Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar A 2014-es skót népszavazás, valamint társadalmi, gazdasági és nemzetközi hátterének elemző bemutatása Konzulens: Készítette: Dr. Ferkelt Balázs általános rektorhelyettes, tanszélvezető egyetemi docens Bence Balázs László Nemzetközi tanulmányok Levelező PhD 2015

2 Tartalom Bevezetés Múlt és jelen kapcsolata a földrajzi-történelmi, valamint társadalmi, gazdasági és politikai alapok Földrajzi, éghajlati viszonyok Történelemi csomópontok Legyen-e Skócia független ország? Alapfogalmak A szembenálló felek nemzet, öntudat és érdek A skót nacionalizmus története az SNP kialakulása és fejlődése, a paradox nemzeti párt és alapjai YES versus NO A referendum és mozgatórugói A skót gazdaság Változó energiapolitika, változatlan fontosság Válaszút előtt a valutakérdés Közjogi és nemzetközi kapcsolatok Szétválás és együttműködés Függetlenség és védelem biztonságpolitika és a hadierő A döntés okok, érvek, vélemények Statisztika, egyedi nézőpontok, jövőképek Skócia döntött a skót szavazatok jellemzői Skócia első kézből? egy primer kutatás és értékelése A tanulmányokon túl interjú egy Skóciában élő magyar fiatallal Those days are past now Skócia jövőképei Összegzés Irodalomjegyzék: Mellékletek Karikatúrák, képek Kérdőív angol nyelvű Kérdőív magyar nyelvű Interjú Havlik Dórával teljes verzió

3 Bevezetés Napjaink Európája az egységesedés útján halad. Ám az integráció mellett egyéb folyamatok is jelen vannak az öreg kontinensen. Az autonómia, valamint a függetlenségi törekvések az egyik legtöbbet emlegetett jelenségek közé tartoznak. Dolgozatomban Skócia világát, elsősorban pedig a 2014-es népszavazást és hátterét vizsgálom. A téma kiválasztásának két, egymástól elkülönülő indoklását tudom megfogalmazni. Az egyik szempont a személyes érintettségből, a másik a már említett aktualitásból fakad. Gyermekkorom óta foglalkoztat Skócia misztikus és sokszor kevéssé, vagy félreismert világa. Diákként tanulmányi kirándulás keretein belül, felnőttként pedig, a hivatásomból kifolyólag, idegenvezetőként volt szerencsém eljutni az országba és jobban megismerkedni annak történelmével, kultúrájával. A látogatások tovább növelték érdeklődésemet, mely kezdett túlmutatni a hétköznapi turisztika korlátain. A természeti és épített látnivalókon, a nemzeti sajátosságokon és külsőségeken túl igyekeztem nyomon követni Skócia társadalmi, gazdasági és nemzetközi tényezőinek alakulását is, megérteni összefüggéseit és komplexitását. A 2014-es népszavazásra, továbbá annak eredményére véleményem szerint az imént említett elemek egységeként érdemes tekinteni, hiszen mind a skót nép véleményében, mind a szembenálló két fél kampányában sajátos módon ötvöződtek a különböző tényezők. A személyes részt tovább erősítette, hogy egy jó barátom Skóciában él, egyúttal az Edinburgh-i Egyetem hallgatója. Az ő beszámolói, személyes tapasztalatai alapján is közelebb kerülhettem szakdolgozati témám kiválasztásához, melyet nagyban befolyásolt az angliai utazásaim által elérhetővé váló forrásanyag bősége is. Úgy vélem, a téma aktualitásához kevesebb kommentár fűzhető, hiszen a referendumra mindösszesen hét hónapja került sor, ugyanakkor hatásai kétségkívül előrevetítik majd a jövő Skóciájának viszonyait, mozgásterét. Mindazonáltal, éppen a referendum lehet az a momentum, mely felhívja a figyelmet az Egyesült Királyság politikai és gazdasági árnyékában lévő Skócia összetettségére, az ismeretek pedig Európa és az Unió több országában jelenlévő autonómiatörekvések megértését is segíthetik. Dolgozatomban elsősorban a következő hipotézisre szeretnék kielégítő választ keresni és kapni: vajon lehetséges-e az adott nemzet (jelen esetben Skócia) legkülönbözőbb aspektusainak (politika, társadalom, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok, stb ) bemutatása egyetlen, kétségtelenül az egész nép sorsára kiható esemény (a 2014-es függetlenségi népszavazás) háttereként, illetve annak tükrében. Célként tűzném ki továbbá annak a kérdésnek a megválaszolását is, hogy miként dönthetett úgy egy legendásan a függetlenségi 3

4 törekvéseiről és saját szabadsága iránti elkötelezettségéről ismeretes nemzet, hogy nem válik ki az Egyesült Királyságból és nem lép a teljes önállóság útjára. Sikerként könyvelném el, ha sztereotip, általánosító ábrázolás nélkül, ugyanakkor hitelesen és eredményesen tudnám megalkotni napjaink Skóciájának amolyan összegző, a mibenlétét is definiáló képét. A téma alapjainak lefektetése előtt néhány, a későbbi megértést segítő gondolatot fűznék a fenti bevezető sorokhoz. Mindenekelőtt azt szeretném tisztázni, pontosan mikor lesz használatban az ország és az állam kifejezés. Mivel hivatalosan az Egyesült Királyság minősül, nemzetközi értelemben is önálló, szuverén entitásnak, Skócia esetében nem alkalmazom majd a fenti elnevezéseket, ezek az Egyesült Királyság vonatkozásában fognak csupán előkerülni, de kivételt képeznek majd a jelzőként (pl.: országos), vagy a múltra és a feltételezett, független jövőre alkalmazott ország kifejezések. Az időbeli tájékozódás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a skót függetlenség számos vonatkozása napjainkban is ugyanúgy jelen van, mint a referendumot megelőző hetekben, hónapokban, években. Ennek hangsúlyozása céljából kizárólag a konkrét eseményekről szóló leírások kerülnek múlt időbe, ezzel is érzékeltetve a Skócia esetében különösen igaz megállapítást, miszerint a jelen, és ezáltal a jövő, elsősorban a múlton keresztül töltődik fel a skót összkép rendkívüli összetettségéhez szükséges tartalommal és viszonyrendszerrel, hatásuk ezért nemcsak a múltban, hanem a mindennapokban is érezhető és meghatározó.. 4

5 1. Múlt és jelen kapcsolata a földrajzi-történelmi, valamint társadalmi, gazdasági és politikai alapok Egyik fő célom a 2014-es eseményekhez vezető út feltérképezése, és hátterének lehető legalaposabb bemutatása, napjaink Skóciájának viszonyrendszere, ehhez a megismeréshez pedig elengedhetetlen bizonyos alapok részletesebb vizsgálata. Éppen ezért, dolgozatom első fejezete Skócia térbeli és időbeli, tehát földrajzi és történelmi feltérképezésével foglalkozik. A két téma között, úgy vélem, igen erős logikai kapcsolat áll fenn, hiszen a skót történelem számos, a mai napig is érezhető folyamata gyökerezik a geopolitikai helyzetben. Fontos megemlítenem, hogy e két téma kapcsán még nem törekszem a későbbi cél, vagyis a skót valóság lehető legtöbb aspektusára kiterjedő, általános kép kialakítására. A leglényegesebb információkon túl tehát kizárólag azokra a földrajzi-éghajlati adottságokra, illetve történelmi csomópontokra koncentrálok, melyek szoros kapcsolatban állnak Skócia jelenével, illetve a referendummal, a koncepció szempontjából kevésbé jelentős tényezők, folyamatok vagy átkötésként, vagy egyáltalán nem kapnak szerepet. E földrajzi és történelmi vonatkozások szolgálnak majd kiindulási pontként a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok szintén e fejezetben ismertetett alapjaihoz. Mivel ok-okozati összefüggésekben kívánom megvizsgálni az említett tényezőket, nem pedig külön, tematikus fejezetekben, az eredmény a bevezetőben is megfogalmazott cél, egy komplex viszonyrendszer sikeres ábrázolást jelentené Földrajzi, éghajlati viszonyok A Skócia földrajzi és éghajlati adottságait, illetve ezeknek a történetére, ezáltal sok esetben pedig jelenére gyakorolt hatásait taglaló részhez a népszerű skót történész, Neil Oliver, A History of Scotland című művének 1 utolsó sorait érzem a legmegfelelőbb bevezetésnek: Skócia kialakult, átalakult, majd újból átalakult, ezerszer is. Százhúsz év múlva a ma élők közül már senki sem fog élni; velük együtt távoznak el reményeink, bűneink, bajaink és álmaink is. Millió év múlva az a kőzet, amely Skócia volt, megint továbbhalad, hogy valahol megújuljon, és minden megváltozik. Akkor már mindebből semmi nem fog számítani. Csak a kőzet örök [OLIVER, 2009]. A némiképp szentimentális gondolatmenet, illetve annak szerzője klasszikusan borongós, vadregényes skót hangulatot teremt. Mivel e szakdolgozat egyik célja, hogy a köztudatban kialakult, Skóciával kapcsolatos sztereotípiákon túlmutató, tényfeltáró munkát eredményezzen, ezért a hangsúlyt nem is Oliver zárógondolatának jellegére, hanem tartalmára helyezném. Úgy vélem, egyet lehet érteni megállapításával, 1 magyarul a General Press gondozásában jelent meg, Skócia történelme címmel, ford.: Havas Norbert 5

6 miszerint, a szó szoros értelmében is, mindennek alapja a kőzet, egyúttal folytatva gondolatmenetét, annak földrajzi elhelyezkedése, a későbbi gazdasági fejlődést megalapozó nyersanyagokkal, a lakosság eloszlásával és a terepviszonyok nyújtotta stratégiai és egyéb lehetőségekkel együtt Skócia legmeghatározóbb jellemzőit jelentik. A mindezt szintén nagymértékben befolyásoló éghajlat pedig ráerősít a fent említett tényezők fontosságára. Ezek után valóban célszerű közelebbről is megvizsgálni Skócia természet alkotta világát. Skócia km 2 -t foglal el Északnyugat-Európában, legnagyobb része Nagy-Britannia szigetének északi felén, a fennmaradó terület a közigazgatása alá tartozó mintegy 800 szigeten található [SCOTLAND.ORG, 2015] 2. Ez a fajta földrajzi elhelyezkedés, a peremvidék jelleg, és a hozzákapcsolódó szigetvilág alapvetően meghatározta a lakosság számát és összetételét, a gazdasági és kereskedelmi lehetőségeket. Legközelebbi tengeri szomszédja a tőle nyugatra elhelyezkedő Írország, a Smaragd Sziget viszonylagos közelsége pedig mindvégéig meghatározó volt a történelem során. Skócia első lakói feltehetően innen érkeztek, valamikor a Kr.e évezred tájékán 3, a későbbi korokban pedig szintén találkozhatunk ír betelepüléssel, így például az ipari forradalom során is, mikor a robbanásszerű fejlődésnek induló Glasgow és Dundee valósággal magukba szívtak minden lehetséges munkaerőt. Az ír betelepülés, a reformáció időszakát követően egyúttal a katolicizmus folyamatos skóciai utánpótlását eredményezte egy a maga független, protestáns egyházára büszke nép köreiben [OLIVER, 2009]. Skócia földrajzának és lakosságának összefüggéseivel kapcsolatban idéz Gordon Brown 4 Alistair Moffat 5 munkásságából: Ellentétben azzal a vélekedéssel, hogy a skótok javarészt kelták, vikingek és írek leszármazottai, valójában a világ egyik legkevertebb népe vagyunk, több mint 100, elkülöníthető DNS fajtával. A válasz egyszerű. Egy hatalmas kontinens peremén élünk. Mivel a különféle népek északnyugat felé vándoroltak, és nem tudtak már továbbmenni az eurázsiai földterületen, így végeredményben mindenkit összegyűjtöttünk [BROWN, 2014]. Ezt az állítást látszik igazolni a 2012-ben az egyik legnépszerűbb brit napilap, a Telegraph által készített írás, melyben többek között arra igyekeznek rávilágítani, hogy a legjellegzetesebb skót sajátosságok, így a whisky 6, a skót kockás gyapjúszövet, a skót szoknya és a skót duda mind más területek, népek (előbbi 2 letöltés ideje: Az időpontról és magáról a betelepülés kiindulási helyéről jelenleg is viták folynak. [MACKAY, 2008] 4 Gordon Brown skót származású munkáspárti politikus, 2007 és 2010 között az Egyesült Királyság, miniszterelnöke, büszke skótként az Unió egységének elkötelezett híve [BROWN, 2014] 5 Alistair Moffat a St Andrews Egyetem rektora, író, újságíró, kutatási területei közé tartozik többek között a brit szigetek lakosságának DNS vizsgálata [BROWN, 2014] 6 A whisky és a whiskey szó írása között az alapvető különbséget az jelenti, hogy míg előbbi szó, e betű nélkül skót (amerikai), utóbbi, e betűvel ír származásra utal 6

7 kettőnél ismételten ír eredettel találkozunk) hatása nyomán honosodott meg és vált nemzeti szimbólummá [TELEGRAPH, 2012] 7. Skóciához a szigeteket is beleértve hozzávetőleg km partszakasz tartozik, melyből kb km magának a szárazföldi szakasznak a hossza. [SCOTLAND.ORG, 2015] 8 Ez a tenger által formált táj szintén összetett lehetőségeket teremtett a terület számára. Egyrészről olyan geopolitikai környezetet eredményezett, mely elszigeteltségéből és megközelíthetetlenségéből fakadóan számos alkalommal tudott ellenállni különböző, idegen hódítóknak. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a peremvidék jelleg igazán Nagy-Britannia szigetének domborzati viszonyaival kiegészülve nyeri el egyik legáltalánosabb funkcióját; nevezetesen Skócia elszigetelődését eredményezi, ennek megfelelően pedig számos politikai, gazdasági, kulturális impulzus csupán jóval a maga megjelenését követően érhette el a területet. A.L. Rowse széles körben ünnepelt munkájának 9 néhány sora igen jól világítja meg a jelenség lényegét. Ha húzunk egy vonalat az északkeleti Newcastletól a délnyugati Exeterig, két eltérő területet kapunk. E két terület nagyon más jellegű és mindez az őstörténettől kezdve napjainkig meghatározó. Történelmünk legnagyobb részében, a legkorábbi időktől a XIX. századig a Felföld jóval maradibb és fejletlenebb volt, kevésbé nyitott a haladást jelentő újítások felé. A határvonal jelentőségét újra és újra láthatjuk. Az egyetlen kivételt az ipari forradalom jelentette, mikor egyedüli alkalommal a súlypont Északra került, mindazonáltal az ellentét végig megmaradt [ROWSE, 2003]. A tenger maga már évezredek óta biztosít megélhetést Skócia lakóinak a halászat, illetve a trágyázásra használt tengeri növények révén. Ugyanakkor az 1960-as és 70-es években feltárt, Nagy-Britannia keleti partjait mosó Északi-tenger olajmezői új fejezetet nyitottak e hosszú és eseménydús történetben. A roppant hosszúságú partszakasznak legjelentősebb formálója a jég volt, ahogyan Oliver fogalmaz, a tájat utolsóként az ember előtt a jég formálta [OLIVER, 2009]. A visszahúzódó jégpáncél erejének következtében jöttek létre a fjordszerű, mélyvizű tengerszorosok, melyek főleg a nyugati területekre jellemzőek és tökéletesen tagolt partvidéket hoztak létre. E tengerszorosok és a folyók torkolatainak találkozásánál alakultak ki a nagyobb iparvárosok, melyek idővel a hajógyártás és hovatovább a skót nehézipar központjaivá váltak. (pl.: Edinburgh, Glasgow, Dundee) [NÉMETH, 2003] Ugyanakkor a 7 Pontos forrás: letöltés ideje: letöltés ideje: The Histroy of Britain, A.L. Rowse,

8 firth 10 elnevezésű, öböljellegű földrajzi formák stratégiailag is komoly jelentőséggel bírtak, és bírnak napjainkban is, melyből elsősorban a hadászat profitál. Glasgowtól nem messze található ugyanis, a Clyde-öbölben, az Egyesült Királyság teljes nukleáris fegyverarzenálja, melyet röviden Trident néven ismer a világ. A stratégiailag kiváló pozícióval és a sziget viszonyait figyelembe véve egyedülálló vízmélységgel rendelkező firth adottságai állandó témát szolgáltatnak a nukleáris erők elhelyezéséről folytatott vitáknak [SALIH, 2013]. A domborzati adottságok segítenek tovább árnyalni földrajz és a skót társadalom viszonyát. Skócia délibb, az angol határhoz közel elhelyezkedő, sík termőföldjei, illetve az északi vidék vadregényes, költőket megihlető hegyei puszta megjelenésükben is ellentéteket hordoznak. Ez a földrajzi ellentét a társadalom differenciáltságának is alapvető meghatározója, ami a következőkben is látszik. A déli területeket (a Dundee Stirling Glasgow vonaltól délre eső részeket) az északiaknál hamarabb érték el a különböző korok változásai, a délen élő skótok pedig könnyebben és gyorsabban tudtak alkalmazkodni mindezen változásokhoz. Ezzel szemben a Felföld legendákat létrehívó, és a romantika idején számos műben főszerephez jutó hegylakói 11 az angolokkal szemben folytatott küzdelem és ellenállás szimbólumaivá váltak, az Unió fejlődésének előrehaladtával azonban e harcosok alkotják majd a brit csapatok elit alakulatait. Skócia mindösszesen Anglia és Wales megművelhető földmennyiségnek nagyjából ötödével, hatodával rendelkezik, melyek ugyancsak a déli és keleti végeken találhatóak. Az ipari forradalommal szoros összefüggésben álló folyamatok, így a bekerítések, az ezt követő népmozgások, a folyók mentén kialakuló ipartelepek és az urbanizáció kivétel nélkül Dél-Skócia sajátosságainak számítottak. Ezzel szemben a Felföld hegyei, ingoványai a hódításokon túl a kommunikációt is kiváltképp megnehezítették, míg a sajátos terepviszonyok és éghajlat egészen más jellegű megélhetést tettek csak lehetővé az itt élők számára. A földrajzi környezet nyújtotta szerényebb lehetőségek ellenére a skót Felföld lakói mindig is képesek voltak boldogulni, ezt elsősorban a hatalmas, összefüggő legelőterületek és a bőséges csapadékmennyiség biztosította állattenyésztés segítette elő, az ebből profitáló húsipar pedig bekapcsolta a Felföldet az egyik legjelentősebb skót iparágba, az élelmiszeriparba [OLIVER, 2009]. A Skócia gazdasági életében egyre jelentősebb szerepet játszó turizmus jelentős hányada is a Felföld természeti adottságainak köszönhetően irányul az északi régiókba, mindez pedig az EU környezetvédelmi programjainak hangsúlyosabbá 10 A firth kiszélesedő, a jég által formált tengeröbölhöz hasonlító és a folyók tölcsértorkolatához csatlakozó földrajzi képződmény skót elnevezése [OLIVER, 2009] 11 eredetileg highlander, az 1986-ban készült, azonos című film magyar fordítása után [forrás: Valójában a felföldi kifejezés a találóbb. 8

9 tételét követeli meg a skót vezetőség részéről [NÉMETH, 2003]. Maga a turisztikai szektor egyébként évente 2 és fél millió ember látogatásából profitálhat [SCOTLAND.ORG, 2014] 12. Roshan Muhammed Salih 13 dokumentumfilmjében egy Glasgow Rangers szurkoló nem teljesen tudományos alapú kommentárja szerint II. Erzsébet királynő egymaga 20 millió fontos turisztikai forgalmat generál Skóciának, éves szinten [SALIH, 2013]. Azt gondolnánk, az éghajlat nem kedvez a növénytermesztésnek, és csupán az állattenyésztés jelentős, de az élelmiszeripar így is az egyik vezető ágazata a gazdaságnak. A déli területek csekély mennyiségű termőföldjén az éghajlati viszonyoknak megfelelően a legelterjedtebb növényfajta az árpa, mely a whiskygyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. A Skócia élelmiszerexportjának egynegyedét kitevő scotch, a ráépülő iparral összesen embernek biztosít megélhetést. [CSEKLA, 2013] Az éghajlat jelentőségét támasztja alá az a tény is, hogy a Felföld északi területei, valamint a nyugati szigetek jó része fátlan, a sós levegő, valamint az erős szelek ugyanis nem teszik lehetővé megtelepedésüket. A meglévő erdőségek legnagyobb részét még a középkorban kivágták, a skót gazdaság így viszonylag korán, már a kora újkor hajnalán is faimportra szorult, kezdetben az amerikai, majd a függetlenségi háborút követően a balti térség kereskedelméből pótolva hiányait [OLIVER, 2009]. A déli és északi területek közti földrajzi és éghajlati eltérések tehát különböző gazdasági lehetőségeket teremtettek, ez többek között a társadalom differenciálódásában mutatkozott meg, e folyamatsorozat eredménye napjainkban is, elsősorban politikai aspektusában figyelhető meg [BROWN, 2014]. Oliver Skócia ipari forradalmakban játszott elvitathatatlan szerepének taglalását saját szülőhazája és Írország nyersanyagainak bemutatásával kezdi. Míg a skót föld bővelkedett az ipari forradalom alapanyagának számító szénben és vasban, valamint cinkben, a Smaragd Sziget nem rendelkezett a XIX. század robbanásszerű gazdasági fejlődéséhez szükséges nyersanyagokkal, ebből fakadóan pedig nem is járhatott be olyan sikeres utat a korszakban, mint keleti szomszédja. Fontos megemlíteni, hogy a XIX-XX. században létrejövő ipari központok, kiegészülve a hajógyártással noha nagymértékben hozzájárultak Skócia fellendüléséhez torz gazdasági szerkezetet eredményeztek, melyben értelemszerűen nehézipari túlsúly jelentkezett, e kevéssé differenciált struktúra pedig érzékenyen reagált a 12 Pontos forrás: letöltés ideje: Salih a brit muszlimok egyik weboldalának szerkesztője, de dokumentumfilmeket is készít a Press TV-nek, mely a skót függetlenséggel kapcsolatos munkáját is bemutatta, forrás: letöltés ideje:

10 világ gazdasági változásaira, társadalmi, politikai feszültségeket generálva. Bár a skót bányászat időszaka immár a múlté, s a szolgáltató szektor jelentősége alapvető, az Európai Unió legbőségesebb olajkészlete található az Északi-tenger kőzete alatt, mely ismét felértékelte Skócia gazdasági, gazdaságpolitikai jelentőségét. A referendum egyik legsarkalatosabb pontját éppen e nem megújuló energiaforrás kérdése jelentette. Skócia múltját a szén, jelenét az olaj, jövőjét minden bizonnyal a megújuló energiák kiaknázása határozza meg. A földrajzi, illetve éghajlati viszonyoknak megfelelően az árapály-ingadozás, valamint a szél nyújtotta lehetőségek segíthetnek Skóciának, hogy növelje megújuló forrásból származó energiáinak arányát [CSEKLA, 2013]. Az angol kapcsolat és szomszédság óhatatlanul is megjelenik, még akkor is, mikor Skócia legalapvetőbb földrajzi jellemzőit sorolják. Az egyetlen szárazföldi határától (154km) délre fekvő, nagyobb területtel és jóval nagyobb befolyással bíró Anglia jelenléte alapvetően meghatározta a két fél közti aktív viszonyt. Egy népszerű skót anekdota szerint Isten nagy elégedettséggel mutatta be Gábriel Arkangyalnak legújabb teremtését, a skót földet. Eddig ez a legjobb büszkélkedett csodás hegyek, szépséges tájak, bátor férfiak, csinos asszonyok, kellemesen hűvös időjárás és egy különleges ital, amit whiskynek hívnak. Gábriel azonban kétségeinek adott hangot: Nem voltál túlságosan jó hozzájuk? Nem fogja elvakítani őket ez a bőség? Nincs szükség valami ellentétezésre? Isten így válaszolt: Csak várj, míg meglátod, miféle szomszédokat fognak kapni. [PROUDSCOTLAND.CO.UK. 2015] 14 A legtöbb sztereotípia minden bizonnyal Anglia és Skócia viszonyával kapcsolatos, hiszen Anglia, többek között az olyan filmklasszikusoknak köszönhetően, mint a Rettenhetetlen 15, leginkább a skót függetlenség és szabadságharc elnyomójaként jelenik meg. Ahogyan arra a dolgozat későbbi fejezetei megpróbálnak rávilágítani, ez a vélekedés alapjaiban véve hibás, noha a történelmi múlt kétségkívül képes felidézni valóban vészterhes és vérzivataros esztendőket. Karl Deutsch egyik értelmezésének megfelelően a nemzet nem más, mint: emberek csoportja, melyet egy a múltjukkal kapcsolatos téves nézőpont és a szomszédjuk iránt érzett általános gyűlölet egyesít [BROWN, 2014]. A földrajzi tényezők által meghatározott szomszédság históriája, valamint Skócia az Egyesült Királyságban betöltött szerepe azonban már a másik, szintén alapvető fontosságú témakör irányába terel bennünket letöltés ideje: A Rettenthetetlen Mel Gibson rendezésében és főszereplésével készült film (1995), mely a skót szabadságharcos, William Wallace életét dolgozza fel, számos történelmi ferdítéssel, tévedéssel. A mű ezzel együtt hozzájárult egy sajátos kép kialakításhoz a skót függetlenségi törekvésekkel és mentalitással kapcsolatban, forrás: 10

11 1.2. Történelemi csomópontok Az előző alfejezetben Skócia alapvető geológiai és éghajlati sajátosságai kerültek bemutatásra, valamint egyértelmű hatásuk a lakosság összetételére, a stratégiai és gazdasági lehetőségekre, illetve a társadalom szegmentáltságára vonatkozóan. A fenti elemzésben nehéz egységes rendszert kialakítani, ez is csak azt bizonyítja, hogy egy a saját földjével és éghajlatával ilyen szoros és szerteágazó kapcsolatokat ápoló terület vizsgálata korántsem egyszerű feladat. Mikor a történelemi események és folyamatok vizsgálatára kerül sor, némiképp könnyebb helyzet áll elő, hiszen a kronológia megszabja az elemezni kívánt korszakok sorrendjét, egységes keretet adva a tanulmányozásnak. Mivel a koncepció változatlan, itt is a jelen viszonyainak megértését célzó alapokra koncentrálok, ugyanakkor a népszavazás korának szempontjából kevésbé lényeges események nem kerülnek bemutatásra. Az alfejezet tehát nem tekinthető általános történelmi összefoglalónak, hiszen a múlt ismertetését mindösszesen három létfontosságú történelmi csomópontra fűzi fel: I Edvárd és fia, II Edvárd XIII-XIV. századi skót hadjárataira, illetve a skót-angol szembenállás kialakulására; az 1707-ben megalakuló Unióra, valamint előzményeire, fejlődésére, eredményeire; végül a brit decentralizáció és a skót devolúció 2014-ig tartó folyamatára. Amikor Skócia királya, III Sándor 1284-ben utolsó gyermekét is elveszítette, ezáltal pedig kérdésessé vált a Canmore-ház sorsa, I Edvárd angol király levélben biztosította együttérzéséről északi szomszédját, egyben sógorát, hiszen Sándor első felesége Edvárd nővére, angliai Margit volt. Oliver így idézi Sándor válaszát: Ön nagy vigaszt nyújtott nekünk gyászunkban, amikor azt mondta, noha a halál elragadta [ ] itteni rokonait, minket Isten akaratából örökre egyesít a megbonthatatlan szeretetkötelék. 16 e sorok a két államfő közti igen szoros kapcsolatról, szimpátiáról és rokonszenvről tanúskodnak [OLIVER, 2009]. I Edvárd elsősorban úgy él a magyar köztudatban, mint véreskezű hódító, kegyetlen uralkodó. Arany János A walesi bárdok című történelmi balladájának angol királyáról kialakult képét tovább torzította a hazánkban szintén népszerű, 1995-ös mozifilm, a Rettenthetetlen, ahol Edvárdot csakugyan romlott, a könyörületre képtelen zsarnoknak ábrázolják. Éppen ezért, a történelmi tényekről megfeledkezve, azt gondolhatnánk, hogy a Skótok Pörölye már uralkodásának korai szakaszában, következetesen és tudatosan a független Skócia elnyomására és beolvasztására törekedett. Mivel pedig 700 éves eseményekről beszélünk a régmúlt távlatait némiképp megtoldva hajlamosak lehetünk 16 Havas Norbert fordítása 11

12 azt hinni, hogy Edvárd hadjáratai csupán állomásai voltak a történelmi kezdetektől tartó angol-skót ellenségeskedésnek. A fent idézett levelezés és a valós feljegyzések azonban egészen másról tanúskodnak. Noha Edvárd a krónikások szerint valóban erőszakos ember hírében állt, karakteréhez éppúgy hozzátartozott felesége, Kasztíliai Eleonóra iránti szerelmes rajongása, mint sógora felé mutatott részvéte és együttérzése. A XIII. század végéig pedig egyáltalán nem volt jellemző a két fél közötti szembenállás, mi több, Anglia és Skócia korabeli viszonyára inkább illene a baráti, mint az ellenséges jelző [OLIVER, 2009]. Ezzel együtt tény, hogy I Edvárd korszaka jelzi a skót-angol kapcsolat elmérgesedését. III Sándor skót király halálát követően unokáját, lánya, és a norvég király házasságából származó Margitot kiáltották ki a skót tón örökösének. Mivel Margit ekkor még csupán ötödik életévében járt, a skótok gyámot neveztek ki mellé, mégpedig Edvárd személyében, közös megegyezésük értelmében pedig kilátásba helyzeték Margitnak és Edvárd fiának, az angol trón örökösének frigyét. Ez a tény is jól példázza, hogy azokban az időkben a két ország inkább a közös együttműködés, mintsem a háborúskodás mentén képzelte el a jövőjét, Edvárd személyében pedig gyakorlatilag családtagot és egy rátermettségét már számtalan alkalommal bizonyító, tehetséges uralkodót választottak. A kislány azonban a Norvégiából Skóciába tartó hajón elhunyt, ennek ellenére Edvárd nem mondott le azon jogosítványairól, melyeket Margit gyámjaként megszerzett. Edvárd végül a katonai beavatkozás mellett döntött. Ezzel kezdetét vette az 1296 és 1314 között zajló eseménysorozat, melyet a skót szabadságharcként tartanak számon. A skótok William Wallace, majd a skót trónt is elfoglaló Robert Bruce vezetésével végül győzelmet arattak az angolok felett, előbbi 1297-ben, Stirlingnél, utóbbi 1314-ben, Bannockburn mezején volt diadalmas, az addigra már I Edvárd fia, II Edvárd vezette angol sereggel szemben. Az ország függetlenségét mintegy 400 évre biztosították [OLIVER, 2009]. Amikor 1999-ben a skót parlament ismét megnyithatta kapuit, az ún. ceremonial macere 17 szánt jeligeként végül a Wisdom, Justice, Compassion and Integrity 18 négyes jelszó került, noha voltak, akik szívesebben tekintettek volna a Flower of Scotland feliratra, a 300 év után ismét létrejövő intézmény kapcsán [BROWN, 2014]. Ez a mai napig sem hivatalos skót himnusz címe, melynek refrénje így szól: stood againt him, Proud Edward s Army, And sent him homeward, To think again 19 [FLOWEROFSCOTLAND.ORG, ]. A sorok egyértelműen az előzőekben bemutatott eseményekre, konkrétan II Edvárd bannockburni vereségére és visszavonulására utalnak, maga a himnusz gyakorta zendül fel 17 Jogar, kormánypálca 18 Bölcsesség, Igazság, Könyörület, Egység 19 Kiálltak a büszke Edvárd serege ellen, és hazaküldték, hogy elgondolkodjon szabad ford letöltés ideje:

13 különböző rendezvényeken, sporteseményeken, ahol éneklői előszeretettel adnak nyomatékot a stood against him szavaknak. Úgy vélem, a XIII-XIV. század eseményei meghatározó részét képezik a skót gondolkodásnak és öntudatnak, noha az azóta eltelt idő és lezajlott események jelentősen árnyalták a skót-angol kapcsolat mibenlétét. Ha magára az ellenséges viszony gyökereire gondolunk, nem szabad I Edvárd koránál régebbre utaznunk az időben, a szembenállás ugyanis nem szükségszerű velejárója a két ország történetének, hanem a fent bemutatott eseménysorozat eredménye, mely örök hivatkozási alap maradhat az Uniót (az angol agresszióra és elnyomásra utaló) ellenző hangoknak. Ezzel együtt a korszak skót szempontú jelentőségét nem lehet elég hangsúlyossá tenni. A legjobb példa erre a XX századi események szimbolikus időzítése: a skót devolúciós népszavazásra 1997-ben, Stirling napra pontosan hétszázadik, a függetlenségről szóló referendumra 2014-ben, Bannockburn hétszázadik évfordulóján került sor [CSEKLA, 2013]. A referendum szempontjából kulcsfontosságú témának tartom az 1707-es, Acts of Union értelmében hivatalosan is megalakuló 21 Nagy Britannia létrejöttét. A skót és az angol parlamentek egyesülésének értelmében olyan államalakulat látott napvilágot, mely a későbbi századokban egyedülálló eredményeket volt képes felmutatni. Amennyiben az előző témával, a XIII-XIV. századi szabadságharccal kapcsolatban vannak félreértések, úgy az 1707-es egyesülést, összetett jellege, és eltérő szempontú értelmezése okán szintén számos tévhit övezi. A 2014-es népszavazás politikai és ideológiai hátterének megfelelő bemutatása érdekében szükséges tisztázni e félreértéseket, hasonló okokból kifolyólag érdemes kicsit jobban elmélyedni az egyesülés körüli érdekek, pozitív és negatív eredmények sűrűjében is. A XVIII. század elejére Skócia a csőd szélére került. Elhibázott gazdasági és politikai döntések következtében az államkincstár kimerült, a gyakorlatilag feudális szinten lévő társadalmi viszonyok között élő lakosságot iszonyatos éhínség tizedelte. [BAMBERY, 2013] Közhelyként hangzik, de a nehéz idők nehéz döntéseket szülnek, és az Európa perifériáján tengődő Skóciának kényszerhelyzetében egy választása maradt, hogy egy erős szövetséges oltalmát keresve talpra állítsa gazdaságát és rendet teremtsen. Mindeközben, a sziget déli felén Anglia azon ügyködött, hogy pontot tegyen a spanyol örökösödési háború végére. Ugyanakkor a protestáns uralkodóknak rendre meg kellett birkózniuk a katolikus jakobiták ban, névleg, már megalakult a Királyság, mikor a Stuart házból származó skót király, VI Jakab I Jakab néven az angol trónt is elfoglalhatta, perszonáluniót hozva létre a két ország között. [ROWSE, 1993] 22 A jakobiták az utolsó Stuart uralkodó, II Jakab katolikus utódjait kívánták trónra juttatni, mozgalmuknak elsősorban a skót Felföldön tudtak híveket toborozni, mígnem 1746-ben, a Loch Ness tóhoz közeli Cullodennél döntő vereséget szenvedtek a Hannover dinasztia csapataitól [OLIVER, 2009] 13

14 jelentette fenyegetéssel. A világuralmi álmokat dédelgető szigetországban egyre többen gondolták úgy, hogy a sikeres külpolitika elengedhetetlen feltétele egy szilárd, biztos alapokon nyugvó belpolitikai rendszer. Mikor Angliában felvetődött annak lehetősége, hogy északi szomszédjuk szövetségese a Napkirály Franciaországa lesz, délen sem sok opció maradt: megkezdődött az Unió alapjainak lefektetése. [BAMBERY, 2013] A két ország gazdasági és biztonságpolitikai nehézségei jól szemléltetik, hogy az egyesülés alapvetően nem Skócia Anglia általi annektálását, hanem egy jóval komplexebb rendszer kialakítását jelentette, melyet bonyolult, mindkét fél részéről jelentkező érdekek mozgattak. Noha a rendszerben értelemszerűen angol túlsúly mutatkozott, létrejöttét kompromisszumnak köszönheti, nem pedig megszállásnak, vagy katonai agressziónak, így napjainkban nincs reális alapja olyan véleményeknek, melyek a skót függetlenségben egy bekebelezett ország 300 év utáni szabadulását látnák [BROWN, 2014]. Roshan Muhammed Salih 2013-as dokumentumfilmjében a népszavazás körülményeit vizsgálta. A filmben hangzik el a következő mondat: Skócia ugyan elveszített egy nemzetet, de nyert egy birodalmat 23 [SALIH, 2013] ben megalakult Nagy-Britannia Királysága, ezáltal pedig új fejezet kezdődött a két állam történetében. Noha mindkét fél lemondott szuverenitásának egy részéről, mikor önálló parlamentjeik helyét a Parlamentek Uniója vette át, mely a londoni Westminsterben kezdte meg munkáját. Mai szemmel nézve egyértelmű ténynek számítana, hogy a korábbi angol parlament székhelyén ülésező Uniós Parlament jellege és pozícionálása Skócia autonómiájának csorbulását jelentette. A XVIII. század mércéjével mérve azonban egészen más képet kapunk. Egy olyan korban, mikor a modern nemzeteszme, a nacionalizmus még nem alakult ki, egy ország önállóságát nem feltétlenül politikai, sokkal inkább vallási tekintetben kívánta érvényre juttatni. Skócia történelmének alapvető mérföldköve, hogy legjelentősebb intézményeinek, vívmányainak ügyét 1707-et követően is saját hatáskörében tudhatta. Az első, és egyben legmeghatározóbb pillért a skót presbiteriánus egyház, a Kirk függetlenségének megőrzése jelentette, (igaz a protestantizmus védelme a katolicizmussal szemben közös ügynek számított a szigeten) az anglikán egyházzal szemben Skóciában az uralkodónak a mai napig nincs szerepe [GYŐRI SZABÓ, 2006]. Önálló egyházuk mellett saját, római alapokon nyugvó jogrendszerük is érvényben maradt, szemben az angol precedensjoggal [CSEKLA, 2013]. A mai napig méltán híres skót oktatás önálló igazgatására épülő harmadik pillér biztosította a kritikai alapú gondolkodás átadásának folytonosságát; 23 Eredeti nyelven: Scotland may have lost a nation, but it gained an empire 14

15 Skócia egyetemeinek minőségi munkájából pedig a század későbbi évtizedeket átható korszelleme, a felvilágosodás profitálta a legtöbbet [MACKAY, 2008]. Habár a teljes politikai függetlenség megszűnt, a legfőbb értékek konzerválása tehát megvalósult, s a korban, az említett viszonyok mellett ez hatalmas fegyverténynek számított, egyúttal biztosította a későbbiekben formálódó skót nemzet öntudatának alternatíváit. Az 1707-es Unió felépítésének alkotmányos alapjait az országgyűlések egyesítésén túlmenően a hadügy és a külügy, illetve az ehhez nélkülözhetetlen pénzügy közös irányítás alá vonása garantálta [CSEKLA, 2013]. A 300 esztendő során kiforró katonai és monetáris unió kötelékeinek elvágását felvető opciók a 2014-es referendum sokat taglalt témái közé tartoztak. Egyúttal itt érdemes megjegyezni, hogy igen erőteljes párhuzam fedezhető fel Nagy-Britannia megalakulása, valamint az osztrák-magyar kiegyezés között, mind a történelmi háttér, mind a három alkotmányos alappillér vonatkozásában. A XXI. századból szemlélve viszonylag egyszerű feladatnak számít meghatározni az egyesülés pozitív és negatív aspektusait. Noha az egyház, a jogrend és az oktatás védelme biztosítva volt, az 1700-as évek elejének skótjai számára egyértelműnek látszott az a történelmi tény, hogy Skócia az angol gazdasági érdekek alávetett szereplője lesz. Az Unió első évtizedeiben a függetlenséget támogatók véleménye szerint egészen napjainkig az angol akarat dominált, a skótoknak e tekintetben bele kellett törődniük déli szomszédjuk vezető pozíciójába. Ám a XVIII. század gazdasági-kereskedelmi, társadalmi és kulturális eseményei újfent a földrajz adta lehetőségek és választóvonalak viszonyformáló erejét bizonyítják. A határok kapcsán érdemes idézni Alistair Moffat gondolatait: Az igazi választóvonal amennyiben kulturális, gazdasági, földrajzi törésvonalról beszélünk sosem Anglia és Skócia, hanem a Felföld és a déli alföldek 24 között húzódott. Ennek értelmében Dél-Skócia lakói az említett tényezők tekintetében sokkal hamarabb képesek voltak alkalmazkodni a változó időkhöz, mint északi honfitársaik. Moffat hozzáteszi, a két Skócia integrálása egy egységgé legalább akkora kihívást jelentett, mint a skótok és az angolok egyesülése [BROWN, 2014]. Az Unió létrejöttét követő évtizedek jakobita felkelései, és a katolikusokhoz csatlakozó felföldiek szakadársága még korántsem egy prosperáló birodalom képét vetítette előre. Ám az 1746-os cullodeni ütközetet követően ez a fenyegetettség is megszűnt, így újabb akadály hárult el Nagy-Britannia fejlődésének útjából. A XVIII. század második felében megkezdődött a Felföld felzárkózásának korszaka, és a 24 angolul: Lowlands 15

16 felföldi skótok rehabilitációja, addigra ugyanis olyan események és folyamatok váltak meghatározóvá az alföldeken, melyek merőben új időszak kezdetét jelezték [OLIVER, 2009]. Dél-Skócia hivatalosan is bekapcsolódott az ipari forradalomba, a terület nyersanyagokban és legelőkben gazdag földje pedig kiváló lehetőséget biztosított ehhez. A skót születésű James Watt tökéletesített gőzgépe az egész ipari átalakulás jelképévé és egyben hajtóerejévé vált, a szintén skót származású Adam Smith munkássága a mai napig a gazdasági alapok megértésének elengedhetetlen része. Míg egyes, vagyonosabb skót emberek egyre nagyobb parcellákat sajátítottak ki maguknak a közös legelőterületekből, illetve újabb és újabb bányák nyitására törekedtek, addig egy szűk kereskedőréteg a belpolitikai stabilitásnak köszönhetően kiépülő gyarmati kereskedelemből igyekezett meggazdagodni, sokszor a rabszolgákban látva az ehhez vezető utat. Mindez értelemszerűen nem, vagy nem ilyen mértékben valósulhatott volna meg az Unió piaca és az angol hatás nélkül. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az ipari forradalom egy torz gazdasági szerkezettel bíró Skócia kialakulását vetítette előre, hiszen a folyótorkolatok és tengerszorosok nehézipari nagyvárosai, a hatalmas hajógyárak váltak meghatározó elemmé, a későbbiekben pedig ez a túlsúly komoly nehézséget okozott Skócia, a szolgáltatások irányába mutató struktúraváltásának XX. századi történetében. A városok rohamos fejlődése a munkásréteg növekedését vonta maga után, mely többek között új, baloldali ideológiák népszerűvé válásában mutatkozott meg, a Munkáspárt egyik alapítója a skót származású Keir Hardie volt [MACKAY, 2008]. Mire az 1700-as évek derekára Skóciát magával ragadták e gazdasági jellegű, ám szinte minden tényezőjére hatást gyakorló változásai, az ún. skót felvilágosodás eszméi már kifejtették hatásukat. A függetlenségét megőrző skót oktatás, élén három intézménnyel, St. Andrews, Glasgow és Edinburgh egyetemeivel valóságos szellemi műhelyeknek számítottak. Zárójeles, ám beszédes megjegyzés, hogy ez a trió már javában működött, mire az angliai oldalon is három felsőoktatási intézmény közül választhattak a diákok [NÉMETH, 2003]. A Knox-féle reformációnak köszönhetően az anyanyelvű igehirdetés mellett az analfabetizmus visszaszorítása is megkezdődhetett, az írni, és főleg olvasni tudok igen széles bázisát biztosítva a felsőoktatási intézményeknek. A felvilágosult egyetemeken, a hagyománynak megfelelően, a kritikus gondolkodásmód mellett a világ eddig kifürkészhetetlen jelenségeinek megmagyarázhatóságával, kiszámíthatóságával kapcsolatos fortélyokat lehetett elsajátítani [OLIVER, 2009]. A tradicionális skót értékeket a már említett, jelenleg is a jogart díszítő felirat elemei, a bölcsesség, a jogban való igazságosság és egyenlőség és a másokkal szemben tanúsított szolidaritás, szociális érzékenység jelentette. A XVIII. század szellemi mozgalmának következményei a mai napig szerves részét képezik a skót nemzetnek, a 16

17 gondolkodásra gyakorolt hatása, valamint a kritikus elmék jelenléte pedig alapvetően meghatározhatják egy népszavazás végkimenetelét. Oliver skót történelmet taglaló könyvében külön oldalakat szentel Walter Scott tevékenységének bemutatására. Nem elsősorban írói, hanem identitásformáló munkásságára helyezi a hangsúlyt, neki tulajdonítva a máig érvényben lévő, skót múltról alkotott idealisztikus elképzeléseket: Olvasói szórakoztatásán túl nem kisebb célkitűzése volt, minthogy megőrizzen valamit, amiről úgy gondolta, halálos veszélyben van, éspedig hogy Skóciának önmagáról olyan képe legyen, mint kivételes, ősi nemzetről halhatatlanná akarta tenni, s meg akarta tartani a közönsége tudatában Skócia múltjának epikus küzdelmeit. Ezzel együtt Scott legalább ekkora szenvedéllyel támogatta az Uniót is, álma egy tökéletes egyensúly volt, ahol békében megfér egymás mellett a dicső múlt és a folyamatosan fejlődő, az egység iránt elkötelezett skót jelen. E nyilvánvaló ellentmondásból kifolyólag az elképzelés nem tudott megvalósulni [OLIVER, 2009]. Scottnak ugyanakkor elvitathatatlan érdeme, hogy megteremtette a napjainkra is oly jellemző nosztalgikus gondolkodás alapjait, igaz, számos ma élő skót számára a visszaemlékezés már nem párosul az Unió iránti szimpátiával, a déli szomszédban Scott vélekedésével ellentétben inkább elnyomót, de legalábbis kihasználót lát, mintsem egyenrangú partnert. A két gondolatrendszer összeegyeztetése tehát a XXI. században sem kiváltképp egyszerű vállalkozás. Egy azonban bizonyos: 1707 és az azt követő évszázadok alapvető változásokat generáltak Skócia életének szinte minden aspektusában, ugyanakkor ez idők alatt az Unió megítélése mindvégig kardinális szerepet játszott a rohamosan iparosodó Skócia felvilágosult, kritikus elméinek gondolatvilágában. Harmadik csomópontként a skót devolúció 25 fejlődése kerül röviden bemutatásra, tehát az a folyamat, mely számos politikai és nemzetközi vonatkozásával szoros összefüggésben, alapvetően megszabta Skócia XX századi történetét. A decentralizációval, vagyis az erős, központi kormányzattól való fokozatos eltávolodással párhuzamosan egyre erősödtek azok a hangok, illetve szerveződések, melyek nem elégedtek meg a devolúció nyújtotta autonómiával, hanem a teljes függetlenség elérését tűzték ki célul, melynek megvalósítására a 2014-es referendum kínálta a lehetőséget. A 70-es években megjelenő skót devolúció egy kiterjedt, nemzetközi folyamatba illeszkedő jelenségként látott napvilágot, ez idő tájt Európa több szegmensében is (Baszkföld, Katalónia, 25 a parlamenti szupremácia révén gyakorolt hatáskörök egy részének átruházása területi alapon szerveződő, választott testületekre [PROHÁSZKA, 2010] 17

18 Flandria) az autonómiatörekvések kialakulása és egyes esetekben megszilárdulása volt jellemző. Az ún. állam nélküli nemzetek közül azok esetében beszélhetünk a nacionalizmus megerősödéséről, melyek egykor független, vagy részben független politikai és kulturális identitással rendelkeztek [PROHÁSZKA, 2010]. A fent megfogalmazottakban már bizonyítást nyert az előző állítás Skóciára vonatkozó helyessége. A szóban forgó folyamat két sarkalatos pontjának az 1979-es, sikertelen, illetve az 1997-es, sikeres devolúciós népszavazást célszerű megjelölni. A két referendum közti belpolitikai, valamint nemzetközi különbségek rendkívül jól példázzák csaknem 20 esztendő viszonyainak változásait. A következő oldalon található táblázat a szemléletesség és az egyszerűség kedvéért foglalja össze a leglényegesebb eltéréseket, ezáltal ábrázolva a Skócia eseményeit alakító tényezőket is. Az 1979-es népszavazásról szóló törvényjavaslat egyik kiegészítése értelmében az eredményességhez a részvételi aránynak el kellett volna érnie a 40 %-ot. Hiába voksolt a többség igennel, a kiegészítésnek megfelelően a népszavazás eredménytelenül zárult. Az ezt követő két évtized eseményei és folyamatai azonban alapvető változásokat teremtettek, mind belpolitikai, mind nemzetközi aspektusban re Skócia megérett egy komoly devolúciós lépésre, és 300 év után ismét önálló parlamenttel rendelkezhetett [PROHÁSZKA, 2010]. Ugyanakkor a 2000-es évekre a referendum a skót társadalom és politikai vélekedés vízválasztójaként is funkcionált. A Skót Nemzeti Párt és Európa más autonómiatörekvései erősödésével egyre többen helyzeték kilátásba a teljes függetlenség lehetőségét, míg mások, az unionisták, a független törvényhozás megalakulásával befejezettnek vagy legalábbis a maximális devolúció megvalósítása szempontjából közel befejezettnek tekintették a devolúciós folyamatot. Ez a megosztottság és belpolitikai viszonyrendszer, kiegészülve az újfent elhanyagolhatatlan és együttesen jelentkező nemzetközi viszonyokkal vezet el bennünket a 2014-es függetlenségről szóló referendum közvetlen környezetéhez és kimeneteléhez. 18

19 1979, sikertelen népszavazás 1997 sikeres népszavazás A feltett kérdés(ek) Szeretné az 1978-as Scotland Act rendelkezéseinek gyakorlati megvalósítását? Rendelkezzen-e Skócia önálló parlamenttel? Rendelkezzen-e a parlament az adókat érintő kérdésekről? Részvételi és szavazati arányok szavazat, nem éri el a 40 %-os részvételi küszöböt, érvénytelen, hiába érkezik rel több igen szavazat Összesen voks érkezik, 74.3% támogatja a Skót Parlament létrejöttét és 63.5% szavaz a Parlament adókat is érintő jogosítványa mellett Skócia általános vonásai az adott időben Éretlen az alkotmányos berendezkedés átalakítására Növekvő devolúciós igény, a nacionalizmus megerősödése Az eredmények legfontosabb okai Belpolitika Gazdasági háttér Nemzetközi tényezők Konfliktus a pártok között a népszavazást illetően, nincs egységes vélemény, rosszul kommunikált kampány a Munkáspárt részéről a szavazók felé Gazdasági válság, az elszakadás irányába mutató népszavazás a gazdasági nehézségekkel küzdő Skócia problémáit súlyosbította volna Félelem az Egyesült Királyságból való kiszakadás miatt, a nemzetközi porondon való egyedül maradás sem gazdaságilag sem biztonságpolitikailag nem opció Konzervatív kormányzásból való kiábrándultság, thatcherizmus hatása, egységes és népszerű Munkáspárt, jól kivitelezett kampány Átalakult gazdaság, megszűnik a torz szerkezet, a szolgáltatások kerülnek túlsúlyba, Edinburgh fontos pénzügyi központtá válik Az Európai Unió térhódítása szemben a sokak véleménye szerint hanyatló Egyesült Királysággal; a kétpólusú világrend felbomlását követő időszak kis országainak sikeressége, Írország kelta tigris évei 1. számú táblázat, az 1979-es és az 1997-es referendumok összevetése. Forrás: PROHÁSZKA, 2010; OLIVER, 2009; SALIH, 2013, NÉMETH,

20 A fenti két alfejezetben a földrajzi és a történelmi alapokra helyezett legalapvetőbb skót tényezők bemutatására törekedtem. Bár pár alkalommal már szóba került a 2014-es esztendő legfontosabb kérdése, magával a referendummal a következő fejezetekben foglalkozom részletesebben. Ám az első egységben taglaltak állandó hivatkozási alapként fognak szolgálni, legyen szó akár politikai, identitásbeli, társadalmi, gazdasági, vagy nemzetközi vonatkozásokról. 20

21 2. Legyen-e Skócia független ország? 26 A dolgozat második fejezetének címe, bár elsősorban a skót szavazópolgároknak tette fel a kérdést a 2014 szeptemberében tartott referendum alkalmával, jóval mélyebb, összetettebb jelentést hordozott magában. Az urnákhoz járulók véleményén túl a nemzetközi nézőpont, illetve a Skócia valamennyi szegmensét befolyásoló erők jelentősége is előtérbe került, ezáltal pedig a népszavazás jóval többről szólt, mint a függetlenség tényének puszta megállapításáról. Az előző egységben taglalt alapokra építve nem kevesebbre vállalkozom, mint a Skócia egészét érintő tényezők bemutatására: A 2014-es népszavazás és körülményei, a két tábor érvei és ellenérvei, ezáltal az alternatívák ismertetése a függetlenség és a maradás mellett, ezáltal pedig a jelen Skócia adottságainak és jellemzőinek lehető legrészletesebb feltérképezése Alapfogalmak Mielőtt közelebbről is megvizsgálnánk a referendum körülményeit és ezáltal Skócia jellemzőbb viszonyait, érdemes némi időt szentelni néhány alapfogalom tisztázásának. Az előző fejezetben már szerepeltek olyan kifejezések, mint a függetlenség, autonómia, decentralizáció, devolúció, ám részletesebb és szükséges bemutatásuk elmaradt. E kulcsfontosságú definíciók megadásával ugyanakkor néhány igen lényeges, a népszavazással kapcsolatos tényezőre is rá lehet világítani, többek között a szembenálló felek ideológiájának és kampánystratégiájának fontosabb elemeire. Sokszor ugyanis az alapfogalmak eltérő szempontú értelmezése számított és számít vízválasztónak a népszavazásról alkotott vélemények kialakításánál. A devolúció és a decentralizáció, mint fogalmak, az előző fejezet történelmi csomópontokat taglaló részében már előkerültek, így érdemes ezek bemutatásával kezdeni a meghatározások sorát. A két kifejezés részletesebb tanulmányozása azért is szükséges, mivel elvitathatatlan az összefonódásuk és folyamatjellegű kapcsolatuk a 2014-es eseményekkel. A referendumra ebben a YES és a NO tábor hívei is egyet tudnak érteni elsősorban nem önmagában álló eseményre, hanem egy hosszas, komplex okok rendszerében kialakuló és formálódó folyamat 26 Should Scotland be an independent country? ezt a kérdést kellet megválaszolniuk a szavazóknak, a 2014-es referendum alkalmával. 21

22 állomásaként érdemes tekinteni. Alex Salmond 27 a kampány napjairól és saját gondolatairól szóló művének 28 summázásában a népszavazásra, mint kezdetre, és nem mint végpontra tekint, ugyanakkor egy nagyobb, összetettebb jelenség mozzanataként ábrázolja azt, mely kétségkívül a devolúcióból, illetve a decentralizációból táplálkozik [SALMOND, 2014]. A devolúciónak alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg. Adminisztratív devolúcióról van szó, amikor a helyi érdekeket megosztott hatáskörök révén veszi figyelembe a kormányzat, de a politikaformálás kereteit változatlanul a központban határozzák meg. A törvényhozói devolúció nyomán a felsőbb és alsóbb szintű törvényhozói és végrehajtó funkciók szétválnak, így megteremtődnek a részleges területi és politikai autonómia feltételei [PROHÁSZKA, 2010]. Természetesen mindez az Egyesült Királyságban a 70-es évektől kezdődő folyamatba illeszkedik, hiszen a központi kormánytól elnyert Skócia esetében visszanyert jogosítványok a Wales és Észak-Írország belpolitikai változásait is nagyban befolyásolják. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a decentralizáció kontinentális alkotmányjogban és közigazgatásban elterjedt fogalmát nem puszta különcségből helyettesítik a csatornán túl a devolúció fogalmával, mivel a devolúciós államszervezet lényegét az adja, hogy a központi kormányzat beavatkozhat az alsóbb szintek tevékenységébe, noha ezzel egyidejűleg a hatalom egy részét is átadja [KAISER, 2006]. A Westminster szemszögéből vizsgálva tehát a devolúció a beavatkozás lehetőségén túl negatív előjellel bír, vagyis fokozatosan lebontja a központi hatalomra ruházott jogok egy részét, míg a skót oldalról szemlélve a folyamat egyértelműen pozitív, mivel az adott országrész politikai jogkörét bővítő hatást fejt ki. A 2014 szeptemberére kiírt népszavazás e folyamat magasabb szintű, és egészen más jövőt ígérő állomását jelentette, bár egyértelműen nem tekinthetünk rá végpontként, eredményessége esetén kétségtelenül új alapokra helyezte volna az új ország politikai életét, mely egyéb fogalmak tisztázását követeli meg. Magának az autonómiának a definiálása rendkívül összetett jogi és politikai vonatkozások által válik igazán bonyolult feladattá. Skócia szempontjából külön problémát jelent, hogy az autonómiát elsősorban egy adott nemzetállamon belüli kisebbség önrendelkezéseként határozzák meg, némi módosítással azonban elfogadható a következő megfogalmazás: Az autonómia lényege, hogy egy közösség a lehető legteljesebb mértékben beleszólhasson az őt érintő döntésekbe, és minél önállóbban, minél kevesebb korlátozás és felügyelet mellett intézhesse saját belső ügyeit [GYŐRI SZABÓ, 2006]. Érdemes megvizsgálni az előző bekezdésben definiált decentralizáció és az autonómia összefüggéseit is. Míg a 27 Lásd: YES versus NO c. alfejezetet 28 The Dream Shall Never Die, Alex Salmond,