélyi tenyésztés, amint azt a kiállított példányokból láttuk, magas fokon áll. Nagyon szép 1 éves bikákat állított ki Lovag Welteni Wiener Pozsonymegyéből. Az V. és VI. sz. istállóban a bonyhádi táj fajta mutattatott be, részint tiszta vérben, részint keresztezve szimmentbálival. Első helyen kell hogy említsük a baranyamegyei és pestmegyei gazd. egyesületek kollektív kiállítását, amelyekben mintegy 40 község és kisgazda szerepelt. A kiállított állatok közül a dunántuliak inkább magukon viselték a tejelő jelleget, amennyiben a csontozat vékonyabb, az állatok valamivel szikárabbak és nagyobb tőgyüek, mig a pestmegyeiek inkább a szimmentháli tipust viselik magukon. Az egyes tenyésztők közül első dijat nyert, mint a legjobb bonyhád-szimmentháli keresztezést kiállító gróf Apponyi Géza tolnamegyei uradalma, mig a II. dijat ős kiállítási oklevelet Perczel Dezső bonyhádi tehenészete nyerte. A kiállított borzderesek legnagyobb részét a montafoni fajta képviselte s csak egy tenyésztő, gróf Széchényi Ferencz állított ki algauiakat és Pich Oswald tenyészállatkereskedő wintschgauiakat. Mindenesetre kár, hogy az országban oly nagyszámú inntháli és egyéb borzderes tenyészetek a kiállításról hiányoztak. A bemutatott roontafoniak közül ugy a Miklós Ödön borsodmegyei, mint a Kohner Zsigmond és Adolf szolnokmegyei tenyészete elsőrendűnek mondható. A kiállított algaui tehenek külem tekin tetében kevés kifogásolni valót hagynak fenn. Pick Oswald wintschgaui állatai a régi jók. A VII. és VIII. számú istállóban voltak elhelyezve a különböző keresztezési produktumok, amelyek a kiállítást látogató gazdaközönségre tanulság dolgában a legnagyobb értékkel birtak. Be volt mutatva kuhlandi és szimmentháli, szimmentháli és magyar, szimmentháli és hollandi, pinzgaui és riska, szimmentháli és bonyhádi keresztezés stb., amelyek közül a szimmentháli-magyar keresztezés bir nagy fontossággal. A keresztezések között leginkább figyelemre méltó volt az a valóban páratlanul sikerült keresztezési kollekczió, amelyet őrgróf Pallavicini Sándor esongrádmegyei uradalma mutatott be. I. dijat és díszoklevelet nyert szimmentháli-magyar keresztezésü teheneivel és tinóival. Kiállított ugyanis egy telivér mustra magyar tehenet, amely szimmentháli bikával folyattatott s amelynek piros tarka, foltos szutyaku borja (félvér szimmentháli, magyar) mellette látható. A gulyabeli mustratehenek mind ilyen módon kereszteztetnek szimmentháli bikával s ilymődon a telivér, de rosszul tejelő magyar anyagból fél, majd a további keresztezéssel, később beltenyésztéssel igen magas vérű s inkább a szimmentháli jelleget magán viselő jó tejelőtehenészet létesül. Kétségtelen, hogy az ilyen keresztezés okszerűen keresztülvive, a tenyészanyag gondos megválogatásával, nagyon szép eredményhez vezet, amennyiben az ilyen tehenészet egyesitheti mindkét fajtabeli állat jó tulajdonait. Ugyancsak ez a tenyésztő 10 db éves tinót mutatott be, amelyek valóban az állattenyésztési tudomány remekbe készült példányai. Futólagos megtekintésre magyar tinóknak vélné az ember, hatalmas czimeres szarvaikat látva, de az egyenletes rőt szin, a foltos szutyak, a nagy izmos törzs, amely elől és hátul egyforma széles, a szimmentháli keresztezésre mutat. A magyar marha erős csontozata, a magas termet, a nyugoti marháénál hosszabb lábak azonban még ezeken a kiállított tinókon, jól láthatók. Ez a váz kapcsolatban a gyors fejlődéssel valóban alkalmas anyag a hústermelésre. Ezekkel a tinókkal, hizóba kötve azokat, nagyon érdekes és tanulságos etetési kísérleteket lehetne tenni abban az irányban, vájjon a hizóba fogott ilyen marha jobban értőkesiti-e a takarmányt, mint a magyar s főleg mely takarmányokat, mennyivel marad a szimmentháli mögött egy és ugyanazon hizlalási időt véve fel élő- és vágósuly dolgában és hogy a hus minőség tekintetében hagy-e valami kifogásolni valót hátra? A IX. számú istálló jórésze már magyar marhával van tele, még pedig a királyhágóntuli erdélyi tipusu marhafajtával. Itt mint elsőrendű anyag elsősorban is a gróf Teleky Arvéd drassói uradalma által kiállított bikák tűnnek fel, amelyeket a Köztelek" olvasói képekben bemutatva már igen sokszor láthatták. A többi magyar marha a karámok-ban volt elhelyezve künn a szabad ég alatt. Valóban festői látvány terült el a kiállítást látogató gazdaközönség előtt,- amint az utolsó istállóból kiérve a 19. karámban elhelyezett magyar marhakiállitást megpillantotta. Különösen magyar szemnek kedves ez a látvány, mert mi érezzük elsősorban, hogy micsode kincset birunk ebben az állatfajtában. Az a két-három erdélyi tenyésztő, aki merész kézzel, kellő szakavatottsággal, lelkesedéssel hozzáfogott a sokak által megvetett magyar marhának uj haszonirányokban való kiformálásához, anélkül, hogy a magyar marhát eredeti őstulajdonaiból kivetkőztetné, nagyon hasznos munkát végzett, amely nemcsak, hogy önmaguknak hozta meg fáradozásuk jutalmát, de mint példaadás a magyar nemzeti közvagyon gyarapodását is előmozd totta. A magyar fajta állatok ismertetését sem kezdjük a nézetünk szerint legjobbnak méltatásával, hanem sorrendet tartva, körüljárva a karámokat, kiemeljük a sok jó közül a legjobbakat. Megjegyezzük azonban, hogy a magyar marhakiállitás javarésze szintén csak a Duna-Tisza közéről és Erdélyből került ki, mig az északi vármegyék Bihar, Borso d, Abauj stb. és a felvidék jóformán képviselők nélkül maradtak. A magyar marhakiállitás nagy méreteinél fogva maga is egy egész tanulmányt képezett. Az alföldi jellegű magyar marha között egyaránt jók voltak a Vojnieh Simon és Puthon Leopoldina bárónő bácsmegyei állatai. A versenyen kívül álló s két külön karámot elfoglaló Pallavicini Sándor őrgróf csongrádmegyei kiállítása, mint valóban elsőrendű anyag méltán feltűnést keltett. Egy külön karámot foglalt eldebreczen város gazdaközönségének kiállítása, a régi jó hirü törzsgulyából. A szathmármegyei hires csegöldi gulyából, báró Vécsey József tulajdona, ismét remek állatokat láttunk. Különösen tetszett

12 192(3 KÖZTELEK, NOVEMBER Hö 23. í SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. Szilaj magyar bika' megfékezése. (Természet után Zombory Lajos). Fegyver" és Csegöld" bika, /a évesek, amelyek az ős magyar bika jelleget legjobban magukon viselték. Délmagyarországot a zsombolyai gulya, Északmagyarországot báu Sennyei István zemplénmegyei tenyészete képviselte, mindkettő a legjavabeli állatokkal. Hogy természetesen a mezőhegyesi gulya is képviselve volt, nem egy jó fajtabeli állattal, azt szinte említeni is felesleges. Az erdélyi tenyésztők közül Lészai Ferencz magyar-gorbói tenyészete tejelő tipusu teheneivel megérdemlett nagy feltűnést keltett. ügy a báró Szentkereszthy Pál, mint az Ugrón Zoltán tenyészetei egyöntetűségüknél fogva II. dijat nyertek. Kétségkívül azonban még ma is a legjobb tenyészet Erdélyben a gróf Vass Béla mezőzáhi tenyészete, amely ugy nagyság, mint forma dolgában elsőrendűnek mondható s amely joggal nyerte az I. dijat és díszoklevelet, mert ehhez hasonló szép állatokat a királyhágón innen is keveset látni. Nem bocsátkozhatunk azonban helyszűke miatt további részletekbe, örvendve látta mindenki, hogy a magyar marhatenyésztés nem indult hanyatlásnak, sőt helyenként igen elsőrendű, kiváló tenyésztők vállvetve fáradoznak azon, hogy az ős magyar marhafajtát az őt megillető első helyen megtartva, semmi kényes, tuberkulotikus idegen fajtától elnyomni ne engedjék. III. Juhkiállitás. A szarvasmarhakiállitás Jtőszomszédságában volt a juh- és sertéskiállitás is, mindkettő igen czélszerüen összerótt, fedett akiokban. A juh kiállítás majd minden hazai juhfajta tenyésztési ágára kiterjeszkedett. Az Electorál-Negrettitől elkezdve a nemezes, gyapjas raczkáig és angol birkáig a birkák : minden változatában gyönyörködhetett a kiállítást látogató gazda közönség. Itt is természetesen főleg a gazdag Alföld tűnt ki első rendű állataival, de képviselve volt a Dunántul és Erdély is. A finom gyapjas merinók között, az első helyet gróf Károlyi Imre-féle mágocsi nyáj foglalta le. Hasonló szép a gróf Hunyady Imre ürményi kiállítása is, amely legfeljebb csak a bőr kisebb fokú ránczoltságában és az orrhát csupaszabb voltában tér el az előbbitől. A rambouillet birkák között a versenyen kivül álló őrgróf Pallavicini Sándor csongrádmegyei tenyészete tűnik ki, nemcsak a bemutatott állatok gyapjának finomsága, tömött, sürü növése és a jó fürttető alakulásnál fogva, de az állatok nagytestüsége által is. Hasonlóan az elismerés hangján szólhatunk a Mílkó Vilmos három kos-áról amelyek állítólag 25 kg. gyapjút szolgáltattak a kiállítási nyíró géppel lenyírva, valamint Pfaff György kollektiójáról is. A hazai fésűs birkák közt a csanádi püspöki uradalom (I. dij és díszoklevél) és Kohner Zsigmond és Adolf szászbereki birkái, mint igen kiváló finom gyapjas, nagytestű állatok figyelmet keltettek. A merino-precoce tenyésztés terén Erdődi gróf Pálffy József pozsonymegyei és Tornyai Lovak elővezetése. (Természet után: Zombory Lajos.)

13 SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ Schossherqer Henrik Hevesmegyei tenyésztők járnak elől. A zsombolyai uradalom szarvathn czigájá birkákat állított ki, amelyek nemcsak az I. dijat, de a díszoklevelei; is elnyerték. Tény, hogy ilyen szép nagytestű s amellett hatalmas bundáju kosokat, anyákat, ürüket nem egyhamar láthatni. Összehasonlítva a kiállított czigája gyapját a raczka gyapjával a külőmbség nagyon is szembetűnő a czigája javára s igy indokolt az a tenyésztési kísérlet, hogy a raczkák? gyapja czigája keresztezéssel javíttassák. Ebben az irányban eléggé érdekes egyedeket mutatott be gróf Zichy Nep. János Bácsmegyéből és a Osakovári magy. Mr. földmivesiskola. Igen szép magyar raczkákat állitolt ki a Temesmegyei mezőgazdasági bizottság. Kár, hogy az erdélyi és a Debreczen vidéki típus nem került bemutatásra. A juhkiállitásnak szinte látványossága volt a Tnronyi lovag Biedermann Rezső Hampshire-down kollekcziója, amelylyel I. dijat és elismerő oklevelet nyert. Elég jó volt a Feszty Adolf Sopron-megyei Bambouillet Oxfordschiredown keresztezése is. Összegezve a mondottakat örömmel konstatálhatjuk a juhtenyésztés terén is az okszerűség kiváló eredményeit. IV. Sertéskiállitás. Ha visszatekintünk a sc-rtéskiállitásra, örömmel látjuk, hogy a sertésvész pusztításainak, bár sertésállományunk óriásilag csökkent s a gazda közönség nehezen kiheverhető kárt szenvedett, mégis mint éppen e kiállítás mu- Az a 723 drbból álló gyönyörű sertéscsoport, amit Szegeden láttunk, már külsőleg is mutalja a kiállítás sikerét, de mindezt jóval felülmúlta az a maradandó belső értékű hatás, amely az alapos szemle uián a tenyésztő gazdában keletkezett. S épen ez az, ami a kiállítás rendezésekor azon nagyszabású, minden tekintetben sike- Dőry Vilmos IV. Fáni" nevü szimmenthali tehene. tatta, a gazdák fáradhatatlan buzgalommal igyekeznek a kárt pótolni és a sertésanyagot javítani. rült kiállítások után kétséges volt, amelyeket még azon időben tartottunk, midőn tenyészetünk legjobban virágzott. Mert a sertéskiállitás fényesen oldotta meg azon feladatát, hogy igazolja sertésállományunk folytonos fejlődését. Képviselve volt ott ugyanis hazánk minden vidékének tenyészete. Minden kiállító bemutatta, a mit szorgalmával elért s a biráló bizottság helyzete éppen azért nem volt könnyű ily kiváló tenyészetek között fokokat megállapítani, ily re- Pallavicini Sándor őrgróf gulyájának bevonulás. (Természet után: Zombory Lajos.)

14 KÖZTELEK, 1899 DECZEMBER Hö SZÁM. 9-ÍK ÉVFOLYAM. Alapi Salamonjai a pinzgaui tehene, mek példányok felett összehasonlító ítéleteket mondani. A kiállítás maga két részből állt u. m.: a) tenyész-serté:<ek, b) hízó-sertések csoportjából. Ez utóbbi osztály azonban igen gyéren volt képviselve, ami» tekintve a hízott sertések Szegedre való szállításának bajos voltát, a vele egybekötött nagy koczkázatot igen természetesnek is tűnik fel. A mamalieza fajta sertéseknél első helyen kell megemlékeznem a kisjenöi föherezegi uradalom tenyészetéről, amely gyönyörű példányaival, remek mélytestü sertéseivel általános feltűnést keltett. 1 Ezen tenyészetet, mint általánosan tudva van még a boldogult József nádor alapította, ki 1833 ban Milos szerb fejedelemtől 9 koczát és két kant kapott ajándékba. Ezen tenyésztés kitűnően tápláltatván, helyesen és értelmesen vezettetvén, mindig megtartotta első helyét, ugy, hogy általánosan Bihariak vitték el tehát az első dijakat, ugy, hogy e kiállításnak is, mint a megelőzőknek tanúsága szerint a biharmegyei tenyésze- egytekben maradnak a mangalicza faj jellegzetes jellemvonásai leginkább állandók, itt tartják meg legjobban kiváló tulajdonságaikat, minélfogva tenyészanyag beszerzésére is leginkább alkalmasak. Láttunk ugyan a kiállításban igen szép tenyészanyagul lett elfogadva s alig van általában Magyarországon mangalicza sertésnyáj, amelyben kisjenői vér nem kering. Közvetlen mellette említem fel őrgróf Pallavicini Sándor tenyészetét, kinek kiváló sertései azonban szintén versenyen kivül állva, kitüntetésben nem részesülhettek, Noha a sarkadi uradalom kiváló tenyészete a kiállításban sajnálatunkra képviselve nem volt mégis igen nehéz helyzete volt a biráló-bizot ságnak az első dij megítélésénél, amennyiben két oly tenyészet állott egymással szemben, mely már évtizedek óta elsőnek van az egész országban elismerve és ezek helyét folyton meg is tartja. Mir a régebbi időkben kivált két biharmegyei tenyészet az rgész országban. Az egyiket Csernovits alapította, ki tenyészanyagát közvetlen Milos szerb fejedelemtől kapta, a másiknak fejlesztője a naguváradi nagyprépostság volt. Róluk aztán rövidesen a kéttenyészirányt Csernovits- és préposti fajnak nevezték. A Csernovits fajtát tenyésztette tovább előbb Palázsházy Bertalan, majd később lovag Wertheimstein Alfréd, akinek jelen kiállítása is képviselte azt, mig a préposti fajt Loiassy Ferencz és Kornstein testvérek mutattak be. Mindhármuknak, de különösen Wertheimsteinnek és Lovassynak tenyészete a mangalicza fajtát, mint par excellence zsirsertésta legmagasabb tökélyre emelte. Külön-külön nézve a két tenyészet egyaránt remeknek, kifogástalannak mondható, de egymás mellé állítva csak mint egyenrangúak szerepelhetnek. Ezt a felfogást osztotta a bíráló-bizottság is, amikor mindkét tenyészetet egyformán az első dijjal díszoklevéllel tüntette ki. A második dijjal Kornstein testvérek lettek kitüntetve. Pihenő a^ karámok előtt. (Természet után Zombory Lajos.

15 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBERHÓ fajjószágot, u. m. a Vécsey Vilma grófnő füzesgvarmati, gr. Wenckheim Dénes dobozi, br. Gerliczy Ferencz deszki, a mezőgazdasági ipar részvénytársaság kaposvári, gr. Ponqrácz Jenő bashalmi, Strausz testvérek szícsényi tenyészetét, melyek mind kitüntetésben is részesültek, de mindamellett nem hasonlíthatók össze az előbb említettekkel, meglátszik rajtuk, hogv nem Biharban, a mangalicza faj ezen szűkebb hazájában fejlődtek. A mennyire sikerült a mangalicza kiálli tás, ép oly kevéssé mondható az a nyugati fajtákéról, a yorkshire-berkshire és pólandchina csoportról. A yorkshirei sertések között egyetlenegy s^ép tenyészetet, Eckstein Fülöpét láttuk képviselve, a mely első díjban is részesült; mig a póland china csoportban br. Wenckheim Viktor eredeti Amerikából importált tenyészete a melynek kiállításáért a yuri köszönetet szavazott keltett csak feltűnést. Láthatjuk tehát ebből a kiállításból, hogy ami extensiv gazdálkodási viszonyaink között a gazdak nem igen igyekeznek mangalicza tenyészetüket a nyugoti fajták valamelyikével felcserélni. Ami nagyon természetes is. Ameddig a sertésre elsősorban, mint tarló-, ugarérté- Kohner Zsigmond és Adolf IV2 éves Egyed" nevü montafoni bikája. Gróf Károlyi Imre electoral-negretti kosa. kesitőre lesz szükség, mig a téli hó alatt való legeltetés is fennmarad, a mikor a kondás is alig tud saját magának egy kis nyughelyet teremteni, addig a kényesebb természetű istálóhoz szoktatott angol fajták a nagy magyar Alföldön nem számíthatnak általános elterjedésra. Még leginkább beillik ott az amerikai poland-china, amely extensiv viszonyokhoz szoktatva, erősebb természeténél fogva a legeltetést jól türi. Mangaliczával való keresztezése is igen jól bevált, amennyiben igen szép, hatalmas utódok esnek utána, amelyek mint jobb husáruk igen keresettek. Azonban oly vidéken, a hol a kisgazdák tejtermeléssel összekötött sertéstenyésztést űznek, különösen Felső-Magyarországon a yorkshire- és berkshire-fajták tenyésztése indokolt és czélszerü, sőt ezen irányban ott a fejlesztés felette kívánatos és jövedelmező, mert egyedüli módja a tejtermelés mellék-produktumai értékesítésének. De még hosszú időkig a nemes tisztavérü mangaliczafaj fog nálunk dominálni, amelynek fejlődésére kell tehát továbbra is első sorban a legfőbb igyekezetet fordítani. z esetben az eredmény mint eddig is, ugy ezentúl sem maradhat ki. A baromflkiáílitás. Irta: Hreblay Emil. Ha tekintjük hazánk nagyarányú baromfitenyésztését és azt, hogy nálunk a baromfitenyésztési viszonyok egészen mások, mint külföldön, azon meggyőződésre jutunk, hogy az eddig rendezett baromfitsiállitasok alig voltak egyebek a külföldieknek szolgai utánzásánál. Ott a sporttenyésztők a lehető legnagyobb szélhámossággal a kiállítási dijakra pályáznák s az egyes kiválóbb példányokat a külföld minden kiállításán szerepeltetik, de ezen riehany kiváló egyeddel végződik is a fajtájuk száma, mert hisz a természet kivételeket leterít, de a fajtát a kivételekből létesíteni igen nehéz. Ez tehát egy mezőgazdasági államnak czéljn nem lehet, hogy lehetetlenségig magas határt szabjon a gyakorlati életben megállni hivatott tenyésztési ágazatnak s ennél fogva a folyó évben első izben rendezett országos mezőgazdasága kiállítás baromfikiallitásának csak az lehetett czélja, hogy hazai anyagot mutathassunk be, összehasonlítva a külföldről hozott nemes fajtákkal s azok keresztezési eredményével. Az összehasonlítás, a szemtől-szembe való Turonyi Biedermann Rezső lovag 5 hónapos hampstire-down báránya.

16 1924 FŐZTELEK, 1899 DECZEMBER HO ZS SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM' megismerése a tenyészanvagnak és ha ugy tetszik, az ujabban megállapított köztenyésztési iránynak s/abadon való megbirálása képezték az első a külföldi kényszerzubbonyt magáról lerázott baromfikiallitás czélját. Tulajdonképpen a kiállítás három főrészből állott. Első volt a hazai fajták tiszta vérben való bemutatása, második a külföldi nemes fajták, harmadik a kettő közötti keresztezések eredményei. Hazai fajtánk, ugy a tyúk és lud, mint a kacsa és pulykafélékből a szegedi baromfikiállitáson lett legelső alkalommal kel ő figyelemben részesítve s jóformán felfedezve, mert ha eddig meg is volt, bizonyos körök érdekében állott, arról, a mi hazai, jó és olcsó, hallgatni, de pártolni a mi külföldi, drága és rossz. A hazai magyar fehér tyúkokat nagy mennyiségben állította ki jeles gazdatársunk, Hauer Béla ur neje, mig a sárga magyar tyúkokat Hauer Géza igazgató neje mutatta be remek gyűjteményben. A magyar kendermagos tyúkot régi tenyésztője Szalag János állattenyésztési felügye ő helyett ezek jelenlegi tenyésztője Böszler Károly igazgató szerzett magánuk ezek kiállítása által hervadhatatlan érdemeket. A magyar származású ludak, kacsák és pulykák szinten szép gyűjteményekben voltak bemutatva. mindenki annak hátrányát, ha ezután is ide-oda kapkodva százféle, nagyrészt gazdasági szempontból véve hasznavehetetlen baromfiakkal tovább és meddőn kísérletezünk. Fő elv legyen a gazdasági tenyészeteknél az, hogy jól kiszemelt bimállatokat használjanak mélvtestü húsos tojókra s ha a hazai fajtákból kiválasztás után elérhető nagytestű himek előállítása kissé hosszadalmasnak tűnne Fehér magyar tyúk és kakas. fel, akkor nyuljunk az ajánlott külföldi fajták hímjeihez azon czéiból, hogy azokkal a kistestü magyar baromfiakat megnemesitsük, megnagyobbítsuk. Láttuk és tapasztaltuk, hogy azedzettség, De még jobban tetszettek a kiállítás látogatóinak a hazai magyar baromfiak és a tesség, bő tojóképesség s kitűnő töllminőség, fürgeség, élelmesség, gyors fejlődés, husizle- külföldi nemes baromfiak közt történt párosi- tehát mindazon jó tulajdonságok, melyeket Halászat. Irta : Murák özy Endre. A szegedi kiállításon a halászat, mint mezőgazda-ági termelés és mint ősfoglalkozás mutattatott be. Egyik irány sincs jelenleg fejlődése tetőpontján, mert mig a termelés okszerű alapokra fek etve mostanában kezd emelkedni, az ősfoglalkozás a folyószabályozások és lecsapolások következtében éppen ellenkezőleg, hanyatlott s hogy teljesen tönkre ne menjen, támogatásra, ir ányításra szorul. A csoport szerényebb kiterjedése tehát csak ezen állapotnak volt hü tükre. Abban a tekintetben azonban a csekély számú résztvevő kiállításából is lehetett okulni, hogy a halászattal úgyis mint termeléssel, ugy is mint ősfoglalkozással érdemes foglalkozni. A halgazdaságok a termelt egy-, két-, hároméves halanyag kiállításán tul az üzemhez szükséges eszközök, hálók és szállítóedények bemutatására is kiterjeszkedtek. Csaknem minden más halfajtát kizárva, a kiállításon ponty uralkodott, mint amelynek tenyésztése Alföldünkön legindokoltabb, legszokottabb. A bemutatott példányok tulnyomólag az u. n. cseh pontyok leszármazottjai voltak, néhány ivadékon át már hazai tavainkban tenyésztve. Szépen fejlett, húsos, zömök testük, hozzávéve azt is, hogy gyorsan nőnek, nagyon ajánlólag szól ézen alfaj mellett. Láttunk közöttük tükrös pontyokat is, ezek azonban nálunk még nem oly keresettek. Langsán kakas és magyar tyúk ivadékai. Magyar tyúk és világos brama kafcas ivadékai. Kopisznyaku tyúk és plimut kakas ivadékai. ások utáni utódok, melyeket különösen két gyesület, az aradi gazdasági egylet és a Délvidéki földmivelők gazd. egyesülete szedett össze és állított ki. A telivérü nemes baromfiak tenyésztői is fényesen kitettek magukért és remek példányokkal vettek részt a kiállításon. Érdemük nagy e kiail tóknak, mert ezek teszik tenyésztésükkel nigy részben lehetsegessé azt, hogy a végrehajtó közegek a kormánynak azon intenczióját teljesíthessék, hogy a kisgazdák közt évente sok ezer nemes hímnemű baromfit cserebe kioszthassanak. A köztenyésztés nemesítésére kijelölte a kormán^: a tyúkfélék közül a plimutot, a lang«ánt és a brámát. E/.ek tenyésztését kiváló tökeiyre vitték ma már hazánkban igen sokan. A pulykafélék nemesítésére a franczia fekete pulykát és az amerikai bronzpulykát, a vízi szárnyalok nemesítésére pedig & pekingi kacsát hazai viszonyaink között különösen meg kell becsülni, együttesen a magyar baromfiban sokkal fokozottabb mértékben találhatók fel, mint bármely mas külföldi baromfifajtában, miért is ez utóbbiak a köztenyésztésben tisztán tenyésztve, a magyar baromfiakkal a versenyt fel nem vehetik. Viszont azonban azt is láttuk, hogy a magyar kistestü baromfiak a külföldi nemes A bemutatott halanyag általában minden figyelmes szemlélőt meggyőzhetett arról, hogy Alföldünk ezen a termelési téren is elsőminőségü árut produkál. Ha pedig a területegysegenként termelt mennyiségről is felvilágosítást szereztünk s összehasonlítottuk azt ausztriai s németországi tavak ösmert eredményeivel, azt tapasztaltuk, hogy tavaink fölötte állanak azoknak. Itt ugyanis rendes körülményék között évente égy hektár után kg. halhusprodukczióra számítanak, rendkívüli jó tavak termelése 150 kgra is felmehet (Susta: Die Ernahrung des Karpfen etc.") Nálunk ezek a számok igy alakultak: általánosan lehet számítani kgot hektáronkint, rendkívüli jó tó produkálhat, amint produkált is, kgot. Eltekintve a földminőségétől, ezen reánk kedvező különbséget melegebb s valamivel hosszabb nyarainknak is, köszönhetjük. és az tmdeni ludat. A pontyon, mint főhalon kivül a simontornyai tógazdaság fogas süllőt is mutatott be, Az egészséges baromfitenyésztési irányról kiki meggyőződhetett a szegedi kiállításon, csak KopasznyaLii tyúk és langsánkakas ivadékai. amelynek kiállítása már csak abból a szempontból is felette érdekes volt, hogy ez a azt nem tudjuk, hogy a gazdák kellően fel is fogták-e annak nagy horderejét, hogy a guzdalözonség csupán azon fajtákat tenyészsze, melyeket ket létesítettek s igy bizonyos kívánalmak el- a 300 km. távolságból, sőt edzettsége annyira hímekkel keresztezve remek szép eredménye- rendkívül kényes hal élve érkezett meg abból a gyakorlati életben eddig jóknak ismertünk fel érése czeljából, minők a testsúly növelése, a ment, hogy még a szegedi artézi kut nem s jövedelmi szempontból ezidöszerint kizárólag tojás minőségének, nagyságának fokozása czéljából a külföldi fajták ezidőszerint még nem pon át. Ez mind csak azt bizonyítja, hogy a éppen kifogástalan vizét is kibírta néhány na- hasznosak Azt hisszük, hogy igenis kiki megismerte mellőzhetők. néhány ivadékon át tavakban való lartás a és felfogta azon előnynek nagy horderejét, A megkezdett baromfitenyésztési irány legkényesebb halfajt is ellentállóbbá változtatja. ha a követendő baroriifitt nyésztési irány üdvös lesz, ha azt minél szélesebb körben a A tógazdaságok lehalászó eszközei nem szorgos betartásaval külföldre egynemű árut közönség követni fogja s idegen országból ismeretlen baromfifajtákat ide be nem hoz. szokásosaktól. A halszállitó eszközök mutattak lenyeges eltérést az ősfoglalkozásnál szállíthatunk pár év múlva s felismerte gyakor-

17 SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBER HÓ lati alkalmazásánál aztünt ki, hogy a 0*4 0"5 köbméternél nagyobb térfogatú hordók nehéz kezelésük miatt nem oly alkalmasak a több fel- és lerakással járó szállításokra, mint a kisebbek. Az ősfoglalkozás, mint tiszamenti halászat jelent meg a kiállításon, bemutatva a Tisza gazdaságilag fontosabb halfajtái egynéhányát, a pontyot, a süllőt, a kecsegét, a harcsát stb. s a fogásuknál használatos szerszámok közül az öreg hálót, dobóhálót, keczét, varsát, tapogatót és horgokat, mind hamisítatlan ősiségükben. Ez a gyűjtemény meggyőzhette az érdeklődőket arról, hogy az ő^oglalkozás tud eredményeket felmutatni, gyümölcsözővé lehet tenni, csak meg kell akadályozni a régi jó időkben nem nagyjelentőségű, de a folyók mostani megrendszabályozott állapotában annál inkább veszedelmes, kizsákmányoló, rablóhalászatot. Az ut is meg volt jelölve, amelyen haladva czélhoz lehet érni, ott láttuk ugyanis 'Magyarország halászati térképén feltüntetve a nyilt vizeken már megalakult halászati társulatokat. Meg kfll azoknak alakulni az összes folyókra, működésbe kell lépni s azzal nemcsak gát van fektetve a hanyatlás elé, de le van téve az emelkedés, a virágzás alapja. Tejgazdaság. Irta: Sierbán János. A tejgazdasági kiállításon bemutatott tejgazdasági gépek közül, mint számba-vehető ujitás feltűnt a turbinás szerkezettel ellátott Alfa-Separator" lefölöző gép, mely a gőznek közvetlen hatása alatt, minden gép és regulator nélkül, a fölöző gép egyenletes mozgása és tökéletes munkája által a szakemberek osztatlan elismerését érdemelte ki. Ennek előtte, különösen a kisebb lefölöző gépek hajtására kizárólag kézi erő alkalmaztatott, a folyó évben azonban liter űrtartalommal biró gőz-gépek készíttetnek, a melyeknek üzembetartásánál sem vizsgázott gépész, sem fütő nem szükséges. Az ezen kis, két lóerőnek megfelelő kazánban fejlesztett gőz hajtja a turbinával ellátott czentrifugot és azonkívül felhasználható az erő a lefölözött tej, vagy zsir szivattyúzására, a tejes edények tisztítására, az előmelegítésre stb. stb. Minden esetre igen gyakorlati ujitás a mellőzhetetlen gőznek erőmüvi felhasználása, a mi egyébként is mindeddig bevált, a hol már eddig is alkalmaztatott. A legtöbb falusi tejszövetkezet ujabban ilyen kisebb gőzgépek-, illetve kazánokkal rendezkedik be, mert ez által az üzem sokkal tisztább és egyszerűbb, a berendezés pedig nem okoz jelentékeny költségtöbbletet. A tejgazdaság rohamos fejlődése csak ugy vált lehetővé, hogy a tejgazdasági gépek a mai színvonalon állanak, a szegedi kiállításon bemutatott berendezés a kor színvonalán állott és czélszerü, valamint gyakorlati alkalmazhatóságát tekintve, nagyban hozzájárult a tejgazdaságok okszerűbb üzemviteléhez. Igen tanulságos volt továbbá az uradalmak és sajfgyárosok részéről bemutatott kemény és lágy sajt, valamint a juhturótermelés. Hazánkban napról-napra növekszik a tej és tejtermékek fogyasztása s mig néhány évvel ezelőtt úgyszólván minden tejtermék külföldről importáltatott, ma már a behozatal rohamosan csökken és növekszik kivitelünk. A kiállításon vaj nem volt ugyan kiállítva, mert ez nagyobb költségeket okozott volna, de annál tekintélyesebb volt a sajtkiállítás s csak örömmel regisztrálhatjuk, hogy a külföldi szakemberek és kereskedők mintegy meglepetéssel konstatálták, hogy ezen a téren óriási nagyot haladtunk. A kiállított óriási emmentháli és gróji sajtok bármely külföldi kiállításon versenyezhettek volna az első dijért, juhturöspecziálitásaink pedig versenyen kivül állanak. S hogy e czikkekben minő óriási lendületet vett ujabban a termelés, felemiitjük, hogy egyik kiállító Gerber Ulrik maga évenkint mintegy 500,000 kilogramm kemény sajtot, Makoviczky Péter liptó-rózsahegyi nagykereskedő pedig 250,000 kg. juhturót hoznak forgalomba, melyből tekintélyes rész a külföldön értékesül. Beszerzett és megbízható informácziók szerint hazánkban jelenleg mintegy 50 tejbérlő svájczi sajtgyáros van letelepedve, akik összesen mintegy egy millió kg. kemény, legnagyobbrészt emmentháli módon készült sajtot termelnék. Juhturó értékesítésével az északi vármegyék különböző városaiban körülbelül 35 nagyobb kereskedő foglalkozik, kik évente közel három millió kg. juhturót hoznak forgalomba, melynek a fele része külföldre szállíttatik. Ezen kereskedők legnagyobb része mint kiállító részt vett a kiállításon és bemutatták kelendő ezikkeiket. Végül még felemlítjük a kiállított sok féle lágy csemegesajtokat is, mint olyanokat, melyeket a magyar közönség legszívesebben fogyaszt. Egyes uradalmak a legjobb hírnévnek örvendő franczia csemegesajtokat a legtökéletesebben utánozzák, miáltal hozzájárulnak ahhoz, hogy e téren függetlenítsük magunkat a külföldi termeléstől. Azok, akik a tejgazdaságnak hazánkban való fejlődése iránt érdeklődnek és a kiállítást nem csak felületesen szemlélték meg, hanem felfogva és belátva ezen termelési ágazat végnélküli fontosságát, a szegedi tejgazdasági kiállítás alkalmával meggyőződést szerezhettek arról, hogy azon esetre, ha a haladás e téren a mostanihoz hasonlóan fog tovább fejlődni, aránylag rövid idő alatt, évenkint sok millió forinttal fogjuk a külföldi fogyasztóközönséget megadóztatni, ami tekintettel két millióra menő tehénállományunkra, könnyen érhető el. Méhészet. Irta: Kovácg Antal. A kiállítás czélja volt: a hazai méhészet haladását, fejlettségét, az e téren elért vívmányokat bemutatni, a magyar méh, mint elsőrendű méhfaj tenyésztésének eredményével beszámolni, nemkülönben a méhészeti ismeretek terjesztését irodalmi termékek, táblázatok, ábrák, tanulságos kimutatások, stb. kiállításával elősegíteni. A méhészeti kiállítás négy csoportra oszlott. A I. csoport az élőméheket, a II. a méhtermékeket és azok felhasználását, a III. a kaptárokat, mézpörgetőket és eszközöket, a IV. a taneszközöket, az irodalmi szakmunkákat, méhesek terveit és fényképeit ölelte fel. A kiállításra küldött tárgyak a csoport főépületét tömören megtöltötték, az élőméhek pedig a főépület mögött fák árnyékában épült méhszinben voltak elhelyezve; a szabadban duczok, pavillonok, kaptárcsoportok állottak. Az itt bemutatott kép a méhest ábrázolja, mely mintegy 15 méter hosszú, 2 1 /a méter széles, hátul és oldalt zárt falu, elül nyilt szín volt. A méhcsaládok egy része különféle rendszerű kaptárokban e színben volt elhelyezve, melyből élénk zsongással röpködtek a méhek. A méhestől jobbra Matosek Bálintstomfai tanitó Gravenhorst fóle ducza és Menkó Mihály szegedi mükertész 12 családra berendezett pavillonja, Vojdicsek Ferencz saját találmányú Méhészeti kiállítás minta méhese. kaptára, balra pedig Baranyay Géza kurtakeszi birtokos, a komáromi méhészegylet elnökének szintén szabadban fölállítható Berlepsch rendszerű pavillonja, végül a méhes előtt Tóth János, méhészeti szaktanár itatója állott. A méhesben Joó István komáromi kereskedelmi méhteleptulajdonos kaptárai, Kalauz András zólyom-radványi czipész tönkkaptára, SZÍVÓS Gyula szegedi vasúti ellenőr szüzsejtgyárra berendezett kaptára s több benépesített Berlepsch-féle kaptár volt látható. A méhesben egy olasz népecske kivételével minden család magyar méhfaj volt. Ez a körülmény is igazolja, hogy a mi kitűnő honi fajunk mellett nincs szükségünk külföldi behozatalok után kapkodni. Elégedjünk is meg a mi szorgalmasan gyűjtő, jól szaporító magyar méhünkkel. Aki ennek a tenyésztésével nem boldogul, idegen fajokkal még kevésbbé számithat jövedelemre, A kaptárrendszerek sokféleségével is igy vagyunk 26 év tapasztalata bizonyítja, hogy a Berlepsch kaptárából a mi mindenféle viszonyaink figyelembevételével alkotott Grand-féle

18 1926 KÖZTELEK, 1899 DECZEMBER HO SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. kaptár nálunk a legmegfelelőbb. És mégis sokan vannak még mindig, akik inkább föltalálási viszketegségből, mint arravaló hivatottságból különféle lehetetlenségeket alkotnak kaptárrendszereikkel s azok hangzatos dicsérésével a közönséget hiábavaló költekezésbe zavarják. Maradjunk meg a 26 év meggyőző eredményei által legjobbnak bizonyult Grandféle kaptár mellett, melyben e haza méhészeinek úgyis mintegy s /4 része méhészkedik. A különféle pörgeiök anyagán, hajtószerkezetén, motolláján sok módosítást láttunk. Jó pörgetőket készítenek Kühne Ferencz, budapesti első magyar kereskedelmi méhteleptulajdonos, Fóliák József budapesti ^bádogos és ILly János uj pécsi asztalos, kiknek pörgetői nagyon jól müködneíc, egyszerű szerkezetűek, tartósak, melyeken a szükséges javítást maga a méhész is megteheti. Mostanság inkább az önforditó pörgetők kezdenek fölülkerekedni, melyeket a méhészközönség czélsierüségi és kényelmi tekintetekből kedvel. A rákosvölgyi méhészegyesület ilyen szerkezetű pörgetője mindenkinek a figyelmét magára vonta a kiállításon. A viaszolvasztók tökéletesítésére irányuló kísérletezés bemutatása nem volt egyéb, mint Kertészek hiábavaló erőlködés. A lépekből (sonkolyból) legkönnyebb és legegyszerűbb kezelés mellett mégis a legjobban kiválasztja a viaszt a Kühne Ferencz és Tichy Miklós módosításával javított Büttner-féle viaszolvasztó. Az eszközök készítésében és forgalombahozatalával ne csupán üzleti érdek legyen az iránymutató, hanem a könnyed kezelés, egyszerűség és a czélzott siker biztosítása veendő mindenekelőtt figyelembe. Gzélszerüség, olcsóság és tartósság tekintetében mindenesetre dicséret illeti Kühne Ferencz, budapesti első magyar kereskedelmi méhtelep tulajdonost, kihez a kaptártól kezdve a távolsági szögecskéig mindenért bizalommal fordulhat a méhész. Ott volt Szénássy Ferencz, veszprémi kereskedelmi méhtelep tulajdonos is, az ő mindinkább tökéletesedő eszközeivel. Kölln József, magyar-pécskai méhész, ki szintén rendezett be kereskedelmi méhtelepet, jó kaptáraival mutatkozott be. Ott ékeskedett Ambrózy Béla báró A méh" czimü remekmüve, méhészeti irodalmunk valódi gyöngye, a méhtenyésztési ismeretek gazdag kincztira. A csoportos kiállítók közül különösen megragadta a figyelmet a méhészeti egyesületek nemes versenyrekelése, miből sok üdvös eredmény szokott ügyünk előbbrevitelére háramolni. Elsősorban is a Magyar Országos Méhészeti Egyesület el említjük meg, mely az általa olcsó elárusitás végett készíttetett kaptárok, továbbá méz, mézes üvegek és bödönök, szaklapok, nyomtatványok stb. bemutatásával újból szaporította érdemeit. A Komárommegyei Gazdasági Egyesület méhészeti szakosztálya szintén elismerésre méltó igyekezetet fejtett ki a kiállítás becsének emelésén. A délvidék két méhészegylete, nevezetesen a fehértemplomi, mint ujabb időben alakult és a régi gárdából való, de kitartással működő verseczi méhészegyletek, egyaránt dicséretes ügyszeretettel vettek részt szép küldeményeik által a kiállításon. kiállitása. nyozta. A szegedi kiállítás fényes sikere ismét bebizonyította, hogy hazai méhészetünk európai színvonalon áll. A 11 év előtt megkezdett adatgyűjtések a legautentikusabb bizonyítékai, hogy alig egy évtized alatt mivé fejlődött hazai méhészetünk. Mig ugyanis 1887 ben 6551 község adatai szerint kasban , kaptárban 60,186 méhcsalád volt az országban, s ezek után métermázsa méz termett, melynek értéke 30 frttal számítva 292,493 frt 10 kr (a viasz értéke azon évben nem lett összeszámolva) addig 1889-ben község adatai szerint kasban , kaptárban 205,248 méhcsalád volt s az ezek után nyert metermázsa mézértéke 30 írtjával 1, írt és klgr. viasz 1 frtjával frt, együtt frt jövedelmet tesz ki. A méhcsaládok száma tehát e 11 év alatt közel 300 ezerrel szaporodott, a méhtermékek értéke pedig l,10l.937'90 forinttal gyarapodott. Kertészet és gyümölcstermelés. Irta: Buday Barna. A kertészeti és gyümölcstermelési csoport czélja az Alföld kerti kultúrájának bemutatása volt, ezt a czélját azonban csak részben valósíthatta meg, miután a kiállítás a nyári gyümölcs idény végén nyilt meg, amikor már igen sok virágféleségnek is ideje mult. Mindazonáltal kisebb méretek között szakszerű szempontból is elég figyelemreméltó anyag gyűlt egybe. A faiskolai kiállításnál a bajai gyümölcsészeti egyesület gyümölcsfaalany gyűjteménye, utána rögtön a Niemetz-féle kollekczió mutattak be szép kulturát, a többi kiállítók azonban különös figyelemre. nem tarthattak számot. A friss gyümölcskiállitásnál elsősorban Kecskemét város gyümölcsgyüjteménye hivla fel az érdeklődést. Az itt kiállított gyümölcsöket a városi tanács egyenesen a piaczról vásárolta össze, ez a kollekczió tehát az Alföld gyömölcstermelésének igazi képét tükrözte vissza s kereskedelmi szempontból is jelentősége volt, A földmivetésügyi minisztérium különféle kasok- és kaptárokkal, pőrgetővel, viaszolvasztóval, müléppréssel, mülénpel, egyéb eszközökkel, preparatumokkal, gyűjteményekkel s más szemléltetési tárgyakkal, mint nagybecsű és tanulságos dolgokkal járult a kiállítás gazdagságához s mindazon értékes tárgyakat a gö- anyagát képezik. Minden tekintetben méltán mert az itt bemutatott fajták a köztermelés döllői állami méhészeti gazdaságnak adomá- versenyzett ezzel a nagykörösiek kollektív kiállítása is. Kistermelők gyümölcsterméséből állított össze egy impozáns gyűjteményt a pestmegyei gazdasági egyesület is, Halas városával egyesülten s ez a két gyűjtemény máris teljes tájékozást nyújtott azoknak, a kik az alföldi viszonyok közé bevált gyümölcsfajtákat kívánták tanulmányozni. A bajai gyümölcsészeti egyesület saját telepéről mutatott be kiválóan sikerült fajta gyűjteményt, Szeged vidékét pedig a Barcsay Károly feltűnően gazdag gyűjteménye képviselte, melylyel nagy buzgalomról s kitűnő szakértelemről adott számot. Nyomon követte őt Vásárhelyi Gyula, ki nagybányai telepének renoméját jelentékeny sikerekkel gyarapította ezúttal, mert azt alföldi viszonyok közé legjobban beváló gyümölcsfajtákat kétségtelenül ő mutatta be. Daczára e nagyarányú gyűjteményeknek, ez a csoport az összehasonlító tanulmányozásra nem adott elég anyagot. Sok féleséget láttunk, melyeknek jelentősége az Alföldön nincsen. Ez zavarta meg azt is, hogy konstatálhassuk, mely fajták az uralkodók; mert megesett többekkel, hogy a kisarányban termelt s jelentéktelen fajtákból szebb példányokat küldöttek be, mint azokból, a melyeknek termelése nagyarányú, sikere biztos. Szakszerű szempontból mindenesetre az volna a legczélszerübb, ha minden kiállító csak 4 5 olyan fajtát küldene be, a melyekkel különösen excellál. Ebből lehetne megtudni a nagyközönségnek, hogy bizonyos gyümölcsfajtáknak hol van a vidéke, hol keresse azokat. Ezúttal be kellett érnünk azzal, hogy láttuk az Alföldnek termelési anyagát s regisztrálhatjuk, bogy még most is sok exczentrikus fajtát termelnek, a melyeknek fokozatos kiküszöbölésére kell törekednünk. A gyümölcs és zöldségkonzervele között remekül sikerült gyümölcskonzerveket állított ki özv. Étsy Vilmosné, aki jelenleg állami támogatás mellett Kecskeméten tanítja a gyümölcskandirozást. Kézzelfogható példát adott arra, hogy a hires frauezia meg tiroli kandirozott gyümölcsök előállítása nem ördögi dolog, pedig tenger pénzt dobunk ilyen nyalánkságokért idegenbe Bátran állithatjuk, hogy az Étsyné ezukrozott gyümölcsei izletesebbek voltak a külföldinél, a markunkban van tehát a titok, amelynek felhasználásával gazdaasszonyaink kiszoríthatják az idegen versenyt. Alig ajánlható eléggé figyelmükbe az Étsyné tudománya. Jól sikerült befőtteket is láttunk, de a gyümölcsés zöldségaszalványok nem állották ki a kritikát. A gyümölcscsomagolási eszközök és módok kiállítása igen érdekes tanulmányokra adott anyagot, amennyiben ebben a csoportban Weinhagen Eduárd berlini gyümölcsnagykereskedő a külföldön divó csomagolási módokat

19 r SZÁM. 9-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, DECZEMBERHÓ gazdag kollekczióban mutatta be. Az itt látott csomagolási módok közül néhányat a Hofman Jenő ur szakszerű leírásai nyomán alább ismertetünk. Különösen kitűnt ebből a kiállításból, hogy a külföldi termelő igen nagy súlyt fektet az áru egyöntetű minőségére, az áru osztályozására és végre az áru csomagolására. Az osztályozásnál és egyöntetű tömegtermelésnél példaképünk lehetne az amerikai termelő. Ez osztályoz legszigorúbban. Forgalomba semmi áron sem bocsájtana kevert gyümölcsöt, hanem csakis olyant, mint a minő a jelzett osztálynak szigorúan megfelel. Nagyon természetes, hogy ily eljárással könnyű volt meghódítani az európai piaczokat is. Az amerikai, csomagolásánál figyelembe veszi a gyümölcs neme mellett a szállítási módot is. Nagy távolságba szállítva, különösen ha a gyümölcs többszöri átrakodásnak van kitéve, szorosan csomagol. Ez okból szeretik ott leginkább a hordós csomagolást. Ily hordókba* rakják a teljesen hibátlan gyümölcsöt, különösen az almát. A hordó alakja olyan, mint a minőben nálunk is sokféle ipari terméket szállítanak. Magassága 70 cm., a fenék és tető átmérője pedig 42 cm. közönséges vékony fenyődeszkából van készítve és nyirfaabroncsal ellátva. A hordó megtöltése előtt a tetőt lezárják és a fenékoldalról kezdik a megtöltést, ugy, hogy az első sorba a válogatott almát rakjak, ezt a sort mutatványrétegnek nevezik s erre azután szorosan egymás mellé rakják a többi gyümölcsöt mindaddig, mig meg nem telik a hordó. A megtelt hordót ismételten vigyázva megrázzák és a rázás folytán támadt hiányt pótolják, még pedig körülbelül a hordó szélétől számítva, 2 3 ujjnyival magasabbra rakva a gyümölcsöt. Az igy előkészített hordóra ráhelyezzük a tetőt és hordósajtóval leszorítják a tetőt és ezzel a kiálló gyümölcsréteget. A sajtóval nem szabad tulnagy nyomást kifejtenünk, csak épen olyant, a melylyel a hordóban levő almát szorosan egymás mellé nyomhatjuk. Ilyen hordó a fenék leszegezése ulán igen nagy távolságra szállítható és átrakható akár többször is a nélkül, hogy a gyümölcs megromlana. Nyílásokat (szelelő lyukakat) a hordón nem hagynak, mert a gyakorlat arra tanította az amerikai termelőket, hogy csomagolás elő'.t az almát szellős helyen 6 8 napig kiizasztva és azután szárazon becsomagolva kell szállítani, igy a gyümölcs állandóbb, sőt a légmentesen elzárt gyümölcs a tengeri utazás után is még hosszabb ideig raktározható. A sajtolás által az alma ugyan szenved kissé, mert egy része az érintkezési felületen be lesz nyomva, ez azonban figyelembe nem jöhet; mert szárazon és légmentesen lévén csomagolva, nem kezd el rothadni. A tiroli hordós csomagolás ugyanolyan, mint az amerikai, csakhogy a kivitel kevesebb gonddal történik, mert itt csak a másod- és harmadosztályú gyümölcs lesz hordóban forgalomba bocsájtva. Tirolban ugyanis a termelő 4 osztályt különböztet meg a gyümölcsnél; még pedig: 1-ször a kabinet csemegegyümölcsöt, mely a legszebb példányokból lesz összeválogatva; 2-szor a ládagyümölcsöt, melyhez a kifogástalan első osztályú válogatott áru soroltatik ; 3 szor a jobb minőségű hordóáru és 4-szer a gyengébb minőségű hordóáru, mely az előbbi osztályok kiválogatása után marad fenn. Tirolban a hordókat nem fenéktől, hanem a hordó felső nyílásán kezdik megtölteni, azért a tiroli áru kinézésre sohasem olyan szép, mint az amerikai hasonnemü áru. A bemutatott tiroli ládacsomagolás azonban páratlan. Az ezen csomagoláshoz használt ládák íélhüvelykes fenyődeszkából készülnek, egy ilyen láda hossza 68 cm.; szélessége 33 cm. és magassága 35 cm., ugy, hogy helyesen csomagolva rendesen 50 kilót nyom. Mielőtt a csomagoláshoz hozzáfognak, a láda 4 belső oldala és a fenék vattával vagy papirfoszlányokkal lesz kirakva. Csak igy minden oldalról megvédve rakják egyenként a szines papirosba csavart almát, vagy körtét szorosan egymás mellé a ládába. Itt ügyelnek arra is, hogy az egyes sorok is papirfoszlányok által el legyenek egymástól választva. Minden rétegre pedig ismét foszlányokat tesznek. Ily csomagoló eljárás mellett ezután természetes, hogy a gyümölcs a legszebb állapotban érkezik rendeltetési helyére és a fogyasztó közönség asztalára, mert habár faérett állapotban szedik is le és csomagolják el a gyümölcsöt, mire az a fogyasztó asztalára keiül, tökéletesen beérik. Ezen csomagolásmódot nevezhetjük ideális csomagolásnak és olyannak, melyet termelőinknek okvetlen el kellene sajátítani, mert csak ezzel érhetik el, hogy finom fajgyümölcseinket drágán értékesítsék. Az Andrássy-ut gyümölcskirakataiban látható, darabonként tél derekán 1 2 forintos kálvilalmák és tiroli fajkörték igy vannak csomagolva. A tiroli csomagolás, mint a leírásból láthatjuk nemcsak zúzódás, de fagy ellen is megvédi az értékes asztali gyümölcsöt és hogy kifizeti magát az ily gondos eljárás, bizonyság a tiroli gyümölcskereskedés világforgalma. A téli szezonban, a mikor, nagy városokban gyakoriak cm., magassága 29 cm. Ezen csomagolási mód csakis luxus-gyümölcsnek, illetve melegházi gyümölcsnek való, mert sokba kerül. Igy csomagolják a francziák a korai csemegeszőlőt és finom kerti epret. A kosárkák vastag papirfedéllel vannak ellátva, belsejükben pedig a gyümölcs vattarétegekre kirakva. Mikor kilója az eper- és szőlőnek 1 2 frt, igen czélszerü igy csomagolni, mert az áru jól meg van védve ütés, zúzódás ellen, de maguk a kosarak is többször használhatók szállításra, mert a kalitka biztosítja épenmaradásukat. Megjegyezzük, hogy a Weinhagen féle kiállítás tárgyai a m. kir. kertészeti tanintézet tulajdonába men'ek át (Budapest,!, Ménesi-ut), ahol az érdeklődők mégtekinthetik. Honi kisérletet is láttunk néhányat. Ezek a rekeszes rendszert fogadták el s az egyes rekeszeket faládácskákkal, vagy fonott kosárral töltötték ki. Ezeknek azonban egyelőre nem tudható be gyakorlati jelentőség, a magas előállítási dijak miatt. Most még a diszkertészeti csoportot ismertetjük röviden, amelyet képben is bemutatunk. A diszkertészeti kiállítás keretéül egy téres park szolgált, melyet Mayer Miklós Szeged Gépészeti kiál'itás bejárója. a társas összejövetelek, nagyon keresett a szép és finom gyümölcs. Hogy nálunk is terem ily áru, azt tudjuk régen, de lálhattuk a szegedi gyümölcskiállitáson is ; ugy, hogy csak a helyes qsomagolást kellene gazdáinknak elsajátítani, hogy gyümölcsöseik jövedelmét talán megtízszerezzék. Kétségtelenül legnagyobb gonddal és legizlésesebben csomagolják a tiroliak kabinetgyümölcsüket. Egy dobozba, mely vékony, gyalult fenyődeszkából készült, 48 cm. hosszú, 48 cm. széles és 11 cm. magas, helyezik vatta és szines, szegélyezett selyempapir közé legelsőrendű gyümölcsüket. Rendesen két sorgyümölcs van benne, leginkább alma, körte és baraczk. Az ilyen gyümölcs, mint közvetle; gyorsszállitmány kerül forgalomba igen magas ár mellett, valószínűleg azért nevezték el ajándékdoboznak. A csomagolandó gyümölcs csak közvetlen rendelésre lesz szállítva, tehát eltérőleg a rendes szállítmányoktól érettebb állapotban lesz a dobozba elhelyezve. A franczia szőlő- és eper-kosárkák a franczia izlést és csínt rögtön elárulják. Ezek négyesével egy léczből készült kalitkába vannak téve. A kalitka hossza 78 cm., szélessége 62 városi főkertész tervezett. Az ő müve volt a czentrum gruppája is; ennek központján 3 méter magas hatszögletes pavillon foglalt helyet, melynek egész felületet sokszínű szőnyegvirág takarta. A czentrum körül a sokszínű Pelargonium, Althernauthera, Lobelia és Sedum csoportozatai virultak; ezek között két lant, két piramis s két kulcs élőnövény figura vonta magára a figyelmet. Jobbrólbalról Bednárcz Károly (Ó Kanizsa) igen sikerült Pelargonia Hybridjeit állította ki cserépben. Két gruppát íoglaltak el a Novotny György (Szabadka) Kannái, melyek Józsaf főherczeg érdeklődését is felkeltették. A csoportozat mindenütt coleus szegélyzettel volt körülvéve. Farkas József és Balog Sándor (Szeged) szép virágzó szegfűikkel kötötték le a figyelmet; ha még megemlékezünk a Niemetz (Temesvár) tűlevelű fákból állott gyűjteményéről, a kimagaslóbb objektumokkal körülbelül készen vagyunk. Mint e rövid vázlatból is látszik, szakszerű szempontból ez a csoport nem sok ujat nyújtott, de szép látványt s kellemes sétahelyet biztosított a látogatóközönségnek s ezzel el is értük a czélját.

20 1910 KÖZTELEK, DECZEMBER HO SZAM. 9-IK ÉVFOLYAM. Szőlőszet és borászat. Irta : Dr. Drucker Jenő. Élénk emlékezetében van még mindenkinek, aki a budapesti millennáris kiállítást meglátogatta, azon két Ízléses csarnok, mely a szőlészetnek és borászatnak volt szentelve. Magyarország szőlőmivelésének újjászületése méltóképpen lett ezen csarnokokban az érdeklődő nagyközönségnek bemutatva. A jövő évi párisi nemzetközi kiállítás előkészületei viszont már évek óta folynak, egész hivatalos apparatusok lesznek mozgósítva, hogy azon nagy konkurrencziát, melyet a bortermelés terén előrehaladottabb nepizetek kétségtelenül támasztanak, méltóan leküzdhessük. A mult és jövő ezen figyelemreméltó nozsalmainak behatása alatt kellett a szegedi országos kiállítás szőlészeti és borászati csoportja számára közönséget szerezni. A kiállítások iránti tagadhatlan elfásultság általában véve ugyan a szőlősgazdaközönségben még nincs meg, mert az egész szőlőrekonstrukczió sokkal ujabb keletű, sokkal több uj eszme gyakorlati keresztülvitele kerül első bemutatásra, sokkal erősebb a verseny az uj szőlőbirtokosok közt a szőlőtermelést az eddiginél nemcsak nagyobb területen, de okszerüebben bevezetni, semhogy a szőlősgazdákat egy kiállításban való részvételre megnyerni felette nehéz dolognak volna mondható. így történt azután, hogy a szegedi kiállítás szőlészeti és borászati csoportja a millennáris kiállítás hasoncsoportjához képest ha a résztvevők száma a borkiállításban lényegesen ket vesebb volt is félreismerhetlen haladást mutatott fel ; mig a párisi kiállítással szemben viszont a részvétel mérve tekintetében birja ki a versenyt. Az első benyomás, melyet ezen csoport, minden szakemberre kétségtelenül gyakorolt, nem a tárgyhalmaz impozáns megnyilatkozása volt, hanem a szigorúan vett gyakorlati szempont predominálása. Ezen csoportban nem a ritkaságok, a különlegességek, a laikus közönség ítéletének megvesztegetésére szolgáló kuriózumok léptek előtérbe, hanem az értékesítés, a nagy fogyasztás, a kereskedelmi forgalom számára és a modern szőlőmivelés helyes irányítására szánt tárgyak. A csoport iránti érdeklődés kétségtelen jelét adták a kiállítás látogatói is azáltal, hogy az itt kiállított különféle szőlészeti és pinczészeti eszközök, gépek, bor és gyümölcs szemlélésénél igen nagy számmal kértek felvilágosításokat és a maguk használatára készítettek jegyzeteket. És ez előrelátható is volt. A nagy magyar alföld mezőgazdasági élete az utolsó évtizedben lényeges átalakuláson ment keresztül és a végtelen puszta száz és száz holdja, mely az előtt csak kevéssé kihasznált legelőszámba ment, ma a legintenzívebb kulturának részese. Már pedig kiállító közönségnek túlnyomó része az alföld gazdáiból került ki, a kiknek legtöbbje ma már néhány hold szőlőterülettel is bir, nem is szólva arról, hogy minden nagyobb alföldi városban, s igy Szegeden is nem csekély számmal vannak olyan parasztgazdák, akik és még több holdat kitevő szőlőterületet mondhatnak sajátuknak. A kiállítás rendezésénél e gyakorlati szempont lehető betartása, figyelemben részesült. A szőlészeti csoport rendező-bizottsága kezdettől fogva súlyt helyezett arra, hogy a homoki szőlőmivelés teljes egészében legyen a kiállításon bemutatva, súlyt heiyezett arra, hogy lehetőleg csakis oly tárgyak, oly szőlőés borféleségek kerüljenek bemutatásra, melyeknek a gyakorlati életben, illetőleg a kereskedelmi forgalomban jelentőségük van és ebből magyarázható, hogy daczára annak, hogy legnagyobb termelőink veitek a kiállításban részt, ugy a borban, mint a szőlőben a fajoknak sokfélesége a nézőket tévedésbe nem ejthette azok forgalmi jelentősége felől. A borászati csoportban részt vevő kiállitók száma, daczára a rendelkezésre álló rövid időnek, a 200-at tetemesen meghaladta. Természetes, hogy ebből az oroszlánrészt a borkiállitók tették ki. A bor egy évek hosszú során át eltartható ital, melynek értéke a legtöbb esetben korával növekszik, a mellett minden pinczetulajdonosnak régi időktől bevett szokása, hogy sikerültebb évjáratokból egy bizonyos mennyiségű bort fenn szokott tartani. Ebből származik azután, hogy az egymást követő kiállításokon egy és ugyanazon, évjárat köz ismert minőségű fajai a borbiráló-bizottság előtt megjelennek és legtöbb esetben nemcsak korban gyarapodva, hanem minőségben is megjavulva, ujabb és ujabb kitüntetésben részesülnek; a fajok pedig jelentékenyen megszaporodnak. Mig azért a borféleségek között még számos régi, filloxéra előtti időkből származó faj szerepelt, addig a szőlő (gyümölcs) kiállításon jóformán kizárólag csak uj ültetések termései jutottak közszemlére. Ebből magyarázható azután, hogy alább kifejtendő okokon kivül a gyümölcskiáliitásban jelentékenyen csekélyebb számmal szerepeltek szőlősgazdáink. A szőlőkiállitásban ugyanis mindössze körülbelül 60 termelő óhajtott részt venni, de mire a kiállítás megnyitásának időpontja elérkezett, a számuk egyharmaddal csökkent. A kiállítás megtartásának ideje általában nem kedvezett a szőlő beküldésének, mert szeptember első napjaiban még normális időjárás mellett sincsen legtöbb csemegef»junk tökéletesen megérve, pedig az idei esős és hűvös augusz'usi időjárás a szőlő vegetáczióját körülbelül még 10 nappal hátráltatta. Közbejátszott azonkívül a szőlőmoly, a peronoszpóra és az oidium eddig soha nem tapasztalt mérvben való fellépése, mely bajok legérzékenyebben a homoki birtokosokat, vagyis azokat, akikre a szőlőkiállitásnál első sorban kellett számítani, sújtották. Számban legcsekélyebb, de jelentőségre nézve félette fontos volt a szőlészeti és pinczészeti eszközök bemutatása, melyre az érdiószegi és tarczali vinczellériskolákon kivül néhány gyáros és kereskedő vállalkozott. Az idők jelének tekinthető, hogy különösen a védekező eszközök és anyagok szerepeltek túlsúlyban, aminthogy az állami kiállításban bemutatott térképek is elsősorban a szőlő különféle veszedelmeinek terjedését érzékitelték meg. A felsorolt tárgyakon kivül különösen megemlítést érdemelt a szölőszeti csarnok előtt berendezett minta szölötelep, mely hivatva volt a látogató közönségnek az amerikai alanyfajokat fajtiszta példányokban és a homoki szőlőmivelésnél legjobban ajánlható bor- és csemegefajokat bemutatni. A szőlőtelep berendezésére nézve a csoport bizottsága és a terület tulajdonosa közti hosszas alkudozások éppen nem váltak előnyére, mert az ültetésre legalkalmasabb idő eltelt anélkül, hogy a földforgatáshoz is hozzá lehetett volna látni. Kettőzött szorgalmat és gondos munkát igényelt azért a tőkék elültetése, azonban a kedvező siker teljes kárpótlást nyújtott. A tőkék elültetésénél a munkálatok vezetésével megbizott állami szakközeg a közeli Tisza-folyó medréből kocsiszámra hozatta a televénydus agyagot és igy az általa eszközölt ültetések sikerülte m ; nden várakozást felülhaladt. Kevésbbé sikerültnek volt mondható például a királyhalmi szőlőtelepitő részvénytársaság által előzőleg történt ültetés, melynél a tőkék régi helyéről hozott néhány zsák homok szolgált az ültetőgödrök kitöltésére. Ezen utóbbi ültetéseket, daczára a májusi folytonos esőzéseknek, melyek a mintaszőlőtelep vegetácziójára felette kedvező befolyással voltak, a későbbi hónapokban is csak folytonos locsolással és műtrágyázással lehetett oly állapotba hozni, hogy a telepítés többi részével a versenyt elbírják. Folytonos érdeklődés tárgyát képezték a mintaszőlőtelep előtti gyepen felállított viharágyuk is, melyek a szölőszeti csoport tulajdonképpeni great attraction"-ját képezték. Az érdeklődés fokozása czéljából gondoskodott a rendezőség, hogy ezen viharágyuk a nap különféle szakaiban megszólaljanak és ilyformán a közönséget a kiállítás bármely részéből idevonzzák. Ezen intézkedés már azért is czélszerünek látszott, mert a szölőszeti és borászati csoport kiállítása a főutaktól távol esett és ennek következtében a közönség egy részének figyelmét elkerülte volna. A viharágyuk közül az egyik stájer, a másik magyar, Emmerlifig Adolf-féle gyártmány volt és örömmel konstatálhattuk azt, hogy a magyar gyártmány ugy czélszerüségénél, mint olcsóságánál fogva a másik felett határozott előnyökkel rendelkezett. Ezen eszközök Magyarországon mindeddig ismeretlenek voltak, de az utolsó évek jelentékeny jégverései, valamint a kartellbe lépett biztositó-tárjaságok folytonos dijemelése, mely a szőlöbiztositás diját oly magasra csavarta fel, hogy a rizikóval szemben az a szőlősgazdáknak többé előnyösnek nem volt mondható, rájuk terelték a gazdák figyelmét. Az érdeklődés kézzelfogható bizonyítéka volt az is, hogy a vihar-ágyukból néhány nap alatt több száz darab rendeltetett meg és bizonyára mire az uj szőiőévad elérkezik, a viharágyuk egy óriási száma fogja egyes vidékeken a szőlősgazdák koczkázatát csökkenteni. Hogy ezen viharágyuknak milyen óriási jövőjük van, mutatja azon nagy elterjedés, melyet ilyenek főleg Felső-Olaszországban néhány év alatt elértek. A mult hó elején lefolyt nemzetközi jégvédelmi kongresszuson csodálkozással értesültek a külföldi tagok, hogy magában Felső- Olaszországban a jégiiző ágyutelepeknek száma már több ezerre rug és azok szaporodása az eddig elért kedvező eredmények után minden kétséget kizárólag várható. A szegedi országos kiállítással egyidejűleg megtartott első szölőszeti és borászati kongresszus is nem csekély mértékben járult hozzá a szölőszeti csoport kiállításának sikerültéhez és élénkítéséhez, mert nemcsak a kongresszus programmjában felvett előadások hosszú sorozata, hanem annak kapcsán a tárgysorozatába felvett fogatos, szölökapáló eszközök versenye a jelenle\ők figyelmét nagymértékben lekötötte. És habár a verseny megtartásának helye a talaj kötöttségénél fogva ezen czélnak teljesen nem is felelt meg, s úgyszintén a szakértők által várt újdonságok e téren teljesen elmaradtak, mégis alkalmat nyújtott a jelenlevőknek, hogy a már létező szőlőkapáló eszközök sokféleségéről és munkaképességéről maguknak tiszta képet alkossanak. Éppen ezen irányban sokfelé még igen nagy tájékozatlanság uralkodik és számos nagy szőlőtelep rendeztetett be az utolsó években, melyek a fogatos eszközökkel való mivelés kellékeit magukban egyesitik és mégis panasz hangzik fel azok tulajdonosai részéről, hogy napszámoshiány miatt a szőlőket kellő mivelésben részesíteni alig képesek. Nem újdonság kell ezen a téren, hanem az, hogy szőlősgazdáink ezen létező és a gyakorlatban bevált fogatos eszközökkel minél nagyobb számban ismerkedjenek meg és akkor a magyar szőlőmivelésnek ezen sajgó sebe is mielőbb be fog gyógyulni. Ezek volnának a szegedi kiállítás szölőszeti csoportjából vonható legfőbb tanulságok, melyeknek megszivelése szőlősgazdáink körében és figyelembe vétele egy ujabb országos kiállítás alkalmával a legmelegebben ajánlható.