Korunk orvostudományának szédületes fejlődése és részleteinek információs

Átírás

1 BECK SOMA PROFESSZOR EMLÉKEZETE* SZODORAY LAJOS Korunk orvostudományának szédületes fejlődése és részleteinek információs tömege nagyobb jelentőségű felismeréseket is gyorsan mulandóvá és mellékessé változtat, azért van különös jelentősége annak, hogy a száz év előtt született kutatónak munkásságát a tudomány mai állásának szemszögéből mérlegre tegyük, és 42 évvel halála után megvizsgáljuk, hogy alkotásaiból mennyi és milyen értékek tekinthetők ma is időtállónak vagy járultak hozzá a modern orvostudomány fejlődéséhez. 42 évvel Beck Soma professzor halála után egy ilyen feladattal megbízott referensnek nem nehéz a feladata, ha megvizsgáljuk Beck Soma professzor tudományos munkásságát, mert közölt munkáinak jó része ma is kiállja az idő próbáját. Beck Soma professzor akkor kezdte meg tudományos munkásságát Pertik professzor kórbonctani intézetében, amikor a dermatológia fejlődése megkívánta az egyes kórfolyamatok pontosabb histomorphológiai elemzését, mely az addig űzött inspectív, vizuális leírások és elemzések helyett a kórjelzést a sokkal objektívebb histológiai struktúrákra igyekezett alapítani. Ezért tekinthető szerencsés körülménynek Beck professzor életpályájának ez a kiinduló állomása, mely biztosította a szilárd morphológiai szemlélet kialakítását jövő munkásságára nézve. Érdeklődését mindvégig a histológiai problémák és vizsgálatok kötötték le elsősorban, ezért írja emlékbeszédében legközvetlenebb tanítványa, Lang Mihály professzor: Akkor volt igazán elemében, amidőn tanítványai a histológiai praeparátumok egész sorát helyezték elébe véleményezés céljából. Láttam többször fáradtan, szinte kimerülve a napi munkától, ha leült a mikroszkóp mellé, pillanatok alatt eltűnt arcáról minden fáradság és lelkesen merült bele a készítmények elemzésébe." A tudományos indítást a budapesti kórbonctani intézetben nyerte, onnan indul a Schordann-ösztöndíjjal európai tanulmányútjára. Ennek állomásai már jelezték, hogy eljövendő tudományos munkássága elsősorban a dermatológia egyes kérdései felé irányul, és így Bécsben Ehrmann, Lang és Kaposi osztályain dolgozott, Párizsban Darier és Fournier tanításait hallgatta, míg a Collège de France-ban Ranvier vezetése mellett végzett szövettani tanulmányokat. Végül Hamburgban félélvet töltött P. G. Unna laboratóriumában, mely talán legna- * Elhangzott a Magyar Dermatológiai Társulat Pécsett megtartott Beck emlék-ülésén

2 gyobb benyomást gyakorolt a fiatal kutatóra, és közöttük baráti kapcsolat is alakult ki. Kivételes emberi tulajdonságaira vezethető vissza az, hogy Darier-hez és Unnához a tanítványi tiszteleten kívül ilyen baráti viszony is kötötte. Ez abban is kfejezést nyert, hogy mikor április 20-án váratlanul elhunyt, Darier és Unna is az őszinte megrendülés és részvét hangján emlékeztek meg váratlan haláláról. Egyetemi tanárrá 1921-ben nyert kinevezést. Első histológiai irányú közleménye a bőr és a cornea nyirokréseinek szövettani kimutatásával foglalkozik. Idevonatkozó munkáját a Magyar Orvosi Archívum évfolyamában közölte. Sikerült anilinfestékkel a nyirokrésekben csapadékot létrehoznia, melynek révén kirajzolta a nyirokréseket és ezek összefüggéseit. Ebben az időben még a nyirokrések viszonyai nem voltak tisztázva, és így munkája úttörőnek tekinthető. A következő histológiai tárgyú munkája a nyirokerek elasticus rostozatával foglalkozik, melynek során megállapíthatta, hogy ezek a kiserek a környező kereksejtes beszűrődéssel együtt elastica kosárba vannak ágyazva ban az Archiv f. Derm, tette közzé a molluscum contagiosum jellegzetes sejtjeinek histochemiai elemzését. Egy további histopathológiai tárgyú munkája, mely 1930-ban, röviddel halála előtt a Derm. Zeitsch.-ben jelent meg, a Darier Ferrand-féle dermato-fibrosarcoma daganatsejtjeinek természetével foglalkozik, és ennek során cáfolta D. Mosto olyan irányú véleményét, mely szerint az említett tumorféleségek histogenesisében a Schwann sejteknek vagy az ideg hüvelyek más elemeinek volna szerepe. Ezt az álláspontját főképpen a Bielschowsky Maresch-féle ezüstimpregnatioval készített praeparátumainak vizsgálata alapján alakította ki. Egyidejűleg foglalkozott e tumorféleség elastica hálózatával is. A pathohistológiával fennállott intenzív kapcsolata és állandó érdeklődése főképpen a Krompecher Ödön professzorral végzett együttműködése kapcsán teljesedett ki. Hiszen már 1903-ban Krompecherrel együttesen adták közre a bőrrákok finomabb architectúrájáról, valamint a daganatos szövetek körüli kötőszöveti burjánzásról szóló értékes munkáikat. Krompecher Ödönnel folytatott együttműködése eredményezte, hogy a bőrrákok kérdésében kivételes irányítást kapott, melyet mint dermatológus klinikus kitűnően érvényesített. így nyert megbízást arra, hogy a Jadassohn-féle kézikönyv daganatokkal foglalkozó kötete számára az Epithelioma" c. fejezetet összeállítsa és kidolgozza. (Ilyen irányú fentemlített munkája: Die feinere Architektur der primären Hautcarcinoma und insbesondere die bei ihnen obwaltenden verschiedenen Beziehungen zwischen Epithelwucherung und Bindegewebswiederstand".) A kézikönyvben egy mintaszerű és rendkívül tanulságos történeti részben foglalkozik a carcinoma-kérdés fejlődésével és az addig jelentkezett theóriák ismertetésével és kritikájával. Itt foglalkozik Krompecher Ödön munkájával és értékelésével az akkori onkodermatológiai irodalomban, mely általában epitheliomákkal foglalkozott és tisztázni igyekezett a rák és az epithelioma viszonyait. Krompecher Ödön helyes eljárást követett a nomenclatúrában, amelyet Beck Soma is jól felhasznált a dermatológiai klinikumban és a kézikönyv fejezetében is kifejtette, hogy a klinikai megjelenési formák és a histológiai felépítés, de különösen a biológiai viselkedés nemigen hozható összefüggésbe egymással, egyes kivételes esettől eltekintve. Die bösartigen Epithelioma der Haut" címet adta annak a fejezetnek, amelyben két alfejezet foglalko-

3 zik egyrészt a carcinoma spinocellularéval és a carcinoma basocellularéval, ily módon éles határt húzva a morphológiailag és biológiailag nagymértékben különböző bőrrákféleségek között. Ily módon a sok vitát kavart és nem tisztázott epithelioma nomenclatúra zavartkeltő szerepe megszűnt. Beck Soma leírja ebben a fejezetben, hogy a basalis eredetű sejtek rákos elfajulása a fénymikroszkópos vizsgálatokkal alig mutat eltérést a nem daganatos basalis sejtrétegtől, és mégis elég élesen megkülönböztethetők az ép sejtek a daganatos sejtektől. Ezt a szöveg az Abstechen" szóval fejezte ki, amit kitérés" vagy elágazás" szóval lehet kifejezni, és amely többek közt a magplasma relationak és a chromatin állománynak különbözőségében mutatkozik. Az elektronmikroszkópos szerkezetek vizsgálata a basaliomas sejteknek új felismeréséhez vezetett (Pease, Zelickson és mások). Ezek vizsgálata szerint a daganatos sejtek különböznek az ép basalis sejtektől; a cytoplasmájuk granulans, kevés és rövid tonofibrillumokat tartalmaznak és feltűnően sok a mitochondriumok száma. Továbbiakban leírja a fénymikroszkópos basalmembrána fokozott jelentkezését a burjánzó basaliomas daganatsejtek körül. A histogenesis tárgyalásakor hangsúlyozza, hogy nemcsak a fedőhámból, hanem a mirigyekből is fejlődhetnek basalioma typusú daganatféleségek. Végül felsorolja az epitheliális tumorok csoportjait, melynek során Krompecher Ödön után 4 fő csoport különböztethető meg: 1. tumor spinocellularis, 2. tumor cylindrocellularis, 3. tumor adenocellularis, 4. tumor basocellularis. Ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy Unna és Delbanco elfogadták ezt a felosztást, és méltatták Krompecher Ödön érdemeit e területen. További fejlődést jelentett, hogy az elmúlt évtizedek folyamán pedig elfogadták Nékámnak azt a javaslatát, hogy a carcinoma basocellulare helyett a basalioma elnevezés kerüljön használatra. Beck Soma érdeme, hogy már a kézikönyv fejezetében is foglalkozik a csak később pontosabb leírásokhoz jutott naevus-carcinomík kérdésével is. Itt világosan kifejti, hogy e fogalom alatt basalsejtes tumort ért és nem abban az időben még eléggé elterjedten használt naevo-carcinoma" elnevezést a melanoma malignum kórképekre. Az elmúlt négy évtizedben Clendenning, Gorlin, Howell, Zackheim és mások foglalkoztak ezzel a syndromával, melyben a tumorok és hamartomák ectodermalis és mesenchymalis elemekből állanak, herediter domináns jelleggel. Beck Soma kivételes megfigyelő képességét és tudományos munkájának egzaktságát igazolja az erythema gluteale infantum aetiológiájára vonatkozó munkája, melyet a Budapesti Orvosi Újság dermatológiai mellékletében 1911, janur 26-án közölt, melyben a Jacquet Dermites infantiles" tünetcsoportból kiemelte ezt a candidák okozta glutealis mykosist, és amikor még a klinikai mykológia igen fejletlen volt, az általa alkalmazott tenyésztési és mikroszkópos eljárásokkal pontos leírását adta a bőrkaparékból kimutatott Candida-féleségnek; a tenyésztések által nyert kultúrák sajátságait pontosan ismertette. Néhány héttel Beck közleményének megjelenése után Ibrahim is ismertette ezt a kórképet egy gyermekgyógyászati lapban kevéssé beható aetiológiai elemzéssel. Beck prioritását a Jadassohn-féle Handbuch Buschke és Josef által írt fejezete is hangsúlyozza. Becknek ezt a közleményét azért is ismertetem különös hangsúllyal, mert ez a felfedezés tekintettel a mykológia századunk első évtizedében mutatkozott kezdeti fejlődésre csak egy jól képzett és jó klinikai

4 megfigyeléssel bíró kutatónak sikerülhetett oly módon, hogy a közlemény szövege szinte betűről betűre ma is megállja a helyét. E rövid ismertetésekből és emlékekből álló méltatás is jól bizonyítja, hogy Beck Soma professzor a Magyar Dermatológiának kimagasló egyénisége volt. A tudományos munkára való tehetségéhez mély emberiesség is járult, mert amint azt tanítványa, Lang Mihály professzor is kiemeli, nagy szeretettel és odaadással foglalkozott az orvostanhallgatók szociális és kulturális helyzetével: a maga által rendezett összejöveteleken és a lebilincselő klinikai előadásain elnyerte hallgatóinak tiszteletét és szeretetét. Saját emlékeimben is felmerülnek az évben megtartott Magyar Dermatológiai Társulati ülések, amelyeken Beck Soma professzor hozzászólásai adtak alkalmat tudományos egyéniségének megismerésére. Megjelenése és gondolatfűzései minden hallgatóból a tisztelet érzését váltották ki, és így a magyar dermatológiának nagy veszteséget jelentett, amikor viszonylag fiatalon, munkaereje teljében ragadta el körünkből a halál egy olyan gazdag életpálya után, mely születésének századik évfordulóján is a magyar orvostársadalom általános tiszteletét és megbecsülését váltja ki. IRODALOM 1. Beck, S. C. : Epithelioma. Jadassohn Handb. Haut und Geschl. Krkh Bd Beck S.: Új eljárás a bőr és cornea interepithelialis és kötőszöveti nyirokréseinek feltüntetésére. Magy. Orv. Arch Lang Mihály: Emlékbeszéd Beck Soma professzorról. Beck Emlékkönyv. Bp Melczer, N.: Präcancerosen und Primäre Krebse der Haut. Bp Zackheim, H. S. : Origin of the human basalcell epithelioma Journ. Invest Zelickson, A. S. : An electron microscope study of the basal cell epihelioma. Journ. Invest. Derm Zackheim, H. S. : Nevoid basal cell Carcinoma Syndrome, Arch. Derm Clendenning, W. E. : Basal cell nevus syndrome. Arch, of Derm Korn Heydt, G. E,: Erbliche Aplasien. Bazalzellnaevus. Jadassohn Handbuch Ergänzungswerk. VII Beck, S. C. : Erythema myc. infantile. Budapesti Orvosi Újság Derm. Wschr , 301. Zusammenfassung Prof. Soma Beck ( ) zählt zu den hervorragenden Persönlichkeiten der ungarischen Dermatologie. Er beschrieb das Krankheitsbild des erythema mycoticum, bewies den tuberkuloiden Charakter des erythema nodosum, untersuchte die Tätigkeit der inneren Sekretion in der Haut. Seine literarischen Werke sind reichhaltig und in ihrem großen Teil heute noch zeitgemäß. Der begabte Wissenschaftler bekümmerte sich mit besonderer Vorliebe und Hingabe um die soziale und kulturelle

5 Lage seiner Studenten. Während der von ihm organisierten Zusammenkünfte und seiner befesselnden klinischen Vorlesungen hat er sich die Sympathie und Ehre seiner Zuhörer gewonnen. Im Jahre 1972, zum Anlaß des 100. Jahrestages seiner Geburt wurde eine Gedenkfeier in Pécs veranstaltet. Lajos SZODORAY, Prof. Dr. med. DSc. Clinic of Dermatology and Venereal Diseases of the Medical University of Debrecen Debreceni Orvostudományi Egyetem Bőr- és Nemikórtani Klinikája H 4012 Debrecen, P.O.B. 33. Hungary