Előterjesztés a Kormány részére A HULLADÉKRÓL. szóló törvényről

Átírás

1 VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTER KÖZIGAZGATÁSI ÉS IGAZSÁGÜGYI MINISZTER JF/2156/ /2011 Az évi LXIII. törvény 19/A. (1) bekezdése alapján NEM NYILVÁNOS Készült: november 2-án Előterjesztés a Kormány részére A HULLADÉKRÓL szóló törvényről Budapest, november

2 1. Az egyeztetés alapadatai honlapon való közzététel időpontja: közigazgatási egyeztetésre megküldés: közigazgatási egyeztetés lezárása: államtitkári értekezlet időpontja: kormányülés időpontja: 2. Az egyeztetésben részt vevők E G Y E Z T E T É S I L A P 2.1. A Kormány ügyrendje/jogszabály alapján egyetértésre vagy véleményezésre jogosultak intézmény egyetért nem ért egyet nem adott véleményt KIM BM HM KÜM NEFMI NFM NGM 2.2. A Kormány ügyrendje vagy jogszabály alapján véleményezésre jogosultak intézmény egyetért nem ért egyet nem adott véleményt ÁJOB AVB JNOB LÜ OKT GVH KSH 2.3. Egyéb szervek egyéb állami szerv egyetért nem ért egyet nem adott véleményt ORSZÁGOS ATOMENERGIA HIVATAL MAGYAR ENERGIA HIVATAL MEZŐGAZDASÁGI VIDÉKFEJLESZTÉSI HIVATAL MEZŐGAZDASÁGI SZAKIGAZGATÁSI észrevétele maradt fenn

3 HIVATAL MAGYAR ÉLELMISZERBIZTONSÁ GI HIVATAL NEMZETI FEJLESZTÉSI ÜGYNÖKSÉG BUDAPEST FŐVÁROS ÖNKORMÁNYZATA FŐPOLGÁRMESTERI HIVATAL VÁM- ÉS PÉNZÜGYŐRSÉG ORSZÁGOS PARANCSNOKSÁGA NAV MAGYAR KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA FOGYASZTÓVÉDELMI TANÁCS 2.4. Társadalmi szervezetek társadalmi szervezet egyetért nem ért egyet MAGYAR ÖNKORMÁNYZATOK SZÖVETSÉGE MEGYEI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE KÖZSÉGEK, KISTELEPÜLÉSEK ÉS KISTÉRSÉGEK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI SZÖVETSÉGE JEGYZŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE KISVÁROSI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS ÉRDEKSZÖVETSÉGE MEGYEI JOGÚ VÁROSOK SZÖVETSÉGE BUDAPESTI KERÜLETEK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATI SZÖVETSÉGE TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE MUNKAADÓK ÉS GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE nem adott véleményt észrevétele maradt fenn

4 MAGYAR VEGYIPARI SZÖVETSÉG REFLEX KÖRNYEZETVÉDŐ SZÖVETSÉG LEVEGŐ MUNKACSOPORT HULLADÉKHASZNOSÍTÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETE KÖZTISZTASÁGI EGYESÜLÉS HULLADÉK MUNKASZÖVETSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI SZOLGÁLTATÓK ÉS GYÁRTÓK SZÖVETSÉGE CSOMAGOLÁSI ÉS ANYAGMOZGATÁSI ORSZÁGOS SZÖVETSÉG MAGYAR IPARSZÖVETSÉG MAGYAR FÉMHULLADÉKFORGALMAZÓK ÉS FELDOLGOZÓK SZÖVETSÉGE ÉLELMISZERFELDOLGOZÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE GÉPJÁRMŰBONTÓK O. EGYESÜLETE AUTÓBONTOK ÉS BONTOTT AUTÓALKATRÉSZ- KERESKEDŐK ÉRDEKVÉDELMI EGYESÜLETE MAGOSZ MAGYAR GAZDAKÖRÖK ÉS GAZDASZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGE AGRYA MEZŐGAZDASÁGI SZÖVETKEZŐK ÉS TERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE MAGYAR TERMÉSZETVÉDŐK SZÖVETSÉGE KÖZÉP- ÉS KELETEURÓPAI REGIONÁLIS KÖRNYEZETVÉDELMI KÖZPONT ENERGIA KLUB KÖRNYEZETVÉDELMI EGYESÜLET

5 1. Az előterjesztés célja V E Z E T Ő I Ö S S Z E F O G L A L Ó 1.1.A kormány-előterjesztés elfogadásával elérni kívánt közpolitikai cél Az Európai Parlament és a Tanács november 19-én elfogadta a hulladékról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelvet (Hulladék Keretirányelv, a továbbiakban: HKI), amelyet az Európai Unió hivatalos lapjában december 12-én hirdettek ki, és amely a kihirdetés napjától hatályossá vált. Az irányelv előírja, hogy a tagállamok a kihirdetés napjától számított 2 éven belül, azaz december 12-ig léptessék életbe azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak végrehajtását. Ennek érdekében szükségessé vált a korábbi, a hulladékról szóló 2006/12/EK irányelv harmonizációját is megvalósító, a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) felülvizsgálata, az új, illetve megváltozott közösségi jogszabályokhoz történő hozzáigazítása. Az irányelvi szabályok átültetésén túlmenően az új törvény megalkotásának meghatározó célja az erőforrás-felhasználás általános negatív környezeti hatásainak csökkentése, a szennyező fizet elv következetes érvényesítése, az életciklus-szemlélet hulladékgazdálkodási politikába történő bevezetése, továbbá egy hatékonyabb szankció rendszer alkalmazása. Az elmúlt 10 év gyakorlati tapasztalatai alapján arra is lehetőség nyílik, hogy csökkenjen a hulladéklerakókra vitt hulladék mennyisége, a hulladékképződés megelőzésében és a hulladék hasznosításában rejlő lehetőségeket a jövőben hazánk nagyobb mértékben tudja kiaknázni, és az állami szerepvállalás a hulladékgazdálkodásban erősödjön. A fentieken túlmenően az előterjesztés célja, hogy a HKI értelmében átültetésre kerüljön a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz szabályozása, valamint pontosításra kerüljenek a víziközmű társulatokkal kapcsolatos szabályozások. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz a HKI átültetéseként már nem hulladéknak minősül, és így a vízgazdálkodási törvénybe kerül annak szabályozása. Ennek kapcsán a közszolgáltatás megszervezésének kötelezettségén az eredeti szabályok változatlanul hagyása a cél. A szankcionálás alapszabályai az előterjesztésben kerültek elhelyezésre, a részletszabályok a végrehajtási kormányrendeletben lesznek szabályozva. A vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény korábbi módosítása, amely a víziközmű társulatok törvényességi felügyeletét a területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokhoz telepítette, jogszabályi bizonytalanságot és ennek következtében kialakult eltérő ügyintézési, jog- és feladatértelmezési gyakorlatot eredményezett. Szükséges a szabályozási összhang megteremtése oly módon, hogy a cégbíróságok továbbra is gyakorolhassák a víziközmű társulatok feletti törvényességi felügyeletet a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény (továbbiakban: Ctv.) szerinti tartalommal, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságok pedig a törvényességi ellenőrzést lássák el pontosan körülhatárolt körben, törvényben meghatározott eljárási és anyagi szabályok alkalmazásával.

6 1.2. A kormány-előterjesztés szükségességének okai A HKI előírja, hogy a tagállamok a kihirdetés napjától számított 2 éven belül, azaz december 12-ig léptessék életbe azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak végrehajtását. Ennek érdekében szükségessé vált a korábbi, a hulladékról szóló 2006/12/EK irányelv harmonizációját is megvalósító, a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) felülvizsgálata, illetve egy új hulladéktörvény megalkotása. A vízgazdálkodásról szóló évi LVII. törvény (továbbiakban: Vgtv.) módosításának elsődleges indoka, hogy a HKI szerint a kommunális eredetű települési folyékony hulladék a korábbiaktól eltérően december 12-től nem minősül hulladéknak, hanem a szennyvizek egy speciális csoportjának tekintendő. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvizet érintően a hulladékos szakterületen eddig is meglévő kötelezettségeket ültettünk át és pontosítottuk a vízügyi szabályozásban. Azzal, hogy a jogalkotó a korábbi Vgtv. 39. (1) bekezdésének módosításával a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokhoz telepítette a törvényességi felügyelet gyakorlását, kollízió keletkezett a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény (Ctv.) és a Vgtv. között. Ez a korábbi Vgtv. módosítás a cégbíróság bejegyzési és változásbejegyzési eljárással kapcsolatos hatáskörét nem érintette, azonban a törvényességi felügyelet ellátását részben elvonta. 1.3.Az előterjesztéssel érintett közfeladat változása A javaslat meglévő közfeladat hatékonyabb ellátására irányul, ami érinti a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás hatékonyabb ellátását, valamint az önkormányzat által kötelezően megszervezett háztartási szennyvíz elszállítását is. A víziközmű társulatok működésére vonatokozó szabályozás módosítása a közfeladatok ellátásában változást nem okoz. 2. Az igénybe vett eszközök 2.1. Jogalkotás Az Európai Unió hulladékra vonatkozó keretszabályait a Hgt. ültette át a hazai jogrendbe, meghatározva a magyarországi hulladékgazdálkodás kereteit. A HKI december 12-étől hatályon kívül helyezte a korábbi keretszabályozást, és más logikai rendszerben, új és módosított fogalmak bevezetésével, intézkedések és kötelezettségek megállapításával váltotta fel azt. Tekintettel a HKI-ból átültetendő fogalmak, illetve rendelkezések számára, az új szabályozási struktúra kialakítására, a települési hulladékra vonatkozó előírások megváltozására, valamint a világos és átlátható szabályozás iránti igényre, a Hgt. módosítása helyett új hulladéktörvény megalkotására van szükség. Az új törvény fogalmai a HKI fogalomrendszerét tükrözik, így a Hgt. által használt fogalomrendszer részben átalakul, részben pedig új fogalmakkal egészül ki. Új fogalomként jelenik meg többek között, az elkülönített gyűjtés, a biohulladék, az építési-bontási hulladék, a gyűjtőhely, az újrafeldolgozás, az újrahasználatra történő előkészítés, valamint a közvetítő és a kereskedő.

7 Az új törvény megteremti a HKI által bevezetett hulladékhierarchia rendszerét, amely előírja, hogy a hulladékgazdálkodási tevékenységek gyakorlása során meghatározott elsőbbségi sorrendet kell biztosítani. Ez azt jelenti, hogy az optimális megoldás a hulladék képződésének megelőzése, és ha ez nem lehetséges, akkor a lehető legtöbb hulladék esetében kell alkalmazni az újrahasználatot és az újrafeldolgozást úgy, hogy a hulladéklerakókba a lehető legkevesebb hulladék kerüljön. Környezetvédelmi szempontból a hulladéklerakón való elhelyezés a legrosszabb alternatíva, mivel ez az erőforrások elveszését jelenti és később környezetvédelmi felelősségi problémát jelenthet. A hulladékhierarchiát azonban a HKI értelmében nem kell merev szabálynak tekinteni, különösen mivel a különböző hulladékkezelési módszereknek különböző környezeti hatásai lehetnek. Az újrafeldolgozást és a hasznosítást előtérbe helyező társadalom felé való elmozdulás ugyanakkor a hierarchiában felfelé történő mozgást jelent; távolodást a hulladéklerakástól és közeledést az újrafeldolgozáshoz. Fontos új elemként jelenik meg a hulladékgazdálkodási politikában, illetve az új hulladéktörvényben az életciklus-szemlélet bevezetése. Egy erőforrás életciklusában az összes szakaszt figyelembe kell venni. A környezetvédelmi politikának egyértelműen biztosítania kell, hogy a negatív környezeti hatások az erőforrások teljes életciklusa alatt a lehető legkisebbek legyenek. Az életciklus-szemlélet alkalmazásával könnyebben meghatározhatók a prioritások, és a politikát hatékonyabban lehet irányítani, hogy a ráfordításhoz képest a lehető legjobb környezetvédelmi eredmény szülessen. A törvény rendelkezik a melléktermékek hulladéktól történő megkülönböztetésének feltételrendszeréről, egyértelművé téve a termelési folyamatokból származó anyagok és tárgyak termékként történő forgalmazhatóságának vagy hulladékként történő kezelési kötelezettségeinek eseteit. A törvény rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről is, előírva azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az anyag vagy tárgy hulladékstátusza megszűnik, és így elhagyhatja a hulladékkört. A fenti célkitűzéseket az is elősegíti, hogy a HKI előírásai révén a jogszabály a hulladékképződés megelőzése, valamint a képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében 6 évre szóló Nemzeti Megelőzési Program kidolgozását írja elő december 12-ig. A törvénnyel a HKI-vel való összhang megteremtése érdekében pontosításra kerül a kiterjesztett gyártói felelősség elve, amelynek alapján a termék előállítójának már a gyártás során gondoskodnia kell arról, hogy a termék előállításából, annak használata során, valamint a termékből származó hulladék mennyisége és veszélyesanyag-tartalma minél kisebb legyen, a termék minél hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját és minél egyszerűbben javítható, hulladékká válása után hasznosítható legyen. Bizonyos termékeknél a belőlük képződő hulladék összegyűjtéséért és kezeléséért is felelősséget kell vállalnia. Az új hulladéktörvény megteremti az összhangot a szeptember 1-én hatályba lépett új termékdíj törvénnyel. Az újdonságnak számító rendelkezések egy része határidőhöz kötött feladatokat tartalmaz ig elkülönített hulladékgyűjtési rendszert kell felállítani az üveg, fém, műanyag és papír hulladék esetében. A háztartásokból származó üveg, fém, műanyag és papír hulladék

8 újrahasználatra történő előkészítésének és újrafeldolgozásának mértékét 50%-ra, a nem veszélyes építési-bontási hulladék újrahasználatra történő előkészítését, újrafeldolgozását és egyéb, anyagában történő hasznosítását pedig 70%-ra kell növelni 2020-ra. A települési hulladék részeként lerakásra kerülő biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséget pedig az 1995-ben országos szinten képződött a települési hulladék részét képező biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséghez képest július 1. napjáig 35%-ra kell csökkenteni január 1-től a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosítása állami szervezésbe kerül. Ez azt jelenti, hogy közszolgáltató csak olyan gazdálkodó szervezet lehet, amelyben az állam, illetve a települési önkormányzat a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, és a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja. A veszélyes hulladék gyűjtésének és kezelésének általános szabályai a HKI-ból átültetésre kerülő új rendelkezésekkel egészülnek ki. A HKI megszünteti a veszélyes hulladékra és a hulladékolajra vonatkozó külön közösségi irányelveket, de megadja a kereteket és a lehetőséget e három terület részletszabályainak nemzeti szabályozására is. A hulladékgazdálkodási hatósági tevékenység, továbbá a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségek új rendelkezésekkel egészülnek ki. A nyilvántartást a kötelezettnek legalább 5 évig veszélyes hulladék esetén 10 évig kell megőriznie. Az új törvény megalkotásával egyidejűleg felülvizsgálatra kerülnek a kapcsolódó végrehajtási rendeletek, annak érdekében, hogy a törvénnyel egy időben hatályba lépve egységes rendszert alkossanak. A hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv szerint a települési folyékony hulladék hulladéknak minősül, azonban a HKI szerint a kommunális eredetű települési folyékony hulladék a továbbiakban nem minősül hulladéknak. Elnevezése a továbbiakban: nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz. A Hgt.-ből átültetett szabály szerint az ingatlan tulajdonosa, vagyonkezelője, birtokosa vagy használója köteles az ingatlanán keletkező, közüzemi csatornahálózatba vagy a helyben való tisztítás után befogadóba nem vezetett háztartási szennyvizet gyűjteni, továbbá a begyűjtőnek átadni. A közszolgáltató az önkormányzati rendeletben előírt módon folyamatosan köteles gondoskodni a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtéséről, szállításáról és átadásáról a környezetvédelmi és vízügyi előírások megtartása mellett. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és szállítása esetén eddig is kötelező volt a közszolgáltatás biztosítása. Közszolgáltatást az végezhet, aki biztosítani tudja a közszolgáltatás személyi és tárgyi feltételeit, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi szempontoknak maradéktalanul megfelelő ellátását; a végzendő begyűjtési és szállítási tevékenységet a vízügyi hatóságnak bejelentette; közbeszerzési eljárás vagy ha a

9 közbeszerzésekről szóló törvény szerint nem szükséges kijelölés alapján a települési önkormányzattal közszolgáltatási szerződést kötött. A közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni a következőkre figyelemmel: a kezelt háztartási szennyvíz mennyisége és minősége (amelyet legkésőbb az átadási pontban ellenőrizni kell); a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordítások, különösen a begyűjtés, a szállítás, és az ártalommentes elhelyezéshez szükséges átadás költségei; a közszolgáltatás fejleszthető fenntartásához szükséges költségek, ennek keretében különösen a szolgáltatás megkezdését megelőzően felmerülő, a szolgáltatás ellátásához szükséges beruházások költségei. A tervezet egyértelműen rögzíti, hogy a víziközmű társulatok törvényességi ellenőrzését a vízügyért felelős miniszter irányítása alatt álló, területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság látja el. A további jogbizonytalanság megszűntetését célozza az a módosítás, hogy a víziközmű társulatokra a Vgtv.-ben másképp nem szabályozott ügyekben, valamint eltérő rendelkezés hiányában a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni Egyéb intézkedés Egyéb intézkedés nem szükséges Alternatívák A módosításra kerülő előírások, a bevezetendő új fogalmak, intézkedések, egyes törvényi előírások tartalmi változása, száma, az új szabályozási struktúra kialakítása, valamint a világos és átlátható szabályozás iránti igény azt indokolja, hogy a Hgt. módosítása helyett új törvényként kerüljön elfogadásra. A Vgtv.-re vonatkozó szabályozást illetően kiemelendő, hogy a szükséges szabályozás hatálybalépése már 2-3 éve húzódik, a jelenlegi módosítás tervezetének kialakítását hosszadalmas szakmai egyeztetés előzte meg, melyben részt vettek az érintett szakmai szervezetek és minisztériumok is. A jelenlegi változat élvezi a szakma széleskörű támogatását. A tervezet olyan problémákat igyekszik elsősorban rendezni, melyek halaszthatatlannak tekinthetők, a szabályozás hatályba lépése szükséges az Európai Unió vonatkozásában vállalt kötelezettségeink teljesítése érdekében is. A tervezetben foglalt szabályozás vonatkozásában alternatíva nem merült fel. A víziközmű társulatok szabályozása eddig is törvényi szinten történt, ezért e tekintetében egyéb alternatíva nem merült föl. 3. Kormányprogramhoz való viszony A hulladékképződés megelőzése és a hulladékkal való gazdálkodás gyakorlatilag a teljes lakosságot és a gazdasági szférát érinti. Ily módon az új törvény a Kormány programjához számos ponton kapcsolódik, különös tekintettel az átláthatóbb és ügyfélbarát szabályozásra, valamint a vállalkozások működőképességére. A törvény engedélyezési és ellenőrzési előírásainak, adat-bejelentési szabályainak egyszerűsítése, az építési-bontási hulladékok hasznosítási kötelezettsége, a megelőzés és a hulladékhasznosítás jelentőségének erősítése hozzájárul a Kormányprogram céljainak eléréséhez.

10 A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és szállítása bejelentéshez kötöttsége miatt jelentősen egyszerűsödik az eljárás, amely egyben kevesebb terhet ró a szolgáltatókra is. (Korábban szállítási engedélyhez kötött volt a tevékenység.) A víziközmű társulatokra vonatkozó módosítás feloldja a cégtörvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény között fennálló kollíziót, ezzel eleget téve a Kormányprogramban megfogalmazott egyszerűsítési elvárásnak. A Nemzeti Együttműködés Programja: [1.2 Egyszerűbb és teljesíthetőbb feltételek a vállalkozások számára] "... a nemzeti ügyek politikájának egyik fontos célkitűzése, hogy Magyarország váljék a keletközép-európai régió egyik leginkább vállalkozásbarát országává, olyanná, ahol a vállalkozások működésének állami szabályozása egyszerű és kiszámítható. A nemzeti ügyek kormánya csökkenteni fogja az adminisztráció gerjesztette költségeket, az állami tevékenységekből fakadó vállalkozói kockázatokat, az egyszerű és betartható szabályozás révén csökkennek az állam gerjesztette kockázatok, így vállalkozásaink számára jobban megéri bővíteni, újítani. A nemzeti ügyek kormányának felül kell vizsgálnia minden, a vállalkozások működését korlátozó előírás indokoltságát, életszerűségét, összevetve a betartásukhoz szükséges vállalkozói költségekkel. A hosszú és bonyodalmas előzetes hivatali engedélyezéseket is egyszerűsíteni kell, vagy ki kell iktatni. Meg kell szüntetni a vállalkozások működését felügyelő állami szervek büntetésben való érdekeltségét. Csökkenteni kell a vállalkozások adatszolgáltatási kötelezettségét, megszüntetni azt a gyakorlatot, hogy az államigazgatásban rendelkezésre álló információkat a vállalkozóktól kéri be újra és újra egy állami intézmény. Az államigazgatás és a vállalkozók közötti kapcsolatban közvetítő nélkül használható, egyszerű, egyértelmű együttműködési módokat és elektronikus platformokat szükséges létrehozni. Megerősíti a vállalkozók képviselőinek szerepét a szabályozás kialakításában, erős jogosítványokat biztosítva nekik a jogalkotás folyamatában. Általánossá teszi a jogszabályok módosításaihoz való alkalmazkodás türelmi idejét. Az új kormány felülvizsgálja az engedélyeket, hogy csak a tényleg szükségesek kapjanak szerepet. [1.4 A magyar építőipar beindítása] Fontos hozzájárulást jelenthet az ágazat helyzetének javításához az eddigi közbeszerzési gyakorlat felülvizsgálata. Magyarországnak elő kell segítenie az építőiparban az energiahatékony épületekre irányuló európai kezdeményezés megvalósulását, amely a zöldtechnológiák támogatására, valamint új és felújított épületekben az energia-hatékony rendszerek és anyagok fejlesztésére irányul.

11 [1.6 Közbeszerzési fordulat végrehajtása] Zöld közbeszerzést! Zöld közbeszerzés alatt a termékek, szolgáltatások és beruházások beszerzése során figyelembe vett környezetvédelmi szempontokat értjük. Olyan zöld közbeszerzési rendszert jelent, amely a hazai vállalkozásokat részesíti előnyben, és olyan állami, közösségi intézkedéssorozatot, amely a társadalmat és a gazdaságot fenntartható fejlesztési pályára állítja, valamint a környezeti szempontokat is integrálja a nemzeti fejlesztéspolitikába. [1.10 Állami és önkormányzati beruházások] Az önkormányzati szektorban a bevételkiesés mellett, a kiadási oldalon nagymértékű növekedés várható. A helyi szintű fejlesztések motorja a helyi önkormányzat. Kérdésessé válik, hogy a közeljövőben be tudják-e ezt a szerepüket tölteni? Egyrészt a rossz gazdasági helyzetben kényszerpályára kerülő önkormányzatoknak nehézséget jelenthet a helyi közfeladatok és közszolgáltatások fenntartása, másrészt nagyon alacsony az önkormányzatok közötti együttműködési képesség. A kistérségi együttműködések is inkább a törvényi kötelezettség miatt indultak el, mintsem a közfeladatok és közszolgáltatások hatékonyabb fenntartásának igénye miatt. [1.12 Saját, meglévő erőforrásaink kiaknázása] Meg kell találnunk azokat a kitörési pontokat, azokat a jövő-iparokat, amelyek képesek a gazdaság egészének dinamizálására. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek a kitörési pontokat összekötik, és ezek révén a kitörési pontok szövetét kell megszőnünk, melyek a legfontosabb gazdasági mozgástér mozgatórugói: a helyi adottságokra és magas munkaigényes vállalkozásokra építő...zöld gazdaság Előzmények, kapcsolódások Az Európai Parlament és a Tanács november 19-én fogadta el a hulladékról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelvet (a továbbiakban: HKI), amely december 12-én került kihirdetésre. Az irányelv előírja, hogy a tagállamoknak a kihirdetés napjától számított 2 éven belül azaz december 12-ig életbe kell léptetniük azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak végrehajtását, illetve megvalósulását.

12 A Hgt. hatályba lépésétől számított 10 év alatt számos gyakorlati tapasztalat gyűlt össze, amelyek szükségessé tették a hulladékgazdálkodási terület átfogó újraszabályozását. A HKI szerint a kommunális eredetű települési folyékony hulladék a korábbiaktól eltérően december 12-től nem minősül hulladéknak, hanem a szennyvizek egy speciális csoportjának tekintendő. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvizet érintően a hulladékgazdálkodás területén eddig is meglévő kötelezettségeket kerültek átültetésre és pontosításra. 5. Európai uniós kapcsolódások 5.1. A tervezetbeli szabályozás európai uniós jogi vonatkozásai A Javaslat a HKI harmonizációját valósítja meg. Az Európai Unió Bizottsága a HKI átültetését érintő bejelentés hiánya miatt 2011/0168. számon kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben. A Bizottság a Külügyminisztériumnak megküldött levelében felhívta a Kormány figyelmét azokra a pénzbeli szankciókra, amelyeket az Európai Bíróság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikkének (3) bekezdése értelmében kiszabhat. A hulladékokról szóló 2006/12/EK irányelv szerint a települési folyékony hulladék hulladéknak minősül, azonban az új HKI szerint a kommunális eredetű települési folyékony hulladék a továbbiakban nem minősül hulladéknak, hanem a szennyvizek egy speciális csoportjának tekintendő. Lásd az előterjesztés mellékletét. 5.2.Előzetes véleményezési kötelezettség áll fenn az Európai Unió joga alapján. Nincs ilyen kötelezettség. 5.3.A tervezet az EKSz. 87. cikke szerinti állami támogatást tartalmaz. A tervezet nem tartalmaz ilyen rendelkezést. 6. Országgyűlési tárgyalásra vonatkozó információk A törvénynek a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat 92. -a szerinti sürgős tárgyalása indokolt, tekintettel arra, hogy a HKI előírása szerint a tagállamoknak a kihirdetés napjától számított 2 éven belül, azaz december 12-ig kell életbe léptetni azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az irányelv előírásainak végrehajtását, megvalósulását. 7. Társadalmi egyeztetés A törvénytervezet társadalmi egyeztetésére az elektronikus információszabadságról szóló törvény szerint, a kormányzati honlapon történő közzététellel kerül sor. A tervezetet a közigazgatási egyeztetés keretében továbbá közvetlenül is megküldjük az egyeztetési lapon felsorolt szervezeteknek.

13 A Vidékfejlesztési Minisztérium november 25-én közigazgatási egyeztetésre bocsátotta a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvényt felváltó törvénytervezetet. A tervezet társadalmi egyeztetése 2010-ben nem zárult le, tekintettel arra, hogy a tárca a törvénytervezet szövegének több vonatkozásban történő átdolgozásáról döntött. Az átdolgozásra került tervezet a jelen előterjesztéssel kerül visszamutatásra. 8. Vitás kérdések Az egyeztetések során vitás kérdés nem maradt fenn. 9. Az előterjesztés kommunikációja Igen / nem? Javasolt-e az előterjesztés kommunikációja? Igen Kormányülést követő szóvivői tájékoztató Igen Tárcaközlemény Igen Tárca által szervezett sajtótájékoztató Igen További szakmai programok szervezése Igen További lakossági tájékoztatás Igen A kormányzati kommunikáció tartalma (sajtózáradék): Az Európai Unió november 19-én elfogadott új hulladékkal kapcsolatos irányelve (HKI) előírta a tagállamoknak, hogy 2 éven belül léptessék életbe az irányelvben meghatározott feladatok végrehajtásához szükséges nemzeti szabályokat. Tekintettel az egyes törvényi előírások tartalmi változására, valamint a világos és átlátható szabályozás szükségességére, a Kormány új törvény megalkotásáról döntött. A HKI átültetését december 12-ig kellett végrehajtaniuk a tagállamoknak. Az átültetést Magyarország azért nem hajtotta végre az irányelvben előírt határidőig, mert a gyakorlati alkalmazáshoz szükséges végrehajtási rendeleteket az érintett jogszabályok szövegéhez kellett igazítani. A törvény új logikai rendszerre épül, új és pontosított fogalmakat vezet be, intézkedéseket és kötelezettségeket állapít meg, és az elmúlt 10 év gyakorlati tapasztalatai alapján lehetőséget biztosít az irányelvhez szorosan nem kapcsolódó egyéb rendelkezések egyszerűsítésére. Az új törvény szemléletváltásra ösztönöz. Fő célja a hulladékképződés megelőzése, a képződő hulladék minél nagyobb arányú gyűjtése és hasznosítása. Fontos eleme, hogy a hulladékgazdálkodás során mindig a legjobb általános környezeti eredményt biztosító megoldást kell érvényesíteni. A törvényben ezért új elemként jelenik meg az életciklus-szemlélet bevezetése. A törvény megadja azt a feltételrendszert is, amely megkülönbözteti egymástól a mellékterméket és a hulladékot. A jogszabály rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről is, megadva azokat a feltételeket, hogy mikor válhat a hulladék termékké, és hagyhatja el a hulladékkört. A törvény rendelkezik az elkülönített gyűjtési rendszer felállításáról, a hasznosítási arányok növeléséről, a gyártó kiterjesztett felelősségéről, a Nemzeti Megelőzési Program

14 kidolgozásának kötelezettségéről. Az új szabályozás értelmében január 1-től a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás állami szervezésbe kerül. Ez azt jelenti, hogy csak olyan cég végezhet majd közszolgáltatást, amely legalább 51 %-ban állami vagy önkormányzati tulajdonban van. Mindezen túlmenően a törvény átláthatóbb és egyértelműbb nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségeket állapít meg. Az irányelv szerint a kommunális eredetű települési folyékony hulladék a korábbiaktól eltérően december 12-től nem minősül hulladéknak, hanem a szennyvizek egy speciális csoportjának tekintendő. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvizet érintően a hulladékos szakterületen eddig is meglévő kötelezettségek kerültek átültetésre és pontosításra a vízügyi igazgatás részeként. A tervezet rögzíti, hogy a víziközmű társulatok törvényességi felügyeletét továbbra is a cégbíróság végzi, a törvényességi ellenőrzést a vízügyért felelős miniszter irányítása alatt álló, területileg illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság látja el. A további jogbizonytalanság megszűntetését célozza az a módosítás, hogy a víziközmű társulatokra a vízgazdálkodásról szóló törvény eltérő rendelkezése hiányában a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az előterjesztő részéről nyilatkozni fog: Következik-e kommunikációs kényszer a döntésből? Igen dr. Illés Zoltán, környezetügyért felelős államtitkár, zoltan.illes@vm.gov.hu Részletes kommunikációs terv: Az egységes és hatékony hulladékgazdálkodás feltételeit teremti meg az új hulladéktörvény. Az új törvény szemléletváltásra ösztönöz. Fő célja a hulladékképződés megelőzése, a képződő hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása. Az intézkedések hatására egységesebb és hatékonyabb lesz a hazai hulladékgazdálkodás rendszere, kevesebb hulladék képződhet és több hasznosulhat. A törvény rendelkezik az elkülönített gyűjtési rendszer felállításáról, a hasznosítási arányok növeléséről, a gyártó kiterjesztett felelősségéről. Az új törvény továbbfejleszti a hulladékhierarchia rendszerét, amely a hasznosítási lehetőségeken belül is elsőbbségi sorrendet határoz meg. Erre figyelemmel mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy csökkentsük a hulladék képződését úgy, hogy előnyben részesítjük az hulladékszegény technológiák alkalmazását, a kevesebb szennyező anyagot kibocsátó termékek előállítását, és elősegítjük a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását. Másodsorban arra kell törekedni, hogy a képződő hulladékot fajtánként elkülönítve gyűjtsék, majd alkalmassá tegyék arra, hogy az elszállítás után újra feldolgozható legyen. A cél, hogy a lehető legkevesebb hulladék kerüljön a lerakókba. Környezetvédelmi szempontból ugyanis a legrosszabb megoldás a hulladéklerakóban való elhelyezés, hiszen

15 ez az erőforrások elveszésével jár, és később környezetvédelmi felelősségi problémát jelenthet. Fontos új elemként jelenik meg a hulladékgazdálkodási politikában, illetve az új törvényben az életciklus-szemlélet bevezetése. Ennek alkalmazásával könnyebben meghatározhatók a prioritások annak érdekében, hogy a ráfordításhoz képest a lehető legjobb környezetvédelmi eredmény szülessen. Az új törvényben megjelenik a melléktermék fogalma is, amely azt a célt szolgálja, hogy a gyártásnál képződő hulladék elkülönüljön a gyártási folyamat hasznos termékeitől. A törvény rendelkezik a hulladékstátusz megszűnésének eseteiről is. Azokat a feltételeket írja elő, amelyek esetén az anyag vagy a tárgy hulladékként megszűnik, és hasznosításával elhagyhatja a hulladékkört, hogy ismét termékké váljon. Ez azt jelenti, hogy meghatározott feltételek esetén pl. van rá kereslet a piacon, használata nem jár környezetveszélyeztetéssel vagy az emberi egészséget károsító hatással a hulladékból újra hasznos, emberi szükségleteket kielégítő termék lehet. Az új törvényben a jogalkotó pontosította a kiterjesztett gyártói felelősség elvét is. Ennek értelmében a termék előállítójának már a gyártásnál gondoskodnia kell arról, hogy a termékből származó hulladékmennyiség és veszélyesanyag-tartalom minél kisebb legyen. Kiemelten fontos az is, hogy a termék minél hosszabb ideig betölthesse használati funkcióját, egyszerűbben javítható és hulladékká válása után könnyen hasznosítható legyen. Az új törvény 2015-től az egész országban kötelezően bevezeti az elkülönített hulladékgyűjtési rendszert ig a háztartásokból származó üveg, fém, műanyag és papír hulladék 50%-át, a nem veszélyes építési-bontási hulladék 70%-át vissza kell gyűjteni és anyagában hasznosítani. A települési hulladék részeként lerakásra kerülő biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséget pedig az 1995-ben országos szinten képződött a települési hulladék részét képező biológiailag lebomló szervesanyag-mennyiséghez képest július 1. napjáig 35%-ra kell csökkenteni. A képződő hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében az új törvény 6 évre kiterjedő Nemzeti Megelőzési Program kidolgozását írja elő, amely meghatározza az adott területre vonatkozó megelőzési célokat és intézkedéseket. Ez az Országos Hulladékgazdálkodási Terv részét képezi, és hozzájárul ahhoz, hogy a hulladék képződésének megelőzésére irányuló célkitűzések és feladatok a korábbinál szervezettebb keretek között valósuljanak meg, továbbá könnyebben nyomon lehessen követni az intézkedések által elért eredményeket. Az új hulladékgazdálkodási törvény másik nagyon fontos eleme, hogy január 1-től állami szervezésbe kerül a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás biztosítása. Ez azt jelenti, hogy csak olyan gazdálkodó szervezet végezhet közszolgáltatást, amelyben az állam, illetve a települési önkormányzat a tulajdonosok szavazatának többségével tulajdoni hányada alapján egyedül rendelkezik, és a társaság tulajdonosaként jogosult arra, hogy a vezető tisztségviselők vagy a felügyelő bizottság tagjai többségét megválassza vagy visszahívja. A hulladékgazdálkodási hatósági tevékenység, továbbá a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségek új rendelkezésekkel egészülnek ki. Ennek köszönhetően egy átláthatóbb és egyértelműbb ellenőrzési rendszer alakul ki. Konfliktus mezők: A gyártó kiterjesztett felelőssége, a megelőzésre fektetett nagyobb hangsúly, a nagyobb arányú hasznosítási kötelezettségek érdeksérelmeket okozhatnak a gazdasági szereplők, az önkormányzatok körében tekintettel arra, hogy a törvény egyes

16 rendelkezései további kötelezettségeket hárítanak rájuk. A közszolgáltatók feladataik és kötelezettségeik teljesítése érdekében nagyobb mértékű díjak bevezetésére kényszerülhetnek. Tervezett időtartam: Tekintettel arra, hogy az új törvény esetében jogharmonizációról is szó van, a kommunikáció már elkezdődött. - I. szakasz: Az irányelv előírásainak megismertetése. Az irányelv közzététele óta eltelt időszakban számos fórumon (cikkek, előadások, konferenciák, a szabályozási koncepció vitája) megtörtént a követelmények bemutatása, gyakorlatilag lezártnak tekinthető. Az EU minden tagállamnak előírja az új irányelv rendelkezéseinek nemzeti jogrendbe történő átültetését december 12-ig. A törvényt Magyarország azért nem léptette életbe az irányelvben előírt határidőn belül, mert a gyakorlati alkalmazást szolgáló végrehajtási rendeleteket a törvényszöveghez, illetve más ágazati jogszabályhoz kellett igazítani. - II. szakasz: A törvénytervezet kommunikációja a javaslat nyilvánosságra hozatalától a kormány döntéséig tart. - III. szakasz: Intenzív tájékoztató kampányok az új törvény megismertetésére. Primer és szekunder kommunikációs eszközök: - sajtótájékoztató, - kormányszóvivői tájékoztató, - közlemények és háttéranyagok megjelentetése, - reagálás az ellenvéleményekre, - szakmai anyagok készítése, eljuttatása a középiskolákba, felsőoktatási intézményekbe, - a témával foglalkozó konferenciákon felszólalás, - szakmai párbeszéd kezdeményezése. A kampány minden szakaszában a törvényjavaslat elfogadását segítő szakmai, a kormány programjával egybecsengő politikai üzeneteket ismétlő, informatív megjelenést kell biztosítani az írott és elektronikus médiában. Kérem a Kormányt, hogy egyetértése esetén a mellékelt határozati javaslatot elfogadni szíveskedjék. Budapest, november.. Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter I. A végrehajtás feltételei H A T Á S V I Z S G Á L A T I L A P Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter

17 Az új törvényi szabályozás közigazgatási, szervezeti és végrehajtási feltételei alapvetően rendelkezésre állnak, az eddigi hulladékgazdálkodási engedélyezési és ellenőrzési feladatok mellett jelentősebb új feladatok nem jelentkeznek. Az irányelvből következő új intézkedések a jelenlegi hatásköri és felügyeleti munkamegosztásban többletköltségek és többletlétszám nélkül megoldhatók. Mindemellett a melléktermékekre és a hulladék hasznosításával előállított termékekre vonatkozó feltételrendszer az eddigieknél nagyobb felelősséget ró az előállított termékek forgalmazási, minőségi paramétereit megállapító és ellenőrző hatóságokra, elsősorban a fogyasztóvédelmi, a növény-, állat- és humán-egészségügyi hatóságokra, illetve az egyes termékek piacfelügyeleti intézményeire. Az építési-bontási hulladékok hasznosítási kötelezettségének teljesítése az építésügyi és földvédelmi hatóságok nagyobb szerepvállalását nem igényli. Az EU-n, illetve a schengeni határokon kívüli országokkal folytatott hulladék és áruforgalom ellenőrzésében továbbra is meghatározó a vámhatóságok szerepe, akár a hulladékszállítások szabályszerűségének, akár a termékek megengedhető veszélyesanyag-tartalmának vizsgálatáról van szó. Eljárási szempontból egyszerűsítést jelent a hulladékszállítási és a hulladékkereskedelmi tevékenységek bejelentéshez és környezetvédelmi hatósági nyilvántartásba vételhez kötése, amelyekhez elegendő lesz a normál árufuvarozási, illetőleg kereskedelmi előírásoknak való megfelelés. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és szállítása bejelentéshez kötött engedélyeztetése miatt jelentősen egyszerűsödik az eljárás, amely végrehajtásához hosszú távon a jelenleginél kevesebb személyi és tárgyi feltétel szükséges a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségeken. Egyebekben a szabályozás lényegi új elemet nem tartalmaz, a korábbi hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozások vízügyi jogi átvétele történik meg. A víziközmű társulatokra vonatkozó módosítás feloldja a cégtörvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény között fennálló kollíziót, ezzel eleget téve a Kormányprogramban megfogalmazott egyszerűsítési elvárásnak. II. Társadalmi hatások 1. Elsődleges, célzott hatások A módosuló követelmények össztársadalmi hatása a lakosság komfortérzetének növekedésével, a hulladékok okozta egészségügyi kockázatok csökkenésével, az újrahasználati lehetőségek és a hulladékgazdálkodási szolgáltatások bővülésével pozitívnak tekinthető. Ugyanakkor a szükséges fejlesztések megvalósítása, valamint a kiépülő rendszerek folyamatos fenntartása jelentős anyagi ráfordítást igényel, és folyamatos költségnövekedést eredményez az állam, a lakosság és a vállalkozások számára. A fejlesztések megtérülése és a működési költségek fedezete a hasznosításra kerülő hulladékok értékesítéséből csak részben finanszírozható, a különbözet végső soron a hulladékot eredményező termékek árában, valamint a hulladékkezelési díjak növekedésében jelenik meg.

18 A rövid és középtávon jelentkező költségnövekedést a hosszú távú társadalmi hasznok kompenzálják. A lerakás csökkentésével mérséklődnek a hulladéklerakók működési, környezeti kármegelőzési és kármentesítési költségei, a hulladékképződés mérséklődésével pedig a hulladék ártalmatlanítására fordítandó improduktív kiadások. A hulladékképződés megelőzésében és az elkülönített hulladékgyűjtésben való fokozottabb lakossági részvétel a pénzügyi támogatások kiterjesztésével ellensúlyozható. A növekvő mértékű hulladékhasznosítással pedig az egyre szűkösebben rendelkezésre álló természeti erőforrások válthatók ki. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz esetében a fogyasztóknál és az önkormányzatoknál nincs változás, csak a begyűjtést és szállítást végző gazdálkodó szervezetek, illetve vállalkozók engedélyeztetési kötelezettségei egyszerűsödnek. A víziközmű társulatokra vonatkozó módosítás feloldja a cégtörvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény között fennálló kollíziót. 2. Másodlagos hatások A kifejezetten szándékolt társadalmi hatásokon kívül az előterjesztésnek nincs más jelentős pozitív vagy negatív hatása valamely társadalmi csoport jövedelmi helyzetére. III. Társadalmi költségek a) A vállalkozások pénzügyi terhei A tervezett változások gazdasági hatásait alapvetően a szennyező fizet elv következetes érvényesítése határozza meg, amelynek értelmében a hulladék kezelésének, végső soron ártalmatlanításának költségeit a hulladék termelőjének, illetve mindenkori birtokosának kell megfizetnie. A kiterjesztett gyártói felelősség alapján a termék előállítója is felelős a termékből származó hulladékokért. Ez a felelősség a jelenlegi szabályozó rendszerben a termékdíj-fizetési kötelezettségben jelenik meg. A képződő hulladékkal történő gazdálkodás területén ideértve a kiterjesztett gyártói felelősség körébe tartozó kötelezettségeket is a gazdasági szférára háruló többletfeladatok a nagyobb hasznosítási arány növelésével nem jelentkeznek, a tevékenységükből származó hulladék kezeléséről, továbbá a kezelés költségeiről továbbra is nekik kell gondoskodniuk. Ugyanakkor a melléktermékek és a másodnyersanyagok a hulladékoktól történő egyértelmű elkülönítésével a gazdasági szféra nagyobb biztonsággal és hatékonysággal járulhat hozzá a hulladékképződés megelőzéséhez és a természeti erőforrások kiváltásához. Jelentősebb mértékű gazdasági érintettség az építő- és építőanyag-iparban jelentkezik, ahol a 70%-os hasznosítási arány 2020-ig történő elérése a jelenlegi teljesítmény csaknem dupláját igényli. A kitermelt vagy bontott építési anyagok elkülönített gyűjtése, újrahasználatukra történő előkészítése, majd ezek tényleges felhasználása az építőipartól, a korábbinál nagyobb szervezettséget és aktivitást követel. A hulladékból készült helyettesítő termékek

19 fokozottabb felhasználásával viszont csökken az elsődleges építőanyagok iránti igény, amelyben a kitermelő vállalkozások nyilvánvalóan ellenérdekeltek. Ahhoz, hogy a helyettesítő termékek versenyképesek legyenek a primer termékekkel, a helyettesítő termékek árát versenyképessé kell tenni. A hasznosítás növelése érdekében szükséges a Gazdasági Operatív Program (a továbbiakban: GOP) keretében rendelkezésre álló 8 milliárd Ft, valamint a Közép-magyarországi Operatív Program rendelkezésére álló 1,68 milliárd Ft összegű hulladékhasznosítási fejlesztéseket támogató keret fenntartása. Megnövekedett támogatás iránti igény esetén a rendelkezésre álló keret bővítése szükséges. A hulladékgazdálkodási rendszer hatékonyabb működtetéséhez a gazdasági érdekeltséget erősítő intézkedések megtétele is szükséges. A megelőzés terén a termelő szférában meghozandó intézkedések termék- és technológiafejlesztési lépések a kevesebb gyártási hulladék és veszélyes anyagok kiváltása érdekében a termelő tevékenységet végző cégek számára a versenyképesség megőrzése szempontjából elengedhetetlenek, a fejlesztési költségek eddig is, és ezt követően is a termékek árában fognak megjelenni. Mindemellett a tartós használatra készült termékek gyártásában, valamint a használt termékek és alkatrészek javításában és újrahasználatában az új termékek iránti kereslet esetleges csökkenése következhet be, amely a termelői oldal számára nem lesz előnyös. A hasznosítás növelése érdekében elsősorban a hulladékok feldolgozásra történő előkészítésére kell a fő hangsúlyt helyezni. Ugyancsak a hasznosítás növekedését támogatja az elkülönítetten gyűjtött, hasznosítható hulladékok lerakásának tilalma, illetve a lerakás igénybevételi járulékkal történő drágításának lehetősége. Tekintettel arra, hogy az egyedi hulladékgazdálkodási terv készítésének kötelezettsége január 1-vel megszűnik, a kis- és középvállalkozásoknak nem kell dokumentációs, valamint az ezzel kapcsolatos díjfizetési kötelezettséget teljesíteniük. Rendszeres adatszolgáltatási kötelezettséget a korábbinál szűkebb vállalkozói körnek kell teljesítenie. Az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése a jövőben a gazdálkodó szervezet által foglalkoztatott alkalmazottak számához viszonyítva már nem kerül meghatározásra, csak az általa megtermelt hulladék mennyisége alapján. Az intézkedés csökkenti mind a vállalkozások, mind a hatóság adminisztratív terheit, ugyanakkor az egy vállalkozásra jutó költségek a korábbiakhoz képest változatlanok maradnak. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és szállítása bejelentéshez kötött engedélyeztetése kevesebb költséget jelent a vállalkozásoknak, mint a korábban alkalmazott engedélyeztetési eljárás. A víziközmű társulatok törvényességi ellenőrzésének módosítása a vállalkozásoknak pénzügyi terhet nem jelent. b) A háztartások pénzügyi terhei

20 Az elkülönített gyűjtés kötelező bevezetése miatt a szennyező fizet elv következetes érvényesítése a lakosságra sokkal jelentősebb hatással lesz, ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági szférában jelentkező többletköltségek is a fogyasztói árakban fognak megjelenni. A Javaslat az üveg, fém, papír, műanyag, továbbá a veszélyes, valamint a biológiailag lebomló hulladék összetevőinek elkülönített gyűjtését 2015-től a kötelezően ellátandó közszolgáltatás részévé teszi. A HKI szerint az elkülönített gyűjtési-begyűjtési rendszert úgy kell kialakítani, hogy a hulladék hasznosítható összetevői ne keveredjenek, válogatással elkülöníthetők legyenek, az ingatlantulajdonosnak a lehető legkevesebb gyűjtőedény vagy zsák elhelyezéséről kelljen gondoskodnia, a gyűjtőszigeten történő gyűjtés csak kiegészítő megoldásként legyen alkalmazható, továbbá a lomok és a veszélyes hulladékok begyűjtéséhez szükséges hulladékgyűjtő udvarok kialakítása és a begyűjtés megszervezése biztosított legyen. A hulladékgazdálkodási rendszert úgy kell kiépíteni, hogy az 2016-ban biztosítsa az évi 820 ezer tonna fölött jelentkező biohulladék mennyiség lerakótól történő eltérítését elsősorban komposztálását vagy biogáz-előállításra történő felhasználását, szükség esetén biológiai stabilizálását, valamint 2020-ra az üveg, fém, papír és műanyag összetevők legalább 50%-os anyagában történő hasznosítását. Hosszabb távon lehet csak követendő a teljes mértékben önfinanszírozó, a beruházási igényeket is fedező hulladékdíjak alkalmazása. Fontos azonban megjegyezni, hogy a költségek meghatározott hányada várhatóan csak a január 1-től, az elkülönített hulladékgyűjtés bevezetésével növekszik. A költségek teljes megfizettetését feltételezve a szolgáltatási díjak a lakossági fizetőképességet meghaladó mértékben nőnek a korszerű települési hulladékgazdálkodás megvalósítása esetén. A beruházások és a hulladékkezelési rendszer működtetése teljes költségének megfizettetése, maximális esetben ahol eddig nem volt semmilyen elkülönített hulladékgyűjtés közel két és félszeresére növelné a jelenleg érvényben lévő lakossági hulladékkezelési díjakat. Az elmúlt tíz évben uniós támogatással megvalósult települési hulladékgazdálkodási fejlesztések a projektek területén átlagosan kétszeres díjnövekedést eredményeztek. Ugyanakkor a már elvégzett fejlesztések sem elengedőek az 50%-os elkülönített gyűjtés biztosításához. Mindezek alapján beruházási támogatás szükséges a szervezett elkülönített gyűjtés és válogatás kialakítására, a hatékonyság növelése érdekében a gyűjtőszigetes megoldások helyett (mellett) a házhoz menő elkülönített gyűjtés elterjesztéséhez, a veszélyes hulladékok és lomok átvételére is alkalmas hulladékudvarok megfelelő sűrűségű kialakításához. Az elkülönített gyűjtés, begyűjtés, válogatás eszközeinek támogatását továbbra is a Környezet és Energia Operatív Programon (a továbbiakban: KEOP) keresztül, az EU támogatási lehetőségek maximális kihasználásával célszerű megvalósítani. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és szállítása, valamint a víziközmű társulatok törvényességi ellenőrzésének módosítása háztartások pénzügyi terheit nem érinti. c) Az előterjesztéssel érintett valamely konkrét társadalmi csoport terhei