A folyamatoknak megfelelő üzemfenntartási stratégia a cementiparban

Átírás

1 AZ ÜZEMFENNTARTÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI A folyamatoknak megfelelő üzemfenntartási stratégia a cementiparban Tárgyszavak: folyamatorientáció; üzemfenntartási stratégia; üzemfenntartás-szervezés; cementipar; költségelemzés. Az üzemfenntartás korszerű irányítási és tervezési rendszerének illeszkednie kell a termelés igényeihez, technológiai folyamataihoz. A kisebb ráfordítást célzó intézkedések A piaci folyamatok hatására az ipari tevékenységek jövedelmezősége csak úgy tartható meg, ha a kor színvonalának megfelelő intézkedéseket tesznek, az 1. ábra szerint. Egységnyinek feltételezett bevételhez képest a termelés kezdeti költsége (a 2. jelű egyenes szerint) növekszik, emiatt egyre kisebb a realizált jövedelem. A veszteség elkerülése érdekében (a 3. jelű egyenes szerint) rendszerint erőteljes költségcsökkentésre kényszerül a vállalkozás, pl. a felesleges munkaerőt elbocsátja, átszervezi a folyamatokat. Ez alapján új fejlődési pálya (4. jelű egyenes) mentén haladnak a termelési költségek, és belátható időn belül ismét elérnék a veszteségpontot. Az ésszerűsítések szokásos ellenlépéseként a termelési költségek hatékonyabb felügyeletét választhatják (az 5. egyenes mentén), és ez kitolja időben a veszteséges termelés elérését. Ilyen veszélyekkel távlatilag sem kell számolni, ha a 7. és a 8. jelű egyenes szerint) gyökeresen új módszerekkel nem csupán fékezik a költségek növekedését, hanem rendszeresen mérséklik a ráfordításokat, ezen belül az üzemfenntartásban is. A cementipari üzemfenntartás is költségekkel jár, része a kalkulációnak. A termelési folyamatban ezen túlmenően jelentős költségek forrása a lekötött eszköz, a kifizetett munkajövedelem, az üzem egyéb általános (belső) költsége. Ehhez járulnak az anyag- és energiavásárlás ki-

2 adásai, a külső közreműködők szolgáltatásaiért fizetett összegek, továbbá a készletezés és az értékesítés költségei. a bevételek csökkenése felelős a piaci árakra ható nyomásért a költségek rendszeres növekedése gyorsabb, mint a bevételeké 5 költség és bevétel értéke bevételek 1 2 költségek 3 költségek csökkentése 6 4 erőteljes költségellenőrzés 7 8 módszerek változtatása idő 1. ábra Az ésszerűsítés alapvető mechanizmusai átfogó költségcsökkentés Az 1. ábra szerinti átfogó költségcsökkentési célok az üzemfenntartás ráfordításainak mérséklésére késztetnek, hiszen ez is része a termelési költségnek. Rendszerint nehezen áttekinthetők ezek az üzemfenntartási költségek, hiányzik a ráfordítások elhatárolása az okozók szerint. További jellemzője az üzemfenntartásnak, hogy nem ragadhatók meg egyértelműen pl. a karbantartás gazdasági előnyei, a teljesítmények értékei. Elhibázott azonban az olyan költségcsökkentés, amely a termelési folyamatok hatékonyságát rontja, pl. a létszám leépítésével, miközben az elvégzendő üzemfenntartási feladatok változatlanok vagy éppenséggel nagyobb felkészültséget igényelnének a vállalaton belül. Ha romlik a géppark rendelkezésre állása, ez a megtakarított bérek sokszorosát elérő károkat, veszteséget okozhat. A folyamatra épített ésszerűsítés Az üzemfenntartási költségek csökkentésének alapvető követelménye, hogy ne rontsa a termelési folyamat hatékonyságát. Néhány alapvető kérdést kell tisztázni ezzel kapcsolatban:

3 Milyen intézkedésekre van szükség? Az ipari termelés, annak technológiája határozza meg az üzemfenntartás tartalmát, terjedelmét. Milyen személyi feltételek szükségesek? A technológiák igényeinek megfelelő felkészítést, képzést igényelnek az üzemfenntartók. Hogyan ütemezzék a feladatokat? Az üzemfenntartás reakcióidőit alapvetően a termelési feladat, a biztonsági szabályok szerint kell kialakítani. Milyen erőforrások szükségesek? Az üzemfenntartás erőforrásait, anyag- és eszközigényét alapvetően a termelési technológiák határozzák meg. A termelési folyamatok szükségletei szerint kialakított üzemfenntartási stratégia elsődleges követelménye a gazdaságosság, továbbá, hogy ez a szervezet képes legyen kifogástalanul teljesíteni a feladatait. A költségeket hatékony módszerekkel csökkentő üzemfenntartás a következő logikai láncolat szerint alakítható ki: az üzemfenntartóknak megszabott reakcióidőket kell elérni, hogy a berendezések rendelkezésre állása elérje az előírt szintet, nélkülözhetetlen a szakmai gyakorlat, a képzettséget növelő ráfordítások, gondoskodni kell az üzemfenntartó műveletek elvégzéséhez előírt anyagi feltételekről, részletesen elő kell írni az üzemfenntartó műveletek tartalmát, sorrendjét, időigényét, a megfelelő munkaerővel kell elvégezni az üzemfenntartás műveleteit, fedezetet kell teremteni az előbbiekből adódó költségekre, a termelésben előforduló rendellenességekről jelentési rendszert kell kialakítani, végre kell hajtani a felmért rendellenességek elemzéseit, időben elvégezve a megelőző intézkedéseket. Az üzemfenntartási stratégia kialakítása A hatékony és teljesítőképes üzemfenntartás fenti tennivalóit az üzem karbantartott eszközállományához igazodva kell előírni, már a stratégiakészítés időszakában (2. ábra). A stratégiakészítés első lépése a termelési folyamatban működtetett berendezések csoportosítása, elsődlegesen a gyártási eljárások szempontjai szerint.

4 az üzem struktúrája üzemi berendezések dokumentációja, a struktúrakialakítás szabályai leállások valószínűsége, a következmények csoportosítása jogszabály, szabvány, irányelv A tervezés második lépése arra ad rendszerezett választ a termelési folyamat ismeretében, hogy meghatározott gép vagy berendezésrész meghibásodása milyen következményekkel járhat, és milyen valószínűséggel következnek be ilyen rendellenességek. A rendszerezett kockázatelemzéshez csoportosítani kell az egyes hibalehetőségek következményeit, egyrészt a személyi sérülések, súlyos balesetek szempontjából, másrészt a lehetséges környezeti terheléseket tekintve, és végül a terméket és a gyártóberendezést érő negatív hatásokat. A harmadik lépés feladata a szükséges üzemfenntartási program összeállítása. Ebből, a tervezés negyedik lépéseként, meg kell határozni az üzemfenntartók reakcióidőit, amelyen belül el kell végezni az észlelt hiba elhárítását. A záró lépés a cselekvési változatok kidolgozása a fenti program végrehajtásához. A cementipari folyamatokra alapozott fenti üzemfenntartási stratégia rendszerint azzal a kedvező hatással jár, hogy a karbantartás, gépfelügyelet ráfordításai jelentősen csökkenthetők, a korábbiakkal azonos rendelkezésre állás esetén is, és egyben csökkenthetők a költségek is. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy hosszabbak a reakcióprogramkészítés a karbantartás, felügyelet munkáira karbantartási, felügyeleti időközök változatai, a munka bejelentési módja reakcióidő meghatározása a hiba elhárításáig személyzet, anyag, tartalék alkatrész, speciális eszköz, berendezés piaci helyzet, költségek, bevételek, versenystratégia különféle megközelítések jellemzői üzemfenntartás stratégiája 2. ábra Az üzemfenntartási stratégia kialakításának folyamata

5 idők, és elkerülhetetlen az üzemfenntartás új programjának kialakítása, pl. a megelőző beavatkozások új szemléletű tervezésével. Az üzemfenntartás irányítása Az üzemfenntartók fő tevékenysége az, amely az előírt beavatkozásokhoz (pl. a gépjavításhoz) ténylegesen szükséges, ehhez járulnak a melléktevékenységek, amelyek nagy része várakozással, a helyszínre jutással, tanácskozásokkal és hasonló felkészülési feladatokkal jellemezhető. A cementiparban az üzemfenntartás említett mellékidői sok esetben elérik a fő tevékenységekre fordított hasznos időt. A termelékenység növelésének jelentős tartalékai rejlenek a mellékidők csökkentésében. Olyan irányítási rendszer kínál megoldást, amely túlnyúlik a hagyományos szervezeti határokon. Ennek a korszerű irányítási rendszernek több pillére van, a következők szerint: Az üzemfenntartás tényleges feladatainak meghatározása az ipartelep összes berendezésének felmérésére, dokumentálására építhető, részletezve az eszközök specifikációs adatait, állapotát, a termelési folyamatban betöltött szerepét. A munkaszervezést úgy kell korszerűsíteni, hogy áttekinthetővé váljanak az üzemfenntartás feladatai, ezek költségei. A rendszerezett adatfelvétel alapján dokumentálni kell az egyes munkák megrendelésének lényeges adatait. Az üzemfenntartás szervezetének korszerűsítése révén kell elérni a hatékonyabb koordinálást, mégpedig a szervezeti határokon átnyúló szemlélettel, hogy a megrendelt munkákat optimálisan valósíthassák meg. A szervezeti határokon átnyúló legyen a költségek tervezése, ellenőrzése (a kontrolling) is, a megrendelt munkák előírt és tényleges ráfordításainak összevetésével, az észlelt eltéréseknek megfelelő irányítási lépésekkel. A termelési folyamat jellemzői szerint írható elő, hogy az egyes technológiák, azok berendezései az üzemfenntartásban milyen reakcióidőket követelnek meg. Ennek megfelelően az egyes termelési lépések költségeihez viszonyítva célszerű vizsgálni az oda tartozó karbantartási, javítási igények költségeinek alakulását is. A pénzben kifejezett termelési veszteség teszi mérhetővé, hogy az annak megelőzését vagy a hiba mielőbbi elhárítását célzó üzemfenntartó munka milyen gazdasági hatású.

6 A következő megközelítések optimumát célozza az üzemfenntartási stratégia: A berendezés rendelkezésre állását tekintve a lehető legkedvezőbb hibaelhárítás, amely megnöveli a termelésre hasznosítható üzemidő arányát, csökkenti a hibák miatt kieső időt. Úgy szervezzék meg az üzemfenntartást, hogy a lehető legkisebb ráfordítással végezzék el a hiba megelőzésének, elhárításának előírt feladatait. Az ipari folyamat hatékonyságát tekintve nem az a lényeges, hogy egy időszakban milyen gyakorisággal lépnek fel üzemzavarok, hanem az, hogy ezek milyen költségeket okoznak. A pénzértékkel kombinált hibaelemzés felhívja a figyelmet a gyengepontokra, amelyek kijavítása elsődleges feladat. Ilyen szemlélettel jobban összpontosíthatók a rendelkezésre álló erőforrások, növelhető a gépek rendelkezésre állása és egyben csökkenthetők a karbantartás költségei. Az üzemfenntartás munkáinak irányítása Az üzemfenntartás reakcióidői eltérően alakulnak a különböző szervezési módok esetén. Indokolt esetekben a termelés részeként, a folyamatokba integráltan érdemes megvalósítani a karbantartást, javítást. Itt a legrövidebbek az idők a szükséges beavatkozás megkezdéséig, a legkedvezőbbek a rendelkezésre állás adatai. Az ilyen rendszerben a gép kezelője végzi el a műveleteket és megfelelően dokumentálja a beavatkozásokat. Valamivel hosszabb a reakcióidő, ha az üzemfenntartók a termelőberendezések közelében elérhetők, bizonyos rutinellenőrzéseket rendszeresen végeznek, és nem tervezett leállások esetén néhány órán belül megkezdik a hiba elhárítását. Évente frissíteni kell a tapasztalatok alapján ezeket a megelőző felügyeleti, üzemfenntartási igényeket. A harmadik szervezési módra a karbantartó, javító műhelyek működése jellemző. A beérkezett megrendeléseket a tervnek megfelelően teljesítik. A cementgyár ilyen jellegű feladataihoz külső közreműködőket is igénybe vehet, hogy a saját karbantartók csúcsterheléseit kiegyenlítse, rövidebb legyen a tervezett leállás ideje. A 3. ábra hasonlítja össze az üzemfenntartási idők megoszlását az ipari üzemekre jellemző kétféle munkaszervezés esetén. Amennyiben esetenként, tervezés nélkül végzik a műveleteket, a fő tevékenységekre mindössze az idő 45%-át fordítják. A tervezés és hatékony irányítás viszont 65%-ra növeli ennek az arányát és 15%-ra csökkenti az olyan mel-

7 lékidőkét, amelyek oka az alkatrészek és anyagok helyszínre érkezése, az utazás, a várakozás stb. fő tevékenység: munkavégzés 45% 65% anyag, tartalék alkatrész eljuttatása, utazás, várakozás, megfigyelés 15% 34% hibák, hibaokok keresése 5% 5% a munkafeladat megtárgyalása 4% 5% személyes szükségletek jelentés, dokumentálás 6% 6% 5% 2% tervezéssel, irányítással tervezés és irányítás nélkül 0% 10% 20% 30% 40% 50% 60% 70% 3. ábra Az üzemfenntartás időráfordításai a fő- és melléktevékenységekre tervezés és irányítás nélkül ( ); tervezéssel és irányítással ( ) az időadatok szakértői vélemény, illetve a második esetben a fejlesztési eredmények értékelése alapján Az üzemfenntartás szervezeti háttere A cementipar üzemfenntartásának szervezetei három nagy funkcionális csoportra tagozódnak: tervezést, irányítást végzők; a termelési feladatnak megfelelő munkacsoportokban dolgozók; valamint a műhelyekben dolgozók. A tervezés, irányítás funkciója teremt kapcsolatot a beérkezett megrendelések és a rendelkezésre álló erőforrások között. Az irányítók feladata az üzemfenntartás folyamatainak megszervezése, a megrendelt munkák rendszerezett elvégeztetése, a megfelelő dokumentálás és az értékelés. Több szakmát egyesítenek az elvégzendő üzemfenntartási feladat szerint kialakított munkacsoportok. A termelés meghatározott folyamatai, berendezései egyben a rendszeresen elvégzendő beavatkozások munkaigényét is megszabják.

8 A javító, karbantartó üzemben többféle műhelyt alakítanak ki a gyártásra, szerelésre, kikészítésre stb. Ezek a műhelyek főleg a nagyobb gépjavításokban, felújításokban kapnak szerepet. Az üzemfenntartás költségeinek tervezése, ellenőrzése elemi szinten a megrendelt munkákra terjed ki, egyrészt a házon belül elvégzett feladatok, másrészt a külső szolgáltatások költségeire. Ellenőrzik továbbá a felhasznált anyag, eszköz stb. kiadásait, mind a külső beszerzések, mind a vállalaton belüli teljesítmények körében. A kontrolling kiterjed az egyes termelő üzemekre is, meghatározza az üzemfenntartásra jutó költséghányadokat, továbbá az előfordult üzemzavarok költséghatásait. Az ipari üzemekben költségközpont-szemlélettel számolhatnak el, ezek egyik tétele az üzemfenntartás, amely a működéséhez és jóváhagyott fejlesztéseihez felhasználhatja a vállalat költségvetésének bizonyos előirányzatait, és a kontrolling útján kísérik figyelemmel a tervezett összegek tényleges felhasználásait. Gyakorlati tapasztalatok Az előzőkben bemutatott korszerűsítések gyakorlati eredménye, hogy növekedett az üzemfenntartásban dolgozók önállósága. Javult az egyes munkák tartalmának meghatározása, és áttekinthetőbbé váltak az üzemfenntartás végrehajtásának folyamatai. A cementgyárban jobban ki lehetett használni a tervezhető üzemfenntartási munkák gazdasági előnyeit. Az alkalmanként sürgősen végzendő (ad-hoc) megrendelések korábbi, 30%-os arányát 5%-ra szorították. Az ésszerűsítések hatására, a kiinduló helyzethez képest mintegy 3%-kal csökkentek az üzemfenntartás költségei, alapvetően abból eredően, hogy jobban igazodnak a termelési folyamatokhoz és feloldották a merev szakmai határokat. Összeállította: Gittlár Ferencné Irodalom Geibig, K-F.; Ryll, F.: Prozessorientierte Instandhaltung in der Zementindustrie. = Zement Kalk Gips, 57. k. 12. sz p Piringer, H.: Prozessoptimierung bei Maerz-Kalköfen. = ZKG International, 58. k. 1. sz p