PALEOKARROK A DOROGI STRÁZSA-HEGYEN

Átírás

1 Karszt és Barlang évf. p. 51. Budapest Veress M árton-zentai Zoltán-B auer Norbert PALEOKARROK A DOROGI STRÁZSA-HEGYEN ÖSSZEFOGLALÁS A dorogi Strázsa-hegy három térszínrészletének paleokarros és recens karros form áit különítjük el. Ezeket minősítjük, térképezzük és vizsgáljuk a form ák iránygyakorisági eloszlását. Az adatokat értékelve egyrészt a Strázsa-hegy karrosodási környezetét vázoljuk fel, másrészt hét karsztfejlődési szakaszt különítünk el. Ebből az első a felső triász, a második fiatal mezozoós, a harmadik-ötödik, részben hidrotermális fázisok eocén, a hatodik fázis poszt eocén és a hetedik fázis poszt eocén s részben recens korii. 1. Bevezetés Az irodalomban számos, különböző korú és típusú paleokarrt említenek, Elsőként CVIJ1C, J. (1924) említett üledékkel elfedett karrokat, amelyek paleokarroknak tekinthetőek. A paleokarrokat a fedett karroktól NICOD, J. (1976) különítette el. AUBERT, D. (1969) morénával megvédett, de lecsiszolt, tehát jégborítás előtti karrokat említett. ROSE, L.-VINCENT, P. (1986) hajdan jéggel-borított térszínről széles (idősebb, jégelborítás előtt kialakult) és keskenyebb (fiatal) hasadékkarrokat különítettek el. Idős (alsó-krétánál idősebb) paleokarrokat írtak le a Bettikai Kordillerákból (MARTIN-ALGARA, A.-VERA JUAN, A. 1986), itt a különböző karros formákat (kürtőket, vályúkat) kréta (apti) nyílttengeri üledékek töltik ki. A magyar irodalomban paleokarrokra vonatkozó megfigyelések eddig alig ismertek. KRI- VÁN P. (1959) sziklásparti paleokarrokat írt le a budai-hegységi Csillag-hegyről. NÁDOR A.-SAS- D I L. (1991) említett valószínűleg paleokarros, oldott repedéseket a Fazekas-hegyi kőfejtő (Budai-hegység) dachsteini mészkövéből. Felső triász, sztilolitos lapiez (kutyafog) felszínt dokumentált KORPÁS L. (1998) a gerecsei Pisznice- 1. szintvonal. 2. sziklafal, 3. út, 4. részletesen térképezett kibúvások I. ábra. A vizsgált terület helyrajzi térképe a részletesen térképezett területekkel 51

2 barlang (Tizek-terme) dachsteini mészkövéből. 2. A vizsgált terület földtani jellemzése A Dorogi-medence és környéke - így a vizsgált terület is - főként a szénkutatások miatt földtanilag igen jól feltárt. A Strázsa-hegy és környékéről készült eddigi legrészletesebb földtani térképek 1:5000 méretarányban készültek (JAS- KÓ S , NAG Y G. I960.), majd 1969-re elkészült az általunk felhasznált 1: méretarányú térkép (N AG YG. 1968). Jelen munkában e térkép nevezéktanát követjük. A Strázsa-hegy billent sasbércét (1. ábra) pleisztocén homokkal fedett térszín övezi. A hegy fő tömegét a felső-triász (nóri) szürke és barnafoltos halobiás mészkő alkotja. E kőzet a felszínen inkább csak a déli oldalon és a hegygerinc környékén jelenik meg. A vizsgált területen a triász mészkő közvetlenül érintkezik az eocén üledékekkel. A területtől néhány km-re EK-re a Kétágú-hegyen, DNY-ra a szomszédos Kis-Strázsa-hegyen foltokban, és a Dorogi-medencében pedig fúrások által feltárva jura üledékek, a Berzsek-hegyen, a Dorogi medencében ill. a Lencse-hegyen alsó-kréta üledékek is előfordulnak. A triász és eocén közti üledékképződésre utaló nyomokat a Strázsa-hegyen nem találunk, ez jelentős eróziós diszkordanciára vall. A triász-eocén kontaktus a Budai-hegységhez hasonlóan (WEIN GY. 1977), regionális diszkordancia, jelezve a felső kréta-paleocén-alsó eocén denudációt és a triász mészkő erőteljes karsztosodását (1. kép). A eocénben hidrotermális hatás érte a területet, erre utalnak a Strázsa-hegy Ny-i elvégződésénél nyíló barlangok. A Sátorkő-pusztai-barlangot és a Strázsa-hegyi-barlangot tisztán hévizes eredetű barlangokként tartják számon (JAKUCS L. 1948, 1959, KOVÁCS J.-MÜLLER P. 1980, TAKÁCSNÉ BOLNER K. 2003). Ezt a feltételezést erősítik a Strázsa-hegyen - többek között az általunk részletesen térképezett terület közvetlen szomszédságában (valamint a Sátorkőpusztai-barlangban is) - fellelhető barit kristályok, amiket szintén hidrotermális eredetűnek tartanak {SZAKÁLL S.-GATTER I. 1993). A középső eocénben a széntelepes összlet képződését követően kovás és meszes homokkő, márga és többféle mészkő keletkezett (NAGY G. 1968). Az általunk vizsgált területen (Strázsa-hegy középső és nyugati részei) ezek közül az eocén homokkő a legjellemzőbb, s csak foltokban jelenik meg a ge- 1. triász mészkő, 2. eocén hom okkő, 3. a 3. szám ú képen bem utatott eocén hom okkövei kitöltött vályú, 4. az 5. szám ú képen bem utatott idős kalcittal kitöltött hasadékkarr, 5. diaklázis 1. kép. Eredeti helyzetéből kibillent felsőtriász mészkő karrosodott réteglapja, rá eróziós valamint szög diszkordanciával települő eocén homokkő rinc környékén a nummuliteszes mészkő. Az eocénben lezajló gyors tengerelöntés az erősen karsztosodott triász mészkő felszínt konzerválta. A triász mészkő felülete kisebb-nagyobb foltokban tárul fel. E felületeken különböző alakú homokkő kitöltés foszlányok láthatóak. A homokkővel kitöltött mélyedéseket jellegzetes bélyegeik (méret, alak, elrendeződés) alapján NAGY G -hoz (1968) hasonlóan karros formáknak tekintjük. Kialakulásuk korának felső határát a kitöltő ill. fedő homokkő adja, így a középső eocénnél idősebbek, tehát paleokarros formák. 3. A vizsgálati módszerek Három, néhány m2-es kiterjedésű triász mészkő térszínt térképeztünk fel {2., 3., 4. ábra). A térképezésnél a magashegységi karros térszínek térképezésére kifejlesztett módszert használtuk (SZUNYOGH G , VERESS M.-BARNA J ). A rácsháló felhasználásával elkészített részletes (M = 1:5 méretarányú) síkrajzi térképeket karrmorfológiai térképekké fejlesztettük, ugyancsak felhasználva a magashegységi karrok térképezése során nyert tapasztalatokat (VERESS M , VERESS M.-BARNA J ). A térképi adatok alapján elkészítettük a térképezett formák iránygyakorisági diagrammjait (5. ábra). 52

3 <f igein ezt B 2 0 I H hrras Er9s Q y EÜ3«E]a E 5 > CB1' 2. ábra. A Strázsa-hegy 1 számú területének karros formakincse 1. triász m észkőből álló lejtőrészlet, 2. eocén hom okkő anyagú lejtőrészlet, 2. litoklázis, 4. kalcit kitöltés, 5. eocén hom okkő kitöltés paleokarros form ában, 6. kitöltött paleokarros form a, 7. kitakaródott p aleokarros fo rm a, 8. recens karros fo rm a, 9. karrüreg, 10. növényzet recens karros form ában, 11. lejtőszög és iránya, I. vályú triász m észkövön, II. vályú triász m észkő diaklázis kitöltésében, I I I vályú eocén hom okkő diaklázis kitöltésében, IV. nem folyam atos kifejlödésű vályú eocén hom okkő diaklázis kitöltésében, V. m adáritató 3. ábra. A Strázsahegy 2. számú területének karros formakincse 1. triász m észkő anyagú lejtőrészlet, 2. litoklázis, 3. diaklázis, 4. kalcit kitöltés diaklázisban, 5. eocén hom okkő, 6. eocén hom okkőkitöltés p a leo karros form ában, 7. kitöltött paleokarros fo r ma, 8. eltem etett paleokarros form a, 9. kitakaródott paleokarros fo r ma, 10. recens karros form a, 11. gerinc az eocén hom okkövön, 12. sziklaperem, 13. lejtőszög és iránya, Ha. karrhasadék, 1/b. kiirtkarr, II. vályú, Ill/a. üreg feln yílá sá va l a felszín re került idősebb kalcitkitöltésben oldódással kialakult kism éretű vályú, Ill/b. vályú diaklázis kitöltésében 4. A vizsgált térszínek karros formakincse A szakirodalomban a fedetlen karbonátos felszíneknek számos különböző karrformáját különítik el. BÖGLI, A. (1960), BÖGLI, A. (1976), JENNINGS, J. N. (1985), FORD, D. C.-W ILLI AMS, P. W. (1989), BALÁZS D. (1990) és VERESS M. (1995) nevezéktanát figyelembe véve a leggyakrabban rácskarrt, hasadékkarrt, saroknyomkarrt, gyüszűkarrt, madáritatókarrt, rovátka- 53

4 1. triász m észkő anyagú lejtőrészlet, 2. litoklázis, 3. diaklázis, 4. k a k it kitöltés diaklázishan, 5. eocén hom okkő, 6. eocén hom okkőkitöltés paleokarros fo r m ában, 7. kitöltött p a leo karros fo rm a, 8. eltem etett p a leo ka rro s fo rm a, 9. kitakaródott paleokarros fo r ma, 10. bizonytalan p erem ű paleokarros fo rm a, 11. recens karros fo rm a, 12. g erin c az eocén hom okkövön, 13. sziklaperem, 14. lejtőszög és iránya, I. karrhasadék, II. vályú, III. vályú a triász m észkő d iaklázis ó nak kitöltésében, IV. m adáritató 4. ábra. A Strázsa-hegy 3. számú területének karros formakincse karrt (Rillenkarr), barázdát vagy vályút (Rinnenkarr) különítenek el. Utóbbiakra, amelyek lejtésirányba kialakult hosszanti oldásos fonnák, az összefoglaló vályú ( VERESS M. 1995) elnevezést használjuk. A Strázsa-hegy vizsgált térszínein mind paleokarros, mind "recens" karros formák felismerhetőek. Karrosodását elsőként LEÉL-ŐSSY S. (1952) említette. A hegy keskeny gerincéről kisterületit "karrmezőket" írt le. A Strázsa-hegy "recens" karrformái között leggyakoribbak a vályúk, de előfordulnak madáritató karrok és gyüszűkarrok is. A "recens" vályúk képződhetnek a triász mészkövön, vagy a diaklázisokat, a karros hasadékokat, illetve feltárult üregeket kitöltő fiatal kalciton is (6. ábra). A paleokarros formákat, a belsejüket részben, vagy egészben (2. kép) a kitöltő eocén homokkő alapján különítettük el. Ezen formák mindössze néhány cm mélyek. Szélességük néhány cm és dm közötti, hosszúságuk pedig néhány dm és m között változhat. Belsejük tagolatlan, az oldalfalaik lankásak, peremeik többnyire legömbölyítettek, ritkábban élesek. Irányuk a felszín jelenlegi dőlésének irányától eltér, de a litoklázisok irányával azonos (5. ábra). Az alábbi paleokarros formák különíthetők el: - Hasadékkarr. Szélességük néhány cm, hoszszúságuk 1 m körüli. Egyes paleokarros hasadékok különösen a végeiken kiszélesednek. Kicsi mélységük miatt átmenetet mutatnak a madáritató karrok felé. A recens formák közül a hasadékkarrok inkább kürtőkarrokkal fordulnak elő. A hasadékok egyes helyeken egymást keresztezik, ezek már rácskarroknak tekinthetők. A hasadék- 1. triász m észkő, 2. eocén hom okkő kitöltés, 3. eocén hom okkő 2. k ép. E o c é n h o m o k k ő v e l k itö ltö tt v á ly ú 54

5 karrokat helyenként idős kalcitkéreg béleli (J. kép). A hasadékkarrok helyenként vályúkkal kombinálódnak. A hasadékok és a vályúk iránykülönbségei igen változatosak. A karrhasadékok iránya megegyezhet a vályúk irányával, de lehetnek azokra akár merőleges helyzetűek is. - Vályúk: Szélességük több dm, hosszúságuk akár több méter is lehet. Számuk kicsi, az egymás mellettiek nem párhuzamosak egymással, gyakran több vályú is egymásba kapcsolódik (4. kép). - Madáritatókar. Kör, vagy kissé megnyúlt ellipszis alakú mélyedések, néhány centiméteres, vagy deciméteres átmérővel. Többnyire csoportojzi. b. b 2 i i = * r C1 C2 3 P S di III. dj 653' 8öfc K23 EH* E*!5 <? Zc.mlkb.l 5. ábra. A térképezett térszínrészleteken előforduló paleokarros (I) és recens (II) vályúk, valamint a paleokarros madáritatók (III) irány szerinti eloszlása (a: 1; b: 2; c: 3 számú terület), 1. triász m észkő, 2. idős kalcit, 3. fia ta l kalcit, 4. eocén hom okkő, 5. fo r ró víz, 6. lepusztulási felszín, I. diaklázis képződik (a), am elynek idős kalcit kitöltésében (b) vályú alakul ki (c), II. vályú képződik (a), am elyet kitölt és elfed a z eocén hom okkő (b), diaklázis alakul ki, am elyet fia ta l kalcit tölt ki (c), az eocén hom okkő lepusztul (d), a fe ltá ru ló fia ta l kalcitban vályú képződik (e), I I I karros hasadék képződik (a, b ) a hasadék fia ta l kalcittal kitöltődhet (bp, eocén hom okkő képződik (c), am elynek lepusztulását követően a feltá ru lt fia ta l kalcit kitöltésen vályú képződik (dz), 6. ábra. Különböző vályúgenerációk a Strázsa-hegyen san fordulnak elő. Megfigyelhetők összetett madáritatók is. A részletesen térképezett területeken kívül néhány helyen megfigyelhető, hogy a nagyobb kioldott üregeket laminált eocén mészhomok tölti ki (5. kép) Ezek nagy hasonlóságot mutatnak a NÁDOR A.-SÁSD I L. (1991) tanulmányában bemutatott kitöltésekkel valamint KORPÁS L. (1998) és KORPÁS et al. (1999) leírt laminitekkel, illetve caymanitokkal továbbá, a KRAUS S. (1988) által ismertetett óraüvegekkel. A paleokarros formákban és a feltárult kalcitüregekben a mészhomok lerakódása valószínűleg igen gyorsan történhetett. A jelenlegi denudációs fázisban a formákat kitöltő - kisebb-nagyobb szemcseméretű, gyakran meszes kötőanyagú - eo- 55

6 1. triász mészkő, 2. eocén lam inii/caym anit 1. idős kalcit, 2. triász m észkő 3.kép. Idős kalcittal kitöltött karrhasadék. eocén homokkő részlegesen kipusztul, csupán kisebb-nagyobb foltokban marad vissza. Szintén a részletesen térképezett területek szomszédságában fordul elő kisebb üregek falát borító és repedéskitöltő barit (6. kép). A helyenként erősen lepusztult felszíneken foltszerű fiatal kalcit megjelenése sem ritka. Az ilyen fiatal kalcit is üregekben, zárt hasadékokban keletkezhetett, és azok feltárulását követően került a felszínre. A nagyobb üregeket a fiatal kalcit 5.kép. Többgenerációs eocén laminittel/caymanittal kitöltött üreg csak részben töltötte ki. A kisebbeket viszont teljesen. Előzőeknél a fiatal kalcit kéreg oldódásával a felnyílott üreg helyén alakul ki mélyedés (7. ábra). Míg az utóbbiak területén, ha a fiatal kalcit felszíne a környezethez képest mélyebb helyzetű, akkor annak részleges leoldódása karrosodás során történt. Egyes üregek ugyancsak paleokarrosodás során alakultak ki, illetve fejlődtek tovább. 1. triász mészkő, 2. eocén hom okkő kitöltés 4.kép. Eocén homokkővel kitöltött vályúk, a 2. ábrán bemutatott részletesen térképezett területről I. triász m észkő, 2. hidroterm ális barit kéreg, 3. eocén hom okkővel kitöltött paleokarr együttes 6. kép. Barit kristályokkal bélelt, majdfelnyílott üreg roncsa, felette eocén homokkővel bélelt paleokarr együttes 56

7 Ugyanis a kalcitokat homokkő fedi, tehát a homokkő elborítás idejére az üregek kialakulhattak kitöltődtek, sőt részben fel is tárultak. 5, A paleokarrosodás fázisai és környezete A karrosodási fázisok a karrformák kitöltéseinek figyelembevételével A dokumentált kitöltés generációk többfázi- isúak (6., 7. ábra). A különböző kitöltő üledék generációk a paleokarrosodás többfázisú voltát is jelzik. A képződmények alapján az alábbi relatív karrosodási sorrend volt megállapítható: - a triász mészkő szinszediment, tektonikailag kontrollált mikrokarsztja, - az idős kalcitok és karrok, - a feltételezett hidrotermális baritok és karrok, - az eocén laminált mészhomok (laminit/caymanit) kitöltések, - a fiatal kalcitok és karrok. I. triász mészkő, 2. idős k a k it kitöltés, 2. eocén hom okkő, 4. lepusztulási felszín, 1/ 5 és 11/ 5. karsztos üregek, L/6. fe ltá ru lt karsztos üreg, //?., 1I./6. vályú a karsztos üreget kitöltő kalciton, I. a. karsztos üreg képződik, b. az üreget fia ta l k a k it béleli ki, c. az üreg feltárul, d. eocén hom okkő keletkezik, II. a. üreg képződik, b. fia ta l kalcittal töltődik ki, c. a kalcit kitöltés fe lszín re kerül, d. a fia ta l kalciton vályú képződik, e. eocén hom okkő képződik, fi az eocén hom okkő lepusztul 7. ábra. Idős üregkitöltésben kialakult paleovályú 1. triász mészkő, 2. eocén homokkő, 3. diaklázis, 4. fo r róvíz, 5. fia ta l ka kit, 6. lejtésirány, 7. karrüreg, 8. recens vályú, 9. az eocén hom okkövén bányászattal kialakított lépcső, 10. a triász m észkő karrosodott fel-színe, a. a triász m észkő karros felszín é n e k eltem -tődése, b. a diaklázis kitöltődése, c. a hom okkő lepusztulása, d. a recens vályúk képződése a diaklázist kitöltő fia ta l kalciton 8. ábra. A karrosodás fázisai az 1. számú területen 57

8 A karrosodási fázisok a karrforma generációk figyelembevételével A paleokarros formák irányai és a "recens" karros fonnák irányai nagymértékben hasonlóak (5. ábra). Ez arra utalhat, hogy a "recens" formák irányát a paleokarrosodás preformálta. Ugyanakkor a paleokarros formák irányainak szóródása jelentősebb mint a "recens" formáké. Ez azt sejteti, hogy a különböző paleokarros formák igen változatos körülmények között képződhettek, aminek során változhatott a tektonikai kontrol és a feszültségtér is, illetve a felszín lejtésének iránya és dőlésszöge. A paleokarros formák iránya vagy független a hordozó térszín lejtésirányától, vagy a hordozó térszín lejtésirányába képződtek. Megemlítjük, hogy tapasztalataink szerint a vályúk iránya nagymértékben, míg a karrhasadékok iránya kevésbé függ lejtésiránytól. Ezt figyelembe véve feltételezhető, hogy paleokarrosodás alatt a lejtésirány változott. Ez is a paleokarrosodás több fázisú voltára enged következtetni. Némelyik vályút hasadékkarrok harántolják, a hasadékokat eocén homokkő tölti ki. A homokkő kitöltéseket törések járják át. A hasadékok mentén a vályúk oldalirányban eltolódtak (3. ábra). Ez a formakombináció a következő szakaszokban alakulhatott ki: - A triász mészkőfelszínen lejtésirányú vályú képződött. Kialakulásának kora a fiatal mezozoikumba tehető. - A vályú kialakulás után a hordozó kőzetet olyan törések járták át, amelyek mentén oldaleltolódások jöttek létre. Feltételezett koruk a fiatal mezozoikum és a középső eocén közé tehető. - A töréses, oldaleltolódásos tektonikai szerkezet oldással tovább formálódott, hasadékkarrok képződtek. Koruk a fiatal mezozoikumba és a középső eocén közé tehető. - A karrvályút és az ezt tagoló karrhasadékokat eocén homokkő töltötte ki. Utóbbi ősmaradványokkal datált kora középső eocén. - Az eocén homokkő kitöltéseket törések járták át. Feltételezett koruk poszt eocén. - Karrosodás az eocén homokkő kialakulás után is végbement. Ugyanis néhány helyen megfigyelhető, hogy karros mikroformák képződtek a homokkövet is harántoló diaklázisokat kitöltő kalcitokon, ennek vélhető kora poszt eocén és részben recens. Tehát a karros formaegyüttes elemzésével két üledék-felhalmozódási (felső triász és középső eocén), két karsztosodási és két tektonikai fázis különíthető el. A kisebb (és nem az első karrosodási fázishoz köthető) karros formák, ill. egyes mikrorepedések, már az eocén homokkő kialakulása előtt részben idős kalcittal töltődhettek ki. Ezt az alábbiak bizonyítják: - Egyes lefolyástalan karrhasadékok mentesek az eocén homokkőtől. Az eocén homokkő e hasadék részekből nem mosódhatott ki. Tehát már az eocén fedőhomokkő elbontás előtt egyes hasadékok részben idős kalcittal töltődtek ki, majd az egyenetlenre oldódott kalcitfelszínt az eocén homokkő fedte le. Az eocén homokkő lepusztulása során az idős kalcit kevésbé leoldódott részei felszínre bukkantak. Az idős kaiéit foltok leoldódásával az eredeti karros forma eocén homokkőtől mentes részei feltárultak. - Néhány helyen az idős kalciton homokkő foltok figyelhetők meg. A diaklázisokat, valamint a karros formákat és a hajdani üregeket kitöltő kiválások ugyancsak különböző idejűek. Azok az idős kalcitok, amelyeket eocén homokkő foszlányok fednek, míg a fiatalok azok, amelyek az eocén homokkőben kitöltésként jelennek meg. A karrosodási fázisok az üregek és kristályos kitöltéseik figyelembevételével A részletesen térképezett területeken barit kristályokkal bélelt, majd felnyílott üregekben - a részben leoldott kalcitkérgen is - foltokban eocén mészhomok jelenik meg. A Budai-hegységi analógiák alapján, ahol a felső-eocén Szépvölgyi Mészkövet harántoló kalcit és barit erekből, C (GATTER I és FORD D. C.~ TAKÁCSNÉ BOLNER K. 1991), C (DUBLJANSZKIJ, J. V. 1991), C és C (KORPÁS L. 1998) homogenizációs hőmérsékleteket mértek, feltételezzük, hogy az üregkitöltő baritok a Strázsa-hegy térségében is hidrotermális hatáshoz köthetők. Feltevésünket megerősíti a szintén termálkarsztos eredetűnek tartott (JAKUCS L. 1948, 1959, KOVÁCS J.- MÜLLER P. 1980, TAKÁCSNÉ BOLNER K. 2003) Sátorkő-pusztai-barlang és Strázsa-hegyibarlang közelsége. A barittal részlegesen kitöltött forma kialakulása a következő üledékképződési és karsztosodási (karrosodási) sorrendben játszódhatott le: - A felső-triász mészkő karsztosodása során üreg 58

9 képződés történt. Az ezt követő eocén hidrotermális fázisban barit vált ki. - A barittal bélelt üreg falán idős kalcitkéreg alakult ki, amelynek kora valószínűleg szintén eocén. - A felszín karsztos denudációja során az üreg felnyílott, miközben az üreg falát borító kalcitkéreg részben lepusztult. A folyamat feltételezett kora még szintén eocén. - A felnyílott karsztos üreget középső eocén homokkő töltötte ki. Az üregképződés figyelembevételével a középső eocén előtt a következő üledékképződési fázisok valamint különíthetők el: 1. fázis: késő triász üledékképződéssel kísért, szubmarin karsztosodás (karrosodás), 2. fázis: fiatal mezozoós-paleocén hosszantartó összetett karsztosodás (karrosodás), 3. fázis: eocén hidrotermális fázis, barit és kalcit kiválással, 4. fázis: középső eocén homokkő kitöltés. A karrosodás környezete A recens karrvályúk irányát a lejtésirány jelentősen, míg a recens karrhasadékok irányát kevésbé befolyásolja. Vizsgálataink szerint a rácskarrok közel vízszintes, a karrhasadékok nagyobb (5-10 -os lejtőkön) a karrvályúk és a madáritatók 10 -nál nagyobb lejtőkön képződnek (VERESS M - ZENT AI Z.-KOVÁCS GY. 1999). Ezeket a tapasztalatokat más források is megerősítik, mivel mind a rillek, mind a rinnek kb os, illetve ennél nagyobb lejtőkön alakulnak ki GLEW, J. R. FORD, D. C. (1980), VINCENT P. (1996) és CROWTHER, J. (1997) szerint. A vályúk (rinnek) kialakulását eredményező karsztosodási fázis idején tehát már a Strázsahegyen is 10 körüli vagy e feletti lehetett a felszín lejtése. A karibi-típusú karsztokon (CHOQUETTE, P. W.-JAMES, N. P , KORPÁS L. 1990) a karrosodás a partszegélyi környezetben, a tengerszint közelében az üledékképződéssel egyidejűleg történik. Ilyen típusú paleokarsztot mutatott ki a Balaton-felvidékről KORPÁS L. (1999). A Strázsa-hegy több fázisú paleokarrosodának korai szakaszai, mint pl. a késő triász korú mikrokarrok, karibi típusú környezetre utalnak. A későbbi karsztosodási (karrosodási) fázisok kontinentális típusú környezetben játszódtak le, amit az alábbiak bizonyítanak: - A vályúk kialakulása feltételezi a hordozó térszín jelentős dőlését. - A Strázsa-hegy kiemelt és kibillent helyzete miatt a karros formák elpusztultak az eocén homokkővel való elborítás idejére. - A karibi-típusú karsztosodás során kialakuló formákban abráziós breccsa is felhalmozódhat (NÁDOR A.-SÁ SD I L. 1991). A környezet megváltozását bizonyítja az is, hogy ilyen képződmény a Strázsa-hegy paleokarros formáiban nem mutathatók ki, 6. Fejlődéstörténet A megőrződött formakincs és a befoglaló illetve fedő üledékek alapján a karrosodás alábbi fázisai különíthetők el a területen (6., 7., 8. ábra): 1. Felső triász korai karsztosodás fázisa, karibi típusú környezetben mikrokarrok képződésével. 2. Fiatal mezozoós-paleocén regionális karsztosodás kiterjedt üregesedéssel. 3. Eocén hidrotermális karsztosodás, barit képződésével, majd az idős kalcit kiválásával a barit felületén. 4. Az eocénben lejátszódó, a felszín kiemelkedésével és a Strázsa-hegy jelentős kibillenésével kísért karsztüregek felnyílása. Vályúk és madáritatók képződése. Ezt kísérő litoklázisok, diaklázisok oldaleltolódások kialakulása, karrhasadékokkal. 5. Középső eocén tengerparti karsztfázis a homokkő és laminált mészhomok keletkezésével (laminit/caymanit). 6. Fiatal tektonikai fázis, az eocén homokkövet is harántoló litoklázisokkal és diaklázisokkal és fiatal kalcitképződéssel. 7. A legfiatalabb, részben bizonyára recens denudációs és karsztosodási fázis az eocén homokkő kitöltés részleges kimosódásával, az idős és fiatal kakitok felületén mikro karsztosodással, s a homokkő alól feltáruló triász mészkőfelszín újra karrosodásával. 7. Összefoglalás A Strázsa-hegy felső triász mészkő felszínén az eocén homokkő által megvédett paleokarros formákat (karrhasadék, vályú, madáritató) lehet felismerni. A felszínfejlődés az üledék-képződési és tektonikai fázisokat is figyelembe véve leg 59

10 alább 7 fázisban zajlott. Ebből az 1. a felső triászban, a 2. a felső triász és a középső eocén közé datálható, a 3-5. részben hidrotermális fázisok kora középső eocén üledékkel datált, míg a 6-7. fázis a középső eocén és a holocén között ill. a holocénben zajlott. Az újabb karrosodások helyeit az előző karrosodási helyek előrejelzik. A recens karrosodás formakincsének felhasználásával a paleokarrosodásnak kitett térszínek formakincse felismerhető és elemezhető. Ebből következtetni lehet a paleokarros környezetre és a hordozó térszín felszín-fejlődésére. Dr. Veress M árton Zentai Zoltán Berzsenyi D ániel Főiskola, Természetföldrajzi Tanszék 9700 Szom bathely K ároli G áspár tér 4. B auer N orbert Bakonyi Természettudom ányi M úzeum Zirc IRODALOM AU B ERT, D. (1969): P hénom énes et fo rm es du karst ju ra sien - E clogae Geol. H elv. 62. pp BALÁZS, D. (1990): K arrform ák karregyüttesek - K arszt és Barlang II. pp BÖ G L1 A. (1960): K alklösung u n d K arrenbildung - Z eilsch.f. G eomorph. N. E. Supl. 2. pp BÖ G L1 A. (1976): D ie w ichtigsten K arrenform en dér K alkalpen - In: K arst P rocesses a n d R elevants Landform s, IS U C om ission on K a rst D enudation, Ljubljana pp C H OQUETTE, P. W.-JAM E S, N. D. (1988): P aleokarst - Springer Verlag, N ew Y o rk-b erlin -H eid elb erg - L ondon-p aris-t okyo. C RO W THER, J. (1997): Surface, roughness a n d the evolution o f karren fo r m s at Lluc, Serra de Tram untana, M allorca - Zetsch. f. Geomorph. 41. pp CVIJIC, J. (1924): The E volution o f lapiés a study in karst physio g ra p h y - Georgr. Rev. XIV. pp D U BU AN SZK IJ, J. V. (1991): A Budai-hegység hidroterm ális paleokarsztja. A folya d ékzá rvá n y vizsgálatok első eredm ényei K arszt és Barlang, I II. pp FO RD, D. C.-W ILLIA M S, P. IV. (1989): K arst Geom orphology a n d hidrology - U nwin H ym an, London. FO RD, D. C.-T A K Á C S N É BO LNER, K. (1991): A bszolút korm eghatározás és stabil izotóp vizsgála-tok budai barlangi kalcitm intákon - K a rszt és B arlang I - II. pp GATTER, I. (1984): A karbonátos kőzetek érckitöltésein ek és a barlangok hévizes kiválásainak fo lya d ékz á n ány vizsgálata K a rszt és Barlang, II. pp GLEW, J. R.-F O R D, D. C. (1980): Sim ulation Study o f the D evelopm ent o f Rillenkarren E arth Surface P rocesses 5. pp JAK U CS, L. (1948): A hévforrásos barlangkeletkezés - H idrológiai Közlöny, XXVIII pp JAK U CS, L. (1959): F elfedező utakon a f ö l d alatt G ondolat Kiadó, Budapest JEN N IN G S, J. N. (1985): K a rst G eom orphology - Basil Blackwell, N ew York JASKÓ, S. (1956): A dorogi 216. sz. l: es térképlap fö ld ta n i felvétele - M AFI Adattár, Kézirat KO RPÁS, L. (1998): P aleokarst studies in H ungary - Vol. 195 o f the O ccasional Papers o f the G eological Instintute o f Hungary, Budapest, p KO RPÁS, L. (1999): K özépső triász, 235 m illió éves paleodolina a Balaton-felvidéken (Litér, H ajm áskér) - K arsztfejlődés III, B D T F Term észetföldrajzi Tanszék, Szom bathely pp K O R P Á S L.-JU H Á SZ, E. (1990): P aleokarszt fö ld ta n i m o d e lle k - K arszt és Barlang II. f. pp KOVÁCS, J.-M Ü L L E R, P. ( ): A B u d ai-h e g y ek h é v iz e s te v é k e n y s é g é n e k k ia la k u lá s a és n y o m a i - K arszt és Barlang, II. füzet, pp K RAUS, S. (1988): E océn őskarsztos ü regek a M átyáshegyi-barlangban - Karszt és Barlang II. pp K R IV A N P. ( ): M e z o z o ó s k a rs z to s o d á si é s k a rszt- le fe d é si sz a k a sz o k, a lsó b a rto n i s zik lásp a rti je le n s é g e k a B u d a i-h e g y sé g b e n - F öldtani K özlöny 89. pp LE ÉL-Ö SSY, S. ( ): K a rro s o d á s é s k a rro s fo rm á k - Hidr. Közi pp M A RTIN -ALG A RA, A.-V E R A, JU A N A. ( ): P a la e o k a rre n la n d fo rm s on a M e s o z o ic p e la g ic p la te au (P e n ib e tic, B e tic C o rd ille ra, S o u th e rn S p a in ) p p In: F o r m s, I. J.-G in es, A. (szerk): K arren Landform s pp , U niversitat de les Illés Balears, P alm a de M allorca NAG Y, G. ( ): A D o ro g É -i (2 0 0 ) 1 :5000 té rk é p la p földtani felvétele - M A FI Adattár, Kézirat NAG Y, G. ( ): F ö ld ta n i té rk é p és m a g y a rá z ó (K esztö lc ) - M A F I Budapest N ÁD O R, A.-S Á S D I, L. ( ): A B u d a i-h e g y sé g p a le o - k a rs z tja i és fe jlő d é s tö rté n e tü k I. T e rm á lis h a tá s t n em tü k rö z ő p a le o k a rsz to k K arszt és B arlang I II. f. pp N ICOD, J. ( ): L es D o lo m ite s d e la B re n ta (H a lié ) k a rst h a u t-a lp in ty p iq u e e t le p ro b le m e d e s c u v ettes g la c io -k a rs tiq u e s - Zeitsch. f. G eomorph., Supplem entary Issue, 2 6 pp RO SE, L.-V IN C E N T, P. ( ): S o m e a sp e c ts o f th e m o rp h o m e try o f g rik e s: a p ic tu re m o d e l a p p ro a c h pp In: N ew direction in karstic (szerk. K. Paterson-M. M. Sweeting), N orwich, England: Geo Books. SZAKÁLL S.-G ATTER I. ( ): M ag y a ro rsz á g i á s v á n y fa jo k - F a ir System Kft. M iskolc, p SZU N YO G H, G. ( ): M é s z k ő fe lsz ín e k k is fo rm á i- n a k g ra fik u s á b rá z o lá s a - K arsztfejlődés I. (T otes Gebirge karrjai), Pauz Kiadó, Szom bathely pp TA KÁC SNÉ-BO LNER, K. ( ): S trá z s a -h e g y i-b a rla n g - M agyarország fokozottan védett barlangjai, szerk. 60

11 Székely K. M ezőgazda Kiadó, Budapest, pp VERESS, M. (1995): K arros foly am ato k és fo rm ák rendszerezése T otes G ebirge-i p éld ák alapján - K arsztfe jlő d és I. (Totes G ebirge karrjai). P auz Kiadó, Szom bathely pp VERESS, M. ( ). K a rro s ta n ú - é s sz ig e th e g y e k - Karsztfejlődés II. (Totes G ebirge karrjai), B D T F Term észetföldrajzi Tanszék, Szombathely, pp VERESS, M.-B A R N A J. ( ): K a rrm e a n d e re k m o rfo lógiai té rk é p e z é s é n e k ta p a sz ta la ta i - K arrfejlődés I I (Totes G ebirge karrjai), B D T F Term észetföldrajzi Tanszék, Szom bathely, pp VERESS. M.-Z E N T A I Z.-K O V Á C S, GY. ( ): A d a lékok az A siag o i-fen n sík k arrosodásához - K arsztfejlő d és II I, B D T F Term észetföldrajzi Tanszék, Szom bathely, pp VINCENT, P. ( ): R ille n k a rre n in th e B ritis h Isles - Z eits.f. Geomorph. 40. pp WEIN, GY. ( ): A B u d a i-h e g y sé g te k to n ik á ja. - M API, Bp. p. 76. THE PALEOKARREN ON STRAZSA HILL (NEAR DOROG) We separate paleokarren forms and recent karren forms on three surfacial parts of Strazsa Hill. We investigated these forms. We ranked and maped these karren forms and also analysed the distribution of the direction frequency of the forms. We can describe the environment of Strazsa Hill, further we separated four phases of karrentification (three karrentifications before Eocene, one recent karrentification). List of figures and pictures F ig 1: T h e m a p o f th e re s e a rc h e d h ill w ith d e ta iled m a p p in g areas 1.c o n to u r lin e, 2. ro c k w a ll, 3. ro a d, 4. d e ta ile d m a p p in g b a sse ts F ig 2: K a rre n fo rm s o f a re a m a rk e d 1 o n S tra z s a H ill 1. slo p e p a rt w h ic h d e v e lo p e d o n T rias lim e sto n e, 2. slo p e p a rt, w h ic h d e v e lo p e d o n s a n d sto n e, 3. jo in t, 4. c a lc a re o u s sp ar c a s t, 5. san d s to n e cast in p a le o k a rre n form, 6. filled paleokarren form, 7. exhum ated paleok a rre n fo rm, 8. re c e n t k a rre n fo rm, 9. k a rre n cav e, 10. p lan t, w h ic h o c c u r in a re c e n t k a rre n fo rm, 11. slo p e a n g le a n d its d ire c tio n, I. rin n e n o n T ria s lim e sto n e, II. rin n e n w h ic h d e v e lo p e d in a y o u n g cast o f th e d ia c lase T ria s lim e sto n e, III. rin n e n w h ic h d e v e lo p e d in th e y o u n g c a s t o f th e d ia c la se E o c e n e sa n d s to n e, IV. rin n e n w h ic h d e v e lo p e d n o n c o n tin o u s ly in th e c a s t o f th e d ia c la s e E o c é n s a n d sto n e, V. k a m e n itz a F ig 3: K a rre n fo rm s o f a re a m a rk e d 2 o n S tra z s a H ill 1. s lo p e p a rt, w h ic h b u ilt w ith T ria s lim e sto n e, 2. jo in t, 3. diaclase, 4. calcareous spar cast in diaclase, 5. s a n d s to n e p a tc h, w h ic h c o u ld re m a in o n th e flo o r o f th e ro c k, 6. s a n d s to n e w h ic h is in p a le o k a rre n form, 7. infilled paleokarren form, 8. co v ered paleok a rre n fo rm, 9. e x h u m a te d p a le o k a rre n fo rm, 10. recent k arren form, 11. ridge on sandstone, 12. m arg in o f ro c k, 13. s lo p e a n g le a n d its d ire c tio n, I/a g rik e, I/b p itk a rre n, II. rin n e n, Ill/a sm a ll-s iz e d rin n e n w h ic h d e v e lo p e d o n a c a lc a re o u s spar, o f a d e stro y e d c av e, Ill/b rin n e n, w h ic h d e v e lo p e d in th e c a lc a re o u s s p a r o f y o u n g e r a d ia c la se Fig 4: K arren form s o f area m arked 3 on S trazsa H ill 1. slope part, w hich developed w ith T rias lim estone, 2. jo in t, 3. diaclase, 4. calcareous spar cast in diac lase, 5. san d s to n e p a tc h w h ic h c o u ld s ta y on th e floor o f the rock, 6. sandstone in a paleokarren form, 7. in fille d p a le o k a rre n fo rm, 8. c o v e re d p a le o k a rre n form, 9. exhum ated paleokarren form, 10. paleok a rre n fo rm w h ic h h a s a n u n c e rta in m a rg in, 11. re c e n t k a rre n fo rm, 12. rid g e o n sa n d s to n e, 13. m a rg in o f th e ro c k, 14. slo p e a n g le a n d s lo p e line, I. g rik e, II. rin n e n, III. rin n e n w h ic h d e v e lo p e d in th e cast o f th e d ia c la s e o f th e T ria s lim e s to n e, IV. k a m e n itz a F ig. 5: D ire c tio n d is trib u tio n o f p a le o k a rre n rin n e n s (I), re c e n t rin n e n s (II), and p a le o k a rre n k a m e n itz a s (III) o n th e m a p p e d s u rfa c e p art; a: a re a m a rk e d 1, b: a re a m arked 2, c: area m arked 3 F ig 6: D e v e lo p m e n t o f d iffe re n t a g e d rin n e n s o n S trazsa H ill 1. lim e sto n e, 2. e a rlie r c a lc a re o u s spar, 3. y o u n g e r c a lc a re o u s sp ar, 4. sa n d s to n e, 5. h o t w a ter, 6. d e n u d e d su rfa c e I. d ia c la se d e v e lo p e d (a ) o n w h o se c a lc a re o u s sp ar c a s t (b), rin n e n d e v e lo p e d (c), II. rin n e n d e v e lo p e d (a ), th e rin n e n is fille d in a n d c o v e re d w ith s a n d s to n e (b ), d ia c la se d e v e lo p e d, w h ic h is filled in w ith c a lc a re o u s s p a r (c), san d sto n e d e n u d e d (d ) rin n e n d e v e lo p e d in th e e x h u m a te d c a lc a re o u s sp ar, III. g rik e d e v e lo p e d (a, b,), a g rik e c o u ld b e filled w ith c a lc a re o u s sp ar (b 2), san d sto n e d e v e lo p e d (c i; c 2), th e rin n e n d e v e lo p e d a fte r c a l careous spar outcropped (d2) F ig 7: P a le o rin n e n w h ic h d e v e lo p e d in an o ld c av e -fill 1. lim e s to n e, 2. o ld c a lc a re o u s s p a r c ast, 3. san d sto n e, 4. d e n u d e d su rfa c e, 1/5 a n d II/5 k a rtific a te d cav es, 1/6. e x h u m a te d k a rs tific a te d c a v e, 1/7, II/6 rin n e n d e v e lo p e d on th e c a lc a re o u s s p a r o f th e c av e, la. k a rs tific a te d c av e d e v e lo p, b. c a lc a re o u s s p a r fills the c av e, c. th e c av e is e x h u m a te d, d. s a n d s to n e d e v e lops, Ila. c av e d e v e lo p s, b. th e cav e is fille d w ith c a lc a re o u s sp ar, c. th e c a lc a re o u s sp ar is e x h u m a te d, d. rin n en develops on the calcareous spar, e. sandsto n e d e v e lo p s, f. san d sto n e d e n u d es, F ig. 8: P h a s e s o f k a rre n tific a tio n o n th e a re a m a rk e d 1 1. T ria s lim e sto n e, 2. s a n d sto n e, 3. d ia c la s e, 4. h o t w a te r, 5. c a lc a re o u s sp ar, 6. lin e o f s lo p e, 7. k a rre n cav e, 8. re c e n t rin n e n, 9. step o n s a n d s to n e w h ic h d e v e lo p e d by m in in g, 10. th e k a rre n tific a te d su rfa c e o f th e T ria s lim e s to n e, a. th e su rfa c e o f th e T ria s lim estone w as co v ered b. diaclase w as filled in, c. 61

12 san d sto n e w a s d e n u d e d, d, re c e n t rin n e n s d e v e lo p e d on the calcareous spar o f the diaclase P icture 1: T he b edding-plane o f the U p per-t rias lim e sto n e w h ic h is tilte d fro m its o rig in al lo c a tio n ; th e b e d d in g p la n e is d e n u d e d p a rtly ; E o c e n e san d sto n e settles o n th e b e d d in g p la n e w ith a n g le d is c o rd a n c e and erosional d iscordance l.u p p e r-t ria s lim e sto n e, 2. E o c e n e san d sto n e, 3, rin n e n w h ic h is fille d w ith E o c e n e s a n d s to n e (p re s e n te d in p ic tu re 3), 4. g rik e w h ic h fille d in w ith old calcareous spar (presen ted in pictu re 5), 5. diac lase P ic tu re 2: R in n e n w h ic h is fille d w ith E o c e n e san d sto n e 1. U p p e r-t ria s lim e sto n e, 2. E o c e n e s a n d s to n e fill, 3. E ocene sandstone patches P ic tu re 3: G rik e w h ic h is fille d w ith o ld c a lc a le o u s sp ar 1. old c a lc a re o u s s p ar, 2. U p p e r-t ria s lim e sto n e P ic tu re 4 : R in n e n w h ic h is fille d w ith E o c e n e san d sto n e fro m a re a m a rk e d 2 1. U p p e r-t ria s lim e sto n e, 2. E o c e n e sa n d s to n e fill P ic tu re 5: C a v e w h ic h is filled w ith sev e ra l p h a se s o f lam inite 1. U p p e r-t ria s lim e sto n e, 2. E o c e n e la m in ite P ic tu re 6: T h e fra g m e n ts o f a c av e w h ic h is filled w ith b a rite c ry stal; th e re a re p a le o k a rre n a sse m b la g es filled w ith E o c e n e s a n d s to n e o v e r th e c av e 1. U p p e r-t ria s lim e sto n e, 2. h y d ro th e rm a l b a rite cry stal, 3. p a le o k a rre n a ss e m b la g e w h ic h is filled w ith E ocene sandstone ASZPELEOLÓCUS K Ö N Y V ES P O LC A A XLIV, Barlangnap alkalmából - a barlangnapi beszámolóban is említett - kiadványt a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával jelentette meg a Társulat. Jakucs László bevezetésével és Tardy Jánosnak a budai termálkarsztot összefoglaló értekezésével induló 66 oldalas kiadvány a továbbiakban részletesen ismerteti a Budai-hegység felépítését és kialakulását, majd a hegység karsztrendszerét és nagy barlangjait (Ferenc-hegyi-, Pál-völgyi-, Mátyás-hegyi-, Szem-lő-hegyi-, József-hegyi-, Molnár János- és Gellért-hegyi-barlang). Külön fejezetek foglalkoznak a barlangok védelmével és hasznosításával, a barlangterápiával és a terület idegenforgalmi barlangjaival. Végül részletes irodalomjegyzék zárja a tartalmas kiadványt. -yt- BUDAPEST, A BARLANGOK FŐVÁROSA JÚNIUS MAGYAR KARS2T- ÉS BARLANGKUTATÓ TÁRSULAT 62