Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető

Átírás

1 Elméleti bevezető

2

3 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető A multikulturális kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent. Azokat a társadalmakat nevezzük multikulturális társadalmaknak, amelyekben különböző kultúrák, nemzeti, etnikai és vallási csoportok élnek egyazon területen. Ez azonban még nem jelent a kultúrák és csoportok között kapcsolatot, együttműködést. A multikulturalizmus olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségiségeket. A multikulturalizmust szívesebben jellemezném szemléletként, ami egy olyan együttélés megvalósulása, amelyben az érintett, különböző kulturális, etnikai, vallási, ideológiai háttérrel rendelkező csoportok és egyének identitásukat megtartva, arra büszkén élnek együtt úgy, hogy különbözőségük értéket képvisel az egész érintett közösségben. Az érintettség lehet nagyon tág vagy éppen szűk keret, értelmezhető európai, állami, társadalmi keretekben és térségi, települési, szomszédsági, családi, iskolai, munkahelyi, civil szervezeti, hobbi tevékenység stb. szinten egyaránt. E fejezetben a multikulturalitást mint a kultúrák, nemzetek, etnikumok, vallások sokszínű és tényszerű tehát egymás mellett létező, egyidejűleg megjelenő és értelmezhető értékrendjét közelítjük meg, az interkulturalitást pedig mint e sokszínűség együttélése, együttműködése érdekében és mindezek építésére, fejlesztésére való törekvést. A hazai pedagógiai szakma és szakirodalom másként használja ezeket a fogalmakat. Ha nem is szinonimaként, de egymáshoz közelebb álló, összeépültebb fogalmakként. A multikulturalitást jellemzően olyan társadalmak (elsősorban nemzetek) leírására használják, amelyeket sok különféle kulturális csoport alkot, vagy olyan települések, lakóközösségek jellemzésére, amelyekben különböző kultúrákból származó csoportok élnek együtt. E kontextusban a multikulturalizmus az államok különböző csoportok együttélésére vonatkozó törekvéseit is kifejezi. Vagyis e fogalommal azt a politikai irányultságot is jelzik, amely a kulturális pluralizmust, a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítését támogatja a társadalomban, és amely a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtását is feltételezi. Az interkulturalitás pedig a különbözőségek közötti kapcsolat és együttműködés terén mint módszer jelenik meg. H1/3

4 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv A multikulturalitás fogalomköre értelmezésünk szerint tehát a sokszínűség, a pluralizmus feltételezhető és valós létét és annak az érintett tág és szűkebb közösség(ek) általi elfogadását, míg az interkulturalizmus fogalomköre az elfogadásra való érzékenyítés (tanulási) folyamatának létét és szükségességét jelenti. Az interkulturális tanulás nem csak a kulturális, nemzeti, etnikai, vallási hovatartozás különbözőségeire való érzékenyítést foglalja magában. E körbe taroznak a hétköznapi másságok is, a fogyatékosságok, a nemi különbözőségek, a szexuális identitások, ideológiai másként gondolkodások, életkori, generációs vagy akár az élet aktuális területét jelentő földrajzi különbözőségek. De ide tartozhatnak azok a tapintatosan vagy képzői indíttatásból akár élesen megközelíthető eltérések is, amelyek a hajszín, szemszín, bőrszín másságát emelik ki. Egy adott társadalomban kialakuló együttélés egyensúlya nagymértékben függ a többségi és a kisebbségi kultúrák egymáshoz való viszonyulásától, illetve az adott csoportokat képviselők személyes érzékenységétől. Az interkulturális tanulás célja a képzésen részt vevők szemléletének formálása lehet, a saját magukhoz (önismeretükön keresztül saját identitásukhoz) és ennek alapján más kultúrákhoz való viszonyuk tudatosítása, vagyis az interkulturális kompetenciájuk fejlesztése. H1/4

5 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető Általános tudnivalók gyakorlati, módszertani megközelítés általában Tudás, készség, attitűd milyen ismeretek szükségesek, milyen készségek kellenek a munkához, és milyen készségeket fejlesztünk, valamint milyen a jó és a rossz hozzáállás/attitűd? A kulturális kompetencia azt mutatja meg, hogy egy adott kultúrából származó egyén mennyire képes más emberek kultúráját megérteni, azzal elfogadóan együtt élni, valamint a más kultúrákból származó emberekkel sikeresen kommunikálni. Ez a képesség lehet szinte velünk született, a korai szocializációban szerzett, de természetesen fejleszthető is. A kulturális kompetencia mérhető konstrukció, amelynek alapján az egyéneket, csoportokat, szervezeteket fel lehet mérni, majd a mérések alapján olyan képzéseket lehet tervezni, (ki)fejleszteni, amelyek a kulturális elfogadást erősítik. A sikeres interkulturális kommunikáció két alapfeltétele az érzelmi intelligencia és az interkulturális érzékenység. Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy képesek vagyunk a magunk és mások érzéseit felismerni, önmagunkat motiválni, az érzelmeinkkel magunkban és emberi viszonylatainkban megfelelően bánni. Az éntudatosság megméri, hogy érdemes-e megtennünk azt, amit éppen teszünk, s ehhez az érzelmek nyújtják a szükséges információt. A törekvés arra, hogy az eltérő viselkedést és gondolkodásmódot megértsük, valamint hogy saját véleményünket világosan és érthető módon fejezzük ki, segíti azt, hogy megértsenek és tiszteljenek minket, és ezáltal mi is közelebb kerüljünk másokhoz. Ez a képesség három dolog egyensúlyán nyugszik: tudás (más kultúrák, népek, nemzetek, viselkedésszokások,szokások ismerete), empátia (mások érzéseibe és szükségleteibe való beleélés képessége), önbizalom (a bátorság, amely képességeink, értékeink és céljaink tudatos ismeretéből ered). H1/5

6 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Az interkulturális tanulás folyamatában fontos bizonyos személyes tulajdonságok megléte, illetve fejlesztése. Ezek főként: a kezdeményezőkészség, az empátia, az alkalmazkodóképesség és a meggyőzés képessége. Az érzelmi tudatosság: tudni milyen érzelmet élünk át és miért, felismerni a kapcsolatot érzelmeink és a között, amit gondolunk, teszünk és mondunk, felismerni, milyen hatással vannak érzelmeink a teljesítményünkre, tisztában lenni értékeinkkel és céljainkkal, továbbá ismerni azt, hogy hol van szükségünk fejlődésre, és képesnek lenni arra, hogy tudjunk tanulni a tapasztalatainkból. Az ifjúsági szakma képviselőiként, csoportvezetői, képzői tevékenységünkben feladatunk az ifjúsági korosztályok tagjainak szemléletformálása olyan módon, hogy kulturális kompetenciájuk fejlődjön. Az interkulturális tanulási célú képzéseink során arra törekszünk, hogy a résztvevők empatikus készsége, önismerete, valamint igénye a más kultúrákról való ismeretek megszerzése iránt növekedjen. Erre az egyik legmegfelelőbb módszer a tapasztalati tanulás. Az élményalapú pedagógia, illetve a tapasztalati tanulásról szóló elméletek azt mondják, hogy sokkal hatékonyabb a tanulás akkor, ha a tanulót kizökkentjük komfortzónájából, mindennapi megszokott környezetéből, és olyan helyzetbe hozzuk, amelyben újszerűen, néha akár kényelmetlenül érzi magát. A tapasztalati vagy saját élményű tanulás nagy, tartós változásokat hozhat az interkulturális érzékenyítésben. Az interkulturális tanulás akkor született, amikor a különböző kultúrák elterjedtek a földön, és vélhetően addig tart, míg az emberiség kulturális sokszínűsége létezik. A téma tehát örök, ám hol erősebben jelenik meg mint szükséglet és válasz egy-egy földrész, ország vagy régió jövőképében, politikájában, törekvéseiben, hol pedig csak látens módon van jelen és érezteti hatását. A jelen Magyarországán a téma nem is lehetne aktuálisabb, s ennek az aktualitásnak többféle megközelítése és szintje is van. Egyrészt az uniós csatlakozásunk, a határok átjárhatósága, az emberi és gazdasági tőke mobilitása már jó ideje és láthatóan még sokáig időszerűvé teszi az interkulturális kompetenciák tanulását. A pénzügyi, gazdasági válság és ezzel egyidejűleg a politikai kultúra manapság egyre intenzívebben tapasztalható alászállása, a szélsőséges válaszok sokasodá- H1/6

7 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető sa érzékelhetően a megkülönböztetésnek, az elkülönítésnek és elkülönülésnek, az előítéletek erősödésének kedvez. Életünk makro- és mikroszféráiban megfigyelhető, hogy egyre élesebben jelennek meg a szembeállítások és szembenállások. Sikeres és lemaradó régiók, települések, uniós áttekintésben gazdag és felzárkózó országok, államok, jobboldaliak és baloldaliak, polgárok és állampolgárok, szegények és gazdagok, adófizetők és segélyezettek, idősek és fiatalok, nyugdíjazást várók és pályakezdő munkanélküliek, a közszféra munkavállalói és a versenyszférában dolgozók, az egészségügy befizetői és az egészségügyi szolgáltatásokat igénybevevők, pályázatok nyertesei és vesztesei. A sor végeláthatatlanul folytatható, sajnos. A szembeállítások és szembenállások erősödése tetten érhető a fogalomhasználat durvulásában is: az etnikai, vallási, nemi, világnézeti identitást megkülönböztető jelzők, fogalmak szitokszavakká váltak. A verbális faragatlanság verbális durvaságot kelt, a verbális durvaság akár tettlegességet is indukálhat. A szaporodó agresszív iskolai és utcai cselekmények és ezek egyre drasztikusabbá válása is jelzi az ifjúság körében az interkulturális tanulás és érzékenyítés iránti prevenció szükségességét és fontosságát. Az interkulturális nevelésben közreműködő ifjúságsegítőnek fontos tudni, hogy ez az aktualitás nem korlátozható egy-két hétre vagy hónapra, egy-egy akcióra. Az aktualitásokra való érzékenység és rámozdulás, valamint a prevenció fontossága egyformán releváns az ifjúsági munkában. * * * Mindannyian valamely adott kulturális háttérben növünk fel. Életünket, ünnep- és hétköznapjainkat, tapasztalatainkat, viselkedésünket, társadalmi, környezeti jelenségekhez való viszonyulásainkat meghatározzák azok a körülmények, amelyeket az adott kultúra biztosít számunkra. Neveltetésünk rendszere és mikéntje is nagyban függ az adott kultúra jellemzőitől. A világról való kognitív tudásaink forrását általában jól tudjuk azonosítani (iskola, tantárgy, tanár, könyv, film stb.), a hétköznapi életben szerzett tudásainkról azonban nem vagy alig tudatosul bennünk, mi maga az ismeret vagy készség, s honnan, mikor, H1/7

8 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv hogyan származik. Pedig magatartásunkat, érzelmeinket, gondolkodásunkat és attitűdjeinket nagyban meghatározzák a bennünket ért környezeti hatások, vagyis a minket körülvevő kultúra. A kultúra nem egy statikus valami. Inkább egy dinamikusan és állandóan változó, ismételten és intenzíven megújuló rendszerként jellemezhető. Mintái generációról generációra továbbadódnak, melyeket gyakran úgy írnak le a szakemberek, mint az emberiség társas, társadalmi örökségét. A kultúráról elmondható, hogy miközben általános, egyúttal speciális jegyekkel is bír: általános, mert minden emberi közösségnek, társadalomnak saját kultúrája van; speciális, mert a kultúra egymással párhuzamosan létező, eltérő és változatos hagyományokkal rendelkező társadalmak szokás-, hagyomány-, érték- és normarendszerét, szimbólumait, technológiáját és nyelvi sokszínűségét is jelenti. A különböző mikrokultúrák észrevétlenül vannak jelen életünkben, amelyekre tudatosan sokszor fel sem figyelünk. A gyerekek, fiatalok sokszínű társadalmi, kulturális hátterének felismeréséhez, tudatosításához és megfelelő kezeléséhez az ifjúsági szakma szakembereinek a pozitív, elfogadó szellemű hozzáálláson kívül megfelelő ismeretekkel és képességekkel kell rendelkeznie. Az interkulturális tanulási folyamat fő jellemzője, hogy tiszteletben tartja a különböző kultúrák értékeit, szokásait és hagyományait. Kiemelt céljai: a több kultúrára épülő személyiségfejlesztés, amellyel a legfőbb cél, hogy a gyerekek, serdülők és fiatalok előnyként éljék meg az eltérő kulturális hátteret, a kisebbségi kultúra fenntartása, beleértve a vallás, a nyelv, a normák, a tradíciók, a társadalmi értékek, a társas kapcsolatok ápolását, átfogó értékek felkarolása, fejlesztése, amelyek mind a kisebbség, mind pedig a többség számára fontosak és értékesek, a teljes kulturális beolvadás megakadályozása ezáltal remélhető, hogy a kisebbségek fennmaradnak, kulturális identitásuk megerősödik, fejlődhetnek a többségi környezetben, a nyelvi kompetenciák, érzelmi kompetenciák, valamint az emberi jogok, az érdekérvényesítés ismereteinek és készségeinek fejlesztése, az előítéletes szemlélet átfordítása. H1/8

9 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető Az interkulturális nevelés a következő alapkövetelményeket támasztja az ifjúsági szakma szakembereivel szemben: a rasszizmus felismerésének és az ellene való küzdelemnek a képessége, nyitottság, tolerancia, mások elfogadása, demokratikus (nem rasszista) hozzáállás és értékrend, a gyerekek, fiatalok otthonról, a családból magukkal hozott értékeinek, normáinak, szokásainak alapvető ismerete és figyelembevétele, az erre való alapozás a nevelőmunka folyamatában, olyan módszerek és motivációs eszközök alkalmazása, amelyek hatékonyak a különféle társadalmi osztályokból vagy etnikai csoportokból származó fiataloknál, saját (hiteles) szerepben nyújtott minta, példa, amely a fiatalokban a másik ember elfogadásának, a hozzá való pozitív viszonyulásnak követendő értékeit építi, fejleszti. A fentieken kívül az ifjúsági szakma szakembereinek vallaniuk kell, hogy a nyelvi pluralizmus értéket jelent személy és szervezet számára, a szervezeti normák és értékek az etnikai és kulturális sokszínűséget tükrözik és szentesítik, a tevékenységek és visszajelzések segítik a különbözőségek közötti egyenrangúságot, a csoport tagjainak egyenrangúságot kell tapasztalniuk a tevékenységekben, szolgáltatásokban, képzéseken, az interkulturális nevelés törekvései a szervezeti és csoporttevékenységek minden területére kiterjednek (képzési program, akciók, rendezvények, segítői kapcsolat, motiváció, környezet stb.). A multikulturális társadalomban való eligazodáshoz nagyban hozzásegíthet, ha szem előtt tartjuk, hogy miközben minden ember egyedi, személyes karakterünk, mikrokultúrához tartozásunk számos közös ponton találkozik, ugyan- H1/9

10 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv akkor eltérő jegyekkel is bír. Az individuális jellemzők megkülönböztetik egyik embert a másiktól, de emellett egy-egy kulturális csoport tagjait közös kulturális minták kapcsolják össze. Az egyéniség, az egyediség és a különbözőség, az emberi létezés sokféleségének elfogadása saját magunk és mások pozitívabb szemléléséhez vezet. Azt is szem előtt kell tartanunk, hogy az interkulturális tanulás folyamatában részt vevő gyermek, fiatal csakis környezetével együtt szemlélve érthető meg, így annak kulturális háttere, nyelve, szimbólumrendszere, szokásvilága, értékeinek ismerete nélkül nehéz sikeres nevelő, fejlesztő munkát végezni. Ehhez ismerni kell a kultúra általános felépítését és egyes elemeit. Minden kultúra alapvetően hat fő elemből áll: hiedelmekből, értékekből, normákból, szimbólumokból, technológiákból és a nyelvből. Az értékek egy adott kultúra kollektív elképzelései arról, mi a jó és mi helyes, és mi helytelen, mi kívánatos és mi elutasítandó. * A nemzetközi ifjúsági munkában a nemzeti, etnikai, vallási különbözőségek s az ezekhez való pozitív, toleráns viszony építése, fejlesztése kap prioritást. Az ifjúsági szakma hazai képviselői az ifjúsági szubkultúrák közvetlenül és vállaltan megélhető másságaival, az ezek forrásaiból eredő elutasításokkal és feladatként - az együttélésre, az elfogadásra való érzékenyítéssel találkoznak leginkább. A fiatalok körében sajátos szubkultúrák jönnek létre, amelyek terjedése a zenei divatáramlatok, a fogyasztói szokások kialakulásával, változásaival szorosan öszszefüggésbe hozható. A gyerek, a fiatal fogyasztóként jelenik meg a piac számára, így a cégek, a kereskedelem, a szórakoztató- és a szabadidőipar piaci vásárlóerőt lát bennük (beat, pop, rap, jazz-kultúra, ruházati márkák, étkezési termékek és szokások kultúrája, szabadidő eltöltési szokások, pláza kultúra, bandázás, játékgépek, számítógépezés, netezés stb.). Az ifjúságsegítőnek tudnia kell, hogy nem csupán a jelenben találkozunk az ifjúság körében a saját szellemi (szub)kultúra megalkotásának igényével. Messze * Solymosi Katalin: Fejlődés és szocializáció. In: N. Kollár Katalin, Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest H1/10

11 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető múlt korokban az ifjúság ahol csak tudta szinte minden időben és helyzetben kialakította saját világát, amely markánsan eltért a felnőttekétől. Az ifjúságsegítőnek tapasztalattal kell rendelkeznie arról, hogy a fiatalok világa mennyire nem egységes. A felsőoktatásban egyre nagyobb számban részt vevők mellett a generáció része a lemorzsolódók, leszakadók növekvő létszámú rétege is. Ők az általános iskolából vagy a szakiskolából kimaradó fiatalok, akik piacképtelen képzettség hiányában még évekig nem képesek elhelyezkedni a munka világában, ugyanakkor az iskola és a segítőháló sem minden esetben áll mellettük valós támogató programokkal vagy második esélyt jelentő kínálattal. Nő azoknak a száma is, akik talán soha nem fogják megtapasztalni a kereső tevékenység élményét, mivel elhelyezkedési kilátásaik igen csekélyek, s ma már generációk örökítik át közvetlen kultúrájukban a munkanélküli lét tapasztalati tanulásában a munka kultúrájának hiányát. Az interkulturális tanulás mindig valami tágabb céllal, például a demokráciára és aktív állampolgárságra, a környezettudatosságra való neveléssel, az európai szinten gondolkodással együtt értelmezve nyer létjogosultságot. Fontos, hogy a felelősség elméleti szinten nem épül. A jogok mint tananyag megtanulhatók, de az nem, hogy a jog érvényesítése kötelezettségeket és mások jogainak egyidejűségét, tiszteletét is jelentik, feltételezik. Egymás jobb megismerését, megértését, az előítéletek, a sztereotípiák leküzdését is szolgálják a cserekapcsolatokat, mobilitást támogató pályázati programok az Európai Unióban, amelyek lehetőséget adnak diákoknak, tanároknak, ifjúsági civil szervezeteknek valamely külföldi ország meglátogatására, tapasztalatszerzésre, közös projekt megvalósítására. A pályázati célokon túl ezek a programok nagyon sok egyéni hozadékkal is járnak, hiszen az egyes emberek számára lehetőséget adnak az eltérő kulturális sajátosságok megismerésére, új ismeretek szerzésére, idegen nyelv tanulására, barátságok, új ismeretségek kötésére, a másik ország, másik kultúra részét képező szokásvilágok, értékek, természeti és kulturális kincsek saját élményen alapuló megismerésére, egy másik nép megértésére. H1/11

12 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv Az interkulturális tanulás s benne az emberi viselkedés megértéséhez kiemelten foglalkoznunk kell az előítélet kérdéskörével. Az előítélet ellenséges vagy negatív attitűd valamilyen csoporttal szemben olyan attitűd, amely téves, vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapul. * Az előítélet sokféle módon nyilvánulhat meg. Szóban, például lekicsinylő viccekben, véletlenül vagy szándékosan elejtett, gúnyos megjegyzésekben, beszólásokban, a kiválasztott csoport tagjainak tudatos elkerülésben, falfirkákban, hátrányos megkülönböztetésben is. Hátrányos megkülönböztetés során az adott csoport minden egyes tagját egy kalap alá veszik, és kizárják, illetve megnehezítik mindennapi boldogulásukat, iskolázásukat, munkavállalásukat. Nem vesznek fel például az adott munkahelyre kisebbségi csoportból származó embereket, akár már az újsághirdetésben nyíltan közzéteszik, kik nem kívánatosak, illetve kik kerestetnek az adott álláshelyre. Érdekes tanulságokkal járó feladat lehet egy ifjúsági csoport számára diszkrimináló újsághirdetéseket gyűjteni, pl. olyanokat, amikor ügyfélszolgálati munkára vagy eladói munkakörbe keresnek csinos, huszonéves nőt. A hátrányos megkülönböztetés a kisebbségi csoportok legkülönbözőbb fajtáit sújtja, így a fogyatékkal élőket is, akiknek a mindennapok során meg kell küzdeniük az előítéletekkel s az ebből adódó diszkriminációval, a tőlük való idegenkedéssel. Ugyanígy célpontok a hajléktalanok, a szenvedélybetegek, olyan jellegzetességeket, tulajdonságokat hordozó csoportok képviselői is, akikkel az előítélet kinyilvánítója lehet, hogy sohasem találkozott személyesen. Mesekönyvek, tankönyv-illusztrációk áttekintése, elemzése szintén tanulságos feladat lehet egy ifjúsági csoport tagjai számára: megvizsgálható például, hogy ezek az anyagok milyen háztartási, családi, nemi szerepeket sugallnak, vagy hogy szerepelnek-e bennük szemüveges, mozgássérült, rasszjegyeket hordozó emberek. Különösen fontos figyelnünk a tömegkommunikációs eszközök befolyásoló hatására, a média közvetítette előítélet- és sztereotípia-tanulásra. Nézzünk reklámokat! Hány idős ember szerepel bennük, és milyen arányban jelennek meg büszke vagy megalázó szerepben? * Elliot Aronson: A társas lény. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, kiadás H1/12

13 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető Az előítéletek, a sztereotípiák gyakorta összekapcsolódnak a rasszizmus fogalmával. A rasszizmus azt jelenti, hogy hamis okfejtéssel öröklött személyiségjegyeket, vagy viselkedési jellegzetességeket tulajdonítunk egy bizonyos fizikai külsővel rendelkező embercsoportnak. A rasszista pedig olyasvalaki, aki meggyőződéssel vallja, hogy bizonyos fizikai jegyekkel rendelkező emberek állítólagos felsőbb- vagy alacsonyabb-rendűsége biológiailag magyarázható. * Az előítéletek, a sztereotípiák, a rasszista megnyilvánulások egyaránt negatívan hatnak a megtestesítő személyekre és azokra, akikre irányulnak, hiszen aláássák az érintett csoport önértékelését, áttételesen hatnak az adott csoportba tartozó emberek munkahelyi, a tanulók iskolai teljesítményére, önmagukkal szemben támasztott igényszintjükre, önértékelésükre, mindennapi közérzetükre, mentálhigiénés állapotukra is. Sokféle módszer létezik már, amelyeket eredményesen használnak az előítéletek elleni fellépés során. A különböző szakemberek egyetértenek abban, hogy az előítéletek elleni küzdelem két kulcsfogalma: a nevelés és az interakció. Az interkulturális tanulás folyamata, különösen az előítéletek, sztereotípiák lebontásának sziszifuszi küzdelme akkor lehet eredményes, ha együtt és egymást erősítve vesznek benne részt a különböző szereplők. Lehet, hogy ez a jelen Magyarországán idealisztikus elképzelés, de bizonnyal célravezető. A különböző érintett szakterületek tevékenységeinek összehangolása, koordinációja nem tartozik feltétlenül az ifjúságsegítő munkaköri feladatai közé, de szükséges lenne felvállalnia ezt a szerepet egy adott területen (térség, város, település ) az érintett szereplők valamelyikének (azaz a humán tudományágak, a képzési területek, az emberekkel foglalkozó szakmák, az oktatás, az egészségügy, a szociális ágazat, a humánerőforrás-menedzsment, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a rendőrségi munka területén működő intézmények és/vagy a civil szervezetek képviselőinek). Fontos, hogy a tanulási folyamatban csak olyan módszert, technikát alkalmazzunk, amelynek végrehajtatásában biztonságosan mozgunk, amelyekhez * Giddens, A.: Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó, H1/13

14 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv megfelelő szociálpszichológiai ismeretekkel, tréneri / képzői gyakorlattal rendelkezünk. Ha a képzési program, a csoportfejlesztés érdekében szükséges, inkább hívjunk be más szakembert, aki rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amiket mi nem vagy nem stabilan birtokolunk. Kérdezhetjük akkor: hogyan kezdje ezt el az, aki lelkes, elhivatott, tanult, de saját élményt, gyakorlatot még nem szerzett? Felkészülésképpen egyrészt saját, létező közösségeiben beszélgetéseket, vitákat kezdeményezhet pl. a fejezet végén található, Beszélgetéstémák, a csoportmunkát kiegészítő egyéni vagy kiscsoportos feladatok című részben megadott témákról, másrészt tanult és főként gyakorlati kompetenciát birtokló csoportvezető mellett jártasságot szerezhet a csoport- és gyakorlatvezetői munkában. Óvva intünk mindenkit, hogy anélkül ugorjon fejest a medencébe, hogy tudná, mekkora a víz, különösen ha még nem is tanult meg úszni Sajátos módját választotta az előítéletek, a rasszizmus elleni küzdelemnek Jane Elliott, aki egy diszkriminációs kísérletbe vonta be tanulóit. Jane Elliott 1968-ban, az amerikai egyesült államokbeli Riceville-ben, Iowa-ban egy általános iskola harmadik osztályban tanított abban az évben, amikor Martin Luther King haláláról adott hírt az amerikai televízió. Ezen esemény kapcsán elhatározta, hogy egy kísérletbe vonja be diákjait, amelyet aztán éveken át megismételt. A kísérlettel mára már nemzetközi hírre tett szert a róla készített A vihar szeme (The Eye of the Storm) című dokumentumfilm révén, amelyben elemi erővel mutat rá az előítéletes viselkedés, a kirekesztés következtében a személyiségben megfigyelhető torzulásokra, károkra. Osztályának tanulói fehér családokból származtak, feketékkel kevés kapcsolatuk volt: legfeljebb csak szüleiktől és a televízióból hallottak róluk, személyesen azonban nem igazán volt alkalmuk fekete gyerekekkel közvetlenül találkozni. Az afroamerikaiakat az iskolások kevésbé sikeresnek, butának, szegénynek, nem eléggé becsületesnek tartották. Tulajdonképpen amikor a tanítónő kikérdezte őket a feketékről, csupán azt adták viszsza, amit közvetlen környezetükben hallottak. Ekkor a tanítónő két csoportba sorolta osztályát: kék szeműek és a barna szeműek alkottak egy-egy csoportot, s aznap a kék szeműek nyakába kendőt kötött. Majd a gyerekeknek azt mond- H1/14

15 Mobilitás és interkulturális tanulás Elméleti bevezető ta, hogy a mai napon a barna szeműek lesznek a jobb emberek, ők okosabbak, sikeresebbek, mint a kék szeműek. A barna szeműek a csapból ihattak, míg a kék szeműek csak papírpoharakból, a barna szeműek több szünetet kaptak, és megválaszthatták, kivel akarnak együtt ebédelni. A kék szeműek nem játszhattak a barna szemű gyerekekkel, legfeljebb, ha a barna szeműek erre kérték őket. Eközben, ha egy kék szemű gyerek hibázott, a tanítónő alaposan megdorgálta, és minden lehetőséget megragadott, hogy éreztesse vele alsóbbrendűségét, ügyetlenségét, hibáit. A gyerekek gyorsan megtanulták szerepeiket. Miközben a barna szeműek önbizalma folyton nőtt, addig a kék szeműek önbizalma percek alatt teljesen elfogyott. A gyerekek testtartásán, arckifejezésén is erőteljesen kiütköztek érzelmeik: míg a barna szeműek vidámak és magabiztosak lettek, és egyre jobban teljesítettek, addig a kék szeműeken láthatóvá vált a szomorúság, és teljesítményük fokozatosan romlott. A tanítónő fényképeket készített a gyerekekről a kísérlet előtt és után. A képeken is jól látható a gyerekek hangulatában bekövetkezett változás. A diszkriminációs kísérletet délben már nem lehetett tovább folytatni, a negatívan megkülönböztetett gyerekeken olyannyira eluralkodott a szomorúság és a levertség. Ekkor Elliott feloldotta a helyzetet, elmagyarázta a gyerekeknek, hogy sem a kék szeműek, sem pedig a barna szeműek nem okosabbak, nem ügyesebbek a másik csoportnál. A gyerekek levethették a kendőiket. Ezt nagy örömmel tették: feszültségeiktől telve dühösen hajították el maguktól a megbélyegző, stigmatikus jelet. A kísérletben részt vett diákok még felnőttként is emlékeztek erre a napra, osztálytalálkozóikon is emlegették, egész életre szólóan megtanulták, mit jelent kirekesztettnek lenni egy közösségben. Elliott elérte célját: a tanulók saját magukon tapasztalták meg, mit jelent megbélyegzettnek, kirekesztettnek lenni, s évtizedek múlva is úgy nyilatkoztak a róluk készített filmben, hogy megtanulták a diszkrimináció jelentését, és a tapasztalat erőt adott nekik szembeszállni vele a mindennapok forgatagában is. Több kritikus támadta a gyerekekkel végzett fent ismertetett kísérletet, mondván: hogyan lehetett Jane Elliott ennyire kegyetlen, hogy gyermekekkel hajtsa végre mindezt. Azonban azt már jóval kevesebben gondolták át, hogy amíg a gyerekeknek csupán egyetlen napig kellett kibírniuk a megpróbáltatásokat, H1/15

16 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv amelyeket a nap végén tudatosan megmagyaráztak, feldolgoztak, addig egyes embertársainknak nap mint nap jut osztályrészül a megkülönböztetés. Nekik naponta kell bebizonyítaniuk a velük szemben érvényesülő elfogultság miatt, hogy jók, értékesek, kompetensek, képesek a rájuk váró feladatok megfelelő színvonalú megoldására. A későbbiekben Elliott felnőtteknek szervezett diszkriminációs napot, amelynek keretében önként jelentkező fehér és fekete amerikai résztvevők bevonásával vitte véghez ugyanezt a helyzetgyakorlatot. A nap végére több felnőtt sírni kezdett, annyira nem bírta elviselni a megkülönböztetést, a megpróbáltatásokat. Lezárásként Elliott igyekezett velük is megértetni a lecke lényegét. Jane Elliott diszkriminációs kísérlete magyarul Bertam Verhaag (1996.): Akinek a szeme kék című filmben látható.* * Torgyik Judit Karlovitz János Tibor: Multikulturális nevelés. Budapest, Bölcsész Konzorcium, H1/16

17 Gyakorlatok, tanácsok munka közben

18

19 Mobilitás és interkulturális tanulás Gyakorlatok, tanácsok munka közben A gyakorlat menetének, leírásának első pontja szinte minden alábbi esetben a feladat ismertetése. E bevezetésben sose mondjuk el részletezve, a gyakorlat teljességét. Mindig tömören, röviden azt ismertessük, hogy milyen céllal, milyen jellegű gyakorlatot szeretnénk elvégeztetni. Éreztessük a résztvevőkkel, hogy nem bábuk, nem elszenvedői a történésnek, hanem annak aktív részesei, alkotói. Ne legyünk hosszúak, ne beszéljük túl már előre a feladatot! Utaljunk rá, hogy most magunkkal, az önismeretünkkel, az énképünkkel dolgozunk, és/ vagy a másokhoz való viszonyainkra, viszonyulásainkra, illetve az együttműködésünkre fogunk ránézni. Elég egy-két mondatot elmondanunk, de különösen figyeljünk arra, hogy amit mondunk, az biztonságot adjon a résztvevőknek: legyen kiszámítható számukra az együtt töltendő idő. A gyakorlat elvégzéséhez szükséges, feltüntetett időt csak iránymutatásként szabad figyelembe venni. (Ez alól kivétel, ahol ennek különös jelentősége van, pl. ha a gyakorlatot egy vagy akár több napon átívelően kell alkalmazni.) Ez a megközelítés arra is utal s reméljük, késztet is minden felhasználót, gyakorlatvezetőt, hogy ha még nem csinálta csoporttal a gyakorlatot, alkalmazása előtt feltétlenül csinálja azt végig stopperórával ő maga is. Minden gyakorlathoz érvényes szabály, hogy az információadás, szabályismertetés után kérdezzük meg a résztvevőket: érthető volt-e az információ, van-e kérdés. A jelzett csoportlétszám többségben minimum létszámot jelent, ami alatt a gyakorlat nem hozza, nem hozhatja a kitűzött célt. A jelzett korosztály is csak iránymutatás. Óriási különbségek lehetnek egyének között, s a gyakorlatban való részvétel tekintetében olykor nem az életkor, hanem az egyén személyisége, kvalitásai a mérvadók. Nem szükséges életkorban homogén csoporttal dolgoznunk. A legtöbb gyakorlat éppen akkor segíti legjobban a cél teljesítését, akkor lehet a legeredményesebb, ha a csoport életkor szerint nem egységes összetételű. A fejlesztendő kompetenciák megjelölése a célhoz kötötten történt, de tudni kell, hogy a csoport új, nem tervezhető megoldásokat is behozhat az H2/3

20 Ifjúságügy Ifjúsági szakma, ifjúsági munka Módszertani kézikönyv egyes gyakorlatoknál, s ennek következtében bővülhet, szűkülhet a kompetencia-fejlesztési cél. Az idegen nyelvi kommunikációs kompetencia fejlesztése mint cél bárhol, bármikor megjelenhet, amikor etnikai, nemzetiségi, nyelvi különbözőségeket hordozó csoporttal dolgozunk. A gyakorlatleírások e fejezetben azonban a magyarországi ifjúsági csoportok magyar nyelvű működéséből indulnak ki. H2/4