Vadkármegelőzés és vadkárbecslés. Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet

Átírás

1 Vadkármegelőzés és vadkárbecslés Szent István Egyetem, Vadvilág Megőrzési Intézet

2 SMKVB2306V N Tárgyfelelős: Tárgyelőadó: Vadkár-megelőzés és -becslés 2E+1Gy 3 kr. Dr. Heltai Miklós Dr. Heltai Miklós és Dr. Katona Krisztián Gyakorlatvezető: Kovács Imre és Márton Mihály PhD hallgatók Alapvető cél, hogy a vadgazdálkodás egyik legégetőbb problémájának kezeléséhez adjon ismereteket. Ezen belül kitér az alábbiakra: a vadállomány által okozott mezőgazdasági és erdészeti kárformák és kártípusok megismertetése; a vadkár elhárítás és a vadkár elleni védekezés mechanikai, kémiai és biológiai eszközei; a vadkár megelőzésének lehetőségei a vadgazdálkodás és az élőhely gazdálkodás eszközeivel; vadkárbecslés erdészeti és mezőgazdasági kultúrákban; mezőgazdasági termésbecslés; felelősség a vadkárért. Időpont Előadás címe és témája A vadkár jogi megítélése a középkortól az évi LV. törvényig. (Heltai Miklós) A vadkár jogi megítélése az évi LV. törvény és végrehajtási rendelete alapján (Heltai Miklós) A vadhatás ökológiai háttere, a vadkár kialakulása és következményei a nemzetközi szakirodalom alapján. (Heltai Miklós) Mezőgazdasági vadkárok és kárformák. (Heltai Miklós) Erdei vadkárok és kárformák. (Heltai Miklós) A mezőgazdasági vadkárok felvételezése és becslése. A termésbecslés gyakorlata különböző növénykultúrákban. A kárérték meghatározása. (Heltai Miklós és Kovács Imre) Az erdei vadkárok felvételezése, a kárérték számítása. Az erdei vadkár megállapítása. A mennyiségi és minőségi kár. (Heltai Miklós és Márton Mihály) Védekezés a vadkárok ellen. A védekezés által generált további károk problémái. A megelőzés vadgazdálkodási lehetőségei. (Heltai Miklós) Vadászható fajok okozta egyéb károk (Heltai Miklós) A hazai vadfajok állományainak alakulása, az erdősültség hatása a nagyvadfajok megjelenésére és a sűrűségfüggő hatások jelenléte hazai nagyvadaink állományaiban. (Katona Krisztián) A szarvas táplálkozása mezőgazdasági területeken. A mezőgazdasági terület, mint élőhely nagyvadfajok számára. (Katona Krisztián) A vadkárbecslő szakértői munka gyakorlata. (Heltai Miklós meghívott vendég) - Írásbeli elővizsga

3 Az előadások helye és ideje: VMI, 2. terem; hétfő, 13: A gyakorlatok helye és ideje: A gyakorlatok összevontan, előre megbeszélt időpontban, terepen lesznek megtartva. gyakorlat: Erdei kárformák. (Márton Mihály és Kovács Imre, 6 óra) gyakorlat: Mezőgazdasági kárformák (Kovács Imre és Márton Mihály, 6 óra) A tárgy vizsgakövetelményei 1. A félév elfogadásának feltétele az előadások legalább 50%-án, illetve a gyakorlati foglalkozáson való részvétel. 2. A tananyagból a hallgatók írásbeli vizsgát tesznek a tanulmányi és vizsgaszabályzat feltételei szerint. A szorgalmi időszak írásbeli elővizsgával zárul, ami ha közepes (3) vagy annál jobb, akkor megajánlott jegyként beírásra kerül. Ajánlott irodalom Kőhalmy, T., Mészáros, K. és Völgyi, L A vad által és a vadban okozott károk, valamint a vadászati kár. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron. Varga Z. és Kása R. 2011: Vadkár. Mezőgazda Kiadó. Varga, F Erdővédelemtan. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Simon, B A termésbecslés módszerei. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest

4 A vadkár jogi megítélése a középkortól az évi LV. törvényig

5 Bevezető gondolatok A vadkárok jogi megítélésekor meg kell vizsgálnunk a vadászat jogszabályi hátterét, hiszen a károk rendezése ahhoz szorosan kötődve alakult ki és formálódott. A vadászati jog szabályozásának minden népnél az adott gazdasági és társadalmi viszonyok voltak a meghatározói. Fontos szerepe volt a tulajdoni viszonyoknak.

6 Bevezető gondolatok Fontos tényező, hogy mikor következett be a társadalom állammá szerveződése. Mikor és hogyan alakult ki a földtulajdon? Magyarországon hogyan alakult a vadászat jogi szabályozása a honfoglalást követően? Kik vadászhattak a kezdetekkor és ez hogyan változott?

7 A kezdetek A honfoglalók fő foglalkozása az állattenyésztés és a halászat mellett a vadászat volt, melyet természetszerűleg mindenki gyakorolhatott. Korlátozásról ebből az időből nincsenek információink. A letelepedés fordulópont volt a magyarság életében gazdasági és társadalmi berendezkedés szempontjából egyaránt. A vadászat korlátozások szüksége akkor merült fel, amikor a lakosság helyhez kötöttsége felerősödött (földművelés).

8 A kezdetek Abban az időszakban, amikor a vadászat még teljesen szabad volt (ez az u.n. szabad vadászat kora), a vad által okozott károkért való felelősség gondolata fel sem merült. A vadászatra jogosultak körének szűkülése azonban óhatatlanul előtérbe helyezte a vad által okozott károkat és a felelősség kérdését.

9 A vadkártérítés jelei a középkorban nem mutatkoztak Csőre (1994) szerint: Magyarországon mindig gazdag vadállomány volt, amely minden bizonnyal okozott kárt a mezőgazdasági terményekben. Viszont az akkori felfogás szerint valószínűleg a vadat olyan természeti tényezőnek tekintették, mint a jégverést vagy a rovarkárt. OLYAN KÉNYSZERŰ ADÓ EZ, AMELYET MINDENKÉPPEN MEG KELL ADNI ÉS EZ ÍGY VAN JÓL A te barmodnak is és a vadnak, amely a te földeden van, legyen annak minden termése eledelül. Mózes III. könyve 25 rész, 7.

10 A jobbágyok és parasztok szabad vadászati jogának korlátozása: 1504-ben II. Ulászló 5. dekrétuma Venatio et aucupium, rusticis prohibitum - vadászat és madarászat parasztoknak tiltott - (nem is tetszett nekik!) Egészen pontosan szarvasra, őzre, vaddisznóra, nyúlra, fácánra, csárszármadárra vonatkozóan tiltotta meg. Helyette föld-, rét- és szőlőművelést valamint egyéb kézműves foglalkozást javasolt.

11 Forrás: Kolosváry, 1923

12 Csőre (1994) szerint: a vad által okozott károk megtérítésének kérdése ebben az időben még nem merült fel. Pedig 1683-ban Szentmártoni Bodó János versében bizony már megjelenik a vad károsítása: A szarvas tékozolja mezőben szénánkat, A rossz nyúl tapossa pázsit búzáinkat, Az erdei disznó megeszi a makkot, Tépi töri rontja mezőn az abrakot

13 III. Károly évi dekrétumának XXII. cikke: A vadkárokról még mindig nem rendelkezik! Csupán a vadászati kár jelenik meg: a vetésekben okozott károk megelőzése érdekében megtiltotta a földesuraknak és nemeseknek a sinkorán nevű angol vadászkutyák tartását és a velük való vadászatot is.

14 Mária Terézia A jobbágyoknak joguk van szőlő, gyümölcs és zöldséges kertjeiket magas kerítéssel körül venni és a vadat kutyákkal (de fegyver nélkül) kertjeikből kihajtani (Mária Terézia 1741)

15 Mária Terézia évi urbáriuma: Nem közvetlen kártérítési kötelezettségről szól! A jobbágyok vetéseiben és szőlőiben okozott vadkárok megelőzése érdekében bevezette a vadászati robotot: évente három napon jobbágyi vadászatot kellett tartani és a fegyvert és lőszert a földesúrnak kellett adnia.

16 II. József 1786-os szabályzata: Mindenkinek szabad volt a földjeiről (szőlőiről) a vadat bármiféle módon elriasztani. Ha ekkor a vad megsérül, akkor sem jár kárpótlás a vadászattulajdonosnak. A vármegyei hatóságoknak meg kellett akadályozni hogy a vadat az általános kultúra hátrányára túlságosan el ne szaporítsák gondoskodniuk kellett ( kímélet nélkül rászorítani ) a vadállomány arányos csökkentéséről. A vadászoknak nincs megengedve vetéseken, bevetett földeken és szüret előtt a szőlőkben bármi ürügy alatt kopóval vadászni, vagy hajtást rendezni (25 arany büntetés)

17 II. József 1786-os szabályzata: A mezei terményben, szőlőben vagy gyümölcsösben a vad által okozott károk megtérítendők (pénz vagy termény). A kárt jelenti kell a hatóságnak addig, amíg látható, megítélhető. Azonnali hatósági becslést részrehajlatlan férfiakkal kell végeztetni. A becslés után a megyei hatóság az érdekeltek megidézésével helyszíni szemlét tartott és rövid úton megejtendő tárgyalás során a kárt végérvényesen megállapította.

18 II. Ferenc évi XXIV. törvénye: Fontos rendelkezése, hogy a földesúr a tulajdonában álló földterület fele részét elkeríthette és ott mások nem vadászhattak. Ettől eltekintve azonban továbbra is megmaradt nemesi kiváltságként az idegen területeken gyakorolható vadászati jog. A vadkárokról rendelkezik, azonban: Vadkárokról csak akkor lehetett szó, ha megállapítható volt a vadtenyésztés.

19 II. Ferenc 1802-es törvénye: A vad által okozott károkért a vadtenyésztő úr a haladéktalanul végrehajtandó becsü szerint teljes elégtételt köteles szolgáltatni. A földesúr a jobbágyának is köteles volt a kárt megtéríteni. A károsult pert indíthatott jobbágyok esetében a tiszti ügyész által képviselten - amit két törvénykezési időszak alatt (!) be kellett fejezni. A vármegyének joga volt a vadtenyésztő urakat a vadállományuk csökkentésére vagy elrekesztésére (bekerítésére) kötelezni.

20 II. Ferenc 1802-es törvénye: A kárt okozó vadat bárki elfoghatta, elejthette az általa művelt területen. Azonban ezt a vadat be kellett szolgáltatni a vad illetékes urának. A törvény továbbá lehetővé tette megyei tiszti vadászatok (hatósági vadászat) rendezését a ragadozók és a vetésekre és a szőlőkre kártékony madarak esetében. Tolna megyei Esterházy birtok példája az 1820-as évekből

21 Mezei rendőrségről szóló évi IX. törvény: Megtiltotta a vadászatot a vetéseken az aratás végéig, kaszálókon és réteken a széna és a sarjú betakarításáig, valamint február 1-től a szőlőkben a szüretig ( tilos területek ). A saját vadászterületté alakított úgynevezett kitáblázott helyekre és a faültetvényekre, csemetésekre is vonatkozott a fenti tiltás. Nem vonatkoztak a tiltások a területek tulajdonosaira azért, mert maguknak okozták a kárt.

22 1848-ban (valójában 1853-ban) megszűnt az úrbériség, a jobbágyok földhöz jutottak. Megszűnt a nemesek idegen földekre is szóló vadászati kiváltsága es Osztrák Polgári Törvénykönyv (Magyarországon is hatályban) : a vadkárt meg kell téríteni erdőn, mezőn és egyéb javakban. A ragadozók okozta kárra nincs térítési kötelezettség évi VI. törvény a vadászatról: a fővadak (szarvas, dám, vaddisznó) által okozott kárt az okozástól számított nyolc nap alatt be kellett jelenteni, azt a hatóság felbecsültette és annak kellett megtéríteni, akinek a területén a károkozó fővad tenyészett.

23 1872. évi VI. törvény a vadászatról: Ha a kárt szenvedett gazdálkodó a szomszédból hozzá átjáró fővad lövésének jogát fenntartotta magának, akkor kárt nem követelhetett. Nem járt térítés a kártékony és ragadozó fajok által okozott károk után sem, mert ezeket a fajokat bárki elpusztíthatta (ide tartozott a kóbor eb és a kóbor macska is és a vaddisznó is*). Eltörölte a hivatalból elrendelt hatósági vadászatokat, de 1876-ban újra visszahozta a gyakorlatba a kármegelőzés indokával.

24 1883. évi XX. törvény (1945-ig érvényben volt): Kár bejelentési és kártérítési kötelezettség a szarvas és dám (fővad) okozta károkra vetésekben, ültetvényekben, erdészeti és más gazdálkodási ágakban. Kártérítésre az köteles, aki az okozó vadat tenyészti, vagyis: az nem elegendő, hogy valakinek a területén tenyészik (tehát ott él), hanem ott azt a vadat tenyésztik (gondozzák, kezelik, stb.) is közötti 4 évben a térítendő károkozású fajok körébe bekerült a medve és a vaddisznó is, majd a rendeletet hatályon kívül helyezték.

25 1945. évi miniszterelnöki rendelet: A vadászati jog az államra szállt! A földművelésügyi miniszter elrendelhette bármilyen vadfajra vonatkozóan az állomány csökkentését - a gyümölcsösök kára esetén a nyúlállományét is - ha az a megyei felügyelő szerint túlszaporodott. A szarvas, dám és a vaddisznó által okozott károkért az államkincstár teljes kártérítést adott, ami logikusan következett az állami vadászati jogból.

26 1945. évi miniszterelnöki rendelet: A kiadások fedezésére a nagyvadas vadászterületek bérlői és a lőttvad-kereskedők (!) vadkárjárulékot voltak kötelesek fizetni. Községenként alakultak vadkárbecslő bizottságok és megegyezés hiányában a károsult peres úton érvényesíthette az igényét. Mind a termelő, mind a vadászatra jogosult köteles volt kármegelőzést és elhárítást végezni. Ha azt a jogosult elmulasztotta, akkor büntetésképpen pótlólagos kárjárulékot fizetett.

27 A vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló évi 43. törvényerejű rendelet: A vadászterületen csak annyi vadat engedett tartani, amennyi a mező- és erdőgazdaság érdekeinek sérelme nélkül megél. (vadgazdaságok, rezervátumok??) A bekövetkezett kárt pénzben meg kell téríteni. A vadászatra jogosult köteles megtéríteni a vadászattal okozott károkat, de nem felel a vaddisznó kivételével a kártékony fajok által okozott károkért. A keletkezett kárt három napon belül kellett bejelenteni. A vadászat közben okozott kárt nyolc napon belül közvetlenül a termelőnek kellett kifizetni. Nem az államkincstár vállalt kártérítési kötelezettséget, hanem a károsult mezőgazdasági ingatlannal szomszédos nagyvadas vadászterület kezelőjének, illetve bérlőjének kellet viselni a költségeket.

28 1961. évi VII. törvény Az erdőkről és a vadgazdálkodásról: A vadászati jog és a szabad területen élő vad is az állam tulajdona, azaz elejtése után válik a vadászatra jogosult tulajdonává. Vadkárok térítése államigazgatási eljárásban és polgári peres úton lehetséges. Új vadfaj a muflon, a gím, a dám és vaddisznó mellett. A mezőgazdaságban okozott károkért, valamint a személyekben és dolgokban okozott károkért (!) a vadászatra jogosított felel.

29 1961. évi VII. törvény: Az új szabályozás a korábbinál nagyobb súlyt helyezett a vadgazdák és a termelők együttműködésére, a közös kárfelelősségre és megelőzésre. Nem kell megtérítenie a kárt, ha azt a károsult vagy más személy felróható magatartása okozta. Felelősség a vadászattal okozott kárért, de nem felelős az említett vadfajok erdőgazdálkodásban okozott káráért. Az kötelezhető a kártérítésre, akinek a területéről a vad kiváltott.

30 1961. évi VII. törvény Erdőtörvény: A jogszabályok nem tekintették a vadkár fogalmába tartozónak a megnevezett négy vadfaj által a mezőgazdaságon kívül okozott, pl. erdőgazdasági károkat. Nem volt vadkárként értelmezhető az őz által okozott és a mezei nyúl által gyümölcsösön kívül okozott kár. Az apróvad károkozása a mezei nyúlon kívüli fajokra a jogszabály szerint nem volt vadkárként értelmezhető.

31 Az idő múlásával változások jöttek: megnövekedett gépjárműforgalom miatt egyre gyakoribbá váló vad-gépjármű ütközések a maguk kétoldalú kárhelyzeteivel, a mezőgazdasági technológiák és technikák (gyorsjáratú gépek) és a kemizálás (pl. rágcsálóirtás) élő vadat veszélyeztető káros hatásaival újabb rendezésre váró helyzeteket teremtettek. Szükség volt ezért egy új vadászati jogszabályra, ami az utolsó 35 év alatt felgyülemlett tapasztalat alapján, az aktuális gondok megoldására hivatott.

32 Felhasznált és ajánlott irodalom Csőre Pál (1994): A magyar vadászat története. Zoltán Ödön (1973): Felelősség a vadkárokért és a vadászattal kapcsolatos egyéb károkért. Elérhető jogszabályok Golub Atanáz (1936): Vadászati jog, különös tekintettel a mezőgazdasági kártérítésre. Hauer Lajos (1976): vadkárelhárítás a mezőgazdaságban. Vidiczky János (1930): A vadászati jog lexikona. Kolosváry Bálint (1923): vadászati jog.