BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL BEKÖSZÖNTŐ KEDVES CSALÁDOK! AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN. !!!!!!!!!!! 2014 ősz!

Átírás

1 2014 ősz Közép-európai Egyetem Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont BEKÖSZÖNTŐ KEDVES CSALÁDOK Segítségetekkel az elmúlt évben újra sok érdekes kutatás valósult meg a Babakutató Laborban négy hónapos és kétéves kor között lévő gyerekek részvételével. A legszebb dolog, amit a vizsgálatok során látunk, mégsem a tudományos eredmények sora, hanem hogy ezek az apróságok hogyan nőnek és ügyesednek látogatásról látogatásra AZ IDEI BEN I. Az elmúlt évben... II. Kutatásaink - Merre néznek a szemek? - Mit tud a másik? - Kapcsoló - A Jó, a Rossz és az Oroszlán - Hoppá, egy alma - Melyik a kakukktojás? - Autó - Kesztyűs kezek - Bólintós III. Hírek a laborban IV. Kiköszöntő Hány barátja van a kiskacsának? Kommunikációs jelzések Kettőt neked, kettőt neki... A beszélgetés jelei II. Te vagy a fogó Hová bújt a kék kutya? Ez itt egy Bukuci Itt nincsen

2 2 I. AZ ELMÚLT ÉVBEN... Az elmúlt évben sok izgalmas esemény történt az immáron 5 éves Babakutató életében, melyeket nagyrészt Nektek köszönhetünk. Az idelátogató közel 1000 baba több mint 30 féle vizsgálatban vett részt, aminek eredményeképpen kutatócsapatunk 3 nemzetközi tudományos folyóiratban is publikált. Lengyel munkatársunk, Mikolaj cikke arról szólt, hogy a gyerekek mozgás alapján hogyan ismerik fel, hogy melyik egy élőlény eleje és vége. Francia kollégánk, Olivier tanulmánya a többszintű társas alá- fölérendeltségi viszonyok megértéséről szólt 15 hónapos gyerekeknél. Magyar kollégáink cikke egyéves gyerekeknél vizsgálta, hogy a tárgyakra való mutatás információközlést vagy információkérést jelent-e elején a Babalabor egyik csoportvezetője, prof. Gergely György több másik kutatóval összefogásban egy többéves nemzetközi kutatási pályázatot nyert, így a Babakutató Labor és az Egyetem Kognitív Tudományi Tanszéke is jelentős növekedés és átalakulás elé néz. Mivel a Széna téri Hattyúházban már nem tudjuk bővíteni a csoportot, költözünk január végétől új helyen, a belvárosi Október 6. utcában, a Bazilika szomszédságában várunk majd Benneteket Köszönjük, hogy az elmúlt évben is velünk tartottatok és részvételetekkel támogattátok munkánkat, és sok felejthetetlen pillanattal ajándékoztatok meg bennünket A következő oldalakon olvashatjátok rövid beszámolóinkat az elmúlt év vizsgálatairól. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

3 3 II. VIZSGÁLATOK ÉS EREDMÉNYEK MERRE NÉZNEK A SZEMEK? Mikołaj HERNIK Az egyik legfontosabb információ, amit felhasználunk ahhoz, hogy megértsük, a másik mire gondol, az a másik tekintete. Kutatók úgy gondolják, hogy az értelmezés során az emberi szem egy bizonyos kontrasztmintázatára vagyunk ráhangolódva, amelyben a szembogár mindig sötétebb, mint az azt körülvevő szemfehérje. Ahhoz, hogy megértsük, hogy a másik ember hová néz, mindössze ennek a sötétebb szembogárnak az elmozdulását kell követnünk. Ebben a vizsgálatban először mutattuk ki, hogy már pici csecsemők is képesek ezt a stratégiát hatékonyan használni. Hat hónapos babáknak egyszerű animációkat mutattunk be, amin sárga pöttyök jelentek meg a képernyő egyik vagy másik szélén. Egy nézéskövető rendszer segítségével mértük, hogy a babák milyen gyorsan veszik észre a pöttyöket. Mielőtt a pöttyök megjelentek, a képernyő közepén egy fehér és egy fekete négyzet jelent meg, melyek helyet cseréltek, miközben a babák a következőt hallották: "Nézd csak" A fekete és fehér kontrasztváltozása egymás mellett alapjaiban hasonlít egy nagyon leegyszerűsített szem bogarára és fehérjére, ahogy egyik irányból a másikba tekint. És a feltételezéseinknek megfelelően azt találtuk, hogy a babák felhasználják ennek az absztrakt "szemnek" a mozgását: gyorsabban észrevették a képernyő szélén megjelenő sárga pöttyöt, ha az a fekete négyszög elmozdulásának irányában jelent meg, mint hogy ha pont az ellenkező oldalon. Érdekes módon, ez csak akkor működött, ha figyelemfelhívásként egy női hangot hallottak: Nézd csak". Azok a babák, akik ehelyett csak gépi hangot hallottak, egyforma gyorsasággal vették észre a pöttyöket, bármelyik oldalon jelentek meg a szemmozgáshoz képest. Ez a vizsgálat egy felnőttekből álló kísérleti csoporttal is hasonló eredményeket hozott, annyi ráadással, hogy ők a beszéddel kísért és nem kísért helyzetekben is gyorsabbak voltak a "szemmozgás" irányában megjelenő pöttyök észrevételében, ami arra utal, hogy a szemmozgáskövetés kontrasztváltozásokat követő része egyre automatikusabbá válik a fejlődés során. Így elmondhatjuk, hogy felnőttek, sőt egészen kicsi csecsemők is nagy hatékonysággal követnek olyan típusú sötét-világos kontrasztváltozásokat, amelyek a szemmozgásra jellemzőek. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

4 4 MIT TUD A MÁSIK? KAMPIS Dorka A 2013-as Hírlevelünkben már beszámoltunk két olyan vizsgálatról is, amelyben azt térképeztük fel, hogy a babák hogyan értelmezik mások helyes vagy téves tudását (Takarás és eltűnés, Sípok a dobozban). Ebben az évben tovább folytattuk a vizsgálatokat, és az alábbiakban olvashattok ezek eredményeiről***. A Takarás és eltűnés vizsgálatban azt találtuk, hogy a babák igen jól értik, hogy ha valaki elől eltakarunk egy tárgyat, akkor a másik észben kell tartsa a tárgyról alkotott gondolati képet. Sőt, azt is tudják, hogy ha a tárgy akkor tűnik el, amikor a másik elől el van takarva, akkor téves tudása lesz a tárgyat illetően: azt fogja hinni, hogy a tárgy továbbra is a takarás mögött van. A Sípok a dobozban vizsgálatban azt találtuk, hogy a másik tudása egy dobozban lévő sípok számáról hatással van arra, hogy a babák maguk mennyire kutatnak egy esetlegesen bent lévő, elrejtett síp után. Olyannyira figyelembe veszik, hogy a másik mit gondol, hogy például kevesebbet keresik az elrejtett sípot, ha a másik nem tud az ottlétéről Ezek az érdekes eredmények arra utalnak, hogy tetten értünk egy, a mindennapokban nagyon hasznos folyamatot, mégpedig a másik vélekedésének automatikus, spontán figyelembevételét. Ez a mindennapi társas kapcsolatok során egy erőteljes hajtóerő lehet, mivel így mások tudásállapotainak segítségével könnyebben tanulnak a babák az őket körülvevő világról. ***=A vizsgálatok részletes leírását a 2013-as hírlevélben találjátok, ami könnyen hozzáférhető a honlapunkon ( PDF formátumban Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

5 5 KAPCSOLÓ FORGÁCS Bálint Az idei évben is folytatódott a Switch, vagyis a Kapcsoló elmélet vizsgálata. Ahogy a tavalyi hírlevélben is írtuk (VÁLTÁS - Felismerik-e magukat a 4 hónapos babák?), feltételezésünk szerint három hónapos kor körül a babák figyelme saját testhatáraik felderítéséről a külvilág felé fordul. Ennek tanulmányozásához a babáknak kétféle videót mutattunk egymás mellett: az egyiken saját karjaik és lábaik valós idejű felvételét, a másikon pedig ugyanezt a képet néhány másodperccel késleltetve (olyan hatást keltve, mintha egy másik baba válaszolgatna ), és figyeltük, melyik oldalt nézik inkább. Az első eredmények várakozásainkkal ellentétben azt mutatták, hogy a 4 hónapos babák szívesebben nézték az élőképet, ezért egy új kísérletben a tükörkép mellett egy fél perccel késleltetett képet mutattunk, ahol lehetetlen bármilyen összefüggést találni a saját és a látott mozgás között. Újabb meglepetésünkre a babák egyik oldalt sem részesítették különösebb előnyben. Egy következő vizsgálatban úgy döntöttünk, csak a lábaikat mutatjuk nekik, mert lehet, hogy a négy végtag mozgatását és látványát összeegyeztetni túl komplex feladat volt, ám ebben az esetben a babák ismét szívesebben nézték az élőképet. Következő lépésként új babaülést készíttettünk, amiben résztvevőink lábaikat szabadon lógázhatták, abból kiindulva, hogy az előző ülésben lehet, hogy túl nehéz volt a lábakat megemelni, ezért a picik nem mozogtak eleget ahhoz, hogy szembetűnő legyen a két kép közötti különbség. Ám ebben az elrendezésben a babák megint ugyannyi ideig nézték a két oldalt. Az ellentmondásos eredmények feloldásához további részletes elemzésekre és vizsgálatokra van szükség, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy jóval összetettebb folyamatokról van szó, mint a korábbi kutatások alapján feltételezhető volt. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

6 6 A JÓ, A ROSSZ ÉS AZ OROSZLÁN... Társas viselkedés megítélése kisbabáknál Denis TATONE és Eliala SALVADORI Vajon mikortól gondolja azt az embergyerek valamiről, hogy az jó vagy rossz? Mikortól fedezhetőek fel az erkölcsi gondolkodás alapjai kisgyermekkorban? Újabb kutatások meglepően korai életkorú - 5 hónapos - csecsemőknél mutatták ki, hogy hatással van rájuk olyan szereplők viselkedése, akikkel később kapcsolatba kerülhetnek. A vizsgálatokban többször ismételt bábjáték-jeleneteket láttak a kisbabák, amikben szerepelt egy jó /segítő és egy rossz /akadályozó szereplő. Amikor a bábjáték végeztével a csecsemőknek felkínálták a két bábot, a külföldi kutatások szerint már az 5 hónaposok is - statiszikai módszerekkel mérhetően - szívesebben nyúltak a segítő szereplő után. Azon felbuzdulva, hogy egy egyszerű kézi választással milyen könnyedén mérhető a csecsemők erkölcsi gondolkodása, elhatároztuk, hogy az egyik első ilyen témájú vizsgálatot megismételjük laborunkban. Kilenc hónapos babáknak mutattunk be egy bábszínházban két fajta jelenetet egészen addig, amíg el nem unták magukat (ez azért fontos, mert így lehetünk biztosak benne, hogy a babák elégszer látták a jeleneteket ahhoz, hogy megismerjék a szereplőket). A jelenetekben egy oroszlán próbált meg kinyitni egy dobozt, amiben színes játék lapult. Az egyik fajta jelenetben egy kutyafigura segített kinyitni a doboz fedőjét (proszociális viselkedés), a másik jelenetben egy másik kutyafigura szerepelt, aki rácsapott a dobozra, így akadályozva meg a doboz kinyitását (antiszociális viselkedés). A két kutyabáb között midössze a felsőjük színe volt a különbség. A jelenetek többszöri bemutatása (12-18 alkalom) után a két kutyabábot felkínáltuk a csecsmőknek és kíváncsiak voltunk, melyik után nyúlnak először. Bár vizsgálatunkban nem találtunk statisztikai módszerekkel mérhető különbséget a választások között, és nem sikerült teljesen megismételni a külföldi kísérlet eredményeit, de így is azt találtuk, hogy mindössze a babák 37%-a választotta az antiszociális szereplőt, ami tendenciájában alátámasztja a területen kapott korábbi eredményeket. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

7 7 HOPPÁ, EGY ALMA FORGÁCS Bálint Ebben a vizsgálatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy mikortól értik meg a babák az első szavakat. Régi megfigyelés, hogy a beszédértés megelőzi a beszédet, ám a modern vizsgálati eszközökkel ma már sokkal pontosabb képet kaphatunk arról, hogy ez pontosan miként történik. Noha a gyerekek az első szavakat csak a második életév során produkálják, ebben az agyhullámokat mérő vizsgálatban közvetlenül tanulmányozhattuk 9 hónaposok beszédértését EEG* segítségével. Egy kis bábjáték keretében különféle tárgyakat mutattunk be, például játékautót, labdát, macit. Korábbi vizsgálataink alapján úgy gondoltuk, hogy már ilyen fiatal babák is sokszor találkozhattak velük és a hozzájuk tartozó megnevezésekkel. A tárgyak egyik felét azonban tévesen, nem a saját nevével neveztük meg (pl. autó helyett a babák azt hallották alma ). Felnőtteknél ugyanis jól leírt jelenség, hogy ha egy szó nem illeszkedik a környező kontextusba, egy speciális agyhullám, az úgynevezett N400 jelenik meg. Ebben a babavizsgálatban ezt a nyelvi értéssel kapcsolatos agyhullámot a tárgyak téves megnevezésével igyekeztünk kiváltani. Ha a babák valóban értik a szavak jelentését, akkor a felnőttekéhez hasonló agyi válaszokat várhatunk, ám ha csak értelmetlen hangokat hallanak, akkor egyéb, a hallási feldolgozással kapcsolatos agytevékenységet fogunk tudni csak mérni. A vizsgálat és az adatelemzés jelenleg még folyamatban van, úgyhogy egyelőre előttünk is rejtély, hogy pontosan mit és hogyan értenek a babák, de reméljük hamarosan végére fogunk tudni járni a kérdésnek. EEG* = Az EEG vagy enektroencefalográf egy olyan mérőeszköz, ami az idegsejtek műküdése következtében fellépő gyenge elektomos áramot a fej felületén mérni tudja. Babákra fejlesztett változatát gyógyításban és kutatásban egyaránt régóta használják. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

8 8 MELYIK A KAKUKKTOJÁS? TAKÁCS Szilvi és BRÓDY Gábor Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy 10 hónaposok milyen módon kategorizálnak tárgyakat. Mivel ebben a korban még nem tudjuk megkérdezni erről a babákat, vizsgálatunkban egy speciális eszközt (EEG-t*) használtunk, aminek segítségével képesek vagyunk rögzíteni a csecsemők agyi aktivitását egy erre a célra készített sapkával. Korábbi vizsgálatainkban találtunk arra utaló eredményeket, hogy a csecsemők EEG-vel rögzített felvételében fellelhető egy megnövekedett agyi aktivitás (ún. NC komponens), amennyiben sok ugyanolyan tárgy után egy kakukktojást mutatunk nekik (pl. sok bögre képe után egy labdáét). Első kísérletünkben ezt az eredményt ismételtük meg: miután a babáknak élőben tárgyakat mutattunk be egy kis színpadon, a monitor felé fordulva 100 képet láthattak ugyanezekről. A képnézegetés során a gyakori kategóriájú bögrék között a kakukktojás cipőkre és labdákra valóban megtaláltuk a megnövekedett NC hullámot. Ezután arra voltunk kíváncsiak, hogy amennyiben a képek nézegetése előtt a bemutatás során úgy teszünk a cipővel, mintha bögre lenne azaz eljátszuk, hogy iszunk belőle akkor továbbra is kakukktojás lesz-e vagy már bögreként fogják-e kategorizálni. Azt találtuk, hogy már 10 hónaposan stabilak voltak a gyerekek kategóriahatárai, mert ezen bemutatás ellenére ugyanúgy kakukktojásként tekintettek rá legalábbis erre következtethetünk az agyi aktivitásukból. EEG* = Az EEG vagy Elektro EncefaloGráf egy olyan mérőeszköz, ami az idegsejtek műküdése következtében fellépő gyenge elektomos áramot a fej felületén mérni tudja. Babákra fejlesztett változatát gyógyításban és kutatásban egyaránt régóta használják. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

9 9 Sok, laborunkban és világszerte futó csecsemővizsgálat kimutatta, hogy a gyerekek már egészen pici baba koruktól kezdve képesek arra, hogy kövessék mások tudását. Ebben a vizsgálatban egy nagyos speciális helyzetet vizsgáltunk a témán belül: megértik-e a kisbabák mások logikai következtetéseit (Például, ha egy szereplő számára A és B következmény is lehetséges egy eseménysorozatban, de látja, hogy az A esemény nem következett be, akkor B kövtekezményre gondol.) A vizsgálatban bemutattunk egy szereplőt, aki figyeli, ahogy egy kisautó begurul egy rózsaszín vagy zöld takarás mögé (később az autó kigurul, de a szereplő ekkor nincs jelen). Ha a szereplő ezután látja, hogy az autó nem a rózsaszín rész mögött van, akkor arra következtet, hogy a zöld mögött kell lennie. Amikor bemutatjuk, hogy a kisautó a zöld takarás mögött sincs, akkor a szereplő számára egy meglepő esemény történik (a következtetése ellentétben van a valósággal). Azt feltételezzük, hogy ha a csecsemők nyomon követik mások következtetéseit, akkor számukra is meglepőbb ez a helyzet ahhoz képest, amikor a szereplőnk csak annyit lát, hogy a zöld takarás mögött nincsen autó (tehát arra következtet, hogy valószínűleg a rózsaszín mögött van). Autó egy rózsaszín és zöld takarás mögé gurul be AUTÓ Olivier MASCARO Autó kigurul, szereplő ezt nem látja Autó nem a rózsaszín rész mögött van Az eddigi eredmények nem bizonyítják, hogy ezt a folyamamtot 9 hónapos babák követni tudják, így jelenleg is azon dolgozunk, hogy ezt a kérdést csecsemők számára minél érthetőbb formában tehessük fel. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

10 10 KESZTYŰS KEZEK Olivier MASCARO Általánosságban a felnőttek hajlamosak arra, hogy az embereket többé-kevésbé következetesnek tekintsék abban, amit szeretnének. Az emberek ritkán munkálkodnak egyszerre azért, hogy egy célt elérjenek, és azért hogy a cél elérését meg is akadályozzák. Ebben a vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a 9 hónapos kisbabáknál is jelen van-e már ez az alapvető érzékenység. VAGY Csecsemőknek olyan jeleneteket mutattunk be, ahol egy takarás mögül kibújó kesztyűs kéz megakadályoz egy másikat abban, hogy egy játékot megérintsen. Később megmutattuk, hogy a két kéz egy emberhez tartozott-e vagy kettőhöz. A babák nézési ideje alapján arra következtettünk, hogy ha a két kéz akadályozza egymást, akkor a csecsemők úgy gondolják, két külön emberhez tartoznak a kezek. Megfordul viszont a nézési mintázat, ha a csecsemők teljesen ugyanazokat a kézmozdulatokat látják, de a kezek nem akadályozzák egymást. Ezen eredmények alapján úgy tűnik, már egészen fiatal babák is természetesnek találják a következetességet, ha célok elérésől van szó. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

11 11 BÓLINTÓS MAJOR Ágota Szülőként sokszor elcsodálkozunk azon, hogy babánk mekkora kívancsisággal szemlél bennünket, miközben mindennapi tevékenysegeinket végezzük. Engem mindig lenyűgöz, amikor kislányom akár egy órán keresztül is képes a konyhapulton üldögélni és azokat a monoton konyhai műveleteket figyelni, melyeket például zöldségek hámozásánál vagy sütemény készítésénél végzek. Gyermekeink az első és második életévükben rengeteg új információval találkoznak, és gyors tanulási képességük lehetővé teszi azt, hogy ezek nagy részét meg is jegyezzék. Mégis, amikor a babák szokásokkal és kulturális mintázatokkal találkoznak, ezeket hogyan értelmezik? És amikor egy új célirányú viselkedéssorozatot látnak, hogyan bontják azt elemeire és választják ki azokat a részeket, melyeket érdemes megtanulni? Például, ha tüsszentek, miközben a rétest hintem porcukorral, és mindezt egy baba társaságában teszem, aki most lát először porcukrozást, hogyan fogja tudni, hogy a tüsszentés nem a célirányos cselekvésem része? Kutatásaim többek között a mindennapi életünkhöz tartozó rutinos műveletek tanulását vizsgálják, és arra a kérdésre keresik a választ, hogy a kulturálisan átörökíthető cselekvés-sorozatokat a babák hogyan értelmezik: vajon elvárják-e, hogy egy számukra új tárgyat mindenki annak a rendeltetése szerint használjon? 12 hónapos babáknak mutattunk egy rövid filmet, melyben egy személyt láttak, aki furcsa módon kapcsolt fel egy szokatlan szerkezetű lámpát. Ez után egy másik filmet mutattunk, ahol egy új személy vagy úgy kapcsolta fel a lámpát, ahogy az első személy, vagy egy másfajta mozdulatsort használt. A vizsgálat eredményei azt mutatják hogy a babák jobban odafigyelnek arra a személyre, aki a lámpát az először bemutatott felkapcsolási módhoz hasonlóan kapcsolta fel, míg a második személy viselkedése egyáltalán nem keltette fel érdeklődésüket. Ezen eredmények alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a babák képesek már néhány bemutatás után egy új viselkedésmintát kulturális szabályként elfogadni. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

12 12 HÁNY BARÁTJA VAN A KISKACSÁNAK? TÉGLÁS Ernő Képzeljük el a következő helyzetet Kiszalad egy puli egy kertből: ugatni kezd, ellenséges magatartást mutat, majd kis idő múlva visszatér a kertbe. Nehány perc múlva a kertből ismét előjőn egy puli: ezúttal barátságos, az utasításokat is követi, majd kis idő múlva viszamegy a kertbe, ahonnan előjött. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy hány kutya van a kertben? Bár egyik nagyon hasonlít a másikhoz, felszíni jegyeik alapján nehéz ezt a kérdést eldönteni. Az azonban világos, hogy erősen különböző magatartásokat tapasztalhattunk meg. Azt is tudjuk, hogy ezek a magatartások nem változnak meg egyik pillanatról a másikra. Tehát a felszíni hasonlóságok ellenére, a kétféle magatartás alapján arra következtethetünk, hogy valójában nem egy, hanem két kutya van a kertben. A csecsemők igen gyakran ütközhetnek hasonló nehézségekbe pl. amikor megjelenés alapján próbálnak különbséget tenni a környezetükben megjelenő új személyek között. Ezért vizsgálatunkban arra szerettünk volna választ kapni, hogy alkalmaznak-e egyéb információt a különbségek megállapítására. Egyik ilyen információ az interakcióra való hajlam lehet. Vizsgálatunkban egy ismeretlen formájú szereplőt mutatunk be, amely egy ernyő jobb vagy bal oldalán bukkan elő. A babák azt tapasztalják azonban, hogy az új szereplő az ernyő egyik oldalán reagál a előtte álló kiskacsa jelzéseire, az ernyő másik oldalán meg nem. Kérdés: hány karakter van az ernyő mögött? Eredményeink arra utalnak, hogy a 12 hónapos babák a különböző interaktivitás-mintázatok alapján azt várják, hogy két szereplőt találnak az ernyő mögött. Úgy tűnik, ebben a korban a babák számos forrásból jövő információt képesek kiaknázni annak érdekében, hogy különbségeket és hasonlóságokat állapítsanak meg és hogy kategoriákba rendezzék az előttük kibontakozó világot. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

13 13 KOMMUNIKÁCIÓS JELZÉSEK MEGÉRTÉSE Denis TATONE Hogyan tanulja meg egy kisgyermek, hogy bizonyos mozdulatok - mint amilyen pl. egy integetés - páros helyzetben kapcsolatteremtési jelzésnek számítanak, annak ellenére, hogy a világban számos más értelmezésben előfordulhatnak hasonló mozdulatok (pl. egy ablak tisztítása vagy egy légy elhessegetése). Az egyik lehetséges magyarázat az, hogy amikor a babák egy olyan viselkedést tapasztalnak egy másik ember részéről, aminek elsőre semmilyen más értelmezést nem tudnak adni, akkor feltételezik, hogy a másik valamit közölni szeretne velük - tehát kommunikációs jelzésként értékelik a látottakat. Hogy ezt a feltételezést igazoljuk, 12 és 15 hónapos babák csoportjának rövid animációkat készítettünk, amiben két egyszerű figura szerepelt. Kétféle jelenetet mutattunk be, amelyben az egyik szereplő megállt a másik előtt és elkezdett ugrálni, majd jobbra-balra lendülni, mintha a másik szereplő figyelmét így akarná magára vonni. Az egyik jelenetben a két figura egymással szemben állt, tehát a mozgó szereplő jelzéseit a másik jó láthatta. A másik jelenetben az álló szereplő háttal volt, így nem láthatta, mi történt mögötte. Mindkét jelenet végén mértük a babák nézési idejét. Azt találtuk, hogy a csecsemők tovább figyelték azokat a jeleneteket, ahol az egyik szereplő háttal állt a másiknak, miközben az furcsa mozdulatokat végzett. Ez azt támasztja alá, hogy a csecsemők ezt az érthetetlen mozgássort társas jelzésként értelmezték egymással szemben álló szereplők esetén, de meglepőnek tartották, ha a szereplők nem láthatták egymást. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

14 14 KETTŐT NEKED, KETTŐT NEKI... Babák elvárásai az elosztási helyzetekről Denis TATONE Friss kutatások szerint a gyerekek már egyéves koruk körül érzékenyek a méltányosságra és az egyenlőségre. Például elvárják, hogy különböző javak egyenlően legyenk elosztva két személy között és preferálják az egyenlő elosztási helyzeteket az egyenlőtlenekhez képest (és másoktól is ezt várják). Ezen figyelemre méltó eredmények ellenére még mindig nem világos, hogy mennyire határozza meg az adott szituáció a gyerekek elvárásait. Ebben a vizsgálatsorozatban a babák minden esetben egy olyan társas helyzetet figyeltek meg, amelyben egy elosztó személy különböző javakat (kekszet, játékokat) osztott el két másik szereplő között. Hogy felmérjük, mi határozza meg a babák viszonyulását az egyenlőség kérdéséhez, 12 és 15 hónapos gyerekekkel nézési idős vizsgálatsorozatot futtattunk, melyben az elosztási helyzetet magát vagy az elosztó személyét változtattuk. A gyerekek vagy azt látták, hogy (a) egy személy szétoszt két másik között négy süteményt (b) a két személy maga veszi el a sütiket a tálcáról, amit egy harmadik személy az asztalra tett (c) a két személy közül csak az egyik osztja szét maguk között, amit a harmadik az asztalra tett. Eredményeink azt sugallják, hogy a babák egyenlő elosztást vártak minden e- setben, amikor az adás révén történt. Tehát attól függetlenül, hogy ki volt az elosztó (a harmadik személy, akinél eredetileg voltak sütik, vagy a két szereplő közül valaki), a babák egyenlő elosztásra számítottak. Ezzel ellentétben a gyerekeknek nem volt ilyen egyenlőségi elvárása, ha azt látták, hogy a két szereplő maga vette el a tálcáról a sütiket. Ez arra utal, hogy a babák elvárása az elosztási helyzetekben való egyenlőségről tágabb, mint ahogy azt a korábbi kutatások sugallták, de ezzel együtt elmondható, hogy az adási helyzetekre korlátozódik. Így, noha felnőttek esetében az adás/elvétel fogalma ugyanannak az érmének a két oldalának tűnik, babák esetében a két cselekvés eltérő értelmezéseket generálhat a körülöttük lévő társas helyzetekről. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

15 15 A BESZÉLGETÉS JELEI II. TAUZIN Tibor Egy korábbi vizsgálatunkban azt találtuk, hogy a 10 hónapos babák képesek felismerni a jól formált, információcserét magában foglaló kommunikációt (ld. a 2013-as hírlevelünk A beszélgetés jelei című cikkét). Meglepő módon úgy találtuk, hogy a babák erre akkor is képesek, ha a kommunikáció nem áll másból, mint csipogó hangokból. Ebből a korábbi vizsgálatunkból azonban nem derült ki, hogy a csecsemők vajon képesek-e rájönni egy ilyen újszerű és szokatlan beszélgetés tartalmára is. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához egy olyan vizsgálatba kezdtünk, amiben 13 hónapos babák feladata az volt, hogy animációs filmeket nézzenek meg. Az animációs filmek egy rövid történetet mutattak be két szereplő részvételével. Az egyik szereplő (az Elrejtő) egy labdát mozgatott és rejtett el egy dobozban, majd ezt követően megpróbálta azt megkeresni. Ez azonban nem mindig sikerülhetett neki, mert a labda, amit elrejtett, időnként kiugrott a dobozából és átment egy másik dobozba úgy, hogy az Elrejtő ezt nem láthatta. Egy másik szereplő (a Megfigyelő) azonban segíthetett neki, mert ő végig jelen volt és láthatta azt, ahogy a labda átugrott a másik dobozba, sőt ezt is el is mondhatta neki ( A beszélgetés jelei nevű vizsgálatunkban használt) csipogó hangok segítségével. A videók bemutatása során arra voltunk kíváncsiak, hogy a babák szerint az Elrejtő hol keresi majd a labdát. Vajon ott keresi majd, ahol eredetileg elrejtette vagy azon az új helyen, ahova a labda átugrott? Azt feltételeztük, hogy ha a babák képesek kitalálni, hogy a két szereplő a labda helyéről kommunikálhatott, akkor elvárják majd, hogy az Elrejtő a labdát az új helyen keresse és ne ott, ahova eredetileg rejtette. A babák szemmozgásának irányát mérve eredményeink igazolták ezt a feltevésünket. Ez arra utal, hogy a babák képesek kikövetkeztetni, hogy a kommunikáció miről szólhat, még akkor is, ha az számukra teljesen ismeretlen és szokatlan jelekből (csipogó hangokból) áll. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

16 16 TE VAGY A FOGÓ Jun JIN Hogyan tanulnak a csecsemők újfajta megnevezéseket, ha azok társas világra vonatkoznak? Vajon ugyanolyan könnyen tanulnak olyan absztrakt fogalmakat, mint amilyen egy páros helyzetben betöltött szerep (pl. fogó), mint egyszerű külső jegyekről (pl. szín, forma)? Ebben a vizsgálatsorozatban rövid animációkat mutattunk a babáknak: két egyszerű formát, amelyek egy kör alakú területen mozogtak. A jelenet végén megjelent egy mutató kéz, és az egyik szereplőt megnevezte egy ún. álszóval (pl.: Itt egy bitye ). Egymás után 5-6 ilyen jelenetet mutattunk be, ahol mindig valamilyen szabályszerűség szerint (pl. szerep vagy forma) neveztük meg a figurákat. A tesztrészben, ahol a babák reakcióit mértük, a csecsemők az előzőekhez hasonló jelenetet láttak, de ennek végén nem megnevezés, hanem egy kérdés hangzott el (pl.: Hol van a bitye?); valamint egy újabb jelenetben rákérdeztünk egy új álszóra is (pl.: Hol van a nala?). Egy szemmozgáskövető rendszer segítségével azt mértük, hogy a kérdések elhangzása után a gyerekek 1) hová néznek először, 2) melyik figurára mennyi ideig néznek. A vizsgálatsorozatban 4 babacsoportot vizsgáltunk: 1) Ha az egyik figura kergette a másikat a bemutatók során, és a kergetőt neveztük meg (Itt egy tacok ), valamint jelenetenként új figurákat mutattunk, akkor a babák megtanulták a szó jelentését (tehát a tesztjelenetek során a babák az ismerős szónál ( bitye ) többször néztek a kergető szerepű figurára, mint az új szó elhangzásakor ( nala ). 2) Ha a két figura egymástól független mozgásban volt, de minden jelenetben ők szerepeltek, valamint a megnevezés mindig az azonos kinézetű figurára vonatkozott, akkor a nézési mintázat nem tért el jelentősen az ismert és az új szó esetén, ami arra utal, hogy a babák a nevet nehezebben társították pusztán a kinézet alapján az adott figurához. 3) Ha az egyik figura kergette a másikat, és a menekülőt neveztük meg, valamint jelenetenként új figurákat mutattunk, akkor a 2)-es vizsgálathoz hasonlóan nem tért el jelenősen a nézési mintázat az ismert és új szó esetén. Ez arra enged következtetni, hogy a babák a kergetést egy figura által célvezérelt cselekményként kódolják, ahol nem lényeges, hogy ki a célpont, tehát a kergetett figura azonossága, ezért a babák nem is nagyon jegyezték meg azt. 4) Az 1) vizsgálat egy nehezített változatában azt látták a babák, hogy két figura kergeti egymást, és a kergetőt neveztük meg, valamint minden jelenetben ugyanaz a pár szerepelt. A teszt jelenetekben viszont megfordultak a szerepek: most a kergető lett a kergetett Vajon mihez kötik a babák a megnevezést, a kinézethez vagy a szerephez? Azt találtunk, hogy a babák a megnevezést nem a kinézethez, hanem a társas szerephez kötötték. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

17 17 HOVÁ BÚJT A KÉK KUTYA? Olivier MASCARO A gyerekek r e n g e t e g e t tanulnak abból, amit másoktól a kommunikáció során hallanak és látnak, és ez egy bizonyos fajta bizalmat jelent a fenőttek felé. Például, bár a gyerekeknek számos okuk lehet rá, hogy azt higgyék, a Föld lapos (számukra természetesen annak tűnik), de mások közlései alapján elfogadják, hogy a Föld valójában kerek. Ebben a vizsgálatban azt szerettük voltna próbára tenni, hogy a gyerekek milyen mértékig tudnak megbízni a kommunikációs jelzésekben. Vajon jobban hisznek ezeknek a jelzéseknek, mint a saját szemüknek? Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, egy játékot játszottunk 15 és 24 hónapos korú gyerekekkel, amelynek során egy játékot rejtettünk el két vödör közül az egyikbe, és nekik meg kellett találniuk azt. A játék során két olyan helyzetet is mutattunk, hogy a gyerekek látták, hogy hová került a játék, viszont a vizsgálatvezető tévedésből az üres vödörre mutatott. Összességében azt találtuk, hogy ezekben a helyzetekeben a gyerekek hajlamosabbak voltak a téves mutatás helyén keresni a játékot a saját (helyes) tudásukkal szemben. A továbbiakban megpróbáljuk felkutatni ennek a korai bizalomnak a fejlődését, és azt, hogy mennyiben változtat ezen a helyzeten, ha a gyerekek biztosabbá válnak a saját (helyes) tudásukban. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

18 18 EZ ITT EGY BUKUCI... Rubeena SHAMSUDHEEN Hogyan lehet, hogy a gyerekek hallanak egy kutyát ugatni és megtanulják, hogy a kutyák általában ugatnak és nem csak ez az egy kutya ad ki ilyen hangot? Mindez könnyű, ha egy felnőtt - a nyelvhasználat révén - elmondja a gyereknek, hogy A kutyák ugatnak, ezzel utalva arra, hogy ez a tulajdonság alapvető a kutyák kategóriájának esetében. Vizsgálatunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy hogyan lehetséges ilyen tudást non-verbálisan, nyelvhasználat nélkül elsajátítani. Egy felnőtt egy érdekes funkcióval rendelkező tárgyat mutatott be a gyerekeknek, vagy úgy, hogy előtte semmilyen módon nem kommunikált a gyerekekkel vagy úgy, hogy felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy valami érdekeset fog mutatni. Ezt követően azt mértük, mennyire utánozzák a kicsik az egyes helyzetekben a felnőtt ugyanazon illetve két másik, nem működő tárgyon végzett cselekvését. 18 " Eredményeink azt mutatják, hogy a sima megfigyeléses tanulás nem segíti a gyerekeket a teljes kategóriáról való tanulásban, ezen a módon csak az adott tárgyról sajátítanak el információt. Ezzel szemben, ha a non-verbális eszközbemutatást megelőzőleg a felnőtt úgy kommunikál a gyerekkel, hogy az jelzi, tanítani szeretne neki valamit (szemkontaktus, mosolygás, figyelemfelhívás: Szia Peti Nézd csak ), akkor a gyerekek általánosítják az információt és az egyedi tárgy látott funkcióját/ tulajdonságát annak egész kategóriájára kiterjesztik. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

19 19 ITT NINCSEN SZABÓ Eszter Sokféleképpen gondolhatunk valaminek a hiányára. Például a süti elfogyhat, a kulcsunk eltűnhet a helyéről, vagy akár az is lehet, hogy valami nincsen, ami soha nem is volt, például egy vágyott kistestvér. Habár minden természetes nyelvben megtalálható a megfelelő forma a hiány kifejezésére, nem egyértelmű, hogyan dolgozzuk fel vagy tanuljuk meg a hiányra utaló kifejezéseket, hiszen nehéz rámutatni arra, hogy "nincsen alma. A kutatásom célja, hogy jobban megismerjük a hiány megértésének folyamatát csecsemőknél és gyerekeknél. A sípos vizsgálataimban arra voltam kíváncsi, hogy a babák mikor értik meg, hogy a "nincsen" kifejezés arra utal, hogy tárgyak nincsenek jelen. Két korcsoportot vizsgáltam: 18 és 24 hónapos kisgyerekeket. A sípos vizsgálat egy egyszerű játék, aminek a lényege az volt, hogy egy dobozba színes sípokat rejtettem, amiket aztán a babák megkereshettek benne. A játék során egy adott ponton azt mondtam a babának, hogy "Nincsen" vagy "Nem találom". Ezután megmértem, hogy mennyi ideig keresgélnek a dobozban a résztvevőink. Azt vártam, hogy ha a babák megértették a "Nincsen"-t, kevesebb ideig foglalkoznak a dobozzal, mint a "Nem találom" után. A 24 hónapos babák viselkedését befolyásolta a dobozról hallott információ: kevesebbet kerestek a "Nincsen", mint a "Nem találom" kifejezés után. Úgy tűnik, megértik a "nincsen" szó jelentését, azt, hogy ebben az esetben a doboz üres, nincsenek benne a játékok. Ezzel szemben a 18 hónaposak nem gondolnak mást arról, mi van a dobozban, annak alapján, hogy azt hallják: "Nincsen" (ahhoz képest, hogy "Nem találom"). Elképzelhető, hogy 18 hónaposan a babák még nem értik meg a "nincsen" szó jelentését, pedig már képesek a tárgyak hiányáról gondolkodni. Alternatív magyarázat, hogy a nyelvnek speciális szerepe van a hiányról való gondolkodásban, és bizonyos nyelvi fejlettségi szint előtt nem is kódoljuk valaminek a hiányát. További kutatásaim célja e két elméleti lehetőség vizsgálata. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

20 22 III. HÍREK A LABORBAN Ebben az évben három új doktori diákkal gazdagodott a laborunk: * Esztert már régről ismeritek, a tavalyi év végéig kutató asszisztensként dolgozott a Babalaborban. Kutatási területe a tárgyak hiányának megértése csecsemőknél. * Nazli Isztambulban végzett pszichológia szakon, és érdeklődési területe az utánzás és a társas tanulás. * Johannes filozófusként végzett és Németországból érkezett. Laborunkban felnőttek és óvodások emlékezetének kutatásával fog foglalkozni áprilisától augusztusig a laborunk olasz cserediákja volt Eliala Salvadori az Amszterdami Egyetemről. Ittléte alatt a társas viselkedés megítélését vizsgálta 9 hónapos csecsemőknél. Gábor végzett egyetemi tanulmányaival, így a jövő évtől már doktori diákként vesz részt a Babalabor kutatásaiban. Gratulálunk Új munkatársunk szeptembertől Fruzsi, aki kutató asszisztensi állása mellett az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájában végzi tudományos munkáját. Bori, aki 2010 óta dolgozik a Laborban, az idei év végére várja első kisbabáját, úgyhogy néhány hónap múlva maga is mint anyuka fog visszatérni a babakutatóba. Gratulálunk Bori feladatait új kolléganőnk, Zsu veszi majd át, így szeptembertől egyre többet találkozhattok vele is. Zsu az Edingburgh-i Egyetemen végzett, és kétnyelvűséggel kapcsolatos kutatásokat végzett óvodásokkal. Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz

21 23 IV. KIKÖSZÖNTŐ Kedves Szülők Reméljük, örömmel olvastátok a beszámolónkat az elmúlt év eseményeiről. Nagyon köszönjük, hogy eddigi részvételetekkel segítettétek a munkánkat Babakutatásaink folytatódnak, továbbra is szeretettel várunk minden vállalkozó kedvű szülőt és apróságot játszani, kutatni, kúszni-mászni. Ha bármi kérdésetek van a vizsgálatokkal vagy a Kutatóközponttal kapcsolatban, továbbra is megtaláltok minket a babakutato.hu webcímen, -en (babakutato@ceu.hu) vagy telefonon ( ). KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELETEKET AZ EDDIGI KUTATÁSOKBAN Kognitív Fejlődéslélektani Kutatóközpont - Babakutató ősz