Válasz Dr. Kovács András D.Sc. egyetemi tanár opponensi bírálatára. Köszönöm opponensemnek Dr. Kovács András professzor úrnak részletes bírálatát.

Átírás

1 Válasz Dr. Kovács András D.Sc. egyetemi tanár opponensi bírálatára Köszönöm opponensemnek Dr. Kovács András professzor úrnak részletes bírálatát. Opponensem az MTA doktori értekezésem formai bírálatával kapcsolatos észrevételeire adott válaszaim a következők: Az értekezésem hosszával kapcsolatos észrevétele Opponensemnek tényszerű. A saját közlemények különlenyomatának közlése külön mellékletként (oldalszám nélkül), valamint a közleményekben szereplő részletes leírásokra, táblázatokra, ábrákra való hivatkozások, illetve ezek (részletes leírások, táblázatok, ábrák) a disszertáció szöveges (számozott) részéből való kihagyása valóban csökkenthette volna a doktori értekezésem számozott oldal terjedelmét. A jobb követhetőség és érthetőség érdekében készítettem el így az értekezésemet annak ellenére, hogy ez utóbbi lényegesen nagyobb munkát jelentett. A tenyésztésbe vételi idő és a sűrített elletés hatása az anyajuhok életteljesítményére című résszel kapcsolatos észrevételére bírálómnak, miszerint a vizsgálatok között, a PhD védésem előtt történtek kétségtelen tény. Ezt, ahogy bírálóm jelzi, az értekezésemben közöltem is. Az eredmények kiértékelése, közlése viszont a PhD fokozatom megszerzése után történt, az eredmények felhasználása a PhD dolgozatomban, illetve annak eljárása során semmilyen formában nem történt meg. Ezzel a témával kapcsolatos vizsgálataim napjainkban is folynak, amelyek közlése folyamatban van. A rövidítések jegyzéke valóban segíthette volna az olvasót. A helyesírási hibákra, illetve a tartalomjegyzékre vonatkozó észrevételek a leadott dolgozatban helytállóak. Ezzel kapcsolatban azonban szeretném megjegyezni, hogy mind a szöveges részben, mind a tartalomjegyzékben levő hibák az mtsai kivételével többször ki lettek javítva a végleges anyag kinyomtatása előtt! A doktori értekezés írása közben többször tapasztaltam, hogy a már egyszer, illetve többször kijavított hibák ismét benne maradtak a szövegben, illetve a tartalomjegyzékben. A véglegesítéskor is ez történt. Utóbb kiderült, hogy ez a különböző Word verziók használata miatt volt így! Az mtsai -re vonatkozó kritikát köszönöm, a későbbiekben így fogom használni. Az értekezés tézisei valóban hosszúnak (55 oldal) tűnhetnek, amelyre magyarázatul szolgálhat, hogy disszertációm alapjául szolgáló vizsgálatok rendkívül sokrétűek. Opponensem helyesírási hibákra vonatkozó észrevételeivel kapcsolatban az előzőekben leírtakat tudom megismételni. Opponensem az MTA doktori értekezésem tartalmi bírálatával kapcsolatos, 11 új tudományos eredményre vonatkozó válaszaim a következők: 1. Opponensem a magyar merinó anyai és apai tulajdonságainak javítására vonatkozó új tudományos eredményemet nem fogadta el, mivel már többen közöltek hasonló vizsgálati eredményeket. Ez kétségtelen tény, de én a megállapításomat több oldalról (több fejezettel összefüggő vizsgálatokban) támasztottam alá. Ennek ellenére opponensem véleményét elfogadom. Opponensem magyar merinóval kapcsolatos megjegyzésével kapcsolatban két észrevételem van. A magyar merinó sűrített (kétévente háromszori) elletésre alkalmas hazánkban, megfelelő tartási és takarmányozási (legelő) viszonyok között. A gyapjúnak napjainkban valóban

2 indokolatlanul alacsony az ára, de nem szabad elfelejteni, hogy a helyettesítésére használt műszál, mind alapanyagát, gyártását, mind hulladékát tekintve rendkívül környezetet terhelő. Ezért ezt érdemes figyelembe venni, a gyapjú egyéb értékes tulajdonságairól nem is beszélve. 2. Opponensem az anyajuhok korai tenyésztésbe vételével kapcsolatos közötti megjegyzésre vonatkozó megállapítására az előzőekben már válaszoltam. (A vizsgálatok között, a PhD védésem előtt történtek kétségtelen tény. Ezt, ahogy bírálóm jelzi, az értekezésemben közöltem is. Az eredmények kiértékelése, közlése viszont a PhD fokozatom megszerzése után történt, az eredmények felhasználása a PhD dolgozatomban, illetve annak eljárása során semmilyen formában nem történt meg. Ezzel a témával kapcsolatos vizsgálataim napjainkban is folynak, amelyek közlése folyamatban van.) Opponensem másik észrevételével kapcsolatban kétségtelen tény, hogy már korábban vizsgálták a különböző fajtájú juhok korai tenyésztésbe vehetőségének idejét. Megállapításom azonban arra vonatkozik, hogy azokat a megfelelő körülmények között felnevelt magyar merinó jerkebárányokat nem célszerű tenyésztésben tartani, amelyek éves korra nem érik el a tenyészérettségüket, mivel ezek életteljesítménye messze elmarad az éves kor körül tenyésztésbe vett anyákétól. Megállapításom tehát, mint hatékony, jól definiálható szelekciós szempontra vonatkozik a magyar merinó anyajuhok életteljesítményének javítása szempontjából. A negatív szelekció alkalmazása a vizsgálat során ennek igazolására, megállapítására történt. Opponensem a szezonalitásra vonatkozó megállapítása helytálló, de ahogy számtalan korábbi munka is és a vizsgálataim eredményei is igazolják, a magyar merinók sűrítve, átlagosan 8 havonta ellethetők megfelelő tartási és takarmányozási körülmények között. 3. Köszönöm, hogy a szakaszos legeltetéssel kapcsolatos eredményeimet új tudományos eredményként elfogadta Opponensem. 4. Az anyajuh használati módokkal összefüggő vizsgálatimmal kapcsolatban kétségtelen tény Opponensem azon megállapítása, hogy a hústípusú merinó anyák genotípusa nem volt teljesen azonos (magyar merinó x német húsmerinó F 1, fajtatiszta német húsmerinó). A vizsgálat céljául kitűzött eredményt megítélésem szerint ez nem befolyásolja olyan mértékben (magyar merinó és a német húsmerinó is sűrítve ellethető, klimatikus igényeik hasonlóak, eltérés elsősorban a növekedési erélyben és vágóértékben van, a magyar merinó nemesítésében a német húsmerinó is részt vett, valamint a keresztezett F 1 -es állományban is a német húsmerinó vérhányada jelentős), hogy az anyajuh használati módok alkalmazásának értékelését, annak alkalmazási feltételeit érdemben befolyásolta volna. 5. Pajor Ferenccel közösen végeztem más kísérletek mellett, a vérmérséklettel kapcsolatos vizsgálatokat is. Pajor Ferencnek témavezetője voltam, így egyes elemei a megállapításaimnak szerepelnek Pajor Ferenc Ph.D. dolgozatában. Az új tudományos eredményeim ötödik pontjának második felében a legeltetett körülményekre és lacaune fajtákra megfogalmazottak azonban már nem szerepeltek. Idézem: Legeltetett körülmények között tartott lacaune anyajuhok vérmérséklete jelentősen befolyásolta a tejtermelésüket. A nyugodtabb egyedek statisztikailag igazolhatóan (P<0,05) az egész laktáció ideje alatt több tejet termeltek, mint az idegesebb társaik. A nyugodt és a nyugtalan (ideges) anyajuhok termelése közötti különbség összességében

3 átlagosan meghaladta a 70 %-ot. A különbség a kor előre haladtával csökkent. Ezért kérem Opponensemet, hogy ezt új tudományos eredményként elfogadni szíveskedjen. 6. Köszönöm és elfogadom Opponensem az ultrahang juhtenyésztésben való alkalmazhatóságával kapcsolatos kritikai észrevételét azzal a megjegyzéssel, hogy Magyarországon számos más országgal ellentétben nem alkalmazzák a kosok Tenyészérték-becslése során. Toldi Gyula Ph.D. értekezésében a computer tomográf alkalmazását javasolta, ahogy ezt Opponensem is írta, és nem az általam javasolt ultrahangos módszert. 7. Köszönöm Opponensemnek, hogy a bárányok nyakalt törzs (carcass) értékelésével kapcsolatos megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. 8. Köszönöm Opponensemnek, hogy az általam vizsgált és javasolt takarmányozási módokkal új tudományos eredménynek fogadta el azt, hogy a juhhús és kecsketej zsírsavösszetételét jelentős mértékben lehet humántáplálkozás biológiai szempontból kedvező módon befolyásolni. 9. Köszönöm Opponensemnek, hogy a másodvetésű olajretek és fehérmustár juhok legeltetésével és takarmányozásával kapcsolatos megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. 10. Köszönöm Opponensemnek, hogy a kúszólucerna és magyar rozsnok legeltetésével és a kiskérődzők ezzel kapcsolatos takarmányozására vonatkozó megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. 11. Köszönöm Opponensemnek, hogy a nehézfém szennyezésnek kitett gyepterületek juhok szerveire, húsára vonatkozó hatásával kapcsolatos megállapításomat új tudományos eredményként elfogadta. Opponensem kérdésekre adott válaszaim: Hogyan látja a magyar merinó jövőjét? Bármelyik fajtáról is legyen szó, folyamatos változásban van és csak konkrét célok és lehetőségek ismeretében lehet értékelni. Rendkívül fontos lenne ezért pontosan meghatározni, hogy milyen körülmények között (tartás, takarmányozás, termékenyítési/szaporítási, stb.) mit várunk el a magyar merinótól. A piac sem egységes bárányhús tekintetében. Ezért azt is pontosan meg kellene határozni az aktuális piaci igények függvényében, hogy mikorra, milyen minőségű, mennyiségű és időbeni ütemezésű élő vagy vágott bárányra van szükség. A magyar merinó a hazai viszonyokhoz (pl. legelő, klimatikus) jól alkalmazkodott. Megfelelő szakértelem, tartási és takarmányozási viszonyok között sűrítve ellethető és kistestű (tejes) bárány előállításra alkalmas. Ez jól összhangba hozható az olasz piac igényeivel. Ebben az esetben az anyai tulajdonságoknak a javítása, anyai típus (viszonylag kistestű, igénytelenebb, a hazai - elsősorban aljfüves - legelőterületeket jól hasznosító, jó szaporaságú és báránynevelő képességű, stb. állomány) kialakítása lehetne az elsődleges cél. Amennyiben nagytestű bárányok előállítása a cél (arab, francia, stb. piacra), a magyar merinó hátrányban van. Jelen formájában a magyar merinó nagy része nagytestű bárányok előállítására kevésbé alkalmas. Ezen vagy nemesítő, vagy haszonállat előállító, vagy fajta átalakító keresztezéssel lehet segíteni. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt a

4 környezetet, ahol a juhokat tartani, illetve termeltetni akarjuk. A juhtartásra használt legelőink jellemzően aljfüves, kis fűhozamú, közepes táplálóértékű és szélsőséges terméshozam ingadozású legelők. A nagytestű, nagy növekedési erélyű fajtáknál, genotípusoknál ezt is figyelembe kell venni. Akkor és ott célszerű ilyen fajtákat, genotípusukat tartani Magyarországon, ahol az igényeiket ki lehet optimális közeli módon elégíteni. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a gyapjút napjainkban ugyan nem fizetik meg, de ez a jövőben változhat, amit mind a használati értéke, mind környezetbarát jellege indokolna. Hogyan látja a szaporodási aszezonális, illetve a szezon meghosszabbításának fontosságát és megvalósíthatóságuk lehetőségeit a juh- és kecsketenyésztésben genetikai és technológiai módszerekkel? Az ivari működés befolyásolására az utóbbi évtizedekben számos módszert fejlesztettek juhés kecskefajban, hogy szezonalitásából adódó termelési hullámvölgyeket kiküszöböljék. Ilyen módszerek és technikák a következők lehetnek: 1. Hormonkezelés és inszeminálás (indukció) 2. Genetikai szelekció (marker gének) 3. Fényprogramok (melatonin) 4. Takarmányozási stratégiák 5. Feromon hatás (Novotniné és Faigl, 2009) 1. A leghatásosabb a kívülről bevitt (exogén) hormonok alkalmazása hüvelytamponok, injekciók formájában. Erre a célra számos módszer kínálkozik. Napjainkban már széles körben használt, eredményes módszer a napos gesztagén-tartamkezelés, majd ezután vemhes kanca szérum-gonadotropinnal kombinált kezelés (gesztagén + PMSG). A módszer indukálja és szinkronizálja is az ovulációt, illetve a petefészek ciklikus működését. 2. A juh és kecske szaporodásbiológiai folyamatait befolyásoló módszerek lehetnek a különböző genetikai tulajdonságokra alapozott szelekciók és keresztezési eljárások (melatonin receptor gén, FecB gén). Az egész évben ciklikus petefészek-működésre szelektálhatunk populáció szinten, illetve olyan fajták használatával, melyek képesek a szezonon kívüli ivarzásra. Juh és kecske esetében is bizonyították, hogy az MT1 receptor előfordulása összefüggésben van a tenyész-szezonon kívüli ivari aktivitás képességével. A fajtaválasztáskor használhatunk olyan fajtát is, amely mérsékli az alapfajtánk szezonalitását. Ilyen lehet például a szapora merinó, mely nemesítésének célja volt egy merinó típusú FecB génhordozó állomány kitenyésztése, mely tiszta vérben és keresztezési partnerként felhasználva a magyar merinóhoz viszonyítva növeli a szaporaságot és csökkenti a reprodukciós folyamatok szezonalitását (Veress és mtsai, 1995). 3. Kiskérődzők esetében a szezonalitás és annak mértéke genetikailag meghatározott tulajdonság, amelyet külső tényezők befolyásolnak. Ezek alapján az endogén melatonin elválasztást meghatározhatja a világos és sötét órák arányának tudatos megválasztása, ami alkalmas lehet a szaporodóképesség és a tejtermelés javítására (Huszenicza és mtsai, 2008). Az elmúlt évek kutatásai rámutattak arra, hogy létezik egy fényérzékeny periódus, ami a napfelkeltét követő órában van. Így elegendő, ha az állatokat az éjszaka fényérzékeny (fotoszenzibilis) szakaszában (flashmelatonin technika) minden nap ugyanazon órájában bekapcsolják a fix idejű hajnali lámpákat (állatok szemmagasságában legalább 200 lux erősségű fényforrás). A trópusokon egész évben közel 12 óra világos és 12 óra sötét van, ezért az ottani juhokat aszezonálisnak tartják. Vitatott, hogy a trópusi fajták (barbadosi, szomáli,

5 dorper és kameruni) aszezonalitása megmarad-e, vagy milyen mértékben csökken a mérsékelt éghajlaton (Kovács és mtsai, 2009). 4. Régi tapasztalat, hogy az ivarzás és vemhesülés akkor a legkedvezőbb, ha a juhok a termékenyítési időszakban, fedeztetés előtt 3-4 héttel, energiában, szükség esetén fehérjében bővebb takarmányozásban részesülnek (flushing). Nem kedvez azonban a szaporodási folyamatoknak a kívánatosnál jobb kondíció. Oldham és Lindsay (1984) csillagfürtmag kiegészítéssel értek el növekedést az ovulációs rátában a ciklus 9 és 12. napja között történt etetéssel, ezt nevezzük focus feeding-nek. 5. A hím állat feromonjai stimulálják az anyaállatokat, míg a nőivarú állat feromonjai jelzik az ivari ciklusbéli állapotát. Az izoláltan tartott kosok anyák közé bocsátása, mint feromon alapú biológiai stimuláció, ún. kos/bak hatás kínálkozik (Scaramuzzi és Martin, 2008). Összegezve, köszönöm Opponensemnek, hogy hat új tudományos eredményemet elfogadta. Kérem, hogy Opponensem vegye figyelembe előzőekben megfogalmazott indokaimat és azt, hogy a disszertáció formai javítására a doktori eljárásrend jelen szakaszában nincs mód. Mindemellett köszönöm javaslatait, további munkám során ezeket figyelembe veszem. Gödöllő, november 27. Dr. Póti Péter