HÍRLEVÉL ősz BEKÖSZÖNTŐ KEDVES CSALÁDOK!

Átírás

1 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz BEKÖSZÖNTŐ KEDVES CSALÁDOK! Ismét eltelt egy mozgalmas és termékeny év a laborunk életében. Kutatásaink továbbra sem tudnának megvalósulni a segítségetek nélkül. Hálásan köszönjük nektek és a gyermekeiteknek, hogy kitartóan látogattok bennünket! J Fogadjátok szeretettel az idén futó vizsgálatainkból készült összefoglalóinkat.

2 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 2 AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN BEKÖSZÖNTŐ... 1 AZ IDEI HÍRLEVÉLBEN... 2 AZ ELMÚLT ÉVBEN... 3 ÉLETKÉPEK... 4 KUTATÁSI EREDMÉNYEINK... 5 Maci és labda identity KAMPIS Dorka... 5 Hopp, ez egy másik! FBi2 KAMPIS Dorka... 6 Mondjam vagy mutassam? point_voc KAMPIS Dorka... 7 Ki mit választ? beliefbind KAMPIS Dorka... 8 Merre keresi a maci a jó pálcáját? false physics FISCHER Paula... 9 Miben sántikál a béka? candy FISCHER Paula Melyikre mutatott a lány? ref_naming Otávio MATTOS Banánhámozás banana_lab MARNO Hanna Hagyjuk itt a bityét! mutex MARNO Hanna Szószeletelés nyelvi LADÁNYI Enikő Együttműködő babák coopnirs Katarina BEGUS, Arianna CURIONI Kitől tanuljak? opteach Katarina BEGUS Hogyan értik meg a babák a neveket? naming2 Johannes MAHR Honnan tudod? source_mem Johannes MAHR Névmemória ff_mem TAUZIN Tibor A beszélgetés jelei cc_tom TAUZIN Tibor A párbeszéd célja maxquant TAUZIN Tibor Vajon melyikre gondolt? yoon Mikołaj HERNIK Melyik az eleje? frontback Mikołaj HERNIK Cserebere agen Mikołaj HERNIK Rend és rendetlenség disorg KÖRTVÉLYESI Eszter Aki keres, az talál! kitalálós TÉGLÁS Ernő Nicsak, ki beszél? kibeszél10-12 TÉGLÁS Ernő Várjunk csak... ez nem is zörög! zörgők TÉGLÁS Ernő Pingvin és barátai interakciók TÉGLÁS Ernő Osztozzunk vagy ne? chase Liza VOROBYOVA Tényleg te vagy az? kolobok Liza VOROBYOVA Mi rejtőzik a fal mögött? pupilla10_14 Nicoló CESANA ARLOTTI Várjunk csak ez lehetetlen! interf Nicoló CESANA ARLOTTI Kis nyomozók a bölcsőben d_goal Nicoló CESANA ARLOTTI Hány tárgy van a dobozban? monti BRÓDY Gábor Teleport conti BRÓDY Gábor Ilyet vajon már láttam? cat_ind Barbara POMIECHOWSKA Kik rejtőznek a fal mögött? point name soc Barbara POMIECHOWSKA Merre van a kabó alma? compositionality Barbara POMIECHOWSKA Mennyi kettőből kettő? sípos SZABÓ Eszter Merre bújik Bobó? bobo SZABÓ Eszter Ha itt nincsen, hol van? csörgős_nincsen MÉSZÁROS Eszter Ha ez a vödör üres, hol van a játék? shilpa MÉSZÁROS Eszter VÁLTOZÁSOK A LABORBAN..42 ELKÖSZÖNŐ..43

3 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 3 AZ ELMÚLT ÉVBEN A tavalyi év legizgalmasabb hírei közé tartozik, hogy 2017 ősze óta három kollégánk is sikeresen védte meg doktori disszertációját: Kampis Dóra (balra) januárban szerezte meg doktori fokozatát a Közép-európai Egyetemen, Tauzin Tibor (jobbra) pedig nyáron védte meg disszertációját a Budapesti Műszaki Egyetemen. A es tanévet pedig Denis Tatone (balra) kollégánk védésével nyitottuk szeptemberben. Gratulálunk és további sok sikert kívánunk nekik! A Babalaborban idén összesen 2754 vizsgálat futott 2016 őszétől 2017 szeptemberéig, 45 kutatás keretein belül. A legfiatalabb résztvevőink 5 és fél hónaposak, míg a legidősebbek 4 évesek voltak. Állatkeri laborunkban is folyt a munka: 2016 novemberétől 2017 augusztusáig összesen 12 vizsgálatunk futott, amelyekben 2-9 éves kisgyerekek vettek részt. Több, mint 600 kisgyerek működött így közre az itt folyó vizsgálatainkban; köszönjük segítségüket és a családjaik együttműködését! Az elmúlt évben is számos cikk jelent meg a babalabor munkatársaitól a laborban folyó vizsgálatok eredményei alapján. Összesen 10 cikkünk jelent meg különböző nemzetközi folyóiratokban, amelyek a laborunkban dolgozó kutatók oldalain érhetőek el. Kollégáink egy része idén részt vett a Budapesten megrendezett Az agykutatás hete című rendezvényen (ld. balra). Meséltek az érdeklődőknek a laborunkban folyó kutatásokról, a pszichológia tudományáról, illetve a látogatók egy szemmozgáskövetést alkalmazó kísérletet is kipróbálhattak. Laborjaink idén is több új munkatárssal gazdagodtak, róluk a Hírek a laborban fejezetben olvashattok.

4 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 4 ÉLETKÉPEK

5 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 5 KUTATÁSI EREDMÉNYEINK Maci és labda identity KAMPIS Dorka Idén is folytattuk vizsgálatunkat, amelyben arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák hogyan tanulnak mások preferenciáiról, vélekedéseiről és cselekvéséről. Egy videósorozatban először megmutattuk a babáknak, ahogyan egy személy egy maci és egy labda közül többször egymás után is a macit választotta. Ezt követően a maci bekerül egy kis tartóba, majd tartóstul egy nagyobb dobozba mindezt úgy, hogy ezt a személy is látta. Utána azt is látta, hogy a kis tartó átkerül egy másik nagy dobozba. Azt viszont nem mindig tudta, hogy pontosan mi van ebben a kis tartóban: néha eltakarja őt egy függöny, amikor a tartó kinyílik és kiderül a tartalma. Ez nem lenne gond, hiszen gondolhatja, hogy a maci van a tartóban, mert látta, ahogyan bekerült oda. Az esetek felében valóban így is van, az esetek másik felében azonban valamely trükk folytán a labda van a tartóban! Így feltételezhető, hogy valójában két kis tartó is volt az első dobozban, és az, amelyikben a maci van, még mindig ott maradt. Tehát ha a személy a macit szeretné (márpedig megtanultuk, hogy mindig azt választja), akkor azt az első dobozban kell keresnie. Az esetek egy részében azonban ő nem tudja, hogy nem a maci került át a másik dobozba, ezért feltehetően tévesen az új dobozban fogja keresni azt. Ebben a kutatásunkban 2 éves gyerekek vettek részt. A fent leírt jelenetek alatt figyeltük, hogy hova esik a babák tekintete, amikor tudják, a személy mindjárt választani fog (amit a fény és hang jelez). Így még mielőtt cselekedne valaki, meg tudjuk figyelni, hogy mit várnak a babák, mit fog tenni a személy. Eddigi eredményeink alapján úgy tűnik, a babák értik, ha a személy látja, hogy pl. áthelyezzük a macit egyik rejtekhelyről a másikra és azt várják, hogy az új helyen fogja keresni. Azonban, ha nincs közvetlen bizonyíték rá és csak következtetni lehetne a maci áthelyezésére (pl. a doboz amiben a macit láttuk eltűnni, átkerül egyik tárolóból a másikba, de nem látjuk tényleg a maci van-e benne), akkor nem tudják, hogy hol fogja keresni azt. Ez alapján azt gondoljuk, hogy ilyen helyzetekben a babák óvatosak : biztosra mennek, és csak akkor vonnak le egy következtetést, ha egyértelmű számukra, hogy a másik mit tudhat.

6 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 6 Hopp, ez egy másik! FBi2 KAMPIS Dorka Jelen vizsgálatunk egy kutatássorozat részét képezi, amelyről korábbi hírleveleinkben is olvashattatok ( Sípok a dobozban ). Ebben a kutatássorozatban azt vizsgáljuk, hogy követik-e a babák azt, hogy valaki más mit tud arról, hogy mi van elrejtve egy dobozban, illetve, hogy saját maguk milyen következtetéseket vonnak le azzal kapcsolatban, hogy maradt-e még ott bent valami, amit érdemes keresni. Ebben a változatban először beteszünk egy tárgyat egy dobozba, amibe nem lehet belelátni. Ezután kiveszünk a dobozból egy ugyanúgy kinéző tárgyat, és eltesszük. Mire gondolhat ekkor a megfigyelő? Reményeink szerint arra, hogy most üres a doboz. A következő jelenetben megint beteszünk egy tárgyat a dobozba, majd ezt is kivesszük. Ekkor azonban megmutatjuk, hogy hoppá! ez nem is ugyanaz, mint, amit betettünk: ennek más a tartalma. Így a megfigyelő azt gondolhatja, hogy az első tárgy még mindig a dobozban van. Ez utóbbi esetben érdemes kitartóbban kutatni a dobozban, egy esetlegesen ott lévő tárgy után. A mi kérdésünk az, hogy a babák is így gondolkodnak-e, illetve, hogy egy ilyen helyzetben másoknak is hasonló következtetéseket tulajdonítanak-e. Kutatásunk még folyamatban van. Jelenlegi eredményeink azt mutatják, hogy igen nagy a változatosság abban, hogy a babák hogyan értelmezik ezeket a helyzeteket. Ez arra mutat rá, hogy különböző útjai lehetnek a világ korai megismerésének. Külön érdekes azonban, hogy a babák első személyű kövekteztetései, hogy ők hogyan látják a világot - hasonlóak ahhoz, ahogy mások gondolatairól vélekednek. Ez egybe esik korábbi eredményeinkkel ebben a kutatássorozatban, mely szerint 14 hónaposan már figyelik és emlékeznek arra, hogy egy másik személy mit tud (helyesen vagy tévesen) ilyen helyzetekben az éppen elrejtett tárgyakról.

7 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 7 Mondjam vagy mutassam? point_voc KAMPIS Dorka A babák egész pici koruktól követik mások mutatásának irányát, és nagyjából egy éves koruktól kezdve maguk is gyakran mutatnak a körülöttük lévő tárgyakra. A mutatás igen praktikus módja a figyelemfelkeltésnek és az információkérésnek. Azonban mutatni csak akkor érdemes valakinek, ha látjuk őt, és főleg akkor, ha ő is lát minket. A babák másfél éves koruk körül már értik, hogyha valaki nem látja őket, nem érdemes mutatással próbálkozniuk annak érdekében, hogy felhívják a figyelmét valamire; ám még nem rugalmasak abban, hogy ilyenkor másik modalitásba váltsanak, például a hangadásba. Néhány hónappal később azonban már ez is megmutatkozik. Ebben a kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy ez a váltás megjelenhet-e valamivel korábban a többnyelvű környezetben felnövő babáknál. Ezek a babák gyakrabban szembesülhetnek olyan helyzettel, amiben egy kommunikatív partnerhez illeszteni kell, hogy hogyan szólítjuk meg (pl. egyik vagy másik nyelven). Ezért lehet, hogy egy tágabb, elvontabb következményként általában a kommunikatív helyzetekben megszokottabb az, hogy váltani kell a megszólítás módjának tekintetében (pl. mutatásról hangadásra). Egyelőre a kétnyelvű csoportot gyarapítjuk, a vizsgálat mellett egy hosszabb nyelvi kérdőívet is felveszünk a szülőkkel, hogy adott esetben a nyelvfejlődést is figyelembe tudjuk venni. Az előzetes eredmények alapján a babák valóban kevesebbet mutatnak, ha a másik személy nem látszik, de annak eldöntése, hogy ezzel egy időben megnő-e a hangadás gyakorisága, még a jövőre (és további lelkes résztvevőkre) vár. Köszönjük a nagylelkű segítséget ebben a nem kis feladatban, és remélhetőleg következő hírlevelünkben beszámolhatunk az eredményekről is!

8 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 8 Ki mit választ? beliefbind KAMPIS Dorka A babák néhány hónapos koruktól kezdve követik, ha egy személy több tárgy közül kiválaszt egyet, és megjegyzik, hogy ezt a tárgyat kedveli. Ezt úgy tudjuk vizsgálni, hogy miután a babák látják, hogy egy felnőtt többször is ugyanazt a tárgyat választja két vagy több tárgy közül, mutatunk egy olyan jelenetet, ahol a személy egy másik tárgyat választ, és azt figyeljük, a babák vajon meglepődnek-e egy ilyen helyzetben. Jelen vizsgálatunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon mennyire jegyzik meg, hogy pontosan ki az, aki választ? Tehát tágabban értelmezve: mennyire kötik a babák egy bizonyos személyhez a vélekedéseket, preferenciákat? A vizsgálatokban 9 hónapos babáknak mutatunk különböző eseménysorokat, amelyek során egy bizonyos ponton lecseréljük a főszereplőt: innentől kezdve egy másik személlyel folytatódik tovább az eseménysor. Korábban azt találtuk, hogy ha egy személy megmutatja, mit kedvel, a babák egy másik személytől is ugyanazt a választást várják. Most továbbléptünk eggyel, és azt nézzük: vajon az egyik személy (téves) vélekedését (pl. hogy két tárgy van az asztalon, pedig valójában csak egy) átruházzák-e egy másik személyre? Ezzel a kutatássorozattal azt vizsgáljuk, hogy az egyébként igen gazdag, korai társas megismerési képességek esetlegesen milyen fejlődésen mehetnek keresztül az első néhány életév során. Az egyes mentális állapotok (preferenciák, vélekedések) személyhez kötése egy olyan összetett képesség, amely mind a társas, mind az általános figyelmi és emlékezeti képességek szoros összjátékát igényli, így fejlődésének vizsgálata sok érdekes következtetésre ad lehetőséget a fejlődéskutatóknak.

9 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 9 Merre keresi a maci a jó pálcáját? false physics FISCHER Paula Egy sor korábbi kutatás alapján tudjuk, hogy a gyermekek már igen korán érzékenyek mások vélekedéseire és megértik, ha valakinek egy adott helyzetről való vélekedése eltér a valóságtól (például, mert egy helyzetben az ő tudta nélkül állt be változás, ami téves vélekedéshez vezet). Pontosan ez történik akkor is, amikor valaki a tudtunk nélkül elrakja a kulcsainkat a szokásos helyéről. Ha erről lemaradunk, a kulcscsomót továbbra is az eredeti helyén fogjuk keresni, hiszen korábbi tudásunk -, amely tudtunk nélkül tévessé vált határozza meg, hogy merre keresgélünk. Kutatásunk ennek a képességnek a fejlődését vizsgálja. Azt szeretnénk megállapítani, hogy melyik az a pont a feladatok komplexitásának növekedésében, amikor a gyerekek már nem tudják követni a vélekedések változását. Felnőttekkel kapcsolatos vizsgálatokból tudjuk, hogy ők már olyan összetettségű tudást és vélekedést is tudnak másoknak tulajdonítani, amelyeket ők maguk már megértenek. Vajon a gyerekek ezen képessége hasonló a felnőttekéhez? Óvodás korú gyerekek már jól érzékelik bizonyos eszközök egymáshoz viszonyított hatékonyságát, ám keveset tudunk arról, vajon másoknak is tudnak-e hatékonysággal kapcsolatos vélekedéseket tulajdonítani. Jelen kísérletünk során 3-4 éves gyerekek figyelnek meg egy bábot, aki egy hosszú csőbe esett színes labdákat próbál kiszedni, különböző hosszúságú, kampós végű pálcák segítségével (ld. az ábrán). Miután labdáinak egy részét kiemelte a csőből, a maci a leghatékonyabb pálcáját egy dobozkába rejti, és vagy elbújik egy helyre, ahonnan már nem látja, pontosan mi történik az asztalnál (téves vélekedés helyzet), vagy megpihen, és továbbra is figyeli az eseményeket (valós vélekedés helyzet). Ezt követően egy másik karakter (a kísérletvezető) a hosszú pálcát kicseni a dobozból, és egy rövid, nem hatékony pálcát rak a helyére. Miután a maci visszatér a helyszínre, megkérdezzük a gyerekeket, hogyan folytatnák a történetet ( Mit fog a maci csinálni? ). Feltételezéseink szerint a gyerekek a téves vélekedés helyzetben a történetet úgy fogják folytatni, hogy a maci majd a doboz felé indul a pálcáért, hiszen úgy véli, a hatékony pálca még továbbra is ott van. Ezzel ellentétben, amikor a báb az asztalon ülve tudja követni, hogy mit csinál a kísérletvezető, a gyerekek majd úgy folytatják a történetet, hogy a maci a második leghatékonyabb elérhető pálcát fogja választani, hiszen tudja, hogy a leghatékonyabb már el lett rakva a dobozból és a rövid, nem hatékony pálca van a helyén. A kutatás jelenleg is folyamatban van, kíváncsian várjuk az eredményeket!

10 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 10 Miben sántikál a béka? candy FISCHER Paula A Merre keresi a maci a jó pálcáját? kísérletünkhöz hasonlóan ez a kutatás is arra keresi a választ, hogy a gyermekek milyen típusú helyzetekben tudják követni mások vélekedését, és ezáltal kikövetkeztetni egy adott személy cselekedeit. Vajon, ha a gyermekek saját maguk megértik egy adott szerkezet oksági működését például, hogy egy akadály jelenlététől függően a benne lévő tárgyak merre tudnak gurulni -, képesek-e valós vagy téves vélekedést tulajdonítani másoknak is az adott szerkezetről? Ebben a vizsgálatban 3-4 éves gyermekek egy érintőképernyős játékban vesznek részt. A játék során a gyerekek először rövid bevezető jeleneteket látnak egy lányról, aki megnyom egy játékgép tetején található gombot. Ennek határása mindig színes labdák gurulnak ki a gép két oldalán található vályúkba. A jelenetek során a gép jobb vagy bal oldalán azonban mindig egy-egy akadály található, amely megakadályozza, hogy a labdák az adott oldal irányába kiguruljanak. Így mindig csak az átellenes oldalon található vályúba tudnak érkezni. A játék során a gyerekeknek az a feladatuk, hogy mindig arra az oldalra nyomjanak a képernyőn, ahol szerintük a személy keresni fogja a labdákat. A játék kritikus pontján a főszereplő tudtával vagy tudta nélkül egy másik karakter (egy béka) az akadályt áthelyezi az egyik oldalról a másikra. Így abban az esetben, amikor ez titokban történik, a főszereplőnek téves tudása alakul ki a szerkezet működéséről. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy ebben a helyzetben a gyerekek figyelembe veszik-e a karakter (téves) vélekedését az akadály helyéről. Az a feltételezésünk, hogy a téves vélekedés helyzetben a gyerekek arra számítanak, hogy a főszereplő -, mivel nem tudja, hogy a béka áthelyzete az akadályt, - a labdákat a rossz oldalon fogja keresni, annak ellenére, hogy ők maguk ki tudják következtetni a labdák valós útvonalát. A kísérlet jelenleg is zajlik, várjuk az eredményeket.

11 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 11 Melyikre mutatott a lány? ref_naming Otávio MATTOS Korábbi kutatások eredményei arra mutatnak, hogy a fejlődés korai időszakában a babák a felnőttek közléseit általában úgy értelmezik, hogy azt a dolgok egy adott csoportjára vonatkoztatják (például általában véve a kutyákra, labdákra vagy almákra). E kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy ez az értelmezés milyen hatással van a babák tárgyakkal kapcsolatos emlékezetére. Amikor egy helyzetet úgy értelmeznek, hogy a felnőtt éppen a tárgyak egy csoportjára utal, az adott csoportba tartozó tagok közös tulajdonságai (például a labdák kereksége) hangsúlyosabbá válnak, mint a tárgyak egyedi tulajdonságai (például egy adott labda felülete, színe). Feltételezéseink szerint ez hat a babák emlékezetére is: amennyiben két tárgyra egy nagyobb kategória részeiként gondolnak, akkor nem fordítanak figyelmet a tárgyakat megkülönböztető külső tulajdonságokra és utólag ezekre kevésbé is emlékeznek, mint a tárgyak közötti hasonlóságokra. A hónapos résztvevők 4 különböző jelenetet láttak, amelyek során egy női főszereplő először egyesével megmutatott nekik két tárgyat, majd elhelyezte őket a képernyőn látható asztal két oldalára (lsd. az ábrán). A tárgyak bemutatása közben a tárgyakat minden esetben egy vagy két kitalált szóval nevezte meg. A négy videóból kettőben a tárgyak ugyanazt a nevet kapták, míg a másik kettőben ez a két név különbözött. Ezen keresztül jeleztük, hogy a tárgyak ugyanabba a kategóriába (mivel ugyanaz a nevük), vagy különböző kategóriába (mivel különbözik a nevük) tartoznak. Ezt követően két paraván úszott be a képernyőre, amelyek kitakarták a tárgyakat, majd a főszereplő rámutatott az egyik, takarásban lévő tárgyra. A kép ekkor megváltozott: minden eltűnt, de a két tárgy újra megjelent a képernyőn, egy fehér háttér előtt. Ezen a ponton rögzítettük, hogy a babák milyen hosszan nézték az egyes tárgyakat. Feltételezéseink szerint, amennyiben a közös név alapján a babák a tárgyakat egy kategóriába sorolták, kevésbé fognak emlékezni a két tárgy közötti megjelenésbeli különbségekre, emiatt mindkét tárgyat ugyanolyan hosszan nézegetik majd. Mivel azt

12 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 12 jegyezték meg, hogy például mindkét tárgy egy tegi, így nem számít, a szereplő pontosan melyikre mutatott. Ezzel szemben, ha a tárgyak különböző nevet kaptak, akkor a babák két külön kategóriába sorolták őket, és emiatt jobban emlékeznek a tárgyak közötti különbségekre, így majd azt nézik hosszabban, amelyre a szereplő korábban rámutatott. Az eddigi eredményeink nem támogatták a feltételezéseinket. Jelenleg további vizsgálatokat tervezünk, hogy feltárjuk, vajon a babák emlékeznek-e a különbségekre megegyező, illetve különböző kategóriába tartozó tárgyak között. Banánhámozás banana_lab MARNO Hanna Miközben a kisbabák új tárgyakról tanulnak, vajon elvárják-e tőlünk, hogy szándékosan tanítsunk meg nekik a tárggyal kapcsolatos fontos információkat? Erre a kérdésre kerestük a választ rövid vizsgálatunkban, melynek során 15 hónapos babák szemmozgását követtük. A kísérletben a babák rövid filmeket láttak, melyben két ismeretlen tárgyat mutattunk nekik (ld. az ábrán). Az egyik tárggyal kapcsolatban fontos információt osztottunk meg: megmutattuk a babáknak, hogy mire való a tárgy, azaz mi a funkciója (meg tud hámozni egy banánt). A másik tárgyról azonban - a megjelenésén kívül - nem adtunk semmilyen egyéb információt. Miután a babák végignézték ezeket a jeleneteket, a képernyőn megmutattuk nekik a két tárgyat egyszerre, miközben egy ismeretlen szót használva megneveztük az egyik tárgyat. A kérdésünk az volt, hogy abban a pillanatban, amikor a babák ezt az új szót hallják, vajon mit fognak gondolni, az melyik tárgyra vonatkozik? Erre abból tudunk következtetni, hogy melyik tárgyat nézik hosszabban a megnevezés pillanatában, illetve az azt követő rövid időszakban. Az a feltételezésünk, hogy a babák azt a tárgyat nézik majd hosszabban, amelynek korábban a funkcióját is megismerhették. Laborunkban ebben a pillanatban folyik a vizsgálatnak a tesztelése, így eredményekről még nem tudunk beszámolni. Reméljük azonban, hogy a következő hírlevelünkben már meg tudjuk adni a választ a kérdésünkre!

13 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 13 Hagyjuk itt a bityét! mutex MARNO Hanna Mindennapjaik során a kisbabák folyamatosan körül vannak véve számukra új, ismeretlen tárgyakkal, melyeknek neveit fokozatosan sajátítják el nyelvfejlődésük során. Vajon milyen stratégiákat használnak, amikor egy ismeretlen tárgyat összekapcsolnak egy új névvel? Erre a kérdésre kerestük a választ egy két éves kisgyermekek számára tervezett játékos helyzeten keresztül. Kísérletvezetőnk először egy rövid játékos epizódba vonta be a gyermeket, azzal a céllal, hogy a résztvevő megszokja az új környezetet. Ezután egy, a gyermek számára ismeretlen tárgyat hozott be a szobába, és a gyermek aktív bevonásával közös játékot kezdeményezett, melynek során mindketten közelebbről megismerkedhettek az új tárggyal. Pár perces játékot követően a kísérletvezető elhagyta a szobát, és egy másik személy jött be, aki három új tárgyat helyezett a gyermek elé, majd ő is kiment. Ekkor pár percig hagytuk, hogy a gyermek önállóan ismerkedjen ezekkel az új tárgyakkal. Mikor már az összes tárgyat megvizsgálta, a kísérletvezető újra belépett a szobába, és megkérte a gyermeket, hogy segítsen neki elpakolni a játékokat egy tálcára. Miután az összes játék rákerült a tálcára, a kísérletvezető egy ismeretlen szót használva megkérte a gyermeket, hogy az egyik tárgyat vegye le a tálcáról és tegye vissza az asztalra ( Kérlek, hagyd itt a bityét! ). A feltételezésünk az volt, hogy habár az összes tárgy ismeretlen volt a résztvevők számra, ezek közül csak egy tárggyal játszottak közösen a kísérletvezetővel. Ez alapján a gyerekek valószínűleg azt a következtetést fogják levonni ebből a helyzetből, hogy az ismeretlen szó arra a tárgyra utalhat, amivel kapcsolatban volt közös élményük a kísérletvezetővel. Eredményeink szerint a gyermekek pontosan így viselkedtek, azaz legtöbbször azt a tárgyat választották, amellyel korábban közösen játszottak a kísérletvezetővel. Úgy tűnik tehát, hogy ebben a korban képesek figyelembe venni a körülöttük lévő, beszélő emberek szándékát, és sokszor erre az információra hagyatkozva értelmezik az új szavakat. Jelenleg az eredeti vizsgálatnak egy kontroll verzióját teszteljük, amelyben a kísérletvezető a játék végén megnevezés nélkül kéri a gyermeket arra, hogy az egyik játékot tegye vissza az asztalra. Ezzel a verzióval azt a lehetőséget szeretnénk kizárni, hogy a gyermekek esetleg a megnevezés figyelembe vétele nélkül csupán azért választották azt a tárgyat, amellyel korábban együtt játszottak a kísérletvezetővel, mert így ez a tárgy lett a legvonzóbb vagy legérdekesebb számukra.

14 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 14 Szószeletelés nyelvi LADÁNYI Enikő Az anyanyelv-elsajátítás egy fontos lépéseként a csecsemőknek a folyamatos beszédből kell kivonniuk a lehetséges szóalakokat. Ez a feladat egyszerűbbnek tűnik olyan nyelvekben, amelyekben a szavak többnyire változatlan formában jelennek meg, mint például az angolban. A magyarban azonban a szavakhoz gyakran járulnak különféle toldalékok, amelyek megváltoztatják azok alakját. Például a kutya szó kutyák, kutyában, kutyának, kutyáké, kutyáinknak stb. alakokban is előfordulhat. Kutatásunkban arra keressük a választ, hogy ezeket a komplex alakokat mikor és milyen információk felhasználásával kezdik el a babák szótőre és toldalékra bontani. Ehhez egy, a csecsemőkutatásokban gyakran használt módszert alkalmaztunk, amely során a baba előtt egy képernyőn rövid videók jelentek meg különféle mondatokkal vagy szavakkal párosítva. A feladat első részében egy kétperces, egyszerű magyar mondatokból álló szöveget hallottak a babák, miközben figyelmük fenntartására a képernyőn színes körök jelentek meg. Minden mondatban elhangzott egy kitalált szó toldalékolt formában: a babák egy része egy magas magánhangzós szót hallott (pl.: birhez), másik részük egy mély magánhangzós szót (barhoz) a mondatokban. Ezután a feladat második részében vagy a szövegben megjelent szótő, azaz a bir/bar vagy egy új, ismeretlen szótő volt hallható a korábban látott színes körök kíséretében. Eredményeink szerint a babák teljesítményét befolyásolta, hogy korábban mély (bar) vagy magas (bir) magánhangzós szót hallottak. A mély magánhangzós alak (bar) esetében hosszabb ideig nézték a színes köröket miközben a szövegben korábban megjelent szótő volt hallható, mint amikor az új, ismeretlen szótő jelent meg. Ez arra utal, hogy 15 hónapos korban a babák már sikeresen le tudják választani a toldalékot a szótőről, és emiatt a mély magánhangzós szavak esetében képesek felismerni a szótőt akkor is, ha az önállóan jelenik meg. Nem volt különbség azonban az ismerős és ismeretlen alakra fordított nézési idők között a magas magánhangzós feltételben. Eszerint a mély magánhangzós, toldalékos alakok részekre bontása előbb megkezdődik, mint a magas magánhangzósoké, mely utóbbi 15 hónapos korban még nem jellemző a babáknál. A kutatás következő lépésében azt vizsgáljuk majd fiatalabb babák bevonásával, hogy mikor kezdődik meg a mély magánhangzós toldalékos alakok részekre bontása.

15 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 15 Együttműködő babák coopnirs Katarina BEGUS, Arianna CURIONI Ahhoz, hogy a csecsemők más személyektől tanulni tudjanak, elengedhetetlen, hogy képesek legyenek megjósolni az illető személy cselekedeteit. Ezt úgy tudják megtenni, hogy megfigyelik a személyt, majd előzetes tevékenysége alapján elvárásokat alakítanak ki viselkedésének céljára vonatkozóan. Számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a babák képesek erre a fajta céltulajdonításra. Meglepődnek például, ha ugyanaz a személy, aki korábban két egymást követő alkalommal A tárgy után nyúlt, hirtelen megváltoztatja a viselkedését, és B-t választja. A babák céltulajdonítási képességét, valamint az elvárások megszegése nyomán való meglepettségüket egyrészt nézési idős vizsgálatokkal, másrészt az utóbbi években egy agyi képalkotó eljárással úgynevezett közeli infra-vörös spektroszkópiával (NIRS) is kimutatták. Egy korábbi kutatásunk eredményei például feltárták, hogy amennyiben egy célra irányuló tevékenység megismétlődött, a babák agyi aktivitása csökkenést mutatott egy adott területen. Ezzel ellentétben, ha a cél hirtelen megváltozott, akkor az ezen az agyterületen mért aktivitás ismét növekedett, demonstrálva ezzel, hogy a kisbaba elvárásai nem teljesültek az adott cselekvésre vonatkozóan, és ezért újra kellett kalkulálnia azokat. Emellett azt is tudjuk, hogy a babák igen érzékenyek mások cselekedeinek hatékonyságára: csak akkor tulajdonítanak célt egy bizonyos tevékenységnek, ha a cselekvést hatékonynak ítélik meg. Azonban számos olyan tevékenységgel találkozhatunk a környezetünkben, amely során hatékony és nem hatékony tevékenységek végrehajtásán keresztül, együttműködve szeretnénk elérni egyegy célt. Felnőttek ilyen esetben is képesek célt tulajdonítani a személyeknek, de vajon ez igaz a babákra is? Kilenc hónaposok számára tervezett kutatásukban tehát arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák vajon célt tulajdonítanak-e egy olyan cselekvéssorozatnak, amelynek egyes elemei önmagukban nem hatékonyak, ám kirajzolódik belőlük a két résztvevő szereplő közös célja. Miközben a babák a videókat nézik, a korábban említett agyi képalkotó eljárással (NIRS) rögzítjük az agyuk aktivitását. Az adatfelvétel jelenleg is folyamatban van, ám az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy a babák is elvárják, hogy együttműködés esetén a szereplők céljukat tekintve következetesek legyenek. Tehát annak ellenére, hogy a szereplők egyéni cselekvései önmagukban nem hatékonyak, a babák mégis meglepődnek, ha azt látják, hogy a szereplők egy új célt közelítenek meg. Ez arra utal, hogy nem hatékony cselekedetek esetén is képesek célt tulajdonítani bizonyos helyzetekben. Ez az eredmény elsőként mutat rá, hogy a csecsemők képesek különbséget tenni az egyéni, valamint a több szereplő által végzett közös tevékenység között, és a felnőttekhez hasonlóan érzékenyek az együttműködéses helyzetekre.

16 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 16 Kitől tanuljak? opteach Katarina BEGUS Számos kutatás kimutatta, hogy a babák inkább olyan személyekre figyelnek, olyanoktól fogadnak el játékot és olyan személyeket utánoznak, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ők (szemben az idegen nyelvet beszélőkkel). Ezt a preferenciát általában úgy magyarázták, mint annak a tendenciának a korai megnyilvánulását, hogy a társas világot csoportokba soroljuk és mindenki a saját csoportját preferálja a többivel szemben. Vizsgálatsorozatunkban mi egy alternatív magyarázatot tesztelünk, mely szerint a csecsemők preferenciája azon vágyukon alapszik, hogy tanuljanak másoktól. Ez vezet többek között ahhoz, hogy jobban kedvelik azon személyeket, akik jobb tanulási lehetőségeket biztosítanak számukra -, mert például értenek az anyanyelvükön. Egy korábbi EEG vizsgálatunk például megállapította, hogy a csecsemők szívesebben fogadják az információkat az anyanyelvet beszélőktől, szemben az idegennyelvet beszélőkkel. Jelen kutatás során a babák anyanyelvét és idegennyelvet beszélő személyekről készült videókat mutattunk be 11 hónapos résztvevőinknek. Ezek során az idegen nyelvet beszélő felnőtt a baba számára újszerű tárgyak funkcióit mutatta be, míg az anyanyelvet beszélő személytől a baba nem kapott új információt (ld. az ábrán). Azáltal, hogy ebben a helyzetben az idegen nyelvű személy bizonyult információs forrásnak, úgy gondoltuk, hogy több érdekes kérdésre is választ kaphatunk. Egyrészt a videók nézése közben EEG-háló segítségével rögzítettük a babák agyi aktivitását. Ezen keresztül fel tudtuk tárni, hogy vajon megjelenik-e az idegennyelvet beszélő szereplő esetén az információszerzést megelőző aktív felkészüléshez kapcsolható agyi aktivitás (théta aktivitás), amennyiben korábban ő bizonyult hasznos információforrásnak. Emellett azt is néztük, hogy a babák kitől fogadnak el szívesebben egy tárgyat. Miután a videón szereplő felnőttek mindketten nyújtottak a babák felé egy-egy, megegyező külsejű labdát, (amelyek később aztán meg is jelentek egy asztalon a résztvevők előtt), vajon azt a labdát választják-e, amelyet az anyanyelvű kínál, vagy a korábban látott jelenetek megváltoztatják ezt a preferenciát. Az eredmények alapján nem volt különbség a tekintetben, hogy a babák anyanyelvi vagy idegen nyelvű személyt hallottak a videóban. Úgy tűnik tehát, hogy a babák számára mindkét személy potenciálisan hasznos információforrásnak bizonyult, továbbá, mindkét személytől ugyanolyan szívesen fogadtak el játékokat is. Ez az eredmény megerősíti a korábbi feltételezéseket, miszerint a babák társas preferenciáit elsősorban a tanulás iránti vágyuk vezérli.

17 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 17 Hogyan értik meg a babák a neveket? naming2 Johannes MAHR A tulajdonnevek azok a nevek, amelyeket egyes személyekhez vagy helyekhez rendelünk a környezetünkben. E tekintetben különlegesek, mivel nem a dolgok egy csoportjára vagy osztályára, hanem egyetlen adott dologra utalnak. A nyelvfejlődéssel kapcsolatos korábbi kutatások nagy része azt célozta feltárni, hogy a gyerekek hogyan tanulnak meg olyan kifejezéseket, amelyek tárgyak egy csoportjára vagy kategóriájára vonatkoznak, ezért jelenleg keveset tudunk még arról, hogyan gondolkodnak a tulajdonnevekről. Vajon értike pontosan, hogy mire utalnak, vagy azt, hogy hogyan használjuk őket? A tulajdonnevek használata segíthet egy olyan helyzetben, amikor hasznos észben tartani, hogy ki kicsoda egy adott interakcióban. Ennek feltárására hónapos babák számára terveztünk egy vizsgálatot, melynek során azt figyeltük, a babák bizonyos jeleneteket milyen hosszan néznek. A résztvevők különböző animációkat láttak, amelyek során két figura között zajló interakciókat figyelhettek meg (ld. az ábrán). Az alul található figurák egyike mindegyik jelenetben egy gyümölcsöt adott a fent található, rózsaszín figurának. Ezt követően mindig megjelent egy kéz, amely egyesével rámutatott a képernyő alján található figurákra, és megnevezte őket. A videók egy részében a két figura ugyanazt a nevet kapta, míg a videók másik részében két különböző nevet hallottak a babák. Ha a picik arra számítanak, hogy a nevek az egyes figurákra vonatkoznak, akkor meglepőbb lesz számukra, ha a két figura ugyanazt az elnevezést kapja, így hosszabban nézik majd ez utóbbi helyzetet. Ezzel ellentétben, ha inkább arra számítanak, hogy a név a figurák csoportjára vonatkozik, akkor az a helyzet lenne a meglepőbb számukra, amelyben két külön név utal az egyes figurákra. Az eredmények tekintetében nem volt különbség a jelenetek között: a babák mindkét esetben ugyanolyan hosszan figyelték a jelenetek végkimenetelét. Ez alapján úgy tűnik, hogy ebben a helyzetben nem volt előzetes elvárásuk azzal kapcsolatban, hogy a figurák milyen nevet kapjanak.

18 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 18 Honnan tudod? source_mem Johannes MAHR Korábbi kutatási eredmények alapján úgy tűnik, hogy a gyerekek még 5 éves korban is nehezen idézik fel egy-egy helyzettel kapcsolatos tudásuk forrását. Általában nem tudnak helyesen válaszolni olyan kérdésekre, amelyek azt firtatják, honnan tudnak egy adott információt. Az ezzel kapcsolatos készséget forrásemlékezetnek nevezzük. Más vizsgálati helyzetekben viszont a gyerekek érzékenynek mutatkoznak tudásuk forrására: például, amikor erre az információra építve új információt kell keresniük, vagy ez alapján kell döntést hozniuk. A kutatási eredmények mintázatainak egy lehetséges magyarázata, hogy vizsgálatok során használt tesztkérdések nehezek a gyerekek számára, így válaszaikban nem mutatkozik meg a valódi tudásuk. Ennek orvoslására terveztünk két játékos helyzetet, amelyek során a gyerekeknek olyan helyzetekben kellett emlékezniük tudásuk forrására, amelyekben ezen információ kommunikatív szempontból hasznos volt számukra. Az első vizsgálatban a gyerekek forrásemlékezetükre támaszkodva tudták eldönteni, hogy két báb közül melyik állít helyeset egy doboz tartalmával kapcsolatban. A laborunkban, illetve óvodákban futó vizsgálatunkban 3-5 éves kisgyerekek vettek részt, akik egy olyan videósorozatot láttak, amelynek során két báb az esetek egy részében összeegyeztethető, az esetek másik részében pedig egymásnak ellentmondó állításokat tett egy doboz tartalmával kapcsolatban (ld. kép balra). Az volt a feltételezésünk, hogy a gyerekek abban az esetben fognak jobban emlékezni arra, hogy melyik bábu mit mondott, amikor az állításaik egymásnak elletmondóak voltak, ahhoz képest, amikor viszont össze lehetett őket egyeztetni. Az eredmények azonban ezt nem támasztották alá, a gyerekek mindkét esetben ugyanolyan mértékben emlékeztek arra, hogy melyik bábu mit mondott. Másik vizsgálatunkban szintén egy doboz, illetve egy báb szerepelt (ld. képek jobbra). Ebben a vizsgálatban a kisgyerekeknek annak érdekében kellett a forrásemlékezetükre támaszkodniuk, hogy meggyőzzék a cicabábot egy doboz tartalmával kapcsolatban. A játék során a gyerekek először megismerték a doboz tartalmát: az esetek egyik részében a gyerekek ezt a saját szemükkel látták, míg másik részében a kísérletvezető mondta meg nekik, hogy mi van a dobozban. Ezt követően a résztvevőknek meg kellett osztaniuk a doboz tartalmával kapcsolatos tudásukat egy bábfigurával, aki vagy egyetértett vagy pedig vitatkozott velük. Arra voltunk

19 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 19 kíváncsiak, hogy a résztvevők helyesen tudnak-e válaszolni a báb kérdésére, amely azt firtatta, honnan tudják mi van a dobozban. Az volt a feltételezésünk, hogy a gyerekek jobban fel tudják idézni tudásuk forrását abban az esetben, amikor a báb vitatkozott velük, hogy ezáltal meg tudják győzni őt. Az eredmények az előző vizsgálathoz hasonlóan alakultak: a gyerekek hasonló mértékben tudták felidézni tudásuk forrását, attól függetlenül, hogy a báb egyetértett velük vagy sem. Névmemória ff_mem TAUZIN Tibor Korábbi vizsgálataink alapján megtudtuk, hogy a 13 hónapos csecsemők képesek kikövetkeztetni a beszéd tartalmát még azokban a helyzetekben is, melyekben teljesen ismeretlen animációs figurákat látnak, amik pusztán dallamokkal kommunikálnak. Jelen vizsgálatban, ezekre a korábbi eredményekre építve, arra voltunk kíváncsiak, hogy a babák ezt a képességüket fel tudják-e használni új, szokatlan kifejezések elsajátítására is. Ennek megállapításához a babáknak olyan videókat mutattunk be, melyekben két figura beszélgetett, majd az egyikük egy dallam segítségével megnevezett egy tárgyat. A videó többszöri bemutatása után azt vizsgáltuk, hogy a babák képesek-e ezeket a szokatlan dallamokat a tárgy neveként megtanulni. Ennek érdekében szemmozgáskövetővel elemeztük, hogy a csecsemők a többször bemutatott dallam lejátszása után arra a tárgyra néznek-e a képernyőn, aminek ez a dallam a neve lehetett. Kérdésünk tehát az volt, hogy a 10 hónapos csecsemők képesek-e olyan új jelzéseket megjegyezni, melyek egyáltalán nem emlékeztetnek az általuk is ismert emberi beszédhangokra és szavakra. Kísérletünk eredményei azokat a korábbi kutatásokat támasztották alá, melyek szerint a csecsemők nem képesek bármilyen hangsort szóként megtanulni, így az általunk bemutatott dallamokat sem tekintették a tárgy nevének. A beszélgetés jelei cc_tom TAUZIN Tibor Egy korábbi vizsgálatsorozatunkban azt találtuk, hogy a 13 hónapos csecsemők képesek a kommunikáció tartalmát kikövetkeztetni, még akkor is, ha az számukra teljesen ismeretlen szereplők (animációs figurák) közt zajlik, és szokatlan jelekből, vagyis szavak helyett mindössze egyszerű dallamokból áll (ld. még a 2013-as és 2014-es hírlevelünket). Ezek a korábbi vizsgálatok azonban azt a kérdést azonban mind nyitva hagyták, hogy a babák vajon képesek-e azt is felismerni, hogy mi lehet egy olyan szereplő célja, aki nem vesz részt kommunikatív interakciókban.

20 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 20 Ennek tisztázása érdekében a korábban használt animációs filmjeinket kis mértékben módosítottuk, így ezekben a vizsgálat első fázisában két beszélgető animációs figura volt látható, melyek közül az egyik minden videóban megkeresett egy általa elrejtett labdát, ami a jelenlétében ugrált át egy másik rejtekhelyre. A vizsgálat (ezt követő) tesztfázisában a szereplők már nem kommunikáltak egyáltalán, és a labdát kereső figura sem volt jelen, amikor a labda rejtekhelye megváltozott, így ő a labdát akár az új, akár a régi rejtekhelyén is kereshette. Azt feltételeztük, hogy ha a csecsemők képesek egy állandó célt tulajdonítani az animációs filmben szereplő figurának, akkor meg fogja lepni őket, ha a főszereplő nem a labda eredeti (és ismert) rejtekhelyét keresi majd fel, hanem azt a rejtekhelyet ahova nem rejtett el semmit. Eredményeink alátámasztották ezt a hipotézist, ami arra utal, hogy a babák már egész korán képesek megérteni a kommunikációra képes lények céljait, illetve azt, hogy ők ezeknek a céloknak megfelelően cselekednek. A párbeszéd célja maxquant TAUZIN Tibor Hétköznapi helyzetekben a beszélgetéseink célja gyakran az, hogy a másik számára ismeretlen, de neki valamely okból fontos információt osszunk meg, legyen ez bármi a leghétköznapibb apróságtól, a leglényegesebb dolgokig. Jelen kutatásunkban azt elemeztük, hogy vajon a csecsemők 10 hónapos korban már elvárják-e azt, hogy egy videóban szereplő animációs figurák csak akkor mondják el egy feladat megoldását egymásnak, ha arra a másiknak szüksége van. Ehhez olyan animációs filmeket hoztunk létre, melyekben két szereplő egyike egy hídon akart átjutni, erre azonban csak akkor volt módja, ha a másik szereplő elárulta, hogy a hidat hogyan kell leengedni. Szemben az imént leírt helyzettel, a tesztfázisban a híd már eleve nyitva volt, így a szereplők közti beszélgetés a híd lenyitásának módjáról feleslegessé vált. Egyes videókban a szereplők ennek megfelelően nem is kommunikáltak egymással, más esetekben azonban továbbra is ugyanúgy beszélgettek, ahogy azt korábban tették, amikor a híd kinyitásának módját még el kellett árulni. Hipotézisünk az, hogy erre a két eltérő viselkedésre, vagyis a felesleges kommunikációra és a kommunikáció hiányára a csecsemők másként reagálnak, amely kérdésre az általunk már begyűjtött adatok elemzése után adhatunk majd remélhetőleg a közeljövőben megalapozott választ.

21 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 21 Hova néz? senju_6_9_12 Mikołaj HERNIK Felnőttként nagyon egyszerű feladatnak tűnhet mások tekintetének követése, ám e fontos társas készség kialakulása több hónapos folyamatot igényel. Annak kutatásán keresztül, hogy a babák mely helyzetekben követik mások tekintetét, illetve mely helyzetekben nem teszik ezt, feltárható e készség kialakulásának pontos folyamata. Korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a babák egy másik személy tekintetére kommunikatív gesztusként tekintenek. A szemmozgáskövető technikának köszönhetően elég pontosan tudjuk rögzíteni a babák tekintetének mozgását (a képeken a baba tekintetét a piros pont ábrázolja); ezen keresztül azt is tudjuk vizsgálni, vajon mások tekintetét követik-e egy adott helyzetben. Ilyen technikát alkalmazó vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy már 6 hónapos babák is tudják követni mások tekintetét; vagyis ők is arra a tárgyra néznek, amelyre egy másik személy irányítja a tekintetét. Az ilyen fiatal babák olyan helyzetekben követik egy személy tekintetét, amelyekben előtte ez a személy egyértelműen kifejezi feléjük kommunikatív szándékát: például miután egy hang üdvözli őket a babákkal folytatott kommunikációban gyakran használt, jellegzetes hanghordozással ( Szia baba! ), ugyanarra a tárgyra pillantanak, mint az általuk látott felnőtt. Érdekes módon ugyanez a hatás nem jelenik meg abban az esetben, ha a hallott szövegben nincs jelen ez a jellegzetes intonáció. Saját laborunk vizsgálati eredményei alapján (a kutatás 2016 nyarán a kanadai dr. Tanya Broesch által vezetett labor közreműködésével valósult meg) úgy tűnik, hogy ez a hatás univerzális, és nagyon különböző kultúrákban is megjelenik. A csendes-óceáni Vanuatu államban élő 5-7 hónapos babák hasonló helyzetben ugyanúgy viselkednek, mint 6 hónapos európai társaik. Saját laborunk eredményei alapján az látszik kirajzolódni, hogy a 9 és 12 hónapos magyar babák első életévük második felében már a látott személy kommunikatív szándékának hiányában, spontán módon is tudják követni a felnőttek tekintetét. Jelenleg egy fiatalabb korosztályban, 5-6 hónapos babákkal folyik egy vizsgálatunk; ezen keresztül teljesebb képet kaphatunk majd a tekintetkövetés fejlődési folyamatáról.

22 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 22 Vajon melyikre gondolt? yoon Mikołaj HERNIK Kilenc hónapos illetve idősebb babáknak is nehézséget okoz emlékezni új, ismeretlen tárgyak apró részleteire. Korábbi kutatások eredményei alapján úgy tűnik, hogy a babák jobban emlékeznek egy tárgy külsejére, ha egy kommunikatív helyzetben találkoznak vele. Ilyen helyzet lehet például, ha egy személy mutatással jelzi, hogy közvetíteni szeretne valamit a babának egy tárgyról. Ám ennek a gesztusnak lehetnek hátrányai is: úgy tűnik, hogy egy mutatást követően a 9 hónapos babák nem emlékeznek a mutatott tárgy pontos helyére. Ezzel ellentétben viszont, miután azt látják, hogy egy személy egy tárgy után nyúl, emlékeznek a tárgy pontos helyére, ám nehezen idézik fel a tárgy külsejének részleteit. Jelen vizsgálatunkban azt szeretnénk feltárni, hogy egy tanulási helyzet segíthet-e a babáknak felfigyelni és emlékezni egy tárgy pontos helyére, amelyre egy felnőtt korábban rámutatott. A pontos hellyel kapcsolatos információ fontos lehet abban az esetben, ha a felnőtt több, ugyanolyan külsejű tárgy közül mutat az egyikre -, melyek, bár hasonlóan néznek ki, ám mégis máshol találhatóak. A kutatás során babák rövid animációkat tekintenek meg, amelyekben egy személy 3 megegyező külsejű tárgy közül az egyikre rámutat, vagy nyúl érte. Ezt követően mindegyik tárgy takarásba kerül. Amikor a baba újra látja a tárgyakat, egyes esetekben meglepő változások történnek a képernyőn: a kiemelt tárgy külseje vagy elhelyezése varázslatos módon megváltozik. A filmek alatt rögzítjük, hogy a babák milyen hosszan figyelnek a különböző helyzetekben így szeretnénk feltárni, hogy meglepőnek találják-e a varázslatos átalakulásokat. Az eredmények a feltételezéseinket nem igazolták, ám izgalmas mintázatot mutatnak. A babák nem lepődtek meg, ha az óriási képernyőn megváltozott annak a tárgynak a helye, amelyikre egy szereplő korábban rámutatott. Ugyanakkor észrevették a tárgy helyének megváltozását, ha korábban azt megpróbálta valaki elérni. A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan mutatást követően viszont észrevették, ha megváltozott a tárgy külseje, ám ugyanerre nem figyeltek fel, ha a tárgyat korábban megpróbálta valaki elérni. Különböző babalaborok hasonló mintázatot mutató eredményeivel összehangban úgy tűnik, tényleg vannak vakfoltok a babák tárgyakkal kapcsolatos emlékezetében.

23 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 23 Melyik az eleje? frontback Mikołaj HERNIK Ebben a kutatásunkban annaka kérdéskörnek egy szeletére voltunk kíváncsiak, hogy a babák hogyan gondolkodnak, tanulnak számukra ismeretlen élőlényekkel kapcsolatban. Ezen belül is az volt a célunk, hogy feltárjuk: miközben a babák egy számukra új fajta mozgó állat viselkedését látják, például, ahogyan az egy labdát üldöz el tudják-e azonnal dönteni, hogy e lénynek melyik az eleje és melyik a hátulja. Ezt vajon olyan esetekben is meg tudják állapítani, amikor az új figurának nincsenek arcszerű vonásai, sőt, egyáltalán nem emlékeztet sem állatra, sem emberre? E kérdések megválaszolására tervezett vizsgálatainkban a babák rövid animációkat tekintettek meg, amelyek főszereplője egy labdát kergető kis sárga doboz. A figura elejét az animációk során mindössze egy piros pötty jelezte. Az eredmények azt mutatják, hogy a babák villámgyorsan meg tudják tanulni, hogy egy új figurának melyik az eleje. Sőt, még ennél többet is tudnak! Úgy tűnik, azt is megértik, hogy a figura elejét jelző piros pötty segítségével a haladási irányát is előre lehet jelezni. A babák várakozásainak feltárása érdekében a vizsgálatok során rögzítettük, mennyi ideig várnak arra, hogy egy figura megmozduljon, mielőtt a szemükkel izgalmasabb dolgokat kezdenek keresni. Az animációk során először bemutattuk a figuránkat, miközben egy kis labdát kergetett, ezt követően pedig egy állóképet mutattunk, amelyen az előbbi labda vagy szemből érkezett, vagy a figuránk háta mögül. Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy amikor a labda a figura háta mögül érkezett, a babák hamarabb elvesztették az érdeklődésüket ahhoz képest, mint amikor a labda szemből érkezett. Ez utóbbi esetben tehát, amikor a doboz nem mozdult, pedig pont szemből érkezett a labda, hosszabban néztek a babák, mintha azon tűnődnének, mikor fog már megmozdulni. Érdekes módon a 12 hónapos babák a már fent leírt módon reagáltak akkor, ha a doboz elöl volt ellátva pöttyel. Abban az esetben, ha a pötty a doboz hátulját jelölte például egy farkincához hasonlóan a babák nem tudták egyértelműen eldönteni, hogy a doboz mikor néz a labda felé, és mikor néz el róla. Ezekkel az eredményekkel ellentétben úgy tűnik, hogy a 6 hónapos babák nem emlékeztek rá, hogy melyik a doboz eleje illetve hátulja, még abban az esetben sem, ha megdupláztuk az általuk látott jelenetek számát. Valószínűleg ebben a korban még nagy kihívás figyelni egy apró piros pötty helyét egy doboz egyik oldalán. Korábbi vizsgálatok alapján tudjuk, hogy a babák már ilyen korban is képesek követni, hogy egy lénynek melyik az eleje vagy a hátulja, amennyiben az ezek közötti különbség egy pöttynél jóval feltűnőbb. Ezek az eredmények szépen igazolják, hogy a babák egy éves koruk környékén már könnyedén megállapítják, hogy egy élőlénynek melyik az eleje, és ez milyen hatással van a mozgására. Ez is segíti őket abban, hogy már nagyon korán elkezdjék megérteni az őket körülvevő emberek és állatok mozgását és cselekményeit.

24 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 24 Cserebere agen Mikołaj HERNIK A csecsemők számára nem is olyan könnyű feladat olyan tárgyak részleteit megjegyezni, amelyekkel nemrég ismerkedtek meg. Számos, mind a mi babalaborunkban, mind a világ más tájain végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy hacsak a körülmények nem kívánják másként, a babák csak nagyon alapvető emlékeket formálnak a körülöttük előforduló új tárgyakról: emlékeznek, hogy ott volt valami egy adott helyen, de arra nem feltétlenül, hogy pontosan hogyan nézett ki. Jelen kutatásban azt terveztük feltárni, hogy van-e különbség aközött, ahogyan a babák tárgyakat jegyeznek meg, és aközött, ahogyan cselekvőképes karaktereket. Az volt a feltételezésünk, hogy amennyiben a látott alakok valamely társas interakcióban vesznek részt, érdemes megjegyezni, kik a résztvevők, hiszen ennek segítségével a babák könnyebben előre tudják majd jelezni az adott karakterek jövőbeli viselkedését. A vonatkozó vizsgálatok még folynak; első körben az volt a célunk, hogy megnézzük, a 12 hónapos babák mutatják-e jelét annak, hogy emlékeznek rá, pontosan melyik két szereplő vett részt egy adott interakcióban. A picik egy sor interakciót láthattak nagyon egyszerű, eddig ismeretlen szereplők, például egy labda és egy kúp között (ld. jobbra). Az egyes jelenetekben a karakterek egymás felé fordultak és beszélgetni látszottak, bár rövid társalgásuk igazi szavak helyett fel-le ugrásokból és sípolásokból állt. Ezután fél perc szünet következett, amely közben a babák egy, az eddigiekhez nem kapcsolódó absztrakt ábrát láttak a képernyőn, élénk zene kíséretében. Végül két kis filmet mutattunk nekik, amelyekben viszontlátták az interakcióban részt vett szereplőket. Az egyik jelenetben pontosan ugyanaz a két karakter szerepelt, akiket a kicsik a szünet előtt láttak. A másik jelenetben azonban csak az egyik résztvevő lehetett ismerős a babák számára (pl. a labda), a másik egy teljesen új, eddig nem látott karakter volt, például egy doboz (ld. balra). Az eredmények azt mutatják, hogy a picik sok időt töltöttek az új szereplő nézegetésével, ami arra enged következtetni, hogy felismerték idegen voltát. Folytatni fogjuk a vizsgálatot, hogy lássuk, megerősíti-e feltételezésünket, mely szerint a 12 hónaposok könnyebben megjegyezték a videóban résztvevő alakok külsejét amennyiben e figurák korábban egy interakció résztvevői voltak.

25 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 25 Rend és rendetlenség disorg KÖRTVÉLYESI Eszter Felnőttként ritkán választjuk a hosszabb utat: például sosem megyünk munkahelyünkre nagy kerülővel, mivel ez irracionális volna. Úgy tűnik ehhez hasonlóan a kisbabák már fél évesen is el tudják különíteni egymástól azt, ami racionális attól, ami nem az. Az első laboratóriumi vizsgálatok során, melyek ezt a kérdést elemezték, rövid videó animációkat mutattak a kisbabáknak. Ezekben nem valódi karakterek szerepeltek, hanem ide-oda mozgó, ugráló labdácskák. A babák látták, amint egy mozgó labdácska a képernyő baloldaláról, egy akadályt átugorva jut el a másik oldalon levő céljához (egy másik labdácskához). A vizsgálatok azt demonstrálták, hogy a babák egy új helyzetben is hatékony mozgást vártak az olyan figuráktól, melyek korábban már így viselkedtek: meglepődtek például, ha egy figura akadály hiányában is ugorva közeledett a másik labdácskához vagyis nem hatékony módon igyekezett elérni a céját. Mire képes még egy hatékonyan mozgó figura? Jelen vizsgálatunkban azt kutattuk, hogy a babák elvárásai szerint a hatékony mozgásmintázat együtt jár-e a rendrakás képességével. Tizenkét hónapos babák egyik csoportjának hatékony (kék mozgáspálya), másik csoportjának nem hatékony (piros mozgáspálya) mozgású figurát mutattunk (ld. jobbra). Ez utóbbi, piros pályát hosszabb, fölösleges kerülők jellemezték. Ezeket a jeleneteket követően a babák olyan helyzeteket láttak, amelyekben a korábban látott figura rendet, illetve rendetlenséget tett (ld. balra). Feltételezéseink szerint, amennyiben a babák a megfigyelt események alapján hatékony figuraként jellemezték a szereplőt, akkor ehhez azt is kapcsolhatták, hogy e kategória tagjai képesek a rendrakásra is. Első eredményeink azt mutatják, hogy a babák mindkét csoportja hosszabban nézte a rendezett mintázatot. Ez magyarázható többek között azzal is, hogy a babák egy éves korban egyszerűen csak inkább a rendezett (a mi esetünkben a vertikálisan szimmetrikus) alakzatokat preferálják és egyéb információ hiányában hosszabban nézik azokat. A továbbiakban egy olyan kontroll vizsgálatot tervezünk, amellyel feltárhatjuk, hogy a babák a szimmetria vagy a figura által okozott állapotváltozás (pl. rendetlenségből rend keletkezése) miatt nézték-e hosszabban a rendezett mintázatot.

26 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 26 Aki keres, az talál! kitalálós TÉGLÁS Ernő Egy korábban elindított projektünket sikerült befejeznünk idén. Ebben a vizsgálatsorozatban a kisbabák keresési stratégiáit terveztük feltárni. Azt szerettük volna kideríteni, hogy amikor a kicsik keresgélnek (pl. egy elveszettnek hitt tárgyat) véletlenszerűen járnak el, vagy használnak valamilyen szisztematikus eljárást, mellyel keresésük sikerét optimalizálják (vagyis megtalálják a hiányzó tárgyat). Vizsgálatunkban újszerű technikához folyamodtunk. A babák - miután olyan animációkat néztek, melyekben egy kéz elrejt egy tárgyat 3 pohár egyikébe - tekintetük segítségével ki tudták deríteni a tárgy tényleges helyét: ha elég hosszan fixáltak az éppen kiválasztott pohárra, az felfedte tartalmát, így a babák láthatták, pontosan mit rejt egy adott pohár. Azt találtuk, hogy 10 hónap körüli babák a keresés előre haladásával és a kizárt alternatívák számának növekedésével egyre lassabbak lettek, egyre több időre volt szükségük, hogy egy új, eddig még nem vizsgált lehetséges helyet is leellenőrizzenek. Ebben eltértek óvodás korú társaiktól, akik a lehetséges helyek kizárásával sikeresen növelték keresési sebességüket. Az ovisok teljesítménye arra utal, hogy a keresési folyamatot kizárásos logika segítségével koordinálják. Ha a keresett tárgy három lehetséges hely egyikén, A-ban, B-ben vagy C-ben lehet, az A és a B kizárása után arra a következtetésre jutnak, hogy csakis a C rejtheti a tárgyat. Ezzel szemben a babák - bár végül ők is sikerrel jártak, és megtalálták a keresett tárgyat - az esetek nagy hányadában többször is visszatértek arra a helyre, amelyet korábban már leellenőriztek és üresnek találtak. Nicsak, ki beszél? kibeszél10-12 TÉGLÁS Ernő Képzeljünk el egy színházi jelenetet: két személy áll egy függöny mögött és beszélgetnek. Mivel az arcuk nem látható, nem egyértelmű, hogy kihez köthetőek a hangok; nem világos, hogy egy adott pillanatban éppen melyik karakter beszél. A helyzet ambivalens. Gyakran éppen ez a rendező célja. A hang forrása azonban gyorsan egyértelművé válik, ha az egyik karakter előjön a függöny mögül, miközben nem mond semmit. Ebben a helyzetben a hang csakis a másik karaktertől származhat. Egyszerű következtetés ez, de nem jöhetett volna létre egy logikai művelet, a kizárásos logika nélkül. Egy erős mentális logika hiányában következtetéseink nagy része nem volna lehetséges. Vizsgálatainkban arra kérdezünk rá, hogy ezek a műveletek a fejlődés milyen szakaszában jelennek meg: képesek-e kizárásos logikát használni a beszélni még nem tudó kisbabák?

27 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 27 Jelen vizsgálatunkban 10 és hónapos babák vettek részt. A babák egy sor videó-szekvenciát láthattak: ezekben egy arcpárt mutattunk be. Kezdetben mindkét arcot eltakarta egy-egy ernyő, miközben a babák beszédhangot hallottak a képernyő felől. Mivel az arcok el voltak takarva, nem lehetett tudni, hogy pontosan melyik karakter beszélt. Később azonban az egyik ernyő legördült, felfedve így az egyik karakter arcát. Ebben a helyzetben a babák már megállapíthatták, hogy az így látható arc éppen beszél-e egy adott pillanatban vagy sem. Ez a szájmozgások jelenlétéből vagy éppen ezek hiányából számukra is könnyen kideríthető: ha nem láttak szájmozgást, ebből kikövetkeztethették, hogy csakis a másik karakter beszélhetett. Ebben az esetben azt várjuk, hogy a babák hosszabb ideig figyelik a még takarásban levő karaktert. 13 hónapos babákról gyűjtött adataink egybevágnak ezzel a feltételezéssel, tehát úgy tűnik, hogy a kizárásos logikára támaszkodva ebben a korban már meg tudták állapítani, hogy mely személyhez köthető az éppen hallott beszéd. Várjunk csak... ez nem is zörög! zörgők TÉGLÁS Ernő A kisbabák ébrenlétük nagy részét keresgéléssel töltik. Vagy éppen egy elveszettnek hitt tárgyat próbálnak épp megtalálni, vagy újakat keresnek, melyek müködéséről izgalmas dolgokat tanulhatnak. Ritkán kérdezünk rá azonban, hogy mennyire hatékony ez a keresési folyamat, rendelkeznek-e a kicsik valamilyen módszerrel, stratégiával, ami hozzájárulhat a keresés optimalizálásához. Számos lehetőség mellett az egyik ilyen eszköz a kizárásos logika: ha tudjuk, hogy az éppen keresett tárgy két doboz közül az egyikben van, elegendő csupán az egyik helyet megvizsgálni ahhoz hogy kikövetkeztessük a tárgy aktuális helyét. Vizsgálatunkban azt szerettük volna kideríteni, hogy a 12 hónapos, beszélni még nem tudó kisbabák számára hozzáférhető-e ez a művelet. Ennek feltárására a babáknak egy sor videó-animációt mutattunk be, amelyben egy szereplő kezében két különböző zörgő volt. Ez a szereplő a két zörgőt egyszerre megrázta, és ezalatt a babák tipikus zörgő hangokat hallottak. Ekkor még nem tudhatták, hogy a zajt melyik zörgő okozza - csak azt, hogy vagy az egyik, vagy a másik, vagy pedig mindkettő zörög. Ezt követően a babák kiderítették, hogy az egyik tárgy valójában nem is zörög. Kérdés, hogy ez elegendő

28 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 28 információ-e számukra ahhoz, hogy beazonosítsák a hangot adó zörgőt. Egyik vizsgálatunk pozitív eredménnyel zárult, tehát a babák inkább azt a tárgyat figyelték a zörgő hang hallgatása közben, amelyikről korábban kiderült, hogy kizárásos alapon csak az zöröghetett. Következő vizsgálataink a következtetést lehetővé tevő mentális folyamatok részleteit vizsgáljuk, azonban ezek a munkák még nem zárultak le. Pingvin és barátai interakciók TÉGLÁS Ernő A babák társas világát bizonyára nagy mértékben meghatározza, hogy milyen sikeresen kezdeményeznek interakciókat. A jövőbeli interakcióink sikerességét jelentősen növelheti, hogy képesek vagyunk-e felismerni azokat a szereplőket, akik korábban jól reagáltak a kezdeményezéseinkre, és interaktív helyzetekben megbízhatóak voltak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minél több részletet megjegyezzünk az interakcióban résztvevő személyekről. Úgy tűnik, hogy 12 hónap körüli babák még igen nehezen tudják megjegyezni különböző tárgyak tulajdonságait. Gyakran megfigyelhető, hogy első életévük előtt a kisbabák nem adják jelét annak, hogy emlékeznének arra, hogy például egy dobozba bekerülő játék pontosan hogyan nézett ki, milyen volt a színe, textúrája, mérete stb. Gyakran csak arra emlékeznek, hogy milyen fajta játék az éppen szóban forgó tárgy. Vizsgálatunk segítségével azt szeretnénk kideríteni, hogy könnyebb-e a babáknak megjegyezni ilyen részleteket, ha nem tárgyakat, hanem interakcióra képes karaktereteket kell megjegyezniük. Tizenkét hónapos babáknak egyszerű interaktív helyzeteket tartalmazó animációkat mutattunk, ahol egy pingvin jelzéseire egy addig nem látott, új figura reagált. Feltételeztük, hogy a kommunikatív interakciók jelenléte különlegessé teszi a babák számára ezt a helyzetet, s hogy a különleges helyzetek különleges figyelmet igényelnek. A vizsgálat későbbi fázisában az új karaktert szín és forma szempontjából alig különböző figurákkal kevertük össze. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák képesek-e felismerni az interakcióban résztvevő karaktert. A sikeres felismerést a babák szemmozgásából tervezzük leolvasni. Azt várjuk, hogy a pingvin jelzését követően a babák szemmozgása jelezni fogja melyik karaktertől várnak válaszokat. Feltételezésünkkel ellentétben azonban vizsgálatainkban a babáknak nem sikerült megjegyezniük az újraazonosításhoz szükséges információkat.

29 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 29 Osztozzunk vagy ne? chase Liza VOROBYOVA Az emberek rendkívül társas lények. Már egész fiatal korunkban alaposan megfigyeljük a többieket: a tekintetüket, a beszédüket vagy egymás közötti interakcióikat. Ebben az egyszerű vizsgálatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kisbabák hogyan gondolkodnak két alapvető interakciós formáról, az együttműködésről és a versengésről. Együttműködés során az emberek segítik egymást a célok elérésében és megosztják a közösen szerzett javakat. Versengés esetén azonban - annak ellenére, hogy a két (vagy több) szereplőnek ugyanaz a célja - versengenek annak eléréséért és akadályozzák egymást; illetve, amennyiben egyikőjük sikeres ennek elérésében, nem osztozik a másikkal a nyereményen. Kíváncsiak voltunk, vajon a babák megértik-e ezeket az összetett interakciókat, ezért 13 hónapos résztvevőinknek rövid animációkat mutattunk, amelyek során két labda egy harmadik, kisebb labdát kergetett. A kergetők vagy együttműködtek a kis labda üldözése közben (vártak egymásra, segítettek egymásnak elkapni a harmadik labdát stb.), vagy versengtek egymással (akadályozták egymást, ellökték egymást, nem vártak egymásra stb.). A babák a két interakciós típusból egyet láttak. Az összes jelenet úgy végződött, hogy a kergetők elérték a harmadik labdát és döntöttek: vagy megosztoztak a szerzeményen és együtt ették meg, vagy csupán egyikük élvezte annak előnyeit. Az eredmények azt mutatják, hogy a babák valóban megértik ezt a kétféle interakciót, és tudják, hogy ezek milyen következményekkel járnak: az együttműködést követően a babák azt várták, hogy a labdák osztozzanak a zsákmányban, a versengő labdák esetében viszont arra számítottak, hogy egyedül az egyik labdáé lesz a jutalom. Ez az elvárás abban az esetben is kialakult, hogyha a két labda együttműködve távolított el akadályokat a kis labda üldözése közben. Újabb eredményeink alapján úgy tűnik, hogy ez a várakozás tényleg a korábbi együttműködéshez köthető: amennyiben a babák azt látták, hogy a két labda egymástól függetlenül mozgott a képernyőn tehát nem volt közöttük semmilyen interakció -, nem várták el, hogy később bármin osztozzanak. Láthatjuk, hogy a babák már fejlődésük igen korai szakaszában képesek a körülöttük levő társas világ és szereplői viselkedésének értelmezésére.

30 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 30 Tényleg te vagy az? kolobok Liza VOROBYOVA Az emberek már egészen pici koruktól fogva képesek felismerni, hogy bár a körülöttük lévő személyek folyamatosan változnak, mégsem szűnnek meg ugyanannak az egyedi személynek lenni. Előfordulhat velünk, hogy egy ismerősünk teljesen megváltozott azóta, hogy legutóbb találkoztunk vele, ennek ellenére mégis tudjuk, hogy ő ugyanaz az ember, akivel 1995-ben megismerkedtünk. Vajon hogyan vagyunk erre képesek? Egy kísérletsorozatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kisgyerekek milyen jegyekre támaszkodnak, amikor egy kétértelmű helyzetben kell eldönteniük, hogy melyik az a figura, akit korábban láttak. Vajon a stabil belső tulajdonságokra (pl. személyes preferenciák) vagy inkább a külső jegyekre támaszkodva döntenek? A vizsgálat során 3 év körüli gyerekeknek bemutattuk Bobót, aki egy fadobozban élt (ld. felső ábra). Azt is megmutattuk nekik, hogy Bobónak van egy csillag a homlokán és bizonyos cukrokat kedvel. Ezt követően a kísérletvezető elkezdte Bobót cukrokkal kínálni, aki így óriásira nőtt, és kinőtte a dobozát. Ezen a ponton Bobó rázkódni kezdett és két másik figurává esett szét. E két figura közül mindkettő örökölte Bobó 1-1 tulajdonságát: az egyik figura homlokán ott maradt a csillag, de másik cukrot kedvelt, míg a másik figura megtartotta a cukorpreferenciát, ám nem volt rajta csillag (ld. alsó ábra). Így egy olyan helyzetet hoztunk létre, amelyben nem volt egyértelmű, hogy melyik karakter az eredeti Bobó. Ezután megkérdeztük a gyerekeket, hogy a két figura közül szerintük melyik Bobó. Arra voltunk kíváncsiak, hogy e döntésüket vajon melyik tulajdonságra támaszkodva hozzák meg. A résztvevők nagyobbik része úgy válaszolt, hogy az a karakter Bobó, aki ugyan megváltoztatta az ételpreferenciáját, ám a csillag továbbra is látható a homlokán. Az eredmények azonban nem egyértelműek, így jelenleg is folyik a vizsgálatunk egy újabb verziója, amelynek segítségével reményeink szerint mélyebben fel tudjuk tárni, hogy a gyerekek hogyan gondolkodnak egy ilyen helyzetben.

31 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 31 Mi rejtőzik a fal mögött? pupilla10_14 Nicoló CESANA ARLOTTI Az emberi gondolkodás egyik fontos vonása, hogy képesek vagyunk különböző alternatívákat mérlegelni. Például, ha éjszaka felriadunk egy a konyhából érkező váratlan hangra, különböző feltevéseket tudunk mérlegelni ennek forrásával kapcsolatban: vajon egy családtagunk megéhezett az éjszaka közepén és majszolni kezdett? Esetleg leesett valami az asztalról? Vagy nyitva maradt az egyik ablak? Még igen keveset tudunk azonban arról, hogy a babák mely korban kezdenek ehhez hasonlóan különböző feltételezéseket alkotni és ezeket mérlegelni. Jelen kutatásunk célja e képesség fejlődésének feltárása. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon egy bizonytalan helyzet követése során a babák mérlegelik-e a lehetséges kimeneteleket. Résztvevőink rövid animációkat néztek, amelyekben 3 különböző figura szerepelt (labda, arc, elefánt). E figurák abban hasonlítottak egymásra, hogy ha félig takarásban voltak, a felső részük alapján nem lehetett őket megkülönböztetni (ld. legfelső ábra). A jelenetek során a figurák mindig különböző módon voltak elrendezve a képernyőn, ám minden esetben egy figura volt a képernyő egyik oldalán, két figura pedig a másikon. Például egy adott jelenetben az elefánt volt a képernyő bal oldalán, a labda és egy arc pedig a képernyő jobb oldalán. Miután megmutattuk a babáknak, hogy mely tárgy hol található a képernyőn, eltakartuk őket (ld. középső ábra), rövid idő elteltével pedig megjelent középen egy titokzatos figura ám még csak a teteje volt látható, így ebben a pillanatban még nem lehetett tudni, vajon a három tárgy közül melyik jelent meg középen (ld. legalsó ábra). Az animációk egy részében a figura arról az oldalról érkezett, ahol korábban csak egy figura szerepelt, így már ennyi információ alapján is ki lehetett találni, hogy melyik figura fog megjelenni. Ezzel ellentétben, ha a figura arról az oldalról jelent meg, ahol korábban két figura volt, a titokzatos figura mibenléte továbbra is bizonytalan maradt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon ez utóbbi esetben a babák mérlegelik-e, hogy mely figura fog megjelenni a két lehetséges eshetőségből. Ennek kiderítése során az emberi pupilla egy izgalmas tulajdonságára építettünk: a felnőttek pupillája tágul annak függvényében, hogy éppen mennyi információt tartunk fejben. A vizsgálat során a babák pupillaméretének változását követtük, hogy ennek segítségével feltárjuk, vajon megjelenik-e ez a méretbeli változás akkor, amikor két lehetséges kimenetele lehet egy általuk megfigyelt helyzetnek.

32 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 32 Tizennégy hónapos résztvevőink esetében megjelent ez a különbség. Ez alapján úgy tűnik, hogy a bizonytalanabb helyzet feldolgozása nagyobb erőfeszítést jelentett a babáknak -, ez a pupilla tágulásában jelentkezett -, ami arra utalhat, hogy több információt tartottak észben. 10 hónapos babák esetén még nem jelent meg ez a különbség. Jelenleg egy olyan verziót futtatunk, amelyben nem két, hanem három figura közül kerülhet ki a titokzatos figura. Várjunk csak ez lehetetlen! interf Nicoló CESANA ARLOTTI Úgy tűnik, hogy a babák már azelőtt érzékenyek alapvető logikai ellentmondásokra, hogy elkezdenének beszélni. Ez számos kérdést felvet: vajon pontosan milyen mechanizmusok állnak ezen érzékenység mögött? Ezek vajon hasonlóak a felnőttek gondolkodásához, vagy ez a képesség sokat változik a fejlődés során? Jelen vizsgálatunk egy más laborokban is futó vizsgálat részét képezte. A vizsgálat korábbi szakaszában a babák olyan jeleneteket láttak egy képernyőn, amelyekben mindig két kis figura szerepelt (például egy arc és egy esernyő), amelyek félig takarásban ugyanúgy néztek ki. A tárgyak először bekerültek egy dobozba, amelyet követően egy kis pohár repült oda, és kivette belőle az egyik tárgyat (ld. az ábrán). Ezen a ponton nem lehetett tudni, hogy ez a két tárgyból melyik, mivel a pohárból csak a tárgyak teteje látszott ki. Ezt követően a babák láthatták, hogy mely tárgy van még a dobozban (például az arc). Felnőttként ennyi információ elég arra, hogy tudjuk, kizárásos alapon melyik tárgy van a pohárban. Az eredmények alapján a babák meglepődtek, hogyha a pohárban is az arcot látták vagy, ha még egy esernyőt találtak a dobozban. E két eseményből mindkettő alapvető logikai következtetéseket sért. A vizsgálat laborunkban futó verziójában arra voltunk kíváncsiak, hogy a babák a tekintetükkel hogyan térképeznek fel különböző helyzeteket: vajon más a tekintetük mozgásának mintázata egy logikai következtetést igénylő vagy egy ezt nem igénylő helyzetben? A résztvevők különböző jeleneteket láttak: egy részük hasonló volt a fent leírt eseményekhez, a másik részük viszont nem tartalmazott logikai ellentmondást. Az animációk megtekintése közben rögzítettük a résztvevők tekintetének mozgását egy szemmozgáskövető segítségével. Ez az eszköz egyrészt megmutatja, hogy a babák egy adott pillanatban pontosan hova néznek, másrészt pupillájuk méretének változását is

33 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 33 követi. A kutatás során összehasonlítjuk majd a babák szemmozgását óvodáskorú gyerekekével, illetve felnőttekével. Az előzetes eredmények alapján úgy tűnik, hogy a babák igen jellegzetes mintázatban fedezik fel a képernyőn látott jeleneteket amennyiben logikai ellentmondással találkoznak. Ez a mintázat hasonlít a felnőttek illetve a kisgyerekek nézési mintázatához. Emellett szintén az idősebb korosztályokhoz hasonlóan - a pupillájuk is tágabb egy ilyen helyzetben, amely megnövekedett gondolkodásbeli erőfeszítésre utalhat. Kis nyomozók a bölcsőben d_goal Nicoló CESANA ARLOTTI A hétköznapok során gyakran előfordulhat, hogy elbizonytalanodunk egy korábbi eseménnyel kapcsolatban: nem találjuk a telefonunkat a kabátunk zsebében, és azon morfondírozunk, vajon otthon felejtettük-e vagy bent hagytuk a munkahelyen? Ezekben a helyzetekben sokszor nincs elég információnk a helyes döntéshez, vagy a lehetséges alternatívák mind ugyanolyan valószínűnek tűnnek. Hasonlóan egy ügy felderítését végző nyomozóhoz, gyakran mi magunk is csak úgy tudjuk kideríteni, hogy valójában mi történt, ha elegendő alternatívát zárunk ki a lehetőségek közül (pl. ha a telefont otthon sehol sem találom, csak a munkahelyemen hagyhattam ). Ezekben az esetekben a kizárásos logikára támaszkodunk. Vajon képesek-e a babák hasonló következtetéseket használva kitalálni más személyek - számukra rejtett - céljait? Jelen kutatásunkban ennek a logikai műveletnek egy aspektusát szeretnénk feltárni: pontosabban arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák képesek-e kizárásos logikát alkalmazva következtetni mások céljaira. Az általunk készített videókban két tárgyat mutattunk be a babáknak (egy játékautót és egy labdát), melyeket aztán eltérő helyekre rejtettünk olyan módon, hogy nem lehetett tudni, melyik tárgy melyik rejtekhely mögé került (ld. második illusztráció). A bevezető jelenetek során mindkét tárgyat felfedtük a takarást követően, majd megjelent egy kéz, amely választott egy tárgyat a kettő közül. A jelenetek során a kéz minden esetben ugyanazt a tárgyat választotta, és tudjuk, hogy ebben a korban a babák már megjegyzik a preferenciát, illetve arra számítanak, hogy a kéz továbbra is ezt a figurát választja majd a másikkal szemben. A tesztjelenetek során szintén elfedtük a tárgyakat, ám csak az egyik tárgy hollétét mutattuk meg a babának (ld. harmadik ábra). Arra voltunk kíváncsiak, hogy egyrészt a babák ki tudják-e következtetni, hogy mely tárgy van a takarásban, amelyet nem láthattak, illetve, hogy abban az esetben is meglepődnek-e a kéz korábbi preferenciájának

34 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 34 változásán, hogyha a korábban választott tárgy helyét a saját szemükkel sosem látják, csak következtetni tudnak rá. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a babák már 14 hónapos korban képesek következtetéseket levonni mások céljairól a kizárásos logika segítségével, és abban az esetben is meglepődnek, ha egy személy megváltoztatja a preferenciáját, amennyiben az egyik tárgy helyére csak következtetni tudnak. Jelenleg a vizsgálat egy olyan verzióját futtatjuk, amelynek célja annak feltárása, hogy a kicsik stratégiája miben hasonlít és miben különbözik a felnőttek következtetéseitől. Hány tárgy van a dobozban? monti BRÓDY Gábor Ebben a vizsgálatban célunk annak feltárása, hogy vajon a 10 hónapos csecsemők meg tudják-e jegyezni, hogy hány tárgyat rejtünk el egy adott helyzetben. A játékos helyzet során, rövid bemelegítést követően elrejtünk egy tárgyat egy dobozban, majd, miután a baba megtalálta a tárgyat, hagyjuk, hogy tovább keressen, és megmérjük, mennyi ideig kutakodik akkor, ha a dobozt üresnek hiszi. Egy másik helyzetben viszont a dobozba két tárgyat rejtünk, így az első tárgy megtalálását követően a babák gondolhatják, hogy a doboz még nem üres. Ebben az esetben is rögzítjük, milyen hosszan kutakodnak a résztvevők az első tárgy megtalálását követően. Ha emlékeznek rá, hogy egy másik tárgy is el volt rejtve a dobozba, feltételezéseink szerint hosszabban keresnek majd, mint amikor a dobozt üresnek vélik. Az eredményeink alapján úgy tűnik, hogy a csecsemők képesek megjegyezni, hogy két tárgy volt a dobozban, mivel többet és kitartóbban kerestek, amennyiben egy második tárgy is el volt rejtve a dobozban. Jelen pillanatban azt vizsgáljuk, hogy hogyan befolyásolja az eredményeket amennyiben absztraktabb, nyelvi információt is adunk a gyerekeknek. Az eddigi eredmények alapján úgy tűnik, ha mindkét tárgyat megnevezzük egy azonos névvel, a babák hajlamosabbak elfelejteni, hogy pontosan hány tárgy is van a dobozban. További vizsgálataink célja annak feltárása, hogy a nyelvi információ pontosan milyen kapcsolatban áll a tárgymemóriával. Teleport conti BRÓDY Gábor Ebben a vizsgálatban arra vagyunk kíváncsiak, hogy 10 hónapos csecsemők megértik-e, hogy az őket körülvevő tárgyak térben és időben folytonosak, azaz nem képesek a tér egyik pontjából hirtelen átkerülni a tér egy másik pontjába anélkül, hogy a két pont közötti útvonalat megtennék. Ezt úgy vizsgáljuk, hogy animációkat mutatunk a babáknak, amelyben két egymástól távol lévő paraván mögül egymás után egy-egy tárgy emelkedik elő, majd megy vissza ugyanazon paraván takarásába. Bár egyszerre mindig csak az egyik tárgy látható, a gyermekek így is ki tudják találni, hogy kettő van, de csak akkor, ha feltételezik, hogy a tárgyak nem tudnak láthatatlanul átugrani egy másik paraván mögé.

35 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 35 A videók végén leesnek a paravánok, és előbukkan a kétféle befejezés egyike: vagy csak az egyik, vagy pedig mindkét tárgy látható. Melyiket találják a gyermekek meglepőbbnek? Az elemzés során összehasonlítjuk, hogy a babák melyik típusú kimenetelt nézik hosszabban, ami jelezheti meglepődésüket. Amennyiben azt a befejezést nézik tovább, amelyben csak egy tárgy található, ez arra utal, hogy megértik a tárgyak téri folytonosságát. Eredményeink azt mutatják, hogy a gyerekek valóban elvárják, hogy mindkét tárgy jelen legyen a paravánok mögött, azaz sikeresen demonstráltuk, hogy már ebben a korban értik a tárgyak térben és időben való folytonosságát. A vizsgálat folytatásában azonban azt találtuk, hogy ez az eredmény igencsak illékony. A videó egyik verziójában a tárgyak megjelenésekor mindkét tárgyra rámutattunk, és megneveztük őket egy-egy kitalált névvel. Úgy tűnik ez a nyelvi információ megzavarta a csecsemőket, mivel ilyen esetben nem számítottak mindkét tárgy jelenlétére a paraván mögött. Ilyet vajon már láttam? cat_ind Barbara POMIECHOWSKA A babák különböző kategóriacímkék jelenlétére támaszkodnak abban, hogy csoportosítani tudják a környezetükben lévő tárgyakat. Például, bár a kutyák megjelenésben nagyon különbözhetnek egymástól, ha a felnőttek mindegyiket kutyaként nevezik meg számukra, a babák már 12 hónapos kor előtt képesek kialakítani a kutya fogalmát, és ez alá csoportosítani a különböző kutyákat. Vannak azonban olyan esetek, amikor nyelvi információ jelenléte nélkül is képesek a babák új fogalmakat és kategóriákat kialakítani. Jelen vizsgálatunkban, amelyet a londoni Birkbeck Egyetemmel végeztünk együttműködésben, az volt a célunk, hogy feltárjuk a fogalomelsajátítás folyamatának pontosabb részleteit. A babák a vizsgálat során először egy 8 tárgyat ábrázoló képből álló vetítést láttak, amely során a képek egyesével jelentek meg a képernyőn. A képek közül 4-4 ugyanabba a tárgykategóriába tartozott, ám egy csoporton belül ezek a tárgyak mind kicsit különböztek egymástól más volt a színük, más szögből voltak mutatva stb. (ld. Az ábrán). A vetítést követően tárgyakat ábrázoló képpárok jelentek meg a képernyőn, amelyek közül az egyik mindig a már korábban bemutatott két tárgykategória egyikének

36 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 36 új tagja volt, a másik pedig egy teljesen új tárgy. Feltételezéseink szerint, amennyiben a babák észrevették, hogy a vetítés során bemutatott tárgyak, bár sok mindenben eltértek egymástól, mégis adott kategóriába lehetett őket sorolni (pl. kávéfőzők és tűzőgépek), minden tárgypár esetében hosszabban nézik majd a teljesen új tárgyakat. Bár a bemutatott tárgypár másik eleme is újdonság a számukra, ám ehhez hasonló tárgyakat már láttak a vetítés során, emiatt érdekesebb lehet a teljesen új tárgy. Ennek feltárására rögzítettük a babák szemmozgását, miközben a képsorokat nézték, és arra voltunk kíváncsiak, vajon hosszabban figyelik-e azokat a tárgyakat, amelyek teljesen újak a számukra. A vizsgálat első verziójában a vetítés során a két tárgycsoportba tartozó tárgyakat mindig egymás után vetítettük a babáknak, a második verzióban viszont a két tárgycsoport tárgyai felváltva jelentek meg (ld. az ellenkező oldali ábrán). Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy a babák képesek voltak kialakítani az új tárgyakra vonatkozó két kategóriát ám csak abban az esetben, ha ezeket egymástól elkülönítve, egymás után mutattuk be nekik. Ez arra mutat, hogy amennyiben egy adott kategóriába tartozó tárgyakat csoportosítva mutatunk a babáknak, ez segíthet nekik megtanulni a különböző kategóriákat, illetve az ezeket meghatározó tulajdonságokat. Kik rejtőznek a fal mögött? point name soc Barbara POMIECHOWSKA Számos korábbi kutatás eredményei támasztják alá azt, hogy a babák igen kifinomultan gondolkodnak az őket körülvevő társas világról. Két éves korukra már például érzékenyek az őket körülvevő dominancia viszonyokra, és elkerülik a másoknak ártó személyeket. Jelen kutatásunkban a babák társas világgal kapcsolatos gondolkodásának egy adott aspektusát vizsgáltuk: vajon milyen elvárásaik vannak mások viselkedésével kapcsolatban a közöttük fennálló viszonyok ismeretében? Felnőttként például valószínűleg meglepődnénk, ha egy barátunk meghívna minket vendégségbe, majd pénzt kérne tőlünk egy nála elköltött vacsorát követően, mivel ez a viselkedés szokatlan egy barátság keretein belül. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon ehhez hasonlóan gondolkodnake a babák és arra számítanak-e, hogy az egyének konzisztensen viselkednek egy kapcsolaton belül. E kérdés feltárására egy 4 vizsgálatból álló kutatást végeztünk. Az egy év körüli résztvevő babák először különböző bevezető jeleneteket láttak, amelyek során egy fal mögül egymás után előbújt két kis figura, és mindketten vagy adtak, vagy pedig elvettek egy-egy almát a képernyő közepén álló társuktól, majd visszamentek a fal mögé. A két

37 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 37 figurát a babák sosem látták a képernyőn egyszerre: a második szereplő mindig akkor indult, amikor az első már visszaért a fal mögé. Ezen jelenetek után azt is megmutattuk a babáknak, hogy miután a fal felemelkedett, egy vagy két figura is tartózkodhatott mögötte (ld. az ábrákon). Ezt követték a tesztjelenetek, amelyek során ezt a két mozzanatot kombináltuk: ismét két figura bújt elő a fal mögül, majd ugyanúgy visszabújtak a fal mögé, mint a korábbi jelenetekben. A vizsgálat első verziójában a két figura ugyanúgy nézett ki, és vagy ugyanúgy is viselkedett vagy pedig eltérő módon. A vizsgálat második verziójában a két figura megjelenésben különbözött egymástól, a viselkedésük pedig szintén vagy megegyezett vagy különböző volt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a fal felemelkedése után mire számítanak a babák, hányan állnak a fal mögött. Ha a karakterek eltérő módon viselkednek, vajon arra számítanak, hogy ketten állnak a fal mögött, annak ellenére, hogy hasonló a megjelenésük? Mi a helyzet, ha a külsejük is különbözik? Az eredmények arra mutatnak, hogy a felnőttekhez valamelyest hasonlóan a babák is arra számítanak, hogy egyes társas viszonyok kizárólagosak és nem fednek át egymással. Tehát, ha két figura ugyanolyan megjelenésű volt, ám az egyik adott, a másik pedig elvett egy gyümölcsöt a társától, valószínűleg a babák két külön figuraként gondoltak rájuk, és emiatt meglepődtek, ha csak egy figura volt a fal mögött. Emellett bizonyos helyzetekben a társas viszonyokkal kapcsolatos információra támaszkodva tartották számon, hogy hány szereplő található a fal mögött: például, ha két szereplő eltérő megjelenésű, de mindketten barátok a harmadik szereplővel, a babák nehezen jegyzik meg, hogy a két figura megjelenésben különbözött egymástól, és nem találják meglepőnek, ha egyikük furcsa módon eltűnik a fal mögül. Merre van a kabó alma? compositionality Barbara POMIECHOWSKA Korábbi szótanulással kapcsolatos vizsgálatok eredményei alapján úgy tűnik, hogy bár a 6-9 hónapos babák még nem képesek beszélni, már számos szót megértenek (például: banán, alma, kanál). Jelen kutatásban arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a babák absztraktabb szavak jelentését is meg tudják-e tanulni. Ezen belül is azt vizsgáltuk, hogy különböző mennyiségekre vonatkozó fogalmakat megértenek-e, amelyek arra vonatkoznak, hogy valamiből egy vagy két darab van. Egy év körüli babák számára tervezett vizsgálatunkban a résztvevők olyan jeleneteket láttak, amelyek során először a képernyő bal és jobb oldalán megjelentek egy adott tárgycsoportba tartozó figurák (például almák, autók vagy kacsák). Ezek úgy voltak elrendezve, hogy az egyik oldalon az egyik tárgyból egy darab volt, a másik oldalon pedig kettő. Ezt követően mindig megjelent egy kéz, amely háromszor rámutatott

38 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 38 először az egyedülálló, majd a két tárgyra, miközben mindkét esetben egy-egy, a babák számára ismeretlen álszót használt az egy, illetve a kettő szavak helyett (például azt, hogy tegi és kabó). Miután a babák hallották mind a két ismeretlen szót, átalakult a képernyő: a tárgypár, illetve az egyedülálló tárgy új helyeken jelent meg a képernyőn. Ezen a ponton megkérdeztük a babákat, hogy merre található például a tegi alma, amely adott esetben korábban a két almát jelölte (ld. az ábrán). Ebből a jelenetsorból a babák összesen 6 verziót láttak, amely során változott a tárgycsoport, illetve ezek pontos elrendezése a képernyőn, ám a két álszó mindig ugyanarra a fogalomra tehát az egyre vagy a kettőre utalt. Annak érdekében, hogy lássuk, a babák megértették-e, hogy mire vonatkozott ez a két új szó, szemmozgáskövetővel rögzítettük, hogy pontosan hova néztek a jelenetek során, és azt elemeztük, hogy hova néztek hosszabban egy-egy kérdés elhangzását követően. A 6 ismétlést követően a babákat már nem emlékeztettük tovább a két új szó jelentésére, hanem korábban nem szereplő tárgycsoportokkal (labdával vagy kutyával) kombináltuk ezeket, és arra voltunk kíváncsiak, vajon a babák rögtön megértik-e az új kifejezések jelentését (például, hogy a tegi kutya ebben az esetben a két kutyára utal). Az eredmények alapján úgy tűnik, hogyha például a babák azt a kérdést hallják, hogy merre van a tegi (két) kacsa, hosszabban nézik a két kacsát, mint az egy kacsát, és ugyanez megjelenik fordítva is, amikor a kérdés a kabó (egy) kacsára vonatkozik. Ez arra utalhat, hogy megtanulták a két új szó jelentését. A vizsgálat folytatásában arra vagyunk kíváncsiak, hogy a babák hogyan kombinálják ezeket a vizsgálat során megtanult, számokra vonatkozó szavakat más, számukra valószínűleg korábbról már ismert fogalmakkal. Mennyi kettőből kettő? sípos SZABÓ Eszter A nincsen szó gyakran előfordul a mindennapok során és a gyerekek is egészen hamar elkezdik használni. Látszólagos egyszerűsége ellenére a kognitív fejlődéskutatók számára ez egy talányos terület. Míg arról egészen sokat tudunk, hogy hogyan gondolkodunk arról hogy mi van (mind fejlődéslélektani, mind pedig neurológiai szempontból), az nem világos, hogyan kódoljuk a semmit vagy a nullát, vagy olyan információkat, mint hogy valami nincsen. Saját vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy a 2 évesek kiszámolják-e, hogyha egy dobozból mindent kivettünk, amit korábban beleraktunk, ott nulla darab játéknak kell maradnia, és, hogy vajon értik-e az erre vonatkozó nincsen szót. Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy még mielőtt elsajátítanák a számlálás szabályait, a babák már képesek követni egy dobozban elrejtett tárgyak számát, de ez a képességük igen korlátozott. Míg 3-ig jól emlékeznek, 4-nél már elveszítik a fonalat: nem tudják pontosan követni az ennél nagyobb mennyiségeket.

39 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 39 A játék során a kísérletvezető a résztvevők szeme láttára sípokat rejtett el egy nem átlátszó dobozba. Az egyik csoportban a kísérletvezető 2 évesek számára is követhető számú sípot rejtett a dobozba, összesen két darabot. A másik csoport esetében viszont már négy síp került bele, amely mennyiség követése még kihívás a babáknak ebben a korban. Miután a babával közösen kivették a sípokat, a kísérletvezető még tovább keresgélt a dobozban, majd kijelentette, hogy Nincsen. Egy másik helyzetben a kísérletvezető nem osztott meg semmit a doboz tartalmáról, és azt rögzítettük, hogy a babák milyen hosszan kerestek az üres dobozban. Az volt a feltételézünk, hogyha a 2 évesek már értik a nincsen szó jelentését, akkor kevésbé fognak keresgélni a dobozban azt követően, ha azt hallották, hogy a vizsgálatvezető azt mondja, nincsen benne már több síp, ahhoz képest amikor nem mond róla semmit. Az első csoportban (2 síp) a résztvevő babák mindkét esetben ugyanannyit keresgéltek a dobozban, akár elhangzott, hogy nincsen, akár nem. A másik csoportban (4 síp) azonban volt hatása a kísérletvezető kijelentésének: a nincsen elhangzását követően a babák kevesebbet kerestek. Ez a mintázat arra utal, hogy az első esetben a babák maguk is kiszámolhatták, hogy 2-2 síp az 0 síppal egyenlő, ezért nem volt már hatása a szóbeli információnak. Ezzel ellentétben a második esetben, ahol nem tudták pontosan követni dobozba kerülő sípok számát, inkább figyelembe vették a megosztott információt. Úgy tűnik tehát, hogy a 2 évesek értik a nincsen szó jelentését, és jóval azelőtt, hogy tanulnának a nulláról képesek lehetnek arra jutni, hogy ha kettőből kettőt elveszünk, akkor az se több, se kevesebb, mint semmi. Merre bújik Bobó? bobo SZABÓ Eszter Felnőtt vizsgálatok eredményeiből tudjuk, hogy tovább tart megértenünk és könnyebb elfelejtenünk egy mondat jelentését, ha az nem állításként, hanem tagadásként van kifejezve (pl. János nem jó szemben a János rossz mondattal). Annak ellenére, hogy a tagadás megértése felnőtteknek is nehézséget okozhat, a legtöbb szülő hamar megtapasztalhatja, hogy a ne és a nem szavak a babák első kimondott szavai közé tartoznak. Keveset tudunk azonban arról, hogy vajon a babák pontosan mit is értenek e szavak alatt. Egy elmélet szerint a tagadás a legkisebbeknek először inkább érzelmi töltetű, és csak arra szolgál, hogy ki tudják fejezni ellenállásukat, majd egy idő után kezdik e szavakat a tárgyak hiányára való utalásként is használni. Jóval később, 3 éves koruk körül kezdik úgy érteni e kifejezéseket, ahogyan a felnőttek, tehát, hogy a tagadás bármilyen állítás ellentétét fejezheti ki. Míg a szavak használatában megfigyelhető ez a fejlődési mintázat, nem tudjuk, hogy ez csupán abból ered, hogy a tagadás különböző fajtáinak eltérő a nyelvi összetettsége ( Ne! szemben Ez a nyuszi nem piros ) vagy eltérő fogalmi fejlettség áll mögötte. Vizsgálatunkban arra voltunk kíváncsiak, hogy 18 hónapos babák értik-e már a tagadás különböző formáit. A babák egy rejtés-keresés játékban vettek részt, amely során

40 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 40 a kísérletvezető egy Bobó nevű játékot rejtett láthatatlanul két pohár közül az egyikbe. Ezt követően elárulta, hogy Bobó melyik pohárban nincsen. Az egyik csoport baba esetében ennek kifejezésére az egyszerűbb és általában a tárgyak hiányára vonatkozó Nincsen szó hangzott el, míg a másik csoportban az összetettebb és általános tagadást kifejező Nem itt van -t hallották a résztvevők. Az volt a feltételezésünk, hogyha a babák értik a tagadást, akkor sikeresen választják ki azt a poharat, amelyben Bobó tényleg megbújt. Eredményeink szerint mind a két csoport megértette a tagadást és kitalálta Bobó rejtekhelyét; nem volt különbség a két fajta kifejezés megértése között. Ez az eredmény arra utal, hogy a babák már igen korán, 18 hónaposan is megértik ebben a helyzetben a tagadás egyszerűbb és összetettebb formáit és fajtáit is. Ebben a korban a babák gyakran még nagyon keveset vagy egyáltalán nem beszélnek, és, ha el is kezdenek szavakat használni, általában főként a tagadás legegyszerűbb formái jelennek meg (pl ne! nem!). Az, hogy nem volt különbség a Nincsen és a Nem itt van megértése között arra utal, hogy nincs szó fogalmi korlátokról a tagadás megértésében, és a babák valószínűleg a felnőttekhez hasonlóan értelmezhetik a tagadás különböző formáit. Ha itt nincsen, hol van? csörgős_nincsen MÉSZÁROS Eszter A kisbabák első szavai között gyakran szerepel a nem szó, azonban egyelőre nem sokat tudunk e szó különféle jelentéseinek (mint például tiltás, elutasítás, tagadás stb.) elsajátításáról. A tagadásértés vizsgálata fontos eszköz lehet a kisbabák logikai fejlődésének megértéséhez, hiszen olyan egyszerű következtetések alapját képezi, mint például az, hogy Ha nem itt van, akkor ott. Korábbi angol nyelvű kutatások eredményei alapján a kisbabák az ilyesfajta következtetéseket csak viszonylag későn, 27 hónapos korban tudják levonni, amikor már aktívan használják a nem szót. Ezzel szemben laborunk egy korábbi vizsgálatában (Szabó Eszter Sípos vizsgálata) a magyar kisbabák már 9 hónappal angol társaik előtt sikerrel jártak egy hasonló feladatban, amely a nincsen szó megértését célozta feltárni. Vajon mi okozhatja ez a különbséget: a magyar babák vajon könnyebben megértik a nincsen szó jelentését, vagy a nem szó használata túl bonyolult az angolban (no/not)? Esetleg a feladat, amellyel a nincsen megértését vizsgáltuk, könnyebben megoldható a babák számára? Annak érdekében, hogy többet tudjunk meg ezen kérdésről, idén nyáron egy interaktív vizsgálat segítségével azt vizsgáltuk, hogy 20 hónapos kisbabák vajon képeseke a nincsen mellett a nem szót is felhasználni, hogy kikövetkeztessék, hol van egy elrejtett tárgy. Rövid bemelegítést követően elrejtettünk egy labdát egy vödörbe vagy egy autóba úgy, hogy a babák nem látták, a tárgy pontosan melyikbe került. Ezután megkértük őket, hogy keressék meg a labdát. A keresés megkezdése előtt azonban elárultunk valamit a labdáról, hogy például, A vödörben van vagy, hogy Nem az autóban van. Ha a baba sikerrel járt a keresésben, beledobhatta a labdát egy csörgős dobozba. A babák egy

41 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 41 csoportja az első 4 rejtéskor megerősítő ( A vödörben van ), majd a rákövetkező 4 rejtéskor tagadást tartalmazót ( Nincsen a vödörben ) információt kapott a labda helyéről. Egy másik csoport fordított sorrendben kapta ezeket az információkat. Abban az esetben, amikor a babák először megerősítő, majd pedig tagadást tartalmazót információkat kaptak a kísérletvezetőtől, a magyar babák körülbelül négy hónappal fiatalabb korban jártak sikerrel a keresés során angol nyelvű társaiknál. Ebben a helyzetben nem csak a tagadást, hanem a megerősítést tartalmazó információt is jelentősen nagyobb arányban használták fel helyesen amerikai társaikhoz képest. Abban az esetben, ha a résztvevők először tagadást, majd megerősítést tartalmazó információt kaptak, nem volt különbség a magyar és az amerikai csoport teljesítménye között. Ezek alapján úgy tűnik, hogy míg a tagadást tartalmazó információ felhasználása érzékeny a bemutatási sorrendre, további kérdés marad, hogy az egyik csoportunk látszólagosan jobb teljesítménye valamiféle általános előnyt tükröz a nyelvelsajátításban, vagy más körülménynek lehet kulcsszerepe. Ha ez a vödör üres, hol van a játék? shilpa MÉSZÁROS Eszter Amint a Ha itt nincsen, hol van? vizsgálatban láthattuk, a magyar babák jobban teljesítettek amerikai társaiknál egy nyelvi információra alapuló játék bizonyos feltételeiben, amelyben megerősítést (pl. A vödörben van ) vagy tagadást (pl. Nincsen az autóban ) tartalmazó információ segítségével kellett megtalálni egy tárgyat. Mivel több vizsgálatunk is arra utal, hogy lehetnek nyelv-specifikus különbségek abban, hogy a babák hogyan használják fel ezen információkat bizonyos logikai következtetésekben, szerettük volna fiatalabb, 15 hónapos babák teljesítményét összehasonlítani amerikai társaikéval egy nem nyelvi információra építő keresőjátékban, hogy ezáltal megtudjuk, vajon a különbségek milyen mértékben magyarázhatók a nyelvi megértéssel. Rövid bemelegítést követően egy paraván mögött elrejtettünk egy izgalmas plüss játékot két színes vödör egyikében. Miután lekerült a paraván, megmutattuk a babának melyik vödör üres (tehát a két vödör közül melyikben nincsen játék), majd kértük őt, hogy keresse meg a tárgyat. Bár az átlagot tekintve nem volt különbség a magyar és az amerikai csoport teljesítménye között, a magyar babák mégis éppen a véletlennél magasabb arányban választották a helyes vödröt (61%), míg az amerikai babák a véletlen szintjén teljesítettek (56%). Ezen felül a játék első felében a magyar babák jelentősen jobban teljesítettek amerikai társaiknál. A résztvevő babák szüleit megkértük rá, hogy töltsenek ki egy nyelvfejlettségi kérdőívet, mely eredményei alapján azt találtuk, hogy a több szót értő babák jobban teljesítettek e feladatban. Ez arra utalhat, hogy a nyelvnek fontos szerepe lehet abban, hogy logikai feltételezéseket fogalmazzunk meg magunkban, illetve, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket. Például, hogy ebben a játékban kitaláljuk, hol is lehet a játék, amit meg szeretnénk szerezni, anélkül, hogy mindkét vödröt ellenőriznünk kellene.

42 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 42 VÁLTOZÁSOK A LABORBAN Kutatócsoportunk ebben az évben három új doktori hallgatóval gazdagodott: Laura Schlingloff német diákunk (balra), aki a babák segítségnyújtással kapcsolatos gondolkodását kutatja. Nima Mussavifard iráni diákunk (jobbra), aki azt kutatja, hogy a babák hogyan értelmezik a feléjük irányuló kommunikációt. Fogd Dóra, magyar diákunk (balra), aki korábban asszisztensként is dolgozott a laborban. Kutatásaiban a kommunikatív helyzetek megértéséhez szükséges tudatelméleti folyamatokat vizsgálja felnőtteknél. Ebben az évben a labor életében is több változás történt: Nagy Mariann (jobbra) 2017 nyarán érkezett a csapatunkba, többen már biztosan találkoztatok is vele a Babalaborban, ahol asszisztensként dolgozik. Idén nyáron fejezte be pszichológia tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen. Szűcs Renáta (balra) szintén 2017 nyarán csatlakozott hozzánk, és az állatkerti labor vizsgálataiban vesz részt asszisztensként. Az ELTE pszichológia tanszékén végezte tanulmányait. Körtvélyesi Eszter kolléganőnk (jobbra) több, mint két év odaadó asszisztensi munkát követően ezév őszétől megkezdi doktori tanulmányait a tanszékünkön. Továbbra is találkozhattok vele a laborban, miközben saját kutatásait vezeti. Gratulálunk és sok sikert kívánunk neki! Több vendégkutatónk és gyakornokunk is volt az idén: Ladányi Enikő (balra), aki Párizsban végzi doktori tanulmányait, idén is folytatta a kisbabák nyelvelsajátításával kapcsolatos kutatását a laborunkban (ld. Szószeletelés). Mészáros Eszter (jobbra) szintén tovább folytatta vizsgálatait a babák tagadásértésével kapcsolatban, a Harvard Egyetemmel együttműködésben (ld. Ha itt nincsen, hol van? és Ha ez a vödör üres, hol van a játék? című vizsgálatok) A németországi Max Plank Intézetből két diák érkezett hozzánk: Suska Nolte és África de las Heras. Mindketten budapesti óvodánkban végeztek kutatásokat, a kisgyerekek együttműködési képességeivel kapcsolatban. A barcelonai Universitat Pompeu Fabra egyetemről két diák érkezett hozzánk: Cristina Galusca kisgyerekek szótanulásával kapcsolatos képességeit kutatta budapesti óvodákban, Marc Coromer pedig vendéghallgató volt a Babalaborban.

43 BABAKUTATÓ HÍRLEVÉL ősz 43 ELKÖSZÖNŐ BABAKUTATÓ HÍRLEVÉ L Kedves Szülők! Reméljük, örömmel olvastátok a kutatásokról készült összefoglalóinkat. Láthatjátok, hogy milyen sok kutatásban segítettetek nekünk idén is! J Köszönjük, hogy kitartóan jártok hozzánk és támogattok bennünket. Kutatásaink tovább folytatódnak a megszokott belvárosi helyszínen. Szeretettel várunk minden érdeklődő anyukát, apukát, nagyszülőt és természetesen kúszómászó-járó babáitokat vizsgálatainkra. Ha bármi kérdésetek van a vizsgálatainkkal vagy a kutatóközponttal kapcsolatban, továbbra is megtaláltok minket a megújult babakutato.hu webcímen, ben a babakutato@ceu.edu címen vagy telefonon a telefonszámon. KÖSZÖNJÜK RÉSZVÉTELETEKET KUTATÁSAINKBAN!