Halogatjuk, egyre csak halogatjuk1

Átírás

1 Matuska Márton Halogatjuk, egyre csak halogatjuk1 (Az ben lezajlott délvidéki tragédiánk feltárása) Mi történt a vajdasági magyarokkal 1944 végén, 1945 elején? Egyre többen tudnak válaszolni ennek a kérdésnek a lényegére, de még mindig na gyon kevesen, és még mindig nincs rá teljes válasz. Pedig a történések óta itt lóg kérdés a levegőben. Huszonkét éve is elmúlott már, hogy nyilvánosan is fel lett téve, mégpedig abban a nevezetes levélben, amelyet a történelmi VMDK elnöksége fogalmazott meg 1990 áprilisában, nyomban a szervezet megalakulása után, s postázva lett a cím zettnek: a Vajdasági, valamint a Szerb Tudo mányos és Művészeti Akadémiáknak. Vá lasz azóta sem érkezett. A kérdező politikai szervezetünk akkor úgy mérte föl, hogy ha számít a délvidéki magyarság bizalmára, akkor az ilyen lényegi ügyeinkkel akkor is foglalkozni kell, illetve ezekkel kell foglal kozni, ha a hatalomtartók és a többségi nép minden áron és módon ellenzik. És hogy a kérdező helyesen cselekedett, arra bizonyí ték, hogy a VMDK szinte hetek alatt több tízezer tagot toborzott magának, a hamaro san megtartott s a valamivel későbbi általá nos választásokon pedig olyan sikeresen szerepelt, hogy a Szövetségi (jugoszláv) országgyűlésben három, a köztársaságiban (szerb) 9, a tartományiban pedig 17 képvi selői helyet szerzett. Nem beszélve arról, hogy a tartom ányban m inden magyar többségű községben nyert. A magyar vá lasztók megbizonyosodtak tehát arról, hogy a politikai szervezetük elnökségének sike rült megfogalmaznia és képviselnie a ma gyarságot érintő gondok egyik legfontosab bikát. Nevezetesen nyilvánosan szólni háború végén és az utána következő hóna pokban lezajlott magyarüldözést. A válasz napjainkra tehát nagyjából megválaszolhatóvá vált. Vagyis kim ond ható, hogy a szóban forgó időszakban Tito és emberei a Délvidéken mintegy húszezer ártatlan magyart likvidáltak, legtöbbjüket jeltelen tömegsírokban ásták el. Azt is tudjuk, hogy áldozataikat, likvidálásuk előtt rendszerint kegyetlenül megkínozták, mint ahogyan az is: a likvidáltak vagyonát elko bozták, a hozzátartozókra szégyenbélyeget sütöttek. Kiderült az is, hogy a magyarok és a németek megritkítása - a későbbi évek során majdnem a teljes németség kisöprése - után a magyaroknak mintegy ötödének (84000 lélek) elüldözése követte. Sem a tömegirtás, sem pedig a több százezer főt kitevő nemzetiségiek elüldö zése nem spontánul, nem tervszerűtlenül bonyolódott le. Előre kitervezett, jól meg szervezett, országos vállalkozás volt ez, amely a hatalom csúcsán állók utasítására, fegyveres erőinek irányításával, uszítása mellett, közreműködésével folyt le. Bizo- 1 A október 6-án, Zágrábban, az Ady Endre klubban tartott előadás írott változata.

2 nyos személyeket - hatalmas tömegeket név szerint kerestek és tettek el láb alól, illetve - amint azt az okmányokban ma is olvashatjuk - likvidálták őket, vagy dobták át a határon. Néhai Mészáros Sándor történészünk átbogarászta a rendelkezésre álló levéltári dokumentumokat és összeírta a Titóék által háborús bűnössé nyilvánított délvidéki magyarokat, s arra a következtetésre jutott, hogy legfeljebb személyről lehetett volna bebizonyítani a vétkesség.2bizonyítás azonban nem volt, azóta is a puszta minősí tés maradt. A likvidálás és elüldözés, a va gyonelkobzás után a hozzátartozókat egész életre szóló hátrányos megkülönböztetés sújtotta. Egy-egy helység teljes magyar la kosságát, sőt az utódjaikat és hozzátarto zóikat is megbélyegzés érte. A tömegirtás mellett módszeresen ke resték és tették el láb alól a magyarság m in dennemű vezetőit: gazdaságiakat, politikai akat, szellemieket. Legnagyobb veszteséget a lelki vezetőkben szenvedtünk. Mintegy harminc pap esett áldozatul. Attól az időtől kezdve csak baloldali vezetőink lehettek, akik között ugyan akadtak tisztességes emberek, akik hittek a kommunista ideoló giában, a mérce azonban nem a tisztessé gen alapult, hanem azon, hogy a vezető vakon teljesíti-e a PÁRT parancsát.3 Nem véletlenül kerültek hatalomra, lettek élet s halál urai erkölcstelen, züllött alakok, a kisés nagyközösségek söpredéke, a közösségük által megvetett, hitványnak tartott szemé lyek. Akik, ha kellett embereket irtottak. El kellett felejtenünk, hogy valaha is léteztek másmilyen, nem baloldali vezetőink. A tör ténelmünk mintha 1944 őszén, a kommu nisták vezetésével kezdődött volna, a dicső séges felszabadulással. A vérengzés oka A titói hatalomtartók hivatalosan a kezde tektől fogva igazságszolgáltatásnak mond ták a magyarok elleni tevékenységüket, azt állítván, azokat büntetik, akik felelősek a magyar hatóságok által 1942 januárjában a Délvidéken - Újvidéken és a környékén lebonyolított vérengzésért, valamint azokat, akik a fasiszta Magyarország megszállói nak szolgálatában álltak. Történelmileg igazolható, hogy Magyarországon 1944 márciusáig - a német megszállásig - üldözték mind a náci-fasiz mus, mind pedig a kommunizmus híveit. Rákosi Mátyást is és Szálasi Ferencet is, a két, lényegében azonos ideológia legismer tebb magyarországi képviselőit egyaránt börtönbe zárták. Számtalan ténnyel igazol ható, hogy a titói rezsimet a legkevésbé az igazságszolgáltatás érdekelte. A magyarok és a németek - elleni atrocitások indítékát Iván Rukavina tábornok, a bánsági bácskai és a drávaszögi (Baranya) részeken, október 17-én bevezetett katonai igazgatás teljhatalmú parancsnoka fogalmazta meg október 22-én közzé tett kiáltványá ban. A szinte sosem emlegetett okmányt átmesélve idézi Aleksandar Kasaš4: Hang súlyozza benne a vidék délszláv jellegének megőrzését valamint a szláv lakosság köte lességét, hogy a nemzeti jövő érdekében tá- 2 Mészáros Sándot: Holttá nyilvánítva. Délvidéki magyar fátum I. Bácska. Hatosik Síp Alapítvány, Budapest 1995., 30. oldal 3 Alekszandar Rankovics, Tito teljhatalmú belügyi megbízottja a Jugoszláv Kommunista Párt július 22-én tartott kongresszusán szól arról, hogyan kell tekinteni a PÁRT-ra. Ebből idéz és következtet belőle könyvében Gordan Akrap (Specijalni rat 2, Večernji list kiadása, Zagreb, é.n.) a 37. oldalon, s Rankovics Beszéde alapján megállapítja: A párt mindeneknek felette áll: az erkölcs, a jog, a tisztesség, a barátság, a család felett. 4 Aleksandar Kasaš: Madari u Vojvodini , Filozosfski fakultét, Növi Sad, oldal

3 mogassa a szükséges intézkedéseket. A ta núk emlékezéseiből és a dokumentumokból tudjuk, hogy a helyi szláv lakosság részéről ez a támogatás miben nyilvánult meg: százés százezer följelentést a hóhérként eljáró hatalmi szerveknél, tevőleges részvételt a magyarok begyűjtésben, kínzásában, likvi dálásában, az események későbbi, mái napig tartó leplezésében, a dokumentumok hamisításában... Nem csupán egy-egy esettel, hanem egész falvak akkori eseményeivel igazolha tó, hogy csakugyan a magyar lakosság megritkítása és megrendszabályozása volt a cél.5 Az Újvidéken megjelenő Szabad Vajdaság (Később: Magyar Szó), a titói Jugoszlávia egyetlen magyar nyelvű napilapja február 27-i számában megjelentetett ve zércikk kifejezi, mennyire lehettek egyen rangú állampolgárai az országnak az itt élő magyarok. A névtelenül megjelentetett írás egy néhány héttel korábban közölt hír tételét veszi alapul. Abban a hírben az volt olvasható, hogy az ország magyarsága gyanús, de a többségi lakosság bizalmat előlegez neki, amely bizalmat utólag ki kell érdemelni. A vezércikk írója így fogalmaz: A fasiszta megszállás az egész magyar ságot fasiszta gyanúval feketítette be, minden magyaron (Kiemelések M.M.) rajta van egy kicsit ez a bélyeg. Ismét itt az idő Furcsa, de számtalanszor tűnt már úgy, hogy elszalasztottuk az utolsó történelmi alkalmat is, hogy Magyarország tisztázza ezt az ügyet déli szomszédjával. Napjainkban ismét azt tapasztalhatjuk, hogy kegyes hoz zánk a sorsunk, újabb alkalmat kaptunk. Az itteni magyarok rendszabályozása ugyanis a második Jugoszlávia szétrothadásáig tartott. Az utána következő milosevicsi éra vezérének érdeke volt Tito dicsfényének minél hatásosabb feketítése, ezért nem esett komolyabb bántódásuk azoknak, akik az ös vérengzésekkel foglalkoz tak. A mélységes hallgatás tehát 1990-ben megszűnt. Elsőként a Magyar Szó indított róla cikksorozatot 1990 októbere közepétől 1991 februárja végéig, majd egymás után jelentek meg cikkek, könyvek, helyi mo nográfiák, készültek dokumentumfilmek, s kisebb játékfilmek is. Valójában azonban a kérdés két állam közötti tisztázása mind a mai napig nem történt meg. Kísérletet tett rá három évvel ezelőtt, 2009 októberében Sólyom László magyar és Boris Tadić szerb államfő, akik közös akadémiai bizottság felállítását kezdeményezték. Valójában azonban a vérengzések megtörténte óta a magyar állam nem tette meg azt a szüksé ges lépést, amely az ügy tisztázásához szük séges. Véleményem szerint a Sólyom-Tadicféle kísérlet nem vezet célba. Rosszul in dult, s ugyanúgy folytatódik. Az első mulasztást azonban a kezdet kezdetén, a párizsi béketárgyalások idején mulasztottuk el, ahol a vérengzést nem hoz ta szóba a magyar delegáció. Nem volt rá 5 A magyarok elleni atrocitások kutatása és feldolgozása során általában csupán érintőlegesen foglalkozunk a németek sorsával. Három, magyarok által is lakott helység: Csurog, Zsablya és Mozsor minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánította a katonai igazgatás tartama alatt a hatóság. A csurogi tragédiáról szól Teleki Júlia könyve: Hol vannak a sírok? (Luxor Color Print, Óbecse, 2007.) A zsablyaiakéról Matuska Márton írt: Hová tűntek Zsablyáról a magyarok? (A VMDP Történelmi Bizottsága, Temerin, 2004.) A Sajkás-vidék egyik kis helységében, a mai Kabolban két helybéli magyar lakos, az ottani csendőrparancsnok támoga tásával megakadályozta 1942 januárjában a razzia keretében tervezett vérengzést, 200 helybeli szerb lemészárlását. A negyvennégy októberében bekövetkezett fordulat után mindkét helybélit hihetetlennek tűnő körülmények között likvidálták. (Erről szól Horváth Orbán magyarul és szerbül egyaránt megjelent könyve: Eltévedt hősök téves csatatéren, illetve: Zalutali heroji na pogrešnom bojištu. Kárpátia Stúdió Kft., Budapest, 2011.)

4 mód. Pedig a magyar kormánynak megfelelő informátorai voltak, akik meglehetősen jó adatokkal szolgáltak. Gondoljunk csak Mindszenty prímás Gyöngyösi külügyminiszternek címzett levelére.6ha akkor nem volt mód a kérdés fölvetésére, akkor föltehető ez az újabb: De nem volt azóta sem? Hogy ennek a lépésnek miből kell állnia, azt Magyarország irányítóinak kell megfogalmazniuk, függetlenül attól, hogy a szerb államnak tetszik-e majd. Bármilyen formában is fogalmazzuk meg véleményünket, a szerb tömeg zömének nem fog tetszeni, éppen ezért, és ennek ellenére bölcsen kell fogalmaznunk. Minél tovább halogatjuk a tisztázást, annál nehezebb feladattal találjuk szembe magunkat, s annál inkább kezére játszunk mindazoknak, akiknek a halogatás a közvetett céljuk, az igazi pedig a vérengzés elbagatellizálása. Lassan cinkosaikká válunk az ilyen szándékúaknak. Ma már nem a feltárással kellene foglalkoznunk, hanem az ártatlanok rehabilitálásával, az elkobzott magyar vagyon visszaszerzésével, a tömegsírok feltárás utáni méltó megjelölésével. Újvidéken, november 13-án. A NÉMETJEINK KISZOLGÁLTATÁSÁRÓL SZÓLÓ DOKUMENTUM MAGYAR FORDÍTÁSA A JUGOSZLÁV NÉPFELSZABADÍTÓ HADSEREG ÉS A PARTIZÁN OSZTAGOK LEGFELSŐBB PARANCSNOKSÁGA Biz sz december 26. VAJDASÁG KATONAI IGAZGATÁSÁNAK Iván Rukavina tábornoknak - A németek mozgósításával és az SZSZSZR-be irányításával kapcsolatban fel fogja keresni Zapevalin vezérőrnagy a III. Ukrán Frontról. Zapevalin vezérőrnagy igényét minden tekintetben teljesíteni kell a szerint a terv szerint, amelyet ő ki fog fejteni. HALÁL A FASIZMUSRA - SZABADSÁG A NÉPNEK [A legfelsőbb parancsnokság kerek pecsétje] A VEZÉRKARI FŐNÖK HELYETTESE Vezérőrnagy[01vashatatlan aláírás] [Kézzel rájegyezve: ad acta.] [Az okmányon olvasható többi, kézzel írott jegyzet szemmel láthatóan későbbi keltezésű, az akta lényegével nem áll összefüggésben] 6 Alevél első idézése megtalálható: Matuska Márton: A megtorlás napjai, Forum-Magyar szó, Újvidék, o.

5 VRHOVNI STÁB /T NARODNO OSLOBODIIACKE VO)SKE 1 PARTIZANSKIH ODREDA JUGOSLAVIJE P a v. b r. 26 decembra 1944 g # VOJNOJT U E R A V I Z A V O JY O D rh U - G e n e r a lu R u k a v in i - ü v e z i m o b iliz a c ij e STemaca i njih o vog upuc/i - va u ja u SSSR doci ce vám generál-m ájor Zapevalin íz I I I U k ra jin - skog f ro n t a, General-m aj or«^2apevalinu iz a c i u sveznu u su sre t i u d o v o ljit i njegovim tra zenjim a po planu k o ji on bude iz lo z io * ^ / SltSRT PASIZMCJ - SLOBGDA NAHQDÜ/ < k r /.SS / Németjeink kiszolgáltatásáról szóló dokumentum

6 Méltó emlékhelyre várva a csurogj dögtemetőben (2011. május 15.)